Luk. 1,1 Mivelhogy sokan kezdették [megkísérelték; igyekeztek] rendszerint megírni [sorjában elmondani; vállalkoztak arra, hogy tudósítsanak bennünket] azoknak a dolgoknak [eseményeknek] az elbeszélését, amelyek minálunk beteljesedtek
Luk. 1,2 [úgy], Amint nékünk előnkbe adták [továbbadták; ahogy ránk maradt azoktól], akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái [hirdetői] voltak az Igének [(logosz): - egyszerre jelent szót és dolgot is (SZPA); - speciális értelemben: (Jánosnál névelővel) az Isteni Kifejeződés (vagyis Krisztus)]
Luk. 1,3 Tetszék énnékem [jónak láttam én] is, ki eleitől fogva mindeneknek szorgalmasan [pontosan] végére [utána] jártam, hogy azokról rendszerint írjak [sorjában leírjam] néked, jó [tiszteletreméltó; nagyra becsült; igen derék] Theofilus,
Luk. 1,4 Hogy megtudhasd [megismerd; megértsed] azoknak a dolgoknak [igéknek (logosz) igazságát] bizonyosságát, [hogy meggyőződjél róla; megtudd a kétségtelen valóságot, mennyire megbízhatók azok a tanok, és magad is megdönthetetlen bizonyosságot szerezhess] amelyekre taníttattál
Luk. 1,5 Heródesnek [jelentése: hősies], a Júdea királyának idejében [korában] vala [élt] egy Zakariás [jelentése: akiről az Úr megemlékezett] nevű pap. Az Abia [jelentése: apám az Örökkévaló] rendjéből [osztályából] Az ő felesége pedig az Áron [jelentése: megvilágosított] leányai közül való vala [törzséből származott], és annak neve Erzsébet [jelentése: akit Isten megtisztel; Istennek szentelt].
Luk. 1,6 És mind a ketten igazak [igazságosak; (meg)igaz(ult)ak] valának az Isten előtt [szentül éltek], kik az Úrnak minden parancsolataiban és rendeléseiben feddhetetlenül jártak [az ő igazságos útjain]
Luk. 1,7 És nem volt nékik gyermekük, mert Erzsébet meddő [terméketlen; magtalan] vala, és mind a ketten immár idős [élemedett (előrehaladott; hajlott) korú] emberek valának [életük alkonya felé jártak].
Luk. 1,8 Lőn [történt] pedig, hogy mikor ő rendjének [osztályának] sorában papi szolgálatot végzett az Isten előtt,
Luk. 1,9 A papi tiszt szokása szerint reá jutott a sor, hogy bemenvén az Úrnak templomába [szentélyébe], jó illatot gerjesszen [illatáldozatot; füstölőáldozatot mutasson be]
Luk. 1,10 És a népnek egész sokasága [kint várta és közben] imádkozék kívül a jó illatozás [füstölés] idején [órájában]
Luk. 1,11 Néki pedig megjelenék az Úrnak angyala, állván a füstölő [illatáldozati] oltár jobbja felől.
Luk. 1,12 És láttára megrettent [zavarba jött; megháborodott; összezavarodott a látványtól] Zakariás [nyugtalanság], és félelem szállá meg őt.
Luk. 1,13 Monda pedig az angyal néki: Ne félj Zakariás; mert meghallgattatott a te könyörgésed [kérő imád], és a te feleséged Erzsébet szül néked fiat, és nevezed az ő nevét Jánosnak.
Luk. 1,14 És lészen tenéked örömödre és vigasságodra [boldog leszel; és ujjongani fogsz rajta], és sokan fognak örvendezni az ő születésén [világra jövetelének];
Luk. 1,15 Mert nagy lészen az Úr előtt, és bort és részegítő [mámorító; (bódító)] italt nem iszik; és betelik Szent Szellemmel még az ő anyjának méhétől fogva
Luk. 1,16 És az Izrael fiai közül sokakat megtérít [visszafordít] az Úrhoz, az ő Istenükhöz.
