2 Korintusi levél 12. fejezet: látomások és kijelentések.(göröggel és kapcsolódó igékkel / revideált)

2 Kor. 12,1 A dicsekvés azonban nem használ nékem, nem ér ugyanis semmit; rátérek azért a látomásokra és az Úrnak kijelentéseire, kinyilatkoztatásaira, az Úr lelepleződéseire.

2 Kor. 12,2 Ismerek egy embert a Krisztusban, aki tizennégy évvel ezelőtt - ha testben-é* nem tudom, nem vagyok tisztába vele; ha testen kívül-é, nem tudom; az Isten tudja – elragadtatott, és felvitetett egy időre a harmadik égig.

*Testben-é (szóma): osztatlan egységben.

2 Kor. 12,3 És csak azt tudom, hogy az az ember, - ha testben-é, ha testen kívül-é, nem tudom; az Isten tudja. [Más fordítás: Hogy az az ember akár a testével együtt, akár a nélkül volt ott, azt csak Isten tudná megmondani],

2 Kor. 12,4 Elragadtatott, és felvitetett a paradicsomba* az Édenbe, és hallott kimondhatatlan, titokzatos szavakat, beszédeket kijelentéseket, és olyan dolgokat mondtak neki, amelyeket nem lehet, és nem is szabad embernek kibeszélnie.

*Paradicsom (paradeiszosz): Éden, paradicsom, körülkerített hely.

2 Kor. 12,5 Az ilyen dolgokkal dicsekszem; magammal pedig nem dicsekszem, ha csak az én gyengeségeimmel nem*

*Pál apostol bizonyságtétele elragadtatásáról: „Történt azután, hogy mikor Jeruzsálembe megtértem, és imádkozám a templomban, elragadtatám, önkívületbe, elragadtatásba, extázisba estem. És látám őt, ki ezt mondá nékem: Siess és menj ki hamar Jeruzsálemből. Mert nem veszik be, és nem fogadják el a te rólam való bizonyságtételedet” (Csel. 22,17-18).

Hogy az apostol kit látott, azt Ezékiel prófétán keresztül jelenti ki az Úr, aki különös létezőket is lát: „És a mennyezeten felül, amely fejük felett vala, látszék mint valami zafírkő, királyi széknek formája, és a királyi széknek formáján látszék mint egy ember formája azon felül. (Más fordítás: A fejük fölött levő boltozaton fölül egy zafírfényű trónus alakja, a trónus alakja fölött pedig emberhez hasonló alak látszott). És látám izzó ércként ragyogni, amelyet, mintha tűz vett volna körül derekának alakjától fogva és fölfelé. és derekának alakjától fogva és lefelé látám, mintha tűz volna. És fényesség vala körülötte. (Más fordítás: Ezüstösen csillogónak láttam: derekától fölfelé úgy látszott, mintha tűz fogná körül, derekától lefelé pedig úgy láttam, mintha fényözön venné körül). Mint amilyen a szivárvány, mely a felhőben szokott lenni esős időben, olyan vala a fényesség köröskörül. Ilyen vala az Úr, JaHVe=VAGYOK dicsőségének fenségének, pompájának formája, és látám, és orcámra esém, és hallám egy szólónak szavát. (Más fordítás: A körülötte levő fényözön olyannak látszott, mint a szivárvány, amely a felhőkön szokott lenni esős napon. Ilyen volt az ÚR dicsőségének a látványa. Amikor megláttam, arcra borultam, és hallottam, hogy valaki megszólal)” (Ezék. 1,26-28)

„És lőn ott az Úrnak - JaHVe =VAGYOK - keze, ereje rajtam, és monda nékem: Kelj fel, menj ki a völgybe, és ott szólok veled. (Más fordítás: Az ÚR ott megragadott engem, és ezt mondta nekem: Indulj, menj ki a völgybe, mert ott akarok veled beszélni). Fölkelek azért és kimenék a völgybe és ímé ott áll vala az Úrnak dicsősége fensége, pompája, hasonlatos ahhoz a dicsőséghez, fenséghez, pompához, amelyet a Kébár folyó mellett láttam, és orcámra esém” (Ezék. 3,22-23).

„És lőn a hatodik esztendőben, a hatodik hónapban, a hónap ötödik napján: én ülök vala házamban, és Júda vénei ülnek vala előttem és esék reám, és megérintett ott az Úr Istennek, az én Uramnak, az Úrnak - JaHVe=Vagyok – keze, ereje. És látám, és ímé vala mintegy tűznek formája, derekának alakjától fogva lefelé tűz vala, és derekától fogva fölfelé vala mint a fényesség, ragyogás, mint az izzó érc. (Más fordítás: Egy alakot láttam, amely tűzhöz volt hasonló. Derekától lefelé tűznek látszott, derekától fölfelé pedig ragyogónak látszott, ezüstösen csillogónak). És kinyújta egy kézformát, és megragada engem fejem üstökénél fogva, és fölemelve vitt engem a Szellem a föld és az ég között, és bevive engem Jeruzsálembe isteni látásokban a belső kapu bejáratához, amely északra néz, ahol vala helye a bosszúság bálványának, amely bosszúságra ingerel vala. (Más fordítás: Mintha egy kéz nyúlt volna ki, megragadott engem a hajamnál fogva. Fölemelt engem a Szellem az ég és a föld közé, és elvitt Jeruzsálembe isteni látomásban, a Belső-kapu bejáratához, amely észak felől van, ahol az Istent bosszúságra ingerlő bálvány foglalt helyet); És ímé ott vala Izráel Istenének dicsősége, a látás szerint, ugyanolyan volt, mint amelyet láttam a völgyben” (Ezék. 8,1-4).

Az Úr Jézus ígérete a vele megfeszített bűnözőnek: „És monda néki Jézus: Bizony mondom néked: Ma velem leszel a paradicsomban” (Luk. 23,43).

 János apostolhoz látomásban így szól a Megdicsőült Úr: „Akinek van füle, hallja, mit mond a Szellem a kihívott gyülekezeteknek. A győzedelmesnek enni adok az élet fájáról, amely az Isten paradicsomának közepette van” (Jel. 2,7).

És a teremtéskor így hangzik az ige bizonyságtétele: „És sarjasztott, és nevele az Úr Isten a földből mindenféle fát, tekintetre kedvest, szemre kívánatosat, és eledelre jót, az élet fáját is, a kertnek közepette, és a jó és gonosz tudásának fáját” (1 Móz. 2,9).

2 Kor. 12,6 Mert ha dicsekedni akarok, nem leszek esztelen, ostoba kérkedő; mert igazságot, valóságot, Isten Igéjét mondom. De megtürtőztetem, és mérséklem magamat, hogy valaki többnek ne tartson, mint aminek lát, vagy amit hall tőlem, vagy amilyennek annak alapján gondol, amit tőlem hallott*

*És így folytatja az apostol: „Mert ha még egy kissé felettébb, vagy túlzottan is, és a kelleténél többet dicsekedem is a mi hatalmunkkal, azzal a felhatalmazással, amelyet az Úr a ti építésetekre és nem megrontásotokra, nem rombolásotokra adott, nem arra, hogy ártsak vele, én nem vallok szégyent, és nem szégyenülök meg.” Ismét mondom: ne tartson, ne gondoljon, és ne higgyen engem senki esztelennek, bolondnak, ostobának. De ha mégis annak gondoltok, fogadjatok be, mint esztelent is, hogy egy kicsit én is dicsekedhessem. Mert: Ha azért bolondok vagyunk, ha önkívületbe, extázisba kerülünk, ha elragadtatunk, és magunkon kívül vagyunk, Istentől van ez; ha eszesek vagyunk, ha a józanésznek megfelelően járunk el, ha mérsékeljük magunkat, és önuralmat tanúsítunk érettetek van az, és nektek tárulunk fel. (2 Kor. 10,8; 11,16; 5,13).

2 Kor. 12,7 És hogy az Úrtól kapott kijelentések, kinyilatkoztatások különleges nagysága, a leleplezések túl nagy volta, rendkívülisége miatt el ne bizakodjam, és fel ne fuvalkodjam, tövis adatott nékem a hústestembe, a Sátán angyala, követe, küldöttje, hogy gyötörjön, hogy állandóan ököllel verjen engem, hogy arcul csapkodjon. Hogy felettébb el ne bizakodjam, és fel ne fuvalkodjam.

2 Kor. 12,8 Ezért háromszor könyörögtem az Úrnak, hogy távozzék el ez tőlem, és hívtam segítségül az Urat, hogy szabadítson meg ettől a „tövistől”;

2 Kor. 12,9 És ezt mondá nékem: Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el, és éri el a célját, az erőtlenségben lesz teljessé, és a gyöngeségben visz végcélba. Mert az erő a gyöngeségben nyilvánul meg a maga teljességében. Nagy örömest, és boldogan dicsekszem azért az én erőtlenségeimmel, hogy a Krisztus csodatévő ereje lakozzék én bennem, és hogy a Krisztus hatalma sátorozhasson rajtam.

