2019. június 28.
A kegyelem.
„A kegyelemmel nem úgy
áll a dolog, mint a bukással,(a félre-csúszással, botlás, illetve elhajlással).
Mert ha amaz egynek esete [bukása; (mellélépése)] miatt sokan haltak meg, az Isten kegyelme és a kegyelemből való
ajándék, mely az egy ember Jézus Krisztusé, sokkal inkább [bőségesebben] elhatott [kiáradt] sokakra.
(Róm. 5,15; BB ford)
„…A kinek sebeivel gyógyultatok meg.” (1 Pét. 2.24)
Hirdetjük
„Hirdetjük, (és prédikáljuk) amint
meg van írva: Amit szem nem látott, fül nem
hallott, és ember szíve meg sem sejtett, (mert föl nem fogta; meg se gondolta),
azt készítette el az Isten az őt szeretőknek”
(1Kor. 2,9)
Uram!
„Te irányítottad a fogantatásomat és formáltál engem az
anyaméhben"
(Jób 10,10; (NLT ford)
Isten akart téged, és szeret. Ezt hidd el, és bízz benne!
2019. június 21.
Az evangélium: MÁTÉ szerint: Mát. 1. Az örökkévaló ige bejött a világba.
Mát. 1,1 Jézus1 Krisztusnak,
(Felkentnek),
Dávid [szeretett, szerető; összekötő, egyesítő] fiának2 Ábrahám [sokaság atyja] fiának3 nemzetségéről való könyv.
Mát. 1,2 Ábrahám [sokaság
Atyja] nemzé Izsákot4 [nevető, vidám];
Izsák nemzé Jákóbot [sarokfogó vagy mást kiszorító, más helyébe
lépő]; Jákób nemzé Júdát5 [dicséret] és testvéreit;
Mát. 1,3 Júda [dicséret] nemzé Fárest [áttörés] és Zárát [felkelés, mint a napkelte] Támártól6 [pálmafa];
Fáres [áttörés] nemzé
Esromot [erő vagy tűz a magasból];
Esrom [erő vagy tűz a magasból] nemzé
Arámot [felmagasztalás];
Mát. 1,4 Arám [felmagasztalás]
nemzé Aminádábot [Egy a herceg népéből]; Aminádáb [Egy a herceg népéből] nemzé Naássont [varázsló,
varázslás; jövendőmondó, jós, igéző];
Naásson [varázsló, varázslás; jövendőmondó, jós, igéző] nemzé Sálmónt [árnyékolva];
Mát. 1,5 Sálmón [árnyékolva] nemzé Boázt [benne erő van] Ráhábtól7 [nyitott];
Boáz [benne erő van] nemzé
Obedet [szolgáló; imádó] Ruthtól8 [látni fogjuk]; Obed [szolgáló; imádó] nemzé Isait [Isten
embere];
Mát. 1,6 Isai [Isten
embere] nemzé Dávid királyt;
Dávid [szeretett, szerető; összekötő, egyesítő] király nemzé
Salamont [béke] az Uriás [Jahve
az én ragyogásom] feleségétől;9
Mát. 1,7 Salamon10 [béke] nemzé Roboámot11 [a nép messzire vonul]; Roboám [a nép messzire vonul] nemzé Abiját12 [Jahve az Atyám]; Abija [Jahve az Atyám] nemzé Asát13 [Ő (Isten)
megszomorított];
Mát. 1,8 Asa [Ő (Isten)
megszomorított] nemzé Josafátot14 [Akit az Úr ítél]; Josafát [Akit az Úr ítél] nemzé Jórámot15 [az Úr által felmagasztalt]; Jórám [az Úr által felmagasztalt] nemzé Uzziást16 [Az én erőm az Úr];
Mát. 1,9 Uzziás [Az én erőm az Úr] nemzé Jóathámot17 [Isten tökéletes]; Joathám [Isten tökéletes] nemzé Ákházt18 [Ő (az Úr) megragadta]; Ákház [Ő (az Úr) megragadta] nemzé Ezékiást19 [az Úr ereje];
Mát. 1,10 Ezékiás [az Úr ereje]; nemzé Manassét20 [feledékeny]; Manassé [feledékeny] nemzé Ámont21 [építő(mester)]; Ámon [építő(mester)] nemzé Jósiást22 [akit az Úr meggyógyít];
Mát. 1,11 Jósiás [akit az Úr meggyógyít] nemzé Jekoniást [Jahve felemel, megalapoz] és testvéreit
a babiloni [zűrzavar; összevisszaság] fogságra
vitelkor.
