*És az apostol
újra-és újra ismétli: „Kérlek azért titeket, legyetek az én
követőim” (1 Kor. 4,16)
„Legyetek én követőim, atyámfiai, testvéreim. Szó szerint: Legyetek együttkövetőim, és figyeljetek azokra, akik úgy járnak és úgy élnek, amiképpen mi néktek példátok
vagyunk. Mert sokan járnak, és élnek másképpen, akikről sokszor mondtam néktek,
most pedig sírva is mondom, hogy ők a Krisztus keresztjének ellenségei; Kiknek
végük veszedelem, kiknek Istenük az ő hasuk, és akiknek dicsőségük az ő
gyalázatukban van, kik mindig a földi dolgokkal törődnek. Mert a mi országunk
és polgárjogunk mennyekben van, honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk”
(Fil. 3,17-20)
És hogy miben és hogyan kell
„együttkövetők” lenni, arról így ír az apostol: „Senkit semmiben meg ne botránkoztassunk. Senkinek semmiféle megütközést ne okozzunk, hogy a szolgálatunk ne
szidalmaztassék. Hanem úgy ajánljuk magunkat mindenben, mint Isten szolgái; sok
tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban. Vereségben, verésekben,
tömlöcben bebörtönzésben, háborúságban, küszködésben, fáradozásban.
Virrasztásban, böjtölésben, tisztaságban, tudományban, ismeretben.
Hosszútűrésben, türelemben, szívességben, jóságban. Szent Szellemben, tettetés, és képmutatás nélkül való szeretetben. Igazmondásban az igazság
igéjével, Isten erejében; az igazságnak jobb és bal felől való fegyvereivel.
Dicsőség és gyalázat által, rossz és jó hír által; mint hitetők, ámítók, és
igazak. Mint ismeretlenek, és mégis ismeretesek; mint halálra váltak, mint
meghaltak , és ím élők; mint megfenyítettek, ostorozottak, és meg nem ölettek;
Mint bánkódók, szomorkodók, noha mindig örvendezők; mint szegények, de sokakat
gazdagítók; mint semmi nélkül valók, és mindennel bírók. Mint akiknek nincsen
semmijük, és akiké mégis minden” (2 Kor. 6,3-10)
Tehát: „Amiket tanultatok is, el is fogadtatok, és átvettetek, hallottatok is, láttatok is én tőlem, azokat
cselekedjétek; és a békességnek Istene veletek lesz. Örüljetek az Úrban
mindenkor; ismét mondom, örüljetek! És az Istennek békessége, mely minden
értelmet felülhalad, meg fogja őrizni
szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban” (Fil. 4,9.4.7)
„Valakik annakokáért tehát tökéletesek vagyunk, így
gondolkozzunk, és ilyen értelemben legyünk: és ha valamit másképpen
gondoltok, és másképpen értetek, az Isten azt is ki fogja jelenteni néktek” (Fil. 3,15)
És még valami: „Ne feledkezzetek meg a ti elöljáróitokról,
akik hirdették néktek az Isten beszédét,
igéjét, és figyelmezvén az ő
életfolytatásuk kimenetelére, eredményére. [Más
értelmezés szerint: Magatartásuk következményére], és kövessétek hitüket” (Zsid.
13,7).
1 Kor. 11,2 Dicsérlek pedig titeket atyámfiai, hogy emlékeztek
minden tanításomra, és amiképpen meghagytam néktek, rendeléseimet megtartjátok,
és rendelkezéseim szerint jártok el; és amit rátok bíztam, úgy tartjátok meg,
ahogy átadtam néktek*
*És emlékezteti az
apostol a hívőket, hogy mi az amiket meg kell tartaniuk: „Eszetekbe
juttatom továbbá, atyámfiai, testvéreim,
az evangéliumot, melyet hirdettem néktek, melyet be is fogadtatok, melyben
állotok is, és amiben meg is maradtatok. Általa üdvözültök is, ha megtartjátok úgy, ahogy én hirdettem nektek,
hacsak nem elhamarkodottan lettetek hívőkké” (1 Kor. 15,1-2).
„Ezért tehát atyámfiai, testvéreim, legyetek állhatatosak, és álljatok
meg szilárdan, mozdíthatatlanul és
ragaszkodjatok az átadott tanításhoz, amelyet akár az ige által, akár levelünk által ismertetek
meg” (2 Thess. 2,15)
És: „A mi Urunk Jézus Krisztus nevében, és az Ő hatalmával, és tekintélyével hirdetjük,
és meghagyjuk néktek atyámfiai, testvéreim, hogy vonjátok el
magatokat, húzódjatok el, és kerüljetek
minden olyan testvért, és maradjatok távol minden olyan hívő embertől aki nem
rendezetten, céltudatosan él, hanem véletlenszerűen, rendetlenül, felelőtlenül,
és nem a szerint a tanítás szerint él, amelyet tőlünk vettetek át” (2
Thess. 3,6).
1 Kor. 11,3 Szeretném azonban ha megértenétek, és tudatában
lennétek annak, hogy minden felnőtt férfi feje, azaz eredete a Krisztus. Az asszonynak feje, azaz eredete
pedig a felnőtt férfi, a Krisztusnak feje, azaz eredete pedig az Isten*
*És hogy ez mit
jelent a gyakorlatban, arról így szól a Szent Szellem: „Ti asszonyok a
ti saját férjetekhez alkalmazkodók, és engedelmesek legyetek, mint az Úrnak.
