Éppen elég

"...nem volt fölöslege annak, aki többet szedett, sem hiánya annak, aki kevesebbet szedett..." (2Mózes 16:18)

A pusztában Isten mannát küldött népének, hogy táplálja õket. A manna minden reggel csodálatos módon ott volt: ...és szedett ki többet, ki kevesebbet. Amikor azután megmérték ómerrel, nem volt fölöslege annak, aki többet szedett, sem hiánya annak, aki kevesebbet szedett. Mindenki annyit szedett, amennyit meg tudott enni." (2Mózes 16:17-18).

Észrevetted már, hogy vannak az életben olyan idõszakok, amikor Isten áldásai rád szállnak... és kísérnek téged" (5Mózes 28:2)? Imáidra választ kapsz, az orvosi leletek jók, a számlák ki vannak fizetve, a munkahelyeden minden jól megy, és végre gyerekeid is jó vágányon haladnak. Amikor így van, örvendezz, és adj hálát Istennek jóságáért!

Aztán vannak olyan idõk is, amikor Isten ahhoz ad éppen elég" világosságot, hogy a következõ lépést megtedd. Ilyenkor arra tanít, hogy napról napra (sõt néha óráról órára) bízz benne; tedd próbára Igéjét, és meglásd, hogy Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul..." (Jeremiás siralmai 3:22-23).

A lényeg: Isten soha nem engedi, hogy a holnapra való mannát ma gyûjtsük be. A Biblia azt mondja: Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az õ gazdagsága szerint dicsõséggel" (Filippi 4:19). Azt akarja, hogy bízd magad Õrá, az Adományozóra, és ne az adományra; hogy bízz Benne, hogy be fogja tölteni minden szükségedet; hogy számíts rá, hogy jó dolgokat fog kihozni rossz helyzetekbõl is. Nem akarja, hogy feszült és ideges legyél, hanem, hogy: imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten elõtt" (Filippi 4:6).

Azt akarja, hogy ne gyötrõdj többé azon, hogy egyedül vagy, mert maga az Úr, a te Istened megy veled, nem hagy el téged, és nem marad el tõled" (5Mózes 31:6); hogy ismerd fel, hogy nem számít, mi mindent hoz az élet, sosem kell megkérdõjelezned az Õ szeretetét, mert az ...örökkévaló..." (Jeremiás 31:3).

http://maiige.hu/

9. Isten ígérete valóság

C. H. Spurgeon: ÍGÉRET SZERINT

Csodálatos dolog, hogy az örökkévaló Isten ígéreteket tesz saját teremtményeinek. Mielõtt szavát adta, szabadon azt csinált, amit akart; de

miután ígéretet tett, szavahihetõsége és becsülete kötelezte, hogy azt tegye, amit mondott.

Számára ez valójában nem szabadságának korlátozása, mert az ígéret mindig uralkodói akaratának és tetszésének kinyilvánítása, és neki mindig örömet szerez, ha ígérete szerint cselekszik. Isten részérõl nagy dolog, ha vállalja egy

szövetség kötelékeit, mégis ezt tette.

Az Úr az emberekkel megkötötte a kegyelem szövetségét, amelyben megerõsítette az ígéreteit, nem csak azzal, hogy szavát adta, de meg is esküdött. ’Így e két változhatatlan tény által, amelyekben lehetetlen, hogy Isten hazudjon, erõs bátorításunk van nekünk, akik odamenekültünk, hogy megragadjuk

az elõttünk levõ reménységet’ (Zsid 6,18).

Ebben a szövetségben sok becses ígéret van, amelyek mind megerõsítést nyertek Jézus Krisztusban, és örök idõkre megalapozták Isten szavahihetõségét. Ez a mi reménységünk. Ahogy Pál írta Titusznak: ’Az örök élet reménységére,

amelyet az Isten, aki nem hazudik, örök idõk elõtt megígért.’

Isten ígéretet tett, és mi eme ígéret szavahihetõségére építjük bizalmunkat örök

idõkre. Nem gondoljuk, hogy meggondolatlanság lelkünk üdvözülését hûséges Teremtõnk ígéretére alapozni. Hogy megkönnyítse nekünk a bizakodást, Isten az ígéreteket nemcsak szóban mondta el, hanem írásban is rögzítette. Az emberek szeretik, ha a szerzõdéseket írásba foglalják, és ez esetben ez megtörtént: ’A könyvtekercsben írva van.’ Az ihletett lapokon ott a feljegyzés, és amiként hiszünk a Bibliánknak, ugyanúgy bíznunk kell a benne levõ ígéretekben.

Sokak gyengeségének oka, hogy Isten ígéreteit nem tekintik valóságosnak. Ha egy barátjuk ígéretet tesz nekik, azt fontos dolognak tartják, és várják a hatást; de Isten kijelentéseit gyakran úgy tekintik, mint sok szót, amelyeknek kevés a

jelentésük. Ez sérti az Urat, és ártalmas számunkra.

Biztosak lehetünk afelõl, hogy az Úr soha nem tréfál a szavakkal: ’Mond-e olyat, amit meg ne tenne?’ Mindig megtartja az ígéreteit. Dávid mondta az Úr ígéreteirõl: ’Örök szövetséget szerzett velem, benne elrendezett és biztosított

mindent.’

Isten meggondoltan beszél, kellõ rendben és határozottsággal, és mi bízhatunk

benne, hogy szavai csalhatatlanok, és beteljesülnek olyan bizonyosan, mint ahogy kiejtette õket. Csalódott-e már valaki, aki bízott az Úrban? Volt-e rá példa, hogy Istenünk megszegte adott szavát? A történelem egyetlen bizonyítékot sem tud felmutatni arra, hogy az ígérettevõ Jahve visszavonta volna, amit mondott.

Csodáljuk a hûséget az emberek iránt, és nem tudjuk elképzelni, hogy hiányozna Isten jellemébõl, ezért biztonsággal számíthatunk rá, hogy Õ pont olyan megbízható, mint a szava. Vajon a Mindenható Úristen megszegheti-e az

ígéretét? Nem, inkább megmozgatja a mennyet és a földet, megrázza a világegyetemet, mintsem hogy késlekedjen ígérete teljesítésében. Õ ezt

mondta: ’Meg kell tennem. Megígértem – megígértem, halljátok?’

Hogy teljesítse ígéretét, még a saját Fiát sem kímélte. Inkább haljon meg Jézus,

mint hogy az Úr megszegje a szavát. Ismétlem: bízz benne, mert az Úr komolyan gondolja, amit mond, és ígéretének minden betûjét megtartja.

De csak a választottak hisznek neki. Kedves olvasó, te hiszel neki?

Akárki más hazudhat, de Isten igazat mond. Ha az egész világ összes igazságát összegyûjtenénk, csak egy csepp lenne a tengerben Isten igazságához képest. A legbecsületesebb ember szavahihetõsége is csak merõ hiúság Isten megbízhatóságához képest. Még a legtisztességesebb ember megbízhatósága is csak olyan, mint a pára, de Istené olyan, mint a szikla. Ha bízunk a jó emberekben, sokkal inkább bíznunk kell a kegyelmes Istenben.

Miért tûnik olyan rendkívüli dolognak megbízni Isten ígéretében? Sokak

számára valami ködös, szentimentális, misztikus dolognak tûnik; de ha higgadtan szemléljük, ez a leggyakorlatiasabb dolog a világon. Isten valóságos, minden más bizonytalan. Õ bizonyos, minden más vitatható. Neki meg kell tartania a szavát, ez abszolút szükségszerûség; különben hogyan lehetne Isten? Istennek hinni a józan ész cselekedete, és nem kell hozzá nagy erõfeszítés. Még ha fel is merülnek nehézségek, az egyszerû és tiszta szívû ember ezt mondja:

’Igaz az Isten, az emberek pedig valamennyien hazugok.’ Ha nem hiszünk fenntartás nélkül Istenben, akkor megfosztjuk attól a tisztelettõl, ami megilleti makulátlan szentségét. Istennel szembeni kötelességünk megköveteli, hogy elfogadjuk ígéretét, és aszerint cselekedjünk.

