Eféz. 5,1
Legyetek annakokáért követői, utánzói
az Istennek, mint kedvesen, drágán, nagyon szeretett gyermekek:
Eféz. 5,2 És
járjatok, és éljetek Isten szerinti szeretetben, miképpen a Krisztus is
szeretett* minket,
és adta Önmagát miérettünk ajándékul és áldozatul az Istennek, kedves jó
illatul [Más fordítás: S odaadta magát értünk, hogy
felajánlás, véres áldozat, jó illat legyen az Istennek]**
*Szeretett: (agapaó):
Ez azt jelenti: magadat teljesen
odaadni, átadni, teljesen összekötni magad Istennel, eggyé válni vele. Vagyis
teljesen odaszánni magad, és elveszni, feloldódni a szeretetben.
**Kijelenti a
Szent Szellem, hogy az Isten szerinti szeretet nem érzelem, hanem cselekedet: „Az Isten pedig
a mi hozzánk való szerelmét, és isteni természetét abban mutatta meg, azzal bizonyította, hogy abban az időben, mikor még bűnösök, azaz céltévesztők voltunk, Krisztus már
akkor érettünk meghalt” (Róm.
5,8).
Ugyanez a cselekvő
szeretet van az Úr Jézus Krisztusban: „Mert
az Isten őt eleve elrendelte, és oda adta engesztelő véres áldozatul, -
fedélnek, mint előkép. Ő a frigyláda fedele a Templomban, vagyis az irgalom
helye, a kiengesztelés - azoknak, akik az ő vérében hisznek. Hogy igazságát, az
Ő igazzá tételét megmutassa nekünk, nyilvánvaló jelül, bizonyítékként.
Isten ugyanis az előbb, a korábban elkövetett bűnöket végtelen türelmében
elnézte, elengedte, és megbocsátotta” (Róm. 3,25).
A Szent Szellem újra -
és újra kijelenti, hogy mit tett Isten Krisztusban értünk: „Ki a mi bűneinkért halálra adatott, és
feltámasztatott a mi megigazulásunkért”„aki önmagát adta értünk, hogy
megváltson minket minden gonoszságtól, és megtisztítson minket a maga népévé,
amely jó cselekedetre törekszik (Tit.
2,14; Róm. 4,25).
És ismét: „Aki adta, és feláldozta önmagát a mi bűneinkért, azaz céltévesztésünkért. Hogy
kiszabadítson, hogy kiragadjon, kimentsen, kivegyen, kiemeljen minket magának e
jelenvaló gonosz nyomorúságos,
nehéz, szűkös, tökéletlen, alkalmatlan, beteg, káros, veszélyes, ellenséges,
züllött világból, azaz a jelen világ
gonoszságából, ebből a gonosz korszakból,
létkorból. Az Istennek és a mi Atyánknak akarata, rendelése, és
elhatározása szerint” (Gal.
1,4).
Minden
Krisztusban hívőt így figyelmeztet a Szent Szellem: „Öltözzetek föl azért, mint az Istennek választottai, szentek és
szeretettek, könyörületes szívet, azaz bensőt,
irgalmasságot, jóságosságot, kedvességet, alázatosságot, szelídséget, türelmet,
és hosszútűrést. Elszenvedvén viseljétek,
hordozzátok el egymást,
megbocsátván kölcsönösen egymásnak, ha valakinek valaki vagyis a másik ellen panasza volna, miképpen a Krisztus, az Úr is megbocsátott néktek, úgy tegyetek ti is. Mindezeknek fölébe pedig öltözzétek föl
a szeretetet, mint amely a tökéletességnek kötele, amely tökéletesen összefog
mindent. (Más fordítás: Mindezek fölé pedig a szeretetet, amely a tökéletesség, azaz a célba
jutottság köteléke, és amely a tökéletesség Összefogó
ereje)” (Kol. 3,12-14).
És ismét: „legyetek pedig egymáshoz jóságosak,
kedvesek, jóindulatúak, irgalmasok, könyörületesek, megindulni képesek,
együttérzők, megengedvén, és megbocsátván mindig egymásnak, miképpen az Isten
is a Krisztusban megengedett, vagyis megbocsátott néktek” (Eféz. 4,32).
„Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, aki
felhozza, azaz fölkelti az ő napját mind a gonoszokra, vagyis a rosszakra,
haszontalanokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, azaz a
megigazultaknak, mind a hamisaknak, azaz a céltévesztetteknek, a nem-hívőknek
az engedetleneknek, igazságtalanoknak, azaz az ige nélkülieknek” (Mát. 5,45).
„Legyetek azért irgalmasok, mint a ti
Atyátok is irgalmas” (Luk. 6,36).
Mert ez a krisztusi
felnőttkor legfőbb ismertető jele: „Legyetek
azért ti valóban olyan tökéletesek,
azaz felnőtt, érett korú, célba érkezők, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes,
azaz célját betöltött, a célban van” (Mát. 5,48).
Eféz. 5,3 Paráznaság, azaz házasságtörés* pedig, és akármely tisztátalanság** romlottság,
vagy fösvénység, vagy nyerészkedés,
haszonlesés, kapzsiság, mohóság,
bírvágy még csak ne is
neveztessék, még szóba se kerüljön, még
csak ne is említtessék ti közöttetek, amint szentekhez*** illik,
és méltó
*Paráznaság (porneia): házasságtörés, azaz szövetségtörés, melynek gyökere
minden esetben a hűtlenség akár gondolatban, akár tettben nyilvánul meg.
**Tisztátalanság: (akatharszia): szennyes, mindaz, ami nem érintkezhet Istennel,
aminek nincs helye a megszentelt életben.
***Szentekhez: (hagiosz):
szent, megszentelt, Istennek szentelt, Istenhez méltó, Isten tulajdona.
Eféz. 5,4 Sem undokság, szemérmetlenség, trágárság* sikamlósság,
se rútság, sem ocsmányság, vagy mocskos viccelődés, vagy bolond, szégyenletes, ostoba vagy szellemeskedő
beszéd, és léha vagy kétértelmű szót ne ejtsetek ki. Káromkodás ne hangozzék, melyek nem illenek:
hanem inkább hálaadás.
*Trágárság (eutrapelia): durva tréfálkozás,
szellemeskedés, (vulgáris értelemben) malackodás, élcelődés.
Eféz. 5,5
Mert azt jegyezzétek meg magatoknak, és értsétek meg, hogy egy paráznának* vagyis
fajtalankodó férfinek, vagy férfi prostituáltnak, vagy
tisztátalannak**
szennyesnek, feslettnek, vagy fösvénynek, nyerészkedőnek, kapzsinak, pénzimádónak, ki
bálványimádó, - mert az ilyen valójában bálványt imád - nincs öröksége, és egy
sem kaphat helyet a Krisztusnak és Istennek országában, Királyságában***
*Parázna (pornosz) parázna,
fajtalankodó férfi, férfi prostituált
**Tisztátalannak: (akatharszia): szennyes, mindaz, ami nem érintkezhet Istennel,
aminek nincs helye a megszentelt életben.
***Már a testté
lett Ige, az Úr Jézus figyelmezteti az embert, kijelentve, hogy az ember
bensője gonosz, hiszen a sátán természete lett benne, mikor befogadta annak
beszédét: „Monda továbbá: Ami az emberből jő, ömlik ki, az fertőzteti
meg, az teszi tisztátalanná az embert. Mert onnan belülről, az emberek
szívéből, azaz bensőjéből, a szellemi
életének központjából származnak, törnek elő, és ömlenek ki a gonosz, romlott, züllött, káros,
ártalmas gondolatok,
okoskodások, számítgatások, fontolgatások, meggondolások, vitatkozások, kételyek,
aggodalmaskodás. És a házasságtörések, paráznaságok, fajtalankodások, bálványimádás, gyilkosságok. Lopások,
telhetetlenségek, azaz kapzsiság, mohóság,
fösvénység, önzés, gonoszságok, rosszindulat, romlottság, ellenségeskedés.
Álnokság, vagyis ravaszság, csalás.
Szemérmetlenség, és szemtelenség, arcátlanság; kicsapongás, féktelenség,
bujaság, gonosz szem, azaz irigység, rosszindulatú tekintet, rágalmazás,
gyalázkodás, becsmérlődés, szitkozódás, istenkáromlás, gonosz beszéd mások
ellen, kevélység, büszkeség, gőg, fennhéjázás,
felfuvalkodottság. Bolondság, esztelenség
meggondolatlanság, léhaság, a józanész hiánya. Mind ezek a gonoszságok,
ezek a gonosz dolgok belülről jőnek ki, azaz
az ember belsejéből származnak, és ezek fertőztetik meg, és szennyezik be,
teszik tisztátalanná és szentségtelenné az embert” (Márk.
7,20-23).
