Bővített Biblia

Zsolt. 67,1 Az éneklőmesternek, [a karmesternek, karvezetőnek] hangszerekkel; [(nəḡínáh): húros hangszerre, hárfára] zsoltárének.

Zsolt. 67,2 Az Isten [('ĕlóhím)] könyörüljön rajtunk [(ḥánan): legyen kegyelmes hozzánk] és áldjon meg minket; világosítsa meg [('ôr): ragyogtassa] az ő orcáját, az ő [(páním): jelenlétét ránk]. Szela [(seláh): kérés, ima].870

Zsolt. 67,3 Hogy megismerjék e földön a te útadat, minden nép, és [(gój gôj): nemzet] közt a te szabadításodat (üdvösségedet).871

Zsolt. 67,4 Dicsérnek [(jáḏáh): magasztalnak] téged a népek, a [(ʿam ʿám): nemzetek] oh Isten, [('ĕlóhím)] dicsérnek [(jáḏáh): magasztalnak] téged a népek, a [(ʿam ʿám): nemzetek] mindnyájan.872

Zsolt. 67,5 Örvendnek és vígadnak a nemzetek, mert igazsággal ítéled a népeket, és a nemzeteket e földön te igazgatod. Szela. [Héber szerint: (śámaḥ śáméaḥ): örülnek, örvendeznek, és (ránan): ujjongva, örömkiáltást hallatnak a (lə'ôm lə'óm): népek, nemzetek, mert (míšôr): igazságosan (šáp̄aṭ): kormányozod, és (náḥáh): vezeted e földön a (ʿam ʿám): népeket, nemzeteket].873

Zsolt. 67,4 Dicsérnek, és [(jáḏáh): magasztalnak] téged a népek, a [(ʿam ʿám): nemzetek] oh Isten, [('ĕlóhím)] dicsérnek, és [(jáḏáh): magasztalnak] téged a népek [(ʿam ʿám): nemzetek] mindnyájan.874

Zsolt. 67,7 A föld megadta az ő gyümölcsét [(náṯan jəḇúl):

meghozta termését]: megáld minket az Isten, ('ĕlóhím) a mi Istenünk;875

Zsolt. 67,8 Megáld minket az Isten, és féli [(járé'): tiszteli] őt a földnek minden határa [tisztelik őt mindenütt a földön]!876

870 Dávid így folytatja: „Sokan mondják: Kicsoda láttat velünk jót? Ki fordul még jóval felénk? Bár jó napokat látnánk! Hozd fel, és ragyogtasd reánk arcodnak világosságát, oh Uram! [Más fordítás: Ránk van jegyezve, Uram, orcád világossága; Ragyogtasd ránk jelként arcod fényességét]” (Zsolt. 4,7). Hát: „Fordítsd felénk orcád világosságát!” Dávid folyamatosan imádkozik ezért, hogy: „Világosítsd meg orcádat a te szolgádon, tarts meg engem jóvoltodból. (Más fordítás: Ragyogjon rá orcád szolgádra, segíts rajtam hűségesen)” (Zsolt. 31,17). „A te orcádat világosítsd meg a te szolgádon, ragyogó arccal nézz szolgádra, és taníts meg a te rendeléseidre!” (Zsolt. 119,135). „Oh Isten, állíts helyre minket, és világoltasd a te orcádat, hogy megszabaduljunk. Perpatvarrá tevél minket szomszédaink között, és a mi ellenségeink csúfkodnak rajtunk. Seregek Istene, állíts helyre minket; világoltasd a te orcádat, hogy megszabaduljunk! Hogy el ne térjünk tőled. Eleveníts meg minket és imádjuk a te nevedet. Seregek Ura, Istene! Állíts helyre minket; világoltasd a te orcádat, hogy megszabaduljunk!” (Zsolt. 80,4.7-8.19-20).

Isten népét így kell megáldani, hogy kiáradjon az Ő áldása: „Ragyogtassa rád orcáját az Úr, (jəhóváh: Jahve, az Örökkévaló), és könyörüljön rajtad! Fordítsa az Úr, (jəhóváh: Jahve, az Örökkévaló) az ő orcáját te reád, és adjon békességet néked. Így szóljanak nevemben Izráel fiaihoz, és én megáldom őket” (4 Móz. 6,25-27).