2 Kor. 12,10 Annakokáért gyönyörködöm a Krisztusért szenvedett erőtlenségekben, bántalmazásokban* gyalázás, és erőszakban, nyomorúságokban** kényszerhelyzetben, szorult helyzetben, üldözésekben és szorongattatásokban*** ínségben, nehéz helyzetben Krisztusért; mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős, és akkor vagyok hatalmas. (Más fordítás: Ezért örömmel elviselem a gyengeségeimet, amikor az emberek bántanak, vagy rosszat mondanak rólam, amikor különböző nehézségek és bajok vesznek körül, amikor az emberek üldöznek és rosszul bánnak velem. Mindezekben a dolgokban örömömet lelem, mert amikor gyenge vagyok, akkor vagyok igazán erős)****

*Bántalmazások (hübrisz): bántalmazás, gyalázás, erőszak; kár.

**Nyomorúságok (ana(n)gké): kényszerítések, kényszerhelyzet; szorultság, szorult helyzet.

***Szorongattatások (sztenokhória): szorultság, szűkösség, ínség; nehéz helyzet.

****Az apostol bizonyságtétele a hústeste gyengeségének okáról: így ír a Galatáknak: „Hiszen tudjátok pedig, hogy hústestem erőtlenségében hirdettem néktek az evangéliumot, a győzelmi hírt, a győztes hadvezér érkezésének hírét az első alkalommal. És megkísértetvén hústestemben, nem vetettetek meg, sem nem utáltatok meg, és nem is utasítottatok el engem, hanem úgy fogadtatok, mint Istennek angyalát, hírnökét, követét, mint Krisztus Jézust. [Más fordítás: „Ti akkor arra a kísértésre, mely a húsomban kísértett, - kiálltátok a próbatételt hústesti állapotom miatt, - nem válaszoltatok megvetéssel, és nem utáltatok meg, sem nem köptetek, engem látva, hanem úgy fogadtatok, mint Istennek angyalát, mint magát a Krisztus Jézust]^” (Gal. 4,13-14).

És hogy miért volt erőtlen és gyenge hústeste, arról így szól Isten Igéje. Az apostol Listrában hirdeti az Igét, és egy béna meggyógyul: „Amikor Listrában hirdette az Evangéliumot: „jövének… Antiókhiából és Ikóniumból zsidók, és a sokaságot eláltatván, megkövezék Pált, és kivonszolták a városból, azt gondolván, hogy meghalt. De mikor körülvették őt a tanítványok, felkelvén, beméne a városba; és másnap Barnabással elméne Derbébe. És miután hirdették az evangéliumot annak a városnak, és sokakat tanítványokká tettek, visszatértek Listrába, Ikoniumba és Antiókhiába” (Csel. 14,19-21).

 A Szent Szellem háromszoros bizonyságot tesz arról, hogy a „tövis” az ellenség, amely üldözi Pált is: „Ha pedig nem űzitek ki annak a földnek, annak az országnak lakosait a ti színetek elől, akkor, akiket meghagytok közülük, szálkákká, tüskévé lesznek a ti szemeitekben. És tövisekké a ti oldalaitokban, és ellenségeitek lesznek néktek, és szorongatni fognak benneteket azon a földön, amelyen lakoztok” (4 Móz. 33,55).

„Azért igen vigyázzatok magatokra, hogy szeressétek az Urat, a ti Isteneteket! Mert ha mégis elfordulván elfordultok tőle és ragaszkodtok e népek maradékaihoz, amelyek itt maradtak ti közöttetek; és sógorságot köttök ővelük és összeelegyedtek, és összekeveredtek velük és ők veletek. Bizonnyal megtudjátok majd, hogy az Úr, a ti Istenetek ki nem űzi többé e népeket ti előletek. sőt inkább lesznek ti néktek tőrré és hurokká, és csapdává, oldalaitokban ostorrá, szemeitekben pedig tövisekké, míglen kivesztek erről a jó földről, amelyet az Úr, a ti Istenetek adott ti néktek” (Józs. 23,11-13).

„Csakhogy ti se kössetek frigyet, szövetséget ennek a földnek lakosival, rontsátok, és romboljátok le az ő oltáraikat; de ti nem hallgattatok az én szómra. Miért cselekedtétek ezt? Annakokáért azt mondom: Nem űzöm el őket előletek, hanem legyenek néktek, mint tövisek a ti oldalaitokban, és az ő isteneik legyenek ti néktek tőr gyanánt, és csapdául” (Bír. 2,2-3).

Hogy kik voltak az apostol ellenségei, akik mint tövis voltak az ő hústestében, arról így tesz bizonyságot: „Zsidóktól ötször kaptam negyven botütést egy híján. Háromszor megostoroztak, egyszer megköveztek, háromszor hajótörést szenvedtem, éjt-napot a mélységben töltöttem. Gyakran voltam úton, veszedelemben folyókon, veszedelemben rablók között, veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben a tengeren, veszedelemben áltestvérek között. Fáradozásban és vesződségben, gyakori virrasztásban, éhezésben és szomjazásban, gyakori böjtölésben, hidegben és mezítelenségben” „Mindenütt nyomorgattatunk, de meg nem szoríttatunk; kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak, letipornak, de el nem veszünk” (2 Kor. 11,24-27; 2 Kor. 4,8-9).

És boldogan vallja az apostol hogy: „De mindezekben, és mindezekkel szemben győzteseknél is többek vagyunk, és felettébb diadalmaskodunk, döntő és teljes, tökéletes, végleges, fölényes győzelmet aratunk Őáltala, aki minket szeretett” (Róm. 8,37).

Az Úr Jézus figyelmezteti az övéit: „Emlékezzetek meg ama beszédekről azokról az igékről, amelyeket én mondtam néktek: Nem nagyobb a szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd; ha az én beszédemet, az én igémet megtartották, a tiéteket is megtartják majd. De mindezt az én nevemért cselekszik veletek, mivelhogy nem ismerik azt, aki küldött engem” (Ján. 15,20-21).

De: „Boldogok vagytok, ha szidalmaznak, ha csúfolnak, gúnyolnak, gyaláznak, megszégyenítnek és üldöznek, sőt: akik közé beépülnek, törvény / bíróság / előtt vád alá helyeznek, és mindenféle gonosz hazugságot mondanak ellenetek én érettem. Ha hazudozva minden rosszat rátok fognak énmiattam. Örüljetek és örvendezzetek, ujjongjatok ilyenkor, mert a ti jutalmatok bőséges a mennyekben: mert így háborgatták, és üldözték, zaklatták, vádolták a prófétákat, az Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személyeket is, akik előttetek éltek” (Mát. 5,11-12).

De ennek ellenére: „Bölcsességet beszél az igaznak szája, és a nyelve igazat mond. Istenének törvénye van szívében, lépései nem ingadoznak. Leselkedik a gonosz az igazra, és halálra keresi azt, és meg akarja ölni; De az Úr nem hagyja, hogy kezébe kerüljön, sem nem kárhoztatja, és nem engedi, hogy bűnösként elítéljék. Várjad az Urat, őrizd meg az ő útját, és fölmagasztal téged, hogy örököld a földet; és meglátod, amikor kiirtatnak a gonoszok. Láttam elhatalmasodni a gonoszt és szétterjeszkedett az, mint egy gazdag lombozatú vadfa, mint egy terebélyes zöldellő fa; De elmúlt és ímé nincsen. Egyszer csak eltűnt, nem volt többé! Kerestem, de nem található” (Zsolt. 37,30-36).

2 Kor. 12,11 Dicsekedvén, balgataggá, esztelenné lettem, Úgy beszélek, mint egy bolond; ti kényszerítettetek reá. Mert néktek kellett volna engem ajánlanotok, és jót mondanotok rólam; mert semmiben sem vagyok alábbvaló a fő-fő apostoloknál, noha semmi vagyok. [Más fordítás: Hiszen semmivel sem vagyok kisebb, mint azok a ti „híres apostolaitok” - még akkor sem, ha közöttetek nincs sok becsületem].

2 Kor. 12,12 Apostolságomnak jelei megnyilvánulva megbizonyosodtak közöttetek sok türelemben, teljes állhatatosságban, jelekben, csodákban, erő-megnyilvánulásban, és csodatevő erőkben is*

*És így folytatja az apostol: „De Isten kegyelme által vagyok, ami vagyok. És az ő hozzám való, és rám árasztott, a nekem juttatott kegyelme nem lőn hiábavaló, nem maradt bennem hatástalan, és sikertelen, nem lett eredménytelen, tartalom nélküli, üres, semmit érő, céltalan. Sőt többet munkálkodtam, és keményebben dolgoztam, mint azok mindnyájan, de nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme^” (1 Kor. 15,10).

