2 Kor. 5,1 Mert tudjuk, és tisztában vagyunk
vele, hogy ha e mi földi sátorházunk elbomol, leomlik, leoldódik, összeomlik, megsemmisül,
épületünk, azaz lakásunk, hajlékunk
van Istentől, nem kézzel csinált, nem kézzel épített, alkotott, nem mesterséges, örökkévaló házunk, örök otthonunk, épületünk a mennyben, a legfelső égben*
*A mi földi házunk – testünk – csak sárház: „Ímé az ő
szolgáiban sem bízhatik meg, és az ő angyalaiban is talál
hibát: Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, akiknek fundamentumok a
porban van, akik agyagházban laknak, amelynek porban van alapja, és könnyebben szétnyomhatók a molynál, és
szét is morzsolják, mint a molyt?! Reggeltől
estig gyötrődnek, s anélkül, hogy
észrevennék, elvesznek, észrevétlen
elpusztulnak örökre. Ha kiszakíttatik
belőlük sátoruk kötele, ha összeomlik
sátruk, nem halnak-é meg, és pedig
bölcsesség nélkül?” (Jób. 4,18-21)
Mindenki
meghal, vagyis mindenkinek lebomlik a hústeste, azaz a „háza” akár gazdag, akár
bölcs: „Akik gazdagságukban bíznak, és
nagy vagyonukkal dicsekesznek? Hiszen senki sem válthatja meg magát, nem adhat
magáért váltságdíjat Istennek. Mert olyan drága az élet váltsága, hogy végképp
le kell tennie róla, Még ha örökké élne is, és nem látná meg a sírgödröt. De
meglátja! A bölcsek is meghalnak; együtt vész, együtt pusztul el bolond és ostoba,
és gazdagságukat, vagyonukat másoknak hagyják. Azt képzelik, és gondolatuk
ez: az ő házuk örökkévaló, hogy házuk örökké megmarad, és lakóhelyeik vagyis lakásuk nemzedékről-nemzedékre
szállnak. Nevüket hangoztatják a földön és földeket neveznek el róluk. De
a gazdag ember sem marad meg, hasonló az állatokhoz, amelyek kimúlnak” (Zsolt.
49,7-13)
„És látám, hogy hasznosabb a
bölcsesség a bolondságnál, az oktalanságnál, miképpen hasznosabb a világosság a
sötétségnél. A bölcsnek szemei vannak a fejében, ezért a bölcs ember nyitott szemmel jár; a bolond pedig sötétben botorkál, és jár; de ugyan én megismerém, és arra is rájöttem, hogy ugyanazon egy végük
lesz mindezeknek, hogy ugyanaz lesz a sorsa mindegyiküknek. Annakokáért ezt gondoltam magamban, és
mondám az én elmémben: bolondnak
állapota, és sorsa szerint lesz az én állapotom is, miért valék
tehát én is bölcsebb? Akkor mit ér
az, hogy én bölcsebb vagyok? És ezt
mondtam magamban: ez is hiábavalóság! Mert nem lesz emlékezete
sem a bölcsnek, sem a bolondnak mindörökké; mivelhogy a következendő időkben
már mind elfelejtetnek és mindaz, ami megtörtént, feledésbe megy az eljövendő
időben: és miképpen meghal a bölcs,
azonképpen meghal a bolond is. Azért gyűlöltem az életet; mert gonosznak
látszék nékem a dolog, ami történik, és mert
rossznak tartottam azokat a dolgokat, amiket véghezvisznek a nap alatt; mert mindez hiábavalóság, és az
embernek gyötrelme, és hasztalan
erőlködés!” (Préd. 2,14-18)
Erről
így tesz bizonyságot Isten Igéje: „És
formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő
orrába életnek leheletét, azaz Isten életet adó erejét. Így lőn
az ember, élő élőlénnyé” (1 Móz.
2,7)
Amikor
az ember a sátán szavát fogadta be Isten Igéje helyett, a következményekről ezt
mondja az Úr: „Arcod verejtékével eszed a
te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert bizony
por vagy te, és vissza fogsz térni a porba, s ismét porrá leszesz” (1 Móz.
3,19)
Mert az embernek: „Ha Kimegyen,
eltávozik a szelleme;ő visszatér
földébe, és aznapon elvesznek és semmivé válnak az ő tervei, okoskodása,
számvetése, kételye” (Zsolt. 146,4)
De:
„Aki felülről jött, és jön, feljebb való mindenkinél, és az felette van mindenkinek. Aki a földről való, földi az és földieket
szól; aki a mennyből jött, és jön,
feljebb való mindenkinél és az felette van mindenkinek” (Ján. 3,31)
Ő
pedig nem más, mint a Krisztus: „mert
senki sem ment fel a mennybe, hanemha csak
az, aki a mennyből szállott alá, az
embernek Fia, aki a mennyben van” (Ján.
