Róm. 15,1 Kötelességünk, ami egyben szükségszerűség is, mi az erősek, akik képesek vagyunk rá, akiknek van erőnk erre, hogy az erőtlenek - akik képtelenek megtenni, mert gyengék, ezért nem lehetséges nekik – erőtlenségeit, a gyöngeség megnyilvánulásait, elviseljük, és őket felemeljük, és ne magunknak kedveskedjünk. [Más fordítás: Az a kötelességünk, akik hatalmat érzünk magunkban, hogy a gyengék, tehetetlenek gyarlóságát, gyengeségeit elviseljük és ne a magunk javát, kedvét, tetszését keressük, és ne a magunk kedvére éljünk]*
*Az apostolon
keresztül így szól az Úr: „A hitben erőtlent, gyengét fogadjátok be, nem
ítélgetvén vélekedéseit. [Más fordítás: A
hitben gyengét karoljátok fel szeretettel, anélkül hogy felfogását,
elgondolását, aggályait és kételyeit elítélnétek, megkülönböztetés, és
vitatkozás nélkül]” (Róm.
14,1).
„Testvéreim, ha
valakit tetten is érnek valamilyen félre-csúszás, botlás vagy elhajlásban, ti,
akik szellemi emberek vagytok, igazítsátok helyre az ilyet szelíd szellemmel.
De azért vigyázz magadra, hogy kísértésbe ne essél. Egymás terhét hordozzátok:
és így töltsétek be a Krisztus törvényét” (Gal. 6,1-2).
Mert az Úr Jézus
kijelentése így hangzik: „Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek
egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! Arról
fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek
egymást” (Ján. 13,34-35).
A szeretet pedig ezt
parancsolja: „Ha vétkezik atyádfia, menj el hozzá, intsd meg négyszemközt:
ha hallgat rád, megnyerted atyádfiát. Ha pedig nem hallgat rád, végy magad
mellé még egy vagy két embert, hogy két vagy három tanú szava erősítsen meg
minden vallomást. Ha nem hallgat rájuk, mondd meg a gyülekezetnek. Ha pedig a
gyülekezetre sem hallgat, tekintsd olyannak, mint a pogányt vagy a vámszedőt” (Mát.
18,15-17).
Ebben a szellemben
tanít Pál apostol is: „Kérünk titeket, testvéreink, intsétek a tétlenkedőket,
biztassátok a bátortalanokat, karoljátok fel az erőtleneket, legyetek
türelmesek mindenkihez” (1 Thess. 5,14).
Saját maga ad példát arra, hogy mi a teendő,
és annak mi a célja: „Az erőtleneknek erőtlenné lettem, hogy megnyerjem az
erőtleneket: mindenkinek mindenné lettem, hogy mindenképpen megmentsek
némelyeket. Mindezt pedig az evangéliumért teszem, hogy én is részestárs legyek
abba” (1 Kor. 9,22-23).
Róm. 15,2 Mindenikünk tudniillik az ő felebarátjának, a közel
levő embernek, szomszédnak kedveskedjék, legyen szolgálatára, törekedjen
szeretetre méltónak lenni annak
javára, épülésére, [Más fordítás: közülünk mindenki felebarátjának,
embertársának, szomszédjának tetszését, kedvét, javát és épülését keresse, hogy
azt munkálja, ami az építéshez jó]*
*Minden hívőnek
újra és újra szól az Úr: „Ne keresse
senki a maga javát, hanem a másét. Mint ahogyan én is mindenben mindenkinek
igyekszem kedvére lenni, nem a magam hasznát keresve, hanem a többiekét, hogy
üdvözüljenek” (1 Kor. 10,24.33).
„és senki se a maga
hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is. Az az indulat legyen bennetek, ami
Krisztus Jézusban is megvolt” (Fil. 2,4.5).
Mert Ő a szeretet, és: „A
szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik,
nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem
gerjed haragra, nem rója fel a rosszat” (1 Kor. 13,4-5).
„Azokra a dolgokra
törekedjünk tehát, amelyek a békességet és egymás építését szolgálják” (Róm. 14,19).
