Római levél 11. fejezet: AZ ELVETÉS ÉS ELHÍVÁS. (revideált)

Róm. 11,1 Mondom és leszögezem tehát: hát csak nem taszította, nem lökte el magától Isten az ő népét?* Távol legyen! Szó sincs róla! Mert én is izraelita, vagyis Izrael leszármazottja vagyok, az Ábrahám magvából, az ő utódai közül, Benjámin nemzetségéből, vagyis törzséből való**

*Már Dávid így prófétál Isten népéről: „Bizony nem veti el az Úr az ő népét, és el nem hagyja az ő örökségét! Mert megigazulásra fordul vissza az ítélet, és utána mennek mind az igazszívűek” (Zsolt. 94,14-15)

 Még ha eltérnek is az Úrtól, az Úr hűséges marad az ígéretéhez: „De mindamellett is, ha az ő ellenségeik földén lesznek is, akkor sem vetem meg őket, és nem útálom meg őket annyira, hogy mindenestől elveszítsem őket, felbontván velük való szövetségemet, mert én, az Úr, az ő Istenük vagyok. Sőt megemlékezem érettük az elődökkel kötött szövetségről, akiket kihoztam Egyiptom földéről, a pogány népek láttára, hogy Istenük legyek nékik. Én vagyok az Úr” (Jer. 33,24-26)

„Ezt mondja az Úr: Ha megmérhetik az egeket ott fenn, és itt alant kifürkészhetik a föld fundamentumait: én is megutálom Izráelnek minden magvát, mindazokért, amiket cselekedtek, azt mondja az Úr!” (Jer. 31,37).

**Az apostol saját magát állítja be, mint példát arra, hogy mit jelent az, hogy Isten nem vetette el a zsidó népet: „Körülmetéltettem nyolcadnapon, Izráel nemzetségéből, Benjámin törzséből való vagyok, zsidókból való zsidó, törvény tekintetében farizeus, Buzgóság szempontjából az egyház üldözője, a törvényben követelt igazság szempontjából feddhetetlen voltam. De amelyek nékem egykor nyereségek valának, azokat a Krisztusért kárnak ítéltem. Sőt annakfelette most is kárnak ítélek mindent az én Uram, Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt: akiért mindent kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek, hogy a Krisztust megnyerjem” (Fil. 3,5-8)

Róm. 11,2 Nem vetette, nem taszította el Isten az ő népét, melyet eleve, vagyis öröktől fogva előre kiválasztott az üdvösségre, és a magáénak ismert. Avagy nem tudjátok-é, mit mond az írás Illésről, vagyis hogy Illés történetével mit akar mondani az Írás? Amint könyörög Istenhez Izráel ellen, és ahogy panaszkodott Izraelre Istennél mondván:

Róm. 11,3 Uram, a te prófétáidat, akik előtted állnak, akik jelenlétedben élnek, és Tőled vesznek Igéket megölték, és a te oltáraidat lerombolták, feldúlták, felforgatták, lerontották, és csak én maradtam meg egyedül, és engem is halálra keresnek, és nekem is életemre törnek*

*Az Úr kérdésére így válaszol a menekülő Illés: „… Nagy búsulásom van az Úrért, a Seregek Istenéért; mert elhagyták a te szövetségedet az Izráel fiai, a te oltáraidat lerontották, és a te prófétáidat fegyverrel megölték, és csak én egyedül maradtam, és engem is halálra keresnek” (1 Kir. 19,10.14).

Az Úr Jézus megerősíti Illés próféta szavait, így szólva a farizeusokhoz, és írás magyarázókhoz, vagyis a vallási vezetőkhöz: „Kígyók, mérges kígyóknak, viperáknak fajzatai, ivadékai, miképpen kerülitek ki a gyehennának büntetését [Más fordítás: Hogyan menekülhetnétek meg a gyehennával sújtó ítélettől]. Annakokáért ímé prófétákat, bölcseket és írástudókat, és törvénytanítókat, törvénymagyarázókat küldök én hozzátok: és azok közül egyeseket megöltök, és megfeszítetek, majd másokat azok közül a ti zsinagógáitokban megostoroztok, és megkorbácsoltok, és városról-városra üldöztök. Hogy reátok szálljon minden igaz, azaz megigazult vér, amely kiömlött, és amelyet kiontottak a földön, az igaz, azaz megigazult Ábelnek vérétől Zakariásnak, a Barakiás fiának véréig, akit a templom és az áldozati oltár között megöltetek. Bizony mondom néktek, mindezek reá következnek erre a nemzetségre, és mindez megtörténik ezzel a nemzedékkel” (Mát. 23,33-36).

 Pál apostolon keresztül pedig folytatódik a kijelentés, amely az Úr Jézus szavainak beteljesedését mutatja be:  „Akik megölték az Úr Jézust is és a saját prófétáikat, és minket is kérlelhetetlenül / folyamatosan üldöznek, és az Istennek nem tetszenek, és az Isten előtt nem kedvesek, és minden embernek ellenségei, és minden emberrel szemben állanak. »Más fordítás: Ezek a hitetlen júdeaiak ölték meg az Úr Jézust és a prófétákat, és ők kényszerítettek minket, hogy Júdeát sietve elhagyjuk. Ezek nem tetszenek Istennek, és minden emberrel ellenségesek. «Akik megtiltják nékünk, és akadályoznak minket abban is, hogy a pogányoknak, vagyis a nemzeteknek ne prédikáljunk, hogy üdvözüljenek, és megmeneküljenek; hogy mindenkor betöltsék bűneiket, és így tegyék teljessé céltévesztésüket; de végül utolérte őket az Isten haragja. [Más fordítás: Ezek a hitetlen júdeaiak mindig csak újabb és újabb bűnökkel gyarapítják vétkeiket, amíg végleg betelik a pohár. És valóban: Isten haragja utolérte őket; és ezzel vétkeik mértékét mindenkorra betöltik]” (1 Thess. 2,15-16).

Róm. 11,4 De mit mond néki az isteni felelet? Meghagytam félretettem, tartalékoltam magamnak hétezer embert, és gondoskodtam a megmaradásukról azoknak, akik nem hajtottak térdet a Baálnak*

*Így válaszolt az Úr, ez így igaz: „De meghagyok Izráelben hétezer embert: minden térdet, mely meg nem hajolt a Baálnak, és minden ajkat, mely meg nem csókolta azt” (1 Kir. 19,18).

Róm. 11,5 Ekképpen azért a jelenlegi korszakban is van maradék a kegyelemből való kiválasztás végett*

*Ézsaiás így szólt a testi Izráelhez: „Mert ha annyi volna is néped, Izráel, mint tengerparton a homok, csak a maradék tér meg. El van rendelve pusztulásod, igazságos ítélet árad rád” (Ézs. 10,22).

A próféciát megismétli az apostol, de a menekülés útjáról is szól. Az a „maradék”, akik elfogadják Isten üdvözítő kegyelmét: „Ézsaiás… ezt hirdeti Izráelről: „Ha Izráel fiainak száma annyi volna, mint a tenger fövenye, akkor is csak a maradék üdvözül” (Róm. 9,27).

Hiszen: „Isten ingyen igazítja meg őket kegyelméből, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által, mert egy az Isten, aki megigazítja a körülmetéltet hitből, a körülmetéletlent pedig hit által” (Róm. 3,24.30).

És a próféciát Jóel prófétán keresztül folytatja az Úr, ismét szólva a menekülés útjáról is: „De mindaz, aki az Úrnak nevét hívja segítségül, megmenekül. Mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lészen a szabadulás, amint megígérte az Úr, és a megszabadultak közt lesznek azok, akiket elhív az Úr!” (Jóel. 2,32).

Pál apostolon keresztül pedig kijelentést nyer a Sion hegyének, és Jeruzsálemnek helye, ahol a szabadulás lesz: „az Isten gyülekezetének, amely Korinthusban van, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, azoknak, akiket ő elhívott és saját népévé tett; mindazokkal együtt, akik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét, az ő Uruk és a mi Urunk nevét bárhol segítségül hívják” (1 Kor. 1,2).

Róm. 11,6 Hogyha pedig kegyelemből, akkor többé már nem cselekedetekből, különben a kegyelem nem volna többé kegyelem. Hogyha pedig cselekedetekből, akkor nem kegyelemből*

*Ugyanis: „Aki fáradozik, annak a bért nem kegyelemből számítják, hanem azért, mert tartoznak vele” (Róm. 4,4).

Róm. 11,7 Micsoda tehát? Hogyan állunk hát? Amit Izráel keres, amire törekedett, azt nem nyerte meg, azt nem érte el: a kiválasztottak ellenben megnyerték, elérték, megszerezték, hozzájutottak. A többiek pedig megátalkodtak, megvakultak, megkövesedtek, megkérgesedtek, érzéketlenné váltak.

Róm. 11,8 Amint meg van írva: Az Isten kábultság, érzéketlenség, mély álom szellemét adta nékik; mindmáig érteni nem tudó szellemet. Szemeket hogy ne lássanak, füleket, hogy ne halljanak, mind e mai napig*

*És ennek addig kellett tartania, amíg eljön a Szent Szellem, mert amikor az Úr Jézus testben járt közöttük: „… még nem adatott a Szellem, mivel Jézus még nem dicsőült meg” (Jn. 7,3).

Az Úr Jézus példázatokban szól hozzájuk: „Azért beszélek nekik példázatokban, vagyis példabeszédekben, mert látván nem látnak, és hallván nem hallanak, és nem fogják fel, sem nem értenek, ezért belátásra sem jutnak. És beteljesedék rajtuk Ézsaiás próféciája, amely ezt mondja: Hallván halljatok, és ne értsetek; és látván lássatok, és ne ismerjetek: Mert megkövéredett, és megkeményedett, megkérgesedett, elhízott, érzéketlenné vált, eltompult e népnek szíve. Mert háj nőtte be e nép szívét, és füleikkel nehezen hallottak, és szemeiket behunyták. Hogy valami módon ne lássanak szemeikkel, és ne halljanak füleikkel, és ne értsenek szívükkel, és meg ne térjenek, hogy ne forduljanak hozzám, hogy meggyógyítsam, és helyreállítsam őket” (Mát. 13,13-15).

Ézsaiás kérdésére, hogy ha nem hisznek neki, így válaszol az Úr: „És monda: Menj, és mondd ezt e népnek. Hallván halljatok, és ne értsetek, s látván lássatok, és ne ismerjetek. Kövérítsd meg e nép szívét, és füleit dugd be, és szemeit kend be: ne lásson szemeivel, ne halljon füleivel, ne értsen szívével, hogy meg ne térjen, és meg ne gyógyuljon” (Ésa. 6,9-10)

„Mert tanács-vesztett, vagyis tanácstalan nép és nemzet ez, és nincs bennük értelem, ezért értelmetlen” (5 Móz. 32,28).

Pál apostol Rómában hirdeti a zsidóknak a Krisztust, de: „Mivel pedig nem egyeznek meg, és nem értettek egyet egymással szétoszlottak. Miután Pál ez egy szót kijelentést, igét mondá: Jól és helyesen szólott a Szent Szellem Ézsaiás próféta által a mi atyáinknak, mondván: Eredj és menj el ehhez a néphez és mondd: Hallván halltok, és nem értetek; és nézvén néztek, és nem láttok meg! Mert megkövéredett e népnek szíve, és füleikkel nehezen hallanak, és szemeiket behunyják; hogy szemeikkel ne lássanak, füleikkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket. Legyen azért néktek tudtotokra, és vegyétek tudomásul, hogy a pogány népeknek küldetett az Istennek ez üdvözítése, és ők meg is hallgatják. És mikor ezeket mondotta, eltávoztak a zsidók, maguk között sokat vitatkozva” (Csel. 28,25-29).

