Gal. 2,1 Azután tizennégy esztendő múlva ismét fölmentem Jeruzsálembe Barnabással [jelentése: a vigasztalás fia, a (prófétai) ígéret fia; az építő intés fia] együtt*elvivén [magammal] Titust [jelentése: tiszteletreméltó, tisztelt] is.*Barnabás volt az, aki: „Amikor Saul (jelentése: akit kértek, kívántak) megérkezett Jeruzsálembe, csatlakozni próbált a tanítványokhoz, de mindenki félt tőle, mert nem hitték, hogy tanítvány.
Barnabás (jelentése: a vigasztalás fia) azonban maga mellé vette, elvitte az apostolokhoz, és elmondta nekik, hogyan látta az Urat az úton, és hogy beszélt vele, és milyen nyíltan szólt Damaszkuszban, Jézus nevében. Ettől fogva velük együtt járt-kelt Jeruzsálemben, nyíltan szólt az Úr nevében” (Csel. 9,26-28)
Ő vette maga mellé Sault, hogy Antiókiában együtt szolgáljanak: „Barnabás azután elment Tarzuszba (jelentése: sík, felület, talaj), hogy felkeresse Sault.
Amikor megtalálta, magával vitte Antiókhiába (jelentése: bosszúálló; üldöző). Így történt, hogy egy teljes esztendeig dolgoztak együtt a gyülekezetben, és igen nagy sokaságot tanítottak.
A tanítványokat pedig Antiókiában nevezték először keresztyéneknek (jelentése: krisztusi)” (Csel. 11,25-30).
Gal. 2,2 Fölmentem pedig kijelentés következtében [kinyilatkoztatástól indíttatva] és eléjük adtam [tártam] az evangéliumot [azt az örömüzenetet; jó hírt], melyet hirdetek [prédikálok] a pogányok [nemzetek] között, de külön a tekintélyeseknek, hogy valami módon hiába ne fussak [fáradozzam], vagy hogy eddigi futásom [fáradozásom] ne váljék hiábavalóvá.
Gal. 2,3 De még a velem levő Titus sem kényszeríttetett a körülmetélkedésre, noha görög [hellén, azaz: pogány] vala,
Gal. 2,4 Tudniillik a belopózkodott [betolakodott; befurakodott (pareiszaktosz): - becsempészett. KJV: észrevétlenül behozott; besurrant, nem tiszta úton bekerült] hamis atyafiakért [áltestvérek kedvéért sem], akik alattomban közénk jöttek [akik azért tolakodtak (férkőztek) be közénk], hogy kikémleljék [(kataszkopeó) alattomosan megfigyel, megles] a mi szabadságunkat, mellyel bírunk a Krisztus Jézusban, hogy minket (rab)szolgákká tegyenek [taszítsanak; kényszerítsenek]*
*Ugyanis:„Némelyek, akik Júdeából jöttek le, így tanították a testvéreket. Ha nem metélkedtek körül a mózesi szokás szerint, nem üdvözülhettek.
Mivel pedig Pálnak (jelentése:a kicsi, alacsony, csekély) és Barnabásnak nem kis viszálya és vitája támadt velük, úgy rendelkeztek, hogy ebben a vitás ügyben Pál, Barnabás és néhányan mások is menjenek fel az apostolokhoz és a vénekhez Jeruzsálembe” (Csel. 15,1-2)
És: Az apostolok a jeruzsálemi vénekhez fordultak a zsidó hamis tanítók miatt: „Akkor tetszék az apostoloknak és a véneknek az egész gyülekezettel egybe, hogy férfiakat válasszanak ki maguk közül és elküldjék Antiókhiába Pállal és Barnabással.
Júdást (jelentése: áldott, bizonyságtevő), kinek mellékneve Barsabás (jelentése: a hűségeskü fia), és Silást (jelentése: hallgatag, erdei), kik az atyafiak között főemberek valának.
Ezt a levelet küldték velük: „Mi, az apostolok és a vének, a ti testvéreitek, az antiókiai, szíriai (jelentése: felföld, magaslat) és cilíciai (jelentése: kerek föld) pogány származású testvéreknek üdvözletünket küldjük!
