2016. október 28.
Római levél 12. fejezet: ISTENNEK TETSZŐ ÉLET (revideált)
Róm. 12,1 Kérlek, és buzdítalak, bátorítalak azért titeket atyámfiai, testvéreim az
Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda, mutassátok be, adjátok, állítsátok
oda teljes lényeteket, személyeteket élő,
szent és Istennek kedves, Neki tetsző, és elfogadható áldozatul. Mint a ti
okos, azaz igei tiszteleteteket.
[Más fordítás: Ez legyen a ti szellemi
dicsőítésetek és hódolatotok, és ésszerű, vagyis igeszerű istentiszteletetek, s így a
ti szolgálatotok okos, vagyis igei legyen]*
*Újra és újra figyelmeztet a Szent Szellem: „… ne szánjátok oda a ti tagjaitokat a testetek
egy-egy funkciót végző tagját
hamisságnak fegyvereiül a bűnnek; hanem szánjátok oda magatokat az
Istennek, mint akik a halálból életre keltetek, és a ti tagjaitokat igazságnak
fegyvereiül az Istennek” (Róm. 6,13).
„Avagy nem
tudjátok, hogy akinek oda szánjátok, akinek oda adjátok, és alárendelitek magatokat szolgákul, vagyis rabszolga
gyanánt az engedelmességre, annak vagytok szolgái, azaz rabszolgái akinek
engedelmeskedtek: vagy a bűnnek halálra, ami a halálba vezet, vagy az engedelmességnek
igazságra, vagyis ami megigazulásra
vezet” (Róm. 6,16)
„Emberi módon
szólok és fejezem ki magam a ti
hústesteteknek erőtlensége, gyarlósága
miatt. Mert amiképpen oda szántátok a ti tagjaitokat a tisztátalanságnak és a hamisságnak, és a gonoszságnak,
törvénytelenségnek szolgáiul a hamisságra,
a törvénytelenségre: azonképpen szánjátok és adjátok oda most a ti
tagjaitokat szolgáiul az igazságnak a megszenteltetésre, vagyis most úgy
állítsátok tagjaitokat rabszolgákul az igazságosság oldalára, hogy azok
megszentelődéseteket munkálják” (Róm. 6,19)
„Hogy többé ne embereknek kívánságai, hanem Isten
akarata szerint éljétek a hústestben
hátralevő időt” (1 Pét. 4,2)
És megvallhassátok, hogy: „Krisztussal együtt
megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely
életet pedig most hústestben élek, az Isten Fiában való hitben
élem, aki szeretett engem és önmagát adta érettem” (Gal. 2,20).
Róm. 12,2 És ne szabjátok magatokat,
ne igazodjatok, és ne legyetek hasonlóvá, ne alkalmazkodjatok, és ne
idomuljatok e világhoz, ehhez a létkorszakhoz. Hanem változzatok el, és
alakítsátok, formáljátok át, változtassátok meg magatokat a ti elméteknek, a ti
értelmetek, gondolkodásotok, megértésetek, vélekedésetek, a szellemetek belső,
értelmes felfogóképességének megújulása által. [Más
fordítás: És gondolkodásmódotok megújításával alakuljatok át úgy,
hogy megvizsgáljátok, és felismerjétek, megítélhessétek, megválasszátok, és
hogy azt próbálgassátok mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata, mi a
helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes, ami neki tetsző]*
*És hogy ez
konkrétan mit jelent, azt így fejti ki az apostol: „Megújuljatok pedig a ti elméteknek
szellemi értelme szerint” (Eféz. 4,23).
„Intelek titeket: Szellem szerint járjatok, és a
hústestnek kívánságát véghez ne vigyétek” (Gal. 5,16).
„Mert ez az Isten akarata, a ti szentté lételetek,
hogy magatokat a paráznaságtól megtartóztassátok. Hogy mindenitek szentségben
és tisztességben tudja bírni a maga edényét, a maga emberi testét. Nem kívánság gerjedelmével, mint a pogányok,
akik nem ismerik az Istent” (1 Thess. 4,3-5).
„Éppen azért: ne legyetek meggondolatlanok, hanem
értsétek meg, mi az Úr akarata” (Ef. 5,17).
Mint engedelmes gyermekek, - mint az
engedelmesség fiai, akiknek ez a döntő jellemvonásuk - ne szabjátok magatokat, ne alkalmazkodjatok a ti előbbi
kívánságaitokhoz. Ne igazodjatok azokhoz a korábbi vágyaitokhoz, kívánságaitokhoz, szenvedélyeitekhez,
amelyek tudatlanságotok, és
elvakultságotok idején, és alatt voltak bennetek. Hanem amiképpen szent,
a világtól, és annak szennyétől elkülönült az, aki elhívott titeket, ti is
szentek a világtól, és annak szennyétől elkülönültek legyetek teljes életetekben,
viselkedésetekben, életmódotokban, és minden
forgolódásotokban” (1 Pét.
1,14-15).
„Ne szeressétek a világot, se azt, ami a világban van.
Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete. Mert mindaz,
ami a világban van, a hústest kívánsága, a szem kívánsága, és az élettel való
kérkedés, nem az Atyából, hanem a világból van. A világ pedig elmúlik, és annak
kívánsága is; de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké” (1 Ján.
2,15-17)
„Parázna, azaz
az Isten iránt hűtlen férfiak és asszonyok, nem tudjátok-e, hogy a
világgal való barátság, ellenségeskedés az Istennel? Ha tehát valaki a világgal
barátságot köt, ellenségévé válik az Istennek” (Jak. 4,4).
Róm. 12,3 Mert a nékem adott
kegyelem által mondom mindenkinek közöttetek, hogy feljebb ne bölcselkedjék,
mint ahogy kell bölcselkedni; hanem józanon bölcselkedjék amint az Isten
adta kinek-kinek a hit mértékét. [Más fordítás: Senki
ne becsülje magát, és ne gondoljon magáról a kelleténél többre; ne
fölényeskedjen, ne legyen gőgös. Ne jártassa elméjét a magas dolgokon azon
felül, amiben járnia kellene, hanem azon járjon az elmétek, hogy hogyan kell
viselkednetek józanul, Isten igéje szerint, kinek-kinek úgy, ahogy Isten a hit
mértékét kiosztotta]*
219
Nem a hústest bölcsességére kell támaszkodni: „Ne légy felettébb igaz, és felettébb ne bölcselkedjél; miért
keresnél magadnak veszedelmet?” (Préd. 7,16).
Mert: „Aki a maga eszében
bízik, ostoba, de aki bölcsen, az Ige szerint él, az megmenekül” (Péld.
28,26).
„Jaj azoknak, akik
bölcseknek képzelik magukat, és magukat tartják okosnak” (Ésa. 5,21).
Hanem:
„Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből; a magad eszére, okosságára,
ítélőképességére, megértésére, értelmedre, belátására pedig ne hagyatkozzál.
Minden te útjaidban megismered őt. Akkor ő egyengetni
fogja ösvényeidet, és egyenessé teszi a te
lépéseidet. Ne légy bölcs a te magad véleménye szerint; ne tartsd
magadat önnön szemedben bölcsnek. Tiszteld az Urat, és távozzál el a gonosztól, és
kerüld a rosszat, a haszontalan, káros, ártalmas, gonosz
dolgokat, a bajt. Gyógyulás lesz ez a te
testednek, egész lényednek, és megújulás, felüdülés, erősítés, életerő a te
csontjaidnak” (Péld. 3,5-8).
Róm. 12,4 Mert miképpen egy testben sok tagunk van, vagyis ahogyan az
ember személyének többféle szerepe, helyzete, működése van, minden tagnak pedig
nem ugyanazon cselekedete, tennivalója, feladata, szerepe, működése,
rendeltetése van:
Róm. 12,5 Azonképpen sokan egy
test, egy személy vagyunk, egy testet, egy személyt képezünk a
Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai, egy-egy funkciót végző tagja
vagyunk*
*Az apostol az
emberi személy alapján magyarázza a kijelentést: „Mert amiképpen a test, vagyis a személy egy, és sok tagja, sok szerepe, helyzete van, az egy testnek tagjai pedig, noha sokan
vannak, mind egy test, egy személy,
azonképpen a Krisztus is. Mert hiszen egy Szellem által mi
mindnyájan egy testté, egy személlyé
meríttettünk be, akár zsidók, akár görögök, akár szolgák, akár szabadok; és
mindnyájan egy Szellemmel itattattunk meg. Mert a test, a személy sem egy tag, hanem sok. Ha
ezt mondaná a láb: mivelhogy nem kéz vagyok, nem vagyok a testből való; avagy
nem a testből való-e azért? És ha a fül ezt mondaná: mivelhogy nem vagyok szem,
nem vagyok a testből való; avagy nem a testből való-e azért? Ha az egész test
szem, hol a hallás? Ha az egész hallás, hol a szaglás? Most pedig az Isten
elhelyezte a tagokat a testben egyenként mindeniket, amint akarta. Ha pedig az
egész egy tag volna hol volna a test? Így azonban sok tag van ugyan, de egy
test. Nem mondhatja pedig a szem a kéznek: Nincs rád szükségem; vagy viszont a
fej a lábaknak: Nem kelletek nékem. Sőt sokkal inkább, amelyek a test
legerőtlenebb tagjainak látszanak, azok igen szükségesek: És amelyeket a test
tisztességtelenebb tagjainak tartunk, azoknak nagyobb tisztességet
tulajdonítunk; és amelyek éktelenek bennünk, azok nagyobb ékességben
részesülnek; Amelyek pedig ékesek bennünk, azoknak nincs erre szükségük. De az
Isten szerkeszté egybe a testet, az alábbvalónak nagyobb tisztességet adván,
hogy ne legyen meghasonlás a testben, hanem kölcsönösen gondoskodjanak
egymásról a tagok” (1Kor. 12,12-25).
„Ti pedig Krisztus teste, teljes lénye vagytok, és egyenként
annak tagjai” (1Kor. 12,27).
„Mert egy a kenyér, egy test vagyunk
sokan; mert mindnyájan az egy kenyérből részesedünk” (1 Kor. 10,17).
„Mert az Ő
testének, az Ő személyének, teljes
lényének tagjai vagyunk, az Ő testéből, az Ő húsából és az Ő
csontjaiból valók” (Eféz.
5,30).
Ahogyan Éva is Ádámnak: „És alkotá az Úr Isten azt az oldalbordát,
amelyet kivett vala az emberből, asszonnyá, és vivé az emberhez. És monda az
ember: Ez már csontomból való csont, és húsomból való hús: ez asszonyembernek
neveztessék, mert emberből vétetett” (1
Móz. 2,22-23).
Mert: „…Ádám …ama következendőnek, az Eljövendőnek,
vagyis Krisztusnak kiábrázolása, és előképe” (Róm. 5,14).
Róm. 12,6 Minthogy azért külön-külön ajándékaink, a gyülekezetben végzett szolgálat közben, a bennünk lakozó Szent Szellem
különböző megnyilvánulásai vannak a nékünk adott
kegyelem szerint, akár írásmagyarázás, vagyis prófétai igehirdetés, a hitnek
szabálya és mértéke szerint teljesítsük.
Róm. 12,7 Akár szolgálat - a mások javára végzett
szellemi, vagy anyagi tevékenység - a szolgálatban munkálkodjunk, és
maradjunk, fáradozzunk, forgolódjunk, és szenteljük
magunkat annak a szolgálatnak. Akár
tanító, szentelje magát a tanításnak.
Róm. 12,8 Akár segítségül hívó, - aki esedezés,
buzdítás vagy vigasztalás által könyörög, kér, kérlel, imádkozik - jóra
serkentő beszéddel buzdítson. A bátorító bátorítson; a vigasztaló vigasztaljon.
Az adakozó, aki ad a másiknak egy részt abból, amije van, szelídségben, szerénységben, egyszerűségben,
egyenességben, becsületességgel, és jószívűséggel, tettetés vagy önzés és hátsó gondolatok
nélküli jósággal adjon. Az elöljáró, - aki élen jár, mint követendő
példa, - aki vezet, irányít, gondoskodik valakiről, szorgalmatossággal, igyekezettel, buzgósággal,
serénységgel tegye. A könyörülő, aki irgalmasságot gyakorol, vidámsággal, jókedvvel, derűben, örömest, vidáman
művelje.
Róm. 12,9 Az Isten szerinti szeretet képmutatás, tettetés, színlelés, kétszínűség nélkül való legyen.
