Amikor elfogták az Úr Jézust, így koholtak vádat ellene: „És fölkelvén az ő egész sokaságuk
(elindult az egész testület), vivék őt
Pilátushoz. És (ott így) kezdék őt vádolni, mondván: Úgy találtuk
(és megállapítottuk), hogy ez a népet félrevezeti,
és tiltja (ellenzi) a császár
adójának fizetését, mivelhogy ő magát ama király Krisztusnak mondja (és azt
állítja magáról, hogy ő a felkent király)” (Luk. 23,1-2)
Pedig az Úr Jézus parancsa így szólt, amit Pál apostolon
keresztül megerősíti a Szent Szellem: „Adjátok
meg azért mindenkinek, amivel tartoztok: [ami jár neki; (ami megilleti)] akinek az adóval, a
[kirótt, kiszabott] adót akinek a vámmal, a vámot, akinek a
félelemmel, a félelmet; [akinek hódolattal, annak a hódolatot] akinek a tisztességgel, a tisztességet.
[akinek megbecsüléssel, a megbecsülést]” (Róm. 13,7)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.