Minden becsületes embernek joga van a bizalomra, és az igazság Istene még sokkal inkább megérdemli. Az ígéretet úgy kell tekintenünk, mint magát a megígért dolgot, amiként egy ember csekkjére is úgy tekintünk, mintha

ténylegesen fizetett volna. Isten ígéreteit is készpénznek vehetjük. Higgyük el, hogy megadja nekünk, amit imáinkban kértünk tõle. Õ kezeskedik ezért, és azt ígéri, hogy megjutalmazza az ilyen hitet. Tekintsük úgy az ígéretet, mint egészen biztos dolgot, cselekedjünk aszerint, és tegyük a legfontosabb tényezõvé számításainkban. Az Úr örök életet ígér azoknak, akik hisznek Jézus

Krisztusban; ezért ha valóban hiszünk benne, arra a következtetésre jutunk, hogy örök életünk van, örüljünk hát a nagy kiváltságnak.

Isten ígérete a legjobb biztosíték; sokkal biztosabb, mint az álmok és látomások vagy a képzelt kinyilatkoztatások; és sokkal megbízhatóbbak, mint az érzések – akár öröm, akár bánat. Írva van: ’Aki hisz õbenne, az nem jut ítéletre.’ Hiszek Jézusban, ezért nem jutok ítéletre. Ez logikus érvelés, és a következtetés kétségbevonhatatlan. Ha Isten ezt mondta, akkor úgy is van, kétséget kizáróan. Semmi sem lehet bizonyosabb, mint az, amit maga Isten jelent ki; semmi

sem történik meg biztosabban, mint az, amiért Õ kezeskedett saját aláírásával és pecsétjével.

Amikor valaki ítélet elõtt áll, az Úr fenyegetéseit a hit rendkívüli figyelemmel érzékeli, ami nagyon figyelemre méltó, hiszen megfélemlített hite a szívét elárasztó rettegésben és döbbenetben vesztegel. Miért ne fogadnánk el az ígéreteket hasonló felismeréssel? Ha eljut a tudatig, hogy aki nem hisz, az elkárhozik, akkor hasonló bizonyossággal kell elfogadni, hogy aki hisz és

megkeresztelkedik, az üdvözül, hiszen az utóbbi ugyanúgy Isten szava, mint az elõbbi.

A tudatra ébredt elme hajlamos arra, hogy Isten szavának csak a sötét oldalát lássa, és annak érezze teljes erejét; ugyanakkor figyelmen kívül hagyja az

Írás világosabb oldalát, és kétségbe vonja azt, mintha túl szép lenne ahhoz, hogy igaz legyen. Ez dõreség.

Minden áldás túl jó ahhoz, hogy megkapjuk, ha méltatlanságunkkal mérjük; de

Isten számára egy áldás sem túl jó ahhoz, hogy megadja, ha az Õ mindent felülmúló tökéletességével mérjük. A szeretet Istenének természetéhez

tartozik, hogy mérhetetlen áldásokat adjon.

Ha Nagy Sándor úgy adott, mint egy király, akkor Jahve nem úgy ad-e, mint egy Isten. Gyakran halljuk ezt a szólást: ’biztos, mint a halál’; azt javaslom, hogy helyette mondjuk ezt: ’biztos, mint Isten ígéretei’. Az isteni dolgok éppen

olyan biztosak, mint a ’félelmetes dolgok az igazságban’. ’Aki hisz Jézusban, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.’ Ennek így kell lennie, mert Isten mondta, és Õ nem tévedhet.

Igen, az Úr komolyan gondolja, amit mond. Õ sohasem csúfolja meg az embereket üres és meddõ szavakkal. Miért csapná be teremtményeit, és kérne tõlük hiábavaló bizalmat? Az Úr gyakran túlteljesíti az ígéretét, többet ad, mint

amennyit ígért, de sohasem ad kevesebbet. Ígéreteit a legnagyvonalúbb skálán értelmezhetjük. Õ sohasem ad kevesebbet, mint ami az ígéret értelmezése

alapján várható. A hit még sohasem múlta felül az Úr nagylelkûségét. Fogadjuk el az ígéretet, és örvendezzünk, hogy anyag és nem árnyék. Már most örüljünk neki, mint reménységünk valóságának!

Kérlek bocsáss meg nekem Istenem!

Reinhard Bonnke: Hova tart az életünk?

Rólam sokan azt mondják, hogy a hit dolgában „nem vagyok nyitott mások véleményére”. De hát melyikünk szállna fel egy olyan repülőgép fedélzetére, amelynek a pilótája „nyitott mások véleményére” a célállomást illetően? Az utasok akkor érzik biztonságban magukat a gépen, ha tudják, hogy a pilóta makacsul ragaszkodik az útirányhoz.

Pokol vagy menny - hova tart az életünk? Járj Jézussal, és garantáltan a mennybe jutsz. 

A hit tápláléka

Ő pedig felelvén, monda: Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden Igével, amely Istennek szájából származik. MÁTÉ 4,4.

Jézus itt fizikai hasonlattal él egy szellemi gondolat átadásánál. Azt mondja, hogy ami a testnek a kenyér, illetve a táplálék, az az ember szellemének, vagyis a szívének Isten Igéje. Táplálhatod a szellemedet. Táplálhatod a hitedet. Isten Igéje a hit tápláléka.

Smith Wiggleswsortht, a nagy angol prédikátort, akinek a szolgálata során a feljegyzések szerint tizennégy ember támadt fel a halálból, a hit apostolának nevezik. Ő mondta: „Addig sohasem tartom magamat teljesen öltözöttnek, amíg

nincs az Újszövetség a zsebemben. Inkább cipő nélkül indulnék el hazulról, mint a Bibliám nélkül!” Wigglesworth világkörüli utazásai során sok otthonban szállt meg. Úgy mesélik, hogy minden étkezés után, még az éttermekben is, kicsit hátrább húzódott az asztaltól, elővette az Újszövetségét, és azt mondta: „A testet már tápláltuk; most tápláljuk a belső embert.” Aztán felolvasott valamit a hitről, befejezésül pedig rendszerint adott egy kis hitről szóló tanítást.

Megvallás: Én Isten minden Igéjével élek. Táplálom a hitemet. Táplálom a belső emberemet. Táplálkozom a hit táplálékával - Isten Igéjével!

Kenneth Hagin: Hitünk tápláléka napi adagokban/

Pásztor Chris: A partnerség fontossága

Készítette: József Balogh

Sokkal jobban van dolga a kettőnek, hogynem az egynek; mert azoknak jó jutalmok vala az ő munkájokból. (Prédikátor könyve 4:9).

Pál Apostol, hangsúlyozva a szolgálatban való partnerséget, ezt írta: “Én plántáltam, Apollós öntözött; de az Isten adja vala a növekedést. Azért sem a ki plántál, nem valami, sem a ki öntöz; hanem a növekedést adó Isten.” (1 Korintus levél 3:6-7).

Évekkel ezelőtt vidékre utaztam volna, hogy kazettákat vigyek T.L. Osborn tanításaival a falvakba. Ezeken a tanításokon keresztül sok lélek tért meg az Úrhoz, szabadult meg démonikus elnyomástól és gyógyult megkülönféle betegségekből. T.L Osborn bizonyára soha nem tett látogatást ezekben a falvakban, de mindketten elnyerjük az Úrtól a jutalmunkat azért, hogy a falvakban lelkek menekültek meg és kaptak érintést Isten ereje által. Mi is történt? T.L Osborn “plántált” az üzenet prédikálásával, de én “öntöztem” azzal, hogy a kazettákat és a szórólapokat elvittem. Isten Igéjét biztosítottam egyre több faluban, az emberi civilizáció ezen eldugott helyein.

