2
Thess. 1,1 Pál és
Silvánus és Timótheus írják e levelet a
Thessalonikabeli gyülekezetnek* azaz kihívottak közösségeinek, eklézsiájának
amely Istenben, a mi Atyánkban, azaz az Úr Jézus Krisztusban áll fenn, és él**
*Gyülekezet: (ekklészia): kihívottak közössége.
**Silvánusról
Péter apostol is megemlékezik: „Péter, Jézus Krisztusnak
apostola, a Pontusban, Galáciában, Kappadóciában, Ázsiában és Bithiniában elszéledt, és
szétszóródott jövevényeknek, azoknak,
akik csak rövid ideig, átmenetileg idegen helyen tartózkodnak, tehát
olyanoknak, akiknek
nem otthona a világ. Silvánus által, aki amint gondolom,
hű atyátokfia, akit ti is hűséges testvéreteknek tarttok, röviden írtam,
bátorítva, buzdítva és bizonyságot téve, hogy az az Istennek igazi kegyelme,
amelyben benne álltok. Ebben tartsatok ki” (1Pét 1,1; 5:12).
Timóteusról pedig így tesz bizonyságot Isten igéje. Pál apostol: „Juta pedig Derbébe és Listrába És ímé vala ott
egy Timóteus nevű tanítvány, egy hívő zsidóasszonynak, de görög atyának fia;
Kiről jó bizonyságot tesznek, és dicsérőleg szóltak vala a Listrában és Ikóniumban levő
atyafiak, testvérek. Ezt Pál magával akará vinni; és
vévén, körülmetélé őt a zsidókért, kik azokon a helyeken valának, vagyis az ott
lakókért: mert ismerték mindnyájan az
ő atyját, hogy görög volt” (Csel. 16,1-3).
2 Thess. 1,2 Kegyelem* néktek és békesség** Istentől, a mi Atyánktól, a mi Édesapánktól, Urunktól az
Úr Jézus Krisztustól***
*Kegyelem (kharisz): Szószerinti
jelentése: öröm. Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása.
**Békesség (eiréné): az az
állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a
veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az
egyén, mind a közösség vonatkozásában.
***És így folytatódik a kijelentés: „Mert az Isten Fia Jézus Krisztus, akit
köztetek mi hirdettünk, prédikáltunk,
én és Silvánus és Timóteus nem volt igen és nem, vagyis nem volt Igen is, meg
Nem is, hanem az igen valósult meg Őbenne”
(2
Kor. 1,19)
„Aki
által van a menetelünk is, mert megnyílt számunkra az út, és szabadon járulhatunk hitben ahhoz a
kegyelemhez, amelyben most állunk, és dicsekedve ujjongunk az Isten fiai
dicsőségének reménységében. [Más fordítás:
És dicsekszünk a reménységgel, hogy az isteni dicsőség részesei lehetünk]” (Róm. 5,2).
2 Thess. 1,3 Mindenkor folytonos
hálaadással tartozunk az Istennek, atyámfiai, testvéreim, ti érettetek,
amiképpen méltó is ezt tennünk, mivelhogy felettébb megnövekedék, és nőttön nő a ti
hitetek, és mindnyájatokban bővölködik, gazdagodik, gyarapszik az egymáshoz való kölcsönös Isten szerinti szeretet*
*Az apostolon keresztül a
Szent Szellem már korábban is így buzdította a hívőket, és ma is ezt teszi: „Hálát
adunk az Istennek mindenkor mindnyájatokért, emlékezvén rólatok a mi
imádságainkban; Szüntelenül megszakítás, és megállás nélkül, állandóan, emlegetve a ti hitetek munkáját, és a
ti Isten szerinti szeretetetek fáradozását,
és a mi Urunk Jézus Krisztus felől való elváró reménységeteknek állhatatosságát,
és kitartását, az Isten előtt, a mi Atyánk színe előtt: [Más fordítás: Állandóan
gondolunk Istenünk és Atyánk előtt tevékeny hitetekre, áldozatos szeretetetekre
és Urunkba, Jézus Krisztusba vetett szilárd, állhatatos reményetekre; És a mi
Urunkban, Jézus Krisztusban való hitetek gyümölcseire]. Tisztában
vagyunk vele, és meg vagyunk győződve róla, Istentől szeretett
atyámfiai, testvéreim, hogy ti ki vagytok választva, azaz választottak vagytok. Mivelhogy a mi Evangéliumunk ti nálatok nem áll csak
szóban, vagyis nemcsak szavakban jutott el hozzátok, nem csak üres beszéd volt,
hanem isteni erőkben, erő-megnyilvánulásban, csodatevő erőben is. A Szent Szellemben, azaz a Szent Szellem
kiáradásával, és meggyőző erejével is. És teljes bizonyossággal és sok
meggyőződéssel, nagy biztonsággal is, és annak a teljes bizonyosságával, hogy
ez az igazság. Amiképpen láttátok, és tudjátok, hogy milyenek voltunk, és
hogyan éltünk, hogyan léptünk fel közöttetek a ti érdeketekben, és hogy mindent
értetek tettünk” (1
Thess. 1,2-5).
