2018. január 25.
Zsolt. 67. Isten ítéli a népeket és igazgatja a nemzeteket; (Héberrel és kapcsolódó igékkel)
Zsolt. 67,1 Az éneklőmesternek, [a karmesternek, karvezetőnek]
hangszerekkel; [(nəḡínáh): húros hangszerre, hárfára]
zsoltárének.
Zsolt. 67,2 Az Isten [('ĕlóhím)]
könyörüljön rajtunk [(ḥánan): legyen
kegyelmes hozzánk] és áldjon meg minket; világosítsa meg [('ôr): ragyogtassa] az ő
orcáját, az ő [(páním): jelenlétét ránk].
Szela [(seláh): kérés, ima].870
Zsolt. 67,3 Hogy megismerjék e földön a te útadat, minden nép, és
[(gój gôj): nemzet] közt a te
szabadításodat (üdvösségedet).871
Zsolt. 67,4 Dicsérnek [(jáḏáh):
magasztalnak] téged a népek, a [(ʿam ʿám):
nemzetek] oh Isten, [('ĕlóhím)]
dicsérnek [(jáḏáh): magasztalnak] téged a népek, a [(ʿam
ʿám): nemzetek] mindnyájan.872
Zsolt. 67,5 Örvendnek és vígadnak a nemzetek, mert igazsággal
ítéled a népeket, és a nemzeteket e földön te igazgatod. Szela. [Héber szerint: (śámaḥ śáméaḥ):
örülnek, örvendeznek, és (ránan):
ujjongva, örömkiáltást hallatnak a (lə'ôm
lə'óm): népek, nemzetek, mert (míšôr):
igazságosan (šáp̄aṭ): kormányozod, és
(náḥáh): vezeted e földön a (ʿam ʿám): népeket, nemzeteket].873
Zsolt. 67,4 Dicsérnek, és [(jáḏáh):
magasztalnak] téged a népek, a [(ʿam ʿám):
nemzetek] oh Isten, [('ĕlóhím)]
dicsérnek, és [(jáḏáh): magasztalnak] téged a népek [(ʿam
ʿám): nemzetek] mindnyájan.874
Zsolt. 67,7 A föld megadta az ő gyümölcsét [(náṯan
jəḇúl):
meghozta termését]: megáld minket az Isten, ('ĕlóhím) a
mi Istenünk;875
Zsolt. 67,8 Megáld minket az Isten, és féli [(járé'):
tiszteli] őt a földnek minden határa [tisztelik őt mindenütt a földön]!876
870 Dávid
így folytatja: „Sokan mondják: Kicsoda láttat velünk jót? Ki fordul még jóval felénk?
Bár jó napokat látnánk! Hozd fel, és ragyogtasd reánk arcodnak világosságát, oh
Uram! [Más fordítás: Ránk van jegyezve,
Uram, orcád világossága; Ragyogtasd ránk jelként arcod fényességét]”
(Zsolt. 4,7). Hát: „Fordítsd felénk orcád világosságát!” Dávid
folyamatosan imádkozik ezért, hogy: „Világosítsd
meg orcádat a te szolgádon, tarts meg engem jóvoltodból. (Más fordítás: Ragyogjon rá orcád szolgádra, segíts
rajtam hűségesen)” (Zsolt. 31,17). „A te
orcádat világosítsd meg a te szolgádon, ragyogó arccal nézz szolgádra, és
taníts meg a te rendeléseidre!” (Zsolt.
119,135). „Oh Isten, állíts helyre minket, és világoltasd a te orcádat, hogy megszabaduljunk.
Perpatvarrá tevél minket szomszédaink között, és a mi ellenségeink csúfkodnak
rajtunk. Seregek Istene, állíts helyre minket; világoltasd a te orcádat, hogy
megszabaduljunk! Hogy el ne térjünk tőled. Eleveníts meg minket és imádjuk a te
nevedet. Seregek Ura, Istene! Állíts helyre minket; világoltasd a te orcádat,
hogy megszabaduljunk!” (Zsolt.
80,4.7-8.19-20).
Isten népét így
kell megáldani, hogy kiáradjon az Ő áldása: „Ragyogtassa
rád orcáját az Úr, (jəhóváh: Jahve, az Örökkévaló), és könyörüljön rajtad! Fordítsa az Úr, (jəhóváh: Jahve, az Örökkévaló) az ő orcáját te reád, és adjon békességet
néked. Így szóljanak nevemben Izráel fiaihoz,
és én megáldom őket” (4 Móz. 6,25-27).
