2018. január 31.

Zsolt. 68. AZ ÚR DIADALMENETE; (héberrel és kapcsolódó igékkel)

Zsolt. 68,1 Az éneklőmesternek; [a karmesternek; karvezetőnek] Dávid zsoltára, éneke.
Zsolt. 68,2 Felkél [(qúm): feláll] az Isten, elszélednek [(púc): szanaszét futnak, szétszóródnak] ellenségei; és elfutnak [(nús) futva menekülnek] előle [(páním): színe elől] az ő gyűlölői.877
Zsolt. 68,3 Amint a füst elszéled, [eloszlik, ha ráfújnak] úgy széleszted el őket és [(náḏap̄): szóródnak szét]; amint megolvad a viasz a tűztől, úgy vesznek el [('áḇaḏ): úgy semmisülnek meg] a gonoszok [úgy pusztulnak el az ellenségek] Isten [(páním): színe] előtt;878
Zsolt. 68,4 Az igazak pedig örvendeznek és vígadnak [(ʿálac): ujjongva ünnepelnek] az Isten [('ĕlóhím páním) jelenlétében,
az Ő színe] előtt, és ujjongnak örömmel.879
Zsolt. 68,5 Énekeljetek Istennek, zengedezzetek az ő nevének; csináljatok utat annak, aki jön a pusztákon át, [a pusztában száguldónak, aki a felhőkön érkezik] akinek Jah a neve, és örüljetek [örvendezzetek; vigadjatok színe] előtt.880
Zsolt. 68,6 Árváknak atyja, özvegyeknek bírája [(dajján): védője, védelmezője] az Isten az ő szentséges hajlékában.881
Zsolt. 68,7 Isten hozza vissza a száműzötteket, kihozza boldogságra a foglyokat; csak az engedetlenek lakoznak sivatag helyen [Héber szerint: Isten (jášaḇ) helyezi el, telepíti le (bajiṯ): házakba a (jáḥíḏ): száműzötteket, és  (jácá') kihozza, kivezeti (kôšáráh): jólétre, boldogulásra, sikerre a ('ásír): foglyokat. Csak a (sárar): makacs, konok, ellenszegülő lázadók (šáḵan šáḵén): telepednek le, laknak (cəḥíḥáh): nap-perzselt, száraz, sivár, puszta földön].882
Zsolt. 68,8 Oh Isten, mikor kivonultál a te néped előtt, mikor a pusztába beléptél, a [(jəšímôn cáʿaḏ): sivatagban lépdeltél]: Szela.883
Zsolt. 68,9 A föld reng [(ráʿaš): remeg, rázkódik] vala, az egek is csepegnek vala Isten [színe] előtt, ez a Sinai hegy is az Isten előtt, az Izráel Istene [színe] előtt.884
Zsolt. 68,10 Bő záport hintesz vala, oh Isten, a te örökségedre, s a lankadót megújítod vala, [(lá'áh kún): és a fáradtat megerősítetted, amikor elgyengült, erőre kapattad].885
Zsolt. 68,11 Benne tanyázott a te gyülekezeted: te szerzéd jóvoltodból a szegénynek, oh Isten [Héber szerint: Ott (jášaḇ) lakik, és (ḥaj): védelemben él nyájad. Te (kún): gondoskodsz (ṭôḇ): jóllétükről, boldogulásukról, boldogságukról a (ʿání): szerencsétlen, nyomorult, szegény, szűkölködő, nincstelen, elnyomott, elgyötörtekről, oh Istenem]!
Zsolt. 68,12 Az én ('ăḏónáj): Uram), az Úr, ad szót [('ómer): beszédet] az örömhírt [(báśar): örömhírt / győzelmi hírt] vivő asszonyok nagy csapatának [(raḇ cəḇá'áh cáḇá'): nagy seregének].886
Zsolt. 68,13 A seregek királyai futva futnak, hanyatt-homlok menekülnek: s a ház asszonya zsákmányt osztogat.887
Zsolt. 68,14 Ha cserények [ha nád] között hevertek is: olyanok lesztek, mint a galambnak szárnyai, amelyeket ezüst borít, vagy mint vitorla-tollai, amelyek színarany fényűek. [Héber szerint: Ha (šəp̄attajim): horgok közzé (šáḵaḇ): fektettek is, olyanok lesztek, mint a (jônáh): galamb (kánáp̄): szárnya, amelyet (kesep̄ ḥáp̄áh): ezüst borít be, vagy mint az ('eḇəráh ḥárúc): Ezüstösen csillogó aranyozott fogaskerekek].
Zsolt. 68,15 Mikor a Mindenható, (šaddaj): aki mindenre elegendő] szétszórta benne a királyokat, mintha hó esett volna a Salmonon, (jelentése: beburkolva, megvédve, árnyékolva); ruházat; öltözet; árnyékos, sötét, fekete; feketeerdő; sötétség; csalódás, fondorlat; lejtő) [(šálaḡ): fehérlett, mint a Salmonon a hó].
Zsolt. 68,16 Isten hegye a Básán [jelentése: szelíd; kő nélküli, termékeny vidék; lágy, homokos talaj] hegye; sokcsúcsú hegy a Básán hegye;
Zsolt. 68,17 Mit kevélykedtek ti sokhalmú hegyek? Ezt a hegyet választotta Isten lakóhelyéül; bizony ezen lakozik az Úr mindörökké. [Héber szerint: Miért (rácaḏ): néztek irigyen, ti  (gaḇənón): sokcsúcsú  (har): hegyek arra a hegyre, amelyet Isten  (ḥmaḏ): drágának, értékesnek, becsesnek tartott, és  (jášaḇ): lakóhelyéül választott? Ott is (šáḵan šáḵén): lakik az Úr, Jahve az Örökkévaló örökre]!888
Zsolt. 68,18 Az Isten szekere húszezer, ezer meg ezer [angyalok ezreivel]; az Úr közöttük van, mint a Sinai hegyen az ő szent hajlékában. [Héber szerint: 'ĕlóhím): Isten (reḵeḇ): szekere (ribbô ribbô'): számtalan ('elep̄ šinə'án): ezerszer tízezer, ezekkel jön az Úr, Jahve az Örökkévaló a Sinairól (jelentése: a csipkézett, sziklák, szirtek; Szin puszta hegye) szentélyébe].889
Zsolt. 68,19 Felmentél a magasságba, foglyokat vezettél, adományokat fogadtál emberekben: még a pártütők is ide jönnek lakni, oh Uram Isten [Héber szerint: (ʿáláh): Felszálltál a (márôm): magasságba, (šəḇijjáh šáḇí šáḇáh): foglyokat vittél fogva. (mattánáh): Ajándékokat (láqaḥ) fogadtál  az ('áḏám): emberiségből, az ádámi emberekből, oh Uram Isten, Jahve Örökkévaló ('ĕlóhím). Még azokat is, akik (sárar): makacs, konok, ellenszegülő, lázadók (šáḵan šáḵén): letelepítetted, lakóhelyhez juttattad]!890
Zsolt. 68,20 Áldott legyen az Úr! Napról-napra gondoskodik [gondot visel] rólunk a mi szabadításunk [üdvösségünk] Istene! [Héber szerint: (báraḵ): áldott az Úr: ('ăḏónáj)! Aki (jôm jôm): napról napra (ʿámaś ʿámas): hordozza terhemet az én (jəšúʿáh'él): szabadító, megmentő, erős, hatalmas Istenem]. Szela.891
Zsolt. 68,21 Ez a mi [('él): erős, hatalmas] Istenünk a szabadításnak [[('él): erős, hatalmas] Istene, és az Úr, [('ăḏónáj jĕhôih): Jahve az Örökkévaló] Isten az, aki megszabadít [(tócá'áh tôcá'áh): megment] a haláltól.892
Zsolt. 68,22 Csak Isten ronthatja meg [(máḥac): zúzhatja össze] az ő ellenségeinek fejét, a [(hálaḵ): folyamatosan] bűneiben járónak üstökös koponyáját.893
Zsolt. 68,23 Azt mondta vala az Úr [('ăḏónáj)]: Básánból [jelentése: szelíd; kő nélküli, termékeny vidék; lágy, homokos talaj] visszahozlak, és [(šúḇ): helyreállítlak], a tenger mélységéből is kihozlak.
Zsolt. 68,24 Hogy lábad vérben gázoljon, és kutyáid nyelvének is jusson az ellenségből.
Zsolt. 68,25 Látták a te bevonulásodat, oh Isten! Az én [('él): erős, hatalmas] Istenem, királyom bevonulását a szentélybe.894
Zsolt. 68,26 Elől mennek vala az énekesek utánuk a húrpengetők, középen a doboló leányok.895
Zsolt. 68,27 Magasztaljátok Istent, az Urat [(báraḵ): térdet hajtva dicsérjétek ('ĕlóhím'ăḏónájt maqəhél): a gyülekezetben] ünnepi kórusban, magasztaljátok Istent, akik Izrael [(máqór máqôr)] forrásából származtok!896
Zsolt. 68,28 Ott a kis Benjámin, [jelentése: (héb. ’a jobbnak, a jobb kéznek, (áldott), azaz délnek [a déli törzsnek] a fia; más magyarázat szerint ’a boldog, a szerencse fia’ szerencsés)] aki uralkodik rajtuk, [és az õ fejedelmei]; a Júda [jelentése: hálaadás, áldott, magasztalt, dicséret, magasztalás; bizonyságtevő; dicsőítve lesz] fejedelmei és az ő gyülekezetük [(riḡəmáh): azok seregei]; a Zebulon [jelentése: (lakás, lakóhelyek; magasságos). A név jelentése: Ő a megadott menyasszonyi váltságdíj] fejedelmei és a Nafthali [jelentése: (harcom, harcok, küzdve, harcolva; harcos, küzdő; küzdelmem)] fejedelmei.897
Zsolt. 68,29 Istened rendelte el a te hatalmadat [(ʿôz ʿóz): erődet]: erősítsd meg, oh Isten, azt, amit számunkra készítettél [Más fordítás: Parancsolj Isten, hatalmaddal, isteni hatalmaddal, amellyel értünk munkálkodsz]!898
Zsolt. 68,30 A te Jeruzsálem felett álló hajlékodból [Héber szerint: A Te Jeruzsálemben álló (hêḵál): templomodba (jáḇal): hoznak (šaj): ajándékokat].899
Zsolt. 68,31 Fenyítsd meg a nádasnak vadját, a bikák csordáját a népek tulkaival egybe, akik ezüst-rudakkal terpeszkednek; szórd szét a népeket, akik a háborúban gyönyörködnek [Héber szerint: (gáʿar): Dorgáld meg a (qáneh): nádas vadját, a  ('abbír ʿéḏáh): hatalmasok seregét, a népek fejedelmeit! Hatalmad mutasd meg a népek (ʿéḡel): borjain, akik  (kesep̄ rac ráp̄as ráp̄aś): ezüst darabokért taposnak! Tipord el a pénzsóvárokat, (bázar (ʿam ʿám): szórd szét azokat a népeket, amelyek háborút akarnak, akik (qəráḇ ḥáp̄éc): háborúban gyönyörködnek].
Zsolt. 68,32 Eljőnek majd a főemberek Égyiptomból; Szerecsen ország, a (kúš) fekete, sötét, megégett arcú nép) hamar kinyújtja kezeit Istenhez.900
Zsolt. 68,33 E földnek országai mind énekeljetek Istennek: zengjetek dicséretet az Úrnak! Szela. [Héber szerint: E földnek (maməláḵáh): királyságai, birodalmai (šír): énekléssel ünnepeljetek, (zámar): zenéljetek, és táncoljatok (elohim 'ăḏónáj):Istennek, az Úrnak].901
Zsolt. 68,34 Aki kezdettől fogva az egek egein ül (trónol); ímé, onnét szól nagy kemény szóval [Héber szerint: Aki minden (qeḏem): idő és tér előtt (ráḵaḇ): lovagolva száguld az  (šámaí šámajim): egek egein át. Onnan (náṯan): szól, beszél, és (qól qôl): hangzik (ʿôz ʿóz): erős, hatalmas (qól qôl): szava].902
Zsolt. 68,35 Tegyetek tisztességet Istennek, akinek dicsősége az Izráelen és az ő hatalma a felhőkben van. [Héber szerint: (náṯan): adjatok (ʿôz ʿóz): dicsőséget ('ĕlóhím): Istennek, akinek (ga'ăváh): fensége (jiśərá'él): Isten harcosán, és az Ő (ʿôz ʿóz): ereje, hatalma a (šaḥaq): felhőben].903
Zsolt. 68,36 Rettenetes [(járé'): fenséges, csodálatos] vagy, oh ('ĕlóhím): Isten, a te szent hajlékodban [(miqədáš): szentélyedben]; az Izráelnek [('él): erős, hatalmas] Istene ad erőt és hatalmat a népének. Áldott legyen az Isten [Héber szerint: (báraḵ 'ĕlóhím): térdet hajtva dicsérem, áldom, magasztalom Istent]!904





