Az ember társa csak ember lehet!

Mert így szólt az Úr: „Nem jó az embernek egyedül lenni; szerzek néki segítő társat, hozzá illőt. És formált vala az Úr Isten a földből mindenféle mezei vadat, és mindenféle égi madarat, és elvivé az emberhez, hogy lássa, minek nevezze azokat; mert a mely nevet adott az ember az élő állatnak, az annak neve. Bocsáta tehát az Úr Isten mély álmot az emberre, és ez elaluvék. Akkor kivőn egyet annak oldalbordái közül, és hússal tölté be annak helyét. És alkotá az Úr Isten azt az oldalbordát, amelyet kivett vala az emberből, asszonnyá, és vivé az emberhez. És monda az ember: Ez már csontomból való csont, és testemből való test: ez asszonyembernek neveztessék, mert emberből vétetett”

(1Móz. 2,18-23)

Az élet szeretetéről.

Szeretlek téged, Élet. Nem azért, mert hosszú távon bírhatlak, vagy mert nagy dolgokat tettél értem, egyszerűen csak azért, mert Istenről nyertelek.

/Jim Elliot/

Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétól

Jézus evangéliuma az egyetlen olyan fegyver, amivel ha eltalálunk egy halott embert, az életre kel! 

REINHARD BONNKE

László Boda

BIBLIA

Az Úr Jézus magasztalása

Jób könyve 9. fejezet: Jób elismeri az Isten igazságát, hatalmát és bölcseségét

Jób. 9,1 Felele pedig Jób, [jelentése: a megtámadott, a gyűlölt, üldözött; a támadó, ellenség). Jajkiáltás, vagy felkiáltok] és monda:

Jób. 9,2 Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz [(cáḏaq): igaznak nyilvánított] a halandó [('ĕnôš): esendő] ember az [('él): erős, hatalmas] Istennél?85

Jób. 9,3 Ha perelni akarna ő vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki. [Héber szerint: (Ha ḥáp̄éc rúḇ ríḇ): kedve támadna vitatkozni Vele, ezer kérdés közül egyre sem tudna válaszolni].86

Jób. 9,4 Bölcs szívű [(léḇáḇ)bensőjű], [('ammic 'ammíc), szilárd] és hatalmas erejű: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon? [Héber: bensője bölcs, ereje szilárd, és hatalmas, kinek van (kôaḥ kóaḥ qášáh): képessége, és ereje nehezet kérdezni]?87

Jób. 9,5 Aki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és nem [(jḏʿ): ismerik meg] és megfordítja őket haragjában.88

Jób. 9,6 Aki kirengeti [(ráḡaz): megrázza, kimozdítja] helyéből a földet, úgy hogy oszlopai [(pálac): megremegnek, megrendülnek, inognak], és megrepedeznek.89

Jób. 9,7 Aki szól a napnak és az fel nem kél, [(záraḥ): nem ragyog fel] és bepecsételi a csillagokat.90

Jób. 9,8 Aki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos. [Más fordítás: Aki egymaga lépdel a tenger hullámhegyein, a tenger magas árját lába alá gyűrte].91

Jób. 9,9 Aki teremtette a Göncölszekeret, a Kaszás csillagot és a Fiastyúkot és a délnek titkos tárait [Ő alkotta a Nagymedvét és a Kaszás-csillagot, a Fiastyúkot és Dél csillagait].92

Jób. 9,10 Aki nagy [(gəḏóláh gáḏôl): hatalmas] dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, [(ḥéqer): kikutathatatlanul] és csodákat megszámlálhatatlanul [Más fordítás: Kifürkészhetetlen s nagy, amit teremtett, csodálatra méltó és tömérdek].93

Jób. 9,11 Ímé, elvonul, [(ʿáḇar): elhalad] mellettem, de nem látom, nem [(rá'áh): érzékelem] átmegy [(ḥálap̄): elsuhan] előttem, de nem veszem észre, nem [(bín): látom meg].94

Jób. 9,12 Ímé, ha elragad [(ḥáṯap̄): elvisz] valamit, ki akadályozza meg, [(šúḇ): ki gátolja őt, és ki hozhatja vissza]; ki mondhatja néki: Mit cselekszel? [Más fordítás: Ha hirtelen számon kér, ki tud neki megfelelni? Vagy ki mondhatja neki: „Ezt miért teszed]?95

Jób. 9,13 Ha az Isten el nem fordítja az ő haragját, alatta meghajolnak Ráháb [(rahaḇ): büszkeség, gőg, arrogancia dühöngés, féktelenség, tombolás] cinkosai [(ʿázar): segítői] is, [akik e világot hordozzák].96

Jób. 9,14 Hogyan felelhetnék hát én meg ő néki, és lelhetnék vele szemben szavakat, és [hogy válogathatnám meg szavaimat vele szemben]?97

Jób. 9,15. Ha igazam volna, sem válaszolhatnék neki; mint bírámhoz, könyörögnöm kellene.

Jób. 9,16 Ha [kiáltanék], és segítségül hívnám és válaszolna is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé, [hogy figyel hangomra];

Jób. 9,17 Aki forgószélben rohan meg, és [(śəʿáráh): viharral kerget] engem, és ok nélkül [(šúp̄): rám támadva] megsokasítja, sebeimet.

Jób. 9,18 Nem hagyna még lélegzetet se vennem, hanem keserűséggel lakatna jól.98

Jób. 9,19 Ha erőre kerülne a dolog? Ímé, ő igen erős; és ha ítéletre? Ki tűzne ki én nékem napot, [ki idézhet meg engem]?99

Jób. 9,20 Ha igaznak mondanám, és [(cáḏaq): nyilvánítanám] magamat, a szájam ítélne [(rášaʿ): bűnösnek] engem; ha ártatlannak, és [(tám): tökéletesen feddhetetlennek]: bűnössé tenne [(ʿqš) hamisnak, álnoknak tartana] engemet.100

Jób. 9,21 Ártatlan [(tám): tökéletesen feddhetetlen] vagyok, nem törődöm magammal, mert [(jḏʿ): nem ismerem magam]. Útálom [(má'as): megvetem] az életemet, az [életem mit sem ér, semmire sem tartom].101

Jób. 9,22 Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít ő ártatlant és gonoszt [(káláh): Véget vet feddhetetlennek és bűnösnek]!

Jób. 9,23 Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bűntelenek [(láʿaḡ náqí' náqí massáh): gúnyolja az ártatlanok] megpróbáltatását.

