Zsolt. 75,1 Az éneklőmesternek, az altashétre [(nácaḥ'al-tašəḥéṯ):
a karmesternek a „Ne veszíts, Ne pusztíts el” kezdetű ének dallamára],
Aszáf [jelentése: begyűjtő; Isten gyűjt.
Isten elfogadott] zsoltára, ének.
Zsolt. 75,2 Tisztelünk [(jáḏáh): hálát
adunk neked, magasztalunk,
áldunk, dicsérünk] téged, oh Isten; neved közel van, hirdetik csodatetteid.1023
Zsolt. 75,3 Ha megszabom a határidőt, én méltányosan ítélek. [Héber: (láqaḥ): kiválasztom, és megállapítom azt az időt, amikor (môʿéḏ mêšár šáp̄aṭ): döntést
hozok, és igazságot szolgáltatva kormányozok].1024
Zsolt. 75,4 A föld és annak minden lakosa elcsügged; én erősítem
meg annak oszlopait. Szela. [Héber: (múḡ): Olvadjon bár el a föld és minden lakója,
én (táḵan): felállítom, és
megszilárdítom oszlopait].1025
Zsolt. 75,5
A kérkedőknek azt mondom: Ne kérkedjetek; és a gonoszoknak: Ne emeljetek
szarvat. [Héber: A dicsekvőnek, a (rúm):
büszke önhittnek azt mondom: Hagyd a
(qeren): büszke dicsekvést! (rášáʿ): Az istentelennek, az Isten
nélkül élőnek: „Ne emeld föl a fejed; Ne
pöffeszkedjetek! Ne emeljétek fel szarvatokat; Ne legyetek fennhéjázók];1026
Zsolt. 75,6 Ne emeljétek magasra szarvatokat, ne szóljatok (ʿáṯáq):
vakmerően], megkeményedett nyakkal. [Más fordítás: Ne hordjátok fenn a fejeteket, ne
beszéljetek büszkén kinyújtott nyakkal; ne
szóljatok az Isten ellen hamisságot; gonoszat].1027
Zsolt. 75,7 Mert nem napkelettől, sem napnyugattól, s nem is a
puszta felől támad [(har): nem a hegyek közül jön] a felmagasztaltatás.1028
Zsolt. 75,8 Hanem Isten a bíró, aki [(šáp̄aṭ): igazságot tesz]
aki egyet [(šáp̄él): alacsonnyá tesz, lealacsonyít] megaláz, mást
felmagasztal [(rúm): felemel, felmagasztal, megbecsültté tesz]!1029
Zsolt. 75,9 Mert pohár van az Úr kezében, bortól pezseg, nedvvel
tele; ha tölt belőle, még seprőjét is issza és szopja a föld minden gonosztevője.
[Héber: Mert
pohár van az Úr kezében (ḥámar meseḵ
málé'): tele habzó, fűszeres borral. Ha (náḡar): tölt belőle még (šemer):
seprőjét is (mácáh): kiissza,
kihörpinti, felhajtja minden (rášáʿ):
Isten nélkül élő].1030
Zsolt. 75,10 Én pedig hirdetem ezt mindörökké, és éneket [dicséretet]
mondok, és [zsoltárt zengek] a Jákób
Istenének.1031
Zsolt. 75,11 És a gonoszoknak, az [(rášáʿ): Isten nélkül
élőknek] szarvait [(qeren) erejét, hatalmát, dicsőségét]
mind letördelem; az igaznak [(caddíq): a megigazultnak] szarvai [(qeren)
ereje, hatalma, dicsősége] pedig felmagasztaltatik.1032
1023
Dávid is dicséri az Urat: „Dicsérlek, dicsőítlek, magasztallak, és hálát adok
Uram, Jahve Örökkévaló szívem
mélyéből. Hirdetem, és elbeszélem minden csodatételedet, és csodálatos tetteidet” (Zsolt. 9,2). Kegyelmedért,
szabadításodért: „Dicsérlek téged Uram,
Istenem, teljes szívemből, és dicsőítem a te nevedet örökké! Mert nagy én
rajtam a te kegyelmed, és kiszabadítottad életemet a sírból” (Zsolt. 86,12-13). És ezért: Éneklek az Úrnak egész életemben; zsoltárt zengek az én Istenemnek,
amíg vagyok!” (Zsolt. 104,33). Dávid - a szeretett -
magasztalja a szellemi lények előtt, és a gyülekezetben: „Magasztallak téged Uram
teljes szívemből; Az angyalok színe előtt énekelek neked. Szent templomod felé
hajolok, s magasztalom nevedet kegyelmedért, igazságodért, és hűséges
szeretetedért; mert minden neveden felül
felmagasztalád a te beszédedet, a Te
Igédet” (Zsolt. 138,1-2). Dicséri a gyülekezetben nagy tettiért: „Alleluja! Szívem mélyéből dicsőítem az
Urat, Jahvét az Örökkévalót a
szentek tanácsában és a gyülekezetben. Nagyok az Úrnak, Jahvénak az Örökkévalónak cselekedetei;
kívánatosak mindazoknak, akik gyönyörködnek azokban” (Zsolt 111,1-2).
