Ige: Isten elhatározása

Eleve elhatározván [előre kiszemel, előre elhatároz, eldönt] hogy minket a maga fiaivá fogad [egy fiú helyére helyez] Jézus Krisztus által az Ő akaratának jó kedve szerint.

[Szeretetéből indítva azonban már eleve különválasztott (kiszemelt) minket a maga számára a Krisztus Jézuson keresztül, avégre, hogy fiaivá tegyen, ahogyan ezt akarata (és jóságos tetszése) is helyeselte]

Kegyelme [amelybe befogadott, vagy amellyel megáldott minket] dicsőségének magasztalására, amellyel megajándékozott [elfogadottá tett, felkarolt] minket ama Szerelmesben, [az ő szerelmes Fiában]

Akiben van a mi váltságunk [Ebben a Szerelmesben lett ugyanis mienk a váltság, a megváltásunk] az Ő vére által [árán, az ő vérén keresztül], a bűnöknek [félre-csúszások, botlások vagy elhajlások] bocsánata [eltörlése, és az elesések elengedése] az Ő kegyelmének gazdagsága szerint. [kegyelmének gazdag voltához mérten]” (Eféz. 1,3-7)

Itt pontosabban fordítva: egy fiú helyére helyezte. A fiúvá fogadásnak négy alapvető törvénye volt a görög jog szerint, amelyen keresztül magyarázza el a Szent Szellem, hogy ez gyakorlatilag mit jelent:

1. Megváltozott a családi helyzete, egy másik család tagja lett (Az Ádám (jelentése: földből való ember) családjából Isten családjának tagja, azaz: mennyei /szellemi/ emberré lett).

2. Ez névváltozással is járt (Ádámról Krisztusra változott a neve).

3. Új otthona lett, az új család szokásait, törvényeit kellett követnie (Otthona az Atya háza, vagyis a menny. A mennyország szokásait kell követnie, és annak törvénye vonatkozik rá).

4. Új felelősségek és kiváltságok birtokosa lett (Felelőssége az isteni természet /a feltétel nélküli – mentő – szeretet/ megjelenítése itt a földön, kiváltsága: minden helyzetben és helyzet feletti: győzelem).