Ige: Az Úr Jézus kérdése a minden korban élő Övéihez:

„Nem értitek ezt a példázatot? Akkor mi módon értitek meg majd a többi példázatot?

A magvető az igét a [logoszt] hinti, Isten üzenetét veti, azaz Krisztus tanítását, amelynek útjain kellene járni.

Az útfélen, valók pedig azok, akiknek hintik az igét [a logoszt], de mihelyst hallják, azonnal eljő a Sátán és elragadja a szívükbe a bensőjükbe vetett igét, [a logoszt].

És hasonlóképen a köves helyre, a sziklás talajra vetettek azok, akik mihelyst hallják az igét, mindjárt örömmel, és ujjongással fogadják,

De nincsen őbennük gyökere, nem tud mélyen belegyökerezni a szívükbe, a bensőjükbe, és nem így nem is ereszt bennük gyökeret, hanem ideig való, vagyis csak rövid ideig tartó, ideiglenes, átmeneti, és alkalomszerű. Azután ha nyomorúság, vagyis üldözés, vagy háborúság, vagy nyomás, szorítás, szorongattatás, gyötrés, megpróbáltatás, gyötrődés, szorongás, baj támad az ige [a logosz] miatt, azonnal megbotránkoznak, és felháborodnak, eltántorodnak, tüstént tőrbe esnek.

A tövisek, vagyis a tövises, szúrós növények, és a bogáncsok közé vetettek pedig azok, akik az igét [a logosz] hallják, felfogják és megértik,

De a világ, vagyis ennek a létkornak gondjai, és az emiatti aggódás, tépelődés, törekvés, és a gazdagság csalárdsága; a vagyon, és bőség csábítása; és a csalóka, félrevezető gazdagság, és egyéb, más dolgok kívánsága, és megkívánása közbejővén; és egyéb vágyak szívükbe lopódzva, és a többi dolgokat körülrajzó vágyak belopóznak, behatolnak a szívükbe, és elfojtják, teljesen elnyomják az igét a [logoszt]. És így gyümölcstelen lesz. Úgyhogy ez sem hoz termést, meddő, eredménytelen marad.

A jó földbe vetettek pedig azok, akik hallják, felfogják, és megértik az igét, és beveszik, befogadják, magukévá is teszik, és gyümölcsöt teremnek, termést hoznak, némely harminc annyit, némely hatvan annyit, némely száz annyit*(Márk. 4,13-20)

*Az Úr Jézus Ézsaiás prófétát idézi, akinek a kérdésére, hogy ha nem hisznek neki, így válaszol az Úr: „És monda: Menj, és mondd ezt e népnek. Hallván halljatok, és ne értsetek, s látván lássatok, és ne ismerjetek meg. Kövérítsd meg e nép szívét, és füleit dugd be, és szemeit kend be: ne lásson szemeivel, ne halljon füleivel, ne értsen szívével, hogy meg ne térjen, és meg ne gyógyuljon” (Ésa. 6,9-10).

„Mert tanács-vesztett, tanácstalan nép ez és nincs bennük értelem ezért értelmetlen” (5 Móz. 32,28).

Az Úr Jézusban nem ismerik fel az ő Istenüket, ezért így szól az Úr: „Hogy beteljesedjék az Ézsaiás próféta beszéde, amelyet monda: Uram, ki hitt a mi tanításunknak? És az Úr karja kinek jelentetett meg és az Úr karjának ereje ki előtt lett nyilvánvalóvá? Azért nem hihetnek vala, mert ismét monda Ézsaiás: Megvakította az ő szemeiket, és megkeményítette az ő szívüket; hogy szemeikkel ne lássanak, és szívükkel ne értsenek, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket. Ezeket mondá Ézsaiás, amikor látá az Ő dicsőségét; és beszél Ő felőle” (Ján. 12,37-41).

Pál apostol Rómában hirdeti a zsidóknak a Krisztust, de: „Mivel pedig nem egyeznek meg, és nem értettek egyet egymással eloszlanak, vagyis szétoszlottak. S ekkor Pál ez egy szót, ez egy igét mondá: Jól és helyesen szólott a Szent Szellem Ézsaiás próféta által a mi atyáinknak, mondván: Eredj és menj el ehhez a néphez és mondd: Hallván halljátok, és ne értsetek; és nézvén nézzetek, és ne lássatok meg! Mert megkövéredett e népnek szíve, és füleikkel nehezen hallanak, és szemeiket behunyják; hogy szemeikkel ne lássanak, füleikkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket. Legyen azért néktek tudtotokra, és vegyétek tudomásul, hogy a pogány népeknek küldetett az Istennek üdvözítése, és ők meg is hallgatják. És mikor ezeket mondotta, eltávoztak a zsidók, maguk között sokat vetekedve, és vitatkozva” (Csel. 28,25-29).

És kijelentés az értetlenség okáról: „Ha mégis leplezett, és nem elég világos a mi Evangéliumunk, azoknak leplezett, és csak azok számára nem világos, akik elvesznek. Akikben e világ Istene megvakította a hitetlenek elméit, és gondolkozását, mert hitetlenek, hogy ne lássák, és így nem is látják meg a Krisztus dicsőséges evangéliumának, vagyis a Krisztus dicsőségéről szóló evangélium világosságát, aki az Isten képe, az Isten képmása” (2 Kor. 4,3-4).

Mert: „… megtompultak, megkérgesedtek, érzéketlenné váltak az ő elméik, és az érzékeik, a gondolkozásuk, értelmük, és felfogóképességük. Mert ugyanaz a lepel, ugyanaz fedél, vagy fátyol mind e mai napig megmaradt, és ott van az Ószövetség olvasásánál felfedetlenül, ezért felolvasáskor nem ismerik fel, és rajta is marad, mivelhogy a Krisztusban tűnik el;

[Más fordítás: De bele is kövesedtek gondolkodásukba. Mert az ószövetség olvasásakor a mai napig rajtuk van a lepel, s nem hull le róluk, mert csak a Krisztusban veszti hatályát]^” (2 Kor. 3,14).  

Hát: „Meglássátok azért, és vigyázzatok, mi módon és hogyan hallgatjátok: mert akinek van, annak adatik; és akinek nincs, még amijét gondolja is, hogy van, elvétetik tőle” (Luk. 8,17-18).