Szeresd testvéredet, és:
„Ne végy testvéredtől
kamatot vagy uzsorát, hanem tiszteljed a te Istenedet, hogy megélhessen
melletted a te atyádfia”
(3 Móz. 25,36)
2016. október 14.
A teremtésről.
Sem a világegyetem, sem a szellemi valóság nem csak úgy magától
keletkezett, és nem a semmi alakította magát éggé, és földdé, hanem:
„Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet. Ez az égnek és
a földnek eredete. Mert az Úr Isten
teremtette az eget, és a földet”
(1 Móz. 1,1; 2,4)
Megvallás.
„Te vagy Uram Jahve, Örökkévaló,
a Seregek Istene, Izráel Istene! Ébredj föl, látogasd meg e népeket, és ne könyörülj
a gonoszon! (Szela.) Esténként visszatérnek, morognak, mint a kutyák,
csatangolnak a városban. Szájuk tajtékzik, ajkuk között mintha kardok volnának.
Azt gondolják, nem hallja őket senki. De te, Uram, nevetsz rajtuk, csúffá
teszed e népet”
(Zsolt. 59,6-9).
2016. október 10.
Római levél 9. fejezet: A ZSIDÓ NÉP ÉS AZ EVANGÉLIUM. (revideált)
Róm. 9,1 Igazságot, vagyis valóságot szólok
Krisztusban, nem hazudok, és nem
valótlanságot állítok. Lelkiismeretem, azaz szellemi
ismeretem és együttészlelésem velem együtt tesz bizonyságot,
és tanúskodik mellettem a Szent Szellem által,
Róm. 9,2 Hogy nagy az én szomorúságom,
keserűségem, fájdalmam és bánatom, és szüntelen való, állandó, folytonos, és
szakadatlan az én szívemnek fájdalma, gyötrelme,
Róm. 9,3 Mert kívánnám, és óhajtanám, hogy én
magam átok alatt legyek, elszakasztva a Krisztustól az én atyámfiaiért, testvéreimért, akik az én
rokonaim hústest szerint. [Más fordítás: Én magam kívánnék, ha
lehetne, átokká lenni, és
átkozottként Krisztustól távol lenni
testvéreimért, akik rokonaim hústest szerint].
Róm. 9,4 Akik izraeliták, akiké a fiúság, és a dicsőség, a tekintély, tisztesség, és
méltóság, és a szövetségek, meg a törvényadás, és a szolgálat, és az ígéretek,
az üzenet, az értesítés,
Róm. 9,5 Akiké az ősatyák, és akik közül származik
hústest szerint a Krisztus, aki
mindeneknek felette örökké vagyis soha véget nem érően áldandó és áldott
Isten, és aki Isten mindenek felett. Ámen*
*Akihez így szól
Isten: „A te királyi széked a te
trónod, óh Isten örökkön örökké megáll, és megmarad. Igazságnak, igazságosságnak,
és jogosságnak pálcája, jogara a te országodnak, királyságodnak, birodalmadnak,
uralmadnak, és a te királyi hatalmadnak pálcája jogara” (Zsid. 1,8).
Mert az Úr Jézusban maga a
Teremtő jött el, erről tesz bizonyságot János apostol: „De tudjuk, hogy eljött az Isten Fia, és
képességet adott nekünk arra, hogy felismerjük az Igazat; és ezért vagyunk az
Igazban, az ő Fiában, a Jézus Krisztusban. Ő az igaz Isten és az örök
élet” (1 Ján. 5,20).
És Pál apostolon keresztül nyer kijelentést, hogy
ki jött el hústestben: „És minden versengés nélkül közismerten, elismerten,
bevallottan, és valóban nagy a hitnek eme titka: Isten, aki megjelent,
láthatóvá, nyilvánvalóvá, ismertté vált, megmutatkozott hústestben,
megigazíttatott, azaz igaznak bizonyult szellemben. Megláttatott, megjelent,
megmutatkozott az angyaloknak. Hirdettetett a pogányok, azaz a népek, nemzetek
közt, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségbe” (1 Tim. 3,16).
Dávid
így prófétál Krisztusról: „Nyilaid élesek
és hegyesek; népek hullanak alád, népek
kerülnek hatalmadba; a király ellenségeinek szívében. Trónod, oh Isten
örökkévaló, mindörökké megmarad; igazságnak
pálcája a te királyságodnak pálcája”
(Zsolt. 45,6-7).
Pál
apostolon keresztül jelenti ki a Szent Szellem, hogy kik azok az ellenségek,
akiknek szívében a Király: „Titeket is, kik hajdan elidegenültek és ellenségek
valátok gonosz cselekedetekben, és haszontalan, káros tetteitekben gyönyörködő
értelmetek miatt…” (Kol. 1,21).
Én
pedig: „kérem, adja meg nektek, hogy dicső gazdagságának mértékében belső
emberetek úgy elhatalmasodjék, hogy ti az Isten Szellemén át uralomra
juthassatok, hogy állandóan ott lakozzék a Krisztus a hit által a ti
szívetekben” (Eféz. 3,16-17).
Róm. 9,6 Nem lehet pedig, hogy meghiúsult, csődöt
mondott, semmivé vált, meghiúsult, megbukott legyen, és erejét veszítse, vagy
kudarcot vallott legyen az Isten beszéde, igéje. Mert nem mindnyájan izraeliták azok, kik Izráeltől valók*
*Hiszen: „Nem ember az Isten, hogy hazudjék és nem embernek
fia, hogy megváltozzék. Mond-é Ő valamit, hogy meg ne tenné? Igér-é valamit,
hogy azt ne teljesítené?”„Izráel fenséges Istene nem hazudik, és nem is bán meg
semmit, mert nem ember Ő, hogy megbánjon valamit” „Kőszikla! Cselekedete
tökéletes, mert minden ő útja igazság! Hűséges Isten és nem csalárd; igaz és
egyenes ő!”. „Ha hitetlenkedünk, ő hű
marad: ő magát meg nem tagadhatja”. „mert amit ő mondott, meglett, és
amit parancsolt, előállott” (4 Móz. 23,19; 1Sám. 15,29; 5 Móz. 32,4; Zsolt.
33,9; 2 Tim. 2,13).
Ugyanis: „nem az a zsidó, aki külsőképen az; sem
nem az a körülmetélés, ami a hústesten külsőképen van: Hanem az a zsidó, aki
belsőképen az. És a szívnek Szellemben, nem betű szerint való körülmetélése az
igazi körülmetélkedés. amelynek dicsérete nem emberektől, hanem Istentől van” (Róm.
2,28-29).
Róm. 9,7 Sem nem mindnyájan fiak, vagyis nem
mindnyájan Ábrahám gyermekei, kik az Ábrahám magvából valók; hanem: Izsákban
neveztetik néked a te magod.
Róm. 9,8 Azaz, nem a hústestnek fiai az Istennek
fiai, vagyis nem a testi származás szerinti utódok Isten gyermekei,
hanem az ígéret fiait tekinti, és nevezi magul*
*Isten ugyanis így
szólt Ábrahámhoz: „…A te magodnak adom
ezt a földet” (1 Móz. 12,7).
És az apostolon keresztül
megvilágítja a Szent Szellem a kijelentést:
„Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak és az ő magvának. Nem mondja:
És a magvaknak, mint sokról; hanem mint egyről. És a te magodnak, aki a Krisztus” (Gal. 3,16).
Ezért akik a Krisztuséi,
azokhoz így szól az apostol: „Mi pedig, atyámfiai, Izsák szerint, ígéretnek
gyermekei vagyunk” (Gal. 4,28).
Róm. 9,9 Mert ígéretnek beszéde, Igéje ez: Ez időtájban, vagyis a
maga idején, a megállapított
vagy a megfelelő időben eljövök, és Sárának fia lesz*
*Így szólt az
ígéret: „Egy esztendő múlva visszatérek hozzád, és akkor már a feleségednek,
Sárának fia lesz! Sára meg ott hallgatózott a háta mögött a sátor bejáratánál.
Ábrahám és Sára élemedett korú öregek voltak, és Sáránál már megszűnt a női
életfolyamat. Sára nevetett magában, és azt gondolta: Miután megvénültem,
lehet-e gyönyörűségem? Meg az uram is öreg!” (1Móz. 18,10).
Róm. 9,10 Nemcsak pedig, azaz nemcsak Sárával
történt ilyesmi, hanem Rebekával is, ki egytől fogant méhében, Izsáktól a mi
atyánktól*
*Így esett teherbe
Rebeka „… Izsák könyörgött az ÚRnak feleségéért, mivel meddő volt. Az ÚR pedig
engedett könyörgésének, úgyhogy teherbe esett Rebeka, a felesége” (1Móz.
25,21).
Róm. 9,11 Mert mikor még meg sem születtek, sem
semmi jót vagy gonoszt, rosszat, és hitványt nem cselekedtek, nem tehettek,
hogy az Istennek kiválasztás szerint való végzése, azaz Isten szabad
választása, amely nem a tettektől, hanem a meghívó akaratától függ, megmaradjon,
és érvényesüljön, nem cselekedetekből, hanem az elhívótól,
Róm. 9,12 Megmondatott néki, vagyis Rebeka ezt a
kinyilatkoztatást kapta hogy: A nagyobbik az idősebb szolgál, rabszolgája lesz a kisebbiknek, a fiatalabbnak,
Róm. 9,13 Miképpen meg van írva: Jákobot szerettem,
Ézsaut pedig kevésbé szerettem, és Jákób mögé helyeztem. Vagy: Jákóbot kiválasztottam, Ézsaut elvetettem*
*És hogy miért, arról a prófétákon keresztül szól az Úr: „… Ézsau testvére volt Jákóbnak -
így szól az ÚR -, mégis Jákóbot szerettem, Ézsaut pedig kevésbé szerettem; hegyeit, vagyis bálványáldozó helyeit pusztává
tettem, birtokát a pusztai sakáloknak adtam” (Malak. 1,2-3).
Róm. 9,14 Mit mondunk tehát: Vajon nem
igazságtalanság-é ez az Istentől? Vajon hamisság van-e az Istennél? Távol
legyen!
