Bátorítás kitartásra

„Nemcsak pedig, hanem dicsekedünk a háborúságokban is, tudván, hogy a háborúság békességes tűrést nemz, A békességes tűrés pedig próbatételt, a próbatétel pedig reménységet, A reménység pedig nem szégyenít meg; mert az Istennek szerelme kitöltetett a mi szívünkbe a Szent Lélek által, ki adatott nékünk.”

(Pál Apostol Rómabeliekhez írt levele 5. fejezet 3-5.vers)

Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom,

csak erőt kérek a hétköznapokhoz.
Taníts meg a kis lépések művészetére!

Tégy leleményessé és ötletessé,

hogy a napok sokféleségében és forgatagában

idejében rögzítsem a számomra fontos

felismeréseket és tapasztalatokat!
Segíts engem a helyes időbeosztásban!

Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében,

elsőrangú vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez!
Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz,

hogy ne csak átfussak az életen,

de értelmesen osszam be napjaimat,

észleljem a váratlan örömöket és magaslatokat!

Őrizz meg attól a naiv hittől,

hogy az életben mindennek simán kell mennie!
Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel,

hogy a nehézségek, kudarcok, sikertelenségek,

visszaesések az élet magától adódó ráadásai,

amelyek révén növekedünk és érlelődünk!

Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt,

akinek van elegendő bátorsága és szeretete

az igazság kimondásához!
Az igazságot az ember nem magának mondja meg,

azt mások mondják meg nekünk.

Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg,

hogy nem teszünk semmit.
Kérlek, segíts, hogy tudjak várni!
Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra.

Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb
és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk!

Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz,

hogy a kellő pillanatban és a megfelelő helyen

– szavakkal vagy szavak nélkül –

egy kis jóságot közvetíthessek!

Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől!
Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt,

amire szükségem van!
Taníts meg a kis lépések művészetére!

Antoine de Saint-Exupéry: Fohász

http://reggelidicseret.blogspot.hu/2013/09/batoritas-kitartsra.html

BIBLIA

Isten Szeretete

Asztalt terítesz nékem az én ellenségeim előtt; elárasztod fejem olajjal; csordultig van a poharam. Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem életem minden napján, s az Úr házában lakozom hosszú ideig. (Zsoltárok 23, 5-6)
Jó reggelt! Áldott békés napot mindenkinek!

Ferencz István Mi vagyunk az Isten temploma: Keresztény dícséretek

Ige: A kiválasztottakra

 „Tisztában vagyunk vele, és meg vagyunk győződve róla, Istentől szeretett atyámfiai, testvéreim, hogy ti ki vagytok választva, azaz választottak vagytok*(1 Thess. 1,4)

*És: „Mi pedig mindenkor hálaadással tartozunk az Istennek ti érettetek atyámfiai, testvéreim, akiket szeret az Úr, hogy kezdettől fogva kiválasztott titeket Isten az üdvösségre a Szellem megszentelő munkája és az igazságba vetett hit által; Amire elhívott titeket a mi evangéliumunk által, a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőségének elvételére, vagyis hogy így részesüljetek a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőségében” (2 Thess. 2,13-14)

 „Úgyhogy, mi magunk dicsekszünk veletek az Isten gyülekezeteiben, a ti kitartástok, állhatatosságotok, és hitetek felől, minden ti üldöztetésetek és szorongattatásotok, minden nyomorúságotok között, amelyeket szenvedtek és elviseltek” (2 Thess. 1,4)

De: „Áldott legyen az Isten, és a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, aki megáldott minket minden szellemi áldással a mennyekből, a mennyeiek között a Krisztusban. A szerint, amint magának kiválasztott, kiválogatott minket Őbenne a világalap levetése előtt, hogy legyünk mi szentek és feddhetetlenek, hibátlanok, kifogástalanok, szeplő nélküliek, teljesen épek, fogyatékosság nélküliek Őelőtte szeretet által” (Eféz. 1,3-4)

Isten kiválasztottjai vagyunk: „Mert Ő szabadított meg minket, és ő hívott el szent hívással, nem a mi cselekedeteink alapján, hanem saját végzése és kegyelme szerint, amelyet még az idők kezdete előtt Krisztus Jézusban adott nekünk” (2 Tim. 1,9-10).  

Áldás, hála, mind Őt illet.

Spurgon: A szőlővesszőről.

A szőlővesszőnek jobb a szőlőtőkén, mint ha attól elszakadva élne. Nagyszerű és szent dolog az Úr Jézushoz ragaszkodva élni.

Jézus országa

"Felele Jézus: Az én országom nem e világból való. Ha e világból való volna az én országom, az én szolgáim vitézkednének, hogy át ne adassam a zsidóknak. Ámde az én országom nem innen való."

János evangéliuma 18,36 

Isten országa nem szemmel láthatólag jön el. Isten kegyelmének evangéliuma, az önmegtagadás szelleme sohasem lehet összhangban a világszellemével. A két alapelv tökéletesen ellentétes egymással. "Érzéki ember pedig nem foghatja meg az Isten Szellemének dolgait: mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy szellemiképpen ítéltetnek meg" (lKor 2:14). 

  Ma a vallásos világban hitük szerint tömegek munkálkodnak Krisztus földi, időleges országának megalapításán. Azt szeretnék, ha Urunk e világ országainak lenne a vezetője: az udvarok, táborok, törvényszékek, paloták, piacok vezére. Elvárnák, hogy az emberi hatalom által kikényszerített törvényes rendeletek szerint uralkodjék. Mivel Krisztus most nincs itt személyesen, vállalják, hogy intézkednek helyette, végrehajtják országának törvényeit. Ilyen országot akartak alapítani a zsidók Krisztus napjaiban. Elfogadták volna Jézust, ha hajlandó lett volna megalapítani az ideiglenes királyságot, kikényszeríteni, amit ők Isten törvényének tekintettek, őket pedig akaratának végrehajtóivá, hatalmának hordozóivá tenni. Ő azonban így szólt: "Az én országom nem e világból való" (Jn 18:36). Nem fogadta el a földi trónt. 

