2012. november 29.
A szabadító Isten
„Feltűrte az Úr szent karját minden népeknek szemei előtt,
hogy lássák a föld minden határai, Istenünk szabadítását” (Ésa 52,10)
Igaz barát
Szerző: bacsipista
Egy történetet szeretnék megosztani veletek amely az igaz
barátságról szól.
Volt két barát, akik együtt jártak óvodába, iskolába és
együtt vonultak be az amerikai hadseregbe. Még a fronton is együtt harcoltak
hazájukért.
Egy nap visszavonulás közben az egyik barát kapott egy
halálos lövést, és felakadt a szögesdrótra. A másik barát mikor meglátta,
azonnal a segítségére akart menni, de a parancsnoka ráförmedt.
- Ne menj ki a védett árokból, mert már úgyse tudsz rajta
segíteni, még téged is lelőnek!
A barát meghökkent, de mihelyt elment a parancsnoka, azonnal
a barátjához rohant. Vállára vette és sietett vissza vele.
Menet közben ö is kapott egy halálos lövést. Minden erejét
összeszedte és alig vonszolta magát mire visszaért legjobb barátja
holttestével, de beért a futóárokba.
A parancsnoka ismét mondta neki;
- Ugye, megmondtam, hogy ne menj ki érte, mert már nem tudsz
segíteni rajta. De nem hallgattál rám. Most te is meg fogsz halni vele együtt.
Megérte ez neked?
A barát még annyit tudott mondani;
- Igen megérte, mert amikor oda mentem hozzá, így szólt!
Tudtam, hogy eljössz értem!
"Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki
életét adja az ő barátaiért."
János ev. 15,13
Elmebaj
Volt egyszer egy ember, aki azt hitte, hogy meghalt. Aggódó
felesége és barátai elküldték őt a közelben lakó ismerős pszichiáterhez. A
pszichiáter elhatározta, hogy oly módon gyógyítja meg az illetőt, hogy meggyőzi
őt egy tényről, amely ellentmond annak a nézetének, hogy halott.
A pszichiáter azt az egyszerű igazságot választotta, hogy a
halottak nem véreznek. Egészségügyi szövegeket olvastatott a páciensével,
hullaboncolásokat nézetett vele, stb. Több heti munka után a páciens végül azt
mondta: "Jól van, meggyőzött. A halottak nem véreznek." Ekkor a
pszichiáter megszúrta a páciáns karját egy tűvel, és folyni kezdett annak a
vére. A férfi eltorzult és holtsápadt arccal nézte a karját, s feliáltott:
"Te jó ég! Hát mégis véreznek a halottak!"
Ez a pédázat azt mutatja, hogy ha az ember kellő kitartással
ragaszkodik megalapozatlan előfeltevéseihez, akkor a tények semmit sem
változtatnak, és megteremteti saját, valóságtól elszakadt világát, amelyre a
valóság nem hathat. Ez az állapot (melyet a filozófusok szolipszizmusnak, a
pszichiáterek autisztikus pszichózisnak, a jogászok pedig elmebajnak neveznek)
egyenértékű a halállal, mert megszakadt a valós világgal való kapcsolat.
http://velunkazisten.hu/small_story/Elmebaj
Fókuszálj rá hogy mit tudna Isten tenni rajtad keresztül
"Ezért elhagyva a Krisztusról szóló elemi tanítást, törekedjünk a tökéletességre." (Zsidók 6,1)
Jóllehet Isten végzi a nagy munkát a Krisztus képére való átformálódásunkban, nekünk mégis felelőségteljesnek kell lennünk a tanítványságban való fegyelemben.
Tehát már többé nem céltalanul futunk; hanem az a jelentős célunk van, hogy éppen olyanná váljunk mint maga Jézus. Így tehát, ahogy Pál apostol elmagyarázza ezt, megsanyargatjuk a testünket ahogy tovább haladunk előre a célunk felé (1Korinthius 9,26-27)
De ahogy fegyelmet próbálunk beleerőszakolni a gondolatainkba és a viselkedésünkbe, túl gyakran átcsúszunk oda hogy képtelenség megtartani mindazt amit kellene. (Róma 7,16-25)
A helyzet a következő: Olyanná válni mint Jézus éppen elég nehéz enélkül a "Próbáld jobban!" mentalitás nélkül is, amit próbálunk magunkra erőszakolni. Beleszippant minket a "jobban kell csinálnom", "többet kell imádkoznom" és a "mostanra már lelkileg érettebbnek kellene lennem" ismétlődő körébe. Hátramaradunk a legyőzöttség érzésével és csak jobban beletaszít minket a mi körünkbe, ahol egyre jobban próbáljuk Isten szintjéhez mérni magunkat.