 Bizonyára nem Te vagy az, aki a könyveket írta, vagy az üzenetet prédikálta a kazettán, mégis részt vehetsz ezeknek az anyagoknak a kiosztásában, és elfoglalhatod a helyed az Evangélium terjesztésében, mint partner.

A szolgálatunk során számos evangélizációs kampányt, valamint média kiadványt használunk az elveszettek elérésére, milliók életét érintjük meg vele világ szerte.

Használd ki az ilyen jellegű Isten adta lehetőségeket és hass a világra az Evangéliummal. Olyan sokat tehetsz azért, hogy az Evangélium teret nyerjen a környezetedben, városodban, a régiódban és az országodban. Esetleg egyszer, vagy akár több alkalommal is ingyen kaptad meg a Rapszódia példányát, vagy havonként kaptad ingyenesen. Ehhez azonban valakinek ezt ki is kellett fizetnie. Mit is kell tehát tenned azért, hogy sokan mások is megkaphassák a Realitás Rapszódiája több példányát? Hadd tapasztalja meg valaki Isten Igéjének áldását Rajtad keresztül!

Isten Igéje, Isten bölcsessége. Tanulmányozd az Igét és árasszák el a

szellemedet a kijelentések, amelyek segítenek a győztes krisztusi életben. A

Realitás Rapszódiája olvasók millióit látja el világ szerte tudással és ad világos

megértést az Igéről, ami a minden napi győztes élethez szükséges.

Megvallás

Isten felkent engem a megbékéltetés szolgálatára, hogy az Ő erejével, szenvedéllyel és elszántsággal hirdessem az Evangéliumot. A nagy küldetésem teljesítésében nem lankadok, hanem a Szent Szellem égő tüzével ragyogóan betöltöm azt.

TOVÁBBI TANULMÁNYOK: Ézsaiás könyve 11:9; Márk Evangéliuma

16:15

Amire elhívott az Úr!

Készítette: Éjféli Kiáltás Misszió

Ne cseréld fel a sorrendet!

A jó kapcsolatról

Készítette: AZ Élet Világossága

Joe repülőbalesete

Hit Gyülekezete - Csak a Tiéd (Felirattal)

Ige: Boldogságról

 „Boldog ember az [makariosz): a gondoktól és bajoktól mentes az élete, ez jelenti a hiánytalanság és hibátlanság állapotát, mely az anyagi jólétet is magában foglalja], aki a kísértésben [[(peiraszmosz): kísértés; amikor megpróbálják elcsábítani bűnre, vagyis céltévesztésre, aki kísértés idején] kitart [aki a kísértésben megáll]. Mert miután [(dokimosz): a kísértés alapján igazinak, valódinak bizonyult], elveszi [mert elnyeri] az életnek koronáját [az élet győzelmi koszorúját], amit az Úr [vagyis az Isten] ígért az őt szeretőknek, [azoknak, akik (agapaó): teljesen odaadják, átadják, teljesen összekötik magukat Istennel, eggyé válnak vele]* (Jak. 1,12)

*A kísértés – melynek célja Istentől való elszakadásra bírni a hívőket – csapások, szeretteink elvesztése, elszegényedés, betegség, üldözés, és ezek okozója a sátán, ahogy ezt Isten igéje bemutatja: „Például vegyétek, atyámfiai, a szenvedésben és béketűrésben (és türelemben) a prófétákat, akik az Úr nevében szólottak. Ímé, boldogoknak mondjuk a tűrni tudókat, (azokat, akik tűrni tudtak a szenvedésekben). Jóbnak tűrését (és állhatatosságát) hallottátok, (és láttátok, hogyan intézte a sorsát az Úr) és az Úrtól való végét láttátok, hogy igen irgalmas az Úr és könyörületes. Szenved-é valaki köztetek? Imádkozzék. Öröme van-é valakinek? Dicséretet énekeljen” (Jak. 5,10-11.13).

És hogy mindezekben miért kell az Urat dicsérni, azt a Pál apostollal és Silással történteken keresztül mutatja be az Úr. Ők hirdették az Evangéliumot, és démont űztek, amiért üldözést szenvedtek Filippiben: „És odavezetvén őket (az elöljárók elé) a bírákhoz, mondának: Ezek az emberek zsidó létükre megháborítják (és felforgatják) a mi városunkat, És olyan (szokásokat), és szertartásokat hirdetnek, melyeket nem szabad nékünk bevennünk (vagy átvennünk, sem követnünk), sem cselekednünk, mivelhogy rómaiak vagyunk. És velük egyben feltámada a sokaság ő ellenük (és rájuk támadt. Az elöljárók, és) a bírák pedig letépetvén ruháikat, megvesszőzették (vagyis megbotoztatták) őket. És miután sok ütést mértek rájuk, tömlöcbe (vagyis börtönbe) veték őket, megparancsolva a tömlöctartónak, (vagyis a börtönőrnek) hogy gondosan őrizze őket. Ki (mivel) ilyen parancsolatot vévén, veté őket a belső tömlöcbe, (a belső börtönbe) és lábaikat kalodába szorítá (kalodába zárta). Éjféltájban pedig Pál és Silás imádkozván, énekkel dicsőíték (és magasztalták) az Istent. A foglyok pedig hallgatják vala őket. És (ekkor) hirtelen nagy földindulás lőn (nagy földrengés támadt), úgyannyira, hogy megrendültek a tömlöc fundamentumai (vagyis alapjai); és azonnal (hirtelen) megnyílának az ajtók mind, és mindnyájuknak a bilincsei feloldódnak (és mindegyikükről lehulltak a bilincsek)” (Csel. 16,20-26).

 És így bátorít a Szent Szellem: „Semmit ne félj (és ne ijedj, ne rémülj, és ne riadj meg,) azoktól, amiket szenvedned (paszkhó: amiket át kell élned, meg kell tapasztalnod; el kell viselned, és tűrnöd kell). (melló: ami készül, ami elkerülhetetlenül meg fog történni, és ami még körül fog venni): Ímé a Sátán  (diabolosz: vádló, rágalmazó, uszító, hibáztató, félrevezető, ellenség, ellenálló) egynéhányat ti közületek a tömlöcbe (vagyis börtönbe) fog vetni, hogy megkísértsen (peiradzó): megkísérel rávenni arra, hogy elszakadj Istentől,  megpróbál elcsábítani bűnre, vagyis céltévesztésre). És lesz tíz napig való nyomorúságtok (thlipszisz: nyomás, szorongattatás, gyötrés, gyötrődés, szorongás, kínzás, üldözés, baj). Légy hív (vagyis hű) mindhalálig, és néked adom az életnek koronáját (vagyis az ÉLET győzelmi koszorúját). Akinek van füle, hallja (meg), mit mond a Szellem a gyülekezeteknek. Aki győz, annak nem árt a második halál” (Jel. 2,10-11)

Nálad van csak békesség

1. Zsoltár

Örüljetek!

 „Ujjongva énekeljetek (és vígan ujjongjatok) mindnyájan, Jeruzsálem romjai, mert megvigasztalja az Úr népét, megváltá Jeruzsálemet” (Ésa. 52,9)

A szent Szellem munkája.

A Szent Szellem Krisztust dicsőíti, a tőle eredő kijelentést közli. A Szellem által az jut szóhoz, aki maga az igazság. Biztosítja a kijelentés egységét.

Késő bánat

Tavasz volt. A cseresznyefa virágos ága bekukucskált Margitka ablakán. De hiába füttyögtek a rigók, hiába szeretett volna fogócskázni Kormos, a hűséges puli: a vidám játszópajtás bent feküdt a szobában, és birkózott a fojtogató lázzal.

Margitka édesanyja egész nap az ágy szélén ült, és váltogatta a hideg borogatásokat. A kis beteg állapota azonban nem javult. Már nem egy, hanem kettő, sőt három doktor bácsi is állt mellette. Végül úgy határoztak, hogy Margitkát be kell szállítani a kórházba.

