Római levél 14. fejezet: NE ítélj! (revideált)

Róm. 14,1 A hitben erőtlent [vagyis a hitben gyengét] fogadjátok be nem ítélgetvén vélekedéseit. [Más fordítás: Karoljátok fel szeretettel anélkül, hogy felfogását, elgondolását, aggályait és kételyeit elítélnétek, megkülönböztetés, és vitatkozás nélkül]^*

*Nem vitatkozni kell velük, hanem: „Tartozunk pedig mi az erősek, hogy az erőtlenek erőtlenségeit hordozzuk, és ne magunknak kedveskedjünk. Mindenikünk tudniillik az ő felebarátjának kedveskedjék annak javára, épülésére. Mert Krisztus sem önmagának kedveskedett, hanem amint meg van írva: A te gyalázóidnak gyalázásai hullottak reám” (Róm. 15,1-3)

„Atyámfiai, még ha előfogja is az embert valami bűn, ti szellemiek, igazítsátok útba az olyant szelídségnek szellemével, ügyelvén magadra, hogy meg ne kísértessél te magad is. Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét” (Gal. 6,1-2)

Hiszen az Úr Jézus azt mondta: „Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok” (Ján. 13,34-35)

Róm. 14,2 Némely ember azt hiszi, hogy mindent megehet; a hitben erőtlen [az aggályos, és gyönge] pedig zöldséget eszik^*

*A Szent Szellem folytatja kijelentést: „Pedig az eledel nem tesz minket kedvesekké Isten előtt; mert ha eszünk is, nem leszünk gazdagabbak; ha nem eszünk is, nem leszünk szegényebbek. De meglássátok, hogy ez a ti szabadságtok valamiképpen botránkozásukra ne legyen az erőtleneknek” (1 Kor. 8,8-9)

És: „Különféle idegen tanításoktól ne hagyjátok magatokat félrevezettetni. Mert az a jó, ha kegyelemmel erősödik meg a szív, nem pedig ételektől, mert azoknak semmi hasznát nem veszik azok, akik velük élnek” (Zsid. 13,9)

Csak az a fontos: „Hogy többé ne legyünk gyermekek, kiket ide s tova hány a hab és hajt a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság által; Hanem az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva nevekedjünk Abban, aki a fej, a Krisztusban” (Ef. 4,14-15)

Hiszen: „Az eledelek a hasnak és a has az eledeleknek rendeltetett. Az Isten pedig mind ezt, mind amazokat eltörli…” (1 Kor. 6,13)

Az Úr Jézus kijelentése. Arról, aki még nem fogadta be Őt: „Ez a nép csak ajkával tisztel engem, a szíve azonban távol van tőlem. Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai” (Mát. 15,8-9)

„Nem gondoltok arra, hogy minden, ami bemegy a szájon, a gyomorba jut, és az árnyékszékbe kerül? Ami azonban kijön a szájból, az a szívből származik, és az teszi tisztátalanná az embert. Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúskodások és az istenkáromlások. Ezek teszik tisztátalanná az embert…”(Mát. 15,17-20).

És: „Mert az Isten országa [királysága] nem evés, nem ivás, [nem eszem-iszom; (nem ételben, nem italban áll)]. Hanem igazság, [megigazultság] békesség [vagyis az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás] és Szent Szellem által való öröm. [öröm a Szent Szellemben]” (Róm. 14,17)

 Ezért: „Jobb a paréjnak (lakhanon = zöldségfélének) étele, ahol szeretet van, mint a hizlalt ökör, ahol van gyűlölség” (Péld. 15,17).

Róm. 14,3 Aki [mindent] (meg)eszik, ne vesse meg [és ne nézze le] azt, aki nem eszik [meg mindent]; és aki nem eszik, ne kárhoztassa [vagyis ne ítélje el] azt, aki eszik. Mert az Isten befogadta [és a magáénak tekinti] őt.

Róm. 14,4 Te kicsoda vagy, hogy kárhoztatod [vagyis elítéled, megbírálod] a más szolgáját? Az ő tulajdon urának áll vagy esik [hiszen saját Ura állítja talpra, vagy ítéli el] De meg fog állani [a talpán], mert az Úr által képes, hogy megálljon, [hiszen hatalmas ereje van az Úrnak arra, hogy megerősítse, vagy felállítsa]^*

*A Szent Szellem megerősíti a testé lett Ige, vagyis az Úr Jézus kijelentését: „Ne szóljátok meg egymást, testvéreim. Aki testvérét megszólja vagy ítélkezik felette, az a törvény ellen szól, és a törvény felett ítélkezik. Ha pedig a törvény felett ítélkezel, nem megtartója, hanem ítélőbírája vagy a törvénynek. Egy a törvényadó és az ítélőbíró, aki megmenthet és elveszthet. De ki vagy te, hogy ítélkezel felebarátod felett?” (Jak. 4,11-12)

„Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek! Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek; és amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek. Miért nézed a szálkát atyádfia szemében, a magad szemében pedig miért nem veszed észre még a gerendát sem? Vagy hogyan mondhatod akkor atyádfiának: Hadd vegyem ki szemedből a szálkát! - mikor a magad szemében ott a gerenda. Képmutató, vedd ki előbb saját szemedből a gerendát, és akkor majd jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd atyádfia szeméből a szálkát” (Mát. 7,1-5).

Róm. 14,5 Emez az egyik napot különbnek tartja a másiknál: amaz pedig minden napot egyformának tart. Ki-ki a maga értelme felől legyen meggyőződve. [és mindegyik legyen határozott a maga meggyőződésében]^*

*Tehát: „Senki el ne ítéljen titeket ételért és italért, ünnep, újhold vagy szombat miatt” (Kol. 2,16)

Példaként mutatja be a szent Szellem a helyes magatartást: „… Epafrás, aki közületek való, Krisztus Jézus szolgája, aki mindenkor küzd értetek imádságaiban, hogy tökéletesen, teljes bizonyossággal, állhatatosan maradjatok mindabban, ami az Isten akarata” (Kol. 4,12)

És: „Hogy megítélhessétek, hogy mi a rossz és mi a jó; hogy legyetek tiszták és botlás nélkül valók a Krisztusnak napjára” (Fil. 1,10)

Róm. 14,6 Aki ügyel a napra, az Úrért ügyel: [Aki az egyik napot megkülönbözteti, az Úrért különbözteti meg] és aki nem ügyel a napra, az Úrért nem ügyel. Aki eszik, az Úrért [vagyis az Úrra való tekintettel] eszik, mert hálákat ád az Istennek: és aki nem eszik, az Úrért [vagyis az Úrra való tekintettel] nem eszik, és az is hálákat ád az Istennek.

