„Mert most (ma még ugyanis) tükör
által [Itt: a teljes mondat: „tükörből látunk… és a kép rejtélyes, vagy:
tükörből kapunk sejtelmes (rejtélyes, talányos, megfejtésre váró) képet] homályosan [Itt a mondat: tükörből
nézünk (mindent) és a kép nem tiszta, vagy nem fejthető meg jól, homályos
marad] látunk. [képes beszédben,
talányokban]. Akkor pedig [attól
fogva] színről-színre [Itt:
színről-szinre = szemközt, úgy hogy a két személy vagy a személy és a látnivaló
egymással szemben áll) látni]. Most rész
szerint van bennem az ismeret [most még csak töredékes a tudásom; (most
részt és töredékesen ismerek)], akkor pedig úgy ismerek [Itt: jól
megismer, azután megért] majd (a
dolgokra rá, vagyis tökéletesen), amint
én is megismertettem. [ahogy én is ismert vagyok, ahogy énrám ismert az
Isten]” (1 Kor. 13,12)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.