Mert a férfi eredete az
asszonynak, mint a Krisztus is eredete a kihívott gyülekezetnek, az eklézsiának. És ugyanő
megtartója, azaz üdvözítője:
megváltója, megszabadítója,
megmentője, gyógyítója, megszilárdítója, helyre állítója az Ő személyének, a kihívott gyülekezetnek,
az ő testének. De miképpen a
kihívott gyülekezet, az eklézsia
alkalmazkodik, és engedelmes, alárendeli magát a Krisztusnak, azonképpen az
asszonyok is engedelmesek, és alkalmazkodók
legyenek férjükhöz mindenben. Férfiak!
Úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat, és
önmagát adta érte” (Eféz. 5,22-25)
„Ti asszonyok, engedelmeskedjetek férjeteknek, ahogyan
illik az Úrban. Ti férfiak, szeressétek feleségeteket, és ne legyetek irántuk
mogorvák, és keserű kedvűek” (Kol. 3,18-19).
1 Kor. 11,4 Minden felnőtt férfi, aki befedett / vagy lehajtott / fővel, imádkozik, vagy prófétál, vagy Írást magyaráz,
megcsúfolja, megszégyeníti a Fejét.
1 Kor. 11,5 Minden asszony pedig, aki befedetlen / leplezetlen / fővel imádkozik, vagy prófétál, vagy Írást magyaráz, és Isten
kijelentését meghirdeti; megcsúfolja, szégyenbe hozza az ő Fejét. Mert
ugyanolyan mintha megberetváltatott volna.
1 Kor. 11,6 Mert ha az asszony nem fedi el magát teljesen,
nyiratkozzék is meg. Ha pedig szégyenletes dolog asszonynak megnyiratkozni,
vagy leborotváltatni, akkor leplezze is el magát teljesen.
1 Kor. 11,7 Mert a felnőtt férfi nem köteles befednie az ő fejét,
mivel ő az Istennek képmása, hasonmása, és dicsősége, fénye, ragyogása. De az
asszony, a nő a férfiú dicsősége, fénye, ragyogása*
*A teremtés hatodik
apján: „… monda Isten: Teremtsünk embert
a mi képünkre, képmásunkra, és
hasonlatosságunkra, vagyis hozzánk hasonlóvá. és uralkodjék a tenger halain, az
ég madarain, a barmokon, minden állaton,
mind az egész földön, és a földön
csúszó-mászó mindenféle állatokon” (1
Móz. 1,26)
„Ez az Ádám nemzetségének könyve. Amely napon teremté
Isten az embert, Isten hasonlatosságára teremté, vagyis Istenhez
hasonlóvá alkotta azt. Férfiúvá és asszonnyá, azaz nővé teremté őket, és
megáldá őket és nevezé az ő nevüket
Ádámnak, azaz embernek, amely
napon teremtetének” (1 Móz. 5,1-2)
A Krisztusban teremtett új
emberhez így szól a Szent Szellem: „Ne
hazudjatok egymás ellen, mivelhogy levetkeztétek amaz ó, vagyis a régi, Ádámi embert, az ő cselekedeteivel együtt.
És felöltöztétek amaz új embert, melynek újulása van Annak ábrázatja szerint
való ismeretre, aki teremtette azt [aki Teremtőjének képmására állandóan
megújul, hogy egyre jobban megismerje őt” (Kol. 3,9-10).
1 Kor. 11,8 Ugyanis nem a férfiú van az asszonyból, a nőből,
hanem az asszony, a nő a férfiúból*
*Az apostol bizonyságtétele: „Mert Ádám
teremtetett elsőnek, azután Éva” (1 Tim.
2,13)
Ádám megteremtése után: „És monda az Úr Isten: Nem jó az embernek
egyedül lenni; alkotok néki
segítőtársat, hozzá illőt. Mély álmomba esék az ember, és elaluvék. Akkor az Úr
Isten kivőn egyet annak oldalbordái közül, és hússal tölté be annak helyét. És
formálta az Úr Isten azt az
oldalbordát, amelyet kivett vala az emberből, asszonnyá, és vivé az emberhez.
És monda az ember: Ez már csontomból való csont, és húsomból való hús: ez asszonyembernek,
nőnek neveztessék, mert emberből
vétetett” (1 Móz. 2,18.21-23)
És Krisztusról, és az Ő
testéről szóló bizonyságtétel: „Mert az Ő
testének (szómájának): személyének,
lényének tagjai vagyunk, az Ő húsából,
és az Ő csontjaiból valók” (Eféz. 5,30).
1 Kor. 11,9 Mert nem is a férfiú teremtetett az asszonyért, a
nőért hanem az asszony, a nő a férfiúért.
1 Kor. 11,10 Ezért szükséges az asszonynak* hatalmi jelt** vagyis hatalmat szerezni a fejére, az angyalok miatt.
**Asszonynak: A latin Vulgata a mulier szót használja,
amelynek jelentése: nő, asszony: mint az emberi nem gyengébbik fele, többnyire
szellemi tekintetben a női jellemet és modort jelöli. Átvitt értelemben:
férfira alkalmazott: asszony = erőtlen.