Iszonyodjatok, teljes lényetekkel irtózzatok,
és gyűlölettel, utálattal forduljatok el a gonosztól, mindentől, ami káros,
ártalmas, rossz, minden gonosz dologtól, ügytől, cselekedettől, és tapadjatok,
ragadjatok, csatlakozzatok, társuljatok a jóhoz*
*A próféták
állandóan figyelmeztetik Isten népét: „Keressétek
a jót és ne a gonoszt, hogy éljetek, és akkor veletek lesz az Úr, a Seregek
Istene, amint mondjátok. Gyűlöljétek a gonoszt és szeressétek a jót; állítsátok
vissza a kapuban az igazságot, a
vezetésben az igét; talán megkegyelmez
az Úr, a Seregek Istene a József maradékinak” (Ámós. 5,14-15).
„Akik szeretitek az Urat,
gyűlöljétek a gonoszt! Megőrzi ő az ő kegyeltjeinek életét; a gonoszok kezéből
megszabadítja őket. Világosság támad fel az igazra, és öröm a tiszta szívűekre.
Örüljetek igazak az Úrban, és tiszteljétek az ő szentséges emlékezetét!” (Zsolt.
97,10-12).
„Kerüld a rosszat és
cselekedjél jót; keresd a békességet és kövesd azt” (Zsolt. 34,15).
Az apostolok pedig kifejtik,
hogy mi a gonosz, és mi a jó: „Senkinek
gonoszért gonosszal, rosszért rosszat
ne fizessetek. A tisztességre gondotok legyen minden ember előtt. Jóra
törekedjetek, úgy hogy azt minden ember lássa” (Róm. 12,17).
És: „Fiacskáim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel; hanem cselekedettel és
valósággal” (1 Ján. 3,18) .
Róm. 12,10 Atyafiúi, testvéri szeretettel egymás
iránt gyöngédek, egymást odaadóan
szeretők, a tiszteletadásban egymást
megelőzők egymással versengők legyetek*
*Az apostolok újra
és újra figyelmeztetik a hívőket: „A
testvéri szeretet legyen maradandó. A vendégszeretetről meg ne feledkezzetek,
mert ezáltal egyesek - tudtukon kívül - angyalokat vendégeltek meg” (Zsid.
13,1-2).
„Tisztítsátok meg egész
valótokat az igazság iránti engedelmességgel képmutatás nélküli
testvérszeretetre, egymást kitartóan, tiszta szívből, tiszta szellemből szeressétek, mint akik nem romlandó, hanem
romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó igéje által” (1
Pét. 1,22-23).
„A testvéri szeretetről
pedig nem szükséges írnom nektek, hiszen titeket az Isten tanított az egymás
iránti szeretetre, és mert gyakoroljátok is ezt minden testvér iránt egész
Macedóniában. De kérünk titeket, testvéreim, hogy egyre inkább gyarapodjatok ebben”
(1 Thess. 4,9-10).
Már Dávid így prófétál erről,
kijelentve az egyetértés és szeretet eredményét: „… Ó, mily szép és mily
gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek! Olyan ez, mint mikor a drága
olaj a fejről lecsordul a szakállra, Áron szakállára, amely leér köntöse
gallérjára. Olyan, mint a Hermon harmatja,
amely leszáll a Sion hegyére. Csak oda küld az ÚR áldást és életet mindenkor” (Zsolt.
133,1-2).
Az apostoli figyelmeztetés
minden gyülekezetben felhangzik: „Ha tehát van vigasztalás Krisztusban, ha
van szeretetből fakadó figyelmeztetés, ha van közösség a Szellemben, ha van
irgalom és könyörület, akkor tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy ugyanazt
akarjátok: ugyanaz a szeretet legyen bennetek, egyet akarva ugyanarra
törekedjetek. Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem
alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; és senki se a maga hasznát
nézze, hanem mindenki a másokét is. Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus
Jézusban is megvolt” (Fil. 2,1-5).
„Mindenkit tiszteljetek, és becsüljetek meg. Az atyafiúságot, a testvéri közösséget odaadóan szeressétek. Az Istent tiszteljétek. A királyt, vagyis a
legfőbb hatalmat tiszteljétek, és becsüljétek” (1Pét. 2,17).
Róm. 12,11 A fáradozásban, erőfeszítésben,
buzgóságban, szorgalomban, odaadásban ne legyetek restek. Szellemben buzgók
legyetek; az Úrnak szolgáljatok. [Más fordítás: A buzgóságban ne lankadjatok; a
szolgálatkészségben fáradhatatlanok, az igyekezetben nem lusták, a serénykedésben
nem késlekedők. Ne legyetek tunyák tennivalótokban. Legyetek
tüzes szelleműek, izzatok a Szellemtől. Krisztus
tulajdonaként végezzétek munkátokat, azaz: rabszolgálkodjatok]*
*És így folytatódik a kijelentés: „Tudván, hogy ti az Úrtól
veszitek az örökségnek jutalmát: mert az Úr Krisztusnak szolgáltok. [Más
fordítás: Tudván, hogy ti viszonzásul megkapjátok az Úrtól az örökséget.
Az Úr Krisztusnak szolgáljatok tehát]” (Kol. 3,24).
Róm. 12,12 A reménységben, - az Isten ígéreteire irányuló,
természetfölötti elváró reménységben örvendezők, derűsek, örülők.*
A háborúságban, a nyomorúságban, szorongattatásban,
elnyomásban, szorult helyzetben, nyomorgatásban, nyomorúságban, baj, és
üldözésben tűrők, és kitartóak,
állhatatosak. E azt jelenti, hogy: alatta maradás a tehernek, nem teszi le,
viszi; „vállalja” ezeket.** A könyörgésben,
imádságban állhatatosak, szorgalmasok, kitartóak, ragaszkodók***
*Az apostol újra és
újra arra buzdítja a hívőket, hogy örüljenek, s a Szent Szellem ennek az okát
is kijelenti: „Továbbá testvéreim,
örüljetek az Úrban. Ugyanazokat írni néktek én nem restellem, tinéktek pedig
bátorságos, és titeket megerősít” (Fil. 3.1).
„Örüljetek az Úrban
mindenkor; ismét mondom, örüljetek!” (Fil. 4,4).
„…és ne bánkódjatok, mert
az Úrnak öröme a ti erősségetek” (Nehem. 8,10).
**Az
üldöztetésekben és szorongattatásokban való állhatatosságra, a „teher alatt
maradásra” buzdítanak az apostolok: „De
emlékezzetek a korábbi napokra, amelyekben miután megvilágosodtatok, sok
szenvedéssel teljes küzdelmet állottatok ki. Mert egyrészt gyalázásokkal és
gyötrésekkel nyilvánosan megszégyenítettek titeket, másrészt társaikká lettetek
azoknak, akikkel ugyanez történt. A foglyokkal is együtt szenvedtetek, és
vagyonotok elrablását is örömmel fogadtátok, mivel tudtátok, hogy nektek
értékesebb és maradandóbb vagyonotok van. Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat,
amelynek nagy jutalma van. Mert állhatatosságra van szükségetek, hogy az Isten
akaratát cselekedjétek, és így beteljesüljön rajtatok az ígéret” (Zsid.
10,32-36).
„Akiket Isten hatalma őriz
hit által az üdvösségre, amely készen van, hogy az utolsó időben nyilvánvalóvá
legyen. Amelyben örvendeztek, noha most kissé, ha meg kell lenni, szomorkodtok
különféle kísértések között, hogy a ti megpróbált hitetek, amely sokkal
értékesebb a veszendő, de tűzben kipróbált aranynál, Jézus Krisztus
megjelenésekor méltónak bizonyuljon a dicséretre, dicsőségre és tisztességre” (1
Pét. 1,5-7).
„Legyetek tehát
türelemmel, testvéreim, az Úr eljöveteléig. Íme, a földművelő várja a föld
drága gyümölcsét, és türelmesen várja, amíg az korai és késői esőt kap.
Legyetek tehát ti is türelemmel, és erősítsétek meg a szíveteket, mert az Úr
eljövetele közel van. Ne panaszkodjatok, testvéreim, egymásra, hogy el ne
ítéltessetek! Íme, a bíró az ajtó előtt áll. Vegyetek példát, testvéreim, a
szenvedésben és a türelemben a prófétákról, akik az Úr nevében szóltak” (Jak. 5,7-10).
***Az imádságban
való kitartásról az Úr Jézus mondott egy példázatot is: „Arról is mondott nekik példázatot, hogy mindenkor
imádkozniuk kell, és nem szabad belefáradniuk. Ezt mondta: „Az egyik városban
volt egy bíró, aki az Istent nem félte, az embereket pedig nem becsülte. Élt
abban a városban egy özvegyasszony is, aki gyakran elment hozzá, és azt kérte
tőle: Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben. Az egy ideig nem volt
rá hajlandó, de azután azt mondta magában: Ha nem is félem az Istent, és az
embereket sem becsülöm, mégis, mivel terhemre van ez az özvegyasszony, igazságot
szolgáltatok neki, hogy ne járjon ide, és ne zaklasson engem vég nélkül.”
Azután így szólt az Úr: „Halljátok, mit mond a hamis bíró! Vajon az Isten nem
szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal kiáltanak hozzá? És
várakoztatja-e őket?” (Luk. 18,1-7).
És az apostol is így buzdítja
a hívőket: „Mindenkor örüljetek,
szüntelenül imádkozzatok, mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata
Jézus Krisztus által a ti javatokra” (1Thessz. 5,16-18).
Róm. 12,13 A szentek szükségeire adakozók legyetek; a
vendégszeretetet gyakoroljátok. [Más fordítás: A szentekkel vállaljatok
közösséget szükségeikben.
Legyetek a vendégszeretetre alkalmat keresők, vagyis nem csak ismerőseiteket
vendégeljétek meg, hanem az ismeretlen, idegen embereket, jövevényeket is
fogadjátok be közösségetekbe]*
*És ismét hangzik a
figyelmeztetetés: „A testvéri szeretet legyen maradandó. A vendégszeretetről el ne felejtkezzetek,
mert ez által némelyek, tudtukon kívül, angyalokat vendégeltek meg” (Zsid. 13,1-2).
Cselekedjetek úgy, ahogyan
Ábrahám is, aki a sátra bejáratánál ülve: „felemelé
az ő szemeit, és látá, hogy ímé három férfiú áll ő előtte. És látván, eléjük
siete a sátor ajtajából, és földig meghajtá magát. És monda: Jó Uram, ha kedves
vagyok te előtted, kérlek, ne kerüld el a te szolgádat. Hadd hozzanak, kérlek,
egy kevés vizet, és mossátok meg a ti lábaitokat, és dőljetek le a fa alatt. Én
pedig hozok egy falat kenyeret, hogy erősítsétek meg a ti szíveteket, azután
menjetek tovább, mert azért tértetek be a ti szolgátokhoz. És mondának:
Cselekedjél, amint szólál. És besiete Ábrahám a sátorba Sárához, és monda:
Siess, gyúrj meg három mérték lisztlángot, és csinálj pogácsát. A baromhoz is
elfuta Ábrahám, és hoza egy gyenge kövér borjút, és adá a szolgának, az pedig
siete azt elkészíteni. És vőn vajat és tejet, és a borjút, melyet elkészített
vala, és eléjük tevé: és ő mellettük áll vala a fa alatt, azok pedig evének” (1 Móz. 18,2-8).
Róm. 12,14 Áldjátok, vagyis ajánljátok Isten kegyelmébe azokat, akik titeket kergetnek,
üldözőiteket; áldjátok, jót kívánjatok azoknak, és ne átkozzátok, ne mondjatok
rosszat*
*Már az
Ószövetségben így szól a parancs: „Ha előltalálod ellenséged eltévedt ökrét
vagy szamarát: hajtsd vissza néki. Ha látod, hogy annak a szamara, aki téged
gyűlöl, a teher alatt fekszik, vigyázz, rajta ne hagyd; oldd le azt ővele
együtt” (2 Móz. 23,4-5).
És az Úr Jézus így
figyelmezteti az övéit: „Én
pedig azt mondom néktek: Szeressétek Isten szeretetével ellenségeiteket, áldjátok, vagyis ajánljátok Isten kegyelmébe azokat,
akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és
imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket” (Mát.
5,44-48).
