1 Korintusi levél 2. fejezet: Az igehirdető feladata, és az igehirdetés módja.(göröggrl éd kapcsolódó igékkel / revideált)

1Kor. 2,1 Én is, amikor megérkeztem hozzátok testvéreim, atyámfiai, nem azért mentem, és nem úgy érkeztem, mint aki ékesszólás keresett szavaival, vagy magasröptű, fellengző beszéddel, vagy bölcsesség fölényével hirdeti nektek az Isten, vagyis Krisztus bizonyságtételét, misztériumát, szent titkát, tanúságtételét^*

*Pál apostol küldetésének céljáról, így tesz megvallást: „Mert… azért küldött engem a Krisztus, hogy...az evangéliumot hirdessem; de nem szólásban való bölcsességgel, hogy a Krisztus keresztje, vagyis kínoszlopa hiábavaló ne legyen” (Kor. 1,17)

„Mert nem beszédben áll, és nem szavakon alapszik, vagy szóban nyilatkozik meg az Istennek országa, az Isten királysága, uralma, hanem erőben, hatalomban, és csodatevő erőben” (1 Kor. 4,20).

1Kor. 2,2 Mert úgy határoztam, és úgy döntöttem, hogy nem tudok közöttetek másról, vagyis nem akarok semmiről sem tudni, csak Jézus Krisztusról, még pedig róla is mint a megfeszítettről, mint az oszlopra feszítettről*

*Pál apostol vallástétele: De: „… én elsősorban azt adtam át nektek, amit én magam is kaptam; hogy tudniillik Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint. Eltemették, és - ugyancsak az Írások szerint - feltámadt a harmadik napon” (1 Kor. 15,3)

Ezért: „Mi Krisztust prédikáljuk, mint megfeszítettet, a zsidóknak ugyan botránkozást, a görögöknek pedig bolondságot” (1 Kor. 1,23).

„Mert nem önmagunkat hirdetjük, hanem Krisztus Jézust, az Urat, önmagunkat pedig mint szolgáitokat Jézusért” (2 Kor. 4,5).

1Kor. 2,3 És én erőtlenség, és gyöngeség, félelem, és a félelem miatt elerőtlenedve, és nagy rettegés, reszketés, és remegés között félve és nagyon elfogódottan jelentem meg nálatok, és érkeztem meg hozzátok^*

*Az apostol betöltötte ezt az Igét is: „Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek, és vigadjatok reszketéssel” (Zsolt. 2,11).

 De az Úr így bátorítja Pált: „Monda pedig az Úr látás által éjszaka Pálnak: Ne félj, hanem szólj és ne hallgass; Mert én veled vagyok és senki sem támad reád, hogy néked ártson; mert nékem sok népem van ebben a városban” (Csel. 18,9.10).

1 Kor. 2,4 És az én beszédem és az én prédikálásom, az én igehirdetésem nem emberi bölcsességnek hitető beszédeiben, nem a bölcsesség meggyőző és rábeszélő szavaiból állott, és nem tudományos szavakkal szólott, hanem Szellemnek és erőnek, hatalomnak, és csodatevő erőnek megmutatásában, és megnyilvánulásában]^*

*Feladatáról így tesz megvallást Pál apostol: „Mert… azért küldött engem Krisztus, ...hogy az evangéliumot hirdessem, de nem bölcselkedő beszéddel, hogy a Krisztus kínoszlopa el ne veszítse erejét” (1Kor. 1,17)

És mi: „Ezeket hirdetjük…, de nem emberi bölcsességből tanult szavakkal, hanem a Szellemtől jött tanítással, a szellemi dolgokat a szellemi embereknek magyarázva” (1Kor. 2,13)

„Mert nem beszédben áll az Istennek országa, hanem erőben” (1 Kor. 4,20)

És: „… ez a mi dicsekvésünk, amelyről lelkiismeretünk bizonyságot tesz, hogy az Isten szentségével és tisztaságával, nem emberi bölcsességgel, hanem Isten kegyelmével jártunk a világban, kiváltképpen pedig közöttetek” (2Kor. 1,12)

„az igazság igéjével, Isten erejével, az igazság jobb és bal felől való fegyvereivel” (2Kor. 6,7)

„Ezt azért mondom, nehogy valaki titeket megtévesztő szavakkal félrevezessen” (Kol. 2,4)

„Mert a mi evangéliumunk ti nálatok nem áll csak szóban, hanem isteni erőkben is, Szent Szellemben is, sok bizodalomban is; amiképpen tudjátok, hogy milyenek voltunk közöttetek ti érettetek” (1 Thess. 1,5).