**Hatalmi jel: (exúszia): szó szerinti jelentése:
hatalom (itt a mondat: „ezért kell az asszonynak…” s itt a fordítás elakad,
csak különböző magyarázatok és értelmezések vannak. / lásd: dr. Varga Zsigmond „Újszövetségi görög-magyar szótár” 335.
oldal /.
1 Kor. 11,11 Mindazáltal sem férfiú nincs asszony, nő nélkül, sem
asszony, nő férfiú nélkül* az Úrban.
*És azért
nincs, mert: „Elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és
hozzá kapcsolódik feleségéhez, azaz olyan szoroson tapad hozzá, mint amikor két
tárgy ragasztószerrel egymáshoz van erősítve: és lesznek egy hússá” (1 Móz. 2,22-24).
1 Kor. 11,12 Ugyanis amiképpen az asszony a férfiúból, azonképpen
a férfiú is az asszony, vagyis a nőn keresztül, mindkettő pedig az Istenből*
*Mert: Belőle jött
elő, rajta keresztül megy és Őfelé halad minden, és Beléje torkollik a mindenség. A dicsőség Neki jár a
világkorszakokban. Ámen” (Róm.
11,36).
1 Kor. 11,13 Magatokban döntsétek el tehát: illendő, és helyes
dolog-e asszonynak, azaz nőnek fedetlenül, leplezetlenül imádkozni?
1 Kor. 11,14 Avagy maga a veleszületett természet is nem arra
tanít-e titeket, hogy ha a férfiú nagy, és hosszú hajat növeszt, és visel,
csúfsága az néki, és szégyenére, gyalázatára válik?
1 Kor. 11,15 Az asszonynak pedig, ha nagy haja van, ha hosszú)
hajat visel,
dicsőség az néki; mert a haj burok, / ami körülveszi az embert / lepel, palást, gyanánt adatott néki.
1 Kor. 11,16 Ha pedig valakinek tetszik, és jónak látszik
versengeni, akadékoskodni, ebben a dologban, és tovább akarna vitatkozni, tudja
meg, nekünk olyan szokásunk nincsen, sem az Isten kihívott közösségeinek,
eklézsiájának. [Más fordítás: Ha azonban valaki valamely más szokásért
látszik vitatkozni: nincsen nekünk más, és az Isten gyülekezeteinek sincs]*
*Mert aki szeret
vitatkozni, és saját véleményének érvényt szerezni: „Az
felfuvalkodott, aki semmit sem tud, és semmit sem ért, hanem vitatkozásokban és szóharcokban, a szóharc betegségében szenved,
amelyekből származik irigység, viszálykodás, káromlások, rosszakaratú, és gonosz gyanúsítások” (1 Tim. 6,4).
1 Kor. 11,17 Amikor a következőkre rátérek, és amikor ezt a
rendelkezést adom, nem dicsérlek, és nem tapsolok, hogy nem haszonnal, hanem
kárral gyűltök egybe, mivel összejöveteletek nem javatokra, hanem
vereségetekre, kudarcotokra szolgál.
1 Kor. 11,18 Mert először is, azt hallom, mikor egybegyűltök a ti
kihívott közösségetekben, az eklézsiában, hallom, hogy szakadások,
meghasonlások, összekülönbözések, szétválások, hitszakadások vannak és
mutatkoznak köztetek; és valami
részben hiszem is*
*És ez azért van: „Mert még
testiek vagytok; mert amikor irigykedés, versengés, viszálykodás van köztetek, vajon nem hústestiek vagytok-e? És nem ember
szerint jártok-e? Nem emberi módon viselkedtek-e? Ha az egyik ezt mondja: „Én Pálé vagyok”, a másik pedig azt: „Én Apollósé”,
nem emberi módon beszéltek-e?” (1 Kor.
3,3-4)
„Kérlek azonban titeket atyámfiai, testvéreim, a
mi Urunk Jézus Krisztus nevére, hogy mindnyájan egyféleképpen szóljatok, és ne
legyenek köztetek szakadások, de legyetek teljesen egyek ugyanazon értelemben,
és ugyanazon véleményben. Azonos meggyőződéssel igazodjatok egymáshoz” (1
Kor. 1,10)
És: „Mi következik mindezekből, testvéreim? Amikor összejöttök, kinek-kinek
van zsoltára, tanítása, kinyilatkoztatása, nyelveken szólása, magyarázata:
minden épüléseteket szolgálja!” (1 Kor.
