2016. október 24.
Ima.
„Szabadításodra vágyom, URam, törvényedben gyönyörködöm.
Tartsd meg életemet, hogy dicsérhesselek, és döntéseiddel
segíts engem!”
(Zsolt. 119,174-175)
Steve McVey: Időnként arra van szükségünk, hogy kevesebbet tegyünk
A Biblia szerint nem Isten létezik értünk, hanem mi létezünk
Őmiatta. Ahogyan Jeff Imbach fogalmazza: „Ez Isten élete és Isten célja, az
élet folyója bennünk.
Nem mi indítottuk el ezt a folyamot és nem mi tartjuk fenn
az áramlását.”
Gyermekkoromtól kezdve sokáig azt gondoltam, hogy Istennek
van egy részletes terve, amiben minden tennivalónk szerepel, amit szeretné, ha
életünkben elvégeznénk. Azt hittem, úgy hagyhatjuk el ezt a világot, hogy
tudjuk „megharcoltuk a jó harcot”, ha minden ránk bízott teendőnket elvégeztük.
Azonban, már egy jó ideje tudom, hogy az Isten szerint való cselekedeteink mind
az Ő bennünk áramló életének a következményei és nem a mi erőlködésünk
eredménye.
Az viszont csak mostanában vált számomra nyilvánvalóvá, hogy
azzal is Őt dicsőítjük, ha nem teszünk olyan dolgokat, amikre nem vezet minket.
Sokunk számára sokkal könnyebb tenni, mint nem tenni. Rájöttem, hogy Isten nem
azt várja tőlem, hogy tegyem meg a dolgokat, amik az „isteni tennivalók
listáján” szerepelnek. Sőt, épp ellenkezőleg, nagy meglepetésemre Ő azt akarta,
hogy húzzak ki számos olyan dolgot, amit azon igyekezetemben vettem fel a
listára, hogy minél többet megtegyek. Sokunk számára a „Csendesedjetek el, és
tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!” (Zsoltárok 46:11) a
legnehezebb parancs.
Olykor a válasz a legmélyebb szükségünkre akkor érkezik,
amikor megértjük, hogy a legjobb módja annak, hogy előrébb jussunk az, ha
visszavonulunk, és észben tartjuk, hogy Isten útjai nem a mi útjaink. Minthogy
nem tudjuk biztosan, hogyan jussunk el oda, ahova szeretnénk, egyre gyorsabban
és gyorsabban megyünk. Ugyan semmit nem érünk el, de jól kifárasztjuk magunkat.
Azon való igyekezetünkben, hogy elérjük a céljainkat, egyre inkább az állandó
cselekvés és erőlködés hajt, ami csak kimerít fizikailag, érzelmileg és
szellemileg.
Úgy tűnik, hajlamosak vagyunk megrekedni a szellemi
növekedés egy fázisában, ami egy állandó vallásos buzgólkodást jelent. Pedig
arra lenne leginkább szükségünk, hogy abbahagyjuk a futkosást, leüljünk és
csendben legyünk. Amikor megtesszük ezt az egyszerű lépést, Isten meg fogja
mutatni az erdőből kivezető utat és visszavisz a főútra, Krisztus nyugalmába.
http://www.ahitatok.hu/steve-mcvey/624-idonkent-arra-van-szuksegunk-hogy-kevesebbet-tegyunk.html
Steve
McVey
Magyar fordítás: ahitatok.hu
Reinhard Bonnke - Napi gondolatok
Jézus evangéliuma az egyetlen olyan fegyver, amivel ha
eltalálunk egy halott embert, az életre kel. REINHARD BONNKE
Az egyik országos csatorna meghívott egy tévé vitára vallási témákban. Adás közben a beszélgetés hirtelen a lóversenyre terelődött - egy olyan témára, amelyről édeskeveset tudok. Aztán valami átvillant a szellememen, és a moderátorhoz fordulva ezt mondtam neki: „Tudja, én minden pénzemet feltettem Fehér Lóra, a Jelenések könyvéből.” Ő furcsán nézett rám, és visszakérdezett: „Fehér Lóra, a Jelenések könyvéből?” Szegény ember, totál nem volt képben, és zavarában megkérdezte tőlem, hogy ki a zsokéja. Azt feleltem: „A Jelenések 19. leírja a zsoké nevét: „Hű és Igaz, az Isten Igéje”. Jézus Krisztus, Isten Fia”. Aztán még gyorsan hozzátettem, hogy világos legyen: „Nem csak minden pénzemet tettem fel rá; az egész életemet, a sorsomat tettem fel Jézusra, mert tudom, hogy ő a biztos befutó!” 'Tuti tipp', ahogy a versenypályán mondják. A mi futamunk a célnál kezdődik, ott kapcsolódunk be a versenybe. Jézussal győztesek vagyunk! Ő az Örök és Egyetemes Győztes, aki azt mondja: „Veletek vagyok minden napon, a világ végezetéig.”
REINHARD BONNKE
2016. október 14.
Római levél 10. fejezet: KRISZTUS A TÖRVÉNY VÉGE. (revideált)
Róm. 10,1 Atyámfiai, testvérek! Szívem szerint
kívánom, és óhajtom és Istentől könyörgöm, az Izráel üdvösségét.
Róm. 10,2 Mert bizonyságot teszek felőlük, és
tanúskodom mellettük,
hogy Isten iránt
való buzgóság van bennük, de nem megismerés, vagyis nem felismerés szerint. Mert ez a nem ismerők buzgósága.
Róm. 10,3 Mert az Isten igazságát, vagyis az
Istentől eredő megigazulást nem ismervén, nem ismerték el, és nem értették meg,
és az ő tulajdon igazságukat, vagyis a maguk igazságos voltát igyekezvén
érvényesíteni, és elismertetni, az Isten igazságának, az Istentől eredő
megigazulásnak nem engedelmeskedtek, és nem vetették, nem rendelték alá magukat*
*És kifejti
az apostol, hogy Izráel miért nem fogadta el az Isten által adott megigazulást: „Mit
mondunk hát? Azt, hogy a pogányok, vagyis
a nemzetek, akik a megigazulásra nem törekedtek, és a megigazulást nem
követték, a megigazulást elnyerték, megragadták, és így birtokul kapták, még
pedig a hitből való megigazulást. Izráel ellenben, mely a megigazulás törvényét
követte, amely törekedett a törvényből eredő megigazulásra, nem jutott el a
megigazulás törvényére. Miért?
Azért, mert nem hitből keresték. Mert
nem hitből akarták ezt elérni, hanem mintha a törvény cselekedeteiből
volna…”
(Róm. 9,30-32).
Isten viszont úgy
rendelkezett, hogy: „… annak, aki nem fáradozik, hanem hisz abban, aki az
istentelent megigazítja, az ő hite tulajdoníttatik igazságul. Azért hitből,
hogy kegyelemből legyen; hogy erős legyen az ígéret az egész magnak; nemcsak a
törvényből valónak, hanem az Ábrahám hitéből valónak is, aki mindnyájunknak
atyánk”„Istennek igazsága pedig a Jézus Krisztusban való hit által mindazokhoz
és mindazoknak, akik hisznek. Mert nincs különbség” (Róm. 4,5-6; 3,22).
Mert: „tudjuk, hogy
az ember nem a törvény cselekedetei alapján igazul meg, hanem a Krisztus
Jézusba vetett hit által. Ezért mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy
megigazuljunk a Krisztusban való hit, és nem a törvény cselekvése által, mert a
törvény cselekvése által nem igazul meg egy hústest sem. (Róm. 10,6-10; Gal.
2,16).
Az apostol
bizonyságtétele a testi Izráelről: „Micsoda tehát? Amit Izráel keres, azt
nem nyerte meg: a választottak ellenben megnyerték, a többiek pedig
megkeményíttettek” (Róm. 11,7).
„Hogy a törvénynek igazsága beteljesüljön bennünk, kik nem hústest
szerint járunk és élünk, hanem
Szellem szerint. Akiknek járását-kelését nem a hús vezérli, hanem a Szellem.
(Róm.
8,4).
És így folytatja az
apostol: „Hiszen azt tartjuk, és valljuk, hogy hit által
igazul meg az ember, a törvény cselekvésétől függetlenül” (Róm. 3,28).
„Hogyan lehetséges
akkor a dicsekvés? Lehetetlenné vált. Milyen törvény által? A cselekedeteké
által? Nem, hanem a hit „törvénye”
által” „hogy egyetlen ember, egyetlen
hústest se dicsekedjék az Isten színe előtt” (Róm. 3,27;1Kor.
1,29).