3,13)
És
mert az Ádám leszármazottai, már olyanok voltak mint ő, azaz Ádám, vagyis
elvesztették Istenképűségüket: „Élt vala
pedig Ádám százharminc esztendőt, és nemze fiat, magához hasonlót az ő képére és hasonlatosságára, vagyis a maga képmására és nevezé annak nevét Séthnek” (1 Móz. 5,3)
És
így: elvesztettük a mennyei polgárjogunkat: „Mert
a mi országunk mennyekben van, vagyis nekünk
pedig a mennyben van polgárjogunk, honnét
a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk üdvözítőül;
Ki elváltoztatja a mi nyomorúságos, és
gyarló testünket vagyis (szómánkat):
egész valónkat, hogy hasonló legyen az Ő dicsőséges
testéhez, vagyis (szómájához): személyéhez. Amaz Ő hatalmas munkája szerint, és azzal az erővel, mely által maga alá is vethet mindeneket” (Fil. 3,20-21)
De
az Úr Jézus mennybemenetele előtt ezt ígéri az övéinek: „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek én
bennem. Az én Atyámnak házában sok lakóhely, sok hajlék van; ha pedig nem így volna,
megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek, vagyis számotokra. És ha majd elmegyek, és helyet készítek néktek, ismét eljövök és
magamhoz, és magam mellé veszlek titeket; hogy ahol én vagyok, ti is
ott legyetek” (Ján. 14,1-3)
Még a kínoszlopon függő
latornak is azt mondta az Úr: „… Bizony mondom néked: Ma velem leszel a
paradicsomban” (Luk. 23,43)
Ez
a mi reménységünk: „Mely reménység életünknek mintegy bátorságos, biztos
és erős horgonya és beljebb hatol a
kárpitnál, és amely behatol a kárpit mögé. Ahová útnyitóul elsőként bement érettünk Jézus, aki örökké való főpap
lett Melkisédek rendje szerint” (Zsid. 6,19-20)
„Azért nem csüggedünk, és nem fáradunk bele, nem lankadunk meg, nem merülünk ki, nem restülünk
meg, nem veszítjük el kedvünket, és bátorságunkat; sőt ha a mi külső emberünk megromol is tönkre is megy, elromlik,
megbomlik, felemésztetik, elfogyatkozik is, a belső emberünk mindazáltal minden nap épül, és napról-napra
megújul” (2 Kor. 4,16)
És
hogy hol készít helyet az Úr Jézus, és milyen városban, arról így szól a Szent
Szellem János apostolon keresztül: „És
elvive engem szellemben egy nagy és magas hegyre és megmutatá nékem azt a
nagyvárost, a szent Jeruzsálemet, amely Istentől szállott alá a mennyből. Benne
vala az Isten dicsősége; és annak világossága, ragyogása hasonló vala a
legdrágább kőhöz, a kristályfényű, és kristálytiszta jáspis kőhöz” (Jel. 21,10-11)
A
hit emberei ezt mindig is tudták: „Hit
által költözött át, és lakott az ígéret földén Ábrahám, mint
idegenben, sátorokban lakván Izsákkal és Jákóbbal, ugyanazon ígéretnek örökös
társaival. Mert várja vala az alapokkal bíró várost, azt a várost, amelynek szilárd alapja van, melynek tervezője, építője és
alkotója az Isten” (Zsid. 11,9-10).
2 Kor. 5,2 Azért is sóhajtozunk, és fohászkodunk
is ebben, óhajtván és vágyódva,
felöltözni erre a mi mennyei hajlékunkat.
[Más fordítás: Azért is nyöszörgünk, és nyögünk és fohászkodunk is ebben az eredeti hajlékban, és kívánkozva epekedünk, hogy mennyei lakásunkat
ráhúzhassuk a földire; mert szeretnénk beköltözni mennyei otthonunkba]*
*Pál apostol megvallása: „Mert nékem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség, De ha e hústestben való életem munkámat
gyümölcsözteti: hogy melyiket válasszam, meg sem mondhatom. Mert
szorongattatom, és vívódok, gyötrődök
e kettő között, kívánván vágyva vágyok elköltözni, vagyis
visszatérni, hazatérni, és
a Krisztussal lenni, vele létezni;
mert ez sokkal inkább jobb.
[Más fordítás: Mind a kettő vonz: Szeretnék elköltözni,
és megszabadulni, hogy Krisztussal egyesüljek, mert ez mindennél jobb volna]. De e hústestben megmaradnom szükségesebb tiérettetek. És ebben bízva, tudom,
hogy megmaradok, és együtt maradok mindnyájatokkal a ti hitben való
gyarapodástokra, azaz fejlődésetekre
és örömötökre” (Fil. 1,21-25)
Ezért az apostol nem
meghalásról, hanem elköltözésről ír: „Mert én nemsokára feláldoztatom, és
elérkezett az én elköltözésem ideje” (2Tim. 4,6)
„Mert szükség, hogy ez a
romlandó, romolhatatlanságot, vagyis rothadatlan természetet öltsön, azaz öltözzön
magára, és e halandó emberi természet, amely ki van téve a halálnak, ami
meghalásra képes, múlandó, pusztulásra ítélt, halhatatlanságot öltsön,
azaz öltözzön magára. Mert a romlandónak fel kell öltenie
a romlatlanságot, ennek a halandónak a halhatatlanságot. Mikor pedig ez
a romlandó romolhatatlanságba öltözik, és e halandó halhatatlanságba öltözik,
akkor beteljesül amaz Ige (logosz),
mely meg vagyon írva: Elnyeletett a
halál, vagyis a felbomlás, az élet megszűnése diadalmasan a
győzelemben örökre.
»Más fordítás: Amikor pedig ez a romlandó
romolhatatlanságba öltözik, és ez a halandó halhatatlanságba öltözik, akkor
teljesül be, ami meg van írva: „Teljes a diadal a halál fölött. Elnyelte a
halált a diadal végleg” (1 Kor.
15,53-54).
De csak azoknál: „Akik nem
vérből, sem a hústestnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem
Istenből születtek” (Ján. 1,13)
Mert: „Ami hústesttől született,
hústest az; és ami Szellemtől született,
szellem az” (Ján. 3,6)
Azok: „akik nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten
élő és maradandó igéje által” (1 Pét.
1,23).