  A kormányzat, amelynek fennhatósága alatt Jézus élt, korrupt és elnyomó volt. Mindenfelé égbekiáltó visszaélések történtek: zsarolás, türelmetlenség, felőrlő kegyetlenség. A Megváltó mégsem kísérelt meg polgári reformokat. Nem támadta a nemzeti visszaéléseket, nem ítélte el a nemzeti ellenségeskedéseket. Nem avatkozott bele a felsőbbség, a hatalmat gyakorló közigazgatás dolgaiba. Példaképünk távol tartotta magát a földi kormányoktól. Nem azért, mintha közömbös lett volna az emberi bajok iránt, hanem mert az orvosságot nem pusztán emberi vagy külső eszközökben kereste. A hatásos gyógyításhoz egyénileg kell elérni az embert, újjáteremteni a szívet. 

  Krisztus országát nem törvényhozó testületek, tanácsok vagy bíróságok döntésével, a világ nagyjainak támogatásával alapítja meg, hanem azzal, hogy Krisztus természetét az emberekbe ülteti a Szent Szellem munkája által.

"Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az ő nevében hisznek; Akik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istenből születtek" (Jn 1:12-13).

 Ez az egyetlen erő, amely felemelheti az emberiséget. E munka megvalósításához az emberi eszköz Isten Igéjének tanítása és gyakorlása.

http://reggelidicseret.blogspot.hu/2013/09/normal-0-21-false-false-false-hu-x-none.html

Krisztus Gyülekezete Marosvásárhely

Mai Ige

„Az irigység azokon a morzsákon él, amiket odadobsz neki. Minél többet etetgeted, annál éhesebbé válik, mígnem egy napon teljesen felemészt belülről.”

www.tini.maiige.hu

Hallelujah! It's Côr Glanaethwy | Grand Final | Britain's Got Talent 2015

Kolossébeliekhez írott levél 2. fejezet: KRISZTUS ISMERETÉNEK TELJES GAZDAGSÁGÁRA ELJUTNI. (reideált)

Kol. 2,1 Mert akarom, hogy tudtotokra legyen és tisztába legyetek vele, hogy milyen nagy tusakodásom van, és hogyan küzdök, harcolok ti érettetek, és azokért, kik Laodiceában vannak, és mindazokért, akik nem láttak engem személy szerint e hústestben;

Kol. 2,2 Hogy bátorítást vegyen az ő szívük, egybeköttetvén, és egyesíttetve az Isten szerinti szeretetben. És hogy eljussanak az értelem meggyőződésének teljes gazdagságára, az Isten azaz az Atya, vagyis a Krisztus ama titkának megismerésére. [Más fordítás: „Hogy szívükben megerősödve, felbátorodva és a szeretetben egyesülve, összeforrva eljussanak a tökéletes, a teljes megismerés, és megértés minden gazdagságára: Isten titkának, Krisztusnak ismeretére]*

*És: „Ama titkot, mely el vala rejtve ősidők óta és nemzetségek, és generációk, nemzedékek óta az emberek elől, most pedig megjelentetett, kijelentetett, kinyilatkoztatott, nyilvánvalóvá tétetett, láthatóvá vált az Ő szentjeinek” (Kol. 1,26)

„És azért imádkozom, hogy a ti Isten szerinti szeretetetek még jobban-jobban gyarapodjon, és bővölködjék Istenismeretben, Isten teljes, igazi megismerésében, tudományban, megértésben, és a teljes tapasztalatban és mindenféle észlelésben, érzékelésben” (Fil. 1,9)

„Amikor pedig felolvasták nálatok ezt a levelet, gondoskodjatok arról, hogy a laodiceai gyülekezetben is felolvassák, de arról is, hogy a Laodiceából érkezett levelet ti is felolvassátok” (Kol. 4,16).

Kol. 2,3 Akiben van a bölcsességnek és ismeretnek, és tudománynak* a kinyilatkoztatásból származó tudásnak minden, a természeti embernek hozzáférhetetlen kincse elrejtve**

*Tudománynak (gnószisz): megismerés, ismeret, tudás.(főként a kinyilatkoztatásból származó tudás).

**Elrejtve (apokrüphosz): Benne rejlik a bölcsesség rejtett, titkos (a természeti embernek hozzáférhetetlen) kincsei.

Salamon tanácsa: „Ha figyelmesen hallgatsz, és megszívleled, és hozzá igazodva engedelmeskedsz a szellemi bölcsességnek, megnyitva, és odafordítva a te füleidet. És hajtod a te elmédet és szívedet, vagyis szellemi életednek irányítóját tisztánlátásra készteted, és a bölcsesség megismerésére adod, szívből törekedve az értelemre, s kitárva szívedet az okosságnak. Igen, nos, ha a bölcsességért, tudásért, és megkülönböztető képességért, és a felismerésért hangosan kiáltasz sőt könyörögsz, és hívod, és az értelemért és a megértésért, és a helyes értelmezésért a te szódat felemeled és bölcsesség megnyerése után sóvárog a hangod, mert hiányát érzed, és kívánod, vágysz rá, ezért keresed, és kutatod. Ha hiányát érzed, és kívánod, vágyódsz utána, ezért törekszel utána, és keresed, és úgy kutatod azt, és úgy keresed nyomát mint az ezüstöt, és mint a rejtett kincseket, és kiaknázod. Akkor megérted, felfogod, és érzékeled]az Úrnak Jahvénak, az Örökkévalónak tiszteletét, és az Istennek ismeretére jutsz. (Más fordítás: És rájössz mi az istenismeret, mert megnyered és hozzájutsz, és megtalálod az Úrnak, Istennek megismerését, és tudományát, és teljes tisztánlátásra jutsz). Mert csak az Úr Jahve, az Ő jelenléte ad bölcsességet, az ő szájából tudomány, és megismerés, és értelem, megértés, ismeret, okosság, és tisztánlátás származik” (Péld. 2,2-6).