Anyuka a legkedvesebb játékokat válogatta össze.

- Mit tegyek még a csomagba, Kicsikém?

- A nagy babát -- suttogta a kislány.

A nagy babát, mely beszélni és aludni is tudott, Enikő kapta karácsonykor. Soha nem adta húga kezébe.

- Ez az enyém! Ott a magadé! Te még kicsi vagy!

Anyuka hiába kérlelte Enikőt, hogy szerezze meg ezt az örömet Margitkának, hiába magyarázta, hogy álljon ott mellette, vigyázzon a játékára - a kislány nem engedett.

- Én kaptam keresztanyitól.

Ezért a szép hajas babáért könyörgött ma is Margitka.

Anyuka sóhajtva állt föl a bőrönd mellől.

 - Kislányom, Margitka kórházba megy. Azonnal jön a mentőautó. A nagy babádat kéri. Talán ez az utolsó kívánsága.

Enikő csinos arca eltorzult. Szívére szorította a babát.

- Igen, neki mindig az enyém kell!

Anyukának nem volt ideje válaszolni. A mentőautó szirénája felbúgott a ház előtt. Egykettőre hordágyra fektették Margitkát, és már vitte is a fehér kocsi. Enikő az ablaknál állt, és még mindig a babáját szorongatta. Látta, hogy, a kicsi felmutatott hozzá lesoványodott kezével. A félelem végigsuhant a lelkén. Hátha Margitka nem jön vissza többé. Vagy csak anyukáék aggodalmaskodnak annyira?

Mégis: valahogyan nem volt kedve tovább játszani a babával. Betette a szekrény aljába. Legalább anyukának sem jut az eszébe, hogy minduntalan szemrehányást tegyen érte!

Anyuka azonban nem szólt semmit. Sem most, sem később, csak egyre szomorúbban járt a lakásban. Apuka arcáról is eltűnt a mosoly, Enikő hiába hozta haza a legjobb osztályzatokat.

Egy nap anyuka is, apuka is feketébe öltözött. Enikő dús, sötétszőke hajába fekete szalagot fontak. Margitka meghalt. Nem kéri többé a nagy, alvó babát, nem hangzik vidám kacagása az udvar felől. Elment a család kis napsugara örökre.

Enikő hangosan zokogott a temetésen. Ó, most odaadta volna a nagy babát szívesen, de már nem kellett senkinek.

Ettől a naptól kezdve gyakran láttak a temetőben egy gondosan öltöztetett, vállig érő hajú kislányt. Karjában gyönyörű babát tartott, és mindig egy kicsi, de friss sírhantot keresett fel. S ha valaki jobban megfigyelte volna a gyermeket, azt is észrevehette volna, hogy addig, amíg a virágokat rendezgeti, a nagy alvó babát odafekteti a fejfa tövébe.

http://albar.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=445075

Guti Tüde: Vajon...

Vajon életem során letöröltem minden könnyet, amit nekem kellett volna? Adtam-e annyi csókot, amennyit kértek? Nyújtottam-e a karjaim bátorító ölelésre eleget?

Áradt-e belőlem szüntelen a szeretet?

Ó, bár jóvátehetném az elmulasztott perceket!

S ti vajon nem tartoztok nekem jó szóval, mosollyal?

MI,  AKIK  SZERETJÜK   EGYMÁST, EGY  EGÉSZ  ÉLETEN  ÁT  TARTOZUNK  EGYMÁSNAK!

.

http://www.gutitunde.eoldal.hu/cikkek/egyeb-irasaim/vajon___.html

A FÁJDALMAS IGAZSÁG

18 Az ő akarata szült minket az igazság igéje által, hogy mintegy első zsengéje legyünk teremtményeinek. 19 Tanuljátok meg tehát, szeretett testvéreim: legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra, 20 mert az ember haragja nem szolgálja az Isten igazságát. 21 Ezért tehát vessetek el magatoktól minden tisztátalanságot és a gonoszság utolsó maradványát is, és szelíden fogadjátok a belétek oltott igét, amely meg tudja tartani lelketeket. 22 Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat. 23 Mert ha valaki csak hallgatója az igének, de nem cselekszi, olyan, mint az az ember, aki a tükörben nézi meg az arcát. 24 Megnézi ugyan magát, de

elmegy, és nyomban el is felejti, hogy milyen volt. 25 De aki a szabadság tökéletes törvényébe tekint bele, és megmarad mellette, úgyhogy nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója: azt boldoggá teszi cselekedete. Jak 1,18-25.

                       A FÁJDALMAS IGAZSÁG

Ha valaki csak hallgatója az igének, de nem cselekszi, olyan, mint az az ember, aki a tükörben nézi meg az arcát, de elmegy, és nyomban el is felejti, hogy milyen volt. (Jak 1,23-24)

Általában nem kedveljük azokat, akik megmondják a kemény igazságot rólunk. Abraham Lincolnt ma talán az egyik legnagyobb amerikai elnökként tiszteljük, de életében sokan gyűlölték és becsmérelték, mert kimondta a fájdalmas igazságot. Martin Luther King is ezt tette, a rasszizmusról, a színes bőrűek hátrányos megkülönböztetéséről szólva, és sokan gyűlölték ezért. Nelson Mandela-t börtönbe vetették az apartheiddel szemben tanúsított látnoki megnyilvánulásaiért. Ha Ézsaiás, Jeremiás vagy Ámósz ma elmondanák akkori kemény szavaikat, valószínűleg nem csodálnánk őket annyira.

Ez a fájdalmas igazság természete; visszatekintve jobban hangzik.
Évszázadok, vagy néha csak évtizedek elteltével könnyebb azzal becsapni
magunkat, hogy egy üzenet nem nekünk szól, mint annak megfelelően cselekedni. Ha figyelünk Isten szavára, és magunkra alkalmazzuk, Isten
elsegít a változáshoz.

Apám fiatal korában valaki azt mondta neki: "Tudod, te soha nem dicsérsz meg senkit, és nem mondasz semmi jót másokról". Ezek a szavak lesújtották, de az igazságuk meg is változtatta. Egy bátorító, másokat elismerő emberré lett, mert képes volt ezt a szót meghallani és hajlandó volt változni.

Imádság: Szerető Atyánk, segíts figyelmesen hallgatnunk a Bibliában kinyilvánított szavaidat - és megváltozni. Ámen.

Az Isten igazságára való nyitottság ajtót nyit a változásnak.
Dan G. Johnson (Florida, USA)

http://csendespercek.hu

Hillsong - Jesus Generation (Levél Atyádtól)

Reinhard Bonnke: Az Élet

 „Élet!” Mindenki él, de vajon milyen életet? Júdás apostol, Jézus testvére, olyan elveszett életekről beszél, akik „gyökerestől kiszakítva kétszer halnak meg” (Júdás 12. vers). Sőt, egy másik igehely azt mondja, hogy vannak olyanok, akik bár élnek, valójában halottak. Lélegeznek és járkálnak ide-oda, de nincs szikra a szemükben. Az élet Krisztus nélkül csak mesterséges lehet. Az alkohol, a kábítószerek, az üvegből nyert jókedv, a bőr alá szúrt tű okozta élvezet, az „élet” egyéb megnyilvánulásai csupán a vágyott boldogság pótszerei. De mankóra csak bénák szorulnak.

A Jelenések 3:1 brutálisan őszinte: „Az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy”. Hány és hány emberre illik e leírás? Mennyire más, amiről Pál apostol tesz bizonyságot, amikor azt írja a hívőkről, hogy „mint halálra váltak, és íme, élők” (2Kor 6:9). A hívőknek életük van - ami alatt azt értem, hogy ÉLETÜK van! Az élet sokféle lehet: beszélünk jó életről, rossz életről, mozgalmas életről, szomorú életről, üres életről és beteljesedett, boldog életről. A Biblia az életnek egy új kategóriájáról beszél: ez az „örök élet”. „Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát majd életet, hanem az Isten haragja marad rajta” (János 3:36).