„Mert bár az Istent megismerték, és az Ő létezésének tökéletesen tudatában vannak, mindazáltal nem mint Istent dicsőítették őt, sem néki hálákat nem adtak. Hanem az ő okoskodásaikban hiábavalókká lettek, belevesztek gondolataikba, és üressé váltak, holtpontra jutottak elgondolásaikkal. Bolonddá, azaz bálványimádókká váltak, és az ő balgatag, érteni nem akaró, és oktalan szívük, azaz az ő bensőjük megsötétedett, vagyis egészen sötétségbe borult, és megvakult” (Róm. 1,21).

Mert ezek azok: „Kik értelmükben, gondolkozásmódjukban meghomályosodtak, akiknek sötétség borult az értelmükre, elidegenültek az isteni élettől, vagyis elszakadtak Isten életétől, Istentől, aki az élet forrása, mert megmaradtak tévelygésükben, a tudatlanság miatt, mely az ő szívük, azaz az ő bensőjük keménysége, elkérgesedése, érzéketlensége, vaksága miatt van bennük” (Eféz. 4,18).

És kijelentés az értetlenség okáról: „Ha mégis leplezett, vagyis nem elég világos a mi evangéliumunk, és azoknak leplezett, csak azok számára nem világos, akik elvesznek. Akikben e világ Istene megvakította a hitetlenek elméit, gondolkozását, mert hitetlenek, és így nem is látják meg a Krisztus dicsőséges evangéliumának, vagyis a Krisztus dicsőségéről szóló evangélium világosságát, aki az Isten képmása” (2 Kor. 4,3-4).

Mert: „… megtompultak, megkérgesedtek, érzéketlenné váltak az ő elméik és érzékeik, gondolkozásuk, értelmük, felfogóképességük. Mert ugyanaz a lepel, ugyanaz a fedél, és fátyol mind e mai napig megmaradt az Ószövetség olvasásánál, vagyis az Ószövetségen, amikor olvassák felfedetlenül, s rajta is marad, mivelhogy a Krisztusban tűnik el. [Más fordítás: De bele is kövesedtek gondolkodásukba. Mert az ószövetség olvasásakor a mai napig rajtuk van a lepel, s nem hull le róluk, mert csak a Krisztusban veszti hatályát]^” (2 Kor. 3,14).

„Mert az Isten igazságát, vagyis az Istentől eredő megigazulást nem ismerték el, nem értették meg, és az ő tulajdon igazságukat, azaz a maguk igazságos voltát igyekeztek érvényesíteni, és elismertetni. Az Isten igazságának, vagyis az Istentől eredő megigazulásnak nem engedelmeskedtek, és nem vetették, és nem rendelték alá magukat” (Róm. 10,3).

És nem ismerték fel Isten szeretetét, Aki köztük megjelent: „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy elítélje a világot, hanem hogy megtartassék - hogy üdvözüljön - a világ általa. Aki hiszen ő benne, az nem jut ítéletre; aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van, a görög szöveg szerint: továbbra is a sátán hatalma alatt van, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében” (Ján. 3,16-18).

Róm. 11,9 Dávid is ezt mondja: változzék az ő asztaluk tőrré, hurokká, hálóvá, csapdává, kelepcévé, pusztítássá, botránkozássá, megbotlássá, botláskővé, eltántorítássá, megütközéssé, vagy felháborodás tárgyává, és megtorlássá, és elégtétellé. [Más fordítás: Az asztali közösségük. - vesztükre legyen, azaz, sorsuk romlás legyen].

Róm. 11,10 Sötétüljenek meg, homályosodjanak el, boruljanak sötétségbe az ő szemeik, és az ő látomásaik, hogy ne lássanak és az ő hátukat mindenkorra - minden időn át folyamatosan - nyomorítsd görbére, vagyis a hátukat mindenkorra görbítsd meg teherhordásra, hogy szemeik csak a földre legyenek szegezve*

*Prófécia az Úr Jézus elvetéséről, és annak következményeiről: „A gyalázat összetörte szívemet, egészen belebetegedtem. Részvétre vártam, de hiába, vigasztalókra, de nem találtam. Ételembe mérget tettek, szomjúságomban ecettel itattak. Váljék a saját asztaluk kelepcévé, jólétük idején is csapdává! Homályosodjék el szemük, ne lássanak, tedd a derekukat mindig erőtlenné! Töltsd ki rajtuk bosszús haragodat, izzó haragod érje utol őket! Legyen pusztává szállásuk, sátraiknak ne legyen lakója! Mert azt üldözik, akit megvertél, annak a kínjáról beszélgetnek, akit megsebeztél. Büntesd meg őket bűneikért, ne jussanak kegyelmedhez! Töröltessenek ki az élők könyvéből, az igazak közé ne írassanak be! Engem pedig, aki nyomorult és szenvedő vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed” (Zsolt. 69,21-30)

Őt feszítették kínoszlopra a golgotán és ebből a Zsoltárból idéz az Evangélium: „És mikor eljutának arra a helyre, amelyet Golgotának, azaz koponya helyének neveznek, Méreggel megelegyített ecetet adának néki inni; és megízlelvén, nem akara inni. Minek utána pedig megfeszíték őt, eloszták az ő ruháit, sorsot vetvén. Hogy beteljék a próféta mondása: Megosztozának az én ruháimon, és az én köntösömre sorsot vetének. És leülvén, ott őrzik vala őt. És feje fölé illeszték az ő kárhoztatásának okát, oda írván: EZ JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA” (Mát. 27,33-37).

Róm. 11,11 Kérdem tehát: Avagy azért botlottak-e meg, és vallottak kudarcot, szenvedtek vereséget, hibáztak, tévedtek, buktak meg, hogy végleg elessenek? Távol legyen; hanem az ő esetük folytán, az ő elesésük, hibás lépésük által lett az üdvösség a pogányoké, vagyis jutott el az üdvösség a nemzetekhez, hogy ők felingereltessenek, és vetélkedésre, féltékenységre, versengésre késztettessenek*

*Mózesen keresztül így szól az Úr: „Semmit érő istenekkel ingereltek, hiábavalóságokkal bosszantottak. Semmit érő néppel ingerlem én is, bolond nemzettel bosszantom őket” (5 Móz. 32,21)

És a prófécia beteljesedett. Antiókiában hirdetik a Krisztust, és egész sokaság figyel az Igére, de: „Amikor meglátták a zsidók a sokaságot, elteltek irigységgel, és káromolva ellene mondtak Pál beszédének. Ekkor Pál és Barnabás bátran ezt mondta: „Először nektek kellett hirdetnünk az Isten igéjét, mivel azonban ti elutasítjátok, és nem tartjátok magatokat méltónak az örök életre, íme, a pogányokhoz fordulunk” (Csel. 13,45-46).

Róm. 11,12 De vajon ha az ő elesésük, hibás lépésük, félre-csúszásuk, botlásuk, melléfogásuk világnak gazdagsága, nyeresége, szerencséje, boldogsága, és az ő veszteségük, mulasztásuk, vereségük, kudarcuk, lemaradásuk pogányok, vagyis a nemzetekből valóknak gazdagsága, nyeresége, szerencséje, boldogsága, mennyivel inkább az ő teljességük? A maradéktalan beteljesedésük, befejezettségük, ha teljes számban megtérnek.

Róm. 11,13 Mert néktek mondom a pogányoknak, a nemzetbelieknek amennyiben hát én pogányok, vagyis nemzetekbeliek apostola vagyok, a szolgálatomat dicsőítem, és dicsérem.

Róm. 11,14 Ha ugyan felingerelhetném, és valamiképpen féltékennyé tehetném, versengésre serkenthetném, és követésre indíthatnám az én atyámfiait, azokat, akik saját hústestem és vérem. És megtarthatnék, azaz üdvösségre vezethetnék közülük némelyeket.

Róm. 11,15 Mert ha az ő elvettetésük, elutasításuk, veszteségük a világnak megbékülést, kicserélést hozott, vagyis az isteni jóindulat helyreállítását hozta, micsoda lesz a felvételük, a beengedésük, elfogadásuk, visszavételük, ha nem élet a halálból, vagyis mi mást hozna visszafogadtatásuk, mint halottak közül feltámadó életet*

*Az Úr Jézus a tékozló fiú példázatával szemlélteti a pogányokból megtértek, és a zsidók magatartását, és Istenhez térését, azt mondva a pogányokból megtértekre: „… mert ez az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott. És vigadozni kezdtek. Az idősebb fiú pedig a mezőn volt, és amikor hazajövet közeledett a házhoz, hallotta a zenét és a táncot. Előhívott egy szolgát, és megtudakolta tőle, hogy mi történik itt. Mire a szolga így felelt: A testvéred jött meg, és apád levágatta a hízott borjút, mivel egészségben visszakapta őt. Ekkor az megharagudott, és nem akart bemenni. De az apja kijött, és kérlelte. Ő azonban ezt mondta az apjának: Látod, hány esztendeje szolgálok neked, soha nem szegtem meg parancsodat, és te sohasem adtál nekem még egy kecskegidát sem, hogy mulathassak barátaimmal. Amikor pedig megjött ez a fiad, aki parázna nőkkel tékozolta el vagyonodat, levágattad neki a hízott borjút. Ő azonban ezt mondta neki: Fiam, te mindig velem vagy, és mindenem a tied. Vigadnod és örülnöd kellene, hogy ez a te testvéred meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott” (Luk. 15,24-32)

És ezt kérdezve a zsidóktól: „Hát nem szabad-e nekem azt tennem a javaimmal, amit akarok? Vagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok? Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók” (Mt. 20,15-16).

Róm. 11,16 Ha pedig a zsenge, vagyis minden termés első érett gyümölcse, vagy az áldozat* kezdete szent, akkor a tészta is. És ha a gyökér szent, az ágak, vagy a sarj, a hajtások is azok

[Más fordítás: Ha szent a búza zsengéje, szent lesz a belőle készült kenyér is]**

*Ezt az áldozatot az Úr Jézus mutatta be, Aki meghalt, és feltámadott; akiről így tesz bizonyságot az apostol: „Mert amiképpen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképpen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek. Mindenki pedig a maga rendje szerint. Első zsenge a Krisztus; azután akik a Krisztuséi, az ő eljövetelekor” (1 Kor. 15,22-23)

Máriához angyalt küld Isten, Aki bejelenti az Úr Jézus születését: „…A Szent Szellem száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért a születendőt is Szentnek nevezik majd, Isten Fiának (Luk. 1,35)

És akik Tőle születtek, szintén szentek: „Az ő akarata szült minket az igazságnak igéje által, hogy az ő teremtményeinek valami zsengéje legyünk” (Jak. 1,18).

**Ézsaiás így prófétál a gyökérről, és az abból kihajtó hajtásról: „Vesszőszál hajt ki Isai törzsökéről, hajtás sarjad gyökereiről” (Ézs. 11,1)

Pál apostol idézi a próféciát, amely beteljesedett a Krisztusban: „Ézsaiás… így szól: „Hajtás sarjad Isai gyökeréből, és népek uralkodójává emelkedik: benne reménykednek a népek”(Róm. 15,12)

A feltámadott Úr szava: „Én, Jézus… vagyok Dávid gyökere és új hajtása, a fényes hajnalcsillag” (Jel. 22,16).