877 Mózes is ezt kéri az Úrtól: Kelj fel Uram, és széledjenek el (szóródjanak szét) a te ellenségeid, és fussanak el előled a te gyűlölőid” (4 Móz. 10,35). Mert: „Népek háborognak, országok inognak, birodalmak megrendülnek, ha az Úr, Jahve az Örökkévaló mennydörög; megolvad, megretten, megrendül a föld (Zsolt. 46,7). Ézsaiás bizonyságtétele: „Dörgő hangodtól elfutnak a népek, ha felemelkedsz, szétszóródnak a nemzetek” (Ézs. 33,3). Igen: „Mennydörgésben szólt az Úr, [(jəhóváh): Jahve az Örökkévaló) az égből, a Felséges Isten hallatta hangját és a Magasságos [(ʿeləjôn)] zengett [(náṯan qól qôl): szólt, kiáltott, és kiáltása zúgott, mint sokaságé]. És jégeső hullt és eleven szén, mint [('éš gaḥeleṯ geḥel): ragyogó fényesség, izzó / parázsló szén]. És kibocsátá [(šálaḥ): kiküldte, kilőtte] nyilait és elszéleszté [szétszórta] ellenségeit. Villámokat szórt [(báráq ráḇaḇ): ragyogó nyíllal lőtt] és megháborította [eltiporta] azokat [(hámam): megfutamította, szétzavarta, és megsemmisítette az ellenségeit]” (Zsolt. 18,14-15). És ismét: „És dörgött az égből az Úr, és a Magasságos hangot adott (2 Sám. 22.13. Az Úr szavának erejéről és hatalmáról tesz bizonyságot a Szent Szellem: „Mialatt Sámuel az égőáldozatot mutatta be, előrenyomultak a Filiszteusok (jelentése: az idegenek), hogy megütközzenek Izráellel. Az Úr, Jahve az Örökkévaló azonban hatalmas hangon mennydörgött azon a napon a Filiszteusok fölött, és úgy megzavarodtak, hogy vereséget szenvedtek Izráeltől” (1Sám. 7,10)  „Az Úr szava zeng a vizek, vagyis a (népek és sokaságok) fölött, a dicsőség Istene mennydörög, az Úr ott van a nagy vizek felett. Az Úr szava erős; az Úr szava fenséges. Az Úr szava cédrusokat tördel, összetöri az Úr a Libánon cédrusait is. És ugrándoztatja azokat, mint a borjút, a Libanont és a Szirjónt, mint a bivalyfiat. Az Úr szava tűzlángokat szór. Az Úr szava megrengeti a pusztát, megrengeti az Úr Kádesnek pusztáját. Az Úr szava megborjaztatja a nőstény szarvasokat, lehántja az erdőket, és az ő hajlékában mindene azt mondja: dicső!” (Zsolt. 29,3-9). Dávid így könyörög: „Ne öld meg, ne pusztítsd el, őket, hogy népem meg ne feledkezzék; de erőddel, hatalmaddal szórd szerteszét, hogy bolyongjanak, és kóvályogjanak. Így alázd meg őket, Uram, én pajzsom, védelmező Istenem, oltalmazóm!” (Zsolt. 59,12).
878 Igen: Legyenek (má'as): megvetettek, mint a (hálaḵ): kiömlő, kifolyó (majim): víz. Ha (dáraḵ): nyilával céloz, (ḥéc): nyilai legyenek (múl): eltompultak]. Legyenek mint a csiga, amely szétfolyván, elmúlik [(hálaḵ): elpusztul]. Mint az asszonynak idétlen szülötte, [(nép̄el nep̄el): elvetélt magzata], amely nem látta a napot” (Zsolt. 58,8-9) „Örülök és örvendezek, vigadok, és ujjongok Tebenned. Benned van örömöm. Zengedezem, és magasztalom, zsoltárral dicsőítem, oh, Magasságos, és Felséges a te nevedet. Hogy az én ellenségeim meghátráltak, visszafordultak. Elgyengültek, meginogtak, megbotlottak és elestek. Elvesztek semmivé lettek, elpusztultak a Te orcád, a Te színed előtt” (Zsolt. 9,3-4). Mert: „a gonoszok elvesznek [('áḇaḏ): megsemmisülnek]. Az Úrnak ellensége, mint a liget ékessége, ((kar): mint az áldozatok kövére), füstként múlik el [még ha olyanok is, mint a  (jáqár): pompás, ragyogó, viruló rétek, füstként enyésznek el]. (Zsolt. 37,20). És folytatódik a prófécia: „Mind elpusztulnak egy szempillantásban! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstől. Mint ébredés után az álomkép, úgy tűnik el képük, ha fölserkensz, Uram!” (Zsolt. 73,19-20) „Akik ezt mondták: Foglaljuk el magunknak az Isten hajlékait! Én Istenem! Tedd őket olyanokká, amilyen a porfelhő, és amilyen a polyva a szél előtt; Ahogyan a tűz fölgyújtja az erdőt, és a láng égeti a hegyeket, Így kergesd őket a te szélvészeddel, és forgószeleddel így rettentsd őket!” (Zsolt. 83,13-16).
879 Dávid próféciája:  „És majd örülnek, és örvendeznek mindnyájan, akik bíznak benned, akik hozzád menekülnek; mindörökké vigadjanak, ujjongjanak, és te megoltalmazod őket, és bennük fogsz lakni, és örvendeznek te benned, dicsekedni fognak, és megdicsőülnek mindnyájan, akik szeretik, és tisztelik a te nevedet. Mert te, Uram, megáldod a megigazultat, és körülveszed a te jóvoltoddal, mint egy pajzzsal. Támadó fegyvereddel ruházod fel őket, és győzelmi díjban részesíted, és megkoronázod őket (Zsolt 5,12-13). Hát: „Örvendezzetek, vigadjatok, ujjongjatok, ti megigazultak az Úrban; a hívőkhöz illik a dicséret” (Zsolt. 33,1). Pál apostol idézi a fenti próféciát: „Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek! Mindenkor örüljetek” (Fil. 4,4; 1 Thess. 5.16).
880 Őróla szólt Ézsaiás próféta is: „Egy szó, egy hang kiált: A pusztában készítsétek, és építsétek az Úrnak útját, ösvényt egyengessetek, és készítsetek egyenes utat a kietlenben a mi Istenünknek! Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon, és süllyedjen le, és legyen az egyenetlen egyenessé és a bércek rónává, a dombvidék síksággá. Mert megjelenik az Úr dicsősége, és minden hústest, hústesti minden ember egyaránt látni fogja azt; mert az Úr szája szólt” (Ésa. 40,3-5). És ismét Ézsaiás: „És szól egy szó: Töltsétek, töltsétek, készítsétek az utat, vegyetek el minden botránkozást népem útjáról (Ésa. 57,14). És Bemerítő János megismétli a próféciát: „Mert Ő az, akiről Ézsaiás próféta szólott, ezt mondván: Kiáltó szó a pusztában: Készítsétek az Úrnak útját, és egyengessétek meg, és tegyétek egyenessé az ő ösvényeit (Mát. 3,3). És maga Bemerítő János is így tesz bizonyságot arról, hogy a próféták által megjövendölt útkészítő ő: „És ez a János bizonyságtétele, amikor a zsidók papokat és Lévitákat küldöttek Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék őt: Kicsoda vagy te? Erre ő így felelt és monda: Én kiáltó szó, kiáltó hang vagyok a pusztában. Egyengessétek az Úrnak útját, és készítsetek egyenes utat az Úrnak, amint megmondotta Ézsaiás próféta” (Ján. 1,19.23).
881 Dávid vallástétele: „Megoltalmazza az Úr a jövevényeket; árvát és özvegyet megtart, és a gonoszok útját elfordítja” (Zsolt. 146,9).  És folytatódik a kijelentés: „Te látod ezt a nyomorgatást, bajt és a nyomorúságot, mert te megnézed, figyelemmel kíséred a szenvedést, gyötrődést, vesződést, fájdalmat, kínt s a gyötrelmet. A hamisságot haraggal, felháborodással veszed figyelembe. Érzékeled, és észleled a fájdalmat, a bánatot, hogy rávessed kezed, hogy kezedbe vedd azt. Te reád hagyja magát az ügyefogyott, a boldogtalan, szerencsétlen nyomorult. Az árvának, a megfosztottnak, és vigasztalannak is te vagy segítője. Az árvának és elnyomottnak igazságot szerzel, hogy ne hatalmaskodjék, és ne kegyetlenkedjék többé senki a földön. És hogy az ember többé ne magasztalja föl magát, és ne hozzon többé rettegést a földből való ember” (Zsolt. 10,14.18).