Mát. 1,12 A babiloni fogságravitel, az áttelepítés; deportálás után
pedig Jekoniás [akit az Úr megalapoz, felépít] nemzé Saláthielt [akiért
Istent kértem]; Saláthiel [akiért
Istent kértem] nemzé
Zorobábelt [Babilonban elvetett, elhintett];
Mát. 1,13 Zorobábel [Babilonban elvetett, elhintett] nemzé Abiudot [a
dicsőség Atyja]; Abiud [a
dicsőség Atyja] nemzé
Eliákimot [Isten által feltámasztott];
Eliákim [Isten által feltámasztott]
nemzé Azort [erős fény];
Mát. 1,14 Azor [erős fény] nemzé Sádokot [igaz]; Sádok [igaz] nemzé Akimot [az Úr feltámasztja]; Akim [az Úr feltámasztja] nemzé Eliudot [Isten
dicsősége];
Mát. 1,15 Eliud [Isten dicsősége] nemzé Eleázárt [Isten
segítsége]; Eleázár [Isten segítsége]
nemzé Matthánt [Jahve ajándéka]; Matthán nemzé Jákóbot [aki a másik helyére lép];
Mát. 1,16 Jákób [aki a másik helyére lép] nemzé
Józsefet [Az Úr hozzáadott még],
férjét Máriának [keserűség, szomorúság], akitől született Jézus [héberül:
Jehosua = Jahve az üdvösség, a szabadítás; a megváltó], aki
Krisztusnak [Felkent] neveztetik.
Mát. 1,17 Az összes nemzetség, (és nemzedék) tehát Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzetség, (és
nemzedék), és Dávidtól a babiloni fogságravitelig,
(az áttelepítésig, deportálásig)
tizennégy nemzetség, (és nemzedék),
és a babiloni fogságraviteltől, (a
lakóhelyváltozástól, elhurcoltatástól, áttelepítéstől) Krisztusig, (a Felkentig)
tizennégy nemzetség (és nemzedék).
Mát. 1,18 A Jézus Krisztus születése, (eredete, világrajövetele)
pedig így vala: Mária,
az ő anyja, eljegyeztetvén Józsefnek, mielőtt egybekeltek (és egyesültek) volna, viselősnek, (várandósnak) találtaték a Szent Szellemtől.
Mát. 1,19 József pedig, az ő férje, mivelhogy igaz, (megigazult
vagy megigazított, igaznak nyilvánított volt) ember vala és nem akará őt gyalázatba keverni, (a nyilvánosság előtt megszégyeníteni,
megalázásnak kitenni, és rossz hírbe hozni), el akarta őt titkon bocsátani, (szabadon
akarta engedni).24
Mát. 1,20 Mikor pedig ezeket magában elgondolta, (és ezeket forgatta szívében, ezen
töprengett, és tűnődött) ímé az Úrnak angyala, (hírvivő követe) álomban
megjelenék néki, mondván: József, Dávidnak fia, ne félj magadhoz venni Máriát,
a te feleségedet, mert aki benne fogantatott, a Szent Szellemtől van az.
Mát. 1,21 Szül pedig fiat, és nevezd annak nevét Jézusnak, mert
Ő üdvözíti25 az ő népét és ő szabadítja meg annak bűneiből, (céltévesztéséből).
Mát. 1,22 Mindez pedig azért lőn, azért történt, hogy
beteljesedjék, amit az Úr mondott volt a próféta által, aki így szól:
Mát. 1,23 Ímé a szűz fogan méhében és szül fiat, és annak nevét
Immánuelnek nevezik, ami azt jelenti: Velünk az Isten.27
Mát. 1,24 József pedig az álomból felserkenvén, úgy tőn, amint
az Úr angyala parancsolta (meghagyta,
elrendelte) vala néki, és feleségét magához vevé, (hazavitte asszonyát).
Mát. 1,25 És nem ismeré őt, (nem érintette addig), míg meg nem szülé az ő elsőszülött fiát; és
nevezé annak nevét Jézusnak.
Mát. 2,1 Amikor pedig megszületik vala Jézus a júdeai
Betlehemben, Heródes király idejében. ímé napkeletről28
bölcsek29 jövéttek, (érkeztek)
Jeruzsálembe, és érdeklődtek, kérdezősködtek ezt mondván:
Mát. 2,2 Hol van a zsidók (újszülött)
királya, aki megszületett? Mert láttuk az Ő csillagát, amikor feltűnt
napkeleten, és azért jöttünk, hogy tisztességet tegyünk néki, (hódoljunk neki, hogy leboruljunk előtte, és
imádjuk Őt).30
Mát. 2,3 Heródes király pedig ezt hallván, megháborodék, (megrémült, megrettent, nyugtalanná lett, és
felháborodott), és vele együtt az egész Jeruzsálem.
