Mát. 11,1 És lőn [az
történt], mikor elvégezé [bevégezte]
Jézus a tizenkét tanítványának [apostolnak]
adott utasítást [útbaigazítását, rendelkezéseit; oktatását], elméne [továbbment]
onnan, hogy tanítson és prédikáljon [igét
hirdessen] azoknak [környező] városaiban [is].
Mát. 11,2 János pedig, mikor meghallotta a fogságban [a börtönben; a tömlöcben] a
Krisztus cselekedeteit [tetteit],
elküldvén kettőt az ő tanítványai közül [ezt
üzente neki, és]
Mát. 11,3 Monda néki: Te vagy-é az, aki eljövendő, vagy mást
várjunk?
Mát. 11,4 És felelvén Jézus, monda nékik: Menjetek el és
jelentsétek [mondjátok el; adjátok hírül (adjátok tudtára)] Jánosnak, amiket hallotok és láttok:
Mát. 11,5 A vakok [újra]
látnak, és a sánták [bénák] járnak; a
poklosok [leprások] megtisztulnak és
a siketek (némák) hallanak; a
halottak föltámadnak [életrekelnek],
és a (koldus)szegényeknek Evangélium [örömhír; örömüzenet] hirdettetik;
Mát. 11,6 És boldog, aki én bennem [énrajtam] meg nem botránkozik [aki el tud fogadni engem; aki miattam tőrbe nem esik, és el nem botlik].172
Mát. 11,7 Mikor [miután]
pedig azok elmentek vala, szólni [beszélni]
kezde Jézus a sokaságnak [tömegnek]
Jánosról: Mit látni [miért] mentetek
ki a pusztába [sivatagba]? Nádszálat-e [látni],
amit a szél hajtogat [hogy széltől hajlongó, szélingatta nádszálat lássatok; széltől rázott nádat]?
Mát. 11,8 Hát mit látni [ugyan
miért] mentetek ki? Puha [díszes, drága, finom
kelmébe] ruhába öltözött embert-e? Ímé akik puha [díszes, drága, finom] ruhákat viselnek, a királyok
palotáiban vannak [a királyi palotákban
lehet megtalálni].
Mát. 11,9
Hát mit látni [de hát miért] mentetek
ki? [akkor
viszont kivel akartatok találkozni]? Prófétát-e? Bizony, mondom
néktek [azt láttatok, sőt], prófétánál
is nagyobbat [többet]!
Mát. 11,10 Mert ő az, akiről meg van írva: Ímé én elküldöm az én
(hírvivő) követemet [angyalomat] a te orcád [színed] előtt, [aki megkészíti előtted [hogy előtted járva előkészítse] a te útadat.
Mát. 11,11
Bizony mondom néktek: az asszonyoktól szülöttek [magzatai] között nem támadott [nem
lépett fel] nagyobb [azok között, akik valaha is megszülettek erre a világra]
Bemerítő Jánosnál; de aki legkisebb a
mennyeknek országában [Királyságában],
nagyobb nálánál.
Mát. 11,12 A Bemerítő János
idejétől;
[napjaitól] fogva pedig mind mostanig
[megjelenésétől
mostanáig] erőszakoskodnak a mennyek országáért [a mennyek országa erőszakot szenved; erőszakkal lehet betörni], és az
erőszakoskodók ragadják el azt [és az
erőszakosok igyekeznek hatalmukba keríteni; és erőszakosak ragadják azt magukhoz].
Mát. 11,13 Mert a próféták mindnyájan és a törvény Jánosig
prófétáltak vala [János idejéig hirdette (jövendölte) ezt].
Mát. 11,14 És ha be akarjátok venni [ha akarjátok, fogadjátok el; És ha meg akarjátok érteni, és ha tudni
akarjátok, ha
készen álltok elfogadni, Ő
maga], Illés, aki eljövendő vala [akinek el kellett jönnie].
Mát. 11,16 De kihez hasonlítsam ezt a nemzetséget [nemzedéket]? Hasonlatos [azokhoz] a gyermekekhez, akik a piacon [piactereken (vásártéren)] ülnek [tanyáznak], és kiáltoznak az ő
társaiknak [a többieknek],
Mát. 11,17 És ezt mondják [odakiáltják
a többieknek]: Sípoltunk [furulyáztunk;
fuvoláztunk] néktek, és nem
táncoltatok; [siránkoztunk] siralmas
énekeket [siratót] énekeltünk néktek
[gyászdalokat fújtunk], és nem
sírtatok [és nem gyászoltatok, és nem vertétek melleteket; nem jajgattatok, nem zokogtatok].
Mát. 11,18 Mert eljött János, aki sem eszik, sem iszik, és azt
mondják: Ördög [gonosz
szellem; démon] van benne.