882 Így folytatódik a kijelentés: És a kiket összegyűjtött a különböző földekről: napkelet és napnyugat felől, északról és a tenger felől. Akik bolyongtak a pusztában, a sivatagban; lakó-város felé utat nem találtak vala. Éheztek is, szomjaztak is, és elcsüggedtek. De az Úrhoz, (jəhóváh: Jahvéhoz az Örökkévalóhoz) kiáltottak nyomorúságukban, és kimentette őket szorult helyzetükből. A helyes útra vezette őket, hogy lakó-városhoz juthassanak. És a pusztában bővizű tavat árasztott, a szomjú földön forrásokat. Éhezőket telepített oda, akik várost alapítottak lakóhelyül” (Zsolt. 107,3-7. 35-36). „Nem éheznek, nem szomjúhoznak, nem bántja őket délibáb és a nap; mert aki rajtuk könyörült vezeti, terelgeti őket, és őket vizek forrásaihoz viszi (Ésa. 49,10).  Mert akik keresik az Urat, azoknak Isten így válaszol: „És megtaláltok engem, azt mondja az Úr, és visszahozlak a fogságból, és összegyűjtlek titeket minden nemzet közül és mindama helyekről, ahová kiűztelek titeket, azt mondja az Úr, és visszahozlak e helyre, ahonnan számkivetettelek titeket” (Jer. 29,14). Hogy honnan űzte ki az embert Isten, arról így tesz bizonyságot a Szent Szellem: „Kiküldé őt az Úr Isten az Éden kertjéből, hogy művelje a földet, amelyből vétetett vala. És kiűzé az embert, és oda helyezteté az Éden kertjének keleti oldala felől a Kerubokat és a villogó pallos lángját, hogy őrizzék az élet fájának útját” (1 Móz. 3,23-24). De aki megtér az Úr Jézushoz, azt visszaviszi az Úr a paradicsomba: „És monda néki Jézus: Bizony mondom néked: Ma velem leszel a paradicsomban” (Luk. 23,43). Ott van az élet fája: „Akinek van füle, hallja, mit mond a Szellem a gyülekezeteknek. A győzedelmesnek enni adok az élet fájáról, amely az Isten paradicsomának közepette van” (Jel. 2,7).
883 Mózesen keresztül folytatódik a kijelentés: „Az Úr, Jahve az Örökkévaló pedig megy vala előttük nappal felhőoszlopban, hogy vezérelje őket az úton, éjjel pedig tűzoszlopban, hogy világítson nékik, hogy éjjel és nappal mehessenek. Nem távozott el a felhőoszlop nappal, sem a tűzoszlop éjjel a nép elől” (2 Móz. 13,21-22). A felhő - amely vezette Isten népét,- az Úrnak dicsősége volt: „Valahányszor fölszállt a felhő a hajlékról, az Izráel fiai elindulnak; így lőn egész utazásuk, egész vándorlásuk alatt. Ha nem szállt föl a felhő, nem indultak el ők se, amíg föl nem szállt. Mert az Úrnak Jahvénak az Örökkévalónak felhője vala a hajlékon nappal, éjjel pedig tűz vala azon, az Izráel egész háznépének láttára, egész utazásuk alatt (vándorlása egész idején)” (2 Móz. 40,36-38). És Isten maga vezette / vezeti népét: „Istenetek az Úr, Jahve az Örökkévaló az, Aki előttetek jár vala az úton, hogy helyet szemeljen ki néktek, ahol táborozzatok, éjjel tűzben, hogy megmutassa néktek az utat, amelyen járjatok, és felhőben nappal (5 Móz. 1,32-33).
884 Mózesen keresztül hangzik a prófécia Isten népéről: „ A harmadik napon virradatkor pedig mennydörgés, villámlás és sűrű felhő támadt a hegyen, és igen erős kürtzengés. Ekkor megrémült az egész nép a táborban. Mózes pedig kivezette a népet a táborból Isten elé, és ők megálltak a hegy lábánál. A Sínai-hegy egészen füstbe borult, mert leszállt rá tűzben az ÚR. Füstje úgy szállt föl, mint a kemence füstje, és az egész hegy nagyon rengett” (2 Móz. 19,16-18). „Akkor ti közelebb jöttetek, és megálltatok a hegy lábánál. A hegy pedig égig érő lánggal égett, sötétség, felhő és homály borította. A tűz közepéből az Úr, Jahve az Örökkévaló beszélt hozzátok. Szavának hangját hallottátok, de alakot nem láttatok, csak hangot hallottatok” (5 Móz. 4,11-12). Dávid így folytatja a próféciát: „A hegyek ugrándoztak, mint a kosok, a halmok, mint a bárányok. Hegyek, mit ugrándoztok, mint a kosok, és ti halmok, mint a bárányok? (Zsolt. 114,4). És amikor feltámadt az Úr, azaz kijött a hústestből: „Amikor Széírből (jelentése: szőrös, durva, nyers; bolyhos, bozontos) kijöttél, Uram, Jahve Örökkévaló, amikor Edóm (jelentése: földből való; az 'ádóm melléknévből származik, jelentése: vörös. (Ádám név jelentése is: vörös, vagy a (vörös) földből való ember) mezején lépdeltél, rengett a föld, csepegett az ég is, vizet csepegtettek a fellegek is. A hegyek megrendültek, és (remegtek) az Úrnak orcája (az Úr, Jahve az Örökkévaló színe) előtt, Még ez a Sinai is, az Úrnak, (Jahvénak az Örökkévalónak) az Izráel Istenének színe előtt” (Bír. 5,4-5).
885 Folytatás: Meglátogatod a földet, páqaḏ): figyelsz rá, észreveszed hiányát és gondoskodsz róla. Megöntözöd, áldásod bőségével elárasztod. Gabonával látod el az embereket, így gondoskodsz róluk (Zsolt. 65,10). „Megöntözöd onnan fentről a hegyeket, alkotásaid gyümölcsével jól tartod a földet. Füvet sarjasztasz az állatoknak, növényeket a földművelő embernek, hogy eledelt vegyenek a földből (Zsolt. 104,13-14). „Megrészegülnek házad dús javaitól, gyönyörűséged patakjával itatod őket; örömöt árasztasz rájuk, mint patakot (Zsolt. 36,9). „Hát nem tudod-e és nem hallottad-e, hogy örökkévaló Isten az Úr, Jahve az Örökkévaló? Ő a földkerekség teremtője, aki nem fárad, és nem lankad el; végére mehetetlen bölcsessége, kifürkészhetetlen értelme! Erőt ad a megfáradottnak, és az erőtlen erejét megsokasítja” (Ésa. 40,28-29). Ő, aki így szól: Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, akik kimerültetek és megterheltettetek, és teher alatt éltek, és én megnyugvást, nyugalmat adok nektek, megpihentetlek és felüdítlek benneteket” (Mát. 11,28). Mert: „Vannak-e a pogányok bálványai között, akik esőt adhatnak? És ad-e záporokat az ég? Avagy nem te vagy-e a mi Urunk Istenünk, és nem benned kell-e bíznunk, hiszen te cselekedted mindezt!” (Jer. 14,22). Hát: „Kérjetek esőt az Úrtól a késői eső idején! Az Úr, Jahve az Örökkévaló villámlást szerez, és záporesőt ad nékik, és kinek-kinek füvet a mezőn(Zak. 10,1).
886 Azt mondja az Úr: Sionnak először én hirdettem, ímé itt vannak a tanúk. És én küldtem Jeruzsálembe azt, aki örömhírt vitt” (Ésa. 41,27). „Magas hegyre menj föl, ki örömhírt viszel Sionnak, kiálts erős hangon, ki örömhírt viszel Jeruzsálemnek! Kiálts, ne félj! Mondd Júda városainak: Itt van Istenetek! Az én Uram, az Úr, Jahve az Örökkévaló jön hatalommal, karja uralkodik. Vele jön szerzeménye, előtte jön, amiért fáradozott” (Ésa. 40,9-10). „Jön már a hegyeken az örömhírt hozó, aki békességet hirdet! Ünnepeld, Júda, ünnepeidet, teljesítsd fogadalmaidat, mert nem gázol át rajtad többé a pusztító, teljesen megsemmisült!” (Náh. 1,15). „Mily szépek a hegyeken az örömmondónak lábai, aki békességet hirdet, örömhírt hoz, szabadulást hirdet, aki ezt mondja Sionnak: Uralkodik a te Istened!” (Ésa. 52,7). Az Úr Jézus feltámadásának hírét először az asszonyok vitték: „És gyorsan eltávozván a sírtól [a sírbolttól] félelemmel és nagy örömmel, futnak vala, hogy megmondják [hogy hírül adják; megvigyék a hírt] az ő tanítványainak” (Mát. 28,8).