2 Kor. 5,3 Ha ugyan felöltözötten is mezíteleneknek nem találtatunk!
[Más fordítás: Hogyha
le kell majd vetkőznünk, mezítelennek ne bizonyuljunk]*
*A feltámadott Úr
kijelentése: „Ímé eljövök, mint a tolvaj. Boldog, aki vigyáz és őrzi az ő ruháját,
hogy mezítelenen ne járjon, és meg ne lássák az ő rútságát, az ő szégyenét” (Jel. 16,15)
Ezért: „Azt tanácslom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált, izzított aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhát, hogy öltözeted legyen,
hogy felöltözz, és ne láttassék ki a
te szégyenletes mezítelenségednek
rútsága; és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss” (Jel. 3,18)
János apostol elragadtatásban
látja, hogy kik kaptak – és mit jelent az, hogy – fehér ruhát kaptak: „Azután látám, és ímé egy nagy sokaság volt ott, amelyet senki meg nem számlálhatott, minden nemzetből és ágazatból,
és népből és nyelvből. És a királyiszék,
a trónus előtt, a Bárány előtt állnak vala, fehér ruhákba öltözve, és az ő
kezeikben pálmaágak. És kiáltanak
hatalmas hangon, nagy szóval, mondván:
Az üdvösség a mi Istenünké, - aki a királyiszékben, a trónuson ül, - a Bárányé!
Ekkor megszólalt egy a vének közül, és megkérdezte tőlem: „Kik ezek a fehér
ruhába öltözöttek, és honnan jöttek?” Ezt
mondtam nekik: „Uram, te tudod”. Mire ő így válaszolt: „Ezek azok, akik a nagy
nyomorúságból jöttek, és megmosták
ruhájukat, és megfehérítették a Bárány vérében. Ezért vannak az Isten királyiszéke, trónusa előtt; és szolgálnak
neki éjjel és nappal az ő templomában; és aki a királyiszékben ül, kiterjeszti
sátorát felettük (és a trónuson ülő, velük lakik)” (Jel. 7,9-10.13-15)
Hát: „Örüljünk és örvendezzünk, és
ujjongjunk, és adjunk dicsőséget
néki, és dicsőítsük Őt, mert eljött a Bárány menyegzője, és az ő
felesége, az Ő menyasszonya felkészítette magát, És adatott annak, hogy
felöltözzék tiszta és ragyogó, fényes
fehér gyolcsba; mert a fehér gyolcs a szenteknek igazságos cselekedetei” (Jel. 19,7-8)
És aki már megkapta a fehér
gyolcsból készült ruhát, azt még további díszes ruhákba öltöztetik. Erről
prófétál Ézsaiás is: „Örvendezvén
örvendezek, és nagy örömöm telik az Úrban, örüljön lelkem az én Istenemben,
mert víg örömre indít Istenem. Mert az üdvösség
ruháival öltöztetett fel engem, az igazság a megigazulás palástjával vett
engemet körül, és terítette rám. Mint vőlegény, aki pap módon ékíti fel magát,
és aki fölteszi fejdíszét, és mint
menyasszony, aki felrakja ékességeit, az ékszereit” (Ésa. 61,10).
2 Kor. 5,4 Mert akik e földi
sátorban, ebben a hajlékban
vagyunk is, roskadozva és szorongva
sóhajtozunk, és fohászkodunk a teher
miatt, mivelhogy nem kívánunk levetkőztetni. Hanem felöltöztetni, vagyis
a mennyből valót a földire ráölteni,
hogy ami halandó, ami meghalásra képes, elnyelje azt az élet. Hogy diadalt
arasson a halál fölött az élet*
2 Kor. 5,5 Aki pedig minket erre el, és felkészített, az Isten az, aki a Szellem
zálogát** is adta minékünk eljegyzési ajándékul***
*Már Ezékiás így
panaszkodik a földi sátor levetése miatt: „Ezékiásnak,
Júda királyának följegyzése, mikor megbetegedett, és betegségéből fölgyógyult.
Én azt mondám: hát napjaimnak nyugalmában kell alászállanom a sír kapuihoz?
(Más fordítás: Már azt gondoltam, hogy életem delén
kell elmennem a holtak hazájának kapuiba), megfosztva
többi éveimtől!
Mondám: nem látom többé az Urat, az Urat az élők földében, nem szemlélek, nem láthatok embert többé a megszünés lakói közt. Porsátorom lerontatik, hajlékomat lebontják, mint a pásztorok sátrát, és elmegy tőlem, mint a pásztor hajléka,
mert megfosztanak tőle! Összetekeri
életemet, mint takács a vásznat, hiszen
levágott a fonalról engem, elvágta
életem fonalát. Reggeltől estig
végzesz velem!” (Ésa. 38,9-12)
Péter
apostol így inti a mindenkori keresztényeket: „Méltónak vélem, és helyesnek
tartom pedig, amíg ebben a földi porsátorban vagyok, hogy emlékeztetés által ébresztgesselek titeket;
Mint aki tudom, hogy hamar leteszem porsátoromat,
amiképpen a mi Urunk Jézus Krisztus is megjelentette nékem. De igyekezni fogok
azon, hogy ti az én távozásom, elköltözésem után is mindenkor megemlékezhessetek ezekről. Mert nem mesterkélt
meséket követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és
eljövetelét, megjelenését. Hanem mint
akik szemtanúi, és szemlélői voltunk az ő nagyságának az Ő isteni fenségének” (2
Pét. 1,13-16)
Jób így panaszkodik Istennek:
„Napjaim gyorsabbak voltak a takács vetélőjénél, és most reménység nélkül múlnak, és tűnnek el. Gondold meg, és emlékezzél, hogy az én
életem csak egy lehelet, csak szellő, és
az én szemem nem lát többé jót. Nem lát és nem pillant meg engem szem, amely rám néz; te felém
fordítod, és rám veted szemed, de már
nem vagyok! A felhő eltűnik és elmegy, elszáll,
így aki leszáll a sírba, a holtak hazájába, nem jő fel, és nem jön vissza
többé” (Jób. 7,6-9)
„Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának,
elszaladnak, nem láttak semmi jót. Ellebbentek, elsuhantak, mint a gyorsan
járó hajók, miként zsákmányára lecsapó keselyű” (Jób. 9,25-26)
Jákób megvallása a földi
életről: „És monda a Fáraó Jákóbnak: Hány
esztendős vagy? Monda pedig Jákób a Fáraónak: Az én bujdosásom, az én
idegenként, jövevényként való életem / tartózkodásom esztendeinek
napjai százharminc esztendő. Kevesek és nyomorúságosak voltak az én életem
esztendeinek napjai, életem rövid volt, tele rossz napokkal, és nem érték el az én atyáim élete
esztendeinek napjait, ameddig ők bujdostak, az ő idegenként, jövevényként való életük
/ tartózkodásuk idejét” (1 Móz. 47,8-9).