Luk. 1,17 És az Ő [az Úrnak színe] előtt fog járni az Illés [jelentése: erősségem az Úr) ] szellemével és erejével [(dünamisz) Képesség; erő, ami képessé tesz bármi megtételére. Hatalom; erő-megnyilvánulás]. Hogy az atyák szívét a fiakhoz (vissza)térítse [visszafordítsa], és az engedetleneket [meggyőzhetetlen, makacs, csökönyös hitetleneket] az igazak [megigazultak vagy megigazítottak, igaznak nyilvánítottak] bölcsességére [okosságára térítse; vezesse; észjárására hozza; megfontoltságára; az egész személyiség „beállítottságát”, „irányultságát megváltoztassa]. Hogy készítsen az Úrnak [állítson az Úr elé] tökéletes [alkalmas; felkészült] népet
Luk. 1,18 És monda Zakariás az angyalnak [(angelosz): hírnök, követ]: Miről tudhatom én ezt [a dolgot] meg [miről fogom ezt felismerni]? Mert én vén [öreg] vagyok, és az én feleségem is igen idős [előrehaladt a korban].
Luk. 1,19 És felelvén az angyal, monda néki: Én Gábriel [jelentése: Isten harcosa] vagyok, ki az Isten [színe] előtt állok; és küldettem, hogy szóljak [beszéljek] veled, és ez örvendetes dolgokat [ezt a jó hírt; örömhírt] jelentsem [meghozzam; elmondjam; tudtodra adjam] néked
Luk. 1,20 És ímé megnémulsz, és nem szólhatsz [nem fogsz tudni beszélni; megszólalni; hallgatásra leszel azonban ítélve] mindama napig, amelyen ezek meglesznek [amíg ez be nem következik; a beteljesedés napjáig]: mivelhogy nem hittél az én beszédimnek [igéimnek (logosz): Ige: egyszerre jelent szót és dolgot is], amelyek beteljesednek az ő idejükben [majd, ha eljön az ideje].
Luk. 1,21 A nép pedig várja vala Zakariást, és csodálkozék, hogy a templomban késik. [hogy oly sokáig ott időzik a szentélyben].
Luk. 1,22 És kijővén, nem szólhat nékik [nem tudott (nem volt képes) velük beszélni]; eszükbe vevék azért [ebből rájöttek; megértették; fölismerték], hogy látást látott [látomása volt] a templomban (szentélyben); mert ő csak [mutogatott, fejével] integetett nékik, és néma maradt.
Luk. 1,23 És lőn, hogy mikor leteltek az ő szolgálatának napjai, elméne haza.
Luk. 1,24 E napok után pedig fogada méhében [áldott állapotba jutott] Erzsébet [jelentése: akit Isten megtisztel] az ő felesége, és elrejtőzik [eltitkolta; (teljesen visszavonult)] öt hónapig, mondván:
Luk. 1,25 Így cselekedett velem az Úr a napokban, amelyekben reám tekinte, hogy elvegye az én gyalázatomat [szégyenemet, melyet viseltem] az emberek között [és ami az emberek előtt szégyenemre volt, attól megszabadított].
Luk. 1,26 A hatodik hónapban pedig elküldeték Gábriel angyal Istentől Galileának [jelentése: csekély, alacsony, megvetett] városába, amelynek neve Názáret [jelentése: az őrzött. (héberül: Necáret; nácar = őriz; nécer = ág, hajtás],
Luk. 1,27 Egy szűzhöz, aki a Dávid [jelentése: szeretett, szerető; összekötő, egyesítő] házából való József [jelentése: adjon még hozzá] nevű férfiúnak volt eljegyezve [volt jegyese]. A szűznek neve pedig Mária [jelentése: keserűség, szomorúság].
