Mát. 7,1 Ne ítéljetek [ne
ítélkezzetek], hogy ne ítéltessetek [hogy
fölöttetek se ítélkezzenek, és nehogy elítéljenek titeket is].108
Mát. 7,2 Mert amilyen ítélettel ítéltek, [felebarátaink
magatartásának kedvezőtlen mellékértelemmel elítélése, bírál(gatása),
rosszallása], olyannal
ítéltettek [olyannal fognak titeket is
megítélni, fölöttetek is ítélkezni], és amilyen mértékkel mértek, [másoknak]
olyannal mérnek [majd vissza] néktek
[is]
Mát. 7,3 Miért nézed [nézegeted;
látod meg] pedig a szálkát [forgácsot,
(szilánkot)], amely a te atyádfia [testvéred]
szemében van, a gerendát [a hosszú, nehéz fadarabot] pedig,
amely a te [saját] szemedben
van, nem veszed észre?
Mát. 7,4 Avagy mi módon [és
hogyan] mondhatod a te atyádfiának [testvérednek;
embertársadnak]: Hadd, vessem ki [távolítsam el, dobjam
ki] a szálkát [forgácsot,(szilánkot)] a te szemedből;
holott ímé, a te szemedben gerenda [hosszú, nehéz fadarab] van?
Mát. 7,5 Képmutató [te
színészkedő, kétszínű], vesd [dobd] ki előbb a gerendát [azt a
hosszú, nehéz fadarabot] a te [saját]
szemedből, és akkor gondolj arra [és
aztán fogsz elég élesen (tisztán) látni ahhoz], hogy kivessed [kidobjad]
a szálkát [a forgácsot, szilánkot]
a te atyádfiának [testvérednek]
szeméből!
Mát. 7,6 Ne adjátok
azt, ami szent [a szent dolgokat], az
ebeknek [ne szolgáltassátok ki az
Istennek szentelt dolgokat a kutyáknak]. Se [a ti drága] gyöngyeiteket ne hányjátok [szórjátok, dobjátok oda] a disznók [sertések] elé, hogy meg ne tapossák [nehogy széttapossák] azokat lábaikkal, és néktek fordulván, meg ne
szaggassanak [szét ne tépjenek]
titeket [mert aztán visszafordulnak, és
belétek hasítanak].111
Mát. 7,7 Kérjetek és (meg)adatik
néktek [kapni fogtok]; keressetek
és találtok; zörgessetek [kopogtassatok]
és megnyittatik néktek [és ajtó nyílik
előttetek].
Mát. 7,8 Mert [minden]
aki kér, mind kap [megnyeri azt, amit kér];
és aki keres, talál [megtalálja, amit
keres]; és a zörgetőnek megnyittatik [és
aki kopogtat, annak ajtó nyílik].
Mát. 7,9 Avagy ki az az ember közületek [vagy talán van olyan ember közöttetek], aki, ha az ő fia kenyeret
kér tőle, [netán] követ ád néki?
Mát. 7,10 És ha halat kér, vajon kígyót ad-e néki?
Mát. 7,11 Ha azért ti gonosz [romlással
teli] létetekre [noha rosszak vagytok]
tudtok a ti fiaitoknak [gyermekeiteknek]
jó ajándékokat [adományokat] adni,
mennyivel inkább ád a ti mennyei [égi]
Atyátok jókat azoknak, akik kérnek tőle?!112
Mát. 7,12 Amit akartok [szeretnétek]
azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek [megtegyenek, bánjanak],
mindazt ti is úgy [ugyanazt]
cselekedjétek [tegyétek meg] azokkal
[velük]; mert ez a törvény és [ezt tanítják] a próféták [Ez a törvény és a
próféták tanításának lényege].
Mát. 7,13 Menjetek [lépjetek]
be a szoros [szűk, keskeny] kapun [az örök életre]. Mert tágas [széles] az a kapu és széles [lapos,
sík, tág] az az út, amely [félre], a veszedelemre [romlás, pusztulás, teljes feloldódásba] visz
[vezet], és sokan vannak, akik
azon járnak [rajta mennek be].
Mát. 7,14 Mert szoros [szűk,
keskeny] az a kapu és keskeny [szoros] az az út, amely az (örök)életre visz, és kevesen [csak néhányan] vannak, akik megtalálják
azt [rátalálnak,rálelnek arra].114
Mát. 7,15 Őrizkedjetek [óvakodjatok;
tartsátok szemmel; figyeljetek oda,
ügyeljetek] pedig a hamis [az
ál- (látszat, hazug)] prófétáktól/ra,
akik juhoknak ruhájában [báránybőrben;
bárány-külsőben] jőnek hozzátok, de belől ragadozó farkasok.
Mát. 7,16 Gyümölcseikről ismeritek meg [fel] őket. Vajon a tövisről [tövisbokorról]
szednek-e szőlőt, vagy a bojtorjánról [bogáncskóróról;
tüskés gyomnövényről] fügét?115
Mát. 7,17 Ekképpen [így
hát] minden jó fa jó [nemes;
(eszményi) szép] gyümölcsöt terem [érlel]; a romlott [rossz; hitvány; haszontalan] fa pedig rossz [nyomorúságos; rossz, káros, gonosz, semmirekellő, hitvány haszontalan, hibás, silány] gyümölcsöt
terem.