**Zálog: (arrabón): foglaló, előleg,
biztosíték; Az Újszövetségben csak átvitt értelemben van, vagyis általában
olyan valóságot jelöl, amely részben „kezünkben” van, egyúttal azonban még csak
része az egésznek; így „garanciája” is annak, hogy megkapjuk azt az egészet, amelynek
ez a valóság a része. Egy eljegyzési ajándék - zálog, azaz a vásárláshoz
szükséges pénz vagy vagyon egy része, amelyet előlegbe adnak, mint a hátralévő
összeg biztosítékát.
***És így folytatja
az apostol: „Aki el is pecsételt minket,
aki pecsétjével megjelölt, és el is
jegyzett minket. Aki a tulajdonjog jelét helyezte el rajtunk, és felruházott
mennyei erővel is, és a Szellemnek
zálogát eljegyzési ajándékul adta” (2 Kor. 1,22)
Ő bizonysága a mi
származásunknak, és védelme személyünknek:
„Ez a Szellem bizonyságot tesz
a mi szellemünkkel együtt, és a mi szellemünkben, hogy Isten született gyermekei vagyunk” (Róm. 8,16)
Ő bizonysága megváltásunknak,
záloga örökségünknek: „Aki záloga, foglalója
a mi örökségünknek, Isten
tulajdon népének megváltatására, vagyis arra,
hogy teljesen megváltva az övéi legyünk, az Ő dicsőségének magasztalására.
[Más
fordítás: És feladata az Istennek megtartott nép megváltása és ezzel az
Isten dicsőségének magasztalása, míg
a teljes szabadságba behelyeztettetünk az ö dicsőségének dicséretére]”
(Eféz. 1,14).
2 Kor. 5,6 Azért mivelhogy mindenkor bízunk, és tudjuk, hogy e testben (szómati): lényünkben,
ebben a személyben lakván, távol
vagyunk*vagyis távol lakunk az Úrtól. [Más fordítások: „Ezért
tölt el a bizalom minket, s nem feledkezünk meg róla, hogy míg e testben, ebben
a valónkban vándorként élünk,
jövevényekként vagyunk, és távol járunk az Úrtól” [Más: „Mivel
tehát mindenkor bizakodunk és tudjuk, hogy amikor a testben, vagyis ebben a
személyünkben otthon vagyunk, az Úrtól elszakítva, idegenben vagyunk]**
*Távol vagyunk (ekdémeó): 1) kivándorol. 2) idegenben, száműzetésben,
hazájától távol él. Elhagyja hazáját, távozik népe köréből; idegenbe megy;
idegenben él.
**Dávid megvallása: „Mert mi csak
jövevények vagyunk te előtted és zsellérek, amint a mi atyáink is egyenként,
és mint minden ősünk; a mi életünk napjai olyanok e földön, mint
az árnyék, melyben állandóság nincsen” (1
Krón. 29,15)
De kérlek: „Halld meg Uram az én könyörgésemet, az én
imádságomat, figyelmezzél segélykiáltásomra,
könnyhullatásomra, és könnyeim láttán
ne vesztegelj, és ne légy néma; mert én jövevény vagyok te nálad, zsellér, mint minden én ősöm” (Zsolt. 39,13)
Péter
apostol így figyelmezteti a megváltottakat: „Péter,
Jézus Krisztusnak apostola, a Pontusban. Galáciában, Kappadócziában, Ázsiában
és Bithiniában elszéledt, és szétszóródott
jövevényeknek, vagyis idegenekenek, azaz akik rövid ideig,
átmenetileg idegen helyen tartózkodnak, tehát olyanok, akiknek nem otthona a
világ. És ha Atyának hívjátok őt, aki
személyválogatás nélkül, és elfogulatlanul
válogat ki, kinek-kinek cselekedete,
tevékenysége, munkássága szerint, szent félelemmel töltsétek a
ti jövevénységtek a ti vándorlásotok,
zsellérségetek idejét. Tudván, hogy nem veszendő holmin, nem romlandó, múlandó, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt
hiábavaló, értéktelen, és üres életetekből, életmódotokból. Hanem drága véren, mint hibátlan és
szeplőtlen, be nem szennyezett, mocsoktalan bárányén, a Krisztusén. Tehát: Szeretteim,
kérlek titeket, mint jövevényeket és
idegeneket, mint zarándokokat,
vándorokat, hontalanokat, tartóztassátok
meg magatokat, vagyis tartózkodjatok a
hústesti kívánságoktól, és vágyaktól,
amelyek az életetek ellen
vitézkednek, és küzdenek, amelyek hadat viselnek életetek ellen)” (1Pét 1,1.17-19.és 2,11).
2 Kor. 5,7 Mert hitben járunk, szó szerint: hitben járunk-kelünk, forgolódunk,
életmódot folytatunk, és nem látásban, nem
fizikai érzékelésben, vagy szemlélésben,
mert a szemlélet még nem osztályrészünk*
*Azért: „Mert most még ugyanis tükör által homályosan látunk - Itt a mondat: tükörből nézünk mindent, és a kép nem
tiszta, vagy nem fejthető meg jól, homályos marad. - Akkor pedig színről-színre,
azaz szemtől szembe. Most rész szerint van bennem az ismeret,
most még csak töredékes a tudásom, akkor pedig úgy ismerek majd, amint
én is megismertettem, ahogy énrám
ismert az Isten” (1 Kor. 13,12)
De már: „Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk,csak még nem lett
nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy amikor ez nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk
Őhozzá; mert meg fogjuk őt látni, amint van, vagyis olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában” (1 Ján. 3,2).