Róm. 11,17 Ha pedig egyes ágak kitörettek, vagyis lemetszettek, te pedig vadolajfa létedre beoltattál azok közé, vagyis a vadhajtást oltották be a nemes gyökérbe, és részese lettél az olajfa gyökerének és zsírjának, és részesültél éltető nedvéből*

*És hogy milyen ágak töretnek ki, arról így szól az Úr Jézus: „Ha valaki nem marad én bennem, kivettetik, mint a lemetszett szőlővessző, és megszárad; és egybe gyűjtik ezeket és a tűzre vetik, és elégetik” (Ján. 15,6).

Az „olajfáról” pedig így prófétál Jeremiás: „Zöldellő, szép gyümölcsű és formás olajfának nevezett el téged az ÚR. Nagy vihar zúgása közben lángba borította lombját, letördelte ágait. A Seregek Ura, aki plántált téged, rosszat végzett felőled Izráel házának és Júda házának rosszasága miatt, amit elkövettek magukban, hogy engemet haragra ingereljenek, áldozván a Baálnak. Az ÚR tudatta velem, ezért tudom, mit akarnak tenni velem; megmutatta nekem. Én pedig olyan valék, mint a mészárszékre hurcolt szelíd bárány, és nem tudtam, hogy terveket szőttek ellenem, mondván: Pusztítsuk el e fát gyümölcsével együtt; irtsuk ki ezt az élők földéből, hogy még a nevét se emlegessék többé!” (Jer. 11,16-19).

És Ézsaiás folytatja: „Kínoztatott, pedig alázatos volt, és száját nem nyitotta meg, mint bárány, mely mészárszékre vitetik, és mint juh, mely megnémul az őt nyírók előtt; és száját nem nyitotta meg! A fogságból és ítéletből ragadtatott el, és kortársainál ki gondolt arra, hogy kivágatott az élők földéből, hogy népem bűnéért lőn rajta vereség?!” (Ésa. 53,7-8).

János apostolon keresztül pedig az „olajfa” nevét is kijelenti a Szent Szellem:  „Másnap látá János Jézust ő hozzá menni, és monda: Ímé az Istennek ama báránya, aki elveszi a világ bűneit! És ránézvén Jézusra, amint ott jár vala, monda: Ímé az Isten Báránya!” (Ján. 1,29.36).

Őáltala hirdetett Isten békességet zsidóknak és pogányoknak: „Megbékéltette mindkettőt egy testben az Istennel, miután a kereszten, azaz a kínoszlopon megölte az ellenségeskedést önmagában, és eljött, és békességet hirdetett nektek, a távoliaknak, és békességet a közelieknek.  Mert általa van szabad utunk mindkettőnknek egy Szellemben az Atyához” (Eféz. 2,16-18).

Róm. 11,18 Ne kevélykedjél, és ne kérkedj, ne dicsekedj, és ne ujjongj, és ne büszkélkedj az ágak ellenében, az ágak rovására, az ágakkal szemben: ha pedig kevélykedel, és ha mégis kérkednél, dicsekednél, büszkélkednél, és ujjongnál miattuk, tudd meg, nem te hordozod, és nem te tartod, viseled el, cipeled, tartod fenn a gyökeret, hanem a gyökér téged.

Róm. 11,19 Azt mondod azért: Kitörettek, vagyis letörettek, lerontattak az ágak, hogy én oltassam be a helyükbe.

Róm. 11,20 Úgy van; hitetlenségük, és hűtlenségük, engedetlenségük miatt törettek ki, te pedig hit által állasz; téged pedig a hit tart egyenesen. Fel ne fuvalkodjál, és ne légy hát fennhéjázó, elbizakodott, gőgös, hanem félj, vagyis tisztelettel légy*

*Nékünk szól a figyelmeztetés: „Mindezek pedig példaképen estek rajtuk; megírattak pedig a mi tanulságunkra, akikhez az időknek vége elérkezett. Azért aki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék” (1 Kor. 10,11-12).

Róm. 11,21 Mert ha az Isten az emberi természet szerint való ágaknak nem kedvezett, és nem kímélte, majd néked sem kedvez, téged sem fog kímélni*

*Ézsaiás pedig így prófétál a nagy – az utolsó – aratás előtti időről: „Mert aratás előtt, virágzás után, ha fürtté érnek a szőlőszemek, akkor levágja a vesszőket metszőkéssel, lemetszi róla a vadhajtásokat is” (Ésa. 18,5).

És hogy mik a vadhajtások azt Úr Jézus jelenti ki: „Ha valaki nem marad énbennem, kivetik, mint a lemetszett vesszőt, és megszárad, összegyűjtik valamennyit, tűzre vetik és elégetik” (Ján. 15,6).

És aki nem marad Krisztusban, azokra vonatkozóan példaként jelenti ki a Szent Szellem a gonosz angyalok, és Sodoma és Gomora sorsát: „Mert ha nem kedvezett az Isten a bűnbe esett, azaz a céltévesztett angyaloknak, és nem kímélte meg őket, hanem mélységbe / az alvilág sötét mélységébe taszítván, a fény legteljesebb hiányába hajította / és taszította. És a sötétség láncaira adta oda őket, hogy fenntartassanak az ítéletre, hogy őrizetben maradjanak az ítéletig, vagyis a döntésig. És ha a régi világnak sem kedvezett, és nem kímélte meg az őskor világát sem, vagyis az eredeti, kezdeti, az ősi világegyetemet, teremtett világot, de Noét az igazság hirdetőjét, nyolcadmagával megőrizte. Özönvízzel borítván el az istentelenek, vagyis az Isten nélkül élők világát. És ha Szodoma és Gomora városait elhamvasztotta, végromlásra, vagyis pusztulásra ítélte például tévén azokra nézve, akik istentelenkedni fognak, akik Isten nélkül élnek” (2 Pét. 2,4-6).

Róm. 11,22 Tekintsd és értsd meg azért az Istennek jóságát, kedvességét, szeretetét, és keménységét, szigorát: azok iránt, akik elestek keménységét, szigorúságát. Irántad pedig a jóságát, kedvességét, szeretetét, jó voltát, ha megmaradsz jóságában, kedvességében, szeretetében; különben te is kivágatsz, téged is lemetszenek*

*Mert az Úr azt akarja, hogy ha elestél, állj fel: „Vagy megveted jóságának, elnézésének és türelmének gazdagságát, és nem veszed tudomásul, hogy téged az Isten jósága megtérésre ösztönöz?” (Róm. 2,4)

Mégpedig az Úr Jézushoz, aki azt mondja: „Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely én bennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz; mindazt pedig, amely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen. Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Ha valaki nem marad én bennem, kivettetik, mint a szőlővessző, és megszárad; és egybe gyűjtik ezeket, és a tűzre vetik, és megégnek” (Ján. 15,1-2.4.6)

Az apostol így inti a mindenkori hívőket: „Ti tehát szeretteim, mivel előre tudjátok ezt, vigyázzatok, hogy az elvetemültek tévelygései el ne sodorjanak, és saját biztos meggyőződéseteket el ne veszítsétek. Inkább növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunk, üdvözítő Jézus Krisztusunk ismeretében. Övé a dicsőség most és az örökkévalóságban!” (2 Pét. 3,17-18).

Róm. 11,23 Sőt azok is, ha meg nem maradnak, és ha nem tartanak ki a hitetlenségben, és a tagadásban, engedetlenségben, beoltatnak; mert az Isten ismét beolthatja őket. Mert Istennek van hatalma, és képes arra, hogy újra beoltsa őket*

*Ha megtérnek az Úr Jézushoz, beoltatnak a Krisztusba: „De az ő gondolkozásuk eltompult, mert az Ószövetség felolvasásakor ugyanaz a lepel mind a mai napig felfedetlenül megmaradt, mivel az csak Krisztusban tűnik el. Sőt mind máig, amikor csak olvassák Mózest, lepel borul az ő szívükre. Mikor pedig megtér az Úrhoz, lehull a lepel” (2 Kor. 3,14-16).

Róm. 11,24 Mert ha te a természet szerint való, az eredeti, vagyis a testi származás szerint való vadolajfából kivágattál, és természet ellenére, a természet rendjén felülemelkedve beoltattál a szelíd olajfába, mennyivel inkább beoltatnak ezek a természet szerint valók, vagyis a természetes ágak az ő saját, olajfájukba, akik természet szerint is oda tartoznak*

*A szelíd olajfáról – aki a Krisztus - így prófétál Jeremiás: „Zöldellő, szép gyümölcsű és formás olajfának nevezett el téged az ÚR. Nagy vihar zúgása közben lángba borította lombját, letördelte ágait. A Seregek Ura, aki plántált téged, rosszat végzett felőled Izráel házának és Júda házának rosszasága miatt, amit elkövettek magukban, hogy engemet haragra ingereljenek, áldozván a Baálnak. Az ÚR tudatta velem, ezért tudom, mit akarnak tenni velem; megmutatta nekem. Én pedig olyan valék, mint a mészárszékre hurcolt szelíd bárány, és nem tudtam, hogy ilyen terveket szőttek ellenem, mondván: Pusztítsuk el e fát gyümölcsével együtt; irtsuk ki ezt az élők földéből, hogy még a nevét se emlegessék többé!” (Jer. 11,16-19).

És Ézsaiás is Róla – Krisztusról - szól: „Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a maga útját járta. De az ÚR őt sújtotta mindnyájunk bűnéért. Kínoztatott, pedig alázatos volt, és száját nem nyitotta meg, mint bárány, mely mészárszékre vitetik, és mint juh, mely megnémul az őt nyírók előtt; és száját nem nyitotta meg! A fogságból és ítéletből ragadtatott el, és kortársainál ki gondolt arra, hogy kivágatott az élők földéből, hogy népem bűnéért, azaz céltévesztéséért lőn rajta vereség?!” (Ésa. 53,6-8).

Róm. 11,25 Mert nem szeretném, hogy ne tudjátok. Sőt fontosnak tartom, hogy ne a magatok eszétől vezettessétek magatokat, hanem akarom, hogy értsétek meg atyámfiai, testvéreim ezt a titkot. Hogy magatokat el ne hitessétek, és nehogy egyéni véleményetekre hagyatkozva el ne bízzátok magatokat, hogy a megkeményedés, a megátalkodottság, a vakság, konokság, és érzéketlenné válás Izraelre nézve csak részben történt. Vagyis Izráelnek csak egy részét érte, hogy részleges megkövesedés támadt Izraelen mindaddig ameddig a pogányok, azaz a nemzetekből kiválók teljessége be megyen, vagyis teljes számban meg nem tér.

Róm. 11,26 És így az egész Izráel megtartatik, vagyis üdvözül, amint meg van írva: Eljön Sionból a Szabadító* a Megmentő és eltörli, elveszi, eltávolítja Jákobtól a gonoszságukat, vagyis az istentelenséget, a hitetlenséget, és elvetemültséget, és az istentelen gyakorlatokat**

*Szabadító (rüomai): Megmentő.

