Képzeljük el, amint két ejtőernyős egyszerre
ugrik ki a repülőgépből. Mindkettő ejtőernyővel, természetesen. Az egyikük
zuhanás közben összekulcsolja a karjait, figyelmen kívül hagyja a kioldózsinórt,
és azt mondja magában: „Az ejtőernyő teljes védelmet biztosít számomra.” Még
közvetlenül a földbe csapódáskor is ezt mondogatja, és szörnyethal. A másik
azonban tudja, hogy csak akkor van biztonságban, ha
megtesz valamit. Meghúzza hát a kioldózsinórt, és biztonságban földet ér. Sok
mindent tudhatunk a keresztény hitről. Tisztelhetjük Jézust, és egyet is
érthetünk azzal, hogy amit tett a kereszten, az válasz a szükségeinkre. Azonban
amíg nem kérjük tudatosan a segítségét, és nem szánjuk oda az életünket neki,
ez a tudás olyan, mint a becsukott ejtőernyővel való zuhanás. Sürgősen tennünk
kell valamit: meg kell húznunk a kioldózsinórt, míg van rá időnk. Mit jelent
meghúzni a kioldózsinórt? „Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.” (Róma
10,13) Ennél többet nem tudunk, de nem is kell tennünk. Senki nem üdvözítheti
önmagát - csak annyit tehetünk, hogy hittel elfogadjuk, amit Jézus a kereszten
elvégzett. Legyetek áldottak!
REINHARD BONNKE
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.