Bővített Biblia

2 Kor. 2,1 Azt tettem pedig fel, és úgy döntöttem magamban, hogy nem megyek közétek ismét szomorúsággal, és a ti szomorúságotokra^*

*Az apostol ezt kérdezi a Korinthusban élő hívőktől: „Mit akartok? Vesszővel menjek-é hozzátok, avagy szeretettel és szelídségnek szellemével?” (1 Kor. 4,21)

2 Kor. 2,2 Mert ha én megszomorítlak titeket, ugyan ki az, aki megvidámít aki megörvendeztet, földerít, fölvidít engem, hacsak az nem, akit én megszomorítok?

2 Kor. 2,3 És azért írtam néktek éppen azt a levelet is, hogy mikor oda megyek, és megérkezem, meg ne szomoríttassam azok miatt, és szomorúság ne érjen azok részéről, akiknek örülnöm kellene. Meg lévén győződve mindenitek felől, hogy az én örömöm mindnyájatoké^*

*Mert: „...félek, hogy amikor megérkezem, nem olyanoknak talállak titeket, mint szeretnélek, és ti is olyannak találtok engem, amilyennek nem szeretnétek. Félek, hogy viszálykodás, irigység, harag, önzés, rágalmazás, vádaskodás, felfuvalkodás, pártoskodás lesz közöttetek, úgyhogy amikor odamegyek, ismét megaláz engem az én Istenem nálatok, és megsiratok sokakat azok közül, akik korábban vétkeztek, és nem tértek meg abból a tisztátalanságból, paráznaságból és kicsapongásból, amelyet elkövettek” (2 Kor. 12,20-21)

„Azért írom ezeket távollétemben, hogy ottlétemkor ne kelljen keményen bánnom veletek a szerint a hatalom szerint, amelyet az Úr nekem építésre, és nem rombolásra adott” (2Kor. 13,10).

2 Kor. 2,4 Mert sok szorongás, gyötrődés, és szívbeli háborgás, és aggodalom között írtam néktek, sok könnyhullatással, és szorongó szívvel, nagy aggodalmak és sűrű könnyek között, nem hogy megszomoríttassatok nem azért, hogy szomorúságot okozzak nektek, hanem hogy megismerjétek azt az Isten szerinti szeretetet, amellyel kiváltképpen irántatok viseltetem, és amely bennem különösen nagy irántatok.

2 Kor. 2,5 Ha pedig valaki megszomorított, nem engem szomorított meg, hanem részben, hogy azt ne terheljem, titeket mindnyájatokat^*

*Amivel megszomorította valaki az apostolt, arról így ír: „Mindenfelé az a hír járja, hogy paráznaság van közöttetek, mégpedig olyan, amilyen még a pogányok között sem fordul elő; hogy tudniillik valaki apjának feleségével él” (1Kor. 5,1)

Pedig ő már írt erről: „Mert nem írtunk nektek mást, mint amit olvastok és meg is értetek, sőt remélem, hogy teljesen meg fogtok érteni” (2Kor. 1,13).

És amit megírt, az nem más, mint Isten kijelentett útmutatása: „… ne régi kovásszal, ne a régi romlott természettel ünnepeljünk, sem rosszaságnak, gonoszságnak, romlottságnak kovászával, hanem tisztaságnak, egyeneslelkűségnek, őszinteségnek, nyíltszívűségnek és igazságnak, vagyis a valóságnak, Isten Igéjének kovásztalanságában” (1 Kor. 5,8)

Mert: „Egy kevés kovász az egész tésztát megkeleszti” (Gal. 5,9)

2 Kor. 2,6 Elég az ilyennek a többség részéről való ilyen megbüntetése, és az a korholás, dorgálás, mely a többség részéről érte.

2 Kor. 2,7 Annyira, hogy éppen ellenkezőleg; ti inkább kedvességből, őszintén bocsássatok meg néki és hívjátok magatok mellé, ültessétek le egy bensőséges, bizalmas beszélgetésre. Beszéljetek a lelkére, és imádkozzatok vele és érte, hogy valamiképpen a felettébb való, a nagyon mély bánat meg ne eméssze. Hogy a keserűségbe el ne merüljön, bele ne pusztuljon, el ne nyelje az ilyet. És nagy szomorúságában nehogy teljesen kétségbe essék^*

*Újra és újra figyelmeztet az apostolon keresztül a Szent Szellem: „Testvéreim, ha valakit tetten is érnek valamilyen bűnben, ti, akik szellemi emberek vagytok, igazítsátok helyre az ilyet szelíd szellemmel. De azért vigyázz magadra, hogy kísértésbe ne essél” (Gal. 6,1)

Mert: "Testvéreim, ha valaki közöttetek eltévelyedik az igazságtól, és megtéríti valaki, tudja meg, hogy aki megtérített egy bűnöst a tévelygés útjáról, megmenti annak életét a haláltól, és sok bűnt elfedez” (Jak. 5,19-20)

Ezért „Öltsetek tehát magatokra - mint Isten választottai, szentek és szeretettek - könyörületes szívet, jóságot, alázatot, szelídséget, türelmet. Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen: ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is” (Kol. 3,12-13)

És „...legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban” (Ef. 4,32)

És a legfontosabb, hogy: „Mindenekelőtt az egymás iránti szeretet legyen kitartó bennetek, mert a szeretet sok bűnt elfedez” (1Pt. 4,8).