 „Mert nem merek szólni, prédikálni semmiről, amit nem Krisztus cselekedett volna általam a pogányoknak, a nemzeteknek engedelmességére, megnyerésére szóval, Igével és tettel. [Más fordítás: Olyasmiről azonban aligha lesz bátorságom beszámolni, amit a Szellem hatalma nélkül tettem volna, amit rajtam keresztül nem a Krisztus munkált volna, szóval és tettel]. Jelek, természetfölötti események, jelenségek, és csodák ereje által, az Isten Szellemének ereje által; úgyannyira, hogy én Jeruzsálemtől és környékétől fogva Illyriáig szétszórtam a Krisztus evangéliumát. [Más fordítás: csak így történhetett, hogy Jeruzsálemtől elkezdve Illyriáig mindent betölthettem a Krisztus örömüzenetével]” (Róm. 15,18-19).

2 Kor. 12,13 Mert micsoda az, amiben megkárosodtatok a többi kihívott gyülekezetekhez, eklézsiákhoz képest, hanem ha az, hogy én magam nem voltam néktek terhetekre? Bocsássátok meg, és nézzétek el nékem ezt az igazságtalanságot, ezt a „megbántást”!

2 Kor. 12,14 Ímé harmadízben is kész vagyok hozzátok menni, és nem leszek terhetekre; mert nem azt keresem, ami a tiétek, hanem titeket magatokat. Mert nem a gyermekek tartoznak, nem a gyermekek kötelesek kincseket gyűjteni, és felhalmozni a szülőknek, hanem a szülők a gyermekeknek.

2 Kor. 12,15 Én pedig nagyon szívesen hozok áldozatot* költöm teljesen rátok magamat, és esem áldozatul, sőt magamat is feláldozom** a ti a ti életetekért, még ha ti, akiket én igen szeretek, kevésbé szerettek is engem.

*Áldozat (dapanaó): teljesen rátok költöm magamat.

**Feláldozom (ekdapanaó): magát fizetségül adja, önmagával fizet, vagyis mindenét, (erejét, pénzét, ha kell életét) feláldozza értük;

2 Kor. 12,16 De ám legyen, hogy én nem voltam terhetekre; hanem álnok, furfangos, ravasz ember lévén ravaszsággal, csellel fogtalak meg, és hálóztalak be titeket.

2 Kor. 12,17 Avagy akiket hozzátok küldtem, azok közül valamelyik által kifosztottalak, megcsaltalak, valaki által megzsaroltalak, rászedtelek-e titeket?

2 Kor. 12,18 Megkértem Titust, és vele együtt elküldtem amaz atyafit, testvért is; csak nem fosztott ki, csak nem csalt meg titeket Titus? Nem egyazon Szellem szerint jártunk-e? Nem azokon a nyomokon-e?

2 Kor. 12,19 Azt hiszitek megint, hogy előttetek mentegetjük magunkat. Az Isten színe előtt Krisztusban szólunk; mindezt pedig, szeretteim, a ti épülésetekért*

*És így folytatja az apostol: „Senkinek ezüstjét, vagy aranyát, vagy ruháját nem kívántam: Sőt magatok tudjátok, hogy a magam szükségeiről és a velem valókról ezek a kezek gondoskodtak” (Csel. 20,33-34).

Sámuel próféta ugyanezt vallja meg, példát adva minden Isten emberének: „Itt vagyok, tegyetek bizonyságot ellenem az Úr előtt és az ő felkentje előtt: kinek vettem el az ökrét, és kinek vettem el a szamarát, és kit csaltam meg, kit nyomtam el, kit sanyargattam és kit károsítottam meg, és kitől fogadtam el ajándékot, hogy a miatt szemet hunyjak? És visszaadom néktek” (1 Sám. 12,3).

 És Pál apostol így folytatja: „nem éltünk senkinél ingyen kenyéren, hanem fáradsággal és vesződséggel dolgoztunk éjjel és nappal, nehogy valakit is megterheljünk közületek. Nem azért, mintha nem volna meg a jogunk erre, hanem azért, hogy önmagunkat állítsuk elétek követendő példaként” (2 Thess. 3,8-9).

Hogy mivel kereste meg a kenyerét, arról így tesz bizonyságot Isten Igéje. Az apostol Athénből Korintusba ment, és: „Ott találkozott egy Akvila nevű pontuszi származású zsidóval, aki nemrég jött Itáliából, feleségével, Priszcillával, mivel Klaudiusz elrendelte, hogy minden zsidó távozzék Rómából. Pál csatlakozott hozzájuk, és mivel ugyanaz volt a mestersége, náluk lakott, együtt is dolgozott velük; ők ugyanis sátorkészítő mesterek voltak” (Csel. 18,2-3).

2 Kor. 12,20 Mert félek azon, hogy ha odamegyek, és megérkezem, nem talállak majd olyanoknak, amilyeneknek szeretnélek, és engem is olyannak találtok, amilyennek nem szeretnétek. Hogy valamiképpen versengések* ellenségeskedések, veszekedések, viták, vetélkedések, irigységek** féltékenykedések, indulatoskodások*** harag, bosszúság, indulatkitörések. Visszavonások**** hivatalért történő versengés, intrika, pártoskodások, rágalmazások***** gonosz, rosszindulatú beszédek, becsmérlés, Fondorkodások****** suttogás, pletykálkodás, besúgás, vádaskodás, árulkodások, felfuvalkodások******* gőg, beképzeltség. Pártoskodások lesznek köztetek, és rendetlenséget, felfordulást, ziláltságot, zavargást találok közöttetek;

*Versengés (erisz): viszálykodás, versengés, ami ellenséges, vagy féltékeny indulatokból, rossz értelemben vett versenyből táplálkozik, veszekedés, vita; vetélkedés; harc.

**Irigység (dzélosz): irigység, féltékenység.

***Indulatoskodás (thümosz): indulat, düh, harag, bosszúság, indulatkitörés.

****Visszavonás (eritheia): viszály, irigység, vetélkedés; (hivatalért történő) versengés, intrika, veszekedés, amiből pártoskodás születik; leszólások; egyenetlenség.

*****Rágalmazás (katalalia): gonosz, rosszindulatú beszéd, rágalmazás, becsmérlés.

******Fondorkodás (pszithüriszmosz): suttogás, azaz titokban becsmérlő, ócsároló szavakat mond, hogy ezzel megszerezzen valamit; rágalmazás, pletykálkodás, besúgás; vádaskodás; árulkodás.

*******Felfuvalkodás (phüsziószisz): felfuvalkodás, gőg, beképzeltség.

2 Kor. 12,21 Hogy mikor újra odamegyek, megaláz engem az én Istenem ti köztetek, és sokakat megsiratok, és meggyászolok. Szomorkodni és szégyenkezni, és sírni fogok sokak miatt azok közül, akik ezelőtt vétkeztek hibáztak és meg nem tértek, és nem akarták megváltoztatni a gondolkozásmódjukat és az életüket a tisztátalanságból, házasságtörésből, bujaságból, és kicsapongásból, amit elkövettek*

*Az apostol sok-sok rossz hírt hallott a gyülekezetről, ami szomorúsággal töltötte el, és cselekvésre indította: „Általában hallatszik köztetek paráznaság, [Más fordítás: Mindenfelé az a hír járja, és azt beszélik, hogy házasságtörés fordul elő közöttetek], méghozzá olyan házasságtörés is, amilyen a pogányok, vagyis a nemzetek között sem említtetik, és még a nemzetek között sem fordul elő, hogy valaki atyjának feleségét elvegye, és hogy apjának feleségével éljen. És ti fel vagytok fuvalkodva, és még kérkedtek is, és nem keseredtetek meg inkább, és ahelyett, hogy sírnátok, és szomorkodnátok, bánkódnátok, és hogy kivettetnék közületek, kizárnátok, eltávolítottátok, kirekesztettétek volna magatok közül, aki ezt a dolgot cselekedte, aki effélét művelt. Mert én távol lévén ugyan testben, de jelen lévén szellemben, már elvégeztem, mintha jelen volnék, már döntöttem, mint jelenlevő hogy azt, aki ekként cselekedett, aki így viselkedett,Ti és az én szellemem a mi Urunk Jézus Krisztusnak nevében összegyűlve, és egyesülve a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmával, és erejével. Kiszolgáltatjuk, és átengedjük, átadjuk az ilyent a sátánnak, aki az ellenség, az üldöző, a vádoló, a rátámadó, a hústestnek veszedelmére, romlására, megsemmisülésére, pusztulására, vesztére, hogy a szellem megtartassék, és megmeneküljön, kiszabaduljon az Úr Jézusnak ama napján” (1 Kor. 5,1-5).