2 Kor. 5,8 Bizodalmunk pedig van, azért inkább szeretnénk kiköltözni e testből (szómato): a földi élet megjelenési
formájából, és elköltözni az Úrhoz.
[Más fordítás: Ám
bizalom tölt el bennünket, így jobban szeretnénk megválni a testtől (szómato), vagyis a földi élet
megjelenési formájától és hazaérkezni
az Úrhoz]*
*És így folytatja
az apostol: „Mert szorongattatom, és vívódom,
gyötrődök e kettő között, kívánva, és
vágyva vágyok elköltözni, vagyis hazatérni, és a Krisztussal lenni, Vele
létezni; mert ez sokkal inkább jobb.
[Más
fordítás: Mind a kettő vonz: Szeretnék elköltözni, és megszabadulni,
hogy Krisztussal egyesüljek, mert ez mindennél jobb volna]” (Fil.
1,23).
2 Kor. 5,9 Azért igyekezünk is kedvében
járni, és neki tetszeni, hogy akár otthon lakunk, és közel vagyunk hozzá, vagy nála vagyunk,
akár elköltözünk, vagyis távol járunk,
és élünk Tőle, néki kedvesek legyünk*
*És így folytatódik
a kijelentés: „Meggondolván ítéljétek meg
tehát, mi legyen kedves az Úrnak” (Eféz. 5,10)
„És ne szabjátok
magatokat, ne igazodjatok, ne legyetek hasonlóvá, ne alkalmazkodjatok, és ne
idomuljatok e világhoz, ehhez a létkorszakhoz. Hanem változzatok el, formáljátok át, változtassátok meg magatokat
a ti elméteknek a ti értelmetek, gondolkodásotok, megértésetek, vélekedésetek, a
szellemetek belső, értelmes felfogóképességének megújulása által, vagyis gondolkodásmódotok megújításával
alakuljatok át úgy, hogy
megvizsgáljátok, és felismerjétek,
megítélhessétek, megválasszátok, és azt próbálgassátok mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata. Mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a
tökéletes; ami neki tetsző” (Róm. 12,2)
„Éppen azért:
ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata” (Ef. 5,17).
2 Kor. 5,10 Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk, és leplezetlenül kell odaállnunk, és láthatókká kell lennünk a Krisztus ítélőszéke, azaz díjkiosztó emelvénye előtt, hogy kiki
megjutalmaztassék a szerint, amiket e testben (szómato): lényében, személyében cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt,
vagyis rosszat, romlott, züllött, gyalázatos, káros, ártalmas, értéktelen,
hitvány dolgot*
*Mert Isten: „Mivelhogy
rendelt egy napot, melyen megítéli, azaz
helyrehozza a helytelent majd a föld
kerekségén az egész emberiségben, igazságban,
azaz jogosság és igazságosságban egy
férfiú által, kit arra rendelt, akit
erre kiválasztott; bizonyságot tévén mindenkinek, az által, hogy feltámasztá őt
halottaiból, a halálból” (Csel. 17,31)
És Ő: „Tettei szerint fizet az embernek: mindenki azt találja, amit keresett”
(Jób. 34,11)
„Mert minden cselekedetet az Isten ítéletre előhoz,
minden titkos dologgal, akár jó, akár gonosz legyen az” (Préd. 12,16)
Ezért figyelmeztet az
apostol: „Te pedig miért kárhoztatod,
azaz ítéled el a te atyádfiát, a te testvéredet, avagy te is
miért veted meg, és nézed le, állítod
semminek a te atyádfiát, a testvéredet, vagy embertársadat? Hiszen
mindnyájan oda állunk majd a Krisztus ítélőszéke, azaz díjkiosztó emelvénye, trónja elé”
(Róm.
14,10)
Mert:
„Ő megparancsolta nékünk, hogy hirdessük
a népnek, és tegyünk bizonyságot arról,
hogy Ő az Istentől rendelt bírája élőknek
és holtaknak. Erről, vagyis Róla a próféták mind bizonyságot tesznek, hogy
bűneinek bocsánatát veszi, az ő neve
által mindenki, aki hiszen Őbenne” (Csel. 10,42-43)
Ezért:
„Kérve kérlek az Isten, a Krisztus Jézus színe előtt, aki ítélni fog élőket és holtakat az ő
eljövetelekor és az ő országában. Hirdesd az igét, állj elő vele alkalmatos, és
alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts,
biztass, bátoríts teljes béketűréssel,
türelemmel és tanítással” (2 Tim.
4,1-2)
„Mindentől, ami gonosznak látszik, őrizkedjetek, a gonosz minden
fajtájától tartózkodjatok! Maga pedig
a békességnek Istene szenteljen meg titeket mindenestől, teljes egészében, és a ti egész valótok (pneuma): szellemetek, mind életetek, mind testetek, vagyis (szóma): egész személyetek feddhetetlenül,
és teljes épségben őriztessék meg a mi Urunk Jézus Krisztus
eljövetelére, az Ő látogatására” (1 Thess. 5,22-23)
Az is kijelentést nyer, hogy
a hit és a szeretet cselekedetei alapján történik a megítélés: „Titeket pedig gyarapítson az Úr, gazdagítson
és tegyen bőségesekké az egymás iránt
és mindenki iránt való szeretetben, amilyenek vagyunk mi is ti irántatok, és
ahogyan mi is szeretünk titeket. Hogy erősekké tegye a ti szíveteket,
feddhetetlenekké a szentségben, a
szent életben, a mi Istenünk és
Atyánk színe előtt, amikor eljő a mi Urunk Jézus Krisztus minden ő szenteivel
egyetemben” (1 Thess. 3,12-13)
„Mert Krisztus Jézusban csak a szeretet által
munkálkodó hit számít” (Gal. 5,6).