„Mert ő szabadított
meg minket, és ő hívott el szent hívással, nem a mi cselekedeteink alapján,
hanem saját végzése és kegyelme szerint, amelyet még az idők kezdete előtt
Krisztus Jézusban adott nekünk” (2Tim. 1,9)
Róm. 10,4 Mert a törvény vége, bevégzése, végcélja,
beteljesedése, megszűnése, befejeződése Krisztus, minden hívőnek, - vagyis
mindenkinek, aki hisz – megigazulására*
*Ugyanis: „… az Írás mindenkit bűn alá rekesztett, hogy az
ígéret a Jézus Krisztusban vetett hit alapján adassék azoknak, akik hisznek.
Mielőtt pedig eljött a hit, a törvény őrzött bennünket, egybezárva az eljövendő
hit kinyilatkoztatásáig. Ekként a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett,
hogy hitből igazuljunk meg. De minekutána eljött a hit, nem vagyunk többé a
vezérlő mester alatt. Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban
való hit által. Akik Krisztusba meritkeztetek be, Krisztust öltöttétek
magatokra. Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad,
nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban. Ha
pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint
örökösök” (Gal. 3,22-29).
És folytatódik a kijelentés: „Mert úgy szerette Isten e világot , hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne, el
ne vesszen, el ne pusztuljon, hanem
örök élete legyen, örök életetet birtokoljon.
Aki hiszen, vagyis aki hitre jut
Őbenne, nem marad a kárt hozó - a sátán - hatalma alatt. Aki pedig nem hisz, nem jut hitre, vagyis végleg elutasította Őt, marad a kárt hozó a -
sátán - hatalma alatt, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében” (Ján. 3,16.18).
Róm. 10,5 Mert Mózes a törvényből való igazságról,
azaz megigazulásról azt írja, hogy aki azokat cselekszi, megtartja, betölti,
teljesíti, él azok által*
*A mózesi
törvény így hangzott: „Őrizzétek, és tartsátok meg azért az én
rendeleteimet és az én döntéseimet, és
végzéseimet, amelyeket ha megcselekszik az ember, él azok által. Én vagyok az
Úr” (3 Móz. 18,5).
És a prófétán keresztül
megerősíti a Szent Szellem a kijelentést. Mert aki: „Az én parancsolatimban jár és
rendelkezéseim szerint él, és törvényeimet megőrzi, megtartja és hűségesen
teljesít; ez az igaz, ő élvén él, ezt mondja az Úr Isten” (Ezék. 18,9).
Egy törvénytudó az Úr
Jézus kérdésére így válaszol a törvényről: „…Szeresd,
az Urat, a te Istenedet teljes szívedből,
vagyis teljes bensődből, teljes
életeddel, és minden erődből és minden
gondolatoddal. És szeresd a te felebarátodat, és a legközelebbi embertársadat,
és szomszédodat is, mint önmagadat. Monda pedig annak: Jól, helyesen
feleltél; ezt cselekedd, és élsz” (Luk. 10,27-28).
És Pál apostolon keresztül jelenti ki a Szent Szellem az
egyetlen törvényt, a hit törvényét: „Hiszen azt tartjuk, és állítjuk,
hogy hit által igazul meg az ember, a
törvény cselekvésétől függetlenül” (Róm. 3,28).
És: „Az igaz, vagyis a megigazult ember pedig hitből él…” (Zsid. 10,38).
Így vallja
meg Pál apostol a hitét: „Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény
cselekedeteiből, vagyis a tettei alapján, hanem a Jézus Krisztusban való hit által, azaz
Jézus Krisztus hite által. Mi is Krisztus Jézusban hittünk, és elfogadtuk Jézus
Krisztus hitét, hogy megigazuljunk, vagyis igazzá váljunk a Krisztusban való
hitből, azaz: Krisztus hite által, és nem a törvény cselekedeteiből. Mivel a
törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy hústest sem, mert a törvény szerinti
tettek senkit sem tesznek igazzá” (Gal.
2,16).
Mert Krisztus
Jézusban sem a körülmetélkedés nem számít, és nem ér semmit, sem a körülmetéletlenség, hanem csak a szeretet által munkálkodó
hit” (Gal. 5,3-6).
Mert: „Aki pedig nem fáradozik, nem visz végbe tetteket; és nem munkálkodik, hanem hisz abban, aki megigazítja,
vagyis megigazulttá nyilvánítja az istentelent, - azokat, akikben nincs Isten,
az Isten nélkül élőket - annak a hite számít és tulajdoníttatik igazságnak,
vagyis megigazulásul, az Isten kegyelmének végzése szerint. Azért hitből, hogy kegyelemből legyen; hogy erős
legyen az ígéret az egész magnak; nemcsak a törvényből valónak, hanem az
Ábrahám hitéből valónak is, aki mindnyájunknak atyánk”„Istennek igazsága pedig
a Jézus Krisztusban való hit által mindazokhoz és mindazoknak, akik hisznek.
Mert nincs különbség” (Róm. 4,5-6; 3,22).
És az apostol
folytatja: „Mert ugyanis az előbbi parancsolat eltöröltetik, mivelhogy erőtelen és
haszontalan, és használhatatlan” (Zsid. 7,18)
Róm. 10,6 A hitből való, a hitből eredő, származó, és fakadó igazság,
azaz megigazulás pedig így szól: Ne mondd, és ne kérdezd a te szívedben, azaz a
bensődben, kicsoda megy föl a mennybe? Azért tudniillik, hogy Krisztust
aláhozza, vagyis lehozza.
Róm. 10,7 Avagy: Kicsoda száll és megy le a feneketlen mélységbe?* Hogy Krisztust a halálból, vagyis a holtak országából, a halottak közül, akikből hiányzik az
élet, felhozza és visszahívja**
*Mélységbe (ábüszszosz):
- aljzat nélküli, feneketlen, mélység. az Abüsszosz” mély, feneketlen árok,
szakadék. Egyidejűleg-elmerült. A lemerült káoszra utal.
**Már Mózes
így prófétál az Igéről – Aki hústestté lett: „Nem a mennyben van, hogy azt mondanád:
Kicsoda hág fel érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt
velünk, hogy teljesítsük azt? Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád:
Kicsoda megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt
velünk, hogy teljesítsük azt? Sőt felette közel van hozzád ez ige: a te szádban
és szívedben van, hogy teljesítsed azt”
(5 Móz. 30,12-14).
És Péter apostol folytatja a kijelentést: „Mert
Krisztus… halálra adatott hústest szerint, de megeleveníttetett Szellem
szerint. Így ment el a börtönben levő szellemekhez is, és prédikált azoknak,
akik egykor engedetlenek voltak, amikor az Isten türelmesen várakozott a Noé
napjaiban a bárka készítésekor” „Mert azért hirdettetett az evangélium a
holtaknak is, hogy megítéltessenek emberek szerint hústestben, de éljenek Isten
szerint szellemben” (1 Pét.
3,18-20; 4,6).
Pál apostolon keresztül jelenti ki az Úr,
hogy hova szállott le: „Ez okáért mondja az
Írás: Fölmenvén a magasságba… Az
pedig, hogy fölment, mit jelentene mást, mint hogy előzőleg le is szállt erre a
földre. Aki leszállott vala, ugyanaz, aki fel is ment, feljebb minden egeknél,
hogy mindeneket, vagyis a mindenséget betöltsön, és teljessé tegyen”
(Eféz. 4,8-10).
Az Evangélium jelenti
ki, hogy hol van a holtak országa, az alvilág, a börtön, ahol sötétségben, és a
halál árnyékában élnek, ahová eljött a testté lett Ige, hirdetve a szabadulást:
„Zebulonnak földje és Naftalinak földje,
a tenger felé, a tenger menti út, a
Jordánon túl, vagyis a túlsó
parton. A pogányok, azaz a nemzetek Galileája. A nép, amely sötétségben ül vala, láta nagy
világosságot, nagy fényt, és akik a halálnak földében, országában, és
árnyékában ülnek és laknak vala, azoknak világosság támada, fény virradt rájuk;
(Más fordítás: a sötétségben lakó nép nagy fényt látott, s a halál országában és
árnyékában lakók felett fény ragyogott fel!).
Ettől fogva kezde Jézus prédikálni, és hirdetni, és ezt mondani: Térjetek meg,
térjetek új felismerésre, változtassátok meg gondolkozásmódotokat, mert
elközelgetett a mennyeknek országa, vagyis Isten királyi uralma”
(Mát. 4,15-17)
Ekkor teljesedett be az Ézsaiás prófétán keresztül hangzó ígéret:
„De nem lesz, és nem marad mindig sötétség ott, ahol most szorongatás
és elnyomás van. Először megalázta Zebulon és Nafthali földjét, de azután
megdicsőíti a tenger útját, a tenger felé vivő utat, a Jordán túlsó partját, a
Jordánon túli részt, és a pogányok területét. A nép, amely sötétségben jár
vala, lát nagy világosságot; akik lakoznak a halál árnyékának földében, fény,
és világosság ragyog fel fölöttük! (Ésa.