„Kérlek azonban titeket atyámfiai, testvéreim, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében, hogy mindnyájan egyféleképpen szóljatok, és ne legyenek köztetek szakadások, de legyetek teljesen egyek ugyanazon értelemben, és ugyanazon meggyőződéssel igazodjatok egymáshoz. Mert azt a hírt kaptam rólatok testvéreim, Klóé embereitől, háza-népe közül valóktól, hogy viszálykodások, versengések, veszekedések, viták vannak közöttetek, és pártokra szakadtatok” (1 Kor. 1,10-11).

„Azt hallom, hogy mikor egybegyűltök a kihívott gyülekezetben, az eklézsiában, hallom, hogy szakadások, meghasonlások, összekülönbözések, szétválások, hitszakadások mutatkoznak köztetek; és valami részben hiszem is. Mert kell is hogy szakadások - pártoskodás, meghasonlás, széthúzás, megosztottság is - legyen köztetek, hogy a kipróbáltak a megbízhatóak, hitelesek nyilvánvalókká legyenek, megismertessenek, kitűnjenek ti köztetek. Mert a megbízhatók csak így tűnnek ki közületek^” (1 Kor. 11,18-19).

Mert ezek azért vannak: „mert még testiek vagytok. Amikor ugyanis irigység és viszálykodás van közöttetek, nem testiek vagytok-e, és nem emberi módon viselkedtek-e?” (1Kor. 3,3).

Hiszen: „A testnek cselekedetei pedig nyilvánvalók, melyek ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás. Bálványimádás, varázslás, ellenségeskedések, versengések, viszálykodás, gyűlölködések, féltékenység, harag, önzés, patvarkodások, visszavonások, széthúzás pártütések. Irigységek, gyilkosságok, részegségek, tobzódások és ezekhez hasonlók: melyekről előre mondom néktek, amiképpen már ezelőtt is mondottam, hogy akik ilyeneket cselekesznek, Isten országának örökösei nem lesznek” (Gal. 5,19-21).

Ez pedig nem Istentől van, mert: „Ez a bölcsesség nem felülről jön, hanem földi, testi és ördögi. Mert ahol irigység van, és viszálykodás, ott zűrzavar és mindenféle gonosz tett található” (Jak. 3,15.16).

Ennek a következménye lesz, hogy a szeretet helyett a szeretetlenség győz: „Ha pedig egymást marjátok és faljátok, vigyázzatok: el ne emésszétek egymást!” (Gal. 5,15).

Mert: „Az északi szél esőt szül; és haragos ábrázatot a suttogó nyelv” (Péld. 25,23).

Most: „Azért írom ezeket távollétemben, hogy jelenlétemben ne kelljen keményen viselkednem, keményen bánnom veletek ama hatalom szerint, amelyet az Úr adott nékem építésre és nem rontásra” (2 Kor. 13,10).

 „Előre megmondtam és most is előre mondom, mint másodszori ottlétemkor, és most távollétemben is írom azoknak, akik ezelőtt vétkeztek, és a többieknek mind, hogy ha ismét odamegyek, nem leszek kíméletes” (2 Kor. 13,2).

 „Szóval, el fogok menni hozzátok. De kérlek benneteket, ne kényszerítsetek rá, hogy keményen bánjak azokkal, akik úgy gondolják, hogy mi csak emberi módon viselkedünk” (2 Kor. 10,2).

A Szent Szellem már Dávidon keresztül kijelenti, hogy: „Uram, kicsoda tartózkodhat sátorodban, kicsoda lakozhat szent hegyeden? Aki tökéletességben jár, aki feddhetetlenül él, törekszik az igazságra, és igazságot cselekszik, és igazat szól az ő szívében. Nem rágalmaz nyelvével; nem tesz rosszat felebarátjának, és nem szerez gyalázatot rokonainak” (Zsolt. 15,1-3)

Ne a magad értelme vezessen!

A gyümölcs termés feltétele

Az Úr Jézus minden emberi értelmet felülhaladó szeretet abban nyilvánult meg,

Hogy: „amikor még erőtlenek, gyengék, és tehetetlenek voltunk a hústest miatt, ami engedett a kísértésnek, a rendelt, és alkalmatos, a meghatározott, és kijelölt időben halt meg Krisztus értünk, istentelenekért, az Isten nélkül élőkért”

(Róm. 5,6)

KRISZTUSBAN

                                       KRISZTUSBAN

Én:  Elrejtett életű vagyok, mert meghaltam, és az én életem el van rejtve együtt a Krisztussal az Istenben. (Kol. 3.3)

Olvasd ezt a levelet!

Ha Krisztus Jézusban megszentelt, elhívott szent vagy, aki már kapcsolatba került Istennel, akkor:

Pál, és Sosthenes testvér neked „Írják e levelet” 

(1Kor. 1,2) 

Kitől kérsz tanácsot?

Akik különböző úton járnak, nem adhatnak egymásnak hasznos tanácsokat.

Ezért: „Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában…” 

(2 Kor. 6,14)

Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétól

 · 

 Ma még az üdvösség napja van, nem a végítéleté! Tudjátok, miért gyűlöl a Sátán minket, embereket? Azért, mert az Isten képét hordozzuk. Ezt gyűlöli bennünk. Van egy óriási pörölye, amivel megpróbálja kiverni belőlünk az Isten képét. Kábítószer függőség, alkoholizmus, erkölcstelen élet - egyik ütést a másik után mérve addig üti az embereket a bűnöknek ezzel a pörölyével, amíg az isteni képmás szinte teljesen eltűnik belőlük. Azonban Jézus kicsavarta a kezéből ezt a pörölyt! Ha nála keresünk oltalmat, ő megállítja a Sátán pusztítását az életünkben. Jézus felszabadít mindenféle kötelékből, függőségből, félelmekből és kilátástalanságból. Erre csak Jézus képes! REINHARD BONNKE

Krisztus Gyülekezete Marosvásárhely

Istvan Nyari

· 

 

„BIZONY, BIZONY, MONDOM NÉKED, HA VALAKI NEM SZÜLETIK VÍZTŐL ÉS LÉLEKTŐL, NEM MEHET BE AZ ISTEN ORSZÁGÁBA.” (Jn. 3.5)

Irma Nyári

Emeld fel kezed az ég felé

29-es ZSOLTÁR.

2 Korintusi levél 11. fejezet: az apostol, és a hamis apostolok.(Göröggel és kapcsolódó igékkel / revideált)

2 Kor. 11,1 Bárcsak elviselnétek, eltűrnétek tőlem egy kevés balgatagságot, egy kis bolondságot, esztelenséget, ostobaságot, oktalanságot! Sőt kérlek, viseljetek el engem is.

 

2 Kor. 11,2 De hiszen meg is teszitek, el is tűrtök engem. Mert isteni buzgósággal* igyekezettel buzgok** lelkesen törekszem, fáradozok, értetek. Mert Isten féltő szeretetével féltelek titeket; hisz eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy mint szeplőtlen szüzet, szent, érintetlen, tiszta szűzként állítsalak benneteket a Krisztus elé. [Más fordítás: Igen, én „eljegyeztelek” benneteket Jézus számára, és arra törekszem, hogy úgy vigyelek hozzá, mint tökéletes menyasszonyát]***

*Buzgóság (dzélosz): igyekezet.

**Buzgok (dzéloó): lelkesen törekszik, fáradozik, igyekszik.

***És: „Akit mi prédikálunk, Ő az, akit ismertté teszünk, emlékeztetve, és figyelmeztetve minden embert, tanítván, és felvilágosítva minden embert minden bölcsességgel, hogy minden embert tökéletesnek, bevégezetten, felnőtt, érett korúan állassunk elő a Krisztus Jézusban” (Kol. 1,28).

Hogy amikor az Úr elé álltok, azt mondhassa, hogy: „Mindenestől szép vagy, én mátkám, és semmi szeplő nincs benned, semmi hibád sincsen!” (Én. 4,7).

És ezt úgy érhetitek el, hogy elfogadjátok azt a tényt, hogy: „Mert ha tízezer tanítómesteretek, nevelőtök, mint a gyermeket iskolába kísérő rabszolgátok lenne is a Krisztusban, de nem sok atyátok; mert tőlem vagytok, én szültelek, és én hoztalak létre titeket a Krisztus Jézusban az Evangélium által” (1 Kor. 4,15).

És így lettetek hívőkké: „Bizony, hittel, a hit ajándékával jegyezlek el téged…, és megismered az Urat” (Hós. 2,19).