14,26)
1 Kor. 11,19 Mert szükséges, és kell is hogy szakadások, viszály, pártoskodás, meghasonlás, széthúzás, megosztottság, különböző
vallási irányzatok, vallásos csoportok, szekták is legyenek köztetek, hogy a
kipróbáltak, állhatatosak, megbízhatóak, hitelesek nyilvánvalókká, jól
láthatókká váljanak, és megismertessenek, kitűnjenek ti köztetek. Mert a
megbízhatók csak így tűnnek ki közületek*
*Pál apostol így
búcsúzik az efézusi vénektől: „Mert én tudom azt, hogy az én eltávozásom
után jőnek ti közétek dühös, gonosz, farkasok, kik nem kedveznek a nyájnak, és
nem kímélik a nyájat. Sőt ti magatok közül is támadnak férfiak, kik fonák
dolgokat beszélnek, hogy a tanítványokat maguk után vonják” (Csel. 20,29-30)
Az Úr már kijelentette, hogy
az Ő népének mit kell tenni a hamis tanítókkal: „Mikor te közötted jövendőmondó, próféta, vagy álomlátó támad és jelt vagy csodát ád néked tudtodra. Ha
bekövetkezik is az a jel vagy a csoda, amelyről szólott vala néked, mondván:
Kövessünk más, idegen isteneket, akiket te nem ismersz, és tiszteljük azokat:
Ne hallgass efféle jövendőmondónak, prófétának beszédeire, vagy az efféle
álomlátóra. Mert csak próbára tesz benneteket Istenetek, hogy megtudja, ha
szeretitek-e az Urat, a ti Isteneteket teljes szívetekből, és teljes
lelketekből? Az Urat, a ti Isteneteket kövessétek, és őt féljétek, és az ő
parancsolatait tartsátok meg, és az ő szavára hallgassatok, őt tiszteljétek, és
ő hozzá ragaszkodjatok. Az a jövendőmondó pedig vagy álomlátó ölettessék meg,
mert annak a prófétának és annak az álomlátónak pedig meg kell halnia. Mert
pártütést hirdetett az Úr ellen, a ti Istenetek ellen, és el akart téríteni
Istenetektől, az ÚRtól, aki kihozott titeket Egyiptom földéből, és
megszabadított téged a szolgaságnak házából; El akart tántorítani téged arról
az útról, amelyet parancsolt néked az Úr, a te Istened, hogy azon járj.
Gyomláld, és takarítsd ki azért a gonoszt magad közül, a magad köréből” (5
Móz. 13,1-6)
János apostol a hamis
tanítókról így szól: „Fiacskáim, itt az
utolsó óra; és amint hallottátok, hogy az antikrisztus eljő, így most sok
antikrisztus támadt, és jelent meg;
ebből tudjuk, hogy itt az utolsó óra. Közülünk váltak ki, de nem voltak
közülünk valók; mert ha közülünk valók lettek volna, velünk maradtak volna; de
hogy nyilvánvalóvá legyen felőlük, hogy nem mindnyájan közülünk valók” (1 Ján. 2,18-19)
Péter apostol is erre
figyelmezteti a Krisztus népét: Valának pedig hamis, és hazug próféták, vagyis álpróféták is a nép között, amiképpen ti köztetek is lesznek hamis, vagyis áltanítók, akik
veszedelmes eretnekségeket, romboló szakadásokat, pusztító tévtanokat fognak közétek titokban
és ravaszul becsempészni. Akik vallási irányzatokat, vallásos csoportokat,
felekezeteket, vezetnek be, ezáltal viszályt, pártoskodást, meghasonlást,
különválást, széthúzást hoznak létre. És az
Urat, aki megváltotta, aki megvásárolta őket,
megtagadván, és elutasítva önmagukra
hirtelen való veszedelmet,és gyors pusztulást, és romlást zúdítanak. És sokan fogják
követni azoknak romlottságát, kicsapongásaikat, eltévelyedéseiket, és sokan
fognak engedelmeskedni,
és behódolni nekik, és követik majd veszedelmes útjukat, ami romlást, és
pusztulást hoz rájuk. s miattuk
becsmérelni fogják az igazság, azaz a valóság útját. És a telhetetlenség, a
nyereségvágy,
kielégítetlen kapzsiság, mohóság miatt költött, vagyis kitalált
igékkel, behízelgő, kedveskedő, mesterkélt beszédekkel
vásárt űznek belőletek, és becsapnak, kifosztanak titeket. Akiknek ítéletük régtől fogva és régóta nem szünetel, és nem
késlekedik, és romlásuk, és
pusztulásuk nem szunnyad. [Más fordítás: Nyereségvágyból fakadó
szavaikkal igyekeznek megvásárolni titeket, és szép szavakkal fognak kifosztani
kapzsiságukban; De ők veszedelmüket, és pusztulásukat nem kerülik el]” (2
Pét. 2,1-3).
1 Kor. 11,20 Mikor tehát egybegyűltök, ugyanabból a célból, és
ugyanarra a helyre, az a lakoma már nem az Úr vacsorájának elköltése.
1 Kor. 11,21 Mert ugyanis mindenki az ő saját lakomáját veszi elő,
hogy elfogyassza és így az egyik éhen marad, a másik pedig dőzsöl, és
lerészegedik*
*De: „Olyanok ezek az emberek, mint a piszkos folt
a ruhán, vagy a vízben lévő, és a felszínen nem látható sziklazátony,
amelyen hajótörést lehet szenvedni, amikor
veletek együtt vacsoráznak a gyülekezetben. Szemtelenül együtt esznek veletek,
de csak magukat hizlalják…” (Júd. 1,12).
1 Kor. 11,22 Hát nincsenek-e házaitok, otthonotok az evésre és
ivásra, hogy ott egyetek és igyatok? Avagy az Isten kihívott közösségét, az
eklézsiát vetitek-e meg, vagy nézitek le, és azokat szégyenítitek-e meg,
akiknek nincsen? A szegényeket, akiknek semmijük nincsen? Mit mondjak néktek?
Dicsérjelek-e titeket e dologban? Nem dicsérlek*
*És Jakab apostol
folytatja: „Figyeljetek csak ide, szeretett testvéreim: vajon nem Isten
választotta-e ki azokat, akik a világ szemében szegények, hogy hitben gazdagok
legyenek, és örököljék azt az országot, amelyet Isten az őt szeretőknek ígért.
De ti megszégyenítettétek a
szegényt…” (Jak. 2,5-6).