És minden olyan beszéd
gonosz, amely Isten beszédével ellentétben áll, ezért: „Semmi rothadt, romlott,
haszontalan, hitvány, hasznavehetetlen, bomlasztó; tisztátalan beszéd, azaz (logosz): ami lehet szó, beszéd, és
annak minden fajtája: kérdés, állítás, kijelentés, tanítás, prédikáció,
prófécia, közmondás, üzenet, utasítás, parancs, a ti szátokból ki
ne származzék, ki ne jöjjön. Hanem csak akkor
szóljatok, ha az jó, és hasznos a szükséges építésre, hogy áldásos
legyen, és kegyelmet közöljön a hallgatóknak. Hogy áldást, azaz üdvözítő erőt
hozzon azokra, akik hallják. És meg ne szomorítsátok, és meg ne bántsátok, és
ne bosszantsátok, és meg ne sértsétek az Istennek ama Szent Szellemét, aki által, és Akiben
megpecsételtettetek megőrzés, hitelesítés, megerősítés céljából, a teljes
váltságnak feloldozásnak napjára, - amely a megváltáson kívül magába foglalja a
teljes felszabadítást, szabadon bocsátást. (Más
fordítás: Hiszen Isten a Szent Szellem által előre megjelölt benneteket
arra az időre, amikor elnyeritek a teljes megváltást. Ez a megjelölés mutatja,
hogy ti Istenhez tartoztok, és az övéi vagytok)” (Eféz. 4,29-30).
„Avagy nem tudjátok-é, és nem vagytok tisztában vele,
hogy igazságtalanok, hamisak, engedetlenek, hűtlenek, és hitetlenek nem
örökölhetik Istennek országát, Istennek királyságát? Ne tévelyegjetek. Ne
ámítsátok, ne csaljátok meg, és ne ejtsétek tévedésbe magatokat. Ne vezessenek
félre titeket. Se paráznák, azaz: buja, fajtalan, lányfuttató, vagy prostituált
férfiak, se bálványimádók, vagyis istenszobrot, vagy isten képet szolgálók, vagy imádók ne legyetek. Se házasságtörők,
se pulyák, vagyis kéjenc, kicsapongó, homoszexuális férfi partnere, se
férfiszeplősítők, vagyis homoszexuális férfi, azaz: férfiakkal paráználkodó és
közösülő, férfivel háló ne legyen köztetek
Se lopók, tolvajok, se telhetetlenek, se kapzsik,
fösvények, nyerészkedők, haszonlesők, se részegesek, vagyis iszákosak, se
szidalmazók, se átkozódók, rágalmazók, gyalázkodók, káromkodók, gúnyolódók se ragadozók, rablók,
harácsolók, zsarolók, nem örökölhetik Isten országát, Isten királyságát. Kerüljétek,
és tartsátok távol magatoktól, és távoztassátok el a paráznaságot, a
prostitúciót, szajhaságot - beleértve a házasságtörést és a vérfertőzést, - és
a bálványimádást. Minden bűn, vagyis minden tévedés, hiba, vétek melyet az
ember cselekszik, amit elkövet a testen,
azaz a (szómán): a személyen, a
teljes lényünkön kívül van. De aki paráználkodik, prostitúciót, szajhaságot művel,
vagy bálványt imád, a maga teste, vagyis
saját (szómája): saját személye,
a teljes lénye ellen vétkezik, és eltéveszti, elhibázza a célpontot” (1 Kor. 6,9-10.18).
„Sanyargassátok, és öldököljétek meg azért a ti földi tagjaitokat. (Más fordítás:
Öljétek meg tehát tagjaitokban azt, ami csak erre a földre irányul;
Irtsátok ki tehát tagjaitokból azt, ami földi; öljétek
meg magatokban a régi emberi természetet és annak minden megnyilvánulását). Paráznaságot,
fajtalanságot, tisztátalanságot, bűnös szenvedélyt, érzéki vágyakat, gonosz kívánságot, azaz gonosz vágyat,
és gerjedelmet. És
a fösvénységet, a kapzsiságot, a telhetetlenséget, meg a gazdagság után való vágyakozást,
hiszen az a bálványimádás egyik fajtája. Melyek miatt jő az Isten haragja az
engedetlenség fiaira” (Kol.
3,5-6).
„És az Istennek, azaz
a Krisztusnak békessége
uralkodjék a ti szívetekben, amelyre el is hívattatok egy testben, azaz (Szóma): egy személyben. És háládatosak
legyetek. A Krisztusnak beszéde, azaz Igéje lakozzék, és éljen ti bennetek
gazdagon, és elevenen, minden bölcsességben. Tanítván és intvén egymást
zsoltárokkal, dicséretekkel, szellemi
énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak. (Más
fordítás: Tanítsátok és
buzdítsátok egymást, Szellem adta dallamokkal, énekekkel és dalokkal, kedvesen
énekelve szívetekben Istennek). És mindent, amit csak
cselekesztek szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézusnak nevében cselekedjetek,
hálát adván az Istennek és Atyának Ő általa” (Kol. 3,15-17).
Mert nézzétek a világiakat: „Aki pedig versenyben vesz részt, mindenben
önmegtartóztató: azok azért, hogy elhervadó koszorút nyerjenek, mi pedig azért,
hogy hervadhatatlant” (1Kor. 9,25)
Hát: „Ne engedjétek, hogy uralkodjék a bűn a ti halandó testetekben, - azaz (szómátokban): énetekben, ami ki van téve a halálnak -
hogy engedjetek néki az ő kívánságaiban” (Róm. 6,12)
Mert: „Az az Isten akarata, hogy megszentelődjetek: hogy tartózkodjatok a
paráznaságtól” (1Thessz. 4,3)
Hiszen: „Tisztességes minden tekintetben a házasság és a szeplőtelen házaságy;
a paráznákat pedig és a házasságrontókat megítéli az Isten” (Zsid. 13,4)
Mert a paráznaság - akár
fizikai, akár szellemi, vagyis bálványimádás, - a test cselekedete. Arról pedig
azt mondja az Úr: „Ne tévelyegjetek,
Isten nem csúfoltatik meg; mert amit vet az ember, azt aratándja is. Mert aki
vet az ő hústestének, a hústestből arat veszedelmet; aki pedig vet a
Szellemnek, a Szellemből arat örök, - azaz véget nem érő - életet” (Gal. 6,7-8).
Mert: „A testnek cselekedetei, azaz a hús
tettei pedig nyilvánvalók, és
jól láthatók, melyek ezek: házasságtörés, fajtalanság, prostitúció,
tisztátalanság, bujálkodás.
Szemtelenség, arcátlanság, kicsapongás, féktelenség, szemérmetlenség.
Bálványimádás, varázslás, kuruzslás,
boszorkányság, babonaság, mágia. Ellenségeskedések, gyűlölet,
gyűlölködés, versengések, viszály,
veszekedés, vita, vetélkedés, harc, civakodás, féltékenység, harag, düh, bosszúság, irigység, (hivatalért történő versengés.
Meghasonlás, széthúzás, elszakadás,
lázadás, pártütések megosztottság, pártoskodás, versengések szakadások.
Rosszindulat, gyilkosságok, részegségek, tobzódások, azaz vad mulatozás,
lakmározás, dőzsölések és
ezekhez hasonlók: melyekről előre mondom néktek, és figyelmeztetlek benneteket,
amiképpen már ezelőtt is mondottam, hogy akik ilyeneket cselekesznek, és akik
így élnek, Isten országának, Isten Királyságának örökösei nem lesznek. Akik pedig Krisztuséi, a hústestet, azaz a
bűnös természetüket szenvedélyeivel, kívánságaival és vágyaival együtt megfeszítették
indulataival és kívánságaival együtt” [A kereszt, azaz a (sztauroó): kínoszlop: a szenvedélyt, indulatot vagy az önzést legyőzi,
eltörli, kiirtja. Minden olyan magatartás, amellyel az ember Krisztus
megfeszítésének jegyében megtagadja hústesti életét, és a világban őt körülvevő
bűnt. (dr Varga Zsigmond: Újszövetségi görög-magyar szótár 879. oldal: (sztauroó)]
(Gal.
5,19-21.24).
„Mert, ha hústest kívánata szerint éltek, minden
bizonnyal be fog következni a halálotok. De ha a hústest cselekedeteit a
Szellem által megöldöklitek, vagyis a halálba viszitek, és halálra juttatjátok
éltek. (Más fordítás: de ha a Szellemmel
azt, amit a hús művel, megölitek, élni fogtok)” (Róm. 8,13).
Mert Isten országába nem
jutnak be, hanem: „… kinn maradnak az
ebek és a bűbájosok, a varázslók, és
a paráznák és a gyilkosok, és a bálványimádók és mindenki, aki szereti, szólja
és cselekszi a hazugságot. A gyáváknak pedig és hitetleneknek, és utálatosoknak
és gyilkosoknak, és paráznáknak és bűbájosoknak, varázslóknak, és bálványimádóknak és minden hazugoknak,
azoknak része a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz, ami a második halál” (Jel.
22,15; Jel. 21,8).
Eféz. 5,6
Senki titeket meg ne csaljon,* félre ne vezessen, meg ne tévesszen, el ne ámítson hiú, üres beszédekkel,** és
hazugságokkal, üres fecsegéssel. Mert ezekért, vagyis az ilyen dolgokért jő az Isten haragja a hitetlenség fiaira.
*Megcsal: (g: apataó): csal, megcsal, becsap, elcsábít, vonzó kedves magatartással félrevezet.
**Beszédekkel:
(kenosz):
haszontalan, hiábavaló tartalom
nélküli beszéd (g: logosz): ez lehet: szó,
beszéd (annak minden fajtája: kérdés, állítás, kijelentés, tanítás, prédikáció,
prófécia, közmondás; üzenet; utasítás, parancs), Ige); akinek cselekedetei
lehetnek látványosak, de igazi értékük nincs; alaptalan.