Mivelhogy meghallottuk, hogy némelyek mi közülünk kimenvén, megháborítottak titeket beszédeikkel, feldúlva a ti lelketeket, azt mondván, hogy körülmetélkedjetek és a törvényt megtartsátok;
kiknek mi parancsot nem adtunk: egymás között egyetértésre jutva, jónak láttuk, hogy férfiakat válasszunk és küldjünk hozzátok a mi szeretett Barnabásunkkal és Pálunkkal” (Csel. 15,22-25)
És Pál apostol így int minden hívőt: „Krisztus szabadságra szabadított meg minket, álljatok meg tehát szilárdan, és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni. Íme, én, Pál mondom nektek, hogy ha körülmetélkedtek: Krisztus semmit sem használ nektek.
De ismét bizonyságot teszek minden embernek, hogy aki körülmetélkedik, köteles az egész törvényt megtartani. Akik törvény által akartok megigazulni, elszakadtatok a Krisztustól, a kegyelemből pedig kiestek. Bárcsak ki is metszetnék magukat, akik lázítanak titeket.
Mert ti testvéreim, szabadságra vagytok elhíva; csak a szabadság nehogy ürügy legyen a (hús)testnek, hanem szeretetben szolgáljatok egymásnak. Mert az egész törvény ebben az egy igében teljesedik be: „Szeresd felebarátodat, mint magadat” (Gal. 5,1-4.12-14)
Péter apostol így figyelmezteti a minden korban élő hívőket: „Valának pedig hamis próféták is a nép között, amiképpen ti köztetek is lesznek hamis tanítók, akik veszedelmes eretnekségeket fognak becsempészni, és az Urat, aki megváltotta őket, megtagadván, önmagokra hirtelen való veszedelmet (pusztulást) hoznak” (2 Pét. 2,1)
A dicsőség Urának szava: „Az Efézusbeli (jelentése: vég, határ) gyülekezet angyalának írd meg: Ezeket mondja az, aki az ő jobb kezében tartja a hét csillagot. Aki jár a hét arany gyertyatartó között:
Tudom a te dolgaidat (tudok cselekedeteidről), és a te fáradságodat (fáradozásodról) és tűrésedet (állhatatosságodról), és hogy a gonoszokat nem szenvedheted (nem viselheted el), és megkísértetted (próbára tetted) azokat, akik apostoloknak mondják magokat, holott nem azok, és hazugoknak találtad őket” (Jel. 2,1-2)
Gal. 2,5 Kiknek egy pillanatra sem adtuk meg magunkat [sem engedményt nem tettünk], hogy az evangélium [örömüzenet] igazsága [tisztán] megmaradjon [megőrizzük] számotokra.
Gal. 2,6 A tekintélyesektől pedig, (bárminők valának régen, azzal nem törődöm) [semmi közöm hozzá; nem tartozik rám]. Isten nem nézi az embernek személyét [nem személyválogató]* mert velem a tekintélyesek semmit sem közöltek. [semmire sem köteleztek; semmi újra nem tanítottak; semmivel sem terheltek meg];
»Azok, akiket valami nagynak néznek – bármilyenek voltak is egykor, nekem semmit sem jelentenek, – Isten nem nézi az ember személyét, – szóval a tekintélyesek az előttem leleplezett örömüzenethez semmivel hozzá nem járultak«**
*Már Mózesen keresztül kijelentést nyer, hogy: „Mert Istenetek, az ÚR, istenek Istene és uraknak Ura. Ő a nagy, erős és félelmes Isten, aki nem személyválogató, és akit nem lehet megvesztegetni” (5 Móz. 10,17)
Ezt igazán a zsidók a pogány százados, Kornélius házában értették meg: „Erre Péter beszélni kezdett, és ezt mondta: „Most kezdem igazán megérteni, hogy nem személyválogató az Isten, hanem minden nép között kedves előtte, aki féli őt, és igazságot cselekszik” (Csel. 10,34-35)
„Mert amikor a pogányok, akik nem ismerik a törvényt, természetes eszük szerint cselekszik azt, amit a törvény követel, akkor ezek a törvény nélküliek önmaguknak szabnak törvényt.