871
Ézsaiás is ezért imádkozik: „Kelj föl, kelj föl, öltözd fel az erőt, oh
Úrnak (jəhóváh): Jahvénak, az
Örökkévalónak karja! Kelj föl, mint a régi időben, a
messze hajdanban az ősrégi nemzedékek idején! Avagy nem te vagy-e, aki Ráhábot
kivágta, és a sárkányt átdöfte? Nem te vagy-e,
aki a tengert megszáraztotta, a nagy mélység vizeit; aki a tenger fenekét úttá
változtatta, hogy átmenjenek a megváltottak?! Így térnek meg az Úrnak
megváltottai, és ujjongás között Sionba jőnek, és örökös öröm fejükön;
vígasságot és örömöt találnak, eltűnik a fájdalom és sóhaj!” (Ésa. 51,9-11). És az Úr meghallgatta az imádságokat: „Kinyújtotta szent karját az Úr, (jəhóváh): Jahve, az Örökkévaló minden nép szeme láttára. Meglátják majd az egész föld
határán Istenünk szabadítását” (Ésa.
52,10). És: „Megmutatta szabadító erejét az Úr, (jəhóváh): Jahve, az Örökkévaló a népek szeme előtt, és nyilvánvalóvá tette igazságát” (Zsolt. 98,2). Az Ő igazságáról, és útjáról - Aki a Megváltó Jézus
Krisztus - tesz bizonyságot az apostol:„Mert
megjelent, látható lett, és feltűnt, felragyogott az Isten megmentő, üdvözítő kegyelme
minden embernek, mely üdvöt áraszt minden
ember számára” (Tit.
2,11). Apollós Efézusban hirdeti a Megváltót: „Hatalmasan meggyőzi vala a zsidókat nyilvánosan, bebizonyítva az
írásokból, hogy Jézus a Krisztus” (Csel.
18,28).
872 És
így folytatódik a prófécia: „Megemlékeznek és megtérnek [(šúḇ): visszafordulnak, visszatérnek
megbánást tanúsítva] az Úrhoz [(jəhóváh):
Jahvéhez, az Örökkévalóhoz] a föld minden
határai, [('ep̄es): a föld végéig]. És
leborulva [(šáḥáh): imádnak, és hódolnak] előtted [a Te színed előtt] a
pogányok [(gój gôj): népek, nemzetek] minden
[valamennyi] nemzetsége [mišəpáḥáh: mindenféle népe]” (Zsolt. 22,28). Igen: „Eljőnek a
népek mind, amelyeket alkottál, és leborulnak előtted Uram, és dicsőítik a te
nevedet” (Zsolt. 86,9). „Mert eljőnek mind a pogányok (a népek
mind) és lehajolnak (és leborulnak) előtted” (Jel. 15,4). És mindez: „lészen: az utolsó időben az Úr házának
hegye a hegyek fölé helyeztetik, és felülemelkedik az a halmokon, és népek
özönlenek reá. Pogányok is sokan mennek, és mondják: Jertek, menjünk fel az Úr
hegyére a Jákób Istenének házához, hogy megtanítson minket az ő útjaira, és
járjunk az ő ösvényein! Mert Sionból jő ki a törvény, és az Úr beszéde
Jeruzsálemből” (Mik. 4,1-2). „Eljőnek majd a
főemberek, és (követek jönnek) Egyiptomból; Szerecsen ország hamar
kinyújtja kezeit Istenhez (az etiópok Istenhez emelik kezüket). E földnek országai mind énekeljetek
Istennek: zengjetek dicséretet az Úrnak! Szela” (Zsolt. 68,32-33).
873 És azt mondják: „Hogy az
én ellenségeim meghátráltak, visszafordultak. Elgyengültek, meginogtak, megbotlottak és elestek. Elvesztek semmivé lettek, elpusztultak
a Te orcád, a
Te színed előtt. (Más
fordítás: Miattad hátat
fordítanak ellenségeim, elfutnak előled, földre esnek, megsemmisülnek egészen). Hogy végrehajtottad
ítéletemet és képviselted ügyemet. Az ítélő-székben, a trónodon ültél,
mint igazságos bíró, és igazsággal
javamra ítéltél. [Más fordítás: Te magadévá tetted igazságomat,
fölkaroltad peremet, döntöttél, és igazságot szolgáltattál nekem ügyemben trónodon ülve, mint igaz bíró]” (Zsolt. 9,3-5). „És azt mondja az ember: Bizonyára van
jutalma az igaznak; bizony van ítélő Isten e földön. [Más fordítás: Az emberek pedig ezt mondják: Mégis van
az igaznak jutalma! Mégis van Isten, aki igazságot tesz a földön]!