De látod hogy ez csak saját magunkon tartja a fókuszunkat, és azon amit nem vagyunk képesek megtenni?
Isten azt akarja, hogy fókuszáljunk arra amit ő tud megtenni általunk. Azt akarja hogy tudjuk, hogy ő elkezdte a jó munkát bennünk, és "elvégzi azt Krisztus Jézus napjára" (Filippi 1,6)
Pál mondja, hogy mennünk kell előre az ideális felé, de ezeket az mércéket soha nem arra szánták, hogy szükségszerűen "muszáj" kijelentések legyenek, azonnali tökéletességet megkívánó igényeket támasztva előttünk. Valószínűleg Pál bármelyikünknél jobban érti a kétségbeesett szükségünket Isten kegyelmére.
A mi célkitűzésünk hogy mindent megtegyünk azért, hogy olyan hívőkké váljunk akik éppen úgy cselekednek és gondolkoznak ahogy azt Jézus is tenné. Lehet hogy megbotlunk, vagy éppen egy hatalmasat esünk, de nekifeszülünk hogy megragadjuk az Urunkban Jézus Krisztusban való bőséges életet! (Filippi 3,12)
http://napiremeny.blog.hu/2012/01/04/2012_fokuszalj_ra_hogy_mit_tudna_isten_tenni_rajtad_keresztul
Joel Osteen: Csendesedjetek el, és tudjátok meg…
Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten! (Zsoltárok 46:11.)
Kultúránkban az emberek többsége számára az állandó foglalatosság megszokott dolog: számítógép, internet, mobiltelefon, televízió, különböző videojátékok.
Önmagukban nem rosszak ezek a dolgok, viszont a Biblia szerint szükségünk van arra, hogy elcsendesedjünk, és Isten megismerésére koncentráljunk. Főként akkor fontos ez, amikor nehéz időkön megyünk keresztül. Amikor kihívásokkal nézünk szembe, könnyű a barátokhoz, vagy kollégákhoz rohanni. Azonban leginkább arra van szükségünk, hogy megálljunk, és kimondjuk: „Istenem, én Benned akarok megpihenni, megnyugodni. Tudom, hogy a tenyeredbe véstél.”
Ne felejtsd el, hogy a csatáink szellemiek. A problémáink forrása valójában nem az emberek, hanem a sötétség erői. Ha meghozod a döntést, hogy elcsendesedsz, és tudatosítod magadban, hogy nagyobb Az, Aki benned van, akkor ezzel az erő pozíciójába helyezed magad. Szakíts ma időt arra, hogy elcsendesedj Isten előtt. Hagyd, hogy békéjével átjárjon. Hagyd, hogy Szellemével felfrissítsen. Emlékezz rá, hogy a csatáid az Úrhoz tartoznak. Csendesedj el Előtte, hogy meglásd győzelmes karját életed minden területén!
Mennyei Atyám, alázattal jövök Eléd. Elcsendesedek Előtted. Szólj a szívemhez, hogy még jobban megismerhesselek. Bízom Benned. Kérlek, tölts be a békességeddel. Jézus nevében. Ámen.
Ne felejtsd el, hogy a csatáink szellemiek. A problémáink forrása valójában nem az emberek, hanem a sötétség erői. Ha meghozod a döntést, hogy elcsendesedsz, és tudatosítod magadban, hogy nagyobb Az, Aki benned van, akkor ezzel az erő pozíciójába helyezed magad. Szakíts ma időt arra, hogy elcsendesedj Isten előtt. Hagyd, hogy békéjével átjárjon. Hagyd, hogy Szellemével felfrissítsen. Emlékezz rá, hogy a csatáid az Úrhoz tartoznak. Csendesedj el Előtte, hogy meglásd győzelmes karját életed minden területén!