Mát. 7,18 Nem teremhet [nem
hozhat; nem képes; nem tud] jó fa rossz [nyomorúságos; rossz, káros, gonosz, semmirekellő, hitvány haszontalan, hibás, silány] gyümölcsöt;
romlott [rossz; hitvány; haszontalan]
fa sem teremhet [hozhat] jó [nemes; (eszményi) szép] gyümölcsöt.
Mát. 7,19 Minden fa, amely nem terem jó [nemes; (eszményi) szép] gyümölcsöt, kivágattatik, és tűzre vettetik
[dobnak (vetnek, hajítanak)].
Mát. 7,21 Nem minden, aki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen
be a mennyek országába, [királyságába];
hanem [csak az] aki cselekszi [teszi] az én mennyei Atyám akaratát.
Mát. 7,22 Sokan mondják majd nékem [áradoznak] ama napon: Uram! Uram! Nem a te nevedben prófétáltunk-e
[jövendöltünk; tanítottunk-e], és nem
a te nevedben űztünk-e [dobtunk ki]
ördögöket [démonokat; gonosz szellemeket], és nem cselekedtünk-e [tettünk-e] sok hatalmas dolgot [csodát; nem történt-e sok erő-megnyilvánulás
általunk] a
te nevedben?
Mát. 7,23 És akkor vallást teszek [kijelentem; kinyilvánítom; megvallom] majd nékik: Sohasem
ismertelek titeket; távozzatok tőlem [színem
elől], ti gonosztevők [akik a törvény
megrontásán munkálkodtok; akik a törvénytelenséget cselekedtétek].117
Mát. 7,24 Valaki azért hallja, [mindenki, aki valóban meghallgatja] én tőlem e beszédeket [ez igéimet], és megcselekszi azokat [és tettre váltja őket], hasonlítom azt a
bölcs emberhez [hasonló lesz az okos
(az olyan eszes, megfontolt és meggondolt) emberhez], aki a kősziklára építette az
ő házát:
Mát. 7,25 És ömlött [eleredt,
zuhogott, szakadt] a (zápor)eső [felhőszakadás támadt]. És eljött az árvíz [áradások jöttek; kiáradtak a folyók; ömlött az ár]. És fújtak [feltámadtak; süvítettek] a szelek, és
beleütköztek abba a házba [nekidőltek,
nekizúdultak, nekicsaptak, nekiestek annak a háznak; (rázúdultak a házra); és
ostromolták azt a házat]; de nem dőlt [nem
omlott] össze: mert a kősziklára építtetett [mert alapja a kősziklára volt vetve].
Mát. 7,26 És valaki hallja [mindenki,
aki meghallgatja] én tőlem e
beszédeket [aki hallja e szavaimat,
igéimet], és nem cselekszi [nem teszi]
meg [nem váltja tetté] azokat,
hasonlatos lesz a bolond [olyan ostoba,
balga] emberhez, aki a fövényre [(parti)homokra]
építette házát:
Mát. 7,27 És ömlött [eleredt,
szakadt] a (zápor)eső [felhőszakadás támadt]. És eljött az
árvíz [és jöttek az áradások; kiáradtak a
folyók; ömlött az ár]. És fújtak [feltámadtak;
süvítettek] a szelek, és beleütköztek abba a házba [rázúdultak arra a házra, és ostromolták azt és az leomlott nagy
zúdulással]; és összeomlott, és nagy lett annak romlása [és hatalmas kár keletkezett benne; és
teljesen elpusztult; (és összeomlott
nagy zuhanással, összedőlt és
romhalmazzá vált].118
Mát. 7,28 És lőn, mikor elvégezte Jézus e beszédeket [befejezte, bevégezte az ige szólását)],
álmélkodik vala a sokaság az ő tanításán [A
tömeget nagyon megrázta a tanítása / az
Ő tudománya, szó szerint: ki voltak ütve, magukon kívül voltak a megdöbbenéstől]:
Mát. 7,29 Mert úgy tanítja vala őket, mint akinek hatalma van [teljhatalma (felhatalmazása) van], és
nem úgy, mint az írástudók. [és
farizeusok; törvénytanítók].
Mát. 8,1 Mikor leszállott [lejött]
vala a hegyről, nagy sokaság [nagy tömeg
csatlakozott hozzá és] követé őt.
Mát. 8,2 És ímé [egyszer
csak] eljövén egy bélpoklos [leprás],
leborula [térdre esék] előtte [lábához
borult], mondván: Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem [hatalmad van, hogy megtisztíts].120
Mát. 8,3 És kinyújtván kezét, megilleté [megérintette; megfogta] őt Jézus, mondván: Akarom, tisztulj meg. És
azonnal [azon órában, haladéktalanul]
eltisztult annak poklossága [leprája].
Mát. 8,4 És [ekkor]
monda [megparancsolta] néki Jézus:
Meglásd [vigyázz, ügyelj, hogy], senkinek se szólj [senkinek se mondd el]. Hanem eredj [menj el], mutasd meg magadat a papnak,
és vidd [ajánld] fel az [áldozati] ajándékot, amelyet Mózes (el)rendelt, bizonyságul [tanúbizonyság-tételül] nékik [hogy bizonyíték legyen számukra, hogy meggyógyultál].121
Mát. 8,5 Mikor pedig beméne [beérkezett] Jézus Kapernaumba, egy százados méne [lépett] hozzá, kérvén őt [és segítségül hívta],
Mát. 8,6 És
ezt mondván: Uram, az én (rab)szolgám
otthon gutaütötten [bénán] fekszik,
és nagy kínokat szenved [borzasztóan
gyötrődik, nagy fájdalmai vannak, szenved].
