2019. június 28.

Máté evangélium 4. fejezet: A kísértő feletti győzelem kulcsa: az írott ige ismerete. (és 5-6 fejezet) (BB ford)


Mát. 4,1 Akkor Jézus viteték a Szellemtől, (elvezette a Szellem) a pusztába, (a sivatagba, egy magányos, elhagyatott helyre), hogy megkísértessék48 az ördögtől.49
Mát. 4,2 És mikor negyven nap és negyven éjjel böjtölt vala, végül megéhezék.
Mát. 4,3 És hozzámenvén a kísértő, monda néki: Ha Isten fia vagy, mondd (és parancsold meg), hogy e kövek változzanak kenyerekké.50
Mát. 4,4 Ő pedig felelvén, monda: Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden (élő) Igével, (minden rémával, kijelentéssel, Isten élőbeszédével), amely Istennek szájából származik.51
Mát. 4,5 Ekkor vivé Őt az ördög, (a sátán, a vádló, rágalmazó, félrevezető, és ellenség) a szent városba, Jeruzsálembe, és odahelyezi a templom tetejére, (a templom párkányára, a templom ormára).
Mát. 4,6 És monda néki: Ha Isten fia vagy, vesd alá magadat; mert meg van írva: Az ő angyalainak parancsol felőled, és kézen (a tenyerükön) hordoznak, (hogy megőrizzenek téged), hogy meg ne üsd lábadat a kőbe.52
Mát. 4,7 Monda néki Jézus: Viszont (megmondatott és), meg van írva: Ne kísértsd, (és ne tedd próbára) az Urat, a te Istenedet.53
Mát. 4,8 És végül vivé Őt az ördög, (a félrevezető, az ellenség, a Sátán) egy rendkívül magas hegyre, és megmutatá néki, (és felvonultatta szeme előtt) a világ minden országát, (minden királyságát, és birodalmát) és azok dicsőségét, (és gazdagságát).54
Mát. 4,9 És monda néki: Mindezeket (mindezt a hatalmat és ezeknek dicsőségét) néked adom, mert nékem adatott, és annak adom, akinek akarom, ha leborulva imádsz engem.
Mát. 4,10 Ekkor elutasította, és monda néki Jézus: Eredj el sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj, (és csak Neki adj Istennek járó tiszteletet).55
Mát. 4,11 Ekkor elhagyta őt az ördög, (a félrevezető, az ellenség, a sátán). És ímé angyalok jöttek hozzá és szolgáltak vala néki.
Mát. 4,12 Mikor pedig meghallotta Jézus, hogy János börtönbe vettetett, (hogy kiszolgáltatták, és fogságra vitetett), visszatért, (visszavonult, félrevonult Galileába).
Mát. 4,13 És odahagyva (elhagyva) Názáretet, elméne (letelepedett) és lakozék a tengerparti Kapernaumban a Zebulon és Nafthali határain, (ezek vidékére költözött);
Mát. 4,14 Hogy beteljesedjék, amit Ézsaiás próféta mondott, így szólván:
Mát. 4,15 Zebulonnak földje és Naftalinak földje, a tenger felé, (a tenger menti út), a Jordánon túl, (a túlsó parton), a pogányok, (a nemzetek) Galileája,
Mát. 4,16 A nép, amely sötétségben58 ül vala, láta nagy világosságot, (nagy fényt), és akik a halálnak földében (országában), és árnyékában ülnek (és laknak) vala, azoknak világosság támada, (fény ragyogott fel, és fény virradt rájuk!59
Mát. 4,17 Ettől fogva kezde Jézus prédikálni, (hirdetni), és ezt mondani: Térjetek meg, (térjetek új felismerésre; változtassátok meg gondolkozásmódotokat), mert elközelgetett a mennyeknek országa, (a mennyek királysága).
Mát. 4,18 Mikor pedig a galileai tenger mellett jár-kel vala Jézus, láta két testvért, Simont, akit Péternek neveznek, és Andrást az ő testvérét, amint a tengerbe körhálót vetnek, (körhálót dobnak) vala; mert halászok valának.
Mát. 4,19 És monda nékik: Gyertek, kövessetek engem, (jöjjetek utánam), és azt művelem, hogy embereket halásszatok. (Én emberek halászává teszlek benneteket).
Mát. 4,20 Azok pedig azonnal, (azon nyomban, tüstént) otthagyván a hálókat, követék őt, (csatlakoztak hozzá).
Mát. 4,21 Útját folytatva és onnan tovább menve, megpillantott, és észrevett más két testvért, Jakabot a Zebedeus fiát, és Jánost amannak testvérét, amint a hajóban atyjukkal Zebedeussal a hálóikat kötözgetik, (javították, foltozták, szedték rendbe); és hívá őket.
Mát. 4,22 Azok pedig azonnal, (tüstént) otthagyván a hajót, és atyjukat, követék őt, (és a nyomába szegődtek; csatlakoztak Hozzá).62
Mát. 4,23 És bejárá Jézus az egész Galileát, tanítva azok zsinagógáiban, és hirdetve az Isten országának evangéliumát, (a királyság örömhírét), és gyógyítva a nép között minden betegséget,62 (és minden erőtlenséget, és fogyatékosságot, bajt, gyengeséget).63
Mát. 4,24 És elterjede az ő híre egész Siriában: és hozzávivék mindazokat, akik rosszul, (szerencsétlenül, nyomorúságosan valának, minden szenvedőt). A különféle betegségekben, (és súlyos nyavalyákban) és kínokban, (gyötrelmekben) sínylődőket, (azokat, akiket különféle betegségek és bajok gyötörtek. A fájdalmas bajokban szenvedőket), ördöngösöket, (ördögtől, azaz démonoktól megszállottakat, démonizáltakat), epilepsziásokat, holdkórosokat és gutaütötteket, (bénákat, és inaszakadtakat), és meggyógyítja vala őket.
Mát. 4,25 És nagy sokaság, (egy egész tömeg) követé őt, (és csatlakozott hozzá, és csapatostul kísérték) Galileából és a Tízvárosból, (Dekapoliszból), és Jeruzsálemből és Júdeából és a Jordánon túlról való tartományokból.64

Mát 5. A hegyi beszéd

Mát. 5,1 Mikor pedig látta Jézus a sokaságot [a tömeget], felméne a hegyre, és amint leül vala, hozzámenének [köréje gyűltek] az Ő tanítványai.
Mát. 5,2 És megnyitván száját [megszólalt, és így], tanítja vala őket, mondván:
Mát. 5,3 Boldogok57 a szellemben [a Szellem által a] szegények [a szellemi nincstelenek, a szellem koldusai]: mert övék a mennyeknek országa [királysága; királyi uralma].58
Mát. 5,4 Boldogok, akik sírnak [szomorkodnak, keseregnek, gyászolnak]: mert ők megvigasztaltatnak [mert meg fogják bátorítani őket].59
Mát. 5,5 Boldogok a szelídek [Jóságosak, szerények, engedelmesen készségesek]: mert ők örökségül bírják [bir(tokol)ják, birtokba veszik, osztályrészül kapják] a földet, [és övék lesz a föld].60
Mát. 5,6 Boldogok, akik éhezik [vágyakozzák] és szomjúhozzák az igazságot [a megigazulást, az igazság(osság)ot]: mert ők megelégíttetnek [mert majd eltelnek vele].61
Mát. 5,7 Boldogok az irgalmasok [könyörülők]: mert ők irgalmasságot nyernek [mert majd nekik is irgalmaznak, rajtuk is könyörülni fognak].62
Mát. 5,8 Boldogok, akiknek szívük tiszta [érintetlen, vegyítetlen, őszinte. Amibe nincs idegen anyag, elegyítetlen; a szívükben (szívükre nézve) tiszták, tisztaszívűek]: mert ők az Istent meglátják, [észreveszik, felfogják; mert megjelenik, megmutatkozik].63
Mát. 5,9 Boldogok a békességre igyekezők [békeszerzők. akik békét teremtenek; békességet készítők]: mert ők az Isten fiainak mondatnak.64
Mát. 5,10 Boldogok, akik háborúságot [üldözést] szenvednek [vagy akiket zaklatnak / követnek / megfigyelnek / leírnak / sőt: akik közé beépülnek, vagy akiket a törvény / a bíróság előtt vádolnak] az igazságért [igazságosságért; a megigazulás, az igazzá válás miatt]: mert övék a mennyeknek országa [királysága; királyi uralma].65
Mát. 5,11 Boldogok vagytok, ha szidalmaznak [csúfolnak, gúnyolnak, gyaláznak, megszégyenítnek] és háborgatnak [üldöznek] titeket és minden(féle) gonosz hazugságot mondanak ellenetek én érettem [hazudozva minden rosszat rátok fognak énmiattam].66
Mát. 5,12 Örüljetek és örvendezzetek [ujjongjatok; vigadjatok ilyenkor], mert a ti jutalmatok [kárpótlásotok] bőséges [nagy fizetség jár nektek] a mennyekben: mert így háborgatták [üldözték; zaklatták; vádolták] a prófétákat [az Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személyeket] is, akik előttetek voltak, [éltek].67
Mát. 5,13 Ti vagytok a földnek sója.68 Ha pedig a só megízetlenül [az eredeti szövegben szó szerint: ha a só megbolondul ostobává / erőtlenné válik, elgyengül, elveszti erejét)], mivel sózzák meg [mivel lehetne ízét / erejét visszaadni]? Nem jó azután semmire. [mert semmi ereje nincs többé, nem győz, hanem másra nem való], hanem hogy kidobják és eltapossák [széttiporják] az emberek.69
Mát. 5,14 Ti vagytok a világ világossága [kozmosz fénye; ti vagytok a világ számára a fény]. Nem rejtethetik el [nem lehet eltitkolni, titokban tartani] a hegyen épített [elhelyezett] város.
Mát. 5,15 Gyertyát [lámpást; mécsest] sem azért gyújtanak, hogy a véka alá, hanem hogy a gyertyatartóba [lámpatartóra; mécslábra] tegyék [helyezzék] és fényljék [onnan világítson; ragyogjon, fényt adjon] mindazoknak, akik a házban vannak.
Mát. 5,16 Úgy fényljék [világítson; ragyogjon fel] a ti világosságtok [fényetek] az emberek előtt, hogy lássák [meglássák, észrevegyék] a ti jó cselekedeteiteket [nemes; kitűnő tetteiteket], és dicsőítsék [magasztalják] a ti mennyei Atyátokat [aki a mennyekben van].70
Mát. 5,17 Ne gondoljátok [véljétek], hogy jöttem a törvénynek [Az Úr útmutatásának; tanításának; Isten kijelentett akaratának; az IGÉ-nek] vagy a prófétáknak eltörlésére [megszüntetésére; fölbontására; visszavonására, eltörölésére: vagy érvénytelenné tenni / hatályon kívül helyezni / semmissé tenni]. Nem jöttem, hogy eltöröljem [megszüntessem; érvénytelenné tegyem; megszüntessem; visszavonjam, eltöröljem: vagy érvénytelenné tegyem / hatályon kívül helyezzem / semmissé tegyem], hanem inkább, hogy betöltsem [beteljesítsem; teljessé, tökéletessé tegyem;tartalmat adni jöttem].71
Mát. 5,18 Mert bizony [ámen, úgy van, ahogy] mondom néktek, míg az ég és a föld [el nem] múlik [fennáll; meg nem semmisül], a törvényből [Isten útmutatása, tanítása, amelyet az Igében jelentett ki] egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik. [egy i betű vagy egy vesszőcske (egyetlen írásjel) sem vész el (nem veszíti érvényét)], amíg minden be nem teljesedik, [amíg csak minden meg nem történik, valóra nem válik (meg nem lesz)].72
Mát. 5,19 Valaki azért csak egyet is megront [eltöröl; felbont; elhagy; semmissé tesz, megcáfol, érvénytelenít] e legkisebb parancsolatok [rendeletek, utasítások] közül és úgy tanítja az embereket, a mennyeknek országában [királyságában] a legkisebb lészen; valaki pedig cselekszi [megtartja; megteszi; teljesíti] és úgy tanít, az a mennyeknek országában [királyságában] nagy lészen.
