Mát. 13,1 Azon a napon kimenvén Jézus a házból, leült a tenger
mellett [a tó partján].
Mát. 13,2 És nagy sokaság [nagy
tömeg] gyülekezett ő hozzá, annyira, hogy ő a hajóba ment [beszállt egy bárkába] leülni; az egész
sokaság [a tömeg] pedig a [sík] parton áll vala.
Mát. 13,3 És sokat beszél nékik [sok mindenre tanította őket] példázatokban [példabeszédekben],196 mondván: Ímé kiméne a magvető [magot] vetni,
Mát. 13,4 És amikor ő vet vala [vetés közben], némely mag az útfélre esék [útszélre, az út mellé hullott]; és eljövén a madarak, elkapdosák [felkapkodták; felcsipegették; fölették]
azt.
Mát. 13,5 Némely pedig a köves helyre esék [sziklás talajba hullott], ahol nem sok
földje vala; és hamar kikele [kihajtott],
mivelhogy nem vala mélyen a földben.
Mát. 13,6 De mikor a nap felkelt [és magasabbra hágott], elsüle [de
a forró napsütésben megperzselődött; kiégett];
és mivelhogy gyökere nem vala, elszáradott.
Mát. 13,7 Némely pedig a tövisek [szúrós bogáncsok] közé esék, és a tövisek [a bogáncsok] felnevekedvén [felnőttek;
megnőttek], megfojták azt.
Mát. 13,8 Némely pedig a jó földbe [a jó talajba] esék, és gyümölcsöt terme, némely
száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harminc annyit.
Mát. 13,9 A kinek van füle a hallásra, hallja [meg].
Mát. 13,10 A tanítványok pedig
hozzámenvén, mondának néki: Miért szólasz nékik [e népnek] példázatokban [példabeszédekben]?
Mát. 13,11 Ő pedig felelvén, monda nékik: Mert néktek
megadatott, hogy érthessétek a mennyek országának [Isten királyságának] titkait, ezeknek pedig nem adatott meg.
Mát. 13,12 Mert akinek van, annak adatik, és bővölködik [úgyhogy feleslege lesz]; de akinek
nincs, az is elvétetik tőle, amije van [amije
volna].
Mát. 13,13 Azért szólok velük [beszélek nekik] példázatokban [példabeszédekben],
mert látván nem látnak, és hallván nem hallanak [nem fogják fel], sem nem értenek [belátásra nem jutnak].
Mát. 13,14 És beteljesedék rajtok Ézsaiás jövendölése [próféciája],
amely ezt mondja: Hallván halljatok, és ne értsetek; és látván lássatok, és ne
ismerjetek:
Mát. 13,15 Mert megkövéredett [megkeményedett; megkérgesedett;
elhízott, érzéketlenné vált, eltompult] e népnek szíve [mert háj nőtte be e nép szívét], és füleikkel nehezen hallottak, és
szemeiket behunyták. Hogy valami módon ne lássanak szemeikkel, és ne halljanak
füleikkel, és ne értsenek szívükkel, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam
őket [hogy ne forduljanak hozzám, hogy
meggyógyítsam (helyreállítsam) őket].
Mát. 13,16 A ti szemeitek pedig boldogok, hogy látnak; és a ti
füleitek, hogy hallanak.
Mát. 13,17 Mert bizony mondom néktek, hogy sok próféta és igaz [megigazult] kívánta [vágyott] látni, amiket ti láttok,
és nem látták; és hallani, amiket ti hallotok, és nem hallották.199
Mát. 13,18 Ti halljátok meg azért a magvető példázatát [példabeszédét, hogy mit jelent].
Mát. 13,19 Ha valaki hallja az igét a mennyeknek országáról [az Isten királyságáról] és nem érti [meg, de
nem jut belátáshoz; de meg nem
szívleli], eljő a gonosz és elkapja [elrabolja
tőle; elragadja] azt, ami annak
szívébe [bensőjébe] vettetett vala. Ez az, amely az útfélre esett.
Mát. 13,20 A mely pedig a köves helyre esett, [sziklás talajra hullott] ez az, aki
hallja az igét, és mindjárt [nagy]
örömmel [ujjongással] (be)fogadja;
Mát. 13,21 De nincs gyökere benne [de nem gyökerezik meg benne], hanem csak ideig való [rövid ideig tartó, ideiglenes, átmeneti,
alkalomszerű]. Mihelyt pedig [háborúság
vagy nyomorúság, vagy nehézség, baj]
nyomorgatás vagy üldözés támad [következik,
éri] az ige miatt, azonnal [tüstént] megbotránkozik [eltántorodik, és elveszti a hitét, megbotlik, felháborodik].
Mát. 13,22 Amely pedig a tövisek [a szúrós bogáncs] közé esett [hullott],
ez az, aki hallja [meghallgatja] az
igét. De e világnak [de a kor, a világ(korszak)] gondja [a világ dolgai miatti aggodalom,
aggódás, gondoskodás és törekvés] és a [csalóka]
gazdagságnak csalárdsága [csábítása]
elfojtja az igét. És gyümölcsöt nem terem [meddő
marad].
Mát. 13,23 Amely pedig a jó földbe [a kitűnő talajba] esett, ez az, aki hallja és (meg)érti [megszívleli] az
igét [és belátásra jut];
aki gyümölcsöt is terem, és terem némely száz annyit, némely hatvan annyit,
némely pedig harminc annyit.200
Mát. 13,24 Más példázatot [példabeszédet]
is adott [tárt] eléjük, mondván: Hasonlatos
a mennyeknek országa [az Egek királysága]
az [olyan] emberhez, aki az ő (szántó)földébe jó [nemes; kitűnő] magot vetett [ugyan];
Mát. 13,25 De mikor az emberek [a szolgái] alusznak [szunnyadtak;
pihenőre tértek] vala, eljöve az ő
ellensége és konkolyt [vadbúzát]
vete a búza közé, és elméne [majd
odébbállt].
