Készítette: Győzedelmes Gyülekezet
Soren Kierkegaard filozófus egy alkalommal elmondott egy
történetet egy cirkuszról, ami kigyulladt. A cirkuszról átterjedt a tűz a
környező mezőkre is, és már a közeli falut is veszélyeztette.
A cirkuszigazgató, aki látta, hogy a falu elpusztulhat
lakóival együtt, ha valaki nem figyelmezteti őket, megkérdezte, ki tudna
elmenni, hogy figyelmeztesse őket. A bohóc felpattant a biciklijére, és úgy,
ahogy volt, kifestve, jelmezben, lekarikázott a domb aljában levő faluba.
- Mentsék az életüket! Mentsék az életüket! Tűz közeledik,
és a falu le fog égni! - kiáltotta, ahogy végigkerekezett a falu utcáin. - A
falu le fog égni! Mentsék az életüket!
Kíváncsi falusiak jöttek elő a házakból, boltokból, és a járdán
gyülekeztek. Visszakiabáltak a bohócnak, nevettek, és megtapsolták az előadást.
Minél kétségbeesettebben kiáltozott a bohóc, annál jobban tapsoltak a falusiak.
A falu leégett, és sokan odavesztek, mert senki nem vette
komolyan a bohócot. Végül is ő csak egy bohóc volt.
A történetbeli bohóchoz hasonlóan a lelkipásztorok és papok
sokszor olyan szerepet játszanak az egyházban, ami hatástalanítja az
üzenetüket, amikor kimennek a világba. És a világ nem veszi komolyan őket.
Ehelyett nekünk - hétköznapi embereknek - a dolgunk, hogy
komolyan vegyük Jézust, és hirdessük az evangéliumot a világ számára. (Lásd Mk
16,15.)
Nem várhatjuk el a világtól, hogy komolyan vegye az
evangéliumot, ha mi nem vagyunk készek arra, hogy másoknak Krisztusról
beszéljünk, és erejének szeretetének bizonyságtevői legyünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.