1Kor. 2,5 hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején, és hatalmán nyugodjék^*

*És ezt azért mondjuk, hogy: „Vigyázzatok, hogy rabul ne ejtsen valaki titeket olyan bölcselkedéssel és üres megtévesztéssel, amely az emberek hagyományához, a világ elemeihez, és nem Krisztushoz alkalmazkodik” (Kol. 2,8).

1Kor. 2,6 A tökéletesek, vagyis a teljességre jutottak, érett korúak, és nagykorúak, vagyis a hitben férfiak, azaz felnőttek között azonban mi is bölcsességet szólunk, és hirdetünk. De nem e világnak, vagyis nem ennek a világkorszaknak, sem e világ múlandó fejedelmeinek, és nem e világkorszak vezetőinek, akik elpusztulnak, akik eltöröltetnek, és megsemmisülnek bölcsességét, miknek hatása elvész, megszűnik, hatástalanná és eredménytelenné válik, kudarcba fullad, és csődöt mond]^*

*És tesszük ezt mindaddig: „Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére. Hogy többé ne legyünk gyermekek, kiket ide s tovahány a hab és hajt a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság által. Hanem az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva nevekedjünk Abban, aki a fej, a Krisztusban” (Eféz. 4,13-15).

1Kor. 2,7 hanem Isten titkos, és titokzatos bölcsességét szóljuk, azt az elrejtett, és titokban tartott bölcsességet, amelyet az Isten öröktől fogva és előre, az örök korok, vagyis a világkorszakok (aionok) előtt elrendelt, és ki jelölt külön a mi dicsőségünkre, vagyis a mi megdicsőülésünkre^*

*A Szent Szellem kijelentése Isten titkáról: „Annak pedig, aki titeket megerősíthet az én evangéliumom és a Jézus Krisztus hirdetése szerint, ama titoknak kijelentése folytán, mely örök időtől fogva el volt hallgatva. Most pedig megjelentetett a prófétai írások által, az örök Isten parancsolata szerint, a hitben való engedelmesség végett minden pogányoknak, vagyis minden nemzetnek tudomására adatván...; Amely egyéb időkben meg nem ismertettetett az emberek fiaival úgy, ahogy most kijelentetett az Ő szent apostolainak és prófétáinak a Szellem által” (Róm. 16,25-26; Eféz. 3, 5)

Hatalmas titok ez, hogy: „... Isten megjelent hústestben...” (1 Tim. 3,16)

És most már: „... a Krisztus ti bennetek van...” (Kol. 1,27)

Erről a titokról már Dávid is prófétált „... a király ellenségeinek szívében” (Zsolt. 45,6).

1Kor. 2,8 Ezt e világ, vagyis e világkorszak (aion) fejedelmei és vezetői, és uralkodói közül senki sem ismerte fel, egy sem tudta, mert ha felismerték, és ha tudták volna, a dicsőség Urát soha nem feszítették volna meg, nem vonták volna kínoszlopra^*

*És az ige bizonyságtétele azokról, akiket ő fejedelmeknek nevez: „Akkor egybegyűlnek a főpapok, az írástudók és a nép vénei a főpap házába, akit Kajafásnak hívtak, És tanácsot tartanak, hogy Jézust álnoksággal megfogják és megöljék” (Mát. 26,3-4)

Péter apostol a Szent szellem kitöltése után így beszél a zsidókhoz: „Az Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak Istene, a mi atyáinknak Istene megdicsőítette az ő Fiát, Jézust, kit ti elárulátok, és megtagadátok Pilátus előtt, noha ő úgy ítélt, hogy elbocsátja. Ti pedig azt a szentet és igazat megtagadátok és kívánátok, hogy a gyilkos ember bocsáttassék el néktek, Az életnek fejedelmét pedig megölétek; kit az Isten feltámasztott a halálból, minek mi vagyunk bizonyságai. De most, atyámfiai, tudom, hogy tudatlanságból cselekedtetek, miképpen a ti fejedelmeitek is” (Csel. 3,13-15.17).