Mát. 8,7 És monda néki Jézus: Elmegyek és meggyógyítom őt.
Mát. 8,8 És felelvén a százados, monda: Uram, nem vagyok [én arra elég] méltó [nem vagyok érdemes rá; nem érdemlem meg], hogy az én hajlékomba [házamba; fedelem alá; otthonomba] jöjj [betérj; belépj]; hanem csak szólj egy szót [egy Igét], és meggyógyul [éppé
lesz] az én (rab)szolgám.
Mát. 8,9 Mert én is hatalmasság alá vetett [hatalom (fennhatóság) alatt álló]
ember vagyok, és vannak alattam vitézek [és
nekem is vannak alárendelt katonáim, akiknek én parancsolok].
És mondom egyiknek: Eredj el [indulj
útnak], és elmegy [elindul]; és a
másiknak: Jöszte [jer csak], és eljő;
és az én (rab)szolgámnak: Tedd ezt,
és megteszi.
Mát. 8,10 Jézus pedig, amikor ezt hallá, elcsodálkozék [meglepődött, megdöbbent], és monda az őt
követőknek [kísérőinek]: Bizony
mondom néktek, még az Izráelben sem találtam ilyen nagy hitet [senkinél].
Mát. 8,11 De [azt]
mondom néktek, hogy sokan eljőnek [sokan
fognak érkezni] napkeletről és napnyugatról [is], és letelepednek [asztalhoz dőlnek] Ábrahámmal, Izsákkal
és Jákóbbal a mennyek országában [királyságában]:
Mát. 8,12 Ez ország fiai pedig [akik pedig Isten országa fiainak tartják magukat] kivettetnek a
külső sötétségre; holott lészen sírás (jajgatás,
siránkozás) és fogaknak csikorgatása.123
Mát. 8,13 És monda Jézus a századosnak: Eredj el [(menj) haza], és legyen néked a te hited szerint [Ahogy hittél, úgy történjék veled]. És meggyógyult annak szolgája [legénye] abban az órában.122
Mát. 8,14 És [aztán]
bemenvén [betért] Jézus a Péter
házába, látá [észrevette], hogy annak
napa [anyósa; hideglelésben] fekszik és lázas [lázban ég].
Mát. 8,15 És illeté [megérintette,
megfogta] annak kezét, és elhagyta őt a láz [a hideglelés]; és
fölkele, és szolgála nékik.
Mát. 8,16 Az
est beálltával pedig vivének hozzá sok ördöngőst [démontól megszállottat;
démonizáltat; akikben gonosz szellem volt],
és egy szóval [igével] kiűzé a
tisztátalan [gonosz]
szellemeket, és meggyógyít vala
minden beteget [akik gonoszul
szenvedtek. Akik szerencsétlenül,
nyomorúságosan, rosszul voltak]
Mát. 8,17 Hogy beteljesedjék, amit Ézsaiás próféta mondott [az Ézsaiás prófétán át szólt ige], így
szólván: Ő vette el [Ő viselte; Magára vette, hordozta,
eltávolította, megszüntette] a mi erőtlenségünket [gyengélkedéseinket; gyengeségeinket;
bajainkat], és ő (el)hordozta [eltávolította. (Itt: betegségeinket Ő vette le rólunk)] a mi betegségünket [fájdalmainkat;
nyavalyáinkat, csapásainkat].125
Mát. 8,18 Látván pedig Jézus a nagy sokaságot [tömeget] maga körül, parancsolá [úgy rendelkezett], hogy menjenek [keljenek át] a túlsó partra.
Mát. 8,19 És [ekkor azonban] hozzámenvén [eléjárul] egy írástudó [törvénytanító egy törvénymagyarázó],
monda néki: Mester [tanító], követlek
téged, akárhova mégy.
Mát. 8,20 És monda néki Jézus: A rókáknak vagyon barlangjok [odújuk; vackuk] és az égi madaraknak
fészkük; de az ember Fiának nincs hová fejét lehajtani.127
Mát. 8,21 Egy másik pedig az ő tanítványai közül monda néki:
Uram, engedd meg nékem, hogy előbb elmenjek és eltemessem az én atyámat [apámat].
Mát. 8,22 Jézus pedig monda néki: [te csak] Kövess engem, és hagyd,
hogy a halottak temessék el az ő halottaikat.
Mát. 8,23 És mikor a hajóra szállt vala [beszállt a bárkába], követék őt az ő tanítványai.
Mát. 8,24 És ímé nagy háborgás lőn [heves vihar (nagy rengés) támadt] a tengeren [a tavon],
annyira, hogy a hajót [a bárkát már-már]
elborítják vala a hullámok; ő pedig [azonban] aluszik [lepihent, és
szunnyadott] vala.
Mát. 8,25 És az ő tanítványai hozzámenvén, felkölték [felébresztették] őt, mondván: Uram [Urunk], ments [tarts] meg minket; mert elveszünk [mindjárt elpusztulunk, meghalunk].129
Mát. 8,26 És
monda nékik: Mit féltek [miért vagytok
ilyen félénkek, bátortalanok, gyávák], óh kicsinyhitűek? [milyen kevés a
hitetek]. Ekkor fölkelvén [felállt], megdorgálá [megfeddte; ráparancsolt] a szeleket és a tengert [a tavat], és lőn nagy csendesség [nagy nyugalom támadt, és teljes szélcsend
lett].