Mennyei Atyám, alázattal jövök Eléd. Elcsendesedek Előtted. Szólj a szívemhez, hogy még jobban megismerhesselek. Bízom Benned. Kérlek, tölts be a békességeddel. Jézus nevében. Ámen.
ÁLDÁS GYERMEKEINKNEK – Aaron története
Készítette: Élő Víz
Tavaszi esők áztatták Torontót, amitől buja zöld lett azon a reggelen, ahogy felébresztettem 12 éves fiamat, Aaront, hogy iskolába menjen. „Ideje reggelizni” – mondtam. Amikor felült az ágyban, elállt a lélegzetem. Szeme köröskörül csupa hólyag volt. Felállt a nyakamon a szőr, ahogy eszembe jutottak a hólyagok, amelyek egykor az én testemet borították. „Bizto
Tavaszi esők áztatták Torontót, amitől buja zöld lett azon a reggelen, ahogy felébresztettem 12 éves fiamat, Aaront, hogy iskolába menjen. „Ideje reggelizni” – mondtam. Amikor felült az ágyban, elállt a lélegzetem. Szeme köröskörül csupa hólyag volt. Felállt a nyakamon a szőr, ahogy eszembe jutottak a hólyagok, amelyek egykor az én testemet borították. „Bizto
s nem övsömör!”– gondoltam, ahogy Aaron erőlködve kinyitotta a szemeit. Iskola helyett orvoshoz vittem, aki mintát vett a folyadékból, amely megtöltötte a hólyagokat, és elküldte a laborba. „Iskolába kell ma mennem” – vitatkozott Aaron, amikor kijöttünk az orvosi rendelőből. „Vizsgázunk, és nem hagyhatom ki.” Elvittem az iskolába, de a tanárnő ránézett, és nem engedte, hogy a többi gyerekkel egy terembe üljön. „Vizsgázhat, ha egyedül ül egy szobában” – egyezett ki. A vizsga letétele után hazavittem. Mostanra már igen nagy fájdalmat okoztak a hólyagok, és alig tudta kinyitni a szemeit. Aznap este Anita és én egyesítettük hitünket, ahogy kezünket rátettük, és kértük Istent, hogy gyógyítsa meg. Másnap reggel az orvos telefonált. „Megvannak az eredmények” – mondta. „A hólyagokat fertőzés okozza. Hozzák vissza a fiút a rendelőbe.” Anitával nevettünk az orvos arckifejezésén, amikor pár órával később megvizsgálta Aaront. Egyetlen hólyag sem maradt. Szeme tiszta, ragyogó és derűs volt. „Arra készültem, hogy antibiotikumot adok neki” – magyarázta az orvos, ahogy értetlen kifejezéssel Aaron szemébe nézett. „Mit csináltak?” „Imádkoztunk” – mondtuk Anitával egyszerre. A Példabeszédek 20:7 azt ígéri, hogy amikor az igazak tökéletességben járnak, gyermekeik áldottak ő utánuk. Anitával bebizonyítottuk, hogy ez az ígéret igaz. Az igazságosságban állva, amely a Jézusba vetett hit által a miénk, kiléptünk Isten Igéjének tökéletességén, és újra és újra megkaptuk a gyógyulás áldását. Ami még jobb, megláttuk ugyanazt az áldást gyermekeink életében. Nem csoda, hogy ma, amikor kinyitjuk a Bibliánkat, és látjuk Isten gyógyulással kapcsolatos ígéreteit, mindig hálásak vagyunk. És minden alkalommal, amikor belenézünk Aaron nevető szemébe, hálát adunk a mi ígéretmegtartó Istenünknek.
