1 Pét. 4,1 Minthogy azért Krisztus testileg szenvedett [értünk], fegyverkezzetek fel ti is [vértezzétek fel magatokat] (ugyan)azzal a
gondolattal [ugyanannak a felismerésnek
fegyverzetét öltsétek magatokra], hogy aki testileg [aki húsban] szenved [hogy
aki testét fegyelemben tartja], megszűnik [az tartózkodik, és
elszakad] a bűntől [hamartia =
céltévesztéstől, mert arra megszűnt a céltévesztés hatást gyakorolni]. »Más fordítás: Mivel [(ún): tehát] Krisztus (paszkhó
hüper
szarx): húsban átélte, megtapasztalta, elviselte, eltűrte a szenvedést
helyettünk, (hoplidzó hümeisz kai): fegyverkezzetek fel ti is (autosz ennoia) ugyanazzal az
értelemmel, és öltsétek magatokra ugyanazt
a véleményt, hogy (hoti) aki
(szarx en): húsban (paszkhó) átéli, megtapasztalja,
elviseli, eltűri a szenvedést, az (pauó
hamartia) tartózkodik attól, hogy eltévessze a célpontot« *
*Az Úr Jézus kijelentése: „Ekkor
monda Jézus az ő tanítványainak: Ha valaki jőni akar én utánam, tagadja meg
magát és vegye fel az ő keresztjét [vagyis a kínkaróját naponta, //ez a halálnak
kitettséget, azaz önmegtagadást jelenti//], és kövessen engem. Mert
aki meg akarja tartani [és menteni] az
ő életét, elveszti [pusztulásba viszi, romlásba viszi, és megsemmisíti] azt; aki pedig elveszti az ő életét én
érettem, megtalálja [megszerzi,
megnyeri] azt” (Mát.
16,24-25).
„Mert példát [hüpodeigma): mintát, útmutatást] adtam néktek, hogy amiképpen én cselekedtem veletek, ti is akképpen
cselekedjetek” (Ján. 13,15).
És az apostol arra bátorítja a hívőket, hogy: „Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és
beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett - a gyalázattal nem törődve -
vállalta a keresztet, és az Isten trónjának a jobbjára ült” (Zsid. 12,2).
És
így folytatódik a kijelentés: „Mert
Krisztus [(kai): ugyanis] szenvedett
[(paszkhó): átélte, megtapasztalta, elviselte, eltűrte a
fájdalmat] egyszer a bűnökért [(hamartia):
céltévesztésért], mint igaz [(dikaiosz):
megigazult] a nem igazakért, az [(adikosz): engedetlen, hűtlen,
hitetlenek helyett. (hina):
Azért] hogy minket Istenhez
vezéreljen [azért hogy
minket Istenhez való (proszagó): csatlakozásra bírjon].
Megölettetvén ugyan (hús)test szerint, [(thanatoó):
kiszolgáltatva a halálnak, halálra adva, és ítélve ölte meg őt a hús
ember] de megeleveníttetvén Szellem szerint [dzóopoieó: de megelevenedett, életre kelt (pneuma)
a Szellem]” (1 Pét. 3,18).
És így folytatja: „Mert néktek adatott az a kegyelem a Krisztusért, nemcsak hogy higgyetek
Őbenne, hanem (az is) hogy
szenvedjetek is Ő érette” (Fil. 1,29).
Azt kérdezve az apostol: „Mert micsoda dicsőség az, [de milyen
dicsőség van abban] ha vétkezve és
arcul veretve [a
hibátokért] tűrtök [és
vagytok állhatatosak]? De ha jót cselekedve és mégis [türelmesen] szenvedve tűrtök [és
tanúsítotok állhatatosságot], ez kedves dolog Istennél [ez értékes Isten előtt, (kharisz): ezt kegyelemképpen adja az Isten]” (1 Pét. 2,20).
1 Pét. 4,2 Hogy többé ne embereknek kívánságai [(epithümia): ne emberi vágyak, kívánságok, szenvedély], hanem Isten akarata szerint éljétek a (hús)testben hátralevő időt, vagyis [(bioó
szarx epiloiposz khronosz): az
Isten akarata szerint éljétek le hústesti életetek hátralevő idejét]*
*És folytatódik a kijelentés: „Mint engedelmes gyermekek [(hüpakoé):
mint
az engedelmesség fiai, akiknek ez a döntő jellemvonásuk] ne szabjátok magatokat [ne alkalmazkodjatok] a ti előbbi kívánságaitokhoz, [ne igazodjatok azokhoz a korábbi
vágyaitokhoz, kívánságaitokhoz,
szenvedélyeitekhez] amelyek
tudatlanságotok [(agnoia): tájékozatlanságotok, és elvakultságotok idején,
és] alatt voltak bennetek” (1
Pét. 1,14).
Hát: „Szeretteim, kérlek titeket, mint
jövevényeket és idegeneket: tartózkodjatok a hústesti vágyaktól, amelyek az életünk ellen harcolnak” (1Pt. 2,11).
Mert
már: „… nem vagyunk adósok a
hústestnek, hogy hústest szerint éljünk” (Róm. 8,12).
Már Dávid ezt kéri az Úrtól, egyben
kijelentve, hogy hogyan tudjuk megtartóztatni magunkat a testi vágyaktól: „Vezéreld
utamat a te igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjék
rajtam!” (Zsolt. 119,133).
1 Pét. 4,3 Mert elég nékünk, hogy [(biosz): földi] életünk elfolyt
idejében a pogányok [(ethnosz): a nemzetek] akaratát cselekedtük [hogy a múltban a pogányok szokásait (katergadzomai): követtük], járván feslettségekben [(aszelgeia):
kicsapongásokban féktelenségben], kívánságokban, részegeskedésekben [borozásokban], dobzódásokban [(kómosz):
dorbézolásokban, dőzsölésekben], ivásokban [(potosz): tivornyázásokban, mulatozásokban]
és undok [szentségtelen]
bálványimádásokban*
*És így
folytatódik a kijelentés: „Mert valamikor mi is esztelenek, engedetlenek,
tévelygők, különböző kívánságoknak és gyönyöröknek, élvezeteknek rabjai.
Gonoszságban és irigységben élők, gyűlölségesek, egymástól gyűlöltek, és egymást gyűlölők valánk” (Tit.
3,3).