Jób. 9,24 A föld a gonosz kezébe adatik, aki az ő bíráinak arcát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát ő? [Vagy talán nem ő az? Ki volna, ha nem ő]?

Jób. 9,25 Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál [a futárnál]: elfutának, nem láttak semmi jót.102

Jób. 9,26 Ellebbentek, [(ḥálap̄): elsuhantak] mint a gyorsan járó hajók [('éḇeh'ŏnijjáh): mint a gyékény-hajók], miként zsákmányára csap a keselyű [(nešer): a sas].

Jób. 9,27 Ha azt mondom: Nosza [(šáḵéaḥ šáḵaḥ): figyelmen kívül hagyom], és elfelejtem panaszomat, és (páním): előtte

 [(blḡ): jókedvre derülök] és vidám leszek:

Jób. 9,28 Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bűntelennek, [nem tartasz (náqah): tisztának, ártatlannak] engem.

Jób. 9,29 Rossz ember vagyok én! Minek fárasszam hát magamat hiába?103

Jób. 9,30 Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom [(bór záḵaḵ): lúggal tisztítanám] is meg kezeimet:104

Jób. 9,31 Akkor is a posványba mártanál [(šaḥaṯ ṭáḇal): a sírba taszíthatsz] engem és az én ruháim is utálnának engem.

Jób. 9,32 Mert nem ember ő, mint én, hogy néki megfelelhetnék, és együtt [(jaḥaḏ): egymással] pörbe [(mišəpáṭ bô'): bíróság elé] állanánk.105

Jób. 9,33 Nincs is közöttünk igazlátó, [(jḵḥ): döntőbíró] aki kezét közbe vethesse kettőnk között [aki mindkettőnkre rátehetné kezét]!106

Jób. 9,34 Venné csak el rólam az ő [büntető] vesszejét, és az ő rettentésével ne rettegtetne [ne ijesztene] engem [és ne kínoznának rémségei többé]:107

Jób. 9,35 Akkor szólanék, és [(dibbér): beszél] és nem félnék tőle: mert nem így vagyok én magammal.[hisz saját szememben nem vagyok én ilyen]!

---

85 Elifáz (jelentése: az én istenem tiszta arany, gazdagság; az arany istene, a gazdagság istene) megerősíti a kijelentést: „Vajjon a halandó igaz-é Istennél: az ő Teremtője [az ő Alkotója] előtt tiszta-é az ember? [Más fordítás: Az esendő ember feddhetetlen, kifogástalan, tökéletes lehet-e Isten szemében? Vajon megállhat-e Isten előtt? Számára lehet-e valaki elfogadható]? Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő angyalaiban [(malə'áḵ): küldötteiben, hírvivő követeiben] is [(śím śúm): észrevesz, és] talál hibát [(táhŏláh): hamisságot, kivetnivalót, még azok sem állhatatosak]. Mennyivel inkább a sárházak [(bajiṯ): sátrak] lakosaiban, [azokban, akik agyagházban laknak] akiknek fundamentumuk, [alapjuk] a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?” (Jób. 4,17-19). Az apostolon keresztül érkezik a válasz: „Nincsen igaz, és igazságos, vagy megigazult ember egy sem” (Róm. 3,10). Dávid így szól Istenhez: „Ne szállj perbe a te szolgáddal, mert egy élő sem igaz előtted!” (Zsolt. 143,2). És a Prédikátoron keresztül megerősítést nyer a kijelentés: „Mert nincs egy igaz ember is a földön, aki jót cselekednék, és nem vétkeznék” (Préd. 7,20). Bizony: „Ki mondhatná azt: megtisztítottam szívemet, tiszta vagyok az én vétkemtől? (Péld. 20,9). És Elifáz tovább folytatja beszédét: „Micsoda a halandó, hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, aki asszonytól születik? Ímé, még az ő szentjeiben sem bízhat, az egek sem tiszták az ő szemében: Mennyivel kevésbé az utálatos és a megromlott ember, aki úgy nyeli a hamisságot, mint a vizet?!” (Jób. 15,14-16). Bildád (jelentése: Bél szerette; a viszály fia; aki megvédi a helyét, nyakas) is ezt erősítgeti: „Hogy lehetne igaz a halandó Isten előtt, hogyan lehetne tiszta, aki asszonytól született? Nézd a holdat, az sem (elég) ragyogó, még a csillagok sem tiszták az ő szemei előtt. Mennyivel kevésbé a halandó, aki féreg, és az embernek fia, aki hernyó” (Jób. 25,4-6).

86 Dávid is ezt kéri Istentől: „Ne szállj perbe a te szolgáddal, mert egy élő sem igaz előtted!” (Zsolt. 143,2). A prédikátor így beszél: „… az ember, nem perlekedhetik azzal, aki hatalmasabb nálánál, (aki fölötte áll)” (Préd. 6,10).