Mát. 8,27 Az emberek pedig elcsodálkozának [megdöbbentek, és elámultak], mondván:
Kicsoda ez [honnan való ő], hogy mind
a szelek, mind a tenger [a tó]
engednek [engedelmeskednek] néki?
Mát. 8,28 És
amikor eljutott [átért] vala a túlsó
partra, a Gadarénusok tartományába [földjére],
két ördöngős [démontól megszállott, démonizált] ment eléje [jött szembe vele; közeledett felé]. A
sírboltokból kijövén, igen [rendkívül]
kegyetlenek [veszélyesek, dühöngő őrültek
voltak], annyira, hogy senki sem mer [senki sem tudott miattuk] vala elmenni [végigmenni,
közlekedni] azon az úton.
Mát. 8,29 És ímé [egyszer csak] kiáltának [felkiáltottak,
rikoltottak, sikítottak, felordítottak]:
mondván Mi közünk te veled [mi dolgunk
van nekünk egymással, mit akarsz tőlünk, mi
bajod velünk] Jézus, Istennek fia? Azért jöttél ide, hogy [a kijelölt, az elrendelt] idő előtt meggyötörj minket? [megkínozz bennünket]?
Mát. 8,30 Tőlük [messze]
távol pedig egy nagy disznónyáj [disznócsürhe;
disznókonda] legelészik [turkált]
vala.
Mát. 8,31 Az ördögök [démonok; gonosz szellemek] pedig [esengve] kérik [kérlelték] vala őt [és könyörögtek neki] mondván: Ha kiűzesz minket, engedd meg nékünk,
hogy ama disznónyájba [disznócsürhébe]
mehessünk [küldj a disznókondába]!
Mát. 8,32 És monda nékik: Menjetek [takarodjatok]. Azok pedig kimenvén [előjöttek; kijöttek az emberekből],
(bele)menének a disznónyájba [és megszállták a sertéseket]: és ímé az egész disznónyáj [az egész konda, az egész csürhe] a
meredekről [a lejtőről] a tengerbe
rohana [lezúdult], és oda vesze [beleveszett; belefulladt] a vízben [s elpusztultak a hullámok között].
Mát. 8,33 A pásztorok [kondások;
kanászok] pedig elfutának [elmenekültek],
és bemenvén [beszaladtak] a városba
hírré adának [elhíreszteltek]
mindent, azokat is, amik [a szemük
láttára] az ördöngősökkel [a
démonoktól megszállottakkal,
démonizáltakkal, azokkal az emberekkel, akikben
gonosz szellemek voltak] történtek vala.
Mát. 8,34 És ímé [ekkor]
az egész város kiméne Jézus elébe [hogy
Jézussal találkozzék; hogy lássa Jézust];
és mihelyt meglátták, kérék őt, hogy távozzék [menjen máshová] az ő határukból [hagyja el a környéküket].
108 És így folytatja az apostol: Ne szóljátok meg
egymást, testvéreim. Aki testvérét megszólja, vagy ítélkezik felette, az a
törvény ellen szól, és a törvény felett ítélkezik. Ha pedig a törvény felett
ítélkezel, nem megtartója, hanem ítélőbírája vagy a törvénynek. Egy a
törvényadó és az ítélőbíró, aki megmenthet és elveszthet. De ki vagy te, hogy
ítélkezel felebarátod felett?” (Jak. 4,11-12) „Te kicsoda
vagy, hogy kárhoztatod [elítéled;
megbírálod] a más szolgáját? Az ő
tulajdon urának áll vagy esik. [Saját Ura állítja talpra, vagy ítéli el]. De meg fog állni [a talpán], mert az Úr által képes, hogy megálljon. [hatalmas
ereje van az Úrnak arra, hogy megerősítse, és felállítsa]” (Róm.
14,4)
„Te pedig miért kárhoztatod [ítéled
el] a te atyádfiát? [testvéredet] avagy te is miért veted meg [nézed le;
állítod semminek] a te atyádfiát?
[testvéredet; embertársadat]? Hiszen
mindnyájan oda állunk [jutunk] majd a
Krisztus ítélőszéke [díjkiosztó emelvénye; trónja] elé” (Róm. 14,10) „[Ezért] Nincs hát számodra mentség,
[menthetetlen vagy] bárki vagy is, te
ember, aki ítélkezel. Mert amikor [amiben]
mást elítélsz, [más felett ítélkezel]
magadat marasztalod el, [magadra
mondasz ítéletet] hiszen ugyanazt műveled
[hasonlókat teszel] te is, ítélkező,
[miközben ítélkezel]” (Róm
2,1) „Azért [a megfelelő] idő
előtt semmit se ítéljetek (el), míg
el nem jő az Úr, aki egyrészt világ(osság)ra hozza [megvilágítja, fénybe borítja] a sötétségnek titkait, [rejtekeit, rejtelmeit; titkos dolgait]. Másrészt megjelenti [földeríti;
nyilvánvalóvá teszi; kinyilatkoztatja; nyilvánosságra hozza; láthatókká teszi] a szíveknek [bensőknek] tanácsait; [szándékait, akaratát] És akkor mindenkinek az Istentől lészen a dicsérete. [majd mindenki
megkapja az elismerést az Istentől]” (1 Kor. 4,5).