Róm. 15,3 Mert Krisztus sem önmagának kedveskedett, nem a maga javát, kedvét, tetszését
kereste, hanem amint meg van írva: A te gyalázóidnak gyalázásai, és szidalmai
hullottak reám*
*Az Úr Jézusról
szóló prófécia: „Mert a házad iránti
féltő szeretet emészt; rám hull a gyalázat, ha téged gyaláznak” (Zsolt.
69,10). „… akinek háza mi vagyunk…” (Zsid. 3,6).
Róm. 15,4 Mert amelyek régen megírattak, a mi tanulságunkra,
tanításunkra, okulásunkra írattak meg: hogy békességes, és reményteljes tűrés, állhatatosság és
kitartás által és az írásoknak vigasztalása, buzdítása,
bátorítása által reménységünk
legyen. [Más fordítás: Hogy az Írásból származó béketűrés és vigasztalás által türelmet és
vigasztalást merítsünk reményünk megőrzésére].
Róm. 15,5 A békességes tűrésnek, állhatatosságnak, türelmes
várakozásnak, kitartásnak és vigasztalásnak, bátorításnak, buzdításnak Istene pedig
adja néktek, hogy ugyanazon indulat - egy cél felé irányultság - legyen bennetek egymás iránt
Krisztus Jézus szerint. [Más fordítás: hogy kölcsönös egyetértés legyen
közöttetek Jézus Krisztus akarata szerint; és Krisztus Jézushoz igazodva egymás
között is ugyanazon a dolgon jártassátok elméteket]*
*Az apostolon
keresztül a Szent Szellem kifejti Isten akaratát: „… tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy ugyanazt
akarjátok: ugyanaz a szeretet legyen bennetek, egyet akarva ugyanarra
törekedjetek. Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem
alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál” (Fil. 2,2-3).
„Akik tehát tökéletesek
vagyunk, így gondolkozzunk, és ha valamit másképpen gondoltok, azt is kijelenti
majd Isten nektek; Csakhogy amire eljutottunk, ugyanabban egy szabály szerint
járjunk, ugyanazon értelemben legyünk” (Fil. 3,15-16).
„Elszenvedvén egymást és
megbocsátván kölcsönösen egymásnak, ha valakinek valaki ellen panasza volna;
miképpen a Krisztus is megbocsátott néktek, akképpen ti is; Mindezek fölé pedig
öltsétek fel a szeretetet, mert az tökéletesen összefog mindent” (Kol.
3,13-14).
„Végül pedig legyetek
mindnyájan egyetértők, együttérzők, testvérszeretők, könyörületesek,
alázatosak” (1 Pét.
3,8).
Róm. 15,6 Hogy egy szívvel, egy szájjal, egyetértésben, közös
elhatározásból, egyhangúan dicsőítsétek, magasztaljátok
az Istent és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyját*
*Már Dávid így
szólítja fel a hívőket: „Dicsőítsétek velem az Urat, és magasztaljuk együtt az
ő nevét!” (Zsolt. 34,4).
Róm. 15,7 Azért karoljátok fel, és fogadjátok be egymást,
miképpen Krisztus is felkarolt, és el -és befogadott minket az Isten
dicsőségére.
Róm. 15,8 Mondom pedig, hogy Jézus Krisztus szolgája lett a
körülmetélkedésnek az Isten igazságáért, valóságáért,
az igéjéért. hogy megerősítse az atyáknak tett ígéreteit; [Más fordítás: Állítom
ugyanis: Krisztus vállalta a zsidóság szolgálatát, hogy bebizonyítsa, valóra
váltsa, szilárdakká tegye Isten igazmondását].
Róm. 15,9 A pogányok, a népek, nemzetek pedig könyörületéért, gyengéd, szerető irgalmasságáért dicsőítik,
magasztalják Istent, amint meg van írva: Annakokáért megvallást teszek rólad, és magasztallak a
pogányok, a népek, nemzetek között, és dicséretet éneklek, zsoltárt zengek a te
nevednek*
*És így van
megírva: „Azért dicsérlek téged, Uram,
a nemzetek között, és éneket zengek a te nevednek” (Zsolt 18,50).