1024 Az
Úr Jézus így szól a meghatározott, és kijelölt időről: „Arról a
napról és óráról pedig senki sem tud, még az ég angyalai, sőt a Fiú sem, hanem csak az én Atyám,
mert csak Ő tudja az időt egyedül” (Mát. 24,36). Így szól a tanítványokhoz is: Nem a ti dolgotok tudni az időket vagy alkalmakat, az időpontokat, és a korszakokat a kijelölt, elrendelt időt, melyeket az Atya a maga
hatalmába, és hatáskörébe helyezett. Mert egyedül az Atyának van hatalma ezeket
meghatározni, és ezeket az
Atya saját tetszése szerint határozott meg” (Csel. 1,7).
1025 És
folytatódik a kijelentés: „Rettegés, verem és tőr (fenyeget téged),
és vár rád földnek lakója! Mert aki a
rettentő hír elől menekül, verembe esik, és aki kijön a veremből, kelepcébe
kerül. Megnyílnak a magas ég csatornái, és megrendülnek a föld alapjai. Recseg,
ropog a föld, darabokra törik a föld, inogva reng a föld! Ide-oda tántorog a föld,
mint a részeg, düledezik, mint a kunyhó! Ránehezedik vétke, és elesik, nem is
kel föl többé” (Ésa. 24,17-20). És: „Nem tudnak, és nem értenek semmit,
sötétségben járnak, a föld alapjai mind ingadoznak” (Zsolt. 82,5). És Péter apostolon keresztül jelenti ki a
Szent Szellem, hogy mindez mikor lesz: „Az
Úr napja pedig úgy jő majd el, mint éjjeli tolvaj, amikor az egek
recsegve-ropogva nagy robajjal, óriási zajjal, zúgva tovatűnnek,
továbbhaladnak, elmúlnak, semmivé válnak. Az
elemek, a világ
elemei, az anyag alkotórészei, a tapasztalati világ anyagi alkatelemei pedig megégve felbomlanak, felolvadnak, és feloldódva széthullnak, és a föld, a látható világ, és a
rajta lévő dolgok is megégnek” (2 Pét. 3,10).
1026 És
Dávid így folytatja, megvallva, hogy: „Nem
állhatnak meg szemeid, a Te színed előtt a kevélyek, a dicsekvők, elvakultak,
hamisak. Gyűlölsz, irtózol tőle,
megvetsz te minden bűnt, törvénytelenséget, törvénysértést, törvényszegést
cselekedőt” (Zsolt. 5,6). „Most
azért meg ne keményítsétek nyakatokat, mint a ti atyáitok; adjatok kezet az
Úrnak, és bemenvén az ő szent helyébe, amelyet megszentelt örökké, szolgáljatok
az Úrnak, a ti Isteneteknek, és elfordul rólatok haragja” (2 Krón. 30,8).
1027 És
így folytatja Dávid: „A hazug [(šeqer):
félrevezető, becsapó, álnok] ajkak
némuljanak el, amelyek vakmerően [(ga'ăváh): büszkén, gőgösen,
fennhéjázva, dölyfösen] szólnak az igaz
[(caddíq):
megigazult] ellen, kevélységgel
[rátarti gőggel (ʿáṯáq): vakmerőn, arcátlanul, arrogánsan] és megvetéssel [(búz): lenézéssel, semmibevevéssel
beszélnek]” (Zsolt. 31,19). Mert:
„Szájuknak vétke az ő ajkaiknak beszéde,
fogattassanak meg kevélységükben; mert csak átkot és hazugságot szólnak. (Más fordítás: Ejtse őket csapdába gőgjük, vétkes
szájuk és ajkuk beszéde, hiszen csupa átok és hazugság, amit beszélnek)” (Zsolt.
59,13).