És minden gyülekezetért való
imában a hit és szeretetért ad hálát az apostol, így a Rómaiakért is: „Először hálát adok az én Istenemnek a
Jézus Krisztus által mindnyájatokért,
hogy a ti hiteteknek az egész világon híre van. Mert bizonyságom nékem az
Isten, kinek szellemben szolgálok az ő Fiának evangéliumában, amit hirdetek, hogy imáimban
szüntelenül, szakadatlanul,
megszakítás, megállás nélkül említést teszek rólatok” (Róm. 1,8-9).
A Kolossébeliekért: „Hálát
adunk az Istennek és a mi Urunk Jézus Krisztus Atyjának, mindenkor, valahányszor tiértetek könyörögvén, imádkozunk. Mivelhogy hallottuk a ti hiteteket a Krisztus Jézusban, és a
szeretetet, amellyel minden
szentekhez vagytok” (Kol. 1,3-4).
Az Efézusbeliekért: „Én tehát, miután hallottam az Úr
Jézusba vetett hitetekről és a bennetek minden szent iránt megnyilvánuló
szeretetről, szüntelenül hálát adok értetek, amikor megemlékezem rólatok
imádságaimban; és kérem, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus Istene, a dicsőség
Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Szellemét, hogy
megismerjétek őt” (Eféz. 1,15-17).
„Mert kicsoda a mi
reménységünk, örömünk és dicsekedésünk koronája? Avagy nem azok lesztek-é ti is a mi Urunk Jézus Krisztus előtt az ő
eljövetelekor? Bizony ti vagytok a mi dicsőségünk és örömünk” (1 Thess. 2,19-20).
2 Thess. 1,4 Annyira, hogy mi magunk
dicsekszünk veletek az Isten kihívott közösségeiben, eklézsiáiban
a ti kitartásotok, állhatatosságotok, és a ti béketűrésetek, reményteljes
tűrésetek, és hitetek felől, amellyel minden
ti üldöztetésetek és szorongattatásotok, zaklatásotok,
viszontagságotok* között,
amelyeket szenvedtek és kibírtok. [Más fordítás: Elmondjuk, hogy ti
milyen türelmes kitartással és hittel viselitek
el az üldözést, a sokféle bajt és nehézséget, amely körülvesz benneteket]**
*Viszontagságotok (thlipszisz): megpróbáltatás, gyötrődés.
**És így folytatja az apostol: „Mert ti, atyámfiai, testvéreim, követői lettetek az Isten
gyülekezeteinek, amelyek Júdeában vannak a Krisztus Jézusban, mivelhogy
ugyanúgy szenvedtetek ti is a saját népetektől, miként azok is a zsidóktól” (1 Thess.
2,14).
„Tudván,
hogy amiképpen társaink vagytok, és részt vállaltatok a szenvedésben, a
szorongattatásban, megpróbáltatásban, zaklatásban, azonképpen a vigasztalásban
és felbátorodásban is” (2 Kor. 1,7).