9,1-2).
Az Evangélium kijelentése a megjelent világosságról: „Kezdetben már vala az Ige és az Ige vala az Istennél, és Isten maga vala az Ige. Ő kezdetben
az Istennél vala. Őbenne vala az örökélet,
és az örökélet vala az emberek
világossága és fénye. És a világosság, a fény a sötétségben fénylik, világít, felragyog, tündöklik, de a sötétség nem fogadta be azt, nem
fogta fel, nem ismerte meg, fel nem tartóztatta, nem tudta megragadni, hatalmába keríteni, elfoglalni,
fogva tartani. (Itt a görög szöveg: A sötétség nem tudott erőszakkal
úrrá lenni a világosság fölött)” (Ján. 1,1-2.4-5).
Mert: „Az igazi világosság eljött volt már a világba. Az Ige
volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden e világra jövő embert, ő
jött el a világba. A világban volt és a világ általa lett, de a világ
nem ismerte meg őt” (Ján. 1,9-10).
Róm. 10,8 De mit mond tehát az Írás? Közel hozzád
a beszéd, az Ige, a kijelentés,
kinyilatkoztatás a szádban és a szívedben, vagyis a bensődben van* azaz tudniillik a hit beszéde, a hit
igéje, kijelentése, kinyilatkoztatása, amelyet mi hirdetünk, mi prédikálunk**
*És ismét: a
törvény így prófétál a Krisztusba vetett hitről, és annak megvallásáról: „Mert ez a parancsolat, amelyet én ma
megparancsolok neked, nem megfoghatatlan számodra, és nincs távol tőled. Nem a
mennyben van, hogy azt kellene mondanod: Ki megy fel a mennybe, hogy lehozza és
hirdesse azt nekünk, hogy teljesíthessük? Nem is a tengeren túl van, hogy azt
kellene mondanod: Kicsoda kel át a tengeren, hogy elhozza és hirdesse azt
nekünk, hogy teljesíthessük? Sőt inkább nagyon közel van hozzád az ige, a
szádban és a szívedben van, teljesítsd hát azt!” (5 Móz. 30,11-14)
Mert azt hirdetjük, hogy: Mindaz,
aki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, Istenből született; és mindaz, aki szereti a
szülőt, azt is szereti, aki attól született. Abból ismerjük meg, hogy szeretjük
az Isten gyermekeit, hogyha az Istent szeretjük, és az ő parancsolatait
megtartjuk. Mert az az Isten szeretete, hogy megtartjuk az ő parancsolatait; az
ő parancsolatai pedig nem nehezek” (1
Ján. 5,1-3).
**A hit beszéde
pedig Isten Igéje: „Mert minden test olyan, mint a fű, és az
embernek minden dicsősége olyan, mint a fű virága. Megszárad a fű, és virága
elhull: De az Úr beszéde megmarad örökké. Ez pedig az a beszéd, az evangélium,
amely néktek hirdettetett” (1 Pét. 1,24-25).
Dávid is erről prófétál, kijelentve azt is, hogy ez
által lehet csak újonnan születni: „Irgalmadból újjáéledek, s megtartom szád
bizonyságait. Uram, a szavad, a Te Igéd örökké megmarad, és szilárd, mint az ég
dicsősége” (Zsolt
119,88-89).
Róm. 10,9 Mert ha a te száddal megvallást teszel,*
elismered, ugyanazt mondva az Úr Jézusról, vagyis: Úrnak vallod
Jézust, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta, vagyis életre
keltette Őt a halálból,** a halottak közül üdvözülsz***
*Az Úr Jézus ígérete: „Valaki azért vallást tesz én rólam az emberek
előtt, én is vallást teszek arról az én mennyei Atyám előtt” (Mát.
10,32).
**Azért mert: „… Őt az Isten, miután feloldotta a halál
fájdalmait, feltámasztotta, mivel lehetetlen volt, hogy a halál fogva tartsa
őt” (Csel. 2,24).
„Annakokáért
az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékoza néki oly nevet, amely minden név
fölött való; Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké
és föld alatt valóké. És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya
Isten dicsőségére” (Fil. 2,9-11).
De: „… tudtotokra adom néktek, hogy… senki sem
mondhatja Úrnak Jézust, hanem csak a Szent Szellem által” (1Kor. 12,3).
***Üdvözülsz (szódzó): vagyis: bűnbocsánatot, megmenekülést (rossztól, veszélytől, ártalomtól,
betegségtől, balesetből, bűnökből; mindenfajta problémából, bajból).
Megszabadítás (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől
/démonoktól/; oltalmazás; biztonság; állandóság; jólét (bővölködés anyagi és
szellemi javakban); jóllét (egészség); boldogság, megtartatást nyersz].
Róm. 10,10 Mert szívvel hiszünk az igazságra, vagyis
hogy megigazuljunk, szájjal teszünk pedig megvallást - ezzel elismerve, és ugyanazt mondva, amit Isten mond - az üdvösségre, vagyis hogy megszabaduljunk,
megmeneküljünk*
*Dávid minden
üldözés közepette is így beszél: „Hittem,
azért szóltam; noha igen megaláztatott valék” (Zsolt. 116,10) És ez
nem változott az Újszövetségben sem, ahogy erről Pál apostol megvallást tesz: „Mivelhogy
pedig a hitnek mibennünk is ugyanaz a Szelleme van meg, amint írva van: Hittem
és azért szóltam; hiszünk mi is, és azért szólunk” (2
Kor. 4,13).
Róm. 10,11 Mert azt mondja az írás: Valaki hisz
Őbenne, meg nem szégyenül*
*Mert azt
ígéri az Úr: „Ezért így szól az Úr
Isten: Ímé, Sionban egy követ tettem le, egy próbakövet, drága szegletkövet,
erős alappal, aki benne hisz, az nem fut!” (Ésa. 28,16).
És Dáviddal együtt vallhatjuk meg, hogy: „Ha
tábor fog körül, nem fél szívem; habár had támad reám, mégis Őbenne bízom én”
„Nem félek a rossz hírtől, erős a szívem, bízik az Úrban. Rendületlen a szívem,
nem fél, végül megvetéssel nézek ellenségeimre”
(Zsolt. 27,3; Zsolt. 112,7-8).
Róm. 10,12 Mert nincs különbség, és megkülönböztetés
zsidó, vagyis judeai, meg görög, vagyis pogány között; mert ugyanaz az Ura
mindnyájunknak, aki kegyelemben gazdag és bőkezű mindazokhoz, akik Őt
segítségül hívják*
*Péter apostol a
római százados, Kornélius házában így beszél: „Bizonnyal látom, és most kezdem
igazán megérteni, hogy nem személyválogató az Isten; Hanem minden nemzetben
kedves ő előtte, aki őt féli és igazságot cselekszik, vagyis a megigazulásáért
munkálkodik” (Csel. 10,34-35).
Mert Istennek igazsága az Úr
Jézusban jelent meg: „Istennek igazsága pedig a Jézus Krisztusban való hit
által mindazokhoz és mindazoknak, akik hisznek. Mert nincs különbség. Vagy
Isten kizárólag a zsidóké? Nem a pogányoké is? Bizony, a pogányoké is” (Róm.
3,22.29).
„Mert
Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés nem számít, sem a körülmetéletlenség;
hanem csak az új teremtés” (Gal. 6,15).
„Hiszen
egy Szellem által mi is mindnyájan egy testté, azaz egy személlyé, egy egésszé
meríttettünk be, akár zsidók, akár görögök, akár rabszolgák, akár szabadok, és
mindnyájan egy Szellemmel itattattunk meg” (1 Kor. 12,13).
„Itt
már nincs többé görög és zsidó, körülmetéltség és körülmetéletlenség, barbár és
szkíta, szolga és szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus” (Kol. 3,11).
„Mert
Ő az, aki eggyé tette mind a két nemzetséget, és lerontotta a közbevetett
választófalat” (Eféz.
2,14).
Róm. 10,13 Mert mindenki, aki segítségül hívja az Úr
nevét, hatalmát, tekintélyét, megtartatik, azaz üdvözül*
*Már a próféták azt
hirdették, hogy: „… mindaz, aki az
Úrnak nevét hívja segítségül, megmenekül, azaz üdvözül; mert a Sion hegyén és
Jeruzsálemben lészen a szabadulás, amint megígérte az Úr, és a
megszabadultak közt lesznek azok, akiket elhív az Úr!” (Jóel. 2,32).