2 Kor. 11,3 Félek azonban, hogy amiként a kígyó a maga álnokságával, ravasz mesterkedésével megcsalta, rászedte, becsapta, elcsalta Évát, akként a ti gondolataitok* felfogásotok, gondolkodásmódotok is megrontatnak** tönkretétetnek, lerombolódnak, és eltávolodnak, eltántorodnak, és a ti gondolataitokat is el fogja fordítani, a ti elméteket is megzavarja,  és így a ti értelmetek is elfordul a Krisztus iránt való egyenességtől, az őszinte, tiszta és szent hűségtől. [Más fordítás: és akkor vége Krisztushoz való őszinte ragaszkodásotoknak, Krisztus iránti őszinte és tiszta odaadásotoknak]***

*Gondolataitok (noéma): felfogás, gondolkodásmód.

**Megront (phtheiró): elpusztít, tönkretesz, lerombol, feldúl.

***Az első embert is megcsalta a sátán az Édenben, és az így történt: „A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál,  melyet az Úr Isten teremtett, és alkotott vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek? És monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk; De annak a fának gyümölcséből, mely a kertnek közepette van, azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, ne is érintsétek, hogy meg ne haljatok. És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg” (1 Móz. 3,1-4).

De Isten ígéretet tett a bűnbeesés után azonnal az embernek, és ítéletet hirdetet a sátánnak: „És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod. (1 Móz. 3,15).

Így figyelmezteti Péter apostol a mindenkorban élő hívőket: „Józanok, óvatosak, megfontoltak legyetek, vigyázzatok, legyetek éberek. Mert a ti ellenségetek, az ördög, a vádló, rágalmazó, a sátán, mint ordító oroszlán kószál mindenütt, keresvén, kit elnyeljen. Akinek álljatok ellen, szálljatok vele szembe keményen a hit erejével, szilárd, stabil hittel, bizonyossággal, hitvallással, hűséggel…” (1Pét 5:8-9).

„A békességnek Istene megrontja, összezúzza, összetiporja, összemorzsolja a Sátánt …” (Róm. 16,20).

És mert: „hű az Úr, Ő megerősít titeket és megőriz a gonosztól” (2 Thess. 3,3)

És: „Halálos eszközöket fordít reá, és megtüzesíti nyilait” (Zsolt. 7,14).

A tüzes nyíl pedig, amit Isten készített, és amely győzelmet szerez: „… Írtam nektek, ifjak, mert erősek vagytok, és Isten igéje lakik bennetek, azért legyőztétek a gonoszt” (1 Ján. 2,14).

 „Legyőzték őt a Bárány vérével és bizonyságtételük igéjével azok, akik nem kímélték életüket mindhalálig” (Jel. 12,11).

2 Kor. 11,4 Mert hogyha az, aki jő, és aki odamegy hozzátok, és más Jézust prédikál, és hirdet, nem akit mi hirdettünk. Vagy más szellemet vesztek, és fogadtok be, amit nem vettetek,nem akit korábban kaptatok, és akit elnyertetek. Vagy más evangéliumot, amit be nem fogadtatok, szépen eltűrnétek, és szívesen vennétek*

*Pál apostol emlékezteti a Krisztusban hívőket, hogy csak egy Evangélium van, mégpedig az, amit az Írások szerint hirdetett ő: „Eszetekbe juttatom, és figyelmetekbe ajánlom, mert meg akarom ismertetni veletek atyámfiai, testvérek az evangéliumot, melyet néktek vittem, és hirdettem. Melyet el is fogadtatok, be is vettetek, melyben állotok is, és szilárdan kitartotok benne, amelyben meg is maradtatok és melyet követtek. Amely által üdvözültök is, ha megtartjátok, és megőrzitek úgy, aminémű beszéddel hirdettem néktek, hacsak nem hiába, és elhamarkodottan, hacsak nem látszatra lettetek hívőkké, és ha ragaszkodtok még hozzá]” (1 Kor. 15,1-2).

És így folytatja az apostol, mert: „… nincs más Evangélium; de némelyek zavarnak, és megháborítanak, zavarba ejtenek, nyugtalanítanak titeket, és el akarják ferdíteni, és forgatni a Krisztus evangéliumát. De ha szinte mi, avagy mennyből való angyal hirdetne is néktek jó hírként, örömüzenetként valamit azon kívül, amit néktek hirdettünk legyen átok alatt!  Amint előbb mondottuk, most is ismét mondom: Ha valaki néktek hirdet valami más Evangéliumot azon kívül amit tőlünk hallottatok, amit elfogadtatok, átok alatt legyen” (Gal. 1,7-9).

És Pál apostol elmondja, hogy: „...aki megzavar titeket, el fogja venni büntetését, bárki legyen is az” (Gal. 5,10).

Az apostol figyelmezteti a Krisztusban hívőket, hogy csak egy Evangélium van, és aki mást hirdet, vagy hozzá tesz, vagy elvesz belőle, az a sátán szolgája: „Kérlek, és buzdítlak pedig titeket atyámfiai, testvérek, vigyázzatok azokra, és tartsátok szemmel azokat, akik szakadásokat, egyenetlenséget, széthúzásokat, megosztást, meghasonlásokat támasztanak. Akik háborúságnak okai volnának és botránkozásokat okoznak, kelepcéket készítenek, elégedetlenséget okoznak a tudomány körül, és akik az ellenkezőjét tanítják annak melyet tanultatok, és azoktól hajoljatok el. Kerüljétek őket. Térjetek ki előlük]” (Róm. 16,17).

„Mert az ilyenek hamis apostolok, álnok, csaló munkások, akik a Krisztus apostolaivá változtatják át, adják ki magukat. [Más fordítás: Mert ezek hamis apostolok. Becsapják az embereket, és elhitetik velük, hogy ők valóban Krisztus apostolai; kik a Krisztus apostolaihoz hasonlóvá változtatják a külsejüket; akik csak a látszatát keltik annak, hogy Krisztus apostolai]. Nem is csoda; hisz maga a Sátán is átváltoztatja magát világosság angyalává, a fény követévé. Nem nagy dolog azért, és nem csodálkozom, ha az ő szolgái is átváltoztatják magukat az igazság szolgáivá; akiknek megérdemelt végük az ő munkájuk szerint lészen. [Más fordítás: Nem meglepő tehát, ha a Sátán szolgái olyan álarcot vesznek fel, hogy az igazság szolgáinak látsszanak. Végül azonban megkapják, amit a tetteikkel megérdemeltek]” (2 Kor. 11,13-15).

Az Úr Jézus így figyelmezteti az övéit: „… Vigyázzatok és őrizkedjetek a farizeusok - az elkülönülő, elzárkózó - és sadduceusok szektáitól, azaz: „ ... a farizeusok és sadduceusok,  vagyis: a vallásos emberek tudományától” (Mt. 16,6.12).

Isten már az általa küldött prófétákon keresztül így szól népéhez: „Ezt mondja a Seregek Ura: Ne hallgassátok azoknak a prófétáknak fecsegését, akik néktek prófétálnak, elbolondítnak titeket: az ő szívüknek látását szólják, nem az Úr szájából valót. És az Úrnak terhét, az Úrnak szavát, igéjét ne emlegessétek többé, mert mindenkinek terhes lesz az ő szava, ha elforgatjátok az élő Istennek, a Seregek Urának, a mi Istenünknek, beszédét, igéjét” (Jer. 23,16).

2 Kor. 11,5 Mert én azt gondolom, és számítom, hogy semmiben sem vagyok alábbvaló, kisebb, semmivel sem tettem kevesebbet a fő-fő apostoloknál*

*És így folytatja az apostol: „De Isten kegyelme által vagyok az, ami vagyok. És az ő hozzám való, és rám árasztott kegyelme nem lőn hiábavaló, nem maradt bennem hatástalan, nem volt sikertelen, nem lett eredménytelen, nem lett tartalom nélküli, üres, semmit érő, céltalan, sőt többet munkálkodtam, és keményebben dolgoztam, és fáradoztam, mint azok mindnyájan. De nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme” (1 Kor. 15,10).

Dicsekedvén, balgataggá, esztelenné lettem. Ti kényszerítettetek reá. Mert néktek kellett volna engem ajánlanotok; mert semmiben sem vagyok alábbvaló a fő-fő apostoloknál, noha semmi vagyok. Apostolságomnak jelei megbizonyosodtak, mert megnyilvánultak közöttetek sok tűrésben, a teljes állhatatosságban, jelekben, csodákban és isteni erőkben is” (2 Kor. 12,11-12).

2 Kor. 11,6 Ha pedig avatatlan* járatlan, egyszerű vagyok is a beszédben, az ékesszólásban, de nem az Istenismeretben. Sőt mindenben, mindenképen nyilvánvalókká** lettünk előttetek, és nyíltan álltunk előttetek minden tekintetben. [Más fordítás: Lehet, hogy nem tudok olyan szépen szónokolni, mint ők, de tudás dolgában nem maradok el tőlük - ezt már megmutattam nektek sokszor]***

*Avatatlan (idiótész): hozzá nem értő, képzetlen, járatlan, egyszerű.