87 Ézsaiáson keresztül hangzik a kijelentés: „Jaj annak, aki alkotójával perbe száll, holott cserép a föld többi cserepeivel! Vajon mondja-é az agyag alkotójának: Mit csinálsz? És csinálmányod ezt: Nincsenek kezei?” (Ésa. 45,9). Hiszen Ő az: „Aki nagy [(gəḏóláh gáḏôl): számos, hatalmas], végére mehetetlen dolgokat művel [(ḥéqer): kikutathatatlanul], és csodákat, amiknek száma nincsen [csodás dolgokat, megszámlálhatatlanul]” (Jób. 5,9). Dávid így imádkozik: „Mely nagyok Uram a te műveid, igen mélységesek a te gondolataid! Az ostoba ember nem ismeri fel, az esztelen nem érti meg” (Zsolt. 92,6-7). Ő az: „Aki megfogja a bölcseket az ő csalárdságukban [saját ravaszságukkal], és a hamisak tanácsát hiábavalóvá teszi [Héber szerint: Aki (láḵaḏ): foglyul ejti a (ḥáḵám): bölcseket az ő (ʿórem): ravaszságukkal, fortélyaikkal, és (páṯal): csavaros, fonák (ʿécáh): tervük, szándékuk (máhar): meghiúsul]” (Jób. 5,13). Bizony: „Nincs (nem használ) a bölcsesség, és nincs értelem, és nincs tanács az Úr ellen” (Péld. 21,30). Mert azt mondja az Úr: „A csalók jeleit semmivé teszem, és a varázslókat bolondokká, a bölcseket meghátrálásra kényszerítem, leleplezem, hogy tudományuk bolondság” (Ésa. 44,25). Bizony: „Megszégyenülnek a bölcsek, megrémülnek és megfogattatnak! Ímé, megvetették az Úr szavát; micsoda bölcsességük van tehát nékik?” (Jer. 8,9). „Az ÚR tudja, milyen hiábavalók az ember gondolatai” (Zsolt. 94,11). „Mert hiszen e világ, vagyis ennek a létkornak a bölcsessége bolondság, butaság, ostobaság, értetlenség, oktalanság az Isten előtt. Mert meg van írva: Megfogja a bölcseket az ő csalárdságukban, álokoskodásukban, ravaszságukban, mesterkedésükben. És ismét: Ismeri, és tudja az Úr a bölcsek gondolatait, fontolgatásait, érveléseit, okoskodásait, mert tárva vannak előtte, hogy holtpontra jutottak elgondolásaikkal, hogy hiábavalók, haszontalanok, fölöslegesek, értéktelenek, tévesek” (1 Kor. 3,19-20). „Mert [csak] az Úr [JHVH=Jehova, az Ő jelenléte] ad bölcsességet, az ő szájából tudomány [és megismerés] és értelem [és megértés, ismeret, okosság, és tisztánlátás] származik” (Péld. 2,6). És így folytatja a tanítást Bölcsesség: „ „A vén emberekben van-é a bölcsesség, és az értelem a hosszú életben-é? Ő nála (az Úrnál) van a bölcsesség és hatalom, övé a tanács és az értelem. (Jób. 12,12-13). Elihu (jelentése: maga az Isten) a Jób barátaihoz így szól: „Gondoltam: Hadd szóljanak a napok; és hadd hirdessen bölcsességet az évek sokasága! Pedig a szellem az, az emberben és a Mindenható lehelése, ami értelmet ad néki! Nem a nagyok a bölcsek, és nem a vének értik az ítéletet.” (Jób. 32,7-9). Dánielen keresztül megismételtetik a kijelentés: „Ezt mondta Dániel: Isten neve legyen áldott örökkön örökké, övé a bölcsesség és a hatalom….Ő ad bölcsességet a bölcseknek és tudományt a nagy tudósoknak. Ő tárja fel a mélyen elrejtett titkokat; tudja, mi van a sötétségben, és nála lakik a világosság.” (Dán. 2,20-22).. Ezért hangzik a figyelmeztetés: „…Ne legyetek bölcsek önmagatok szerint.” (Róm. 12,16). „…az ilyen (hús)testi (vagyis a természetes, emberi) eszességedtől szűnjél meg.” (Péld. 23,4).

88 Mikeás így prófétál: „Mert ímé, kijő az Úr az ő (szent) helyéről, és leszáll és lépdel a földnek magaslatain. És (megolvadnak), és szétmállanak alatta a hegyek, a völgyek pedig (meghasadoznak), és szétszakadoznak, mint a viasz a tűz előtt, mint a meredekről leszakadó vizek (vagy mint a lejtő a lezúduló víztől.)” (Mik. 1,3-4). Dávid próféciája az Úr megjelenéséről: „Tekintetétől reszket a föld, érintésétől füstölögnek a hegyek” (Zsolt. 104,32). A hegyek, mint a viasz megolvadnak az Úr előtt, az egész földnek Ura előtt” (Zsolt. 97,5). És: „Megindult, megrendült [(gáʿaš): megingott, reszketett, rengett és rázkódott] a föld, s a hegyek fundamentumai [alapjai] inogtak [megrendültek, megremegtek, megrázkódtak és ingadoztak], és megindultak [(ráḡaz): kimozdultak, rázkódtak, remegtek lángoló haragjától], mert haragra gyúlt” (Zsolt. 18,8). Bizony az Úr: „Tekintetétől reszket a föld, érintésétől füstölögnek a hegyek” (Zsolt. 104,32). Jeremiás megvallása: „Látom a hegyeket: ímé megrendülnek, és reszketnek; és a halmok, mind inognak! (Jer. 4,24). Az Úr kijelentése: „És megremegnek előttem, (megrettennek tőlem) … és leszakadnak (leomlanak) a hegyek, és leesnek (lezuhannak) a meredek kősziklák…”. (Ezék. 38,20).

89 Amikor megjelenik Isten. Az Úr megjelenését így mutatják be a próféciák: „Amikor Széírből kijöttél, Uram, amikor Edom (Ádám = a testi ember) mezején lépdeltél, rengett a föld, csepegett az ég is, vizet csepegtettek a fellegek is. Remegtek a hegyek az ÚR színe előtt, még a Sinai is, Izráel Istenének, az Úrnak színe előtt (Bír. 5,4-5) „Témán felől jön az Isten, Párán hegyéről a Szent. (Szela.) Megáll és méregeti a földet, pillant és megrendíti a népeket, az örökkévaló hegyek szétporlanak, elsüllyednek az örökkévaló halmok; az ő ösvényei örökkévalók!” (Hab. 3,3.6) Dávid próféciája az Úr megjelenéséről: „Megindult, megrendült [(gáʿaš): megingott, reszketett, rengett és rázkódott] a föld, s a hegyek fundamentumai [alapjai] inogtak [megrendültek, megremegtek, megrázkódtak és ingadoztak], és megindultak [(ráḡaz): kimozdultak, rázkódtak, remegtek lángoló haragjától], mert haragra gyúlt” (Zsolt. 18,8). Bizony az Úr: „Tekintetétől reszket a föld, érintésétől füstölögnek a hegyek” (Zsolt. 104,32) „Megvilágosítják az ő villámai a világot; látja és megretten a föld. A hegyek, mint a viasz megolvadnak az Úr előtt, az egész földnek Ura előtt” (Zsolt. 97,4-5) Jeremiás megvallása: „Látom a hegyeket: ímé megrendülnek, és reszketnek; és a halmok, mind inognak! (Jer. 4,24). De mi nem félünk, mert az Úr a mi oltalmunk: „Azért nem félünk, [(járé'): nem aggódunk, nem reszketünk, és nem rémülünk meg] ha elváltoznék [ha megindul, ha megrendül] is a föld, ha hegyek [(môṭ): rázkódnának, reszketnének, remegnének, támolyognának, tántorognának], és omlanának is a tenger közepébe [a tenger mélyébe]. Zúghatnak, tajtékozhatnak hullámai; hegyek [(ráʿaš): remeghetnek, rázkódhatnak], és rendülhetnek meg háborgásától [(ga'ăváh): fennhéjázásától, zajongása, háborgása miatt]; Szela. (Más fordítás: Ha háborognak és tajtékoznak is vizei, és tombolásától, viharától megrendülnek a hegyek). (Zsolt. 46,3-4). És az Evangélium bizonyságtétele a prófécia beteljesüléséről: az Úr Jézus haláláról, és Szellemének kibocsátásáról: „Hat órától kezdve pedig sötétség lőn mind az egész földön, kilenc óráig... és meghomályosodék a nap... Jézus pedig ismét nagy fennszóval kiáltván, kiadá Szellemét. És ímé a templom kárpitja fölétől aljáig ketté hasada; és a föld megindula, és a kősziklák megrepedezének” (Mát. 27,45.50-51).