Mát. 13,26 Mikor pedig felnevekedék [kisarjadt a gabona és kalászba szökkent] a vetés, és gyümölcsöt
terme [és kialakultak a kalászok, és már magot hozott], akkor meglátszék [megmutatkozott; láthatóvá lett; előtűnt]
a konkoly [a vadbúza] is.
Mát. 13,27 A gazda szolgái [a
rabszolgák] pedig előállván, mondának néki: Uram, avagy nem tiszta [nemes; kitűnő] magot vetettél-e a te (szántó)földedbe?
Honnan van azért benne a konkoly [a
vadbúza]?
Mát. 13,28 Ő pedig monda nékik: Valamely ellenség cselekedte
azt. A (rab)szolgák pedig mondának
néki: Akarod-e tehát, hogy elmenvén, [kihúzgáljuk;
kigyomláljuk] összeszedjük azokat?
Mát. 13,29 Ő pedig monda: Nem. Mert amikor összeszeditek a
konkolyt [a vadbúzát], azzal együtt
netalán a búzát is kiszaggatjátok [gyökerestül;
kihúznátok; kitépnétek].
Mát. 13,30 Hagyjátok [engedjétek],
hogy együtt nőjön mind a kettő az aratásig, és az aratás idején azt mondom majd
az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt [a vadbúzát], és kössétek kévékbe [nyalábba], hogy megégessétek; a búzát pedig takarítsátok [gyűjtsétek] az én csűrömbe [magtáramba].201
Mát. 13,31 Más példázatot [példabeszédet]
is adott eléjük, mondván: Hasonlatos a mennyeknek országa [az Egek (Istenének) királysága] a mustármaghoz, amelyet vévén az
ember, elvete az ő mezejében [a
szántóföldjébe];
Mát. 13,32 Amely kisebb ugyan minden magnál; de amikor felnő,
nagyobb a veteményeknél, és fává lesz [fává
terebélyesedik], annyira, hogy reá szállnak az égi madarak, és fészket
raknak ágain.202
Mát. 13,33 Más példázatot [hasonlatot;
példabeszédet] is mondott nékik [tárt eléjük]: Hasonlatos a mennyeknek
országa [Egek (Istenének) királysága]
a kovászhoz,203 amelyet vévén az asszony, három mérce,204 [véka] lisztbe elegyít [belekever],
mígnem az egész megkele.
Mát. 13,34 Mind ezeket példázatokban [példabeszédekben] mondá Jézus a sokaságnak [a tömegnek], és példázat [példabeszéd]
nélkül semmit sem szóla nékik,
Mát. 13,35 Hogy beteljék [beteljesedjék
a kijelentés] amit a próféta szólott [amit
az Úr, Jahve az Örökkévaló mondott a próféta által], mondván: Megnyitom az
én számat [ajkamat] példázatokra [példabeszédekre]. És kitárom, amik e
világ [világegyetem;
világmindenség; a teremtett világ (az angyalok és emberek együtt)] alapítása óta [ledobás;
levetés; / elvetés Isten színe
elől] rejtve valának.205
Mát. 13,36 Ekkor elbocsátván a sokaságot [a tömeget], beméne Jézus a házba [és hazament]. És az ő tanítványai hozzámenének [és így kérlelték], mondván: Magyarázd [világosítsd] meg nékünk a szántóföld
konkolyáról való [a szántóföldbe vetett
vadbúzáról szóló] példázatot.
Mát. 13,37 Ő pedig felelvén monda nékik: Aki a jó [a nemes] magot veti, az az embernek Fia;
Mát. 13,38 A szántóföld pedig a világ; a jó [nemes; kitűnő] mag az
Isten országának [a mennyek királyságának] fiai; a konkoly [a gyom, a vadbúza] pedig a gonosznak
fiai.
Mát. 13,39 Az ellenség pedig, aki a konkolyt [a gyomot, a vadbúzát] vetette [és aki azt elhinti], az ördög [a vádló, rágalmazó, uszító, hibáztató, félrevezető,
ellenség, ellenálló, a sátán]. Az aratás [betakarítás] pedig a világ vége [a kornak befejezéshez jutása; a (világ)korszak (be)vég(ződés)e; a világkorszaknak a lezárása]; az aratók
pedig az angyalok.
Mát. 13,40 Amiképpen azért összegyűjtik a konkolyt [a gyomot, a vadbúzát] és [tűzben] megégetik: akképpen lesz [úgy fog történni ez] a világnak végén [a kornak befejezésekor; a korszak
(be)vég(ződés)én; a világkorszak
lezárásakor is].
Mát. 13,41 Az embernek Fia elküldi az ő angyalait [hírnökeit,
követeit], és az ő
országából [királyságából]
összegyűjtik a botránkozásokat mind [mindenkit,
aki bűnbe viszi az embereket; monden botránkoztatót
és törvényszegőt; mindenkit, aki
bűnre csábít, és azokat, akik törvénytelenséget cselekszenek]. És azokat
is, akik gonoszságot aki gonosz dolgokat]
cselekesznek [összeszednek minden
kelepcét, azokkal együtt, akik a törvényt megrontják],
Mát. 13,42 És bevetik [bedobják]
őket a tüzes kemencébe: ott lészen sírás és fogcsikorgatás.
Mát. 13,43 Akkor az igazak [megigazultak]
fénylenek [ragyognak], mint a nap, az
ő Atyjuknak országában [királyságában].