**Nyilvánvalókká (phaneroó): láthatóvá, nyilvánvalóvá ismertté.

***Pál apostol megvallása küldetésének céljáról: „Én is, amikor megérkeztem hozzátok testvéreim, nem úgy érkeztem, és nem azért mentem, mint aki ékesszólás keresett szavaival, magasröptű fellengző beszéddel, vagy bölcsesség fölényével hirdeti nektek az Isten, a Krisztus bizonyságtételét, szent titkát. Mert úgy határoztam, hogy nem tudok közöttetek másról, és nem akarok semmiről sem tudni, csak Jézus Krisztusról, még pedig róla is mint a megfeszítettről. És az én beszédem és az én prédikálásom nem emberi bölcsességnek hitető beszédeiben, nem a bölcsesség meggyőző, rábeszélő szavaiból állott, és nem tudományos szavakkal szólott, hanem Szellemnek megnyilvánulásában, és csodatevő erőnek megmutatásában, hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten csodatevő erején nyugodjék” (1Kor. 2,1-2.4-5).

„Ezeket hirdetjük is, de nem emberi bölcsességből tanult szavakkal, nem az emberi tudomány bölcs beszédeivel, hanem a Szent Szellemtől jött tanítással, a szellemi dolgokat a szellemi embereknek magyarázva” (1Kor. 2,13).

„Mert … azért küldött engem Krisztus… hogy az evangéliumot hirdessem, de nem bölcselkedő beszéddel hogy a Krisztus keresztje, azaz kínoszlopa  el ne veszítse erejét, és tartalom nélkülivé, hasztalanná, üressé ne legyen” (1Kor. 1,17).

„Mert nem beszédben áll, és nem szavakon alapszik, nem szóban nyilatkozik meg az Istennek országa, Isten királysága, uralma, hanem csodatevő erőben” (1 Kor. 4,20).

2 Kor. 11,7 Avagy vétkeztem-é, vagy talán hibát követtem el, mikor önmagamat megaláztam, hogy ti felmagasztaltassatok, hogy felemelkedjetek, hogy ingyen, ajándékképpen hirdettem néktek az Isten Evangéliumát. [Más fordítás: Ingyen hirdettem nektek Isten örömhírét; örömüzenetét. Megaláztam magam, hogy ti legyetek fontosak. Talán rosszul tettem]?

2 Kor. 11,8 Más kihívott gyülekezeteket, eklézsiákat fosztottam ki, zsoldot vévén, amikor támogatást, és ellátást fogadtam el tőlük, a nálatok végzendő szolgálatra, hogy titeket ingyen szolgálhassalak. És mikor nálatok voltam és szűkölködtem, hiányt szenvedtem, nélkülöztem, nem terheltem meg senkit.

2 Kor. 11,9 Mert az én szükségemet, hiányomat kipótolták a Macedóniából jött atyafiak, testvérek, ők támogattak az adományaikkal; és minden tekintetben őrizkedtem, ügyeltem rá, és tartózkodni is fogok, s a jövőben is ügyelek rá, hogy semmiben se legyek terhetekre.

2 Kor. 11,10 Krisztus igazsága bennem, hogy én ettől a dicsekvéstől nem esem el, nem fogják elhallgattatni, nem rekesztik belém Akhája vidékén. [Más fordítás: A Krisztus bennem levő igazságára mondom, hogy ettől a dicsekvésemtől Akhája vidékén sem fognak megfosztani; hogy ezt a dicsőséget nem lehet megtagadni tőlem Akhája vidékein].

2 Kor. 11,11 Miért? Hogy nem szeretlek titeket? Tudja az Isten [Más fordítás: Mit gondoltok, miért nem akartam elfogadni tőletek semmit? Talán azért, mert nem szeretlek benneteket?! Dehogyis! Isten jól tudja, mennyire szeretlek titeket].

2 Kor. 11,12 De amit cselekszem, cselekedni is fogom, hogy elvágjam az alkalmat az alkalomkeresők elől, hogy amivel dicsekednek, olyanoknak találtassanak, és olyannak bizonyuljanak abban, mint mi is vagyunk. [Más fordítások: De továbbra is ezt fogom tenni, hogy kivegyem a talajt lábuk alól, hogy azok az „apostolok” ne dicsekedhessenek. Mert azt akarják elhitetni veletek, hogy az ő munkájuk is ugyanaz, mint a miénk; Akik keresik a módot, hogy dicsekvésükkel hozzánk hasonlónak tűnjenek fel]*

*És így folytatja az apostol: „Mert micsoda az, amiben megkárosodtatok a többi gyülekezetek mellett, hanem ha az, hogy én magam nem voltam néktek terhetekre? Bocsássátok meg nékem ezt az igazságtalanságot!” (2 Kor. 12,13).

„Senkinek ezüstjét, aranyát vagy ruháját nem kívántam, sőt ti jól tudjátok, hogy a magam szükségleteiről, meg a velem levőkéről ezek a kezek gondoskodtak” (Csel. 20,33-34).

Ugyanis csatlakozott Akvillához és Priscillához: „…mivel ugyanaz volt a mestersége, náluk lakott, együtt is dolgozott velük; ők ugyanis sátorkészítő mesterek voltak” (Csel. 18,2).

„Hiszen emlékeztek, testvéreink, a mi fáradozásunkra és vesződségünkre: éjjel és nappal dolgoztunk, hogy senkit meg ne terheljünk nálatok, és úgy hirdettük nektek az Isten evangéliumát” (1 Thess. 2,9).

„Mert magatok is tudjátok, hogyan kell követnetek minket; hiszen mi nem tétlenkedtünk közöttetek, Sem ingyen kenyeret nem ettünk. Nem azért, mintha nem volna meg a jogunk erre, hanem azért, hogy önmagunkat állítsuk elétek követendő példaként” (2 Thess. 3,7-9).

„és tulajdon kezünkkel dolgozva fáradozunk. Amikor gyaláznak, áldást mondunk, amikor üldöznek, tűrünk” (1Kor. 4,12).

„Nemhogy az én szűkölködésemre nézve szólnék. Nem a nélkülözés mondatja ezt velem; mert én megtanultam, hogy azokban a körülményekben, amelyekben vagyok megelégedett legyek. Tudok megaláztatni, tudok szűkölködni is, tudok bővölködni is; mindenben és mindenekben ismerős vagyok. Be vagyok avatva mindenbe egészen, a jóllakással is, az éhezéssel is, a bővölködéssel is, a szűkölködéssel is” (Fil. 4,11-12).

Mert az apostol ismeri, és követi Urát, aki azt mondta: „És aki közöttetek első akar lenni, legyen a ti rabszolgátok. Éppen úgy, mint ahogy az embernek Fia nem azért jött a földre, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért, és ezáltal sok embert megmentsen” (Mát. 20,27-28)

2 Kor. 11,13 Mert az ilyenek hamis apostolok, álnok, ravasz, alattomos, csaló munkások, akik a Krisztus apostolaivá, követeivé változtatják át, és adják ki, hazudják magukat. [Más fordítás: Mert ezek hamis apostolok. Becsapják az embereket, és elhitetik velük, hogy ők valóban Krisztus apostolai; kik a Krisztus apostolaihoz hasonlóvá változtatják a külsejüket, akik csak a látszatát keltik annak, hogy Krisztus apostolai].

2 Kor. 11,14 Nem is csoda; hisz maga a sátán is átváltoztatja magát világosság angyalává, a fény követévé, és elhiteti az emberekkel, hogy ő a világosság angyala, mert a világosság angyalának képére változik át.

2 Kor. 11,15 Nem csodálkozom tehát ha az ő szolgái, követei, küldöncei is átváltoztatják, és adják ki magukat az igazság szolgáivá, követeivé, küldönceivé; akiknek megérdemelt végük az ő cselekedeteik, az ő munkájuk szerint lészen. [Más fordítás: Nem meglepő tehát, ha a Sátán szolgái olyan álarcot vesznek fel, hogy az igazság szolgáinak látsszanak. Végül azonban megkapják, amit a tetteikkel megérdemeltek]*

*És így folytatódik a kijelentés: „Nem szépen, és nem jó szándékkal buzgólkodnak érettetek, sőt minket ki akarnak rekeszteni, el akarnak titeket szakítani, el akarnak fordítani benneteket tőlem, hogy velük tartsatok, hogy mellettük, és értük buzgólkodjatok. [Más fordítás: Azok az emberek nagy érdeklődést mutatnak irántatok, és minden áron azon mesterkednek, hogy elszakítsanak titeket tőlem. A szándékuk azonban nem tiszta. Azt akarják elérni, hogy csak őket kövessétek, sőt ki akarnak rekeszteni titeket Isten kegyelméből, hogy körülöttük buzgólkodjatok]” (Gal. 4,17).