Mát. 11,19 Eljött az embernek Fia [az Emberfia], aki [ugyanúgy]
eszik és iszik [mint
mások], és ezt mondják: Ímé [nézzétek] a nagyétkű [falánk] és részeges [iszákos; borivó]
ember, a vámszedők és bűnösök [céltévesztők] barátja! És igazoltaték a
bölcsesség az ő fiaitól [és cselekedetei
által nyert igazolást a bölcsesség, és az eredményei
igazolják].175
Mát. 11,20
Ekkor elkezdé szemükre hányni ama városoknak, [meginteni, feddeni, korholni], amelyekben legtöbb csodái lőnek [melyekben hatalmát a legtöbbször mutatta
meg, ahol a legtöbb erő működött általa (erő-megnyilvánulás történt)], hogy
nem tértek vala meg [nem változtatták meg a gondolkodásukat, és az életüket;
nem tértek más felismerésre, nem tértek
észre].176
Mát. 11,21
Jaj [rossz lesz]
néked Korazin [fekete
hal; füstölgő kályha]! Jaj [rossz lesz] néked Bethsaida [halászat háza,
vadászat háza]! Mert ha Tirusban [sziklák városa] és
Sidonban [lapos város] történnek vala azok a [erő-megnyilvánulások,
hatalmas] csodák [működtek volna azok
az erők], amelyek bennetek lőnek [történtek].
Rég megtértek volna [az ő lakóik már régen megváltoztatták volna életüket,
régen más felismerésre tértek, már rég
észretértek, és gondolkozásmódot változtattak volna] gyászruhában [szőrzsákban] és hamuban [fejükre hamut
szórnának, hogy ezzel is kifejezzék, mennyire bánják a bűneiket].
Mát. 11,22 De mondom néktek: Tírusnak és Sídonnak könnyebb dolga
[elviselhetőbb, tűrhetőbb sorsa] lesz az ítélet [megítélés, válság] napján,
hogynem néktek.
Mát. 11,23
Te is Kapernaum, aki az égig felmagasztaltattál [tán nem az égig emelted-e magad], a pokolig fogsz megaláztatni [levettetni]. Mert ha Sodomában történnek
vala azok a [hatalmas] csodák [működtek volna azok az erők], amelyek te
benned lőnek [történtek; amelyeket ti
láttatok], mind e mai napig megmaradt volna [még ma is állna].
Mát. 11,24 De mondom néktek, hogy Sodoma földének [népének]
könnyebb dolga [elviselhetőbb, tűrhetőbb
sorsa] lesz az ítélet napján, hogynem néked.
Mát. 11,25 Abban az időben szólván Jézus, monda: Hálákat adok
néked [magasztallak, dicsőítelek;
áldalak téged; Vallást teszek rólad],
Atyám, mennynek [égnek] és földnek
Ura. Hogy elrejtetted [titokban tartottad, eltitkoltad] ezeket [az igazságokat] a bölcsek és az
értelmesek [okosok éles eszűek] elől, és a kisdedeknek [de kiskorúak előtt] megjelentetted [de megmutattad
azoknak, akik olyanok, mint a kisgyermekek; és kijelentetted, kinyilatkoztattad (leleplezted, láthatóvá tetted)
(ezeket) a kisgyermekeknek (a
kisdedeknek, a kicsinyeknek)].
Mát. 11,26 Igen, [valóban
így van] Atyám, mert így volt kedves te előtted [mert így láttad jónak; mert így tetszett neked; mert ezt te is így láttad helyesnek].
Mát. 11,27 Mindent nékem adott át az én Atyám, és senki sem
ismeri a Fiút, csak az Atya; az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és akinek a
Fiú akarja megjelenteni [kijelenteni,
leleplezni; akinek szeme elől a Fiú a
leplet el akarja vonni].
Mát. 11,28 Jöjjetek [gyertek] én hozzám mindnyájan,
akik megfáradtatok [kimerültetek] és
megterheltettetek [és teher alatt éltek],
és én megnyugosztlak titeket [és én
megnyugvást (nyugalmat) adok nektek, megpihentetlek
(és felüdítlek) benneteket].
Mát. 11,29 Vegyétek föl magatokra az én igámat [jármomat], és tanuljátok meg tőlem, hogy
én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat [megnyugvást] találtok a magatoknak.179
Mát. 11,30
Mert az én igám [jármom]
gyönyörűséges [boldogító; könnyű; hasznos; kellemes; édes], és az én
terhem [amit én
teszek rátok] könnyű [nem nehéz].
Mát. 12,1 Abban az időben a vetéseken át haladt Jézus, [a gabonaföldeken át vezetett az útja] szombatnapon; tanítványai pedig megéheztek, és
kezdték a kalászokat tépni és enni.
Mát. 12,2 Látván pedig ezt a farizeusok, mondának néki: Ímé a
te tanítványaid azt cselekszik [olyat
tesznek], amit nem szabad [tilos]
szombatnapon cselekedni [tenni].
Mát. 12,3 Ő pedig monda nékik: Nem olvastátok-e, mit
cselekedett [mit tett] Dávid, mikor
megéhezett vala ő, és akik vele valának [kíséretével
együtt]?
Mát. 12,4
Hogyan ment be az Isten házába, és ette meg a szentelt [az Úrnak felajánlott (kitett) szent] kenyereket, amelyeket [pedig] nem vala szabad megennie néki,
sem azoknak, akik ő vele valának [az ő
kíséretének], hanem csak a papoknak?180
Mát. 12,5
Vagy nem olvastátok-e a törvényben, hogy szombatnapon megtörik [megszegik; megszentségtelenítik] a papok a szombatot [a szombatra vonatkozó törvényt; a
szombati tilalmat (előírást); és a szombatot közönséges nappá teszik] a
templomban [a szent helyen] és nem
vétkeznek [és
ezzel mégsem tesznek semmi rosszat; és nem esnek vád alá, mert nem vétkeznek (nem követnek el vele bűnt)]?