1Kor. 2,9 Hanem hirdetjük, [és prédikáljuk] amint meg van írva: „Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve, vagyis a bensőnk meg sem sejtett, föl nem fogott, és meg sem gondolt azt készítette el az Isten az őt szeretőknek, azoknak, akik magukat teljesen átadják Istennek, és eggyé válnak vele]^*

*Ézsaiás és Jeremiás így prófétál erről: „Soha, senki sem hallotta, fülébe nem jutott, szemével nem látta, hogy volna Isten rajtad kívül, aki ilyet tenne a benne bízókért. Az Úr ígérete: És adok néktek szívem szerint való pásztorokat, és legeltetnek tudománnyal és értelemmel. És ha majd megsokasodtok és megszaporodtok a földön azokban a napokban, azt mondja az Úr, nem mondják többé: Az Úr szövetségének ládája, vagyis a frigyláda! Szívére se veszi senki, rá se gondolnak, meg sem látogatják, és nem készítik meg újra. Mert ímé, új egeket és új földet teremtek, és a régiek ingyen sem említtetnek, még csak észbe sem jutnak” (Ézs. 64,3; Jer. 3,15-16;Ésa. 65,17)

Péter apostol ennek a próféciának a beteljesülését hirdeti és várja az: „új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, amelyben igazság lakik” (2Pt. 3,13).

1Kor. 2,10 Nekünk pedig kinyilatkoztatta, kijelentette, feltárta, megjelentette, leleplezte, és nyilvánvalóvá tette Isten az Ő Szelleme által, mert a Szellem mindent megvizsgál, mindent átlát, kikutat, kifürkész még Isten mélységeit is.

[Más fordítás: Mert a bennünk élő Szellem mindent kutat, vizsgál, tanulmányoz, még Isten igazi lényegét] is^*

*Az Úr Jézus kijelenti, hogy az Övéi érteni fogják Isten országának titkait: „... néktek megadatott, hogy érthessétek a mennyek országának titkait...” (Mát. 13,10-11).  

Ahhoz, hogy megértsük Isten terveit, gondolatait, szükségünk van Tőle való kijelentésre, mert a bennünk élő Szent Szellem még Isten igazi lényegét is ismeri: „...a Szent Szellem...mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, amiket mondottam néktek” (1 kor. 2,10; Ján. 14,26).  

Mindazok, akik befogadták Őt, meg is kapják: „És néktek kenetetek van a Szenttől, és mindent tudtok. És az a kenet, amelyet ti kaptatok tőle, bennetek marad, és így nincs szükségetek arra, hogy valaki tanítson titeket; hanem amint az a kenet megtanít titeket mindenre, úgy igaz is az és nem hazugság, és amiként megtanított titeket, úgy maradjatok ő benne” (1 Ján. 2,20.27).

Isten titkait az ördög nem tudja megjelenteni: „Felele Dániel a király előtt, és mondá: A titkot, amelyről a király tudakozódék, a bölcsek, varázslók, írástudók, jövendőmondók meg nem jelenthetik a királynak. De van Isten az égben, aki a titkokat megjelenti. És ő tudtára adta Nabukodonozor királynak: mi lészen az utolsó napokban” (Dán. 2,27-28)

És hogy ki Ő, aki a kijelentést adja, vagyis a bennünk élő Szent Szellem: „Mert aki hegyeket formál, és szelet teremt, aki tudtára adja szándékát az embernek, aki hajnalt és alkonyatot alkot, és a föld magaslatain lépked, annak neve: az ÚR (JHVH = Jahve), a Seregek Istene” (Ám. 4,13)

Pál apostol is erről tesz bizonyságot, és egyben arról is, hogy ki a Seregek Ura: „Mert én sem embertől vettem azt, sem nem tanítottak arra, hanem a Jézus Krisztus kijelentése által” (Gal. 1,12).

„Amely egyéb időkben meg nem ismertettetett az emberek fiaival úgy, ahogy most kijelentetett az Ő szent apostolainak és prófétáinak a Szellem által” (Eféz. 3,5).

És hogy a kijelentés a Szent Szellemtől, vagyis az Úrtól származik, azt onnan tudhatjuk meg, hogy Ő az Úr Jézusról fog bizonyságot tenni: „...az én rólam tesz majd bizonyságot... és engem dicsőít...” (Ján. 15,26;16.14).

1Kor. 2,11 Mert ki ismerheti, és ki tudhatja, és ki láthatja meg az emberek közül azt, ami az emberekben van, az emberek benső dolgait, lényegét? Egyedül az emberi szellem, amely benne lakik. Ugyanígy azt sem ismerheti senki, ami Istenben van, vagyis Isten titkait, benső titkos dolgait, csak Isten Szelleme.