Róm. 15,10 És ismét azt mondja: Örüljetek, vigadjatok, és
örvendezzetek pogányok, népek, nemzetek az ő népével együtt*
*Már Mózesen
keresztül így szól a Szent Szellem: „Ujjongjatok
ti nemzetek, ő népe! Mert ő megtorolja az ő szolgáinak vérét, bosszút áll az ő
ellenségein, földjének és népének megbocsát!” (5 Móz. 32,43).
Ézsaiás pedig így kiált: „Örüljetek
Jeruzsálemmel! Vigadjatok vele mindnyájan, akik szeretitek! Szívből örüljetek
vele mind, akik gyászoltátok!” (Ésa. 66,10).
És azért örüljetek népek,
mert: „Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet,
megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, aki a
sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket; Akik hajdan nem
nép voltatok, most pedig Isten népe vagytok; akik nem kegyelmezettek voltatok,
most pedig kegyelmezettek vagytok” (1Pt. 2,9-10).
Róm.
15,11 És ismét: Dicsérjétek,
Dicsőítsétek az Urat minden pogányok, népek, nemzetek, és magasztaljátok őt
minden népek. nemzetek*
*Dávid ezt így írta
meg: „Dicsérjétek az Urat mind, ti
népek, dicsőítsétek mind, ti nemzetek! Mert nagy az ő szeretete irántunk, az ÚR
hűsége örökké tart. Dicsérjétek az Urat!” (Zsolt. 117,1-2).
Róm. 15,12 És viszont Ézsaiás így szól: Lészen a Jessének gyökere, és aki felkel, előáll,
fellép, trónra kerül, hogy
uralkodjék a pogányokon, és aki abból támad a nemzetek vezérlésére; Őbenne
reménykednek, bíznak majd a pogányok, a nemzetek, népek*
*Ézsaiás így szól
az Úr Jézus földi életéről és haláláról: „Vesszőszál
hajt ki Isai törzsökéről, hajtás sarjad gyökereiről. Az ÚR Szelleme nyugszik
rajta, a bölcsességnek, szakételemnek, és ügyességnek, értelemnek Szelleme.
Ítélőképességnek, megkülönböztető képességnek, felismerésnek, megértésnek
Szelleme. Tanácsnak, előrejelzésnek és hatalomnak Szelleme. Erőnek,
vitézségnek, bátorságnak Szelleme. Az Úr ismeretének, és tiszteletének
Szelleme. Az ÚR félelme lesz a gyönyörűsége. Nem a látszat után ítél, és nem
hallomás után dönt, Igazságban ítéli a gyöngéket, és tökéletességben bíráskodik
a föld szegényei felett; megveri a földet szájának vesszejével, és ajkai
lehével megöli a hitetlent. Derekának övedzője az igazság lészen, és veséinek
övedzője a hűség. És lesz ama napon, hogy Isai gyökeréhez, aki a népek zászlója
lészen, eljőnek a pogányok, és az ő nyugodalma megszűnése dicsőség lészen” (Ésa. 11,1-5.10).
Az Evangélium
bizonyságtétele: „És az ő nevében reménykednek majd a népek” (Mát.
12,21).
És hogy ki Ő, arról a feltámadott Úr tesz
bizonyságot: „Én Jézus küldöttem az én angyalomat, hogy ezekről bizonyságot
tegyen néktek a gyülekezetekben. Én vagyok Dávidnak ama gyökere és ága: ama
fényes és hajnali csillag” (Jel. 22,16).
Róm.
15,13 A reménységnek Istene pedig
töltsön be titeket minden örömmel és békességgel a hívésben, hogy túláradóan] bővölködjetek a reménységben a Szent
Szellem ereje által. [Más fordítás: A
reménység Istene töltsön el titeket a hit teljes örömével és békéjével, hogy
a remény bőségben legyen bennetek a Szent Szellem erejéből és hatalmából]*
*Az apostol
bizonyságtétele Isten országának Evangéliumáról: „Hiszen az Isten országa nem evés és ivás, hanem igazság, békesség: az
az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség, jó egészség, jólét, a
veszély érzetétől való mentesség, boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén,
mind a közösség vonatkozásában, és a Szent Szellemben való öröm” (Róm. 14,17).