A randi
Készítette: Kiwi Szolárium
A történet ismeretlen szerzőtől származik, az üzenete viszont teljesen megfogott minket:
„21 év házasság után a feleségem arra kért, hogy vigyek el egy másik nőt egy vacsorára és utána esetleg egy mozira. Majd hozzátette: ”Szeretlek, de tudom, hogy ez a másik nő is szeret és jól esne neki, ha egy kis időt együtt töltenétek”
És ez a bizonyos másik nő, akivel a feleségem kért, hogy randizzak nem má
A történet ismeretlen szerzőtől származik, az üzenete viszont teljesen megfogott minket:
„21 év házasság után a feleségem arra kért, hogy vigyek el egy másik nőt egy vacsorára és utána esetleg egy mozira. Majd hozzátette: ”Szeretlek, de tudom, hogy ez a másik nő is szeret és jól esne neki, ha egy kis időt együtt töltenétek”
És ez a bizonyos másik nő, akivel a feleségem kért, hogy randizzak nem má
s volt mint az ÉDESANYÁM, aki már 19 éve özvegy volt, viszont a munkám és a 3 gyerek miatt ritkábban tudtam látogatni, jóformán csak a nagyon jeles alkalmakkor. Még aznap este felhívtam, hogy menjünk el egy vacsorára meg esetleg egy moziba utána. „Mi történt, jól vagy, minden rendben?” kérdezte aggódva..
Talán nem is csodálom, viszonylag későn este hívtam és ez a meghívás eléggé váratlan is volt, mivel ilyen randink soha nem is volt még. „Semmi baj nem történt, csak gondoltam jó lenne egyet vacsorázni, beszélgetni.” válaszoltam. „Csak te és én”. Majd egy kis néma csönd után rávágta, hogy „Nagyon szeretném, ez nem is kérdés”.
Azon a pénteken ahogy érte mentem, hogy felvegyem a házánál egy kicsit ideges voltam, bár láttam rajta, hogy ő is elég izgatott a randi miatt. Az ajtóban várt, már a kabátját is magára vette. Még fodrásznál is volt előtte, a haja szépen begöndörítve és azt a ruhát viselte, amit a legutolsó házassági évfordulójukon vett fel. Úgy mosolygott mint egy angyal. „Mondtam a barátnőknek, hogy randink lesz, teljesen odavoltak” szólt egyből, ahogy beült az autóba. „Alig várják, hogy meséljek mi volt a találkánkon.”
Elmentünk egy hangulatos kis étterembe, úgy belém karolt mintha csak a First Lady lett volna. Éreztem, hogy milyen büszkén állt az oldalamon, mint, ahogy egy igazi anyának kell.. Miután leültünk elkezdtem felolvasni a menüt, mivel nem igazán látta tisztán az apró betűket. Ahogy olvastam, nagyjából a felénél felnéztem és láttam, milyen ámulattal bámul engem, egy kedves mosollyal az arcán. „Régebben mindig én olvastam fel a menüt neked amikor kicsi voltál” mondta majd a tekintetében látszódott is, hogy elmerengett ezeken a régi szép időkön. Nagyon kellemes, jó kis beszélgetés volt. Lényegében átbeszéltük kinek mik a jelenlegi dolgai, élményei stb. tehát jól elnyúlt, sőt olyannyira, hogy le is késtük a mozit is. Később, ahogy megérkeztünk a házhoz ezt mondta: „Mit szólsz egy következő alkalomhoz, de csakis ha megengeded, hogy a vendégem légy kisfiam” mondtam legyen, semmi gond.
„Milyen volt a randi?” kérdezte a feleségem, mikor hazaértem. „Nagyon jó, sokkal jobb, mint amit elképzeltem” válaszoltam neki lelkesen.
Pár nappal később édesanyám meghalt egy hirtelen szívrohamban. Nem tudtam semmit tenni, teljesen váratlan volt, így elbúcsúzni sem volt lehetőségem. Nem sokkal rá pedig jött egy boríték, egy előre kifizetett számlával, rajta az étterem neve, ahol a közös randink volt, benne egy cetlivel: „Előre kifizettem a számlát, mert nem voltam benne biztos, hogy már ott lehetek. Két főre, egyik a tiéd a másik pedig a feleségedé. Soha nem fogod megtudni, milyen fontos volt nekem az az este! Szeretlek fiam!”