Mát. 5,20 Mert mondom néktek, hogy ha a ti igazságotok [igazságosságotok, megigazulásotok] nem több [nem múlja felül; nem lesz tökéletesebb] az írástudók [törvénymagyarázók] és farizeusok igazságánál [igazságosságánál, megigazulásánál], semmiképpen sem mehettek [juttok] be a mennyeknek országába [királyságába].73
Mát. 5,21 Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek [ősöknek, eredetieknek]: Ne ölj [nem fogsz ölni],74 mert aki öl [aki ölni fog], méltó az ítéletre,75 [vádolható].76
Mát. 5,22 Én pedig azt mondom néktek, hogy mindaz, aki haragszik [aki haragot tart; neheztel] az ő atyjafiára, [testvérére] ok nélkül [alaptalanul], méltó az ítéletre, [vádolható]. Aki pedig azt mondja az ő atyjafiának [felebarátjának]: Ráka [hitvány; oktalan; ostoba; buta], méltó a főtörvényszékre [főtanács ítéletére; állítsák a nagytanács elé]. Aki pedig ezt mondja: Bolond = istentelen [ostoba, értelmetlen, buta, méltó [jusson] a gyehenna tüzére, [megfogta már a tüzes gyehenna].
Mát. 5,23 Azért, ha a te [áldozati] ajándékodat [adományodat] az oltárra viszed [felajánlani], és ott megemlékezel arról [eszedbe jut], hogy a te atyádfiának [embertársadnak; testvérednek; felebarátodnak] valami panasza [kifogása] van ellened:
Mát. 5,24 Hagyd ott az (áldozati) oltár előtt a te ajándékodat [az adományt], és menj el, elébb békélj meg [békülj ki] a te atyádfiával [embertársaddal; testvéreddel; felebarátoddal], és azután eljövén [aztán térj vissza], vidd fel [és ajánld fel] a te [áldozati] ajándékodat.77
Mát. 5,25 Légy jóakarója a te ellenségednek hamar [ellenfeleddel; (peres feleddel) szemben légy békülékeny (jóindulatú; siess megegyezni vele) idejében], amíg az úton vagy vele, hogy ellenséged [ellenfeled] valamiképpen a bíró kezébe ne adjon, és a bíró oda ne adjon a poroszló [törvényszolga; ítéletvégrehajtó; börtönőr] kezébe, és tömlöcbe ne vessen téged, [és fogságba ne kerülj].
Mát. 5,26 Bizony [ámen; úgy van] mondom néked: ki nem jősz [szabadulsz] onnét, mígnem megfizetsz [míg meg nem adod (le nem fizeted)] az utolsó fillérig.
Mát. 5,27 Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne paráználkodjál, [azaz: Ne kövess el házasságtörést)]!
Mát. 5,28 Én pedig azt mondom néktek, hogy aki bűnös vággyal (kívánsággal) asszonyra néz (aki azért néz egy nőt, mert megkívánta), szívében már házasságtörést követett el vele.79 
Mát. 5,29 Ha pedig a te jobb szemed megbotránkoztat téged [bűnre csábít; tőrbe ejt; botlásba visz (kelepcébe csal)], vájd [távolítsd el; szakítsd] ki azt és vesd el [dobd el] magadtól. Mert jobb néked, hogy egy vesszen el [pusztuljon el, semmisüljön meg] a te tagjaid [testrészeid: egész személyed egy-egy funkciót végző része] közül, semhogy egész tested [egész valód] a gyehennára [Siralom-völgye] vettessék.
Mát. 5,30 És ha a te jobb kezed botránkoztat meg [visz bűnbe; ejt tőrbe; botlásba; (csal kelepcébe); csábít bűnre] téged, vágd le [hiúsítsd meg, akadályozd meg] azt és vesd [dobd] el magadtól. Mert jobb néked, hogy egy vesszen el [pusztuljon el, semmisüljön meg] a te tagjaid [testrészeid: személyed egy-egy funkciót végző része] közül, semhogy egész tested [egész valód] a gyehennára vettessék, [jusson a pokolba, a halottak tartózkodási helyére kerüljön].80
Mát. 5,31 Megmondatott továbbá: Valaki elbocsátja [elküldi] feleségét [elválik feleségétől], adjon néki elválásról való levelet.
Mát. 5,32 Én pedig azt mondom néktek: Valaki elbocsátja feleségét [aki elválik a feleségétől], paráznaság (házasságtörés) okán kívül [paráznaság házasságtörés esetét kivéve], paráznává teszi azt [okot ad neki a házasságtörésre; házasságtörővé teszi]; és a ki elbocsátott asszonyt veszen el [feleségül; összeházasodik vele], paráználkodik [házasságot tör].81
Mát. 5,33 Ismét hallottátok, hogy megmondatott a régieknek [ősöknek]: Hamisan ne esküdjél, hanem teljesítsd [tartsd meg] az Úrnak tett esküidet. [add meg az Úrnak, amire esküdtél].
Mát. 5,34 Én pedig azt mondom néktek: Teljességgel [egyáltalán] ne esküdjetek; se az égre, mert az, az Istennek királyi széke [trónja];
Mát. 5,35 Se a földre, mert az, az Ő lábainak zsámolya; se Jeruzsálemre, mert a nagy [hatalmas] Királynak városa;
Mát. 5,36 Se a te fejedre ne esküdjél, mert [arra sem vagy képes, nem áll hatalmadban, hogy] egyetlen hajszála(da)t fehérré vagy feketévé tegyél;
Mát. 5,37 Hanem legyen a ti beszédetek [inkább]: Úgy, úgy [az igen, igen]; a nem, nem; ami pedig ezeken felül vagyon [ami ezt túlhaladja], a gonosztól vagyon [a gonoszból van (ered)].82
Mát. 5,38 Hallottátok, hogy megmondatott [ki lett jelentve]: Szemet szemért és fogat fogért.83
Mát. 5,39 Én pedig azt mondom néktek: Ne álljatok ellene a gonosznak [a gonosz dolognak, gonoszságnak, ne szálljatok, ne helyezkedjetek szembe vele, ne harcoljatok ellene], hanem aki arcul üt téged jobb felől [megüti a jobb arcodat], fordítsd felé [annak tartsd oda] a másik orcádat is.84
Mát. 5,40 És aki törvénykezni [pereskedni] akar veled és elvenni a te alsó ruhádat [tunikádat], engedd oda néki a felsőt [köntösödet] is.85
Mát. 5,41 És aki téged egy mértföldútra [ezer lépésnyi szolgálatra] kényszerít, menj el vele kettőre.
Mát. 5,42 Aki tőled kér, adj néki; és aki tőled kölcsön akar kérni, el ne fordulj attól [ne tagadd meg; vissza ne utasítsd].86
Mát. 5,43 Hallottátok, hogy megmondatott [ki lett jelentve]: Szeresd [önzetlenül, érdemeitől függetlenül. Isteni tulajdonság nyilvánuljon meg az emberek iránt, amely azok javát, üdvösségét munkálja] felebarátodat [(a közeledben lévő) embertársadat a különböző; „másféle” más fajtából való (Ádámi), idegent] és gyűlöld [utál, undorodik, megvet, semmibe sem vesz] ellenségedet, aki. (az ördög) (1 Pét. 5,8).87
Mát. 5,44 Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, [kimondott szóval üdvhozó erőt közvetíteni] akik titeket átkoznak [rosszat kíván; átkozódik]. Jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek [haragosaitokkal; akik utálnak, megvetnek], és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak [rágalmaznak; zaklatnak, fenyegetnek; ártanak; sértegetnek, gyaláznak; bántalmaznak] és kergetnek [üldöznek rossz szándékkal] titeket.88
Mát. 5,45 Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza [fölkelti] az ő napját mind a gonoszokra [rosszakra, haszontalan, hibás], mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak [igazságosoknak, megigazultaknak], mind a hamisaknak [bűnösöknek nem-hívőknek; engedetleneknek, igazságtalanoknak (ige nélkülieknek)].89
Mát. 5,46 Mert ha [csupán] azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, micsoda jutalmát veszitek [miféle fizetséget kaptok]? Avagy a vámszedők is nem ugyanazt cselekeszik-é [teszik].?
Mát. 5,47 És ha csak a ti atyátokfiait [testvéreiteket] köszöntitek [üdvözlitek], mit cselekesztek másoknál többet [mi különöset, rendkívülit tesztek]? Nemde a vámszedők [pogányok; nemzetekből valók] is nem azonképpen cselekesznek-é, [tesznek]?
Mát. 5,48 Legyetek azért ti [valóban olyan] tökéletesek [felnőtt, érett korú (célba érkezők)], miként [mint ahogy] a ti mennyei Atyátok tökéletes [célját betöltött;(a célban van)].90

Mát. 6. A hegyi beszéd folytatása:
Mát. 6,1 Vigyázzatok, [ügyeljetek arra], hogy alamizsnátokat ne osztogassátok  az emberek előtt, [hogy irgalmas cselekedeteitek ne képmutató, álszent módon cselekedjétek], hogy lássanak [ne azért tegyétek hogy nézzenek] titeket, [hogy csodáltassátok magatokat velük], mert különben nem lesz jutalmatok [nem kaptok fizetséget] a ti mennyei Atyátoknál.91
Mát. 6,2 Azért mikor alamizsnát osztogatsz [adományt adsz; adakozol, és irgalmat gyakorolsz], ne kürtöltess magad előtt, ahogy a képmutatók [kétszínűek; a színészkedők] tesznek a zsinagógákban [gyülekezetekben] és az utcákon, hogy az emberektől dicséretet nyerjenek [hogy dicsőítsék őket az emberek]. Bizony mondom néktek: elvették [megkapták] jutalmukat [ezzel meg is kapták fizetségüket].
Mát. 6,3 Te pedig amikor alamizsnát osztogatsz [adakozol; amikor irgalmat gyakorolsz, te úgy adj, úgy adakozz, hogy], ne tudja a te bal kezed, mit cselekszik [mit tesz] a te jobb kezed;
Mát. 6,4 Hogy a te alamizsnád [könyörületességed; irgalmasságod] titkon legyen [hogy adakozásod titokban történjék]; és a te Atyád, aki titkon néz [aki látja, ami titokban történik], megfizet néked [megjutalmaz] nyilván, [nyilvánosan fogja megadni fizetséged]. 
