Vajon életem során letöröltem
minden könnyet, amit nekem kellett volna? Adtam-e annyi csókot, amennyit
kértek? Nyújtottam-e a karjaim bátorító ölelésre eleget?
Áradt-e belőlem szüntelen a
szeretet?
Ó, bár jóvátehetném az
elmulasztott perceket!
S ti vajon nem tartoztok
nekem jó szóval, mosollyal?
MI, AKIK
SZERETJÜK EGYMÁST, EGY EGÉSZ ÉLETEN ÁT
TARTOZUNK EGYMÁSNAK!
.
http://www.gutitunde.eoldal.hu/cikkek/egyeb-irasaim/vajon___.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.