Erre Ő maga ad gyakorlati
útmutatást, amely által az is kijelentést nyer, hogy mit is jelent az ellenség
„áldása”: „Mikor pedig elmenének a helyre, mely Koponya helyének mondatik,
ott megfeszíték őt és a gonosztevőket, egyiket jobb kéz felől, a másikat balkéz
felől. Jézus pedig monda: Atyám! Bocsásd
meg nékik; mert nem tudják mit cselekesznek” (Luk. 23,33-34).
És az Övéi követik Őt: „Amikor
megkövezték Istvánt, az így imádkozott: „Úr Jézus, vedd magadhoz szellememet!”
Térdre esvén pedig, nagy fennszóval kiálta: Uram, ne tulajdonítsd nékik e bűnt! És ezt mondván, elaluvék” (Csel. 7,59-60).
Róm. 12,15 Örüljetek az örülőkkel, és sírjatok a
sírókkal*
*A testté lett Ige
– az Úr Jézus – ezt tanítja: „Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak” (Mt. 5,4).
És a Szent
Szellem megmagyarázza: „Mert a Bárány, aki a királyiszéknek közepette van,
legelteti őket, és a vizeknek élő forrásaira viszi őket; és eltöröl Isten az ő
szemeikről minden könnyet” (Jel. 7,17).
Dávid így
imádkozik: Akik könnyezve vetettek, ujjongva arassanak! Aki sírva indul,
mikor vetőmagját viszi, ujjongva érkezzék, ha kévéit hozza!” (Zsolt. 126,6).
Róm. 12,16 Egymás iránt ugyanazon indulattal,
érzéssel legyetek. [Más fordítás: Éljetek egymással
egyetértésben; egy célra, egymás javára törekedjetek; ugyanolyan legyen a
gondolkodásotok mások iránt, mint önmagatok iránt]. Ne kevélykedjetek, hanem az
alázatosakhoz szabjátok magatokat. [Más fordítás: Ne legyetek fennhéjázók, nagyra
törők. Ne a magas vagy fellengzős dolgokon
jártassátok eszeteket, hanem
alkalmazkodjatok az egyszerű emberekhez; Ne legyetek nagyravágyók, hanem együttérzők az alacsonyrendűekkel]* Ne legyetek bölcsek, okosak, eszesek,
értelmesek timagatokban, a magatok értelme szerint. Ne legyetek olyanok, akik
csak a saját emberi értelmükben bíznak, és erre építenek**
*És az apostol
részletesen kifejti az előző kijelentés értelmét, azaz: Isten akaratát: „Ha tehát van vigasztalás Krisztusban, ha van
szeretetből fakadó figyelmeztetés, ha van közösség a Szellemben, ha van irgalom
és könyörület. Teljesítsétek be az én örömömet, hogy egyenlő indulattal
legyetek, ugyanazon szeretettel viseltetvén, egy érzésben, egyugyanazon
indulattal lévén. Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem
alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál” (Fil. 2,1-3).
„A békességes tűrésnek és
vigasztalásnak Istene pedig adja néktek, hogy ugyanazon indulat legyen bennetek
egymás iránt Krisztus Jézus szerint: hogy egy szívvel, egy szájjal dicsőítsétek
Urunkat, Jézus Krisztust, az Atyát. Fogadjátok be tehát egymást, ahogyan
Krisztus is befogadott minket az Isten dicsőségére” (Róm. 15,5-7)
„Végezetre, atyámfiai, legyetek jó
egészségben, épüljetek, vigasztalódjatok, egy értelemben legyetek, békességben
éljetek; és a szeretetnek és békességnek Istene lészen veletek” (2 Kor. 13,11)
„Csakhogy a Krisztus evangéliumához
méltóan viseljétek magatokat, hogy
akár oda menvén és látván titeket, akár távol lévén, azt halljam dolgaitok
felől, hogy megálltok egy Szellemben, egy személyként viaskodván az evangélium
hitéért” (Fil. 1,27).
„És akik e szabály szerint élnek, békesség
és irgalmasság azokon, és az Istennek Izráelén” (Gal. 6,16).
**Hanem: „Bizodalmad legyen az Úrban teljes
elmédből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál. Minden te útjaidban
megismered őt; akkor ő igazgatja a te útjaidat. Ne tartsd bölcsnek önmagadat,
féljed az Urat, és kerüld a rosszat! Egészség lesz ez a te testednek, egész lényednek, és megújulás a te csontjaidnak” (Péld. 3,5-8).
Dávid megvallása:
„…Uram, nem fuvalkodott fel az én szívem, szemeim sem láttak magasra, Nem
törekszem arra, ami túl nagy és elérhetetlen nekem. Inkább csitítottam,
csendesítettem magamat, mint anya a gyermekét. Mint a gyermek, olyan most a
lényem” (Zsolt. 131,1-2).
A prófétán keresztül is int a Szent Szellem: „Jaj azoknak, akik
bölcseknek képzelik magukat, és magukat tartják okosnak” (Ésa. 5,21)..
„Ne
légy felettébb igaz, és felettébb ne bölcselkedjél; miért keresnél magadnak
veszedelmet?” (Préd. 7,16).
És Pál apostol is figyelmezteti a Krisztus népét: „Akik tehát tökéletesek vagyunk, így
gondolkozzunk, és ha valamit másképpen gondoltok, azt is kijelenti majd Isten
nektek; Csakhogy amire eljutottunk, ugyanabban egy szabály szerint járjunk,
ugyanazon értelemben legyünk”(Fil.
3,15-16).
Róm. 12,17 Senkinek gonoszért gonosszal, rosszért rosszal, sérelemért,
igazságtalanságért, méltatlanságért ne fizessetek sérelemmel, igazságtalansággal, káros, ártalmas dologgal. A
tisztességre a Krisztusi magatartásnak megfelelően gondotok legyen minden ember
előtt. Jóra törekedjetek
úgy, hogy azt minden ember lássa*
*És: „Ne mondd: Ahogy ő bánt velem, én is úgy bánok vele,
megfizetek mindenkinek cselekedete szerint!” (Péld. 24,29).
„Ne mondd: Megfizetek a
rosszért! Reménykedj az Úrban, ő megsegít téged” (Péld.
20,22).
Tehát: „Vigyázzatok, hogy senki senkinek rosszért
rosszal ne fizessen; hanem mindenkor jóra törekedjetek úgy egymás iránt, mint
mindenki iránt” (1 Thess. 5,15).
„Nem fizetvén gonosszal a gonoszért, avagy
szidalommal a szidalomért; sőt ellenkezőleg áldást mondván, tudva, hogy arra
hívattatok el, hogy áldást örököljetek” (1
Pét. 3,9).
„Mert Isten akarata az, hogy jót
cselekedve némítsátok el az értelmetlen emberek tudatlanságát” (1 Pét. 2,15).
És azt valljátok: „Mert
gondunk van a tisztességre nemcsak az Úr előtt, hanem az emberek előtt is” (2 Kor. 8,21).
Róm. 12,18 Ha lehetséges, amennyire tőletek függ, minden emberrel
békességben éljetek*
*Az Úr Jézus azt tanítja,
hogy: „Boldogok a békességre igyekezők, a békeszerzők, akik
békét teremtenek, és békességet készítenek: mert ők az Isten fiainak mondatnak” (Mát. 5,9).
Ezért az apostol is erre
hívja fel a hívők figyelmét: „Törekedjetek mindenki iránt a békességre és a
szent életre, amely nélkül senki sem látja meg az Urat” (Zsid. 12,14).
És: „Azokra a dolgokra
törekedjünk tehát, amelyek a békességet és egymás
építését szolgálják” (Róm. 14,19).
Róm. 12,19 Magatokért bosszút ne álljatok, és ne szolgáltassatok a magatok
ügyében igazságot szerelmeseim, hanem adjatok helyet a gonosz = a sátán ellen
irányuló haragnak, mert meg van
írva: Enyém a bosszúállás, az igazságszolgáltatás, és a
megvédelmezés, én megfizetek,és
igazságot szolgáltatok, és megigazítok,
ezt mondja az Úr*
*Te pedig: „Bosszúálló, és igazságszolgáltató
ne légy, és haragot ne tarts a te néped fiai ellen, hanem szeressed
felebarátodat, mint magadat. Én vagyok az Úr” (3 Móz. 19,18).
„Ne mondd: bosszút állok
rajta! Várjad az Urat, és megszabadít téged!” (Péld. 20,22).
„Ne mondd ezt: amiképpen
cselekedett én velem, úgy cselekszem ő vele; megfizetek mindenkinek az ő
cselekedete szerint” (Péld. 24,29).
Mert: „Enyém a
bosszúállás, és az
igazságszolgáltatás és a megfizetés,
amikor lábuk megtántorodik; mert közel van az ő veszedelmük napja, és siet, ami
rájuk vár! Bizony, ítél az ÚR népe ügyében, és megkönyörül szolgáin, ha látja,
hogy ernyedt a kéz, és végét járja apraja-nagyja” (5 Móz. 32,35-36).
„Mert igazságot szolgáltat
népének az ÚR, és megkönyörül szolgáin” (Zsolt. 135,14).
Róm. 12,20 Azért, ha éhezik a te ellenséged, adj
ennie; ha szomjúhozik, adj innia, mert
ha ezt műveled, eleven szenet, tüzes, izzó parazsat gyűjtesz, és halmozol
az ő fejére*
*A Szent Szellem
arra tanít, hogy mit kell tennünk azokkal, akik gyűlölnek és üldöznek minket: „Ha éhezik, aki gyűlöl téged, adj neki kenyeret, és ha
szomjazik, adj neki vizet, Mert elevenszenet gyűjtesz az ő fejére, és az Úr
megfizeti néked” (Péld. 25,21-22).
Az Úr Jézus kijelentése az
Övéi részére: Így nyilvánul meg, hogy isteni természet részesei vagytok: „Nektek
azonban, akik hallgattok engem, ezt mondom: szeressétek ellenségeiteket,
tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket; áldjátok azokat, akik átkoznak,
és imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket. Aki arcul üt, annak tartsd
oda a másik arcodat is, és aki elveszi felsőruhádat, attól alsóruhádat se
tagadd meg. Mindenkinek, aki kér tőled, adj, és attól, aki elveszi a tiedet, ne
követeld vissza. És amint szeretnétek, hogy az emberek veletek bánjanak, ti is
úgy bánjatok velük” (Luk. 6,27-31).
Hogy legyetek a ti mennyei
Atyátoknak fiai, aki felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és
esőt ad mind az igazaknak, mind a hamisaknak. Legyetek azért ti tökéletesek,
miként a ti mennyei Atyátok tökéletes” (Mát. 5,44-45.48).
Az eleven szénről pedig
Ézsaiáson keresztül szól a kijelentés: Ézsaiás
próféta az Úr jelenlétébe kerülve megrémül és így szól: „… Jaj nekem!
Elvesztem, mert tisztátalan ajkú vagyok, és tisztátalan ajkú nép között lakom.
Hiszen a Királyt, a Seregek Urát látták szemeim! És hozzám repült egy a
szeráfok közül, és kezében eleven szén vala, amelyet fogóval vett volt
az oltárról; És illeté számat azzal, és mondá: Ímé ez illeté ajkaidat, és
hamisságod eltávozott, és bűnöd elfedeztetett” (Ésa. 6,5-7).
Tehát azért kell eleven szenet – vagyis élő Igét – gyűjteni az ellenség fejére,
hogy ellenségből testvérré, gyűlölő és üldözőből szerető – Krisztusi – emberré váljon!!
Róm. 12,21 Ne győzettessél meg a gonosztól, hanem a gonoszt jóval győzd meg. [Más fordítás: Ne hagyd, hogy legyőzzön, és
leigázzon a rossz téged, és hogy győzedelmeskedjen
rajtad. Inkább te győzd le a rosszat
jóval].
Szeress!
Ne uralkodjál testvéreden kegyetlenül, hanem félj a te
Istenedtől, és szeresd őt Isten szerinti szeretettel.
(3 Móz. 25:43)
Max Lucado: Immanuel: Isten még mindig velünk van?
Isten harcol érted.
Ez új számodra? Vagy csak megfeledkeztél erről a tényről, a
világ szívszorító eseményeit hallva? Úgy tűnik, mintha Isten tehetetlen lenne
az ISIS fenyegetéseivel szemben?
Eltűnődtél már azon, vajon Isten miért nem állítja helyre a
világot?