Róm. 9,15 Mert Mózesnek ezt mondja: Könyörülök
azon, akin könyörülök, és irgalmazok annak, akinek irgalmazok*
*Mózesnek azt
mondta az Úr: „És monda az Úr: Megteszem, hogy az én dicsőségem a te orcád
előtt menjen el, és kiáltom előtted az Úr nevét: És könyörülök, akin
könyörülök, kegyelmezek, akinek kegyelmezek” (2 Móz. 33,19)
Dávid
megvallása arról, hogy kiken könyörül az Úr: „Irgalmas és könyörületes az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű. Jó
az Úr mindenki iránt, és könyörületes minden teremtményéhez. Magasztal,
Uram, minden teremtményed, és híveid áldanak téged” (Zsolt. 145,8-10).
Az
apostolon keresztül pedig kijelenti az Úr, hogy mit jelent a Mózesnek adott
kijelentés, és mi a teremtmény dolga: „De
még nagyobb kegyelmet is ad, ezért mondja: Isten a kevélyeknek ellenáll, az
alázatosoknak pedig kegyelmét adja. Közeledjetek az Istenhez, és közeledni fog
hozzátok. Tisztítsátok meg kezeiteket, ti bűnösök, azaz akik elvétették a célt,
és szenteljétek meg szíveiteket ti
kétszívűek” (Jak. 4,6.9)
Mert: „… azt, aki hozzám jő, semmiképpen ki nem vetem, el nem küldöm” (Ján.
6,37).
Mózes megvallása az Úrról: „Kőszikla ő, cselekvése tökéletes, minden
útja igazságos. Hű az Isten, nem hitszegő, igaz és egyenes ő” (5 Móz. 32,4).
Róm. 9,16 Annakokáért tehát nem azé a választás,
aki akarja, aki erőlködik, sem
nem azé, aki fut, aki törtet,
hanem a könyörülő Istené [Más fordítás: Eszerint nem azon múlik a dolog, aki
óhajtja, vagy törekszik, hanem
Istentől, aki irgalmaz]*
*Hiszen: „… a törvény cselekvése által nem igazul meg egy
ember, hústest sem” (Gal. 2,16).
Róm. 9,17 Mert azt mondja az írás a fáraónak, hogy:
Azért támasztottalak téged, és azért
hagytam, hogy megmaradj, hogy
megmutassam és feltárjam azt, ami
belül van, a valódi lényeget benned, és rajtad az én hatalmamat, erőmet,
és hogy hirdessék az én nevemet, személyemet, hatalmamat, tekintélyemet,
jellememet az egész földön*
*Az ellenséges, és
engedetlen lázadóhoz így szól az Úr: „Mert ha most kinyújtanám kezemet és
megvernélek téged és a te népedet döghalállal, akkor kivágattatnál, vagyis
kipusztulnál a földről. Ámde azért tartottalak fenn tégedet, hogy megmutassam
néked az én hatalmamat, erőmet, és hogy hirdessék az én nevemet, személyemet,
hatalmamat, tekintélyemet, jellememet az egész földön” (2 Móz. 915-16).
Róm. 9,18 Következésképpen, akin akar, könyörül, akit
pedig akar, megkeményít, vagyis megátalkodni, konokká válni hagyja, és
így az alkalmatlanná válik Isten igéjének befogadására.
Róm. 9,19 Mondod azért nékem: Miért fedd hát engem és miért von mégis
felelősségre? Miért hibáztat, kifogásol,
tesz szemrehányást még mindig? Hiszen az ő akaratának és szándékának kicsoda
állhat ellen. Az Ő határozatával és döntésével kicsoda szállhat szembe,
és ki harcolhat ellene*
*Hiszen: „Nem használ a
bölcsesség és az értelem, sem a tanács az ÚRral szemben” (Péld.
21,30).
Róm. 9,20 Sőt, tulajdonképpen kicsoda vagy te, óh
ember, hogy feleselsz, visszabeszélsz, vitába
szállsz az Istennel? Avagy mondja-e, vagy megkérdi-e az agyagkészítmény, az
alkotás a készítőnek, megmunkálójának, alkotójának, formálójának, gyúrójának:
Miért csináltál, és miért formáltál, és alkottál engem ilyennek?*
*Már a prófétán
keresztül ezt kérdezi az Úr: „Dicsekedhetik-e a
fejsze azzal szemben, aki vág vele? Fontosabb-e a fűrész annál, aki húzza?
Mintha a bot suhogtatná azt, aki fölvette, és a vessző venné föl azt, aki nem
fából van!” (Ésa. 10,15).
De:
„Jaj annak, aki perbe száll alkotójával, bár csak egy a földből készült
cserépedények között! Mondhatja-e formálójának az agyag: Mit csinálsz? És a
készítmény ezt: Nem ügyes a kezed? Jaj annak, aki ezt mondja apjának: Miért
nemzettél? - és anyjának: Miért vajúdtál velem?!”„Micsoda fonákság! Egyenlőnek
tartható-e az agyag a fazekassal? Mondhatja-e az alkotás alkotójának: Nem ő
alkotott engem?! Mondhatja-e a fazék a fazekasnak: Nem ért a dolgához?!”„… ki
mondhatja néki: Mit cselekszel?” (Ésa. 45,9-10; 29,16; Jób. 9,12).
Csak meg lehet vallani, hogy: „Uram Jahve,
atyánk vagy te mégis! Mi vagyunk az agyag, te a mi formálónk, kezed alkotása
vagyunk mindannyian” (Ézs. 64,7).
Róm. 9,21 Avagy talán nincs-e a fazekasnak hatalma
az agyagon, a sáron, hogy ugyanazon gyuradékból, vagyis ugyanannak az
agyagtömbnek egy részéből némely edényt tisztességre, némelyet pedig
becstelenségre formáljon? [Más fordítás: Az egyik edényt díszesre, ékesre, tisztes
célra, megbecsült, értékes edénynek a másikat közönségesre, éktelenségre,
gyalázatra, dicstelenre, tisztességtelenre, nem becsült célra formáljon és
készítsen]?*
*És hogy ez hogyan
történik, erről így tesz bizonyságot Isten igéje: „Az Isten által vetett szilárd alap azonban megáll,
amelynek a pecsétje ez: Ismeri az Úr az övéit, és hagyja el a gonoszt mindenki, aki az Úr nevét vallja!” Nagy házban
pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fából és cserépből valók is;
és azok közül némelyek tisztességre, némelyek pedig gyalázatra valók. Ha tehát valaki megtisztítja magát ezektől, megbecsült, megszentelt edény lesz,
az Úrnak is hasznos, és minden jó cselekedetre alkalmas” (2 Tim. 2,19-21).
Róm. 9,22 Ha pedig az Isten az ő haragját
megmutatni, és hatalmát megismertetni, megláttatni, és tudatni kívánván, nagy
békességes tűréssel elszenvedte, és elhordozta a harag edényeit, melyek
pusztulásra, és veszedelemre, elveszésre megértek. [Szó szerint: Amiket le kell
szerelni, azaz meg kell szüntetni a régit és azután felszerelni az újat, és
újat adni].
Róm. 9,23 És hogy megismertesse, megjelentse, és
megláttassa az ő dicsőségének tekintélyének, tisztességének és méltóságának gazdagságát az irgalom
edényein, melyeket eleve, vagyis előre a dicsőségre alkotott, azaz akiket dicsőségének edényeiül – hordozóiul –
készített el jó előre mit szólhatsz ellene?*
*És tette ezt
azért: „Hogy megmutassa és
kinyilvánítsa rajtunk a következendő időkben, világkorszakokban az Ő kegyelmének
felséges és mérhetetlen gazdagságát, túláradó bőségét hozzánk való jóságából a Krisztus Jézusban” (Eféz. 2,7).
Az apostol így buzdít: „Lássátok
meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek
neveznek minket, és azok is vagyunk. Azért nem ismer minket a világ, mert nem
ismerte meg őt” (1Jn. 3,1)
Ez pedig akkor történt: „…
amikor megjelent a mi üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete, nem az
általunk véghezvitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmából üdvözített
minket újjászülő és megújító fürdője a
Szent Szellem által, akit kitöltött ránk gazdagon Jézus Krisztus, a mi
Üdvözítőnk által, hogy az ő kegyelméből megigazulva reménységünk szerint
részesei legyünk az örök életnek” (Tit. 3,4-7)
Ezt pedig az Evangélium
hirdetése tette lehetővé: „Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten
ereje az, minden hívőnek üdvösségére, elsőként zsidónak, de görögnek pogánynak
is. Mert az Istennek igazsága jelentetik ki abban hitből hitbe, miképpen meg
van írva: Az igaz, azaz a megigazult ember pedig hitből él” (Róm. 1,16-17)
Amelyben kijelentést nyer,
hogy: „Mert azt - vagyis: az Úr
Jézust, - aki nem ismert bűnt, bűnné
tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne” (2Kor. 5,21)
Erről prófétál Dávid: „Őt
szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak. Eljőnek s hirdetik az ő
igazságát - az Úr Jézus Krisztust - az ő utánuk való népnek, hogy ezt
cselekedte!” (Zsolt. 22,31-32).
Róm. 9,24 Ilyen edényekül hívott is el minket
nemcsak a zsidók, azaz júdeaiak, hanem a pogányok, vagyis a nemzetek közül is,
Róm. 9,25
Amint Hóseásnál is mondja: Népemnek nevezem, amely nem volt az én népem és szeretettnek azt, ami nem volt
szeretett. [Más fordítás: Azt,
ami nem népem, népem gyanánt fogom elhívni, és amelyet nem
szeretek, szeretett népemnek, és ki irgalmat nem talált, irgalmasságot
találónak]*
*Így szólt Isten
szava a prófétán keresztül: „És
eljegyezlek téged magamnak örökre, és pedig igazsággal és ítélettel,
kegyelemmel és irgalommal jegyezlek el. Eljegyezlek magamnak a hit ajándékával,
és megismered az Urat. Mert bevetem vele a földet, és akit „Nincs irgalom”- nak
hívnak, ahhoz irgalmas leszek, a „Nem népem”- nek ezt mondom: Népem vagy, ő
pedig ezt mondja: Én Istenem!” (Hós. 2,18-19.22)
Péter apostolon keresztül
pedig kijelentést nyer a prófécia beteljesülése: „Ti azonban választott
nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe,
hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos
világosságára hívott el titeket. Akik
egykor nem az ő népe voltatok, most pedig Isten népe vagytok, akik számára nem
volt irgalom, most pedig irgalomra találtatok” (1 Pét. 2,9-10)
És így valósult meg Isten szava, amely kijelenti,
hogy: „De lesz még annyi Izráel fiainak a száma, mint a homok a
tengerparton, amelyet nem lehet megmérni, sem megszámolni. Akkor ahelyett, hogy
ezt mondanák nekik: Nem vagytok népem! - ezt mondják: Az élő Isten fiai
vagytok!” (Hós. 1,10).