Ezt a próféciát idézi Péter
apostol a Szent Szellem kitöltése után: „És
lészen, hogy mindaz, aki az Úrnak nevét segítségül hívja, üdvözül” (Csel. 2,21).
És hogy ki az az Úr, akinek a nevét segítségül kell
hívni, arról így tesz bizonyságot a Szent Szellem: „… akik a mi Urunk Jézus
Krisztus nevét segítségül hívják bármely helyen, a magukén és a miénken” (1 Kor. 1,2).
Róm. 10,14 Mi módon, és hogyan hívják azért
segítségül azt, akiben nem hisznek, amíg nem hisznek benne. Mi módon hisznek,
és hogyan higgyenek pedig abban, aki felől nem hallottak? Mi módon hallanának
pedig prédikáló, igehirdető, tanító, és hírnök nélkül?*
*Az Úr Jézus
mennybemenetele előtt azt parancsolta a mindenkori tanítványainak: „Elmenvén e
széles világra, és a föld minden részére,
hirdessétek az evangéliumot, az örömhírt, a győztes hadvezér érkezésének hírét minden teremtésnek, minden embernek”
(Márk. 16,15).
És Pál apostol megvallja,
hogy ezért: „… rendeltettem én hirdetővé,
követté és apostollá. - Igazságot, azaz valóságot szólok, azt, ami
megegyezik, megfelel a tényeknek, ami maga a VALÓSÁG a Krisztusban. Nem
hazudok, és nem állítok valótlanságot -pogányok,
azaz nemzetek tanítójává hitben és igazságban” (1 Tim.
2,7).
Róm. 10,15 Mi módon prédikálnak pedig, és hogyan
hirdetnék, és tanítanák az Igét ha el nem küldetnek? Amiképpen meg van írva:
Mily szépek, és gyönyörűségesek a békesség* hirdetőknek lábai, akik jókat, jó hírt, örömhírt, azaz evangéliumot hirdetnek**
*Békesség (eiréné): az az állapot, amelyben
minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való
mentesség; boldogság, boldogulás.
**A próféták
már előre hirdették: „Mily szépek a
hegyeken az örömhírt hozónak lábai, aki békességet hirdet, jót mond,
szabadulást hirdet, aki ezt mondja Sionnak: Uralkodik a te Istened!” (Ésa.
52,7).
„Ímé a hegyeken
örömhírhozónak lábai! Békességet hirdet. Ünnepeld Júda ünnepeidet, fizesd le
fogadásaidat; mert nem vonul át rajtad többé a semmirekellő; mindenestől
kiirtatott” (Náh. 1,15).
Így
szól az Úr, jelezve, hogy Ő jön el először hirdetni az örömhírt: „Sionnak
először én hirdetém, ímé itt vannak a tanúk, és örömmondót adtam Jeruzsálemnek”
(Ésa. 41,27).
És hogy ki az, aki
ezeket mondja a próféciákban, azt az Újszövetségben jelenti ki a Szent Szellem:
„Azt az igét, melyet elkülde az Izráel fiainak, hirdetvén békességet a Jézus
Krisztus által - Ő mindeneknek Ura - A názáreti Jézust, mint kené fel őt az
Isten Szent Szellemmel és hatalommal, ki széjjeljárt jót tévén és meggyógyítván
mindeneket, kik az ördög hatalma alatt voltak; mert az Isten vala ő vele” (Csel.
10,36.38)
És hogy ki volt Ő,
arról így hangzik a kijelentés: „Magas hegyre menj fel, örömmondó Sion!
Emeld föl szódat magasan, örömmondó Jeruzsálem! Emeld föl, ne félj! Mondjad
Júda városinak: Ímhol Istenetek! Ímé, az Úr, Jahve jő hatalommal, és karja uralkodik! Ímé, jutalma vele jő, és
megfizetése Ő előtte. Mint pásztor, nyáját úgy legelteti, karjára gyűjti a
bárányokat, és ölében hordozza, a szoptatósokat szelíden vezeti” (Ézs. 40,9-11).
Róm. 10,16 De nem mindenki és nem mindnyájan
engedelmeskedtek az evangéliumnak, vagy hallgattak az örömüzenetre. Mert
Ézsaiás azt mondja: Uram! Kicsoda hitt a mi beszédünknek, a mi
igehirdetésünknek*
*Ézsaiás így
prófétál az Úr Jézusról: „Ki hitte
volna el, amit hallottunk, ki előtt volt nyilvánvaló az ÚR hatalma?” (Ésa.
53,1)
János apostol pedig idézi a
próféciát: „Noha ennyi jelt tett előttük, mégsem hittek benne, hogy
beteljesedjék Ézsaiás próféta szava, amely így hangzik: „Uram, ki hitt a mi beszédünknek, és az Úr karjának
ereje ki előtt lett nyilvánvalóvá?” (Jn. 12,37-38)
Az apostol figyelmeztet, hogy
ne csak hallgassuk az Úr üzenetét, hanem hittel fogadjuk: „Mert nekünk is
hirdették az evangéliumot, mint azoknak is; de nekik nem használt a hirdetett
ige, mivel nem párosult hittel azokban, akik hallgatták” (Zsid. 4,2).
Róm. 10,17 Azért tehát a hit hallásból van, vagyis az Ige hallásából fakad, a hallás pedig Isten Igéje által, azaz: Krisztus beszéde, igéje, / kijelentése / által. »Más fordítás: Tehát a hit a meghallott üzenetből, a meghallott üzenet pedig Krisztus kijelentésén keresztül van«
Róm. 10,18 De mondom, és kérdezem: Vajon nem
hallották-e? Sőt, kétségen kívül inkább az egész földre elhatott az ő hangjuk,
az ő szózatuk, és kiáltásuk, és a lakóföld véghatáráig, vagyis a lakott
földkerekség végére az ő beszédük, az ő kijelentésük. [Más fordítás: Hiszen: Végig a földön
szárnyal a szavuk, a világ végéig elhat szózatuk]*
*Dávid így prófétál
erről: „Nem olyan szó, sem olyan beszéd, amelynek hangja nem hallható:
Szózatuk eljut, és kihat az egész
földre, és a világ végére az ő mondásuk, az ő szavuk. A napnak csinált bennük sátort” (Zsolt. 19,4-5).
Róm. 10,19 De mondom: Avagy nem ismerte-e, vagy nem
értette meg? Nem ismerte fel az Istent Izráel? Először, már kezdetben Mózes
mondja: Én titeket felingerellek, és féltékennyé teszlek egy nem néppel,
értelmetlen néppel haragítalak meg titeket. [Más fordítás: Féltékenységre ingerellek benneteket azok
ellen, akik nem népem, haragra gerjesztelek az értelmetlen, tudatlan, goromba,
értetlen, esztelen, oktalan nép által]*
*Mózesen keresztül
így szól az Úr: „Semmit érő istenekkel
ingereltek, hiábavalóságokkal bosszantottak. Semmit érő néppel ingerlem én is,
bolond nemzettel bosszantom őket” (5 Móz. 32,21).
Ézsaiás így prófétál arról,
hogy mit tett Isten, és miért: „Feltűrte,
lemeztelenítette, levetkőztette az Úr
szent karját, erejét, és hatalmát minden népeknek szemei előtt, és minden
nemzet szeme láttára, hogy lássák a föld minden határai, a föld végén is Istenünk szabadítását!” (Ésa. 52,10).
És a prófécia a testté lett Igében, az Úr
Jézusban beteljesedett, Ő Isten karja: „Mert
önmagát megüresíté szolgai formát
vévén föl szolgai alakot öltött, emberekhez hasonlóvá
lévén, és külsejét tekintve olyan
lett, és úgy jelent meg, mint
egy ember, és magatartásában is
embernek bizonyult. »Más fordításban: „…
azzal, hogy rabszolga alakját öltötte fel, s emberi hasonmásba öltözött,
üressé tette magát, mindenről önként lemondott, és beleegyezett abba,
hogy szolga legyen. Amikor a Földön megszületett és emberré lett, valóban olyan
is volt, mint egy szolga. És mikor
olyan állapotban találtatott, mint ember, vagyis alakjára nézve embernek
bizonyult, vagy formájában embernek mutatkozott, megalázta magát, engedelmes
lévén halálig, még pedig a keresztfának, azaz a kínoszlopon való haláláig.
(Más fordítások: sőt még akkor is, mikor külső idomban olyan volt már, mint egy ember,
megalázta magát azzal, hogy a halálig engedelmes lett, éspedig a kereszt,
vagyis a kínoszlopon bekövetkezett haláláig)” (Fil.