Akinek van füle a hallásra, hallja [meg].206
Mát. 13,44 Ismét hasonlatos a mennyeknek országa [az Egek (Istenének) királysága] a
szántóföldben elrejtett [elásott]
kincshez, amelyet megtalálván az ember, elrejté, [de titokban tartja] azt. És a felett való örömében elmegy. És
eladván mindenét, amije van, megveszi azt a szántóföldet.207
Mát. 13,45 Ismét hasonlatos a mennyeknek országa [az Egek (Istenének) királysága] a
kereskedőhöz, aki [pompás, szép]
igazgyöngyöket keres;
Mát. 13,46 Aki találván egy [igen
nagy értékűt; egy sokat érő]
drágagyöngyre, elméne, és mindenét eladván amije volt, megvevé azt.208
Mát. 13,47 Szintén hasonlatos a mennyeknek országa [az Egek (Istenének) királysága] a
tengerbe vetett gyalomhoz [kerítőhálóhoz,
vonóhálóhoz; varsához], amely mindenféle (hal)fajtát
összefogott [összegyűjtött];
Mát. 13,48 Melyet, minekutána megtelt, a partra vontak a
halászok, és leülvén, a jókat [a
használhatókat; a kitűnőket] (cserép)edényekbe gyűjtötték [szedték], a hitványakat [hasznavehetetleneket] pedig kihányták [kivetették; kidobták].209
Mát. 13,49 Így lesz a világ végén [ennek a világkorszaknak a lezárásakor] is: Eljőnek majd az angyalok
[hírnök,
követ], és kiválasztják [különválasztják;
elkülönítik] a gonoszokat [haszontalan,
hibás, káros, hitvány] az igazak [megigazultak] közül.
Mát. 13,50 És [a
gonoszokat] a tüzes kemencébe vetik [dobják]
őket; ott lészen sírás [jajgatás,
siránkozás] és
fogcsikorgatás.210
Mát. 13,51 Monda nékik Jézus: Megértettétek-e mindezeket?
Mondának néki: Megértettük Uram [nyertetek-e
belátást mind e dolgokba? Nyertünk – felelték neki].
Mát. 13,52 Ő pedig monda nékik: Annakokáért minden írástudó [törvény magyarázó], aki [jártas] a mennyeknek országa felől [az Egek (Istenének) királyságáról]
megtaníttatott [tanítványává lett],
hasonlatos az olyan gazdához, aki ót [ősi, hajdanit] és újat [újszerű, ismeretlen, szokatlan, meglepőt]
hoz elő az ő éléstárából [raktárából;
kincstárából; kincseiből].211
Mát. 13,53 És lőn [történt
pedig], amikor elvégzé [befejezte]
Jézus ezeket a példázatokat [példabeszédeket],
elméne onnan.
Mát. 13,54 És hazájába érve [visszatért
a saját városába, és], tanítja vala őket az ő zsinagógájukban [a gyülekezés (helye)], annyira, hogy álmélkodnak és [megdöbbenve; meglepődve,
elámulva magukon kívül voltak a megdöbbenéstől, szörnyülködtek, és feldúltan] ezt mondják vala: Honnét van Őbenne ez a bölcsesség és az erők [és csodatevő ereje]?
Mát. 13,55 Nem ez-é amaz ácsmesternek fia? Nem az ő anyját
hívják-e Máriának (keserűség, szomorúság),
és az ő testvéreit Jakabnak [mást kiszorító, más helyébe lépő],
Józsénak [felmagasztalt],
Simonnak [meghallgatott] és
Júdásnak [akit dicsérnek; akiért hálát adnak]?
Mát. 13,56 És az ő nőtestvérei is nem mind minálunk vannak-e?
Honnét vannak tehát ennél mindezek. [Honnan
kapta mind e hatalmat]?
Mát. 13,57 És megbotránkoznak vala ő benne [és nem tudták őt elfogadni, és
belebotolva tőrbe (csapdába) estek]. Jézus pedig monda nékik: Nincsen
próféta tisztesség nélkül [megbecsülés
híján; nem vetik meg a prófétát],
hanem csak az ő hazájában [a saját
szülővárosában] és házában.
Mát.
13,58 Nem is tőn ott sok csodát [nem
is mutatta ott meg hatalmának egy jelét sem], az ő hitetlenségük miatt.212
Mát. 14. Bemerítő János lefejeztetése.
Mát. 14,2 És monda szolgáinak: Ez ama Bemerítő János; ő támadt
fel [ő kelt életre] a halálból [a halottak közül], és azért működnek
benne [és általa] az erők [e hatalmas csodatevő erők].
Mát. 14,3 Mert Heródes elfogatta vala Jánost, és megkötöztetvén
[bilincsbe verette], tömlöcbe [börtönbe] vettette [záratta] vala Heródiásért [Heródiás
kedvéért], az ő testvérének, Fülöpnek feleségéért.
Mát. 14,4 Mert ezt mondja vala néki János: Nem szabad néked
ővele [együtt] élned [nem lehet a tiéd; nem szabad neked őt bírnod; nincs
megengedve neked, hogy ő a tiéd legyen].213
Mát. 14,5 De mikor meg akarta öletni, félt [megijedt] a sokaságtól [a néptől, a tömegtől], mert mint egy prófétát úgy tartják vala őt.
Mát. 14,6 Hanem mikor a Heródes születése napját ünnepelék,
táncola [táncolni kezdett a terem közepén]
a Heródiás leánya ő előttük [a
vendégek előtt],
és [úgy] megtetszék Heródesnek;
Mát. 14,8 A leány pedig [akit
anyja előzőleg rávett a dologra],
anyja rábeszélésére [tanácsára,
unszolásának engedve; előre kitanítva
anyjától], monda: Add ide nékem egy tálban a Bemerítő János fejét.
Mát. 14,9 És [bár]
megszomorodék [elkomorodott] a király
[nyugtalanította a dolog], de
esküjéért és a vendégek miatt parancsolá [hogy
teljesítsék kérését], hogy adják oda.
Mát. 14,10 És elküldvén [embereit
a király], fejét véteté Jánosnak [lefejeztette Jánost] a tömlöcben [a börtönben].