Róm. 14,7 Mert közülünk senki sem él önmagának [(dzaó): A földi életkörülmények általánosabb és az emberi életfolytatás módjainak pontosabb meghatározásával: él valamin, valamiből], és senki sem hal önmagának:

Róm. 14,8 Mert ha élünk, az Úrnak élünk; ha meghalunk, [is] az Úrnak halunk meg. Azért akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk^*

*Az apostol vallástétele: „Úgy vélekedvén [és arra a meggyőződésre jutottunk], hogy ha egy meghalt mindenkiért, tehát mindazok meghaltak [vagyis következőleg mindenki meghalt]. És azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, ezután ne maguknak éljenek, hanem annak, aki érettük meghalt és feltámasztatott” (2Kor. 5,15)

 „… hogy akár ébren vagyunk, akár aluszunk, (Jelentése: akár élünk, akár meghaltunk) együtt éljünk Ővele” (1 Thess. 5,10)

 „Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek (egész valótok) a bennetek lakozó Szent Szellemnek temploma, amelyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok?” (1 Kor. 6,19)

 „Hogy többé ne embereknek kívánságai (emberi vágyak, szenvedélyek), hanem Isten akarata szerint (akaratának megfelelően) [az Ő tetszésétől, elhatározásától, szándékától] ösztönözve) éljétek a (hús)testben hátralevő időt” (1Pét 4,2).

Róm. 14,9 Mert azért halt meg és támadott fel [és kelt életre] és elevenedett meg [vagyis lett élővé] Krisztus, hogy mind holtakon mind élőkön uralkodjék [azaz hogy halottnak, élőnek ura legyen]^*

*Pál apostol negvallása: „És megparancsolta nékünk, hogy hirdessük a népnek, és tegyünk bizonyságot, hogy ő az Istentől rendelt bírája élőknek és holtaknak. Erről a próféták mind bizonyságot tesznek, hogy bűneinek bocsánatát veszi az ő neve által mindenki, aki hiszen ő benne” (Csel. 10,42-43)

A feltámadott Úr parancsa az Övéinek: „… Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek. Aki hiszen és bemerítkezik, üdvözül; aki pedig nem hiszen, elkárhozik (g: kárt hozó, vagyis a sátán hatalma alatt marad)” (Márk. 16,15-16)

János apostolnak így jelenti ki magát a feltámadott Úr: „… Ne félj, én vagyok az első és az utolsó, és az élő: halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai” (Jel. 1,17-18)

Róm. 14,10 Te pedig miért kárhoztatod [vagyis miért ítéled el] a te atyádfiát [a te testvéredet]? avagy te is miért veted meg [és nézed le; állítod semminek] a te atyádfiát? [a te testvéredet, vagy  embertársadat]. Hiszen mindnyájan oda állunk [oda jutunk] majd a Krisztus ítélőszéke [vagyis díjkiosztó emelvénye, az Ő trónja] elé^*

*És a kijelentés megismételtetik: „Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk [és leplezetlenül kell odaállnunk, és láthatókká kell lennünk. A görög szó igazából azt jelenti, hogy nyilvánvalóvá válik, manifesztálódik az, ami eddig nem volt nyilvánvaló. („Átvilágítás” történik)] a Krisztus ítélőszéke [vagyis díjkiosztó emelvénye] előtt, hogy kiki megjutalmaztassék a szerint, amiket e testben (vagyis személyében) cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt [azaz rossz, romlott, züllött, gyalázatos, káros, ártalmas, értéktelen, hitvány dolgot]” (2Kor. 5,10).

Ezért: „Ne ítéljetek [és nehogy ítélkezzetek], hogy ne ítéltessetek [hogy fölöttetek se ítélkezzenek, és nehogy elítéljenek titeket is]. Mert amilyen ítélettel ítéltek [és ítélkeztek, milyen elmarasztaló ítéletet, és véleményt alkottok a felebarátaink magatartásáról. És amilyen kedvezőtlen mellékértelemmel elítélitek, és bírálgatjátok, és rosszalljátok őket], olyannal ítéltettek [és olyannal fognak titeket is megítélni, és olyannal fognak fölöttetek is ítélkezni], és amilyen mértékkel mértek, [másoknak] olyannal mérnek [majd vissza] néktek [is]” (Mát. 7,1-2).

És még egyszer: „Ne ítéljetek, és nem ítéltettek. [Más fordítás: Ne ítéljetek el másokat és akkor titeket sem ítélnek el]… Bocsássatok meg, és nektek is megbocsáttatik. [„Bocsássatok meg, és néktek is megbocsáttatik” - szó szerinti fordítás: „Bocsássátok szabadon (az adóst) és ti is szabadon bocsáttattok]” (Luk. 6,37).

Róm. 14,11 Mert meg van írva: Élek én, mond az Úr, mert nékem hajol meg minden térd, és minden nyelv Istent magasztalja. [Ezt mondja az Írás: Amint igaz, hogy élek - mondja az Úr -, előttem meghajlik minden térd, s minden nyelv nyíltan vallást tesz az Istenről]^*

*Mert így szólt Jahve: „Rám figyeljetek a föld legvégéről is, és megszabadultok, mert én vagyok az Isten, nincs más! Magamra esküdtem, igazság jött ki számon, szavam megmásíthatatlan: Előttem hajol meg minden térd, rám esküszik minden nyelv. Csak az Úrban van, így szólnak felőlem, minden igazság és erő, Ő hozzá mennek, és megszégyenülnek mindazok, akik gyűlölték őt. Az Úrban igazul meg és dicsekszik Izráelnek egész magva!” (Ésa. 45,22-25)

Az apostol pedig vallást tesz arról, hogy kiben igazulunk meg: „Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, hanem a Jézus Krisztusban való hit által, mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hitből és nem a törvény cselekedeteiből; Mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy test sem” (Gal. 2,16)

És arról a NÉV-ről, amely előtt meghajol  minden térd: „Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére” (Fil. 2,10-11).

Róm. 14,12 Azért hát mindenikünk maga ad számot magáról az Istennek^*

*Mert Isten: „… rendelt egy napot, melyen megítéli ((krinó): megítél, de nem elítél. Helyrehozza a helytelent) majd a föld kerekségét (oikúmené: az egész emberiséget) igazságban (dikaioszüné: jogosság és igazságosságban) egy férfiú (egy személy, egy ember) által, kit arra rendelt (akit erre kiválasztott); bizonyságot tévén mindenkinek, az által, hogy feltámasztá őt halottaiból (a halálból)” (Csel. 17,31)

És Ő: „Tettei szerint fizet az embernek: mindenki azt találja, amit keresett” (Jób. 34,11)

Az is kijelentést nyer, hogy a hit és a szeretet cselekedeti alapján történik a megítélés: „Titeket pedig gyarapítson az Úr és tegyen bőségesekké (és gazdagítson) az egymás iránt és mindenki iránt való szeretetben, amilyenek vagyunk mi is ti irántatok (ahogyan mi is szeretünk titeket). Hogy erősekké tegye a ti szíveteket, feddhetetlenekké a szentségben (a szent életben), a mi Istenünk és Atyánk (színe) előtt, amikor eljő a mi Urunk Jézus Krisztus minden ő szenteivel egyetemben” (1 Thess. 3,12-13)

„Mert Krisztus Jézusban csak a szeretet által munkálkodó hit számít” (Gal. 5,6).