Róm. 9,26 És lészen, hogy azon a helyen, ahol ez
mondatott nékik: Ti nem vagytok az én népem, ott az élő Isten fiainak fognak
hívatni*
*Ugyanis: „… annyi lesz
az Izráel fiainak száma, mint a tenger fövenye, mint a homok a tengerparton, amely meg nem mérettethetik és meg nem
számláltathatik; és lészen, hogy ahol az mondatott nékik: Nem vagytok az én
népem, ez mondatik nékik: Élő Istennek fiai! És összegyűlnek Júda fiai és
Izráel fiai együvé, és egy, vagyis egyetlen fejedelmet választanak, és feljőnek
az országból, mert nagy lesz a Jezréel napja! Mondjátok atyátokfiainak
testvéreiteknek: Ammi, vagyis: Népem! És a ti húgaitoknak: Rukhámáh, azaz: van
irgalom!” (Hós. 1,10-12).
És ez akkor következik be,
amikor: „Vesszőszál hajt ki Isai
törzsökéről, hajtás sarjad gyökereiről. Az ÚR Szelleme nyugszik rajta, a
bölcsesség és értelem Szelleme, a tanács és erő, és hatalom Szelleme, az ÚR
ismeretének és félelmének Szelleme. Az ÚR félelme lesz a gyönyörűsége. Nem a
látszat után ítél, és nem hallomás után dönt” (Ésa. 11,1-3).
Pál apostol így beszél a Korintusban lévő Krisztus
népéhez, mert Isten az apostolokon keresztül végzi a plántálást: „Én plántáltam, vagyis ültettem, Apollós öntözött, de az Isten adja vala folyamatosan a növekedést” (1 Kor. 3,6).
Róm. 9,27 Ézsaiás pedig fennszóval hirdeti, és ezt
kiáltja Izráel felől: Ha Izráel fiainak száma annyi volna is, mint a tenger
fövenye, homokja, akkor is csak a maradék üdvözül*
*Ézsaiás így szólt
a testi Izráelhez: „Mert ha annyi volna is néped, Izráel, mint
tengerparton a homok, csak a maradék tér meg. El van rendelve pusztulásod,
igazságos ítélet árad rád” (Ézs. 10,22)
És a próféciát Jóel prófétán
keresztül folytatja az Úr: „De mindaz,
aki az Úrnak nevét hívja segítségül, megmenekül; mert a Sion hegyén és
Jeruzsálemben lészen a szabadulás, amint megígérte az Úr, és a megszabadultak
közt lesznek azok, akiket elhív az Úr!” (Jóel. 2,32)
Pál apostolon keresztül pedig
kijelentést nyer a Sion hegyének, és Jeruzsálemnek helye, ahol a szabadulás
lesz: „az Isten gyülekezetének, amely Korinthusban van, a Krisztus Jézusban megszentelteknek,
azoknak, akiket ő elhívott és saját népévé tett; mindazokkal együtt, akik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét,
az ő Uruk és a mi Urunk nevét bárhol segítségül
hívják” (1 Kor. 1,2).
Róm. 9,28 Mert
a dolgot bevégezi, és teljes mértékben megvalósítja,
és rövidre metszi, miközben befejezéshez juttatja és
megrövidíti a történést igazságban, vagyis a megigazulás
segítségével, és útján; mivel rövidesen végez az Úr a földön, és sietve megcselekszi az igét.
Róm. 9,29 És amint Ézsaiás előre megmondotta: Ha a
Seregeknek Ura nem hagyott volna nékünk magot, olyanokká lettünk, vagyis
hasonlóan jártunk volna, mint Sodoma, és Gomorához volnánk hasonlók*
*Ézsaiás így szólt
Izráel népéhez: „Ha a seregeknek Ura
valami keveset meg nem hagyott volna bennünk, úgy jártunk volna, mint Sodoma,
és Gomorához volnánk hasonlók. Halljátok az Úrnak igéjét, Sodoma fejedelmei, és
vedd füleidbe Istenünk tanítását, Gomora népe!” (Ésa. 1,9-10)
Sodoma és Gomora pedig így
járt: „És bocsáta az Úr Sodomára és Gomorára kénköves és tüzes esőt az Úrtól
az égből. És elsüllyeszté ama városokat, és azt az egész vidéket, és a városok
minden lakosait, és a föld növényeit is” (1
Móz. 19,24-25)
És hogy ez nem így történt annak oka: „Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen
végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága!” (Siral. 3,22).
János apostol lát két
prófétát, akik hirdetik Isten igéjét Jeruzsálemben, aminek szellem szerinti
nevét is megmondja: „És amikor bevégzik bizonyságtételüket, a fenevad, amely
feljön a feneketlen mélységből, - szó szerint: a víz szintje alatti kaotikus mélységből - hadat indít ellenük, legyőzi és megöli őket. És az ő holttesteik
feküsznek ama nagyvárosnak utcáin, amely szellem szerint Sodomának és Égyiptomnak hivatik, ahol a mi Urunk is megfeszíttetett” (Jel. 11,7-8) .
Róm. 9,30 Mit mondunk hát? Azt, hogy a pogányok,
vagyis a nemzetek akik a megigazulásra nem törekedtek, és az igazságot, vagyis
a megigazulást nem követték, a megigazulást elnyerték, megragadták, és így
birtokul kapták, még pedig a hitből való megigazulást*
*Mert: „… annak, aki nem fáradozik, hanem hisz abban, aki az
istentelent megigazítja, az ő hite tulajdoníttatik igazságul. Azért hitből,
hogy kegyelemből legyen; hogy erős legyen az ígéret az egész magnak; nemcsak a
törvényből valónak, hanem az Ábrahám hitéből valónak is, aki mindnyájunknak
atyánk”„Istennek igazsága pedig a Jézus Krisztusban való hit által mindazokhoz
és mindazoknak, akik hisznek. Mert nincs különbség” (Róm. 4,5-6; 3,22).
Hiszen: „A hitből való
igazság …így szól: Ne mondd a te szívedben: Kicsoda megy föl a mennybe? Azaz,
hogy Krisztust aláhozza. Avagy: Kicsoda száll le a mélységbe? Azaz, hogy
Krisztust a halálból felhozza. Hanem mit mond? „Közel van hozzád az ige, a te
szádban és a te szívedben”, mégpedig a hit igéje, amelyet mi hirdetünk. Ha tehát
száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt
a halálból, akkor üdvözülsz. Mert szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk, és
szájjal teszünk vallást, hogy üdvözüljünk” Mert: „tudjuk, hogy az ember nem a
törvény cselekedetei alapján igazul meg, hanem a Krisztus Jézusba vetett hit
által. Ezért mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban
való hit, és nem a törvény cselekvése által, mert a törvény cselekvése által
nem igazul meg egy hústest sem. (Róm. 10,6-10; Gal. 2,16).
Erről szól a prófécia is: „Mert
e parancsolat, amelyet én e mai napon parancsolok néked, nem megfoghatatlan
előtted; sem távol nincs tőled. Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda
hág fel érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt velünk,
hogy teljesítsük azt? Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda
megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt velünk,
hogy teljesítsük azt? Sőt felette közel van hozzád ez ige: a te szádban és szívedben
van, hogy teljesítsed azt. Lám elődbe adtam ma néked az életet és a jót: a
halált és a gonoszt” „… válaszd azért
az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod” (5 Móz. 30,11-15.19).
Róm. 9,31 Izráel ellenben, mely az igazság
törvényét követte, vagyis amely törekedett a törvényből eredő megigazulásra,
nem jutott el a megigazulás törvényére*
*Az apostol
bizonyságtétele a testi Izráelről: „Mert
tanúskodom mellettük, hogy Isten iránti buzgóság van bennük, de nem a helyes
ismeret szerint. Az Isten igazságát ugyanis nem ismerték el, hanem a magukét
igyekeztek érvényesíteni, és nem vetették alá magukat az Isten igazságának.
Mert a törvény végcélja Krisztus, minden hívő megigazulására.”„Micsoda tehát?
Amit Izráel keres, azt nem nyerte meg: a választottak ellenben megnyerték, a
többiek pedig megkeményíttettek” (Róm. 10,2-4; 11,7)
„Hogy a törvénynek igazsága beteljesüljön bennünk és rajtunk, kik
nem hústest szerint járunk és élünk, hanem Szellem szerint. Akiknek
járását-kelését nem a hús vezérli, hanem a Szellem. (Róm. 8,4).
Róm. 9,32 Miért? Azért, mert nem hitből akarták ezt
elérni, hanem mintha a törvény cselekedeteiből volna. Mert megbotránkoztak, és
megbotlottak,
hibás lépést tettek, és beleütköztek a beleütközés, a botlás, megütközés, botránkozás
kövébe*
*Maga a Krisztus –
az Ő személye – a megütközés köve és a botránkozás sziklája: „Azért van meg az Írásban: Ímé szegletkövet teszek
Sionba, amely kiválasztott, becses; és aki hisz abban, meg nem szégyenül.
Tisztesség azért néktek, akik hisztek; az engedetleneknek pedig: A kő, amelyet
az építők megvetettek, az lett a szegletnek fejévé és megütközésnek kövévé s
botránkozásnak sziklájává; Akik engedetlenek lévén, megütköznek az igében,
amire rendeltettek is” (1 Pét. 2,6-8)
A próféták is erről
prófétáltak: „Ezért így szól az én Uram, az ÚR, Jahve: Ímé, Sionban egy követ tettem le, egy próbakövet, drága
szegletkövet, erős alappal, aki benne hisz, az nem fut!” (Ésa. 28,16)
És hogy ki lesz a botránkozás
sziklája, arról Ézsaiás így prófétál: „A seregek Urát, Jahvét Őt szenteljétek meg, Őt féljétek,
és Őt rettegjétek! És Ő néktek szenthely lészen; de megütközés köve és
botránkozás sziklája Izráel két házának, s tőr és háló Jeruzsálem lakosainak.