De: „Ezt mondom annak okáért, és kérve kérlek titeket,
sőt figyelmeztetlek benneteket, és bizonyságot teszek és emellett
tanúként lépek fel az Úrban, hogy ti többé ne járjatok, és ne éljetek úgy, mint egyéb pogányok, vagyis nemzetek is
járnak az ő elméjüknek hiábavalóságában. Mert őket hiábavaló
gondolatok vezérelik. Kik értelmükben, gondolkozásmódjukban
meghomályosodtak, mert sötétség borult az értelmükre, és elidegenültek az
isteni élettől, vagyis Isten életétől. Istentől, aki
az élet forrása elszakadtak, mert
megmaradtak tévelygésükben a tudatlanság miatt, mely az ő szívük az ő bensőjük keménysége,
elkérgesedése, érzéketlensége, vaksága miatt van bennük. Kik eltompultak, és érzéketlenné váltak. Reményvesztettségükben elfásultan, és tehetetlenül, önmagukat arcátlanul és féktelenül kicsapongásra adták, minden tisztátalanságnak, és kapzsiságnak mohó, telhetetlen, kielégíthetetlen művelésére. [Más fordítás: Ezért érzésükben eltompulva,
gátlástalanul mindenféle tisztátalan tevékenységre vetemedtek
nyereségvágyukban. Mindenféle gonosz és rossz dolgot
tesznek, de már nem is szégyellik magukat, annyira elmerültek ezekben]”
(Eféz. 4,17-19).
„Melyekben
jártatok ti is, és éltetek egykor evilág folyása, életmódja szerint, a
levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint.
Igazodva a levegő birodalmának fejedelméhez, ama szellem szerint, mely most
az engedetlenség, és hitetlenség fiaiban munkálkodik, működik, és
tevékenykedik. Akik között forgolódtunk egykor, - hisz közéjük tartoztunk mi is
mindnyájan - a mi hústestünk kívánságaiban, vagyis amíg hústesti vágyainkban éltünk, cselekedvén a hústestnek és a
gondolatoknak akaratát, hajlamait, és természet, vagyis születésünknél
fogva, emberi természetünk szerint a természetes ösztönök, és indulatok fiai
valánk, mint a többi ember is” (Eféz. 2,2-3).
„Emlékeztek,
hogy amikor pogányok voltatok, amikor még a nemzetekhez tartoztatok,
kényszernek engedve mentetek a néma bálványokhoz. (Más fordítások: „Amikor még a nemzetekhez tartoztatok,
ellenállhatatlanul vitt és sodort valami benneteket a néma bálványok elé; Bizony úgy hurcoltak titeket a néma
bálványokhoz, amint félrevezetőiteknek tetszett)” (1 Kor. 12,2).
Hogy
bálványimádók legyetek, bizony: „Ilyenek
voltatok pedig némelyek, de megmosattatok, mert Isten
megmosott. Megtisztultatok, és megszentelődtetek, szentek lettetek.
Megigazíttattatok, Isten megigazított benneteket, megigazulttá tett az Úr
Jézusnak nevében és a mi Istenünk Szelleme által” (1
Kor. 6,11).
Ezért
tehát: Adjátok halálra a ti földi, vagyis testi tagjaitokat. [Más fordítás: Öljétek meg
magatokban a régi emberi természetet és annak minden megnyilvánulását]. Házasságtörést,
fajtalanságot, tisztátalanságot, vagyis minden szennyes érzületet. Mindazt, ami nem érintkezhet
Istennel, aminek nincs helye a megszentelt életben. A felfokozott érzelmeket,
szenvedélyt, gonosz, vagyis rossz, romlott, züllött, gyalázatos, káros,
ártalmas, értéktelen, haszontalan vágyakat, kívánságokat, szenvedélyt,
gerjedelmet, és a fösvénységet, a kapzsiságot, mohóságot, a telhetetlenséget; meg
a gazdagság után való vágyakozást, hiszen az a bálványimádás egyik fajtája”
(Kol.
3,5).
„Mint nappal,
ékesen
[tisztességesen, becsületesen, őszintén] járjunk.
Nem tobzódásokban [tivornyázásban,
zavargás és kicsapongásban] és részegségekben. [ne evés-ivásban,
dorbézolásban, dáridózás és mulatozásban; dőzsölésben] nem bujálkodásokban [együttélésben,
ágyrajárásban] és feslettségekben, [kicsapongásban; (meg nem engedett nemi kapcsolatban
és gátlástalan, féktelen viselkedésben; kéjsóvárgásban] nem versengésben és irigységben: [ne civakodásban (viszálykodásban;
féltékenységben; hivalkodásban, vetélkedésben)]. Hanem öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust, és a (hús)testet ne tápláljátok a kívánságokra
[és ne dédelgessétek, és ne úgy gondozzátok,
és ápoljátok (hús)testeteket, hogy bűnös kívánságokra gerjedjen]” (Róm.
13,13-14).
„Azért
kedveseim, szeretteim, szerelmeseim, kerüljétek, és távoztassátok el a
bálványimádást. És fussatok, meneküljetek a bálványok tiszteletétől” (1
Kor. 10,14).
János
apostol is erre inti Krisztus népét: „Fiacskáim,
oltalmazzátok meg magatokat a bálványoktól” (1 Ján. 5,21).
1 Pét. 4,4 Ami miatt csodálkoznak, [(xenidzó): idegenszerűségével, szokatlanságával
megdöbbent; idegenül hat, idegenkedve
nézik; szokatlan
nekik, és szidalmaznak titeket] hogy nem futtok velük együtt a
kicsapongásnak [(aszótia): züllöttségnek, elvetemültségnek] ugyanabba az
áradatába [posványába], szitkozódván,
ezért [(blaszphémeó): becsmérelve rágalmaznak, rosszat mondanak, gyaláznak
titket]*
*Dávid már így prófétál erről: „Én
dicséretemnek Istene, ne hallgass, ne maradj néma! Mert a gonosznak szája és az
álnokságnak szája felnyílt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek én velem. És
körülvesznek engem gyűlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül” (Zsolt. 109,1-3).
1 Pét. 4,5 Akik számot adnak majd annak, aki készen van megítélni* azaz
kiválogatni, elkülöníteni, szétválasztani élőket és holtakat**
*Ítél
(krínó): alapjelentése: elválaszt, megkülönböztet; (ki)válogat,
elkülönít, kiválaszt; kiemel, meghatároz valamit, megkülönböztet; megítél:
helyrehozza a helytelent. (el)ítél, vádol, ítélkezik. Kedvezőtlen
mellékértelemmel elítél bírál(gat), kárhoztat, rosszall.