Róm. 14,13 Annakokáért egymást [vagyis egyik a másikat] többé ne kárhoztassuk: [vagyis ne ítélgessük] hanem inkább azt tartsátok, hogy a ti atyátokfiának ne szerezzetek [és ne okozzatok] megütközést vagy megbotránkozást. (elbotlást; fennakadást; megtorpanást)

[Más fordítás: hanem annál a döntésnél maradjatok meg inkább, hogy ütközést vagy kelepcét (botláskövet vagy olyasmit, ami elgáncsolja) a testvér elé nem fogtok vetni]^*

*Mert: „… Aki pedig megbotránkoztat (eltántorít; tévútra vezet) egyet e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tenger mélyébe vetik. Jaj a világnak a botránkozások miatt! Mert szükséges, hogy botránkozások történjenek, de jaj annak az embernek, aki megbotránkoztat” (Mát. 18,6-7)

„…Lehetetlen, hogy botránkozások ne essenek; de jaj annak, aki által esnek. Jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tengerbe vetik, mintsem egyet is megbotránkoztasson (eltántorítson; tévútra vezessen) a kicsinyek közül” (Luk. 17,1-2)

Róm. 14,14 Tudom és meg vagyok győződve az Úr Jézusban, hogy semmi [egyetlen egy (férfi, nő vagy dolog)] sem tisztátalan [vagyis beszennyezett; közönséges, bemocskolt, szentségtelen] önmagában: hanem bármi [csak] annak [személynek] tisztátalan, aki tisztátalannak tartja. [csak ha valaki valamit beszennyezettnek gondol, annak az beszennyezetté lesz]^*

*Az Úr Jézus kijelentése arról, hogy mi teszi tisztátalanná az embert: „Nem az teszi tisztátalanná az embert, ami bemegy a száján, hanem ami kijön a szájából, az teszi tisztátalanná az embert” (Mát. 15,11)

Péter apostol elmélkedése közben látomást látott, és egyben kijelentést kapott: „És látá, hogy az ég megnyílt és leszálla őhozzá valami edény, mint egy nagy lepedő, négy sarkánál fogva felkötve, és leeresztve a földre: Melyben valának mindenféle földi négylábú állatok, vadak, csúszómászó állatok és égi madarak. Ekkor hang hallatszott: „Kelj fel, Péter, öld és egyél!” Péter azonban így szólt: „Semmiképpen nem, Uram, mert soha nem ettem semmi közönségest vagy tisztátalant.” De másodszor is szólt hozzá a hang: „Amit az Isten megtisztított, azt te ne mondd tisztátalannak.” Amíg Péter a látomásról elmélkedett, ezt mondta neki a Szellem: „Íme, három férfi keres téged: kelj fel, menj le, és eredj el velük. Semmit ne tétovázz, mert én küldtem őket!” Péter tehát lement a férfiakhoz, és így szólt hozzájuk: „Íme, én vagyok az, akit kerestek. Milyen ügyben jártok itt?” Azok így feleltek: „Kornélius százados, igaz és istenfélő ember, aki mellett bizonyságot tesz az egész zsidó nép, egy szent angyaltól azt az utasítást kapta, hogy hívasson téged a házába, és hallgassa meg, amit te mondasz.” Ekkor így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy tiltott dolog zsidó embernek idegennel kapcsolatot tartania, vagy hozzá bemenni. De nekem Isten megmutatta, hogy egyetlen embert se mondjak szentségtelennek vagy tisztátalannak” (Csel. 10,11-15.19-22.28).

Róm. 14,15 De ha a te atyádfia [a te testvéred] az ételért [a te eledeled miatt] megszomorodik [és elcsügged], akkor te nem [agapé = az Isten szerinti] szeretet szerint cselekszel, [nem a szeretet szellemében jársz el] Ne veszítsd el [és ne okozd annak vesztét; (ne tedd tönkre, ne vidd romlásba] azt a te ételeddel, akiért Krisztus meghalt^*

*Mert: „Így aztán amikor a testvérek ellen vétkeztek, és erőtlen (és gyönge; aggályos) lelkiismeretüket megsértitek, (vagyis megsebesítitek azoknak a lelkiismeretét, mely a Krisztussal szemben erőtlen, akkor) Krisztus ellen vétkeztek. Ezért tehát, ha az étel megbotránkoztatja (vagyis ha az evés tőrbe csalja) testvéremet, inkább nem eszem húst soha, hogy őt meg ne botránkoztassam (és tőrbe ne ejtsem)” (1 Kor. 8,12-13).

Róm. 14,16 Ne káromoltassék azért a ti javatok. [Más fordítás: Ne engedjétek tehát ócsárolni szabadságotokat, és ne hagyjátok, hogy a jóról, amit tesztek, szitkozódva, becsmérelve, gonoszul beszéljenek, úgy hogy az ártson nektek]^*

*Mert: „Ha én hálával eszem, miért kárhoztatnának engem (miért hozzon rossz hírbe, vagy szidjon, becsméreljen valaki) azért, amiért én hálát adok?” (1 Kor. 10,30)

Hiszen: „… Istennek minden teremtett állata jó, és semmi sem megvetendő, ha hálaadással élnek azzal; Mert megszenteltetik Istennek igéje és könyörgés által” (1Tim. 4,4-5)

Ugyanis: „Minden tiszta a tisztáknak: de a megfertőztetetteknek és hitetleneknek semmi sem tiszta; hanem megfertőztetett azoknak mind elméjük, mind lelkiismeretük” (Tit. 1,15).

Róm. 14,17 Mert az Isten országa [királysága; uralma] nem evés, nem ivás, [nem eszem-iszom, és nem ételben, nem italban áll] hanem igazság, [vagyis megigazultság] békesség [vagyis: az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás] és Szent Szellem által való öröm. [jókedv, vidámság, és boldogság a Szent Szellemben]^*

*Az apostol így figyelmezteti a hívőket, hiszen: „Az étel pedig nem változtat Istenhez való viszonyunkon (nem tesz minket kedvessé Isten előtt); ha nem eszünk, nem lesz belőle hátrányunk (és azzal sem veszítünk, és nem leszünk rosszabbak), és ha eszünk, abból sem lesz előnyünk (és akkor sincs érdemünk)” (1Kor. 8,8)

 „Ha tehát Krisztussal meghaltatok a világ elemei számára, miért terhelitek magatokat olyan kötöttségekkel, amelyek csak az e világ szerint élőkre kötelezők: „Ne nyúlj hozzá, ne ízleld meg, ne is érintsd!” Azokról van itt szó, amik arra valók, hogy elfogyasztva megsemmisüljenek. Ezek csupán emberi parancsok és rendelések. Ezeknek a megtartása a bölcsesség látszatát kelti ugyan a magunk csinálta kegyeskedés, az alázatoskodás és a (hús)test sanyargatása által, valójában azonban semmi értéke és haszna nincs, mert öntelt felfuvalkodottsághoz vezet” (Kol. 2,20-23)

 Hát: „Különféle idegen tanításoktól ne hagyjátok magatokat félrevezettetni. Mert az a jó, ha kegyelemmel erősödik meg a szív, nem pedig ételektől, mert azoknak semmi hasznát nem veszik azok, akik velük élnek” (Zsid. 13,9).

Róm. 14,18 Mert aki ezekben [és így] szolgál a Krisztusnak, [az] kedves [és az okoz örömöt] Istennek, és az emberek előtt megpróbált [megbízható, és hiteles].

