Ige: Az Úr Jézus hívására - a minden korbam élő - tanítványok válasza.

 „Mikor pedig a galileai tenger mellett [a galileai tó partján] jár [és járt-kelt]  vala Jézus, láta két testvért, Simont, akit Péternek neveznek, és Andrást az ő testvérét, amint a tengerbe (kör)hálót vetnek [körhálót dobtak] vala; mert halászok valának.

És monda nékik: [gyertek] Kövessetek engem [jöjjetek utánam], és azt művelem, hogy embereket halásszatok. [és emberek halászává teszlek benneteket].

Azok pedig azonnal [azon nyomban; tüstént] otthagyván a hálókat, követék őt. [és csatlakoztak hozzá].

És onnan tovább menve [és útját folytatva], láta [vagyis megpillantott; és észrevett] más két testvért, Jakabot a Zebedeus fiát, és Jánost amannak testvérét, amint a hajóban [a bárkában] atyjukkal Zebedeussal a hálóikat kötözgetik [javították; rendezték; foltozták; szedték rendbe] vala; és hívá őket.

Azok pedig azonnal [rögtön; mindjárt; tüstént] otthagyván a hajót [a bárkát] és atyjukat, követék őt. [és a nyomába szegődtek; és csatlakoztak Hozzá]* (Mát. 4,18-22)

*A János írása szerinti Evangélium bemutatja az előzményeket: a leendő tanítványok először hallottak Jézusról: „Másnap ismét ott állt János két tanítványával együtt, és rátekintve Jézusra, aki arra járt, így szólt: „íme, az Isten Báránya!” Meghallotta a két tanítvány, hogy ő ezt mondta, és követték Jézust. Jézus megfordult, és amikor meglátta, hogy követik őt, megszólította őket: „Mit kerestek?” Ők pedig ezt válaszolták: „Rabbi - ami azt jelenti: Mester -, hol van a lakásod?” Ő így szólt: „Jöjjetek, és meglátjátok.” Elmentek tehát, meglátták, hol lakik, és nála maradtak azon a napon; körülbelül délután négy óra volt ekkor. A kettő közül, akik ezt hallották Jánostól és követték őt, András, Simon Péter testvére volt az egyik. Ő mihelyt találkozott testvérével, Simonnal, ezt mondta neki: „Megtaláltuk a Messiást” - (ami azt jelenti: Felkent). Odavitte Jézushoz, aki rátekintve így szólt: „Te Simon vagy, Jóna fia: téged Kéfásnak fognak hívni” - (ami azt jelenti: Kőszikla)” (Jn. 1,35-42)

A Lukács írása szerinti Evangélium további részleteket közöl a tanítványok elhívásáról: „És lőn, hogy mikor a sokaság hozzá tódult, hogy hallgassa az Isten beszédét, ő a Genezáret tavánál áll vala; És láta két hajót állani a vízen: a halászok pedig, miután azokból kiszállottak, mossák vala az ő hálóikat. És ő bemenvén az egyik hajóba, amely a Simoné vala, kéré őt, hogy vigye egy kissé beljebb a földtől: és mikor leült, a hajóból tanítá a sokaságot. Mikor pedig megszűnt beszélni, monda Simonnak: Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra. És felelvén Simon, monda néki: Mester, jóllehet az egész éjszaka fáradtunk, még sem fogtunk semmit: mindazáltal a te parancsolatodra levetem a hálót. És ezt megtévén, halaknak nagy sokaságát kerítik be; szakadoz vala pedig az ő hálójuk. Intenek azért társaiknak, akik a másik hajóban valának, hogy jöjjenek és segítsenek nékik. És eljövén, megtölték mind a két hajót, annyira, hogy csaknem elsüllyednek. Látván pedig ezt Simon Péter, Jézusnak lábai elé esék, mondván: Eredj el én tőlem, mert én bűnös ember vagyok, Uram! Mert félelem fogta körül őt és mindazokat, akik Ővele valának, a halfogás miatt, amelyet fogtak; Hasonlóképen Jakabot és Jánost is, a Zebedeus fiait, akik Simonnak társai valának. És monda Simonnak Jézus: Ne félj; mostantól fogva emberhalász leszel. És a hajókat a szárazra vonván, elhagyták mindenüket és követék őt” (Luk. 5,1-11)

Márk rövid híradása így hangzik: „Mikor pedig Galilea tengere mellett [Galileai-tó partján] járt, látá Simont és Andrást, annak testvérét, amint a tengerbe [a vízbe] (kör)hálót vetének [azaz kerítőhálót dobtak]; mert halászok valának. És monda nékik [és így szólította meg őket] Jézus: [gyertek] Kövessetek engem, és én azt művelem [azt cselekszem], hogy embereket halásszatok [és emberhalászokká teszlek benneteket]. És azonnal [rögtön; tüstént] elhagyván az ő (kerítő)hálóikat, követék őt [és csatlakoztak hozzá]” (Márk. 1,16-18)

A próféciák beteljesülése ezzel elkezdődött: „Ímé én sok halász után küldök (sok halászt hívatok), ezt mondja az Úr, hogy halászszák ki őket; az után pedig elküldök sok vadász után, hogy vadászszák ki őket minden hegyből, minden halomból és a sziklák hasadékaiból is. Oh, Uram, én erősségem (erőm), én bástyám (mentsváram) és én menedékem a nyomorúság idején! Hozzád jőnek majd a nemzetek a föld határairól (legszéléről is), és ezt mondják: Bizony hamis isteneket bírtak a mi atyáink és hiábavalókat, mert nincs köztük segíteni tudó (egyik sem ér semmit)” (Jer. 16,16.19)

Ezékiel már prófétált az „emberhalászok”- ról. Az Úr megmutatta Ezékielnek az Új templomot: „Azután visszavitt engem a templom bejáratához. Ott víz fakadt a templom küszöbe alól kelet felől, mert a templom keletre néz. A víz a templom déli oldala mellől, az oltártól délre folyt tovább. És mondá nékem: Ez a víz a keleti tájékra foly ki, és a lapácra megyen alá, és a tengerbe megyen be, a tengerbe szakad, és meggyógyul a víz. És lészen, hogy minden élő állat, amely nyüzsög, valahova e folyam bemegyen, élni fog; és a halaknak nagy bőségük lészen, mert ez a víz bement oda, és azok meggyógyulnak, és él minden, valahova e folyó bement. És lészen, hogy halászok állanak rajta Éngeditől (vadkecskék forrása /pogányok/) Énegláimig (a két borjú forrása /Izráel/): varsák kivető helye lészen; nemük szerint lesznek benne a halak, mint a nagy tenger halai, nagy bőséggel” (Ez. 47,1.8-10)