Mát. 12,6 Mondom pedig néktek, hogy [még] a templomnál [a szenthelynél
is] nagyobb van itt.
Mát. 12,7 Ha pedig tudnátok [megértenétek] mi [mit jelent] ez:
Irgalmasságot [könyörületet] akarok
és nem áldozatot, nem kárhoztattátok volna [nem
ítéltétek volna el] az ártatlanokat [azokat,
akik nem vétkeztek; akik semmi rosszat nem tettek; akik nem eshetnek vád alá].
Mát. 12,8 Mert a szombatnak is Ura az embernek Fia [az Emberfia Úr a szombat fölött is].
Mát. 12,9 És távozván [továbbhaladva]
onnan [máshová], méne [bement] az ő zsinagógájukba [összejöveteli hely(ség)ükbe].
Mát. 12,10 És ímé, vala ott egy elszáradt [sorvadt, béna] kezű ember. És megkérdék őt, mondván: Ha szabad-e [megengedett dolog-e] szombatnapon
gyógyítani? Hogy vádolhassák őt [és vádat
emeljenek ellene].
Mát. 12,11 Ő pedig monda nékik: Kicsoda közületek az az ember,
akinek van egy juha [báránya], és ha
az szombatnapon a verembe [egy gödörbe] esik, meg nem ragadja [nem fogja meg; nem követ el mindent hogy
kihúzza] és ki nem vonja [és nem
húzza ki] azt?
Mát. 12,12 [pedig hát]
Mennyivel drágább [mennyivel többet ér, értékesebb;
fontosabb; becsesebb; több] pedig az
ember a juhnál! Szabad [megengedhető]
tehát szombatnapon [is] jót [nemes,
szép dolgot] cselekedni [tenni].
Mát. 12,13 Akkor monda annak az embernek: Nyújtsd ki a kezedet.
És kinyújtá [és meggyógyult], és
olyan éppé [egészségessé]
lőn, mint a másik.
Mát. 12,14 A farizeusok pedig kimenvén, tanácsot tartának ellene,
hogyan veszíthetnék el őt [és
elhatározták, hogy végeznek vele, hogy megölik Jézust].182
Mát. 12,15 [amikor]
Jézus pedig észrevette [megtudta, felismerte] ezt, eltávozék onnan. És
követé őt nagy sokaság [tömeg], és ő
meggyógyítja vala mindnyájukat;
Mát. 12,16
És megfenyegeté őket [és meghagyta (szigorúan megtiltotta, és megparancsolá) nekik], hogy őt ismertté ne tegyék. [ne fedjék fel, kicsoda ő; megtiltotta nekik, hogy másoknak
beszéljenek róla; hogy
terjesszék a hírét; hogy őt nyilvánosságra hozzák];
Mát. 12,17 Hogy beteljesedjék Ézsaiás próféta mondása [Ézsaiás prófétán át mondott ige, kijelentés], aki így szólt [prófétált]:
Mát. 12,18 Ímé [Ő] az
én szolgám [szeretett fiam], akit (ki)választottam. az én szerelmesem [szeretettem; kedvencem], akiben kedvem telik, [akit én szeretek, akiben gyönyörködöm;
akiben tetszésemet lelem]. Szellememet adom őbelé [Szellememet Rálehelem, ráárasztom], és [igaz] ítéletet (változást) hirdet
a pogányoknak [és hirdetni fogja az
igazságot a népeknek; nemzeteknek].
Mát. 12,19 Nem verseng [nem
szít viszályt; nem vitatkozik
indulatosan], és nem kiált(oz);
az utcákon [piacokon, a tereken] senki nem hallja szavát [hangját].
Mát. 12,20 A megrepedezett [megroppant]
nádat [nádszálat] nem töri el, és a
pislogó gyertyabelet [és füstölgő
mécsest; a
pislákoló lámpást] nem oltja ki, mígnem diadalomra [győzelemre] viszi az [igaz] ítéletet [az igazságot].
Mát. 12,22 Akkor egy vak és (süket)néma
ördöngőst [démontól megszállottat, akiben gonosz
szellem volt] hoztak ő [Jézus] elé; és meggyógyítá azt
annyira, hogy a vak és néma mind beszél, mind lát vala.
Mát. 12,23 És elálmélkodék [elcsodálkozott;
magánkívül,
önkívületben, extázisban volt, illetve került a megdöbbenéstől] az
egész sokaság, és monda: Vajon [csak]
nem ez-e Dávidnak ama Fia?184
Mát. 12,24 A farizeusok [elkülönült, elzárkózó; elválasztó,
kiemelkedően kegyes férfiak zárt csoportjaszektája] pedig ezt hallván, mondának [kijelentették].
Ez nem űzi ki az ördögöket [a gonosz, tisztátalan szellemeket, démonokat másként],
hanemha [csak] Belzebubbal [a
legyek, a férgek ura], az ördögök [a gonosz, tisztátalan szellemek, démonok]
fejedelmével [fejedelmének
erejével, segítségével].