Mát. 14,11 És előhozák az ő fejét egy tálban, és adák a
leánynak; az pedig vivé az ő anyjának.
Mát. 14,12 És előjövén az ő tanítványai, elvivék a [holt]testet, és eltemeték azt; és [ezután pedig] elmenvén, megjelenték [és hírül adták ezt] Jézusnak.
Mát. 14,13 És mikor ezt [a
hírt] meghallotta Jézus, elméne [eltávozott,
félrevonult] onnét hajón egy puszta [lakatlan, elhagyatott] helyre
egyedül. [Hogy egyedül (egymagában)
legyen] a sokaság [a tömeg, a nép]
pedig ezt hallva [tudomást szerzett róla],
gyalog követé őt [utána ment] a
városokból.
Mát. 14,14 És [amikor
kiszállt (kilépett) a
hajóból, (a bárkából)] kimenvén
Jézus, láta nagy sokaságot [nagy,
hatalmas tömeget, sok embert], és megszáná [megkönyörült, részvétet érzett, megesett (megindult) rajtuk a szíve,
megsajnálta, megszánta] őket, és azoknak betegeit [az erőtleneket, gyengélkedőket] meggyógyítá.
Mát. 14,15 Mikor pedig estveledék [későre járt az idő, beesteledett],
hozzá menének az ő tanítványai, mondván: Puszta [sivár, lakatlan, elhagyatott]
hely ez, és az idő már elmúlt [és későre
jár]; bocsásd el a sokaságot [a tömeget;
küldd el az embereket], hogy menjenek el a falvakba és vegyenek maguknak
eleséget [élelmet].
Mát. 14,16 Jézus pedig monda nékik: Nem szükség elmenniük;
adjatok nékik ti enniük.
Mát. 14,17 Azok pedig mondának néki: Nincsen itt [egyebünk], csupán öt kenyerünk és két
halunk.
Mát. 14,18 Ő pedig monda: Hozzátok azokat ide hozzám.
Mát. 14,19 És mikor megparancsolá a sokaságnak [a tömegnek], hogy üljenek [telepedjenek] le a fűre, [kezébe] vevé az öt kenyeret és két
halat, és szemeit az égre emelvén, hálákat ada [megáldotta]; és megszegvén [megtörte]
a kenyereket, adá a tanítványoknak, a tanítványok pedig a sokaságnak [a
tömegnek].
Mát. 14,20 És [miután]
mindnyájan evének, és megelégednek [jóllaktak];
és felszedék a maradék [letört] darabokat, tizenkét teli kosárral.
Mát. 14,21 Akik pedig ettek vala, mintegy ötezren valának
férfiak, asszonyokon és gyermekeken kívül.216
Mát. 14,22 És mindjárt [nyomban]
kényszeríté Jézus az ő tanítványait [megparancsolta
a tanítványainak], hogy szálljanak a hajóba [bárkába] és menjenek
át előre a túlsó partra, míg ő elbocsátja a sokaságot [a tömeget.].
Mát. 14,23 És amint elbocsátá a sokaságot [a tömeget], felméne a hegyre, magányosan imádkozni [hogy egyedül imádkozzon]. Mikor pedig
beestveledék [már teljesen], egyedül
vala ott [közben besötétedett, s ő ott
volt egymagában].
Mát. 14,24 A hajó [bárka] pedig immár a tenger közepén vala, a
haboktól háborgattatva [és a hullámok
között hányódott, küszködött a
hullámokkal]; mivelhogy a szél szembe fújt vala [mert ellenszél volt].
Mát. 14,25 Az éjszaka negyedik részében,218
[a negyedik éjszakai őrváltáskor, reggel
három és hat óra között] pedig hozzájuk méne Jézus, a tengeren [a vízen] járván [a víz tükrén elindult
feléjük].
Mát. 14,26 És mikor látták [észrevették]
a tanítványok, hogy ő a tengeren jár, megrémülnek [megrettentek, megijedtek,
megriadtak, azt], mondván: Ez kísértet; és a félelem miatt kiáltoztak, [és ijedtükben felkiáltottak; és félelmükben össze-vissza kiabáltak, hangosan, rikoltottak, ordíottak].
Mát. 14,27 De Jézus azonnal szóla hozzájuk, mondván: Bízzatok;
én vagyok, ne féljetek!
Mát. 14,28 Péter pedig felelvén néki [így szólt hozzá és],
monda: Uram, ha te vagy, parancsolj, hogy hozzád mehessek a vizeken [a habokon].
Mát. 14,29 Ő pedig monda: Jövel! És Péter kiszállván a hajóból,
[bárkából, elindult] jár vala a vizeken [a
habokon], hogy Jézushoz menjen [és
Jézus felé ment].
Mát. 14,30 De látva a nagy szelet [hogy milyen erősen fúj a szél], megrémüle [amikor azonban az erős szélre figyelt, nézett, megijedt, megriadt, félt]; és amikor kezd vala
merülni [és amint süllyedni kezdett],
kiálta, [hangosan kiált, rikolt, sikít, ordít] mondván: Uram, tarts meg [ments meg] engem!
Mát. 14,31 Jézus pedig azonnal kinyújtván [felé a] kezét, megragadá
[megfogta, megkapta] őt, és monda néki: Kicsinyhitű, miért kételkedél?
Mát. 14,32 És amikor beléptek [beszálltak] a hajóba [a bárkába], elállt [elült] a szél.
Mát. 14,33 A hajóban levők pedig hozzámenvén, leborulának előtte
[térdreborulva imádták], mondván [megvallva]: Bizony, [valóban] Isten Fia vagy!219
Mát. 14,34 És általkelvén [a
túlsó partra], eljutának Genezáret [a király kertje, fejedelmi kert] földére
[értek].