Ennél magasabb rendű élet elképzelhetetlen. Ez minden reménység végcélja. Jézus a válasz! Reinhard Bonnke

A hit mérhető

Jézus pedig, amikor ezt hallá, elcsodálkozék, és monda az Õt követõknek: Bizony mondom néktek,  még az Izraelben sem találtam ilyen nagy hitet. - Máté 8,10.

Egy százados jött Jézushoz a beteg szolgája érdekében.

Amikor Jézus azt mondta: „…Elmegyek és meggyógyítom õt” (Mát. 8,7), a százados azt felelte: „…csak szólj egy szót, és meggyógyul az én szolgám.” (8. vers)

Jézus azt mondta neki: „…Eredj el, és legyen néked a te hited szerint…” (13. vers)

Tanítványaihoz fordulva pedig azt mondta: „…még az Izraelben sem találtam ilyen NAGY hitet.” (10. vers) Ezek szerint lehetséges, hogy valaki nagy hitet fejlesszen ki.

Másfelõl a kis hitnek a példáját láthatjuk, amikor Péter elkezdett süllyedni, az után, hogy már járt a vízen. Jézus megdorgálta Pétert, mondván: „…KICSINYHITÛ, miért kételkedtél?” (Mát. 14,31) Ha a hit lehet nagy és lehet kicsi, akkor a hit mérhetõ!

Itt van néhány olyan Ige, ami azt bizonyítja, hogy a hit mérhetõ: Növekvõ hit (2Thess. 1,3); gyenge hit (Róm. 4,19); gazdag hit (Jak. 2,5); hittel teljes

(Csel. 6,5); teljes hit (Jak. 2,22); képmutatás nélkül való hit (2Tim. 1,5); hajótörést szenvedett hit (1Tim. 1,19); gyõzedelmes hit (1Ján. 5,4).

Megvallás: Az én hitem növekszik. Az én hitem felnövekszik nagy hitté, erõs hitté, gazdag hitté, teljes hitté, képmutatás nélküli hitté, gyõzedelmes hitté. Én hittel teljes vagyok.

Kenneth Hagin: Hitünk tápláléka napi adagokban/

Joseph Prince: Hogyan segít a Szent Szellem?

8,26 Ugyanígy segít a Szellm is a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Szellem esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal.(Róma)

A Szent Szellem nem azért van bennünk, hogy a hibáinkra mutogasson, vagy nyaggasson minket, amikor valamit nem jól teszünk. Isten Igéje azt mondja, hogy azért van bennünk, hogy segítsen a mi erőtlenségeinken. Azokon a területeken, ahol gyengék vagyunk, Ő a segítségünkre siet.

Amikor nem tudjuk, hogyan imádkozzunk, akkor maga a Szent Szellem jár közben értünk „kimondhatatlan fohászkodásokkal”.

Ez nem jelenti azt, hogy hátra dőlhetünk, és azt mondjuk: „Én nem tudom, hogyan imádkozzak, de mivel a Szent Szellem úgyis közbenjár értem, ezért ezt az egész ima dolgot Rá hagyom.”

Ha a Szent Szellem a mi közreműködésünk nélkül imádkozna, akkor minden keresztény automatikusan győzelemben járna. De tudjuk, hogy nem ez a helyzet. Így a Róma 8:26 nyilvánvalóan nem erre buzdít. Akkor hát mit akar tanítani nekünk?

A bibliavers első részében szereplő „segít” szó az eredeti görög szövegben a sunantilambanomai szó, ami azt jelenti, hogy „együtt összefogni valami ellen”. Márpedig ha „együtt”, akkor a mi részvételünk is szükséges. Más szóval a Szent Szellem velünk együtt összefogva segít küzdeni a problémánk ellen. Ha nem imádkozunk, akkor Ő sem tud rajtunk keresztül imádkozni. Viszont, ha imára nyitjuk a szánkat, akkor lehetővé tesszük, hogy Ő is imádkozzon rajtunk keresztül. Összefog velünk, és együtt küzd velünk a problémánk ellen, a tökéletes imát imádkozva mert Ő „Isten szerint jár közbe a megszenteltekért” (Róma 8:27).

5,14 Az iránta való bizalmunk pedig azt jelenti, hogy ha valamit az ő akarata szerint kérünk, meghallgat minket.

5,15 Ha pedig tudjuk, hogy bármit kérünk, meghallgat minket, akkor tudjuk, hogy már megkaptuk, amit kértünk tőle. (1 János)

Joseph Prince

Magyar fordítás: ahitatok.hu

http://www.ahitatok.hu/joseph-prince/97-hogyan-segit-a-szent-szellem.html

A kapcsolatokról

Készítette: Mai Ige

"A kapcsolatok gyakran nem az eltérő vélemények miatt szakadnak meg, hanem a megértés hiánya miatt. "

www.maiige.hu

Az értékességről

Készítette: Janos Szoke

Ez az üzenet én úgy hiszem,hogy sokakat elgondolkoztat!!!

A dob mögül más a világ - Johnny Callicott

Ahol a sötétségnek vége.... Hit Gyülekezete

Ige: Az Úr Jézus

 „Annyival kiválóbb [feljebbvaló] lévén [hatalmasabbá lett] az angyaloknál [a hírnököknél], amennyivel különb nevet [onoma): név, hatalom, tekintély, jellemvonás] örökölt azoknál* (Zsid. 1,4)

*Pál apostol bizonyságtétele: Az Úr Jézust engedelmességéért: „… az Isten is felmagasztalá Őt [mindenek fölé], és ajándékoza néki oly nevet, amely minden [más] név fölött való; [amely minden névnél nagyobb] Más fordítás: „ezért azután Isten a legmagasabb méltóságra emelte. Olyan nevet és hatalmat adott neki, amely minden más név és hatalom fölött áll. Isten azért tette ezt, mert azt akarja], hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké [égieké], földieké és föld alatt valóké [(katakhthoniosz): sátáni, sötét: (Mohay András: Újgörög-Magyar kéziszótár 318. oldal)]” (Fil. 2,9-10).

Dávid így prófétál Isten nevéről: „Szent templomod felé hajolok, s magasztalom nevedet kegyelmedért és igazságodért; mert minden neveden felül felmagasztaltad a te beszédedet (alétheia: a Te Igédet) (Zsolt. 138,2).

A feltámadott nevéről kap kijelentést János apostol. aki így látta Őt: „És vérrel hintett ruhába vala öltöztetve és a neve Isten igéjének  neveztetik” (Jel. 19,13)

Eljött az Élet..

Joyce Meyer: Jóság és békesség 2. rész

Türelemmel várd az Urat!

„Légy csendben és várj az Úrra!” (Zsolt. 37,7) 

Az Ő hűsége -- erőlködés helyett!

Talán ismerős lehet számodra a következő körforgás:

Megígérem -- elbukok -- megbánom -- megígérem -- elbukok -- megbánom.

Nos, van egy jó hírem számodra, és szeretném tudatni veled, hogy nem te vagy az egyetlen, aki ezzel küszködsz.

Az én életemben is volt egy ilyen időszak. A gyülekezetben nem tanították nekem Isten kegyelmét és felemelését a Szent Szellem ereje által, csak a tízparancsolatot és az ehhez hasonló "tedd-netedd" társait.

És persze én akartam is ezeket követni, de sose sikerült. Mindig volt, amiben elbuktam. És persze ilyenkor mindig szörnyen éreztem magam, és tudtam, hogy nem jó, így hát megbántam. És elkezdtem szabadkozni és megígérni Istennek, hogy nem fogom csinálni.