És megütköznek köztük sokan, s elesnek és összetöretnek; tőrbe esnek és
megfogatnak! Kösd be e bizonyságtételt, és pecsételd be e tanítást tanítványaimban!” (Ésa. 8,13-16).
Róm. 9,33 Amint meg van írva: Ímé beleütközés,
megütközés, és botlás kövét és megbotránkozás, azaz botrány, KELEPCE, eltántorítás, megütközés, vagy felháborodás kőszikláját helyezem Sionba, és aki hisz Őbenne, és magát rábízza,
nem szégyenül meg, és nem fog csalódni*
*Dávid is tudta
ezt, ezért – példát hagyva nekünk – így imádkozik „Istenem, benned bízom; ne szégyenüljek meg; ne örüljenek rajtam
ellenségeim. Senki se szégyenüljön meg, aki benned reménykedik, azok
szégyenüljenek meg, akik ok nélkül elpártolnak tőled!” (Zsolt.
25,2-3).
Az Úr parancsa.
Ha győztes életet akarsz élni,
„A testvéredet meg ne csald, hanem tiszteld a te Istenedet: mert Ő az
Úr, a ti Istenetek”
(3 Móz. 25:17)
Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétól
A hit nem
az értelmünk megerőszakolása, hogy olyan dolgokban higgyünk, amik lehetetlenek,
vagy amikről tudjuk, hogy nem igazak. Különösen nem „valamiben” való hitet
jelent. A hit feltétlen bizalom Istenben, és mint ilyen, személyes. Az
evangéliumokban Jézus soha nem arra buzdította a követőit, hogy higgyenek
valamiben, talán egy csodában, és akkor megtörténik, hanem azt mondta, hogy
higgyenek Őbenne. Sorsunk a hiten nyugszik: hit által nyerünk üdvösséget. „Aki
hisz a Fiúban, örök élete van” (János 3:36). Isten, akiben bíznunk kell, méltó
rá, hiszen úgy szeretett minket, hogy Fiát adta, hogy a bűneinket a keresztfára
vigye. Legyetek áldottak! REINHARD BONNKE
2016. október 7.
Római levél 8. fejezet: Megszentelődés Krisztusban. (revideált)
Róm. 8,1 Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk, vagyis
kedvezőtlen / elmarasztaló ítéletük azoknak, mert nincsen helye velük szemben,
de nem is érvényesül ellenük semmiféle elmarasztaló, halálos ítélet, akik
Krisztus Jézusban vannak, akik Krisztusban élnek, kik nem hústest szerint
járnak, vagyis nem hústest szerinti életmódot folytatnak, és viselkednek, hanem Szellem szerint*
*És így
folytatódik a kijelentés: „Azért ha valaki, és mindenki, aki
Krisztusban van, új, ismeretlen, szokatlan, meglepő teremtés, egy új teremtmény. A régiek, az eredeti,
kezdeti, ősi elmúlt a régi megszűnt,
tovatűnt, ímé újjá lett minden. Valami
új valósult meg, új jött létre, új állt elő” (2 Kor. 5,17).
Így valósult meg
a prófécia, amely az új teremtésnek figyelmeztetés is: „Ne a régi dolgokat
emlegessétek, ne a múltakon tűnődjetek! Mert én újat cselekszem, most kezd
kibontakozni, majd megtudjátok…” (Ésa.
43,18-19).
Róm. 8,2 Mert a Jézus Krisztusban való, vagyis a
természetfeletti élet szellemének törvénye megszabadított, és felszabadított a
kötelékekből, és szabaddá tett engem a bűn, vagyis a céltévesztés és a
halál törvényétől*
*A
bűnbeesés, azaz a cél elvétése után, miután az ember befogadta a sátán - aki a
halál ura – szavát, és ezzel természetét, ennek következményét így jelenti ki
az Úr. „… visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét
porrá leszesz” (1 Móz. 3,19).
Így jött létre a
halál törvénye: „És amint elrendeltetett,
hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután pedig ítélet következik” (Zsid. 9,27).
Róm. 8,3 Mert ami a törvénynek lehetetlen vala, mert a törvény
a maga részéről tehetetlenséget mutatott, mivelhogy erőtlen vala a hústest
miatt, mert a hústest gyengévé
tette. Az Isten azt megtette az ő saját Fiát elbocsátván, és elküldve bűn, azaz
a céltévesztés hústestének
hasonlatosságában, hasonmásában és a bűnért, azaz a céltévesztés miatt, és elítélte a bűnt, azaz a céltévesztést a hústestben*
*Ezt a
problémát Isten úgy oldotta meg, hogy: „Mert azt, vagyis Krisztust, aki bűnt, azaz: céltévesztést nem ismert,
bűnné, azaz: céltévesztéssé tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk
Őbenne” (2 Kor. 5,21).
És: „Az Ige hústestté
lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének
dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal” (Jn. 1,14).
Azért, hogy az
embert kiszabadítsa az ördög hatalmából: „Mivel tehát a gyermekek hústestből
és vérből valók, ő is hasonlatosképpen részese lett azoknak, hogy a halál által
megsemmisítse, vagyis működésképtelenné tegye azt, akinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt, És
megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt teljes életükben rabok
valának” (Zsid. 2,14-15).
Róm. 8,4 Hogy a törvénynek igazsága, az igazzá-tétel
eredménye, a megigazulás beteljesüljön bennünk, kik nem hústest szerint
járunk, és élünk, hanem Szellem szerint, vagyis akiknek életmódját, és
viselkedését nem a hús vezérli, hanem a Szellem.
Róm. 8,5 Mert a hústest szerint valók, és élők, a húshoz
igazodók a hústest dolgaira gondolnak. A hús dolgain jár az eszük, és a hústest
dolgaira összpontosítanak. A hústesti ember bizony hústestiekre vágyik, arra törekszik,
ragaszkodik, és teljesen lekötik a hús dolgai, ügyei, vágyai. A Szellem szerint valók pedig a Szellem dolgaira, a
szellemi ember ellenben szellemiekre törekszik*
*És
hogy a hústestet milyen ügyek és vágyak kötik le, arról így szól Isten Igéje: „… e
világnak gondja és a gazdagság csábítása…” (Mát. 13,22) köti le, a vágyai pedig, amelyek
cselekedeteit irányítják, ezek: „…házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság,
bujálkodás; bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, viszálykodás,
féltékenység, harag, önzés, széthúzás, pártoskodás; irigység, gyilkosság,
részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók. Ezekről előre megmondom nektek,
amint már korábban is mondtam, akik ilyeneket cselekszenek, nem öröklik Isten
országát” (Gal. 5,19-21).
A szellemi emberben
pedig megteremnek a Szellem gyümölcsei – és ezekről lehet őket felismerni –
melyek ezek: „… szeretet, öröm, békesség,
türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Nem az ilyenek ellen van a törvény” (Gal. 5,22-23).
Róm. 8,6 Mert a hústestnek
gondolata, kívánsága, törekvése, okossága, bölcsessége, a hústest
gondolatvilága, és észjárása halál, vagyis halálra visz, halálra vezet. A
Szellem gondolata, vágyódása, törekvése, okossága, bölcsessége, gondolatvilága,
és észjárása pedig élet és
békesség, vagyis az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség, jó
egészség, jólét, a veszély érzetétől való mentesség, boldogság, boldogulás.
[Más
fordítás: Mert az elmének a
hústestre való irányítása halált jelent, de az elmének a szellemre való
irányítása életet és békét jelent]*
*Már
Dávid így vall az Úrról: „Kinek szíve reád támaszkodik, megőrzöd azt
teljes békében, mivel Te benned bízik”
(Ésa. 26,3).
Az embernek kell
eldöntenie, hogy melyik utat válassza, de a választás következményeivel együtt:
„Ne tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsúfolni. Hiszen amit vet az ember,
azt fogja aratni is: mert aki a hústestének vet, az a hústestből arat majd pusztulást;
aki pedig a Szellemnek vet, a Szellemből fog aratni örök életet” (Gal.
6,7-8).
Róm. 8,7 Mert a hústest gondolata, bölcsessége, törekvése,
észjárása, gondolatvilága, vágya ellenségeskedés, és ellenszegülés Isten ellen;
minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, nem veti alá magát, mert nem
is teheti, sőt nem is képes rá, mert
az természete ellen van.
[Más fordítás: Mert az elmének a hústestre irányítása
ellenségeskedést jelent Istennel, mivel nincs alárendelve Isten törvényének,
hisz nem is lehet]*
*A hústesti,
vagyis az: „Érzéki ember, azaz a pusztán emberi, testi, vagyis az olyan ember, akinek életét emberi,
természeti elgondolásai, szempontjai, vagyis a saját emberi értelme, akarata,
érzelmei irányítják - pedig nem foghatja meg, és nem fogja fel, és nem is fogadja el az
Isten Szellemének dolgait: mert bolondságok néki. Mert balgaságnak tartja,
oktalanság, ostobaság, azaz képtelenség
az számára. És meg sem értheti, nem is képes rá, mivelhogy szellemileg
ítéltetnek meg, vagyis szellemileg kellene megvizsgálni” (1
Kor. 2,14).
Az Úr Jézus kijelenti,
hogy mi az oka ennek: „...Ha valaki nem
születik víztől és Szellemtől, nem mehet be az Isten országába. Ami hústesttől
született, hústest az; és ami Szellemtől született, szellem az” (Ján. 3,5-6).
Azok a hústesti
emberek: „...akikben nincsen Szent
Szellem” (Júd. 1,19).
És azok a szellemi
emberek, akikben: „...az Isten Szelleme
lakik. Akiben pedig nincs a Krisztus Szelleme, az nem az övé” (Róm. 8,9).