**És így folytatja az apostol: „Kérlek
azért, és
[(diamartüromai): bizonyságot teszek]
az Isten [(kai): azaz] Krisztus Jézus színe előtt, aki [(krinó):
kiválogatja, elkülöníti, szétválasztja majd] az élőket és holtakat az ő eljövetelekor és az ő országában, az Ő
[(baszileia):
királyságában]. »Más
fordítás: Erős
bizonyságot teszek Isten, azaz Krisztus Jézus előtt, - ki eleveneket és
holtakat fog elkülöníteni, és szétválasztani, - arról, hogy ő meg fog jelenni
és királyságra lép« (2 Tim. 4,1).
„És megparancsolta nékünk, hogy hirdessük a
népnek, és tegyünk bizonyságot, hogy ő az Istentől rendelt bírája élőknek és
holtaknak. Erről a próféták mind bizonyságot tesznek, hogy bűneinek bocsánatát
veszi az ő neve által mindenki, aki hiszen ő benne” (Csel. 10,42-43).
Mert
Isten: „rendelt egy napot, melyen
elkülöníti, szétválasztja majd a föld kerekségét igazságban egy férfiú által,
kit arra rendelt; bizonyságot tévén mindenkinek, az által, hogy feltámasztá őt
halottaiból” (Csel. 17,31).
És
akkor: „nékünk is, mindnyájunknak meg kell
jelennünk [és leplezetlenül kell
odaállnunk, és láthatókká kell lennünk. A görög szó igazából azt jelenti, hogy
nyilvánvalóvá válik, manifesztálódik az, ami eddig nem volt nyilvánvaló.
(„Átvilágítás” történik)] a
Krisztus ítélőszéke [vagyis díjkiosztó
emelvénye] előtt, hogy kiki
megjutalmaztassék a szerint, amiket e testben (vagyis személyében) cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt
[azaz rossz, romlott, züllött, gyalázatos, káros, ártalmas, értéktelen, hitvány
dolgot]” (2Kor. 5,10).
1 Pét. 4,6 Mert azért hirdettetett [hangzott, prédikáltatott] az Evangélium [az örömüzenet] a holtaknak [holtak előtt] is, hogy megítéltessenek emberek [emberi mértékek] szerint (hús)testben,
de éljenek Isten szerint [Isten kegyelméből] szellemben. [Más fordítás: Hogy
ha a hús emberi életsorban ítéletre juttatta is őket, de a szellem isteni
színvonalon életre keltse őket]*
*Az Úr Jézus
kijelentése: „Bizony, bizony mondom néktek, hogy eljő [(erkhomai):
bekövetkezik] az idő, és az most [(nün):
jelenleg] vagyon, mikor a halottak
hallják [(akúó): meghallják, felfogják, és megértik] az Isten Fiának szavát [(phóné):
hangját, beszédét]. És akik hallják [(akúó): meghallják, felfogják, és megértik], élnek [(dzaó):]”
(Ján. 5,25).
Péter apostol folytatja a kijelentést: „Mert
Krisztus… halálra adatott hústest szerint, de megeleveníttetett Szellem
szerint. Így ment el a börtönben levő szellemekhez is, és prédikált azoknak,
akik egykor engedetlenek voltak, amikor az Isten türelmesen várakozott a Noé
napjaiban a bárka készítésekor” (1 Pét.
3,18-20; 4,6).
Az Evangélium jelenti
ki, hogy hol van a holtak országa, az alvilág, a börtön, ahol sötétségben, és a
halál árnyékában élnek, ahová eljött a testté lett Ige, hirdetve a szabadulást:
„Zebulonnak földje és Naftalinak földje,
a tenger felé, a tenger menti út, a
Jordánon túl, vagyis a túlsó
parton. A pogányok, azaz a nemzetek Galileája. A nép, amely sötétségben ül vala, láta nagy
világosságot, nagy fényt, és akik a halálnak földében, országában, és
árnyékában ülnek és laknak vala, azoknak világosság támada, fény virradt rájuk;
(Más fordítás: a sötétségben lakó nép nagy fényt látott, s a halál országában és
árnyékában lakók felett fény ragyogott fel!).
Ettől fogva kezde Jézus prédikálni, és hirdetni, és ezt mondani: Térjetek meg,
térjetek új felismerésre, változtassátok meg gondolkozásmódotokat, mert
elközelgetett a mennyeknek országa, vagyis Isten királyi uralma”
(Mát. 4,15-17)
Ekkor teljesedett be az Ézsaiás prófétán keresztül hangzó ígéret:
„De nem lesz, és nem marad mindig sötétség ott, ahol most szorongatás
és elnyomás van. Először megalázta Zebulon és Nafthali földjét, de azután
megdicsőíti a tenger útját, a tenger felé vivő utat, a Jordán túlsó partját, a
Jordánon túli részt, és a pogányok területét. A nép, amely sötétségben jár
vala, lát nagy világosságot; akik lakoznak a halál árnyékának földében, fény,
és világosság ragyog fel fölöttük! (Ésa.
9,1-2).
1 Pét. 4,7 A vége [(telosz): megvalósulása, beteljesedése]
pedig mindennek közel van [(eggidzó):
közeledik]. Annakokáért legyetek mértékletesek [bölcsek, éberek, okosak,
Isten Igéje szerint gondolkodók] és
józanok, [(néphó): éberek, mérsékeltek, higgadtak, körültekintőek] hogy
imádkozhassatok, vagyis az [(proszeukhé eisz): imádkozásban*
*Jakab apostol pedig így inti a mindenkori hívőket: „Legyetek azért, atyámfiai (testvéreim), béketűrők (és legyetek tehát türelemmel)
az Úrnak eljöveteléig. Ímé a szántóvető
(és a földművelő) várja a földnek drága
gyümölcsét, béketűréssel (és türelmesen) várja, míg reggeli (vagyis korai) és estvéli (vagyis késői) esőt
kap. Legyetek ti is béketűrők (és legyetek türelemmel), és erősítsétek meg szíveteket, mert az Úrnak
eljövetele közel van. Ne sóhajtozzatok (és ne panaszkodjatok) egymás ellen, atyámfiai (testvéreim), hogy el ne ítéltessetek: ímé a Bíró az ajtó
előtt áll” (Jak. 5,7-9).