Mát. 6,5 És mikor imádkozol, ne légy olyan [ne tegyetek úgy], mint a képmutatók [kétszínűek, színészkedők], akik a gyülekezetekben [zsinagógákban] és az utcák [piacok] szegletein [vagy az utcasarkokon; terek sarkán; széles útkereszteződésekben] fennállva [megállva] szeretnek imádkozni, hogy lássák őket az emberek [hogy mutogassák magukat; hogy feltűnjenek az embereknek]. Bizony [úgy van, ahogy] mondom néktek: elvették [megkapták; elnyerték] jutalmukat [ezzel meg is kapják fizetségüket].
Mát. 6,6 Te pedig amikor imádkozol, menj be a te belső szobádba [kamrádba], és ajtódat bezárva, imádkozzál [titokban] a te [mennyei] Atyádhoz, aki titkon van [aki a rejtekben is lát, mert Atyád látja, amit titokban teszel]. És a te Atyád, aki titkon néz, megfizet néked [megjutalmaz] nyilván [jól láthatóan, nyilvánosan fogja megadni fizetséged].92   
Mát. 6,7 És mikor imádkoztok, ne legyetek sokbeszédűek [ne szaporítsátok a szót; ne fecsegjetek összevissza], mint a pogányok [a nemzetekből valók], akik azt gondolják [azt hiszik; úgy vélik], hogy az ő sok beszédükért [bőbeszédűségükért] hallgattatnak meg [hogy ha ömlik belőlük a szó, nyomban meghallgatásra találnak].93
Mát. 6,8 Ne legyetek hát ezekhez hasonlók [ne utánozzátok őket; ne hasonlítsatok hozzájuk]; mert jól tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt [még] kérnétek tőle.94
Mát. 6,9 Ti azért így imádkozzatok: Mi [mennybéli] Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg [legyen szent] a te neved.
Mát. 6,10 Jöjjön el a te országod [királyi uralkodásod; királyságod]; legyen meg [valósuljon meg] a te akaratod, (a)mint a mennyben, úgy a földön is.
Mát. 6,11 A mi [létezéshez szükséges] mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma.97
Mát. 6,12 És bocsásd meg a mi vétkeinket, [Engedd el tartozásainkat, adósságainkat]  miképpen [amint]  mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek [ahogy mi is elengedtük azokat a nekünk tartozóknak].
Mát. 6,13 És ne vígy minket kísértetbe [Itt a görög kifejezés mondanivalója: ne engedj olyan helyzetbe kerülni minket, amely bűnbe vinne] de szabadíts [védelmezzél, ments, óvj,] meg minket a gonosztól [ragadj ki a rosszból. Ragadj meg és vonj magadhoz a gonosztól]. Mert tiéd az ország [királyság, uralom, királyi hatalom] és a hatalom [az erő] és a dicsőség mind örökké [a világkorszakokon át]. Ámen!101
Mát. 6,14 Mert ha megbocsátjátok [elengeditek] az embereknek az ő vétkeiket [botlásaikat, eleséseiket, hibás lépéseiket, baklövéseiket, melléfogásaikat], megbocsát [elengedi] néktek is a ti mennyei Atyátok [azokat].
Mát. 6,15 Ha pedig meg nem bocsátjátok [de ha ti nem engeditek el] az embereknek az ő vétkeiket [botlásaikat, eleséseiket, hibás lépéseiket, baklövéseiket, melléfogásaikat], a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg [sem fogja elengedni] a ti vétkeiteket [botlásaitokat; eleséseiteket].102
Mát. 6,16 Mikor pedig böjtöltök, ne legyen komor a nézéstek mint a képmutatóké. [Ne legyetek szomorúak; búsképűek; ne járjatok sötét arccal]. Akik eltorzítják [komorrá változtatják, elrejtik, eltakarják, elhomályosítják] arcukat [és keserű képet vágnak], hogy lássák az emberek [hogy így feltűnjék az embereknek], hogy ők böjtölnek. Bizony mondom néktek, elvették [megkapták] jutalmukat. [ezzel meg is kapták fizetségüket és elestek jutalmuktól].         
Mát. 6,17 Te pedig mikor böjtölsz, kend meg a te fejedet, és a te orcádat mosd meg;
Mát. 6,18 Hogy ne az emberek lássák böjtölésedet [hogy ne az embereknek tűnjön fel böjtölésed], hanem a te Atyád, aki titkon [rejtve] van; és a te Atyád [aki a rejtekben is jelen van], aki titkon néz [aki a rejtekben is lát, és aki látja, ami titokban történik], megfizet néked [megjutalmaz] nyilván [nyilvánosan fog neked megfizetni].103
Mát. 6,19 Ne gyűjtsetek [ne halmozzatok fel] magatoknak kincseket [nehogy kincset kincsre halmozzatok] a földön, hol [azokat] a rozsda [marja, megeszi, tönkreteszi] és a moly megemészti [megrágja], és ahol a tolvajok kiássák [betörnek; átássák a falat] és ellopják;
Mát. 6,20 Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben [kincset kincsre az égben halmozzatok], ahol sem a rozsda [azokat nem marja; nem teszi tönkre], sem a moly meg nem emészti [nem rágja], és ahol a tolvajok ki nem ássák [nem törnek be; hol tolvajok falat nem ásnak át], sem el nem lopják.
Mát. 6,21 Mert ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.104                                                                                                                                                                                                      
Mát. 6,22 A test [teljes lényed] lámpása [világossága; mécsese] a szem [a tekintet]. Ha azért a te szemed [a tekinteted] tiszta [egyszerű, becsületes, őszinte, egyenes, tettetés nélküli], a te egész tested [egész lényed] világos [fénytelt, fénylő, ragyogó] lesz.
Mát. 6,23 Ha pedig a te szemed [a tekinteted] gonosz [rossz; álnok; homályos], a te egész tested [egész lényed] sötét [homályos, beborult] lesz. Ha azért a benned lévő világosság [fény] sötétség, [homályosság]: mekkora [mennyivel nagyobb lesz] akkor [maga] a sötétség [homályosság]?!                                                                                                             
Mát. 6,24 Senki sem szolgálhat [senki sem lehet rabszolgája] két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli [ellenszenvet érez iránta], és a másikat szereti [teljesen odaszánja magát]; vagy az egyikhez ragaszkodik [tiszteli], és a másikat megveti [megutálja, lenézi, lekicsinyli]. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak [az e világi gazdagságnak, a vagyonnak, a pénznek].106
Mát. 6,25 Azért azt mondom néktek: Ne aggodalmaskodjatok [ne nyugtalankodjatok; nehogy aggódva tépelődjetek] a ti éltetek felől [megélhetéstek miatt], mit egyetek és mit igyatok; sem a ti testetek [egész lényetek] felől, mibe öltözködjetek [ruházkodjatok]. Avagy nem több-e az élet hogynem az eledel [táplálék; étel], és a test [egész lényetek] hogynem az öltözet [a ruha]?
Mát. 6,26 Tekintsetek az égi madarakra [nézzétek az ég madarait], hogy nem vetnek, nem aratnak, sem csűrbe [magtárakba] nem takarnak [gyűjtenek]; és a ti mennyei Atyátok eltartja azokat [táplálja őket]. Nem sokkal különbek [becsesebbek; drágábbak; többet érők; sokkal fontosabbak] vagytok-e azoknál?                                                                                                                                                                                                         
Mát. 6,27 Kicsoda pedig az közületek, aki aggodalmaskodásával [tépelődésével; azzal, hogy gondot hordoz] megnövelheti termetét egy arasszal? [ki adhat pedig közületek gondjai által magasságához, vagy ki toldhatja meg életét (nyújthatja meg életkorát) csak egy könyöknyivel is, ha aggodalmaskodik]?
Mát. 6,28 Az öltözet felől [ruházat miatt] is mit aggodalmaskodtok [miért nyugtalankodtok; miért viseltek gondot; és miért tépelődtök]? Vegyétek eszetekbe [figyeljétek (nézzétek) meg; tanuljátok el] a mező liliomait [bíbor színű pipacs virágait], mi módon növekednek: nem munkálkodnak [nem fáradoznak], és nem fonnak [szőnek-fonnak];
Mát. 6,29 De [mégis] mondom néktek, hogy Salamon minden dicsőségében [pompája teljében] sem öltözködött úgy, mint ezek közül [akár csak] egy [is].
Mát. 6,30 Ha pedig a mezőnek füvét [a mezei virágot], amely ma van [virít], és holnap kemencébe [tűzbe] vetik, [dobják], így ruházza [öltözteti] az Isten; nem sokkal inkább-e [vajon nem sokkal jobban] titeket, ti kicsinyhitűek?
Mát. 6,31 Ne aggodalmaskodjatok [nyugtalankodjatok; Nehogy aggódva tépelődjetek] tehát, és ne mondjátok [ne kérdezgessétek, ne vegyetek hát gondot magatokra ilyen beszéddel]: Mit együnk? Vagy: Mit igyunk? Vagy: Mivel ruházkodjunk [vagy: Mit öltsünk magunkra; Mibe öltözünk]?
Mát. 6,32 Mert mind ezeket a pogányok [a nemzetekből valók] kérdezik. [Mert mindezekre a pogányok törekszenek]. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van.
Mát. 6,33 Hanem keressétek először Istennek országát [a királyságot, az Isten királyi uralmát], és az ő igazságát [igazságosságát, megigazítását]; és ezek [is] mind [ráadásul] megadatnak [hozzáadatnak] néktek [ezek a dolgok pedig mind elétek lesznek téve ráadásként].107
Mát. 6,34 Ne aggodalmaskodjatok [nehogy aggódva tépelődjetek] tehát a holnap felől [ne viseljetek hát gondot a másnapért]; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől [a holnap majd gondoskodik magáról, a holnapnak ugyanis meg lesz a maga gondja]. Elég minden napnak [a mának] a maga baja. [elég minden napra annyi a bajból, amennyi reá jut; (ami rossz benne)].




48 Megkísért: (peiradzó): megpróbálja rávenni, elcsábítani bűnre, céltévesztésre.
49 Ördög (diabolos): vádló, rágalmazó, uszító, hibáztató, félrevezető, ellenség, ellenálló, hamis vádló, szanaszét-dobáló; sátán.
A megkísértetés okáról így ír Isten Igéje: „Annakokáért mindenestől fogva hasonlatosnak kellett lennie az atyafiakhoz, (a testvéreihez), hogy könyörülő és (irgalmas) főpap legyen az Isten előtt való dolgokban, (a szolgálatában), hogy engesztelést szerezzen a nép bűneiért. Mert amennyiben szenvedett, ő maga is megkísértetvén, segíthet azokon, akik megkísértetnek” (Zsid. 2,17-18).
50 A sátán Isten szavát kérdőjelezi meg, hogy elbizonytalanítsa Jézust. Ha valóban Isten Fia vagy, fordítsd a te isteni erődet a te saját szükségleteid kielégítésére. Pedig Isten így szólt: „És ímé az égből szózat hallatszott, (egy égi hang ezt mondja vala): Ez amaz én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm, (akiben kedvem telik; akiben én megengeszteltetem)” (Mát. 3,17).