Jakab apostol is azt tanácsolja, hogy: „Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje a bölcsességet Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és meg is kapja. De kérje hittel, semmit sem kételkedvén: mert aki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, a tenger hullámához, amelyet a szél hajt, sodor és ide s tova hány. Mert ne vélje,  és ne gondolja az ilyen ember, hogy kaphat valamit az Úrtól; A kétszívű, a tétovázó, ingadozó, a minden útjában állhatatlan ember” (Jak. 1,5-8)

 „Ezért mondom néktek: Amit könyörgésetekben kértek, amiért imádkoztok, higgyétek, hogy mindazt megnyeritek, megkapjátok, és meg is adatik nektek” (Márk. 11,24)

Mert: „… amit könyörgésetekben hittel kértek, mindazt meg is kapjátok” (Mát. 21,22)

Mert: „Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak, a ti gyermekeiteknek jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad a ti mennyei Atyátok Szent Szellemet azoknak, akik kérik tőle” (Luk. 11,13)

Mert a Szent Szellem: „…bölcsességnek és értelemnek Szelleme, tanácsnak és hatalomnak, és erőnek Szelleme, az Úr ismeretének és tiszteletének Szelleme” (Ésa. 11,2).

És Ő, vagyis: …Krisztus az Isten ereje, hatalma, és az Isten bölcsessége.  Mert Ő adatott nékünk: „…bölcsességül …Istentől, és igazságul, azaz megigazulásul, szentségül, és váltságul: azaz váltság általi szabadításul” (1Kor. 1,24.30).

Kol. 2,4 Ezt pedig azért mondom, hogy valaki titeket rá ne szedjen, hogy senki félre ne vezessen, meg ne tévesszen, meg ne csaljon hitető* tetszetős, meggyőzőnek / valószínűnek tűnő beszéddel, és hamis következtetésekkel.

*Hitető [(pithanologia): hitető, tetszetős, meggyőzőnek / valószínűnek tűnő.

Kol. 2,5 Mert jóllehet hústestben távol vagyok tőletek, mindazáltal szellemben veletek vagyok, örülvén, és örvendezve, látván ti köztetek a jó rendet és Krisztusba vetett hiteteknek erősségét, szilárdságát, rendíthetetlenségét, állhatatosságát.

Kol. 2,6 Azért, amiképpen vettétek a Krisztus Jézust, az Urat, akképpen járjatok, és éljetek is Őbenne,

Kol. 2,7 Meggyökerezvén, szilárddá, stabillá válva és tovább épülvén Őbenne, és megerősödvén a hitben, amiképpen arra taníttattatok, bővölködvén abban túláradó hálaadással.

Kol. 2,8 Ügyeljetek rá, hogy senki ne legyen, aki bennetek zsákmányt vet, hogy valaki rabul ne ejtsen a tudományon keresztül hiú, és üres félrevezető szavakon át, a bölcselkedés és üres* hiábavaló, semmit érő, alaptalan csalás által megtévesszen, mely emberek rendelése, továbbadott hagyománya, előírása, tanítása szerint** a világ elemi tanításai, a világ alapelvei szerint, és nem a Krisztus szerint való, nem pedig Krisztushoz igazodik. [Más fordításban: „Vigyázzatok, hogy senki félre ne vezessen, meg ne csaljon benneteket evilági bölcselkedéssel és hamis tanítással, ami emberi hagyományokon és világi elemeken alapszik, nem pedig Krisztuson]***

*Üres (kenósz): céltalan; sikertelen; hiábavaló; semmit érő, megfosztott, alaptalan, haszontalan.

**Rendelése szerint (paradoszisz): emberek által továbbadott hagyomány, előírás, tanítás, rendelkezés.

***És tovább folytatja az apostol: „Senki titeket meg ne csaljon, meg ne tévesszen üres beszédekkel; mert ezekért jő az Isten haragja a hitetlenség, és engedetlenség fiaira” (Eféz. 5,6)

„Mert hiszen e világ bölcsessége bolondság, oktalanság, ostobaság az Isten előtt.  Mert meg van írva: Megfogja a bölcseket az ő csalárdságukban álokoskodásukban” (1 Kor. 3,19)

„Annakokáért a szabadságban, melyre minket Krisztus megszabadított, álljatok meg szilárdan, és ne kötelezzétek meg ismét magatokat szolgaságnak igájával. És ne engedjétek magatokat újra szolgaságnak igájába fogni” (Gal. 5,1)

Mert: „… mikor kiskorúak valánk, a világ elemei alá voltunk vettetve szolgaként, és szolgaságra: Most azonban, miután megismertétek az Istent, vagy még inkább hogy megismert titeket az Isten, miként, és hogyan tértek vissza ismét az erőtlen és gyarló, szegény elemekhez, amelyeknek újból szolgálni akartok. És hogyan akartok újból szolgájukká lenni? Megtartjátok a napokat és hónapokat és időket, meg az esztendőket, és aggódva figyeltek a rájuk. Féltelek titeket, hogy hiába fáradoztam értetek” (Gal. 4,3.9-11).

 Törekedjünk arra inkább, hogy: „Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a felnőttkorra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére, a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra. Hogy többé ne legyünk gyermekek, azaz kiskorúak, kiket ide s tova hány a hab és hajt a tanításnak akármi szele, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak, az embereknek álnoksága által, és az emberek csalásától, a tévelygés tévútra csábító ravaszságától.  Hanem az igazságot követvén, és az igazsághoz ragaszkodva szeretetben, mindenestől fogva nevekedjünk Abban, aki a fej, a Krisztusban” (Eféz. 4,13-15)

 Hiszen ti már: „… feltámadtatok a Krisztussal, az odafelvalókat keressétek. Azokat keressétek, amik odafent vannak, ahol a Krisztus van, az Istennek jobbján ülvén. Az odafelvalókkal törődjetek, nem a földiekkel” (Kol. 3,1-2)

„Mert sokan járnak, és élnek másképpen, akikről sokszor mondtam néktek, most pedig sírva is mondom, hogy a Krisztus keresztjének, azaz kínoszlopának ellenségei; Kiknek végük veszedelem, kiknek istenük az ő hasuk, és akiknek dicsőségük az ő gyalázatukban van, mert azzal dicsekszenek, ami a gyalázatuk. Kik mindig a földiekkel törődnek. Mert a mi országunk, és polgárjogunk mennyekben van, honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk üdvözítőül” (Fil. 3,18-20)

 

Kol. 2,9 Mert Őbenne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg (szómatikósz):* az Ő személyében, [Más fordítás: Mert testileg őbenne az Ő lényében lakozik minden, ami az istenséget betölti]**

*A sómatikós szó fordítása elég nehéz. Régen így olvastuk: „testileg”, az új fordítás ezt hozza: „oszthatatlan egységben”. Még egyszerűbben is lehet ezt mondani: valósággal. Ellentétben mindennel, ami látszat.