Most már tudom, hogy milyen fontos, hogy kimondjuk: „Szeretlek” és azt a másikat akkor szeressük amikor lehet, amikor velünk van. Semmi más az életben nincs olyan fontos mint a családunk. Szánjunk rá elég időt és ezt akkor tegyük amikor lehet, ne akkor amikor már esetleg késő”
Talán nem is csodálom, viszonylag későn este hívtam és ez a meghívás eléggé váratlan is volt, mivel ilyen randink soha nem is volt még. „Semmi baj nem történt, csak gondoltam jó lenne egyet vacsorázni, beszélgetni.” válaszoltam. „Csak te és én”. Majd egy kis néma csönd után rávágta, hogy „Nagyon szeretném, ez nem is kérdés”.
Azon a pénteken ahogy érte mentem, hogy felvegyem a házánál egy kicsit ideges voltam, bár láttam rajta, hogy ő is elég izgatott a randi miatt. Az ajtóban várt, már a kabátját is magára vette. Még fodrásznál is volt előtte, a haja szépen begöndörítve és azt a ruhát viselte, amit a legutolsó házassági évfordulójukon vett fel. Úgy mosolygott mint egy angyal. „Mondtam a barátnőknek, hogy randink lesz, teljesen odavoltak” szólt egyből, ahogy beült az autóba. „Alig várják, hogy meséljek mi volt a találkánkon.”
Elmentünk egy hangulatos kis étterembe, úgy belém karolt mintha csak a First Lady lett volna. Éreztem, hogy milyen büszkén állt az oldalamon, mint, ahogy egy igazi anyának kell.. Miután leültünk elkezdtem felolvasni a menüt, mivel nem igazán látta tisztán az apró betűket. Ahogy olvastam, nagyjából a felénél felnéztem és láttam, milyen ámulattal bámul engem, egy kedves mosollyal az arcán. „Régebben mindig én olvastam fel a menüt neked amikor kicsi voltál” mondta majd a tekintetében látszódott is, hogy elmerengett ezeken a régi szép időkön. Nagyon kellemes, jó kis beszélgetés volt. Lényegében átbeszéltük kinek mik a jelenlegi dolgai, élményei stb. tehát jól elnyúlt, sőt olyannyira, hogy le is késtük a mozit is. Később, ahogy megérkeztünk a házhoz ezt mondta: „Mit szólsz egy következő alkalomhoz, de csakis ha megengeded, hogy a vendégem légy kisfiam” mondtam legyen, semmi gond.
„Milyen volt a randi?” kérdezte a feleségem, mikor hazaértem. „Nagyon jó, sokkal jobb, mint amit elképzeltem” válaszoltam neki lelkesen.
Pár nappal később édesanyám meghalt egy hirtelen szívrohamban. Nem tudtam semmit tenni, teljesen váratlan volt, így elbúcsúzni sem volt lehetőségem. Nem sokkal rá pedig jött egy boríték, egy előre kifizetett számlával, rajta az étterem neve, ahol a közös randink volt, benne egy cetlivel: „Előre kifizettem a számlát, mert nem voltam benne biztos, hogy már ott lehetek. Két főre, egyik a tiéd a másik pedig a feleségedé. Soha nem fogod megtudni, milyen fontos volt nekem az az este! Szeretlek fiam!”
Most már tudom, hogy milyen fontos, hogy kimondjuk: „Szeretlek” és azt a másikat akkor szeressük amikor lehet, amikor velünk van. Semmi más az életben nincs olyan fontos mint a családunk. Szánjunk rá elég időt és ezt akkor tegyük amikor lehet, ne akkor amikor már esetleg késő”
Megvallás
Készítette: Keresztény szépségportál
(Planetshakers)
www.keresztenyszepsegporta
Mitől kell megválni?
Készítette: Keresztény szépségportál
Vagy a bűneidtől kell megválnod, vagy az üdvösséged
reménységétől.
(Spurgeon)
www.keresztenyszepsegporta
2012. november 28.