Mát. 14,35 És mikor megismerték őt annak a helynek lakosai,
szétküldének [embereket, és mindenfelé elhíresztelték] abba az
egész környékbe, és minden beteget hozzá hozának [aki gonoszul szenvedett, rosszul volt, szerencsétlenül,
nyomorúságosan, súlyosan beteg volt];
Mát. 14,36 És [rimánkodva]
kérik vala őt, hogy csak [legalább] az
ő ruhájának [köpenyének] peremét [szegélyét, szélét, bojtját; szegélyrojtját] illethessék [megérinthessék]. És akik [csak] illeték vala [megérintették], mindnyájan meggyógyulának [megmenekedtek a bajból].
196
Példázatok (parabolé): Példabeszédek:
A héber szerint: Másál. Ezek sajátos hasonlatok, vagy képes beszédek, melyek
azon kívül, amit mondanak, még mást is jelentenek; a rejtett értelmű, közvetett
kifejezés minden formáját jelenti. A görög szerint parabolé. egymás mellé állítás; összehasonlítás,
hasonlat; példa, példázat; jelkép; allegória; talány. - összevetés;
Valamennyire jellemző a rejtélyes, titokzatos. Két síkon értelmezhető rövid
történet, melynek valódi és szellemi jelentését egymás mellé helyezik, vagy
párhuzamba állítják azért, hogy abból tanulságokat vonjanak le. A szó bizonyos
értelmében Jézus egész tanítása parabolikus jellegű, formájában is sokkal több
tanítása példázatos, mint gondolnók. A példázatos tanítás célja kettős:
egyrészt magyaráz és megvilágít, amikor Isten országának dolgait földi
viszonylatokhoz hasonlítja; másrészt elrejti a mélyebb értelmet, és ezzel
próbára teszi hallgatóit. Csak azok értik meg, akik szívük szerint egyetértenek
az összehasonlításban világossá váló tartalommal.
199 Ézsaiás
kérdésére, hogy ha nem hisznek neki, így válaszol az Úr: „Menj, és mondd ezt e népnek. Hallván halljatok, és ne
értsetek, s látván lássatok, és ne ismerjetek. Kövérítsd meg e nép szívét, és
füleit dugd be, és szemeit kend be: ne lásson szemeivel, ne halljon füleivel,
ne értsen szívével, hogy meg ne térjen, és meg ne gyógyuljon” (Ésa. 6,9-10) „Mert tanács-vesztett
(tanácstalan) nép (nemzet) ez és nincs bennük értelem (és milyen értelmetlen)” (5
Móz. 32,28) Az Úr Jézusban nem ismerik
fel az ő Istenüket, ezért így szól az Úr: „Hogy
beteljesedjék az Ézsaiás próféta beszéde (szava), amelyet monda: Uram, ki hitt a mi tanításunknak? És az Úr karja kinek
jelentetett meg (és az Úr karjának ereje ki előtt lett nyilvánvalóvá)? Azért nem hihetnek vala, mert ismét monda
Ézsaiás: Megvakította az ő szemeiket, és megkeményítette az ő szívüket; hogy
szemeikkel ne lássanak, és szívükkel ne értsenek, és meg ne térjenek, és meg ne
gyógyítsam őket. Ezeket mondá Ézsaiás, amikor látá az ő dicsőségét; és beszél ő felőle (és őróla szólt)” (Ján.
12,37-41) Pál apostol Rómában hirdeti a
zsidóknak a Krisztust, de: „Mivel pedig
nem egyezének meg (nem értettek egyet)
egymással eloszlának (szétoszlottak).
Miután (s ekkor) Pál ez egy szót (igét) mondá: Jól (helyesen) szólott a Szent Szellem Ézsaiás próféta
által a mi atyáinknak (atyáitokról),
mondván: Eredj (menj) el (ehhez) a néphez és mondd: Hallván halljátok, és ne értsetek; és nézvén
nézzetek, és ne lássatok (meg)! Mert megkövéredett e népnek szíve, és füleikkel
nehezen hallanak, és szemeiket behunyják; hogy szemeikkel ne lássanak,
füleikkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek és meg ne térjenek, és meg ne
gyógyítsam őket. Legyen azért néktek tudtotokra (vegyétek tehát tudomásul), hogy a pogány népeknek küldetett az
Istennek ez üdvössége, és ők meg is hallgatják. És mikor ezeket mondotta,
elmenének (eltávoztak) a zsidók, maguk
között sokat vetekedve (vitatkozva)” (Csel.
28,25-29) És kijelentés az értetlenség okáról: „Ha mégis leplezett (nem elég világos) a mi evangéliumunk, azoknak leplezett (csak azok számára nem
világos), akik elvesznek. Akikben (ezeknek) e világ Istene megvakította a hitetlenek
elméit (gondolkozását, mert hitetlenek),
hogy ne lássák (és így nem látják meg)
a Krisztus dicsőséges evangéliumának (a Krisztus dicsőségéről szóló
evangélium) világosságát, aki az Isten
képe (képmása)” (2
Kor. 4,3-4) Mert: „… megtompultak [megkérgesedtek; érzéketlenné váltak] az ő elméik [érzékeik; gondolkozásuk;
értelmük; felfogóképességük]. Mert ugyanaz
a lepel [fedél; fátyol] mind e mai
napig ott van [megmaradt] az
Ószövetség olvasásánál [az Ószövetségen, amikor olvassák; (felolvasás (eredeti jelentése: felismerés)] felfedetlenül
[s rajta is marad], mivelhogy a Krisztusban tűnik el; [De
bele is kövesedtek gondolkodásukba. Mert az ószövetség olvasásakor a mai napig
rajtuk van a lepel, s nem hull le róluk, mert csak a Krisztusban veszti
hatályát]” (2
Kor. 3,14).