Róm. 14,19 Azért tehát törekedjünk azokra, [a dolgokra, és igyekezzünk elérni azt] amik a békességre [vagyis arra az állapotra, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában] és az egymás épülésére valók [és egymás megerősítésére szolgálnak]^*

*Már Dávid így figyelmeztet: „Kerüld a rosszat és cselekedjél jót; keresd a békességet és kövesd azt” (Zsolt. 34,15)

És az apostol is így inti a hívőket: „Ha lehetséges, amennyire rajtatok áll, minden emberrel békességesen éljetek” (Róm. 12,18)

„Törekedjetek mindenki iránt a békességre és a szent életre, amely nélkül senki sem látja meg az Urat” (Zsid. 12,14).

Róm. 14,20 Ne rontsd [és ne rombold] le az ételért az Isten munkáját. Minden [valóban] tiszta ugyan [de gonosz az étele annak az embernek, aki sérelmet okozva eszik; az UBS görögszótár magyarázata szerint: “aki olyat eszik meg, ami mást bűnbe ejt, vagyis ami hitét megsérti, és megtámadja], de rossz [gonosz, káros, és ártalmassá válik] annak az embernek, aki botránkozással eszi [vagyis aki úgy eszi, mintha az kelepce volna a számára]^*

*Hiszen nem az étel fertőz meg, hanem: „Minden tiszta a tisztáknak: de a megfertőztetetteknek és hitetleneknek semmi sem tiszta; hanem megfertőztetett azoknak mind elméjük, mind lelkiismeretük” (Tit. 1,15)

 Mert: „Amik… a szájból jőnek ki, a szívből származnak, és azok fertőztetik meg az embert. Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúbizonyságok, káromlások. Ezek fertőztetik meg az embert…” (Mát. 15,18-20).

Róm. 14,21 Jó nem enni húst, és nem inni bort, sem semmit nem tenni, amiben a te atyádfia megütközik, [vagy beleütközik, elbotlik] vagy megbotránkozik, [vagy ami testvéredet tőrbe ejti] vagy amiben erőtlen^*

*Az apostol megvallása, mint követendő példa: „Annakokáért, ha eledel botránkoztatja meg [ha az evés tőrbe csalja] az én atyámfiát, [az én testvéremet] inkább soha sem eszem húst, hogy az én atyámfiát [vagyis a testvéremet] meg ne botránkoztassam.[és tőrbe ne ejtsem]” (1 Kor. 8,13).

Én – mondja az apostol – ezt úgy valósítom meg, hogy: „Az erőtleneknek erőtlenné lettem, hogy megnyerjem az erőtleneket: mindenkinek mindenné lettem, hogy mindenképpen megmentsek némelyeket” (1 Kor. 9,22).

Róm. 14,22 Te néked hited van: [te azt a hitedet, és meggyőződésedet, amelyet bírsz magadban] tartsd meg magadban Isten [színe] előtt. Boldog [és áldott], aki nem kárhoztatja [vagyis akinek nem kell elítélni] magát abban, amit helyesel [és amit jónak, és helyesnek tart].

Róm. 14,23 Aki pedig kételkedik, [habozik; tétovázik, meginog; kétsége támad] ha [mégis] eszik, kárhoztatva van, [agyis ítéletet von magára] mert nem hitből eszik. [és mert nem meggyőződését követi]. Ami pedig hitből nincs, bűn [vagyis céltévesztés] az. [Más fordítás: Bűn (vagyis céltévesztés) tehát mindaz, ami nem történik hitből eredő meggyőződésből]^*

*Aki kételkedik, annak még az imája is meghiúsul: „… mert aki kételkedik, (habozik, bizonytalankodik, tétovázik, és meginog) az olyan, mint a tenger hulláma, (vagyis a tenger ide-oda hánykódó hullámához hasonlít) amelyet a szél sodor és ide-oda hajt (mint amelyeket felkorbácsol, és ide-oda vet a szél, és csak sodródik a széllel). Ne gondolja (ne higgye, és ne feltételezze) tehát az ilyen (tétova ember), hogy bármit is kaphat az Úrtól” (Jak. 1,6-7).

Mert: „… a hitetlenek olyanok, mint egy háborgó tenger, amely nem nyughatik, és amelynek vize iszapot és sarat hány ki” (Ésa. 57,20).

Ezért: „Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert aki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik és megjutalmazza azokat, akik őt keresik” (Zsid. 11,6).

Jehova Jire gondviselőm.

Lázadásról, és forradalomról.

A lázadás és forradalom nem Istentől van, ezért aki az Úré, az tartózkodjon tőle: „Féljed, fiam, az Urat és a királyt, és felforgatók (és pártütők) közé ne keveredj! Mert hirtelenséggel feltámad az ő nyomorúságuk, és e két rendbeliek büntetését ki tudja?” (Péld. 24,21-22)

Örüljetek!

 „Ujjongjatok egek, és föld örvendezz (vigadozz), ujjongva énekeljetek (törjetek ki ujjongásba) hegyek; mert (megszánta és) megvigasztalja népét az Úr, és könyörül szegényein (a nyomorultakon)” (Ésa. 49,13)

Őbenne – Krisztusban - teljesedtek be a próféciák:

„És Ő néktek szenthely lészen; de megütközés köve és botránkozás sziklája Izráel két házának (olyan szikla, amelybe belebotlanak), s tőr (kelepce) és háló (csapda) Jeruzsálem lakosainak. És megütköznek (megbotlanak) köztük sokan, s elesnek és összetöretnek; tőrbe esnek és megfogatnak (megfogja őket a csapda)!” (Ésa. 8,14-15)

Ki a hős?

- Nem az a hős, aki soha nem fél semmitől, hanem az, aki legyőzi a félelmét! (magdanya)

Klaus Douglass: Aktivizálni jell a hívők egyetemes papságát

Az úgynevezett „lelkészek” és az úgynevezett „laikusok” közötti különbségtétel nem biblikus és nem protestáns.

Ne félj, ne aggódj

Kilburn: A szeretetről

A szeretetteljes hangnak kimondhatatlan értéke van, mindenki meg tudja érteni.

Pásztor Chris: Győztes vagyok!

Több vagyok, mint egy hódító, mert az én hitem a győzelem, amivel legyőzöm a világot. Halleluja!

A kijelentés

A Szent Szellem az Úr Igében adott kijelentését személyessé, időszerűvé, korszerűvé teszi. 

Eleanor Roosevelt: Az életről

Az emberi élet nem adottság, hanem feladat, amit meg kell oldani.

Reinhard Bonnke: Lélekmentés.

A gyülekezetek nem híveket toboroznak maguknak, hanem lelkeket mentenek: félelmeiktől, kárhoztatásaiktól és múltbeli tetteiktől megnyomorított életeket. Ilyen emberek felé szolgálunk Isten erejével és kenetével, hogy leülhessenek Jézus lábainál „felöltözve és észhez térve” (Lukács 8,35). A világ összes aranya és drágagyöngye nem ér fel egyetlen lélek értékével! Ezért menjünk ki a világba, és vállvetve munkálkodjunk együtt a lelkek megmentésén, követve Nagy Pásztorunkat, Jézus Krisztust, aki azért jött a világba, hogy „megkeresse és megmentse azt, ami elveszett”! 