111 A
Szent Szellem így figyelmeztet: „Aki tanítja a csúfolót (rossz, káros,
ártalmas, gonoszt), nyer magának
szidalmat: és aki (meg)feddi a latrot
(istentelent, szentségtörőt), szégyenére
lesz (magát szennyezi be)” (Péld. 9,7) És: „A bolondnak (az
esztelen, buta, értetlen ostoba füle) hallására
ne szólj; mert megutálja a te beszédednek bölcsességét (és mert megveti
okos szavaidat, és csúfolódik, gúnyolódik a te beszédeden)” (Péld.
23,9) Hanem: „Menj el a bolond (esztelen, buta, ostoba, értetlen) férfiú (ember) elől; és nem ismerted meg a tudománynak beszédét (mert nem szerzel
az ellenkező, ellenséges ajkáról tudást)” (Péld. 14,7) A hitetlen embereknek az Evangéliumot – az Úr Jézus
halálának és feltámadásának örömhírét – szabad csak hirdetni. A „gyöngyök”
eléjük tárásának következményét egy történeten keresztül mutatja be a Szent
Szellem: Ezékiás királyt halálos betegségéből csodát téve gyógyította meg az
Úr, és: „Ebben az időben küldött Berodákh
Baladán (Mars az uralkodó és az én
uram), Baladánnak, a babilóniai (zűrzavar;
összevisszaság, rendbontás)
királynak fia levelet és ajándékokat Ezékiásnak; mert meghallotta, hogy Ezékiás
beteg volt. És meghallgatá őket Ezékiás, és megmutatta nékik az ő egész
kincsesházát (kincstárát). Az ezüstöt
(személyes kijelentést, ígéretet, vagyis rémát), az aranyat (a hit ajándékát), a
fűszerszámokat (balzsamokat, az Úr vigasztalásait), a drága kenetet és az ő fegyveres házát (fegyvertárát)
és mindent, ami csak találtatott az ő
kincstáraiban, és nem volt semmi az ő házában (palotájában) és egész birodalmában, amit meg nem mutatott
volna Ezékiás. Ekkor jött Ézsaiás próféta Ezékiás királyhoz, és monda néki: Mit
mondtak ezek a férfiak, és honnét jöttek hozzád? És felele Ezékiás: Messze
földről jöttek, Babilóniából. És monda: Mit láttak a te házadban
(palotádban)? Felele Ezékiás: Mindent
láttak, ami csak van az én házamban (palotámban), és nem volt semmi az én tárházamban (kincstáramban), amit nékik meg ne mutattam volna. Akkor
monda Ézsaiás Ezékiásnak: Halld meg az Úrnak, Jahvénak az Örökkévalónak
beszédét (igéjét): Ímé eljő az idő,
amikor mindaz, ami a te házadban (palotádban) van, és amit eltettek a te atyáid e mai napig (amit elődeid
gyűjtöttek mindmáig), elvitetik
Babilóniába, és semmi sem marad meg, azt mondja az Úr, Jahve az Örökkévaló.
És a te fiaid (utódaid) közül is, akik tőled származnak és születnek
(akiket nemzel), elhurcoltatnak
(elvisznek egyeseket) és udvariszolgák
lesznek a babilóniai király udvarában (palotájában)” (2
Kir. 20,12-18; és Ésa. 39,1-8)
//És ez be
is teljesedett először a fia életében (2 Krón. 33,11) majd az utódai közül végérvényesen Joákin életében és
sorsában. (2 Kir. 24.8-15)//
112 És hangzik a kijelentés, hogy miért kell
először is a Szent Szellemet kérni: „… Mert azt, amit kérnünk kell, amint kellene, nem
tudjuk. [hogy mit imádkozzunk, és
hogy azt hogyan kell (helyesen) tennünk, nem tudjuk] de maga a Szellem esedezik [jár közben] miérettünk kimondhatatlan [összefüggéstelen;
nem
egybefüggő, nem értelmesen elmondott beszéddel] fohászkodásokkal [szavakba nem önthető, emberileg megfoghatatlan
sóhajtozásokkal]. [S Ő], Aki
pedig a szíveket vizsgálja, [fürkészi; kutatja] tudja, mi [mit kíván;
mire irányul] a Szellem gondolata [elgondolása, törekvése] mert Isten [tetszése; akarata] szerint [Istenhez igazodva] esedezik [jár közben; könyörög; emel
szót] a szentekért” (Róm.
8,26-27). Mert a Szent Szellem
nélkül: „Kéritek, de nem kapjátok (meg), mert nem jól (rosszul) kéritek,
hogy gerjedelmeitekre költsétek azt (csupán élvezeteitekre akarjátok
eltékozolni)” (Jak. 4,3) És hogy miért és hogyan kell Őt kérni az Úrtól: „Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, aki
mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja. És megadatik néki (és
meg is kapja). De kérje hittel, semmit
sem kételkedvén: mert aki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához (az
olyan, mint a tenger hulláma), amelyet a
szél hajt (sodor) és ide s tova hány.