Mát. 2,4 És egybegyűjtve minden főpapot, (papi fejedelmeket) és a nép írástudóit, tudakozódik vala tőlük, (faggatta őket), hol kell a Krisztusnak, (a
Messiásnak) megszületnie, (világra
jönni)?
Mát. 2,5 Azok pedig mondának néki: A júdeai Betlehemben; mert
így írta, (így jövendölte) meg a
próféta:
Mát. 2,6 És te Betlehem, Júdának földje, semmiképpen sem vagy
legkisebb, (legjelentéktelenebb) Júda
fejedelmi (vezető) városai között:
mert belőled származik, (belőled támad,
és jön majd elő) a fejedelem, (az
Uralkodó), aki legeltetni, (pásztorként
terelgetni, és kormányozni) fogja az én népemet, az Izráelt.31
Mát. 2,7 Ekkor Heródes titkon magához hivatván a bölcseket, (mágusokat, csillagászokat, a keleti
tudósokat), szorgalmatosan megtudakolá tőlük a csillag megjelenésének, (feltűnésének) idejét, (azt az időt mely óta az a csillag ragyog).
Mát. 2,8 És elküldvén őket Betlehembe, monda nékik: Elmenvén,
szorgalmatosan kérdezősködjetek, (gondosan
tudakozódjatok, és szerezzetek pontos értesülést) a gyermek (a kisfiú) felől, mihelyt pedig
megtaláljátok, adjátok tudtomra, (jelentsétek
nekem), hogy én is elmenjek, és tisztességet tegyek, (hódoljak néki, hogy imádjam Őt, és leborulhassak előtte).
Mát. 2,9 Ők pedig a király beszédét meghallván, elindulának, (útra keltek). És ímé a csillag, amelyet
napkeleten láttak feltűnésekor, előttük megy vala, (vezette őket) mindaddig, amíg odaérvén, megálla a hely fölött, ahol
a gyermek vala.
Mát. 2,11 És bemenvén a házba, ott találák, (meglátták, megpillantották) a gyermeket
anyjával, Máriával. És leborulván, tisztességet tőnek, (hódoltak néki, és imádták) Őt, (a
gyermeket). (És kincses ládáikat
kinyitva), kincseiket kitárva ajándékokat adának néki, (ajándékokat tettek eléje, és áldozatot ajánlottak fel néki):
aranyat, tömjént és mirhát (szimbólumait
a megpróbált hitnek, imádatnak, és illatos
kenetnek).33
Mát. 2,12 És mivel álomban meginttettek, (figyelmeztetést, kijelentést kaptak), hogy Heródeshez vissza ne
menjenek, más úton térének vissza hazájukba, (tartományukba, országukba).
Mát. 2,13 Mikor pedig azok (a
mágusok, tudósok, csillagászok,
bölcsek) visszatérnek vala, ímé megjelenék az Úrnak angyala, (hírvivő követe) Józsefnek álomban, és
monda: Kelj fel, vedd a gyermeket és annak anyját, és fuss, (menekülj) Egyiptomba, és maradj ott,
amíg én mondom néked. Mert Heródes halálra fogja keresni a gyermeket, (hogy elveszítse, megölje, elpusztítsa őt).
Mát. 2,14 Ő pedig fölkelvén még akkor éjszaka, vette, (fogta) a gyermeket és annak anyját
éjjel, és Egyiptomba távozott, (Egyiptomba menekült, Egyiptomba húzódott vissza).
Mát. 2,15 És ott vala egész a Heródes haláláig, (Heródes élete végéig), hogy
beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által, aki így szólt: Egyiptomból
hívtam ki az én fiamat.34
Mát. 2,16 Ekkor Heródes észrevéve, (látva), hogy a bölcsek, (a
mágusok, csillagászok, tudósok) megcsúfolták őt, (kijátszották, túljártak az eszén). Szerfölött felháborodott, (haragra lobbant, és nagyon feldühödött),
és kiküldvén, megölete Betlehemben és annak egész környékén minden
fiúgyermeket, két esztendőstől és azon alul, az idő szerint, amelyet
szorgalmasan tudakolt a bölcsektől.
Mát. 2,17
Ekkor és így teljesedék be az ige, amit Jeremiás próféta35 mondott, (jövendölt), amidőn így szólt:
Mát. 2,18 Szó, és kiáltozás hallatszott Rámában: Sírás-rívás és
sok keserves jajgatás. Ráhel siratta az ő fiait, az ő gyermekeit, és nem akart
megvigasztaltatni, mert nincsenek többé.36
Mát. 2,19 Mikor pedig Heródes meghalt, (bevégezte, befejezte életét), ímé az Úrnak angyala, (hírvivő követe) megjelenék álomban
Józsefnek Egyiptomban.