Immanuel jelentése: Isten velünk van. Valószínűleg már
hallottál az Istenről, aki alkotott, aki lát, aki ismer téged… na de az
Istenről, aki harcol érted? Aki az utat egyengeti előtted, aki megvéd, aki
falakat rombol le, királyokat dönt le?
Tudtad, hogy Isten harcol érted? Hogy „mivelünk pedig Istenünk (van),
az Úr, aki megsegít bennünket, és velünk együtt harcol harcainkban” (2Krónikák
32:28)? Hogy „Istenünk harcol értünk!” (Nehémiás 4:14)? Hogy „Isten harcol azokkal, akik ellened harcolnak” (Zsoltárok
35:1, angolból fordítva).
Érted? Isten nem csak azt ígéri, hogy veled lesz, hanem azt
is, hogy harcol érted. Érted.
Isten
harcol érted. Hagyd, hogy ezek a szavak igazán mélyre
jussanak.
Isten. Az
egész történelem Abszolút Uralkodója, Vezérigazgatója, Elnöke, Királya,
Legfelsőbb Hatalma, Cára, Császára, Rádzsája. Ő telve van örömmel,
bölcsességgel. És Ő…
Harcol. Angyalokat
mozgósít és parancsol az időjárásnak. Ledönti a Góliátokat és kiüríti a
temetőket. Ő harcol…
Érted. Igen, érted! Érted, akinek
foltos a múltja. Érted, akinek ott van a céltábla a hátán. Érted, akinek a
gyermeke veszélyben van. Érted, akinek fáj a háta, aki fizeti a hitelt, aki
legszívesebben otthagyná a szörnyű munkahelyét… Harcol az egészségedért, a
családodért, a hitedért és a biztonságodért. Úgy érzed, hogy összecsapnak a
hullámok a fejed fölött? Kikészít a főnököd? Nem érted, hogy lehet ilyen
gonosz a világ? Minden kétséget kizáróan nehéz időket élünk. De Isten harcol
érted!
A Biblia hatalmas örömhíre az, hogy nem te harcolsz Istenért, hanem Isten harcol érted. Ezt
tudni – tudni, hogy Atyád harcol érted – hihetetlenül nagy megerősítést jelent.
Isten melletted áll. És harcol érted.
Amikor Isten testet öltött Krisztusban, a szellemedért
harcolt. Amikor a pusztaságban szembenézett az ördöggel, a békességedért
harcolt. Amikor az elhagyatottakért, magányosokért és a szenvedőkért állt ki,
akkor nem érted állt ki? Ismeri a fájdalmainkat és a szomorúságunkat. Megjárta
a magányos utakat és része volt álmatlan éjszakákban.
A válaszom: igen, Isten még
mindig velünk
van. Sőt mi több, harcol értünk. Harcol, hogy megvigasztaljon,
megerősítsen minket a fájdalom és az ördög megfélemlítésének a sötétségében.
Harcol, hogy vezessen és megszabadítson, amikor nem látjuk a fényt.
A mi dolgunk csupán annyi, hogy odaforduljunk Hozzá és
lássuk meg, amint az oldalunkon áll és kivívja a győzelmet számunkra.
Max
Lucado
Magyar fordítás: ahitatok.hu
http://www.ahitatok.hu/max-lucado/629-immanuel-isten-meg-mindig-velunk-van.html
Légy bátor!
Mert: Bár még sötétség borítja a
földet, sűrű homály a nemzeteket, de fölötted ott ragyog az ÚR, dicsősége
meglátszik rajtad.
(Ésa. 60:2)
Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétól
Az egyház nélkül a
Szent Szellem hajléktalan. Olyan mint Nóé galambja, amely nem talált magának
helyet a bárkán kívül, ahova leszállhatott volna. Az egyház Isten Szelleme
nélkül csak egy múzeum - Vele viszont győztesek vagyunk és nem legyőzöttek!
REINHARD BONNKE
2016. október 24.
Római levél 11. fejezet: AZ ELVETÉS ÉS ELHÍVÁS. (revideált)
Róm. 11,1 Mondom és leszögezem tehát: hát csak nem
taszította, nem lökte el magától Isten az ő népét?*
Távol legyen! Szó
sincs róla! Mert én is izraelita, vagyis Izrael leszármazottja vagyok, az
Ábrahám magvából, az ő utódai közül, Benjámin nemzetségéből, vagyis törzséből
való**
*Már Dávid így
prófétál Isten népéről: „Bizony nem
veti el az Úr az ő népét, és el nem hagyja az ő örökségét! Mert megigazulásra fordul vissza az ítélet,
és utána mennek mind az igazszívűek” (Zsolt. 94,14-15)
Még ha eltérnek is az Úrtól, az Úr hűséges
marad az ígéretéhez: „De mindamellett is, ha az ő ellenségeik földén lesznek
is, akkor sem vetem meg őket, és nem útálom meg őket annyira, hogy mindenestől
elveszítsem őket, felbontván velük való szövetségemet, mert én, az Úr, az ő
Istenük vagyok. Sőt megemlékezem érettük az elődökkel kötött szövetségről,
akiket kihoztam Egyiptom földéről, a pogány népek láttára, hogy Istenük legyek
nékik. Én vagyok az Úr” (Jer. 33,24-26)
„Ezt mondja az Úr: Ha
megmérhetik az egeket ott fenn, és itt alant kifürkészhetik a föld
fundamentumait: én is megutálom Izráelnek minden magvát, mindazokért, amiket
cselekedtek, azt mondja az Úr!” (Jer.
31,37).
**Az apostol
saját magát állítja be, mint példát arra, hogy mit jelent az, hogy Isten nem
vetette el a zsidó népet: „Körülmetéltettem
nyolcadnapon, Izráel nemzetségéből, Benjámin törzséből való vagyok, zsidókból
való zsidó, törvény tekintetében farizeus, Buzgóság szempontjából az egyház
üldözője, a törvényben követelt igazság szempontjából feddhetetlen voltam. De
amelyek nékem egykor nyereségek valának, azokat a Krisztusért kárnak ítéltem.
Sőt annakfelette most is kárnak ítélek mindent az én Uram, Jézus Krisztus
ismeretének gazdagsága miatt: akiért mindent kárba veszni hagytam, és szemétnek
ítélek, hogy a Krisztust megnyerjem” (Fil.
3,5-8)
Róm. 11,2 Nem vetette, nem taszította el Isten az ő
népét, melyet eleve, vagyis öröktől fogva előre kiválasztott az üdvösségre, és a
magáénak ismert. Avagy nem tudjátok-é, mit mond az írás Illésről, vagyis hogy
Illés történetével mit akar mondani az Írás? Amint könyörög Istenhez Izráel
ellen, és ahogy panaszkodott Izraelre Istennél mondván:
Róm. 11,3 Uram, a te prófétáidat, akik előtted állnak, akik jelenlétedben élnek,
és Tőled vesznek Igéket megölték, és a te oltáraidat lerombolták,
feldúlták, felforgatták, lerontották, és csak én maradtam meg egyedül, és engem
is halálra keresnek, és nekem is életemre törnek*
*Az Úr
kérdésére így válaszol a menekülő Illés: „…
Nagy búsulásom van az Úrért, a Seregek Istenéért; mert elhagyták a te
szövetségedet az Izráel fiai, a te oltáraidat lerontották, és a te prófétáidat
fegyverrel megölték, és csak én egyedül maradtam, és engem is halálra keresnek”
(1 Kir. 19,10.14).
Az Úr Jézus megerősíti Illés
próféta szavait, így szólva a farizeusokhoz, és írás magyarázókhoz, vagyis a
vallási vezetőkhöz: „Kígyók, mérges
kígyóknak, viperáknak fajzatai, ivadékai, miképpen kerülitek ki a gyehennának
büntetését [Más fordítás: Hogyan menekülhetnétek meg a gyehennával sújtó
ítélettől]. Annakokáért
ímé prófétákat, bölcseket és írástudókat, és törvénytanítókat, törvénymagyarázókat küldök én hozzátok: és azok közül egyeseket megöltök, és
megfeszítetek, majd másokat azok
közül a ti zsinagógáitokban megostoroztok, és megkorbácsoltok, és városról-városra üldöztök. Hogy reátok szálljon minden igaz, azaz megigazult vér, amely
kiömlött, és amelyet kiontottak a földön, az igaz, azaz megigazult Ábelnek
vérétől Zakariásnak, a Barakiás fiának véréig, akit a templom és az áldozati
oltár között megöltetek. Bizony mondom néktek,
mindezek reá következnek erre a
nemzetségre, és mindez
megtörténik ezzel a nemzedékkel” (Mát.
23,33-36).
Pál apostolon keresztül pedig folytatódik a
kijelentés, amely az Úr Jézus szavainak beteljesedését mutatja be: „Akik
megölték az Úr Jézust is és a saját prófétáikat, és minket is kérlelhetetlenül
/ folyamatosan üldöznek, és az Istennek nem
tetszenek, és az Isten előtt nem kedvesek, és minden embernek ellenségei, és
minden emberrel szemben állanak. »Más
fordítás: Ezek a
hitetlen júdeaiak ölték meg az Úr Jézust és a prófétákat, és ők kényszerítettek minket, hogy Júdeát sietve elhagyjuk. Ezek
nem tetszenek Istennek, és minden emberrel
ellenségesek. «Akik megtiltják nékünk, és akadályoznak minket abban is, hogy a
pogányoknak, vagyis a nemzeteknek
ne prédikáljunk, hogy üdvözüljenek, és
megmeneküljenek; hogy mindenkor betöltsék
bűneiket, és így tegyék teljessé
céltévesztésüket; de végül utolérte
őket az Isten haragja. [Más fordítás: Ezek a
hitetlen júdeaiak mindig csak újabb és újabb bűnökkel gyarapítják vétkeiket, amíg végleg betelik a pohár. És valóban: Isten
haragja utolérte őket; és ezzel
vétkeik mértékét mindenkorra betöltik]” (1 Thess. 2,15-16).
Róm. 11,4 De mit mond néki az isteni felelet? Meghagytam félretettem, tartalékoltam magamnak hétezer
embert, és gondoskodtam a megmaradásukról azoknak, akik nem hajtottak térdet a
Baálnak*
*Így válaszolt az Úr, ez így igaz: „De meghagyok Izráelben hétezer embert: minden térdet, mely meg nem
hajolt a Baálnak, és minden ajkat, mely meg nem csókolta azt” (1 Kir.
19,18).
Róm. 11,5 Ekképpen azért a jelenlegi korszakban is van maradék
a kegyelemből való kiválasztás végett*
*Ézsaiás így szólt a testi Izráelhez: „Mert ha annyi volna is néped, Izráel, mint
tengerparton a homok, csak a maradék tér meg. El van rendelve pusztulásod,
igazságos ítélet árad rád” (Ézs. 10,22).
A próféciát megismétli az apostol, de a menekülés
útjáról is szól. Az a „maradék”, akik elfogadják
Isten üdvözítő kegyelmét: „Ézsaiás… ezt hirdeti Izráelről: „Ha Izráel
fiainak száma annyi volna, mint a tenger fövenye, akkor is csak a maradék
üdvözül” (Róm. 9,27).
Hiszen: „Isten ingyen igazítja meg őket
kegyelméből, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által, mert egy az Isten,
aki megigazítja a körülmetéltet hitből, a körülmetéletlent pedig hit által” (Róm.
3,24.30).
És a próféciát Jóel prófétán keresztül folytatja az
Úr, ismét szólva a menekülés útjáról is: „De mindaz, aki az Úrnak nevét
hívja segítségül, megmenekül. Mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lészen a
szabadulás, amint megígérte az Úr, és a megszabadultak közt lesznek azok,
akiket elhív az Úr!” (Jóel. 2,32).
Pál apostolon keresztül pedig kijelentést nyer a Sion
hegyének, és Jeruzsálemnek helye, ahol a szabadulás lesz: „az Isten gyülekezetének, amely
Korinthusban van, a Krisztus Jézusban
megszentelteknek, azoknak, akiket ő elhívott és saját népévé tett; mindazokkal
együtt, akik a mi Urunk Jézus Krisztus
nevét, az ő Uruk és a mi Urunk nevét bárhol segítségül hívják” (1
Kor. 1,2).