Mert ne vélje (ne gondolja tehát) az
ilyen ember, hogy kaphat valamit (bármit) az Úrtól; A kétszívű, a minden útjában állhatatlan ember” (Jak.
1,5-8).
114 A Szent Szellem kijelentése arról, hogy kik
mehetnek be, (csak a megigazultak): „Nyissátok meg nékem az igazságnak (megigazulásnak) kapuit,
hogy bemenjek azokon és dicsérjem az Urat, Jahvét az Örökkévalót (és hálát
adjak)! Ez az Úr, Jahve az Örökkévaló
kapuja: igazak, a (megigazultak) mehetnek be rajta” (Zsolt. 118,19-20) Ézaiás erről prófétál: „Nyissátok fel a kapukat, hogy bevonuljon (hadd jöjjön be) az igaz (a megigazult) nép, a hűség (a valóság = Ige) megőrzője (mely hűséges maradt)” (Ésa.
26,2).
115 Már Mózestől elkezdve több prófétán keresztül figyelmeztet az Úr: „Mikor
te közötted jövendőmondó (próféta), vagy
álomlátó támad és jelt vagy csodát ád (tudtodra) néked. (és) Ha bekövetkezik
is az a jel vagy a csoda, amelyről szólott (beszélt) vala néked, mondván: Kövessünk idegen isteneket, akiket te nem ismersz,
és tiszteljük azokat: Ne hallgass efféle jövendőmondónak (akkor se hallgass
annak a prófétának) beszédeire, vagy az
efféle álomlátóra. Mert csak próbára tesz benneteket Istenetek, az Úr, Jahve az Örökkévaló, hogy
megtudja, ha szeretitek-e az Urat, Jahvét az Örökkévalót, a ti Isteneteket
teljes szívetekből, és teljes lelketekből (lényetekkel)?” (5 Móz.
13,1-3) Azért: „Ezt
mondja Jahve az Örökkévaló, a Seregek Ura: Ne hallgassátok azoknak a
(nektek prófétáló) prófétáknak szavait
(beszédét), akik néktek prófétálnak,
elbolondítanak titeket (hiábavalóvá tesznek benneteket): az ő szívüknek látását szólják (látomását
hirdetik), nem az Úr, Jahve az Örökkévaló
szájából valót (nem azt, amit az Úr, Jahve az Örökkévaló adott)” (Jer. 23,16) János apostol elragadtatásban így látja ezeket: „És láték a sárkány (a sátán) szájából
és a fenevad szájából és a hamis próféta szájából három tisztátalan szellemet
kijőni, a békákhoz hasonlókat; Mert
ördögi szellemek azok, akik jeleket tesznek” (Jel. 16,13-14) Az apostol így figyelmezteti Krisztus népét,
hogy aki mást tanít, mint amit az
apostolok, az hamis próféta: „Kérlek
[buzdítlak, intelek] pedig titeket
atyámfiai [testvérek], vigyázzatok
azokra, [tartsátok szemmel azokat] akik
szakadásokat [egyenetlenséget; széthúzásokat; megosztást, meghasonlásokat
támasztanak. Háborúságnak okai volnának] és
botránkozásokat okoznak [kelepcéket készítenek; elégedetlenséget okoznak] a tudomány körül, [akik más tudományra
tanítanának azon kívül; az ellenkezőjét tanítják annak] melyet tanultatok. És azoktól hajoljatok el. [kerüljétek (eltávoztassátok) őket; térjetek ki előlük]” (Róm. 16,17) „Mert az ilyenek hamis apostolok, álnok munkások, akik a Krisztus
apostolaivá változtatják át magukat. Nem is csoda, mert maga a Sátán is a világosság angyalának adja ki
magát. Nem meglepő tehát, hogy szolgái
is az igazság szolgáinak adják ki magukat; de a végük cselekedeteikhez
méltó lesz” (2 Kor. 11,13-15) Ezek más
Evangéliumot hirdetnek: „De ha szinte mi, avagy mennyből való angyal
hirdetne is néktek [jó hírként; örömüzenetként] valamit azon kívül, amit
néktek hirdettünk, legyen átok, [átkozott (átok alatt) legyen! Amint előbb mondottuk [kijelentettük],
most is ismét mondom [megismétlem]: Ha valaki néktek hirdet valamit [más
evangéliumot (örömüzenetet; örömhírt; jó hírt)] azon kívül [amit tőlünk
hallottatok, (kaptatok)], amit elfogadtatok [átvettetek], átok [alatt;
(átkozott)] legyen!” (Gal.
1,8-9) Tehát: „Óvakodjatok
az ebektől, óvakodjatok a gonosz munkásoktól, óvakodjatok a megmetéltektől!” (Fil. 3,2) Már Ezékielen
keresztül így figyelmeztet az Úr: „Elöljárói
ő közepette, mint a ragadományt ragadozó farkasok: vért ontani, a lelkeket
elveszteni (embereket elpusztítani), hogy
nyerekedhessenek nyereséggel (nyereségvágyból). És prófétái mázolnak nékik mázzal (mázolják a habarcsot): hiábavalóságot látnak, s jövendölnek
(jósolgatnak) hazugságot nékik, mondván:
Így szól az Jahve az Örökkévaló, az Úr Isten! Holott az Úr, Jahve az Örökkévaló
nem beszélt (nem szólt)” (Ezék.
22,27-28).