Luk. 1,28 És bemenvén az angyal ő hozzá, monda néki: Örülj, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van, áldott vagy te az asszonyok között..
Luk. 1,29 Az pedig látván, megdöbbene [zavarba jött; összezavarodott] az ő beszédén [(logosz): Ige = egyszerre jelent szót és dolgot is], és elgondolkodék [fontolgatta], hogy micsoda köszöntés ez [mit jelenthet ez]?!
Luk. 1,30 És monda néki az angyal: Ne félj [(phobeó phobeomai): - megijeszt, azaz (szenvedő alakban) megrémültnek lenni; riadalom vagy ijedelem] Mária, mert kegyelmet [(kharisz): . Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása] találtál az Istennél.
Luk. 1,31 És ímé fogansz a te méhedben, és szülsz fiat, és nevezed az ő nevét JÉZUSNAK [jelentése: héberül: Jehosua = Jahve az üdvösség, a szabadítás; a megváltó]
Luk. 1,32 Ez nagy lészen, és a Magasságos [Legfelsőbb] Fiának hivattatik; és néki adja az Úr Isten a Dávidnak, az ő atyjának, királyi székét [trónját]
Luk. 1,33 És uralkodik [királyként] a Jákób [jelentése: aki a másik helyére lép] házán mindörökké [a világkorszakokon át]; és az ő királyságának [országának; uralkodásának] vége nem lészen!
Luk. 1,34 Monda pedig Mária az angyalnak: Mimódon lesz ez, [hogyan lehetséges ez] holott én férfit nem ismerek?
Luk. 1,35 És felelvén az angyal, monda néki: A Szent Szellem száll te reád, és a Magasságosnak [Legfelsőbbnek] (ható)ereje árnyékoz meg [ragyogó ködbe burkol (borít) be árnyékával; természetfölötti befolyással vesz körül] téged; azért ami születik is szentnek hivatik, Isten Fiának.
Luk. 1,36 És ímé Erzsébet, a te rokonod, ő is fogant; fiat [áldott állapotba jutott] az ő vénségében [öregségében]; és ez már a hatodik hónapja néki, akit meddőnek [magtalannak] hívtak [neveztek]:
Luk. 1,37 Mert az Istennél semmi sem [nincs olyan dolog amely] lehetetlen [mert Isten egyetlen szava (réma: kijelentése; pl. egy személyre szóló kijelentés) sem hiúsulhat meg]
Luk. 1,38 Monda pedig Mária: Ímhol az Úrnak szolgálója [(rab)szolgálóleánya]; legyen nékem [történjék velem; (váljék valóra)] a te beszéded [(réma): igéd, kijelentésed] szerint. És elméne ő tőle az angyal.
Luk. 1,39 Fölkelvén [fölkerekedett; útnak indult] pedig Mária azokban a napokban, nagy sietséggel méne a hegységbe, Júdának városába;
Luk. 1,40 És beméne Zakariásnak házába, és köszönté [üdvözölte] Erzsébetet.
Luk. 1,41 És lőn [az történt], mikor (meg)hallotta Erzsébet Mária köszöntését, [örömében] a magzat [gyermek] repese [felujjongott; megmozdult; rugdalózni kezdett] az ő méhében; és betelék Erzsébet Szent Szellemmel;
Luk. 1,42 És fennszóval [hangos szóval így] kiálta, mondván: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse.
Luk. 1,43 És honnét van [hogyan lehet] ez nékem [hogy történhet ez meg velem], hogy az én Uramnak anyja (el)jön én hozzám?
Luk. 1,44 Mert ímé [képzeld csak el], mihelyt a te köszöntésednek szava [üdvözlésed hangja] füleimbe hatolt [csengett], a magzat, örvendezéssel kezde repesni [rugdalózni; ujjongva megmozdult] az én méhemben.