Eféz. 5,7 Annakokáért ne legyetek részesei ezeknek, ne
vállaljatok velük közösséget, és ne legyen velük semmi dolgotok*
*Minden hívőt újra-és újra így figyelmeztet
az apostol: „Ne tévelyegjetek, és ne
hagyjátok magatokat félrevezetni. Jó jellemet megrontanak, megfertőznek,
csábítással romlásba visznek a rossz, romlott, züllött társaságok, és a gonosz beszédek, tanítások,
társalgások, együttlétek, érintkezések, bizalmas kapcsolatok” (1
Kor. 15,33).
Mert: „Aki jár a
bölcsekkel, bölcs lesz; aki pedig magát társul adja a bolondokhoz, azaz a
hitetlenekhez, megromol. (Más fordítás: Az
ostobák, azaz az istentagadók barátja pedig romlottá lesz)” (Péld.
13,20).
Hiszen tudjuk, hogy: „Egy kevés kovász az egész tésztát megkeleszti” (Gal. 5,9).
Tehát: „Meglássátok, és ügyeljetek rá, hogy senki ne legyen, aki
bennetek zsákmányt vet, hogy valaki rabul
ne ejtsen a tudományon keresztül hiú, üres, félrevezető szavakon át. A
bölcselkedés üres, hiábavaló, semmit érő, haszontalan csalása, megtévesztése által. Mely emberek
rendelése szerint, amely emberek által
továbbadott hagyomány, előírás,
tanítás, rendelkezés, a világ elemi tanításai, alapelvei szerint, és nem a Krisztus szerint való, és nem Krisztushoz igazodik. (Más fordításban:
„Vigyázzatok, hogy senki félre ne vezessen, meg ne csaljon benneteket evilági bölcselkedéssel és hamis tanítással, ami emberi hagyományokon és világi
elemeken alapszik, nem pedig Krisztuson). Senki tőletek a pálmát, vagyis a versenydíjat el ne vegye, meg ne fosszon titeket a győzelmi
díjtól, kedvét találván alázatoskodásban és az angyalok tisztelésében,
olyakat tudakozván, amelyeket nem látott, nem tapasztalt, ok nélkül, és
alaptalanul felfuvalkodván az ő hústestének bölcsességével. (Más fordításban:
Senki ne mondjon benneteket
méltatlannak a jutalomra, főleg az nem, aki alázatoskodásban s az angyalok
tiszteletében tetszeleg magának. Aki látomásokkal dicsekszik, és látomásaival foglalkozik, látomások után
indul, érzékies, azaz hústesti gondolkodásában ostobán
felfuvalkodva)” (Kol. 2,8.18).
„Mert nyilván
van, és kijelentetik, megnyilvánul, és lelepleződik az Istennek haragja mennyből,
az embereknek minden hitetlensége, istentelensége, azaz Isten nélkülisége, gonoszsága és hamissága, igazságtalansága,
vagyis ige nélkülisége ellen. Kik az isteni igazságot, a valóságot,
vagyis Isten Igéjét hamissággal,
igazságtalansággal, gonoszsággal, az IGE
hiányával feltartóztatják, és elnyomják, lefogva tartják, elfojtják, nem
engedik érvényesülni, sőt gátolják, és akadályozzák” (Róm. 1,18).
„Ti azért
szeretteim előre tudván ezt, őrizkedjetek, hogy az istentelenek, azaz az Isten nélkül
élők tévelygéseitől elragadtatva, a saját erősségetekből ki ne essetek; Hanem
növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunknak és üdvözítő Jézus Krisztusunknak
ismeretében. Néki legyen dicsőség, mind most, mind az örökkévalóságban. Ámen” (2 Pét. 3,17.18).
Eféz. 5,8 Mert valátok régen sötétség, most pedig világosság,
fény az Úrban: mint világosságnak, fénynek fiai úgy járjatok, és éljetek*
*Ezért hálát kell adni: „... az
Atyának, ki alkalmasakká tett minket a szentek örökségében való részvételre a
világosságban; Aki megszabadított minket a sötétség hatalmából, és általvitt az
Ő szerelmes Fiának országába; Kiben van a mi váltságunk az Ő vére által,
bűneinknek bocsánata” (Kol. 1,12-14).
Mert Az Úr Jézus jövetelének célja: „Én világosságul jöttem e világra, hogy senki
ne maradjon a sötétségben, aki én bennem
hisz” (Ján. 12,46)
Dávid már így prófétál Róla: „Mert te gyújtod meg az én szövétnekemet, te gyújtasz nekem mécsest; az
Úr az én Istenem megvilágosítja az én sötétségemet, Uram, fénysugarat ad nekem
a sötétségben” (Zsolt. 18,29).
Mert: „Az Úrtól
való szövétnek, az Úrtól kapott
mécses az embernek életereje,
aki megvizsgálja a szívnek minden
rejtekét, és egészen átkutatja
bensőnket” (Péld. 20,27).
A János írása szerinti Evangélium így tesz bizonyságot
a világosságról: „Az igazi világosság
eljött volt már a világba, amely megvilágosít minden embert. (Más lehetséges fordítás: „Az igazi világosság az Ige
volt, amely megvilágosít minden e világra jövő embert). A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt.
Az övéi közé, a saját világába jöve,
és az övéi nem fogadák be őt” (Ján.
1,9-11).
De ti ismeritek Őt, hát: „Úgy fényljék, és világítson,
ragyogjon fel a ti világosságtok, a ti fényetek az emberek előtt, hogy
észrevegyék, és meglássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék, és
magasztalják a ti mennyei Atyátokat ” (Mát. 5,16).
Ezért: „Ne
legyetek hitetlenekkel felemás igában. Ne
húzzatok egy igát a hitetlenekkel; mert mi szövetsége van, mi köze van
egymáshoz igazságnak, azaz a megigazultságnak, és hamisságnak, a
törvénytelenségnek, a gonoszságnak, a törvényrontásnak a törvénynélküli
állapotnak. Vagy mi közössége a
világosságnak, a fénynek, vagy hogyan fér össze a világosság a sötétséggel. (Más
fordításban: Ti nem olyanok vagytok, mint a hitetlenek,
ezért ne kapcsolódjatok hozzájuk! Mi köze lehet egymáshoz két embernek, ha az
egyik Istennel összhangban akar élni, a másik meg nem tiszteli Isten törvényeit?
Milyen közös dolga lehet a világosságnak a sötétséggel)? (2
Kor. 6,14).
És azért: „Hogy
legyetek feddhetetlenek és tiszták, romlatlanok,
Istennek szeplőtlen, hibátlan gyermekei az elfordult és elvetemedett nemzetség
közepette, az elfajult nemzedékben, akik között fényletek, és ragyogtok, mint
csillagok e világon, ha az élet igéjére figyeltek, és megtartjátok. Életnek
beszédét tartván elébük, és az élet igéjét nyújtjátok; hogy dicsekedhessem majd a Krisztus napján, hogy nem futottam hiába, sem
nem fáradtam hiába” (Fil. 2,15-16).
És hogy ez a gyakorlatban
hogyan nyilvánul meg, arról sok mondanivalója van a Szent Szellemnek: „Magatokat a pogányok közt jól, tisztességesen, becsületesen viselvén,
nemesen forgolódjatok / viselkedjetek
helyesen / a nemzetek között.
Hogy amiben rágalmaznak titeket, mint gonosztévőket, a jó cselekedetekből, ha
látják azokat, dicsőítsék Istent a látogatása napján” (1Pét 2:12).
És ha a Krisztusban megigazultunk, akkor azt mondja az
Úr: „Az igazak ösvénye pedig olyan, mint
a hajnal felragyogó világossága, mely
minél tovább halad, annál világosabb lesz, a teljes délig” (Péld. 4,18).
„Az éjszaka
előrehaladt, a nappal pedig elközelgett, közel jött. tegyük, hát félre, és
vessük el, a sötétségnek cselekedeteit, és öltözzük fel a világosság, a fény fegyvereit”
(Róm.
13,12).
Az apostolok így figyelmeztetik a hívőket: „Mi… akik a nappal fiai vagyunk,
legyünk éberek, vegyük magunkra a hit és a szeretet páncélját, és mint sisakot,
az üdvösség reménységét” (1 Thess. 5,8)
vigyázván minden állhatatossággal és
könyörgéssel minden szentekért”
(Eféz. 6,11-18).
„Hiszen
valamennyien a világosság és a nappal fiai vagytok, nem vagyunk az éjszakáé,
sem a sötétségé” (1Thessz. 5,5).
Eféz. 5,9
Mert a világosságnak, azaz a Szellemnek gyümölcse minden jóságban és igazságban* azaz megigazultságban és valóságban, azaz Isten Igéjében van**
*Igazságban (dikaioszüné): megigazult vagy megigazított, igaznak
nyilvánított
**A világosság, vagyis: „… a Szellem
gyümölcse: az Isten
szerinti szeretet, öröm, békesség, béketűrés, türelem, állhatatosság,
kitartás, szívesség, kedvesség. Jóság, jószívűség, becsületesség, egyenesség,
használhatóság, kedvesség, megbízhatóság, hűség, hit, bizalom, meggyőződés,
bizonyosság, hitelesség, szelídség, jóindulat, barátságosság, higgadtság,
nyugodtság, mértékletesség, önuralom, önmérséklet, önmegtartóztatás” (Gal. 5,22).