1 Kor. 11,23 Mert én ugyanis az Úrtól vettem* amit átadtam néktek: hogy az Úr
Jézus azon az éjszakán, melyen elárultatott, kiszolgáltatott, és átadatott,
vette fogta a kenyeret**
*Az apostol
megvallása: „mert én nem embertől vettem, nem is tanítottak rá,
hanem Jézus Krisztus kinyilatkoztatásából kaptam”
**Az Úr Jézus
golgotai áldozata előtt tanítványaival tartotta meg a pászka vacsorát, és: „Mikor pedig
beestveledék, letelepszik vala a tizenkettővel, Mikor pedig evének, vevé Jézus
a kenyeret és hálákat adván, megtöré és adá a tanítványoknak, és monda:
Vegyétek, egyétek; ez az én testem” (Mát.
26,20.26)
A jeruzsálemi keresztények
naponta törték meg a kenyeret: „Akik
pedig hittek a beszédének, bemeritkeztek, és azon a napon mintegy háromezer
személy csatlakozott hozzájuk. Ezek pedig kitartóan részt vettek az apostoli
tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban. Napról
napra állhatatosan, egy szívvel voltak a templomban, és amikor házanként
megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben” (Csel. 2,41-42.46)
A kenyér megtörésének ideje: „A hét első napján pedig, amikor
összegyűltünk, hogy megtörjük a kenyeret, Pál prédikált nekik, és mivel másnap
már el akart utazni, a tanítást egészen éjfélig meghosszabbította” (Csel. 20,7).
1 Kor. 11,24 És hálákat adván, megtörte és ezt mondotta: Vegyétek,
egyétek! Ez az én testem (szómám) = teljes lényem, mely ti
érettetek, és helyettetek megtöretik; ezt cselekedjétek a rólam való
megemlékezésül*
*A kenyér
megtöréséről sok mondanivalója van a Szent Szellemnek: az evangélium így ad hírt az
utolsó vacsorán megtört kenyérről: „És minekutána a
kenyeret vette, hálákat adván megtörte, és átnyújtotta nékik,
mondván: Ez az én testem (szómám): személyem,
teljes lényem, mely ti érettetek adatik: ezt cselekedjétek
az én emlékezetemre” (Luk. 22,19)
Az Úr Jézust hatalmas tömeg
hallgatta, éhen szomjan, s a tanítványok szóltak az Úrnak emiatt: „És parancsolá nékik, hogy ültessenek le
mindenkit csoportonként a zöld pázsitra. Letelepedének azért szakaszonként,
százával és ötvenével. Ekkor Jézus vette az öt kenyeret és a két halat,
feltekintett az égre, megáldotta és megtörte
a kenyereket, majd átadta a tanítványoknak, hogy tegyék eléjük; és a két
halat is elosztotta mindnyájuknak. Miután mind ettek, és jól is laktak, összeszedték
a kenyérdarabokat tizenkét tele kosárral; és azt is, ami a halakból maradt.
Akik pedig ettek a kenyerekből, ötezren voltak, csak férfiak” (Márk. 6,39-44)
János apostol írása szerint
az Úr Jézus - a jelenlévő tömegnek - szintén arról beszél, hogy az Ő teste
étel, és az Ő vére ital. De az utolsó vacsorán a testté lett Ige, az Úr Jézus
Krisztus az Övéinek adja az Ő testét és vérét, vagyis (szómáját) lényét, személyét, erejét. Akik még nem az Övéi, azoknak
adta az Ő hústestét, vagyis az Igét (a logoszt),
mely szintén az Ő látható teste: „Bizony,
bizony mondom néktek: Aki én bennem hisz, örök élete van annak. Én vagyok az
életnek kenyere. A ti atyáitok a mannát ették a pusztában, és mégis meghaltak.
De ez az a kenyér, amely a mennyből szállott alá, hogy aki eszik belőle meg ne
haljon. Én vagyok amaz élő kenyér, amely a mennyből szállott alá; ha valaki
eszik e kenyérből, él örökké. És az a kenyér pedig, amelyet én adok, az én
hústestem, amelyet én adok a világ életéért. Tusakodnak azért a zsidók egymás
között, mondván: Mi módon adhatja ez nékünk a hústestét, a húsát, hogy azt
együk (Más fordítás: A zsidók erre
vitatkozni kezdtek egymással, és ezt kérdezték: Hogyan adhatná ez nekünk a
húsát eledelül)? Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony
mondom néktek: Ha nem eszitek az ember Fiának hústestét, azaz húsát és nem
isszátok az ő vérét, nincs élet bennetek. De aki eszi az én hústestemet, azaz
húsomat és issza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az
utolsó napon. Mert az én hústestem, azaz
húsom bizony valóságos étel és az én vérem bizony valóságos ital. Aki eszi az
én hústestemet / húsomat
és issza az én véremet, az én bennem lakozik, és az énbennem marad, és én
őbenne. Amiként elküldött engem amaz
élő Atya, és én az Atya által élek: akként az is, aki engem eszik, él
énáltalam. Ez az a kenyér, amely a
mennyből szállott alá; és ez nem olyan, mint amilyet atyáitok ettek, és mégis
meghaltak: aki ezt a kenyeret eszi,
él örökké. Ezeket mondá a zsinagógában, amikor tanít vala Kapernaumba” (Ján. 6,47-59).