Mát. 12,25
Jézus pedig, tudva [ismerve, átlátta] az ő gondolataikat [töprengéseiket, fontolgatásaikat, gondolkodásmódjukat], monda nékik:
Minden ország [királyság,
birodalom], amely (ön)magával
meghasonlik [amelyben
megosztottság van, és amely önmaga ellen harcol], elpusztul [kopárrá,
pusztává, elhagyatottá, kifosztottá válik]. És egy város vagy háznép
[család] sem állhat meg [maradhat fenn], amely meghasonlik (ön)magával [amelyben megosztottság van, és amely önmaga
ellen harcol].
Mát. 12,26 Ha pedig a sátán [az ellenség, ellenfél, üldöző;
vádoló, szembeszegülő, ellenkező] a sátánt [a saját gonosz szellemeit] űzi ki,
[akkor ez azt
jelenti, hogy] önmagával hasonlott meg; mimódon [és akkor hogyan] állhat meg [maradhat
fenn] tehát az ő országa [királysága, birodalma]?
Mát. 12,27
És ha én Belzebub által [Belzebub erejével, segítségével] űzöm (haj(í)tom)
ki az ördögöket [a gonosz szellemeket; démonokat], a ti fiaitok ki által [ki(nek a segítségé)vel] űzik ki? Azért ők maguk lesznek a ti (ítélő)bíráitok.
Mát. 12,28 Ha pedig én Istennek Szelleme által űzöm [haj(í)tom] ki az ördögöket [a gonosz,
tisztátalan szellemeket, démonokat],
akkor [bizony] kétség nélkül [már] elérkezett hozzátok az Isten
országa [királysága,
uralma]185
Mát. 12,29 Avagy mi módon [hogyan]
mehet [törhet] be valaki a
hatalmasnak [az erősnek] házába és
rabolhatja el annak kincseit [javait; vagyonát;
holmiját], hanemha megkötözi előbb a
hatalmast [azt az erőst] és akkor
rabolja [fosztja] ki annak házát?186
Mát. 12,30 A ki velem nincsen, aki nem
velem dolgozik, ellenem van, ellenem dolgozik;
és aki velem nem gyűjt, tékozol, [széjjelszór, pazarol].
Mát. 12,31
Azt mondom azért néktek: Minden bűn [a céltévesztés] és káromlás [gyalázkodás, rágalmazás, becsmérlődés,] megbocsáttatik az
embereknek; de a Szellem káromlása [gyalázása, becsmérlése,a Szellem elleni szitkozódás]
nem bocsáttatik meg az embereknek [nem nyer
bocsánatot].
Mát. 12,32 Még aki az ember Fia [az Emberfia] ellen szól [beszél], annak is megbocsáttatik [bocsánatot nyer].
De aki a Szent Szellem ellen szól [leszólja],
annak sem ezen [sem ebben a világban.
Ebben a korban], sem a más világon [sem a jövendőn(világ)korszakban, létkorban]
meg nem bocsáttatik. [nem nyerhet bocsánatot].188
Mát. 12,33 Vagy legyetek jó [hasznos] fák, és
teremjetek jó [megfelelő, hasznos, kiváló] gyümölcsöt, vagy legyetek romlott [haszontalan,
hitvány] fák, és teremjetek
romlott [haszontalan, hitvány] gyümölcsöt.
[Ha jó (nemes) a fa, jó a gyümölcse
is, ha rossz a fa, rossz (romlott) a gyümölcse is]; mert gyümölcséről
ismerik meg a fát.
Mát. 12,34 Mérges kígyóknak [viperáknak]
fajzatai [ivadékai], mi módon [hogyan] szólhattok jókat [hogy is volnátok képesek jót beszélni],
holott gonoszak [rossz, káros, semmirekellő, hitvány] vagytok? Mert a szívnek
teljességéből [bőségéből] szól a száj
[Mert amivel csordultig van, amitől
túlárad a szív, azt szólja a száj].
Mát. 12,35 A jó ember az ő szívének jó kincseiből [jó tárházából] hozza [hordja] elő a jókat; és a gonosz ember
az ő szívének gonosz [rossz, káros, semmirekellő, hitvány] kincseiből [tárházából] hozza elő [szórja
ki a rosszat] a gonoszokat.
Mát. 12,36 De mondom néktek: Minden hivalkodó [haszontalan, hiábavaló, felesleges, hatástalan, eredménytelen]
beszédért [mondás, megnyilatkozás, Ige,],
amit beszélnek [amit valaha kimondanak] az emberek, számot adnak majd
az ítélet napján.
Mát. 12,37
Mert a te beszédedből [szó, beszéd (annak minden fajtája: kérdés,
állítás, kijelentés, tanítás, prédikáció, prófécia, közmondás; üzenet;
utasítás, parancs] ismertetel
[szavaid alapján nyilvánítanak]
igaznak [igazulsz meg]. És a te
beszédedből ismertetel hamisnak [mert
szavaid alapján mentenek fel, és szavaid alapján marasztalnak el téged és vonsz
magadra ítéletet].191
Mát. 12,38 [megszólították
őt és] ekkor felelének néki némelyek az írástudók [törvénymagyarázók] és
farizeusok közül, mondván: Mester [Tanító],
(csoda)jelt akarnánk látni te tőled.
Mát. 12,39 Ő pedig felelvén, monda nékik: E gonosz [rossz, káros, gonosz, hitvány] és
parázna [házasságtörő; hűtlen] nemzetség [nemzedék] jelt kíván [követel; jelet szeretne
látni; jelek után tör, kutat];
és nem adatik [más] jel néki, hanemha
[csak] Jónás [galamb] prófétának
jele.