Hát: „Öltözzetek
föl azért, mint az Istennek választottai, szentek és szeretettek, könyörületes
szívet, jóságosságot, alázatosságot, szelídséget, hosszútűrést, türelmet. Elszenvedvén viseljétek el egymást
és megbocsátván kölcsönösen egymásnak, ha valakinek valaki ellen panasza volna,
miképpen a Krisztus, az Úr is megbocsátott néktek, akképpen ti is; Mindezeknek
fölébe pedig öltözzétek föl a szeretetet, mint amely a tökéletességnek kötele,
ami tökéletesen összefog mindent. És az Istennek - a Krisztusnak - békessége
uralkodjék a ti szívetekben, azaz bensőtökben, amelyre el is hívattatok egy
testben, azaz (szóma): egy
személyben; és háládatosak legyetek” (Kol. 3,12-15).
Az apostol kérése: Titusz tanítsa a szenteket, hogy: „Senkit ne szidalmazzanak, senkit ne szóljanak meg. Ne veszekedjenek,
hanem kerüljék a viszálykodást. Gyöngédek, és megértőek legyenek, teljes
szelídséget tanúsítván minden ember iránt” (Tit.
3,2).
Mert: „Az igaznak, azaz a megigazultnak gyümölcse
életnek fája; és életeket nyer meg a bölcs” (Péld.
11,30)
.
Eféz. 5,10 Meggondolván azt vizsgálgassátok, és azt keressétek,
mi legyen kedves* ami megnyeri a tetszését az
Úrnak**
*Kedves (euaresztosz): kellemes, tetsző, ami megnyeri a tetszését.
**Hogy ez mit
jelent, arról így beszél az apostol: „És ne szabjátok magatokat, ne igazodjatok,
és ne legyetek hasonlóvá, ne alkalmazkodjatok, és idomuljatok e világhoz, ehhez
a világkorszakhoz, ehhez a létkorszakhoz. Hanem változzatok el, és alakítsátok,
formáljátok át, változtassátok meg magatokat a ti elméteknek, vagyis a ti
értelmetek, gondolkodásotok, megértésetek, vélekedésetek, a szellemetek belső,
értelmes felfogóképességének megújulása által. És gondolkodásmódotok
megújításával alakuljatok át úgy, hogy megvizsgáljátok, és megítélhessétek és
felismerjétek, és hogy azt próbálgassátok mi az Istennek jó, kedves és
tökéletes akarata, mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes, ami neki
tetsző” (Róm. 12,2).
És hogy ez konkrétan
mit jelent, azt így fejti ki az apostol: „Megújuljatok pedig a ti elméteknek szellemi
értelme szerint” (Eféz. 4,23)
„Intelek titeket: Szellem szerint járjatok, és a
hústestnek kívánságát véghez ne vigyétek” (Gal. 5,16)
„Mert ez az Isten akarata, a ti szentté tételetek,
hogy magatokat a paráznaságtól megtartóztassátok; Hogy mindenitek szentségben
és tisztességben tudja bírni a maga edényét, azaz emberi testét. Nem kívánság gerjedelmével, mint a pogányok,
akik nem ismerik az Istent” (1 Thess. 4,3-5)
Hanem: „Mint engedelmes gyermekek, ne szabjátok
magatokat a ti előbbi kívánságaitokhoz, amelyek tudatlanságotok alatt voltak
bennetek; hanem amiképpen szent az, aki elhívott titeket, ti is szentek, azaz elkülönültek legyetek teljes életetekben” (1
Pét. 1,14-15)
„Ne szeressétek a világot, se azt, ami a világban van.
Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete. Mert mindaz,
ami a világban van, a hústest kívánsága, a szem kívánsága, és az élettel való
kérkedés, nem az Atyától, hanem a világtól van. A világ pedig elmúlik, és annak
kívánsága is; de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké” (1 Ján.
2,15-17)
„Parázna vagyis: az Isten iránt hűtlen férfiak és asszonyok, nem tudjátok-e, hogy a
világgal való barátság, ellenségeskedés az Istennel? Ha tehát valaki a világgal
barátságot köt, ellenségévé válik az Istennek” (Jak. 4,4).
És így folytatódik a kijelentés: „Mert
a mi országunk mennyekben van, azaz nekünk a mennyben van polgárjogunk vagyis:
nekünk a polgárjogunk, magatartásunkat meghatározó eredetünk és hovatartozásunk
a mennyekben van. Honnét a megtartó üdvözítő Úr Jézus Krisztust is várjuk” Hát:
„Legyetek én követőim, azaz együttkövetőim, vagyis akik velem együtt követik
Jézust, atyámfiai, testvéreim. És figyeljetek azokra, akik úgy járnak, és
élnek, amiképpen mi néktek példátok vagyunk, vagyis példát adtunk. Mert sokan
járnak, és élnek másképpen, kik felől, és akikről sokszor mondtam néktek, most
pedig sírva is mondom, hogy ők a Krisztus keresztjének, azaz kínoszlopának
ellenségei. Kiknek végük veszedelem, romlás, pusztulás, kiknek Istenük az ő
hasuk, és akiknek dicsőségük az ő gyalázatukban van, mert azzal dicsekszenek,
ami a gyalázatuk. Kik mindig a földiekkel, földi dolgokkal törődnek” (Fil. 3.20; 17-19)
És kérlek benneteket: „Csakhogy a Krisztus evangéliumához méltóan,
annak megfelelően éljetek és viseljétek magatokat. [Más fordítás: „Csak éppen arra ügyeljetek, hogy a ti mennyei
polgárságban való forgolódásotok a Krisztus örömüzenetéhez méltó legyen]. Hogy
akár odamenvén és látván titeket, akár távol lévén, azt halljam dolgaitok
felől, hogy megálltok erősen egy Szellemben, egy érzéssel, egy akarattal, egy
szívvel, egyetértően viaskodván, bajtársian együtt küzdve az evangélium
hitéért. (Fil. 1,27).
Timóteust így buzdítja
Pál apostol: „Te azért a munkának terhét
hordozzad, és vállald, tűrd és
viseld, szenvedd el velem együtt a nehézségeket, nehéz helyzeteket, mint a Jézus Krisztus jó, derék, vitéz, bátor, becsületes
vitéze, katonája, harcosa. Egy harcos, vagyis hadseregben szolgáló sem elegyedik, és
nem bonyolódik, gabalyodik, keveredik,
bocsátkozik bele a földi
élet ügyes-bajos dolgaiba, a világi dolgokba. Hogy tessék és örömöt okozzon annak, aki őt harcossá avatta,
aki besorozta a hadseregbe, és
harcosává választotta, vagyis aki Istenért harcol. Ha pedig küzd, harcol is valaki, nem koronáztatik
meg, vagyis nem részesül győzelmi díjban, ha nem
szabályszerűen törvényesen,azaz a hit
törvényének megfelelően, küzd, és harcol” (2 Tim. 2,3-5).
Eféz. 5,11 És ne legyen közösségetek,* ne vegyetek
részt másokkal együtt a sötétségnek** gyümölcstelen, meddő, haszontalan,
eredménytelen cselekedeteivel. Hanem inkább meg is feddjétek,*** és leplezzétek
le azokat.
*Közösségetek (szünkoinóneó): részt vesz másokkal együtt, részesedik
**Sötétségnek: (szkotosz):
tudatlanság; vallási és erkölcsi sötétség, amit a bűn, a hitetlenség és az
Istennélküliség okoz.
***Megfedd: (elenkhó):
megvizsgál, kikérdez, napvilágra hoz, feltár, ismertté teszi a tényeket.
Eféz. 5,12 Mert amelyeket azok alattomban, és titokban
cselekesznek, éktelen* dolog, szégyen, gyalázat, csúfság még beszélni
is róla.
*Éktelen (aiszkhrosz):
szégyen, gyalázat, csúfság.
Eféz. 5,13 Mindezek pedig megfeddetvén* megvizsgálván, napvilágra hozva,
feltárva, és ismertté téve a tényeket, a világosság, a fény által napvilágra
jőnek. Mert minden, ami napvilágra jő, világosság. [Más
fordítás: Mindaz, ami
lelepleződik, a világosság, a fény
által lesz nyilvánvalóvá, láthatóvá, ismertté. És ami így
világossá válik, fényforrás lesz];
*Megfeddetvén
(elenkhó): megvizsgál, kikérdez, napvilágra hoz, feltár,
ismertté teszi a tényeket.
Eféz. 5,14 Annakokáért mondja: Serkenj föl, aki aluszol, ébredj
fel, aki szunyókálsz, és támadj fel a halálból, vagyis a halottak közül, és felragyog; tenéked a Krisztus. [Más fordítás: S majd rád veti fényét a Krisztus]*
*És tovább
folytatódik a kijelentés: „És ezeket azért írjuk néktek, hogy örömetek
teljes legyen. És ez pedig az az
üzenet, amelyet tőle hallottunk és hirdetünk néktek, hogy az Isten világosság
és nincsen Őbenne semmi sötétség. Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele, és
sötétségben járunk; akkor hazudunk és nem az igazságot cselekesszük. Ha pedig a
világosságban járunk, amint Őmaga a világosságban van: akkor közösségünk van egymással, és Jézus
Krisztusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől” (1 Ján. 1,4-7).