2 Kor. 5,11 Ismervén tehát az Úrnak félelmét, az Igét hirdetjük, és embereket
térítünk. Isten előtt pedig nyilván vagyunk, teljesen át vagyunk világítva, és nyíltan állunk. remélem azonban, hogy
a ti lelkiismeretetek, vagyis szellemi-önismeretetek előtt is nyilván
vagyunk, és nyíltan állunk.
[Más fordítás: Mivel
az Úr félelme átjár bennünket, igyekszünk meggyőzni, és megnyerni az
embereket, hiszen az Isten ismer minket, és remélem, hogy a ti lelkiismeretetek
előtt is tisztán állunk]*
*Az apostol így
figyelmezteti, és buzdítja a mindenkori hívőket: „Bölcsen viseljétek magatokat a kívül
valók irányában, a jó alkalmatosságot áron is megváltván, és a kedvező
alkalmakat jól használjátok fel” (Kol. 4,5)
És: „Meglássátok
annakokáért, és jól vigyázzatok, hogy mimódon okkal járjatok, és hogy hogyan éltek, ne esztelenül, nem mint bolondok, hanem mint bölcsek: Áron is megvegyétek az alkalmatosságot, kihasználva
az alkalmas időt, mert az idők, és
napok gonoszok” (Eféz. 5,15-16)
És aki hirdeti az Igét: „Szükséges, hogy a kívülállóknak is jó
véleményük legyen róla, nehogy
gyalázatba és az ördög csapdájába essék”
(1Tim. 3,7).
2 Kor. 5,12 Mert nem ajánljuk ismét magunkat néktek, hanem lehetőséget, és alkalmat adunk tinéktek a velünk való
dicsekedésre, hogy legyen mit felelnetek a színből és nem szívből dicsekedőknek
[Más fordítás: Hogy
legyen mit felelnetek azoknak, akik azzal dicsekednek, ami csak látszat, és nem
azzal, ami a szívben van, akik külső megjelenéssel dicsekednek és nem szívvel,
akik dicsőségüket a látszatban keresik és nem a szívük igazságában]*
*Ezek azok: Akik hústesti
értelemben akarnak tetszést aratni…” (Gal.
6,12)
Hát: „Elkezdjük-e
ismét ajánlgatni magunkat? Vagy talán rászorulunk, vagy szükségünk van, mint némelyeknek, ajánló levelekre hozzátok, avagy
tőletek?” (2 Kor. 3,1)
„Mert nem merjük magunkat azokhoz számítani vagy
hasonlítani, akik önmagukat ajánlják. De ezek nem veszik észre, hogy magukhoz
mérik, és magukhoz hasonlítják önmagukat”
(2 Kor. 10,12).
2 Kor. 5,13 Ha azért bolondok vagyunk, vagyis ha önkívületbe, extázisba
kerülünk, ha elragadtatunk, és
magunkon kívül vagyunk, Istenért van
ez. Ha eszesek vagyunk, ha a józanésznek megfelelően járunk el, ha mérsékeljük magunkat, és önuralmat tanúsítunk, értetek van az, és nektek tárulunk fel.
2 Kor. 5,14 Mert a Krisztusnak szerelme, azaz Isten szeretete szorongat, és ösztönöz minket*
*„Aki adta önmagát váltságul mindenekért, mint
tanúbizonyság a maga idejében” (1 Tim. 2,6).
2 Kor. 5,15 Úgy vélekedvén, és arra a
meggyőződésre jutva, hogy ha egy meghalt mindenkiért, tehát mindazok
meghaltak, azaz következőleg mindenki
meghalt; és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, ezután ne
maguknak éljenek, hanem annak, aki érettük meghalt és feltámasztatott*
*„Aki meghalt
érettünk, hogy akár ébren vagyunk, akár aluszunk, vagyis akár élünk, akár meghaltunk, együtt éljünk ő vele” (1 Thess. 5,10)
„Hogy többé ne embereknek
kívánságai, ne emberi vágyak, szenvedélyek, hanem Isten akarata szerint, Isten akaratának megfelelően, és az Ő akaratától, elhatározásától és szándékától ösztönözve
éljétek a hústestben hátralevő időt” (1Pét 4,2)
„Mert ha élünk, az Úrnak élünk; ha meghalunk is, az Úrnak halunk meg. Azért akár éljünk, akár
haljunk, az Úréi vagyunk. Mert azért halt meg és támadott fel, és kelt életre és lett élővé Krisztus, hogy
mind holtakon mind élőkön uralkodjék, azaz hogy halottnak, élőnek ura legyen” (Róm.
14,8-9).
2 Kor. 5,16 Azért mi ezen túl senkit sem ismerünk hústest szerint; sőt ha ismertük is
Krisztust hústest szerint, vagyis ha
azelőtt emberileg ismertük is, de mostmár többé nem úgy ismerjük.
2 Kor. 5,17 Azért ha valaki, azaz mindenki,
aki Krisztusban van, új ismeretlen, szokatlan, meglepő teremtés, az új teremtmény; a régiek, vagyis az
eredeti, kezdeti, ősi elmúltak, a régi
megszűnt, tovatűnt, ímé, újjá lett minden, és valami új valósult meg, új jött létre, új állt elő*
*A kijelentés így
hangzik: És monda az, aki a királyiszéken, a trónuson ül vala: Ímé mindent újjá teszek, mindent újjáteremtek. És monda nékem: Írd meg, mert e beszédek
hívek, megbízhatók, és igazak” (Jel. 21,5)
Hogy: „A nép, amelyet magamnak alkoték, amelyet magamnak formáltam, hirdesse
dicséretemet” (Ésa. 43,21)
„Tudjátok meg, hogy az Úr az
Isten; Ő alkotott minket és nem magunk; Az övéi
vagyunk, az ő népe és az ő legelőinek
juhai, az Ő nyája vagyunk” (Zsolt.