„De
mindazok is, akik hitben akarnak élni Krisztus Jézusban, szintén üldöztetni
fognak” (2 Tim. 3,12).
De nem kell félnetek: „Mert a mi mostani
pillanatnyi könnyű szenvedésünk, nyomorúságunk, szorongattatásunk,
megpróbáltatásunk, gyötrődésünk, szorongásunk igen-igen nagy, minden mértéket
meghaladó örök dicsőséget szerez nékünk. Ugyanis a mennyei örök dicsőség túláradó
mértékét szerzi meg nekünk, és munkálja ki számunkra” (2 Kor.
4,17).
„Mert azt
tartom és állítom, hogy amiket most, a
jelenlegi időszakban megtapasztalunk, szenvedünk, ami történik velünk,
nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, mely nékünk megjelentetik. [Más fordítás: Úgy számítom ugyanis, hogy a mostani
idő, vagyis ennek az életnek szenvedései nem érdemlik meg, hogy
összehasonlítsuk őket azzal a dicsőséggel, melyre értünk egyszer a lepel le fog
hullani]” (Róm. 8,18).
Ezért: „… meg
nem félemlvén, meg nem rettenve
az ellenállóktól. Semmiféle módon ne féljetek, ne ijedezzetek, ne riadjatok meg
ellenségeitektől, és a szembeszegülőktől. Ami azoknak a veszedelem, a romlás,
pusztulás jele és bizonyítéka, néktek az üdvösségé, vagyis a megmenekülésé, megmentésé, és megszabadításé,
és ez az Istentől van. Mert néktek adatott az a kegyelem a Krisztusért, nemcsak
hogy higgyetek Őbenne, hanem hogy szenvedjetek is Őérette” (Fil.
1,28-29).
„Mert nem
félelemnek, és nem csüggedtségnek, kishitűségnek, vagy gyávaságnak szellemét ajándékozott nékünk az
Isten; hanem erőnek és Isten szerinti szeretetnek és józanságnak szellemét [Más
fordítás: Hiszen a Szent Szellem, akit Isten adott nekünk, nem a gyávaság
szelleme, hanem az erőnek, isteni szeretnek, kiegyensúlyozottságnak és
fegyelmezettségnek Szelleme]” (2 Tim. 1,7).
És az apostol minden gyülekezetben Isten erejével
hirdeti az örömhírt, mert csak így maradhatnak meg hitben és szeretetben még az
üldözések idején is. „És az én beszédem
és az én prédikálásom, az én igehirdetésem nem emberi bölcsességnek hitető
beszédeiben, nem a bölcsesség meggyőző és rábeszélő szavaiból állott, és nem tudományos szavakkal szólott,
hanem Szellemnek és erőnek, hatalomnak, és csodatevő erőnek megmutatásában, és megnyilvánulásában. Hogy hitetek ne emberek
bölcsességén, hanem Isten erején, és hatalmán nyugodjék” (1 Kor.
2,4-5).
Mert
ugyanis nem szégyellem a Krisztus evangéliumát, az Úr Jézus kereszthalála
általi győzelméről szóló jó hírt; a győzelmi hírt, mert Istennek hatalma, és
Istennek képessége, szabadító, üdvösséget hozó ereje az minden hívőnek
üdvösségére, aki hisz. Zsidónak, azaz júdeaiaknak kezdetben, vagyis először s
azután görögnek, azaz: hellénnek, vagyis pogánynak” (Róm. 1,16)
2
Thess. 1,5
Bizonyságául az Isten igazságos, és helyes döntésének
előjeleként; hogy méltóknak nyilváníttassatok az
Isten országára, az Isten Királyságára; hiszen azt
akarja, hogy bemehessetek Királyságába,
amelyért szenvedtek is.
2 Thess.
1,6 Mert hiszen igazságos dolog az az
Isten előtt, hogy szorongattatással, zaklatással fizessen azoknak, akik titeket
szorongatnak, vagyis üldözőiteknek,
zaklatóitoknak, akik nektek most szenvedést okoznak.