Mát. 12,40 Mert amiképpen Jónás három éjjel és három nap volt a
cethal [a tengeri szörny] gyomrában,
azonképpen az embernek Fia [az Emberfia]
is három nap és három éjjel lesz a föld gyomrában [belsejében, szívében].
Mát. 12,41
Ninive [település] férfiai az ítéletkor [döntés, (meg)ítélés, válság,
változás] együtt támadnak majd fel [együtt jelennek meg majd az ítéleten] ezzel a nemzetséggel [nemzedékkel együtt]. És kárhoztatják [elítélik]
ezt [a nemzedéket]: mivelhogy ők
megtértek [megváltoztatták
életüket válaszul; más
felismerésre tértek] a Jónás prédikálására [üzenetére, igehirdetésére]; és ímé [most pedig] nagyobb van itt Jónásnál.
Mát. 12,42 Délnek királyné asszonya [királynője] felkél [feltámad;
életre kel] majd az ítéletkor [dél királynője
együtt áll majd ítélet elé; együtt
jelenik meg az ítéleten] e nemzetséggel [nemzedékkel] együtt. És kárhoztatja ezt [elítéli ezt a nemzedéket]: mert ő eljött a földnek széléről [a föld végső határairól; a föld másik végéről],
hogy hallhassa a Salamon [béke] bölcsességét; és ímé, [most pedig]
nagyobb van itt Salamonnál.
Mát. 12,43 Mikor pedig a tisztátalan [gonosz, szentségtelen] szellem kimegy az
emberből, víz nélkül való [sivár; száraz] helyeken jár [bolyong; vándorol], nyugalmat [csillapodást] keresve, és nem talál:
Mát. 12,44
Akkor ezt mondja: Visszatérek az én [elhagyott]
házamba, a honnét kijöttem. És oda menvén, üresen [gazdátlanul], kisöpörve és fölékesítve [sőt feldíszítve] találja azt.
Mát. 12,45 Akkor [nyomban]
elmegy [elsiet] és vesz maga mellé
más hét szellemet, gonoszabbakat ő magánál, és [mind] bemenvén, ott lakoznak; és
ennek az embernek [sorsa pedig rosszabbra fordul], utolsó [későbbi]
állapota gonoszabb [rosszabb] lesz az
elsőnél [mint
az előző volt]. Így lesz [hasonló
sors vár; ez történik majd] ezzel a gonosz nemzetséggel [nemzedékkel] is.193
Mát. 12,46 Mikor pedig még szóla [amikor beszélt] a
sokaságnak, [tömegekhez] ímé az ő
anyja és az ő testvérei (meg)állanak
vala odakünn, akarván [igyekezve] ő
vele szólni [beszélni].
Mát. 12,47 És monda néki valaki: Ímé a te anyád és testvéreid [rokonaid] odakünn állanak, és szólni [beszélni] akarnak veled.
Mát. 12,48 Ő pedig felelvén, monda a hozzá szólónak: Kicsoda az
én anyám; és kik az én testvéreim [rokonaim]?
Mát. 12,49
És [erre] kinyújtván kezét [kitárta karját, és] az ő tanítványaira [mutatott],
monda: Ímé [itt
van, ez] az én anyám és [itt vannak]
az én testvéreim!
Mát. 12,50 Mert [mindenki]
aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az nékem [mind] fitestvérem [fivérem],
nőtestvérem [nővérem] és [az én] anyám.
172 És az Úr Jézus szolgálatának eredményeként
beteljesedtek a próféciák: „Megelevenednek
(életre kelnek) halottaid és a holttestek
fölkelnek (föltámadnak). Serkenjetek
föl és énekeljetek (ébredjetek, és ujjongjatok), akik a porban lakoztok, mert harmatod az élet (a világosság) harmata, és visszaadja a föld az árnyakat!” (Ésa.
26,19) „És meghallják ama napon a siketek (is) az írás
beszédeit, és a homályból és sötétből (a homály és a sötétség után) a vakoknak szemei (pedig) látni fognak. És (újra) nagy örömük lesz a szenvedőknek az Úrban, Jahvéban
az Örökkévalóban, és a szegény emberek vígadnak Izráel Szentjében” (Ésa.
29,18-19) „És megismerik a tévelygő szelleműek az
értelmet (és észhez térnek), és akik zúgolódnak, tanulságot tanulnak (és
levonják a tanulságot)” (Ésa. 29,24) „Mondjátok a
remegő szívűeknek: legyetek erősek, ne féljetek! Ímé, Istenetek bosszúra jő, az
Isten, aki megfizet, Ő jő, és megszabadít titeket! Akkor a vakok szemei
megnyílnak, és a süketek fülei megnyittatnak, Akkor ugrándoz, mint szarvas a
sánta (és szökellni fog), és ujjong a néma nyelve, mert a pusztában víz
fakad, és patakok (erednek) a kietlenben (a pusztában)” (Ésa. 35,4-6)
173 De Bemerítő János ennek a próféciának a
beteljesedését várta: „Ímé,
elküldöm én az én követemet, és megtisztítja (egyengeti) előttem az utat, és
mindjárt (hamar) eljön az ő
templomába az Úr, Jahve az Örökkévaló akit ti kerestek (aki után
vágyódtok), és a szövetségnek követe,
akit ti kívántok; ímé, eljön (jön már!), azt mondja a Seregeknek Ura. De kicsoda szenvedheti el (ki bírja majd ki) az ő eljövetelének napját? És kicsoda áll meg az ő megjelenésekor?