Démoni hatalom - Alku az ördöggel

Rupa testvérek2013Én csak veled élhetek jézus

Ige: A Krisztus napjáról

 „Kérünk pedig titeket, atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére [(parúszia): szó szerint mellette lét, jelenlét, megérkezés, látogatás] és a mi Őhozzá leendő egybegyűlésünkre nézve.

Hogy ne tántoríttassatok el [(szaleuó): megráz; megingat; megtántorodik; megrenget; megzavar, felbujt; felkavar] egyhamar a ti értelmetektől [(núsz: szív, szellem értelme / felfogóképessége / gondolkodási képessége)]. Se ne háboríttassatok meg [és meg ne riasszon titeket olyan hamar; (throeó: megijeszt, megrettent; megriaszt, hirtelen félelemmel felizgat, felzaklat)]. Se szellem által [és félre ne vezessen titeket valami szellem]. Se beszéd [(logosz)] által, se nékünk tulajdonított [se állítólag tőlünk érkező] levél által. Mintha itt volna [mint hogyha beállt volna (enisztémi: küszöbön áll, itt van, sarkában van, fenyeget)] már a Krisztusnak ama napja [az Úr napja]. (2 Thess. 2,1-2)

[Más fordítás: Van még egy kérésünk: Urunk, Jézus Krisztus eljövetelét és vele való egyesülésünket illetően, ne veszítsétek el rögtön józanságotokat]*

*Azért: „Hogy megítélhessétek [hogy el tudjátok dönteni, (bírálni)], hogy mi a rossz és mi a jó [mi a helyes; (lényeges; fontos) míg az eltérő dolgokat meg tudjátok próbálni (vizsgálni)]. Hogy legyetek (napfény)tiszták [a NAP fényében megvizsgált, megítélt, minden hamisságtól mentesek] és botlás nélkül valók [kifogástalanok; feddhetetlenek; (és megütközést nem keltők), meg nem botránkoztatók, vagyis: nem tévútra vezetők, nem eltévelyitők, olyanok, akikben senki meg nem botolhat] a Krisztusnak napjára” (Fil. 1,10).

Ezért: „Mindent vizsgáljatok meg; ami jó, azt megtartsátok! Mindentől, ami gonosznak látszik, őrizkedjetek!” (1 Thess. 5,21-22).

„Hogy legyetek feddhetetlenek és tiszták (romlatlanok), Istennek szeplőtlen (hibátlan) gyermekei az elfordult és elvetemedett (elfajult) nemzetség közepette (nemzedékben), kik között fényletek (ragyogtok), mint csillagok e világon” (Fil. 2,15).

És: „Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak. Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes” (Mát. 5,45.48).

„Maga pedig a békességnek Istene szenteljen meg titeket mindenestől (teljes egészében); és a ti egész valótok (pneuma: szellemetek), mind lelketek (elmétek), mind testetek (szóma: egész lényetek) feddhetetlenül (teljes épségben, kifogástalanul, feddhetetlenül, hibátlanul) őriztessék meg a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére. Hogy erősekké tegye a ti szíveteket, feddhetetlenekké a szentségben (a szent életben), a mi Istenünk és Atyánk (színe) előtt, amikor eljő [(parúszia): szó szerint mellette lét, jelenlét, megérkezés] a mi Urunk Jézus Krisztus minden ő szentjeivel egyetemben” (1 Thess. 5,23; 3,13).

Isten igéjének fényében kell mindent (önmagunkat is) megvizsgálni, hiszen a NAP-ról így vall Dávid: „Mert nap és pajzs az ÚR, kegyelmet és dicsőséget ad az Isten. Nem vonja meg javait az ÚR azoktól, akik feddhetetlenül élnek” (Zsolt. 84,12).

És: „Menedékem és pajzsom vagy te; igédben van az én reménységem” (Zsolt. 119,114).

Minden gyülekezetet és minden egyes hívőt így bátorít az apostol, egyben az is kijelentést nyer, hogy ki a mi Istenünk: „mivel várjuk a mi boldog reménységünket, a mi nagy Istenünk és üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőségének megjelenését (epiphaneia: megjelenés, megmutatkozás)” (Tit. 2,13).

Aki: „Amikor (tűznek lángjában) eljő majd, (erkhomai: eljön, megérkezik) hogy megdicsőíttessék az ő szenteiben, és csodáltassék mindazokban, akik hisznek (mivelhogy a mi tanúbizonyságunknak hitele volt ti nálatok) ama napon” (2 Thess. 1, 8.10).

„Mert kicsoda a mi reménységünk, örömünk és dicsekedésünk [győzelmi] koronája [győzelmi koszorúja, és dicsőségünk]? Avagy nem azok lesztek-é ti is a mi Urunk Jézus Krisztus [színe] előtt az ő eljövetelekor [az Ő megjelenésekor (parúszia): jelenlét, megérkezés, látogatás]?” (1 Thess. 2,19).

Pál apostol a szentek egybegyűjtéséről így ír: „Mert ezt mondjuk néktek az Úr szavával (igéjével), hogy mi, akik élünk, akik megmaradunk az Úr eljöveteléig (parúszia): jelenlét, megérkezés, látogatás), épen nem előzzük meg azokat, akik elaludtak ((koimaó): inkább az alvás állapotára utaló szó). Mert maga az Úr riadóval, arkangyal (főangyal) szózatával és isteni harsonával leszáll (alászáll) az égből (a mennyből): és feltámadnak először akik meghaltak volt a Krisztusban; Azután mi, akik élünk, akik megmaradunk, elragadtatunk (harpadzó: gyors, hirtelen mozdulattal megragadja, fölkapja,és elviszi, mint a farkas a szákmányát) azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe (az Úr fogadására) a levegőbe; és ekképpen (így) mindenkor az Úrral leszünk. Annakokáért vigasztaljátok egymást e beszédekkel (igékkel)” (1 Thess. 4,15-18).

„Néktek pedig, akik szorongattattok (akiket gyötörtek), nyugodalommal művelünk együtt, (enyhülést adjon mivelünk együtt. Mert) amikor megjelenik ((apokalüpszisz): leleplezés, kinyilatkoztatás, kijelentés) az Úr Jézus az égből az ő hatalmának angyalaival (követeivel). Tűznek lángjában, ki bosszút áll (igazságot szolgáltat) azokon, akik nem ismerik az Istent, és akik nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus evangéliumának. Amikor eljő majd, hogy megdicsőíttessék az ő szenteiben, és csodáltassék mindazokban, akik hisznek (mivelhogy a mi tanúbizonyságunknak hitele volt ti nálatok) ama napon” (2 Thess. 1,7-8.10).

 Ézsaiás prófétán keresztül már figyelmeztet a Szent Szellem: „Mert ímé, az Úr eljő tűzben, s mint forgószél az ő szekerei (harci kocsijai gyorsak, mint a forgószél), hogy megfizesse búsulásában az Ő haragját (rájuk zúdítja lángoló haragját), és megfeddését (fenyítését) sebesen égő lánggal (és lángoló tűzben). Mert az Úr tűzzel ítél és kardjával minden (hús)testet (kardja mindenkit elér), és sokan lesznek az Úrtól megöltek” (Ésa. 66,15-16).