2,7-8).
Simeon mielőtt az Úrhoz költözik, a gyermek Jézust
karjáben tartva, így szól: „Már meglátták az én szemeim a te üdvösségedet,
azaz Üdvözítődet, megmentő hatalmadat, szabadításodat. Amelyet készítettél és
rendeltél minden népeknek, nemzeteknek szeme láttára és számára. Hogy
megjelenjék és világosságul, fényül a pogányok, azaz a nemzetek
megvilágosítására, hogy azt a nemzeteknek leleplezd, kinyilatkoztasd, és a te
népednek, az Izráelnek dicsőségére” (Luk.
2,30).
Mert
ők azok, akikről így prófétál Péter apostol: „Akik hajdan nem nép voltatok,
most pedig Isten népe vagytok; akik nem kegyelmezettek voltatok, és egykor
könyörület nélkül éltetek, nem nyertetek irgalmat, most pedig kegyelmezettek
vagytok, és könyörületet nyertetek, irgalomra találtatok” (1Pét 2:10).
Róm. 10,20 Ézsaiás pedig bátorságosan nyíltan,
merészen ezt mondja: Megtaláltak, és megnyertek azok, akik engem nem kerestek, akik nem tudakozódtak, nem
kutattak, és nem is kérdezősködtek utánam; nyilvánvaló lettem, mert
megjelentem, kinyilvánítottam, láthatóvá tettem magam azoknak, akik felőlem nem kérdezősködtek*
*Így hangzott a
prófécia: „Megkereshettek volna, de
nem kérdeztek, megtalálhattak volna, de nem kerestek. Itt vagyok, itt vagyok! -
mondtam a népnek, amely nem hívta segítségül nevemet” (Ézs. 65,1).
Ezért így figyelmeztet az
apostol: „Óvakodjunk tehát, és gondosan
ügyeljünk arra… hogy közülünk valaki fogyatkozásban levőnek ne láttassék. Mert
nékünk is hirdettetett az Evangélium, miképpen azoknak: de nem használt nékik a
hallott beszéd, a hirdetett ige, mivel nem párosították hittel azok, akik hallották” (Zsid. 4,1-2).
Róm. 10,21 Az Izraelről pedig ezt mondja: Egész
napon kiterjesztettem kezeimet, és kitártam karjaimat az engedetlenkedő, és
hitetlen és ellenmondó, ellenszegülő,
vitatkozó,
visszautasító, és ellenem harcoló nép felé*
*Már a prófétán
keresztül így szólt az Úr: „Kitártam
kezemet naphosszat a lázadó nép felé, amely nem a jó úton jár, hanem saját
gondolatai után” (Ézs. 65,2)
A teremtésről.
Sem a világegyetem, sem a szellemi valóság nem csak úgy magától
keletkezett, és nem a semmi alakította magát éggé, és földdé, hanem:
„Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet. Ez az égnek és
a földnek eredete. Mert az Úr Isten
teremtette az eget, és a földet”
(1 Móz. 1,1; 2,4)
Megvallás.
„Te vagy Uram Jahve, Örökkévaló,
a Seregek Istene, Izráel Istene! Ébredj föl, látogasd meg e népeket, és ne könyörülj
a gonoszon! (Szela.) Esténként visszatérnek, morognak, mint a kutyák,
csatangolnak a városban. Szájuk tajtékzik, ajkuk között mintha kardok volnának.
Azt gondolják, nem hallja őket senki. De te, Uram, nevetsz rajtuk, csúffá
teszed e népet”
(Zsolt. 59,6-9).
2016. október 10.
Római levél 9. fejezet: A ZSIDÓ NÉP ÉS AZ EVANGÉLIUM. (revideált)
Róm. 9,1 Igazságot, vagyis valóságot szólok
Krisztusban, nem hazudok, és nem
valótlanságot állítok. Lelkiismeretem, azaz szellemi
ismeretem és együttészlelésem velem együtt tesz bizonyságot,
és tanúskodik mellettem a Szent Szellem által,
Róm. 9,2 Hogy nagy az én szomorúságom,
keserűségem, fájdalmam és bánatom, és szüntelen való, állandó, folytonos, és
szakadatlan az én szívemnek fájdalma, gyötrelme,
Róm. 9,3 Mert kívánnám, és óhajtanám, hogy én
magam átok alatt legyek, elszakasztva a Krisztustól az én atyámfiaiért, testvéreimért, akik az én
rokonaim hústest szerint. [Más fordítás: Én magam kívánnék, ha
lehetne, átokká lenni, és
átkozottként Krisztustól távol lenni
testvéreimért, akik rokonaim hústest szerint].
Róm. 9,4 Akik izraeliták, akiké a fiúság, és a dicsőség, a tekintély, tisztesség, és
méltóság, és a szövetségek, meg a törvényadás, és a szolgálat, és az ígéretek,
az üzenet, az értesítés,
Róm. 9,5 Akiké az ősatyák, és akik közül származik
hústest szerint a Krisztus, aki
mindeneknek felette örökké vagyis soha véget nem érően áldandó és áldott
Isten, és aki Isten mindenek felett. Ámen*
*Akihez így szól
Isten: „A te királyi széked a te
trónod, óh Isten örökkön örökké megáll, és megmarad. Igazságnak, igazságosságnak,
és jogosságnak pálcája, jogara a te országodnak, királyságodnak, birodalmadnak,
uralmadnak, és a te királyi hatalmadnak pálcája jogara” (Zsid. 1,8).
Mert az Úr Jézusban maga a
Teremtő jött el, erről tesz bizonyságot János apostol: „De tudjuk, hogy eljött az Isten Fia, és
képességet adott nekünk arra, hogy felismerjük az Igazat; és ezért vagyunk az
Igazban, az ő Fiában, a Jézus Krisztusban. Ő az igaz Isten és az örök
élet” (1 Ján. 5,20).
És Pál apostolon keresztül nyer kijelentést, hogy
ki jött el hústestben: „És minden versengés nélkül közismerten, elismerten,
bevallottan, és valóban nagy a hitnek eme titka: Isten, aki megjelent,
láthatóvá, nyilvánvalóvá, ismertté vált, megmutatkozott hústestben,
megigazíttatott, azaz igaznak bizonyult szellemben. Megláttatott, megjelent,
megmutatkozott az angyaloknak. Hirdettetett a pogányok, azaz a népek, nemzetek
közt, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségbe” (1 Tim. 3,16).
Dávid
így prófétál Krisztusról: „Nyilaid élesek
és hegyesek; népek hullanak alád, népek
kerülnek hatalmadba; a király ellenségeinek szívében. Trónod, oh Isten
örökkévaló, mindörökké megmarad; igazságnak
pálcája a te királyságodnak pálcája”
(Zsolt. 45,6-7).
Pál
apostolon keresztül jelenti ki a Szent Szellem, hogy kik azok az ellenségek,
akiknek szívében a Király: „Titeket is, kik hajdan elidegenültek és ellenségek
valátok gonosz cselekedetekben, és haszontalan, káros tetteitekben gyönyörködő
értelmetek miatt…” (Kol. 1,21).
Én
pedig: „kérem, adja meg nektek, hogy dicső gazdagságának mértékében belső
emberetek úgy elhatalmasodjék, hogy ti az Isten Szellemén át uralomra
juthassatok, hogy állandóan ott lakozzék a Krisztus a hit által a ti
szívetekben” (Eféz. 3,16-17).
Róm. 9,6 Nem lehet pedig, hogy meghiúsult, csődöt
mondott, semmivé vált, meghiúsult, megbukott legyen, és erejét veszítse, vagy
kudarcot vallott legyen az Isten beszéde, igéje. Mert nem mindnyájan izraeliták azok, kik Izráeltől valók*
*Hiszen: „Nem ember az Isten, hogy hazudjék és nem embernek
fia, hogy megváltozzék. Mond-é Ő valamit, hogy meg ne tenné? Igér-é valamit,
hogy azt ne teljesítené?”„Izráel fenséges Istene nem hazudik, és nem is bán meg
semmit, mert nem ember Ő, hogy megbánjon valamit” „Kőszikla! Cselekedete
tökéletes, mert minden ő útja igazság! Hűséges Isten és nem csalárd; igaz és
egyenes ő!”. „Ha hitetlenkedünk, ő hű
marad: ő magát meg nem tagadhatja”. „mert amit ő mondott, meglett, és
amit parancsolt, előállott” (4 Móz. 23,19; 1Sám. 15,29; 5 Móz. 32,4; Zsolt.
33,9; 2 Tim. 2,13).