Hiszen olyan ő (mert
olyan lesz az), mint az ötvösnek
tüze, és a ruhamosóknak (és
mint a ruhatisztítók) lúgja! És ül
mint ötvös vagy ezüsttisztogató és megtisztítja (ahogyan leül az ötvös, és megtisztítja az ezüstöt,
úgy tisztítja meg az Úr, Jahve az Örökkévaló) Lévi fiait és fényessé teszi őket, mint az aranyat és ezüstöt; és
igazsággal visznek ételáldozatot (akkor majd igaz áldozatokat visznek) az Úrnak, Jahvénak az Örökkévalónak” (Malak. 3,1-3).
175 És hogy az Úr miért a bűnösökkel eszik és
iszik, arra ad választ a Róla szóló prófécia: „Én az engem szeretőket
szeretem, és akik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak. Gazdagság és
tisztesség (és megbecsülés) van
nálam, megmaradandó jó (vagyon) és igazság. Jobb (drágább) az én gyümölcsöm a tiszta aranynál és
színaranynál, és az én hasznom (jövedelmem) a válogatott ezüstnél (és a színezüstnél). Az igazságnak útján járok, és az igazság ösvényének közepén (és a
törvénynek az útjain). Hogy az engem
szeretőknek valami valóságost adjak örökségül, és erszényeiket
(kincstárukat) megtöltsem” (Péld. 8,17-21)
176 Már a prófétán keresztül szólt az Úr: „Atyáitok
idejétől fogva eltértetek rendeléseimtől és nem tartottátok meg azokat.
Térjetek (meg) hozzám, és én is
hozzátok térek, azt mondja a Jahve az Örökkévaló, a Seregeknek Ura. De azt
mondjátok (azt kérdezitek): Miben (miből) térjünk meg?” (Malak.
3,7)
179 Amint azt a prófétán keresztül már
kijelentette az Úr: „Mert megitatom a szomjúhozókat (és felüdítem a fáradtakat), és minden éhezőt (elcsüggedtet) megelégítek” (Jer. 31,25) „Hát nem
tudod-e és nem hallottad-e, hogy örökkévaló Isten az Úr, Jahve az Örökkévaló, aki
teremté a föld határait (Ő a földkerekség teremtője). Nem fárad, és nem lankad el; végére mehetetlen (kifürkészhetetlen) bölcsessége! Erőt ad a megfáradottnak, és az
erőtlen erejét megsokasítja (és nagyon erőssé teszi). Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak (megbotlanak) a
legkülönbek (legkiválóbbak) is; De a kik
az Úrban Jahvéban az Örökkévalóban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek,
mint a saskeselyűk (sasok), futnak,
és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el!” (Ésa. 40,28-31).
180 A törvény pedig csak annyit mondott: „Ha bemégy a te felebarátod
vetésébe (embertársad
gabonája közé), kezeddel szaggass
kalászokat, de sarlóval ne vágj be a te felebarátod vetésébe (embertársad
gabonájából)” (5 Móz. 23,25). És az Úr egy
történeten keresztül mutatja be, hogy a törvény szellemi. Dávid (szeretett,
szerető; összekötő, egyesítő; főember) menekül Saul (akit kértek, kívántak, a kikövetelt) király elől, és bemegy Akhimélek (a király fivére, a
király rokona) paphoz: „És monda Dávid
Akhimélek papnak: A király bízott reám (parancsolt nekem) valamit, és monda nékem: Senki se tudja meg
azt a dolgot, amiért elküldelek téged, és amit parancsoltam néked; azért a
szolgákat elküldém erre és erre a helyre (A legényeket pedig más helyre
rendeltem). Most azért, mi van kezednél?
Adj öt kenyeret nékem, vagy egyebet, ami van (ami éppen akad). És felele a pap Dávidnak, és monda: Nincs
közönséges kenyér kezemnél, hanem csak szentelt kenyér van, ha ugyan a szolgák
tisztán tartották magukat, legalább az asszonytól. Dávid pedig felele a papnak,
és monda néki: Bizonyára el volt tiltva mi tőlünk az asszony mind tegnap, mind
azelőtt (egy idő óta), mikor
elindulék, és a szolgák holmija is tiszta vala, jóllehet az út közönséges:
azért bizonyára megtartatik ma szentnek az edényekben. Adott azért a pap néki
szentelt kenyeret, mert nem volt ott más kenyér, hanem csak szent
(áldozati) kenyér, melyeket elvettek
(amit el szoktak venni) az Úrnak, Jahvénak az Örökkévalónak színe
elől, hogy meleg (frissen
sült) kenyeret tegyenek a helyett azon a
napon, amelyen az előbbit elvevék” (1
Sám. 21,2-6) És tette ezt Dávid, annak ellenére, hogy
ismerte a törvényt, amely kimondja a papoknak: „És végy lisztlángot (finomlisztet), és süss abból tizenkét lepényt; két tized efából (vékából) legyen (készüljön) egy lepény. És helyeztesd el azokat két rendben (két sorban); hatot egy rendbe (soronként hatot), a tiszta arany (a színarannyal bevont) asztalra az Úr, Jahve az Örökkévaló elé. És
tégy mindenik rendhez (a sorok mellé) tiszta
tömjént, és legyen emlékeztetőül a kenyér mellett (ez legyen a kenyérnél az
áldozat emlékeztető része), tűzáldozatul
az Úrnak, Jahvénak az Örökkévalónak. Szombat napról szombat napra rakja fel azt
a pap az Úr, Jahve az Örökkévaló elé szüntelen (állandóan); örök szövetség ez Izráel fiaival (örök
szövetség kötelezi erre Izráel fiait). Azután
legyen az Ároné (megvilágosított) és
az ő fiaié, akik egyék meg azokat szent helyen, mert mint igen szentséges, az
övé az, az Úrnak, Jahvénak az Örökkévalónak tűzáldozataiból (mert az Úr, Jahve
az Örökkévaló legszentebb tűzáldozatai közé tartozik), örök rendelés szerint” (3 Móz.