Róm. 11,6 Hogyha pedig kegyelemből, akkor többé már nem
cselekedetekből, különben a kegyelem nem volna többé kegyelem. Hogyha pedig cselekedetekből, akkor
nem kegyelemből*
*Ugyanis: „Aki fáradozik, annak a bért nem kegyelemből
számítják, hanem azért, mert tartoznak vele” (Róm.
4,4).
Róm. 11,7 Micsoda tehát? Hogyan állunk hát? Amit Izráel keres, amire törekedett, azt nem nyerte meg,
azt nem érte el: a kiválasztottak
ellenben megnyerték, elérték, megszerezték, hozzájutottak. A többiek pedig megátalkodtak,
megvakultak, megkövesedtek, megkérgesedtek, érzéketlenné váltak.
Róm. 11,8 Amint meg van írva: Az Isten kábultság,
érzéketlenség, mély álom szellemét adta nékik; mindmáig érteni nem
tudó szellemet. Szemeket hogy ne
lássanak, füleket, hogy ne halljanak, mind e mai napig*
*És ennek addig kellett tartania, amíg eljön
a Szent Szellem, mert amikor az Úr Jézus testben járt közöttük: „… még nem adatott a
Szellem, mivel Jézus még nem dicsőült meg” (Jn.
7,3).
Az Úr Jézus példázatokban
szól hozzájuk: „Azért beszélek nekik
példázatokban, vagyis példabeszédekben, mert látván nem látnak, és hallván nem
hallanak, és nem fogják fel, sem nem értenek, ezért belátásra sem jutnak. És
beteljesedék rajtuk Ézsaiás próféciája,
amely ezt mondja: Hallván halljatok, és ne értsetek; és látván lássatok, és ne
ismerjetek: Mert megkövéredett, és megkeményedett, megkérgesedett, elhízott,
érzéketlenné vált, eltompult e népnek szíve. Mert háj nőtte be e nép szívét, és
füleikkel nehezen hallottak, és szemeiket behunyták. Hogy valami módon ne lássanak
szemeikkel, és ne halljanak füleikkel, és ne értsenek szívükkel, és meg ne
térjenek, hogy ne forduljanak hozzám, hogy meggyógyítsam, és helyreállítsam
őket” (Mát. 13,13-15).
Ézsaiás
kérdésére, hogy ha nem hisznek neki, így válaszol az Úr: „És monda: Menj, és mondd ezt e népnek. Hallván
halljatok, és ne értsetek, s látván lássatok,
és ne ismerjetek. Kövérítsd meg e nép szívét, és füleit dugd be, és szemeit
kend be: ne lásson szemeivel, ne halljon füleivel, ne értsen szívével, hogy meg
ne térjen, és meg ne gyógyuljon” (Ésa.
6,9-10)
„Mert tanács-vesztett, vagyis tanácstalan nép és
nemzet ez, és nincs bennük értelem, ezért értelmetlen” (5 Móz. 32,28).
Pál apostol Rómában hirdeti a
zsidóknak a Krisztust, de: „Mivel pedig
nem egyeznek meg, és nem értettek egyet egymással szétoszlottak. Miután Pál ez
egy szót kijelentést, igét
mondá: Jól és helyesen szólott a Szent Szellem Ézsaiás próféta által a mi
atyáinknak, mondván: Eredj és menj
el ehhez a néphez és mondd: Hallván halltok, és nem értetek; és nézvén néztek,
és nem láttok meg! Mert megkövéredett e népnek szíve, és füleikkel nehezen
hallanak, és szemeiket behunyják; hogy szemeikkel ne lássanak, füleikkel ne
halljanak, szívükkel ne értsenek és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.
Legyen azért néktek tudtotokra, és vegyétek tudomásul, hogy a pogány népeknek
küldetett az Istennek ez üdvözítése, és ők meg is hallgatják. És mikor ezeket
mondotta, eltávoztak a zsidók, maguk között sokat vitatkozva” (Csel.
28,25-29).
„Mert bár az Istent
megismerték,
és az Ő létezésének tökéletesen tudatában
vannak, mindazáltal nem mint Istent dicsőítették őt, sem néki hálákat nem
adtak. Hanem az ő okoskodásaikban hiábavalókká lettek, belevesztek
gondolataikba, és üressé váltak, holtpontra jutottak elgondolásaikkal.
Bolonddá, azaz bálványimádókká váltak, és az ő balgatag, érteni nem
akaró, és oktalan szívük, azaz az ő bensőjük megsötétedett, vagyis egészen
sötétségbe borult, és megvakult”
(Róm. 1,21).
Mert ezek azok: „Kik értelmükben, gondolkozásmódjukban
meghomályosodtak, akiknek sötétség borult az értelmükre, elidegenültek az
isteni élettől, vagyis elszakadtak Isten életétől,
Istentől, aki az élet forrása, mert
megmaradtak tévelygésükben, a tudatlanság miatt, mely az ő szívük, azaz az ő
bensőjük keménysége, elkérgesedése, érzéketlensége, vaksága miatt van bennük” (Eféz. 4,18).
És kijelentés az értetlenség
okáról: „Ha mégis leplezett, vagyis nem
elég világos a mi evangéliumunk, és azoknak leplezett, csak azok számára nem
világos, akik elvesznek. Akikben e világ Istene megvakította a hitetlenek
elméit, gondolkozását, mert hitetlenek, és így nem is látják meg a Krisztus
dicsőséges evangéliumának, vagyis a Krisztus dicsőségéről szóló evangélium
világosságát, aki az Isten képmása” (2 Kor. 4,3-4).
Mert: „… megtompultak, megkérgesedtek,
érzéketlenné váltak az ő elméik és érzékeik, gondolkozásuk, értelmük,
felfogóképességük. Mert ugyanaz a lepel, ugyanaz a fedél, és fátyol mind e mai
napig megmaradt az Ószövetség olvasásánál, vagyis az Ószövetségen, amikor
olvassák felfedetlenül, s rajta is marad, mivelhogy a Krisztusban tűnik el.
[Más fordítás: De bele is kövesedtek
gondolkodásukba. Mert az ószövetség olvasásakor a mai napig rajtuk van a lepel,
s nem hull le róluk, mert csak a Krisztusban veszti hatályát]” (2 Kor. 3,14).
„Mert az Isten igazságát, vagyis az
Istentől eredő megigazulást nem ismerték el, nem értették meg, és az ő tulajdon
igazságukat, azaz a maguk igazságos voltát igyekeztek érvényesíteni, és
elismertetni. Az Isten igazságának, vagyis az Istentől eredő megigazulásnak nem
engedelmeskedtek, és nem vetették, és nem rendelték alá magukat” (Róm. 10,3).
És nem ismerték fel Isten
szeretetét, Aki köztük megjelent: „Mert
úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki
hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert nem azért küldte
az Isten az ő Fiát a világra, hogy elítélje a világot, hanem hogy megtartassék
- hogy üdvözüljön - a világ általa. Aki hiszen ő benne, az nem jut ítéletre;
aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van, a görög
szöveg szerint: továbbra is a
sátán hatalma alatt van, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében”
(Ján. 3,16-18).
Róm. 11,9 Dávid is ezt mondja: változzék az ő
asztaluk tőrré, hurokká, hálóvá, csapdává,
kelepcévé,
pusztítássá, botránkozássá, megbotlássá,
botláskővé,
eltántorítássá, megütközéssé, vagy felháborodás tárgyává, és
megtorlássá, és elégtétellé. [Más fordítás: Az asztali közösségük. -
vesztükre legyen, azaz, sorsuk romlás legyen].
Róm. 11,10 Sötétüljenek meg, homályosodjanak el,
boruljanak sötétségbe az ő szemeik, és az ő látomásaik, hogy ne lássanak és az ő hátukat mindenkorra - minden
időn át folyamatosan - nyomorítsd görbére, vagyis a hátukat mindenkorra
görbítsd meg teherhordásra, hogy szemeik csak a földre legyenek szegezve*
*Prófécia az Úr
Jézus elvetéséről, és annak következményeiről: „A gyalázat összetörte szívemet, egészen
belebetegedtem. Részvétre vártam, de hiába, vigasztalókra, de nem találtam.
Ételembe mérget tettek, szomjúságomban ecettel itattak. Váljék a saját asztaluk
kelepcévé, jólétük idején is csapdává! Homályosodjék el szemük, ne lássanak,
tedd a derekukat mindig erőtlenné! Töltsd ki rajtuk bosszús haragodat, izzó
haragod érje utol őket! Legyen pusztává szállásuk, sátraiknak ne legyen lakója!
Mert azt üldözik, akit megvertél, annak a kínjáról beszélgetnek, akit
megsebeztél. Büntesd meg őket bűneikért, ne jussanak kegyelmedhez!
Töröltessenek ki az élők könyvéből, az igazak közé ne írassanak be! Engem
pedig, aki nyomorult és szenvedő vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te
segedelmed” (Zsolt. 69,21-30)
Őt feszítették kínoszlopra a
golgotán és ebből a Zsoltárból idéz az Evangélium: „És mikor eljutának arra
a helyre, amelyet Golgotának, azaz koponya helyének neveznek, Méreggel
megelegyített ecetet adának néki inni; és megízlelvén, nem akara inni. Minek utána pedig megfeszíték őt, eloszták
az ő ruháit, sorsot vetvén. Hogy beteljék a próféta mondása: Megosztozának az
én ruháimon, és az én köntösömre sorsot vetének. És leülvén, ott őrzik vala őt.
És feje fölé illeszték az ő kárhoztatásának okát, oda írván: EZ JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA” (Mát. 27,33-37).
Róm. 11,11 Kérdem tehát: Avagy azért botlottak-e meg, és vallottak kudarcot, szenvedtek
vereséget, hibáztak, tévedtek, buktak meg, hogy végleg elessenek? Távol legyen;
hanem az ő esetük folytán, az ő elesésük,
hibás lépésük által lett az üdvösség a pogányoké, vagyis jutott el az üdvösség
a nemzetekhez, hogy ők felingereltessenek, és
vetélkedésre, féltékenységre, versengésre késztettessenek*
*Mózesen keresztül
így szól az Úr: „Semmit érő istenekkel
ingereltek, hiábavalóságokkal bosszantottak. Semmit érő néppel ingerlem én is,
bolond nemzettel bosszantom őket” (5 Móz. 32,21)
És a prófécia beteljesedett.
Antiókiában hirdetik a Krisztust, és egész sokaság figyel az Igére, de: „Amikor
meglátták a zsidók a sokaságot, elteltek irigységgel, és káromolva ellene
mondtak Pál beszédének. Ekkor Pál és Barnabás bátran ezt mondta: „Először
nektek kellett hirdetnünk az Isten igéjét, mivel azonban ti elutasítjátok, és
nem tartjátok magatokat méltónak az örök életre, íme, a pogányokhoz fordulunk” (Csel.
13,45-46).
Róm. 11,12
De vajon ha az ő elesésük, hibás lépésük,
félre-csúszásuk, botlásuk, melléfogásuk világnak gazdagsága, nyeresége, szerencséje, boldogsága, és
az ő veszteségük, mulasztásuk, vereségük, kudarcuk, lemaradásuk pogányok,
vagyis a nemzetekből valóknak gazdagsága, nyeresége, szerencséje, boldogsága,
mennyivel inkább az ő teljességük? A
maradéktalan beteljesedésük, befejezettségük, ha teljes számban megtérnek.
Róm. 11,13 Mert néktek mondom a pogányoknak, a nemzetbelieknek
amennyiben hát én pogányok, vagyis nemzetekbeliek apostola vagyok, a
szolgálatomat dicsőítem, és dicsérem.
Róm. 11,14 Ha ugyan felingerelhetném, és valamiképpen féltékennyé
tehetném, versengésre serkenthetném, és követésre indíthatnám az én atyámfiait,
azokat, akik saját hústestem és vérem. És megtarthatnék, azaz üdvösségre
vezethetnék közülük némelyeket.
Róm. 11,15 Mert ha az ő elvettetésük, elutasításuk, veszteségük a világnak megbékülést, kicserélést
hozott, vagyis az isteni jóindulat helyreállítását hozta, micsoda lesz a
felvételük, a beengedésük,
elfogadásuk, visszavételük, ha nem élet a halálból, vagyis mi mást hozna
visszafogadtatásuk, mint halottak közül feltámadó életet*
*Az Úr Jézus a
tékozló fiú példázatával szemlélteti a pogányokból megtértek, és a zsidók
magatartását, és Istenhez térését, azt mondva a pogányokból megtértekre: „… mert ez az én fiam meghalt és feltámadott,
elveszett és megtaláltatott. És vigadozni kezdtek. Az idősebb fiú pedig a mezőn
volt, és amikor hazajövet közeledett a házhoz, hallotta a zenét és a táncot.