90 És hogy ez mikor történik, arról így szólnak a próféták: „Ímé az Úrnak napja jő kegyetlen búsulással és felgerjedt (féktelen, izzó) haraggal, hogy a földet pusztasággá tegye, és annak bűnöseit elveszesse arról. Mert az ég csillagai és csillagzatai nem ragyogtatják fényüket, (világosságukat) sötét lesz a nap támadásakor, (a fölkelő nap) és a hold fényét nem tündökölteti (nem fénylik). És meglátogatom a földön a bűnt, és a gonoszokon vétküket, és megszüntetem az istentelenek kevélységét, és az erőszakoskodóknak gőgjét megalázom.

Drágábbá teszem az embert (a halandót) a színaranynál, és a férfit (az embert) Ofir (jelentése: vörös; gazdag, zsíros; termékeny vidék; a gazdagság földje) kincsaranyánál. Ezért az egeket megrendítem, és megindul helyéről a föld is, a seregek Urának búsulása (féktelen haragja) miatt, és felgerjedett (izzó) haragjának napján” (Ésa. 13,9-13). Az Úr Jézus golgotai kínoszlopon történt halálakor beteljesült a prófécia: „Hat órától kezdve pedig sötétség lőn mind az egész földön [mert sötétség borult az egész földre], kilenc óráig [vagyis déli tizenkét órától délután háromig a mi időszámításunk szerint]. Kilenc [vagyis három] óra körül pedig nagy fennszóval kiálta [kiáltásban tört ki] Jézus, (héberül: Jehosua = Jahve az üdvösség, a szabadítás; a megváltó; üdvöt hozó, üdvözítő, szabadító, megváltó; Jahve az üdvösség, a szabadítás) Józsué neve görög formában) mondván: ELI, ELI! LAMA SABAKTÁNI? Azaz: Én Istenem, én Istenem! Miért hagytál el engemet?” Jézus pedig ismét nagy fennszóval [újra nagy hangon] kiáltván kiadá [kilehelte; elbocsátotta; kibocsátotta] szellemét. És ímé [abban a pillanatban] a templom kárpitja fölétől [vagyis felülről egészen] aljáig ketté hasada; és a föld megindula [rengett; megrendült], és a kősziklák megrepedezének [és a sziklaszirtek meghasadtak];  A százados pedig és a [katonák] akik ő vele őrizték vala Jézust, látván a földindulást [a földrengést, és vihart] és amik történtek vala [és a többi eseményt], igen megrémülének [és nagyon megijedtek; megrettentek], mondván: Bizony, [valóban] Istennek Fia vala ez! (Mát. 27,45-46.50-51.54). Ámoson keresztül pedig így szól az Úr: „És lészen azon a napon, azt mondja az Úr Isten: Lenyugtatom a napot (és naplementét idézek elő) délben, és besötétítem (és sötétségbe borítom) a földet fényes nappal” (Ámós. 8,9). És Ezékielen keresztül folytatja: „És mikor eloltalak, beborítom az eget, s csillagait besötétítem, a napot felhőbe borítom, és a hold nem fényeskedik fényével. Minden világító testet megsötétítek miattad az égen, és bocsátok sötétséget földedre, ezt mondja az Úr Isten. És megszomorítom sok nép szívét, ha elhíresztelem romlásodat a nemzetek között, a földeken, amelyeket nem ismersz” (Ezék. 32,7-9). Mert: A Benne lévő világosság – az ÉLET – oltódott ki” (Ezék.32,7). Egy előképben mutatja be a Szent Szellem, hogy győzött az Úr, ez volt  teljes győzelem: „Akkor szóla Józsué (jelentése: Jahve szabadítás, segítség, üdvösség, nagylelkűség; az Úr segít v. megment) az Úrnak azon a napon, amelyen odavetette az Úr (Jahve, az Örökkévaló) az Emoreust (jelentése: hegyi lakó, csúcson lakó; kiemelkedő, derék, ékesszóló) Izráel (jelentése: héb. Jisrael: Isten harcol, Isten harcosa, hőse; aki Istennel harcol; akiért Isten harcol; Isten fejedelme, egyenesen Istennel; vagy Isten erejével győző, ő Isten hercege lesz; Isten győzedelmeskedi) fiai elé; ezt mondotta vala pedig Izráel szemei előtt: Állj meg nap, Gibeonban, (jelentése: domb, magaslat, dombon épült város) és hold az Ajalon (jelentése: szarvasliget; vadban gazdag vidék) völgyében! És megálla a nap, és vesztegle a hold is, amíg bosszút álla a nép az ő ellenségein. Avagy nincsen-é ez megírva a Jásár könyvében? És megálla a nap az égnek közepén és nem sietett lenyugodni majdnem teljes egy napig. És nem volt olyan nap, mint ez, sem annak előtte, sem annak utána, hogy ember szavának engedett volna az Úr, mert az Úr, Jahve, az Örökkévaló hadakozik (harcol) vala Izráelért. Ezután visszatére Józsué és vele az egész Izráel a táborba, Gilgálba (jelentése: kőkör, legördítés; (kocsi) kerék, fordulat)” (Józs. 10,12-15).