„A ti
szelídségetek, jóindulatotok, elnéző, méltányos, engedékenységetek ismert legyen minden ember előtt. Az
Úr közel!”
(Fil.
4,5).
„Mi…,
akik a nappal fiai vagyunk, legyünk éberek, vegyük magunkra a hit és a szeretet
páncélját, és mint sisakot, az üdvösség reménységét” (1 Thess. 5,8).
„Boldog,
és [(makariosz): áldott, szerencsés; a gondoktól és
bajoktól mentes az élete, (amely: jelenti a hiánytalanság és hibátlanság
állapotát, mely az anyagi jólétet is magában foglalja], aki olvassa, aki [(anaginószkó): újra felismeri], és akik hallgatják, és [(akúó): megértik, felfogják] e prófétálásnak beszédeit [ezeket a prófétai logoszokat, igéket]. És megtartják [(téreó):
figyelnek rá, és megőrzik] azokat, amelyek megírattak abban [(graphó):
körülírattak bennük]; mert [(gar) ugyanis] az idő közel van
[mert a (kairosz eggüsz): kijelölt,
elrendelt, alkalmas / megfelelő idő készen van]. »Más
fordítás: Boldog,
- és áldott, szerencsés; a gondoktól és bajoktól mentes az élete,
(amely: jelenti a hiánytalanság és hibátlanság állapotát, mely az anyagi
jólétet is magában foglalja – az, aki
újra felismeri, megérti, felfogja ezeket a prófétai igéket, akik figyelnek rá,
és megőrzik, amelyek körülírattak bennük, ugyanis a kijelölt, elrendelt,
alkalmas / megfelelő idő már készen van« (Jel. 1,3).
1 Pét. 4,8 Mindenek előtt pedig legyetek hajlandók az egymás iránti [(ektenész):
buzgó, elszánt, odaadó, kitartó, állhatatos, megállás nélküli, heves, forró (agapé): Isten szerinti] szeretetre; mert a
szeretet sok vétket [tévedést, hibát]
elfedez [(kalüptó): befed, betakar, elrejt, eltitkol]*
*És
így folytatódik a kijelentés: „Lelketeket [(pszükhé): magatokat] az igazság [(alétheia): a valóság, vagyis isten Igéje] iránt való engedelmességben [(hüpakoé): szófogadásban, szolgálatkészségben és
alárendelésben] képmutatás nélkül
való [(anüpokritosz):
őszinte, nem tettetett, nem színlelt] atyafiúi [vagyis testvéri]
szeretetre tisztítván meg a Szellem
által, egymást tiszta [(katharosz): mocsoktalan, érintetlen,
vegyítetlen, hamisítatlan, őszinte, romlatlan, becsületes] szívből [(kardia): a szellemi életetek központjából] buzgón [(ektenósz): elszántan, odaadóan, kitartóan, állhatatosan,
forrón, hevesen] szeressétek [(agapaó): Vagyis teljesen szánjátok oda
magatokat, és oldódjatok fel a szeretetben]” (1 Pét. 1,22).
„Elszenvedvén (viseljétek el)
egymást és megbocsátván kölcsönösen
egymásnak, ha valakinek valaki ellen panasza volna; miképpen a Krisztus (az
Úr) is megbocsátott néktek, akképpen
(tegyetek) ti is; Mindezeknek fölébe
pedig öltözzétek föl a szeretetet, mint amely a tökéletességnek kötele
(mert az tökéletesen összefog mindent)” (Kol. 3,13-14).
„A szeretet [(agapé):
isteni tulajdonság nyilvánuljon meg a másik ember iránt, ami] képmutatás [tettetés; színlelés;
kétszínűség] nélkül való legyen.
Iszonyodjatok [teljes lényetekkel irtózzatok;
gyűlölettel; utálattal forduljatok el] a
gonosztól [ami káros, ártalmas; rossz; minden gonosz dologtól, ügytől,
cselekedettől] ragaszkodjatok [tapadjatok,
ragadjatok, csatlakozzatok, társuljatok] a
jóhoz. Atyafiúi [testvéri] szeretettel
egymás iránt gyöngédek [egymást odaadóan szeretők] a tiszteletadásban egymást megelőzők
legyetek. [a tisztelet dolgában egymással versengők]” (Róm. 12,9).
És: „Fiacskáim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel; hanem cselekedettel és
valósággal” (1 Ján. 3,18).
Az apostolok újra és újra
figyelmeztetik a hívőket: „A testvéri szeretet legyen maradandó. A
vendégszeretetről meg ne feledkezzetek, mert ez által egyesek - tudtukon kívül
- angyalokat vendégeltek meg” (Zsid. 13,1-2).
És
hogy milyen is ez a szeretet: „Az (Isten szerinti) szeretet hosszútűrő [nagyon türelmes;
Szó szerint: haragos indulatot megfékez], kegyes
[jóságos; kedves; szeretetre méltó]; a
szeretet nem irigykedik; [nem féltékeny, vetélkedik, verseng; nem lép fel
vetélytársként], a szeretet nem kérkedik [nem
dicsekszik; (henceg)], nem fuvalkodik fel.
[nem is kevély; nem pöffeszkedik; nem gőgös, nem fújja fel magát]. Mindent elfedez [eltakar; csenddel
elleplezi (szó nélkül eltűri, türelmesen elviseli); elhallgat, magában tart], mindent hiszen [elhisz; mindig
bizakodik], mindent [elvárva] remél, [Ez biztos várása valaminek, ami be is fog következni] mindent eltűr. [elvisel; elszenved;
teher alatt marad; kitartással tűr, mindenben állhatatos]” (Kor. 13,4.7).
Mert: „A gyűlölet viszályt teremt, de minden
vétket elfedez (kalüptó: befed,
betakar, elrejt, eltitkol) a szeretet” (Péld. 10,12).
1
Pét. 4,9 Legyetek egymáshoz vendégszeretők [mutassatok kedvességet a vendégek iránt],
zúgolódás [(goggüszmosz): zokszó, morgás] nélkül*
*És ismét: „… a vendégszeretetet
gyakoroljátok. [Más fordítás: … Legyetek a vendégszeretetre alkalmat
keresők, vagyis nem csak ismerőseiteket vendégeljétek meg, hanem az ismeretlen,
idegen embereket, jövevényeket is fogadjátok be közösségetekbe]” (Róm. 12,13).