**Mert Ő az: „Aki képe, azaz képmása a láthatatlan Istennek, minden teremtménynek előtte született. Mert tetszett az Atyának, vagyis az egész Teljességnek, hogy Őbenne lakozzék az egész teljesség, minthogy az Atya úgy látta helyesnek, hogy benne lakozzék mindaz, ami a teremtést betölti” (Kol. 1,15.19).

 Ő: „… az Isten teremtésének kezdete, azaz a teremtett világ eredete” (Jel. 3,14).

„Ő Isten dicsőségének a kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget, aki miután minket bűneinktől, azaz céltévesztésünktől megtisztított, a mennyei Felség jobbjára ült” (Zsid. 1,3)

 „Övé egyedül a halhatatlanság, aki megközelíthetetlen világosságban lakik, akit az emberek közül senki sem látott, és nem is láthat: Övé a tisztelet és az örökkévaló hatalom.  Ámen” (1Tim. 6,16).

Mert magát: „Az Istent soha senki nem látta; az egyszülött Isten, aki az Atya kebelében van, az jelentette ki Őt” (Ján. 1,18).

A kijelentés pedig így hangzott, és hangzik: „Monda néki Jézus: Annyi idő óta veletek vagyok, és még sem ismertél meg engem, Filep? Aki engem látott, látta az Atyát; mi módon mondod azért te: Mutasd meg nékünk az Atyát? Én és az Atya egy vagyunk” (Ján. 14,9.10,30).

Pál apostol így dicsőíti Őt: „Az örökkévalóság királyának pedig, a halhatatlan, láthatatlan egy Istennek tisztelet és dicsőség örökkön-örökké. Ámen” (1Tim. 1,17).

És hogy ki Ő, arról saját maga tesz bizonyságot akkor, amikor János apostol elragadtatásban látja a feltámadott Urat: „Mikor pedig láttam őt, amikor megpillantottam, leesém az ő lábaihoz, a lába elé rogytam, mint egy holt. És reám veté az ő jobb kezét, és megérintett jobbjával, mondván nékem: Ne félj; én vagyok az Első és az Utolsó, És az Élő; pedig halott valék, és ímé élek örökkön örökké. Ámen…” (Jel. 1,17-18)

Kol. 2,10 És ti Őbenne - Krisztusban - vagytok beteljesedve* vagyis ami telve van Isten valóságával,azaz: az egyház az a „hely” amelyet teljesen betölt Isten valósága, aki eredete minden fejedelemségnek, kormányzatnak és hatalomnak; És Benne lettetek ennek a teljességnek részesei, titeket pedig Ő tölt meg.

*Beteljesedve (pléróma): ami telve van valamivel; teljesség, tökéletes beteljesedés. / vagyis: az egyház az a „hely” amelyet teljesen betölt Isten valósága /.

Kol. 2,11 Akiben körül is metéltettetek nem mesterséges, hanem kéz  nélkül való körülmetéléssel, levetkezvén az érzéki bűnök hústestét, a hústestből való kivetkőztetéssel a Krisztus körülmetélésében. [Más fordítás: Őbenne vagytok körülmetélve is, de nem kézzel végzett körülmetéléssel, hanem a Krisztus szerinti körülmetéléssel, a bűn, azaz a céltévsztés hústestének* vagy a hús természetének, a saját személyetek emberi természetének levetése által]**

*Bűn hústestének (tou szomato) = személy (th szarx) = itt: emberi természet, vagy a hús természetének) a saját személyetek emberi természetének.

**Mert: „… Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés nem számít, sem a körülmetéletlenség; hanem csak az új teremtés” (Gal. 6,15)

„Mert nem az a zsidó, aki külsőképpen, szemmel láthatóan az, sem nem az a körülmetélés, ami a hústesten külsőképpen látható. Hanem az a zsidó, az számít zsidónak, aki belsőképpen, vagyis titkos belsejében az; és a szívnek Szellemben, nem betű szerint való körülmetélése az igazi körülmetélkedés, amelynek dicsérete nem emberektől, hanem Istentől van” (Róm. 2,28, 29) 

„Mert mi vagyunk a körülmetélkedés, akik Szellemben szolgálunk az Istennek, és a Krisztus Jézusban dicsekedünk, és nem a testben bizakodunk”. „Ahol nincs többé görög és zsidó: körülmetélkedés és körülmetélkedetlenség, idegen, scithiai, szolga, szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus”.„Mert Őbenne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg, az Ő (szóma) = személyében. És ti Őbenne vagytok beteljesedve, aki feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak” (Fil. 3,3; Kol. 3,11).  

Így teljesedett be Isten ígérete, amely így hangzott: „És körülmetéli az Úr, a te Istened a te szívedet, és a te magodnak szívét, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes éneddel, hogy élj” (5 Móz. 30,6).

Kol. 2,12 Eltemettetvén* azaz szellemben hasonlóvá válva Ő vele együtt a bemerítésben, akiben egyetemben fel is támasztattatok az Isten erejébe** beavatkozásába vetett hit által, aki feltámasztá Őt a halálból, a halottak közül***

*Eltemettetvén (szünthaptó): együtt elhantol valakivel, azaz szellemben hasonlóvá válik, hasonul.

**Isten erejébe (energeia): cselekvés, munka, megvalósulás, beavatkozás.

***És így folytatja az apostol: „Avagy nem tudjátok, nem értitek-e hogy mi, akik bemerítkeztünk Krisztus Jézusba, az ő halálába merítkeztünk be? Eltemettettünk, azaz szellemben hasonlóvá váltunk azért Ővele együtt a bemerítés által a halálba: hogy miképpen feltámasztatott, életre kelt Krisztus a halálból, a halottak közül, az Atyának dicsősége, fényessége, ragyogása által, azonképpen mi is új életben járjunk. Mert ha az ő halálának hasonlatossága szerint Ő vele eggyé lettünk, egybenőttünk, egyesültünk, bizonyára feltámadásáé szerint is azok leszünk, feltámadásával is összenőttekké leszünk” (Róm. 6,3-5).