**Ézsaiás így prófétál erről: „És félik napnyugattól fogva az Úrnak Jahvénak, az Örökkévalónak nevét, és naptámadattól az ő dicsőségét, mikor eljő, mint egy sebes folyóvíz, amelyet az Úr, Jahve szele hajt. És eljő Sionnak a megváltó, a Megmentő, és azoknak, akik Jákóbban megtérnek hamisságukból, szól az Úr. És én ővelük ily szövetséget szerzek, szól az Úr: Szellemem, amely rajtad nyugszik, és beszédeim, amelyeket szádba adtam, el nem távoznak szádból, és magodnak szájából, és magod magvának szájából, így szól az Úr, mostantól mindörökké!” (Ésa. 59,19-21)

„Ez által nyer engesztelést Jákób bűne, és ez lesz vétke eltávolításának a gyümölcse: Olyanná teszi az oltár minden kövét, mint az összetört mészkövek: nem lesznek többé szent fák, sem tömjénező oltárok!” (Ézs. 27.9)

„Bizony Te elrejtőzködő Isten vagy, Izráelnek Istene, szabadító üdvözítő! Izráelt megszabadítja az ÚR örökké tartó szabadságra. Nem ér benneteket szégyen és gyalázat soha többé. Ezt mondja az ÚR Jahve, aki az eget teremtette, ő, az Isten, aki a földet formálta, alkotta és megszilárdította, nem kietlennek teremtette, hanem lakóhelynek formálta: Én vagyok az ÚR, nincs más! (Ésa. 45,15.17-18).

Róm. 11,27 És ez nékik az én szövetségem, vagyis akkor én ilyen szövetséget kötök velük, midőn megbocsátom, eltörlöm, megszüntetem az ő bűneiket, azaz az ő céltévesztésüket*

*Jeremiás így prófétál erről: „Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr; és új szövetséget kötök az Izráel házával és a Júda házával. Nem ama szövetség szerint, amelyet az ő atyáikkal kötöttem az napon, amelyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Egyiptom földéből, de akik megrontották az én szövetségemet, noha én férjük maradtam, azt mondja az Úr. Hanem ez lesz a szövetség, amelyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejükbe helyezem, és az ő szívükbe írom be, és Istenükké leszek, ők pedig népemmé lesznek. És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem” (Jer. 31,31-34).

Az apostol pedig idézi a próféciát: „Mert dorgálván őket, így szól: Ímé napok jőnek, ezt mondja az Úr, és az Izráel házával és Júdának házával új szövetséget kötök. Nem azon szövetség szerint, amelyet kötöttem az ő atyáikkal ama napon, mikor kézen fogtam őket, hogy kivezessem Egyiptomból, mert ők nem maradtak meg abban az én szövetségemben, azért én sem gondoltam velük, mondja az Úr. Mert ez az a szövetség, melyet kötök az Izráel házával, ama napok multán, mond az Úr: Adom az én törvényemet az ő elméjükbe, és az ő szívükbe írom azokat, és leszek nekik Istenük, és ők lesznek nekem népem. És nem tanítja kiki az ő felebarátját és kiki az ő atyafiát, mondván: Ismerd meg az Urat; mert mindnyájan megismernek engem a kicsinytől nagyig. Mert megkegyelmezek álnokságaiknak, és az ő bűneikről és gonoszságaikról meg nem emlékezem. Mikor újról beszél, óvá tette az elsőt; ami pedig megavul és megvénhedik, közel van az enyészethez” (Zsid. 8,8-13).

Az Úr Jézus is hivatkozik a próféciára, kijelentve annak értelmét is: „Meg van írva a prófétáknál: És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek. Valaki azért az Atyától hallott, és tanult, én hozzám jő” (Ján. 6,45).

Aki pedig az Úr Jézushoz jön, arról azt mondja az Ige: „És néktek kenetetek van a Szenttől, és mindent tudtok. Ki a hazug, ha nem az, aki tagadja, hogy Jézus a Krisztus? Ez az Antikrisztus, mert tagadja az Atyát és a Fiút. Aki tagadja a Fiút, azé nem lehet az Atya sem. Aki vallja a Fiút, azé az Atya is. Amit tehát ti kezdettől fogva hallottatok, az maradjon meg bennetek! Ha megmarad bennetek az, amit kezdettől fogva hallottatok, akkor megmaradtok ti is a Fiúban és az Atyában. De bennetek megvan az a kenet is, amelyet tőle kaptatok, ezért nincs szükségetek arra, hogy valaki tanítson titeket; sőt amire az ő kenete tanít meg titeket, az igaz, és nem hazugság; és ahogyan megtanított titeket, úgy maradjatok meg őbenne” (1 Ján. 2,20.22-24.27).

És aki Őbenne marad, arról így szól az Írás: „Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden. Mindez pedig Istentől van, aki minket magával megbékéltetett a Jézus Krisztus által, és aki nékünk adta a békéltetés szolgálatát; Minthogy az Isten volt az, aki Krisztusban megbékéltette magával a világot, nem tulajdonítván nékik az ő bűneiket, és reánk bízta a békéltetésnek igéjét” (2Kor. 5,17-19)

Ez vonatkozik Izráelre is: „Mert nincs különbség zsidó meg görög között; mert ugyanaz az Ura mindeneknek, aki kegyelemben gazdag mindenekhez, akik őt segítségül hívják. Amint meg van írva: „Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül” (Róm. 10,12-13).

Róm. 11,28 Az evangéliumra nézve, vagyis az örömüzenetnek megfelelően most ugyan ellenségek hozzátok, de a isteni kiválasztásra nézve, vagyis a kiválasztás szerint szerelmetesek, kedveltek, drágák az ősatyákért*

*Az Úr szava a zsidókhoz: „Nem azért szeretett titeket az Úr, sem nem azért választott titeket, hogy minden népnél többen volnátok; mert ti minden népnél kevesebben vagytok, hanem azért, mert szeret benneteket az ÚR, és megtartja azt az esküt, amelyet atyáitoknak tett. Ezért hozott ki benneteket az ÚR erős kézzel, és ezért váltott ki a szolgaság házából, Egyiptom királyának, a fáraónak kezéből. Tudd meg tehát, hogy a te Istened, az ÚR az Isten. Állhatatos Isten ő, aki hűségesen megtartja szövetségét ezer nemzedéken át is, azok iránt, akik szeretik őt és megtartják parancsolatait. De megfizet azoknak személy szerint, akik őt gyűlölik, elvesztvén őket; nem késlekedik az ellen, aki gyűlöli őt, megfizet annak személy szerint” (5 Móz. 7,7-10).

„Íme, az Úré, Istenedé az ég és az egeknek egei, a föld és minden rajta levő. De egyedül a ti atyáitokat kedvelte az Úr, hogy szeresse őket, és az ő magvukat: „… aki a Krisztus” (Gal. 3,16.)

 titeket választott ki ő utánuk minden nép közül, amint e mai napon is látszik. Metéljétek azért körül a szíveteket, és ne legyetek többé keménynyakúak! Mert Istenetek, az ÚR, istenek Istene és uraknak Ura. Ő a nagy, erős és félelmes Isten, aki nem személyválogató, és akit nem lehet megvesztegetni” (5 Móz. 10,14-17).

„Mert ezt mondja az Úr Júda és Jeruzsálem férfiainak: Szántsatok magatoknak új ugart, és ne vessetek tövisek közé! Metéljétek magatokat körül az Úrnak, és távolítsátok el szívetek előbőreit, Júda férfiai és Jeruzsálem lakosai, hogy fel ne gyulladjon az én haragom, mint a tűz, és olthatatlanul ne égjen a ti cselekedeteitek gonoszsága miatt” (Jer. 4,3-4).

Az apostolon keresztül nyitja meg Igéjét az Úr: „Őrizkedjetek az ebektől, őrizkedjetek a gonosz munkásoktól, őrizkedjetek a megmetélkedéstől: Mert mi vagyunk a körülmetélkedés, akik Szellemben szolgálunk az Istennek, és a Krisztus Jézusban dicsekedünk, és nem a hústestben bizakodunk” (Fil. 3,2-3).

Így teljesül be az ígéret: „És körülmetéli az Úr, a te Istened a te szívedet, és a te magodnak szívét, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, hogy élj” (5 Móz. 30,6)

„Mert nem az a zsidó, aki külsőképen az; sem nem az a körülmetélés, ami a hústesten külsőképen van: Hanem az a zsidó, aki belsőképen az; és a szívnek Szellemben, nem betű szerint való körülmetélése az igazi körülmetélkedés; amelynek dicsérete nem emberektől, hanem Istentől van (Róm. 2,28-29).

Róm. 11,29 Mert megbánhatatlanok és visszavonhatatlanok az Istennek ajándékai, vagyis Isten kegyelme és a Szellem megnyilvánulása és az ő elhívása*

*És ha – kérdezi az apostol: „De hát, hogyha némelyek nem hittek? Vajon azoknak hitetlensége és engedetlensége nem teszi-e hiábavalóvá, és hatálytalanná az Istennek hűségét? Nem lehet pedig, hogy meghiúsult, vagy kudarcot vallott, megdőlt, megbukott, erejét vesztett legyen az Isten beszéde / igéje. Mert nem mindnyájan izráeliták azok, kik Izráeltől valók” (Róm. 3,3; Róm. 9,6)

Mert: „Ha hitetlenkedünk, ő hű marad: ő magát meg nem tagadhatja” (2 Tim. 2,13). 

Már a prófécia is így szól az Úrról: „Izráel fenséges Istene nem hazudik, és nem is bán meg semmit, mert nem ember ő, hogy megbánjon valamit” (1Sám. 15,29).

Mert: „Nem ember az Isten, hogy hazudjék és nem embernek fia, hogy megváltozzék, vagy hogy bármit megbánna.  Mond-é ő valamit, hogy meg ne tenné? Igér-é valamit, hogy azt ne teljesítené?” (4 Móz. 23,19).

Róm. 11,30 Mert miképpen ti egykor engedetlenkedtetek* és nem hittetek az Istennek, és nem hallgattatok szavára, most pedig irgalmasságot, és könyörületet nyertetek az ő engedetlenségük, és az ő hitetlenségük miatt**

*Mert bizony engedetlenek, és hitetlenek voltatok, írja az apostol: „Mert valamikor mi is esztelenek, engedetlenek, tévelygők voltunk, különféle kívánságok és élvezetek rabjai, gonoszságban és irigységben élők, egymástól gyűlöltek és egymást gyűlölők” (Tit. 3,3).

„Melyekben jártatok, és éltetek egykor e világ folyása, vagyis e létkorszak szokása, és életmódja szerint, a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint, igazodva a levegő birodalmának fejedelméhez. Ama szellem szerint, mely most az engedetlenség és hitetlenség fiaiban munkálkodik, és működik” (Eféz. 2,2).

**És ti – mondja a pogányoknak, vagyis a nemzetekből valóknak – az apostol: „Akik hajdan nem nép voltatok, most pedig Isten népe vagytok; akik nem kegyelmezettek voltatok, mert egykor könyörület nélkül éltetek, nem nyertetek irgalmat, most pedig kegyelmezettek vagytok, mert könyörületet nyertetek, irgalomra találtatok” (1Pét 2:10).