2 Kor. 2,8 Azért kérlek, és buzdítalak tehát titeket, hogy határozzátok el magatokat szeretetre és tanúsítsatok szeretetet iránta, és bizonyítsátok az iránta való szereteteket^*

*Az intés is csak szeretetben történhet: „Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!” (1 Kor. 16,14)

És hogy milyen az a szeretet, amelyben inteni lehet, arról így tesz bizonyságot Isten Igéje: „A szeretet türelmes, jóságos... Nem viselkedik bántóan... nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr” (1Kor. 13,4-5.7).

2 Kor. 2,9 Mert azért írtam is, hogy bizonyosan megtudjam felőletek, ha mindenben engedelmesek vagytok-é? Evégett írtam is, hadd ismerjem meg abban kipróbált voltotokat, hogy mindenben szófogadók vagytok-e?

2 Kor. 2,10 Akinek pedig megbocsátotok valamit, én is: mert ha én is megbocsátottam valamit, ha valakinek megbocsátottam, tiérettetek cselekedtem Krisztus színe, és orcája előtt. Sőt Krisztus személyében már el is engedtem neki kedvetekért, ha egyáltalában volt még mit elengednem^*

*Úgy kell megbocsátani, ahogy erre példát adott az Úr: „Monda pedig az Úr: Simon! Simon! ímé a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát; De én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited: te azért idővel megtérvén, a te atyádfiait erősítsed” „És néked adom a mennyek országának kulcsait; és amit megkötsz a földön, a mennyekben is kötve lészen; és amit megoldasz a földön, a mennyekben is oldva lészen” (Luk. 22,31-32; Mát. 16,19)

De ezt csak az teheti, aki „vette” a Szent Szellemet: „És mikor ezt mondta, rájuk lehelle, és monda nékik: Vegyetek Szent Szellemet: „Akiknek megbocsátjátok a bűneit, azok bocsánatot nyernek, akikéit pedig megtartjátok, azoknak a bűnei megmaradnak” Mert: „...amit megköttök a földön, kötve lesz a mennyben is. Amit pedig feloldotok a földön, oldva lesz a mennyben is.” És mindez azért lesz meg, mert: „...ha közületek ketten egyetértenek a földön mindabban, amit kérnek, azt mind megadja nekik az én mennyei Atyám. Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük” „Ezért mondom nektek: higgyétek, hogy mindazt, amiért imádkoztok, és amit kértek, megkapjátok, és meg is adatik nektek. És amikor megálltok imádkozni, bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa nektek vétkeiteket. Ha pedig ti nem bocsátotok meg, mennyei Atyátok sem bocsátja meg vétkeiteket” (Ján. 20,22-23; Mát. 18,18-20; Márk. 11,24-26)

2 Kor. 2,11 hogy meg ne csaljon, be ne hálózzon, rá ne szedjen minket, és túl ne járjon az eszünkön a sátán, és hogy a sátántól el ne foglaltassunk, és hogy még nagyobb nyeresége ne legyen belőlünk. Mert jól ismerjük és tudjuk az ő szándékait, az ő mesterkedéseit, fondorkodásait, törekvéseit^*

*A sátán gondolatait, és célját így mutatja be Isten Igéje: „Holott te ezt mondád szívedben: Az égbe megyek fel, az Isten csillagai fölé helyezem ülőszékemet, és lakom a gyülekezet hegyén messze északon. Felibük hágok a magas felhőknek, és hasonló leszek a Magasságoshoz” (Ésa. 14,13-14)

Ezt tudva int a Szent Szellem: „Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szertejár, keresvén, kit elnyeljen: Akinek álljatok ellen, erősek lévén a hitben...” És: „Végezetre, atyámfiai, legyetek erősek az Úrban, és az ő hatalmas erejében. Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával, mesterkedéseive) szemben. Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság szellemei ellen, melyek a magasságban vannak” (1 Pét. 5,8-9; Eféz. 6,10-12)

Az Úr Jézus kijelentése a sátánról – aki az ördög – és az ő természetéről: „… az ördög… emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen őbenne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól, mert hazug és hazugság atyja” (Ján. 8,44).