Mert: „Hogyha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy együtt is élünk Ővele” (Róm. 6,8).

A kijelentés megerősítése: „Igaz beszéd ez. Mert ha vele együtt meghaltunk, vele együtt fogunk élni is” (2 Tim. 2,11).

„Isten ugyanis feltámasztotta az Urat, és hatalmával minket is fel fog támasztani” (1Kor. 6,14).

A bemeritkezés következménye: Mert akik Krisztusba meritkeztetek be, Krisztust öltöztétek fel” (Gal. 3,27).

Kol. 2,13 És titeket, kik holtak valátok a bűnökben* vagyis akiket halottakká tettek az elesések, hibás lépések, botlások, baklövések, melléfogások, és a ti hústesteteknek körülmetéletlensége, megelevenített, életre keltett együtt Ővele, megbocsátván minden bűnötöket, vagyis az után, hogy minden elesésünket megbocsátotta.

*Bűnök (paraptóma): hibás lépés, botlás, baklövés, melléfogás.

Kol. 2,14 Az által, hogy eltörölte a parancsolatokban - a követelményeivel, rendelkezéseivel - ellenünk szóló, és tételekbe foglalt kézírást, az adóslevelet, amely ellenünkre volt nekünk, és amely vádolt minket, és azt eltette, eltávolította, eltolta az útból, odaszegezvén azt a keresztfára, azaz a kínoszlopra*

*És minden újjászületett hívőkből álló közösségnek hirdeti az apostol: „Vele együtt titeket is megelevenített, életre keltett, feltámasztott, akik megölötten holtak valátok a ti vétkeitek, hibás lépéseitek, botlásaitok, eleséseitek és bűneitek, azaz céltévesztésetek következtében. Melyekben jártatok, és éltetek egykor evilág folyása, életmódja szerint, a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint. Igazodva a levegő birodalmának fejedelméhez, ama szellem szerint, mely most az engedetlenség, és hitetlenség fiaiban munkálkodik, működik, és tevékenykedik.  Akik között forgolódtunk egykor, - hisz közéjük tartoztunk mi is mindnyájan - a mi hústestünk kívánságaiban, vagyis amíg hústesti vágyainkban éltünk, cselekedvén a hústestnek és a gondolatoknak akaratát, hajlamait, és természet, vagyis születésünknél fogva, emberi természetünk szerint a természetes ösztönök, és indulatok fiai valánk, mint a többi ember is. De az Isten gazdag lévén irgalmasságban, az Ő nagy szerelméből, mellyel minket szeretett. [Más fordítás: De a végtelenül irgalmas Isten abban mutatta meg isteni természetét, nagy szeretetét irántunk]. Minket, kik meg voltunk halva a vétkek, hibás lépések, botlások, elesések, baklövések, melléfogások miatt, megelevenített, életre keltett együtt a Krisztussal, - kegyelemből tartattatok meg, és kaptátok a megváltást.  Mert Isten kegyelme által szabadultatok meg, és üdvözültetek. És vele együtt feltámasztott, életre keltett, és vele együtt ültetett maga mellé a mennyekben minket, Krisztus Jézusban” (Eféz. 2,1-6)

És az Úr Jézusra kell tekinteni ahhoz, hogy megértsük, amit tett velünk az Úr: „Amelyet megmutatott a Krisztusban, mikor feltámasztotta Őt a halálból, és ültette Őt a maga jobbjára a mennyekben” (Eféz. 1,20)

„Hogy miképpen uralkodott, vagyis uralomra jutott a bűn, azaz a céltévesztés a halálra, és halált hozva, azonképpen a kegyelem is uralkodjék megigazulás által az örök életre, a természetfeletti életre, az életnek egy más létezési formájára, a mi Urunk Jézus Krisztusban. (Róm. 5,21)

„Mert a bűn zsoldja halál; az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban” (Róm. 6,23).

„Mert mikor a hústestben voltunk, és a hústest szerint éltünk, a bűnök indulatai a törvény által dolgoztak a mi tagjainkban, hogy gyümölcsözzenek a halálnak.

[Más fordítás: Mert mikor a hústest szerint éltünk, a törvény által szított, és fölébresztett bűnös szenvedélyek, és az emiatti fájdalommal járó érzelmek működtek, hatottak, és dolgoztak testrészeinkben, amelynek velejárói: baj, csapás, szenvedés, hogy gyümölcsöt érleljenek a halálnak].

Most pedig felszabadultunk, mentesültünk, feloldoztattunk, megszabadultunk a törvénytől, vagyis a törvény hatálya alól, minekutána meghaltunk arra nézve, vagyis a törvény számára, amely által lekötve tartattunk, és ami fogva tartott bennünket, hogy szolgáljunk a Szellemnek újságában, újszerűségében, és új voltában, és nem a betű óságában. S ezért új Szellemben szolgálunk, nem az Írás elavult régi betűvilágában” (Róm. 7,5-6)

„Igaz beszéd ez. Mert ha vele együtt meghaltunk, vele együtt fogunk élni is” (2 Tim. 2,11) 

„Avagy nem tudjátok-é, és nem értitek, hogy mi, akik bemerítkeztünk Krisztus Jézusba, az ő halálába merítkeztünk be? Eltemettettünk, azaz szellemben hasonlóvá váltunk azért Ővele együtt a bemerítés által a halálba: hogy miképpen feltámasztatott, és életre kelt Krisztus a halálból, a halottak közül az Atyának dicsősége fényessége, ragyogása, ereje által, azonképpen mi is új, azaz újszerű, ismeretlen, szokatlan, meglepő, természetfeletti életben járjunk. Mert ha az ő halálának hasonlatossága szerint Ővele eggyé lettünk, vagyis egybenőttünk, és egyesültünk, bizonyára feltámadásáé szerint is azok leszünk, vagyis feltámadásával is összenőttekké leszünk, egyesülünk. Tudván azt, hogy a mi ó emberünk Ővele megfeszíttetett, azaz oszlopra feszíttetett, hogy megerőtelenüljön, és teljesen működésképtelenné, erejét vesztetté legyen a bűnnek teste, (amartias szóma): a céltévesztett én. És megsemmisüljön, vagyis elpusztuljon, tétlenné, tehetetlenné váljon a bűn hatalmában álló, a céltévesztett test vagyis a: (szóma) = az egó, azaz az én, hogy ezután ne legyünk  rabszolgája, és ne szolgáljunk a bűnnek, vagyis ne legyünk  a céltévesztés rabszolgái” (Róm. 6,3-6).