Ezzel azt bizonyítják, hogy a törvény cselekedete be van írva a szívükbe. Erről lelkiismeretük és egymást vádló vagy éppen védő gondolataik együtt tanúskodnak majd” (Róm. 2,14-15)
**Mert akiben Krisztus él, azok csak Őt hirdetik: „Azért akár én, akár ők: így prédikálunk, és ti így lettetek hívőkké” (1 Kor. 15,11)
Gal. 2,7 Sőt ellenkezőleg, mikor látták, hogy én reám van bízva a körülmetéletlenség evangéliuma, mint Péterre a körülmetélésé; [Ellenkezőleg: elismerték, hogy én éppúgy megbízatást kaptam az evangélium (jó hír; örömüzenet) hirdetésére a körülmetéletlenek, mint ahogy Péter a körülmetéltek körében]*
*A feltámadott Úr egy Anániás nevű hívőt küld Saulhoz, akinek ezt mondja: „… Menj el, mert választott eszközöm ő, hogy elvigye a nevemet a pogányok, a királyok és Izráel fiai elé” (Csel. 9,15)
Az apostol elhívó Igéje: „Most pedig ezt mondja az ÚR, aki már anyám méhében szolgájának teremtett, hogy Jákóbot hozzá térítsem, Izráelt hozzá gyűjtsem. Ilyen nagyra becsült engem az ÚR, Istenemnél van az erőm.
Ezt mondta: Kevésnek tartom, hogy Jákób törzseinek helyreállításában és a megmentett Izráel visszatérítésében légy az én szolgám.
A pogányok világosságává teszlek, hogy eljusson szabadításom a föld határáig. Ezt mondja az ÚR, Izráel megváltója, Szentje annak, akit megvetnek az emberek, akit utálnak a népek, aki a zsarnokok szolgája: Királyok kelnek föl, ha meglátnak, és fejedelmek borulnak le az Úrért, aki hűséges hozzád, Izráel Szentjéért, aki kiválasztott (elválasztott) téged” (Ésa. 49,5-7)
És az apostol minden gyülekezetben megvallja az ő elhívását: „Hanem mivel az Isten ítélt minket alkalmasnak arra, hogy ránk bízza az evangéliumot, úgy hirdetjük azt, mint akik nem az embereknek akarnak tetszeni, hanem a szívünket vizsgáló Istennek” (1Thessz. 2,4)
„Ez pedig a boldog Isten dicsőségéről szóló evangélium, amely énrám bízatott. Hálát adok a Krisztus Jézusnak, a mi Urunknak, aki megerősített engem, mert megbízhatónak tartott, amikor szolgálatra rendelt” (1Tim. 1,11)
„Mert néktek mondom a pogányoknak, [nemzetekbelieknek] amennyiben hát én pogányok [nemzetekbeliek] apostola vagyok, a szolgálatomat dicsőítem, [nagyra tartom]” (Róm. 11,13)
Gal. 2,8 (Mert aki erős [energeó): - aktív, hatékony] volt Péterben a körülmetélkedés apostolságára, bennem is erős [energeó): - aktív, hatékony] volt [velem is együtt munkálkodott] a pogányok [nemzetek] között)*
*Ennek bizonyságául vallja az apostol, hogy: „Mert nem merek szólni semmiről, amit nem Krisztus cselekedett volna általam a pogányoknak engedelmességére, szóval és tettel. Jelek és csodák ereje által, az Isten Szellemének ereje által; úgyannyira, hogy én Jeruzsálemtől és környékétől fogva Illyriáig betöltöttem a Krisztus evangéliumát” (Róm. 15,18-19)
Gal. 2,9 És elismervén a nékem adatott [osztályrészemül jutott] kegyelmet, Jakab és Kéfás, meg János, kik oszlopokul [pillérként] tekintetnek, [az egyetértés jeléül] bajtársi jobbjukat nyujták nékem és Barnabásnak, hogy mi [apostolkodjunk] a pogányok [nemzetek] között, ők pedig a körülmetélés [körülmetéltek] között prédikáljanak:
Gal. 2,10 Csakhogy a szegényekről (szűkölködőkről) megemlékezzünk [legyen gondunk]; amit is én igyekeztem megcselekedni*
*Szegény (szűkölködő) aki Isten dicsősége nélkül van, azaz: a még megtéretlen ember, aki Isten nélkül él. „Mert mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül” (Róm. 3,23)
Gal. 2,11 Mikor pedig Péter Antiókhiába jött, szemtől szembe ellene állottam [nyíltan szembeszálltam vele], mivel panasz volt rá [mert okot adott rá; méltó volt a feddésre].