1028 Mert
Isten az: „Aki felemeli az alacsonyt a porból, kivonja a sárból, és a szegény
szűkölködőt kiemeli a szemétből. Hogy odaültesse őket a főemberek közé, az ő
népének főemberei közé” (Zsolt. 113,7-8).
Ahogyan azt Dáviddal is tette: „És
kiválasztotta Dávidot, az ő szolgáját, és elhozta őt a juhok aklaiból. A
szoptatós juhok mellől hozta el őt, hogy pásztora legyen népének, és legeltesse
Jákóbot az ő népét, és Izráelt, az ő örökségét” (Zsolt. 78,70-71).
1029 Ő
az, aki: „A királyok bilincseit feloldja, és övet köt derekukra. [Héber szerint: (meleḵ): királyokat,
uralkodókat] (músár): figyelmeztet,
és útmutatást ad (páṯaḥ): megnyitja füleiket
a kijelentésre, és (máṯənajim 'ézôr) csípőjüket felövezi erővel].
A papokat fogságra viszi, és a hatalmasokat megbuktatja. [Héber szerint: A papokat (šôlál jálaḵ): mezítláb járatja, és ('éṯán
'êṯán): folyamatosan (sálap̄): csúszóssá teszi útjukat].
Az ékesen szólótól eltávolítja a beszédet és a vénektől elveszi a tanácsot. [Héber szerint: A ('áman): hűséges megbízhatóktól (śúr
súr): elveszi a (śáp̄áh):
beszédet. A (záqén): vénektől, presbiterektől (láqaḥ): elveszi az (ṭaʿam):
ítélőképességet]. Szégyent zúdít az előkelőkre, és a hatalmasok övét megtágítja. [Héber szerint: (búz):
megvetés, lenézés, semmibevevés, gyalázat, szégyen, (šáp̄aḵ): árad a (náḏíḇ):
fejedelmekre, mint ('áp̄íq): hatalmas folyó. (mézaḥ
məzíaḥ): Meggyengíti, védtelenné teszi őket, hatalmukat (ráp̄áh):
gyengíti, bátorságukat elveszítik” (Jób. 12,18-21). És: „Ő változtatja meg az
időket és az időknek részeit; dönt királyokat és tesz királyokat; ad
bölcsességet a bölcseknek és tudományt az értelmeseknek”
(Dán. 2,21). „Hadd tudják meg az
élők, hogy a Felséges uralkodik az emberek királysága fölött: annak adja,
akinek akarja, és a legalacsonyabb sorsú embert is trónra emelheti” (Dán. 4,14). Dávid próféciája: „Gyalázatot zúdított a fejedelmekre, és
bujdostatta őket út nélkül való kietlenben (és úttalan pusztaságban kellett
bolyonganiuk)” (Zsolt. 107,40). Így történt ez Nabukodonozorral is: „… A felséges Isten birodalmat és
méltóságot, dicsőséget és tisztességet
ada Nabukodonozornak…” És a méltóság
miatt, amelyet ada néki, a népek, nemzetek és nyelvek mind féltek és rettegtek
tőle. Megölt, akit akart, és életben tartott, akit akart. Felemelt, akit akart;
és megalázott, akit akart. De mikor a szíve felfuvalkodott, és gőgösen
megkeményedett megátalkodottan: letaszították az ő birodalmának királyi
székéből, és dicsőségét, és méltóságát elvették tőle. És az emberek fiai közül
kivetették, és az ő szíve olyanná lőn, mint a barmoké; és a vadszamarakkal lőn
az ő lakása, és fűvel etették őt, mint az ökröket, és a teste égi harmattal
öntöztetett, míg megismerte, hogy a felséges Isten uralkodik az emberek
országán, és ő azt ülteti trónra, akit akar” (Dán. 5,18-21). Mert: „Az
Úr szegénnyé tesz és gazdagít, Megaláz és felmagasztal; Felemeli a porból, és
kiemeli a szemétből a szegényt, És a sárból és a porból kihozza a
szűkölködőt, hogy ültesse hatalmasok
mellé, És a dicsőségnek székét adja
nékik; Mert az Úré a földnek oszlopai, És azokra helyezte a föld kerekségét”
(1
Sám. 2,7-8). „Megtartja az Úr a
nyomorultakat; a gonoszokat földig megalázza” (Zsolt. 147,6). „És az
egek kijelentik az ő igazságát, mert az Isten bíró. [Más fordítás: (ceḏeq): igazzá tételét hirdesse az ég, mert Ő a (šáp̄aṭ): helyreállító ('ĕlóhím), az
Isten]. Szela”
(Zsolt. 50,6). És folytatódik
a kijelentés: „… mert akik engem
tisztelnek, és (dicsőítenek) azoknak
tisztességet és (dicsőséget) szerzek, akik azonban engem megutálnak, és
(megvetnek) megutáltatnak, és
(gyalázatra jutnak)” (1 Sám. 2,30).