116 Mert csak a megigazult ember tud jó gyümölcsöt
teremni: „Az igaz (a megigazult)
virágzik (virul), mint a pálmafa, (magasra) növekedik, mint a cédrus a Libanonon. Még a
vén korban is gyümölcsöznek; kövérek (dús lombúak) és zöldellők lesznek” (Zsolt. 92,13.15).
117 És
így folytatódik a kijelentés mert: „… Akiben pedig nincs a
Krisztus Szelleme, az nem az övé. [ha pedig valakinek a Krisztus Szelleme nem birtoka, (nem
birtokolja) az nem is az Övé]” (Róm. 8,9).
118 Az
apostol így figyelmezteti a mindenkori hívőket: ha azt akarjátok, hogy
változzatok: „Az igének pedig megtartói (cselekvői) legyetek
és ne csak hallgatói, megcsalván (hogy be ne csapjátok) magatokat. Mert ha valaki (csak) hallgatója az igének és nem megtartója
(de nem cselekszi), az ilyen hasonlatos
ahhoz az emberhez, aki tükörben nézi az ő természet szerinti ábrázatát
(arcát): Mert megnézte (ugyan) magát és elment, és azonnal (nyomban) elfelejtette, (hogy) milyen volt” (Jak. 1,22-24). Hát: „(kérve) Kérlek azért az Isten és Krisztus Jézus színe előtt [jelenlétében],
aki ítélni fog élőket és holtakat
(ítélkezni szándékozik élők és holtak fölött) az Ő eljövetelekor és az Ő országában. Hirdesd az igét (evangéliumot), állj
elő vele alkalmatos, alkalmatlan időben (akár alkalmas, akár alkalmatlan), ints, feddj (érvelj, kérj, győzz meg), buzdíts (biztass, bátoríts) teljes béketűréssel (türelemmel) és tanítással (hozzáértéssel,
tudománnyal)” (2 Tim. 4,1-2).
120 Ez a
leprás odament az Úr Jézushoz, pedig a törvény kimondja: „Ha valamely
ember testének bőrén daganat, vagy tarjagosság (var), vagy fehér folt támad, és az ő testének bőrén poklos fakadékká lehet (és
poklos kiütés lesz belőle): vigyék el az
ilyet Áronhoz, a paphoz, vagy egy valamelyikhez az ő papfiai közül. És nézze
meg a pap azt a test bőrén lévő fakadékot (kiütést). Ha a szőr a fakadékban fehérré változott, és ha a fakadéknak felülete
mélyebben van az ő testének bőrénél: akkor poklos fakadék az. Mihelyt látja ezt
a pap, tisztátalannak ítélje (mondja ki) azt. A poklos ember pedig, akin a fakadék (a kiütés) van, megszaggatott ruhában és mezítelen
fővel (és a haja gondozatlan) legyen,
és a bajuszát fedezze be (takarja el), és
ezt kiáltsa: Tisztátalan, tisztátalan! Mindaddig tisztátalan legyen, amíg rajta
van a fakadék (a kiütés), tisztátalan
az; csak ő maga lakjék (egyedül), a
táboron kívül legyen az ő lakása” (3 Móz. 13,2-3.5-46) Pedig
az Úr, Jahve az Örökkévaló kijelentette, hogy csak Őelőtte szabad leborulni,
mert: „Én, az Úr, Jahve az Örökkévaló vagyok
a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptomnak földéről, a szolgálat (a
szolgaság) házából. Ne legyen más istened
rajtam kívül!” (2 Móz. 20,2-3) „… és le ne borulj
azok előtt, és ne tiszteljed azokat...” (5 Móz. 4,19)
121 Mert
a törvény parancsa a poklos emberről így hangzik: „Ez legyen a poklos embernek
törvénye az ő megtisztulásának napján, hogy vigyék a paphoz (és amikor
megtisztulva a pap elé kerül). A pap
menjen ki a táboron kívül, és nézze meg a pap, és ha meggyógyult a pokloson a
poklos fakadék (és ha úgy látja, hogy meggyógyult a poklos kiütésből): Akkor parancsolja meg a pap, hogy hozzanak a
megtisztulandó emberért két élő, tiszta madarat, cédrusfát, karmazsint (bíborfonalat)
és izsópot” (3
Móz. 14,2-4).
123 Mert
beteljesül az Írás, amely kimondja: „És teszem minden hegyemet úttá (mert minden hegyen utat készítek), és ösvényeim magasak lesznek
(kimagaslanak). Ímé, ezek messziről
(messze földről) jönnek ímé, amazok észak
és a tenger felől (és nyugat felől), és
amazok Sinnek (sár, szenny, mocsár, iszap, láp) földéről! Ujjongjatok egek, és föld örvendezz (vigadozz), ujjongva énekeljetek (törjetek ki
ujjongásba) hegyek; mert megvígasztalá (megszánta)
népét az Úr, Jahve az Örökkévaló és
könyörül szegényein (a nyomorultakon)!” (Ésa. 49,11-13) De: „Titeket én a kard alá számlállak
(fegyver lesz a sorsotok), és mindnyájan
leborultok megöletésre (valamennyien a vágóhídra kerültök): mert hívtalak és nem feleltetek, szóltam és
nem hallottátok: (hanem azt tettétek, amit rossznak látok) a gonoszt cselekedtétek szemeim előtt, és
amit nem szerettem (ami nem tetszik nekem), azt választottátok. Azért így szól az Jahve az Örökkévaló, az Úr Isten
(az Úr, az én Uram): Ímé, szolgáim
esznek, ti pedig éheztek, ímé, szolgáim isznak, ti pedig szomjúhoztok, ímé,
szolgáim örvendnek, de ti megszégyenültök (szégyent vallotok)! Ímé, szolgáim vígadnak szívük boldogságában
(ujjongani fognak örvendező szívvel), és
ti kiáltani fogtok szívetek fájdalmában, és megtört szellemmel jajgatni fogtok;
És (csak) átok gyanánt (átok formájában) hagyjátok itt neveteket az én választottaimnak, és megöl titeket az Úr
Isten, Jahve az Örökkévaló és szolgáit
más (újszerű, ismeretlen, szokatlan, meglepő) névvel nevezi” (Ésa. 65,12-15)
122 Így teljesedtek be a próféciák, amelyek már előre hirdették: „Ímé, én
hozok néki kötést (majd bekötözöm) és orvosságot (és orvoslom sebeit), és meggyógyítom őket, és megmutatom nékik a békesség és hűség
(a hit) kincseit” (Jer. 33,6).