Mert: „… a világosság, a fény a sötétségben fénylik, világít, felragyog, tündöklik, de a sötétség nem fogadta be azt, mert nem fogta
fel, nem ismerte meg. És ezért nem tudta megragadni,
hatalmába keríteni, elfoglalni, fogva tartani. (A görög szöveg szerint: A
sötétség nem tudott erőszakkal úrrá lenni a világosság fölött)” (Ján. 1,5).
Mert:
„Az igazi világosság eljött volt már a világba, mert az Ige volt az igazi
világosság, amely megvilágosít minden e világra jövő embert Ő jött el a világba.
A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg Őt” (Ján. 1,9-10).
Az Úr Jézus kijelentése: „…. Én vagyok a világ világossága: aki engem
követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága” (Ján.
8,12).
Így szól az Úr a kihívottak
közösségéhez, az eklézsiához: „Kelj fel,
világosodjál, tündökölj, mert eljött világosságod,
és az Úr dicsősége rajtad feltámadt, rád ragyogott. Mert még sötétség borítja a
földet, és éjszaka a népeket, sűrű homály a nemzeteket, de rajtad feltámad az
Úr, és fölötted ott ragyog az ÚR, és dicsősége rajtad megláttatik. És népek
jönnek világosságodhoz, és királyok a néked feltámadt fényességhez, a rád
ragyogó fényhez” (Ésa. 60,1-3).
Az is kijelentést nyer, hogy
mi az ítélet, amit az ember von magára: „Az
ítélet pedig azt jelenti, hogy a világosság e világra jött, hogy a fény
behatolt a világba az emberek közé, és az emberek inkább szerették a
sötétséget, mint a világosságot, a fényt; mert az ő cselekedeteik gonoszak
valának, mert gonosz dolgokat tettek. Mert minden, aki hamisan cselekszik, aki
gonosz, hitvány, romlott dolgokat tesz, gyűlöli a világosságot, a fényt, és nem
megy a világosságra, a fényre, hogy az ő cselekedetei fel ne fedessenek, nehogy
kiderüljön, mit csinált, és le ne lepleződjenek, rá ne bizonyuljanak
cselekedetei.” (Ján. 3,19-20).
Ezek azok: „… akik ellenségei a világosságnak, nem
ismerik útjait, nem maradnak ösvényein” (Jób. 24,13).
Aki pedig az igazságot cselekszi és követi, aki az
igazsághoz szabja tetteit, az a világosságra, a fényre megy, hogy az ő
cselekedetei nyilvánvalókká legyenek, hogy látsszon, hogy amit
tesz, azok Isten szerint való cselekedetek. [Más
fordítás: A világosság megmutatja, hogy Isten által tette ezeket a
dolgokat; és hogy tetteiről nyilvánvalóvá legyen, hogy Istenben tette őket]” (Ján.
3,21).
Eféz. 5,15 Meglássátok annakokáért, hogy mi módon, okkal
járjatok, nem mint bolondok, hanem mint bölcsek. [Más
fordítás: Gondosan ügyeljetek
tehát arra, hogyan éltek, ne
esztelenül, botorul, nem mint
balgák] *
*És így folytatja
az apostol: „Atyámfiai, testvérek, ne
legyetek kisgyermekek értelemben, vagyis
a megértésben; a gondolkozásban; eszetek jártatásában; hanem a
gonoszságban, rosszban, a gonoszság terén legyetek gyermekek, azaz maradjatok
kiskorúak, kisdedek, naivak,
ártatlanok. Értelemben, vagyis a megértésben pedig érettek legyetek. (Más fordítás: Gondolkodásotokban azonban legyetek
felnőttek vagyis nagykorúak, férfiak;
s az értelemre nézve tökéletesek, bevégzettek, végcélba jutottak legyetek)” (1
Kor. 14,20).
Hogy ez bekövetkezhessen,
arra buzdít a Szent Szellem, hogy: „Mint most született, vagyis mint
újszülött csecsemők, a tiszta, hamisítatlan szellemi tej után vágyakozzatok,
azt kívánjátok, hogy azon növekedjetek az üdvösségre” (1 Pét. 2,2).
Mert csak akkor tudják
betölteni az Igét: „Bölcsen viseljétek
magatokat a kívül valók irányában, a jó alkalmatosságot áron is megváltván,
a kedvező alkalmakat jól használjátok fel”
(Kol.
4,5).
És azért: „Hogy megítélhessétek, hogy el tudjátok dönteni, bírálni, hogy mi a
rossz és mi a jó, mi a helyes, a lényeges, fontos. Míg az eltérő dolgokat
meg tudjátok próbálni, vagyis vizsgálni. Hogy legyetek napfénytiszták, a NAP fényében megvizsgált,
megítélt, minden hamisságtól mentesek, és botlás nélkül valók, azaz
kifogástalanok, feddhetetlenek, és megütközést nem keltők, meg nem botránkoztatók, vagyis: nem
tévútra vezetők, nem eltévelyítők, olyanok, akikben senki meg nem
botolhat a Krisztusnak napjára” (Fil. 1,10).
Ezért:
„Mindent
vizsgáljatok meg; ami jó, azt megtartsátok! Mindentől, ami gonosznak látszik,
őrizkedjetek!” (1 Thess. 5,21-22)
„Hogy legyetek feddhetetlenek és tiszták, és
romlatlanok, Istennek szeplőtlen, és hibátlan gyermekei az elfordult és
elvetemedett, elfajult nemzetség közepette és nemzedékben, kik között
fényletek, ragyogtok, mint csillagok e világon” (Fil. 2,15)
„Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, aki
felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az
igazaknak, mind a hamisaknak. Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti
mennyei Atyátok tökéletes” (Mát.
5,45.48)
„Maga pedig a békességnek Istene szenteljen meg
titeket mindenestől, teljes egészében; és a ti egész valótok,
mind szellemetek, mind elmétek,
mind testetek (szóma)= egész lényetek feddhetetlenül, és teljes épségben,
kifogástalanul, , hibátlanul őriztessék meg a mi Urunk Jézus Krisztus
eljövetelére. Hogy erősekké tegye a ti szíveteket, feddhetetlenekké a
szentségben, vagyis a szent életben, a mi Istenünk és Atyánk színe előtt, amikor eljő a mi Urunk Jézus Krisztus
minden ő szentjeivel egyetemben” (1 Thess. 5,23; 3,13)
Isten igéjének fényében kell
mindent - önmagunkat is - megvizsgálni, hiszen a NAP-ról így vall Dávid: „Mert nap
és pajzs az ÚR, kegyelmet és
dicsőséget ad az Isten. Nem vonja meg javait az ÚR azoktól, akik feddhetetlenül
élnek” (Zsolt. 84,12)
És: „Menedékem és pajzsom
vagy te; igédben van az én reménységem” (Zsolt. 119,114).
Eféz. 5,16 Áron is megvegyétek az
alkalmatosságot,*
mert a napok, és az idők gonoszok
*Alkalmatosság exagoradzó: kihasználva a lehetőséget, megragadva az alkalmat.
Eféz. 5,17 Annakokáért ne legyetek esztelenek, meggondolatlanok,
értetlenek, ostobák, hanem lássátok be,
és értsétek meg, mi legyen az Úrnak akarata*
*Az apostol így
figyelmezteti, és buzdítja a mindenkori hívőket: „Bölcsen viseljétek magatokat a
kívül valók irányában, a jó alkalmatosságot áron is megváltván, és a kedvező alkalmakat jól használjátok fel”
(Kol.
4,5).
„Ezt pedig cselekedjétek, tudván és
felismerve az időt, hogy ideje már a
ti időtök az üdvösség bekövetkezésére. Hogy az álomból, a szellemi
kábultságból felserkenjünk, és
fölkeljünk. Mert most közelebb van hozzánk, - sőt a küszöbön áll - az üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk” (Róm. 13,11).
És az apostol így folytatja: „Ezt pedig azért mondom, testvéreim, mert a hátralevő idő
rövidre szabott” (1 Kor. 7,29)
Már Ézsaiás így
prófétál: „Így szól az Úr: Jókedvem idején én meghallgattalak, és a
szabadulás , az üdvösség napján segítettelek; megtartalak, és nép szövetségévé teszlek, hogy
megépítsd a földet, és kioszd az elpusztult örökségeket; Mondd a foglyoknak:
Jöjjetek ki! - a sötétségben levőknek: Jöjjetek a napvilágra! Útközben lesz
élelmük, még a kopár hegyeken is lesz legelőjük” (Ésa. 49,8-9)
Hát: „Kelj fel, tündökölj, mert eljött
világosságod, rád ragyogott az ÚR - Jehova
- dicsősége. Bár még sötétség borítja a
földet, sűrű homály a nemzeteket, de fölötted ott ragyog az ÚR - Jehova - és dicsősége meglátszik rajtad. Világosságodhoz népek jönnek, és
királyok a rád ragyogó fényhez” (Ésa.
60,1-3).
„Ismervén tehát az Úrnak félelmét, embereket térítünk, és az Igét
hirdetjük. Isten előtt pedig nyilván, azaz láthatók vagyunk. (Más fordítás: Isten előtt teljesen át
vagyunk világítva, nyíltan állunk)…»Más fordítás: Mivel az Úr félelme átjár bennünket, igyekszünk meggyőzni, és megnyerni az embereket, hiszen az Isten
ismer minket«” (2
Kor. 5,11).