Előhívott egy szolgát, és megtudakolta tőle, hogy mi történik itt. Mire a
szolga így felelt: A testvéred jött meg, és apád levágatta a hízott borjút,
mivel egészségben visszakapta őt. Ekkor az megharagudott, és nem akart bemenni.
De az apja kijött, és kérlelte. Ő azonban ezt mondta az apjának: Látod, hány
esztendeje szolgálok neked, soha nem szegtem meg parancsodat, és te sohasem
adtál nekem még egy kecskegidát sem, hogy mulathassak barátaimmal. Amikor pedig
megjött ez a fiad, aki parázna nőkkel tékozolta el vagyonodat, levágattad neki
a hízott borjút. Ő azonban ezt mondta neki: Fiam, te mindig velem vagy, és
mindenem a tied. Vigadnod és örülnöd kellene, hogy ez a te testvéred meghalt és
feltámadott, elveszett és megtaláltatott” (Luk. 15,24-32)
És ezt kérdezve a zsidóktól: „Hát
nem szabad-e nekem azt tennem a javaimmal, amit akarok? Vagy a te szemed azért
gonosz, mert én jó vagyok? Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből
utolsók” (Mt. 20,15-16).
Róm. 11,16 Ha pedig a zsenge, vagyis minden
termés első érett gyümölcse, vagy az áldozat*
kezdete szent, akkor a tészta is. És ha a gyökér szent, az ágak,
vagy a sarj, a hajtások is azok
[Más fordítás: Ha
szent a búza zsengéje, szent lesz a belőle készült kenyér is]**
*Ezt az áldozatot az Úr Jézus mutatta be,
Aki meghalt, és feltámadott; akiről így tesz bizonyságot az apostol: „Mert amiképpen Ádámban mindnyájan meghalnak,
azonképpen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek. Mindenki pedig a maga
rendje szerint. Első zsenge a Krisztus; azután akik a Krisztuséi,
az ő eljövetelekor” (1 Kor. 15,22-23)
Máriához angyalt küld Isten, Aki bejelenti az Úr Jézus
születését: „…A Szent Szellem száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz be
téged, ezért a születendőt is Szentnek nevezik majd, Isten Fiának
(Luk. 1,35)
És akik Tőle születtek, szintén szentek: „Az ő
akarata szült minket az igazságnak igéje által, hogy az ő teremtményeinek
valami zsengéje legyünk” (Jak. 1,18).
**Ézsaiás így
prófétál a gyökérről, és az abból kihajtó hajtásról: „Vesszőszál hajt ki Isai törzsökéről, hajtás
sarjad gyökereiről” (Ézs. 11,1)
Pál apostol idézi a
próféciát, amely beteljesedett a Krisztusban: „Ézsaiás… így szól: „Hajtás
sarjad Isai gyökeréből, és népek uralkodójává emelkedik: benne reménykednek a
népek”(Róm. 15,12)
A feltámadott Úr szava: „Én,
Jézus… vagyok Dávid gyökere és új hajtása, a fényes hajnalcsillag” (Jel.
22,16).
Róm. 11,17 Ha pedig egyes ágak kitörettek,
vagyis lemetszettek, te pedig vadolajfa létedre beoltattál azok közé,
vagyis a vadhajtást oltották be a nemes gyökérbe, és részese lettél az olajfa
gyökerének és zsírjának, és részesültél éltető nedvéből*
*És hogy milyen ágak töretnek ki, arról így
szól az Úr Jézus: „Ha valaki nem marad én bennem,
kivettetik, mint a lemetszett szőlővessző, és megszárad; és egybe gyűjtik
ezeket és a tűzre vetik, és elégetik” (Ján. 15,6).
Az „olajfáról” pedig
így prófétál Jeremiás: „Zöldellő, szép gyümölcsű és formás olajfának
nevezett el téged az ÚR. Nagy vihar zúgása közben lángba borította lombját,
letördelte ágait. A Seregek Ura, aki plántált téged, rosszat végzett felőled
Izráel házának és Júda házának rosszasága miatt, amit elkövettek magukban, hogy
engemet haragra ingereljenek, áldozván a Baálnak. Az ÚR tudatta velem, ezért
tudom, mit akarnak tenni velem; megmutatta nekem. Én pedig olyan valék, mint a
mészárszékre hurcolt szelíd bárány, és nem tudtam, hogy terveket szőttek ellenem,
mondván: Pusztítsuk el e fát gyümölcsével együtt; irtsuk ki ezt az élők
földéből, hogy még a nevét se emlegessék többé!” (Jer. 11,16-19).
És Ézsaiás folytatja: „Kínoztatott,
pedig alázatos volt, és száját nem nyitotta meg, mint bárány, mely mészárszékre
vitetik, és mint juh, mely megnémul az őt nyírók előtt; és száját nem nyitotta
meg! A fogságból és ítéletből ragadtatott el, és kortársainál ki gondolt arra,
hogy kivágatott az élők földéből, hogy népem bűnéért lőn rajta vereség?!” (Ésa.
53,7-8).
János apostolon
keresztül pedig az „olajfa” nevét is kijelenti a Szent Szellem: „Másnap látá János Jézust ő hozzá menni,
és monda: Ímé az Istennek ama báránya, aki elveszi a világ bűneit! És ránézvén
Jézusra, amint ott jár vala, monda: Ímé az Isten Báránya!” (Ján. 1,29.36).
Őáltala hirdetett Isten
békességet zsidóknak és pogányoknak: „Megbékéltette mindkettőt egy testben
az Istennel, miután a kereszten, azaz a kínoszlopon megölte az ellenségeskedést önmagában, és
eljött, és békességet hirdetett nektek, a távoliaknak, és békességet a
közelieknek. Mert általa van szabad
utunk mindkettőnknek egy Szellemben az Atyához” (Eféz. 2,16-18).
Róm. 11,18 Ne kevélykedjél, és ne
kérkedj, ne dicsekedj, és ne ujjongj, és ne büszkélkedj az ágak ellenében, az
ágak rovására, az ágakkal szemben: ha pedig kevélykedel, és ha mégis kérkednél,
dicsekednél, büszkélkednél, és ujjongnál miattuk, tudd meg, nem te hordozod, és
nem te tartod, viseled el, cipeled, tartod fenn a gyökeret, hanem a gyökér
téged.
Róm. 11,19 Azt mondod azért:
Kitörettek, vagyis letörettek, lerontattak az ágak, hogy én oltassam be a
helyükbe.
Róm. 11,20 Úgy van; hitetlenségük,
és hűtlenségük, engedetlenségük miatt törettek ki, te pedig hit által állasz;
téged pedig a hit tart egyenesen. Fel ne fuvalkodjál, és ne légy hát
fennhéjázó, elbizakodott, gőgös, hanem félj, vagyis tisztelettel légy*
*Nékünk szól a
figyelmeztetés: „Mindezek pedig
példaképen estek rajtuk; megírattak pedig a mi tanulságunkra, akikhez az
időknek vége elérkezett. Azért aki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne
essék” (1 Kor. 10,11-12).
Róm. 11,21 Mert ha az Isten az
emberi természet szerint való ágaknak nem kedvezett, és nem
kímélte, majd néked sem kedvez, téged sem fog kímélni*
*Ézsaiás pedig így
prófétál a nagy – az utolsó – aratás előtti időről: „Mert aratás
előtt, virágzás után, ha fürtté érnek a szőlőszemek, akkor levágja a vesszőket
metszőkéssel, lemetszi róla a vadhajtásokat is” (Ésa. 18,5).
És hogy mik a vadhajtások azt
Úr Jézus jelenti ki: „Ha valaki nem marad
énbennem, kivetik, mint a lemetszett vesszőt, és megszárad, összegyűjtik
valamennyit, tűzre vetik és elégetik” (Ján.
15,6).
És
aki nem marad Krisztusban, azokra vonatkozóan példaként jelenti ki a Szent
Szellem a gonosz angyalok, és Sodoma és Gomora sorsát: „Mert ha nem kedvezett az Isten a bűnbe esett, azaz a céltévesztett
angyaloknak, és nem kímélte meg őket, hanem mélységbe / az
alvilág sötét mélységébe taszítván, a fény legteljesebb hiányába hajította /
és taszította. És a sötétség láncaira
adta oda őket, hogy fenntartassanak az ítéletre, hogy őrizetben maradjanak az
ítéletig, vagyis a döntésig.
És ha a régi világnak sem kedvezett, és nem kímélte meg az őskor világát sem,
vagyis az eredeti,
kezdeti, az ősi világegyetemet, teremtett világot, de Noét az igazság
hirdetőjét, nyolcadmagával megőrizte. Özönvízzel borítván el az istentelenek,
vagyis az Isten nélkül élők világát. És ha Szodoma és Gomora városait
elhamvasztotta, végromlásra, vagyis pusztulásra ítélte például tévén azokra
nézve, akik istentelenkedni fognak, akik Isten nélkül élnek” (2 Pét. 2,4-6).
Róm. 11,22 Tekintsd és értsd meg azért az Istennek jóságát, kedvességét,
szeretetét, és keménységét, szigorát: azok iránt, akik elestek keménységét,
szigorúságát. Irántad pedig a jóságát, kedvességét, szeretetét, jó voltát, ha
megmaradsz jóságában, kedvességében, szeretetében; különben te is kivágatsz,
téged is lemetszenek*
*Mert az Úr azt
akarja, hogy ha elestél, állj fel: „Vagy
megveted jóságának, elnézésének és türelmének gazdagságát, és nem veszed
tudomásul, hogy téged az Isten jósága megtérésre ösztönöz?” (Róm. 2,4)
Mégpedig az Úr Jézushoz, aki
azt mondja: „Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlőműves. Minden
szőlővesszőt, amely én bennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz; mindazt pedig,
amely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen. Maradjatok
énbennem, és én tibennetek. Ha valaki nem marad én bennem, kivettetik, mint a
szőlővessző, és megszárad; és egybe gyűjtik ezeket, és a tűzre vetik, és
megégnek” (Ján. 15,1-2.4.6)
Az apostol így inti a
mindenkori hívőket: „Ti tehát szeretteim,
mivel előre tudjátok ezt, vigyázzatok, hogy az elvetemültek tévelygései el ne
sodorjanak, és saját biztos meggyőződéseteket el ne veszítsétek. Inkább
növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunk, üdvözítő Jézus Krisztusunk
ismeretében. Övé a dicsőség most és az örökkévalóságban!” (2 Pét. 3,17-18).
Róm. 11,23 Sőt azok is, ha meg nem
maradnak, és ha nem tartanak ki a hitetlenségben, és a tagadásban,
engedetlenségben, beoltatnak; mert az Isten ismét beolthatja őket. Mert
Istennek van hatalma, és képes arra, hogy újra beoltsa őket*
*Ha megtérnek az Úr
Jézushoz, beoltatnak a Krisztusba: „De
az ő gondolkozásuk eltompult, mert az Ószövetség felolvasásakor ugyanaz a lepel
mind a mai napig felfedetlenül megmaradt, mivel az csak Krisztusban tűnik el.
Sőt mind máig, amikor csak olvassák Mózest, lepel borul az ő szívükre. Mikor
pedig megtér az Úrhoz, lehull a lepel”
(2 Kor. 3,14-16).
Róm. 11,24 Mert
ha te a természet szerint való, az eredeti, vagyis a testi származás szerint való
vadolajfából kivágattál, és természet ellenére, a természet rendjén felülemelkedve beoltattál a szelíd olajfába, mennyivel inkább beoltatnak ezek a
természet szerint valók, vagyis a természetes ágak az ő saját, olajfájukba,
akik természet szerint is oda tartoznak*
*A szelíd olajfáról – aki a Krisztus - így
prófétál Jeremiás: „Zöldellő, szép gyümölcsű és
formás olajfának nevezett el téged az ÚR. Nagy vihar zúgása közben lángba
borította lombját, letördelte ágait. A Seregek Ura, aki plántált téged, rosszat
végzett felőled Izráel házának és Júda házának rosszasága miatt, amit
elkövettek magukban, hogy engemet haragra ingereljenek, áldozván a Baálnak. Az
ÚR tudatta velem, ezért tudom, mit akarnak tenni velem; megmutatta nekem. Én
pedig olyan valék, mint a mészárszékre hurcolt szelíd bárány, és nem tudtam, hogy ilyen
terveket szőttek ellenem, mondván:
Pusztítsuk el e fát gyümölcsével együtt; irtsuk ki ezt az élők földéből, hogy
még a nevét se emlegessék többé!” (Jer. 11,16-19).