Róm. 8,8 Akik pedig hús testben vannak, vagyis hústest szerint élnek, nem lehetnek
kedvesek Isten előtt, és Istennek nem tetszhetnek, de nem is törekednek, hogy
örömet okozzanak, vagyhogy tetszenek*
*Hát:„Öljétek meg tehát tagjaitokban azt, ami csak
erre a földre irányul: a paráznaságot, a tisztátalanságot, a szenvedélyt, a
gonosz kívánságot és a kapzsiságot, ami bálványimádás, mert ezek miatt
haragszik Isten” (Kol. 3,5-6) .
Róm. 8,9 Ti azonban nem hústest, vagyis nem húsban, hanem
Szellem szerint, vagyis Szellemben éltek,
ha ugyan valóban az Isten Szelleme lakik bennetek. Akiben pedig nincs a
Krisztus Szelleme, az nem az övé.
[Más
fordítás: Ha pedig valakinek a
Krisztus Szelleme nem birtoka, vagyis nem birtokolja, az nem is az Övé]*
*Az Úr Jézus kijelentése: „A Szellem az, aki életre kelt, a hústest nem használ semmit: a
beszédek, a (rémák): a kijelentések, amelyeket én szólok néktek, Szellem és
élet” (Ján. 6,63)
„És aki az ő parancsolatait megtartja, az Őbenne marad, és Ő is abban; és
ezt, hogy Ő bennünk van, abból tudjuk meg, hogy a Szelleméből adott nekünk” (1
Ján. 3,24).
Róm. 8,10 Hogyha pedig Krisztus bennetek van, jóllehet a test (szóma) személy, azaz az egó / az én
holt, illetve halandó a bűn miatt, vagyis a céltévesztés következtében. A
szellem azonban örökélet, vagyis természetfeletti élet az igazságért. Vagyis
a szellem örökéletet, természetfeletti életet ad megigazultság által*
*És
folytatódik a kijelentés: „És ti Őbenne - Krisztusban - vagytok beteljesedve vagyis: az egyház az a „hely” amelyet teljesen betölt Isten valósága,
aki feje, vagyis Ura minden
fejedelemségnek, kormányzatnak
és hatalmasságnak, és hatalomnak.
És ti benne lettetek ennek a teljességnek
részesei, titeket pedig Ő tölt meg” (Kol. 2,10).
„Mert Őbenne lakozik az istenségnek egész
teljessége testileg, azaz (szómájában): az Ő
személyében” (Kol. 2.9).
Róm. 8,11 De ha Annak a Szelleme lakik és él bennetek, aki
feltámasztotta, vagyis életre keltette Jézust a halálból, a halottak közül,
ugyanaz, aki feltámasztotta és életre keltette Krisztus Jézust a halálból, a
halottak közül, megeleveníti és életre kelti a
ti halandó testeiteket (szóma)
személyeteket
is az Ő tibennetek lakozó Szelleme által*
* „Mert
ha hisszük: hogy Jézus meghalt és feltámadott, azonképpen az is bizonyos hogy az Isten is előhozza azokat, akik elaludtak, a
Jézus által Ővele együtt” (1 Thess. 4,14).
„Isten ugyanis feltámasztotta az Urat, minket
is feltámaszt az ő hatalma által” (1 Kor. 6,14).
„Mert ha az ő halálának hasonlatossága
szerint Ő vele eggyé lettünk, egybenőttünk, egyesültünk, bizonyára feltámadásáé
szerint is azok leszünk, vagyis feltámadásával is összenőttekké leszünk” (Róm.
6,5).
Róm. 8,12 Annakokáért atyámfiai, testvérek! Nem vagyunk adósok,
és nem vagyunk lekötelezve a hústestnek, hogy a hústest kívánságai szerint
éljünk a földi életben*
*Mert: „Akik
pedig Krisztuséi, a hústestet
megfeszítették indulataival, kívánságaival, szenvedélyeivel, és vágyaival együtt”
(Gal. 5,24).
Pál apostol is megvallja, hogy: „… megsanyargatom, megzabolázom, állon ütöm, megöklözöm, és
alávetem testemet (szóma): egész lényemet, és szolgává teszem.
Rabszolgaságba kényszerítem, leigázom, hogy míg másoknak prédikálok, hirdetem
az Igét, - hogy amikor másokat versenybe hívok - magam valami módon méltatlanná
ne váljak, hogy magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre. Magam valamiképpen
olyannak ne bizonyuljak, mint aki nem állja ki a próbát” (1Kor. 9,27).
Ezt meg is tudjuk
tenni: „Hiszen tudjuk, hogy a mi ó
emberünk Ővele megfeszíttetett, oszlopra
szegeztetett, hogy teljesen
működésképtelenné, erejét vesztetté legyen a bűnnek teste. (amartias
szóma): a céltévesztett én, hogy tétlenné, tehetetlenné váljon a bűn hatalmában
álló, a céltévesztett test (szóma) én. Hogy ezután ne szolgáljunk, vagyis ne
legyünk rabszolgája a bűnnek, a céltévesztésnek. Mert aki így meghalt,
felszabadult a bűn alól, és megigazult, igazságossá lett, felmentést nyert a
bűntől, a cél ELVÉTÉSÉTŐL”
(Róm 6,6-7).
Róm. 8,13 Mert, ha hústest kívánata szerint éltek, meghaltok,
azaz minden bizonnyal be fog következni a halálotok. De ha a hústest
cselekedeteit a Szellem által megöldöklitek, vagyis kiszolgáltatjátok a
halálnak, és halálra adjátok, éltek. Mert ha a Szellemmel azt, amit a hús
művel, megölitek, élni fogtok*
*A
hústest kívánságairól, és cselekedeteiről pedig így beszél Isten Igéje: „A hústestnek cselekedetei pedig
nyilvánvalók, melyek ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság,
bujálkodás. Bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, viszálykodás,
féltékenység, harag, önzés, széthúzás, pártoskodás; irigység, gyilkosság,
részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók. Ezekről előre megmondom nektek,
amint már korábban is mondtam, akik ilyeneket cselekszenek, nem öröklik Isten
országát” (Gal. 5,19-21).
Hát: Ne engedjétek, hogy uralkodjék a bűn a ti mulandó, és halandó testetekben (szóma) személyetekben, hogy
engedjetek néki az ő kívánságaiban, és az ő vágyainak” (Róm. 6,12.13).
Róm. 8,14 Mert mindazok ugyanis, akiket Isten Szelleme vezérel,
vezet, irányít, és kormányoz, azok mind Istennek fiai*
*Mert
azt mondja az Írás: „Valakik pedig
befogadák őt, lehetőséget, jogot, jogosultságot, és hatalmat ada
azoknak, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik
az Ő nevében hisznek. Akik nem vérből, sem a hústestnek akaratából
és ösztönéből, sem a férfiúnak indulatjából és vágyából, hanem Istenből születtek.” (Ján. 1,12-13)
És Pál apostol
kifejti: „Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek (szóma): egész lényetek a
bennetek lakozó Szent Szellemnek temploma, amelyet Istentől nyertetek; és nem a
magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg: dicsőítsétek tehát Istent
testetekben (szóma): egész személyetekben” „Mert mindnyájan Isten fiai vagytok
a Krisztus Jézusban való hit által. Mert akik Krisztusba meritkeztetek be,
Krisztust öltöztétek fel. Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs
szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a
Krisztus Jézusban. Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok,
és ígéret szerint örökösök” „Mivel pedig fiak vagytok, Isten elküldötte
Fiának Szellemét a mi szívünkbe, aki ezt kiáltja: „Abba, Atya!” Azért nem vagy
többé szolga, hanem fiú; ha pedig fiú, Istennek örököse is Krisztus által” (1
Kor. 6,19-20; Gal. 3,26-29; 4,6-7).
Róm. 8,15 Mert nem kaptatok rabszolgaság szellemét ismét a
félelemre, hogy félelemben
éljetek, vagy újra féljetek, és rettegjetek, hanem a fiúságnak Szellemét
kaptátok és nyertétek
el, aki által kiáltjuk: Abbá, az-az szerelmes Atyám, vagyis: Édesapám! Apu: aminek
következményeként: megváltozott a családi helyzetetek, egy másik család tagjai
lettetek. Ez névváltozással is járt. Új otthonotok lett, az új család
szokásait, törvényeit kell követnetek. Új felelősségek és kiváltságok
birtokosai lettetek*
*Mert
Isten: „Előre el is határozta, hogy fiaivá fogad
minket Jézus Krisztus által, akarata és tetszése szerint” (Eféz. 1,5).
És: „Mikor
pedig eljött az időnek teljessége, kibocsátotta Isten az ő Fiát, aki asszonytól
lett, aki törvény alatt lett, hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy
elnyerjük a fiúságot” (Gal. 4,4-5).
Akik ezt hittel befogadják, azoknak így szól
az ígéret: „Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit
által. Mert akik Krisztusba meritkeztetek be, Krisztust öltöztétek fel” (Gal.
3,26-27).
Így kaptuk meg a
fiúság Szellemét: „Mert nem a félelemnek szellemét adta nekünk az Isten,
hanem az erő, a szeretet és a józanság Szellemét” (2Tim. 1,7).
Kaptuk pedig a Krisztus Szellemét azért: „hogy
feddhetetlenek és romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult
és elfajult nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok a világban”
(Fil. 2,15).
És: „Hogy megítélhessétek, hogy mi a rossz
és mi a jó; hogy legyetek tiszták és botlás nélkül valók a Krisztusnak napjára”
(Fil. 1,10).
És: „Hogy erősekké tegye a ti szíveteket,
feddhetetlenekké a szentségben, a mi Istenünk és Atyánk előtt, amikor eljő a mi
Urunk Jézus Krisztus minden ő szentjeivel egyetemben” (1
Thess. 3,13).
Róm. 8,16 Ez a Szellem bizonyságot tesz, és együtt tanúskodik
a mi szellemünkkel együtt, és a mi szellemünkben, hogy Isten született
gyermekei vagyunk*
*A kijelentés így
folytatódik: „És aki hisz Isten Fiában, abban megvan ez
a bizonyságtétel. Aki nem hisz Istennek, az hazuggá teszi őt, mert nem hisz
abban a bizonyságtételben, amellyel Isten bizonyságot tesz Fiáról” (1 Ján.