1 Pét. 4,10 Kiki, amint kegyelmi ajándékot kapott,úgy sáfárkodjatok
azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai. [Görög szerint:(hekasztosz): mindenki] [(kathósz
lambanó) ahogyan befogadta magába [(khariszma):
a kegyelmet - a Szent Szellemet, és megnyilvánulását - úgy
(diakoneó): szolgáljon Isten (kharisz) kegyelmének (poikilosz):
változatos, különféle, megnyilvánulásával, mint (kalosz): jó, hasznos (oikonomosz): intéző*
*Mert a gyülekezeti munkában: „külön-külön
ajándékaink [vagyis a gyülekezetben végzett szolgálat közben, a bennünk lakozó Szent Szellem
különböző megnyilvánulásai] vannak a
nékünk adott [és juttatott] kegyelem
szerint, akár írásmagyarázás [vagyis
prófétai igehirdetés] a hitnek szabálya [a
hitnek mértéke; hitünk helyes aránya] szerint
teljesítsük [és gyakoroljuk]. Akár
szolgálat [mások javára
végzett szellemi, vagy anyagi tevékenység]
a szolgálatban [munkálkodjunk, és
maradjunk; fáradozzunk; forgolódjunk, és szenteljük magunkat annak a
szolgálatnak] akár tanító, a tanításban;
[vagyis szentelje magát a tanításnak]. Akár
intő [segítségül hív (esedezés,
buzdítás vagy vigasztalás által) könyörög, kér, kérlel, imádkozik] az intésben. [a buzdító, jóra serkentő
beszéddel buzdítson; a bátorító bátorítson; a vigasztaló vigasztaljon /nyújtson vigaszt (enyhítést)/]. Az
adakozó [aki ad a másiknak egy részt abból, amije van] szelídségben. [szerénységben; egyszerűségben, egyenességben; becsületességgel;
és jószívűséggel; tettetés vagy önzés és hátsó gondolatok nélküli jósággal]. Az
elöljáró [aki élen járó (mint követendő példa); vezet, irányít;
gondoskodik valakiről] szorgalmatossággal [igyekezettel; buzgóságban;
serénységgel]. A könyörülő [aki irgalmasságot gyakorol] vidámsággal [jókedvvel; derűben;
örömest; vidáman] művelje, [tegye].
(Róm. 12,6-8).
A
hitetlenek felé pedig mint például István, aki: „teljes lévén hittel, [kegyelemmel] és (csodatevő)erővel, és [hatalommal], nagy csodákat és jeleket cselekszik vala a nép között” (Csel.
6,8).
Vagy:
„Filep [jelentése: aki a lovakat // a testi erőt //
kedveli] lemenvén Samária [jelentése:
őrtorony, őrhegy] városába, prédikálja
[(kérüsszó): hirdette] vala
nékik a Krisztust. A sokaság [(okhlosz): a tömeg] pedig egy
szívvel-lélekkel [(homothümadon): egyhangúlag, teljes
egyetértésben] figyelmeze azokra, [(proszekhó):
odafigyelve, és belemerülve azokba] amiket
Filep mondott, hallván és látván a jeleket, a [(szémeion):
csodákat], melyeket cselekedék. Mert
sokakból, [sok megszállottból] kikben
tisztátalan szellemek voltak, akiket [(akathartosz ekhó):
szennyes, tisztátalan szellemek vettek birtokukba, elfoglalva, és hatalmukban
tartva őket] nagy hangon [(megasz
phóné boaó): rendkívül erős
hangon] kiáltva kimenének [(exerkhomai):
távoztak]. Sok gutaütött [(paralüó):
szélütött, béna] és sánta [(khólosz):
rokkant, nyomorék] pedig meggyógyula. És lőn nagy öröm, és [(khara):
ujjongás] abban a városban” (Csel. 8,5-8).
1 Pét. 4,11 Ha valaki szól, [beszél,
prédikál] mintegy Isten igéit [(logion):
kijelentését, kinyilatkoztatását] szólja* Ha valaki
szolgál, mintegy azzal az erővel, és [(iszkhüsz): hatalommal]
szolgáljon, amelyet Isten ád, amit [(khorégeó): kielégítően, a célnak
megfelelően erejével biztosít]: hogy mindenben dicsőíttessék Isten a
Jézus Krisztusban, akinek dicsőség és hatalom és [(kratosz): erő, uralom,
győzelem] örökkön-örökké. Ámen**
*És:
„Semmi rothadt, bomlasztó, tisztátalan beszéd a ti szátokból ki ne származzék, ki ne jöjjön. Hanem
csak akkor szóljatok, ha az jó, és
amely hasznos a szükséges építésre, hogy áldásos legyen, és kegyelmet közöljön
a hallgatóknak. Hogy áldást, azaz üdvözítő erőt hozzon azokra, akik hallják”
(Eféz.
4,29).
**Mert: „Őtőle, Őáltala és Őreá nézve vannak
mindenek. Mert Belőle jött elő, rajta keresztül megy és Őfelé halad minden, és
Beléje torkollik a mindenség. Övé a dicsőség mindörökké, a dicsőség Neki jár az
örökkévalóságban is. Ámen” (Róm. 11,36).
Mert Őbenne teremtetett minden, ami van a mennyekben
és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek, akár uraságok,
akár fejedelemségek, akár hatalmasságok; mindenek Őáltala és Őreá nézve
teremttettek; És Ő előbb volt mindennél, és minden Őbenne áll fenn” (Kol.
1,16-17).
„Az egyedül bölcs Istennek [szóljon a
dicséret, imádás] a Jézus Krisztus által [legyen tisztelet és] dicsőség
mindörökké! Ámen” (Róm. 16,27).
1 Pét. 4,12 Szeretteim, ne rémüljetek, és [(xenidzó):
idegenszerűségével, szokatlanságával ne döbbentsen] meg az a tűz, és
[ne idegenkedjetek a köztetek kigyulladt
tűztől] amely próbáltatás végett támadt köztetek, amely [(peiraszmosz
ginomai): kísértés, támadó élű, bűnre csábító próbálkozás amelyen át kell
jutnotok]. És [ne háborogjatok úgy] mintha valami
rémületes [(xenosz): idegen; szokatlan, meglepő] dolog történnék
veletek*
*Hanem: „Teljes (nagy) örömnek (jókedvű,
vidám, azaz nyugodt, békés örömnek) tartsátok
testvéreim, ha sokféle kísértésbe estek (a gonoszság megtapasztalása,
provokáció által)” (Jak. 1,2).