Ige: Az okos sáfárról:
„Monda pedig az Úr:
Kicsoda hát a hű, (okos) és bölcs
sáfár, kit az úr gondviselővé tőn az ő háza népén (akit az úr szolgái fölé
rendel), hogy adja ki nékik élelmüket a
maga idejében? Boldog az a szolga, akit az ő ura, mikor haza jő, ilyen munkában
talál! Bizony mondom néktek, hogy minden jószága felett gondviselővé teszi
(és az egész vagyona fölé rendeli) őt. Ha
pedig az a szolga így szólna az ő szívében: Halogatja még az én uram a
hazajövetelt (és késik); és kezdené
verni a szolgákat és szolgálóleányokat, és enni és inni és részegeskedni: Megjő
annak a szolgának az ura, amely napon nem várja és amely órában nem gondolja,
és kettévágatja őt, és a hitetlenek (és hűtlenek) sorsára juttatja.
És amely szolga tudta
(és aki ismerte) az ő urának akaratát, és
(és nem fogott hozzá teljesítéséhez, és) nem
végezte el, sem annak akarata szerint nem cselekedett, sokkal büntettetik meg
(és sok verést kap). Aki pedig nem tudta
(nem ismerte ura akaratát), és büntetésre
méltó dolgokat cselekedett (és úgy cselekedett verést érdemlő dolgokat), kevesebbel büntettetik (és az kevés
verést kap). És valakinek sokat adtak,
sokat követelnek (és sokat kívánnak) tőle;
és akire sokat bíztak, többet kívánnak tőle (és attól többet kérnek
számon)” (Luk. 12,42-48)
Pál apostol ismerve az ő Ura parancsát, ezt vallja: „Úgy tekintsen [és úgy értékeljen] minket [és úgy számoljon velünk] minden ember, mint Krisztus szolgáit [parancsvégrehajtóit;
alárendeltjeit; szó szerint: más irányítása ALATT EVEZŐ valakit; katonai jellegű
szó. A harci gálya evezőse volt, megkülönböztetve a fedélzeten harcoló
katonáktól. Nehéz, kemény munkát végző, felettesei parancsára cselekvő személy]
és Isten [szent] titkainak sáfárait. [gondnokait; intézőit].
Ami pedig egyébiránt a
sáfárokban [a gondnokokban; intézőkben, aki a megbízó (a tulajdonos)
javaival felelősen gazdálkodik, akinek megvan a hatalma, arra, hogy a rábízott
ügyekben TÖRVÉNYKEZZEN, pénzügyeit rendezze: gondnoka annak, és számot ad róluk
a tulajdonosnak] megkívántatik, az, hogy
mindenik hűnek [és megbízhatónak] találtassék, [és bizonyuljon]” (1 Kor. 4,1-2)
„Mert ha az
evangéliumot hirdetem, azzal nincs mit dicsekednem, mivel kényszer nehezedik
rám. Jaj nekem ugyanis, ha nem hirdetem az evangéliumot! Mert ha akaratom
szerint művelem ezt, jutalmam van; ha pedig akaratom nélkül, sáfársággal
bízattam meg” (1 Kor. 9,16-17)
És így buzdítja a Szent Szellem a hívőket: „Legyenek a ti derekaitok felövezve, és szövétnekeitek
(és lámpásotok) meggyújtva; Ti meg
hasonlók az olyan emberekhez, akik az ő urukat várják, mikor jő meg (mikor
tér vissza) a menyegzőről, hogy mihelyt
megjő és zörget, azonnal megnyissák néki (az ajtót). Boldogok azok a szolgák, kiket az úr, mikor haza megy (és
megérkezik), vigyázva (és virrasztva)
talál: bizony mondom néktek, hogy
felövezvén magát, leülteti azokat (az asztalhoz), és előjövén (odamegy), (fel)szolgál
nékik. És ha megjő a második őrváltáskor, és ha a harmadik őrváltáskor jő
(és érkezik is) meg, és úgy
(virrasztva) találja őket, boldogok azok
a szolgák!” (Luk. 12,35-38)
Ne legyetek gonosz szolgák: „Annakokáért ne legyetek esztelenek (és meggondolatlanok), hanem megértsétek, mi legyen az Úrnak
akarata. És meg ne részegedjetek bortól, miben kicsapongás van: hanem
teljesedjetek be Szent Szellemmel (Más fordítás: Ne részegeskedjetek, mert
a borral léhaság jár együtt, hanem teljetek meg Szellemmel)” (Eféz.