És Ézsaiás is Róla –
Krisztusról - szól: „Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a maga
útját járta. De az ÚR őt
sújtotta mindnyájunk bűnéért. Kínoztatott, pedig alázatos volt, és száját nem
nyitotta meg, mint bárány, mely mészárszékre vitetik, és mint juh, mely
megnémul az őt nyírók előtt; és száját nem nyitotta meg! A fogságból és ítéletből
ragadtatott el, és kortársainál ki gondolt arra, hogy kivágatott az élők
földéből, hogy népem bűnéért, azaz céltévesztéséért lőn rajta vereség?!”
(Ésa. 53,6-8).
Róm. 11,25 Mert nem szeretném, hogy
ne tudjátok. Sőt fontosnak tartom, hogy ne a magatok eszétől vezettessétek
magatokat, hanem akarom, hogy értsétek meg atyámfiai, testvéreim ezt a titkot.
Hogy magatokat el ne hitessétek, és nehogy egyéni véleményetekre hagyatkozva el
ne bízzátok magatokat, hogy a megkeményedés, a megátalkodottság, a vakság,
konokság, és érzéketlenné válás Izraelre nézve csak részben történt.
Vagyis Izráelnek csak egy részét érte, hogy részleges megkövesedés támadt
Izraelen mindaddig ameddig a pogányok, azaz a nemzetekből kiválók teljessége
be megyen, vagyis teljes számban meg nem tér.
Róm. 11,26 És így az egész Izráel
megtartatik, vagyis üdvözül, amint meg van írva: Eljön Sionból a Szabadító* a Megmentő és eltörli, elveszi, eltávolítja
Jákobtól a gonoszságukat, vagyis az istentelenséget, a hitetlenséget, és
elvetemültséget, és az istentelen gyakorlatokat**
*Szabadító (rüomai):
Megmentő.
**Ézsaiás így
prófétál erről: „És félik napnyugattól
fogva az Úrnak Jahvénak, az
Örökkévalónak nevét, és naptámadattól az ő dicsőségét, mikor eljő, mint egy
sebes folyóvíz, amelyet az Úr, Jahve szele hajt. És eljő Sionnak a megváltó, a Megmentő, és azoknak, akik Jákóbban megtérnek hamisságukból, szól az Úr. És én
ővelük ily szövetséget szerzek, szól az Úr: Szellemem, amely rajtad nyugszik,
és beszédeim, amelyeket szádba adtam, el nem távoznak szádból, és magodnak
szájából, és magod magvának szájából, így szól az Úr, mostantól mindörökké!” (Ésa.
59,19-21)
„Ez által nyer engesztelést Jákób bűne, és ez lesz
vétke eltávolításának a gyümölcse: Olyanná teszi az oltár minden kövét, mint az
összetört mészkövek: nem lesznek többé szent fák, sem tömjénező oltárok!” (Ézs. 27.9)
„Bizony Te elrejtőzködő
Isten vagy, Izráelnek Istene, szabadító üdvözítő! Izráelt megszabadítja az ÚR
örökké tartó szabadságra. Nem ér benneteket szégyen és gyalázat soha többé. Ezt
mondja az ÚR
Jahve, aki az eget teremtette, ő, az Isten, aki a földet formálta, alkotta
és megszilárdította, nem kietlennek teremtette, hanem lakóhelynek formálta: Én
vagyok az ÚR, nincs más! (Ésa. 45,15.17-18).
Róm. 11,27 És ez nékik az én
szövetségem, vagyis akkor én ilyen szövetséget kötök velük, midőn megbocsátom,
eltörlöm, megszüntetem az ő bűneiket, azaz az ő céltévesztésüket*
*Jeremiás így
prófétál erről: „Ímé, eljőnek a napok,
azt mondja az Úr; és új szövetséget kötök az Izráel házával és a Júda házával.
Nem ama szövetség szerint, amelyet az ő atyáikkal kötöttem az napon, amelyen
kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Egyiptom földéből, de akik megrontották
az én szövetségemet, noha én férjük maradtam, azt mondja az Úr. Hanem ez lesz a
szövetség, amelyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr:
Törvényemet az ő belsejükbe helyezem, és az ő szívükbe írom be, és Istenükké
leszek, ők pedig népemmé lesznek. És nem tanítja többé senki az ő felebarátját,
és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan
megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom
az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem” (Jer. 31,31-34).
Az apostol pedig idézi
a próféciát: „Mert dorgálván őket, így szól: Ímé napok jőnek, ezt mondja az
Úr, és az Izráel házával és Júdának házával új szövetséget kötök. Nem azon
szövetség szerint, amelyet kötöttem az ő atyáikkal ama napon, mikor kézen
fogtam őket, hogy kivezessem Egyiptomból, mert ők nem maradtak meg abban az én
szövetségemben, azért én sem gondoltam velük, mondja az Úr. Mert ez az a
szövetség, melyet kötök az Izráel házával, ama napok multán, mond az Úr: Adom
az én törvényemet az ő elméjükbe, és az ő szívükbe írom azokat, és leszek nekik
Istenük, és ők lesznek nekem népem. És nem tanítja kiki az ő felebarátját és
kiki az ő atyafiát, mondván: Ismerd meg az Urat; mert mindnyájan megismernek
engem a kicsinytől nagyig. Mert megkegyelmezek álnokságaiknak, és az ő
bűneikről és gonoszságaikról meg nem emlékezem. Mikor újról beszél, óvá tette
az elsőt; ami pedig megavul és megvénhedik, közel van az enyészethez” (Zsid.
8,8-13).
Az Úr Jézus is hivatkozik
a próféciára, kijelentve annak értelmét is: „Meg van írva a prófétáknál: És
mindnyájan Istentől tanítottak lesznek. Valaki azért az Atyától hallott, és
tanult, én hozzám jő” (Ján.
6,45).
Aki pedig az Úr
Jézushoz jön, arról azt mondja az Ige: „És néktek kenetetek van a Szenttől,
és mindent tudtok. Ki a hazug, ha nem az, aki tagadja, hogy Jézus a Krisztus?
Ez az Antikrisztus, mert tagadja az Atyát és a Fiút. Aki tagadja a Fiút, azé
nem lehet az Atya sem. Aki vallja a Fiút, azé az Atya is. Amit tehát ti
kezdettől fogva hallottatok, az maradjon meg bennetek! Ha megmarad bennetek az,
amit kezdettől fogva hallottatok, akkor megmaradtok ti is a Fiúban és az
Atyában. De bennetek megvan az a kenet is, amelyet tőle kaptatok, ezért nincs
szükségetek arra, hogy valaki tanítson titeket; sőt amire az ő kenete tanít meg
titeket, az igaz, és nem hazugság; és ahogyan megtanított titeket, úgy
maradjatok meg őbenne” (1 Ján. 2,20.22-24.27).
És aki Őbenne marad,
arról így szól az Írás: „Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a
régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden. Mindez pedig Istentől van, aki minket
magával megbékéltetett a Jézus Krisztus által, és aki nékünk adta a békéltetés
szolgálatát; Minthogy az Isten volt az, aki Krisztusban megbékéltette magával a
világot, nem tulajdonítván nékik az ő bűneiket, és reánk bízta a békéltetésnek
igéjét” (2Kor. 5,17-19)
Ez vonatkozik Izráelre
is: „Mert nincs különbség zsidó meg görög között; mert ugyanaz az Ura
mindeneknek, aki kegyelemben gazdag mindenekhez, akik őt segítségül hívják.
Amint meg van írva: „Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül” (Róm.
10,12-13).
Róm. 11,28 Az evangéliumra nézve,
vagyis az örömüzenetnek megfelelően most ugyan ellenségek hozzátok, de a isteni
kiválasztásra nézve, vagyis a kiválasztás szerint szerelmetesek, kedveltek,
drágák az ősatyákért*
*Az Úr szava a
zsidókhoz: „Nem azért szeretett
titeket az Úr, sem nem azért választott titeket, hogy minden népnél többen
volnátok; mert ti minden népnél kevesebben vagytok, hanem azért, mert szeret
benneteket az ÚR, és megtartja azt az esküt, amelyet atyáitoknak tett. Ezért
hozott ki benneteket az ÚR erős kézzel, és ezért
váltott ki a szolgaság házából, Egyiptom királyának, a fáraónak kezéből.
Tudd meg tehát, hogy a te Istened, az ÚR az Isten. Állhatatos Isten ő, aki
hűségesen megtartja szövetségét ezer nemzedéken át is, azok iránt, akik
szeretik őt és megtartják parancsolatait. De megfizet azoknak személy szerint,
akik őt gyűlölik, elvesztvén őket; nem késlekedik az ellen, aki gyűlöli őt,
megfizet annak személy szerint” (5 Móz. 7,7-10).
„Íme, az Úré, Istenedé az
ég és az egeknek egei, a föld és minden rajta levő. De egyedül a ti atyáitokat
kedvelte az Úr, hogy szeresse őket, és az ő magvukat: „… aki a Krisztus”
(Gal. 3,16.)
titeket választott ki ő utánuk minden nép
közül, amint e mai napon is látszik. Metéljétek azért körül a szíveteket, és ne
legyetek többé keménynyakúak! Mert Istenetek, az ÚR, istenek Istene és uraknak
Ura. Ő a nagy, erős és félelmes Isten, aki nem személyválogató, és akit nem
lehet megvesztegetni” (5 Móz. 10,14-17).
„Mert ezt mondja az Úr
Júda és Jeruzsálem férfiainak: Szántsatok magatoknak új ugart, és ne vessetek
tövisek közé! Metéljétek magatokat körül az Úrnak, és távolítsátok el szívetek
előbőreit, Júda férfiai és Jeruzsálem lakosai, hogy fel ne gyulladjon az én
haragom, mint a tűz, és olthatatlanul ne égjen a ti cselekedeteitek gonoszsága
miatt” (Jer. 4,3-4).
Az apostolon keresztül nyitja
meg Igéjét az Úr: „Őrizkedjetek az ebektől, őrizkedjetek a gonosz
munkásoktól, őrizkedjetek a megmetélkedéstől: Mert mi vagyunk a
körülmetélkedés, akik Szellemben szolgálunk az Istennek, és a Krisztus Jézusban
dicsekedünk, és nem a hústestben bizakodunk” (Fil. 3,2-3).
Így teljesül be az ígéret: „És
körülmetéli az Úr, a te Istened a te szívedet, és a te magodnak szívét, hogy
szeressed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, hogy
élj” (5 Móz. 30,6)
„Mert nem az a zsidó, aki
külsőképen az; sem nem az a körülmetélés, ami a hústesten külsőképen van: Hanem
az a zsidó, aki belsőképen az; és a szívnek Szellemben, nem betű szerint való
körülmetélése az igazi körülmetélkedés; amelynek dicsérete nem emberektől,
hanem Istentől van (Róm.
2,28-29).
Róm. 11,29 Mert megbánhatatlanok és visszavonhatatlanok az
Istennek ajándékai, vagyis Isten kegyelme és a Szellem megnyilvánulása és az ő
elhívása*
*És ha – kérdezi az apostol: „De hát, hogyha
némelyek nem hittek? Vajon azoknak hitetlensége és engedetlensége nem
teszi-e hiábavalóvá, és
hatálytalanná az Istennek hűségét? Nem
lehet pedig, hogy meghiúsult, vagy kudarcot vallott, megdőlt, megbukott, erejét
vesztett legyen az Isten beszéde / igéje. Mert nem mindnyájan izráeliták azok, kik Izráeltől valók” (Róm.
3,3; Róm. 9,6)
Mert: „Ha hitetlenkedünk, ő hű marad: ő magát meg
nem tagadhatja” (2 Tim. 2,13).
Már a prófécia is így szól az Úrról: „Izráel fenséges Istene nem hazudik, és nem
is bán meg semmit, mert nem ember ő, hogy megbánjon valamit” (1Sám. 15,29).
Mert: „Nem ember az
Isten, hogy hazudjék és nem embernek fia, hogy megváltozzék, vagy hogy bármit megbánna. Mond-é
ő valamit, hogy meg ne tenné? Igér-é valamit, hogy azt ne teljesítené?” (4 Móz. 23,19).