Kol. 2,15 Lefegyverezvén a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, őket bátran mutogatta* diadalt vévén** rajtuk abban.  A legyőzött hatalmakat diadalmenetben tette közszemlére, így legyőzöttekként a győztes nép előtt „mutogatta”, vagyis megcsúfolta, nyilvánosan kipellengérezte, megszégyenítette, aki diadalmaskodott rajtuk, diadalt vett fölöttük= legyőzte, leigázta őket, s ennek nyílt jelét is adta. Győztes hadvezérként, mint legyőzötteket diadalmenetben felvonultatta***

*Bátran mutogatta (parrészia deigmatidzó): a legyőzött hatalmakat diadalmenetben tette közszemlére, így legyőzöttekként a győztes nép előtt „mutogatta”, vagyis megcsúfolta.

**Diadalt vévén [(thriambeuó): aki diadalmaskodott rajtuk, diadalt vett fölöttük= legyőzte, leigázta őket, s ennek nyílt jelét is adta. Győztes hadvezérként, mint legyőzötteket diadalmenetben felvonultatta.

***Amikor a hetven tanítvány győztesként visszatért az Úrhoz: „Ő ezt mondta nekik: Látám a sátánt, mint a villámlást lehullani az égből. Ímé adok néktek hatalmat, hogy a kígyókon és skorpiókon tapodjatok, és az ellenségnek minden erején; és semmi nem árthat néktek” (Luk. 10,18-19).

Az Úr Jézus mielőtt elindult a szenvedés útján, így szólt: „Most van e világ kárhoztatása, vagyis most megy végbe az ítélet e világ felett; most vettetik ki e világ fejedelme” (Ján. 12,31).

És hogy mi a világ ítélete, azt a Szent Szellem fogja kijelenteni: „És Ő, a Szent Szellem, mikor eljő, megfeddi a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében, azaz leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság és mi az ítélet: az ítélet pedig az, hogy e világnak fejedelme megítéltetett” (Ján. 16.8.11)

„Azért beszéltem ezeket néktek, hogy békességetek legyen énbennem. E világon nyomorúságtok lészen; de bízzatok: én legyőztem a világot” (Ján. 16,33)

Pál apostolon keresztül pedig kijelenti a Szent Szellem, hogy mit kell tenni Krisztus népének. „Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával, minden mesterkedéseivel szemben. Mert nem vér és hústest ellen van nékünk tusakodásunk, harcunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok, az erők és hatalmak ellen, ez élet sötétségének világbírói, a sötétség világának urai ellen, a gonoszság szellemei ellen, melyek a magasságban vannak” (Eféz. 6,11-12)

Kol. 2,16 Senki azért titeket meg ne ítéljen evésért, vagy ivásért, avagy ünnep, vagy újhold, vagy szombat* azaz a heti pihenőnap, a világi elfoglaltságoktól való megnyugvás dolgában**

*Szombat [(sabbat): nyugalom) a heti pihenőnap, a világi elfoglaltságoktól való megnyugvás.

**Egymást se ítélgessétek: „Némely ember azt hiszi, hogy mindent megehet; a hitben erőtlen, aggályos, gyönge pedig zöldséget eszik. Aki mindent megeszik, ne vesse meg, ne nézze le azt, aki nem eszik meg mindent; és aki nem eszik, ne ítélje el azt, aki eszik. Mert az Isten befogadta, és a magáénak tekinti őt. Te kicsoda vagy, hogy elítéled, megbírálod a más szolgáját? Az ő tulajdon urának áll vagy esik. Saját Ura állítja talpra, vagy ítéli el. De meg fog állani a talpán, mert az Úr által képes, hogy megálljon. Hatalmas ereje van az Úrnak arra, hogy megerősítse, és felállítsa.  Emez az egyik napot különbnek, - vagyis ünnepnek gondolja, és tartja - a másiknál: amaz pedig minden napot egyformának tart. Ki-ki a maga értelme felől legyen meggyőződve. Mindegyik legyen határozott a maga meggyőződésében. Aki ügyel a napra, az Úrért ügyel: Aki az egyik napot megkülönbözteti, az Úrért különbözteti meg és aki nem ügyel a napra, az Úrért nem ügyel. Aki eszik, az Úrért, és az Úrra való tekintettel eszik, mert hálákat ad az Istennek: és aki nem eszik, az Úrért, vagyis az Úrra való tekintettel nem eszik, és az is hálákat ad az Istennek. Mert az Isten országa, Isten királysága, uralma nem evés, nem ivás, nem eszem-iszom, és nem ételben, nem italban áll, hanem megigazultság, békesség, vagyis: az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség, jó egészség, jólét, a veszély érzetétől való mentesség, boldogság, boldogulás, és Szent Szellem által való öröm. Vagyis: öröm, jókedv, vidámság, boldogság a Szent Szellemben” (Róm. 14,2-6.17). 

Mert: „Az étel pedig nem változtat Istenhez való viszonyunkon; ha nem eszünk, nem lesz belőle hátrányunk, és ha eszünk, abból sem lesz előnyünk” (1Kor. 8,8).

 Csak az a fontos: „Hogy többé ne legyünk gyermekek, kiket ide s tova-hány a hab és hajt a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság által; Hanem az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva nevekedjünk Abban, aki a fej, a Krisztusban” (Ef. 4,14-15).

És: „Különféle idegen tanításoktól ne hagyjátok magatokat félrevezettetni. Mert az a jó, ha kegyelemmel erősödik meg a szív, nem pedig ételektől, mert azoknak semmi hasznát nem veszik azok, akik velük élnek” (Zsid. 13,9).

Hiszen: „Az eledelek a hasnak és a has az eledeleknek rendeltetett. Az Isten pedig mind ezt, mind amazokat eltörli…” (1 Kor. 6,13).