Ezért az én: „Beszédem és
igehirdetésem sem az emberi bölcsesség megejtő szavaival hangzott hozzátok,
hanem a Szellem bizonyító erejével; hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem
Isten erején nyugodjék” (1 Kor. 2,4-5).
„Mert nem beszédben áll az
Isten országa, hanem erőben” (1 Kor. 4,20).
Ezért: „… a mi
evangéliumunk nemcsak szavakban jutott el hozzátok, hanem isteni erőkben is,
Szent Szellemben és teljes bizonyossággal is. Ti is tudjátok, hogyan éltünk
közöttetek, a ti érdeketekben, ti pedig a mi követőinkké lettetek, és az Úréi,
amikor nagyon szorongatott helyzetben a Szent Szellem örömével fogadtátok be az
igét” (1 Thess. 1,5-6).
Róm. 15,14 Meg vagyok pedig győződve atyámfiai, testvéreim én
magam is ti felőletek, hogy szabad akaratotok szerint teljesek vagytok minden
jósággal, szeretettel, jóindulattal, betöltve minden ismerettel, a teljes
tudással, tudománnyal. Képesek lévén
egymást is tanítani*
*Az apostol
megvallása: „A világosság gyümölcse
ugyanis csupa jóság, igazság és egyenesség” (Eféz. 5,9).
„Ezért ezekre mindig
emlékeztetni foglak titeket, bár ismeritek mindezt, és a közöttünk jelenlevő
igazságban szilárdak vagytok” (2 Pét. 1,12).
És „…mindenben
bővelkedtek: hitben és igében, ismeretben és minden buzgóságban, és a tőlünk
rátok áradó szeretetben…” (2 Kor.
8,7).
Róm. 15,15 Bátorságosabban, merészebben] írtam pedig néktek
atyámfiai, részben, mintegy
emlékeztetvén titeket az Istentől nékem adott kegyelem által,
Róm. 15,16 Hogy legyek a Jézus Krisztus szolgája a pogányok, a
nemzetek között, munkálkodván az Isten evangéliumában, hogy legyen a
pogányoknak áldozata kedves és a Szent Szellem által megszentelt. [Más fordítás: hogy
amikor az örömüzenet papi szolgálatát végzem, én a Krisztus Jézusnak a nemzetek
közé kirendelt áldozó papja vagyok; hogy a pogány népek a Szent Szellemtől
megszentelt kedves áldozati ajándékká legyenek]*
*És így folytatja
az apostol: „Mert néktek mondom a
pogányoknak, amennyiben hát én pogányok, a nemzetek apostola vagyok, a
szolgálatomat dicsőítem” (Róm. 11,13).
Róm. 15,17 Van azért mivel dicsekedjem. Van okom az ujjongásra a Jézus Krisztusban, az Istenre tartozó
dolgokban, és Isten előtt.
Róm. 15,18 Mert nem merek szólni, prédikálni semmiről, amit nem
Krisztus cselekedett volna általam a pogányoknak, a nemzeteknek
engedelmességére, megnyerésére, megtéréséért szóval - igével - és tettel. [Más fordítás: olyasmiről
azonban aligha lesz bátorságom beszámolni, amit a Szellem hatalma nélkül tettem
volna, amit rajtam keresztül nem a Krisztus munkált volna, szóval és tettel]*
*És így folytatja a
megvallást az apostol: „Aki által
kegyelmet és apostolságot kaptunk arra, hogy az ő nevéért hitre és
engedelmességre hívjunk fel minden népet” (Róm. 1,5).