5,17-8)
Mert: „Mivelhogy hamar
a szentencia nem végeztetik el a gonoszságnak cselekedőjén, egészen arra van az
emberek fiainak szíve őbennük, hogy gonoszt cselekedjenek
(Más fordítás: Mivel nem ítélkeznek hamarosan a gonosz
tettek fölött, azért van tele az embereknek a szíve gonosz törekvésekkel)” (Préd.
8,11)
Az Úr csodálatos!
„Magasztallak Téged, mert félelmes és csodálatos vagy;
csodálatosak a Te alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt” (Zsolt. 139,14)
Vida Sándor: A lehető legjobbról
"Isten igéjét ismerni: jó; megismerkedni az Ő útjaival
még jobb, de magának Istennek megismerése: a létező legjobb."
Dr-Kováts György: GYŐZELMI GONDOLKODÁS
ÉN AZ ÚRTÓL FÜGGÖK, 100%-BAN
Neki adtam az életemet, Rá bíztam magam, mindenestül,
teljesen az Övé vagyok, Neki szolgálok, teljes életemmel. Amit mond, azt
teszem.
ÉN AZ ÚRRA BÍZOM MAGAM, JÖVŐMET, MINDENEMET, és MINDENKIMET.
A holnapom az Úré. A mai napom is. Mindent, ami történhet
velem, teljesen az Ő kezébe teszek. A körülményeket is. Azokat a dolgokat is,
amiket elrontottam, és ezért nézek szembe rossz körülményekkel. A bűnt
odatettem az Ő kezébe, megbocsátotta, a következményeket is az Ő kezébe tettem,
és várom az Ő szabadítását. De addig is, ebben a szabadításban járok, ameddig
még nem értem, nem látom, ami történt, ami történik.
A BŰNEIMET AZONNAL AZ ÚRHOZ VISZEM – NEM VÁROK VELÜK, NEM
KERESEK KIBÚVÓT.
Ha valaki felhívja figyelmemet bármilyen bűnömre, kész
vagyok azt elrendezni, azonnal, vagy amilyen hamar legyőzöm a belső
ellenállást. Tudatosan nem engedem magamnak ezt a belső ellenállást, hanem
ellenállok a gonosznak, és elfut tőlem.
AZ ÖRDÖGÖT, MINT ELLENSÉGEMET, MINT AZ ÚR ELLENSÉGÉT,
GYŰLÖLÖM, ISZONYODOM A GONOSZTÓL.
Nem alkuszom vele még gondolatban sem. Ami hozzá tartozik,
elvetem, akármilyen kecsegtető is. Semmiben nem tárgyalok az ellenséggel.
AMI AZ ÚRHOZ TARTOZIK, AMI RÓLA VAGY NEKI SZÓL, AMI HOZZÁ
KÖT, AHHOZ RAGASZKODOM – RAGASZKODOM A JÓHOZ.
Mindent, amiről felismerem, hogy kedves Neki, megőrzök az
elmémben, a gondolkodásmódomban, és hozzá igazítom az életemet. Kincsnek
tekintem, szeretem, vágyódom utána, ezen jártatom elmémet, nem engedek belőle.
Lehetőségnek tekintem, hogy az Úrral közösségben legyek ez által is.
LESZÁMOLOK A MÚLTTAL – KIÉRTÉKELEM EGYSZER AZ ÚRRAL, LEVONOM
A KÖVETKEZTETÉSEKET, DE NEM FOGOK ÁLLANDÓAN A MÚLTBAN ÉLNI.
Nem hagyom, hogy visszarángasson abba, hogy: „miért voltam
olyan bolond…”; „bár, ha bölcsebb lettem volna…”; Nem. Az életem nem a
múltamról szól. Életem a jövőmé. A jövőt pedig pontosan a mai döntéseimmel,
cselekedeteimmel alapozom meg az én részemről. Az Úr részéről pedig
felkészítés, és előkészítés zajlik. Előkészítés a többi emberekkel és a
környezetemmel kapcsolatban – amiért én nem sokat tudnék tenni (az imádságon
kívül) – és felkészítés velem kapcsolatban, hogy át tudjam majd venni, amit Ő
elkészített a jövőre nézve.