Gal. 2,12 Mert mielőtt némelyek oda jöttek Jakabtól, [mindig] a pogányokkal [nemzetekből valókkal] együtt evett; mikor pedig oda jöttek, félrevonult és elkülönítette magát [visszahúzódott és különvált tőlük], félvén a körülmetélkedésből valóktól*
*És azért félt, mert amikor Péter apostol Kornélius századoshoz bement vádolták a zsidók, és ezt mondták: „Körülmetéletlen emberekhez mentél be, és együtt ettél velük” (Csel. 11,3)
Gal. 2,13 És vele képmutatóskodtak [kétszínűsködtek] a többi zsidók is, úgyhogy Barnabás szintén elcsábíttatott az ő tettetésük által. [Az ingadozásban a többi zsidó is követte, sőt még Barnabást is belesodorták a kétszínűségbe]
Gal. 2,14 De mikor láttam, hogy nem egyenesen járnak az evangélium [örömüzenet] igazságához [(alétheia): valóságához] képest [hogy viselkedésük nem egyezik az evangélium tanításával], mondék Péternek [Kéfásnak] mindnyájuk előtt.
Ha te zsidó létedre pogány [nemzetbeli] módra élsz és nem zsidó módra [szokás szerint], miként kényszeríted a pogányokat [nemzetbelieket], hogy zsidó módra éljenek [zsidó szokásokat kövessenek]*
*Hiszen éppen Péter apostol a Kornélius házába való bemenetelét így magyarázza az őt kérdőre vonó zsidóknak: „… Ti tudjátok, hogy tilalmas zsidó embernek más nemzetbelivel barátkozni, vagy hozzámenni; de nékem az Isten megmutatá, hogy senkit se mondjak közönséges (szentségtelen), vagy tisztátalan embernek” (Csel. 10,28)
Gal. 2,15 Mi, természet szerint [születésünknél fogva] zsidók és nem pogányok [nemzetek] közül való bűnösök (céltévesztettek vagyunk),
Gal. 2,16 Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből [tettei alapján], hanem a Jézus Krisztusban való hit által. [Jézus Krisztus hite által]. Mi is Krisztus Jézusban hittünk [elfogadtuk Jézus Krisztus hitét], hogy megigazuljunk [igazzá váljunk] a Krisztusban való hitből [Krisztus hite által] és nem a törvény cselekedeteiből; Mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy (hús)test sem. [a törvény szerinti tettek senkit sem tesznek igazzá]*
*A megigazulásról sokszor beszél az apostol: „Annakokáért a törvénynek cselekedeteiből egy (hús)test sem igazul meg Őelőtte: mert a bűn ismerete a törvény által vagyon.
Most pedig a törvény nélkül [Más fordítás: a törvényen kívül, vagy: a törvénytől függetlenül] jelent meg Isten igazsága, amelyről bizonyságot is tesznek a törvény és a próféták.
Istennek igazsága pedig a Jézus Krisztusban való hit [Jézus Krisztus hite] által mindazokhoz és mindazoknak, akik hisznek. Mert nincs különbség. Mert mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül.
Ezért Isten ingyen igazítja meg őket kegyelméből, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által. Mert az Isten őt rendelte engesztelő áldozatul azoknak, akik az ő vérében hisznek, hogy igazságát megmutassa.
