Attól, hogy a hitet elveszítsük, csak az
óv meg, hogy a hitet gyakoroljuk.
2015. május 28.
Isten igéjéről
Isten nem fegyvertelen! Az Ő Igéje élesebb minden kétélű
kardnál. A kard veszélyes támadó és védekező fegyver. És ez a veszélyes fegyver
adatott minden Isten gyermekének.
Hát használd!!!
/Jubileum /
Napi Gondolatok
Reinhard Bonnkétól
Az én egyházam nem üdvözíthet engem, és a tiéd sem üdvözíthet téged. Egyetlen egyház sincs, amelyik meghalt értünk. Se pápa, se püspök, se lelkész, se evangélista nem tud üdvözíteni senkit, mert közülük egyik sem halt meg értünk. Csak egyetlen van, aki meghalt értünk, akinek a neve: JÉZUS! JÉZUS! JÉZUS! Csak Ő tud üdvözíteni! REINHARD BONNKE
https://www.facebook.com/167788570054522/photos/a.170196299813749.1073741830.167788570054522/390009584499085/?type=1&permPage=1
2015. május 27.
Ige: Az Úr Jézus feltámadt..
És az Úr: „Vele együtt titeket is megelevenített,
életre keltett, feltámasztott, akik megölötten holtak valátok a ti vétkeitek,
hibás lépéseitek, botlásaitok, eleséseitek és bűneitek, azaz céltévesztésetek
következtében* (Eféz. 2,1)
*És az Úr Jézusra
kell tekinteni ahhoz, hogy megértsük, amit tett velünk az Úr: „Amelyet megmutatott a Krisztusban, mikor
feltámasztotta Őt a halálból, és ültette Őt a maga jobbjára a mennyekben” (Eféz.
1,20)
„És titeket, kik holtak
valátok a bűnökben és a ti hústesteteknek körülmetéletlenségében,
megelevenített együtt Ővele, megbocsátván minden bűnötöket, Az által, hogy
eltörölte a parancsolatokban ellenünk szóló kézírást, amely ellenünkre volt
nekünk, és azt eltette az útból, odaszegezvén azt a keresztfára, azaz a
kínoszlopra” (Kol. 2,13-14)
„Hogy miképpen uralomra jutott, és uralkodott a bűn, azaz a céltévesztés a halálra, vagyis halált
hozva, azonképpen a kegyelem is uralkodjék igazság, azaz megigazulás által az
örök életre, a természetfeletti
életre; az életnek egy más létezési formájára, a mi Urunk Jézus Krisztus
által (Róm. 5,21)
„Mert a bűn zsoldja halál; az Isten
kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban” (Róm. 6,23).
Mert mikor a hústestben voltunk, a bűnök indulatai a törvény
által dolgoztak a mi tagjainkban, a törvény által fölébresztett bűnös
szenvedélyek működtek, hatottak, dolgoztak tagjainkban, hogy gyümölcsözzenek a halálnak. Most pedig felszabadultunk,
és megszabadultunk a törvénytől, a törvény hatálya alól, minekutána meghaltunk arra nézve, amely
által lekötve tartattunk, ami fogva tartott bennünket, hogy szolgáljunk a Szellemnek újságában és
nem a betű óságában. S ezért új Szellemben szolgálunk, nem az Írás
elavult régi betűvilágában” (Róm. 7,5-6)
Dávid így imádkozik és prófétál az Úr Jézusról, aki
elhozta az üdvösséget, és az örök életet: „Legyen a te kezed a te jobbodnak
férfián, és az embernek fián, akit megerősítettél magadnak. Hogy el ne
térjünk tőled. Eleveníts meg minket és imádjuk a te
nevedet. Seregek Ura, Istene! Állíts helyre minket; világoltasd a te
orcádat, hogy megszabaduljunk”
(Más fordítás:
Legyen kezed azzal a férfival, és jobbod azzal az emberrel, akit magadnak
neveltél, és mi nem pártolunk el tőled. Többé nem hagyunk el téged. Tarts
életben bennünket, és áldjuk, és segítségül hívjuk a te nevedet. Seregek
Ura, Istene! Újíts meg bennünket ragyogtasd ránk jelenlétedet és megmenekülünk,
üdvösséget nyerünk)” (Zsolt. 80,18-20)
(szódzó) üdvösség: bűnbocsánatot, megmenekülést (rossztól, veszélytől,
ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből. Mindenfajta problémából,
bajból); megszabadítást (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől
/démonoktól/; oltalmazást; biztonságot; állandóságot; jólétet (bővölködést
anyagi és szellemi javakban); jóllétet (egészséget); boldogságot, megtartatást
nyerünk)!
Hiszen: „Oh Isten, gyermekségemtől tanítottál
engem; és mind mostanig hirdetem a Te csudadolgaidat, a Te csodáidat.
Vénségemig és megőszülésemig se hagyj el engem, oh Isten, hogy hirdessem a
te karodat, és hatalmadat e nemzetségnek, és nemzedéknek, és minden
következendőnek a te nagy tetteidet. Hisz a te igazságod, oh Isten, fölér, és
felhat a magas égig, mert nagyságos, hatalmas, dolgokat vittél véghez; kicsoda
hasonló te hozzád? ki olyan, mint te, oh Isten?! Aki sok bajt, rosszat,
szerencsétlenségeket, viszontagságokat, és nyomorúságot, nyomást, szorítást,
szorongattatást, megpróbáltatást, gyötrődést, szorongást értettél meg velünk,
de ismét megelevenítesz, újra virágzó, sikeres életet adsz; és a
feneketlen mélységből ismét felhozol, felemelsz minket”
(Zsolt. 71,17-20).