1030 „És szerez a
seregek Ura minden népeknek e hegyen lakodalmat kövér eledelekből, lakodalmat
erős borból; velős, kövér eledelekből, megtisztult erős borból; S elveszi e
hegyen a fátyolt, mely beborított minden népeket, és a takarót, mely befedett
vala minden népeket, minden nemzetet. Elveszti a halált örökre, és letörli az
én Uram, az Úr a könnyhullatást minden orcáról: és népe gyalázatát eltávolítja
az egész földről; mert az Úr szólott. És szólnak ama napon: Ímé itt van a mi
Istenünk, akit mi vártunk, és aki megtart minket; ez az Úr, akit mi vártunk,
örüljünk és örvendezzünk szabadításában!” (Ésa.
25,6-9).
1031 Igen:
„Felőled lesz [Rólad szól] dicséretem a nagy gyülekezetben [a nagy
közösségben]. És teljesítem fogadalmaimat
az istenfélők [(járé'): Istent tisztelők] előtt”
(Zsolt. 22,26). És: „Az Úr iránt
való fogadásaimat (teljesítem) megadom
az ő egész népe előtt (egész népe jelenlétében). Dicsérlek a nagy gyülekezetben, az erős nép között magasztallak téged” (Zsolt. 116,14). És: „Magasztallak a nagy gyülekezetben, hatalmas
nép között dicsérlek” (Zsolt. 35,18).
„Vígan hirdetem az igazságosságot a nagy
gyülekezetben; ímé, nem tartom vissza ajkamat, (és nem zárom be számat) te (jól) tudod, óh Uram! Igazságosságodat nem rejtem el szívemben, elmondom a te
hűségedet és segítségedet; (beszélek hűségedről és szabadításodról) nem titkolom el kegyelmedet és igazságodat
(szeretetedet és hűségedet) a nagy
gyülekezetben” (Zsolt. 40,10-11). „Így
éneklem majd a te nevedet szüntelen, hogy beteljesítsem az én fogadásaimat
minden napon” (Zsolt. 61,9).
Mózestől kezdve minden hívő, minden időben így dicsőíti az Urat a
szabadításért, és mert Ő jó: „Erőm és
énekem az Úr, megszabadított engem. Ő az én Istenem, őt dicsőítem, atyám
Istene, őt magasztalom” (2 Móz. 15,2-3)
„Ímé, az Isten az én szabadítóm! Bízom, és nem félek; mert erősségem és énekem
az Úr, az Úr, és lőn nékem szabadítóm!” (Ésa.
12,2) „Erőm és énekem az Úr, megszabadított engem” (Zsolt. 118,14) „Az Úr az én erőm és pajzsom, Őbenne bízott szívem
és megsegíttettem; örvend szívem és énekemmel dicsérem őt. Az Úr az ő népének
ereje, és az ő fölkentjének megtartó erőssége” (Zsolt. 28,7-8) „Ó, Uram, én erőm és mentsváram, menedékem a
nyomorúság idején! Hozzád jönnek majd a nemzetek a föld legszéléről is, és ezt
mondják: Bizony, hamis isteneik voltak elődeinknek, hiábavalók, egyik sem ér
semmit!” (Jer. 16,19).
1032 Mert „ímé, a te ellenségeid Uram elvesznek, és elszélednek
mind a hamisság cselekedők! De magasra növeszted az én szarvamat, (erőmet, hatalmamat, dicsőségemet) mint az egyszarvúét; elárasztatom csillogó
olajjal” (Zsolt. 92,10-11). De a
megigazultak: „A te nevedben örvendeznek
egész nap; és a te igazságodban felmagasztaltatnak. Mert az ő erejüknek ékessége
te vagy; a te jóakaratoddal (kegyelmed által) emeled fel a mi szarvunkat is”
(Zsolt. 89,17-18). Hát: „Dicsérjék
az Úrnak nevét, mert az ő neve dicső egyedül; az ő dicsősége égre-földre kihat!
És felemelte az ő népének szarvát (hatalmát, dicsővé teszi minden hívét). Dicsőítse minden ő kegyeltje: Izráel fiai, a
hozzá közel való nép. Dicsérjétek az Urat!”
(Zsolt. 148,13-14)