Ezért: „Őrizkedjetek az ebektől, óvakodjatok a kutyáktól, őrizkedjetek, és óvakodjatok a gonosz munkásoktól, őrizkedjetek a megmetéltektől” (Fil. 3,2).

„Mert van sok engedetlen, hiába való beszédű, fecsegők és csaló, különösen a körülmetéltek között” (Tit. 1,10).

Már az Úr Jézus így figyelmezteti mindenkori hívőket: „Őrizkedjetek, és óvakodjatok, és tartsátok szemmel, a hamis prófétákra, akik juhoknak ruhájában, báránybőrben, bárány-külsőben jőnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok. Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Vajon a tövisről szednek-e szőlőt, vagy a bojtorjánról, vagy a bogáncskóróról, a tüskés gyomnövényről fügét?” (Mát. 7,15-16).

„… Meglássátok, és vigyázzatok, hogy valaki el ne hitessen, meg ne tévesszen titeket, mert sokan jőnek majd az én nevemben, akik ezt mondják: Én vagyok a felkent; és sokakat elhitetnek, megtévesztenek” (Mát. 24,4-5).

„Mert hamis felkentek és hamis próféták állnak majd elő, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, és hogy megtévesszék, ha lehet, a választottakat is” (Mát. 24,24-25).

Bizony: „Sok hamis próféta támad, akik sokakat elhitetnek, és megtévesztenek” (Mát. 24,11).

Azért: „Ezt mondja a Seregek Ura: Ne hallgassátok azoknak a nektek prófétáló prófétáknak szavait, akik néktek prófétálnak, elbolondítnak, és hiábavalóvá tesznek benneteket: az ő szívüknek látását, látomását hirdetik, nem az Úr szájából valót, nem azt, amit az ÚR adott” (Jer. 23,16).

Az apostol így figyelmezteti Krisztus népét, hogy aki mást tanít, mint amit az apostolok, az hamis próféta: „Kérlek pedig titeket atyámfiai, testvérek, vigyázzatok azokra, és tartsátok szemmel azokat, akik szakadásokat, egyenetlenséget, széthúzásokat, megosztást, meghasonlásokat támasztanak, és háborúságnak okai volnának, és botránkozásokat okoznak, kelepcéket készítenek, elégedetlenséget szítanak a tudomány körül. Akik más tudományra tanítanának azon kívül, vagy az ellenkezőjét tanítják annak melyet tanultatok. És azoktól hajoljatok el. Kerüljétek őket, és térjetek ki előlük^” (Róm. 16,17)

Ezek más Evangéliumot hirdetnek: „De ha szinte mi, avagy mennyből való angyal hirdetne is néktek valamit azon kívül, amit néktek hirdettünk, legyen átok. Amint már korábban is megmondtuk, most ismét mondom: ha valaki nektek más evangéliumot hirdet, azon kívül, amelyet elfogadtatok, átkozott legyen!” (Gal. 1,8-9).

„Ha valaki tévtanokat hirdet, és nem tartja magát a mi Urunk Jézus Krisztus egészséges beszédéhez és a hithez illő tanításhoz, az felfuvalkodott, és nem tud semmit, hanem a vitatkozás és a szóharc betegségében szenved, amelyből irigység, viszálykodás, istenkáromlás, gonosz gyanúsítás származik. Ezek megbomlott elméjű és az igazságot elvető emberek torzsalkodásai, akik a hitet a nyerészkedés eszközének tekintik” (1 Tim. 6,3-5).

Mert: „Az ilyenek a hit látszatát megőrzik ugyan, de annak az erejét megtagadják. Fordulj el, tehát ezektől” (2 Tim. 3,5).

Ezek azok, akik szakadásokat okoznak, ezért: „A szakadást okozó ember elől egy vagy két megintés után térj ki, tudván, hogy az ilyen ember kivetkőzött önmagából, bűnben él és magában hordja ítéletét” (Tit. 3,10-11).

Hiszen: „Aki félrelép, és nem marad meg a Krisztus tudománya mellett, annak egynek sincs Istene. Aki megmarad a Krisztus tudománya mellett, mind az Atya, mind a Fiú az övé. Ha valaki hozzátok érkezik, és nem ezt a tanítást viszi, ne fogadjátok be a házatokban lévő gyülekezetbe, és ne köszöntsétek, mert aki köszönti, közösséget vállal annak gonosz cselekedeteivel” (2 Ján. 1,9-11).

János apostolon keresztül is hangzik a figyelmeztetés, ezek: „Közülünk indultak el és váltak ki, de nem voltak közülünk valók; mert ha közülünk valók lettek volna, velünk maradtak volna; de hogy nyilvánvalóvá legyen felőlük, hogy nem mindnyájan közülünk valók” (1 Ján. 2,19).

Ezért: „Mindent megvizsgáljatok; ami jó, azt megtartsátok!  Mindentől, ami gonosznak látszik, őrizkedjetek, és a gonosz minden fajtájától tartózkodjatok!” (1 Thess. 5,21-22).

A prófétán keresztül pedig így szól az Úr: „… Miként ők így választották újaikat, és ők a maguk utálatosságaikban gyönyörködtek: Akképpen választom én is az ő megcsúfolásukat, és rájuk hozom, amitől félnek…” (Ésa. 66,3-4).

2 Kor. 11,16 Ismét mondom: ne tartson,* ne gondoljon engem senki esztelennek, bolondnak, ostobának, de ha mégis annak gondoltok, fogadjatok be mint esztelent is, hogy egy kicsit én is dicsekedhessem.

*Tart (dokeó): gondol, vél, hisz.

2 Kor. 11,17 Amit mondok, nem az Úr szerint mondom, hanem mintegy esztelenül a dicsekvésnek ezzel a merészségével, és elszántságával. [Más fordítás: Ezt most nem úgy mondom, mintha az Úr szólna, hanem úgy, mintha a dicsekedés miatt valóban ostoba lennék; mert dicsekvésre szántam el magam, mintegy balgaságomban].

2 Kor. 11,18 Mivelhogy sokan dicsekednek hústest szerint, emberi módon, dicsekszem én is. [Más fordítás: Miután sokan dicsekednek olyanok, akik magukat a hús sugalmaihoz szabják, hadd dicsekedjem hát én is].

2 Kor. 11,19 Hisz okosak, és bölcsek lévén, örömest* és készségesen eltűritek az eszteleneket, a „bolondokat, ostobákat. [Más fordítás: Hiszen, miután a ti eszetek helyén van, öröm nektek az eszteleneket elviselni; és engeditek, hogy a balgák megnyerjenek benneteket].

*Örömest (hédeósz): szívesen, készségesen.

2 Kor. 11,20 Mert elviselitek, eltűritek, ha valaki leigáz, rabszolgává alacsonyít titeket, ha valaki kihasznál, élősködik rajtatok, ha kifoszt, ha valaki zsákmányul ejt, tőrbe ejt titeket, ha valaki felfuvalkodik, és hatalmaskodik rajtatok. Ha valaki a fejetekre ül, ha valaki arcul ver titeket.

2 Kor. 11,21 Szégyenkezve mondom, mivelhogy mi erőtlenek voltunk - hát ehhez mi csakugyan gyengék voltunk, hogy ilyen dolgokat tegyünk veletek, és ilyesmire mi nem vállalkoztunk, - de amiben merész valaki, - esztelenül szólok, - merész vagyok én is. [Más fordítás: De ha valaki merészel dicsekedni, akkor én is dicsekedni fogok].*

*És az apostol megvallja, hogy ő is zsidó származású, és ezzel dicsekedhetne is: „Jóllehet énnékem van bizakodásom hústest szerint is. Ha bárki más mer hústestben bizakodni, én sokkal inkább; Körülmetéltettem nyolcadnapon, Izráel nemzetségéből, Benjámin törzséből való vagyok, zsidókból való zsidó, héber a héberek közül, törvény tekintetében farizeus, Buzgóság tekintetében az egyházat üldöző, a törvénybeli igazság tekintetében feddhetetlen voltam. De amelyek nékem egykor nyereségek valának, azokat a Krisztusért kárnak ítéltem. Sőt annak felette most is kárnak ítélek mindent az én Uram, Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt: akiért mindent kárba veszni hagytam és szemétnek ítélek, hogy a Krisztust megnyerjem” (Fil. 3,3-8).