 Az engedetlen Izráelről pedig így szól az Ige: „Halljátok meg, egek, figyelj ide, föld, mert az ÚR szól: Fiaimat fölneveltem, fölmagasztaltam, de ők elpártoltak tőlem! Az ökör ismeri gazdáját, a szamár is urának jászlát, de Izráel nem ismer, népem nem ért meg engem. Jaj, vétkes nemzet, bűnnel terhelt nép! Gonosz utódok, romlott fiak! Elhagyták az Urat, megvetették Izráel Szentjét, elfordultak tőle! Minél több verést kaptok, annál jobban ellenkeztek! Egészen beteg már a fej, egészen gyenge már a szív. Tetőtől talpig nincs rajta ép hely, csupa zúzódás, kék folt és gennyes seb. Nem nyomták ki, nem kötözték be, olajjal sem gyógyították” (Ésa. 1,2-6).

Mert: „Ezeknek a gondolkozását e világ istene megvakította, mert hitetlenek, és így nem látják meg a Krisztus dicsőségéről szóló evangélium világosságát, aki az Isten képmása” (2Kor. 4,4).

Róm. 11,31 Azonképpen ők is most engedetlenkedtek, és hitetlenek lettek, hogy a ti irgalmasságba jutásotok folytán ők is irgalmasságot nyerjenek, vagyis hogy egykor majd kegyelmet nyerjenek az Istennek veletek tett kegyelme által*

*És akkor teljesedik be a prófécia:  „…. E napokban lesz az, hogy a minden nyelvű pogányok közül tíz ember ragad egy zsidó férfiúba s ragad annak ruhája szélébe, mondván: Hadd menjünk veletek, mert hallottuk, hogy veletek van az Isten!” (Zak. 8,23).

És hogy ki a zsidó, erről az apostolon keresztül hangzik a kijelentés: „Mert nem az a zsidó, aki külsőképpen, vagyis szemmel láthatóan az. Sem nem az a körülmetélés, ami a hústesten külsőképpen van és látható: Hanem az a zsidó, vagyis az számít zsidónak, aki belsőképpen, vagyis titkos belsejében az; és a szívnek Szellemben, nem betű szerint való körülmetélése az igazi körülmetélkedés, amelynek dicsérete nem emberektől, hanem Istentől van, Istentől jön, és származik” (Róm. 2,28-29).

Róm. 11,32 Mert az Isten minden embert engedetlenség, azaz hitetlenség, csökönyös és lázadó makacsság alá rekesztett, vagyis mindnyájukat a hitetlenségbe hagyta merülni, és összezárta = közös helyzetbe hozta annak érdekében, hogy mindnyájukon könyörüljön, és irgalmazzon*

*Az engedetlenség alá rekesztés oka: „Mi tehát az igazság? Mentegetőzünk? Egyáltalában nem! Hiszen előbb már kimondtuk azt az ítéletet, hogy zsidók és görögök, azaz pogányok mindnyájan engedetlenségben vannak” (Róm. 3,9)

Mert: „… az Írás mindenkit engedetlenség alá rekesztett, hogy az ígéret a Jézus Krisztusban vetett hit alapján adassék azoknak, akik hisznek. Mielőtt pedig eljött a hit, a törvény őrzött bennünket, egybezárva az eljövendő hit kinyilatkoztatásáig. Tehát a törvény, nevelőnk volt Krisztusig, hogy hit által igazuljunk meg. De miután eljött a hit, többé nem vagyunk a nevelőnek alávetve. Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. Akik Krisztusba meritkeztetek be, Krisztust öltöttétek magatokra. Nincs zsidó, sem görög; nincs szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban. Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök” (Gal. 3,22-29).

Róm. 11,33 Óh Isten gazdagságának, bölcsességének és tudományának mélysége! És Isten szélsőséges és túl nem szárnyalható állapota, és rejtélye. Mely igen kikutathatatlanok, kifürkészhetetlenek, és megfoghatatlanok az Ő szándékai, döntései, s kinyomozhatatlanok, és megvizsgálhatatlanok az ő útjai, és módszerei, tevékenysége!*

*Így szól az Úr: „Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utjaitok nem az én utjaim - így szól az ÚR. Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én utjaim a ti utjaitoknál, és az én gondolataim a ti gondolataitoknál” (Ézs. 55,8-9).

Ő az: „Aki nagy, végére mehetetlen dolgokat művel, és csodákat, amiknek száma nincsen” (Jób. 5,9).

Jóbtól ezt kérdezik barátai: „Ki tudod-e találni, mi az Isten titka? A Mindenható tökéletességéig eljuthatsz-e? Magasabb az égnél: mit teszel tehát? Mélyebb az alvilágnál; hogy ismerheted meg? Hosszabb annak mértéke a földnél, és szélesebb a tengernél” (Jób. 11,7-9).

Dávid így imádkozik: „Mely nagyok Uram a te műveid, igen mélységesek a te gondolataid! Az ostoba ember nem ismeri fel, az esztelen nem érti meg” (Zsolt. 92,6-7).

„Csodálatos előttem e tudás, magasságos, nem érthetem azt” (Zsolt. 139,6).

A prófétán keresztül ezt kérdezi az Úr: „Hát nem tudod-e és nem hallottad-e, hogy örökkévaló Isten az Úr, aki teremté a föld határait? Nem fárad, és nem lankad el; végére mehetetlen bölcsessége!” (Ésa. 40,28).

Az apostol így imádkozik a szentekért, egyben azt is kijelenti a Szent Szellem, hogy hogyan lehet Istent, és az Ő bölcsességét megismerni. Az Úr: „… adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy hatalmasan megerősödjék bennetek a belső ember az ő Szelleme által. Hogy lakozzék a Krisztus a hit által a ti szívetekben.  A szeretetben meggyökerezvén és alapot vevén, hogy megérthessétek minden szentekkel egybe, mi a szélessége és hosszúsága és mélysége és magassága az Isten jóvoltának, és így megismerjétek Krisztusnak minden ismeretet meghaladó szeretetét, hogy teljességre jussatok, az Isten mindent átfogó teljességéig” (Eféz. 3,16-19).

„…hogy szívükben megerősödve és a szeretetben egyesülve eljussanak a tökéletes megismerés teljes gazdagságára: Isten titkának, Krisztusnak a megismerésére. Benne rejlik a tudomány és a bölcsesség minden kincse elrejtve”(Kol. 2,2-3).

Mert: „Isten dicsősége az, hogy a dolgokat elrejti. A királyok dicsősége az, hogy a dolgokat kikutatják” (Péld. 25,2).

Ez Isten gyermekeinek dolga, hiszen az Úr Jézus Krisztus: „…tett minket királyokká és papokká az ő Istenének és Atyjának…” (Jel. 1,6).

Róm. 11,34 Mert kicsoda ismerte meg az Úr értelmét, szándékát, elgondolását, elhatározását? Vagy kicsoda volt néki tanácsosa, és tanácsot ki adott neki?*

*Ézsaiáson keresztül így szól a Szent Szellem: „Kicsoda igazgatta az Úr Szellemét, és ki oktatta Őt, mint tanácsosa? Kivel tanácskozott, ki világosította fel őt? Ki tanította meg a helyes eljárásra, ki tanította tudományra, és ki oktatta értelmes cselekvésre?” (Ésa. 40,13-14).

És folytatja Jóbon keresztül: „Ki kérheti tőle számon magatartását? Ki meri azt mondani róla, Igazságtalanságot cselekedtél?” (Jób. 36,23).

Csak az értheti az Úr szándékát, akaratát, aki Krisztusban van, és telve van a Krisztus beszédével, igéjével: „Érzéki ember azaz: pusztán emberi, testi, vagyis olyan ember, akinek életét a saját emberi értelme, akarata, érzelmei irányítják, pedig nem foghatja meg, és nem fogja fel, ezért nem fogadja be az Isten Szellemének dolgait: mert bolondságok néki, mert balgaságnak tartja, oktalanság, ostobaság, azaz képtelenség az számára. Meg sem értheti, mert nem képes, és nem is lehetséges számára, hogy megértse, és megismerje, mivelhogy szellemileg kellene megvizsgálni. Noha a szellemi ember mindent megítél, vagyis mindent alaposan megvizsgál, de őt nem ítéli meg senki, vagyis ő maga azonban senki vizsgálata alá nem esik. Mert ki ismerte meg, ki látta át, és érte fel úgy az Úr gondolatát, értelmét, hogy Őt kioktathatná, vagy taníthatná? Bennünk pedig Krisztus értelme, gondolkozásmódja, megértése van. [Más fordítás: Mi azonban birtokában vagyunk Krisztus értelmének]”(1 Kor. 2,14-16).

Róm. 11,35 Avagy kicsoda adott előbb néki, hogy annak visszafizesse azt? És ki kölcsönzött neki, hogy visszakövetelhetné tőle?*

*Maga az Úr is azt kérdezi: „Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? Ami az ég alatt van, mind enyém!”(Jób. 41,11).

Róm. 11,36 Mert Őtőle, Őáltala és Őreá nézve vannak mindenek. Mert Belőle jött elő, rajta keresztül megy és Őfelé halad minden, és Beléje torkollik a mindenség. Övé a dicsőség mindörökké, a dicsőség Neki jár az örökkévalóságban is. Ámen*

*Az apostol vallástétele: „… nekünk egy Istenünk van, az Atya, akitől van a mindenség, mi is Őbenne; és egy Urunk, a Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, mi is Őáltala” (1 Kor. 8,6).

„Minden Őáltala lett és nála nélkül semmi sem lett, ami lett” (Jn. 1,3).

„Mert Őbenne teremtetett minden, ami van a mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek, akár uraságok, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok; mindenek Őáltala és Őreá nézve teremttettek; És Ő előbb volt mindennél, és minden Őbenne áll fenn” (Kol. 1,16-17). 

„…akit tett mindennek örökösévé, aki által a világot is teremtette, Ő Isten dicsőségének a kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget, aki miután minket bűneinktől megtisztított, a mennyei Felség jobbjára ült” (Zsid. 1,1-3).

„Hiszen egy atyánk van mindnyájunknak, egy Isten teremtett bennünket!” (Mal. 2,10).

Az apostol megvallja a prófétai szót: „Egy az Istene és Atyja mindeneknek; ő van mindenek felett, és mindenek által, és mindenekben” (Eféz. 4,6).

Ne sírj, mert:

Ima.

„Szabadításodra vágyom, URam, törvényedben gyönyörködöm.

Tartsd meg életemet, hogy dicsérhesselek, és döntéseiddel segíts engem!” 

(Zsolt. 119,174-175)

Steve McVey: Időnként arra van szükségünk, hogy kevesebbet tegyünk

A Biblia szerint nem Isten létezik értünk, hanem mi létezünk Őmiatta. Ahogyan Jeff Imbach fogalmazza: „Ez Isten élete és Isten célja, az élet folyója bennünk.

Nem mi indítottuk el ezt a folyamot és nem mi tartjuk fenn az áramlását.”

Gyermekkoromtól kezdve sokáig azt gondoltam, hogy Istennek van egy részletes terve, amiben minden tennivalónk szerepel, amit szeretné, ha életünkben elvégeznénk. Azt hittem, úgy hagyhatjuk el ezt a világot, hogy tudjuk „megharcoltuk a jó harcot”, ha minden ránk bízott teendőnket elvégeztük. Azonban, már egy jó ideje tudom, hogy az Isten szerint való cselekedeteink mind az Ő bennünk áramló életének a következményei és nem a mi erőlködésünk eredménye.