2
Thess. 1,7 Néktek üldözötteknek, zaklatottaknak pedig, akik szorongattattok* akiket most zaklatnak és akik most szenvedtek enyhülést, megpihenést
és nyugalmat fog adni, amikor megjelenik** megnyilvánul az Úr Jézus a mennyből az
Ő hatalmának*** angyalaival**** hírnökeivel, követeivel. [Más fordítás: Mikor? Amikor az Úr Jézus tüzes lángok között megjelenik, lelepleződik a Mennyből, hatalmas angyalaival
együtt].
*Szorongattattok (thlibó): szorongatnak,
gyötörnek, zaklatnak.
**Megjelenik (apokalüpszisz): lelepleződés; kinyilatkoztatás,
kijelentés; a lepel lerántása tényről, igazságról; megnyilvánul.
***Hatalmának (dünamisz): erő-megnyilvánulás, csoda(tevő erő);
képesség, lehetőség, hatalom.
****Angyalaival (aggelosz): hírnök, követ; küldött.
2 Thess. 1,8 Tűznek lángjában [lángoló
tűzben], ki bosszút* áll, azaz igazságot
szolgáltat azokon, akik nem ismerik az Istent, és akik nem
engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus Evangéliumának**győzelmi hírének. [Más fordítás: Akik nem akarnak
engedelmeskedni az örömhírnek, amely
Urunkról, Jézus Krisztusról szól].
*Bosszú (ekdikészisz): igazságszolgáltatás, büntetés, megtorlás.
**Evangélium (euangelion): jó hír, örömhír; győzelmi hír,
győztes hadvezér érkezésének híre.
2 Thess. 1,9 A kik meg fognak lakolni* örök veszedelemmel,** örök halállal az Úr ábrázatától vagyis az Úr színétől, jelenlététől, és az ő
hatalmának***
dicsőségétől**** ragyogásától. [Más fordítás: Ezek
majd Örökre távol maradnak az Úrtól és dicsőséges
hatalmától; mellyel az Úr orcája és dicsőséges ereje fogja őket
igazságos ítéletképpen sújtani].
*Meglakol (tinó): megfizet(i az árát), kiteszi
magát valaminek / a sátánnak.
**Veszedelem (olethrosz): pusztulás, végveszély,
romlás, halál.
***Hatalma (iszkhüsz): A szó vitézséget, harcias,
kiemelkedő, férfias erőt, küzdőképességet jelent.
****Dicsőség (doxa): fényesség, ragyogás.
2 Thess. 1,10 A mikor* és valahányszor eljő** valahányszor megjelenik majd, hogy megdicsőíttessék az Ő szentjeiben, és csodáltassék mindazokban,
akik hisznek - mivelhogy a mi tanúbizonyságunknak hitele volt ti nálatok - ama
napon. [Más fordítás: Azon a napon,
amikor majd eljön, hogy dicsőségét megmutassa szentjeiben, és csodálatos
hatalmát megmutassa bennetek, hívőkben]***
*Amikor (hotan): amikor csak, valahányszor.
**Eljő (erkhomai): eljön,
megérkezik, megjelenik.
***És így folytatódik a kijelentés: „Titeket pedig gyarapítson az Úr és tegyen bőségesekké az egymás iránt és mindenki iránt való
szeretetben, amilyenek vagyunk mi is ti irántatok, és ahogyan mi is szeretünk titeket. Hogy erősekké tegye a ti
szíveteket, feddhetetlenekké a a szent életben, a mi Istenünk és Atyánk színe
előtt, amikor eljő a mi Urunk Jézus
Krisztus minden ő szentjeivel egyetemben” (1 Thess.
3,12-13).
Hát: „Szeretteim, ne rémüljetek, és ne ne ütközzetek meg azon a tüzes kohón,
amely kísértés, ingerlés, provokáció végett támadt köztetek, - amelyen kell
átjutnotok, - mintha valami rémületes, szokatlan dolog fordulna elő veletek.