200 Már
Ezékiel előre megprófétálta ezeket: „És eljőnek
hozzád, ahogy a nép össze szokott jőni (mintha népgyűlésre jönnének). S oda ülnek elődbe, mint az én népem, és
hallgatják beszédedet, de nem cselekszik (de nem a szerint élnek), hanem szerelmeskedő énekként veszik azokat
ajkukra (pajzán dallá lesz az a szájukban), szívük pedig nyereség után jár (és az eszük pedig nyereségen jár)” (Ezék.
33,31).
201 Konkoly (dzidzanion): - konkolyperje, szédítő vadóc (Lolium temulentum), vadbúza, a búzához hasonlító, mérgező
növény. Ez annyira hasonlít a búzához, hogy az arab földművelők ma sem tudják
megkülönböztetni a kettőt, csak amikor mindkettőben beérik a kalászban lévő
mag. Ez egy veszélyesen mérgező gyomnövény, aminek mérgező hatását a magvain élő speciális gombafaj
okozza, amely még megőrölt, feldolgozott állapotban a búzalisztbe, vagy
tésztába kerülve is narkotikus állapotot, bódulatot idéz elő.
202 A prófécia pedig így szól az Úr Jézusról és az Ő testéről, a
kihívottak gyülekezetéről: „Így szól az Úr, Jahve az Örökkévaló Isten (az én Uram, az Úr, Jahve az
Örökkévaló): És veszek én ama magas cédrus tetejéből, és elültetem. Felső ágaiból
egy gyönge ágat szegek le, s elplántálom én magas és fölemelt hegyen (Majd
én magam török le a magas cédrus hegyéről egy ágat, és elplántálom; tetejéről
letépek egy gyenge hajtást, és elültetem egy magasba emelkedő hegyen). Izráel magasságos hegyén plántálom
(ültetem el) őt, és ágat nevel és
gyümölcsöt terem s nagyságos (pompás) cédrussá
nevekedik, hogy lakjanak alatta, mindenféle szárnyas madarak ágainak (és
lombja) árnyékában fognak lakozni. És
megismeri (és akkor majd megtudja) a
mező minden fája, hogy én, az Úr, Jahve az Örökkévaló tettem a magas fát
alacsonnyá, az alacsony fát magassá; megszárasztottam a zöldellő fát, és zölddé
(virulóvá) tettem az asszú (a
kiszáradt) fát. (mert amit én, az Úr,
Jahve az Örökkévaló megmondok, azt meg is teszem!) Én, az Úr, Jahve az Örökkévaló szólottam és megcselekedtem” (Ezék. 17,22-24)
203
Kovász: (dzümé): jelentése: Erjedés;
kenyér készítéséhez használt ,,savanyított kenyértészta” (a kenyérdagasztás és
szakasztás után a tálban visszamaradt nyers tészta, amelyet kis lágy
cipóalakban meghagynak, és amit a következő sütésnél, mint erjesztő anyagot
használnak) ami a dagasztott kenyértésztát megkeleszti. Képletesen: magatartás,
vagy tanítás, tanítási mód, amely „keleszt”, tovább hat és erjeszt; tehát a
meglévőt valamilyen irányban megváltoztatja, akár kedvező, akár kedvezőtlen
irányban; a mindent átjáró, megerjesztő tan, eszme, amely lehet vallásos vagy politikai.
205 A
prófécia így hangzik az Úr Jézusról: „… Figyelj én népem az én tanításomra; hajtsátok
füleiteket számnak beszédeire. Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett
dolgokat szólok a régi időből (ősrégi
titkokat akarok hirdetni)” (Zsolt. 78,1-2) „Az én szájam bölcsességet beszél,
szívemnek elmélkedése tudomány (gondolatai
értelmesek). Példabeszédre hajtom fülemet
(és példázatra figyel fülem), hárfaszóval
nyitom meg mesémet (és hárfakísérettel adom elő talányomat)” (Zsolt.
49,4-5).
206 Hogy
kik Isten országának fiai, azaz: Isten fiai, arról így beszél Isten Igéje.
Mindazok, akik újonnan születtek: „Akik nem
vérből, sem a (hús)testnek
akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istenből születtek” (Ján.
1,13) Mert: „Ami (hús)testből született,
(hús)test az; és a mi Szellemből
született, szellem az” (Ján. 3,6) Azok: „akik nem
romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó igéje
által” (1 Pét. 1,23). És akiket az Úr Jézus bemerített a Szent Szellembe: „Mert
mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. Mert akik
Krisztusba meritkeztetek be, Krisztust öltöztétek fel. Mivel pedig fiak
vagytok, Isten elküldötte Fiának Szellemét a mi szívünkbe, aki ezt kiáltja:
„Abba, Atya!” Azért nem vagy többé szolga, hanem fiú; ha pedig fiú, Istennek
örököse is Krisztus által” (Gal.
3,26-27; 4,6-7).
207 Az
apostol bizonyságtétele: „Mert… ti… Isten
[művelés alatt álló] szántóföldje… vagytok” (1Kor. 3,9).
208 És hogy ki az az igazgyöngy, akit keresni
kell, arról így szól Ő maga: „Vegyétek az én tanításomat, és nem a pénzt
(és ne az ezüstöt); és a tudományt (a
tudást) inkább, mint a választott aranyat
(a színaranyat). Mert jobb
(értékesebb) a bölcsesség a
drágagyöngyöknél (az igazgyöngynél); és
semmi gyönyörűségek ehhez egyenlők nem lehetnek (és nem fogható hozzá
semmiféle drágaság)” (Péld. 8,10-11) „Mert jobb
ennek megszerzése az ezüstnek megszerzésénél (több haszna van ennek, mint
az ezüstnek), és a kiásott aranynál
(a színaranynál) ennek jövedelme
(nagyobb). Drágább a fényes
kárbunkulusoknál, és minden te gyönyörűségeid nem hasonlíthatók hozzá
(Drágább ez a gyöngynél, és semmi sem fogható hozzá, amiben kedved leled)” (Péld.