51 Itt az Úr Jézus arra tanít, hogy az ördög próbálkozásait – kísértését – csak Isten élő beszédével lehet visszaverni: „… az ember nemcsak kenyérrel él, hanem mindazzal él az ember, ami az Úrnak, Jahvénak az Örökkévalónak szájából származik” (5 Móz. 8,3) „Mert az Istennek beszéde, Isten igéje élő és ható, (élő energia), és élesebb minden kétélű fegyvernél, (vagy kardnál), és elhat a szívnek és léleknek, (egész lényünknek és szellemünknek), az ízeknek (és az ízületeknek) és a velőknek megoszlásáig (szétválásáig), és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait, (és szándékait)” (Zsid. 4,12).
52 A kísértő Isten Igéjét idézi, de kihagyja az ígéret teljesedésének feltételét:Mert azt mondtad te: Az Úr, Jahve az Örökkévaló az én oltalmam; a Felségest választottad a te hajlékoddá; nem illet, (és nem érhet) téged a veszedelem, (sem baj), és csapás nem közelget, (és nem is férhet) a sátorodhoz. Mert az ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged, (és vigyázzanak rád) minden utadban. Kézen hordoznak, (és kézen fogva vezetnek) téged, hogy meg ne üssed lábadat a kőbe” (Zsolt. 91,9-12).
53 Az Úr Jézus is Igével válaszol, ezzel utalva a próba következményére is: „Meg ne kísértsétek az Urat, Jahvét az Örökkévalót, a ti Isteneteket, miképpen megkísértettétek Masszában (5 Móz. 6,16). Itt zúgolódtak Izráel fiai: „És nevezé annak a helynek nevét Masszának (kísértés, próbatétel) és Méribának, (elégedetlenség, ellenszegülés) Izráel (aki Istennel harcol) fiainak versengéséért, és perlekedése miatt, és mert így kísértették (így tették próbára) az Urat, Jahvét az Örökkévalót, mondván: Vajon köztünk van-e az Úr, Jahve az Örökkévaló, vagy nincsen?” (2 Móz. 17,7).
54 A sátán nem tudta, hogy azt kísérti, és akarja céltévesztésbe vinni, aki maga a CÉL, és aki így figyelmezteti az Övéit:Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a hústest kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élettel való kérkedés, nem az Atyától van, hanem a világból. És pedig a világ elmúlik, és annak kívánsága is; de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké” (1 Ján. 2,15-17) „Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő életében kárt vall? Avagy micsoda váltságot adhat az ember az ő életéért?” (Mát. 16,26).
55 Eredj el: (hüpagó): távozz tőlem; el innen! Hátam mögé, azaz: ne álljon előtte, ne legyen a társaságában.
És az Úr Jézus most is, – mint a kísértő minden próbálkozására – az írott Igével válaszol, példát adva nekünk, és ez egyben figyelmeztetés is arra, hogy az írott Ige ismerete feltétele győzelmünknek: „Féljed az Urat, Jahvét az Örökkévalót
 a te Istenedet, Őnéki szolgálj, és az ő nevére esküdjél” (5 Móz. 6,13).
58 Sötétség (szkotosz): 1) sötétség, homályosság; 2) vakság; 3) szédülés; 4) tudatlanság; titokzatosság; gyűjtőfogalma mindannak, ami démoni.
59 És beteljesült az Ézsaiás prófétán keresztül hangzó ígéret: „De nem lesz, (nem marad) mindig sötétség ott, ahol most szorongatás, (és elnyomás) van. Először megalázta Zebulon és Nafthali földjét, de azután megdicsőíti a tenger útját, (a tenger felé vivő utat), a Jordán túlsó partját, (a Jordánon túli részt), és a pogányok határát, (a pogányok területét). A nép, amely sötétségben jár vala, lát nagy világosságot; akik lakoznak a halál árnyékának földében, (fény) és világosság ragyog fel fölöttük! (Ésa. 9,1-2)
62 A próféciák beteljesülése ezzel elkezdődött: „Ímé én sok halász után küldök, és sok halászt hivatok, ezt mondja az Úr, Jahve az Örökkévaló hogy halászszák ki őket; az után pedig elküldök sok vadász után, hogy vadászszák ki őket minden hegyből, minden halomból és a sziklák hasadékaiból is. Oh, Uram, Jahve Örökkévaló, én erősségem, én erőm, én bástyám, és mentsváram, és én menedékem a nyomorúság idején! Hozzád jőnek majd a nemzetek a föld határairól, a föld legszéléről is, és ezt mondják: Bizony hamis isteneket bírtak a mi atyáink és hiábavalókat, mert nincs köztük segíteni tudó. Egyik sem ér semmit” (Jer. 16,16.19) Ezékiel már prófétált az „emberhalászok”- ról. Az Úr megmutatta Ezékielnek az Új templomot: „Azután visszavitt engem a templom bejáratához. Ott víz fakadt a templom küszöbe alól kelet felől, mert a templom keletre néz. A víz a templom déli oldala mellől, az oltártól délre folyt tovább. És mondá nékem: Ez a víz a keleti tájékra foly ki, és a lapácra megyen alá, és a tengerbe megyen be, a tengerbe szakad, és meggyógyul a víz. És lészen, hogy minden élő állat, amely nyüzsög, valahova e folyam bemegyen, élni fog; és a halaknak nagy bőségük lészen, mert ez a víz bement oda, és azok meggyógyulnak, és él minden, valahova e folyó bement. És lészen, hogy halászok állanak rajta Éngeditől (vadkecskék forrásától / pogányok) Énegláimig (a két borjú forrásáig / Izráel): varsák kivető helye lészen; nemük szerint lesznek benne a halak, mint a nagy tenger halai, nagy bőséggel” (Ez. 47,1.8-10).                                                                                                                                                          62 Betegség (noszosz): - betegség, kór, fogyatékosság, rosszullét, krónikus jellegű fizikai rendellenesség az emberi szervezetben. Ártalom, baj, csapás, panasz; gyötrő, kínos betegségek.
63 Erőtlenség (malakia): - erőtlenség, nagyfokú gyengeség, bágyadtság; szó szerint: lágyság; puhaság csüggedés, kedvetlenség, bátortalanság, ernyedtség.
64 Erről tesz bizonyságot az apostol is: „A názáreti Jézust, mint kené fel őt az Isten Szent Szellemmel és hatalommal [erővel], ki széjjeljárt jót tévén és meggyógyítván mindeneket, kik az ördög [a vádló, rágalmazó, uszító, hibáztató, félrevezető, ellenség, ellenálló] hatalma [zsarnoksága elnyomása] alatt voltak [akik az ördög igájában vergődtek]. Mert az Isten vala ő vele” (Csel. 10,38) És az Úr Jézus beteljesítette Ézsaiás próféciáját a Messiás, a Felkent küldetéséről: „Az Úr Isten, Jahve az Örökkévaló Szelleme van én rajtam azért, mert fölkent engem az Úr, Jahve az Örökkévaló hogy a szegényeknek örömöt mondjak. Elküldött, hogy bekössem a megtört szívűeket, hogy hirdessek a foglyoknak szabadulást, és a megkötözötteknek megoldást, és szabadon bocsátást. Hogy hirdessem az Úr, Jahve az Örökkévaló jókedvének esztendejét, és Istenünk bosszúállása napját; megvigasztaljak minden gyászolót. Hogy tegyek Sion gyászolóira, adjak nékik ékességet a hamu helyett, örömnek kenetét a gyász helyett, dicsőségnek palástját a csüggedt szellem helyett, hogy igazság fáinak neveztessenek, az Úr, Jahve az Örökkévaló plántáinak, az Ő dicsőségére!”(Ésa. 61,1-3).
57 Boldog (makariosz): boldog; szerencsés. Az anyagi jólétet is magában foglalja. A boldogság, mely az Istennel való közösségből fakad, Isten ajándéka.
58 És hogy kik és miért boldogok, azt Ézsaiás prófétán keresztül jelenti ki az Úr: „Mert így szól a magasságos (a magasztos) és felséges, aki örökké (örök hajlékában) lakozik, és akinek neve szent. Magasságban és szentségben lakom, de a megrontottal (megtörttel) és alázatos szívűvel is, hogy megelevenítsem (felüdítsem) az alázatosok életét, és megelevenítsem (felüdítsem) a megtörtek szívét” (Ésa. 57,15) Mert: „Isten előtt kedves áldozatok: a töredelmes szellem; a töredelmes és megtört szívet, oh Isten nem veted te meg!” (Zsolt. 51,19)
59 Mert: „Akik könnyhullatással vetnek, vigadozással (ujjongva) aratnak majd. Aki vetőmagját sírva emelve megy tova  vigadozással jő elő, kévéit emelve(Zsolt. 126,5-6) Ezért mondja az Úr Jézus tanítványainak, hogy: „Boldogok (vagytok) ti, kik most sírtok: mert nevetni fogtok” (Luk. 6,21).
60 Mert így szól az Úr: „Egy kevés idő még és nincs gonosz (bűnös, egy céltévesztett ember sem); nézed a helyét és nincsen ott (körülnézel, de nyomát sem találod). A szelídek (jóságosak, szerények, engedelmesen készségesek) pedig öröklik a földet, és gyönyörködnek nagy békességben (és teljes békességet élveznek” (Zsolt. 37,10-11) Mert: „… aki bennem bízik (hozzám folyamodik), örökségül bírja a földet, és örökli (részt kap) szent hegyemet” (Ésa. 57,13)És nagy örömük lesz a szenvedőknek (újra örömüket lelik az engedelmesen készségesek) az Úrban, Jahvéban az Örökkévalóban és a szegény emberek vígadnak Izráel Szentjében” (Ésa. 29,19)
61 Ez vonatkozik a tanítványaira is: „Boldogok ti, kik most éheztek: mert megelégíttettek…” (Luk. 6,21) Péter apostolbuzdítása: „Mint most született csecsemők (gyanánt), a tiszta (csalárdságtól mentes, szellemi) hamisítatlan (megtéveszthetetlen) tej (Isten Igéje) után (epekedjetek, nagyon) vágyakozzatok, hogy azon növekedjetek. (általa növekedjetek az üdvösségre) (amíg majd megmenekültök)” (1 Pét. 2,2).