100,3)
„Mert az Ő alkotása az Ő remekművei vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus
Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban
járjunk, és azok szerint éljünk” (Eféz.
2,10)
„Aki önmagát adta mi
érettünk, hogy megváltson minket minden hamisságtól, és minden gonoszságtól, és tisztítson önmagának kiváltképpen való népet a maga népévé, jó cselekedetekre törekvőt” (Tit.
2,14)
Az
Úr Jézus kijelentése így hangzik: „…
Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Szellemtől, nem
mehet be az Isten országába. Ami hústesttől
született, hústest az; és a mi
Szellemtől született, szellem az. Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség
néktek újonnan születnetek” (Ján. 3,5-7).
Olyanokká: „Akik nem vérből, sem a hústestnek
akaratából, vágyából, ösztönéből,
sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istenből születtek” (Ján. 1,13)
És
aki már újonnan – vagyis a Szent Szellemtől, és Isten Igéje által – született,
az ilyen megvallást tesz: „Áldott, és
imádni való az Isten, a mi Urunk
Jézus Krisztusnak Atyja, aki az ő nagy irgalmassága, könyörületessége, gyengéd, szerető irgalma szerint újonnan szült minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által” (1Pét 1,3)
Hiszen: „Az ő akarata szült minket az igazságnak igéje által, hogy az ő
teremtményeinek valami zsengéje legyünk” (Jak.
1,18)
Az újjászülő beszéd pedig: „…az igazság beszéde, mely az Evangélium” (Kol.
1,5)
És ti: „…nem
romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó
igéje által” (1Pt. 1,23)
Aki: „nem az általunk
véghezvitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmából üdvözített minket
újjászülő és megújító fürdője a Szent Szellem által” (Tit. 3,5)
„Ezek által kaptuk meg
azokat az ígéreteket, amelyek nekünk drágák, sőt a legnagyobbak: hogy általuk
isteni természet részeseivé legyetek…” (2 Pét. 1,4)
Így valósult meg a prófécia,
amely az új teremtésnek figyelmeztetés is: „Ne a régi dolgokat emlegessétek,
ne a múltakon tűnődjetek! Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni, majd
megtudjátok…” (Ésa. 43,18-19)
„Mert ímé, új egeket és új
földet teremtek, és a régiek ingyen sem említtetnek, és a régire nem is emlékeznek, még
csak észbe sem jutnak” (Ésa. 65,17).
2 Kor. 5,18 Mindez pedig Istentől van, ezt Ő
viszi végbe, és mindez Őbelőle támadt, aki minket önmagával
megbékéltetett a Jézus Krisztuson (dia): keresztül, azaz akit Krisztus kiengesztelt irántunk,
és aki nékünk adta a békéltetés szolgálatát, és aki minket a kiengesztelés szolgálatával megbízott*
*Mert Isten úgy
határozott: „… hogy Őáltala békéltessen meg, és engeszteljen ki mindent, vagyis a mindenséget Magával, békességet szerezvén az Ő keresztjének, kínkarójának,
a kínoszlopon kiontott vére
által; Őáltala mindent, ami csak van, akár a földön, akár a mennyekben” (Kol. 1,20)
Az apostolok azt az örömhírt
hirdetik, hogy ezt úgy tette meg Isten, hogy Isten: Az ellenségeskedést kiküszöbölte az Ő saját hústestében, a parancsolatoknak tételekben való törvényét eltörölvén,
megszüntetvén, érvénytelenné tette, hatályon kívül helyezte azért, hogy ama kettőt egy új emberré teremtse
Őmagában, békességet szerezvén, békességszerzővé
tegye. „És hogy megbékéltesse, azaz kiengesztelje az Istennel mind a kettőt, egy testben (szóma) személyben a keresztfa, azaz a kínkaró, kínoszlop által,
megölvén, elpusztítván ezen az ellenségeskedést. És eljövén örömhírként békességet
hirdetett néktek, a távol valóknak és a közel
valóknak. Mert
Őáltala van menetelünk, és szabad
utunk mindkettőnknek egy Szellemben
az Atyához” (Eféz. 2,15-17).
„Ezért Isten ingyen, ajándékképpen igazítja meg őket,
miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által.
[Más
fordítás: Megigazulásukat azonban ingyen, az ő kegyelméből kapják a
Krisztus Jézus kifizette váltság általi szabadítás révén, amelyet a Krisztus
Jézus megváltó munkája fordított felénk].
Mert az Isten őt eleve elrendelte, és oda adta
engesztelő véres áldozatul, - fedélnek, mint előkép. Ő a frigyláda fedele a
Templomban, vagyis az irgalom helye, a kiengesztelés - Azoknak, akik az ő
vérében hisznek, hogy igazságát, és az Ő igazságosságát, az Ő igazzá tételét
megmutassa nekünk, nyilvánvaló jelül, bizonyítékként. Isten ugyanis az
előbb, a korábban elkövetett bűnöket végtelen türelmében elnézte, elengedte, és
megbocsátotta” (Róm. 3,24-25)
„Mert Ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért, a mi céltévesztésünkért;
de nemcsak a mienkért, hanem az egész
világért is” (1 Ján. 2,2)
És: „Mert ha, mikor ellenségei voltunk, megbékéltünk Istennel, azaz megbékéltetett
minket önmagával az ő Fiának halála által, sokkal inkább
megtartatunk az ő élete által minekutána megbékéltünk vele. [Más fordítás: akkor
mennyivel inkább üdvözíteni fog a Belőle belénk ömlő élet révén]” (Róm.