3,14-15) „Színaranyért meg nem szerezhető (nem lehet megvenni), ára ezüsttel meg nem fizethető (nem
lehet árát ezüstben kimérni). Nem mérhető
össze (nem fizethető meg) Ofir (a
gazdagság földje) aranyával,
nem drága oniksszal, sem zafírral. Nem
ér fel vele az arany és gyémánt, aranyedényekért (arany ékszerekért) be nem cserélhető. Korall és kristály említni sem való; a bölcsesség ára (birtoklása) drágább a gyöngyöknél. Nem ér fel vele
Kúsnak topáza, színarannyal sem mérhető össze (színarannyal sem lehet
megfizetni)” (Jób. 28,15-19) „Ha (úgy) keresed azt, mint az ezüstöt, és mint a kincseket (úgy) kutatod azt (mint az elrejtett
kincseket)” (Péld. 2.4).
209 És
hogy kit példáznak a halászok, arról így hangzik a kijelentés: „Mikor pedig a
galileai tenger mellett [galileai tó partján] jár [járt-kelt] vala Jézus, láta két testvért, Simont, akit Péternek neveznek, és Andrást
az ő testvérét, amint a tengerbe (kör)hálót
vetnek [dobtak] vala; mert halászok
valának. És monda nékik: [gyertek] Kövessetek
engem [jöjjetek utánam], és azt
mívelem, hogy embereket halásszatok. [emberek halászává teszlek
benneteket]” (Mát. 4,18-19) Már a próféciában
előre kijelentette ezt az Úr, a következőképpen: Ezékiel látomást kap az új
templomról, melynek küszöbe alól víz folyik ki. Kérdésére így válaszol az
angyal: „És mondá nékem: Ez a víz a
keleti tájékra foly ki (a keleti vidék felé tart), és a lapácra megyen alá (a pusztán folyik keresztül), és a tengerbe megyen be, a tengerbe szakad
(a sóssá vált tengerbe ömlik), és
meggyógyul (tőle) a víz. És lészen,
hogy minden élő állat (élni fog benne mindenféle élőlény), amely (csak) nyüzsög, valahova e folyam bemegyen, élni fog; és a halaknak nagy
bőségük lészen, mert ez a víz bement oda, és azok meggyógyulnak, és él minden,
valahova e folyó bement. És lészen, hogy halászok állanak rajta Éngeditől (vadkecskék
forrása //nemzetek//) Énegláimig (a két borjú forrása //Izráel//): varsák kivető helye (és hálók
szárítóhelye) lészen; nemük szerint
lesznek benne a halak, mint a nagy tenger halai, nagy bőséggel (olyan sok
hal lesz benne és annyiféle, mint a Nagy-tengerben)” (Ezék.
47,8-10).
210 Így
hangzik a prófécia: „Mert ímé, eljön a nap, lángoló, mint a sütő-kemence (az a nap
olyan lesz, mint az izzó kemence). És
olyanná lesz minden kevély és minden gonosztevő, mint a pozdorja (a
polyva), és megégeti őket az eljövendő
nap, azt mondja a Jahve az Örökkévaló, a Seregeknek Ura, amely nem hagy rajtuk
gyökeret, sem ágat (és nem marad sem gyökerük, sem águk)” (Malak.
4,1)
211 De ez
olyan, mint: „Aki pedig óbort ivott, az nem akar újat, mert ezt mondja: Az óbor a
jó” (Lk. 5,39)
212 Pedig
már Mózesen keresztül előre figyelmezteti népét az Úr: „Prófétát
támaszt néked az Úr, Jahve az Örökkévaló a te Istened te közüled, a te
atyádfiai közül, olyat, mint én: azt hallgassátok!” (5
Móz. 18,15). Maga a
Krisztus – az Ő személye – a megütközés köve és a botránkozás sziklája: „Azért
van meg az Írásban: Ímé szegletkövet teszek Sionba, amely kiválasztott, becses;
és aki hisz abban, meg nem szégyenül. Tisztesség (megbecsülés, tisztelet) azért
néktek, akik hisztek (tiétek, a hívőké a tisztesség) (számotokra, hívők
számára tehát érték). Az engedetleneknek
(aki nem hisz, szándékosan és önfejűen, hitetlen) pedig: A kő, amelyet az építők megvetettek (a próbán elvetettek),
(megtagad, elutasít), az lett a
szegeletnek fejévé (szegletkővé) és (egyben)
megütközésnek (botlás) kövévé s botránkozásnak (botrány) sziklájává. Akik engedetlenek (nem hisz,
szándékosan és önfejűen, hitetlen) lévén,
(bele)megütköznek (nekicsapódik,
nekirohan), az igébe(n), amire rendeltettek (rendeltetett) is. (Mivel nem hisznek az igének,
elbotlanak, ami már meg is történt velük)” (1 Pét. 2,6-8) A próféták is erről prófétáltak: „Ezért így szól az
én Uram, az ÚR (Jahve): Ímé,
Sionban egy követ tettem le, egy próbakövet, drága szegletkövet, erős alappal,
aki benne hisz, az nem fut!” (Ésa. 28,16) És hogy
ki lesz a botránkozás sziklája, arról Ézsaiás így prófétál: „A seregek Urát:
Őt szenteljétek meg, Őt féljétek, és Őt rettegjétek! És Ő néktek szenthely
lészen; de megütközés köve és botránkozás sziklája Izráel két házának, s tőr és
háló Jeruzsálem lakosainak. És megütköznek köztük sokan, s elesnek és
összetöretnek; tőrbe esnek és megfogatnak! Kösd be e bizonyságtételt, és
pecsételd be e tanítást tanítványaimban!”