871 Ézsaiás is ezért imádkozik: „Kelj föl, kelj föl, öltözd fel az erőt, oh Úrnak (jəhóváh): Jahvénak, az Örökkévalónak karja! Kelj föl, mint a régi időben, a messze hajdanban az ősrégi nemzedékek idején! Avagy nem te vagy-e, aki Ráhábot kivágta, és a sárkányt átdöfte? Nem te vagy-e, aki a tengert megszáraztotta, a nagy mélység vizeit; aki a tenger fenekét úttá változtatta, hogy átmenjenek a megváltottak?! Így térnek meg az Úrnak megváltottai, és ujjongás között Sionba jőnek, és örökös öröm fejükön; vígasságot és örömöt találnak, eltűnik a fájdalom és sóhaj!” (Ésa. 51,9-11). És az Úr meghallgatta az imádságokat: „Kinyújtotta szent karját az Úr, (jəhóváh): Jahve, az Örökkévaló minden nép szeme láttára. Meglátják majd az egész föld határán Istenünk szabadítását” (Ésa. 52,10). És: „Megmutatta szabadító erejét az Úr, (jəhóváh): Jahve, az Örökkévaló a népek szeme előtt, és nyilvánvalóvá tette igazságát” (Zsolt. 98,2). Az Ő igazságáról, és útjáról - Aki a Megváltó Jézus Krisztus - tesz bizonyságot az apostol:„Mert megjelent, látható lett, és feltűnt, felragyogott az Isten megmentő, üdvözítő kegyelme minden embernek, mely üdvöt áraszt minden ember számára” (Tit. 2,11). Apollós Efézusban hirdeti a Megváltót: „Hatalmasan meggyőzi vala a zsidókat nyilvánosan, bebizonyítva az írásokból, hogy Jézus a Krisztus” (Csel. 18,28).

872 És így folytatódik a prófécia: „Megemlékeznek és megtérnek [(šúḇ): visszafordulnak, visszatérnek megbánást tanúsítva] az Úrhoz [(jəhóváh): Jahvéhez, az Örökkévalóhoz] a föld minden határai, [('ep̄es): a föld végéig]. És leborulva [(šáḥáh): imádnak, és hódolnak] előtted [a Te színed előtt] a pogányok [(gój gôj): népek, nemzetek] minden [valamennyi] nemzetsége [mišəpáḥáh: mindenféle népe]” (Zsolt. 22,28). Igen: „Eljőnek a népek mind, amelyeket alkottál, és leborulnak előtted Uram, és dicsőítik a te nevedet” (Zsolt. 86,9). „Mert eljőnek mind a pogányok (a népek mind) és lehajolnak (és leborulnak) előtted” (Jel. 15,4). És mindez: „lészen: az utolsó időben az Úr házának hegye a hegyek fölé helyeztetik, és felülemelkedik az a halmokon, és népek özönlenek reá. Pogányok is sokan mennek, és mondják: Jertek, menjünk fel az Úr hegyére a Jákób Istenének házához, hogy megtanítson minket az ő útjaira, és járjunk az ő ösvényein! Mert Sionból jő ki a törvény, és az Úr beszéde Jeruzsálemből” (Mik. 4,1-2). „Eljőnek majd a főemberek, és (követek jönnek) Egyiptomból; Szerecsen ország hamar kinyújtja kezeit Istenhez (az etiópok Istenhez emelik kezüket). E földnek országai mind énekeljetek Istennek: zengjetek dicséretet az Úrnak! Szela” (Zsolt. 68,32-33).

873 És azt mondják: „Hogy az én ellenségeim meghátráltak, visszafordultak. Elgyengültek, meginogtak, megbotlottak és elestek. Elvesztek semmivé lettek, elpusztultak a Te orcád, a Te színed előtt. (Más fordítás: Miattad hátat fordítanak ellenségeim, elfutnak előled, földre esnek, megsemmisülnek egészen). Hogy végrehajtottad ítéletemet és képviselted ügyemet. Az ítélő-székben, a trónodon ültél, mint igazságos bíró, és igazsággal javamra ítéltél. [Más fordítás: Te magadévá tetted igazságomat, fölkaroltad peremet, döntöttél, és igazságot szolgáltattál nekem ügyemben trónodon ülve, mint igaz bíró]” (Zsolt. 9,3-5). „És azt mondja az ember: Bizonyára van jutalma az igaznak; bizony van ítélő Isten e földön. [Más fordítás: Az emberek pedig ezt mondják: Mégis van az igaznak jutalma! Mégis van Isten, aki igazságot tesz a földön]! (Zsolt. 58,12). „És az egek kijelentik az ő igazságát, mert az Isten bíró. [Más fordítás: (ceḏeq): igazzá tételét hirdesse az ég, mert Ő a (šáp̄aṭ): helyreállító ('ĕlóhím): Isten]. Szela” (Zsolt. 50,6)

874 És így folytatódik a prófécia: „Megemlékeznek és megtérnek [(šúḇ): visszafordulnak, visszatérnek megbánást tanúsítva] az Úrhoz [(jəhóváh): Jahvéhez, az Örökkévalóhoz] a föld minden határai, [('ep̄es): a föld végéig]. És leborulva [(šáḥáh): imádnak, és hódolnak] előtted [a Te színed előtt] a pogányok [(gój gôj): népek, nemzetek] minden [valamennyi] nemzetsége [mišəpáḥáh: mindenféle népe]” (Zsolt. 22,28). Igen: „Eljőnek a népek mind, amelyeket alkottál, és leborulnak előtted Uram, és dicsőítik a te nevedet” (Zsolt. 86,9). „Mert eljőnek mind a pogányok (a népek mind) és lehajolnak (és leborulnak) előtted” (Jel. 15,4). És mindez: „lészen: az utolsó időben az Úr házának hegye a hegyek fölé helyeztetik, és felülemelkedik az a halmokon, és népek özönlenek reá. Pogányok is sokan mennek, és mondják: Jertek, menjünk fel az Úr hegyére és a Jákób Istenének házához, hogy megtanítson minket az ő útjaira, és járjunk az ő ösvényein! Mert Sionból jő ki a törvény, és az Úr beszéde Jeruzsálemből” (Mik. 4,1-2). „Eljőnek majd a főemberek, és (követek jönnek) Egyiptomból; Szerecsen ország hamar kinyújtja kezeit Istenhez (az etiópok Istenhez emelik kezüket). E földnek országai mind énekeljetek Istennek: zengjetek dicséretet az Úrnak! Szela” (Zsolt. 68,32-33).

