„A farizeusok (a kiemelkedően
vallásos emberek) pedig, hallván, hogy a sadduceusokat elnémította vala,
egybegyűlnek [és köréje gyűltek];
És megkérdé őt közülük egy
törvénytudó [egy írástudó], kísértvén őt [vagyis kísértő szándékkal], és mondván:
Mester, melyik a nagy [a
legfontosabb; a fő] parancsolat a törvényben?
Jézus pedig monda néki:
Szeresd [ez azt jelenti, hogy:
magadat teljesen odaadni, átadni, teljesen összekötni magad Istennel, eggyé
válni vele. Vagyis teljesen odaszánni magad, és elveszni, feloldódni a
szeretetben] az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes
lelkedből [vagyis egész lényeddel]
és teljes elmédből [azaz: egész gondolkozásmódoddal].
Ez az első és nagy [és
legfontosabb] parancsolat.
A második pedig hasonlatos
ehhez [és ugyanannyira
fontos, mint ez, úgy]: Szeresd [ez azt jelenti, hogy: szeret,
önzetlenül, tárgya érdemeitől függetlenül. Isteni tulajdonság megnyilvánulása
az emberek iránt, amely azok javát, üdvösségét munkálja] felebarátodat [vagyis a közelálló személyt, az
embertársadat, a szomszédodat, a másik, a különböző; „másféle” más fajtából
való idegent], mint [saját] magadat.
E két parancsolattól függ az
egész törvény és a próféták [E két parancsolaton függ (ezen alapszik) az egész törvény és a próféták] (Mát. 22,34-40)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.