5,10)
„Ez a szeretet, és nem az,
ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a
Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért, azaz céltévesztésünkért” (1 Ján. 4,10).
2 Kor. 5,19 Minthogy az Isten volt az, aki Krisztusban megbékéltette önmagával a
világot. Nem tulajdonítván nékik az ő bűneiket, és reánk bízta a békéltetésnek
igéjét.
[Más fordítás: Isten
volt a Krisztusban, amikor a világot magával kiengesztelte, nem számítva fel nekik az eleséseket, a
hibás lépéseket, botlásokat,
baklövéseket, melléfogásokat, törvényszegéseket,
sőt belénk helyezte a kibékítés, a kiengesztelődés (logoszát),
igéjét]*
*A nemzetbeliekhez
így szól a Szent Szellem: „Titeket is, kik hajdan elidegenültek, ezért idegenek, és ellenségek valátok, vagyis ellenséges gondolkozásúak, és érzületűek
voltatok gonosz
cselekedetekben, haszontalan, káros tetteitekben gyönyörködő
értelmetek miatt, most mégis megbékéltetett, és most nektek is
megszerezte a kiengesztelődést” (Kol. 1,21).
2 Kor. 5,20 Krisztusért járván tehát követségben, mintha Isten kérne, és bátorítana benneteket mi általunk: Krisztusért,
a Krisztus nevében kérünk,
béküljetek meg, engesztelődjetek ki
az Istennel*
*És így folytatja
az apostol: „Amelyért követséget viselek láncok között, még a bilincsben is; hogy
bátran szóljak arról, amiképpen kell szólanom, és hogy bátorságom legyen azt
úgy hirdetni, ahogyan kell” (Eféz. 6,20).
2 Kor. 5,21 Mert azt, aki bűnt, azaz céltévesztést
nem ismert, bűnné azaz céltévesztéssé
tette értünk, azért, hogy mi Isten igazsága legyünk Őbenne. Hogy általa megigazultak legyünk Istenben*
*Péter apostol bizonyságtétele szerint, Őt: „Aki bűnt nem cselekedett, és követett
el, aki nem vétette el a célt, sem
a szájában álnokság nem találtatott. Akinek csalárdságot, hamis szót nem találtak szájában. Aki szidalmaztatván,
becsmérelve, ócsárolva, gyalázva nem szidalmazott, és a szidalmat nem viszonozta. Aki mikor gyalázták, gyalázást vissza nem
mondott, szenvedvén nem
fenyegetőzött. Hanem hagyta az igazságosan ítélőre, és átadta ügyét az
igazságosan ítélőnek. Aki a mi
bűneinket, azaz a mi céltévesztésünket
maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván, a céltévesztésre ne legyünk kaphatók,
és megigazult életet éljünk. Akinek sebeivel gyógyultatok meg, akinek véres zúzódásai gyógyítottak meg titeket, teljessé, éppé téve, igen
az ő sajgó sebei által gyógyultatok meg”
(1Pét 2:22-24)
Ézsaiás így prófétál Róla: „A fogságból és ítéletből ragadtatott el, vagyis fogság és ítélet nélkül hurcolták el. És kortársainál ki gondolt arra, és ki törődött azzal, hogy kivágatott az élők földéből, hogy amikor kiirtják a földön élők közül, népem bűnéért, vagyis
törvénysértéséért, lőn rajta vereség,
hogy népe törvényszegése miatt éri a
büntetés?! És a gonoszok közt adtak
sírt néki, és a gazdagok mellé jutott kínos halál után: pedig nem cselekedett
hamisságot, és nem követett el gonoszságot, és álnokság sem találtatott szájában, és nem beszélt álnokul” (Ésa. 53,8-9)
És tette ezt Isten azért: „Mert ami a törvénynek lehetetlen vala, mivel a törvény a maga részéről
tehetetlenséget mutatott, mivelhogy
erőtlen vala a hústest miatt, amelyet a hústest gyengévé tett. Az Isten azt megtette az ő saját Fiát elbocsátván, és elküldvén
bűn, azaz a céltévesztés hústestének
hasonlatosságában, hasonmásában, és a bűnért, vagyis a céltévesztés miatt.
Kárhoztatá, azaz elítélte a bűnt, azaz a céltévesztést a hústestben” (Róm. 8,3)
És tette ezt azért, hogy az
embert kiszabadítsa az ördög hatalmából: „Mivel tehát a gyermekek hústestből
és vérből valók, ő is hasonlatosképpen részese lett azoknak, hogy a halál által
működésképtelenné tegye azt,
akinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt, És megszabadítsa azokat,
akik a haláltól való félelem miatt teljes életükben rabok valának” (Zsid. 2,14-15)
„Krisztus váltott meg minket, és kivásárolt bennünket, váltságdíj ellenében felszabadított a törvény átka alól,
átokká, vagyis az átok hordozójává
levén, és átok alá került érettünk;
mert meg van írva: Átkozott minden, aki szárazfán függ. Hogy az Ábrahám
áldása Krisztus Jézusban legyen a pogányokon, szálljon a nemzetekre, hogy
a Szellem ígéretét elnyerjük, és
befogadjuk hit által, és a
hiten keresztül” (Gal. 3,13-14)
„Őbenne
van a mi váltságunk az Ő vére által, a bűnöknek, azaz a céltévesztésünknek bocsánata, elengedése, és eltörlése, az Ő kegyelmének gazdagsága szerint” (Eféz. 1,7)
„hogy
a törvény alatt levőket megváltsa, hogy Isten fiaivá legyünk” (Gal.
4,5)
Így váltunk szabaddá: „Mert a Jézus
Krisztusban való élet Szellemének törvénye megszabadított engem a bűn és a
halál törvényétől” (Róm. 8,2)