5,10).
Tehát: „Mivel pedig fiak vagytok, Isten
elküldötte Fiának Szellemét a mi szívünkbe, aki ezt kiáltja: „Abba, Atya!” (Gal.
4,6).
Róm. 8,17 Ha pedig gyermekek, örökösök is; örökösei Istennek,
örököstársai pedig Krisztusnak, ha
ugyan vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt is dicsőüljünk meg*
*Úgyhogy: „Azért
nem vagy többé rabszolga, hanem fiú;
ha pedig fiú, akkor Isten akaratából, és kegyelméből Istennek örököse is, akit maga Isten tett azzá Krisztus által, Krisztusonban” (Gal. 4,7).
Mert azt mondja
az Írás, hogy így lettünk Isten fiai:
„Valakik pedig befogadák őt, az Úr Jézust, hatalmat lehetőséget, jogot,
jogosultságot ada azoknak, vagyis
azokat felhatalmazta arra, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az Ő
nevében hisznek. Akik nem vérből, sem a hústestnek akaratából, vágyából;
ösztönéből, sem a férfiúnak indulatjából, akaratából, hanem Istenből születtek” (Ján. 1,12-13).
Akik ezt hittel befogadják, azoknak így szól
az ígéret: „Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit
által. Mert akik Krisztusba meritkeztetek be, Krisztust öltöztétek fel” (Gal.
3,26-27).
Így kaptuk meg a
fiúság Szellemét: „Mert nem a félelemnek szellemét adta nekünk az Isten,
hanem az erő, a szeretet és a józanság Szellemét” (2Tim. 1,7).
De: „Lássátok
milyen nagy szeretetet adott nékünk és
tanúsított irántunk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk és azok is vagyunk!
A világ azért nem ismer minket, mert nem
ismerte meg Őt” (1 Ján. 3,1)
És nektek, Isten
fiainak: „néktek adatott az a kegyelem a
Krisztusért, nemcsak hogy higgyetek Őbenne, hanem hogy szenvedjetek is Őérette” (Fil. 1,29).
„Sőt, a szerint amennyiben részetek van, vagyis részt
vehettek a Krisztus szenvedéseiben, örüljetek, hogy az ő dicsőségének
megjelenésekor, lelepleződésekor, kinyilvánulásakor is vigadozva, és ujjongva
örvendezhessetek” (1Pét 4,13).
Róm. 8,18 Mert azt tartom és állítom, hogy amiket most, a jelenlegi időszakban
megtapasztalunk, szenvedünk, ami történik velünk, nem hasonlíthatók ahhoz a
dicsőséghez, mely nékünk megjelentetik.
[Más
fordítás: Úgy számítom ugyanis,
hogy a mostani idő, vagyis ennek az
életnek szenvedései nem érdemlik meg, hogy összehasonlítsuk őket azzal a
dicsőséggel, melyre értünk egyszer a lepel le fog hullani]*
*Hiszen: „… a
mi mostani, pillanatnyi könnyűsúlyú,
és könnyen elviselhető, jelentéktelen szenvedésünk,
nyomorúságunk, szorongattatásunk,
gyötrésünk, megpróbáltatásunk, gyötrődésünk, szorongásunk igen-igen
nagy, minden mértéket meghaladó, örök dicsőséget szerez nékünk. Ugyanis a mennyei örök dicsőség túláradó mértékét
szerzi meg nekünk, és munkálja ki számunkra” (2 Kor. 4,17).
„Akiket Isten
hatalma őriz egy helyőrséggel, és megvéd hit, hitvallás, és hűség által az
üdvösségre, megmenekülésre, amely készen vár, hogy az utolsó időben
nyilvánvalóvá legyen, lelepleződjék. Amelyben örvendeztek, ugráltok az örömtől,
és ujjongtok, noha most kissé, ha meg kell lenni, szomorkodtok különféle
kísértések, a gonoszság megtapasztalása által, sokféle, és sokrétű kísértés
miatt” (1Pét 1:5-6).
Hát: „Szeretteim, ne rémüljetek, és
ne ütközzetek meg attól a tűztől, amely kísértés, ingerlés, provokáció végett
támadt köztetek, amelyen kell átjutnotok, mintha valami rémületes, idegen,
szokatlan dolog történnék és fordulna elő veletek” (1Pét 4:12).
Sőt: „Boldogok vagytok, ha Krisztus nevéért gyaláznak,
szidalmat kaptok, ócsárolnak titeket. Mert megnyugszik rajtatok a dicsőségnek
és az Istennek Szelleme, Akit amazok káromolnak, becsmérelnek, és
tiszteletlenül beszélnek Róla, de ti dicsőítitek azt”. (1Pét 4:14).
„A mindenfajta
kegyelemnek Istene pedig, aki az ő örök dicsőségére, és dicsőségébe hívott el
minket a Krisztus Jézusban. Titeket, akik rövid ideig szenvedtetek, vagyis
rövid szenvedésetek után ő maga tegyen, - és fog tenni – tökéletesekké,
alkalmassá, erősekké, szilárdakká. Ő megerősít, támogat, megszilárdít szellemi
ismeretekben és hatalomban, és
állhatatosakká tesz, és megalapoz.”
(1Pét 5:10).
Ezért: „Teljes, és nagy örömnek tartsátok testvéreim, ha
sokféle kísértésbe estek a gonoszság megtapasztalása, és provokáció által” (Jak. 1,2).
Róm. 8,19 Mert a teremtett világ, vagyis a teremtmények, és az egész természet
sóvárogva, epedő sóvársággal, feszülten várja az Isten fiainak megjelenését, megnyilvánulását, kijelentését,
kinyilatkozását*
*Mert
bár már: „… most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvalóvá, hogy
mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Ő
hozzá; mert meg fogjuk őt látni, amint van, amilyen valójában” (1 Ján. 3,2).
Az egész
teremtett világ pedig azt várja, hogy visszaálljon az eredeti – a teremtéskori, vagyis paradicsomi – állapot,
és: „A farkas és bárány együtt legelnek, az oroszlán, mint az ökör, szalmát
eszik, és a kígyónak por lesz az ő kenyere. Nem ártanak, és nem pusztítnak
sehol szentségemnek hegyén; így szól az Úr” „… mert teljes lészen a föld az Úr
ismeretével, mint a vizek a tengert beborítják. És lesz ama napon, hogy Isai
gyökeréhez, aki a népek zászlója lészen, eljőnek a pogányok, és az ő nyugodalma
dicsőség lészen” (Ésa. 65,25;
11,9-10).
Róm. 8,20 Mert a teremtett világ hiábavalóság, mulandóság, üresség,
haszontalanság, sikertelenség alá vettetett, és minden teremtmény
mulandóságnak van alávetve. Nem önként, nem önszántából, készségesen, és szabad
akaratból, hanem azért, és az által, aki az alá vetette*
*És
hogy ki helyezte átok alá az egész teremtett világot, arról így tesz
bizonyságot Isten Igéje: „A
kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett
vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek
egyetlen fájáról se egyetek? És monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak
gyümölcséből ehetünk; De annak a fának gyümölcséből, mely a kertnek közepette
van, azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, ne is
érintsétek, hogy meg ne haljatok. És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok
meg; Hanem tudja az Isten, hogy amely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a
ti szemeitek, és olyanok lésztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói. És
látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és csábítja
a szemet, és kivánatos az a fa a bölcsességért, mert okossá tesz: szakaszta azért annak gyümölcséből, és
evék, és ada vele levő férjének is, és az is evék” (1 Móz. 3,1-6).
És az Úr
kijelenti az engedetlenség következményét, azt mondva: „Az embernek pedig ezt mondta: Mivel hallgattál feleséged szavára, és
ettél arról a fáról, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél, legyen a föld
átkozott, mert átkot hoztál, és átok
alá helyeződött a föld miattad.
Fáradsággal élsz belőle egész életedben! Tövist és bogáncskórót terem tenéked;
s eszed a mezőnek fűvét. Arcod verejtékével eszed a kenyeret, míg visszatérsz a
földbe, mert abból vétettél. Bizony por vagy, és vissza fogsz térni a porba!”
(1 Móz. 3,17-19).
A prédikátoron keresztül hangzik a kijelentés
arról, hogy így lett az élet értelmetlenné: „Mi haszna van az embernek
minden fáradozásából, ha fáradozik a nap alatt? Nemzedékek jönnek, nemzedékek
mennek, de a föld örökké megmarad. Fölkel a nap, és lemegy a nap, siet vissza
arra a helyre, ahol majd újból fölkel. A szél fúj délre, majd északnak fordul,
körbefordul a szél járása, és visszatér oda, ahonnan elindult. Minden folyó a
tengerbe ömlik, és a tenger mégsem telik meg, pedig ugyanoda folynak a folyók,
újra meg újra oda folynak. Minden dolog fárasztó, el sem tudja mondani az
ember. Szemünk nem győz eleget nézni, fülünk nem tud eleget hallani. Ami volt,
ugyanaz lesz majd, és ami történt, ugyanaz fog történni, mert nincs semmi új a
nap alatt” (Préd. 1,3-9).
Dávidon keresztül pedig folytatódik: „Életünk
ideje hetven esztendő, vagy ha több, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük
hiábavaló fáradság, olyan gyorsan eltűnik, mintha repülnénk”
(Zsolt. 90,10).
Róm. 8,21 Azzal a nekünk adott reménységgel, hittel és
bizalommal,
hogy maga a teremtett világ is megszabadul, vagyis hogy a teremtett
világot is fel fogja szabadítani a romlandóság rabszolgaságától. Azaz a
mulandóság szolgai állapotából az Isten fiai dicsőségének szabadságára és hogy a teremtett világ is átjut az
Isten fiainak dicsőséges szabadságába*
*Péter
apostol megvallása: „De új
eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, amelyekben igazság lakozik” (2 Pét. 3,13).
Isten ígérete: „Mert én új eget és új földet teremtek, a régire nem
is emlékeznek, senkinek sem jut eszébe” (Ézs.
65,17).