Ugyanis: „nem az a zsidó, aki külsőképen az; sem
nem az a körülmetélés, ami a hústesten külsőképen van: Hanem az a zsidó, aki
belsőképen az. És a szívnek Szellemben, nem betű szerint való körülmetélése az
igazi körülmetélkedés. amelynek dicsérete nem emberektől, hanem Istentől van” (Róm.
2,28-29).
Róm. 9,7 Sem nem mindnyájan fiak, vagyis nem
mindnyájan Ábrahám gyermekei, kik az Ábrahám magvából valók; hanem: Izsákban
neveztetik néked a te magod.
Róm. 9,8 Azaz, nem a hústestnek fiai az Istennek
fiai, vagyis nem a testi származás szerinti utódok Isten gyermekei,
hanem az ígéret fiait tekinti, és nevezi magul*
*Isten ugyanis így
szólt Ábrahámhoz: „…A te magodnak adom
ezt a földet” (1 Móz. 12,7).
És az apostolon keresztül
megvilágítja a Szent Szellem a kijelentést:
„Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak és az ő magvának. Nem mondja:
És a magvaknak, mint sokról; hanem mint egyről. És a te magodnak, aki a Krisztus” (Gal. 3,16).
Ezért akik a Krisztuséi,
azokhoz így szól az apostol: „Mi pedig, atyámfiai, Izsák szerint, ígéretnek
gyermekei vagyunk” (Gal. 4,28).
Róm. 9,9 Mert ígéretnek beszéde, Igéje ez: Ez időtájban, vagyis a
maga idején, a megállapított
vagy a megfelelő időben eljövök, és Sárának fia lesz*
*Így szólt az
ígéret: „Egy esztendő múlva visszatérek hozzád, és akkor már a feleségednek,
Sárának fia lesz! Sára meg ott hallgatózott a háta mögött a sátor bejáratánál.
Ábrahám és Sára élemedett korú öregek voltak, és Sáránál már megszűnt a női
életfolyamat. Sára nevetett magában, és azt gondolta: Miután megvénültem,
lehet-e gyönyörűségem? Meg az uram is öreg!” (1Móz. 18,10).
Róm. 9,10 Nemcsak pedig, azaz nemcsak Sárával
történt ilyesmi, hanem Rebekával is, ki egytől fogant méhében, Izsáktól a mi
atyánktól*
*Így esett teherbe
Rebeka „… Izsák könyörgött az ÚRnak feleségéért, mivel meddő volt. Az ÚR pedig
engedett könyörgésének, úgyhogy teherbe esett Rebeka, a felesége” (1Móz.
25,21).
Róm. 9,11 Mert mikor még meg sem születtek, sem
semmi jót vagy gonoszt, rosszat, és hitványt nem cselekedtek, nem tehettek,
hogy az Istennek kiválasztás szerint való végzése, azaz Isten szabad
választása, amely nem a tettektől, hanem a meghívó akaratától függ, megmaradjon,
és érvényesüljön, nem cselekedetekből, hanem az elhívótól,
Róm. 9,12 Megmondatott néki, vagyis Rebeka ezt a
kinyilatkoztatást kapta hogy: A nagyobbik az idősebb szolgál, rabszolgája lesz a kisebbiknek, a fiatalabbnak,
Róm. 9,13 Miképpen meg van írva: Jákobot szerettem,
Ézsaut pedig kevésbé szerettem, és Jákób mögé helyeztem. Vagy: Jákóbot kiválasztottam, Ézsaut elvetettem*
*És hogy miért, arról a prófétákon keresztül szól az Úr: „… Ézsau testvére volt Jákóbnak -
így szól az ÚR -, mégis Jákóbot szerettem, Ézsaut pedig kevésbé szerettem; hegyeit, vagyis bálványáldozó helyeit pusztává
tettem, birtokát a pusztai sakáloknak adtam” (Malak. 1,2-3).
Róm. 9,14 Mit mondunk tehát: Vajon nem
igazságtalanság-é ez az Istentől? Vajon hamisság van-e az Istennél? Távol
legyen!
Róm. 9,15 Mert Mózesnek ezt mondja: Könyörülök
azon, akin könyörülök, és irgalmazok annak, akinek irgalmazok*
*Mózesnek azt
mondta az Úr: „És monda az Úr: Megteszem, hogy az én dicsőségem a te orcád
előtt menjen el, és kiáltom előtted az Úr nevét: És könyörülök, akin
könyörülök, kegyelmezek, akinek kegyelmezek” (2 Móz. 33,19)
Dávid
megvallása arról, hogy kiken könyörül az Úr: „Irgalmas és könyörületes az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű. Jó
az Úr mindenki iránt, és könyörületes minden teremtményéhez. Magasztal,
Uram, minden teremtményed, és híveid áldanak téged” (Zsolt. 145,8-10).
Az
apostolon keresztül pedig kijelenti az Úr, hogy mit jelent a Mózesnek adott
kijelentés, és mi a teremtmény dolga: „De
még nagyobb kegyelmet is ad, ezért mondja: Isten a kevélyeknek ellenáll, az
alázatosoknak pedig kegyelmét adja. Közeledjetek az Istenhez, és közeledni fog
hozzátok. Tisztítsátok meg kezeiteket, ti bűnösök, azaz akik elvétették a célt,
és szenteljétek meg szíveiteket ti
kétszívűek” (Jak. 4,6.9)
Mert: „… azt, aki hozzám jő, semmiképpen ki nem vetem, el nem küldöm” (Ján.
6,37).
Mózes megvallása az Úrról: „Kőszikla ő, cselekvése tökéletes, minden
útja igazságos. Hű az Isten, nem hitszegő, igaz és egyenes ő” (5 Móz. 32,4).
Róm. 9,16 Annakokáért tehát nem azé a választás,
aki akarja, aki erőlködik, sem
nem azé, aki fut, aki törtet,
hanem a könyörülő Istené [Más fordítás: Eszerint nem azon múlik a dolog, aki
óhajtja, vagy törekszik, hanem
Istentől, aki irgalmaz]*
*Hiszen: „… a törvény cselekvése által nem igazul meg egy
ember, hústest sem” (Gal. 2,16).
Róm. 9,17 Mert azt mondja az írás a fáraónak, hogy:
Azért támasztottalak téged, és azért
hagytam, hogy megmaradj, hogy
megmutassam és feltárjam azt, ami
belül van, a valódi lényeget benned, és rajtad az én hatalmamat, erőmet,
és hogy hirdessék az én nevemet, személyemet, hatalmamat, tekintélyemet,
jellememet az egész földön*
*Az ellenséges, és
engedetlen lázadóhoz így szól az Úr: „Mert ha most kinyújtanám kezemet és
megvernélek téged és a te népedet döghalállal, akkor kivágattatnál, vagyis
kipusztulnál a földről. Ámde azért tartottalak fenn tégedet, hogy megmutassam
néked az én hatalmamat, erőmet, és hogy hirdessék az én nevemet, személyemet,
hatalmamat, tekintélyemet, jellememet az egész földön” (2 Móz. 915-16).
Róm. 9,18 Következésképpen, akin akar, könyörül, akit
pedig akar, megkeményít, vagyis megátalkodni, konokká válni hagyja, és
így az alkalmatlanná válik Isten igéjének befogadására.
Róm. 9,19 Mondod azért nékem: Miért fedd hát engem és miért von mégis
felelősségre? Miért hibáztat, kifogásol,
tesz szemrehányást még mindig? Hiszen az ő akaratának és szándékának kicsoda
állhat ellen. Az Ő határozatával és döntésével kicsoda szállhat szembe,
és ki harcolhat ellene*
*Hiszen: „Nem használ a
bölcsesség és az értelem, sem a tanács az ÚRral szemben” (Péld.
21,30).
Róm. 9,20 Sőt, tulajdonképpen kicsoda vagy te, óh
ember, hogy feleselsz, visszabeszélsz, vitába
szállsz az Istennel? Avagy mondja-e, vagy megkérdi-e az agyagkészítmény, az
alkotás a készítőnek, megmunkálójának, alkotójának, formálójának, gyúrójának:
Miért csináltál, és miért formáltál, és alkottál engem ilyennek?*
*Már a prófétán
keresztül ezt kérdezi az Úr: „Dicsekedhetik-e a
fejsze azzal szemben, aki vág vele? Fontosabb-e a fűrész annál, aki húzza?
Mintha a bot suhogtatná azt, aki fölvette, és a vessző venné föl azt, aki nem
fából van!” (Ésa. 10,15).