És persze csak annál rosszabb lett, mert... úgy hittem, amikor újra elbuktam, hogy ezzel most jól becsaptam szegény Istent. És erre jött még több szabadkozásé és újabb ígérgetések...

És sose sikerült...

Egy idő múlva elegem lett az egészből, és azt mondtam: "Istenem, én nem tudok Neked megfelelni, kérlek, szabadíts meg Te engem, és akkor sikerülni fog."

És ekkor el tudtam engedni a problémát. Már nem féltem Istentől, mert beismertem, hogy én tehetetlen vagyok, és hogy Ő változtasson meg. És rájöttem, amikor Ő emel fel, akkor még csak erőlködnöm sem kell az adott kísértéssel szemben!

És bármi is történjék, most már tudom, hogy Istennel való kapcsolatom nem az én jóságomtól függ, hanem kizárólag az Ő hűségétől!

Tehát arra bátorítalak, hogy amikor megbánod a bűnödet, ne kövesd el azt a hibát, hogy "megtérek (én) és megígérem (én), hogy jó leszek (én)".

Ehelyett imádkozz így: "Mennyei Atyám, kérlek, szabadíts meg (Te), újíts meg (Te), tölts be (Te), adj erőt (Te) Jézus nevében, az Ő vére által!"

Fontos a vér. A vérben van az élet, és mivel Jézus vére érted folyt, így az Ő élete lüktet benned, amennyiben kéred az Ő vérét. Az erőforrásod nem te vagy, hanem Jézus vére!

Ő az Út és nem a te megfelelésed.

Ő az igazság és nem a te szíved (az csalárdabb mindennél).

Ő az élet és nem a te erkölcsösséged.

Jézus nem azt mondja, hogy maradj jó, hanem azt, hogy maradj Őbenne.

Aki akarja, olvassa el Pál apostol esetét a törvénnyel, ahogy igyekezett betartani, de sose sikerült neki: Róma 7. Önmagáról itt 44x ír. Önmaga körül forgott: én, én, én majd jobb leszek. De végül erre jutott: "Énbennem semmi jó nincs." S végül: "Ki szabadít meg engem? Hála Istennek, az Úr Jézus Krisztus által [szabadulok meg]". És ezután jön a Róma 8, ahol már Pál nem is önmagáról beszél, sem az ő erőlködéséről, hanem a Szent Szellem erejéről, méghozzá 20x.

Az erőlködős 7. és a felszabadulás 8. részeit ez a mondat választja el egymástól:

"Nincs tehát immár semmiféle kárhoztatás [vádlás, önvádlás] azok ellen, akik Krisztus Jézusban vannak, mivel az Élet Szellemének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől."

A bűn és a halál lefelé húzó törvényét (mint a gravitációt) felváltotta az Élet Szellemének felfelé húzó törvénye (az aerodinamika, a repülés törvénye). A madárra repülés közben a lefelé ható gravitációt az aerodinamika felhajtóereje felülmúlja. Csak egy törött szárnyú madarat tart a földön a gravitáció. De mindenki, aki elfogadta a megváltást (ez egy egyszeri pont az életünkben) szárnyakat kapott Istentől:

"De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!" Ézsaiás 40:31   

S végül ezzel zárnám:

"Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy! Mikor vizen mégy át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok el nem borítnak, ha tűzben jársz, nem égsz meg, és a láng meg nem perzsel téged. Mert én vagyok az Úr, a te Istened, Izráelnek Szentje, a te megtartód, ... Mivel kedves vagy az én szemeimben, becses vagy és én szeretlek ... Ne félj, mert én veled vagyok."

Ézsaiás 43:1-5

Ha Isten hűségében és nem a magad erejében bízol, akkor nyugodt lesz az életed.

http://nyugodtleszazeleted.blogspot.hu/2010/12/az-o-husege-erolkodes-helyett.html

Az ítélkezésről

„Te kicsoda vagy, hogy kárhoztatod [vagyis elítéled, megbírálod] a más szolgáját? Az ő tulajdon urának áll vagy esik [hiszen saját Ura állítja talpra, vagy ítéli el] De meg fog állani [a talpán], mert az Úr által képes, hogy megálljon, [hiszen hatalmas ereje van az Úrnak arra, hogy megerősítse, vagy felállítsa]” (Róm. 14,4)

Böjte Csaba: A Kapcsolatról

,Az idő nem fontos, ne sajnáld a napokat. Az ünnepi ebédhez a szakácsnő sok-sok mindent belevág egy nagy fazékba, ezért fogadj be te is mindent. Hordozd saját magad és mások fájdalmát, a titkokat, melyek körülvesznek. Ne siess! Az eszmélés lassan, de biztosan, végtelen csendben, derűsen történik. Környezeted megzavarhatja, de meg nem szakíthatja mindezt. Lassan lehiggadsz, megnyugszol. Kitisztulnak gondolataid, vágyaid, hatalmas béke önt el. Megvilágosodsz. Felsejlik Isten végtelen nyugodt keze vonása a világon. Mint felhővé szelídült tajték, onnan fentről mindent sokkal tisztábban fogsz látni. Források fakadnak fel benned. Érezni fogod magadban az erőt, amely most már nem magadért: értük, a világért fakad. Már nem harcolni akarsz, hanem teremteni. Nem gyűlölsz senkit és semmit, nem pusztítani akarsz, hanem segíteni, alkotni, életet adni, a beléd áramló fényt továbbengedni, árasztani. Hiszed, hogy nemcsak része vagy a világnak, hanem partnere a mindenséget szeretetből szakadatlanul tovább teremtő Istennek... Érzed a hegyeket mozgató erőt magadban, tudod, hogy emberek fognak születni, talpra állni, gyógyulni szavadra. De még ez sem fontos. Semmi sem fontos, csak az a KAPCSOLAT, mely nap mint nap, lassan felkel, és beragyogja világodat. Istennek társa vagy..."

CseriKálmán: Istent kereső ember és embert kereső Isten

...az írásnak ebből a helyéből kiindulva hirdette neki Jézust.(ApCsel 8,35)

Nem sokkal Jézus mennybemenetele után az etióp kincstárnok elindult Jeruzsálembe „Istent imádni". Minden bizonnyal csak a pogányok udvaráig mehetett, mert pogány is volt, és eunuch is. Ott vásárolt egy könyvtekercset, Ézsaiás próféta könyvét - valószínűleg görög nyelven. Hazafelé olvasta, de nem értette. Isten azonban odaküldte hozzá Fülöpöt, aki megmagyarázta, hogy az a bárány, amiről ott szó van, Jézus Krisztus, és hogy mit tett ő értünk. A kincstárnok ezt hittel komolyan vette, útközben meg is keresztelkedett, és örömmel, megváltozott szívvel tért haza. Talán ő lett az első színes bőrű bizonyságtevő Afrika földjén.

Csupa különös esemény: mi indít valakit arra, hogy elinduljon kétezer kilométerre egy akkori kocsival? Hogy egy vagyont fizessen egy bibliai könyvért, hogy olvassa akkor is, ha nem érti, hogy valahonnan ott terem egy ember, aki megmagyarázza neki, hogy ő ezt alázatosan elfogadja, megértse, elhiggye, s megváltozzon tőle az élete. Ilyet csak Isten tud cselekedni.

És mit cselekedett az etióp? Engedett Isten indításának, áldozatok árán kereste az élő Istent, olvasta a Bibliát, hittel fogadta annak magyarázatát, azonnal szabadulni akart a bűneitől (ezért akart megkeresztelkedni), és nem Fülöphöz ragaszkodott, hanem Jézushoz, akiben már mint Megváltójában és Urában hitt.

Az ige vezet Jézushoz, Jézus az Atyához.

Istenkereső ember volt, de nem maradt meg csupán a vágynál, s nemcsak gondolkozott ezen, hanem elutazott, megvette a Bibliát, olvasta, komolyan vette, magára alkalmazta - s minden bizonnyal másoknak is elmondta otthon. Így talált meg Isten egy őt kereső embert.