Már az Úr Jézus kijelentette: „Boldogok vagytok, ha szidalmaznak [csúfolnak,
gúnyolnak, gyaláznak, megszégyenítnek] és háborgatnak [üldöznek; sőt: akik közé beépülnek; törvény / vagy bíróság / előtt vád alá
helyeznek] titeket és minden(féle)
gonosz hazugságot mondanak ellenetek én érettem [és hazudozva minden rosszat
rátok fognak énmiattam]. Örüljetek és örvendezzetek [sőt ujjongjatok, és vigadjatok ilyenkor],
mert a ti jutalmatok [a ti kárpótlásotok] bőséges [és nagy fizetség jár nektek] a mennyekben:
mert így háborgatták [így üldözték, zaklatták, és vádolták] a prófétákat [az Isten nevében szóló, isteni
akaratot közvetítő személyeket] is, akik előttetek voltak [akik előttetek éltek] (Mát. 5,11-12).
Jakab
apostol bátorítása: „Például vegyétek,
atyámfiai (testvéreim), a
szenvedésben és béketűrésben (a türelemben) a prófétákat, akik az Úr nevében szólottak” (Jak. 5,10).
És
az apostol folytatja a bátorítást: „Mert
az kedves dolog (és az kegyelem), ha
valaki Istenről való meggyőződéséért (Istenre néző lelkiismerettel) tűr keserűségeket, (sérelmeket) méltatlanul (és igazságtalanul) szenvedvén. Mert micsoda dicsőség az, ha
vétkezve és arcul veretve tűrtök (ha kitartóan tűritek a hibátok miatt
kapott verést)? De ha jót cselekedve és
mégis szenvedve tűrtök (és ha kitartóan cselekszitek a jót és tűritek érte
a szenvedést), ez kedves dolog Istennél (ez
kedves az Isten szemében)” (1 Pét. 2,19-20).
És
az apostol így folytatja: „Mert néktek
adatott az a kegyelem a Krisztusért, nemcsak hogy higgyetek Őbenne, hanem
(az is) hogy szenvedjetek is Ő érette” (Fil. 1,29).
1 Pét. 4,13 Sőt, amennyiben részetek van [(koinóneó): osztoztok,
részesedtek] a Krisztus szenvedéseiben, örüljetek, [(khairó):
örvendezzetek], hogy az ő dicsőségének megjelenésekor [(apokalüpszisz):
kinyilvánulásakor, lelepleződésekor] is vigadozva [(agalliaó):
ujjongva] örvendezhessetek*
*A ti teljes
megmentésetek már el van készítve: „Amelyben
örvendeztek, [(agalliaó): túláradó örömmel ujjongtok, és ugráltok
az örömtől]. Noha most [(arti) jelenleg] kissé [(oligosz): egy kis időre], ha meg kell lenni [(dei): mert
szükségszerű, hogy meg legyen].
Szomorkodtok [(lüpeó): szomorúságot okoz, és elszomorodtok] a
különféle [(poikilosz): változatos, bonyolult, sokrétű, nehéz, és sokféle, támadó élű] kísértések [(peiraszmosz): bűnre
csábító próbálkozások, a gonoszság
megtapasztalása, ingerlés és provokáció] között” (1 Pét. 1,6).
De: „Boldogok, akik sírnak, szomorkodnak
és keseregnek, és gyászolnak: mert ők megvigasztaltatnak, mert meg fogják
vigasztalni őket” (Mát. 5,4).
„Mert a Bárány, aki a királyiszéknek közepette van,
legelteti őket, és a vizeknek élő forrásaira, az élet vizének forrásaihoz viszi őket; és eltöröl Isten az ő szemeikről
minden könnyet” (Jel. 7,17)
És: „Akik könnyhullatással vetnek, vigadozással,
és ujjongva aratnak majd. Aki
vetőmagját sírva emelve megy tova,
vigadozással jő elő, kévéit emelve. (Más
fordítás: Aki sírva indul, mikor vetőmagját viszi, ujjongva érkezzék, ha
kévéit hozza)” (Zsolt. 126,5-6).
1 Pét. 4,14 Boldogok, és [(makariosz): szerencsések] vagytok, ha Krisztus nevéért gyaláznak [(oneididzó):
csúfolnak, gúnyolnak] titeket; mert megnyugszik rajtatok [(anapauó
hümasz): nyugalmat ad nektek] a dicsőségnek, az Istennek Szelleme,
akit amazok káromolnak [(blaszphémeó): becsmérelnek, tiszteletlenül beszélnek] ugyan, de ti
dicsőítitek [(doxadzó): magasztaljátok] Őt*
*Az Úr Jézus így bátorítja
az Övéit: „Boldogok, akik háborúságot, vagyis: üldözést szenvednek, vagy akiket zaklatnak,
követnek, megfigyelnek, sőt: akik közé beépülnek, vagy akiket a
törvény, a bíróság előtt vádolnak az igazságért, a megigazulás, az
igazzá válás miatt: mert övék a mennyeknek országa, a mennyeknek királysága,
királyi uralma” (Mát. 5,10).
Tehát: „… ha
szenvedtek, ha kínlódnotok, és
szenvednetek kellene is a megigazulás
miatt, boldogok, és a legteljesebb mértékben szerencsések,
áldottak vagytok, és lesztek. Azoktól való félelemből pedig ne féljetek, a tőlük való félelem meg ne ijesszen benneteket. Ne rettegjetek,
félelem, rémület, rettegés, ne fogjon el benneteket tőlük, se zavarba ne essetek, és nyugtalanná ne tegyen, ne riadozzatok, ne
aggasszon, nyugtalanítson, zaklasson fel benneteket” (1Pét 3:14).
És az apostol folytatja a bátorítást: „Mert az kedves dolog, és az kegyelem, ha valaki Istenről való meggyőződéséért, Istenre néző lelkiismerettel tűr
keserűségeket, sérelmeket, méltatlanul és igazságtalanul szenvedvén.
Mert micsoda dicsőség az, ha vétkezve és arcul veretve tűrtök, ha kitartóan tűritek a hibáitok miatt kapott
verést? De ha jót cselekedve és mégis
szenvedve tűrtök, és ha továbbra is kitartóan cselekszitek a jót és tűritek
érte a szenvedést, ez kedves dolog
Istennél, az Ő szemében” (1 Pét.
2,19-20).