2 Kor. 2,12 Mikor pedig Troásba mentem és megérkeztem^*a Krisztus evangéliuma ügyében, hogy Krisztus örömüzenetét hirdessem, és kapu nyittatott nékem az Úrban, nem volt szellememnek nyugodalma. Semmi nyugtot nem hagyott a szellemem, nem „oldódott fel”, nem „engedett ki”, „feszült maradt”, mivelhogy nem találtam ott Tituszt, az én atyámfiát, az én testvéremet^**

*Troásba menetelük pedig így történt: „Eljárván pedig Frigiát és Galáczia tartományát, mivelhogy eltiltatnak a Szent Szellemtől, hogy az igét Ázsiában hirdessék, Misia felé menvén, igyekeznek vala Bithiniába jutni; de nem ereszté őket a Szellem. Áthaladván azért Misián, lemennek Troásba” (Csel. 16,6-8).

**Az apostol megvallása: „De az Isten, a megalázottak vigasztalója, minket is megvigasztalt Titus megjöttével. Sőt nem megjöttével csupán, hanem azzal a vigasztalással is, amellyel ti vigasztaltátok meg, hírül hozván nékünk a ti kívánkozástokat, a ti kesergésteket, a ti hozzám való ragaszkodástokat; úgyhogy én mégjobban örvendeztem” (2 Kor. 7,6-7).

2 Kor. 2,13 Hanem elbúcsúzván tőlük, elmentem Macedóniába.

2 Kor. 2,14 Hála pedig az Istennek, aki a Krisztus ereje által mindenkor diadalra vezet, győzedelmesekké tesz, és diadalmenetben hordoz minket a Krisztusban, és az ő ismeretének illatját minden helyen megjelenti mi általunk. És rajtunk keresztül minden helyen érezhetővé, érzékelhetővé, és nyilvánvalóvá teszi.

2 Kor. 2,15 Mert Krisztus jó illatja vagyunk Istennek dicsőségére, mind az üdvözülők, a megmenekülők, mind az elkárhozók, azaz az elpusztulók, megsemmisülők között^*

*Hirdetve a megváltást: „Mert a keresztről, vagyis a kínoszlopról szóló beszéd, Ige bolondság, ostobaság, esztelenség, butaság, képtelenség ugyan azoknak, akik elvesznek, elpusztulnaj, megsemmisülnek, de nekünk, akik üdvözülünk, megmenekülünk, Istennek ereje a szabadításra / megmentésre” (1Kor. 1,18).

2 Kor. 2,16 Ezeknek halál, az élet megszűnése, mely az ember egész valóját – lényét – a szellemi halál állapotának illatja halálra. Amazoknak pedig élet illatja, vagyis az életből fakadó illat az életre^*És ezekre kicsoda alkalmatos? ^**

*Életre: (dzóé): a természetfeletti élet; az életnek egy más létezési formája. Mert: „Aki hisz a Fiúban, örök élete van; aki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta” (Ján. 3,36)

És: „Akié a Fiú, azé az élet; akiben nincs meg Isten Fia, az élet sincs meg abban” (1Jn. 5,12).

**Az apostol megvallása: „Nem mintha önmagunktól, mintegy a magunk erejéből volnánk alkalmasak, hogy bármit is megítéljünk; ellenkezőleg, a mi alkalmasságunk az Istentől van. Ő tett alkalmassá minket arra, hogy az Újszövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem Szellemé, mert a betű megöl, a Szellem pedig megelevenít” (2 Kor. 3,5-6).

2 Kor. 2,17 Mert mi nem olyanok vagyunk, mint sokan, akik meghamisítják, és megrontják az Isten igéjét, hanem keveretlenül, pontosan, őszintén, sőt szinte Istenből szólunk az Isten színe előtt a Krisztusban^*

*Az apostol tovább folytatja a megvallását: „Mert a mi dicsekedésünk ez, lelkiismeretünk bizonysága, hogy isteni őszinteséggel és tisztasággal, nem hústesti bölcsességgel, hanem Isten kegyelmével forgolódtunk a világon, kiváltképpen pedig ti köztetek” (2 Kor. 1,12)

„...nem járunk ravaszságban, nem is hamisítjuk meg az Isten igéjét, hanem az igazság nyílt hirdetésével ajánljuk magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten előtt” (2 Kor. 4,2)

„Hiszen, mint tudjátok, soha sem léptünk fel hízelgő beszéddel, sem leplezett kapzsisággal, Isten a tanúnk: nem is vártunk emberektől dicsőséget, sem tőletek, sem másoktól” (1 Thess. 2,5-6)