887 Ez pedig így történt: Sisera (jelentése: vezér) pedig gyalog futott Jáhelnek, (jelentése: vadkecske, hegymászó; zerg) a Keneus (jelentése: lándzsa; kovács, vasmunkás; szerzemény) Héber (jelentése: szövetséges, társ; kapcsolat, társaság; a túloldali, ország a túlsó parton, a másik oldal) feleségének sátoráig, mert béke volt Jábin (jelentése: értelmes, belátó, képes különbséget tenni; áttekinti a dolgokat) között, Hásor (jelentése: körülzárt hely, udvar, major; bekerített; védelemben gazdag) királya között, és a Keneus Héber háznépe között. És kiméne Jáhel Sisera elé, és monda néki: Jöjj be uram, jöjj be hozzám, ne félj! És betére ő hozzá a sátorba, és betakará őt lasnakkal, egy takaróval. Az pedig monda néki: Adj kérlek innom egy kis vizet, mert szomjúhozom. És megnyita ez egy tejes tömlőt, és ada néki inni, és betakará őt. És az annakfelette monda néki: Állj a sátor ajtajába, és ha valaki jönne és kérdezne, és ezt mondaná: Van-e itt valaki? mondjad: Nincsen! Ekkor Jáhel, a Héber felesége vevé a sátorszöget, és pörölyt vőn kezébe, és beméne ő hozzá halkan, és beveré a szöget halántékába, úgy hogy beszegeződik a földbe. Amaz pedig a nagy fáradtság miatt mélyen aludt vala, és így meghala. És ímé, amint Bárák (jelentése: villám, villámló kard) űzve keresné Siserát, Jáhel kiméne elébe, és monda néki: Jöszte és megmutatom néked az embert, akit keresel. És beméne ő hozzá, és ímé Sisera ott feküdt halva, és a szög halántékában. Így alázá meg Isten azon a napon Jábint, (jelentése: értelmes, belátó, képes különbséget tenni; áttekinti a dolgokat) a Kanaán (jelentése: lapály, mélyföld; megalázás, leigázás) királyát az Izráel (jelentése: Isten harcol, Isten harcosa, hőse; aki Istennel harcol; akiért Isten harcol; Isten fejedelme, egyenesen Istennel; vagy Isten erejével győző, ő Isten hercege lesz; Isten győzedelmeskedik) fiai előtt” (Bír. 4,17-23). És a győzelmi ének is erről szól: „De áldott legyen az asszonyok felett Jáhel, a Keneus Héber felesége, a sátorban lakó nők felett legyen áldott! Az vizet kért, ő tejet adott, fejedelmi csészében nyújtott tejszínét (díszes csészében tejszínt hozott). Balját a szegre, jobbját pedig a munkások pörölyére nyújtotta,  És ütötte Siserát, szétzúzta fejét, és összetörte, általfúrta halántékát, Lábainál leroskadt, elesett, feküdt, Lábai között leroskadt, elesett; Ahol leroskadt, ott esett el (élettelenül), megsemmisülve (Bír. 5,24-27).
888 Mert a Siont (jelentése: a messze sugárzó; felállított emlékmű; jel = a gyülekezet; képletesen: a harcos vagy a diadalmas) Egyház) választotta ki az Úr, azt szerette meg magának, azt kívánta lakhelyül: Ez lesz nyugovóhelyem örökre; itt lakozom, mert ezt szeretem” ( Zsolt. 132,13-14). „Hogy megismerjék e földön a te útadat, minden nép, és [(gój gôj): nemzet] közt a te szabadításodat (üdvösségedet)” (Zsolt. 67,3). És: „Lészen az utolsó időkben, hogy erősen, (szilárdan) fog állani az Úr házának hegye, hegyeknek felette, és magasabb lészen a halmoknál, és özönleni fognak hozzá minden pogányok, (minden népek); És eljönnek sok népek, mondván: Jertek menjünk fel az Úr hegyére, Jákob (jelentése: aki a másik helyére lép) Istenének házához, hogy megtanítson minket az Ő útjaira, és mi járjunk az Ő ösvényein, mert tanítás Sionból jő, és Jeruzsálemből (jelentése: a béke alapja) az Úrnak beszéde” (Ésa. 2,2-3). Mikeás is erről prófétál: „És lészen: az utolsó időben az Úr házának hegye a hegyek fölé helyeztetik, és felülemelkedik az a halmokon, és népek özönlenek reá. Pogányok (a nemzetekből valók) is sokan mennek, és mondják: Jertek, menjünk fel az Úr hegyére, a Jákob Istenének házához, hogy megtanítson minket az ő útjaira, és járjunk az ő ösvényein! Mert Sionból jő ki a tanítás, és az Úr beszéde, igéje Jeruzsálemből” (Mik. 4,12).
889 Isten népét ellenség támadja meg: „Felkelvén pedig jókor reggel az Isten emberének szolgája, kiméne, és ímé seregek vették körül a várost, lovak és szekerek. És monda néki az ő szolgája: Jaj, jaj, édes uram! Mit cselekedjünk? Felele ő: Ne félj. Mert többen vannak, akik velünk vannak, mint a kik ővelük. És imádkozott Elizeus és monda: Óh Uram! Nyisd meg kérlek az ő szemeit, hadd lásson. És megnyitá az Úr a szolga szemeit és láta, és ímé a hegy rakva volt tüzes lovagokkal és szekerekkel Elizeus körül” (2 Kir. 6,15-17). Mert: „Meglátjátok és örül szívetek, testetek, és csontjaitok, mint a zöld fű, virágoznak, és megismerik az Úr kezét az Ő szolgáin, és haragját ellenségei fölött. Mert ímé, az Úr eljő tűzben, s mint forgószél az ő szekerei, hogy megfizesse búsulásában az Ő haragját, és megfeddését sebesen égő lánggal (Ésa. 66,14-15).
890 Dávid így folytatja a próféciát: „Felvonul [(ʿáláh): fölmegy, fölemelkedik, fölszáll] Isten [('ĕlóhím)] harsona-szónál, [(tərúʿáh: örömrivalgással, örömkiáltással, ujjongás] és kürtzengés közt az Úr, Jahve az Örökkévaló. (Zsolt. 47,6). Az Evangélium is erről tesz bizonyságot: „Az Úr azért, minekutána szólott vala nékik, felemeltetett a mennybe, és elfoglalta helyét az Isten jobbján” (Márk. 16,19). „Felemelkedett, azután felhő vette hátára, s elszakította szemüktől (Csel. 1,9).Az Úr Jézus kijelentése arról, hogy kiről prófétált Dávid: „És senki sem ment fel a mennybe, hanemha az, aki a mennyből szállott alá, az embernek Fia, aki a mennyben van” (Ján. 3,13). Pál apostolon keresztül pedig megerősíti a Szent Szellem a kijelentést: „Mindenikünknek pedig adatott a kegyelem a Krisztustól osztott ajándéknak mértéke szerint. Ez okáért mondja az Írás: Fölmenvén a magasságba foglyokat vitt magával fogva, és adott ajándékokat az embereknek. Az pedig, hogy fölment, mit jelentene mást, mint hogy előbb le is szállott erre a földre. Aki leszállott vala, ugyanaz, aki fel is ment, feljebb minden egeknél, felemelkedett az egek fölé, hogy a mindenséget betöltse, teljessé tegye” (Eféz. 4,7-10). És Pál apostol megvallja, hogy kiket vitt az Úr fogolyként: „Ezért vagyok én, Pál, a Krisztusnak foglya ti érettetek, a pogányokért, a nemzetekért (Eféz. 3,1).
891 És az Úr kijelentése: „Megszabadítottam a tehertől az ő vállát, keze megszabadult a kosárhordástól. Hozzám kiáltottál a nyomorúságban, és megmentettelek. Válaszoltam neked a felhőből mennydörgésben: próbára tettelek Méribá (jelentése: (viszály, civakodás, pörlekedés, elégedetlenség, ellenszegülés) vizeinél” (Szela)” (Zsolt. 81,7-8). Dávid válasza: „Csodálatos dolgokat szólsz [(ʿún): jelentsz ki] nékünk a te igazságodban, üdvösségünknek Istene; e föld minden szélének és a messze tengernek bizodalma” (Zsolt. 65,6). Hát: Vessed az Úrra a te terhedet, [(jəháḇ): minden gondodat, problémádat] ő gondot visel rólad…]” (Zsolt. 55,23).