Az viszont csak mostanában vált számomra nyilvánvalóvá, hogy azzal is Őt dicsőítjük, ha nem teszünk olyan dolgokat, amikre nem vezet minket. Sokunk számára sokkal könnyebb tenni, mint nem tenni. Rájöttem, hogy Isten nem azt várja tőlem, hogy tegyem meg a dolgokat, amik az „isteni tennivalók listáján” szerepelnek. Sőt, épp ellenkezőleg, nagy meglepetésemre Ő azt akarta, hogy húzzak ki számos olyan dolgot, amit azon igyekezetemben vettem fel a listára, hogy minél többet megtegyek. Sokunk számára a „Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!” (Zsoltárok 46:11) a legnehezebb parancs.

Olykor a válasz a legmélyebb szükségünkre akkor érkezik, amikor megértjük, hogy a legjobb módja annak, hogy előrébb jussunk az, ha visszavonulunk, és észben tartjuk, hogy Isten útjai nem a mi útjaink. Minthogy nem tudjuk biztosan, hogyan jussunk el oda, ahova szeretnénk, egyre gyorsabban és gyorsabban megyünk. Ugyan semmit nem érünk el, de jól kifárasztjuk magunkat. Azon való igyekezetünkben, hogy elérjük a céljainkat, egyre inkább az állandó cselekvés és erőlködés hajt, ami csak kimerít fizikailag, érzelmileg és szellemileg.

Úgy tűnik, hajlamosak vagyunk megrekedni a szellemi növekedés egy fázisában, ami egy állandó vallásos buzgólkodást jelent. Pedig arra lenne leginkább szükségünk, hogy abbahagyjuk a futkosást, leüljünk és csendben legyünk. Amikor megtesszük ezt az egyszerű lépést, Isten meg fogja mutatni az erdőből kivezető utat és visszavisz a főútra, Krisztus nyugalmába.

http://www.ahitatok.hu/steve-mcvey/624-idonkent-arra-van-szuksegunk-hogy-kevesebbet-tegyunk.html

Steve McVey

                                                                    Magyar fordítás: ahitatok.hu

Morzsák az élet kenyeréből

Értékesebb egy hibás gyémánt, mint egy tökéletes kavics. 

Összegyűjtötte: Vida Sándor

Reinhard Bonnke - Napi gondolatok

Jézus evangéliuma az egyetlen olyan fegyver, amivel ha eltalálunk egy halott embert, az életre kel. REINHARD BONNKE

Az egyik országos csatorna meghívott egy tévé vitára vallási témákban. Adás közben a beszélgetés hirtelen a lóversenyre terelődött - egy olyan témára, amelyről édeskeveset tudok. Aztán valami átvillant a szellememen, és a moderátorhoz fordulva ezt mondtam neki: „Tudja, én minden pénzemet feltettem Fehér Lóra, a Jelenések könyvéből.” Ő furcsán nézett rám, és visszakérdezett: „Fehér Lóra, a Jelenések könyvéből?” Szegény ember, totál nem volt képben, és zavarában megkérdezte tőlem, hogy ki a zsokéja. Azt feleltem: „A Jelenések 19. leírja a zsoké nevét: „Hű és Igaz, az Isten Igéje”. Jézus Krisztus, Isten Fia”. Aztán még gyorsan hozzátettem, hogy világos legyen: „Nem csak minden pénzemet tettem fel rá; az egész életemet, a sorsomat tettem fel Jézusra, mert tudom, hogy ő a biztos befutó!” 'Tuti tipp', ahogy a versenypályán mondják. A mi futamunk a célnál kezdődik, ott kapcsolódunk be a versenybe. Jézussal győztesek vagyunk! Ő az Örök és Egyetemes Győztes, aki azt mondja: „Veletek vagyok minden napon, a világ végezetéig.” 

REINHARD BONNKE

BIBLIA

BIBLIA

Fényed minden csillagot túl ragyog

91-es ZSOLTÁR.

Római levél 10. fejezet: KRISZTUS A TÖRVÉNY VÉGE. (revideált)

Róm. 10,1 Atyámfiai, testvérek! Szívem szerint kívánom, és óhajtom és Istentől könyörgöm, az Izráel üdvösségét.

Róm. 10,2 Mert bizonyságot teszek felőlük, és tanúskodom mellettük,

hogy Isten iránt való buzgóság van bennük, de nem megismerés, vagyis nem felismerés szerint. Mert ez a nem ismerők buzgósága.

Róm. 10,3 Mert az Isten igazságát, vagyis az Istentől eredő megigazulást nem ismervén, nem ismerték el, és nem értették meg, és az ő tulajdon igazságukat, vagyis a maguk igazságos voltát igyekezvén érvényesíteni, és elismertetni, az Isten igazságának, az Istentől eredő megigazulásnak nem engedelmeskedtek, és nem vetették, nem rendelték alá magukat*

*És kifejti az apostol, hogy Izráel miért nem fogadta el az Isten által adott megigazulást: „Mit mondunk hát? Azt, hogy a pogányok, vagyis a nemzetek, akik a megigazulásra nem törekedtek, és a megigazulást nem követték, a megigazulást elnyerték, megragadták, és így birtokul kapták, még pedig a hitből való megigazulást. Izráel ellenben, mely a megigazulás törvényét követte, amely törekedett a törvényből eredő megigazulásra, nem jutott el a megigazulás törvényére. Miért? Azért, mert nem hitből keresték. Mert nem hitből akarták ezt elérni, hanem mintha a törvény cselekedeteiből volna…” (Róm. 9,30-32).

Isten viszont úgy rendelkezett, hogy: „… annak, aki nem fáradozik, hanem hisz abban, aki az istentelent megigazítja, az ő hite tulajdoníttatik igazságul. Azért hitből, hogy kegyelemből legyen; hogy erős legyen az ígéret az egész magnak; nemcsak a törvényből valónak, hanem az Ábrahám hitéből valónak is, aki mindnyájunknak atyánk”„Istennek igazsága pedig a Jézus Krisztusban való hit által mindazokhoz és mindazoknak, akik hisznek. Mert nincs különbség” (Róm. 4,5-6; 3,22).

Mert: „tudjuk, hogy az ember nem a törvény cselekedetei alapján igazul meg, hanem a Krisztus Jézusba vetett hit által. Ezért mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hit, és nem a törvény cselekvése által, mert a törvény cselekvése által nem igazul meg egy hústest sem. (Róm. 10,6-10; Gal. 2,16).

Az apostol bizonyságtétele a testi Izráelről: „Micsoda tehát? Amit Izráel keres, azt nem nyerte meg: a választottak ellenben megnyerték, a többiek pedig megkeményíttettek” (Róm. 11,7).

„Hogy a törvénynek igazsága beteljesüljön bennünk, kik nem hústest szerint járunk és élünk, hanem Szellem szerint. Akiknek járását-kelését nem a hús vezérli, hanem a Szellem. (Róm. 8,4).

És így folytatja az apostol: „Hiszen azt tartjuk, és valljuk, hogy hit által igazul meg az ember, a törvény cselekvésétől függetlenül” (Róm. 3,28).

„Hogyan lehetséges akkor a dicsekvés? Lehetetlenné vált. Milyen törvény által? A cselekedeteké által? Nem, hanem a hit „törvénye” által” „hogy egyetlen ember, egyetlen hústest se dicsekedjék az Isten színe előtt” (Róm. 3,27;1Kor. 1,29).

„Mert ő szabadított meg minket, és ő hívott el szent hívással, nem a mi cselekedeteink alapján, hanem saját végzése és kegyelme szerint, amelyet még az idők kezdete előtt Krisztus Jézusban adott nekünk” (2Tim. 1,9)

Róm. 10,4 Mert a törvény vége, bevégzése, végcélja, beteljesedése, megszűnése, befejeződése Krisztus, minden hívőnek, - vagyis mindenkinek, aki hisz – megigazulására*

*Ugyanis: „… az Írás mindenkit bűn alá rekesztett, hogy az ígéret a Jézus Krisztusban vetett hit alapján adassék azoknak, akik hisznek. Mielőtt pedig eljött a hit, a törvény őrzött bennünket, egybezárva az eljövendő hit kinyilatkoztatásáig. Ekként a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett, hogy hitből igazuljunk meg. De minekutána eljött a hit, nem vagyunk többé a vezérlő mester alatt. Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. Akik Krisztusba meritkeztetek be, Krisztust öltöttétek magatokra. Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban. Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök” (Gal. 3,22-29).  

És folytatódik a kijelentés: „Mert úgy szerette Isten e világot , hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, el ne pusztuljon, hanem örök élete legyen, örök életetet birtokoljon. Aki hiszen, vagyis aki hitre jut Őbenne, nem marad a kárt hozó - a sátán - hatalma alatt. Aki pedig nem hisz, nem jut hitre, vagyis végleg elutasította Őt, marad a kárt hozó a - sátán - hatalma alatt, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében” (Ján. 3,16.18).

Róm. 10,5 Mert Mózes a törvényből való igazságról, azaz megigazulásról azt írja, hogy aki azokat cselekszi, megtartja, betölti, teljesíti, él azok által*

*A mózesi törvény így hangzott: „Őrizzétek, és tartsátok meg azért az én rendeleteimet és az én döntéseimet, és végzéseimet, amelyeket ha megcselekszik az ember, él azok által. Én vagyok az Úr” (3 Móz. 18,5).

És a prófétán keresztül megerősíti a Szent Szellem a kijelentést. Mert aki: „Az én parancsolatimban jár és rendelkezéseim szerint él, és törvényeimet megőrzi, megtartja és hűségesen teljesít; ez az igaz, ő élvén él, ezt mondja az Úr Isten” (Ezék. 18,9).

Egy törvénytudó az Úr Jézus kérdésére így válaszol a törvényről: „…Szeresd, az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, vagyis teljes bensődből, teljes életeddel, és minden erődből  és minden gondolatoddal. És szeresd a te felebarátodat, és a legközelebbi embertársadat, és szomszédodat is, mint önmagadat. Monda pedig annak: Jól, helyesen feleltél; ezt cselekedd, és élsz” (Luk. 10,27-28).

És Pál apostolon keresztül jelenti ki a Szent Szellem az egyetlen törvényt, a hit törvényét: „Hiszen azt tartjuk, és állítjuk, hogy hit által igazul meg az ember, a törvény cselekvésétől függetlenül” (Róm. 3,28).

És: „Az igaz, vagyis a megigazult ember pedig hitből él…” (Zsid. 10,38).

Így vallja meg Pál apostol a hitét: „Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, vagyis a tettei alapján, hanem a Jézus Krisztusban való hit által, azaz Jézus Krisztus hite által. Mi is Krisztus Jézusban hittünk, és elfogadtuk Jézus Krisztus hitét, hogy megigazuljunk, vagyis igazzá váljunk a Krisztusban való hitből, azaz: Krisztus hite által, és nem a törvény cselekedeteiből. Mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy hústest sem, mert a törvény szerinti tettek senkit sem tesznek igazzá” (Gal. 2,16).

Mert Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés nem számít, és nem ér semmit, sem a körülmetéletlenség, hanem csak a szeretet által munkálkodó hit” (Gal. 5,3-6).