János apostol
látomása: „És láttam új eget és új földet, mert az első ég és az első föld
elmúlt, és a tenger sincs többé” (Jel.
21,1).
Róm. 8,22 Mert tudjuk, hogy az egész teremtett világ, vagyis a teremtmények,
és az egész természet együtt, azaz: egyetemben fohászkodik, sóhajtozik,
nyög, nyöszörög és vajúdik, a szülés fájdalmaiban kínlódik mind idáig,
vagyis egészen mostanáig*
*A
prófétán keresztül jelenti ki Isten, hogy az ember céltévesztése, és gonosszá
válása mit jelent az egész teremtett világ számára: „Meddig gyászol még a föld, meddig marad
száraz a mező füve? Lakóinak gonoszsága miatt elpusztul állat és madár… ” (Jer.
12,4).
Róm. 8,23 Sőt, nemcsak ez a világ, hanem maguk a Szellem
zsengéjének, azaz kezdetének
birtokosai, akik mint a Szellem teljességéből az első részlet, mi magunk is,
akik bensőnkben hordozzuk a Szellem zsengéjét, fohászkodunk, sóhajtozunk, és
nyögünk magunkban, azaz bensőnkben, a szellemünkben. Várván a fiúságot, azaz
egy fiú helyére helyezést, vagyis hogy méltóvá tétessünk az apa teljes jogaiba,
kiváltságaiba, és méltóságaiba való belépésre. A mi testünknek megváltását,
azaz a holttestünkből való, váltság általi megszabadítást*
*Az
apostol kétségbeesetten így kiált fel, de a megoldásra is rámutat: Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít
meg? Ki vált meg, ki fog kiragadni engem e halálnak testéből, azaz (szómából
): holttestből? „Az Istentől felkínált kegyelem a mi Urunkon, a
Krisztus Jézuson keresztül” (Róm.
7,24-25).
„Azért
is sóhajtozunk ebben, óhajtván felöltözni erre a mi mennyei hajlékunkat; Ha
ugyan felöltözötten is mezíteleneknek nem találtatunk! Mert mi is, akik e sátorban vagyunk,
megterhelten sóhajtozunk, minthogy nem szeretnénk ezt levetni, hanem felölteni
rá amazt, hogy a halandót elnyelje az élet” (2 Kor. 5,2-4).
„Mert e romlandó testnek, e mulandóság állapotában lévőnek , romolhatatlanságba kell öltöznie,
és e halandónak halhatatlanságba” (1Kor.
15,53).
„Mert a mi
országunk mennyekben van, honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk; Ki
elváltoztatja a mi nyomorúságos, lealacsonyított, megalázott testünket (szóma):
személyünket, hogy hasonló legyen az Ő dicsőséges testéhez, azaz személyéhez
amaz Ő hatalmas munkája szerint, mely által maga alá is vethet mindeneket” (Fil. 3,20-21)
„Ő pecsétjével el is jegyzett minket, és a
Szellem zálogát adta szívünkbe” (2Kor.
1,22).
„Aki záloga, foglalója, a mi örökségünknek s
feladata az Istennek megtartott nép megváltása és ezzel az Isten dicsőségének
magasztalása; míg a teljes szabadságba behelyeztettetünk az Ő dicsőségének
dicséretére”(Eféz. 1,14).
Róm. 8,24 Mert reménységben tartattunk meg, vagyis megváltásunk
még reménybeli, ugyanis megváltásunk megtörtént, de a földi élet látható jelenségei ezt nem
kinyilatkoztatják, hanem elrejtik. Ez a remény a mi bensőnkben a Szellemmel
együtt van elhelyezve, és ez még nem látszik, mármint a mi „bensőnk”, vagy „belső
emberünk. A reménység pedig, ha láttatik, nem
reménység; mert amit lát valaki, miért reményli is azt? Hiszen: Az a remény,
amit már teljesedni látunk, többé nem remény?
Róm. 8,25 Ha pedig, amit nem látunk, azt reméljük, kitartással,
állhatatosan,
és békességes tűréssel, örömteli, és reményteljes türelemmel, de
sóvárogva várjuk*
*És hogy mire
várunk, arról így szól a Szent Szellem: „arra az el
nem múló, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyben van
fenntartva számotokra” (1 Pét. 1,4)
A türelmes
várakozás jutalma pedig: „tudván, hogy ti viszonzásul megkapjátok az Úrtól
az örökséget; az Úr Krisztusnak szolgáljatok tehát” (Kol. 3,24)
Már Dávidon keresztül is azt tanácsolja a Szent Szellem: „Légy csendben, és várj az Úrra…” (Zsolt. 37,7).
Róm. 8,26 Hasonlatosképpen pedig a Szellem is segítségére van
segítségére siet a mi erőtlenségünknek, a mi szellemi gyengeségünkben. Mert azt,
amit kérnünk kell, amint kellene, nem tudjuk; És hogy mit imádkozzunk, és hogy
azt hogyan kell helyesen tennünk,
nem tudjuk, de maga a Szellem esedezik, és jár közben miérettünk
kimondhatatlan, [összefüggéstelen, nem egybefüggő, nem értelmesen elmondott beszéddel,
és fohászkodásokkal, vagyis
szavakba nem önthető, emberileg megfoghatatlan sóhajtozásokkal*
*Ezért
az apostol így figyelmezteti a mindenkorban élő hívőket: „Minden imádságotokban és
könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor a Szellem által” (Eféz. 6,18)
Ézsaiás prófétán
keresztül pedig kijelenti a Szent Szellem, hogy mi a nyelveken szólás oka és
eredménye: „Dicsőítsék az Urat, hirdessék dicséretét a szigeteken! Az Úr,
mint egy hős kijő, és mint hadakozó felkölti haragját, kiált, sőt rivalg, és
ellenségein erőt vesz. Régtől fogva hallgattam, néma voltam, magamat
megtartóztatám: most, mint a szülő nő zihálva nyögök, lihegek és fúvok!
Letarolom a hegyeket és halmokat, úgyhogy egész növényzetük elszárad. A
folyókon gázlókat készítek, és a mocsarakat kiszárítom. Vezetem majd a vakokat
olyan úton, amelyet nem ismertek, ismeretlen ösvényeken viszem őket. A
sötétséget világossággá változtatom előttük, a rögös utat simává” (Ésa. 42,12-16).
Róm. 8,27 És Ő, aki pedig a szíveket vizsgálja, fürkészi, kutatja,
tudja mi a Szellem gondolata, hogy mit kíván, és mire irányul a Szellem
elgondolása, törekvése, mert Isten tetszése, és
akarata szerint, Istenhez igazodva esedezik. Közben járva, és könyörögve emel
szót a szentekért*
*A
próféták mind a szívek vizsgálójáról prófétálnak, kijelentve azt is, hogy ki Ő:
„… az igaz Isten vizsgálja
meg a szíveket és veséket” (Zsolt.
7,10).
Ő a: „…
Seregek Ura, igaz bíró, veséknek és szívnek vizsgálója…” (Jer. 11,20).
És hogy ki Ő: „… Ezt
mondja az Isten Fia,… én vagyok a vesék és szívek vizsgálója” (Jel.
2,18.23)
És Ő Jahve: „Én,
az Úr (Jahve) vagyok az, aki a szívet fürkészem, és a veséket
vizsgálom…” (Jer. 17,10).
Róm. 8,28 Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik* minden javukra van, minden javukra válik,
javukra szolgál. Minden összedolgozik, együttmunkál, és összejátszik, minden körülmény,
esemény, mint akik az ő végzése szerint hivatalosak.
[Más
fordítás: és mint akik az ő
végzése értelmében és az Ő elhatározása szerint arra hivatottak, hogy szentek legyenek]**
*Szeretik (agapaó): Ez azt
jelenti: magadat teljesen odaadni, átadni,
teljesen összekötni magad Istennel, eggyé válni vele.
**Azoknak: „Akik ki vannak
választva az Atya Isten eleve elrendelése, előzetes
elhatározása szerint, a Szellem megszentelésében, vagyis a Szellem megszentelő
munkája, azaz Isten céljaira való elkülönítése által engedelmességre, figyelmes hallgatásra, vagyis
szolgálatkészségre, és Jézus Krisztus vérével való meghintésre…”
(1 Pét. 1,2).
Róm. 8,29 Mert akiket eleve ismert, akiket öröktől fogva
tudott, kiválasztott, és felismert, eleve el is rendelte, és a többiektől előre
különválasztotta. Hogy azok az ő Fia ábrázatához, az Ő képéhez hasonlatosak
legyenek, vagyis: Fiának képmását öltsék magukra, és hogy ugyanazt az alakot
viseljék, amelyet az ő Fia, akivel együttformált. Hogy ő legyen az
elsőszülött, a legelőször
előhozott, vagyis az új emberiség elsőszülöttje, első példánya sok
atyafi, vagyis testvér között*
*Az
idők kezdete előtt már úgy döntött Isten, hogy Jézus Krisztusban újjászül
mindeneket: „Eleve
elhatározván, hogy minket a maga fiaivá fogad Jézus Krisztus által az Ő
akaratának jó kedve szerint, Őbenne, akiben vettük is az örökséget, eleve
elrendeltetvén annak eleve elvégzése szerint, aki mindent az ő akaratának
tanácsából cselekszik” (Eféz. 1,5.11)
Mert az Úr
Jézusban jött el maga az Isten: „Mert benne lakik az istenség egész
teljessége testileg”„Mert tetszett az egész Teljességnek, hogy benne lakjék” (Kol. 2,9; 1,19)
És Ő az: „Ki
elváltoztatja a mi nyomorúságos testünket, (szóma): halott
énünket, hogy hasonló legyen az Ő dicsőséges testéhez, amaz Ő hatalmas
munkája szerint, mely által maga alá is vethet mindeneket” (Fil. 3,21)
„És amiképpen
hordtuk a földinek ábrázatját, hordani fogjuk a mennyeinek ábrázatját is” (1 Kor. 15,49).
„Ez felel meg
örök végzésének, amelyet megvalósított Krisztus Jézusban, a mi Urunkban” (Ef. 3,11).
És az eleve
kiválasztásra itt adja meg a választ Isten: „Aki eleve el volt ugyan rendelve,
és ki volt választva, a világ
megalapítása előtt, megjelent pedig az idők végén ti érettetek” (1 Pét. 1,20).