Isten ugyanis az előbb elkövetett bűnöket elnézte türelme idején, hogy e mostani időben mutassa meg igazságát: mert ahogyan ő igaz, igazzá teszi azt is, aki Jézusban hisz.
Hogyan lehetséges akkor a dicsekvés? Lehetetlenné vált. Milyen törvény által? A cselekedeteké által? Nem, hanem a hit „törvénye” által. Hiszen azt tartjuk, hogy hit által igazul meg az ember, a törvény cselekedetei nélkül” (Róm. 3,20-28)
Az Úr Jézusba vetett hit által: „Ki a mi bűneinkért halálra adatott, és feltámasztatott a mi megigazulásunkért” (Róm. 4,25)
„Mit mondjunk tehát? Azt, hogy a pogányok, akik nem törekedtek az igazságra, megragadták az igazságot, mégpedig azt az igazságot, amely hitből van; Izráel viszont, amely kereste az igazság törvényét, nem jutott el a törvény szerinti igazságra.
Miért? Azért, mert nem hitből keresték, hanem mintha a törvény cselekedeteiből volna. Mert beleütköztek a beleütközés kövébe, Amint meg van írva: Ímé beleütközés kövét és megbotránkozás szikláját teszem Sionba; és aki hisz benne, nem szégyenül meg” (Róm. 9,30-33)
Már Dávid így imádkozik, hogy: „Ne szállj perbe szolgáddal, hiszen egy élő sem igaz előtted!” (Zsolt. 143,2)
Gal. 2,17 Ha pedig [mi, akik] Krisztusban keresvén a megigazulást, mimagunk is bűnösöknek [(hamartólosz):céltévesztetteknek] találtatunk [mégis céltévesztettek maradunk], avagy Krisztus bűnnek [(hamartia): a céltévesztésnek)] szolgája-e [akkor vajon Krisztus nem a bűnt (céltévesztést) mozdítaná-e elő]? Távol legyen.
Gal. 2,18 Mert ha, amiket elrontottam [(katalüó): - leold (szétesik, felbont, szétbont); lerombol, elpusztít, felbomlik, felbont, semmivé lesz (lenullázódik), ledönt, ledob; megszüntet, megsemmisít], azokat ismét fölépítem, önmagamat teszem [vallom] bűnössé (törvényszegővé)
Gal. 2,19 Mert én a törvény által meghaltam a törvénynek, hogy Istennek éljek. [Mert engem a törvényen keresztül ölt meg a törvény, hogy Istentől legyen az életem]*
*Újra és újra arra tanít az Úr, hogy: „Ezért tehát ti is azt tartsátok magatokról, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a Krisztus Jézusban” „Hiszen a bűn nem fog uralkodni rajtatok, mert nem a törvény, hanem a kegyelem alatt (Isten öröme és jótéteménye, felmentése, uralma alatt éltek)” (Róm. 6,11.14)
„Ugyanígy ti is, testvéreim, meghaltatok a törvény számára a Krisztus teste (szóma = személye, lénye, ereje) által, s ezért másé vagytok: azé (hogy ahhoz tartozzatok Krisztus testében (szóma = személyében), aki feltámadt (életre kelt) a halottak közül, hogy gyümölcsöt teremjünk Istennek” (Róm. 7,4)
„…mivel azt tartjuk, hogy ha egy meghalt mindenkiért, akkor mindenki meghalt; és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt” (2Kor. 5,14-15)
Gal. 2,20 Krisztussal együtt megfeszíttettem [oszlopra szegeztettem]. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most (hús)testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta [feláldozta] érettem*
*Mert Krisztus az: „Aki adta [feláldozta] önmagát a mi bűneinkért [(hamartia): céltévesztés]. Hogy kiszabadítson [kiragadjon; kimentsen; kivegyen; kiemeljen] minket [magának] e jelenvaló gonosz [(ponérosz):: nyomorúságos, nehéz; szűkös; tökéletlen, alkalmatlan; beteg; káros, veszélyes, ellenséges; züllött] világból. [a jelen világ gonoszságából; gonosz korszakból /aion: világkorszak, létkor/] az Istennek és a mi Atyánknak akarata [rendelése; elhatározása] szerint.” (Gal. 1,4)
„hogy többé ne emberi vágyak, hanem az Isten akarata szerint éljétek le (hús)testi életetek hátralevő idejét” (1Pt. 4,2)
Amikor a böjt után, a pusztában kísértette a sátán az Úr Jézust, ő nem a test kívánsága szerint cselekedett, hanem: „Miután negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett.