És aki hirdeti az Igét: „Szükséges, hogy a kívülállóknak is jó
véleményük legyen róla, nehogy
gyalázatba és az ördög csapdájába essék”
(1Tim. 3,7).
Eféz. 5,18 És meg ne részegedjetek bortól, miben kicsapongás
van, ami a megmentetlen állapotból fakadó veszélyes életmódra* utal,
és amiben menthetetlen romlás van,
hanem teljesedjetek be Szent Szellemmel. [Más fordítás: Ne részegeskedjetek, mert a borral léhaság jár együtt. A Szent
Szellem töltsön be újra meg újra benneteket]**
*Veszélyes életmód (aszótia): züllöttség, elvetemültség.
**Ti a nappal fiai
vagytok, ezért: „Mint nappal, ékesen, tisztességesen, becsületesen,
őszintén járjunk. Nem tobzódásokban, tivornyázásban,
zavargás és kicsapongásban, és
részegségekben. Ne evés-ivásban, dorbézolásban, dáridózás és mulatozásban,
dőzsölésben…” (Róm. 13,13).
Mert: „A bor csúfoló, a részegítő ital háborgó, és valaki abba beletéved, nem
bölcs. (Más fordítás: A bor csúfolódóvá
tesz, a részegítő ital lármássá, senki sem bölcs, aki attól tántorog)” (Péld.
20,1).
A Szent Szellem
már Izráel fiait is így figyelmeztette: „Ne
tarts a bor mellett dőzsölőkkel, se a falánk húsevőkkel!” (Péld. 23,20).
Mert: „Jaj azoknak, akik jó reggelen részegítő
ital után futkosnak, és mulatnak estig, és bor hevíti őket: Citera és lant,
dob, fuvola és bor mellett lakmároznak, de az ÚR tetteit nem veszik észre,
kezének munkáját nem látják meg” (Ésa.
5,11-12).
És: „Jaj azoknak, akik hősök borivásban és híresek, és vitézek részegítő ital vegyítésében,
keverésében” (Ésa. 5,22).
Ha a gyülekezetbe mentek: „Bort és szeszes, vagyis részegítő italt ne igyatok te és a te fiaid
veled, mikor bementek a gyülekezet, azaz a kijelentés sátorába, hogy meg ne
haljatok. Örökkévaló rendtartás legyen ez a ti nemzetségeitekben nemzedékről
nemzedékre. Hogy különbséget
tehessetek a szent és közönséges között, a tiszta és tisztátalan között” (3
Móz. 10,9-10).
Akkor: „Hogy van hát atyámfiai, mi következik
ebből, mit kell hát tenni, testvéreim? Mikor
egybegyűltök, vagyis összejöttök, mindeniteknek, azaz kinek-kinek van zsoltára,
dicsőítő éneke, tanítása, az Úrról szóló ismerete, tudásanyaga, nyelve,
kijelentése, vagyis kinyilatkoztatása, magyarázata. Mindenek épülésre legyenek,
épülésre szolgáljanak. (1 Kor. 14,26).
És: „A Krisztusnak beszéde, Igéje lakozzék, és éljen ti bennetek
gazdagon, és elevenen, minden bölcsességben. Tanítván és intvén egymást
zsoltárokkal, és a Szent Szellemtől származó dicséretekkel,
szellemi énekekkel, hálával
zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak
” (Kol. 3,16).
És egy akarattal való
imádságban: „És minekutána könyörögtek,
megmozdult megrendült az a hely, ahol
egybegyűltek; és betelének mindnyájan Szent Szellemmel, és az Isten beszédét,
az Isten igéjét bátorsággal szólják, és hirdetik vala” (Csel. 4,31).
Eféz. 5,19 Beszélgetvén egymás között zsoltárokban és
dicséretekben és szellemi énekekben, és szellemi
dallamokkal énekelvén és dicséretet mondván szívetekben* az
Úrnak. [Más fordítás: A Szent Szellemtől kapott énekekkel bátorítsátok egymást; Énekeljetek az Úrnak teljes szívvel! Énekeljetek neki új éneket].
*Szív (kardia): szív = a
szellemi élet központja, a benső.
Eféz. 5,20 Hálákat adván mindenkor mindenekért a mi Urunk Jézus
Krisztusnak nevében az Istennek és Atyának*
*És így
folytatja az apostol: „Hogy van hát,
mi következik ebből? Imádkozom a
szellemmel, de imádkozom az értelemmel is; énekelek dicséretet a szellemmel, de
dicséretet énekelek az értelemmel is. Hangszert pengetek Szellemtől indítva, de
hangszert pengetek értelemtől indítva is” (1 Kor. 14,15).
„Minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden
időben a Szellem által, és ugyanezen dologban vigyázván, éberek lévén, minden
állhatatossággal és könyörgéssel minden szentekért” (Eféz. 6,18).
Bármi ér: „Szenved-é valaki köztetek? Imádkozzék.
Öröme van-é valakinek? Dicséretet énekeljen” (Jak. 5,13).
Hogy mi az eredménye a
szüntelen való imának, és dicséretnek arról így vall Dávid: „Bizony elrejt és megóv engem az ő hajlékába, az Ő sátrában a veszedelem napján;
eltakar, és elrejt engem sátrának rejtekében, sátra mélyén, sziklára emel fel
engem, és magas kősziklára helyez engem. Most is felülemeli fejemet
ellenségeimen, akik körültem vannak, és én az ő sátorában örömáldozatokkal
áldozom, énekelek és zengedezek az Úrnak. (Más
fordítás: Így hát fölemelt fővel állok ellenségeim között, ezért
örvendezve mutatok be áldozatot az ÚR sátrában, és éneket zengek az Úrnak)” (Zsolt.
27,5-6).
Hát: „Jöjjetek el, örvendezzünk az Úrnak;
vigadozzunk, és ujjongjunk a mi
szabadításunk kősziklájának! Menjünk elébe hálaadással; vigadozzunk néki
zengedezésekkel, és ujjongjunk előtte énekszóval” (Zsolt. 95,1-2).
És: „Áldom az Urat minden időben, dicsérete
mindig ajkamon van!” (Zsolt. 34,2).
Ezt a példát
kövessétek: „Szüntelen imádkozzatok.
Mindenben, és mindenért hálákat
adjatok; mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által ti hozzátok, a ti
javatokra” (1 Thess. 5,17-18).
Eféz. 5,21 Engedelmesek, és készségesek* legyetek egymás iránt vagyis alkalmazkodjatok egymáshoz Isten félelmében, a
Krisztus iránti tiszteletből**
*Készségesek (hüpotasszó): alkalmazkodik, tehát: alkalmazkodjatok
egymáshoz.
**És így
folytatja az apostol: „Annakokáért, szerelmeseim, amiképpen
mindenkor engedelmeskedtetek. Nem úgy, mint az én jelenlétemben csak, nemcsak amikor köztetek vagyok, hanem
most sokkal inkább az én távollétemben, félelemmel, azaz félelem közepette és
rettegéssel, vagyis rettegés között is vigyétek véghez a ti üdvösségeteket, és munkálkodjatok üdvötökre. //A görög szöveg szerint a mondat így is
fordítható: ne a saját
üdvösségeteken munkálkodjatok, vagy: még ha félelem és remegés közepette is,
éljetek üdvözülttökként //. Más fordításban: „Szeretett
testvéreim, ti mindig engedelmesek voltatok, amikor közöttetek éltem. Most,
hogy távol vagyok tőletek, még fontosabb, hogy engedelmeskedjetek. Tegyétek
teljessé, és biztossá a megmeneküléseteket! Mindezt pedig Isten iránti teljes
tisztelettel vigyétek véghez” (Fil. 2,12).
„Teljesítsétek be, és tegyétek
teljessé az én örömömet azzal,
hogy egyenlő indulattal, egyetértésben,
egyet akarva, és gondolva, közös lelkesedéssel legyetek, ugyanazon Isten szerinti szeretettel
viseltetvén, egy érzésben összeforrva,
egyugyanazon indulattal lévén, ugyanarra
törekedtek]. (Más
fordításban: Ha igen, akkor,
tegyétek meg, amire kérlek titeket! Ezzel nagy örömöt fogtok szerezni. Legyen a
gondolkozásotok összhangban egymással, legyen bennetek ugyanaz az isteni szeretet
egymás iránt, éljetek teljes egyetértésben, és ugyanarra a célra törekedjetek)” (Fil. 2,12).
„Csakhogy a Krisztus evangéliumához
méltóan, és annak megfelelően éljetek és viseljétek magatokat. (Más fordítás:
„Csak éppen arra ügyeljetek, hogy a ti mennyei polgárságban való forgolódásotok
a Krisztus örömüzenetéhez méltó legyen).
Hogy akár odamenvén és látván
titeket, akár távol lévén, azt halljam dolgaitok felől, hogy megálltok erősen, egy Szellemben, egy érzéssel, egy
akarattal és szívvel, egyetértően viaskodván, és bajtársian együtt
küzdötök az evangélium hitéért” (Fil. 1,27).
„Ne legyünk hiú dicsőség kívánók, hiábavaló
dicsőség után sóvárgó, hiú dicsőségre törők, egymást ingerlők, egymásra irigykedők. (Más fordítás: Ne legyünk üres
dicsőségre vágyók, egymással szemben kihívók, egymásra irigykedők; Ne
törtessünk kihívóan s egymásra irigykedve hiú dicsőség után)”
(Gal. 5,26).