Sőt, amennyiben részt vehettek a Krisztus szenvedéseiben, örüljetek, hogy az ő
dicsőségének megjelenésekor, lelepleződésekor, kinyilvánulásakor is vigadozva
rendkívüli módon örvendezhessetek” (1Pét
4:12-13)
Mert: „Ímé eljő a felhőkkel; és minden szem
meglátja őt, még akik őt által szegezték is; és siratja őt e földnek minden
nemzetsége. Úgy van. Ámen. Én vagyok az Alfa és az Omega, kezdet és vég, ezt
mondja az Úr, aki van és aki vala és aki eljövendő, a Mindenható” (Jel. 1,7-8)
Énok is
prófétált erről, ahogy ez meg van írva: „Ezekről
is prófétált pedig Énok, aki Ádámtól fogva a
hetedik volt, mondván: Ímé eljött az Úr az ő sok ezer szentjével. Hogy ítéletet
tartson mindenek felett, és feddőzzék mindazok
ellen, akik közöttük istentelenek, azaz Isten nélkül élők, istentelenségüknek minden cselekedetéért,
amelyekkel istentelenkedtek, és minden kemény beszédért, amelyet az istentelen bűnösök, azaz a célt eltévesztők szóltak
Őellene” (Júd. 1,14-15).
Ézsaiás is
prófétál az Úr eljöveteléről, és arról, hogy megöli az Úr az óembert, hogy feltámadjon
az újember: „Mert ímé, az Úr eljő tűzben,
s mint forgószél gyorsak az ő szekerei, az Ő harci kocsijai, hogy megfizesse,
és rájuk zúdítja búsulásában megfeddését sebesen égő lánggal. Mert az Úr tűzzel
ítél és kardjával minden hústestet, és kardja mindenkit elér, és sokan lesznek
az Úrtól megöltek” (Ésa. 66,13-16)
És az Úr
kardjáról így hangzik a bizonyságtétel: „Mert
az Istennek beszéde élő energia, és
élesebb minden kétélű fegyvernél, kardnál, és áthatol az elmének és szellemnek,
az ízeknek, vagyis az ízületeknek és a velőknek szétválásáig, és megítéli a
gondolatokat és a szívnek indulatait, és szándékait. És nincsen oly teremtmény,
amely nyilvánvaló nem volna, amely rejtve volna előtte, sőt mindenek meztelenek
és leplezetlenek annak szemei előtt, akiről mi beszélünk. Neki kell majd számot
adnunk” (Zsid. 4,12-13).
És ennek a
„fegyvernek” az erejéről prófétál Dávid: „Az
Úr szava tűzlángokat szór, Az ÚR hangjára lángok törnek elő. Az Úr
szava megrengeti a pusztát, megrengeti az Úr Kádesnek pusztáját. Az Úr szava
megborjaztatja a nőstény szarvasokat. lehántja, letarolja az erdőket, és az ő
templomában mindenki őt dicsőíti!” (Zsolt.
29,7-9).
Ézsaiás
bizonyságtétele a prófétai szóról, amely szintén Isten kardja: „Hallgassatok reám, ti szigetek, és
figyeljetek távol való népek, és nemzetek:
anyám méhétől hívott el az Úr, anyámnak
szíve alatt már emlékezett nevemről. Hasonlóvá tevé számat az éles kardhoz,
keze árnyékában rejtett el engem, és fényes nyíllá tett engemet, és tegzébe
zárt be engem” (Ésa. 49,1-2).
És „Igazságban ítéli a gyöngéket, igazságosan ítél a nincstelenek ügyében, és
méltányosan dönt az ország szegényeinek dolgában; megveri a földet szájának
vesszejével, az Igével, és ajkai lehével, azaz Szellemével megöli a hitetlent.
Derekának övedzője az igazság lészen, és csípőjének öve a hűség” (Ésa. 11,4-5).
Már
Bemerítő János így hirdeti az Úr Jézus Krisztust: „Én ugyan vízbe merítelek be titeket megtérésre, azaz a gondolkozásmód megváltoztatása végett,
hogy más felismerésre térjetek, de aki utánam jő, aki a nyomomba lép, erősebb,
hatalmasabb nálamnál, akinek saruját hordozni sem vagyok méltó, alkalmas, és megfelelő; Ő Szent Szellembe és tűzbe merít be majd
titeket” (Mát. 3,11).