Én is végigmegyek ezen az úton?

http://velunkazisten.hu/kegyelem_harmatja/0828_Istent_kereso_ember_es_embert_kereso_Isten

Az Úr kezében.wmv

Az Evangélium!

Készítette: Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétól

A növekvő hit

Mindenkor hálaadással tartozunk az Istennek, atyámfiai, tiérettetek, ahogy ez méltó is, mivel felettébb megnövekedett a ti hitetek. 2THESSALONIKA 1,3.

Isten minden hivöt a hitnek ugyanazzal a mértékével indit el, miután ujjászületik. Nem ad az egyik csecsemő kereszténynek több hitet, mint a másiknak. Miután ujjászületünk, már rajtunk múlik, hogy fejlesszük azt a hitmértéket, amit megkaptunk.

Tul sokan tették azt a hitükkel, amit az a bizonyos ember az egy talentumával: becsomagolta, és elrejtette, nem használta fel. A saját hited mértékét lehet növelni. Növekedhet. De te vagy az, aki növeled. nem pedig Isten!

Két dolgot tehetünk a hitünk növekedéséért:

(1) Isten Igéjével tápláljuk,

(2) gyakoroljuk, azaz a gyakorlatban alkalmazzuk.

Megvallás: Isten megadta nekem a hit mértékét. Gondom lesz arra, hogy a hitem felettébb megnövekedjen. Táplálni fogom a hitemet Isten Igéjével. Gyakorolni fogom a hitemet, gyakorlatban fogom alkalmazni. Az én hitem növekszik

Kenneth Hagin: Hitünk tápláléka napi adagokban/

Dr-Kováts György: AZ EVANGÉLIUM ISTENNEK EREJE-1. (Ne szégyelld...)

Róma 1,16-17.

16 Mert nem szégyellem a Krisztus evangéliumát; mert Istennek hatalma az minden hívőnek üdvösségére, zsidónak először meg görögnek.

17 Mert az Istennek igazsága jelentetik ki abban hitből hitbe, miképpen meg van írva: Az igaz ember pedig hitből él.

1./ Az evangélium győzelmi tény. Győzelmes dolog. A győzelem híre. Semmi szégyellni való nincs rajta.

2./ Az ellenség – az ördög – viszont szégyennel veszi körül. 2000 év óta állandóan támadja. Részleteit, jelentését, jelentőségét egyaránt. Embereken keresztül, láthatatlan szellemi erőkkel, minden féle módon. Azt a tényt, hogy az Úr Jézus Izráel népéből származott, már akkor is, és most is kipellengérezi. Azt a tényt, hogy földi édesanyától és a mennyei Atyától származik – így lett testté az Ige – kezdettől fogva gúnyolja. Azt a tényt, hogy kereszten történt a megváltás, szintén nem hagyta szó nélkül. Az Úr Jézus Krisztus feltámadását az első naptól fogva megkérdőjelezte, és támadja máig („mondjátok, hogy a tanítványok lopták el” – ezt a hazugságot fizették meg a feltámadás napján a vallási vezetők). Azt, hogy ennek a ténynek – megváltás, kereszthalál, feltámadás – életváltoztató jelentősége lenne, máig megpróbálja áthúzni. És mindent, mindent, ami összefügg a megváltással, a győzelem örömhírével.

3./ Az, hogy nem szégyelled az evangéliumot, tudatos döntés kérdése. Eldöntöd, hogy Istennek adsz igazat. Eldöntöd, hogy bárki bármit mond, Isten nem hazudik, Igéje nem tér vissza üresen, és te Hozzá fogsz ragaszkodni. Ez egy belső döntés kérdése. Mert tényleg nem hazudik – de ezt sokan nem fogadják el. Te kiállsz az Ő igazsága mellett.

4./ A tudatos döntés azt jelenti, hogy „nem fogod szégyellni”, nem fogod elhallgatni, nem fogod kimagyarázni (levéve az élét az emberek előtt, elhallgatva fontos részleteit, jelentőségét), nem fogsz mást tenni, másként viselkedni, miközben beszélsz arról, hogy az Úr Jézus mit tett érted, és mindenkiért. Nem fogsz „elnézést kérő fintorral” szólni arról, ami hódít, megnyer, és győztessé tesz. Nem fogod csak úgy a „sorok közé elrejteni”, amikor az evangélium mentheti meg az embereket. Nem szégyelled.

Milyen igéket olvassunk?

Készítette: Keresztény szemmel

Mindenszentek ünnepe, vagy Hallowen??

Készítette: Ekklesia Romania

Még nincs itt, de már érezhető a hatása. Még nincs itt, de sokan öntudatlanul is készülnek rá és várják.

Van, aki kalácsot süt; van, aki gyertyát vásárol. Mások partyt szerveznek, ünnepelni készülnek. Emberek tömegei válnak érzéketlenekké a valóságra, és megbabonázva vonulnak a temetők felé, hogy tiszteletadás néven ünnepeljék a halált. Mindez annyira normálisnak és természetesnek tűnik, hogy sokakba fel sem merül annak a kérdése, hogy mi is az, amit tulajdonképpen tesznek.

Az idősebbek Mindenszentek ünnepének hívják, a fiatalabbak inkább Halloween-nek nevezik. Bármilyen megnevezést is használjunk a fent említettek közül, gyakorlatilag ugyanarról az ünnepről beszélünk. A pogány halál kultusz annyira erőteljes volt az emberek körében, hogy a feltámadás üzenetét hirdető egyház is felvette az ünnepei közé. Azonban az, hogy egyházi tanítást fogalmaztak meg a halál ünnepe hitelesítésére, nem tette „tisztává”, istenfélő emberek számára elfogadhatóvá ezt.

Mindenszentek vagy Halloween nem az emberek javát szolgáló ünnep. Ez nem azért van, hogy az ember felszbadulást, örömöt, békességet és reménységet kapjon. Ebben az ünneplésben résztvevő személyek, sokan tudatlanul is, de megnyitják magukat negatív szellemi erők előtt. A tudatlanság pedig nem mentesít ezen szellemiségek működésétől, befolyásától, káros hatásától. Ezért mi tudatosan úgy döntünk, hogy Mindeszentek napján is az Élet fejedelmét, Jézus Krisztust fogjuk ünnepelni. Az életet fogjuk választani. Életkedvvel és örömmel fogjuk vallani azt, hogy: „Nem halok meg, hanem élek és hirdetem az Úr cselekedeteit!” (Zsolt.118,17)