[Más fordítás: Mert ki ismerheti az emberek bensőjét, lényegét teljesen? Csak az ember szelleme. Ugyanígy Istent sem ismerheti teljesen senki, csak Istennek bennünk lakozó Szelleme]^*

*Az ember szelleme az Úr ajándéka: „Az Úrtól való szövétnek az embernek szelleme, aki megvizsgálja a szívnek, vagyis a bensőnek minden rejtekét” (Péld. 20,27)

De az ember bensejét – szívét és szellemét – az Úr ismeri: „Csalárdabb a szív mindennél, és gonosz az; kicsoda ismerhetné azt? Én, az Úr vagyok a szívek vizsgálója, a szellemek megítélője...” (Jer. 17,9-10)

De ahogy a másik emberről beszélsz, az megmutatja, hogy mi van a szívedben: „Amik pedig a szájból jőnek ki, a szívből származnak.... Mint a vízben egyik orca a másikat megmutatja, úgy egyik embernek szíve a másikat” (Mát. 15,18; Péld. 27,19).

1Kor 2,12 Mi pedig nem a világ, vagyis nem a világrendszer, a kozmosz szellemét kaptuk és fogadtuk be, hanem az Istentől eredő, az Istenből való Szellemet hogy megismerjük, és megtudjuk azokat és tudatában legyünk annak, amit az Isten a kegyelemben, vagyis amit Isten kegyelme ajándékozott nekünk^*

*Pál apostol megvallása: „Mert nem kaptatok szolgaság szellemét ismét a félelemre, hanem a fiúságnak Szellemét kaptátok, aki által kiáltjuk: Abba, Atyám! Ez a Szellem bizonyságot tesz a mi szellemünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ha pedig gyermekek, örökösök is; örökösei Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak...” (Róm. 8,15-17).

Az Úr Jézus parancsa a tanítványaihoz: „...rájuk lehelle, és monda nékik: Vegyetek Szent Szellemet” (Ján. 20,22).

A legfontosabb kérdést tette – és teszi – fel Pál apostol azokhoz, akik hívőkké lettek: „...Vajon vettetek-e Szent Szellemet, minekutána hivőkké lettetek?” (Csel. 19,2).

Mert: „Mi az Istenből vagyunk: aki ismeri az Istent, hallgat reánk, aki nincsen az Istenből, nem hallgat reánk. Erről ismerjük meg az igazságnak Szellemét és a tévelygésnek szellemét” (1 Ján. 4,6).

1Kor. 2,13 Ezeket hirdetjük, és prédikáljuk is, de nem emberi bölcsességből tanult szavakkal, nem az emberi tudomány bölcs beszédeivel, hanem a Szent Szellemtől jött tanítással a szellemi dolgokat a szellemi embereknek nyújtva, és magyarázva^*

*Csak azután lehet mindenki az Úr Jézus hiteles tanúja, amikor beteljesedik rajta az Úr Jézus ígérete: „Hanem vesztek erőt, minekutána a Szent Szellem eljő reátok: és lesztek nékem tanúim ...a földnek mind végső határáig” (Csel. 1,8)

Az Úr Anániást azért küldte Saulhoz – aki Pál lett – hogy vegye a Szent Szellemet: „Elméne azért Anániás és beméne a házba, és kezeit reá vetvén, monda. Saul atyámfia, az Úr küldött engem, Jézus, aki megjelent néked az úton, melyen jöttél, hogy szemeid megnyíljanak és beteljesedjél Szent Szellemmel.” Csak ezután értette meg az Írásokat, és hirdette a Krisztust: „És azonnal mintegy pikkelyek estek le szemeiről, és mindjárt visszanyeré látását; és felkelvén, bemerítkezett; És azonnal prédikálá a zsinagógákban a Krisztust, hogy ő az Isten Fia” (Csel. 9,17.18.20)

Így teljesedett be – és ma is így teljesedik be minden hívő életében – az Úr Jézus szava: „...ami adatik néktek abban az órában, azt szóljátok; mert nem ti vagytok, akik szóltok, hanem a Szent Szellem... Mert a Szent Szellem azon órában megtanít titeket, mit kell mondanotok” (Márk. 13,11; Luk. 12,12).