24,5-9)
182 Már Dávid így prófétált erről: „Mert felőlem
szólanak elleneim, és akik életemre törnek, együtt tanácskoznak” (Zsolt.71,10) „Megátalkodottak gonosz szándékukban, (Eltökélték
magukat a gonosztettre), megegyeztek,
hogy tőrt vetnek titkon, mondják: ki látja őket? Álnokságokat koholnak (terveznek, titokban tartják tervüket, és) a kikoholt tervet végrehatják; mindenikük
keble és szíve kikutathatatlan (mert kifürkészhetetlen az ember belseje és
szíve)” (Zsolt. 64,6-7)
183
Őbenne, aki ezt mondja: „Jöjjetek [gyertek] én hozzám
mindnyájan, akik megfáradtatok [kimerültetek]
és megterheltettetek [és teher
alatt éltek], és én megnyugosztlak
titeket [és én megnyugvást (nyugalmat) adok nektek, megpihentetlek (és
felüdítlek) benneteket]” (Mát. 11,28) Őróla szólnak a próféták: „Ímé (ez) az én szolgám, akit
gyámolítok (akit támogatok), az én
választottam, akit szívem kedvel (akiben gyönyörködöm), Szellememet adtam ő belé (Szellememmel
ajándékoztam meg), törvényt beszél
(hirdet) a népeknek. Nem kiált, és nem
lármáz, és nem hallatja szavát az utcán. Megrepedt nádat (nádszálat) nem tör el (nem töri össze), a pislogó gyertyabelet (a füstölgő
mécsest) nem oltja ki, a törvényt igazán
(alétheia: valóságban) jelenti (hirdeti) meg. Nem
pislog, és meg nem reped (nem alszik ki, és nem törik össze), míg a földön törvényt tanít (míg a
törvénynek érvényt nem szerez a földön), és
a szigetek várnak tanítására. Így szól az Úr Isten, aki az egeket teremté és
kifeszíté (kiterítette), és
kiterjeszté termésivel a földet (és szilárddá tette a földet, és növényt
sarjasztott), aki lelket (pnoé:
leheletet) ád a rajta lakó népnek, és (szellemet) a rajta járóknak” (Ésa. 42,1-5) Ő Isten karja: Figyeljetek
(hallgassatok) reám, ti népek, és reám
hallgassatok, nemzetek! Mert tanítás megy ki (származik) tőlem, és törvényemet a népek
megvilágosítására megalapítom (és törvényemet a népek világosságává teszem
hamarosan). Közel (van) igazságom, kijő (jön már) szabadításom, és karjaim népeket ítélnek:
engem várnak a szigetek, és karomba vetik reménységüket” (Ésa.
51,4)
184 És az Úr Jézus szolgálatának eredményeként a nép szeme előtt
teljesedtek be a próféciák: „Megelevenednek
(életre kelnek) halottaid és holttesteim
fölkelnek (föltámadnak a holttestek): serkenjetek
föl és énekeljetek (ébredjetek, és ujjongjatok), akik a porban lakoztok, mert harmatod az élet (a világosság) harmata, és visszaadja a föld az árnyakat!” (Ésa.
26,19) „És meghallják ama napon a siketek (is) az írás
beszédeit, és a homályból és sötétből (a homály és a sötétség után) a vakoknak szemei (pedig) látni fognak. És (újra) nagy örömük lesz a szenvedőknek az Úrban, Jahvéban
az Örökkévalóban, és a szegény emberek vígadnak Izráel Szentjében” (Ésa.
29,18-19). Hát: „Mondjátok a
remegő szívűeknek: legyetek erősek, ne féljetek! Ímé, Istenetek bosszúra jő, az
Isten, aki megfizet, Ő jő, és megszabadít titeket! Akkor a vakok szemei
megnyílnak, és a süketek fülei megnyittatnak, Akkor ugrándoz, mint szarvas a
sánta (és szökellni fog), és ujjong a néma nyelve, mert a pusztában víz
fakad, és patakok (erednek) a kietlenben (a pusztában)” (Ésa.
35,4-6)
185 Már a prófétán keresztül így szólt az Úr,
az Úr Jézus elvetéséről: „Halljátok egek, és vedd füleidbe (figyelj ide) föld!