Mert ha a
Szent Szellem vezet, az meglátszik életünk minden területén. Ezért így
figyelmeztet az apostol: „Atyafiúi , azaz
testvéri szeretettel egymás iránt gyöngédek, egymást odaadóan szeretők,
a tiszteletadásban egymást megelőzők
legyetek, olyanok, akik a
tisztelet dolgában egymással versengők” (Róm. 12,10)
„Teljes alázatossággal és szelídséggel, hosszútűréssel, türelemmel,
elszenvedvén egymást szeretetben. (Más fordítás:
Legyetek mindig alázatosak, szelídek és
türelmesek, és isteni szeretettel viseljétek el egymást)” (Eféz.
4,2).
„Semmit nem cselekedvén versengésből, vetélkedésből, önzésből, viszálykodásból, perlekedésre
való hajlamból, sem hiábavaló, hiú dicsőségből, önhittségből, se hiú dicsőségvágyból.
Hanem alázatosan egymást különbeknek, kiválóbbnak
tartván, és többre becsülvén
ti magatoknál. (Más fordításban: Ne
irányítson benneteket az önzés, irigység, vagy büszkeség! Ellenkezőleg,
alázatosak legyetek, és adjatok a másiknak több tiszteletet, mint amit
magatoknak kívántok!)” (Fil. 2,3)
„Valakik annakokáért tökéletesek vagyunk, ilyen értelemben legyünk: és
ha valamiben másképpen értetek, az Isten azt is ki fogja jelenteni néktek, és feltárja majd előttetek. Mert: „Akik szellemileg érettek vagyunk, mind így kellene, hogy
gondolkozzunk. De ha valamiben más lenne a véleményetek, Isten majd azt is
megmutatja nektek. (Más fordítás: Mindazoknak, akik bevégzettek, végcélra
törők vagyunk, ilyen észjárásunk van, és ha valamiben a ti észjárásotok más
volna, Isten azt is le fogja előttetek leplezni)]” (Fil.
3,15).
Eféz. 5,22 Ti asszonyok a ti saját férjeteknek engedelmesek* és alkalmazkodók legyetek, mint az Úrnak.
*Engedelmes: (hüpotasszó): engedelmeskedik, alkalmazkodik, aláveti
magát
Eféz. 5,23 Mert a férj, azaz a férfi feje* eredete, forrása a feleségének, azaz az asszonynak, mint a Krisztus is
feje, eredete, forrása az egyháznak,azaz a kihívottak közösségének, eklézsiának. És ugyanő megtartója,
azaz üdvözítője: megváltója, megszabadítója, megmentője, gyógyítója, megszilárdítója,
helyre állítója a testnek, azaz a (szóma): személynek, vagyis
az eklézsiának, az ő személyének.
*Fej (kephalé): eredete, forrása.
Eféz. 5,24 De miképpen az egyház, vagyis a kihívottak közössége,
az eklézsia engedelmes, és alárendeli magát a Krisztusnak, azonképpen az
asszonyok is úgy tegyenek, és
legyenek engedelmesek, alkalmazkodók férjüknek
mindenben*
*Az apostol
megismétli a figyelmeztetést:
„Akarom, és szeretném pedig, hogy ha
megértenétek, és tudatában lennétek annak, hogy minden férfiúnak / a krisztusi felnőtt kort elért embernek / feje, eredete, forrása a Krisztus. Az asszonynak /
a Krisztusban kisdednek, a még testi kereszténynek / feje, vagyis eredete pedig
a férfiú, / a
krisztusi felnőtt kort elért ember /. A Krisztusnak feje,
eredete pedig az Isten” (1
Kor. 11,3).
Ahogyan Éva is Ádámból
származott – vagyis eredete Ádám volt: „És alkotá az Úr Isten azt az oldalbordát,
amelyet kivett vala az emberből, asszonnyá, és vivé az emberhez. És monda az
ember: Ez már csontomból való csont, és testemből (szarx) = húsomból való test, azaz hús: ez asszonyembernek neveztessék, mert
emberből vétetett” (1 Móz. 2,22-23).
Mert: „… Ádám… ama következendőnek, Eljövendőnek, azaz Krisztusnak kiábrázolása, előképe” (Róm. 5,14).
És újra
hangzik a figyelmeztetés: „Ti asszonyok,
engedelmeskedjetek, alkalmazkodjatok,
és alárendeltségbe legyetek a ti férjeteknek, azaz éljetek a férjetek fennhatósága és védelme
alatt, amiképpen illik az Úrban. Mert
ez illik azokhoz, akik az Úr hatalma alatt vannak” (Kol. 3,18).
A feleség
feladata a gyakorlatban: „Legyenek
mértékletesek fegyelmezettek,
visszafogottak, tiszták, szentek, érintetlenek, tisztességesek,
háziasak, jóindulatúak,
férjüknek engedelmesek, szeretetteljesen alkalmazkodók, hogy az Isten beszéde
ne káromoltassék, nehogy miattuk érje
gyalázat Isten igéjét” (Tit. 2,5).
De azért
értsétek meg, hogy Krisztusban: „… nincs
férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok, eggyé lettetek a Krisztus
Jézusban” (Gal. 3,28).
Azért:
„Mert hiszen egy Szellem által, azaz egy
Szellemben mi mindnyájan egy testté (szóma) = személlyé meríttettünk be…
és mindnyájan egy Szellemmel itattattunk meg, azaz valamennyiünket egy Szellem
itatott át. Ezért: „… nincs különbség, vagyis megkülönböztetés… mert ugyanaz az
Ura mindnyájunknak, aki kegyelemben gazdag és bőkezű mindazokhoz, akik Őt segítségül hívják” (1 Kor. 12,13; Róm. 10,12).
„És minden hívőhöz így szól a Szent Szellem: „Ti pedig a
Krisztus teste (szóma) =
teljes lénye vagytok, és
tagjai rész szerint, azaz egyenként pedig egy-egy funkciót végző részei vagyunk” (1
Kor. 12,27).
A testnek
pedig: „Ő a feje a testnek, azaz (szóma): egész lényének, az eklézsiának;
a kihívottak közösségének: aki
a kezdet, az eredet, az elsőszülött, vagyis legelsőnek nemzett, a LEGELŐSZÖR ELŐHOZOTT;
/ Itt: az új emberiség elsőszülöttje, első példánya / a halottak közül; hogy mindenekben Ő legyen az első. Hogy Övé
legyen az elsőség mindenben” (Kol. 1,18).
Eféz. 5,25 Ti férfiak, szeressétek* - azaz teljesen
adjátok át, váljatok eggyé vele, teljesen szánjátok oda magatokat, és
oldódjatok fel a szeretetben - a ti feleségeteket, miképpen a Krisztus
is szerette – teljesen eggyé vált a kihívott gyülekezetekkel, az eklézsiákkal, és Önmagát adta, és feláldozta, kiszolgáltatta azért,
Odaadva érte a saját életét**
*Szeressétek (agapaó): önmagad teljesen odaadni, átadni, teljesen összekötni
magad valakivel, eggyé válni vele. Vagyis teljesen odaszánni magad, és
elveszni, feloldódni a szeretetben.
**A férfiakra
vonatkozóan is részletes tanácsot ad az apostol: „Ti férfiak, szeressétek a ti feleségeteket, vagyis teljesen adjátok át, váljatok eggyé vele,
teljesen szánjátok oda magatokat, és oldódjatok fel a szeretetben, és ne
legyetek irántuk keserű kedvűek mogorvák,
vagy indulatosak velük szemben, és ne viselkedjetek durván velük” (Kol. 3,19).
Hogy ez mit jelent a gyakorlatban, erről így szól Isten Igéje: „A férfiak hasonlóképpen, együtt lakjanak,
együtt éljenek értelmes módon,
megértéssel, az ismeretnek megfelelően feleségükkel. Az asszonyi nemnek, mint
gyöngébb, erőtlenebb edénynek, tisztességet, tiszteletet tévén. Részesítsék
őket megbecsülésben, mint akik örökös társaik az élet kegyelmében. Hogy a ti
imádságaitok meg ne hiúsuljanak, és imáitoknak ne legyen akadálya” (1Pét 3,7)
„A feleségének
adja meg a férj amivel tartozik, a köteles jóakaratot, vagyis teljesítse házastársi
kötelességét feleségével szemben. Hasonlóképpen a feleség, azaz az asszony is
ugyanígy a férjének. Ne fosszátok meg egymást, ne tartózkodjatok, ne
vonakodjatok) egymástól legfeljebb közös megegyezéssel, egyenlő akaratból
bizonyos ideig. Hogy ráérjetek a böjtölésre, és időt szentelhessetek az
imádkozásra. Azután ismét egymáshoz térjetek, és legyetek együtt, hogy a sátán
meg ne kísértsen titeket, mivelhogy magatokat meg nem tartóztathatjátok, azaz:
az önmegtartóztatás, önfegyelmetek hiánya miatt” (1 Kor. 7,3.5).
És mindkét házasfélre
vonatkozóan: „És járjatok, vagyis éljetek isten szerinti szeretetben, miképpen
a Krisztus is szeretett eggyé vált velünk, és adta Önmagát
miérettünk ajándékul és áldozatul az Istennek, kedves jó illatul. [Más fordítás: S
odaadta magát értünk, hogy felajánlás, véres áldozat, jó illat legyen az
Istennek]” (Eféz. 5,2).