Mát. 2,20 Mondván: Kelj fel, vedd a gyermeket és annak anyját,
és eredj az Izráel földére; mert meghaltak, akik a gyermeket halálra keresik
vala, (akik a gyermek életére törtek).
Mát. 2,21 Ő pedig felkelvén, fogta, és magához vette a
gyermeket, (a kisfiút) és annak
anyját, és elméne Izráel földére.
Mát. 2,22 Mikor pedig hallá, hogy Júdeában Arkhelaus uralkodik, Heródesnek, az ő atyjának
helyén, nem mert, (félt) odamenni,
hanem minthogy álomban megintetett (kijelentést,
útmutatást kapott), Galilea vidékeire tért. (Galilea tartományába vonult vissza).
Mát. 2,23 És oda jutván, (oda
megérkezvén), lakozék, (letelepedett)
Názáret nevű városban, hogy
beteljesedjék, amit a próféták mondottak, (a
prófétai szó, a kijelentés), hogy názáretinek fog neveztetni, (názáretinek fogják hívni).
Mát.
3. Készítsétek az Úr útját
Mát. 3,1 Azokban a napokban pedig eljöve, (megjelent, fellépett, és feltűnt)
Bemerítő János, aki prédikál vala, (és
ezt hirdette, tanítván) Júdea pusztájában, a Júdeai-sivatagban.38
Mát. 3,2 És ezt mondja (és
így prédikált, ezt hirdetve) vala: Térjetek meg, (térjetek új felismerésre, változtassátok meg gondolkozásmódotokat;
térjetek, forduljatok vissza Isten felé), mert elközelített a mennyeknek
országa, (a mennyeknek királysága, uralma).
Mát. 3,3 Mert Ő az, akiről Ézsaiás próféta szólott, ezt
mondván: Kiáltó szó a pusztában: Készítsétek az Úrnak útját, és egyengessétek
meg, (és tegyétek egyenessé az ő ösvényeit).40
Mát. 3,4 Ennek a Jánosnak a ruhája, az öltözete pedig
teveszőrből vala, és bőröv vala a dereka, (a
csípője) körül, elesége (tápláléka)
pedig sáska és erdei vadméz.41
Mát. 3,5 Ekkor kiméne őhozzá Jeruzsálem és az egész Júdea és a
Jordánnak egész környéke.
Mát. 3,6 És bemerítkeznek vala őáltala a Jordán vizébe, (a Jordán, a halál folyóba), vallást
tevén az ő bűneikről, (az ő céltévesztésükről).
Mát. 3,7 Mikor pedig látá, hogy a farizeusok és sadduceusok
közül sokan mennek Őhozzá, hogy bemeritkezzenek, monda nékik: Mérges kígyóknak
fajzatai (viperáknak ivadékai)!
Kicsoda intett meg, (és ki tanított, és
figyelmeztetett) titeket, hogy az Istennek elkövetkezendő haragjától (fussatok, és) megmeneküljetek?
Mát. 3,8 Teremjetek hát megtéréshez, (a gondolkozásmód megváltoztatáshoz, az új felismerésre téréshez, az
Isten felé forduláshoz) illő, (és
méltó) gyümölcsöket.
Mát. 3,9 És ne gondoljátok (ne véljétek, hogy így szólhattok, és hogy arra hivatkozhattok, és így
gondolkozhattok) magatokban: Ábrahám a mi atyánk! Mert mondom néktek, hogy
(képes, hatalmas) az Isten eme
kövekből is támasztani fiakat (mert van
ereje, hatalma, képessége, hogy gyermekeket keltsen életre) Ábrahámnak.
Mát. 3,10 A fejsze pedig immár a fák gyökerére vettetett. Azért
minden fa, amely jó, (és nemes)
gyümölcsöt nem terem, kivágattatik, és tűzre vettetik, (azokat tűzbe dobják).
Mát. 3,11 Én ugyan vízbe merítelek be titeket megtérésre, (hogy más felismerésre térjetek, a
gondolkozásmód megváltoztatása végett), de aki utánam jő, (aki a nyomomba lép), erősebb (és hatalmasabb) nálamnál, akinek saruját
hordozni sem vagyok méltó, (sem alkalmas,
vagy megfelelő); ő Szent Szellembe és tűzbe merít be majd titeket.45
Mát. 3,12 Akinek szórólapát van az ő kezében, és megtisztítja,
(kitakarítja; és áttisztítja) az Ő
szérűjét; és az Ő gabonáját, (az Ő
búzáját) csűrbe, (a magtárba)
takarítja (gyűjti), a polyvát, pedig
megégeti olthatatlan tűzzel.