Luk. 1,45 És boldog az [(makariosz): a legteljesebb mértékben boldog, szerencsés. Az anyagi jólétet is magában foglalja. A boldogság, az Istennel való közösségből fakad, Isten ajándéka], aki hitt; mert beteljesednek azok, amiket az Úr néki mondott.
Luk. 1,46 Akkor monda Mária: Magasztalja az én lelkem (egész lényem) az Urat
Luk. 1,47 És örvendez [ujjong] az én szellemem [szellemem ujjongásba tör ki] az én megtartó [üdvözítő] Istenemben
Luk. 1,48 Mert reá tekintett [meglátta] az ő (rab)szolgáló leányának alázatos állapotára [alacsony voltára]; mert ímé mostantól fogva boldognak (szerencsésnek; áldottnak) mondanak [hirdetnek] engem minden nemzetségek [nemzedékek].
Luk. 1,49 Mert nagy [fenséges] dolgokat cselekedék velem a Hatalmas [a Mindenható]; és szent az ő neve!
Luk. 1,50 És az ő irgalmassága [(eleeó): - megkönyörül] nemzetségről nemzetségre [nemzedékről nemzedékre] vagyon [száll; marad] azokon, akik őt félik [tisztelik]
Luk. 1,51 Hatalmas dolgot cselekedék [megvalósította hatalmának uralmát] karjának ereje által [karja bizonyságot tett hatalmáról; megmutatta erejét], elszéleszté [szétszórta] az ő szívük gondolatában [szándékában] felfuvalkodottakat [kevélyeket; gőgösködőket; akiket szívük gondolkodása fennhéjázásra bírt]
Luk. 1,52 Hatalmasokat [a hatalom birtokosait; uralkodókat] dönte [levetette; taszít] le trónjaikról [fejedelmi székből], és alázatosakat [alacsonyakat; megalázottakat; kicsinyeket] magasztalt [emelt] fel
Luk. 1,53 Éhezőket töltött be javakkal, és gazdagokat [bővelkedőket] küldött [bocsátott] el üresen [kézzel, éhesen]
Luk. 1,54 Felvevé [fölkarolta; gondjába vette gyermekét] Izráelnek, az ő szolgájának ügyét [gondját], hogy megemlékezzék az ő irgalmasságáról. [amint megígérte atyáinknak]
Luk. 1,55 [Nem feledi irgalmasságát] (Amiképpen szólott [ígért; kijelentette] volt a mi atyáinknak), Ábrahám iránt és az ő magva iránt mindörökké [megígért; a világkorszakokba (aionba) nyúlóan]!
Luk. 1,56 Marada pedig Mária Erzsébettel mintegy három hónapig; azután haza tére [otthonába].
Luk. 1,57 Erzsébetnek pedig betelék [elérkezett] az ő szülésének ideje, és szüle fiat.
Luk. 1,58 És meghallák az ő szomszédai [a környéken lakók] és rokonai, hogy az Úr nagy kegyelmességet [szerető irgalmasságot] cselekedett ővele [milyen irgalmas volt hozzá; hogy felmagasztalta irgalmában]; és együtt örülének [örvendeztek] vele.
Luk. 1,59 És lőn [történt pedig] nyolcad napon, eljövének, hogy körülmetéljék a gyermeket; és az ő atyja nevéről Zakariásnak akarák őt nevezni
Luk. 1,60 És felelvén [tiltakozott] az ő anyja, monda: Nem; [Ne úgy hívjátok] hanem Jánosnak neveztessék.
Luk. 1,61 És mondának [így válaszoltak] néki: Senki sincs a te rokonságodban, aki ezen a néven neveztetnék.
Luk. 1,62 És intének az ő atyjának, hogy minek akarja neveztetni?
Luk. 1,63 Az pedig [egy kis] (író)táblát kérvén, ezt írá (rá), mondván: János a neve. És elcsodálkozának [meglepődtek] mindnyájan.