1 Kor. 2,14 Érzéki ember^* azaz: pusztán emberi, testi, vagyis olyan ember, akinek életét a saját emberi értelme, akarata, érzelmei irányítják, pedig nem foghatja meg, és nem fogja fel, ezért nem fogadja be az Isten Szellemének dolgait: mert bolondságok néki, mert balgaságnak tartja, oktalanság, ostobaság, azaz képtelenség az számára. Meg sem értheti, és nem képes, és nem is lehetséges számára, hogy megértse, és megismerje, mivelhogy szellemileg ítéltetnek meg, azaz: szellemileg kellene megvizsgálni^**

*Érzéki ember: pszükh i kosz görög szó jelentése: pusztán emberi, testi. Olyan ember, akinek életét emberi, természeti elgondolásai, szempontjai, vagyis a saját emberi értelme, akarata, érzelmei irányítják

**A (hús)testi ember azért nem értheti Isten dolgait: „Mert a hústest szerint valók a hústest dolgaira gondolnak; a Szellem szerint valók pedig a Szellem dolgaira... Minthogy a hústest törekvése ellenségeskedés Istennel, mert az Isten törvényének nem veti alá magát, és nem is tudja magát alávetni” (Róm. 8,5.7)

Az Úr Jézus kijelenti, hogy mi az oka ennek: „...Ha valaki nem születik víztől és Szellemtől, nem mehet be az Isten országába. Ami hústesttől született, hústest az; és ami Szellemtől született, szellem az” (Ján. 3,5-6)

Azok a hústesti emberek: „...akikben nincsen Szent Szellem” (Júd. 1,19)

 És azok a szellemi emberek, akikben: „...az Isten Szelleme lakik. Akiben pedig nincs a Krisztus Szelleme, az nem az övé” (Róm. 8,9).

1Kor 2,15 Noha a szellemi ember mindent megítél, vagyis mindent alaposan megvizsgál, de őt nem ítéli meg senki, vagyis ő maga azonban senki vizsgálata alá nem esik^*

*Így figyelmeztet a szent Szellem „A gonoszságban élő, vagyis a rosszul, helytelenül, szerencsétlenül, nyomorúságosan élő emberek nem értik meg az igazságot; akik pedig keresik az Urat, mindent megértenek” (Péld. 28,5).

1Kor. 2,16 Mert ki ismerte meg, ki látta át, és érte fel úgy az Úr gondolatát, értelmét, hogy Őt kioktathatná, vagy taníthatná?^* Bennünk pedig Krisztus értelme, gondolkozásmódja, megértése van^**

[Más fordítás: Mi azonban birtokában vagyunk Krisztus értelmének]^***

*Pál apostol így tesz vallást az Úrról, idézve Ézsaiást: „Óh Isten gazdagságának, bölcsességének és tudományának mélysége! Mely igen kikutathatatlanok az ő ítéletei s kinyomozhatatlanok az ő útjai! Mert kicsoda ismerte meg az Úr értelmét? Vagy kicsoda volt néki tanácsosa? Avagy kicsoda adott előbb néki, hogy annak visszafizesse azt? Mert Őtőle, Őáltala és Őreá nézve vannak mindenek. Övé a dicsőség mindörökké. Ámen” „Kicsoda igazgatta az Úr Szellemét, és ki oktatta Őt, mint tanácsosa? Kivel tanácskozott, hogy felvilágosítsa Őt, és tanítsa Őt igazság ösvényére, és tanítsa ismeretre, és oktassa Őt az értelem útára?” (Róm. 11,33-36; Ésa. 40,13-14).

**Értelme (núsz): értelem, gondolkozás, megértés; gondolkozásmód, vélekedés; Itt szellemi értelem, vagyis a szív értelme. A Krisztus értelmét csak az új teremtés részesei birtokolják, de ez nem egy statikus állapot, hanem dinamikus, azaz állandó újulásra van szüksége.

***Krisztus gondolatai – értelme pedig – úgy van bennünk, hogy az Ő beszédét hallgatjuk, és befogadjuk: „Kezdetben már vala az Ige, és az Ige vala az Istenben, és Isten maga vala az Ige. Ez kezdetben, eredetileg az Isten. Minden Őáltala lett és nála nélkül semmi sem lett, ami lett. Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az ő nevében hisznek” (Ján. 1,1-3.12)

Az Úr Jézus imája a minden korban élő tanítványokért: „Mert ama beszédeket, amelyeket nékem adtál, őnékik adtam; és ők befogadták, és igazán megismerték, hogy én tőled jöttem ki, és elhitték, hogy te küldtél engem” (Ján. 17,8).