125 És
beteljesítette az Ézsaiáson keresztül hangzó próféciát, amely így hangzik: „… a
mi betegségeinket (Ő) viselte, a mi
fájdalmainkat hordozta (eltávolította). Mi
meg azt (hittük) gondoltuk, hogy
Isten csapása sújtotta és kínozta (hogy Istentől ostoroztatik, verettetik
és kínoztatik). Pedig a mi vétkeink (céltévesztésünk)
miatt kapott sebeket, bűneink miatt
törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk
meg” (Ésa. 53,4-5) Péter apostol is idézi a próféciát, ezzel bizonyságot téve arról, hogy
azt az Úr Jézus beteljesítette: „Aki a mi
bűneinket (vétkeinket) maga vitte fel
(hús)testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván (a
vétkekre ne legyünk kaphatók). Az
igazságnak (igazságosságnak) éljünk
(igaz életet éljünk): akinek sebeivel
gyógyultatok meg, (teljessé, éppé
lettetek, véres zúzódásai gyógyítottak meg titeket). (az ő sajgó sebei által
gyógyultatok meg)” (1Pét 2:24) „És nem
mondja (többé) a lakos (Sion lakója = a
messze sugárzó emlékmű; jel = a
diadalmas gyülekezet): (hogy) beteg
vagyok! A nép, amely benne lakozik, bűnbocsánatot nyer” (Ésa.
33,24) Mert Ő az: „Aki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet. Aki
megváltja életedet a koporsótól (a sírtól); kegyelemmel (szeretettel) és
irgalmassággal koronáz meg téged” (Zsolt. 103,3-4)
127 Az Úr
Jézus egy próféciára utal válaszában, egyben kijelentve azt is, hogy ki Ő,
hiszen nem volt „hajléktalan”: Mert: „… odahagyva Názáretet, elméne és lakozék (letelepedett) a tengerparti Kapernaumban, a Zebulon és
Nafthali határain (területén)” (Mát. 4,13) Viszont
a prófécia így szól Róla: „Izráel
reménysége, megszabadítója a nyomorúság idején! Miért vagy e földön úgy, mint
valami jövevény, és mint valami utas, aki (csak) éjjeli szállásra tér be (vándorként)? Miért vagy olyan, mint a megriasztott férfi (mint a riadt ember,
mint akit megbénít a félelem); mint a
vitéz (mint az olyan férfi), aki nem
tud segíteni? Hiszen te közöttünk vagy, Uram, Jahve az Örökkévaló, és mi a te nevedről neveztetünk; ne hagyj el
minket!” (Jer. 14,8-9)
129 Már
Dávid így prófétál: „De az Úrhoz kiáltának az ő szorultságukban (nyomorúságukban), és sanyarúságukból kivezeté őket (és
kiszabadította őket szorult helyzetükből). Megállítá
(lecsendesítette) a szélvészt, hogy
csillapodjék, és megcsendesedtek a habok (elcsitultak a hullámok). És örülének, hogy lecsillapodtak vala
(amikor azok elsimultak), és a kívánt
kikötőbe vezette őket. (Zsolt. 107,28-30) „Serkenj
fel! Miért alszol Uram?! Kelj
(ébredj) fel, ne vess (ne taszíts) el minket örökké (végképp)!” „Kelj fel, Uram (lépj elő), haragodban, emelkedjél fel ellenségeim dühe
ellen (szállj szembe dühös ellenségeimmel); serkenj (kelj) fel mellettem,
te, aki parancsoltál ítéletet (szolgáltass igazságot nekem)!” (Zsolt.
44,24; 7,7) Hiszen Te vagy: „Aki hegyeket
hoztál létre erőddel, és hatalmat öltöttél magadra; Aki lecsillapítottad a
tengerek zúgását, hullámaik zúgását, a nemzetek háborgását” (Zsolt.
65,7-8) Hát: „Uram, Seregeknek Istene! Kicsoda olyan erős, mint te vagy Uram? És a
te hűséges voltod körülvesz téged. Te uralkodol a tengernek kevélységén (a
dühöngő tengeren); mikor az ő habjai
felemelkednek (ha hullámai tornyosulnak), te csendesíted le azokat” (Zsolt.
89,9-10).