892 Dávid így folytatja: Mert nagy én rajtam a te kegyelmed, és a sír mélyéből is kimentettél” (Zsolt. 86,13). „Megmentettél engem a haláltól, szememet a könnyhullatástól, lábamat az elbukástól, az Úr Jahve az Örökkévaló színe előtt járhatok (az Ő jelenlétében élhetek) az élők földjén (Zsolt. 116,8-9). „Mert megszabadítottál engem, és [(nácal nep̄eš) kiragadtad életemet] a halálból, bizony az én lábaimat az eleséstől [(dəḥí): botlástól, bukástól]; hogy járjak [(hálaḵ): éljek] Isten színe előtt [(páním): az Ő jelenlétében] az életnek világosságában [('ôr): fényében, ragyogásában]” (Zsolt. 56,14) Mert Isten ígérete így hangzik: „Megváltom, kifizetem a váltságdíjat, kiváltom, kiszabadítom őket a Seol hatalmából, a holtak hazájából! Megmentem, megváltom őket a haláltól! Hol van a te veszedelmed, a te tövised, mérged oh halál?! Hol van a te romlásod, a te fullánkod, oh Seol, holtak hazája?! Megbánás nincs bennem, elrejtetett én előlem(Hós. 13,14). És a prófécia beteljesült Krisztusban: „Mert drága, nagy áron vásároltattok meg; Nagy volt a váltságdíjatok. Dicsőítsétek meg tehát, és hordozzátok azért az Istent a ti testetekben, a ti egész valótokban, és szellemetekben, amelyek az Istenéi (1 Kor. 6,20). És így folytatódik a kijelentés: „Tudván, hogy nem veszendő holmin, nem romlandó, múlandó ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló, értéktelen, üres életetekből; Hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen, be nem szennyezett, mocsoktalan bárányén, a Krisztusén” (1 Pét. 1,18-19). Pál apostol pedig boldogan kiált fel: „Elnyeletett a halál, a felbomlás, az élet megszűnése a győzelemben örökre. Teljes a diadal a halál fölött; Elnyelte a halált a diadal végleg. Halál! Hol a te fullánkod? Hol a te győzelmed, diadalod? Koporsó! Hol a te diadalmad, a te fullánkod, tövised?” (1 Kor. 15,56).
893 És: „…összezúzza sok ország fejét” (Zsolt. 110,6). Kiszállsz néped szabadítására, fölkented segítségére, (szabadítására); szétzúzod a főt a gonosznak házában; nyakig feltakarod az alapjait. Szela! Saját dárdájával vered át az ő vezéreinek fejét, akik berohannak, hogy szétszórjanak engem; ujjonganak, hogy rejtekében emészthetik meg a szegényt” (Hab. 3,13-14).Isten az én királyom kezdettől fogva, aki szabadításokat művel e föld közepette. Te hasítottad ketté a tengert erőddel; te törted össze a tengeri szörnyek fejét. Te rontottad meg (zúztad szét) a leviathánnak fejét, s adtad azt eledelül a pusztai népnek (Zsolt. 74,12-14).
894 És így folytatja Dávid: Ti (ró'š): kezdeti, eredeti (šaʿar): kapuk (násá' náśá'): emelkedjetek fel, emelkedjetek fel (ʿólám ʿôlám): örökkévalóság (peṯaḥ): kapui, hadd (bô'): jöjjön be, és vezesse be a népet a (káḇóḏ káḇôḏ): dicsőség fenséges (mּeleḵ): királya. Kicsoda ez a dicsőség királya? Az erős és hatalmas Úr [(jəhóváh): Jahve, az Örökkévaló], az erős hadakozó Úr. [az Úr, aki hatalmas, verhetetlen a harcban]. Ti (ró'š): kezdeti, eredeti (šaʿar): kapuk (násá' náśá'): emelkedjetek fel, emelkedjetek fel (ʿólám ʿôlám): örökkévalóság (peṯaḥ): kapui, hadd (bô'): jöjjön be, és vezesse be a népet a (káḇóḏ káḇôḏ): dicsőség fenséges (mּeleḵ): királya. Kicsoda ez a dicsőség királya? A seregek Ura, ő a dicsőség királya. Szela” (Zsolt. 24,7-10).Felvonul [(ʿáláh): fölmegy, fölemelkedik, fölszáll] Isten [('ĕlóhím)] harsona-szónál, [(tərúʿáh: örömrivalgással, örömkiáltással, ujjongás] és kürtzengés közt az Úr (Zsolt. 47,6). Szent Szellem kijelentése arról, hogy kik mehetnek be vele együtt: csak a megigazultak mehetnek be: „Nyissátok meg nékem az igazságnak, a megigazulásnak kapuit, hogy bemenjek azokon és dicsérjem az Urat, és hálát adjak! Ez az Úr, Jahve az Örökkévaló kapuja: igazak, megigazultak mehetnek be rajta(Zsolt. 118,19-20). És Az Ige megőrzői: „Nyissátok fel a kapukat, hogy bevonuljon, hadd jöjjön be az igaz, a megigazult nép, a hűség, a valóság = Ige megőrzője, mert csak az maradhat hűséges(Ésa. 26,2).
895 Dávid arra buzdít, hogy: „Örvendezzetek Istennek, a mi erősségünknek; ujjongjatok a Jákób Istene előtt! Dalt zengjetek és dobot pergessetek, gyönyörű hárfát citerával együtt. Fújjatok kürtöt új holdra, holdtöltekor, a mi ünnepünk napján (Zsolt. 81,2-4). Mert Ő a Szabadító: „Örvendezzen Izráel az ő teremtőjében: Sionnak fiai örüljenek (örvendezzenek) az ő királyukban! Dicsérjék az ő nevét tánccal, dobbal és hárfával zengjenek néki. Mert kedveli az Úr az ő népét, a szenvedőket (elnyomottakat) szabadulással dicsőíti meg (győzelemmel ékesíti fel)” (Zsolt. 149,2-4). Hát: „Dicsérjétek őt hatalmas tetteiért, dicsérjétek őt nagyságához méltóan! Dicsérjétek őt kürt-zengéssel; dicsérjétek lanttal és hárfával! Dicsérjétek őt dobbal és tánccal, dicsérjétek őt hegedűkkel és fuvolával; Dicsérjétek őt hangos cimbalommal, dicsérjétek őt harsogó cimbalommal. Minden  teremtmény, aki csak lélegzik, dicsérje az Urat, Jahvét az Örökkévalót! Dicsérjétek az Urat, Jahvét az Örökkévalót!” (Zsolt. 150,2-6). Így dicsérte az urat Mirjam, amikor az Úr kimenttette az övéit a fáraó kezéből: „Akkor Miriam prófétaasszony, Áronnak nénje dobot vőn kezébe, és kimenének utána mind az asszonyok dobokkal és táncolva. És felele nékik Miriám: Énekeljetek az Úrnak, mert fenséges ő, lovat lovasával tengerbe vetett” (2 Móz. 15,20-21). Dávid így mutat példát az Úr jelenlétében való örömre: „Dávid pedig és az egész Izráel táncolnak vala az Isten előtt teljes erővel, énekekkel, citerákkal, hegedűkkel, dobokkal, cimbalmokkal és kürtökkel” (1 Krón. 13,8).
896 Hát: „Halljátok meg ezt, Jákób háza, akiket Izráelről neveztek el, és akik Júdától származtok, akik az Úr, Jahve az Örökkévaló nevére esküsztök, és Izráel Istenét emlegetitek…” (Ésa. 48,1). És mondjátok: „Kijelentem, és hirdetem a te nevedet, hatalmadat, dicsőségedet, és erődet az én atyámfiainak, az én testvéreimnek, és az anyaszentegyháznak a kihívottak közösségének közepette dicséretet mondok néked, és énekelve magasztallak, és újra meg újra elmondom” (Zsid. 2,12).
897 Így szólt a győzelmi ének: Akkor lejött a hősök maradéka; Az Úrnak népe lejött hozzám a hatalmasok ellen. Az Amálékban (jelentése: rabló, uralkodó nép; völgylakók) gyökeret vert Efraimból (jelentése: kettős gyümölcs, kétszeres termékenység; kettős örökség, utódok; a termékenység) valók, utánad Benjámin, a te népeddel együtt; Mákírból (jelentése: akit eladtak, odaadtak; eladó, kereskedő) jöttek a vezetők, Zebulónból a vezéri pálcát hordók” (Bír. 5.13-14).
898 Igen: „Az Úr ad erőt, és [(náṯan ʿôz ʿóz): átad hatalmat] népének. Az Úr megáldja, [(brḵ): javaiból részesíti] népét békességgel (Zsolt. 29,11). Mert: „Az Úr [(jəhóváh): Jahve, az Örökkévaló] az ő népének ereje [erőssége], és az ő fölkentjének megtartó erőssége [(jəšúʿáh máʿôz): megsegítő ereje, oltalmazója, védelmezője, megmentője, Ő a szabadulás vára]” (Zsolt. 28,8). Ő az, aki: „Erőt ad a megfáradottnak, és az erőtlen erejét megsokasítja” (Ésa. 40,29-31).
899 És folytatódik a prófécia: Tarsis és a szigetek királyai hozzanak ajándékot; Seba és Szeba királyai adománnyal járuljanak elé” (Zsolt. 72,10). A Séba királynéasszonya … És bejöve Jeruzsálembe igen nagy sereggel és tevékkel, a melyek hoznak vala (balzsamot), fűszerszámokat, igen sok aranyat és drágaköveket, és Salamonhoz méne, és szóla vele” (1 Kir. 10,1-2). „És sokan ajándékokat hoznak vala Jeruzsálembe az Úrnak, … drágaságokat” (2 Krón. 32,23). Ézsaiás így prófétál erről:  „A tevék sokasága elborít, Midján és Éfa tevecsikói, mind Sebából jönnek, aranyat és tömjént hoznak, és az Úr dicséreteit hirdetik. (Ésa. 60,6). És így szól a prófécia arról, hogy milyen ajándékról van szó: „Csak szavamra várnak a szigetek, legelőször Tarsís hajói, hogy elhozzák fiaidat messziről, ezüstjükkel és aranyukkal együtt, Istened, az Úr, (jəhóváh): Jahve, az Örökkévaló nevének dicsőségére, Izráel Szentje dicsőségére, hogy fölékesítsen téged (Ésa. 60,9). Pál apostolon keresztül kerül megerősítésre az ajándékról szóló prófécia:  „Hogy amikor az örömüzenet papi szolgálatát végzem, én a Krisztus Jézusnak a nemzetek közé kirendelt áldozó papja vagyok; hogy a pogány népek a Szent Szellemtől megszentelt kedves áldozati ajándékká legyenek (Róm. 15,16).