Kol. 2,17 Melyek csak árnyékai* a következendő, a jövendő dolgoknak, de a valóság, azaz (szóma): teljes lényetek, személyetek, az énetek a Krisztusban van**

*Árnyékai (szkia): Itt: a jövendőnek az árnyéka, árnyképe, mint  a valóságra homályosan utaló jel.

**A törvény szerint: „… minden főpapot ajándékok és áldozatok bemutatására rendelnek…Ezek a papok a mennyei dolgok képmásának és árnyékának szolgálnak...” (Zsid. 8,3.5).

„Minthogy a törvényben az eljövendő javaknak csak árnyéka, nem maga a dolgok képe van meg, vagyis nem a mennyei dolgok valóságos alakját tartalmazza, ennél fogva azokkal az áldozatokkal, amelyeket esztendőnként szüntelenül visznek, és rendszeresen bemutatnak, sohasem képes tökéletességre juttatni az odajárulókat” (Zsid. 10,1).

Kol. 2,18 Senki tőletek a pálmát, - a versenydíjat - el ne vegye, meg ne fosszon titeket a pályadíjtól, - a győzelmi díjtól, - kedvét találván alázatoskodásban és az angyalok tisztelésében, olyakat tudakozván, amelyeket nem látott, nem tapasztalt, ok nélkül, és alaptalanul felfuvalkodván az ő hústestének értelmével, és bölcsességével. [Más fordításban: Senki ne mondjon benneteket méltatlannak a jutalomra, főleg az nem, aki alázatoskodásban s az angyalok tiszteletében tetszeleg magának, aki látomásokkal foglalkozik és dicsekszik, aki látomások után indul, érzékies hústesti gondolkodásában ostobán felfuvalkodva]*

*János apostol elragadtatásban látja mindazt, ami volt, van és lesz, és mindezt egy angyal – aki mellé adatott – mutatta meg neki: „És leborulék annak lábai előtt, hogy imádjam őt, de monda nékem: Vigyázz, ne tedd; szolgatársad vagyok néked és a te atyádfiainak, a te testvéreidnek, akikben a Jézus bizonyságtétele megvan. Istent imádd, mert a Jézusról való bizonyságtétel a prófétaság szelleme” (Jel. 19,10.)

„És én János vagyok az, aki ezeket hallottam és láttam: és mikor hallottam és láttam, leborulék az angyal lábai előtt, hogy őt imádjam, aki nékem ezeket megmutatta vala. Az pedig monda nékem: Vigyázz, ne tedd; mert szolgatársad vagyok néked, és a te atyádfiainak, a te testvéreidnek, a prófétáknak, és azoknak, akik megtartják e könyvnek beszédeit, igéit. Az Istent imádd” (Jel. 22,8-9).

Kol. 2,19 És nem ragaszkodván a Főhöz, Akiből az egész test, azaz (szóma): az egész személy oszthatatlan egységben, a kapcsok és kötelek által segedelmet vévén, és egybeszerkesztetvén, nevekedik az Isten szerint való nevekedéssel. [Más fordítások: S elutasítja a Főt, jóllehet ő tartja és fogja össze az egész testet [(szóma): az egész személyt inakkal és izmokkal, s Isten szerint való növekedéséről is ő gondoskodik]*

*Hanem: „Inkább igazságban, és szeretetben kell élnünk, hogy egyre inkább összeforrjunk a Fővel: Krisztussal. Ő az, aki az egész testet egybefogja és összetartja a különféle ízületek segítségével, hogy a tagok betöltsék az erejükhöz szabott feladatkört. Így növekszik a test, és építi fel saját magát a szeretetben” (Eféz. 4,15-16)

Mert: „Ti pedig a Krisztus teste, azaz (szóma): teljes lénye vagytok, és tagjai rész szerint, vagyis egyenként annak tagjai” (1 Kor. 12,27)

Isten: „… Őt tette mindeneknek fölötte az anyaszentegyháznak, az eklézsiának, azaz a kihívottak közösségének fejévé, Mely az Ő teste, azaz (szóma) = lénye, teljessége Őnéki. Amely telítve van azzal, aki mindeneket betölt mindenekkel. Aki mindenben mindent teljessé tesz” (Eféz. 1,22-23).

Kol. 2,20 Ha meghalván a Krisztussal, elszakadtatok, és megszabadultatok e világ elemi tanításaitól, miért terheltetitek magatokat, mintha e világban élők volnátok, efféle rendelésekkel: [Más fordítás: Ha tehát Krisztussal meghaltatok a világ elemeinek, miért vállaltok, és miért vesztek magatokra olyan kötöttségeket, és szabályokat, mintha még a világban élnétek, amelyek csak az e világ szerint élőkre kötelezők]*

*Hiszen Ő az: „Aki adta, és feláldozta önmagát a mi bűneinkért, azaz céltévesztésünkért. Hogy kiszabadítson, kiragadjon, kimentsen, kivegyen, kiemeljen minket magának e jelenvaló gonosz, nyomorúságos, nehéz, szűkös, tökéletlen, alkalmatlan, beteg, káros, veszélyes, ellenséges, züllött világból, a jelen világ gonoszságából, ebből a gonosz létkorból, az Istennek és a mi Atyánknak akarata, rendelése, elhatározása szerint” (Gal. 1,4).

Mert amikor még mi is: „… kiskorúak, vagyis gyermekek valánk, a világ elemei alá voltunk vettetve szolgaként, rabszolgasorsra, a világ alapszabályainak rabszolgaságában. (Más fordításban: Ugyanígy mi is, amikor még olyanok voltunk, mint a gyermekek, haszontalan emberi szabályok szolgái voltunk): Most azonban, miután megismertétek az Istent, sőt még inkább, vagy helyesebben hogy megismert titeket az Isten, miként tértek vissza ismét az erőtlen és gyarló, nyomorúságos alapszabályokhoz, amelyeknek újra rabszolgáivá akartok lenni, amelyeknek megint újból szolgálni akartok. (Más fordításban: De most már ismeritek Istent - vagy sokkal inkább: Isten ismert meg benneteket. De akkor miért tértetek vissza azokhoz a gyenge és értelmetlen szabályokhoz? Talán újra azok rabjai akartok lenni? Hogy fordulhattok ismét az erőtlen és szegényes elemekhez? Hogy akarhatjátok ugyanazt újra kezdeni? Ismét az elemek rabszolgái akartok lenni)?” (Gal. 4,3.9)

Kol. 2,21 Ne fogd meg, ne is nyúlj hozzá, meg se kóstold, meg se ízleld, még csak ne is illesd, és ne érintsd.