91 Ő az: „Aki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette (sátorként kifeszítette) az egeket, mint egy kárpitot” (Zsolt. 104,2). „Kié egyedül a halhatatlanság, aki hozzáférhetetlen [(aproszitosz): megközelíthetetlen] világosságban [(phósz): fényben] lakozik [(oikeó): él]. Akit az emberek közül senki nem látott, sem nem láthat: akinek tisztesség [(timé): dicsőség] és örökké való hatalom [(kratosz): erő, uralom, győzelem]. Ámen” (1 Tim. 6,16). Aki így szól: „Hát nem tudjátok és nem hallottátok-é, hát nem hirdettetett néktek eleitől fogva, hát nem értettétek-é meg a föld fundamentumait, (nem magyarázták meg a föld alapozását)? Az, aki ott trónol a föld kereksége fölött, amelynek lakói mint sáskák előtte, ki az egeket kiterjeszti mint egy kárpitot, és kifeszíti, mint a sátort, lakásra” (Ésa. 40,21-22). Dávid bizonyságtétele Róla: „Te uralkodol a tengernek kevélységén, (a dühöngő tengeren); mikor az ő habjai felemelkednek, (ha hullámai tornyosulnak) te csendesíted le azokat” (Zsolt. 89,10). Ézsaiáson keresztül szól az Úr: „Hallgass rám Jákób és Izráel, én elhívottam, én vagyok az első és én az utolsó. Hiszen kezem veté e föld alapját, és jobbom terjeszté (feszíté) ki az egeket, ha én szólítom őket, mind itt állnak” (Ésa. 48,12-13). Az Evangélium jelenti ki, hogy ki az, aki a tenger hullámain tapos: „Az éjszaka negyedik részében a negyedik éjszakai őrváltáskor, reggel három és hat óra között pedig hozzájuk méne Jézus, a tengeren járván. És mikor észrevették a tanítványok, hogy ő a tengeren jár, megrémülnek, megijedtek, azt mondván: Ez kísértet; és a félelem miatt kiáltoznak; és félelmükben össze-vissza kiabáltak. De Jézus azonnal szóla hozzájuk, mondván: Bízzatok; én vagyok, ne féljetek!” (Mát. 14,25 27). János bizonyságtétele így hangzik: „Mikor pedig esteledik, lemennek az ő tanítványai a tengerhez, és beszállva a hajóba átmentek a tenger túlsó partjára Kapernaumba. És már sötétség volt, és még mindig nem ment vala hozzájuk Jézus. És a tenger a nagy szél fúvása miatt háborog vala. Mikor azért huszonöt, vagy harminc futamatnyira beeveznek, meglátták Jézust, amint jár vala a tengeren, és a hajóhoz közeledik vala: és megrémülnek. Ő pedig monda nékik: Én vagyok, ne féljetek! Be akarják azért őt venni a hajóba: és a hajó azonnal ama földnél vala, amelyre menének, mert a hajó egyszeriben odaért a partra, ahová tartottak” (Ján. 6,16-21). Márk is bizonyságot tesz az Úr Jézus csodatételéről: „És mikor beesteledék, a hajó a tenger közepén vala, ő pedig egymaga a szárazon, a parton. És látá őket, amint vesződnek az evezéssel; mert a szél szembe fúj vala velük; és a negyedik éjszakai őrváltás idején, a tengeren járva közeledett feléjük; és el akar vala haladni mellettük. Azok pedig látván őt a tengeren járni, kísértetnek vélték, és felkiáltanak; Mert mindnyájan látják vala őt és megrémülnek. De ő azonnal megszólítá őket, és monda nékik: Bízzatok; én vagyok, ne féljetek. Ekkor beméne hozzájuk a hajóba, és elállt a szél; ők pedig magukban szerfölött álmélkodnak és csodálkoznak vala” (Márk. 6,47-51). Mert Ő az, akiről így hangzik a prófécia: „Ezek látták az Úrnak dolgait, és tetteit, és az ő csodáit a mélységes tengeren. Szólott ugyanis és szélvészt támaszt, és szavára forgószél támadt, amely felduzzasztá a habokat, és fölemelték őket a hullámok. Az égig emelkednek, majd a mélybe zuhantak; és kétségbeestek a veszedelemben. Szédülnek, és imbolyognak és tántorgának, mint a részeg, és minden bölcsességüknek esze vész vala. De az Úrhoz kiáltanak az ő szorultságukban, az ő nyomorúságukban, és sanyarúságukból kivezeti őket, és kiszabadította őket szorult helyzetükből. Megállítá a szélvészt, hogy csillapodjék, és lecsendesítette a forgószelet, és megcsendesedtek a habok, és elcsitultak a hullámok. És örülnek, hogy lecsillapodtak vala, és amikor azok elsimultak, vezérli őket az ő kívánságuknak partjára, a kívánt kikötőbe” (Zsolt. 107,24-30). Hát: „Uram, Seregeknek Istene! Kicsoda olyan erős, mint te vagy Uram? És a te hűséges voltod körülvesz téged. Te uralkodol a tengernek kevélységén, a dühöngő tengeren; mikor az ő habjai felemelkednek, ha hullámai tornyosulnak, te csendesíted le azokat” (Zsolt. 89,9-10).

92 Ámós is Róla tesz bizonyságot: „Aki a Fiastyúkot és a Kaszáscsillagot teremtette; aki reggellé változtatja a homályt és a nappalt éjszakává sötétíti; aki hívja a tenger vizeit és kiönti azokat a földnek színére: az Úr, Jahve, az Örökkévaló annak a neve” (Ámós. 5,8). Ő kérdezi Jóbtól, hogy: „Össze tudod-e kötni a Fiastyúk szálait? A Kaszás-csillag köteleit meg tudod-e oldani? A hajnalcsillagot előhozhatod-é az ő idejében, avagy a Göncölszekeret forgathatod-é fiával együtt?” (Jób. 38,31-32).

93 Pál apostol megvallása: „Óh Isten gazdagságának, bölcsességének és tudományának mélysége! És Isten szélsőséges és túl nem szárnyalható állapota, és rejtélye. Mely igen kikutathatatlanok, kifürkészhetetlenek, és megfoghatatlanok az Ő szándékai, döntései, s kinyomozhatatlanok, és megvizsgálhatatlanok az ő útjai, és módszerei, tevékenysége!” (Róm. 11,33). Dávid így imádkozik: „Mely nagyok Uram a te műveid, igen mélységesek a te gondolataid! Az ostoba ember nem ismeri fel, az esztelen nem érti meg” (Zsolt. 92,6-7). „Csodálatos előttem e tudás, magasságos, nem érthetem azt” (Zsolt. 139,6). A prófétán keresztül ezt kérdezi az Úr: „Hát nem tudod-e és nem hallottad-e, hogy örökkévaló Isten az Úr, aki teremté a föld határait? Nem fárad, és nem lankad el; végére mehetetlen bölcsessége!” (Ésa. 40,28). Hozzá fordulhatunk minden problémánkkal: „Azért [('úlám): mindazonáltal] én a Mindenhatóhoz, az [('él): erős, hatalmas Istenhez] folyamodnám, és Hozzá [(drš): járulva), az Istenre bíznám [Isten elé (śím śúm): helyezném, terjeszteném] ügyemet, [segítségül híva Őt]. Aki nagy [(gəḏóláh gáḏôl): számos, hatalmas], végére mehetetlen dolgokat művel [(ḥéqer): kikutathatatlanul], és csodákat, amiknek száma nincsen [csodás dolgokat, megszámlálhatatlanul]” (Jób. 5,8-9). Óh: „Áldott az Úr Isten, Izráelnek Istene, a ki csudadolgokat cselekszik egyedül!” (Zsolt. 72,18)^. Igen: „Te vagy az Isten, aki csodát művelsz; megmutattad a népek között a te (erődet), és hatalmadat” (Zsolt. 77,15).„Mert nagy vagy Te és csodadolgokat művelsz; (csodákat teszel) csak te vagy Isten egyedül!” (Zsolt. 86,10). Hát: „Magasztaljátok az uraknak Urát, és (adjatok hálát neki); mert örökkévaló az ő kegyelme, és (örökké tart szeretete). Aki nagy csodákat művel egyedül; mert örökkévaló az ő kegyelme, és (örökké tart szeretete)” (Zsolt. 136,3-4).