900 És folytatódik a kijelentés: Ama napon oltára lesz az Úrnak Égyiptom földének közepette és határán egy oszlop az Úrnak; És lesz jegyül és bizonyságul a seregek Urának Égyiptom földén, hogy ha kiáltanak az Úrhoz a nyomorgatók előtt, hogy küldjön nékik megtartót és fejedelmet, és őket megszabadítsa. És megismerteti magát az Úr Egyiptommal, és megismeri Égyiptom az Urat ama napon, és szolgálják véres áldozattal és ételáldozattal, és fogadnak fogadást az Úrnak, és teljesítik. … és megtérnek az Úrhoz, és Ő meghallgatja őket (Ésa. 19,19-22). Kús folyóvizein (Etiópia folyamain) túlról hozzák imádóim, szétszórt népemnek leányai ételáldozatomat nékem (Sof. 3,10). Így szól az Úr: Égyiptom gyűjtött kincse és Kús nyeresége és a nagy termetű Szabeusok hozzád mennek és tieid lesznek, téged követnek, békókban járnak, (megbilincselve vonulnak), előtted leborulnak és hozzád könyörögnek: Csak közted van az Isten és nincsen több Isten!” (Ésa. 45,14). És a prófécia beteljesedése: „És felkelvén, elméne. És ímé egy szerecsen, egy etióp férfiú, Kandakénak, a szerecsenek, az etiópok királyasszonyának hatalmas, nagyhatalmú, és nagy tekintélyű komornyikja, és legfőbb eunuchja, ki az ő egész kincstárának felügyelője vala, ki feljött imádkozni Jeruzsálembe; És visszatérőben volt és az ő hintóján ül vala, és olvasá Ézsaiás prófétát. Monda pedig a Szellem Filepnek: Járulj oda és csatlakozzál ehhez a hintóhoz! Filep azért oda futamodván, hallá, amint az eunuch az Ézsaiás prófétát olvassa vala. És monda: Vajon érted-e, amit olvasol? Ő pedig monda: Mi módon érthetném, ha csak valaki meg nem magyarázza nékem? És kéré Filepet, hogy szálljon fel, és üljön mellé. Az írásnak helye pedig, melyet olvasott, ez vala: Mint juh viteték mészárszékre, és mint a bárány az ő nyírője előtt néma, azonképpen nem nyitotta fel az ő száját. Az ő megaláztatásában az ő ítélete elvétetett, az ő nemzetségét pedig kicsoda sorolja el? Mert elvétetik a földről az ő élete.  Felelvén pedig a komornyik Filepnek, monda: Kérlek téged, kiről mondja ezt a próféta? Magáról-e, vagy más valakiről? néki örömüzenetként a Jézust. Mikor pedig menének az úton, jutának egy vízhez; és monda a komornyik: Ímhol a víz: mi gátol, mi az akadálya, hogy bemerítkezzem? Filep pedig monda: Ha teljes szívből hiszel, meglehet. Az pedig felelvén, monda: Hiszem, hogy a Jézus Krisztus az Isten Fia. És megállítá a hintót, és leszállának mindketten a vízbe, Filep és a komornyik; és Fülöp bemerítette őt. Mikor pedig a vízből feljöttek, az Úrnak Szelleme megragadva fölkapta, és elragadá Filepet; és többé nem látta őt a komornyik, De azért örvendezve utazott tovább a maga útján” (Csel. 8,27-39).
901 Dávid arra buzdít, hogy a hajlék elkészültekkor: Adjatok az Úrnak [(jəhóváh): Jahvenak, az Örökkévalónak], ti fejedelmeknek fiai, [('él bén): Isten erős ifjúi], adjatok az Úrnak tiszteletet [(káḇóḏ káḇôḏ): dicsőséget, tisztességet] és dicséretet. Magasztaljátok az Urat, jəhóváh): Jahvét, az Örökkévalót ti mennyei lények, magasztaljátok az Úr, jəhóváh): Jahve, az Örökkévaló (ʿôz ʿóz): dicsőségét és hatalmát, ismerjétek el erejét. Adjatok (káḇóḏ káḇôḏ): dicsőséget az Úr nevének, (šáḥáh hăḏáráh qóḏeš): leborulva imádjátok szent ragyogásban]. (Zsolt. 29,1-2). Dávid újra és újra erre hívja a nemzeteket: „Adjatok az Úrnak, népeknek nemzetségei: Adjatok az Úrnak dicsőséget és tisztességet. Magasztaljátok az Urat! Magasztaljátok az Úr dicsőségét és hatalmát! (Zsolt. 96,7). És ismét: „Adjatok az Úrnak, népeknek nemzetségei, adjatok az Úrnak dicsőséget és erősséget! (1 Krón. 16,28). És erre hívja a mennyi lényeket, és Isten földi követeit, és minden teremtményét: „Áldjátok az Urat ő angyalai (ti követei), ti hatalmas erejűek, akik teljesítitek az ő rendeletét, hallgatván az ő rendeletének szavára. Áldjátok az Urat minden ő serege: ő szolgái, akaratának teljesítői! Áldjátok az Urat minden ő teremtményei, az ő uralkodásának minden helyén! Áldjad én lelkem az Urat!” (Zsolt. 103,20-22). Már Mózes erre hív fel: „Mert az Úr nevét hirdetem: magasztaljátok Istenünket!” (5 Móz. 32,3). És Dávid folytatja: „Adjátok az Úrnak neve dicsőségét, és magasztaljátok dicső nevét; hozzatok ajándékot és jöjjetek be az ő tornácaiba. Hajoljatok meg, boruljatok le az Úr előtt szent ékességben; rettegjen előtte az egész föld! (Zsolt. 96,8-9). És ismét: „Adjatok az Úr nevének dicsőséget, hozzatok ajándékot, és jöjjetek eleibe, imádjátok az Urat a szentség ékességében. Rettegjen az egész föld az ő orcájától; a föld kereksége is megerősíttetik, hogy ne ingadozzék” (1 Krón. 16,29-30).
902 És így folytatódik a kijelentés: Hallgassátok figyelmesesen az ő hangjának dörgését, és a zúgást (morajlást), amely az ő szájából kijön! Az egész ég alatt szétterjeszti azt, és villámát is a földnek széléig. Utána hang zendül, (mennydörgés bömböl) az ő fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült (szüntelenül hallatszik a hangja). Isten az ő szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük” (Jób. 37,1-4). Igen: „Mennydörgésben szólt az Úr, az Örökkévaló az égből, a Felséges Isten hallatta hangját«” (Zsolt. 18,14). Az Úr szava erőben, az Úr szava dicsőségben jő, erősen zeng. Az Úr szava tűzlángokat [tüzes villámot] szór (Zsolt. 29,4.7).
903 A krónikás így magasztalja az Urat: „Oh Uram, tied a nagyság, hatalom, dicsőség, és a fenség, a ragyogás és a méltóság, örökkévalóság és méltóság, sőt minden, valami a mennyben és a földön van, tied! Tied, oh Uram, az ország, magasztos vagy te, mindenek felett! ... és te uralkodsz mindeneken; a te kezedben van az erő és a hatalom; a te kezedben van mindeneknek felmagasztaltatása és megerősíttetése” (1 Krón. 29,11-12). A mennyben is így dicsőítik Urunkat: „Méltó vagy Uram, hogy tied legyen a dicsőség, a tisztesség és a hatalom, mert te teremtettél mindent, és minden a te akaratodból lett és teremtetett” (Jel. 4,11). „És így szóltak hatalmas hangon: „Méltó a megöletett Bárány, hogy övé legyen az erő és a gazdagság, a bölcsesség és a hatalom, a tisztesség, a dicsőség és az áldás! Sőt hallottam, hogy minden teremtett állat, (minden teremtett élőlény), amely van a mennyben és a földön, és a föld alatt és a tengerben, és minden, ami ezekben van, ezt mondja vala: A királyi széken ülőé, a Bárányé az áldás és a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké” (Jel. 5,12-13).
904 És így folytatja Dávid: Mert az Úr [jəhóváh): Jahve, az Örökkévaló] felséges, [(ʿeləjôn): magasságos ] rettenetes [(járé'): tiszteletreméltó, csodálatos]; nagy [(gəḏóláh gáḏôl): hatalmas, erős] király az egész földön [minden ország felett]” (Zsolt. 47,3)