Mert: „Nekem, minden szent
között a legkisebbnek adatott az a kegyelem, hogy a pogányoknak hirdessem a
Krisztus mérhetetlen gazdagságát. És hogy világossá tegyem mindenki előtt, mi
ama titok megvalósulásának a rendje, amely el volt rejtve öröktől fogva
Istenben, mindenek teremtőjében”. „de most nyilvánvalóvá lett, és az örök Isten
rendelkezése szerint a próféták írásai által tudtul adatott minden népnek, hogy
eljussanak a hit engedelmességére” (Eféz. 3,8-9; Róm. 16,26).
Róm. 15,19 Jelek - természetfölötti események, rendkívüli
jelenségek, és csodák ereje által, és hatalmával az Isten Szellemének ereje
által; úgyannyira, hogy én Jeruzsálemtől és környékétől fogva Illyriáig
betöltöttem, szétszórtam a
Krisztus evangéliumát. [Más fordítás: csak így történhetett, hogy Jeruzsálemtől elkezdve Illyriáig mindent
betölthettem a Krisztus örömüzenetével]*
*Ezek a jelek az
apostolság bizonyságai, vagyis hogy: nem magától megy arra a helyre, hanem
Isten küldi, és Ő van vele: „Apostolságom
ismertetőjegyei a teljes állhatatosságban, a jelekben, csodákban és isteni
erőkben nyilvánultak meg közöttetek” (2 Kor. 12,12).
Mert ahová küldte az Úr az
apostolt, ott: „Isten pedig nem mindennapi csodákat tett Pál keze által;
úgyhogy még a testén levő kendőket vagy kötényeket is elvitték a betegekhez, és
a betegségek eltávoztak tőlük, a gonosz szellemek pedig kimentek belőlük” (Csel.
19,11-12).
Az Úr Jézus ígérete így
valósult meg Pál apostol életében, és így valósul meg ma is: „Bizony, bizony,
mondom néktek: aki hisz énbennem, azokat a cselekedeteket, amelyeket én teszek,
szintén megteszi, sőt ezeknél nagyobbakat is tesz. Mert én az Atyához megyek” (Ján.
14,12).
Róm. 15,20 Ekképpen pedig tisztességbeli dolog, hogy ne ott
hirdessem az evangéliumot, ahol neveztetett Krisztus, hogy ne más alapra
építsek: [Más fordítás: hogy az örömüzenetet úgy hirdessem, hogy ne a mások rakta idegen alapra építsek, hanem ott, ahol a
Krisztus nevét még nem említették]*
*Az apostol
megvallása: „Mert mi nem mentünk túl a
nekünk kiszabott határon, mint akik nem jutnak el hozzátok; hiszen hozzátok is
eljutottunk a Krisztus evangéliumával. Nem dicsekszünk mértéktelenül mások
fáradozásával, de reméljük, hogy hitetek megnövekedésével naggyá leszünk közöttetek
a mi munkaterületünkön. Ennél fogva a rajtatok túl eső területeken is hirdetjük
az evangéliumot, de nem dicsekszünk olyan munkával, amelyet másutt már
elvégeztek” (2 Kor. 10,14-16).
„Azért szívem szerint kész
vagyok az evangéliumot hirdetni nektek is, akik Rómában vagytok” (Róm. 1,15).
Róm. 15,21 Hanem amint meg van írva: Akiknek nem hirdettetett
őfelőle, azok meglátják; és akik nem hallották, megértik*
*Az Úr Jézusról így
hangzik a prófécia: „De bámulatba ejt majd sok népet, királyok is befogják előtte
szájukat, mert olyan dolgot látnak, amiről senki sem beszélt nekik, olyan
dolgot tudnak meg, amiről addig nem hallottak”
(Ésa. 52,13-15).
Róm. 15,22 Annakokáért meg is akadályoztattam gyakran a hozzátok
való menetelben. [Más fordítás: Ez gátolt sokszor benne, hogy hozzátok
eljussak].
Róm. 15,23 Most pedig, mivelhogy nincs már helyem, nincs
munkaterületem e tartományokban, vágyódván pedig sok esztendő óta, hogy
elmenjek, eljussak hozzátok.