És Pál
apostolon keresztül jelenti ki a Szent Szellem, hogy ez mit jelent: „Avagy nem tudjátok-é, és nem értitek, hogy mi, akik
bemerítkeztünk Krisztus Jézusba, az ő halálába merítkeztünk be? Eltemettettünk, azaz szellemben hasonlóvá váltunk azért
Ővele együtt a bemerítés által a halálba: hogy miképpen feltámasztatott, és
életre kelt Krisztus a halálból, a halottak közül az Atyának dicsősége fényessége, ragyogása, ereje által, azonképpen mi is új, azaz újszerű,
ismeretlen, szokatlan, meglepő, természetfeletti életben járjunk. Mert ha az ő halálának
hasonlatossága szerint Ővele eggyé lettünk, vagyis egybenőttünk, és
egyesültünk, bizonyára feltámadásáé szerint is azok leszünk, vagyis
feltámadásával is összenőttekké leszünk, egyesülünk. Tudván azt, hogy a mi ó
emberünk Ővele megfeszíttetett, azaz oszlopra feszíttetett, hogy megerőtelenüljön,
és teljesen
működésképtelenné, erejét vesztetté legyen a bűnnek
teste, azaz a céltévesztett én. És megsemmisüljön, vagyis elpusztuljon,
tétlenné, tehetetlenné váljon a bűn hatalmában álló, a céltévesztett test
vagyis az egó, azaz az én, hogy ezután ne legyünk rabszolgája, és ne szolgáljunk a bűnnek, vagyis ne legyünk a céltévesztés rabszolgái. Mert aki így meghalt,
felszabadult a bűn alól, és megigazult; vagyis igazságossá lett, felmentést
nyert a bűntől, azaz a cél ELVÉTÉSÉTŐL. Hogyha pedig meghaltunk
Krisztussal, hisszük, hogy együtt élünk is Ővele” (Róm.
6,3-8).
2 Thess. 1,11 Mivégből imádkozunk, könyörgünk is mindenkor* és minden
időben ti érettetek. Hogy
a mi Istenünk tegyen méltóvá titeket az elhívásra, hogy ezt el is érjétek,
hiszen erre hívott el benneteket. És töltsön be titeket teljesen hatalmával a jóban
való teljes gyönyörűséggel,** örömmel, és a hitnek hathatós*** munkálásával****és eredményével, az Ő ereje által, és a hit minden erejével. És adjon beteljesedést a jóra irányuló
minden készségnek és a hit erőteljes munkájának. [Más
fordítás: Azt kérem, hogy Isten hatalma által teljesen véghez tudjátok vinni
mindazt, amit jósága meg akar tenni rajtatok keresztül. Igen, mindazt, amire a
hitetek indít benneteket; és hathatósan befejezze a hitből fakadó
törekvéseteket].
*Mindenkor (pantote): azaz minden időben.
**Gyönyörűség (eudokia): öröm, szándék.
***Hathatós (dünamisz): képesség, lehetőség, hatalom; csoda(tevő erő).
****Munkálásával (ergon): cselekvés, eredmény, teljesítmény.
2
Thess. 1,12 Hogy
dicsőíttessék meg a mi Urunk Jézus Krisztusnak neve ti bennetek, és ti is
Őbenne, a mi Istenünknek, az Úr Jézus Krisztusnak kegyelméből.* [Más fordítás: Azért imádkozom, hogy Urunk, Jézus legyen még dicsőségesebb
bennetek és általatok. Ti pedig szintén dicsőséget kapjatok Jézusban és általa.
Mindez pedig Istenünk és
Urunk, Jézus Krisztus kegyelme által valósul
meg].
*Kegyelem (kharisz):
Szószerinti jelentése:öröm. Isten
jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása az ember iránt” Így is
megfogalmazhatjuk: A kegyelem Isten szeretetének konkrét cselekedetekben való
megnyilvánulása az emberért, az emberen és az emberben.