Hiszen: „… az Ige, a (logosz) hústestté
lett és itt élt, itt sátorozott, itt vert sátrat, és letáborozott mi közöttünk. Mert közöttünk vett szállást. És
láttuk, és szemléltük az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét…
(Ján. 1,1-2).
A feltámadott Úr az emmausi
úton megjelenik két tanítványnak: „És
amikor asztalhoz telepedett velük, vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és nekik adta. Erre megnyílt a
szemük, és felismerték, ő azonban eltűnt előlük” (Luk. 24,30-31).
Pál apostol a troási
gyülekezetben hirdeti Isten igéjét: „A
hétnek első napján pedig a tanítványok egybegyűlvén a kenyér megtörésére, Pál
prédikál vala nékik, mivelhogy másnap el akara menni; és a tanítást megnyújtá
éjfélig. Vala pedig elegendő szövétnek, elegendő fény abban a felházban, ahol
egybe valának gyülekezve. Egy Eutikhus nevű ifjú pedig ül vala az ablakban,
mély álomba merülve: és mivelhogy Pál sok ideig prédikála, elnyomatván az álom
által, aláesék a harmadik rendházból, és halva véteték föl. Pál pedig
alámenvén, reá borula, és magához ölelve monda: Ne háborogjatok és ne
zajongjatok; mert az élet benne
van. Azután fölméne, és megtörte a
kenyeret és evék, és sokáig, mind virradatig beszélgetvén, úgy indula el” (Csel. 20,7-11)
Pál apostolt hajón viszik a
római fogságra, és a hajó nagy viharba kerül: „Addig pedig, míg nappal lenne, inti vala Pál mindnyájukat, hogy
egyenek, mondván: Ma tizennegyedik napja, mióta folyton étlen várakoztok,
semmit sem véve magatokhoz. Azért intelek benneteket, hogy egyetek, mert ez a
ti javatokra szolgál, a ti megmeneküléseteket szolgálja. Mert közületek senkinek sem esik le egy
hajszál a fejéről. Mikor pedig ezeket mondá, és kenyeret vőn kezébe, hálákat
ada Istennek mindnyájuk előtt, és megtörvén, elkezdett enni. Felbátorodván
pedig mindnyájan, szintén vevének magukhoz táplálékot. Valánk pedig a hajóban
összesen kétszázhetvenhatan” (Csel.
27,33).
1 Kor. 11,25 Ugyanígy a
poharat is vette, az étkezés után, és így szólt: E pohár amaz újtestamentum, az
Újszövetség az én vérem által / az
én véremben / ezt cselekedjétek,
valahányszor, és amikor csak isztok belőle, az énrólam való megemlékezésül
tegyétek ezt*
*Lukács, és Máté
így ír erről: „Hasonlóképen a poharat is, minekutána vacsorált, ezt mondván: E pohár
amaz Újszövetség az én véremben; mely ti érettetek, helyettetek, kiontatik. [Más fordítás:
Ez a pohár értetek, és helyettetek ömlő vérem által az Újszövetség” (Luk.
22,20)
„Mert ez az én vérem, az újszövetségnek vére, amely
sokakért, vagyis sok emberért kiontatik,
bűnöknek azaz a cél elvétésének bocsánatára,
és eltörlésére” (Mát. 26,28).
Márk írása szerint: „Azután vette a poharat, hálát adott,
odaadta nekik, ittak belőle mindnyájan, és ezt mondta nekik: „Ez az én vérem, a
szövetség vére, amely sokakért kiontatik” (Márk.
14,23-24).
Pál apostolon keresztül
érkezik a kijelentés: „És ezért
újszövetségnek a közbenjárója lett ő
- Krisztus - mert meghalván az első szövetség alatt elkövetett bűnök
váltságáért, az elhívottak elnyerjék az örökkévaló örökségnek ígéretét. Mert
ahol végrendelet van, szükséges, hogy a végrendelkező halála bekövetkezzék.
Mivel a végrendelet holtak után jogerős, különben pedig, ha él a végrendelkező,
épen nem érvényes. Innét van, hogy az első sem szenteltetett meg, és nem
léptették életbe vér nélkül. Mert mikor Mózes a törvény szerint minden
parancsolatot elmondott az egész népnek, vevén a borjúknak és a bakoknak vérét,
vízzel és vörös gyapjúval meg izsóppal együtt, és meghintette magát a könyvet
is és utána az egész népet meghintette, Mondván: Ez azon szövetség vére,
amelyet Isten számotokra rendelt. Majd a sátort is és az istentiszteletre való
összes edényeket hasonlóképen meghintette vérrel. És csaknem minden vérrel
tisztíttatik meg a törvény szerint, és vérontás nélkül nincsen bűnbocsánat.
Annakokáért szükséges, hogy a mennyei dolgoknak ábrázolatai, képmásai ezekkel
tisztíttassanak meg, maguk a mennyei dolgok azonban ezeknél különb
áldozatokkal” (Zsid. 9,15-23)
És beteljesült a prófécia,
amelyben azt ígérte az Úr: „Eljön az, az
idő - így szól az ÚR -, amikor újszövetséget kötök Izráel és Júda házával. Nem
ama szövetség szerint, amelyet az ő atyáikkal kötöttem az napon, amelyen kézen
fogtam őket, hogy kihozzam őket Egyiptom földéből, de akik megrontották az én
szövetségemet, noha én férjük maradtam, azt mondja az Úr. Hanem ilyen lesz az a
szövetség, amelyet Izráel házával fogok kötni, ha eljön az ideje - így szól az
ÚR -: Törvényemet a belsejükbe helyezem, szívükbe írom be. Én Istenük leszek,
ők pedig népem lesznek. Akkor nem tanítja többé egyik ember a másikat, ember az
embertársát arra, hogy ismerje meg az Urat, mert mindenki ismerni fog engem,
kicsinyek és nagyok - így szól az ÚR -, mert megbocsátom bűneiket, és nem
gondolok többé vétkeikre” (Jer.