A kard – amivel ítél az Úr – az Ő Igéje: Nem olyan-e az én igém, mint a tűz? Azt mondja az Úr, (vagy) mint a sziklazúzó pöröly?” (Jer. 23,29).

 „Mert az Istennek beszéde (logosza): igéje) élő és ható (energész): működő, tevékeny, hatékony;  élő energia), és élesebb  (tomóterosz tomosz: élesebb, metszőbb, áthatóbb, mélyrehatóbb) minden kétélű fegyvernél (kardnál), és elhat  (diikneomai: keresztül eljut, áthatol) a szívnek (pszükhé: élet) és léleknek (pneuma): szellem, az ízeknek  (harmosz: ízület) és a velőknek megoszlásáig (meriszmosz: felosztás, megosztás, szétválasztás) (és áthatol az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig), és megítéli (kritikosz: döntésre alkalmas); a gondolatokat és a szívnek indulatait  (ennoia: gondolat, nézet, vélemény, gondolkodás) (szándékait)” (Zsid. 4,12).

Ezzel a kardal tud minden hívő is győzni, ezért: „… fölvegyétek, … a Szellemnek kardját, amely az Isten beszéde (Igéje)” (Eféz. 6,17).

Ezért figyelmeztet az apostol, hogy: El nem hagyván a magunk gyülekezetét (saját összegyülekezésünket), amiképpen szokásuk némelyeknek, hanem intvén (bátorítsuk) egymást annyival inkább, mivel látjátok, hogy ama nap közelget” (Zsid. 10,25)

Az utolsó napok .

Krisztus befejezett munkájában élni 1. rész

Krisztus befejezett munkájában élni 2. rész

Krisztus befejezett munkájában élni 3. rész

Az Úr Jézus beszéde.

Jézus próféciája felkészít a jövőre, megerősít a jelenben.

(Ismeretlen)

8. Az ígéret ingyenes ajándék

C. H. Spurgeon: ÍGÉRET SZERINT

’Amelyek által igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket’ (Isten) (2Pt 1,4)

Figyeljük meg a ’megajándékozott’ szót. Péter ezt mondja: ’Amelyek által igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket.’ Isten minden ajándékáért hálásak vagyunk. Isten jótékonyságából élünk. Mindent, amink van,

ajándékul kaptunk, és minden, amit ezután kapunk majd, ugyanígy fog érkezni.

’A bûn zsoldja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet’ (Róm 6,23).

Mi nem vagyunk képesek kiérdemelni semmit, de Isten képes megadni mindent. Az üdvözülés is ajándék, ingyenes ajándék, az isteni szeretet spontán ajándéka. Az üdvözülés ígérete ugyanilyen természetû.

’Nagyobb boldogság adni, mint kapni’ (Csel 20,35); és Õ, aki mindenki közül a legáldottabb, az örökké áldott Isten, örömmel ad. Annyira természete az ajándékozás, ahogy a napé a ragyogás, vagy egy folyóé a folyás. Mennyire áldottak vagyunk, hogy mi lehetünk az elfogadók! Hangsúlyozni kell, mennyire fontos, hogy kapjunk, mert a dolgok, amikre szükségünk van, olyanok, hogy ha nem kapjuk meg õket, el vagyunk veszve most és mindörökre. Élet nélkül, fény

nélkül, reménység nélkül és béke nélkül maradunk, ha nélkülözzük Istent. Ha Isten nem ad nekünk kegyelme gazdagsága szerint, akkor rosszabb nekünk, mint a meztelen, a szegény, a nyomorult embernek; teljesen és végképp tönkremegyünk.

E gazdag ajándékokat nem lehetséges kiérdemelni. Még ha ki tudnánk is érdemelni bármit, ezeknek az ajándékoknak nincs ára, és nem vásárolhatók meg pénzen. Isten ígéretei kegyelembõl fakadnak: nem követelhetjük, hogy Isten ígérje meg nekünk kegyelmét és a megfizethetetlen áldásokat, amelyek bele vannak csomagolva.

Ez megtanítja nekünk, milyen magatartást tanúsítsunk. A büszkeség rosszul áll az elfogadóknak. Aki ajándékokon él, az legyen alázatos és hálás. Koldusok vagyunk a templom Ékeskapujában. Minden nap leülünk, hogy alamizsnáért

könyörögjünk, nem az istentiszteleten résztvevõ hívõktõl, hanem attól, akit az angyalok imádnak. Valahányszor Urunk arra jár, mi kérünk, és Õ ad; nem lepõdünk meg, ha kapunk a szeretetébõl, mert õ megígérte, hogy nagy irgalommal ajándékoz meg. Azt tanította nekünk, hogy ezt mondjuk: ’Add meg nekünk a mindennapi kenyerünket’, és ezért nem szégyellünk és nem félünk mindent tõle kérni.

Életünk tõle függ, és mi örülünk, hogy így van. Édes dolog mindent megfeszített Urunk kezébõl venni. Boldogító a szegénység, amely gazdaggá tesz minket Krisztusban. Semmire sem szolgálunk rá, mégis mindent megkapunk; háromszorosan áldottak vagyunk, hogy óránként részesülhetünk Isten ajándékában. ’Amelyek által igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket.’

Szeretett testvéreim, e tanításnak, miszerint az ígéret valódi ajándék, bátorítania kell mindenkit, aki elveszettnek érzi magát, és beismeri, hogy bensejében csõdben van. Ezek számára jó hír, hogy Isten mindent ingyen ad nekünk: miért

ne adna nekik, és más ínségben szenvedõknek is? Azok közülünk, akik örvendeznek Istenben, mindent ingyenes ajándékul kaptak; miért ne kapnának mások is hasonlóképpen? Õk ezt mondják: ’Semmi sem ingyenesebb, mint az

ajándék’; miért ne kapna az olvasó is, ahogy én kaptam? Annak, aki hajlandó adni, a rászoruló ember szegénysége ajánlás és nem akadály.

Jöjjhát, te, aki szûkölködsz az érdemekben, majd Krisztus lesz az érdemed! Jöjj, te, akinek nincs igazsága, majd õ lesz az igazságod! Jöjj, te, aki úgy tele vagy bûnnel, mint egy tele edény a tartalmával, mert a megbocsátó Úr elveszi bûneidet!

Jöjj, te, aki teljesen elhagyatottnak érzed magad, mert Jézusban gazdaggá válsz! A koldulás kielégít majd, és boldogulni fogsz; mert látom, hogy mardos az éhség, és üres a pénztárcád.

Aki nem tud ásni, az ne szégyelljen koldulni. Egy koldusnak nincs szüksége raktári készletre. ’Elnyûtt és foltozott saruk’, kopott és szennyes rongyok – ezek alkotják a koldus ruhatárát, ami jól áll neki. Vajon szellemileg nem e divat szerint öltözködsz-e? Minél szegényebb egy nyomorult, annál szívesebben látják az isteni jótékonyság ajtajában. Minél kevesebb vagyonod van, annál szívesebben lát az, aki ingyen ad, és nem hányja a szemedre.