Mert: „Aki pedig nem fáradozik, nem visz végbe tetteket; és nem munkálkodik, hanem hisz abban, aki megigazítja, vagyis megigazulttá nyilvánítja az istentelent, - azokat, akikben nincs Isten, az Isten nélkül élőket - annak a hite számít és tulajdoníttatik igazságnak, vagyis megigazulásul, az Isten kegyelmének végzése szerint. Azért hitből, hogy kegyelemből legyen; hogy erős legyen az ígéret az egész magnak; nemcsak a törvényből valónak, hanem az Ábrahám hitéből valónak is, aki mindnyájunknak atyánk”„Istennek igazsága pedig a Jézus Krisztusban való hit által mindazokhoz és mindazoknak, akik hisznek. Mert nincs különbség” (Róm. 4,5-6; 3,22).

És az apostol folytatja: „Mert ugyanis az előbbi parancsolat eltöröltetik, mivelhogy erőtelen és haszontalan, és használhatatlan” (Zsid. 7,18)

Róm. 10,6 A hitből való, a hitből eredő, származó, és fakadó igazság, azaz megigazulás pedig így szól: Ne mondd, és ne kérdezd a te szívedben, azaz a bensődben, kicsoda megy föl a mennybe? Azért tudniillik, hogy Krisztust aláhozza, vagyis lehozza.

Róm. 10,7 Avagy: Kicsoda száll és megy le a feneketlen mélységbe?* Hogy Krisztust a halálból, vagyis a holtak országából, a halottak közül, akikből hiányzik az élet, felhozza és visszahívja**

*Mélységbe (ábüszszosz): - aljzat nélküli, feneketlen, mélység. az Abüsszosz” mély, feneketlen árok, szakadék. Egyidejűleg-elmerült. A lemerült káoszra utal.

**Már Mózes így prófétál az Igéről – Aki hústestté lett: „Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda hág fel érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt? Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt? Sőt felette közel van hozzád ez ige: a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt” (5 Móz. 30,12-14).

És Péter apostol folytatja a kijelentést: „Mert Krisztus… halálra adatott hústest szerint, de megeleveníttetett Szellem szerint. Így ment el a börtönben levő szellemekhez is, és prédikált azoknak, akik egykor engedetlenek voltak, amikor az Isten türelmesen várakozott a Noé napjaiban a bárka készítésekor” „Mert azért hirdettetett az evangélium a holtaknak is, hogy megítéltessenek emberek szerint hústestben, de éljenek Isten szerint szellemben” (1 Pét. 3,18-20; 4,6).

Pál apostolon keresztül jelenti ki az Úr, hogy hova szállott le: „Ez okáért mondja az Írás: Fölmenvén a magasságba… Az pedig, hogy fölment, mit jelentene mást, mint hogy előzőleg le is szállt erre a földre. Aki leszállott vala, ugyanaz, aki fel is ment, feljebb minden egeknél, hogy mindeneket, vagyis a mindenséget betöltsön, és teljessé tegyen” (Eféz. 4,8-10).

Az Evangélium jelenti ki, hogy hol van a holtak országa, az alvilág, a börtön, ahol sötétségben, és a halál árnyékában élnek, ahová eljött a testté lett Ige, hirdetve a szabadulást: „Zebulonnak földje és Naftalinak földje, a tenger felé, a tenger menti út, a Jordánon túl, vagyis a túlsó parton. A pogányok, azaz a nemzetek Galileája. A nép, amely sötétségben ül vala, láta nagy világosságot, nagy fényt, és akik a halálnak földében, országában, és árnyékában ülnek és laknak vala, azoknak világosság támada, fény virradt rájuk; (Más fordítás: a sötétségben lakó nép nagy fényt látott, s a halál országában és árnyékában lakók felett fény ragyogott fel!). Ettől fogva kezde Jézus prédikálni, és hirdetni, és ezt mondani: Térjetek meg, térjetek új felismerésre, változtassátok meg gondolkozásmódotokat, mert elközelgetett a mennyeknek országa, vagyis Isten királyi uralma” (Mát. 4,15-17)

Ekkor teljesedett be az Ézsaiás prófétán keresztül hangzó ígéret: „De nem lesz, és nem marad mindig sötétség ott, ahol most szorongatás és elnyomás van. Először megalázta Zebulon és Nafthali földjét, de azután megdicsőíti a tenger útját, a tenger felé vivő utat, a Jordán túlsó partját, a Jordánon túli részt, és a pogányok területét. A nép, amely sötétségben jár vala, lát nagy világosságot; akik lakoznak a halál árnyékának földében, fény, és világosság ragyog fel fölöttük! (Ésa. 9,1-2).

Az Evangélium kijelentése a megjelent világosságról: „Kezdetben már vala az Ige és az Ige vala az Istennél, és Isten maga vala az Ige. Ő kezdetben az Istennél vala. Őbenne vala az örökélet, és az örökélet vala az emberek világossága és fénye. És a világosság, a fény a sötétségben fénylik, világít, felragyog, tündöklik, de a sötétség nem fogadta be azt, nem fogta fel, nem ismerte meg, fel nem tartóztatta, nem tudta megragadni, hatalmába keríteni, elfoglalni, fogva tartani. (Itt a görög szöveg: A sötétség nem tudott erőszakkal úrrá lenni a világosság fölött)” (Ján. 1,1-2.4-5).

Mert: „Az igazi világosság eljött volt már a világba. Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden e világra jövő embert, ő jött el a világba. A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt” (Ján. 1,9-10).

Róm. 10,8 De mit mond tehát az Írás? Közel hozzád a beszéd, az Ige, a kijelentés, kinyilatkoztatás a szádban és a szívedben, vagyis a bensődben van* azaz tudniillik a hit beszéde, a hit igéje, kijelentése, kinyilatkoztatása, amelyet mi hirdetünk, mi prédikálunk**

*És ismét: a törvény így prófétál a Krisztusba vetett hitről, és annak megvallásáról: „Mert ez a parancsolat, amelyet én ma megparancsolok neked, nem megfoghatatlan számodra, és nincs távol tőled. Nem a mennyben van, hogy azt kellene mondanod: Ki megy fel a mennybe, hogy lehozza és hirdesse azt nekünk, hogy teljesíthessük? Nem is a tengeren túl van, hogy azt kellene mondanod: Kicsoda kel át a tengeren, hogy elhozza és hirdesse azt nekünk, hogy teljesíthessük? Sőt inkább nagyon közel van hozzád az ige, a szádban és a szívedben van, teljesítsd hát azt!” (5 Móz. 30,11-14)

Mert azt hirdetjük, hogy: Mindaz, aki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, Istenből született; és mindaz, aki szereti a szülőt, azt is szereti, aki attól született. Abból ismerjük meg, hogy szeretjük az Isten gyermekeit, hogyha az Istent szeretjük, és az ő parancsolatait megtartjuk. Mert az az Isten szeretete, hogy megtartjuk az ő parancsolatait; az ő parancsolatai pedig nem nehezek” (1 Ján. 5,1-3).

**A hit beszéde pedig Isten Igéje: „Mert minden test olyan, mint a fű, és az embernek minden dicsősége olyan, mint a fű virága. Megszárad a fű, és virága elhull: De az Úr beszéde megmarad örökké. Ez pedig az a beszéd, az evangélium, amely néktek hirdettetett” (1 Pét. 1,24-25).

Dávid is erről prófétál, kijelentve azt is, hogy ez által lehet csak újonnan születni: „Irgalmadból újjáéledek, s megtartom szád bizonyságait. Uram, a szavad, a Te Igéd örökké megmarad, és szilárd, mint az ég dicsősége” (Zsolt 119,88-89).

Róm. 10,9 Mert ha a te száddal megvallást teszel,* elismered, ugyanazt mondva az Úr Jézusról, vagyis: Úrnak vallod Jézust, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta, vagyis életre keltette Őt a halálból,** a halottak közül üdvözülsz***

*Az Úr Jézus ígérete: „Valaki azért vallást tesz én rólam az emberek előtt, én is vallást teszek arról az én mennyei Atyám előtt” (Mát. 10,32).

**Azért mert: „… Őt az Isten, miután feloldotta a halál fájdalmait, feltámasztotta, mivel lehetetlen volt, hogy a halál fogva tartsa őt” (Csel. 2,24).

„Annakokáért az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékoza néki oly nevet, amely minden név fölött való; Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére” (Fil. 2,9-11).

De: „… tudtotokra adom néktek, hogy… senki sem mondhatja Úrnak Jézust, hanem csak a Szent Szellem által” (1Kor. 12,3).

***Üdvözülsz (szódzó): vagyis: bűnbocsánatot, megmenekülést (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből; mindenfajta problémából, bajból). Megszabadítás (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/; oltalmazás; biztonság; állandóság; jólét (bővölködés anyagi és szellemi javakban); jóllét (egészség); boldogság, megtartatást nyersz].

Róm. 10,10 Mert szívvel hiszünk az igazságra, vagyis hogy megigazuljunk, szájjal teszünk pedig megvallást - ezzel elismerve, és ugyanazt mondva, amit Isten mond - az üdvösségre, vagyis hogy megszabaduljunk, megmeneküljünk*

*Dávid minden üldözés közepette is így beszél: „Hittem, azért szóltam; noha igen megaláztatott valék” (Zsolt. 116,10) És ez nem változott az Újszövetségben sem, ahogy erről Pál apostol megvallást tesz: „Mivelhogy pedig a hitnek mibennünk is ugyanaz a Szelleme van meg, amint írva van: Hittem és azért szóltam; hiszünk mi is, és azért szólunk” (2 Kor. 4,13).

Róm. 10,11 Mert azt mondja az írás: Valaki hisz Őbenne, meg nem szégyenül*

*Mert azt ígéri az Úr: „Ezért így szól az Úr Isten: Ímé, Sionban egy követ tettem le, egy próbakövet, drága szegletkövet, erős alappal, aki benne hisz, az nem fut!” (Ésa. 28,16).

És Dáviddal együtt vallhatjuk meg, hogy: „Ha tábor fog körül, nem fél szívem; habár had támad reám, mégis Őbenne bízom én” „Nem félek a rossz hírtől, erős a szívem, bízik az Úrban. Rendületlen a szívem, nem fél, végül megvetéssel nézek ellenségeimre” (Zsolt. 27,3; Zsolt. 112,7-8).

Róm. 10,12 Mert nincs különbség, és megkülönböztetés zsidó, vagyis judeai, meg görög, vagyis pogány között; mert ugyanaz az Ura mindnyájunknak, aki kegyelemben gazdag és bőkezű mindazokhoz, akik Őt segítségül hívják*

*Péter apostol a római százados, Kornélius házában így beszél: „Bizonnyal látom, és most kezdem igazán megérteni, hogy nem személyválogató az Isten; Hanem minden nemzetben kedves ő előtte, aki őt féli és igazságot cselekszik, vagyis a megigazulásáért munkálkodik” (Csel. 10,34-35).

Mert Istennek igazsága az Úr Jézusban jelent meg: „Istennek igazsága pedig a Jézus Krisztusban való hit által mindazokhoz és mindazoknak, akik hisznek. Mert nincs különbség. Vagy Isten kizárólag a zsidóké? Nem a pogányoké is? Bizony, a pogányoké is” (Róm. 3,22.29).

„Mert Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés nem számít, sem a körülmetéletlenség; hanem csak az új teremtés” (Gal. 6,15).

„Hiszen egy Szellem által mi is mindnyájan egy testté, azaz egy személlyé, egy egésszé meríttettünk be, akár zsidók, akár görögök, akár rabszolgák, akár szabadok, és mindnyájan egy Szellemmel itattattunk meg” (1 Kor. 12,13).