Kol. 2,22 Amik mind a velük való élés által elfogyasztásra vannak rendelve, az emberek parancsolatai és tanításai szerint? [Más fordítások: Hiszen ezek mind arra valók, hogy használat közben elpusztuljanak, hogy elfogyasztva megsemmisüljenek. Csak emberi parancsokról és tanításokról van szó].

Kol. 2,23 Amelyek bölcsességnek látszanak ugyan a magaválasztotta istentiszteletben, az önkényes vallási gyakorlatokban és alázatoskodásban, és a test, azaz a (szóma): vagyis egész valótok gyötrésében, és sanyargatásában; de nincs bennük semmi becsülni való, semmi értéke és haszna nincs, mivelhogy csak a hústest, vagyis az érzéki test hízlalására, és kielégítésére szolgálnak, és öntelt felfuvalkodottsághoz vezetnek*

*Mert vannak: „Akik tiltják a házasságot, sürgetik az eledelektől való tartózkodást, vagyis bizonyos ételek élvezetét, melyeket Isten teremtett hálaadással való élvezésre a hívőknek és azoknak, akik megismerték az igazságot. Mert Istennek minden teremtett állata jó, és semmi sem megvetendő, ha hálaadással élnek azzal; Mert megszenteltetik Istennek igéje és könyörgés által” (1 Tim. 4,3-5)

Pedig az Úr Jézus már kijelentette: „Mégsem értitek-e, nem gondoltok arra, és nem tudjátok, és fogjátok fel, hogy minden, ami a szájon bemegy, a gyomorba jut, azután pedig kiürül onnan, és az árnyékszékbe kerül? (Mát. 15,17)

Hiszen: „Az eledelek a hasnak, és a has az eledeleknek, vagyis az étel a gyomorért van, a gyomor pedig az ételnek rendeltetett. Az Isten pedig mind ezt, mind amazokat eltörli, vagyis haszontalanná, teljesen működésképtelenné teszi. A test, azaz (szóma): a teljes valótok azonban … az Úrnak rendeltetett, és az Úr a testnek, azaz (szóma): egész valótoknak” (1 Kor. 6,13).

„Nagy áron vétettetek meg. Nagy váltságdíjat fizetett értetek, ezért ne legyetek embereknek rabszolgái” (1 Kor. 7,23)

És az Úr Jézus ezek következményeiről így szól: „Ez a nép szájával közelget hozzám, és ajkával tisztel engemet; szíve pedig távol van tőlem. Pedig hiába, hasztalanul, eredménytelenül, ostobán, tévesen, hamisan tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai” (Mát. 15,8-9)

Pedig: „A parancsolatnak vége, és célja pedig a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és igaz, képmutatás nélküli hitből fakadó szeretet. Melyektől némelyek eltévelyedvén, elfordultak ezektől, és hiábavaló beszédre hajlottak, és üres fecsegésre adták magukat: Kik törvénytanítók akarván lenni, de nem értik, sem azt amiket beszélnek, sem amiket erősítgetnek, amit bizonygatnak” (1 Tim. 1,5-7)

„E bizonyság, és ez a vélemény igaz: annak okáért fedd őket kímélés nélkül, hogy a hitben épek legyenek, hogy egészséges legyen a hitük. Nem ügyelvén zsidó mesékre, ne foglalkozzanak zsidó mondákkal, mítoszokkal, és az igazságot megvető, és az igazságtól elfordult emberek parancsolataival. Minden tiszta a tisztáknak: de a megfertőztetetteknek és hitetleneknek semmi sem tiszta; hanem megfertőztetett, sőt szennyes azoknak mind elméjük, mind lelkiismeretük. Vallják, hogy Istent ismerik, de cselekedeteikkel tagadják, mivelhogy utálatosak és hitetlenek, és engedetlenek és minden jó cselekedetre méltatlanok, és teljesen alkalmatlanok” (Tit. 1,13-16)  

„Mert a test, azaz a (szómatikosz): vagyis a személy gyakorlásának, edzésének, és az aszkétizmusnak kevés haszna van; de a kegyesség mindenre hasznos, meglévén benne a jelenvaló és a jövő életnek ígérete” (1 Tim. 4,8).

„Krisztus szabadságra szabadított meg minket, álljatok meg tehát szilárdan, és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni” (Gal. 5,1)

„Hogy többé ne embereknek kívánságai, hanem Isten akarata szerint éljétek a hústestben hátralevő időt” (1 Pét. 4,2)

Hát: „Kérlek, és buzdítalak, bátorítalak azért titeket atyámfiai, testvéreim az Istennek irgalmasságára, és az Isten könyörülete által, hogy szánjátok oda, mutassátok be, adjátok, és állítsátok oda a ti testeiteket, azaz a (szómata): teljes lényeteket, személyeteket élő, szent és Istennek kedves, Neki tetsző, és elfogadható áldozatul. Mint a ti okos tiszteleteteket. Ez legyen a ti szellemi dicsőítésetek, hódolatotok, igeszerű istentiszteletetek, s így a ti szolgálatotok okos legyen.  És ne szabjátok magatokat, ne igazodjatok, ne legyetek hasonlóvá,ne alkalmazkodjatok, és ne idomuljatok e világhoz, ehhez a létkorhoz. Hanem változzatok el, alakítsátok, formáljátok át, változtassátok meg magatokat a ti elméteknek, a ti értelmetek, gondolkodásotok, megértésetek, vélekedésetek, a szellemetek belső, értelmes felfogóképességének megújulása által, vagyis gondolkodásmódotok megújításával alakuljatok át úgy, hogy megvizsgáljátok, és felismerjétek, megítélhessétek, megválasszátok, és azt próbálgassátok, hogy mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata. Mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes, ami neki tetsző” (Róm. 12,1-2)

A mélységből kiáltok!