És: „Minekutána
azért most megigazultunk, vagyis megigazított minket az ő vére által, az értünk adott élete árán, Sokkal inkább megtartatunk, a harag
ellen Őáltala, vagyis: üdvözít, azaz megment, megszabadít bennünket a haragtól,
élete hatalmával*
Mert ha, mikor ellenségei voltunk,
megbékéltünk Istennel, mert
megbékéltetett minket önmagával az ő Fiának halála által, mert Istent Fia
halála kiengesztelte, akkor sokkal inkább megtartatunk, vagyis üdvözülünk,
azaz:
megment, kiszabadít, és megvéd az ő élete által, minekutána megbékéltünk
vele” (Róm. 5,9-10)
*Üdvösség (szódzó): azaz bűnbocsánat, megmenekülés (rossztól, veszélytől, ártalomtól,
betegségtől, balesetből, bűnökből. Mindenfajta problémából, bajból);
megszabadítás (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől
/démonoktól/. oltalmazás; biztonság; állandóság; jólét (bővölködés anyagi és
szellemi javakban); jóllét (egészség); boldogság, megtartatás.
És az
apostolok újra és újra megvallják, hogy az Úr Jézus az: „Ki a
mi bűneinkért halálra adatott, és feltámasztatott a mi megigazulásunkért. Kit az Isten eleve rendelt engesztelő
áldozatul, hit által, az ő vérében, hogy megmutassa az ő igazságát az előbb
elkövetett bűnöknek elnézése miatt. És ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért;
de nemcsak a mienkért, hanem az egész világért is” (Róm. 4,25; 3,25; 1 Ján. 2,2).
[Más
fordítás: Akkor miután megbékéltettünk, még mennyivel inkább üdvözíteni fog a Belőle belénk ömlő élet révén]*
**Ezt Isten
cselekedte meg: „Mindez pedig Istentől van, ezt Isten
viszi végbe, és mindez Istenből támadt, aki
minket önmagával megbékéltetett a Jézus Krisztus által, akit Krisztus
kiengesztelt irántunk, és aki nékünk
adta a békéltetés szolgálatát, és aki minket a kiengesztelés
szolgálatával megbízott. Minthogy Isten
volt a Krisztusban, amikor a világot magával kiengesztelte, és önmagával megbékéltette. Nem
tulajdonítván nékik az ő bűneiket, vagyis nem számította fel nekik az eleséseket, a hibás lépéseket, botlásokat, baklövéseket, melléfogásokat, törvényszegéseket, és a törvény áthágását,
és reánk bízta a békéltetésnek igéjét, sőt belénk helyezte a kibékítés, a
kiengesztelődés Igéjét” (2
Kor. 5,18-19).
Mert Isten úgy
határozott: „… hogy Őáltala békéltessen
meg, és engeszteljen ki mindent,
az egész mindenséget Magával,
békességet szerezvén a kínoszlopon
kiontott vére által; Őáltala
mindent, ami csak van, akár a földön, akár a mennyekben” (Kol. 1,20).
Az apostolok azt az
örömhírt hirdetik, hogy ezt úgy tette meg Isten, hogy Isten: Az
ellenségeskedést kiküszöbölte az Ő saját
hústestében, a parancsolatoknak
tételekben való törvényét eltörölvén, megszüntetvén, és érvénytelenné tette,
hatályon kívül helyezte azért, hogy
ama kettőt egy új emberré teremtse Őmagában, békességet szerezvén. és békességszerzővé tette. „És hogy
megbékéltesse, kiengesztelje az Istennel mind a kettőt, egy testben, egy személyben a keresztfa, azaz a kínoszlop
által, megölvén, elpusztítva ezen az
ellenségeskedést. És eljövén örömhírként békességet hirdetett néktek, a
távol valóknak és a közel valóknak. Mert Őáltala van menetelünk, és szabad utunk mindkettőnknek egy
Szellemben az Atyához” (Eféz. 2,15-17).
„Ezért Isten ingyen, ajándékképpen igazítja meg őket, miután megváltotta
őket a Krisztus Jézus által.
[Más fordítás: Megigazulásukat azonban ingyen, az ő kegyelméből kapják a Krisztus Jézus kifizette
váltság általi szabadítás révén, amelyet a Krisztus Jézus megváltó munkája
fordított felénk].
Mert az Isten őt eleve elrendelte, és oda adta engesztelő véres áldozatul,
fedélnek, mint előkép. - Az Ő előképe a frigyláda fedele a
Templomban, vagyis az irgalom helye, a kiengesztelés - Azoknak, akik az ő vérében hisznek, hogy
igazságát, és az Ő igazságosságát, az Ő igazzá tételét megmutassa nekünk,
nyilvánvaló jelül, bizonyítékként. Isten ugyanis az előbb, a korábban
elkövetett bűnöket végtelen türelmében elnézte, elengedte, és megbocsátotta (Róm. 3,24-25).
„Mert Ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért, azaz céltévesztésünkért;
de nemcsak a mienkért, hanem az egész
világért is” (1 Ján. 2,2).
Hát: „Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük
Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő
áldozatul bűneinkért, azaz céltévesztésünkért” (1 Ján. 4,10).
És a nemzetbeliekhez
így szól a Szent Szellem: „Titeket is,
kik hajdan elidegenültek, és idegenek
voltatok, mert elszakadtatok, és ezért ellenségek
valátok, vagyis ellenséges gondolkozásúak, és érzületűek voltatok
gonosz cselekedetekben, haszontalan, káros tetteitekben
gyönyörködő értelmetek miatt, most mégis
megbékéltetett, most nektek is megszerezte a kiengesztelődést” (Kol.
1,21)
