Képzeljük el, amint két ejtőernyős
egyszerre ugrik ki a repülőgépből. Mindkettő ejtőernyővel, természetesen. Az
egyikük zuhanás közben összekulcsolja a karjait, figyelmen kívül hagyja a
kioldózsinórt, és azt mondja magában: „Az ejtőernyő teljes védelmet biztosít
számomra”. Még közvetlenül a földbe csapódáskor is ezt mondogatja, és
szörnyethal. A másik azonban tudja, hogy csak akkor van biztonságban, ha
megtesz valamit. Meghúzza hát a kioldózsinórt, és biztonságban földet ér. Sok
mindent tudhatunk a keresztény hitről. Tisztelhetjük Jézust, és egyet is
érthetünk azzal, hogy amit tett a kereszten, az válasz a szükségeinkre. Azonban
amíg nem kérjük tudatosan a segítségét, és nem szánjuk oda az életünket Neki,
ez a tudás olyan, mint a becsukott ejtőernyővel való zuhanás. Sürgősen tennünk
kell valamit: meg kell húznunk a kioldózsinórt, míg van rá időnk. Mit jelent
meghúzni a kioldózsinórt? „Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül” (Róma
10,13). Ennél többet nem tudunk, de nem is kell tennünk. Senki sem üdvözítheti
önmagát - csak annyit tehetünk, hogy hittel ráhagyatkozunk arra, amit Jézus a
kereszten elvégzett. Áldjon az Úr benneteket!
REINHARD BONNKE