Ha hallgatsz az Úr szavára:
„Olyan leszel,
mint a folyóvíz partjára ültetett fa, amely kellő időben gyümölcsét meghozza és
levelei el nem hullnak. Siker koronázza minden tettedet, és boldogulsz minden
munkádban, és mindenben, amit teszel, jó szerencsés leszel” (Zsolt 1,3)
Az élet felkínálása
„Mert
Krisztus jó illatja vagyunk Istennek dicsőségére, mind az üdvözülők
mind az elkárhozók, azaz az elpusztulók, megsemmisülők között. Ezeknek
halál
- a
szellemi halál állapotának illatja
- halálra. Amazoknak pedig élet illatja, vagyis az életből fakadó illat az életre” (2Kor 2,15-16)P. Tillich gondolata:
Ha majd kivágtad az utolsó fát, megmérgezted az utolsó
folyót, és kifogtad az utolsó halat, rádöbbensz, hogy a pénz nem ehető.
Oswald Chambers: A KEZDEMÉNYEZÉS, MINT A ROBOT ELLENSZERE
"Kelj fel,
világosodjál!" (Ézs 60,1)
Az első lépést úgy kell
megtennünk, mintha nem is volna ott Isten. Hiába várjuk, hogy Isten segítsen,
nem teszi meg. De mihelyt elindulunk, meglátjuk, hogy Ő jelen van. Ha Isten
indít, az első lépés, a kezdeményezés, erkölcsi jellegű: meg kell tenned, nem
szabad lustán heverned, mint egy darab fa. Ha igazán akarunk "felkelni és
megvilágosodni", akkor a robotnak tűnő munkát isteni fényben kezdjük látni.
Az ilyen robotmunka a jellem
egyik legfinomabb próbaköve. A hétköznapi piszkos munka nagyon távol áll
eszményeinktől, és amint felvesszük ezt a munkát, kiderül azonnal, hogy
valódi-e szellemi életünk. Olvasd el János 13. fejezetét. Itt a testté lett
Isten mossa meg a halászok piszkos lábait és azt mondja: "Ha én, az Úr és
Mester megmostam a ti lábaitokat, nektek is meg kell mosnotok egymás
lábait." A robotmunkát csak isteni ihletéssel és Isten világosságában
tudjuk elvégezni.
Vannak emberek, akik úgy
végeznek el bizonyos munkát, hogy a mód, ahogyan végzik, örökre megszenteltté
teszi azt. Lehet az a legközönségesebb munka; mégis, ahogyan elvégezték, az azt
egészen mássá tette.
Amikor az Úr tesz valamit
rajtunk keresztül, akkor azt mindig át is alakítja. Emberi testünket is magára
vette, átalakította és ezáltal minden szentje számára a Szent Szellem
templomává tette.
Oswald Chambers
"Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
http://www.keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers/
Spurgeon: Megszentelődés.
A megszentelődés nem tud elrejtőzni. Szeretne csendben
meghúzódni, mint az ibolya, de illata elárulja. Halványan pislog, mint egy
csillag, de fényéről ráismernek.
Vérrel pecsételt szerződés
„És megállapítom az én szövetségemet
én közöttem és te közötted, és te utánad a te magod között annak nemzedékei
szerint örök szövetségül, hogy legyek tenéked Istened, és a te magodnak te
utánad.”
(Mózes első könyve 17. fejezet.
7.vers)
Az Ábrahámmal történt szerződéskötés
felidézése feleslegesnek tűnhet manapság, amikor sok ember nemhogy a szóbeli,
de az írásos megállapodásokat is semmibe veszi, egyoldalúan kedve szerint
módosítgatja gazdasági és személyes életben egyaránt.
Pedig mennyivel jobb lenne, ha
mindenki megtartaná a kimondott, vagy leírt vállalásait. Így ez, mármint a
körülmetélés, bár a XXI. században olyan idegennek tűnő intézkedése a
Mindenhatónak, mégis komoly tanulságokkal szolgál.
Egyrészt, hogy a régi világban a
szövetséget nem kötötték, hanem, amint azt a héber nyelv pontosan ki is fejezi,
vágták. Ezzel is jelezve, hogy az adott szóért saját vérével, saját életével
felel az ember. Anonymos Gesta Hungaroruma szerint, magyar eleink is így
pecsételték meg Etelközben a törzsi szövetséget.
Másrészt, hogy a Teremtő és
teremténye közötti megromlott kapcsolatot csupán vérrel lehet helyreállítani.
Ezt jelképezte az áldozati rendszer, előképként, hogy Jézus a helyreállítás
szerződését saját vérével pecsételi meg.
S a körülmetélés szövetségének igazi
jelentősége nem a külső, hanem a belső körülmetéltségben kellett, hogy
megnyilvánuljon, ahogy olvassuk is: „Metéljétek azért körül a ti szíveteket, és
ne legyetek ezután keménynyakúak.” (5Móz.10:16)
„Mert nem az a zsidó, a ki
külsőképen az; sem nem az a körülmetélés, a mi a testen külsőképen van: Hanem
az a zsidó, a ki belsőképen az; és a szívnek szellemben, nem betű szerint való
körülmetélése az igazi körülmetélkedés; amelynek dicsérete nem emberektől,
hanem Istentől van.” (Róm.2:28-29)
Így mikor ma Isten vérrel
megpecsételt szerződésére gondolsz, ne ellenkezz, engedd, hogy kezébe vegyen és
formáljon.
„És körülmetéli az Úr, a te Istened
a te szívedet, és a te magodnak szívét, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet teljes
szívedből és teljes lelkedből, hogy élj.” (5Móz.30:6)
http://reggelidicseret.blogspot.hu/2013/09/verrel-pecsetelt-szerzodes.html
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)