94 Jób megvallása: „És ha kelet felé megyek, nincsen ő, nyugat felé és nem veszem őt észre. Bal kéz felől cselekszik, de meg nem foghatom; jobb kéz felől rejtőzködik, és nem láthatom” (Jób. 23,8-9). Pedig azt mondja az Úr: „Én megyek előtted, a rögös utat elegyengetem, az ércajtókat betöröm, és a vaszárakat leverem” (Ésa. 45,2).

95 Az apostol ezt kérdezi: „Sőt, kicsoda vagy te, óh ember, hogy feleselsz, visszabeszélsz, vitába szállsz az Istennel? Avagy mondja-e, vagy megkérdi-e az agyagkészítmény, az alkotás a készítőnek, megmunkálójának, alkotójának, formálójának, gyúrójának: Miért csináltál, és miért formáltál, és alkottál engem ilyennek?” (Róm. 9,20). Mert: „Jaj annak, aki perbe száll alkotójával, bár csak egy a földből készült cserépedények között! Mondhatja-e formálójának az agyag: Mit csinálsz? És a készítmény ezt: Nem ügyes a kezed? Jaj annak, aki ezt mondja apjának: Miért nemzettél? - és anyjának: Miért vajúdtál velem?!”„Micsoda fonákság! Egyenlőnek tartható-e az agyag a fazekassal? Mondhatja-e az alkotás alkotójának: Nem ő alkotott engem?! Mondhatja-e a fazék a fazekasnak: Nem ért a dolgához?!” (Ésa. 45,9-10; 29,16). Így szól az Úr: „Én hirdettem, és megtartottam, és megjelentettem, és nem volt idegen isten köztetek, és ti vagytok az én tanúim, így szól az Úr, hogy én Isten vagyok. Mostantól fogva is én az leszek, és nincs, aki az én kezemből kimentsen; cselekszem, és ki változtatja azt meg?” (Ésa. 43,12-13).„Ha így határoz a Seregek Ura, ki teszi azt erőtlenné, és ki hiúsíthatja meg? Ha kinyújtja kezét, ki fordíthatja vissza?” (Ésa. 14,27). „És kihez hasonlítjátok az Istent, és minő képet készítetek Ő róla, (és hogyan készíthetnétek el képmását)?” (Ésa. 40,18)

„Kihez hasonlíttok engem, és kivel tesztek egyenlővé? És kivel vettek egybe, hogy hasonlók volnánk?” (Ésa. 46,5). Hiszen: „A föld minden lakosa olyan, mint a semmi; és az ő akarata szerint cselekszik az ég seregében és a föld lakosai között, és nincs, aki az ő kezét megfoghatná, és ezt mondaná néki: Mit cselekedtél?” (Dán. 4,32).

96 Hiszen Ő az, aki: „Erejével felriasztja a tengert, és bölcsességével megtöri Ráhábot, [(rahaḇ): büszkeség, gőg, arrogancia dühöngés, féktelenség, tombolás]” (Jób. 26,12). Hát: „Kelj föl, kelj föl, öltözd fel az erőt, oh Úrnak karja! Kelj föl, mint a régi időben, a messze hajdanban (az ősrégi nemzedékek idején)! Avagy nem te vagy-é, a ki Ráhábot kivágta, és a sárkányt átdöfte?” (Ésa. 51,9).  „Te zúztad szét Rahabot, halálra sebezve; erős karoddal szétszórtad ellenségeidet” (Zsolt. 89.11). Így szól az Úr: „Mert én, az ÚR, Jahve, az Örökkévaló vagyok a te Istened, aki (fölriasztom), és megreszkettetem a tengert és zúgnak habjai, és (hullámai); seregeknek Ura az Én nevem!” (Ésa. 51,15).

97 A prédikátor is erről tesz megvallást: „nem szállhat perbe az ember azzal, aki fölötte áll, aki hatalmasabb nálánál” (Préd. 6,10).

98 És folytatja Jób: „Miért nem fordítod el tőlem szemedet, [(ráp̄áh): miért nem hagysz békén], és nem távozol csak addig is tőlem, amíg nyálamat lenyelem?” (Jób. 7,19).

99 Azt kérdezi az Úr: „… kicsoda hozzám hasonló, és ki szab nékem törvényt, (ki vonhat engem felelősségre) és kicsoda az a pásztor, aki megállhat ellenem, (aki szembe szállhat velem?” (Jer. 49,19).

100 Mert: „Micsoda a halandó, hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, aki asszonytól születik? (Jób. 15,14). „mert nincs ember, aki ne vétkeznék” (1 Kir. 8,46).

101 De: „Bizony hiába tartottam én tisztán szívemet, és mostam ártatlanságban kezeimet; Mert nyomorgattatom, és (csapások értek) minden napon, és ostoroztatom minden reggel!” (Zsolt. 73,13-14). Nincs különbség bűnös, és igazzá vált között: „Minden érhet mindenkit. Ugyanaz történhetik az igazzal és a bűnössel, a jóval, a tisztával és a tisztátalannal; azzal, aki áldozik és azzal, aki nem áldozik; úgy járhat a jó, mint a vétkes, az esküdöző éppúgy, mint aki fél az eskütől” (Préd. 9,4). Pedig: „Ő jól tudja az én utamat. Ha megvizsgálna engem, úgy kerülnék ki, mint az arany” (Jób. 23,10). Az apostol helyes megvallása: „Mert semmit sem tudok magamra vonatkozólag ami ellenem szólna, de nem ebben vagyok megigazulva. Aki ugyanis engem megítél, és alaposan megvizsgál, és ezt megállapítja, az Úr az. [Más fordítás: Mert semmi vádat nem tudok önmagamra mondani, de ez által még nem igazulok meg. Ő, az Úr az, akinek a vizsgálata alá tartozom]” (1 Kor. 4,4).