Ekkor odament hozzá a kísértő, és ezt mondta: „Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré.” Ő így válaszolt: „Meg van írva: Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik” (Mát. 4,2-4)
Őt követte Pál apostol is, amikor azt mondja, hogy: „…megsanyargatom [megzabolázom; állon ütöm; megöklözöm; alávetem] testemet (szóma: egész lényemet) és szolgává teszem; [és rabságba (rabszolgaságba) vetem (kényszerítem) leigázom]
hogy míg másoknak prédikálok, [tanítok; hirdetem az Igét; hogy amikor másokat versenybe hívok] magam valami módon méltatlanná ne legyek. [váljak; (magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre; magam valamiképpen olyannak ne bizonyuljak, mint aki nem állja ki a próbát)]” (1Kor. 9,27)
Ezt meg is tudjuk tenni: „Hiszen tudjuk, hogy a mi ó emberünk Ővele megfeszíttetett [oszlopra feszíttetett] hogy megerőtlenüljön [teljesen működésképtelenné, erejét vesztetté legyen] a bűnnek teste. (amartias szóma: a céltévesztett én) [megsemmisüljön (elpusztuljon; tétlenné; tehetetlenné váljon) a bűn hatalmában álló (a céltévesztett) test (szóma = én)].
Hogy ezután ne szolgáljunk [ne legyünk rabszolgája] a bűnnek. [ne legyünk (a céltévesztés) rabszolgái]. Mert aki [így] meghalt, felszabadult a bűn alól. [megigazult; igazságossá lett; (felmentést nyert) a bűntől, a cél ELVÉTÉSÉTŐL)]
És aki Istentől születetett, azoknak azt mondja az Úr: „Ti azonban nem (hús)test, [húsban] hanem Szellem szerint [Szellemben] éltek, ha ugyan [valóban] az Isten Szelleme lakik bennetek. Akiben pedig nincs a Krisztus Szelleme, az nem az övé. [ha pedig valakinek a Krisztus Szelleme nem birtoka, (nem birtokolja) az nem is az Övé].
Hogyha pedig Krisztus bennetek van, jóllehet a test (szóma = személy) holt [halandó] a bűn miatt. [céltévesztés következtében] a szellem azonban élet (dzóé = örökélet, vagyis természetfeletti élet) az igazságért [de a szellem (örök)életet ad megigazultság által]” (Róm 6,6-7)
Gal. 2,21 Nem törlöm el [nem utasítom vissza; Nem érvénytelenítem] az Isten kegyelmét; mert ha a törvény által [a törvényen keresztül; útján] van [valósulna meg] az igazság [megigazulás], tehát Krisztus ok nélkül [hiába] halt meg*
*És így folytatódik a kijelentés: „Hiszen ha a törvény emberei az örökösök, akkor üressé lett a hit, és valóra válthatatlan az ígéret” (Róm. 4,14)
Ezért hangzik a figyelmeztetés: „Elszakadtatok Krisztustól, akik a törvény által akartok megigazulni, a kegyelemből kiestetek” (Gal.5,4)
De a törvénnyel nincs semmi baj, mert a törvény betöltötte feladatát: „A törvény tehát az ígéretek ellen van? Semmiképpen sem! Mert ha olyan törvény adatott volna, amely képes életet adni, valóban a törvény alapján volna a megigazulás. De az Írás mindenkit bűn alá rekesztett, hogy az ígéret a Jézus Krisztusban vetett hit alapján adassék azoknak, akik hisznek” (Gal. 3,21-22)
„Ekként a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett, hogy hitből igazuljunk meg. De minekutána eljött a hit, nem vagyunk többé a vezérlő mester alatt” (Gal. 3.24)
