Ige: A világosságról

 „Az Ige az igazi világosság, a fény, érkezőben volt már a világba, amely megvilágosít, és fénybe borít, beragyog minden e világra jövő embert. Ő jött el a világba.

A világban volt, és a világ általa lett, általa jött létre, teremtetett, rajta keresztül támadt, de a világ mégsem ismerte meg, ismerte föl őt.

Az övéi közé, a saját tulajdonába jöve, és az övéi, a saját tulajdonai nem fogadák be őt* (Ján. 1,9-10)

*És ismét a Teremtőről hangzik a bizonyságtétel: „Ez az égnek és a földnek eredete, teremtésének a története, amikor teremtettek. Mikor az Úr Isten a földet és az eget teremté, és alkotá” (1 Móz. 2,4).

Az apostol bizonyságtele: „És: Te Uram kezdetben alapítottad a földet. Te vetettél, Uram, alapot a földnek, és a te kezeidnek művei, alkotásai az egek; Azok elpusztulnak, de te megmaradsz, és azok mind elavulnak, mint a ruha” (Zsid. 1,10-11). 

Dávid megvallása: „Régente fundáltad a földet. Te vetettél hajdan alapot a földnek, s az egek is a te kezednek munkája, alkotása. Azok elvesznek, elpusztulnak, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak” (Zsolt. 102,26-27).

Ezért: „Tieid az egek, a föld is a tied: e világot minden benne valóval te fundáltad, te hoztad létre a földkerekséget és azt, ami betölti” (Zsolt. 89,12).

Mert: „Az Úré a föld s annak teljessége, és ami betölti; a föld kereksége s annak lakosai. Mert ő vetette meg alapját, ő alapította azt a tengereken, ő megerősítette, és rögzítette a folyókon” (Zsolt. 24,1-2).

 „Mert Őtőle, Őáltala és Őreá nézve vannak mindenek. Mert Belőle jött elő, rajta keresztül megy és Őfelé halad minden, és Beléje torkollik a mindenség, Övé a dicsőség mindörökké. A dicsőség Neki jár a világkorszakokban. Ámen” (Róm. 11,36).

Őhozzá kell megtérni, mondja a bálványimádókhoz szólva Pál apostol: „…azt az örvendetes üzenetet, azaz evangéliumot hirdetjük néktek, hogy e hiábavalóktól, vagyis ezekből a hiábavaló dolgokból az élő Istenhez térjetek, ki teremtette a mennyet, a földet, a tengert és minden azokban valókat” (Csel. 14,15)