62 Jakab apostolon keresztül így szól a Szent Szellem: „Mert az ítélet irgalmatlan az iránt (ahhoz), aki nem cselekszik irgalmasságot; és dicsekedik (diadalmaskodik) az irgalmasság az ítélet ellen (felett)” (Jak. 2,13-17) Aki pedig gyakorolja a szeretet (mégpedig az Isten szerinti szeretetet), az: „Boldog, aki a nyomorultra (nincstelenre) gondol (akinek gondja van a nyomorultra; aki észreveszi, megérti); a veszedelem (ha bajba kerül, a csapás) napján megmenti azt (segítségére siet) az Úr, Jahve az Örökkévaló. Az Úr, Jahve az Örökkévaló
 megőrzi azt és élteti (életben tartja) azt; boldog lesz e földön (boldoggá teszi itt a földön), és nem adhatod oda (mert nem engedi át) ellenségei kívánságának (s nem adja ellensége hatalmába; nem engedi át ellenségei dühének, sem a szomorúság, bánat, fájdalomnak). Az Úr, Jahve az Örökkévaló  megerősíti őt az ő betegágyán (segítséget hoz; enyhülést - jobbulást - ad); bármilyen az ágya, megkönnyíted betegségében (jobbulást ad neki valahányszor betegen fekszik, és fekvőhelyét kényelmesre cseréli)” (Zsolt. 41,2-4) Ezért így buzdít a Szent Szellem: „Az irgalmasság (a részvét, szánalom, könyörületesség) és igazság (hűség és hit) ne hagyjanak el téged: kösd azokat a te nyakadra, írd be azokat a te szívednek táblájára” (Péld. 3,3) „Amit leginkább kell az embernek kívánni, az irgalmasság… (amit az embertől megkívánnak, az a részvét, szánalom, könyörületesség)” (Péld. 19,22)
63 Az apostol buzdítása, bátorítása: „Szeretteim, most [jelenleg] Isten gyermekei [Isten fiai] vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá [még nem vált láthatóvá, még nincs kijelentve], hogy milyenekké leszünk. De tudjuk, [tisztába vagyunk vele] hogy ha nyilvánvalóvá lesz [hogyha kijelentést nyer, és láthatóvá válik], hasonlókká leszünk Ő hozzá; mert meg fogjuk őt látni, [megjelenik, megmutatkozik] amint van [amilyen valójában]” (1 Ján. 3,2-3) A Szent Szellem figyelmeztetése: „Minden féltett dolognál jobban őrizd meg, és [gondosan óvjad] szívedet, mert abból indul ki [abból származik, és fakad minden virágzó, sikeres, prosperáló] élet. Vesd el tőled a száj hamisságát, és a [rágalmazó] ajkak álnokságát [alattomosságát] távoztasd el magadtól. Menekülj, és messzire távolítsd el magadtól, a hírnök, a szószóló szájának fonák, csalárd, eltorzított beszédének, szavainak ferdeségét, fonákságát, elvetemültségét, gonoszságát(Péld. 4,23-24)Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúbizonyságok (tanúskodások), (isten)káromlások” (Mát. 15,19) Ezért kéri Dávid, hogy:  „Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten, és az erős szellemet újítsd meg bennem” (Zsolt. 51,12) „ És: Aki szereti a szívnek tisztaságát, beszéde kedvesség (és jóindulattal beszél): annak barátja a király” (Péld. 22,11) És látják (majd) az ő orcáját; és az ő neve homlokukon lesz” (Jel. 22,4).
64 Így biztat az Úr: „Kövessétek mindenki irányában a békességet és a szentséget (törekedjetek mindenki iránt a békességre és a szent életre), amely nélkül senki sem látja meg az Urat” (Zsid. 12,14) Ezért: „Ha lehetséges, amennyire rajtatok áll, [tőletek függ]  minden emberrel békességben éljetek” (Róm. 12,18) És: „Azokra a dolgokra törekedjünk tehát, amelyek a békességet és egymás építését szolgálják” (Róm. 14,19) Mert: „Az igazság (a megigazulás) gyümölcse pedig békességben vettetik azoknak, akik békességesen munkálkodnak (akik békességet teremtenek)” (Jak. 3,18) Már a prófétákon keresztül így szól az Úr:  „És lesz az igazság (megigazulás) műve békesség, és az igazság (megigazulás) gyümölcse nyugalom és biztonság mindörökké, (az igazság //megigazulás//) békét teremt, és az igazság (a megigazulás a békét és a biztonságot szolgálja örökké). Népem békesség hajlékában lakozik (békés hajlékban lakik majd), biztonság sátraiban (biztonságos lakóhelyeken), gondtalan nyugalomban” (Ésa. 32,17-18).
65 És az apostol így bátorítja Krisztus népét: „Boldogok (a legteljesebb mértékben áldottak) vagytok, ha Krisztus nevéért gyaláznak (szidalmat kaptok, ócsárolnak) titeket. Mert megnyugszik (megpihen) rajtatok a dicsőségnek és az Istennek (isteni Felség) Szelleme. Amit amazok káromolnak (becsmérelnek; tiszteletlenül beszélnek Róla) ugyan, de ti dicsőítitek azt” (1Pét 4:14). Tehát: „… ha szenvedtek (vagy szenvednetek kellene;  kínlódtok) is az igazság(osság)ért (megigazulás miatt), boldogok (a legteljesebb mértékben szerencsések, áldottak) vagytok. Azoktól való félelemből pedig ne féljetek (tőlük való félelem meg ne ijesszen benneteket. Ne rettegjetek, félelem, rémület, rettegés ne fogjon el benneteket tőlük), se zavarba ne essetek. (nyugtalanná ne tegyen, ne riadozzatok, ne aggasszon, nyugtalanítson, zaklasson fel)” (1Pét 3:14). 
66 És az Úr Jézus így bátorítja tanítványait: „Boldogok lesztek, mikor titeket az emberek gyűlölnek, és kirekesztenek (kiközösítenek), és szidalmaznak (gyaláznak) titeket, és kivetik (kitörlik) a ti neveteket, mint gonoszt (mint gonosz nevet), az embernek Fiáért (az Emberfiáért). Örüljetek azon a napon és örvendezzetek (ujjongjatok); mert ímé a ti jutalmatok bőséges (nagy) a mennyben; hiszen hasonlóképpen cselekedtek (mert ugyanezt tették) a prófétákkal az ő atyáik” (Luk. 6,22-23) És az apostol folytatja a bátorítást: „Mert az kedves dolog (kegyelem az), ha valaki Istenről való meggyőződéséért (Istenre néző lelkiismerettel) tűr keserűségeket, (sérelmeket) méltatlanul (igazságtalanul) szenvedvén. Mert micsoda dicsőség az, ha vétkezve és arcul veretve tűrtök (ha kitartóan tűritek a hibátok miatt kapott verést)? De ha jót cselekedve és mégis szenvedve tűrtök (ellenben ha kitartóan cselekszitek a jót és tűritek érte a szenvedést), ez kedves dolog Istennél (az Isten szemében)” (1 Pét. 2,19-20) A jeruzsálemi apostolok – a Szent Szellem kitöltése után – hirdetik az Úr Jézusban való hitet és üdvösséget – példát adva a minden korban élő hívőknek – ezért: „… előszólították (előhívták) az apostolokat, megveretvén (őket, azután), megparancsolák (nekik), hogy a Jézus nevében ne szóljanak, és elbocsáták őket. Ők annakokáért örömmel menének el (távoztak) a (nagy)tanács (színe) elől, hogy méltókká tétettek arra, hogy az ő nevéért gyalázattal illettessenek (gyalázatot szenvedjenek). És mindennap a templomban és házanként nem szűnnek vala meg (és nem hagytak fel) tanítani és hirdetni Jézust, a Krisztust” (Csel. 5,40-42) És az apostol így folytatja:  Mert néktek adatott az a kegyelem a Krisztusért, nemcsak hogy higgyetek Őbenne, hanem (az is) hogy szenvedjetek is Ő érette” (Fil. 1,29).
67 Jakab apostol bátorítása: „Például vegyétek, atyámfiai (testvéreim), a szenvedésben és béketűrésben (a türelemben) a prófétákat, akik az Úr nevében szólottak” (Jak. 5,10) István vértanú így beszél a zsidó vezetőkhöz: „Kemény nyakú és körülmetéletlen szívű és fülű emberek, ti mindenkor a Szent Szellemnek ellene igyekeztek (ellene szegültök), mint atyáitok, ti azonképpen. A próféták közül kit nem üldöztek a ti atyáitok? És megölték azokat, akik eleve hirdették amaz Igaznak eljövetelét: kinek ti most árulóivá és gyilkosaivá lettetek” (Csel. 7,51-52)
68 (halasz): „ha a só elveszti ízét”: az eredetiben szó szerint: ha a só megbolondul / ostobává válik / erőtlenné válik. A héber nyelvben ugyanis a bolond (návál) szó egyúttal erőtlent is jelent. (návél: elgyengül, elveszti erejét) és ezen a helyen a görög is átveszi ezt a hebraizmust – aminek minden bizonnyal üzenete van. Azt is tudnunk kell, hogy a sót tartósításra is használják, nemcsak ízesítésre, és így még inkább az  erejéről, s nem az ízéről van szó – így a példázat értelme is újabb dimenzióval gazdagodik, ha a tartósítás szempontjából is értelmezzük. (Szent Pál Akadémia jegyzet)
69 A törvény kimondja, hogy: „Minden te ételáldozatodat pedig sózd meg sóval, és a te ételáldozatodból soha el ne maradjon a te Istened szövetségének sója; minden te áldozatodhoz sót adj, és (minden áldozatodat sóval mutasd be)” (3 Móz. 2,13) És hogy kik az áldozati ajándékok, arról így beszél Pál apostol,: „… emlékeztetvén titeket az Istentől nékem adott kegyelem által, hogy amikor az örömüzenet papi szolgálatát végzem, én a Krisztus Jézusnak a nemzetek közé kirendelt áldozó papja vagyok; hogy a pogány népek a Szent Szellemtől megszentelt kedves áldozati ajándékká legyenek (Róm. 15,16) Így inti Pál apostol a mindenkori hívőket: „Bölcsen viseljétek magatokat a kívül valók (kívül állók) irányában, a jó alkalmatosságot áron is megváltván (a kedvező alkalmakat jól használjátok fel). A ti beszédetek mindenkor kellemetes (kedves) legyen, sóval fűszerezett; hogy tudjátok, hogy mimódon kell néktek kinek-kinek megfelelnetek (és hogy így mindenkinek helyesen tudjatok felelni)” (Kol. 4,5-6) Az Úr Jézus figyelmezteti tanítványait – kijelentve azt is, hogy mit jelent a só – hogy  a Szent Szellem ereje nélkül nem tudnak eredményesen tanúskodni mellette: „És velük összejövén (és amikor együtt volt velük), meghagyá (megparancsolta) nékik, hogy el ne menjenek (ne távozzanak el) Jeruzsálemből, hanem várják be az Atyának ígéretét, melyet úgymond, hallottatok tőlem. Hogy János ugyan vízbe merített be, ti azonban Szent Szellembe fogtok bemeríttetni nem sok nap múlva. (és) vesztek erőt, minekutána a Szent Szellem eljő reátok: és lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig” (Csel. 1,4-5.8)
70 Ézsaiás prófétán keresztül jelenti ki az Úr, hogy mi a feladata Krisztus testének, az egyháznak, vagyis a kihívottak közösségének: „Én, az Úr, Jahve az Örökkévaló hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek, és népnek szövetségévé teszlek (és benned ajándékozom meg szövetségemmel népemet), pogányoknak világosságává (világosságommal a nemzeteket). Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöcből (börtönből) kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket” (Ésa. 42,6-7) Pál apostol bizonyságtétele a fenti kijelentésről: „(Azért küldelek el), hogy megnyissad szemeiket, hogy sötétségből világosságra és a Sátánnak hatalmából az Istenhez térjenek, hogy bűneiknek bocsánatát és a megszenteltettek között osztályrészt (örökséget) nyerjenek az én bennem való hit által” (Csel. 26,18) „Mert az Isten (ugyanis), aki szólt: Sötétségből világosság ragyogjon (fel), ő gyújtott világosságot a mi szívünkben az Isten dicsősége ismeretének a Jézus Krisztus arcán való világoltatása végett” (2 Kor. 4,6) „Hogy legyetek feddhetetlenek és tiszták (romlatlanok), Istennek szeplőtlen (hibátlan) gyermekei az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette (és elfajult nemzedékben), akik között fényletek (ragyogtok), mint csillagok e világon (ha az élet igéjére figyeltek, és megtartjátok). Életnek beszédét tartván elébök (és az élet igéjét nyújtjátok); hogy dicsekedhessem majd a Krisztus napján, hogy nem futottam hiába, sem nem fáradtam hiába” (Fil. 2,15-16) „Mert valátok régen (egykor) sötétség, most pedig világosság az Úrban: mint világosságnak fiai (gyermekei) úgy járjatok (éljetek). Mert (ugyanis) a világosságnak gyümölcse minden jóságban és igazságban és valóságban (egyenességben) van” (Eféz. 5,8-9) A ti szelídlelkűségetek (szelídségetek) ismert legyen minden ember előtt. Az Úr közel” (Fil. 4,5).