875 Dávid így folytatja: „Megkoronázod az esztendőt jóvoltoddal, [(ṭôḇ): áldásoddal], és a te nyomdokaidon, a Te [(maʿəgál): utadon] kövérség [(dešen): termékenység, bőség] fakad [(ráʿap̄): csepeg, harmatoz]; Csepegnek [(ráʿap̄): harmatoznak] a puszta legelői és a halmokat vígság [(gíl): örvendezés, ujjongás] övezi” (Zsolt. 65,12-13). „Békességet ad határainknak, megelégít minket a legjobb búzával” (Zsolt. 147,14). És a feltétel: „Ha az én rendeléseim szerint jártok, (és éltek) és az én parancsolataimat megtartjátok, és azokat megcselekszitek: Esőt adok néktek idejében, és a föld megadja az ő termését, a mező fája is megtermi gyümölcsét. És a ti cséplésetek ott éri a szüretet, és a szüret ott éri a vetést, és elégségig ehetitek kenyereteket, és bátorságosan (és biztonságban) lakhattok a ti földeteken. Mert békességet adok azon a földön, hogy mikor lefeküsztök, senki fel ne rettentsen; és kipusztítom az ártalmas vadat arról a földről, és fegyver sem megy át a ti földeteken” (3 Móz. 26,3-7).„És reád szállnak mind ez áldások, és megteljesednek rajtad, ha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára” (5 Móz. 28,2). És folytatódik a kijelentés: Hát: „Ne félj, te föld! Örülj és vigadozz, mert nagy dolgokat cselekszik az Úr! Ne féljetek, ti mezei vadak! Mert zöldülnek a pusztának virányai; mert a fa megtermi gyümölcsét; a füge és szőlő is kitárják gazdagságukat” (Jóel. 2,21-22). És Dávid imája, és kijelentés, aki alászáll, mint eső: „Teremjenek a hegyek békességet a népnek, és a halmok igazságot. Szolgáltasson igazságot a nép nyomorultjainak segítsen a szűkölködőnek fiain, és törje össze az erőszakoskodót. Éljen addig, amíg a nap áll és ameddig a hold fénylik, nemzedékről nemzedékre. Szálljon alá, mint eső a rétre, mint zápor, amely megöntözi (és megáztatja) a földet” (Zsolt. 72,3-6). És az Úr válasza: „adok reájuk és az én magaslatom környékére áldást, és bocsátom az esőt idejében; áldott esők lesznek. A mező fája megadja gyümölcsét s a föld megadja termését, és lesznek földjükön bátorságosan, és biztonságban élnek. Majd megtudják, hogy én vagyok az Úr, Jahve az Örökkévaló mikor eltöröm jármok keresztfáit, amikor darabokra töröm igájukat és kiszabadítom, kimentem őket azok kezéből, kik őket szolgáltatják” (Ezék. 34,26-27). „Mert békességben vetnek, a szőlőtő megadja gyümölcsét, a föld megadja termését, az ég megadja harmatát, és mindezeket a megmaradt nép tulajdonává teszem” (Zak. 8,12-13). „Hűség sarjad a földből, és igazság tekint alá az égből. Az Úr, Jahve az Örökkévaló is megad minden jót, és földünk is megtermi gyümölcsét. Igazság jár előtte, az készít utat lépteinek, és követi őt az ő lépéseinek útján” (Zsolt. 85,12-14).

876 És: „Megemlékeznek és megtérnek [(šúḇ): visszafordulnak, visszatérnek megbánást tanúsítva] az Úrhoz [(jəhóváh): Jahvéhez, az Örökkévalóhoz] a föld minden határai, [('ep̄es): a föld végéig]. És leborulva [(šáḥáh): imádnak, és hódolnak] előtted [a Te színed előtt] a pogányok [(gój gôj): népek, nemzetek] minden [valamennyi] nemzetsége [mišəpáḥáh: mindenféle népe]” (Zsolt. 22,28). Hát: „Féljen az Úrtól [(járé') félelemmel tisztelje az Urat] mind az egész föld, rettegjen tőle, és [remegjen előtte] minden földi lakó [(gúr jášaḇ): a világ, a földkerekség minden lakója]. Mert ő szólt és meglett, ő parancsolt és előállott [(cúh ʿámaḏ): Ő rendelkezett és létrejöttek]” (Zsolt. 33,8-9)