De:
„Jaj annak, aki perbe száll alkotójával, bár csak egy a földből készült
cserépedények között! Mondhatja-e formálójának az agyag: Mit csinálsz? És a
készítmény ezt: Nem ügyes a kezed? Jaj annak, aki ezt mondja apjának: Miért
nemzettél? - és anyjának: Miért vajúdtál velem?!”„Micsoda fonákság! Egyenlőnek
tartható-e az agyag a fazekassal? Mondhatja-e az alkotás alkotójának: Nem ő
alkotott engem?! Mondhatja-e a fazék a fazekasnak: Nem ért a dolgához?!”„… ki
mondhatja néki: Mit cselekszel?” (Ésa. 45,9-10; 29,16; Jób. 9,12).
Csak meg lehet vallani, hogy: „Uram Jahve,
atyánk vagy te mégis! Mi vagyunk az agyag, te a mi formálónk, kezed alkotása
vagyunk mindannyian” (Ézs. 64,7).
Róm. 9,21 Avagy talán nincs-e a fazekasnak hatalma
az agyagon, a sáron, hogy ugyanazon gyuradékból, vagyis ugyanannak az
agyagtömbnek egy részéből némely edényt tisztességre, némelyet pedig
becstelenségre formáljon? [Más fordítás: Az egyik edényt díszesre, ékesre, tisztes
célra, megbecsült, értékes edénynek a másikat közönségesre, éktelenségre,
gyalázatra, dicstelenre, tisztességtelenre, nem becsült célra formáljon és
készítsen]?*
*És hogy ez hogyan
történik, erről így tesz bizonyságot Isten igéje: „Az Isten által vetett szilárd alap azonban megáll,
amelynek a pecsétje ez: Ismeri az Úr az övéit, és hagyja el a gonoszt mindenki, aki az Úr nevét vallja!” Nagy házban
pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fából és cserépből valók is;
és azok közül némelyek tisztességre, némelyek pedig gyalázatra valók. Ha tehát valaki megtisztítja magát ezektől, megbecsült, megszentelt edény lesz,
az Úrnak is hasznos, és minden jó cselekedetre alkalmas” (2 Tim. 2,19-21).
Róm. 9,22 Ha pedig az Isten az ő haragját
megmutatni, és hatalmát megismertetni, megláttatni, és tudatni kívánván, nagy
békességes tűréssel elszenvedte, és elhordozta a harag edényeit, melyek
pusztulásra, és veszedelemre, elveszésre megértek. [Szó szerint: Amiket le kell
szerelni, azaz meg kell szüntetni a régit és azután felszerelni az újat, és
újat adni].
Róm. 9,23 És hogy megismertesse, megjelentse, és
megláttassa az ő dicsőségének tekintélyének, tisztességének és méltóságának gazdagságát az irgalom
edényein, melyeket eleve, vagyis előre a dicsőségre alkotott, azaz akiket dicsőségének edényeiül – hordozóiul –
készített el jó előre mit szólhatsz ellene?*
*És tette ezt
azért: „Hogy megmutassa és
kinyilvánítsa rajtunk a következendő időkben, világkorszakokban az Ő kegyelmének
felséges és mérhetetlen gazdagságát, túláradó bőségét hozzánk való jóságából a Krisztus Jézusban” (Eféz. 2,7).
Az apostol így buzdít: „Lássátok
meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek
neveznek minket, és azok is vagyunk. Azért nem ismer minket a világ, mert nem
ismerte meg őt” (1Jn. 3,1)
Ez pedig akkor történt: „…
amikor megjelent a mi üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete, nem az
általunk véghezvitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmából üdvözített
minket újjászülő és megújító fürdője a
Szent Szellem által, akit kitöltött ránk gazdagon Jézus Krisztus, a mi
Üdvözítőnk által, hogy az ő kegyelméből megigazulva reménységünk szerint
részesei legyünk az örök életnek” (Tit. 3,4-7)
Ezt pedig az Evangélium
hirdetése tette lehetővé: „Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten
ereje az, minden hívőnek üdvösségére, elsőként zsidónak, de görögnek pogánynak
is. Mert az Istennek igazsága jelentetik ki abban hitből hitbe, miképpen meg
van írva: Az igaz, azaz a megigazult ember pedig hitből él” (Róm. 1,16-17)
Amelyben kijelentést nyer,
hogy: „Mert azt - vagyis: az Úr
Jézust, - aki nem ismert bűnt, bűnné
tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne” (2Kor. 5,21)
Erről prófétál Dávid: „Őt
szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak. Eljőnek s hirdetik az ő
igazságát - az Úr Jézus Krisztust - az ő utánuk való népnek, hogy ezt
cselekedte!” (Zsolt. 22,31-32).
Róm. 9,24 Ilyen edényekül hívott is el minket
nemcsak a zsidók, azaz júdeaiak, hanem a pogányok, vagyis a nemzetek közül is,
Róm. 9,25
Amint Hóseásnál is mondja: Népemnek nevezem, amely nem volt az én népem és szeretettnek azt, ami nem volt
szeretett. [Más fordítás: Azt,
ami nem népem, népem gyanánt fogom elhívni, és amelyet nem
szeretek, szeretett népemnek, és ki irgalmat nem talált, irgalmasságot
találónak]*
*Így szólt Isten
szava a prófétán keresztül: „És
eljegyezlek téged magamnak örökre, és pedig igazsággal és ítélettel,
kegyelemmel és irgalommal jegyezlek el. Eljegyezlek magamnak a hit ajándékával,
és megismered az Urat. Mert bevetem vele a földet, és akit „Nincs irgalom”- nak
hívnak, ahhoz irgalmas leszek, a „Nem népem”- nek ezt mondom: Népem vagy, ő
pedig ezt mondja: Én Istenem!” (Hós. 2,18-19.22)
Péter apostolon keresztül
pedig kijelentést nyer a prófécia beteljesülése: „Ti azonban választott
nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe,
hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos
világosságára hívott el titeket. Akik
egykor nem az ő népe voltatok, most pedig Isten népe vagytok, akik számára nem
volt irgalom, most pedig irgalomra találtatok” (1 Pét. 2,9-10)
És így valósult meg Isten szava, amely kijelenti,
hogy: „De lesz még annyi Izráel fiainak a száma, mint a homok a
tengerparton, amelyet nem lehet megmérni, sem megszámolni. Akkor ahelyett, hogy
ezt mondanák nekik: Nem vagytok népem! - ezt mondják: Az élő Isten fiai
vagytok!” (Hós. 1,10).
Róm. 9,26 És lészen, hogy azon a helyen, ahol ez
mondatott nékik: Ti nem vagytok az én népem, ott az élő Isten fiainak fognak
hívatni*
*Ugyanis: „… annyi lesz
az Izráel fiainak száma, mint a tenger fövenye, mint a homok a tengerparton, amely meg nem mérettethetik és meg nem
számláltathatik; és lészen, hogy ahol az mondatott nékik: Nem vagytok az én
népem, ez mondatik nékik: Élő Istennek fiai! És összegyűlnek Júda fiai és
Izráel fiai együvé, és egy, vagyis egyetlen fejedelmet választanak, és feljőnek
az országból, mert nagy lesz a Jezréel napja! Mondjátok atyátokfiainak
testvéreiteknek: Ammi, vagyis: Népem! És a ti húgaitoknak: Rukhámáh, azaz: van
irgalom!” (Hós. 1,10-12).
És ez akkor következik be,
amikor: „Vesszőszál hajt ki Isai
törzsökéről, hajtás sarjad gyökereiről. Az ÚR Szelleme nyugszik rajta, a
bölcsesség és értelem Szelleme, a tanács és erő, és hatalom Szelleme, az ÚR
ismeretének és félelmének Szelleme. Az ÚR félelme lesz a gyönyörűsége. Nem a
látszat után ítél, és nem hallomás után dönt” (Ésa. 11,1-3).
Pál apostol így beszél a Korintusban lévő Krisztus
népéhez, mert Isten az apostolokon keresztül végzi a plántálást: „Én plántáltam, vagyis ültettem, Apollós öntözött, de az Isten adja vala folyamatosan a növekedést” (1 Kor. 3,6).