Róm. 15,24 Ha Hispániába megyek, elmegyek ti hozzátok. Mert
remélem, hogy átutazóban meglátlak titeket, és ti elkísértek oda, ha előbb
részben beteljesedem veletek, és ha majd egy kissé felüdülök köztetek.
Róm. 15,25 Most pedig megyek Jeruzsálembe, szolgálván a szenteknek.
Róm. 15,26 Mert tetszett Macedóniának és Akhájának, hogy a
Jeruzsálembeli szentek szegényei részére némileg adakozzanak. Jónak és
helyesnek látták, hogy közös gyűjtést rendezzenek a jeruzsálemi szentek
szegényei számára.
Róm. 15,27 Mert tetszett nékik, és tartoznak is vele. Mert ha a
pogányok, a nemzetek azoknak a szellemi javaiban részesültek, tartoznak nékik
viszont szolgálni a hústestet illető dolgokban*
*Az apostol azt
kérdezi a nemzetekből megtért hívőktől: „Ha
mi néktek a szellemieket vetettük, nagy dolog-e, ha mi a ti testi javaitokat
aratjuk?” (1 Kor. 9.11.
Róm. 15,28 Ezt azért ha majd befejezem és nékik e gyümölcsöt a
gyűjtött adományt lepecsételve átadom kezeikbe, elmegyek titeket útba ejtve, a
ti segítségetekkel Hispániába.
Róm. 15,29 Tudom pedig, és meg vagyok róla győződve, hogy mikor
hozzátok megyek, a Krisztus evangéliuma áldásának teljességével megyek. A
Krisztus teljes áldását viszem magammal.
Róm. 15,30 Kérlek pedig titeket atyámfiai, testvérek a mi Urunk
Jézus Krisztusra és a Szent Szellem szerelmére, tusakodjatok velem együtt az
imádkozásokban, énérettem Isten előtt. [Más fordítás: Urunkon, a Krisztus Jézuson át és a Szellem
szeretete által arra bátorítalak, és buzdítalak titeket testvéreim, hogy
Istennek mondott imádságaitokban küzdjetek velem együtt, értem]*
*Az apostol arra
figyelmezteti a hívőket, hogy: „Szüntelenül
imádkozzatok” (1Thessz. 5,17).
„Velünk együtt
munkálkodván ti is az érettünk való könyörgésben, hogy a sokak által nékünk
adatott kegyelmi ajándék sokak által háláltassék meg mi érettünk” (2 Kor.
1,11).
„Az imádkozásban legyetek kitartóak, és
legyetek éberek: ne szűnjetek meg hálát adni. Imádkozzatok egyúttal értünk is,
hogy Isten nyissa meg előttünk az ige ajtaját, hogy szólhassuk a Krisztus
titkát, amely miatt most fogoly is vagyok, hogy nyilvánvalóvá tegyem azt úgy,
amint nékem szólnom kell” (Kol. 4,2-4).
„Minden imádságotokban és
könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor a Szellem által. Éppen azért legyetek
éberek, teljes állhatatossággal könyörögve az összes szentekért; és énértem is,
hogy adassék nekem az ige, ha szóra nyitom a számat, hogy bátran ismertessem
meg az evangélium titkát” (Eféz.
6,18-19).
Róm. 15,31 Hogy szabaduljak meg azoktól, akik engedetlenek,
szándékosan és önfejűen hitetlenek Júdeában és hogy az én Jeruzsálemben való
szolgálatom jól fogadott, és kedves legyen
a szentek előtt;*
*Az ima célja: „És végül, testvéreim, imádkozzatok értünk, hogy
terjedjen az Úr igéje, és úgy dicsőítsék, ahogyan nálatok is, és hogy
megszabaduljunk az elvetemült és gonosz emberektől: mert nem mindenkié a hit” (2 Thess. 3,1-2)
Róm. 15,32 Hogy örömmel menjek hozzátok az Isten akaratából, és
veletek együtt megújuljak, felüdüljek, felfrissüljek.
Róm. 15,33 A békességnek Istene pedig legyen mindnyájan ti
veletek! Ámen.