71 Pál apostolon keresztül fejti ki a Szent Szellem az Úr Jézus kijelentését: „Érvénytelenné [hatálytalanná] tesszük [megszüntetjük; eltöröljük] tehát a törvényt a hit által? Szó sincs róla! Sőt inkább érvényt szerzünk a törvénynek [érvényre emeljük a hiten át]” (Róm. 3,31)Mert a törvény  vége [bevégzése; végcélja; beteljesedése; megszűnése; befejeződése] Krisztus minden hívőnek igazságára [megigazulására annak, aki hisz]” (Róm. 10,4) Ugyanis: „… az Írás mindenkit bűn alá rekesztett, hogy az ígéret a Jézus Krisztusban vetett hit alapján adassék azoknak, akik hisznek. Mielőtt pedig eljött a hit, a törvény őrzött bennünket, egybezárva az eljövendő hit kinyilatkoztatásáig. Ekként a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett (nevelőnk volt Krisztusig), hogy hitből (hit által) igazuljunk meg. De minekutána eljött a hit, nem vagyunk többé a vezérlő mester alatt” (Gal. 3,22-27) Mert így szól az Úr Ézsaiáson keresztül az Úr Jézusról: „Ímé (ez) az én szolgám, akit gyámolítok (támogatok), az én választottam, akit szívem kedvel (akiben gyönyörködöm), Szellememet adtam Őbelé, törvényt beszél (hirdet) a népeknek” És: „… a törvényt igazán jelenti (hirdeti) meg (Ésa. 42,1.3) Ez a törvény pedig: „… a hit törvénye…” (Róm. 3,27) Mégpedig: „… a szeretet által munkálkodó hit” (Gal. 5,6) „… mert aki szereti a felebarátját [embertársát; különböző; „másféle” más fajtából való (Ádámi); idegent] a törvényt [Isten útmutatását, tanítását, amelyet az Igében jelentett ki] betöltötte. [beteljesít; véghezvisz, megvalósít; tartalmat adott neki]. „… tehát a szeretettel teljesen betöltjük a törtvényt (Róm. 13,8.10) „Mert az egész törvény ebben az egy igében teljesedik be: Szeresd felebarátodat, mint magadat” (Gal. 5,14)
72 Dávid így prófétál: „Uram, Jahve Örökkévaló! Örökké megmarad a te igéd a mennyben (szilárdan, akár az ég)” (Zsolt. 119,89) Ézsaiás is Róla prófétál, kijelentve, hogy minden mulandó,csak Isten Igéje áll meg örökké: „Szózat szól: Kiálts! És monda: Mit kiáltsak? Minden (hús)test (csak) fű, és minden szépsége, mint a mező virága! Megszáradt a fű, elhullt (elhervadt) a virág, ha az Úrnak, Jahvénak az Örökkévalónak szele fuvallt reá; bizony (csak) fű a nép. Megszáradt a fű, elhullt (elhervadt) a virág; de Istenünk beszéde (igéje) mindörökre megmarad!” (Ésa. 40,6-8) Ezt ismétli meg Péter apostol is: „Mert minden (hús)test olyan, mint a fű, és az embernek minden dicsősége (méltósága, megbecsülése, dicsérete,) olyan, mint a fű (a mező) virága. Megszárad (elhervad) a fű, és virága elhull. De az Úr beszéde megmarad örökké. Ez pedig az a beszéd (ez a beszéd pedig az Evangélium), amely néktek hirdettetett.” (1Pét 1,24-25).
73 A farizeusok Igaznak tartották magukat, mert betartották a törvényt betű szerint: „Monda pedig az Úr (Jézus) néki: Ti farizeusok jóllehet a pohárnak és tálnak külső részét megtisztítjátok; de a belsőtök rakva (telve) ragadománnyal (rablásvággyal) és gonoszsággal” (Luk. 11,39) „Mert az Isten igazságát [az Istentől eredő megigazulást] nem ismervén, [nem ismerték el; nem értették] és az ő tulajdon igazságukat [a maguk igazságos voltát] igyekezvén érvényesíteni, [elismertetni] az Isten igazságának [az Istentől eredő megigazulásnak] nem engedelmeskedtek [nem vetik (rendelik) alá magukat]” (Róm. 10,3).
74 Isten a Hóreben 10 igét (logoszt= Ige) szólt, amelynek 6. Igéje így hangzott: „Ne ölj” (2 Móz. 20,13) Ne ölj… mint önmagadat: a görög szövegben ezen a helyen a parancsolatok nem felszólító (tiltó) módban, hanem jövő idejű kijelentő mondatokként állnak, így: nem fogsz házasságot törni! Nem fogsz ölni! Nem fogsz lopni! Stb. Szeretni fogod embertársadat, mint önmagadat!
75 És hogy miért így fogalmazott az Úr, arról Pál apostolon keresztül hangzik a kijelentés: „Mert ez: Ne paráználkodjál [ne légy házasságtörő] ne ölj, ne orozz, [ne lopj] hamis tanúbizonyságot ne szólj, ne kívánj, [a másét] és ha valamely más parancsolat van, ebben az igében foglaltatik egybe: [egy egészbe foglalja ez az egy ige]. Szeressed felebarátodat [a közel levő embert, szomszédot, embertársadat] mint tenmagadat [mint saját magadat]” (Róm. 13,9) Mert: „A parancsolatnak vége (célja) pedig a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és igaz (képmutatás nélküli) hitből való (fakadó) szeretet” (1 Tim. 1,5) Az Úr Jézus így foglalja össze az összes parancsolatot: „Amit akartok azért, hogy az emberek tiveletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták”  (Mát. 7,12)
76 Vagy másképp: Nem kerül az ördög hatalma alá, hiszen az Ördög (diabolosz): a vádló, rágalmazó, uszító, hibáztató.
77 Az apostoli figyelmezetés így hangzik: „Ám haragudjatok (ha haragusztok is), de ne vétkezzetek: a nap le ne menjen a ti haragotokon; Se pedig az ördögnek (vádló, rágalmazó) ne adjatok helyet” (Eféz. 4,26-27)Azért (tanuljátok meg tehát), szeretett atyámfiai (testvéreim), legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra. Mert ember haragja Isten igazságát nem munkálja (nem szolgálja)” (Jak. 1,19-20) Hát: „Ne légy hirtelen a szellemedben a haragra (ne bosszankodj föl szellemedben hirtelen); mert a harag (és a bosszankodás) a bolondok (hitetlenek, az Isten nélkül élők) kebelében nyugszik (ostobák szívében tanyázik)” (Préd. 7,9) És aki tartogatja haragját, a harag gyűlöletet szül. Tehát: „Aki gyűlöli az ő atyjafiát (testvérét), mind embergyilkos az: és tudjátok, hogy egy embergyilkosnak sincs örök élete, ami megmaradhatna ő benne” (1 Ján. 3,15).
79 Így szól a hetedik parancsolat: „Ne paráználkodj!” (azaz: nem törsz házasságot) (2Móz. 20,14) „Mert ez az Isten akarata, a ti szentté lételetek (hogy megszentelődjetek), hogy magatokat a paráznaságtól megtartóztassátok. Hogy mindenitek szentségben és tisztességben tudja bírni a maga edényét (és tisztaságban tudjon élni feleségével). Nem kívánság gerjedelmével (szenvedélyével), mint a pogányok, akik nem ismerik az Istent” (1 Thess. 4,3).
80 A Szent Szellem kifejti, hogy mik azok a cselekedetek, amelyek halálba visznek, és mit kell tenni velük: „Öldököljétek meg azért a ti földi tagjaitokat (öljétek meg tehát tagjaitokban azt, ami csak erre a földre irányul), paráznaságot, tisztátalanságot, bujaságot (szenvedélyt), gonosz kívánságot és a fösvénységet (kapzsiságot), ami bálványimádás. Melyek miatt jő az Isten haragja az engedetlenség fiaira. Melyekben ti is jártatok régente (ti is ezeket tettétek egykor), mikor éltetek azokban. Most pedig vessétek el magatoktól ti is mindazokat; haragot, fölgerjedést (indulatot), gonoszságot és szátokból a káromkodást (az istenkáromlást) és gyalázatos beszédet. Ne hazudjatok egymás ellen (és egymásnak), mivelhogy levetkeztétek amaz ó (régi) embert, az ő cselekedeteivel együtt. És felöltöztétek amaz új embert, melynek újulása van Annak ábrázatja szerint való ismeretre, aki teremtette azt” (Kol. 3,5-10) „(És) paráznaság… és akármely (bármiféle) tisztátalanság vagy fösvénység (nyerészkedés) ne is neveztessék (még szóba se kerüljön) ti közöttetek, amint szentekhez illik (méltó); Sem undokság (szemérmetlenség), vagy bolond (ostoba) beszéd, vagy trágárság (kétértelműség), melyek nem illenek: hanem inkább hálaadás. Mert azt jól tudjátok, hogy egy paráznának is, vagy tisztátalannak, vagy fösvénynek (nyerészkedőnek), ki bálványimádó, nincs öröksége a Krisztusnak és Istennek országában. Senki titeket meg ne csaljon (meg ne tévesszen) üres beszédekkel; mert ezekért jő az Isten haragja a hitetlenség (engedetlenség) fiaira. Annakokáért ne legyetek részesei ezeknek, (ne vegyetek tehát részt ezekben)” (Eféz. 5,3-7).