Ünnep a halálnak

A napokban érdekes, ugyanakkor megdöbbentő kijelentést olvastam: “Magyarországon nincs Halloween. Mindenszentek van.” Az a kérdés jutott eszembe, hogy miért tiltakoznak némelyek olyan erőteljesen a Halloween ellen, és részesítik abszolút előnybe a Mindenszentek ünnepét. Talán azért, mert míg az előbbit inkább az amerikai kultúrához kötik, ez utóbbit hazai ünnepként fogják fel? Ahhoz, hogy pontosabban megértsem mit takar az idézett kijelentés; kutakodni kezdtem. Az, amit találtam röviden úgy foglalható össze, hogy a két megnevezés egy és azonos ünnepet jelent. A tágabb ismertetésért leírom, hogyan jutottam erre a következtetésre.
Mindenszentek és a halottak napja ünnepei, megemlékezés jellegű ünnepekként terjednek.
Ennek az ünnepnek a gyökerét Keleten találjuk, ahol már 380 körül megvolt, de akkor még csak mint az egész világ vértanúinak a napja. Az első írásos említés erre vonatkozóan a keleti egyház szövegeiben található a IV. századból. A Pünkösd utáni vasárnapot a görög ortodox egyházban ma is a "Szentek vasárnapja"-ként tartják számon és ünneplik meg. Nyugaton a 7. századtól kezdik ünnepelni. IV. Bonifác pápa 609-ben Phokasz bizánci császártól megkapta az összes pogány isten tiszteletére épült római Pantheont, és május 13-án Mária és az Összes Vértanú tiszteletére fölszentelte. Így először ez a nap lett a Szent Szűznek, minden apostolnak, vértanúnak, hitvallónak és a földkerekségen elhunyt minden tökéletes, igaz embernek az emléknapja. Az ünnepre érkező zarándokok sokaságát azonban májusban nehezen tudták ellátni a rómaiak, ezért IX. Gergely pápa a 9. században áthelyezte az ünnepet november elsejére, ami az aratás és szüret utáni időszakra esett. Halottak napját a 10. század óta tartja az egyház. Az emléknap kialakulása Odo, Cluny-i bencés apát (994-1048) nevéhez fűződik. Odo előírta, hogy minden kolostorban november 2-án ünnepélyes megemlékezést tartsanak az összes megholtról. Ez a szokás a 12. és 13. században egész Európában elterjedt. A két liturgikus nap a mennyei és földi egyház közösségét fejezi ki.
Már a korábbi tények is komolyan megkérdőjelezik ennek az ünnepnek a csak megemlékezés jellegét. Ezeknek az ünnepeknek az eredete azonban nem itt kezdődik, hanem jóval korábbról indul. Két megközelítési lehetőségünk van erre a régebbi eredetre visszamenőleg:
1. Az első szerint: e nap estéjének halott-tiszteleti szokásai a római Feralia ősi halotti ünnepeiből nőttek ki.
2. A másik eredeztetés a kelta hitvilágból származik. Az eredeti kelta megnevezése az ünnepnek: samhain, aminek jelentése: "nyár vége". A kelta évkezdő nap, a tél kezdete. A kelták két évszakra osztották föl az évet: a tél Samhain estéjétől Beltane (május 1.) estéjéig tartott, a nyár kezdetéig. Az ünnep más elnevezései: Halloween, Hallowmas, All Hallow's Eve, Mindenszentek Napja, Halálünnnep. A legjelentősebb ünnep a kelták számára. Az óesztendő végét, az új év kezdetét jelöli. A kelták hite szerint ezen az éjszakán egészen könnyen átjárhatóvá vékonyodik a túlvilág és evilág közti határ, a külső valóságunk és belső világunk közti függöny könnyedén fellibbenthető.
Láthatjuk tehát, hogy akár Mindenszenteknek, akár Halloweennek nevezzük is ezt az ünnepet, ugyanarról a halálkultuszról van szó, amely túlélte az ősi pogány vallásokat, beépült a keresztény vallási hagyományokba, és így útkészítőjévé lett a modernkori pogányságnak is.

Meggyőződésem, hogy a halott-kultusz a korábbi tényeknél is korábbi. Ahhoz, hogy tisztábban lássunk ebben a témában meg kell értenünk azt, hogy a halál az egy személy. Az 1Kor.15,54-55-ben a következőt olvassuk: Mikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és e halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül amaz ige, mely meg vagyon írva: Elnyeletett a halál diadalra [győzelem nyelte el a halált]. Halál! Hol a te fullánkod? Pokol! Hol a te diadalmad? Úgy beszél itt a levél szerzője, Pál a halálról, mint egy személyről. A Jel.20,14-ben is hasonlót találunk: A pokol pedig és a halál vettetének a tűznek tavába. Ez a második halál, a tűznek tava. A halál tehát elsősorban nem egy állapot, hanem egy személy. Személyként pedig elvárja (természetesen jogtalanul), hogy tiszteljék őt. Mivel az emberek nagyrésze fél a haláltól, ezért „tisztelettudóan” viselkednek vele szemben. Azt, hogy miért is volt és van a halott kultusznak olyan nagy befolyása, megtaláljuk a Zsid.2,14-15-ben: Mivel tehát a gyermekek testből és vérből valók, ő is hasonlatosképpen részese lett azoknak, hogy a halál által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt, és megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt teljes életükben rabok valának.Az emberek túlnyomó része napjanikban is rabságban él a haláltól való félelem miatt. Annak érdekében, hogy valamelyest kiengeszteljék a halál szellemét eleget tesznek a november 1-2 között zajló ünnepi elvárásoknak. A haláltól való félelem annyira erőteljesen jelen van a világban, hogy jelenléte érzékszervekkel tapasztalható. A depressziós, letargikus állapot sajnos nemcsak a nem-keresztények sajátja. Nagyon sok keresztény él így, és észrevétlenül helyet enged a lemondásnak, a csüggedésnek, a depressziónak, a halál szellemének. Az ünneplés során megnyitjuk magunkat, átadjuk magunkat valaminek. Ez még abban az esetben is megtörténik, ha nem tudatosan cselekszünk. A halál tudatlanul történő ünneplése nem mentesít a következmények alól.
Sokan „biztonságot” keresnek abban, hogy helyet engednek a halál szellemének az életükben. Ez volt a zsidók esete is az Ézs.28,14-18-ban leírtak alapján: Ezért halljátok az Úrnak beszédét, csúfoló férfiak, akik uralkodtok e népen, amely Jeruzsálemben lakik. Mert így szóltok: Frigyet kötöttünk a halállal, a sírral meg szövetséget csináltunk; az ostorozó áradat ha jő, nem ér el minket; mert a hazugságot választók oltalmunkul, és csalásba rejtezénk el! Ezért így szól az Úr Isten: Ímé, Sionban egy követ tettem le, egy próbakövet, drága szegletkövet, erős alappal, aki benne hisz, az nem fut! És a jogosságot mérőkötéllé tevém, és az igazságot színlelővé, és jég söpri el a hazugság oltalmát, és vizek ragadják el a rejteket. És eltöröltetik a halállal való frigyetek, és a sírral való szövetségtek meg nem áll.
Megint mások azért teszik ki magukat a halál szellemének, mert nem tudnak megfelelőképpen viszonyulni a halálhoz, az elhunytakhoz, és a gyászhoz. A temetőből nem lehet vigasztalást meríteni, nem lehet megnyugvást találni. A XXI. században egyre inkább kezd a halál szelleme eluralkodni (habár ez az évszázadok során hullámvölgyként nem egyszer már tapasztalható volt). Ezért örvend a Mindenszentek ünnepe, a Halottak napja, Halloween egyre nagyobb népszerűségnek. Ilyenkor az emberek áldozatokat mutatnak be a halál szellemének (virágok, gyertyák, sok helyen viszont eledel formájában is), és részt vesznek abba a halál menetbe, amely semmiféle feloldást nem hoz az egyén problémáira, gondjaira, lelki-érzelmi fájdalmaira.

Felnőtt emberekként azonban állást kell foglalnunk, – akármilyen név alatt is próbálnák népszerűsíteni, divatosabbá tenni számunkra a halott-kultuszt – , ezzel a halál-ünneppel szemben. Saját szellemi-lelki egészségünk megőrzése szempontjából; családunk, gyerekeink, hozzátartozóink biztonsága érdekében egyaránt fontos ezt megtennünk. Határozottan el kell határolódnunk a halál ünnepétől; hisz megszabadultunk a haláltól.
Jézus Krisztus ugyanis meghalt a mi halálunkkal a golgotai kereszten azért, hogy nekünk ma életünk legyen. Jézus Krisztus mondta magáról a Jn.14,6-ban: Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam. Erre mi csak azt visszhangozhatjuk, amit Pál apostol írt a Gal.2,20-ban: Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta érettem.
Az életre vagyunk elhívva. Az életnek a tiszteletére. Az életnek a dicséretére. Jézus Krisztus az élet. Ő méltó a dicséretre, az ünneplésre. Egyedül Ő!

Kovács P. Zoltán

4 csigolyatörés miatt 1% a túlélésre

Heartbeats, A Million Suns and Tapestry Snippets -- Hillsong UNITED