102 És ismét így panaszkodik Jób: „Napjaim gyorsabbak voltak a vetélőnél, és most reménység nélkül tűnnek el [(káláh): elmúlik, vége van, véget ér, befejeződik]” (Jób. 7,6). Ézsaiás is erről panaszkodik: „Porsátorom lerontatik, és elmegy tőlem, mint a pásztor hajléka! Összehajtám, mint a takács, életemet; hiszen levágott a fonalról engem; reggeltől estig végzesz velem!” (Ésa. 38,12). Dávid is így könyörög: „Ímé tenyérnyivé tetted napjaimat, és az én életem te előtted, mint a semmi. Bizony merő hiábavalóság minden ember, akárhogyan áll is. [Héber: [(ṭóp̄aḥ): arasznyivá tetted napjaimat, és az én életem (ḥeleḏ jôm): ideje semmiség te előtted. (haḇél heḇel): Mint egy lehelet, annyit ér az (kôl kól'áḏám): egész emberiség; Minden ember olyan, mint a fuvallat]! Szela” (Zsolt. 39,6). Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök” (Zsolt. 102,3). Hisz: „Olyan az ember, mint a lehelet; napjai, mint az átfutó (a tűnő) árnyék” (Zsolt. 144,4). Igen: „Mert minden hústest olyan, mint a fű, és minden dicsősége, mint a mező virága: megszárad a fű, és virága elhull, de az Úr beszéde megmarad örökké. Ez a beszéd pedig az az evangélium, amelyet hirdettek nektek” (1 Pét. 1,23-25).

103 Mert: „Bizony hiába tartottam én tisztán szívemet, és mostam ártatlanságban kezeimet; mert csapások értek mindennap, fenyítések minden reggel” (Zsolt. 73,13-14).

104 Mert: „Még ha lúgban mosakodnál is, vagy szappanodat megsokasítanád is, és (pazarolnád magadra), feljegyezve marad a te álnokságod, és (bűnöd akkor is szenny marad) előttem, mondja az Úr Isten” (Jer. 2,22).

105 Már a prófétán keresztül ezt kérdezi az Úr: „Dicsekedhetik-e a fejsze azzal szemben, aki vág vele? Fontosabb-e a fűrész annál, aki húzza? Mintha a bot suhogtatná azt, aki fölvette, és a vessző venné föl azt, aki nem fából van!” (Ésa. 10,15). De: „Jaj annak, aki perbe száll alkotójával, bár csak egy a földből készült cserépedények között! Mondhatja-e formálójának az agyag: Mit csinálsz? És a készítmény ezt: Nem ügyes a kezed? Jaj annak, aki ezt mondja apjának: Miért nemzettél? - és anyjának: Miért vajúdtál velem?!”„Micsoda fonákság! Egyenlőnek tartható-e az agyag a fazekassal? Mondhatja-e az alkotás alkotójának: Nem ő alkotott engem?! Mondhatja-e a fazék a fazekasnak: Nem ért a dolgához?!”„… ki mondhatja néki: Mit cselekszel?” (Ésa. 45,9-10; 29,16; Jób. 9,12). Csak meg lehet vallani, hogy: „Uram Jahve, atyánk vagy te mégis! Mi vagyunk az agyag, te a mi formálónk, kezed alkotása vagyunk mindannyian” (Ézs. 64,7). Az apostol is azt kérdezi: „Tulajdonképpen kicsoda vagy te, óh ember, hogy feleselsz, visszabeszélsz, vitába szállsz az Istennel? Avagy mondja-e, vagy megkérdi-e az agyagkészítmény, az alkotás a készítőnek, megmunkálójának, alkotójának, formálójának, gyúrójának: Miért csináltál, és miért formáltál, és alkottál engem ilyennek?” (Róm. 9,20).

106 Már a próféta is így szólt: „Ha ember vétkezik ember ellen, akkor Isten a döntőbíró, de ha az ÚR ellen vétkezik valaki, ki merne ott döntőbíró lenni?” (1Sám. 2,25).

107 Dávid megvallása – és próféciája – amiért az Úr haragját érzi (aki eltért, vagy még meg sem tért Istenhez): „Uram, haragodban ne fenyíts meg engem; felgerjedésedben ne dorgálj meg engem! Mert nyilaid belém akadtak, és kezed rám nehezült. Nincs épség testemben a te haragodtól; nincs békesség csontjaimban vétkeim miatt ...Bizony, elmúlunk haragod miatt, indulatod miatt megsemmisülünk, ha magad elé állítod bűneinket, titkolt vétkeinket orcád világossága elé. Elmúlik minden napunk haragod miatt, úgy elmúlnak esztendeink, mint egy sóhajtás. Életünk ideje hetven esztendő, vagy ha több, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük hiábavaló fáradság, olyan gyorsan eltűnik, mintha repülnénk. Ki tudja, milyen erős haragod, és milyen félelmetes felháborodásod?” (Zsolt. 38,2-4; 90,7-11). Jeremiás imája: „Fenyíts hát meg minket, Uram, de csak mértékkel, nehogy haragodban megsemmisíts. Zúdítsd haragodat a nemzetekre, amelyek nem ismernek el, és azokra a nemzedékekre, amelyek nem hívják segítségül a nevedet. Mert felfalták Jákobot s fölemésztették, lakóhelyét pusztasággá tették” (Jer 10,24-25). Jób is így panaszkodik: „Mert (el šaddaj) a Mindenható nyilai vannak én bennem, amelyeknek mérge emészti az én szellememet, és [(ḥémáh šáṯáh rúaḥ): mérgüket issza szellemem]. És az Istennek rettentései ostromolnak engem, [('ĕlóhah 'ĕlôhah biʿúṯ ʿáraḵ): Isten Rémségei ellenem csatasorba álltak]” (Jób. 6,4). És így folytatja Jób: „Felgerjesztette haragját, és (fellángolt haragja) ellenem, (és ellenségének tekintett engem) és úgy bánt velem, mint ellenségeivel. Seregei együtt jövének be (együtt támadtak csapatai) és utat csinálnak (utat törnek) ellenem, és az én sátorom mellett táboroznak” (Jób. 19,11-12). És Dávid is panaszkodik szenvedése okát nem értve: „Nyomorult és beteg vagyok ifjúságomtól kezdve; (rettegek tőled, tanácstalan vagyok) viselem a te rettentéseidet, roskadozom. (Rám zúdult izzó haragod), és általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem (rettentő csapásaid megsemmisítenek). Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek (bekerítenek) engem (Zsolt. 88,16-18). Jeremiás is így panaszkodik, nem értve szenvedése okát: Miért lett (miért tart) szünetlenné az én fájdalmam, és halálossá, gyógyíthatatlanná az én sebem? (miért nincs gyógyulás súlyos sebemre). Olyanná lettél nékem, mint a bizonytalan vizű, csalóka patak (amelyben nincs állandóan víz)!” (Jer. 15,18).„Útjaimat elterelte, (utamról lekergetett, összetépett) és darabokra vagdalt és elpusztított engem! Kifeszítette kézívét, és a nyíl elé célul állított engem! Veséimbe bocsátotta tegzének nyilait” (Siral. 3,11-13). „Vedd le rólam a te ostorodat (a Te csapásodat); kezed fenyítéke miatt elenyészem én (elpusztulok sújtó kezed alatt). Mikor a bűn miatt büntetéssel fenyítesz valakit, elemészted, (tönkreteszed) mint moly, az ő szépségét. Bizony merő hiábavalóság (mint egy lehelet, annyit ér) minden ember” (Zsolt. 39,11-12). És így folytatja Dávid: „Bűneim erőt vettek rajtam; vétkeinket te bocsásd meg” (Zsolt. 65,4). Ezsdrás is erről tesz megvallást: „És mondék: Én Istenem, szégyellem és átallom felemelni, én Istenem, az én orcámat te hozzád, mert a mi álnokságaink felülhaladtak fejünk fölött és a mi vétkeink mind az égig nevekedtek! Őseink idejétől fogva mind a mai napig nagy vétekben vagyunk, és bűneink miatt jutottunk királyainkkal és papjainkkal együtt más országok királyai kezébe, fegyverre, fogságba, prédára és arcunk szégyenére, ahogyan ma is van” (Ezsdr. 9,6-7). És ennek következményeként: „bajok vettek engem körül, amelyeknek számuk sincsen; utolértek bűneim, amelyeket végig sem nézhetek; számosabbak a fejem hajszálainál, és a szívem is elhagyott engem” (Zsolt. 40,13).