Jöjj, szûkölködõ, jöjj és légy üdvözölve, dicsõítsd Isten nagylelkûségét:

Igaz bûnbánat és igaz hit, kegyelem, mely közelebb visz.

Eljöhetsz Krisztushoz pénz nélkül, és vásárolhatsz a készletbõl. Igen, mindez ajándék.

Azért küldött Isten, hogy ezt az evangéliumot hirdessük nektek:

’Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz õbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen’ (Jn 3,16). ’Ez a bizonyságtétel

pedig az, hogy Isten örök életet adott nekünk, és ez az élet az õ Fiában van’ (1Jn

5,11).

Isten része, hogy mindent ad, a mi részünk mindent elfogadni. Isten már megadta az ígéretet, és ingyen adta; teljesíteni is fogja, és ingyen fogja teljesíteni. Isten nem úgy ad valamit, hogy aztán felszámítsa az árát. Nem kell jutalékot fizetnünk, amikor kegyelmét megkapjuk. Õ nem kér és nem fogad el egy fillért sem; szeretete teljes mértékben ajándék. Ajándékul elfogadhatod

az ígéretét: Õ nem alacsonyítja le magát azzal, hogy feltételekre hallgasson.

A szövegben olvasható ígéret a legszegényebbeknek szóló félreérthetetlen meghívás. Ó, bárcsak bátorkodnának élni vele! A nagy harang zúg – azért zúg, hogy aki el akar jönni a végtelen bõkezûség nagy asztalához, az hallja meg és

jöjjön el. Isten – ingyen, kegyelme gazdagsága szerint – üdvözülést és örök életet ígér mindazoknak, akik hisznek Fiában, Jézus Krisztusban.

Ígérete határozott és bizonyos – akkor miért van, hogy az emberek nem hiszik el?

Kedves Olvasó, te mit szólsz ehhez az ígérethez, amelyet Isten ingyen adott minden hívõnek? Hiszed-e, és akarsz-e általa élni?

Engedd, hogy Isten üdvözítése megszabadítson a félelemtől

"Az Úr az én világosságom és üdvösségem: Kitől féljek?" (Zsoltárok 27:1, Károli)

Szeretem azt, ahogy a feleségem, Kay horrorfilmeket néz. Ha A nyolcadik utas: a Halál-hoz hasonló filmek mennek a tévében, fölkapcsolja az összes lámpát a szobában, és még maga elé is vesz valamit, amivel eltakarhatja a szemét. Horrorfilmet nézni sötétben? Szóba se jöhet. Sokan közületek ugyanígy gondolják, méghozzá azért, mert fényben tisztábban látják a dolgokat.

Dávid a 27. zsoltárban ezt mondja: "Az Úr az én világosságom és üdvösségem: Kitől féljek?" Kétféle módon írja le Istent: világosságként és üdvösségként.

Mégis, rengeteg keresztény éli az életét az elutasítástól való félelemben, elfelejtve azt a tényt, hogy ha Isten az üdvösségünk, akkor nincs félnivalónk – még attól sem, hogy elveszítjük a körülöttünk élők jóindulatát. Azért élni, hogy mások elfogadjanak, nyomorúságos, megbénított élet.

De Isten a te világosságod és üdvösséged! 

A fény három funkciót tölt be: megvilágít dolgokat, segít tisztán látni; megvéd és biztonságérzetet ad; végül pedig erőt ad.

A Zsoltárok 27-ben Dávid azt állítja, hogy az Istennel való kapcsolata ugyanezt a három hatást váltja ki belőle, ezért nem fél. Neked ilyen a kapcsolatod Istennel? Ha nem, akkor valószínűleg hajlamos vagy félni az elutasítástól.

Ahhoz, hogy ezen a félelmen felülkerekedj, meg kell értened, hogy neked Isten a világosságod és a megváltásod, senki más. Ne mástól várd, hogy felderítse a napodat! Ne mástól várd a megváltást! Az Úr a te világosságod és üdvösséged. Ne félj!

Miből váltott meg Isten? A Zsoltárok 119:39-42 ezt írja: "Fordítsd el tőlem a gyalázatot, amelytől borzadok… vágyódom utasításaidra… Teljesedjék be rajtam kegyelmed, URam, és megígért szabadításod, hogy választ tudjak adni gyalázóimnak." (Károli)

Fontos, hogy megértsd: A szeretetben nincs félelem. Ha megérted, hogy Isten mennyire mélyen szeret, az életed egyszerűbbé fog válni. Ez megvilágít majd dolgokat, megvéd és erőt ad. Sütkérezz Isten szeretetének a fényében, mert ez meg fog óvni egy életen át tartó félelemtől.

 (Daily Hope by Rick Warren, 2012. 03.15.)

http://napiremeny.blog.hu/2012/03/22/engedd_hogy_isten_udvozitese_megszabaditson_a_felelemtol

Csiszér László a Reménység Fesztiválon

Üdvözítve hit által

Mert kegyelembõl tartattatok meg, hit által; és ez nem tõletek van: Isten ajándéka ez. EFÉZUS 2,8.

Figyeld meg, az a hit, amely által üdvözülsz: „nem tõletek van”. Más szavakkal, nem természetes, emberi hit. Isten ajándéka! Ez megegyezik a Róma 12,3-mal, amely kijelenti:

„…az Isten adta kinek-kinek a hit mértékét”!

A keresztények mégis azt mondják: „De nekem még sincs hitem.” Én mindig azt válaszolom erre: „Akkor miért nem fogadod el az üdvösségedet? Aki üdvösségre jutott, annak van hite! Ugyanis nem lenne üdvössége hit nélkül.”

Minden hívõnek van hite! A Biblia azt mondja, hogy van nekik! Sok keresztény azonban nincs tudatába annak, hogy neki is van hite, ezért nem használja azt a hitét, ami megvan. Isten ellen, a Biblia ellen és önmaguk ellen foglalnak állást, mivel állandóan arról beszélnek, hogy mennyire nincs hitük.

Isten szól hozzánk az Igéjében. Isten és az Õ Igéje egyek. Ha Isten Igéje mond valamit, akkor azt Isten mondja. Isten Igéje pedig azt mondja, hogy Isten már megadta neked a hit mértékét. Biztos, hogy ez isteni fajta hit, mert Istennek

nincs másfajta hite!

Megvallás: Én üdvözültem! És kegyelembõl nyertem üdvösséget, hit által — ami Isten ajándéka! Én rendelkezem az isteni fajta hitnek egy mértékével! Birtokolom egy mértékét annak a hitnek, ami a világot teremtette kezdetben! Birtokolom egy mértékét a hegyeket elmozdító hitnek!

Kenneth Hagin: Hitünk tápláléka napi adagokban/

Pásztor Chris: Az Evangéliumnak Élni

Készítette: József Balogh

Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek. (Márk 16:15).

A Máté 28:19-20 azt mondja, “Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek nevében, Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!”

Ez a Nagy Megbízás; és ez az, amivel az Úr feltöltött minden Keresztényt. Azért vagy, hogy prédikáld Krisztus nagyszerű Evangéliumát; mert Istennek hatalma ez minden hívőnek üdvösségére. Számodra semmi sem kellene, hogy fontosabb legyen a világon annál, minthogy férfiakat és nőket vezess Krisztushoz.