Luk. 1,64 És feloldódék [megnyílt] az ő szája és [megoldódott] nyelve azonnal, és szóla, áldván [magasztalva] az Istent [dicsőítve beszélni kezdett]
Luk. 1,65 És félelem szállott minden ő szomszédaikra [félelem (riadalom, ijedelem) támadt mindazokban, akik körülöttük laktak]; és Júdeának egész hegyes tartományában elhirdettetének [szóbeszéd tárgyává lettek] mind e dolgok [erről az eseményről beszéltek].
Luk. 1,66 És szívökre vevék [vésték] mindenek, akik (meg)hallák, [elgondolkodva] mondván: Vajon mi lesz e gyermekből [ugyan mivé válik még ez a gyermek]? És az Úrnak keze vala [máris] ő vele
Luk. 1,67 És Zakariás, az ő atyja beteljesedék Szent Szellemmel, és prófétála [jövendöl] mondván:
Luk. 1,68 Áldott [legyen] az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta [rátekintett népére] és megváltotta az ő népét [megváltást szerzett (készített) neki]
Luk. 1,69 És felemelte az üdvösségnek szarvát nékünk [elhozta ránk,vagy nekünk az üdvösség erejét] az ő gyermekének [szolgájának], Dávidnak házában
Luk. 1,70 Amint szólott [meghirdette; kijelentette] az ő szent prófétáinak szája [az Ő szentjei] által, kik eleitől [ősidőktől; örökidőktől;(világ)korszaktól] fogva voltak
Luk. 1,71 Hogy a mi ellenségeinktől megszabadít [megment, biztonságba helyez], és mindazoknak kezéből, akik minket gyűlölnek (megvetnek, utálnak, zaklatnak, üldöznek);
Luk. 1,72 Hogy irgalmasságot cselekedjék a mi atyáinkkal, és megemlékezzék az ő szent szövetségéről,
Luk. 1,73 [arról] Az esküvésről, amellyel megesküdt Ábrahámnak, a mi (ős)atyánknak, hogy ő megadja nékünk
Luk. 1,74 Hogy megszabadulván [kiragadva] a mi ellenségeink [gyűlölőink] kezéből, félelem nélkül [félelmet nem ismerve, Istent tisztelve] szolgáljunk néki
Luk. 1,75 Szentségben és igazságban [igazságosságban élve /megigazulva/] ő előtte [színe előtt járva] a mi életünknek minden napjaiban [idejében]
Luk. 1,76 Te pedig kis gyermek, a magasságos [Magasságbeli; Legmagasztosabb; Legfelsőbb] Isten prófétájának hivattatol; mert az Úr [színe] előtt jársz, hogy az ő útait megkészítsed [előkészítsd]
Luk. 1,77 És az üdvösség [menekülés] ismeretére megtanítsad az ő népét, a bűnöknek bocsánatában [azaz közöld vétkeik elengedését].
Luk. 1,78 A mi Istenünk nagy [mélységes] irgalmasságáért [szívéből fakadó könyörületességéből], amellyel meglátogatott minket [s ez irgalommal reánk tekintett a] a naptámadat [napfölkelte; a fölkelő fény] a magasságból [az egekből],
Luk. 1,79 Hogy megjelenjék [világítson; beragyogja] azoknak, akik a sötétségben és a halálnak árnyékában ülnek [sínylődőknek; vesztegelnek; lakoznak]. Hogy igazgassa [vezesse; irányítsa] a mi lábainkat [teljesen kiegyenesítse lépteinket] a békességnek [vagyis abba az állapotba, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás] útjára!
Luk. 1,80 A kis gyermek pedig nevekedik és erősödik vala szellemben; és a pusztában [sivatagban; sivár, elhagy(at)ott, magányos helyen] vala [élt; tartózkodott] mind ama napig, amelyen megmutatta magát [bemutatkozott] az Izráelnek [amíg nyilvánosan fel nem lépett Izraelben; amelyen szolgálatba lépett]