(Zsolt. 58,12). „És az egek kijelentik az ő igazságát, mert az Isten bíró. [Más fordítás: (ceḏeq): igazzá tételét hirdesse az ég, mert Ő a (šáp̄aṭ): helyreállító ('ĕlóhím): Isten].
Szela” (Zsolt. 50,6)
874 És
így folytatódik a prófécia: „Megemlékeznek és megtérnek [(šúḇ): visszafordulnak, visszatérnek
megbánást tanúsítva] az Úrhoz [(jəhóváh):
Jahvéhez, az Örökkévalóhoz] a föld minden
határai, [('ep̄es): a föld végéig]. És
leborulva [(šáḥáh): imádnak, és hódolnak] előtted [a Te színed előtt] a
pogányok [(gój gôj): népek, nemzetek] minden
[valamennyi] nemzetsége [mišəpáḥáh: mindenféle népe]” (Zsolt. 22,28). Igen: „Eljőnek a
népek mind, amelyeket alkottál, és leborulnak előtted Uram, és dicsőítik a te
nevedet” (Zsolt. 86,9). „Mert eljőnek mind a pogányok (a népek
mind) és lehajolnak (és leborulnak) előtted” (Jel. 15,4). És mindez: „lészen: az utolsó időben az Úr házának
hegye a hegyek fölé helyeztetik, és felülemelkedik az a halmokon, és népek
özönlenek reá. Pogányok is sokan mennek, és mondják: Jertek, menjünk fel az Úr
hegyére és a Jákób Istenének házához, hogy megtanítson minket az ő útjaira, és
járjunk az ő ösvényein! Mert Sionból jő ki a törvény, és az Úr beszéde
Jeruzsálemből” (Mik. 4,1-2). „Eljőnek majd a
főemberek, és (követek jönnek) Egyiptomból; Szerecsen ország hamar
kinyújtja kezeit Istenhez (az etiópok Istenhez emelik kezüket). E földnek országai mind énekeljetek
Istennek: zengjetek dicséretet az Úrnak! Szela” (Zsolt. 68,32-33).
875 Dávid így folytatja: „Megkoronázod az esztendőt
jóvoltoddal, [(ṭôḇ): áldásoddal], és a
te nyomdokaidon, a Te [(maʿəgál): utadon] kövérség
[(dešen):
termékenység, bőség] fakad [(ráʿap̄):
csepeg, harmatoz]; Csepegnek
[(ráʿap̄):
harmatoznak] a puszta legelői és a
halmokat vígság [(gíl): örvendezés, ujjongás] övezi” (Zsolt. 65,12-13). „Békességet
ad határainknak, megelégít minket a legjobb búzával” (Zsolt. 147,14). És a feltétel: „Ha az én rendeléseim szerint jártok, (és éltek) és az én parancsolataimat megtartjátok, és
azokat megcselekszitek: Esőt adok
néktek idejében, és a föld megadja az ő termését, a mező fája is megtermi
gyümölcsét. És a ti cséplésetek ott éri a szüretet, és a szüret ott éri a
vetést, és elégségig ehetitek kenyereteket, és bátorságosan (és
biztonságban) lakhattok a ti földeteken.
Mert békességet adok azon a földön, hogy mikor lefeküsztök, senki fel ne
rettentsen; és kipusztítom az ártalmas vadat arról a földről, és fegyver sem
megy át a ti földeteken” (3 Móz. 26,3-7).„És
reád szállnak mind ez áldások, és megteljesednek rajtad, ha hallgatsz az Úrnak,
a te Istenednek szavára” (5 Móz. 28,2). És
folytatódik a kijelentés: Hát: „Ne félj,
te föld! Örülj és vigadozz, mert nagy dolgokat cselekszik az Úr! Ne féljetek,
ti mezei vadak! Mert zöldülnek a pusztának virányai; mert a fa megtermi
gyümölcsét; a füge és szőlő is kitárják gazdagságukat” (Jóel. 2,21-22). És Dávid imája, és kijelentés, aki alászáll,
mint eső: „Teremjenek a hegyek békességet
a népnek, és a halmok igazságot. Szolgáltasson igazságot a nép nyomorultjainak
segítsen a szűkölködőnek fiain, és törje össze az erőszakoskodót. Éljen addig,
amíg a nap áll és ameddig a hold fénylik, nemzedékről nemzedékre. Szálljon alá,
mint eső a rétre, mint zápor, amely megöntözi (és megáztatja) a földet”
(Zsolt. 72,3-6). És az Úr válasza: „adok
reájuk és az én magaslatom környékére áldást, és bocsátom az esőt idejében;
áldott esők lesznek. A mező fája megadja gyümölcsét s a föld megadja termését,
és lesznek földjükön bátorságosan, és biztonságban élnek. Majd megtudják, hogy
én vagyok az Úr, Jahve az Örökkévaló mikor eltöröm jármok keresztfáit, amikor
darabokra töröm igájukat és kiszabadítom, kimentem őket azok kezéből, kik őket
szolgáltatják” (Ezék. 34,26-27). „Mert
békességben vetnek, a szőlőtő megadja gyümölcsét, a föld megadja termését, az
ég megadja harmatát, és mindezeket a megmaradt nép tulajdonává teszem” (Zak. 8,12-13). „Hűség sarjad a földből, és igazság tekint
alá az égből. Az Úr, Jahve az Örökkévaló is megad minden jót, és földünk is
megtermi gyümölcsét. Igazság jár előtte, az készít utat lépteinek, és követi őt
az ő lépéseinek útján” (Zsolt. 85,12-14).