Mát. 3,13 Akkor megérkezett, és eljőve Jézus Galileából a
Jordán mellé Jánoshoz, hogy bemeríttesse magát Őáltala
Mát. 3,14 János azonban visszatartja vala őt, (és erősen ellenállt), mondván: Nékem
kell, (nekem van arra szükségem),
hogy általad bemerítkezzem, (hogy te meríts be engem), és mégis te jössz én hozzám?
Mát. 3,15 Jézus pedig felelvén, monda néki: Engedj, (hadd történjék ez) most így, mert így
illik nékünk minden igazságot betöltenünk, (teljesítenünk). Ekkor engede néki.
Mát. 3,16 És Jézus bemeríttetvén, (miután alámerítkezett), azonnal (feljött, és) kijöve a vízből; és ímé az egek megnyilatkozának néki,
és ő látá az Istennek Szellemét alájőni mintegy galambot és Őreá szállani.
Mát. 3,17 És ímé az égből szózat hallatszott, és egy égi hang
ezt mondja vala: Ez amaz én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm, (akiben kedvem telik, akiben én
megengeszteltettem).47
2 A
próféták mind Őróla – a Dávidnak adott magról – szólnak: „Ímé, eljőnek a
napok, azt mondja az Úr, és támasztok Dávidnak igaz magvat, és uralkodik, mint
király, és bölcsen cselekszik és méltányosságot és igazságot cselekszik e
földön” (Jer. 23,5) „Ez nagy lészen, és a Magasságos Fiának hivattatik;
és néki adja az Úr Isten a Dávidnak, az ő atyjának, királyi székét” (Luk. 1.32) Őbenne
teljesedtek be a Dávidnak adott próféciák: „Áldott
az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta és megváltotta az ő népét, Erős
üdvözítőt támasztott nekünk, szolgájának, Dávidnak házából, ahogyan
kijelentette azt szent prófétái által örök időktől fogva” (Luk. 1,68-70) A
feltámadott Úr is így jelenti ki magát: „Én
Jézus… vagyok Dávidnak ama gyökere és ága: ama fényes és hajnali csillag” (Jel.
22,16).
3 Ő az a
„Mag” amelyet már Ábrahám is megkapott: „Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak és az
ő magvának. Nem mondja: És a magvaknak, mint sokról; hanem mint egyről. És a te
magodnak, aki a Krisztus” (Gal. 3,16) A
Lukács írása szerinti Evangélium az Úr Jézus származását Énóson (halandó ember), Séthen (kárpótlás, (elrendelt, odahelyezett) és
Ádámon (vörös földből való ember) keresztül
vezeti vissza Istenhez, aki az Ádám céltévesztése után már megígérte a „Magot” (1
Móz. 3,15): „Ez Énósé (halandó), ez Sethé (kárpótlás;
elrendelt, odahelyezett), ez Ádámé (vörös földből való ember), ez
pedig az Istené” (Luk.
3,38).
4 Az
ígéret gyermeke bejött a létbe: „És nevezé Ábrahám az ő fiának nevét, aki
néki született vala, akit szült vala néki Sára (Fejedelemnő), Izsáknak (valaki nevet, nevető, vidám): Ábrahám (sokaság Atyja) pedig száz esztendős vala, mikor születék
néki az ő fia Izsák (valaki nevet, nevető, vidám). És… monda az Isten Ábrahámnak… Izsákról neveztetik a te magod” (1 Móz. 21,3.5.12).
5
Prófécia Júdáról: „Nem múlik el Júdától a fejedelmi bot a jogar, sem a
vezéri pálca, a kormánypálca térdei közül; míg eljő Siló, a nyugalom, biztonság, gond nélküliség helye,
és a népek néki engednek” (1
Móz. 49,10).
6 Támár
Júda fiainak özvegye volt és ez pedig így történt: És monda Júda (hálaadás, áldott, magasztalt) Thámárnak (pálmafa), az ő
menyének: Maradj özvegyen addig a te atyád házában, míg az én fiam Séla (nyugodt,
gondtalan, béke) felnevekedik. Mert így
gondolkodik vala: Netalán ez is meghal, mint az ő bátyjai. Elméne azért Thámár,
és marada az ő atyja házában. Sok idő múlva meghala Súa (jólét, szerencse,
boldogság, gazdagság) leánya, a Júda
felesége. Júda pedig amikor megvígasztalódék és elméne az ő juhainak
nyírőihez, barátjával az Adullámbeli (visszalépés, menekülés; pihenőhely) Khirával, (körülfalazott) Thimnába (visszatartás, halogatás), ahol
a juhait nyírták. Hírül adák és megmondták pedig Thámárnak mondván: Ím a te ipad az apósod Thimnába most megy
juhainak nyírésére. Leveté ekkor magáról
özvegyi ruháját, elfátyolozá és beburkolá, és elváltoztatta magát, és leűle
Enajim (kettős forrás,) kapujába,
mely a Thimnába vezető úton van; mert látja vala, hogy felnevekedék Séla, és
még sem adák őt annak feleségül. Meglátá pedig őt Júda, és tisztátalan
személynek, azaz paráznának gondolá,
mivelhogy befedezte (eltakarta) orcáját.