Róm. 11,30 Mert miképpen ti egykor
engedetlenkedtetek* és nem hittetek az
Istennek, és nem hallgattatok szavára, most pedig irgalmasságot, és
könyörületet nyertetek az ő engedetlenségük, és az ő hitetlenségük miatt**
*Mert bizony
engedetlenek, és hitetlenek voltatok, írja az apostol: „Mert valamikor mi is esztelenek, engedetlenek,
tévelygők voltunk, különféle kívánságok és élvezetek rabjai, gonoszságban és
irigységben élők, egymástól gyűlöltek és egymást gyűlölők” (Tit. 3,3).
„Melyekben jártatok, és éltetek
egykor e világ folyása, vagyis e
létkorszak szokása, és életmódja szerint, a
levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint, igazodva
a levegő birodalmának fejedelméhez. Ama szellem szerint, mely most az
engedetlenség és hitetlenség fiaiban munkálkodik, és működik”
(Eféz. 2,2).
**És ti – mondja a pogányoknak, vagyis a
nemzetekből valóknak – az apostol: „Akik hajdan
nem nép voltatok, most pedig Isten
népe vagytok; akik nem kegyelmezettek voltatok, mert egykor könyörület nélkül
éltetek, nem nyertetek irgalmat, most pedig kegyelmezettek vagytok, mert
könyörületet nyertetek, irgalomra találtatok” (1Pét 2:10).
Az engedetlen Izráelről pedig így szól az Ige: „Halljátok meg, egek,
figyelj ide, föld, mert az ÚR szól: Fiaimat fölneveltem, fölmagasztaltam, de ők
elpártoltak tőlem! Az ökör ismeri gazdáját, a szamár is urának jászlát, de
Izráel nem ismer, népem nem ért meg engem. Jaj, vétkes nemzet, bűnnel terhelt
nép! Gonosz utódok, romlott fiak! Elhagyták az Urat, megvetették Izráel
Szentjét, elfordultak tőle! Minél több verést kaptok, annál jobban ellenkeztek!
Egészen beteg már a fej, egészen gyenge már a szív. Tetőtől talpig nincs rajta
ép hely, csupa zúzódás, kék folt és gennyes seb. Nem nyomták ki, nem kötözték
be, olajjal sem gyógyították” (Ésa. 1,2-6).
Mert: „Ezeknek a
gondolkozását e világ istene megvakította, mert hitetlenek, és így nem látják
meg a Krisztus dicsőségéről szóló evangélium világosságát, aki az Isten
képmása” (2Kor. 4,4).
Róm. 11,31 Azonképpen ők is most
engedetlenkedtek, és hitetlenek lettek, hogy a ti irgalmasságba jutásotok
folytán ők is irgalmasságot nyerjenek, vagyis hogy egykor majd kegyelmet
nyerjenek az Istennek veletek tett kegyelme által*
*És akkor
teljesedik be a prófécia: „…. E
napokban lesz az, hogy a minden nyelvű pogányok közül tíz ember ragad egy zsidó
férfiúba s ragad annak ruhája szélébe, mondván: Hadd menjünk veletek, mert
hallottuk, hogy veletek van az Isten!” (Zak. 8,23).
És hogy ki a
zsidó, erről az apostolon keresztül hangzik a kijelentés: „Mert nem az a zsidó, aki külsőképpen, vagyis szemmel láthatóan az. Sem nem az a körülmetélés, ami a hústesten
külsőképpen van és látható: Hanem az a zsidó, vagyis az számít zsidónak, aki
belsőképpen, vagyis titkos belsejében az; és a szívnek Szellemben, nem betű
szerint való körülmetélése az igazi körülmetélkedés, amelynek dicsérete nem emberektől, hanem Istentől van,
Istentől jön, és származik” (Róm. 2,28-29).
Róm. 11,32 Mert az Isten minden embert engedetlenség, azaz hitetlenség, csökönyös és lázadó
makacsság alá rekesztett, vagyis
mindnyájukat a hitetlenségbe hagyta merülni, és összezárta = közös helyzetbe hozta annak érdekében,
hogy mindnyájukon könyörüljön, és irgalmazzon*
*Az engedetlenség alá rekesztés oka: „Mi tehát az igazság? Mentegetőzünk? Egyáltalában
nem! Hiszen előbb már kimondtuk azt az ítéletet, hogy zsidók és görögök, azaz
pogányok mindnyájan engedetlenségben vannak” (Róm. 3,9)
Mert: „… az Írás mindenkit engedetlenség alá
rekesztett, hogy az ígéret a Jézus Krisztusban vetett hit alapján adassék
azoknak, akik hisznek. Mielőtt pedig eljött a hit, a törvény őrzött bennünket,
egybezárva az eljövendő hit kinyilatkoztatásáig. Tehát a törvény, nevelőnk volt
Krisztusig, hogy hit által igazuljunk meg. De miután eljött a hit, többé nem
vagyunk a nevelőnek alávetve. Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus
Jézusban való hit által. Akik Krisztusba meritkeztetek be, Krisztust öltöttétek
magatokra. Nincs zsidó, sem görög; nincs szolga, sem szabad; nincs férfi, sem
nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban. Ha pedig Krisztuséi
vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök” (Gal. 3,22-29).
Róm. 11,33 Óh Isten gazdagságának,
bölcsességének és tudományának mélysége! És Isten szélsőséges és túl nem
szárnyalható állapota, és rejtélye. Mely igen kikutathatatlanok,
kifürkészhetetlenek, és megfoghatatlanok az Ő szándékai, döntései, s
kinyomozhatatlanok, és megvizsgálhatatlanok az ő útjai, és módszerei,
tevékenysége!*
*Így szól az Úr: „Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim,
és a ti utjaitok nem az én utjaim - így szól az ÚR. Mert amennyivel magasabb az
ég a földnél, annyival magasabbak az én utjaim a ti utjaitoknál, és az én
gondolataim a ti gondolataitoknál” (Ézs. 55,8-9).
Ő az: „Aki nagy,
végére mehetetlen dolgokat művel, és csodákat, amiknek száma nincsen” (Jób.
5,9).
Jóbtól ezt kérdezik
barátai: „Ki tudod-e találni, mi az Isten titka? A Mindenható
tökéletességéig eljuthatsz-e? Magasabb az égnél: mit teszel tehát? Mélyebb az
alvilágnál; hogy ismerheted meg? Hosszabb annak mértéke a földnél, és szélesebb
a tengernél” (Jób. 11,7-9).
Dávid így imádkozik: „Mely
nagyok Uram a te műveid, igen mélységesek a te gondolataid! Az ostoba ember nem
ismeri fel, az esztelen nem érti meg” (Zsolt. 92,6-7).
„Csodálatos előttem
e tudás, magasságos, nem érthetem azt” (Zsolt. 139,6).
A prófétán keresztül
ezt kérdezi az Úr: „Hát nem tudod-e és nem hallottad-e, hogy örökkévaló
Isten az Úr, aki teremté a föld határait? Nem fárad, és nem lankad el; végére
mehetetlen bölcsessége!” (Ésa. 40,28).
Az apostol így
imádkozik a szentekért, egyben azt is kijelenti a Szent Szellem, hogy hogyan
lehet Istent, és az Ő bölcsességét megismerni. Az Úr: „… adja meg nektek
dicsőségének gazdagsága szerint, hogy hatalmasan megerősödjék bennetek a belső
ember az ő Szelleme által. Hogy lakozzék a Krisztus a hit által a ti
szívetekben. A szeretetben
meggyökerezvén és alapot vevén, hogy megérthessétek minden szentekkel egybe, mi
a szélessége és hosszúsága és mélysége és magassága az Isten jóvoltának, és így
megismerjétek Krisztusnak minden ismeretet meghaladó szeretetét, hogy
teljességre jussatok, az Isten mindent átfogó teljességéig” (Eféz. 3,16-19).
„…hogy szívükben
megerősödve és a szeretetben egyesülve eljussanak a tökéletes megismerés teljes
gazdagságára: Isten titkának, Krisztusnak a megismerésére. Benne
rejlik a tudomány és a bölcsesség minden kincse elrejtve”(Kol.
2,2-3).
Mert: „Isten dicsősége az, hogy a dolgokat
elrejti. A királyok dicsősége az, hogy a dolgokat kikutatják” (Péld. 25,2).
Ez Isten gyermekeinek
dolga, hiszen az Úr Jézus Krisztus: „…tett
minket királyokká és papokká az ő Istenének és Atyjának…” (Jel. 1,6).
Róm. 11,34 Mert kicsoda ismerte meg
az Úr értelmét, szándékát, elgondolását, elhatározását? Vagy kicsoda
volt néki tanácsosa, és tanácsot ki adott neki?*
*Ézsaiáson keresztül így szól a Szent Szellem: „Kicsoda igazgatta az Úr Szellemét, és ki oktatta Őt, mint tanácsosa?
Kivel tanácskozott, ki világosította fel őt? Ki tanította meg a helyes
eljárásra, ki tanította tudományra, és ki oktatta értelmes cselekvésre?” (Ésa.
40,13-14).
És folytatja Jóbon keresztül: „Ki
kérheti tőle számon magatartását? Ki meri azt mondani róla, Igazságtalanságot
cselekedtél?” (Jób. 36,23).
Csak az értheti az Úr szándékát,
akaratát, aki Krisztusban van, és telve van a Krisztus beszédével, igéjével: „Érzéki ember
azaz: pusztán emberi, testi, vagyis olyan ember, akinek életét a saját emberi
értelme, akarata, érzelmei irányítják, pedig nem foghatja meg, és nem fogja
fel, ezért nem fogadja be az Isten Szellemének dolgait: mert bolondságok néki, mert balgaságnak tartja, oktalanság, ostobaság, azaz képtelenség az számára. Meg sem
értheti, mert nem képes, és nem is lehetséges
számára, hogy megértse, és megismerje, mivelhogy szellemileg kellene
megvizsgálni. Noha a szellemi ember mindent megítél, vagyis mindent alaposan
megvizsgál, de őt nem ítéli meg senki, vagyis ő maga azonban senki vizsgálata
alá nem esik. Mert
ki ismerte meg, ki látta át, és érte fel úgy az Úr gondolatát, értelmét, hogy
Őt kioktathatná, vagy taníthatná? Bennünk
pedig Krisztus értelme, gondolkozásmódja, megértése van. [Más fordítás: Mi
azonban birtokában vagyunk Krisztus értelmének]”(1
Kor. 2,14-16).
Róm. 11,35 Avagy kicsoda adott
előbb néki, hogy annak visszafizesse azt? És ki kölcsönzött neki, hogy visszakövetelhetné
tőle?*
*Maga az Úr is azt
kérdezi: „Ki adott nékem elébb, hogy
azt visszafizessem? Ami az ég alatt van, mind enyém!”(Jób. 41,11).
Róm. 11,36 Mert Őtőle, Őáltala és
Őreá nézve vannak mindenek. Mert Belőle jött elő, rajta keresztül megy és Őfelé
halad minden, és Beléje torkollik a mindenség. Övé a dicsőség mindörökké, a
dicsőség Neki jár az örökkévalóságban is. Ámen*
*Az apostol
vallástétele: „… nekünk egy
Istenünk van, az Atya, akitől van a mindenség, mi is Őbenne; és egy Urunk, a
Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, mi is Őáltala” (1 Kor. 8,6).
„Minden Őáltala lett és
nála nélkül semmi sem lett, ami lett” (Jn. 1,3).
„Mert Őbenne teremtetett
minden, ami van a mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár
királyi székek, akár uraságok, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok;
mindenek Őáltala és Őreá nézve teremttettek; És Ő előbb volt mindennél, és
minden Őbenne áll fenn” (Kol. 1,16-17).
„…akit tett mindennek
örökösévé, aki által a világot is teremtette, Ő Isten dicsőségének a
kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget,
aki miután minket bűneinktől megtisztított, a mennyei Felség jobbjára ült” (Zsid.
1,1-3).
„Hiszen egy atyánk van
mindnyájunknak, egy Isten teremtett bennünket!” (Mal. 2,10).
Az apostol megvallja a
prófétai szót: „Egy az Istene és Atyja
mindeneknek; ő van mindenek felett, és mindenek által, és mindenekben” (Eféz. 4,6).
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)