2 Kor. 11,22 Héberek ők? Én is. Izrael népéhez tartoznak? Én is. Ábrahám magva-é? Én is*

*Pál apostol újra-és újra bizonyságot tesz megtérése előtti énjéről a nemzetekből megtértek, és a zsidók előtt: „Én zsidó ember vagyok, születtem a ciliciai Tárzusban, fölneveltettem pedig ebben a városban a Gamáliel lábainál, itt kaptam nevelést az ősi törvény szigora szerint, és én is így rajongtam Istenért, miként ti mindnyájan vagytok ma: És ezt a tudományt üldöztem mind halálig. Ez út követőit halálra üldöztem, megkötözvén és tömlöcbe juttatva mind férfiakat, mind asszonyokat” (Csel. 22,3-4).

Hiszen: „Az én ifjúságomtól fogva való életemet tehát, mely kezdetétől az én népem közt Jeruzsálemben folyt le, tudják, és ismerik a zsidók mindnyájan. Kik tudják rólam eleitől fogva, ha bizonyságot akarnak tenni, hogy én a mi vallásunknak legszigorúbb felekezete szerint éltem, mint farizeus. (Más fordítás: Mivel ők kezdettől fogva ismernek, tanúsíthatják, ha akarják, hogy kegyességünk legszigorúbb irányzata szerint éltem, mint farizeus)” (Csel. 26,4-5).

A Galatáknak: „Mert hallottátok, mint forgolódtam, és mint viseltem magamat én egykor a zsidóságban, hogy én felette igen háborgattam, és könyörtelenül üldöztem az Isten anyaszentegyházát, a kihívott gyülekezetet, eklézsiát, és pusztítottam azt, romlására, és pusztulására törve. És felülmúltam a zsidóságban, a zsidó vallásosságban nemzetembeli sok kortársamat, szerfelett rajongván atyai hagyományaimért, és fölöttébb vakbuzgó követője voltam  őseim hagyományainak” (Gal. 1,13-14).

2 Kor. 11,23 Krisztus szolgái-é? Balgatagul, esztelenül, mint oktalan szólok, én még inkább; több fáradság,* vesződség, több vereség, több verés, több börtön, gyakorta való halálos veszedelem által.

*Fáradság (koposz): vesződés, kimerültség.

2 Kor. 11,24 A zsidóktól ötször kaptam negyven botütést egy híján*

*Mert a törvény kimondja, hogy: „… ha a bűnös ütleget, verést érdemel, vonassa le azt a bíró, és üttessen arra a jelenlétében rá annyit, amennyit a bűne miatt megérdemel. De csak negyvenet üttessen rá, ne többet, hogy netalán, ha ennél több ütést üttet reá, alávalóvá legyen előtted a te atyádfia” (5 Móz. 25,2-3).

2 Kor. 11,25 Háromszor  megostoroztak, egyszer megköveztek, háromszor  hajótörést szenvedtem, éjt-napot a mélységben töltöttem;

2 Kor. 11,26 Gyakorta való utazásban, veszedelemben folyó vizeken, veszedelemben rablók közt, veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben pusztában, veszedelemben tengeren, veszedelemben hamis atyafiak, hamis testvérek közt;

2 Kor. 11,27 Fáradságban és nyomorúságban, vesződségben gyötrődve, kínlódva, gyakorta való virrasztásban, éhségben és szomjúságban, gyakorta való böjtölésben-koplalásban. Hidegben sokszor fagyoskodva és mezítelenségben. [Más fordítás: Sokat fáradoztam és vesződtem, gyakran ébren töltöttem az éjszakát, éheztem és szomjaztam, sőt koplaltam, mert gyakran nem volt mit ennem, sokszor fáztam, fagyoskodtam, vagy nem volt ruhám, és nem volt mit fölvennem].

2 Kor. 11,28 Mindezeken kívül van az én naponkénti zaklattatásom, az összes kihívott gyülekezetek gondja. [Más fordítás: Ezek mellett a külső bajok és nehézségek mellett, - nem számítva mindennapi megtámadtatásomat - állandóan hordozom az összes gyülekezetek, az eklézsia gondját-baját]*

*És megismétli az apostol, hogy az Úr nevéért, és azért, hogy üdvösségre vezessen embereket, mit kell elviselnie: „…úgy ajánljuk magunkat mindenben, mint Isten szolgái; sok tűrésben, kitartásban, sok állhatatossággal; Nagy türelmet tanúsítva a megpróbáltatásban, nyomorúságban, szükségben, kényszerhelyzetben, szorongattatásban. Türelmesen elviseljük a nehéz körülményeket, a szorult helyzeteket, a bajokat, és amikor hiányt szenvedünk valamiben. Verést szenvedve, mert sokszor megvernek, megostoroznak bennünket, tömlöcben, mert börtönbe zárnak, háborúságban, amikor a tömeg ellenünk támad. Lázadások, zendülés, és csődület támasztása közepette, nyugtalanságban, és olyan körülmények között, ami munkámban zavar. Küszködésben, fáradozásban, mert van, amikor keményen kell dolgoznunk, virrasztásban, mert nem alhatunk éjjel. Kényszerű böjtölésben, mert néha nincs mit ennünk” (2 Kor. 6,4-5).

És bemutatja Isten Igéje, hogy mindenütt üldözést, és bántalmazást szenvedett az apostol. Amikor Filippiben kiűzte a jövendőmondás szellemét az őket követő lányból: „Látván pedig annak az urai, hogy keresetüknek a reménysége elveszett, hogy odalett az, amiből hasznot reméltek, megragadva Pált és Silást, a főtérre hurcolták őket a hatóságok elé. És odavezetvén őket az elöljárók elé, mondának: Ezek az emberek zsidó létükre megháborítják, és felforgatták a mi városunkat, És olyan szokásokat hirdetnek, melyeket nem szabad nékünk bevennünk, sem átvennünk, sem követnünk, mivelhogy rómaiak vagyunk. És velük egyben feltámada a sokaság ő ellenük, és rájuk támadt. Az elöljárók  pedig letépetvén ruháikat, megbotoztatták őket. És miután sok ütést mértek rájuk, tömlöcbe veték őket, megparancsolva a börtönőrnek, hogy gondosan őrizze őket. Ki ilyen parancsolatot vévén, veté őket a belső tömlöcbe, és lábaikat kalodába szorítá” (Csel. 16,19-24).

Listrában az apostol szolgálata eredményeként meggyógyul egy béna, de: „Jövének azonban Antiókhiából és Ikóniumból zsidók, és a sokaságot eláltatván annyira felbujtották a tömeget, hogy megkövezék Pált, és kivonszolták a városból, a városon kívülre, azt gondolván, hogy meghalt” (Csel. 14,19).

Timóteust így bátorítja Pál apostol: „Te pedig követted az én tanításomat, életmódomat, szándékomat, életcélomat, életutamat, hitemet, meggyőződésemet, hosszútűrésemet, kitartásomat, állhatatosságomat. Üldöztetéseimet, szenvedéseimet, amelyek értek Antiókhiába, Ikóniumban, Listrában: milyen üldöztetéseket szenvedtem és viseltem el, bírtam ki, hogy milyen nehézségen mentem keresztül, de mindegyikből, mindig megszabadított, kimentett, kiragadott engem az Úr” (2 Tim. 3,10-11).

2 Kor. 11,29 Ki beteg, hogy én is beteg, és szenvedő ne volnék? Ki botránkozik, és tántorodik meg, hogy én is ne égnék a szégyentől? [Más fordítás: Ha valaki vétkezik, én is szenvedek vele együtt; Ki gyötrődnék tőrbe jutva, hogy én ne égnék]?

2 Kor. 11,30 Ha már dicsekednem kell, az én gyengeségeimmel, erőtlenségeimmel dicsekszem.

2 Kor. 11,31 Az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki mindörökké áldott, tudja, hogy nem hazudom, hogy igazat mondok.

2 Kor. 11,32 Damaskusban Aretás király helytartója őriztette a damaskusiak városát, hogy engem elfoghasson;

2 Kor. 11,33 És az ablakon át, a várablakból kosárban  bocsátottak le a kőfalon, és megmenekültem kezei közül*

*Pál apostol megtér, és bemeríttetik Szent Szellembe, és azonnal hirdeti Damaszkuszban, hogy Jézus a Krisztus: „Több nap elteltével azonban a zsidók tanácsot tartának, mert elhatározták, hogy őt megöljék: De tudtára esék Saulusnak az ő leselkedésük, a merénylet terve. És őrizék még a kapukat is mind nappal, mind éjjel, hogy őt megöljék. A tanítványok azért vévén őt éjjel, és a kőfalon bocsátják alá, leeresztve egy kosárban” (Csel. 9,23-25).

Előképként bemutatja a Szent Szellem az apostol megmenekülését. Józsué kémeket küld Jerikóba, és Jerikó királya el akarja fogatni őket, de egy Ráháb nevű parázna asszony: „Alábocsátá azért őket kötélen az ablakon - mert az ő háza a kőkerítés falán vala, és ő a kőkerítésen lakik vala” (Józs. 2,15)

Az Ige hallgatásáról