És hozzá tére, és csatlakozott hozzá
az útra és monda: Engedd meg kérlek, hogy
menjek be te hozzád, mert nem tudja vala, hogy az ő menye az. Ez pedig monda:
Mit adsz nékem, ha bejössz hozzám? És ő így felele: Küldök néked az én nyájamból egy kecskefiat, egy kecskegödölyét.
És az monda: Adsz-e zálogot, míg
megküldöd? És monda Júda: Micsoda
zálogot adjak néked? És monda: Gyűrűdet, gyűrűd zsinórját, pecsétnyomódat zsinórostul és pálcádat, azt a botot, mely kezedben
van. Oda adá azért néki, és azután
beméne hozzá, és teherbe ejté. Azután
felkele és elméne. És Támár leveté
magáról a fátyolt; és felvevé az ő özvegyi ruháját. És lőn az ő szülésének
idején, ímé kitűnt, hogy kettősök,
(ikrek) valának az ő méhében. És lőn,
hogy szülése közben az egyik kinyújtá kezét, és fogá a bába és veres fonalat
köte reá, mondván: Ez jött ki először. De lőn, hogy amikor visszavoná,
visszahúzta kezét, ímé mégis az ő testvére jöve ki. És mondá a bába: Hogy törtél te magadnak rést?
Azért nevezé nevét Pérecznek (áttörés). És
utána kijöve az ő testvére kinek veres fonál vala kezén; és nevezé nevét
Zerákhnak (feljövetel; fényesség).” (1
Móz. 38,11-19.27-30)
7 Ráháb
egy parázna nő Jerikóból: Józsué el akarta foglalni Jerikót, ezért: „Józsué (Isten szabadítás, segítség,
üdvösség), a Nún (folyamatosság;
utód, sar) fia, elkülde Sittimből (akácok)
titkon két férfiút kémekül mondván:
Menjetek el, tekintsétek meg és
vegyétek szemügyre azt a földet és
Jérikhót (illatozó, illatos hely).
Azok pedig elmenének, és bemenének egy parázna asszonynak házába, akinek Ráháb (nyitott)
vala neve, és ott hálának. Ő pedig
amikor üldözték a kémeket,úgy mentette meg őket, hogy: „Alábocsátá vagyis
leeresztette azután őket kötélen az ablakon, mert az ő háza a
kőkerítésen, a vár falán vala, és ő a kőkerítésen a várfalon
lakik vala. És monda nékik: A hegyre
menjetek, hogy rátok ne találjanak az üldözők, és ott rejtőzködjetek három
napig, amíg visszatérnek az üldözők; azután pedig menjetek a magatok útján” (Józs. 2,1.15-16).
24 Mert
József igaz ember volt, a törvény szerint kellett volna eljárnia, amely
kimondja, hogy: „Ha szűz leány van jegyben egy férfiúval, és megtalálja azt valaki a
városban, és vele hál: Vigyétek ki mindkettőjüket annak a városnak kapuja elé,
és kövezzétek meg őket kővel, hogy meghaljanak. A leányt azért, hogy nem
kiáltott a városban, a férfit pedig azért, hogy meggyalázta az ő felebarátjának
feleségét. Így tisztítsd ki a gonoszt Izráelből. De hogyha mezőn találja a
férfi a jegyben járó leányt, és erőszakoskodik rajta a férfi, és vele hál: csak
maga a férfi haljon meg, aki azzal hált; A leányt pedig ne bántsd, mert a
leánynak nincsen halálos bűne, mivel olyan ez a dolog, mint amikor valaki
felebarátjára támad, és azt agyonüti. Mert a mezőn találta őt; kiálthatott a
jegyben járó leány, de nem volt, aki megoltalmazza őt” (5 Móz. 22,23-27) (A jegyes a zsidótörvények szerint teljes
jogú feleség volt, a feleség minden jogával és kötelességével. A jegyesség és
házasság közt a különbség csak annyi, hogy az előbbinél még nem történt meg a
férj házába való bevezetés, míg az utóbbinál igen) /Jubileumi kommentár/.
25 Mert: Ő
a szódzó, az Üdvözítő, Aki
bűnbocsánatot, megmenekülést (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől,
balesetből, bűnökből; mindenfajta problémából, bajból). Megszabadítást (mindenfajta
veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/; oltalmazást;
biztonságot. Állandóságot; jólétet (bővölködés anyagi és szellemi javakban);
jóllétet (egészséget); boldogságot, megtartatást szerez)
maga: Ímé, a
szűz fogan méhében, és szül fiat, s nevezi azt Immánuelnek, aminek jelentése:
velünk az Isten” (Ésa. 7,14).
