Készítette: Melinda Vörösné
Egy gazdag ember munkásokat toborzott. Azzal a feladattal
bízta meg őket, hogy az udvarán lévő kútból húzzák fel a vizet és egy
vesszőkosárba öntsék. Külön kérése még az volt, hogy a munkát gondosan és hűségesen
végezzék mindaddig, míg a kútból a víz ki nem fogy.
A munkások összesúgtak, és megállapodtak egymás között, hogy
ezt nem vállalják. Azt mondták a megbízónak:
- Mi minden munkát nagyon szívesen elvégzünk, különösen, ha
jól megfizetik. De ez annyira értelmetlen munkának látszik, hogy nem vállaljuk.
Keresünk valami hasznosabb munkát. - S választ sem várva otthagyták.
Az egyik munkás viszont másként gondolkozott:
Ha a munkát elvégzem, a fizetést megkapom. Ha a munkaadóm
nem találja értelmetlennek ezt a munkát, és még ráadásul fizetést is ad, akkor
én elvállalom, A gondolatot tett követte, és csak húzta, húzta a vizet
hűségesen és kitartóan.
De mi történt?! Az utolsó vödörrel, amelynek vize már nagyon
zavaros és iszapos volt, valami más is felkerült. Amikor kiöntötte a
vesszőkosárba a vizet, előtűnt egy nagyon értékes, csodaszép gyémánt ékszer.
A gazdag ember nagyon megörült, mert megkerült az elveszett
ékszer. Most értette meg a munkás, hogy miért kellett vesszőkosárba öntenie a
vizet, és nem a veteményre, ami talán hasznosabbnak tűnt volna. Ráadásul a
bérén felül még külön jutalomban is részesült.
A mi Urunk szintén hűséges munkásokat keres. A munka néha
értelmetlennek látszik. mert nem látunk eredményt. Sokszor nem értjük, hogy
miért is kell ezt vagy azt tenni. Ez a kis történet emlékeztessen bennünket a
hűségre.
Ne feledjük el Jézus Krisztus ígéretét: »Légy hű
mindhalálig, és neked adom az élet koronáját« (Jel 2,10).
Forrás: Vetés és Aratás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.