Róm. 9,27 Ézsaiás pedig fennszóval hirdeti, és ezt
kiáltja Izráel felől: Ha Izráel fiainak száma annyi volna is, mint a tenger
fövenye, homokja, akkor is csak a maradék üdvözül*
*Ézsaiás így szólt
a testi Izráelhez: „Mert ha annyi volna is néped, Izráel, mint
tengerparton a homok, csak a maradék tér meg. El van rendelve pusztulásod,
igazságos ítélet árad rád” (Ézs. 10,22)
És a próféciát Jóel prófétán
keresztül folytatja az Úr: „De mindaz,
aki az Úrnak nevét hívja segítségül, megmenekül; mert a Sion hegyén és
Jeruzsálemben lészen a szabadulás, amint megígérte az Úr, és a megszabadultak
közt lesznek azok, akiket elhív az Úr!” (Jóel. 2,32)
Pál apostolon keresztül pedig
kijelentést nyer a Sion hegyének, és Jeruzsálemnek helye, ahol a szabadulás
lesz: „az Isten gyülekezetének, amely Korinthusban van, a Krisztus Jézusban megszentelteknek,
azoknak, akiket ő elhívott és saját népévé tett; mindazokkal együtt, akik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét,
az ő Uruk és a mi Urunk nevét bárhol segítségül
hívják” (1 Kor. 1,2).
Róm. 9,28 Mert
a dolgot bevégezi, és teljes mértékben megvalósítja,
és rövidre metszi, miközben befejezéshez juttatja és
megrövidíti a történést igazságban, vagyis a megigazulás
segítségével, és útján; mivel rövidesen végez az Úr a földön, és sietve megcselekszi az igét.
Róm. 9,29 És amint Ézsaiás előre megmondotta: Ha a
Seregeknek Ura nem hagyott volna nékünk magot, olyanokká lettünk, vagyis
hasonlóan jártunk volna, mint Sodoma, és Gomorához volnánk hasonlók*
*Ézsaiás így szólt
Izráel népéhez: „Ha a seregeknek Ura
valami keveset meg nem hagyott volna bennünk, úgy jártunk volna, mint Sodoma,
és Gomorához volnánk hasonlók. Halljátok az Úrnak igéjét, Sodoma fejedelmei, és
vedd füleidbe Istenünk tanítását, Gomora népe!” (Ésa. 1,9-10)
Sodoma és Gomora pedig így
járt: „És bocsáta az Úr Sodomára és Gomorára kénköves és tüzes esőt az Úrtól
az égből. És elsüllyeszté ama városokat, és azt az egész vidéket, és a városok
minden lakosait, és a föld növényeit is” (1
Móz. 19,24-25)
És hogy ez nem így történt annak oka: „Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen
végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága!” (Siral. 3,22).
János apostol lát két
prófétát, akik hirdetik Isten igéjét Jeruzsálemben, aminek szellem szerinti
nevét is megmondja: „És amikor bevégzik bizonyságtételüket, a fenevad, amely
feljön a feneketlen mélységből, - szó szerint: a víz szintje alatti kaotikus mélységből - hadat indít ellenük, legyőzi és megöli őket. És az ő holttesteik
feküsznek ama nagyvárosnak utcáin, amely szellem szerint Sodomának és Égyiptomnak hivatik, ahol a mi Urunk is megfeszíttetett” (Jel. 11,7-8) .
Róm. 9,30 Mit mondunk hát? Azt, hogy a pogányok,
vagyis a nemzetek akik a megigazulásra nem törekedtek, és az igazságot, vagyis
a megigazulást nem követték, a megigazulást elnyerték, megragadták, és így
birtokul kapták, még pedig a hitből való megigazulást*
*Mert: „… annak, aki nem fáradozik, hanem hisz abban, aki az
istentelent megigazítja, az ő hite tulajdoníttatik igazságul. Azért hitből,
hogy kegyelemből legyen; hogy erős legyen az ígéret az egész magnak; nemcsak a
törvényből valónak, hanem az Ábrahám hitéből valónak is, aki mindnyájunknak
atyánk”„Istennek igazsága pedig a Jézus Krisztusban való hit által mindazokhoz
és mindazoknak, akik hisznek. Mert nincs különbség” (Róm. 4,5-6; 3,22).
Hiszen: „A hitből való
igazság …így szól: Ne mondd a te szívedben: Kicsoda megy föl a mennybe? Azaz,
hogy Krisztust aláhozza. Avagy: Kicsoda száll le a mélységbe? Azaz, hogy
Krisztust a halálból felhozza. Hanem mit mond? „Közel van hozzád az ige, a te
szádban és a te szívedben”, mégpedig a hit igéje, amelyet mi hirdetünk. Ha tehát
száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt
a halálból, akkor üdvözülsz. Mert szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk, és
szájjal teszünk vallást, hogy üdvözüljünk” Mert: „tudjuk, hogy az ember nem a
törvény cselekedetei alapján igazul meg, hanem a Krisztus Jézusba vetett hit
által. Ezért mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban
való hit, és nem a törvény cselekvése által, mert a törvény cselekvése által
nem igazul meg egy hústest sem. (Róm. 10,6-10; Gal. 2,16).
Erről szól a prófécia is: „Mert
e parancsolat, amelyet én e mai napon parancsolok néked, nem megfoghatatlan
előtted; sem távol nincs tőled. Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda
hág fel érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt velünk,
hogy teljesítsük azt? Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda
megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt velünk,
hogy teljesítsük azt? Sőt felette közel van hozzád ez ige: a te szádban és szívedben
van, hogy teljesítsed azt. Lám elődbe adtam ma néked az életet és a jót: a
halált és a gonoszt” „… válaszd azért
az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod” (5 Móz. 30,11-15.19).
Róm. 9,31 Izráel ellenben, mely az igazság
törvényét követte, vagyis amely törekedett a törvényből eredő megigazulásra,
nem jutott el a megigazulás törvényére*
*Az apostol
bizonyságtétele a testi Izráelről: „Mert
tanúskodom mellettük, hogy Isten iránti buzgóság van bennük, de nem a helyes
ismeret szerint. Az Isten igazságát ugyanis nem ismerték el, hanem a magukét
igyekeztek érvényesíteni, és nem vetették alá magukat az Isten igazságának.
Mert a törvény végcélja Krisztus, minden hívő megigazulására.”„Micsoda tehát?
Amit Izráel keres, azt nem nyerte meg: a választottak ellenben megnyerték, a
többiek pedig megkeményíttettek” (Róm. 10,2-4; 11,7)
„Hogy a törvénynek igazsága beteljesüljön bennünk és rajtunk, kik
nem hústest szerint járunk és élünk, hanem Szellem szerint. Akiknek
járását-kelését nem a hús vezérli, hanem a Szellem. (Róm. 8,4).
Róm. 9,32 Miért? Azért, mert nem hitből akarták ezt
elérni, hanem mintha a törvény cselekedeteiből volna. Mert megbotránkoztak, és
megbotlottak,
hibás lépést tettek, és beleütköztek a beleütközés, a botlás, megütközés, botránkozás
kövébe*
*Maga a Krisztus –
az Ő személye – a megütközés köve és a botránkozás sziklája: „Azért van meg az Írásban: Ímé szegletkövet teszek
Sionba, amely kiválasztott, becses; és aki hisz abban, meg nem szégyenül.
Tisztesség azért néktek, akik hisztek; az engedetleneknek pedig: A kő, amelyet
az építők megvetettek, az lett a szegletnek fejévé és megütközésnek kövévé s
botránkozásnak sziklájává; Akik engedetlenek lévén, megütköznek az igében,
amire rendeltettek is” (1 Pét. 2,6-8)
A próféták is erről
prófétáltak: „Ezért így szól az én Uram, az ÚR, Jahve: Ímé, Sionban egy követ tettem le, egy próbakövet, drága
szegletkövet, erős alappal, aki benne hisz, az nem fut!” (Ésa. 28,16)
És hogy ki lesz a botránkozás
sziklája, arról Ézsaiás így prófétál: „A seregek Urát, Jahvét Őt szenteljétek meg, Őt féljétek,
és Őt rettegjétek! És Ő néktek szenthely lészen; de megütközés köve és
botránkozás sziklája Izráel két házának, s tőr és háló Jeruzsálem lakosainak.
És megütköznek köztük sokan, s elesnek és összetöretnek; tőrbe esnek és
megfogatnak! Kösd be e bizonyságtételt, és pecsételd be e tanítást tanítványaimban!” (Ésa. 8,13-16).
Róm. 9,33 Amint meg van írva: Ímé beleütközés,
megütközés, és botlás kövét és megbotránkozás, azaz botrány, KELEPCE, eltántorítás, megütközés, vagy felháborodás kőszikláját helyezem Sionba, és aki hisz Őbenne, és magát rábízza,
nem szégyenül meg, és nem fog csalódni*
*Dávid is tudta
ezt, ezért – példát hagyva nekünk – így imádkozik „Istenem, benned bízom; ne szégyenüljek meg; ne örüljenek rajtam
ellenségeim. Senki se szégyenüljön meg, aki benned reménykedik, azok
szégyenüljenek meg, akik ok nélkül elpártolnak tőled!” (Zsolt.
25,2-3).
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)