30 Bálám – aki Moáb királyának hívására jött,
hogy megátkozza Izráelt – így prófétál a „csillagról”: Annak szózata, aki hallja Istennek beszédét, és aki tudja a
Magasságosnak tudományát, és aki látja a Mindenhatónak látását, leborulva, de
nyitott szemekkel. Látom őt, de nem most; nézem őt, de nem közel. Csillag
származik Jákóbból, és királyi pálca
támad Izráelből; és általveri, és összezúzza
Moábnak oldalait, és összetöri Sethnek
minden fiait” (4 Móz. 24.16-17) A feltámadott Úr
kijelentése a csillagról: „Én Jézus
küldöttem az én angyalomat, hogy ezekről bizonyságot tegyen néktek a
gyülekezetekben. Én vagyok Dávidnak ama gyökere és ága: ama fényes és hajnali csillag” (Jel. 22,16)
31 És ez
így lett megírva: „De te, Efratának Betleheme, bár kicsiny vagy a Júda ezrei között:
belőled származik nékem, aki uralkodó az Izráelen; akinek származása eleitől
fogva, öröktől fogva van” (Mik. 5,2) Mert: „Hűséget esküdött az Úr, Jahve
az Örökkévaló Dávidnak, nem tér el attól: Ágyékod gyümölcsét ültetem székedbe” (Zsolt.
132,11) És ezt a zsidó nép is tudta: „Nem az írás mondta-e, hogy a Dávid
magvából, és Betlehemből, ama városból jön el a Krisztus, ahol Dávid vala?” (Ján.
7,42)
32 Nagy
örömmel örvendeznek (szphodra): - vehemensen,
azaz nagymértékben, nagyon; rendkívüli módon, erősen.
33 Így hangzott a prófécia, amely most
beteljesedett: „A tevék sokasága elborít, Midján
(civódás, viszály, küzdelem) és
Éfa (sötétség, elrejtettség) tevecsikói,
mind Sebából (eskü; ember) jönnek, aranyat és tömjént hoznak, és az Úr,
Jahve az Örökkévaló dicséreteit hirdetik” (Ésa. 60,6) „Boruljanak le
előtte a pusztalakók, és nyalják ellenségei a port. Tarsis (erősség, megerősített előőrs) és a szigetek királyai hozzanak
ajándékot; Seba és Szeba királyai adománnyal járuljanak elé. Boruljon
le előtte minden király, minden nép őt szolgálja! És éljen ő és adjanak néki Seba aranyából;
imádkozzanak érte szüntelen, és áldják őt minden napon” (Zsolt. 72,9-11.15)
34 És: „Mindez pedig
azért lőn, hogy beteljesedjék, amit az Úr, Jahve az Örökkévaló mondott volt a
próféta által, aki így szólt: Mikor még gyermek volt Izráel, megszerettem őt, és Egyiptomból hívtam ki az
én fiamat” (Mát. 1,22;
Hós. 11,1)
36 Így
szólt Jeremiás: „Ezt mondja az Úr, Jahve az Örökkévaló: Hangos jajgatás hallatszik
Rámában (hegyen), és keserves sírás:
Ráhel (anyajuh) siratja fiait, nem
tud megvigasztalódni, hogy nincsenek többé fiai” (Jer.
31,15).