(Ésa. 8,13-16) Pál apostol is
idézi a próféciát: „Amint meg van írva:
Ímé beleütközés [megütközés; botlás] kövét
és megbotránkozás [botrány; KELEPCE; bűnre
csábítás; eltántorítás; megütközés, vagy felháborodás] (kő)szikláját teszem Sionba (kiszáradt, megperzselt hely); és aki hisz Őbenne, [magát rábízza] nem szégyenül meg [nem fog csalódni]” (Róm. 9,33)
213 Azt
mondta neki Bemerítő János, idézve Isten Igéjét: „A te fiútestvéred feleségének szemérmét
fel ne fedd; a te fiútestvérednek szemérme az” (3 Móz. 18,16) „Ha pedig
elveszi valaki az ő fiútestvérének feleségét: vérfertőzés(t követ el) az;
az ő fiútestvérének szemérmét fedte fel; magtalanok (gyermektelenek) legyenek” (3 Móz. 20,21)
214 Íme
az elhirtelenkedett beszédnek szomorú vége van: „Ne gyorsalkodjál a te száddal (ne
beszélj elhamarkodottan), és a te elméd
ne siessen valamit szólni Isten előtt (ne hirtelenkedd el az Isten előtt
kimondott szavadat). Mert az Isten
(a) mennyben van, te pedig e földön,
azért a te beszéded kevés legyen; Mert… a sok beszédből bolond beszéd lesz (a
sok beszéd ostoba fecsegéssel jár)” (Préd. 5,2-3)
216 Dávid
így prófétál az Úr Jézus tetteiről: „Dicsérjétek az Urat… Nagyok az Úrnak, Jahvénak az
Örökkévalónak cselekedetei (tettei); kívánatosak mindazoknak, akik gyönyörködnek
azokban (kikutathatják, akiknek csak kedvük telik benne). Dicsőség és méltóság az ő cselekedete
(munkája fenséges és ékes), és igazsága
megmarad mindvégig (örökre). Emlékezetet
szerzett az ő csodálatos dolgainak (emlékezetessé tette csodáit); kegyelmes és irgalmas az Úr, Jahve az
Örökkévaló. Eledelt ad az őt félőknek; megemlékezik az ő szövetségéről örökké” (Zsolt.
111,1-5) „Mindenki szemei tereád vigyáznak (mindenki várakozva néz rád), és
te idejében megadod eledelüket. Megnyitod a te kezedet, és megelégítesz minden
élő(lény)t ingyen (kegyelmesen). Igaz az Úr, Jahve az Örökkévaló minden ő
útjában (az Úrnak, Jahvénak az Örökkévalónak minden útja igaz), és minden dolgában kegyelmes (és minden
tette jóságos)” (Zsolt. 145,15-17) Egy
előképben pedig így hangzik a prófécia az Úr Jézus csodatettéről: „(Egyszer) jöve pedig egy férfi Baál Sálisából (a
harmad ura), és hoz vala az Isten
emberének első zsengék kenyereit (az első termésből készült kenyeret), húsz árpakenyeret, és megzsendült (meg
friss) gabonafejeket az ő ruhájában (a
tarisznyájában). De ő (Elizeus: az én
Istenem üdvösség, szabadító) monda: Add
(oda) a népnek, hadd egyenek. Felele az ő
szolgája: Minek (és hogyan) adjam ezt
száz embernek? Ő pedig monda ismét: Add (oda) a népnek, hadd egyenek, mert ezt mondja az Úr, Jahve az Örökkévaló:
Esznek, és még marad is. És ő eleikbe adá, és evének, és még maradt (hagytak)
is belőle, az Úrnak, Jahvénak az
Örökkévalónak beszéde szerint (ahogyan az Úr, Jahve az Örökkévaló megmondta)”
(2 Kir. 4,42-44)
218 Az
éjszaka negyedik részében: Jézus korában
az éjszakát este 6 órától reggel 6-ig négy, egyenként három órás „őrváltás”-ra
osztották. Ebben az esetben tehát hajnali három óra körül lehetett.
219 Mert Ő az, akiről így hangzik a prófécia: „Ezek látták
az Úrnak, Jahvénak az Örökkévalónak dolgait (tetteit), és az ő csodáit a
mélységben (a mélységes tengeren). Szólott
ugyanis és szélvészt támaszta (szavára forgószél támadt), amely felduzzasztá a habokat (és
fölemelték őket a hullámok). Az égig
emelkedének, a fenékig süllyedének (majd a mélybe zuhantak); lelkük elolvada az ínségben
(kétségbeestek a veszedelemben). Szédülének
(imbolyogtak) és tántorgának, mint a
részeg, és minden bölcsességüknek esze vész vala (bölcsességük egészen
odalett). De az Úrhoz, Jahvéhoz az
Örökkévalóhoz kiáltának az ő szorultságukban (nyomorúságukban), és sanyarúságukból kivezeté őket (és
kiszabadította őket szorult helyzetükből).
Megállítá a szélvészt, hogy csillapodjék (lecsendesítette a forgószelet), és megcsendesedtek a habok (elcsitultak
a hullámok). És örülének, hogy
lecsillapodtak vala (amikor azok elsimultak), és vezérlé őket az ő kívánságuknak partjára (és a kívánt kikötőbe
vezette őket)” (Zsolt. 107,24-30) Hiszen Ő az:
„Aki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos (a tenger
hullámhegyein lépdel)” (Jób. 9,8) Hát: „Uram, Jahve Örökkévaló, Seregeknek Istene! Kicsoda olyan erős, mint te
vagy Jahve Örökkévaló Uram? És a te hűséges voltod körülvesz téged. Te
uralkodol a tengernek kevélységén (a dühöngő tengeren); mikor az ő habjai felemelkednek (ha
hullámai tornyosulnak), te csendesíted le
azokat” (Zsolt. 89,9-10)