A 2 Péter 3:9 elmondja nekünk, hogy az Úr nem akarja, hogy némelyek elvesszenek, azt akarja, hogy mindenki hallja és befogadja az Evangéliumot és meg legyen mentve. Amikor a Mester utasított minket, hogy prédikáljunk és tanítsunk minden nemzetet, nem csak az országokra utalt, hanem értette ezt a különböző etnikai-rendszerekre: az emberek különböző csoportjaira vagy vállalatokra közös érdekekkel, kereskedelemmel, látással vagy jellemzőkkel. Például a bankárok, az ügyvédek, a diákok, a kereskedők, a tudományos élet világa, stb …, ők alkotják az emberek “nemzeteit” közös érdeklődéssel.

 Foglald el a helyedet, mint a megbékélés minisztere, bárhol is vagy, és biztosítsd őket a világodban, hogy a régiókon túl is hallják és befogadják az üdvösség üzenetét. Ahogy Pál Apostol, “mert szükség kényszerít engem hirdetni az Evangéliumot” (1 Korinthus 9:16); így lett buzgó a léleknyerésben.

Vedd észre, hogy a világodban te vagy a prédikátor: az otthonodban, az irodádban, az iskoládban és a szomszédságodban. Az Úr felkent téged, hogy kihozd az embereket a rabságból Isten fiainak dicsőséges szabadságába, fordítsd őket a sötétségből a világosságba és a bűnből az igazságosságba! Beszélj valakinek Jézusról a mai napon!

Ima
Drága Atyám, köszönöm a kiváltságot és a lehetőséget, hogy szolgálhatom az Igédet hatalommal a mai napon. Köszönöm a bőséges kegyelmet, amit biztosítottál számomra, hogy az Evangélium szolgálatában hatásos legyek, ahogyan kinyilvánítom a tudásod szépségét és hatalmát mindenhol, a Jézus nevében.
Ámen.

TOVÁBBI TANULMÁNYOK: 2 Korinthus 5:18; 2 Korinthus 3:5-6

Ismertető jel

Készítette: Keresztény szemmel

A világ megtisztítása

Készítette: A Tiszáninneni Református Egyházkerület Portálja - www.tirek.hu

Ha mindenki tisztára seperné a maga portáját,
az egész világ tiszta lenne.

http://www.tirek.hu/tartalom/mutat/napiige/lista/

Interju

Kegyelmed áradó - Dics-suli 2013

Ige: Az apostol így tanít minden Istent szerető embert

 „Ezt a parancsolatot [vagyis ezt az utasítást, és ezt a tanítást] adom néked [és kötöm a lelkedre], fiam Timótheus [jelentése: Istent tisztelő, istenfélő], a rólad való korábbi jövendölések [vagyis próféciák] szerint, hogy vitézkedjél azokban ama jó vitézséggel.

[Más fordítás: Használd azokat a próféciákat, mint fegyvereket, és e próféciákon állva és azokkal megerősödve harcold végig ezt a küzdelmet, ezt a szellemi harcot jó stratégiával]* (1 Tim. 1,18)

*És így bátorítja az apostol Timóteust, és minden istenfélő, Istent tisztelő hívőt: „Mert igaz ugyan, hogy (hús)testben élünk, de nem a hús szerint harcolunk, hadakozunk. Mert a mi hadakozásunk fegyverei [a mi harci fegyvereink nem földiek] nem a húsból valók, hanem Isten ereje által hatalmasak erősségek lerontására, amit az ellenség azért épített, hogy Isten megismerését akadályozza. Velük cáfoljuk meg az érveléseket és minden önhittséget, amely Isten ismerete ellen lázad, sőt velük szorítunk (és hatalmunkba ejtünk) minden értelmet a Krisztusnak tartozó hódolatra. (és Krisztus iránti hódolatra kényszerítünk)]” (2 Kor. 10,3-5).

Az Úr azt is nyilvánvalóvá teszi, hogy milyen fegyvert kell használni: „Mert az Istennek beszéde (logosza)=igéje) élő és ható, (aktív, működő hatékony, élő energia) és élesebb (és metszőbb, áthatóbb, mélyrehatóbb) minden kétélű fegyvernél (és kardnál). És elhat (és áthatol) a szívnek (a személy egész lényének) és szellemének, az ízeknek (vagyis az ízületeknek) és a velőknek megoszlásáig (szétválasztásáig vagy szétosztásáig, szétválásáig), és megítéli (megkülönbözteti) a szívnek (a bensőnek) gondolatait (nézeteit, véleményét, gondolkodását) és indulatait (és szándékait). És nincsen oly teremtmény, amely nyilvánvaló nem volna (És nincsen láthatatlan, rejtett, ismeretlen) előtte, sőt mindenek meztelenek és leplezetlenek (lemeztelenített, csupasz, és fedetlen) annak szemei előtt, akiről mi beszélünk.

 »Más fordítás: Neki kell majd számot adnunk«. (Zsid. 4,12-13)

Hívlak Uram várlak Uram.

A hatalom az Istené

A hatalom az Istené

Minden hatalom és erő Istené, Ő dönt a világi hatalmasságokról is: „Szóla Dániel, és monda: Áldott legyen az Istennek neve örökkön örökké: mert övé a bölcsesség és az erő. Ő szabja meg a különböző időket és alkalmakat. Királyokat taszít el, és királyokat támaszt. Ő ad bölcsességet a bölcseknek és tudományt a nagy tudósoknak” (Dán. 2,20-21)

Az útról

Az az út, amit Jézus tanítványainak mutat, nehéz, gyötrelmes, de mégis ez az, amely a dicsőségbe vezet. (Ismeretlen)

Az Istentől kapott hit

Mert a nékem adott kegyelem által mondom mindenkinek közöttetek, hogy senki ne tartsa többre magát, mint kell, hanem józanul gondolkodjék, amint az Isten adta kinek-kinek a hit mértékét.. ROMA 12,3.

Hit: igen, erre van nekem szükségem - mondják sokan. És imádkozom is, hogy Isten adja meg nekem. De ezzel csak az idődet vesztegeted. Nincs több értelme Istenhez imádkoznod hitért, mint annak, hogy az ujjaiddal malmozol, azt a mondókát hajtogatva: Ragyogj, ragyogj kicsi csillag. A hitért való imádkozás reménytelen vállalkozás és elpocsékolt idő, mert minden hivő megkapta az isteni fajta hitnek egy bizonyos mértéket. Nem kell megszerezned. Nem kell imádkoznod érte. Nem kell böjtölnöd érte. Nem kell jó cselekedetekkel és jó magaviselettel kiérdemelned. Már a tied.

Pál nem a bűnösöknek irt, hanem a hivőknek, a Római levélnek ebben a versében. Azt mondta: mondom mindenkinek közöttetek [nem a világon mindenkinek], az Isten adta kinek-kinek a hit mértékét. Minden hivőnek van hite! Isten adta nekik!

Megvallás: Isten megadta nekem a hit mértékét. Nekem megvan az isteni fajta hit egy mértéke! Isten ezt már megadta nekem! Már megvan nekem.

Kenneth Hagin: Hitünk tápláléka napi adagokban/