38 Ő az,
akinek születését, feladatát és nevét, angyal jelentette be atyjának,
Zakariásnak: „Monda pedig az angyal néki: Ne félj Zakariás; mert meghallgattatott a
te könyörgésed, és a te feleséged Erzsébet szül néked fiat, és nevezed az ő
nevét Jánosnak” (Luk. 1,13) A
Lukács írása szerinti Evangélium így ad hírt Bemerítő János szolgálatáról,
meghatározva az időt is, amikor szolgálatát elkezdte: „Tibérius császár uralkodásának tizenötödik esztendejében pedig, mikor
Júdeában Poncius Pilátus volt a helytartó, és Galileának negyedes fejedelme
Heródes, Iturea és Trakhónitis tartományának pedig negyedes fejedelme az ő
testvére Filep, Abiléné negyedes fejedelme meg Lisániás. Annás és Kajafás
főpapsága alatt, lőn az Úrnak, Jahvénak az Örökkévalónak szava Jánoshoz, a
Zakariás fiához, a pusztában. És méne a Jordán mellett lévő minden tartományba (a
Jordán egész környékére), prédikálván, (és
hirdetve) a megtérésre való bemerítést a
bűnöknek (a céltévesztés)
bocsánatára” (Luk 3,1-3)
40 Mert őbenne fog beteljesedni a prófécia,
amelyet így hirdetett meg az Úr: „Ímé, elküldöm
én az én követemet, és megtisztítja, és elegyengeti
előttem az utat, és mindjárt eljön az ő templomába az Úr, Jahve az
Örökkévaló, akit ti kerestek, aki
után vágyódtok, és a szövetségnek
követe, akit ti kívántok. ímé, eljön, sőt
jön már, azt mondja a Jahve az
Örökkévaló, a Seregeknek Ura. És az
atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiakhoz
téríti, a fiak szívét pedig az
atyákhoz, hogy el ne jöjjek, és meg ne verjem e földet átokkal, és hogy pusztulással ne sújtsam a földet,
amikor eljövök” (Malak. 3,1; 4.6) Őróla szólt Ézsaiás próféta is: „Egy szó, egy hang kiált: A pusztában készítsétek, és építsétek az Úrnak, Jahvénak az Örökkévalónak útját, ösvényt egyengessetek, (és
készítsetek egyenes utat) a kietlenben a
mi Istenünknek! Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon,
(és süllyedjen le), és legyen az egyenetlen egyenessé és a
bércek rónává, (a dombvidék
síksággá). Mert megjelenik az Úr, Jahve
az Örökkévaló dicsősége, és minden hústest, (minden ember egyaránt) látni fogja azt; mert az Úr, Jahve az
Örökkévaló szája szólt” (Ésa. 40,3-5) Maga Bemerítő János is így tesz bizonyságot
arról, hogy a próféták által megjövendölt útkészítő ő: „És ez a János bizonyságtétele, amikor a zsidók papokat és Lévitákat
küldöttek Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék őt: Kicsoda vagy te? Erre ő így felelt és monda: Én kiáltó szó, (kiáltó hang) vagyok a pusztában. Egyengessétek az Úrnak útját, (és készítsetek egyenes utat az
Úrnak), amint megmondotta Ézsaiás
próféta” (Ján. 1,19.23)
41 Illés
is ugyanígy öltözködött, erről így tesz bizonyságot Isten Igéje: Izráel
királyának – Akháziának – küldöttei így
válaszolnak a király kérdésére, hogy hogyan nézett ki, akivel találkoztak: „És felelének
néki: Egy szőr-ruhás ember, derekán bőr övvel felövezve. Akkor monda: Thesbites Illés volt”
(2 Kir. 1,8) És hogy mivel
táplálkozott János – aki törvény alatt élt – ezt így jelenti ki Isten Igéje: „Ezeket egyétek meg azok közül: az arbé-sáskát,
a vándorsáskafajtát az ő nemével, a szolám-sáskát, a kövi-sáskát az ő nemével, a khargol-sáskát, a
szöcskeféléket az ő nemével és a
khagab-sáskát, vagyis a marokkói
sáskafajtát az ő nemével. Minden
egyéb négylábú szárnyas féreg, és minden egyéb rovar pedig utálatos legyen néktek” (3 Móz. 11,22-23) A próféták is arról tesznek bizonyságot, hogy
Bemerítő János próféta – mégpedig az utolsó Ószövetségi próféta – volt: „Azon a napon kútfő, és forrás fakad a Dávid
házának és Jeruzsálem lakosainak a bűn és tisztátalanság ellen, hogy lemossa a vétket és a szennyet. És azon a napon megszégyenülnek a próféták,
kiki az ő látása, az ő látomása miatt az ő prófétálásaik közben, amiről prófétálnak, és nem öltözködnek szőrös ruhába, hogy hazudjanak” (Zak.
13,1.4).
45 A
feltámadott Úr parancsa tanítványainak: „És velük összejövén [egybegyűjtvén őket, amikor együtt evett (sózott)
velük], meghagyá [megparancsolta] nékik, hogy el ne menjenek [el ne
távozzatok] Jeruzsálemből, hanem várják be [türelemmel] az Atyának ígéretét, melyet úgymond,
hallottatok tőlem. Hogy János ugyan vízbe merített, ti azonban Szent Szellembe fogtok bemeríttetni
nem sok nap múlva [nem sokkal e napok után]” (Csel. 1,4-5).
47 Őbenne
teljesedett be ez a prófécia is: „Ímé az én szolgám, akit gyámolítok, (akit
támogatok), az én választottam, akit
szívem kedvel, (akiben gyönyörködöm),
Szellememet adtam őbelé, törvényt beszél a népeknek” (Ésa.
42,1) Dávid így prófétált erről: „Törvényül hirdetem: Az Úr, Jahve az Örökkévaló mondá nékem: Én fiam
vagy te; én ma nemzettelek téged” (Zsolt. 2,7)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)