Mert: „Ha e világból valók volnátok, a világ szeretné azt, ami az övé, azaz: a magáét; de
mivelhogy nem vagytok e világból valók, hanem én választottalak ki magamnak
titeket e világból, azért gyűlöl titeket a világ. Emlékezzetek meg ama
beszédekről, azokról az igékről, amelyeket én mondtam néktek: Nem nagyobb a
szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd; ha az én
beszédemet, az én igémet megtartották, a tiéteket is megtartják majd. De
mindezt az én nevemért cselekszik, és teszik veletek, mivelhogy nem ismerik
azt, aki küldött engem” (Ján. 15,19-21).
1 Pét. 4,15 Mert senki se szenvedjen [ (paszkhó): kellemetlenségeket, fájdalmakat ne éljen át, ne tapasztaljon meg, ne
viseljen és tűrjön el] közületek
mint gyilkos, vagy tolvaj, vagy gonosztévő [(kakopoiosz): rosszat tevő, ártalmas,
kárt okozó], vagy mint más dolgába avatkozó [(allotriepiszkoposz): kotnyeles, alkalmatlankodó, minden lében
kanál, vagy bujtogató]*
*És így folytatódik a kijelentés: „Mert jobb, [(kreittón):
hasznosabb] ha jót cselekedve szenvedtek,
[jó tetteitekért (paszkhó): kellemetlenségeket, fájdalmakat kell átélni,
megtapasztalni, elviselni, eltűrni], hogysem gonoszt cselekedve, és [(kakopoieó): ártva, bajt / kárt
okozva]” (1 Pét. 3,17).
„Mert micsoda dicsőség az, [de milyen dicsőség van abban] ha vétkezve és arcul veretve [a
hibátokért] tűrtök [és vagytok
állhatatosak]? De ha jót cselekedve és
mégis [türelmesen] szenvedve tűrtök
[és tanúsítotok állhatatosságot], ez
kedves dolog Istennél [ez értékes Isten előtt, (kharisz):
ezt kegyelemképpen adja az Isten]” (1
Pét. 2,20).
„Mert a mi [mostani] pillanatnyi könnyű(súlyú) [könnyen elviselhető, jelentéktelen] szenvedésünk [nyomorúságunk, (szorongattatás, gyötrés, megpróbáltatás,
gyötrődés, szorongás)] igen-igen
nagy [minden mértéket meghaladó] örök
[súlyú] dicsőséget szerez
nékünk; [ugyanis a mennyei örök dicsőség túláradó mértékét szerzi meg
nekünk, és munkálja ki számunkra]” (2 Kor. 4,17).
„Mert azt tartom és állítom, hogy amiket most, a jelenlegi időszakban megtapasztalunk, szenvedünk, ami történik
velünk, nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, mely nékünk megjelentetik. [Más fordítás: Úgy
számítom ugyanis, hogy a mostani idő, vagyis ennek az életnek szenvedései nem érdemlik meg, hogy összehasonlítsuk
őket azzal a dicsőséggel, melyre értünk egyszer a lepel le fog hullani]” (Róm. 8,18).
1 Pét. 4,16 Ha pedig mint keresztény, azaz [(Khrisztianosz): Krisztusi], ne szégyellje, sőt dicsőítse azért az Istent [(tútó merosz):
ebben dologban, és dicsőítse meg Istent ebben a névben]*
*Az Úr Jézus Péter apostolnak kijelenti, hogy hogyan
fogja követni Őt: „Bizony,
bizony mondom néked, amikor ifjabb valál, felövezéd magadat, és oda mégy vala,
ahova akarád; mikor pedig megöregszel, kinyújtod a te kezedet és más övez fel
téged, és oda visz, ahová nem akarod. Ezt pedig azért mondá, hogy jelentse,
milyen halállal dicsőíti majd meg az Istent. És ezt mondván, szóla néki: Kövess
engem!” (Ján. 21,18-19).
És Péter más apostolokkal együtt hirdeti
Jézust, a Krisztust, és ezért megbotozzák őket: „Ők annakokáért örömmel menének el a (nagy)tanács elől [és
örvendezve hagyták el a Szanhedrint], hogy
méltókká tétettek [méltónak bizonyultak] arra, hogy az ő nevéért gyalázattal illettessenek [hogy gyalázatot,
megaláztatást szenvedjenek]. És mindennap
a templomban [a szenthelyen] és
házanként nem szűnnek vala meg tanítani és hirdetni Jézust, a Krisztust. [Más fordítás: Továbbra is szünet nélkül, mindennap
tanítottak, és hirdették az Evangéliumot a Templomban és a házaknál, és
hirdették, hogy Jézus a Krisztus]”
(Csel. 5,41-42).
És minden krisztusi embernek szól a
kijelentés: „Mert néktek adatott az a
kegyelem a Krisztusért, nemcsak hogy higgyetek Őbenne, hanem (az is) hogy szenvedjetek is Ő érette” (Fil.
1,29).
1 Pét. 4,17 Mert itt az ideje, hogy elkezdődjék az ítélet az Istennek
házán: ha pedig először mi rajtunk kezdődik, mi lesz azoknak a végük, akik nem
engedelmeskednek [nem hisznek szándékosan és önfejűen] az Isten Evangéliumának [az Isten örömüzenetének]? [Görög szerint: Mert itt az (kairosz): elrendelt idő], hogy (arkhomai):
elkezdődjék a (kríma oikosz): kiválasztás Isten házából].
De ha először [(hémón apo): mi
közülünk] lesz, (tisz ti telosz): milyen eredménye lesz (apeitheó): a hitetlenség, és engedetlenségnek, azoknak,
akik nem
hisznek szándékosan és önfejűen az Isten
örömüzenetének]?*
*Erről így hangzik a prófétai
szó: „Mert ha először arra a városra hoztam
romlást, amelyet az én nevemről neveztek el, ti talán büntetlenül maradhattok?
Nem maradtok büntetlenül! Mert a föld minden lakója ellen fegyvert küldök - így
szól a Seregek URa. Te pedig prófétálj nekik ezekkel a szavakkal: Harsog az ÚR
a magasban, mennydörög szent hajlékában, harsányan rákiált legelőjére, az
ország minden lakójára; szőlőtaposók módján kiált, zúgása eljut a föld végéig.
Mert pere van az ÚRnak a népekkel, megítél minden embert, a bűnösöket kardélre
hányja - így szól az ÚR” (Jer. 25,29-31).