Ki nekem az Úr Jézus Krisztus?

Ő az én bölcsességem, igazságom, szentségem és váltságom Istentől.



NE FÉLJ!

Amikor támad a sátán démon seregeivel együtt, azt mondja az Úr:

 „Ne félj tőle, mert a kezedbe adom egész népével és földjével együtt”

(Jer. 3,2)




Anonymus: A Biblia.

A Biblia visszatart a bűntől, a bűn visszatart a Bibliától.




„…A kinek sebeivel gyógyultatok meg.”
(1 Pét. 2.24)
Drága Úr Jézus!

Köszönöm, hogy helyettem vállaltad a halált és a halálfélelmet, ahogy erről Te magad beszélsz a zsoltárok könyvébe:

Az én szívem reszket bennem és a halál félelmei körülvettek engem. Félelem és rettegés esett énreám és borzadály vett körül engem” (Zsolt ) „A halál kötelei vettek körül, a halál tőrei fogtak meg engem” 
(Zsolt. 55,5.6; 8,5.6) 





Az adakozásról


Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétól



László Boda
 
Ámen!!!





László Boda
 
Ámen!!!




2018. január 25.

Szent Lélek szállj le rám

Zsolt. 67. Isten ítéli a népeket és igazgatja a nemzeteket; (Héberrel és kapcsolódó igékkel)

Zsolt. 67,1 Az éneklőmesternek, [a karmesternek, karvezetőnek] hangszerekkel; [(nəḡínáh): húros hangszerre, hárfára] zsoltárének.
Zsolt. 67,2 Az Isten [('ĕlóhím)] könyörüljön rajtunk [(ḥánan): legyen kegyelmes hozzánk] és áldjon meg minket; világosítsa meg [('ôr): ragyogtassa] az ő orcáját, az ő [(páním): jelenlétét ránk]. Szela [(seláh): kérés, ima].870
Zsolt. 67,3 Hogy megismerjék e földön a te útadat, minden nép, és [(gój gôj): nemzet] közt a te szabadításodat (üdvösségedet).871
Zsolt. 67,4 Dicsérnek [(jáḏáh): magasztalnak] téged a népek, a [(ʿam ʿám): nemzetek] oh Isten, [('ĕlóhím)] dicsérnek [(jáḏáh): magasztalnak]  téged a népek, a [(ʿam ʿám): nemzetek] mindnyájan.872
Zsolt. 67,5 Örvendnek és vígadnak a nemzetek, mert igazsággal ítéled a népeket, és a nemzeteket e földön te igazgatod. Szela. [Héber szerint: (śámaḥ śáméaḥ): örülnek, örvendeznek, és (ránan): ujjongva, örömkiáltást hallatnak a (lə'ôm lə'óm): népek, nemzetek, mert (míšôr): igazságosan (šáp̄aṭ): kormányozod, és (náḥáh): vezeted e földön a (ʿam ʿám): népeket, nemzeteket].873
Zsolt. 67,4 Dicsérnek, és [(jáḏáh): magasztalnak] téged a népek, a [(ʿam ʿám): nemzetek] oh Isten, [('ĕlóhím)] dicsérnek, és [(jáḏáh): magasztalnak]  téged a népek [(ʿam ʿám): nemzetek] mindnyájan.874
Zsolt. 67,7 A föld megadta az ő gyümölcsét [(náṯan jəḇúl):
meghozta termését]: megáld minket az Isten, ('ĕlóhím) a mi Istenünk;875
Zsolt. 67,8 Megáld minket az Isten, és féli [(járé'): tiszteli] őt a földnek minden határa [tisztelik őt mindenütt a földön]!876