31,31-34)
És hogy ez a kijelentés
minden kor hívőinek szól, arról János apostol így tesz bizonyságot: „És
néktek kenetetek van a Szenttől, és mindent tudtok. És az a kenet, amelyet ti
kaptatok tőle, bennetek marad, és így nincs szükségetek arra, hogy valaki
tanítson titeket; hanem amint az a kenet megtanít titeket mindenre, úgy igaz is
az és nem hazugság, és amiként megtanított titeket, úgy maradjatok ő benne” (1 Ján. 2,20.27)
Pál apostol tanítása a
korintusbeli – és minden – hívőknek: „Mint
okosokhoz szólok, ítéljétek meg ti, amit mondok. A hálaadásnak pohara, amelyet
megáldunk, nem a Krisztus vérével való közösségünk-e? Nemde a Krisztus vérében
való részesülés? A kenyér, amelyet megtörünk nem a Krisztus testével (szómájával): személyével, Lényével
való közösségünk-e? Nemde a Krisztus testében (szómájában): személyében lényében való részesedés? Mert egy a
kenyér. Egy test, vagyis egy kenyér,
és egy test (szóma): személy vagyunk
sokan; mert mindnyájan az egy kenyérből részesedünk” (1 Kor. 10,15-17) .
1 Kor. 11,26 Mert valahányszor eszitek e kenyeret és isszátok e
pohárt, az Úrnak halálát hirdetitek, amíg eljövend*
*Az Úr Jézus így figyelmezteti
az Őbenne hívőket: „Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, amelyen
az embernek Fia eljő” (Mát. 25,13)
Az Úr ígérete az Övéinek: „És ha majd elmentem, és helyet készítettem
nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott
legyetek ti is” (Ján. 14,3)
A szenvedése előtt a főpapnak így szól a
kihallgatásán: „… mondom néktek:
Mostantól fogva meglátjátok az embernek Fiát ülni az Istennek hatalmas jobbján,
és eljőni az égnek felhőiben” (Mát. 26,64).
1 Kor. 11,27 Úgyhogy aki méltatlanul,
nem megfelelően, illetéktelenül, érdemtelenül eszi e kenyeret, vagy issza az
Úrnak poharát, vádolható lesz, / mert
áldozatául esett a sátánnak / az Úr
teste (szómája): személye és vére miatt*
*Hogy ki a méltatlan
arról a Szent Szellem így szól: „Nem ihatjátok az Úr poharát is és
az ördögök, azaz a démonok poharát
is. Nem lehettek az Úr asztalának és az ördögök, azaz a démonok asztalának részesei” (1 Kor. 10,21)
Mert: „… mi egyezsége Krisztusnak Béliállal?...” (2 Kor. 6,15)
Hiszen: „Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli, és a
másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti…” (Mát. 6,24).
„Lehetetlen ugyanis, hogy akik egyszer
megvilágosíttattak, s megízlelték a mennyei ajándékot, és részeseivé lettek a
Szent Szellemnek, És megízlelték az Istennek jó beszédét és a jövendő világnak
erőit, de elestek: azok ismét megújuljanak és megtérjenek; hiszen újra
megfeszítik önmaguknak az Isten Fiát, és meggyalázzák őt” (Zsid. 6,4-6)
„Mit gondoltok: mennyivel súlyosabb büntetésre lesz
méltó az, aki Isten Fiát lábbal tapodja, a szövetség vérét, amellyel
megszenteltetett, közönségesnek, és tisztátalannak tartja, és a kegyelem
Szellemét megcsúfolja, és bántalmazza?”
(Zsid. 10,29).
1 Kor. 11,28 Vizsgálja meg azért az ember sajátmagát, és úgy egyék
abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból*
*És így folytatja
az apostol: „Önmagatokat tegyétek próbára, hogy igazán hisztek-e?! Önmagatokat
vizsgáljátok meg! Vagy nem ismeritek fel magatokon, hogy Jézus Krisztus
bennetek van? Ha nem, akkor még alkalmatlanok vagytok” (2 Kor. 13,5)
„Mindenki a
saját tetteit vizsgálja meg, és akkor csakis a maga tetteivel dicsekedhet, és
nem a máséval” (Gal. 6,4)
„Akarod-e pedig tudni, te hiábavaló, ostoba ember,
hogy a hit cselekedetek nélkül megholt, vagyis meddő? Mert amiképpen holt a
test szellem nélkül, akképpen holt a hit is cselekedetek nélkül” (Jak. 2,20.26).
1 Kor. 11,29 Mert aki méltatlanul, nem megfelelően,
illetéktelenül, érdemtelenül eszik és iszik, és anélkül hogy megkülönböztetné
az Úr testét, azaz személyét saját döntésének erdményét eszi és issza.