És az Úr Jézus kijelentése: „Mondom pedig néktek, hogy a Szodomabeliek
[Jelentése: körülzárás, körülzárt hely; égő; fás tájék; meszes hely] állapota tűrhetőbb [(anektoterosz): elviselhetőbb,
tűrhetőbb, kibírhatóbb] lesz ama
napon, hogysem azé a városé [Más fordítás: Szodomának
elviselhetőbb sorsa volt, mint annak a városnak]” (Luk. 10,12).
„Mert ha
a zöldellő [(hügrosz): az életerős] (élő)fán ezt művelik, mi esik a száraz
[(xérosz): elszáradt] (halott)fán? (Luk. 23,31).
Erről
így hangzik az isteni szó: „Ímé, az igaz
e földön megnyeri jutalmát; mennyivel inkább az istentelen (vagyis az Isten
nélkül élő) és a bűnös (a
céltévesztett)!” (Péld. 11,31).
1 Pét. 4,18 És ha az igaz, azaz a [(dikaiosz): megigazult] is alig tartatik meg
[(molisz
szódzó): nehezen üdvözül], hová lesz, hová [(phainó) tűnik]
az istentelen és bűnös [(aszebész hamartólosz): az Isten nélkül élő céltévesztett]?*
*Mert: „Aki igazságra, azaz (megigazulásra) és hűségre törekszik, életet, igazságot,
azaz (megigazulást) és megbecsülést
talál” (Péld. 21,21).
1 Pét. 4,19 Annakokáért akik az Isten akaratából szenvednek is,
ajánlják néki lelküket, mint hű teremtőnek,
jót cselekedvén. [Görög szöveg: (hószte
kai): következésképp azok is,
akik az Isten (theléma kata): akaratát
követve (paszkhó): élnek át, és
tapasztalnak meg szenvedést, azt elviselve, eltűrve (paratithémi pszükhé
heauton): bízzák rá magukat, egész életüket (hósz): úgy, mint (pisztosz):
hűséges, megbízható (ktisztész): teremtőre, alkotóra, helyreállítóra (agathopoiia
en): jó cselekedettel]*
*És folyatódik a kijelentés:
„Mert úgy van [és
az] az Isten akarata, hogy jót [(agathopoieó): másnak a hasznára levőt, hasznosat]
cselekedvén, elnémítsátok [(phimoó): elhallgattassátok] a balgatag [(aphrón): értetlen, esztelen,
oktalan, ostoba] emberek
tudatlanságát” (1 Pét. 2,15).
Péter
apostolon keresztül jelenti ki az Úr, hogy mik azok a jó cselekedetek: : „Nem fizetvén gonosszal a gonoszért
(rosszal rosszért), avagy szidalommal a szidalomért
(és gyalázással gyalázásért, becsületsértésért, rágalmazásért, szidással). Sőt ellenkezőleg áldást mondván, tudva, hogy
arra hívattatok el, hogy áldást (üdvhozó erőt) örököljetek, (és legyen az örökrészetek)” (1Pét 3:9).
„Mert jobb,
[(kreittón): hasznosabb] ha jót cselekedve
szenvedtek, [jó tetteitekért (paszkhó): kellemetlenségeket, fájdalmakat kell átélni, megtapasztalni, elviselni,
eltűrni], hogysem gonoszt cselekedve, és [(kakopoieó): ártva, bajt / kárt okozva]” (1 Pét. 3,17).
Hiszen ezek kísértések, és: „Boldog ember az [makariosz):
a gondoktól és bajoktól mentes az
élete, ez jelenti a hiánytalanság és hibátlanság állapotát, mely az anyagi
jólétet is magában foglalja], aki a kísértésben [[(peiraszmosz): kísértés;
amikor megpróbálják elcsábítani bűnre, vagyis céltévesztésre, aki kísértés
idején] kitart [aki a kísértésben
megáll]. Mert miután [(dokimosz):
a kísértés alapján igazinak, valódinak
bizonyult], elveszi [mert elnyeri]
az életnek koronáját [az élet győzelmi
koszorúját], amit az Úr [vagyis az
Isten] ígért az őt szeretőknek, [azoknak, akik (agapaó): teljesen
odaadják, átadják, teljesen összekötik magukat Istennel, eggyé válnak vele]” (Jak. 1,12).
Hiszen ezek a kísértések– melynek célja Istentől
való elszakadásra bírni a hívőket – csapások, szeretteink elvesztése,
elszegényedés, betegség, üldözés, és ezek okozója a sátán, ahogy ezt Isten
igéje bemutatja: „Például vegyétek,
atyámfiai, a szenvedésben és béketűrésben (és türelemben) a prófétákat, akik az Úr nevében szólottak.
Ímé, boldogoknak mondjuk a tűrni tudókat, (azokat, akik tűrni tudtak a
szenvedésekben). Jóbnak tűrését (és
állhatatosságát) hallottátok, (és
láttátok, hogyan intézte a sorsát az Úr) és
az Úrtól való végét láttátok, hogy igen irgalmas az Úr és könyörületes.
Szenved-é valaki köztetek? Imádkozzék. Öröme van-é valakinek? Dicséretet
énekeljen” (Jak. 5,10-11.13).
És így bátorít a Szent Szellem: „Semmit ne félj (és ne ijedj, ne rémülj, és ne riadj meg,) azoktól, amiket szenvedned (paszkhó: amiket át kell élned, meg
kell tapasztalnod; el kell viselned, és tűrnöd kell). (melló: ami készül, ami elkerülhetetlenül meg fog történni, és
ami még körül fog venni): Ímé a Sátán
(diabolosz:
vádló, rágalmazó, uszító, hibáztató, félrevezető, ellenség, ellenálló) egynéhányat ti közületek a tömlöcbe
(vagyis börtönbe) fog vetni, hogy
megkísértsen (peiradzó):
megkísérel rávenni arra, hogy elszakadj Istentől, megpróbál elcsábítani bűnre, vagyis
céltévesztésre). És lesz tíz napig való
nyomorúságtok (thlipszisz:
nyomás, szorongattatás, gyötrés, gyötrődés, szorongás, kínzás, üldözés, baj). Légy hív (vagyis hű) mindhalálig, és néked adom az életnek
koronáját (vagyis az ÉLET győzelmi koszorúját). Akinek van füle, hallja (meg), mit
mond a Szellem a gyülekezeteknek. Aki győz, annak nem árt a második halál”
(Jel. 2,10-11)