870 Dávid így folytatja: Sokan mondják: Kicsoda láttat velünk jót? Ki fordul még jóval felénk? Bár jó napokat látnánk! Hozd fel, és ragyogtasd reánk arcodnak világosságát, oh Uram! [Más fordítás: Ránk van jegyezve, Uram, orcád világossága; Ragyogtasd ránk jelként arcod fényességét]” (Zsolt. 4,7). Hát: „Fordítsd felénk orcád világosságát!” Dávid folyamatosan imádkozik ezért, hogy: „Világosítsd meg orcádat a te szolgádon, tarts meg engem jóvoltodból. (Más fordítás: Ragyogjon rá orcád szolgádra, segíts rajtam hűségesen)” (Zsolt. 31,17). „A te orcádat világosítsd meg a te szolgádon, ragyogó arccal nézz szolgádra, és taníts meg a te rendeléseidre!” (Zsolt. 119,135). „Oh Isten, állíts helyre minket, és világoltasd  a te orcádat, hogy megszabaduljunk. Perpatvarrá tevél minket szomszédaink között, és a mi ellenségeink csúfkodnak rajtunk. Seregek Istene, állíts helyre minket; világoltasd a te orcádat, hogy megszabaduljunk! Hogy el ne térjünk tőled. Eleveníts meg minket és imádjuk a te nevedet. Seregek Ura, Istene! Állíts helyre minket; világoltasd a te orcádat, hogy megszabaduljunk!” (Zsolt. 80,4.7-8.19-20).
Isten népét így kell megáldani, hogy kiáradjon az Ő áldása: „Ragyogtassa rád orcáját az Úr, (jəhóváh: Jahve, az Örökkévaló), és könyörüljön rajtad! Fordítsa az Úr, (jəhóváh: Jahve, az Örökkévaló) az ő orcáját te reád, és adjon békességet néked. Így szóljanak nevemben Izráel fiaihoz, és én megáldom őket” (4 Móz. 6,25-27).
871 Ézsaiás is ezért imádkozik: Kelj föl, kelj föl, öltözd fel az erőt, oh Úrnak (jəhóváh): Jahvénak, az Örökkévalónak karja! Kelj föl, mint a régi időben, a messze hajdanban az ősrégi nemzedékek idején! Avagy nem te vagy-e, aki Ráhábot kivágta, és a sárkányt átdöfte? Nem te vagy-e, aki a tengert megszáraztotta, a nagy mélység vizeit; aki a tenger fenekét úttá változtatta, hogy átmenjenek a megváltottak?! Így térnek meg az Úrnak megváltottai, és ujjongás között Sionba jőnek, és örökös öröm fejükön; vígasságot és örömöt találnak, eltűnik a fájdalom és sóhaj!” (Ésa. 51,9-11). És az Úr meghallgatta az imádságokat: „Kinyújtotta szent karját az Úr, (jəhóváh): Jahve, az Örökkévaló minden nép szeme láttára. Meglátják majd az egész föld határán Istenünk szabadítását” (Ésa. 52,10). És: „Megmutatta szabadító erejét az Úr, (jəhóváh): Jahve, az Örökkévaló a népek szeme előtt, és nyilvánvalóvá tette igazságát” (Zsolt. 98,2). Az Ő igazságáról, és útjáról - Aki a Megváltó Jézus Krisztus - tesz bizonyságot az apostol:„Mert megjelent, látható lett, és feltűnt, felragyogott az Isten megmentő, üdvözítő kegyelme minden embernek, mely üdvöt áraszt minden ember számára” (Tit. 2,11). Apollós Efézusban hirdeti a Megváltót: „Hatalmasan meggyőzi vala a zsidókat nyilvánosan, bebizonyítva az írásokból, hogy Jézus a Krisztus” (Csel. 18,28).
872 És így folytatódik a prófécia: „Megemlékeznek és megtérnek [(šúḇ): visszafordulnak, visszatérnek megbánást tanúsítva] az Úrhoz [(jəhóváh): Jahvéhez, az Örökkévalóhoz] a föld minden határai, [('ep̄es): a föld végéig]. És leborulva [(šáḥáh): imádnak, és hódolnak] előtted [a Te színed előtt] a pogányok [(gój gôj): népek, nemzetek] minden [valamennyi] nemzetsége [mišəpáḥáh: mindenféle népe]” (Zsolt. 22,28). Igen: „Eljőnek a népek mind, amelyeket alkottál, és leborulnak előtted Uram, és dicsőítik a te nevedet” (Zsolt. 86,9).  „Mert eljőnek mind a pogányok (a népek mind) és lehajolnak (és leborulnak) előtted(Jel. 15,4). És mindez: „lészen: az utolsó időben az Úr házának hegye a hegyek fölé helyeztetik, és felülemelkedik az a halmokon, és népek özönlenek reá. Pogányok is sokan mennek, és mondják: Jertek, menjünk fel az Úr hegyére a Jákób Istenének házához, hogy megtanítson minket az ő útjaira, és járjunk az ő ösvényein! Mert Sionból jő ki a törvény, és az Úr beszéde Jeruzsálemből” (Mik. 4,1-2). Eljőnek majd a főemberek, és (követek jönnek) Egyiptomból; Szerecsen ország hamar kinyújtja kezeit Istenhez (az etiópok Istenhez emelik kezüket). E földnek országai mind énekeljetek Istennek: zengjetek dicséretet az Úrnak! Szela” (Zsolt. 68,32-33).
873 És azt mondják: Hogy az én ellenségeim meghátráltak, visszafordultak. Elgyengültek, meginogtak, megbotlottak és elestek. Elvesztek semmivé lettek, elpusztultak a Te orcád, a Te színed előtt. (Más fordítás: Miattad hátat fordítanak ellenségeim, elfutnak előled, földre esnek, megsemmisülnek egészen). Hogy végrehajtottad ítéletemet és képviselted ügyemet. Az ítélő-székben, a trónodon ültél, mint igazságos bíró, és igazsággal javamra ítéltél. [Más fordítás: Te magadévá tetted igazságomat, fölkaroltad peremet, döntöttél, és igazságot szolgáltattál nekem ügyemben trónodon ülve, mint igaz bíró]” (Zsolt. 9,3-5).És azt mondja az ember: Bizonyára van jutalma az igaznak; bizony van ítélő Isten e földön. [Más fordítás: Az emberek pedig ezt mondják: Mégis van az igaznak jutalma! Mégis van Isten, aki igazságot tesz a földön]! (Zsolt. 58,12). „És az egek kijelentik az ő igazságát, mert az Isten bíró. [Más fordítás: (ceḏeq): igazzá tételét hirdesse az ég, mert Ő a (šáp̄aṭ): helyreállító ('ĕlóhím): Isten]. Szela” (Zsolt. 50,6)
874 És így folytatódik a prófécia: „Megemlékeznek és megtérnek [(šúḇ): visszafordulnak, visszatérnek megbánást tanúsítva] az Úrhoz [(jəhóváh): Jahvéhez, az Örökkévalóhoz] a föld minden határai, [('ep̄es): a föld végéig]. És leborulva [(šáḥáh): imádnak, és hódolnak] előtted [a Te színed előtt] a pogányok [(gój gôj): népek, nemzetek] minden [valamennyi] nemzetsége [mišəpáḥáh: mindenféle népe]” (Zsolt. 22,28). Igen: „Eljőnek a népek mind, amelyeket alkottál, és leborulnak előtted Uram, és dicsőítik a te nevedet” (Zsolt. 86,9).  „Mert eljőnek mind a pogányok (a népek mind) és lehajolnak (és leborulnak) előtted(Jel. 15,4). És mindez: „lészen: az utolsó időben az Úr házának hegye a hegyek fölé helyeztetik, és felülemelkedik az a halmokon, és népek özönlenek reá. Pogányok is sokan mennek, és mondják: Jertek, menjünk fel az Úr hegyére és a Jákób Istenének házához, hogy megtanítson minket az ő útjaira, és járjunk az ő ösvényein! Mert Sionból jő ki a törvény, és az Úr beszéde Jeruzsálemből” (Mik. 4,1-2). Eljőnek majd a főemberek, és (követek jönnek) Egyiptomból; Szerecsen ország hamar kinyújtja kezeit Istenhez (az etiópok Istenhez emelik kezüket). E földnek országai mind énekeljetek Istennek: zengjetek dicséretet az Úrnak! Szela” (Zsolt. 68,32-33).
875 Dávid így folytatja: Megkoronázod az esztendőt jóvoltoddal, [(ṭôḇ): áldásoddal], és a te nyomdokaidon, a Te [(maʿəgál): utadon]  kövérség [(dešen): termékenység, bőség] fakad [(ráʿap̄): csepeg, harmatoz]; Csepegnek [(ráʿap̄): harmatoznak] a puszta legelői és a halmokat vígság [(gíl): örvendezés, ujjongás] övezi (Zsolt. 65,12-13). „Békességet ad határainknak, megelégít minket a legjobb búzával” (Zsolt. 147,14). És a feltétel: „Ha az én rendeléseim szerint jártok, (és éltek) és az én parancsolataimat megtartjátok, és azokat megcselekszitek: Esőt adok néktek idejében, és a föld megadja az ő termését, a mező fája is megtermi gyümölcsét. És a ti cséplésetek ott éri a szüretet, és a szüret ott éri a vetést, és elégségig ehetitek kenyereteket, és bátorságosan (és biztonságban) lakhattok a ti földeteken. Mert békességet adok azon a földön, hogy mikor lefeküsztök, senki fel ne rettentsen; és kipusztítom az ártalmas vadat arról a földről, és fegyver sem megy át a ti földeteken” (3 Móz. 26,3-7).„És reád szállnak mind ez áldások, és megteljesednek rajtad, ha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára” (5 Móz. 28,2). És folytatódik a kijelentés: Hát: „Ne félj, te föld! Örülj és vigadozz, mert nagy dolgokat cselekszik az Úr! Ne féljetek, ti mezei vadak! Mert zöldülnek a pusztának virányai; mert a fa megtermi gyümölcsét; a füge és szőlő is kitárják gazdagságukat” (Jóel. 2,21-22). És Dávid imája, és kijelentés, aki alászáll, mint eső: „Teremjenek a hegyek békességet a népnek, és a halmok igazságot. Szolgáltasson igazságot a nép nyomorultjainak segítsen a szűkölködőnek fiain, és törje össze az erőszakoskodót. Éljen addig, amíg a nap áll és ameddig a hold fénylik, nemzedékről nemzedékre. Szálljon alá, mint eső a rétre, mint zápor, amely megöntözi (és megáztatja) a földet” (Zsolt. 72,3-6). És az Úr válasza: „adok reájuk és az én magaslatom környékére áldást, és bocsátom az esőt idejében; áldott esők lesznek. A mező fája megadja gyümölcsét s a föld megadja termését, és lesznek földjükön bátorságosan, és biztonságban élnek. Majd megtudják, hogy én vagyok az Úr, Jahve az Örökkévaló mikor eltöröm jármok keresztfáit, amikor darabokra töröm igájukat és kiszabadítom, kimentem őket azok kezéből, kik őket szolgáltatják (Ezék. 34,26-27). „Mert békességben vetnek, a szőlőtő megadja gyümölcsét, a föld megadja termését, az ég megadja harmatát, és mindezeket a megmaradt nép tulajdonává teszem” (Zak. 8,12-13). „Hűség sarjad a földből, és igazság tekint alá az égből. Az Úr, Jahve az Örökkévaló is megad minden jót, és földünk is megtermi gyümölcsét. Igazság jár előtte, az készít utat lépteinek, és követi őt az ő lépéseinek útján (Zsolt. 85,12-14).
876 És: Megemlékeznek és megtérnek [(šúḇ): visszafordulnak, visszatérnek megbánást tanúsítva] az Úrhoz [(jəhóváh): Jahvéhez, az Örökkévalóhoz] a föld minden határai, [('ep̄es): a föld végéig]. És leborulva [(šáḥáh): imádnak, és hódolnak] előtted [a Te színed előtt] a pogányok [(gój gôj): népek, nemzetek] minden [valamennyi] nemzetsége [mišəpáḥáh: mindenféle népe]” (Zsolt. 22,28). Hát: Féljen az Úrtól [(járé') félelemmel tisztelje az Urat] mind az egész föld, rettegjen tőle, és [remegjen előtte] minden földi lakó [(gúr jášaḇ): a világ, a földkerekség minden lakója]. Mert ő szólt és meglett, ő parancsolt és előállott [(cúh ʿámaḏ): Ő rendelkezett és létrejöttek]” (Zsolt. 33,8-9)