876 És: „Megemlékeznek
és megtérnek [(šúḇ): visszafordulnak, visszatérnek megbánást tanúsítva] az Úrhoz [(jəhóváh): Jahvéhez, az
Örökkévalóhoz] a föld minden határai,
[('ep̄es):
a föld végéig]. És leborulva [(šáḥáh):
imádnak, és hódolnak] előtted [a Te
színed előtt] a pogányok [(gój
gôj): népek, nemzetek] minden
[valamennyi] nemzetsége [mišəpáḥáh: mindenféle népe]” (Zsolt. 22,28). Hát: „Féljen az Úrtól [(járé') félelemmel
tisztelje az Urat] mind az egész föld,
rettegjen tőle, és [remegjen előtte] minden
földi lakó [(gúr jášaḇ): a világ,
a földkerekség minden lakója]. Mert ő
szólt és meglett, ő parancsolt és előállott [(cúh ʿámaḏ): Ő
rendelkezett és létrejöttek]” (Zsolt. 33,8-9)
Rachel Joy Scott: Megvallás.
Mikor érzem Hatalmas jelenléted
Térdre hullok Bocsánatért kiáltok
S nem érzek mást Mint csodálatos szereteted
Ami csakis A mennyből jöhet.
NE FÉLJ!
„Lásd e földet, amelyet az Úr, a te Istened neked ad, menj fel, és
foglald el, amint az Úr, a mi Istenünk atyáidnak mondta; ne félj és semmit se
rettegj”
(5 Móz, 1,21)
„…A kinek sebeivel gyógyultatok meg.” (1 Pét. 2.24)
Drága
Úr Jézus!
Amikor
elért a szívemhez a Te „… minden ismeretet felülhaladó szereteted”
(Eféz 3,19) akkor már csak leborulni tudtam a Te lábaid elé, és szívből megköszönni mindazt, amit
helyettem és értem tettél.
Imádság
Köszönöm Istenem,
hogy nem csak megerősítesz a Krisztusban, hanem meg is kensz
engem; Te Uram, Aki el is pecsételtél engem, és adtad a Szellemnek zálogát az
én szívembe.
Megvallás
„Felemelem
az üdvösség és megszabadulás poharát, és az Úrnak nevét hívom segítségül”
(Zsolt. 116:13; Ampl. ford.)
2018. január 17.
Galata levél
A Krisztusban eljött kegyelme - ÁBRAHÁM ÖRÖKÖSEI Krisztusban elnyerni a fiúságot - A szeretet által munkálkodó hit - …
SLIDESHARE.NET
„…A kinek sebeivel gyógyultatunk meg.” (1 Pét. 2.24)
Drága Úr jézus!
Köszönöm, hogy vállaltad
azokat a szörnyű sebeket, amiket gonosz kezek ejtettek rajtad. Vállaltad, hogy
a testednek minden centiméterét sebek, szörnyű sebek borítsák. És hisszük, hogy
mindezt azért vállaltad, hogy ezekben a sebekben gyógyulást nyerjünk, akik
hiszünk Tebenned!
Mit nyújtsak?
„Mit
nyújtsak / Mit adjak az Úrnak minden Ő hozzám való jótéteményéért? (Hogyan
fizethetem vissza neki minden (velem való) bőséges törődését?)” (Zsolt.
116,12.13; Ampl.)
Úr Jézus, átadom az életem!
Megvallás
Úr
Jézus Krisztus!
Hiszem,
hogy Te énbennem élsz, és én Te benned, és meg is maradok Te benned, mert meg
van írva, hogy Isten az, Aki megerősít engem a Krisztusban.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)