Mert az Úr, Jahve az Örökkévaló szól: Fiakat neveltem, s méltóságra emeltem
(fölmagasztaltam), és ők elpártolának
tőlem. Az ökör ismeri gazdáját, és a szamár az ő urának jászlát; (de) Izráel nem ismeri, az én népem nem figyel
reá (népem nem ért meg engem)! Oh
gonosz nemzetség (jaj, vétkes nemzet), hamissággal
(bűnnel) megterheltetett nép, gonosz
mag, nemtelen (romlott) fiak!
Elhagyták az Urat, Jahvét az Örökkévalót, megutálták (megvetették) az Izráel Szentjét, és elfordultak tőle” (Ésa.
1,2-6)
186 A prófétán keresztül így szól a Megváltó: „Elvétethetik-e
a préda az erőstől (el lehet-e venni
a zsákmányt a hőstől), és
megszabadulhatnak-e az igazak foglyai (megmenekülhetnek-e a foglyok az
erőszakostól)? Igen, így szól az Úr, Jahve
az Örökkévaló az erőstől (a hőstől) elvétetnek
a foglyok is, és megszabadul (megmenekül) a kegyetlen (az erőszakos) zsákmánya,
és háborgatóidat én háborítom meg (perlőiddel én fogok perelni), és én tartom (én szabadítom) meg fiaidat. És etetem nyomorgatóiddal
(elnyomóiddal) az önnön húsokat, és mint
a musttól, vérüktől megrészegednek, és megtudja minden (hús)test (mindenki), hogy én Jahve az Örökkévaló vagyok az Úr; megtartód (a te
szabadítód) és megváltód, Jákóbnak erős
Istene!” (Ésa. 49,24-26).
188 És a
Szent Szellem folytatja a kijelentést: „Mert (ugyanis) lehetetlen dolog, hogy
akik egyszer megvilágosíttattak, megízlelvén a mennyei ajándékot, és részeseivé
lettek a Szent Szellemnek. És megízlelték az Istennek jó (felséges) beszédét (kijelentés) és a jövendő világnak erőit. És elestek,
(azok) ismét megújuljanak a megtérésre,
mint akik önmaguknak feszítik meg az Istennek
ama Fiát (de elestek,
ismét megújuljanak és megtérjenek; hiszen újra megfeszítik önmaguknak az Isten
Fiát), és meggyalázzák őt” (Zsid. 6,4-6) „Mert ha szándékosan (önként, készségesen, szabad akaratból, vagy elhatározásból, kényszerítés
nélkül) vétkezünk (vétjük el a célt, hibázunk),
az igazság (valóság, az Ige) megismerésére való eljutás után (az
igazság teljes megismerése, és befogadása után). Akkor
többé nincs bűnökért (a cél elvétésért) való
áldozat (Itt: már nem marad hátra áldozat. Itt: erre a bűnre már nincsen
engesztelő áldozat). Hanem az ítéletnek
valami rettenetes (félelmetes, ijesztő, szörnyű) várása és a tűznek lángja (a tűz lobogó, mohó heve), amely megemészti az ellenszegülőket. Aki
megveti (elveti) a Mózes törvényét (megszeg, érvénytelenít, hatálytalanít,
megszüntet, megsemmisít), két vagy
három tanúbizonyságra (két, vagy három tanú vallomása alapján) irgalom (szánalom, részvét, könyörület;
együttérzés, irgalmasság) nélkül meghal
(elpusztul). Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb
büntetésre méltónak ítéltetik az, aki az Isten Fiát (lábbal) megtapodja (megveti), és a szövetségnek vérét, mellyel
megszenteltetett, tisztátalannak (közönségesnek, szentségtelennek,
megfertőzöttnek) tartja, és a kegyelemnek
Szellemét bántalmazza (sérteget, gyaláz, bántalmaz; gyalázattal illet,
megvet, csúffá tesz, csúfol, kigúnyol, megcsúfol)?” (Zsid. 10,26-29).
191 Ezért figyelmeztet így a Szent Szellem: „Semmi rothadt (bomlasztó) beszéd
(szó, beszéd (annak minden fajtája: kérdés, állítás, kijelentés, tanítás,
prédikáció, prófécia, közmondás; üzenet; utasítás, parancs) a ti szátokból ki ne származzék (ki ne jöjjön). hanem csak amely hasznos, (és csak akkor
szóljatok, ha az jó) a szükséges
építésre, hogy áldásos legyen a
hallgatóknak (és hogy áldást hozzon azokra, akik hallják)” (Eféz. 4,29) Hát: „…
vessétek el magatoktól ti is… a szátokból a káromkodást és gyalázatos beszédet (mocskos beszéd, trágárság)” (Kol. 3,8).
193 Péter apostol így figyelmezteti a mindenkori
hívőket: „Józanok (Isten Igéje szerint
gondolkodók) legyetek, vigyázzatok
(éberek legyetek figyeljetek). Mert a ti
ellenségetek, az ördög (vádló, rágalmazó, sátán), mint ordító oroszlán szerte (körül)jár (kószál mindenütt), keresvén,
kit el(le)nyeljen” (1Pét 5:8). És hogy soha ne maradjon üres a házatok, azért: „Mint
most született csecsemők, a tiszta (csalárdságtól mentes, szellemi) hamisítatlan (megtéveszthetetlen) tej (Isten igéje) után vágyakozzatok, hogy azon növekedjetek. (az üdvösségre, amíg
majd megmenekültök)” (1Pét 2:2)