A múlton gondolkodni jó – ha a következtetéseket vonom le
belőle. Bölcsebbé válik az ember. Ha helyesen gondolkodom róla. A jövőre való
felkészülésnek az egyik eleme a múlt helyes kiértékelése.
FELKÉSZÜLÖK A JÖVŐRE, AZZAL, AMIT MA MEGTESZEK. NEM A
JÖVŐBEN ÉLEK, HANEM A MÁBAN, DE TUDOM, HOGY A JÖVŐMET AZ KÉSZÍTI ELŐ, AMIT MA
TESZEK.
A jövő kísértése – a holnap félelme és az álmodozás –
ugyanúgy ellenség, mint a múlt megkötözése. Tudom, hogy lesz holnap (hacsak az
Úr másként nem dönt), és tudom, hogy a holnap is az Úré, mint a ma. Tudom, hogy
Vele győzni fogok, holnap is, az akkori nehézségek, kísértések, támadások és
körülmények között, ahogy ma is győztesen járhatok az Ő szabadításában. Azt is
tudom, hogy amit ma teszek, annak jelentősége van. A legkisebb dolgoknak is. A
jövőmre – és az Úr munkájának jövőjére – fog kihatni. Ezért felelősséggel élek
ma, és örömmel, hogy együtt formálhatjuk azt, ami majd bekövetkezik. Ez nem
passzív gondolkodásmód. Nem struccpolitika. De szabadság a jövő félelmétől.
ÖRÖKSÉG-SZERINTI GONDOLKODÁSMÓD
Tudom, hogy örökös vagyok. Tudom, hogy élhetek vele,
boldogan, nem kárhoztatva magam, nem bizonytalankodva. Meg vagyok váltva. Ki
van fizetve a váltságdíj értem. Tudom, hogy az én Megváltóm azért fizetett,
hogy teljesen kiszabadítson az ördög hatalma alól. Megajándékozott. Üdvösségem
van, Ő SZÓTÉR (Szabadító, Helyreállító, Gyógyító), amit Ő adott nekem, az
szabadítás, gyógyítás, helyreállítás, gondoskodás. Ezt már kifizette. Hit által
megragadhatom, az enyém.
KEGYELEM-SZERINTI GONDOLKODÁSMÓD
A tegnapi: lejárt csekk. A holnapi: garantált csekk.
Készpénzem mára van – elköltöm. A kegyelemmel élek. A kegyelemből élek.
AJÁNDÉK-SZERINTI GONDOLKODÁSMÓD
A Szent Szellem ajándékaira, beavatkozására nyitottan élek.
Igénybe veszem, amit adott, és nyitottan várom, amit ad.
LEHETŐSÉGET MEGLÁTÓ GONDOLKODÁSMÓD
A körülményeket, azok alakulását, lehetőségnek tekintem, a
menny természetfeletti beavatkozására az Úr megdicsőülésére. Ezt munkálom.
Gondolataimat ebben az irányban őrzöm.
A MUNKA SZERETETE, A FELELŐSSÉG FELVÁLLALÁSA, ÉS A HŰSÉG
SZERINTI GONDOLKODÁSMÓD
Mint József az Ószövetségben.
SZEMSZÖG – VÁLTÁS
Egyik lelkipásztor jegyes-oktatás alatt, különleges
„segédeszközt” használt. Ugyanis, volt egy olyan festménye a falon, amely egy
hegyet ábrázolt: ha balról nézték, sárgás színben játszott, ha jobbról, az
egész kép zöldesnek tűnt.
A lelkész a jegyespárt a kép két oldalára ültette, majd
megkérdezte őket, milyen színű a hegy. Természetesen a válaszok eltérőek
voltak. Ezt követően megkérte őket, hogy cseréljenek helyet, és újból a kép
színéről érdeklődött. A fiatalok számára ekkor derült ki a csalóka festmény
titka.
Gondoljatok erre a képre – mondta a lelkész –, amikor
nézetkülönbség adódik köztetek, és mielőtt veszekedni kezdenétek, ki-ki a maga
igazát védve. Gondolatban cseréljetek helyet, azaz a dolgot vizsgáljátok meg a
másik szemszögéből is! Így bizonyos, hogy vitatkozás helyett hamarosan egységre
juttok.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)