„Itt már nincs többé görög és zsidó, körülmetéltség és körülmetéletlenség, barbár és szkíta, szolga és szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus” (Kol. 3,11).

„Mert Ő az, aki eggyé tette mind a két nemzetséget, és lerontotta a közbevetett választófalat” (Eféz. 2,14).

Róm. 10,13 Mert mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, hatalmát, tekintélyét, megtartatik, azaz üdvözül*

*Már a próféták azt hirdették, hogy: „… mindaz, aki az Úrnak nevét hívja segítségül, megmenekül, azaz üdvözül; mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lészen a szabadulás, amint megígérte az Úr, és a megszabadultak közt lesznek azok, akiket elhív az Úr!” (Jóel. 2,32).

Ezt a próféciát idézi Péter apostol a Szent Szellem kitöltése után:  „És lészen, hogy mindaz, aki az Úrnak nevét segítségül hívja, üdvözül”  (Csel. 2,21).

És hogy ki az az Úr, akinek a nevét segítségül kell hívni, arról így tesz bizonyságot a Szent Szellem: „… akik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét segítségül hívják bármely helyen, a magukén és a miénken” (1 Kor. 1,2).

Róm. 10,14 Mi módon, és hogyan hívják azért segítségül azt, akiben nem hisznek, amíg nem hisznek benne. Mi módon hisznek, és hogyan higgyenek pedig abban, aki felől nem hallottak? Mi módon hallanának pedig prédikáló, igehirdető, tanító, és hírnök nélkül?*

*Az Úr Jézus mennybemenetele előtt azt parancsolta a mindenkori tanítványainak: „Elmenvén e széles világra, és a föld minden részére, hirdessétek az evangéliumot, az örömhírt, a győztes hadvezér érkezésének hírét minden teremtésnek, minden embernek” (Márk. 16,15).

És Pál apostol megvallja, hogy ezért: „… rendeltettem én hirdetővé, követté és apostollá. - Igazságot, azaz valóságot szólok, azt, ami megegyezik, megfelel a tényeknek, ami maga a VALÓSÁG a Krisztusban. Nem hazudok, és nem állítok valótlanságot -pogányok, azaz nemzetek tanítójává hitben és igazságban” (1 Tim. 2,7).

Róm. 10,15 Mi módon prédikálnak pedig, és hogyan hirdetnék, és tanítanák az Igét ha el nem küldetnek? Amiképpen meg van írva: Mily szépek, és gyönyörűségesek a békesség* hirdetőknek lábai, akik jókat, jó hírt, örömhírt, azaz evangéliumot hirdetnek**

*Békesség (eiréné): az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás.

**A próféták már előre hirdették: „Mily szépek a hegyeken az örömhírt hozónak lábai, aki békességet hirdet, jót mond, szabadulást hirdet, aki ezt mondja Sionnak: Uralkodik a te Istened!” (Ésa. 52,7).

„Ímé a hegyeken örömhírhozónak lábai! Békességet hirdet. Ünnepeld Júda ünnepeidet, fizesd le fogadásaidat; mert nem vonul át rajtad többé a semmirekellő; mindenestől kiirtatott” (Náh. 1,15).

 Így szól az Úr, jelezve, hogy Ő jön el először hirdetni az örömhírt: „Sionnak először én hirdetém, ímé itt vannak a tanúk, és örömmondót adtam Jeruzsálemnek” (Ésa. 41,27).  

És hogy ki az, aki ezeket mondja a próféciákban, azt az Újszövetségben jelenti ki a Szent Szellem: „Azt az igét, melyet elkülde az Izráel fiainak, hirdetvén békességet a Jézus Krisztus által - Ő mindeneknek Ura - A názáreti Jézust, mint kené fel őt az Isten Szent Szellemmel és hatalommal, ki széjjeljárt jót tévén és meggyógyítván mindeneket, kik az ördög hatalma alatt voltak; mert az Isten vala ő vele” (Csel. 10,36.38)

És hogy ki volt Ő, arról így hangzik a kijelentés: „Magas hegyre menj fel, örömmondó Sion! Emeld föl szódat magasan, örömmondó Jeruzsálem! Emeld föl, ne félj! Mondjad Júda városinak: Ímhol Istenetek! Ímé, az Úr, Jahve jő hatalommal, és karja uralkodik! Ímé, jutalma vele jő, és megfizetése Ő előtte. Mint pásztor, nyáját úgy legelteti, karjára gyűjti a bárányokat, és ölében hordozza, a szoptatósokat szelíden vezeti” (Ézs. 40,9-11).

Róm. 10,16 De nem mindenki és nem mindnyájan engedelmeskedtek az evangéliumnak, vagy hallgattak az örömüzenetre. Mert Ézsaiás azt mondja: Uram! Kicsoda hitt a mi beszédünknek, a mi igehirdetésünknek*

*Ézsaiás így prófétál az Úr Jézusról: „Ki hitte volna el, amit hallottunk, ki előtt volt nyilvánvaló az ÚR hatalma?” (Ésa. 53,1)

János apostol pedig idézi a próféciát: „Noha ennyi jelt tett előttük, mégsem hittek benne, hogy beteljesedjék Ézsaiás próféta szava, amely így hangzik: „Uram, ki hitt a mi beszédünknek, és az Úr karjának ereje ki előtt lett nyilvánvalóvá?” (Jn. 12,37-38)

Az apostol figyelmeztet, hogy ne csak hallgassuk az Úr üzenetét, hanem hittel fogadjuk: „Mert nekünk is hirdették az evangéliumot, mint azoknak is; de nekik nem használt a hirdetett ige, mivel nem párosult hittel azokban, akik hallgatták” (Zsid. 4,2).

Róm. 10,17 Azért tehát a hit hallásból van, vagyis az Ige hallásából fakad, a hallás pedig Isten Igéje által, azaz: Krisztus beszéde, igéje, / kijelentése / által. »Más fordítás: Tehát a hit a meghallott üzenetből, a meghallott üzenet pedig Krisztus kijelentésén keresztül van«

Róm. 10,18 De mondom, és kérdezem: Vajon nem hallották-e? Sőt, kétségen kívül inkább az egész földre elhatott az ő hangjuk, az ő szózatuk, és kiáltásuk, és a lakóföld véghatáráig, vagyis a lakott földkerekség végére az ő beszédük, az ő kijelentésük. [Más fordítás: Hiszen: Végig a földön szárnyal a szavuk, a világ végéig elhat szózatuk]*

*Dávid így prófétál erről: „Nem olyan szó, sem olyan beszéd, amelynek hangja nem hallható: Szózatuk eljut, és kihat az egész földre, és a világ végére az ő mondásuk, az ő szavuk. A napnak csinált bennük sátort” (Zsolt. 19,4-5).

Róm. 10,19 De mondom: Avagy nem ismerte-e, vagy nem értette meg? Nem ismerte fel az Istent Izráel? Először, már kezdetben Mózes mondja: Én titeket felingerellek, és féltékennyé teszlek egy nem néppel, értelmetlen néppel haragítalak meg titeket. [Más fordítás: Féltékenységre ingerellek benneteket azok ellen, akik nem népem, haragra gerjesztelek az értelmetlen, tudatlan, goromba, értetlen, esztelen, oktalan nép által]*

*Mózesen keresztül így szól az Úr: „Semmit érő istenekkel ingereltek, hiábavalóságokkal bosszantottak. Semmit érő néppel ingerlem én is, bolond nemzettel bosszantom őket” (5 Móz. 32,21).

Ézsaiás így prófétál arról, hogy mit tett Isten, és miért: „Feltűrte, lemeztelenítette, levetkőztette az Úr szent karját, erejét, és hatalmát minden népeknek szemei előtt, és minden nemzet szeme láttára, hogy lássák a föld minden határai, a föld végén is Istenünk szabadítását!” (Ésa. 52,10).

 És a prófécia a testté lett Igében, az Úr Jézusban beteljesedett, Ő Isten karja: „Mert önmagát megüresíté szolgai formát vévén föl szolgai alakot öltött, emberekhez hasonlóvá lévén, és külsejét tekintve olyan lett, és úgy jelent meg, mint egy ember, és magatartásában is embernek bizonyult. »Más fordításban: „… azzal, hogy rabszolga alakját öltötte fel, s emberi hasonmásba öltözött, üressé tette magát, mindenről önként lemondott, és beleegyezett abba, hogy szolga legyen. Amikor a Földön megszületett és emberré lett, valóban olyan is volt, mint egy szolga. És mikor olyan állapotban találtatott, mint ember, vagyis alakjára nézve embernek bizonyult, vagy formájában embernek mutatkozott, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának, azaz a kínoszlopon való haláláig. (Más fordítások: sőt még akkor is, mikor külső idomban olyan volt már, mint egy ember, megalázta magát azzal, hogy a halálig engedelmes lett, éspedig a kereszt, vagyis a kínoszlopon bekövetkezett haláláig)” (Fil. 2,7-8).

 Simeon mielőtt az Úrhoz költözik, a gyermek Jézust karjáben tartva, így szól: „Már meglátták az én szemeim a te üdvösségedet, azaz Üdvözítődet, megmentő hatalmadat, szabadításodat. Amelyet készítettél és rendeltél minden népeknek, nemzeteknek szeme láttára és számára. Hogy megjelenjék és világosságul, fényül a pogányok, azaz a nemzetek megvilágosítására, hogy azt a nemzeteknek leleplezd, kinyilatkoztasd, és a te népednek, az Izráelnek dicsőségére” (Luk. 2,30).

Mert ők azok, akikről így prófétál Péter apostol: „Akik hajdan nem nép voltatok, most pedig Isten népe vagytok; akik nem kegyelmezettek voltatok, és egykor könyörület nélkül éltetek, nem nyertetek irgalmat, most pedig kegyelmezettek vagytok, és könyörületet nyertetek, irgalomra találtatok” (1Pét 2:10).

Róm. 10,20 Ézsaiás pedig bátorságosan nyíltan, merészen ezt mondja: Megtaláltak, és megnyertek azok, akik engem nem kerestek, akik nem tudakozódtak, nem kutattak, és nem is kérdezősködtek utánam; nyilvánvaló lettem, mert megjelentem, kinyilvánítottam, láthatóvá tettem magam azoknak, akik felőlem nem kérdezősködtek*

*Így hangzott a prófécia: „Megkereshettek volna, de nem kérdeztek, megtalálhattak volna, de nem kerestek. Itt vagyok, itt vagyok! - mondtam a népnek, amely nem hívta segítségül nevemet” (Ézs. 65,1).

Ezért így figyelmeztet az apostol: „Óvakodjunk tehát, és gondosan ügyeljünk arra… hogy közülünk valaki fogyatkozásban levőnek ne láttassék. Mert nékünk is hirdettetett az Evangélium, miképpen azoknak: de nem használt nékik a hallott beszéd, a hirdetett ige, mivel nem párosították hittel azok, akik hallották” (Zsid. 4,1-2).

Róm. 10,21 Az Izraelről pedig ezt mondja: Egész napon kiterjesztettem kezeimet, és kitártam karjaimat az engedetlenkedő, és hitetlen és ellenmondó, ellenszegülő, vitatkozó, visszautasító, és ellenem harcoló nép felé*

*Már a prófétán keresztül így szólt az Úr: „Kitártam kezemet naphosszat a lázadó nép felé, amely nem a jó úton jár, hanem saját gondolatai után” (Ézs. 65,2)