81 Az Úr az apostolon keresztül folytatja a kijelentést: „Azoknak pedig, akik házasságban vannak, [élnek; akiknek van házastársuk] hagyom [parancsolom; rendelem; utasítást adok] nem én, hanem az Úr, hogy az asszony [a feleség] férjétől ne(hogy) elváljék. [a feleség ne hagyja el férjét]. Hogyha pedig elválik is, [ha mégis elhagyná] maradjon házasság nélkül, vagy béküljön meg [nézeteltérést elrendez] férjével; és a férj se bocsássa el a feleségét. [nehogy elhagyja](1 Kor. 7,10-11) Mert aki házasság – vagyis szövetségtörő – lesz, azaz: „Aki elhagyja ifjúkorának társát, és megfeledkezik az Isten előtt kötött szövetségről. …a halálra hanyatlik az ő háza, és az ő ösvényei az élet nélkül valókhoz” (Péld. 2,17-18)
82 Jakab apostol is figyelmezteti Isten népét: „Mindeneknek előtte pedig ne esküdjetek, atyámfiai (testvéreim), se az égre, se a földre, se semmi más esküvéssel (se más egyébre). Hanem legyen a ti igenetek igen, és a nem, nem; hogy kárhoztatás alá (ítélet) ne essetek” (Jak. 5,12) Az Úr így figyelmezteti Izráelt: „És ne esküdjetek hamisan az én nevemre, mert megfertőzteted (meggyalázzátok) a te Istenednek nevét. Én vagyok az Úr, Jahve az Örökkévaló” (3 Móz. 19,12)
83 Az Úr törvénye a testi ember számára: „… ha valaki sérelmet ejt (testi sértést követ el) a felebarátján (honfitársán), amint ő cselekedett, vele is úgy cselekedjenek (azzal úgy bánjanak, ahogyan ő cselekedett): Törést törésért, szemet szemért, fogat fogért. Amilyen sérelmet ő ejtett (testi sértést követett el) máson, olyan ejtessék (olyat kövessenek el) rajta is” (3 Móz. 24,19-20) „Szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért; Égetést égetésért, sebet sebért, kéket (kék foltot) kékért (kék foltért)” (2 Móz. 21,24-25) Vagyis: „Úgy cselekedjetek azzal, amint ő szándékozott cselekedni az ő atyjafiával (azt tegyétek vele, amit ő akart tenni embertársával). Így tisztítsd (takarítsd) ki közüled (a magad köréből) a gonoszt; Hogy akik megmaradnak, hallják meg, és féljenek, és többször ne cselekedjenek (ne kövessenek el) te közötted ilyen gonosz dolgot. Ne nézz reá szánalommal (ne szánakozz rajta); lelket (életet) lélekért, (életért) szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért” (5 Móz. 19,19-21).
84 Isten népe számára ez Isten szava: Ha Isten népéből valaki megbánt: „Bosszúálló ne légy, és haragot ne tarts a te néped fiai ellen (a népedhez tartozókkal), hanem szeressed felebarátodat, mint magadat. Én vagyok az Úr, Jahve az Örökkévaló” (3 Móz. 19,18) Az Úr Jézus kérdése az Őt bántalmazó szolgához, amikor a főpap kérdésére így válaszolt: „Mit kérdesz engem? Kérdezd azokat, akik hallották, mit szóltam nékik: ímé ők tudják, amiket nékik szólottam.  Mikor pedig ő ezeket mondja vala, egy a poroszlók (szolgák) közül, aki ott áll vala, arcul üté Jézust, mondván: így felelsz-e a főpapnak? Felele néki Jézus: Ha gonoszul szóltam (ha rosszat mondtam), tégy bizonyságot a gonoszságról (bizonyítsd be, hogy rossz volt); ha pedig jól (ha pedig jót mondtam), miért versz (ütsz) engem” (Ján. 18,21-23) Az Úr Jézus kijelentése arról a „másik” arcról, amit oda kell fordítani a bántalmazó felé: „Áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik titeket háborgatnak (bántalmaznak). Aki egyik arcodat megüti, fordítsd (tartsd oda) néki a másikat is; és attól, aki felső ruhádat elveszi, ne vond meg alsó ruhádat se” (Luk. 6,28-29) „Senkinek gonoszért gonosszal [rosszért rosszat] ne fizessetek [sérelem; igazságtalanság, méltatlanságért; sérelemmel; igazságtalansággal, káros, ártalmas dologgal ne viszonozzátok] A tisztességre [becsületességre a Krisztusi magatartásnak megfelelően] gondotok legyen minden ember előtt [jóra törekedjetek, úgy hogy azt minden ember lássa](Róm. 12,17). És: „Ne mondd: Ahogy ő bánt velem, én is úgy bánok vele, megfizetek mindenkinek cselekedete szerint!” (Péld. 24,29) „Ne mondd: Megfizetek a rosszért! Reménykedj az Úrban, Jahvéban az Örökkévalóban ő megsegít téged” (Péld. 20,22).
85 Az apostol így inti a hívőket: „Egyáltalán már az is gyarlóság ti bennetek, [már az is hiba közöttetek; veszteség nálatok; hát bizony teljességgel vereséget jelent nektek; teljes kudarc] hogy törvénykeztek [pereskedtek] egymással. Miért nem szenveditek [viselitek el, miért nem hagyjátok] inkább a bántalmazást? [igazságtalanságot; bosszúságot; sérelmet; méltatlanságot; hogy vétsenek ellenetek] Miért nem tűritek inkább a kárt? [károsodást; hogy kifosszanak; hogy csalást kövessenek el veletek szemben]” (1 Kor. 6,7)
86 Az Úr áldása van az Ő népén, de: „Ha mégis szegénnyé lesz (elszegényedik) valaki a te atyádfiai (testvéreid) közül valamelyikben a te kapuid közül (valamelyik lakóhelyeden) a te földeden (abban az országban), amelyet az Úr, Jahve az Örökkévaló a te Istened ád néked. Ne keményítsd meg a te szívedet (és ne légy keményszívű), be se zárjad kezedet (ne légy szűkmarkú) a te szegény atyádfia előtt (szegény testvéreddel szemben). Hanem örömest nyisd meg a te kezedet néki (és légy hozzá bőkezű), és örömest (szívesen) adj kölcsön néki, amennyi elég az ő szükségére (amennyire szüksége van), ami nélkül szűkölködik (amiben szükséget szenved). Bizonyára adj néki (szívesen), és meg ne háborodjék azon a te szíved, mikor adsz néki (és ne essék rosszul az, hogy adsz); mert az ilyen dologért áld meg téged az Úr, Jahve az Örökkévaló, a te Istened minden munkádban, és mindenben, amire kezedet veted. Mert a szegény nem fogy ki a földről, azért én parancsolom néked, mondván: Örömest nyisd meg kezedet (légy bőkezű) a te szűkölködő (nyomorult) és szegény atyádfiának (testvéredhez) a te földeden (országodban)” (5 Móz. 15,7-8.10-11) És „Ha pénzt adsz kölcsön az én népemnek, a szegénynek aki veled van; ne légy hozzá olyan, mint a hitelező (ne légy neki uzsorása); ne vessetek (ki) reá uzsorát” (2 Móz. 22,25) „Ne végy ő tőle kamatot vagy uzsorát, hanem tiszteld a te Istenedet (légy istentisztelő és engedd), hogy megélhessen melletted a te atyádfia. Pénzedet ne add néki kamatra, se uzsoráért ne add a te eleségedet. Én vagyok az Úr, Jahve az Örökkévaló a ti Istenetek, aki kihoztalak titeket Egyiptom földéről, hogy néktek adjam Kánaán földét, és Istenetek legyek néktek” (3Móz. 25,36-38) Mert: „… az igaz irgalmas (könyörületes) és adakozó” (Zsolt. 37,21).
87 Dávid kérdése az „ellenség”-gel kapcsolatban:Ne gyűlöljem-e, Uram, Jahve Örökkévaló a Téged gyűlölőket? Az ellened lázadókat (támadóidat) ne utáljam-e? Teljes (határtalan) gyűlölettel gyűlölöm őket, (hiszen nekem is) ellenségeimmé lettek!” (Zsolt. 139,21-32).
88 Mert:A [felebaráti] szeretet (Isten szerinti szeretet nyilvánuljon meg a másik ember iránt, amely) nem illeti gonosszal a felebarátot. [nem szerez az embertársnak gonosz bántalmazást (nem tesz rosszat)]. Annakokáért a törvénynek betöltése a szeretet, [a szeretettel teljesen betöltjük a törtvényt]” (Róm. 13,10) „Mert az egész törvény ez egy igében teljesedik be: Szeresd felebarátodat, mint magadat” (Gal. 5,14) Ezért ti: „Áldjátok [ajánljátok Isten kegyelmébe] azokat, akik titeket kergetnek [üldözőiteket]; áldjátok [jót kívánjatok azoknak] és ne átkozzátok [ne mondjatok rosszat]” (Róm. 12,14) „Nem fizetvén gonosszal a gonoszért (rosszért rosszal), avagy szidalommal a szidalomért (gyalázásért gyalázással, becsületsértés, rágalmazás, szidással). Sőt ellenkezőleg áldást mondván, tudva, hogy arra hivattatok el, hogy áldást (kimondott szóval üdvhozó erőt közvetíteni; áld = Isten kegyelmébe ajánl) örököljetek, (áldás legyen az örökrészetek)” (1Pét 3:9) Erre az Úr Jézus maga ad gyakorlati útmutatást, amely által az is kijelentést nyer, hogy mit is jelent az ellenség „áldása”: „Mikor pedig elmenének a helyre, mely Koponya helyének mondatik, ott megfeszíték őt és a gonosztevőket, egyiket jobb kéz felől, a másikat balkéz felől. Jézus pedig monda: Atyám! Bocsásd meg nékik; mert nem tudják mit cselekesznek” (Luk. 23,33-34) És az Övéi követik Őt: „Amikor megkövezték Istvánt, az így imádkozott: „Úr Jézus, vedd magadhoz szellememet!” Térdre esvén pedig, nagy fennszóval kiálta: Uram, ne tulajdonítsd nékik e bűnt! És ezt mondván, elaluvék” (Csel. 7,59-60).
89 Tehát: „Legyetek annakokáért követői az Istennek, mint szeretett gyermekek” (Eféz. 5,1). Dávid így énekel Isten jóságáról: „Meglátogatod a földet és elárasztod (gondoskodsz a földről, megöntözöd); nagyon meggazdagítod azt. Istennek folyója (és patakja) tele van vizekkel; gabonát szerzesz nékik (gabonával látod el az embereket), mert úgy rendelted azt (így gondoskodsz a földről). Megitatod barázdáit, göröngyeit meglapítod (elegyengeted); záporesővel meglágyítod (porhanyítod) azt, termését (növényzetét) megáldod. Megkoronázod az esztendőt jóvoltoddal (javaiddal), és a te nyomdokaidon kövérség (bőség) fakad; Csepegnek a puszta legelői (és legelők sarjadnak a pusztán) és a halmokat vígság (ujjongás) övezi. A legelők megtelnek juhokkal (nyájak lepik el a legelőket), és a völgyeket gabona borítja; örvendeznek (ujjonganak) és énekelnek” (Zsolt. 65,10-14) És az apostol így folytatja a megvallást: „Ki az elmúlt időkben (az előző nemzedékek során) hagyta a pogányokat mind a maguk útján haladni (megengedte, hogy minden nép a maga útján járjon): Jóllehet nem hagyta magát tanúbizonyság nélkül, mert jótevőnk volt, adván mennyből esőket és termő időket nékünk, és betöltvén eledellel és örömmel a mi szívünket” (Csel. 14,16-17)
90 Hát te is: „Tökéletes (és feddhetetlen) légy az Úrral, Jahve az Örökkévalóval
a te Isteneddel”  (5 Móz. 18,13)
91Mert: „… ha [egész] vagyonomat mind felétetem [szétosztom] is [a nélkülözők közt; a szegények táplálására]. És ha testemet [a földi élet megjelenési formáját] tűzre adom [hogy megégessenek; tűzhalálra, tűz martalékául szánom] is [égőáldozatul, hogy dicsekedhessem], szeretet pedig nincs énbennem, semmi hasznom abból; [mit sem használ nekem]” (1 Kor. 13,3)
92 Az ígéret fia Izsák példát mutat arra, hogy az a „belső szoba” nem más, mint az, hogy csak az Úrral négyszemközt beszéled meg dolgaidat: „Estefelé kiment Izsák imádkozni a mezőre…” (1Móz. 24,63)
93 Ha hústesti embert így int a Szent Szellem: „Ne gyorsalkodjál a te száddal (ne beszélj elhamarkodottan), és a te elméd ne siessen valamit szólni Isten előtt (ne hirtelenkedd el az Isten előtt kimondott szavadat); mert az Isten mennyben van, te pedig e földön, azért a te beszéded kevés legyen” (Préd. 5,2) Ha valaki éppen elesett bármi bűnben, vagy hústest szerint él, és még nem tért meg belőle, akkor így szól az Úr: „Ne hozzatok többé hazug ételáldozatot, a jó illattétel utálat előttem (még a füstjét is utálom); újhold, szombat s ünnepre-felhívás (ünnepi összejövetel): bűnt és ünneplést el nem szenvedhetek. És ha kiterjesztitek (felém nyújtjátok) kezeiteket, elrejtem (eltakarom) szemeimet előletek; sőt ha megsokasítjátok is az imádságot (bármennyit is imádkoztok), én meg nem hallgatom…(Ésa. 1,13.15).