Róm. 8,30 Akiket pedig eleve vagyis előre elrendelt,
elválasztott, különválasztott, azokat el is hívta. És akiket elhívott, azokat
meg is igazította, vagyis megigazulttá tette. Akiket pedig megigazított, azaz
megigazulttá tett, azokat meg is dicsőítette*
*És
tette ezt azért: „… hogy
megismertesse az ő dicsőségének gazdagságát az irgalom edényein, melyeket eleve
elkészített a dicsőségre… Akikül el is hívott minket nemcsak a zsidók, hanem a
pogányok közül is” (Róm. 9,23-24).
Róm. 8,31 Mit mondunk azért ezekre? És mire következtethetünk
ebből? Ha az Isten velünk, értünk, és mellettünk van, kicsoda lehet, és mit
tehet ellenünk*
*Megvallhatom,
ha az ellenség támad: „Meghátrálnak
majd ellenségeim, amikor hozzád kiáltok. Ebből tudom meg, hogy Isten velem van”
(Zsolt. 56,10).
Ha emberek akarnak ártani nekem: „Velem van az Úr, nem félek; mit
árthat nékem ember? Velem van az Úr az én segítőim közt, és nézni fogok az én
gyűlölőimre” (Zsolt. 118,6-7).
Hiszen: „…Ő
mondta: „Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged”. Ezért bizakodva mondjuk: „Velem van az Úr,
nem félek, ember mit árthat nekem?”
(Zsid. 13,5-6).
Hiába szövik
terveiket: „Szőjetek csak terveket, majd meghiúsulnak, tárgyaljatok csak,
úgysem sikerül, mert velünk az Isten!” (Ézs.
8,10).
Ha csüggednék,
Isten újra és újra megerősíti ígéretét: Ne félj, mert én veled vagyok, ne
csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítlek, meg is segítlek, sőt győzelmes
jobbommal támogatlak. Megszégyenülnek, és gyalázatba esnek mindazok, akik gyűlölnek
téged. Semmivé lesznek, elpusztulnak, akik veled perbe szállnak. Keresed őket,
és meg nem találod a veled versengőket; megsemmisülnek teljesen, akik téged
háborgatnak. Mert én, az ÚR, a te Istened, erősen fogom jobb kezedet, és ezt
mondom neked: Ne félj, én megsegítlek!” (Ézs. 41,10-13).
Róm. 8,32 Aki az Ő saját Fiának nem kedvezett, és nem kímélte, hanem őt mindnyájunkért
odaadta, és áldozatul kiszolgáltatta, mi módon ne ajándékozna vele, és miért ne adna ingyen, kegyelemből az
ö Fiával együtt mindent minékünk*
*Ugyanis: „Az
Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét, és isteni természetét abban
mutatta meg, és azzal bizonyítja, hogy abban az időben, mikor még bűnösök,
vagyis céltévesztettek voltunk, Krisztus már akkor meghalt érettünk” (Róm. 5,8).
„Mert
úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő
egyszülött, az Ő egyetlen Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne, vagyis a Fiúban, el ne
vesszen, el ne pusztuljon, hanem örök élete legyen, örök, azaz
természetfeletti életet birtokoljon” (Ján.
3,16).
Róm. 8,33 Kicsoda vádolja az Isten választottait? Isten az, aki
megigazít, aki a megigazulást adta?*
*A
Szent Szellem már előre kijelenti a vádló - a sátán - bukását: „Közel van, aki engem megigazít, ki perel
énvelem? Álljunk együtt elő! Ki az én vádlóm? Lépjen ide! Íme, az Úr Isten
megsegít engem, kicsoda ítélne el engem? Íme, mindnyájan, mint a ruha
megavulnak, moly emészti meg őket” (Ésa.
50,8-9).
De nem is vádolhatja már a szenteket, mert
János apostolon keresztül jön a kijelentés: „Hallottam, hogy egy hatalmas
hang megszólal a mennyben: „Most lett a mi Istenünké az üdvösség, az erő és a
királyság, a hatalom pedig az ő Krisztusáé, mert levettetett testvéreink
vádlója, aki a mi Istenünk színe előtt éjjel és nappal vádolta őket. És ők legyőzték
azt a Bárány véréért, és az ő bizonyságtételüknek beszédéért; és az ő életüket
nem kímélték mind halálig”. (Jel. 12,10-11).
Róm. 8,34 Kicsoda az, aki elítél? Talán
Krisztus Jézus? Az, aki meghalt, sőt aki fel is támadott, aki életre is kelt,
aki az Isten jobbján van, aki esedezik is és közbenjár érettünk*
*Hiszen:
„Ő Isten dicsőségének a
kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget,
aki miután minket bűneinktől megtisztított, a mennyei Felség jobbjára ült” (Zsid. 1,3).
„Ezért
üdvözíteni tudja örökre azokat, akik általa járulnak Istenhez, hiszen ő
mindenkor él, hogy esedezzék értük” (Zsid.
7,25).
„Mert nem
kézzel csinált szentélybe, az igazinak csak másolatába ment be Krisztus, hanem
magába a mennybe, hogy most Isten színe előtt megjelenjék érettünk” (Zsid.
9,24).
Róm. 8,35 Kicsoda szakaszt vagy kicsoda választ el minket a
Krisztus szerelmétől? Nyomorúság, nyomorgatás, háborúság, nyomás, szorítás,
szorult helyzet, elnyomás, gyötrés, megpróbáltatás, gyötrődés, szorongás,
vagy szorongattatás? Vagy szükség, szorongató keserűség, szükséghelyzet, szorult helyzet, kín,
gyötrelem, ínség, vagy üldözés? Vagy éhség, - éhínség - vagy
mezítelenség, vagy veszedelem, vagy
életveszély, vagy fegyver, kard, háború, erőszakos halál, vagy a fennálló hatalom?
Róm. 8,36 A mint meg van írva, hogy: Teéretted gyilkoltatunk és
öldököltetünk minden napon. Olybá tekintenek, és annyira becsülnek, mint vágó
juhokat.
[Más
fordítás: Minket minden nap miattad visznek és juttatnak halálba, és
olyanok vagyunk, mint a leölésre szánt juhok]*
*Beteljesült
a Dávid által mondott prófécia: „Odadobtál minket, mint vágójuhokat, és
szétszórtál a népek közé” (Zsolt. 44,12).
„Miattad
gyilkolnak minket naponta, vágójuhoknak tekintenek” (Zsolt. 44,23).
És az apostol
megvallása: „Mert úgy gondolom, hogy Isten minket apostolokat, utolsókul
állított, mint akiket halálra szántak, mert látványossággá lettünk a világnak,
az angyaloknak és az embereknek” (1Kor.
4,9).
„Mindenütt
szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk
kétségbe; üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak, letipornak, de el nem
veszünk; Jézus halálát mindenkor testünkben, azaz személyünkben hordozzuk, hogy Jézus élete is láthatóvá
legyen testünkben, azaz a húsunkban)”
(2Kor. 4,8-12).
„Naponként a
halállal nézünk szembe, oly igaz ez, testvéreim, mint a veletek való
dicsekvésem a Krisztus Jézusban, a mi Urunkban” (1Kor. 15,31).
Róm. 8,37 De mindezekben, és mindezekkel szemben győzteseknél
is többek vagyunk, és felettébb diadalmaskodunk, sőt döntő, és teljes, tökéletes, végleges,
fölényes győzelmet aratunk Őáltala, aki minket szeretett*
*A mi
győzelmünk Istentől van: „De
hála az Istennek, aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által!” (1Kor. 15,57).
És mindazok
győztesek, akik víztől és Szellemtől újonnan születtek: „Mert minden, ami
Istentől született, legyőzi a világot, és az a győzelem, amely legyőzte a
világot, a mi hitünk. Ki az, aki legyőzi a világot, ha nem az, aki hiszi, hogy
Jézus az Isten Fia?” (1Jn. 5,4-5).
Az Úr Jézus így
bátorította és bátorítja a mindenkori tanítványait: „Ezeket azért mondom
nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, és
szorongattatásban, gyötrésben, megpróbáltatásban, gyötrődésben, szorongásban
lesz részetek, de bízzatok: én legyőztem a világot, és a világ
legyőzve áll alattam” (Jn.
16,33).
Róm. 8,38 Mert meg vagyok győződve, és biztos vagyok benne hogy
sem halál, azaz a természeti, - biológiai - fizikai halál, vagyis a hústest
halála, sem élet, azaz a természeti - biológiai - vagyis a hústestben való
élet. Sem angyalok, vagyis uralkodó szellemi lények, vagy hírnökök, követek,
vagy pásztorok, sem fejedelemségek, kormányzatok, amelyek részint földi,
részint mennyei angyali hatalmasságok. Sem erősségek, erő megnyilvánulások, sem
csodatévő erők. Sem jelenvalók, vagyis jelen időben történő, és beálló, a
jelenlevő dolgok, sem következendők, az eljövendők, ami még körül fog venni,
amik elkerülhetetlenül meg fognak történni,
Róm. 8,39 Sem magasság, sem mélység, vagyis sem magasságban sem
mélységben lakók, sem semmi más teremtmény, azaz sem a kozmosz időbeli, sem a
kozmosz, vagyis a világűr térbeli jelenségei, vagyis a csillagok világában
történők nem szakaszthatnak el, nem állhatnak oda közénk, és nem képesek elválasztani minket az
Istennek szerelmétől, mely vagyon és megjelent, és megbizonyított a mi Urunk
Jézus Krisztusban*
*Nincs
semmi és senki, aki elszakíthatna Isten szeretetétől, amely az Úr Jézusban
jelent meg, hiszen: „Akár Pál, akár Apollós, akár Kéfás, akár
világ, vagyis a teremtett világ,
azaz: az angyalok és emberek együtt. Akár élet vagyis a fizikai, vagy biológiai
élet, akár halál, akár jelenvalók, akár következendők, azaz eljövendők,
bekövetkezendők, minden a tiétek.
Ti pedig Krisztusé, Krisztus pedig Istené” (1 Kor. 3,22-23).
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)