Mivelhogy nem becsüli meg, és kételkedik, tétovázik, meginog, és nem helyesen
ítéli meg az Úrnak testét (szómáját): személyét.
1 Kor. 11,30 Ezért van tiköztetek sok erőtlen, gyenge, tehetetlen és beteg, és ezért halnak meg
számosan.
1 Kor. 11,31 Mert ha mi megítélnénk sajátmagunkat, nem vonnánk
magunkra ítéletet*
*És hogy hogyan
ítéljük meg magunkat, arról így szól a Szent Szellem: „Önmagatokat
tegyétek próbára, hogy igazán hisztek-e?! Önmagatokat vizsgáljátok meg! Vagy
nem ismeritek fel magatokon, hogy Jézus Krisztus bennetek van? Ha nem, akkor
még kipróbálatlanok, és méltatlanok vagytok”
(2Kor. 13,5).
1 Kor. 11,32 De mikor ítéltetünk* azaz helyrehozza a helytelent, az Úrtól
taníttatunk**vagyis
utat mutat, útbaigazít, hogy ezzel a világgal*** azaz evilággal, vagyis a teremtett világgal együtt el ne kárhoztassunk**** azaz nehogy a kárt hozó, vagyis
a sátán hatalma alatt maradjunk*****
*Ítéltetünk (krinó): alapjelentése: elválaszt, megkülönböztet;
(ki)válogat, elkülönít, kiválaszt; kiemel, meghatároz valamit;
**Taníttatunk: (paideuó): nevel, tanít, oktat;
fegyelmez, utat mutat; útbaigazít; helyreigazít.
***Világgal (koszmosz) világegyetem;
világmindenség; a teremtett világ (azaz: az angyalok és emberek együtt).
****Kárhoztassunk (katakrinó): a görög fogalom
mondanivalója: kárt hozó valami (nehogy a kárt hozó, vagyis a sátán hatalma
alatt
*****Az Úr Jézus
kijelentése azokról, aki Őbenne hisznek, és a hitetlenség következményéről: „Aki hisz, és
bemeritkezik, üdvözül, azaz bűnbocsánatot, megmenekülést (rossztól,
veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből. Mindenfajta
problémából, bajból); megszabadítás (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi
lényektől /démonoktól/; oltalmazást, biztonságot; állandóságot; jólétet
(bővölködés anyagi és szellemi javakban); jóllétet (egészség); boldogságot,
megtartatást, nyer. Aki pedig nem
hisz, elkárhozik, azaz a sátán
hatalma alatt marad” (Márk. 16,16)
Dávid így kéri az Urat,
kijelentve azt is, hogy mit jelent az Úr ítélete: „Tartsd meg életemet, hogy dicsérhesselek, és a te döntéseiddel segíts engem!” (Zsolt.
119,175)
Már Salamon így figyelmezteti
a mindenkorban élő hívőket: „Az Úrnak
tanítását, nevelését, útbaigazítását,
és helyreigazítását fiam, ne utáld, és ne vesd meg. Se meg ne und, és el ne
lankadj az ő oktatásán, vagy amikor megfegyelmez az Igével. Mert akit szeret az ÚR, azt megdorgálja. - azaz próbatételeknek
veti alá, - de mint apa a fiát, akit
kedvel, akiben örömét leli”
(Péld.
3,11-12)
A feltámadott Úr kijelentése: „Akit én szeretek, és kedvelek, vagyis akihez vonzódok, azt meggyőzőm, oktatom, és figyelmeztetem:
igyekezz tehát, légy buzgóságos és térj
meg, vagyis változtasd meg a gondolkodásmódodat, és fordulj vissza Isten felé!
(Jel.
3,19)
Az apostol kérdése minden
hívőhöz: „És elfeledkeztetek-e buzdításról, és bátorításról, amely néktek, mint fiaknak szól. Fiam, ne
vesd meg, és ne nézd le az Úrnak tanítását, útbaigazítását, vagy helyreigazítását,
se meg ne lankadj, és el ne csüggedj, ha ő elmondja a hibád, és
meggyőz téged. Mert akit szeret az Úr, megdorgálja, oktatja, próbatételeknek
vet alá pedig mindenkit, akit fiává fogad. Semmiféle tanítás, nevelés, fegyelmezés, útbaigazítás és helyreigazítás
ugyan pillanatnyilag nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek. Ámde utóbb a
megigazulás békességes gyümölcsét hozza azoknak, akik általa megedződtek” (Zsid.
12,5.6.11)
Dávid megvallása: „Boldog ember az, akit te megfeddesz, azaz
oktatsz, helyreigazítsz, Uram,
és akit megtanítasz a te törvényedre;
Hogy nyugalmat adj annak a veszedelem napján, és hogy megóvd a rossz, káros,
ártalmas, azaz gonosz napoktól, míg megásták a sírját a hitetlennek!” (Zsolt. 94,12-13)
Így aztán én: „Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem
az Úrnak cselekedeteit! Keményen oktatott engem az Úr; de nem adott át engem a
halálnak” (Zsolt. 118,17-18)
1 Kor. 11,33 Azért atyámfiai, testvéreim, mikor egybegyűltök az
evésre, egymást megvárjátok.
1 Kor. 11,34 Ha pedig valaki éhes, otthon egyék, nehogy ítéletre -
vagyis a sátán hatalmába kerülve - gyűljetek egybe. A többit majd megérkezésem
után rendezem el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.