Nem kell mindent tudni.

Legyetek készen!

Imádság:

Köszönöm Úr Jézus a feltámadásba vetett hitemet, amelyet Tőled kaptam. Áldalak érte!

Ámen

Joel Osteen: Szavaiddal győzelmet hozhatsz az életedbe

A szavaiddal győzelmet vagy vereséget, erőt vagy gyengeséget hozhatsz az életedbe. Amikor a helyes dolgokat szólod, az bátorságot, elszántságot és látást ad.

Minden alkalommal, amikor ilyeneket mondasz: „Ez túl nehéz nekem”, „Nem bírom tovább”, „Olyan csalódott vagyok”, „Nem hiszem el, hogy ez történt” csak gyengébbé, csüggedtebbé és egyre inkább reményvesztetté válsz. Viszont amikor azt mondod, hogy „Krisztussal együtt, az Ő ereje által képes vagyok”, akkor erősebbé válsz, és hagyod, hogy Isten kegyelme működésbe lépjen.

Ne tápláld a negatív érzéseket azzal, hogy kimondod őket. Azt olvassuk a Bibliában: „Még a gyenge is mondja: „Erős vagyok!”” (Jóel 3:10, EF).

Nem azt mondja: „A gyenge beszéljen a gyengeségéről”, „A beteg beszéljen a betegségéről”, „A csalódott beszéljen a csalódottságától”. Nem, fordítsuk meg a dolgot és mondjuk: „Igen, ez valóban nehéz, de az Úrban erős vagyok. Tudom, hogy az Úr vívja harcaimat. Ő győzelemre fog vezetni.” Ezt jelenti megragadni az Ő erejét.

Ézsaiás így fogalmazta ezt meg: „De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el” (Ézsaiás 40:31).

Az Úrban bízni, az Úrra várni, nem azt jelenti, hogy passzívan hátradőlsz vagy tétlenkedsz. Az Úrra várni azt jelenti, hogy az Úr jóságára tekintesz, számítasz az Ő jóindulatára, vágysz az áldására. Ez a fajta várakozás aktív, és ilyen hozzáállást tükröz: „Uram, köszönöm, hogy Te képes vagy megfordítani ezt a helyzetet. Köszönöm, hogy Te nagyobb vagy, mint ez a probléma, és erősebb vagy minden ellenségnél.” Minden egyes nap így kellene gondolkodnunk.

Negatív gondolkodással soha sem fogsz szárnyra kelni, vagy futni és nem ellankadni, ha folyton a problémádra fókuszálsz és arra, hogy mennyire lehetetlen megoldani. Ehelyett, hagyd, hogy megújuljon az erőd azáltal, hogy bizalomteli várakozással tekintesz Istenre. Hozz győzelmet az életedbe a szavaiddal!

„Még a gyenge is mondja: „Erős vagyok!”” (Jóel 3:10, EF)

Joel Osteen

                                                                                    Magyar fordítás: ahitatok.hu

http://www.ahitatok.hu/joel-osteen/631-szavaiddal-gyozelmet-hozhatsz-az-eletedbe.html

Az Úr ígérete: Kiárasztom Szellemem!

„kopár hegyeken folyókat fakasztok és a rónák közepén, a völgyek mélyén forrásokat; a pusztát vizek tavává teszem és a szomjú földet vizeknek forrásivá. A pusztában cédrust, akácot nevelek és mirtuszt és olajfát plántálok a kietlenben, a pusztaságba. Ciprust, platánt, sudár cédrussal együtt. Hogy lássák, megtudják, és vegyék észre és megértsék mindnyájan, hogy az ÚR keze vitte ezt végbe, és Izráel Szentje teremtette ezt!” 

(Ésa. 41,18-20)

Megvallás

Bízom abban, hogy Isten mindig velem van. 

Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétól

"Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk. Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, zsengéjük lőn azoknak, akik elaludtak." 

1Kor 15,19-20

László Boda

 

László Boda

Mielőtt az Úr kiküldi - a minden korban élő - Övéit szolgálni:

„Ada nékik erőt és hatalmat minden démonok felett, 
és minden betegség gyógyítására.

És AZUTÁN

küldé el őket, hogy hirdessék az Isten országát, és betegeket gyógyítsanak” 

(Luk. 9,1-2)

Eljöttem Istenem imádni szent Neved.