94 Dávid ismeri az Urat és így énekel az Úrnak, példát hagyva nekünk: „… Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz. Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat. Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden utamat jól tudod. Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted (te már pontosan tudod) azt Uram, Jahve Örökkévaló” (Zsolt. 139,1-4) És az Úr válasza: „És mielőtt kiáltanának, én felelek (én már válaszolok), ők még beszélnek, és én már meghallgattam” (Ésa. 65,24)
97 Agur így imádkozik: „A hiábavalóságot és a hazugságot messze távoztasd tőlem (óvj meg a hiábavaló és hazug beszédtől); szegénységet vagy gazdagságot ne adj nékem; táplálj engem hozzám illendő eledellel (adj annyi eledelt, amennyi szükséges)” (Péld. 30,8)
101 Dávid megvallása: „Oh Uram, tied a nagyság, hatalom, dicsőség (és a fenség), örökkévalóság (a ragyogás) és méltóság, sőt minden, valami a mennyben és a földön van, tied! Tied, oh Uram, az ország, te magasztalod fel magadat, hogy légy minden fejedelmek felett (magasztos vagy te mindenek felett)! A gazdagság és a dicsőség mind te tőled vannak (tőled erednek), és te uralkodol mindeneken; a te kezedben van mind az erősség és mind a birodalom; a te kezedben van mindeneknek felmagasztaltatása és megerősíttetése. (A te kezedben van az erő és a hatalom, a te kezed tehet bárkit naggyá és erőssé). Most azért, oh mi Istenünk, vallást teszünk előtted (és hálát adunk neked), és dicsérjük a te dicsőséges (fenséges) nevedet” (1 Krón. 29,11-13) És mennyen földön így szól a dicséret: „Sőt hallám, hogy minden teremtett állat (minden teremtmény), amely van a mennyben és a földön, és a föld alatt és a tengerben, és minden, ami ezekben van, ezt mondja vala: A királyiszékben ülőnek és a Báránynak áldás és tisztesség és dicsőség és hatalom örökkön örökké” (Jel. 5,13)
102 Tudva, hogy Isten már megbocsátott minden embernek, hiszen: „… az Isten volt az, aki Krisztusban megbékéltette önmagával a világot, nem tulajdonítván nékik az ő bűneiket…” (2 Kor. 5,19)
103 És hogy milyen az igazi böjt, ami kedves az Úr előtt, és annak mi az eredménye, arról így szól az Úr: „Hát ilyen a böjt, amelyet én kedvelek (amely nekem tetszik), és olyan a nap, amelyen az ember magát gyötri? Avagy ha mint káka lehajtja fejét, és zsákot és hamvat terít (és hamut szór) maga alá: ezt nevezed-e böjtnek és az Úr, Jahve az Örökkévaló előtt kedves napnak? Hát nem ez-e a böjt, amit én kedvelek (ami nekem tetszik): hogy megnyisd a gonoszságnak bilincseit (amikor leoldod a bűnösen fölrakott bilincseket), az igának köteleit megoldjad (kibontod a járom köteleit), és szabadon bocsásd az elnyomottakat, és hogy minden igát széttépjetek (és összetörsz minden jármot)? Nem az-é, hogy az éhezőnek megszegd (éhezővel megoszd) kenyeredet, és a szegény bujdosókat házadba bevigyed, ha meztelent látsz, felruházzad, és tested előtt el ne rejtsd magadat (és ne zárkózz el testvéred elől)? Akkor felhasad (eljön), mint hajnal(hasadás) a te világosságod, és meggyógyulásod gyorsan kivirágzik (és hamar beheged a sebed), és igazságod előtted jár; az Úr, Jahve az Örökkévaló dicsősége követ (és az Úr, Jahve az Örökkévaló dicsősége lesz mögötted). Akkor kiáltasz, és az Úr, Jahve az Örökkévaló meghallgat (segítségül hívod az Urat, Jahvét az Örökkévalót, és ő válaszol), jajgatsz (kiáltasz), és ő azt mondja: Ímé, itt vagyok. Ha elvetended közüled az igát (ha majd senkire sem raksz jármot), és megszűnsz ujjal mutogatni és hamisságot (álnokul) beszélni; Ha odaadod utolsó falatodat (kenyeredet) az éhezőnek, és az elepedt életűt megelégíted (és jól tartod a nyomorultat): feltámad (fölragyog) a setétségben világosságod, és homályosságod olyan lesz, mint a dél(i napfény).  És vezérel téged az Úr, Jahve az Örökkévaló szüntelen, megelégíti téged nagy szárazságban is (kopár földön is jól tart téged), és csontjaidat megerősíti, és olyan leszel, mint a (jól) megöntözött kert, és mint vízforrás, amelynek vize el nem fogy. És megépítik fiaid a régi romokat, az emberöltők alapzatait felrakod (falat emelsz a régiek által lerakott alapokra), és neveztetel romlás építőjének (a rések befalazójának), ösvények megújítójának (aki romokat tesz újra lakhatóvá), hogy ott lakhassanak. Ha megtartóztatod szombaton (a nyugalom napján) lábadat, és nem űzöd kedvtelésedet szent napomon, és a szombatot (a nyugalom napját) gyönyörűségnek hívod, az Úr, Jahve az Örökkévaló szent és dicsőséges napjának, és megszenteled azt, dolgaidat nem tevén, foglalkozást sem találván (nem keresed kedvteléseidet), hamis beszédet sem szólván (és nem tárgyalsz ügyeidről). Akkor gyönyörűséged lesz az Úrban, Jahvéban az Örökkévalóban; és én hordozlak a föld magaslatain, és azt művelem, hogy Jákóbnak, atyádnak örökségével élj (és táplállak ősödnek, Jákóbnak örökségében). Mert az Úr, Jahve az Örökkévaló szája szólt!” (Ésa. 58,5-14)
104 Tehát: „Ne fáraszd magadat ebben, hogy meggazdagodj; ez ilyen (hús)testi eszességedtől szűnjél meg (és a magad belátásából hagyd abba)” (Péld. 23,4) Mert: „Siet a marhakeresésre (a vagyon szerzésre) a gonosz szemű ember (vagyis vagyont akar szerezni a kapzsi ember); és nem veszi észre, hogy szükség jő reá (de nem tudja, hogy ínségbe jut)” (Péld. 28,22). Hanem: „Fösvénység nélkül való legyen a magatok viselete (ne legyetek pénzsóvárak); elégedjetek meg (érjétek be) azzal, amitek van; mert Ő mondotta: Nem hagylak el (nem maradok el tőled), sem el nem távozom tőled (sem el nem hagylak téged)” (Zsid. 13,5) Annakokáért ha feltámadtatok a Krisztussal, az odafelvalókat keressétek, ahol a Krisztus van, az Istennek jobbján ülvén. Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel” (Kol. 3,1-2) Ezért: „… keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek (is) mind (ráadásul) megadatnak néktek” (Mát. 6,33)
106 És hogy az Úr mit ért mammonon, vagyis bálványon, azt János apostolon keresztül fejti ki a Szent Szellem: „Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a (hús)test kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élet kérkedése nem az Atyától van, hanem a világból. És a világ elmúlik, és annak kívánsága is; de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké” (1 Ján. 2,15-17) Hát: „Parázna férfiak és asszonyok, nem tudjátok-é, hogy a világ barátsága ellenségeskedés az Istennel? Aki azért e világ barátja akar lenni (és e világgal barátságot köt), az Isten ellenségévé lesz” (Jak. 4,4) Te pedig: „Azoknak, akik gazdagok e világon, mondd (parancsold) meg, hogy ne fuvalkodjanak fel (és ne legyenek gőgösek), se ne reménykedjenek a bizonytalan gazdagságban, hanem az élő Istenben, aki bőségesen megad nékünk mindent a mi tápláltatásunkra (megélhetésünkre). Hogy jót tegyenek, legyenek gazdagok a jó cselekedetekben, legyenek szíves adakozók, közlők (vagyis javaikat osszák meg másokkal). Kincset gyűjtvén magoknak jó alapul a jövőre, hogy elnyerjék az örök (az igazi) életet” (1 Tim. 6,17-19)
107 Mert: „Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs mit enniük?” (Jób. 39,3) „Aki megadja táplálékát a baromnak (az állatoknak), a holló-fiaknak, a melyek kárognak” (Zsolt. 147,9) Ezért: „Semmi felől (és semmiért) ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal (mindenkor) hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat (kéréseiteket) az Isten előtt”  (Fil. 4,6) És: „Minden gondotokat (aggályosság, nyugtalanság, gond, aggodalom) Őreá vessétek (minden gondotokkal forduljatok hozzá), mert néki gondja van (gondot visel) reátok (törődik veletek, gondoskodik rólatok)” (1Pét 5,7) Már Dávid ezt tanácsolja: „Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad…” (Zsolt. 55,23) És az aggodalmaskodás helyett: „Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit. Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti (mert ő munkálkodik)” (Zsolt. 37,4-5). És: „Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az Ő gazdagsága szerint dicsőségesen a Krisztus Jézusban” (Fil. 4,19) Mert: „Hiába néktek korán felkelnetek, későn feküdnötök, fáradsággal szerzett kenyeret ennetek! (mert akit az Úr, Jahve az Örökkévaló szeret) szerelmesének álmában (is) ád eleget” (Zsolt. 127,2) Ezért boldogan vallja Dávid: „Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm” (Zsolt. 23,1) Hiszen: „Gyermek voltam, meg is vénhedtem (öregedtem), de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, (sem azt, hogy) a magzatja (gyermeke) pedig kenyérkéregetővé (vagy koldussá vált)” (Zsolt. 37,25) Az apostol pedig így folytatja: „Hanem hirdetjük, [prédikáljuk] amint meg van írva: „Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett”, [föl nem fogta; meg se gondolt] azt készítette el az Isten az őt szeretőknek” (1Kor. 2,9) Mert: „Aki az ő tulajdon [saját] Fiának nem kedvezett, [nem kímélte] hanem őt mindnyájunkért odaadta [áldozatul kiszolgáltatta] mimódon ne ajándékozna vele [miért ne adna ingyen; kegyelemből az ö Fiával] együtt mindent minékünk? (Róm. 8,32)