És ismét: „legyetek pedig egymáshoz jóságosak,
kedvesek, jóindulatúak, irgalmasok, könyörületesek, megindulni képesek,
együttérzők egymás iránt, megengedvén bocsássatok meg mindig egymásnak,
miképpen az Isten is a Krisztusban megengedett, megbocsátott néktek” (Eféz. 4,32).
Eféz. 5,26 Hogy azt megszentelje* azaz Istennek elkülönítse, szentté tegye, megtisztítván a víznek
fürdőjével az ige, a (rema) az élet igéje által. [Más fordítás: Hogy
felkészítse, és megtisztítsa az övéit
az Isten élő beszéde által].
*Megszentel (hagiadzó): Istennek elkülönít,
szentté tesz.
Eféz. 5,27 Hogy majd Önmaga elébe állítsa dicsőségben az
egyházat, azaz hogy megdicsőülve
állítsa maga mellé a kihívottak közösségeit, az eklézsiát, úgy hogy azon ne legyen szeplő, szennyfolt, vagy sömörgözés, vagy
ránc, vagy bármi hasonló; hanem hogy legyen szent* azaz kifogástalan, feddhetetlen, támadhatatlan, hibátlan, és
feddhetetlen. [Más fordítás: Krisztus azért halt meg, hogy a Gyülekezetet
felkészítse a maga számára, mint dicsőséges, szent és tökéletes szépségű
menyasszonyát. Hogy szent legyen és kifogástalan; Ragyogó tisztává akarta tenni, amelyen sem szeplő, sem ránc, sem egyéb efféle nincsen, hanem
szent és szeplőtelen] **
*Szent (anómosz): kifogástalan,
feddhetetlen, támadhatatlan, hibátlan.
**Az Úr Jézus szenvedése előtt így kéri az
Atyát, kijelentve, hogy mi a víz, amely megszentel: „Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te igéd igazság. És én ő
érettük oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az
igazságban, azaz hogy ők is
megszentelődjenek az igazsággal” (Ján.
17,17.19).
Régen az ótermészet nem tudott Istennek
engedelmeskedni, de: „Isten megmosott,
megtisztított, megszentelt, így
lettetek szentek, és megigazított
benneteket, megigazulttá tett az Úr
Jézusnak nevében és a mi Istenünk Szelleme által” (1 Kor. 6,11).
A
megtisztulás eszközéről így beszél az Úr Jézus: „Ti már tiszták vagytok az ige (logosz) által, amelyet
szóltam nektek” (Ján. 15,3).
És
az ó emberünk Krisztussal együtt meghalt: „Eltemettettünk,
azaz szellemben hasonlóvá váltunk azért
Ővele együtt a bemerítés által a halálba: hogy miképpen feltámasztatott, életre kelt Krisztus a halálból, a halottak
közül az Atyának dicsősége, fényessége,
ragyogása által, azonképpen mi is új életben, és állapotban járjunk” (Róm. 6,4).
Az
Úr Jézus kijelentése: „… Ha valaki nem
születik, nem származik vízből és
Szellemből, nem mehet be, mert nem tud, nem képes bemenni az Isten országába,
az Isten királyságába” (Ján. 3,5).
Péter
apostolon keresztül kerül kijelentésre, hogy milyen vízből születünk újjá: „… újonnan születtetek nem romlandó, nem veszendő magból, de romolhatatlanból, Istennek
igéje által, Isten élő, és megmaradó beszédéből, amely él és megmarad örökké” (1Pét
1,23).
Jakab
apostolon keresztül megismétli a Szent Szellem, az újjászületés eszközét: „Az Ő akarata szült minket az igazságnak
igéje által, hogy az ő teremtményeinek valami zsengéje legyünk” (Jak. 1,18).
„Ami minket is megtart, azaz üdvözít: megszabadít, oltalmaz, biztonságot
ad most képmás gyanánt, mint bemerítés, ami nem a hústest szennyének,
romlottságának, istentelenségének, azaz Isten nélküliségének lemosása,
letevése, félretevése, hanem jó lelkiismeret, azaz jó szellemi együttészlelés
keresése Isten iránt, a Jézus
Krisztus feltámadása által; (1Pét
3,21).
Mert:
„Csakis ételekkel meg italokkal és
alámerítésekkel - melyek hústesti rendszabályok - ezek a megjobbulás,
a helyreállítás idejéig kötelezők, és
csak addig vannak érvényben.
(Zsid. 9,10).
És
hogy mibe kell bemerítkezni, arról így beszél az Ige: „Nem az igazságnak cselekedeteiből, amelyeket mi cselekedtünk, hanem az
ő irgalmasságából tartott meg minket az újjászületésnek fürdője és a Szent
Szellem megújítása által. (Más fordítás: Nem
az általunk véghezvitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmából üdvözített
minket újjászülő és megújító fürdője a Szent Szellem által” (Tit. 3,5).
Ekkor
mondja az Úr: „Mindenestől szép vagy, én
mátkám, és semmi szeplő nincs benned! (Más
fordítás: Mindened oly szép, kedvesem, semmi hibád sincsen)” (Én. 4,7).
Eféz. 5,28 Hasonlóképpen
kötelesek, tartoznak a férfiak szeretni, - vagyis teljesen átadni, eggyé válni,
teljesen oda szánni magukat, és feloldódni a szeretetben - az ő feleségüket, mint az ő tulajdon, a saját
testüket (szóma): a saját énjüket. Aki szereti [agapaó] Isten szerinti szeretettel az ő feleségét, önmagát szereti.
Eféz. 5,29 Mert soha senki az ő tulajdon, az ő saját testét (szarx): húsát, hústestét nem gyűlölte* nem vetette meg, nem utálta. Hanem ellenkezőleg táplálgatja** gondját viseli, egészen addig, amíg éretté válik, és ápolgatja*** gondozza, melengeti, babusgatja azt, miképpen az Úr Krisztus is az egyházat**** kihívottak közösségét, az eklézsiát;
*Gyűlölte (miszeó): megvet, utál, kevésbé szeret.
**Táplálgatja (ektrephó): gondját viseli, táplálja; felnevelni egészen addig,
amíg éretté válik.
***Ápolgatja [(thalpó): gondozza, melengeti,
babusgatja.
****Egyház (ekklészia):
kihívottak közössége, eklézsia.
Eféz. 5,30 Mert az Ő
testének a személyének, lényegének, tagjai, vagyis az Ő testének / személyének egy - egy funkciót végző része
vagyunk, // az Ő testéből, az Ő
húsából és az Ő csontjaiból valók //:
Eféz. 5,31 Ezért
elhagyja* otthagyja, hátrahagyja az ember atyját és anyját, és ragaszkodik** tapad, ragad az ő feleségéhez; és lesznek
ketten egy hústestté. [Más fordítás: úgyhogy
a kettő egy hússá lesz]***
*Elhagyja (kataleipó): elhagy, otthagy, hátrahagy.
**Ragaszkodik (proszkollaó): csatlakozik, tapad, ragad.
***Már a
teremtéskor kijelentést nyert, hogy: „És alkotá az Úr Isten azt az oldalbordát, amelyet
kivett vala az emberből, asszonnyá, és vivé az emberhez. És monda az ember: Ez
már csontomból való csont, és testemből, /
húsomból való test / hús:
ez asszonyembernek neveztessék, mert emberből vétetett. Annakokáért
elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és
lesznek egy testté, egy hússá” (1 Móz.
2,22-24)
Az Úr Jézus pedig
így fejti ki a kijelentést: „… Nem
olvastátok-é, hogy a Teremtő kezdettől fogva férfiúvá és asszonnyá teremté
őket. És ezt mondá: Annakokáért elhagyja a férfiú atyját és anyját; és
ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté, egy hússá. Úgy hogy
többé nem kettő, hanem egy test, egy hús. Amit azért az Isten egybeszerkesztett,
ember el ne válassza” (Mát.
19,4-6).
Eféz. 5,32 Felette nagy titok ez: de én a Krisztusról és a
kihívottak közösségéről, az eklézsiáról
szólok*
*Így folytatódik a kijelentés: „Nem tudjátok-é, nem vagytok tisztába vele hogy a ti
testeitek szómátok:
vagyis a ti egész személyetek,
teljes lényetek: a Krisztusnak tagjai, azaz testrészei, az Ő testének - szómájának = személyének
- egy-egy funkciót végző része? Elszakítva, és leválasztva, és
elvéve hát a Krisztus tagjait, vagyis testrészeit, paráznának, szajha,
prostituált, azaz bálványimádó tagjaivá,
testrészeivé tegyem? Távol legyen. Isten mentsen, szó sem lehet róla. Avagy nem
tudjátok-é, nem vagyok tisztába vele, hogy aki a paráznával, a tisztátalan
szajhával, prostituálttal, azaz bálványimádóval
egyesül, és összeforr vele, vagy ragaszkodik, és tapad hozzá, az egy test egy szóma: azaz: egy személy lesz vele? Az
Írásban ugyanis ez áll: „ketten lesznek, úgymond, egy testté, vagyis egy hússá.
Aki pedig az Úrral egyesül, az Úrral forr össze, vagy ragaszkodik, és tapad
hozzá, az egy szellem Ővele. Avagy nem tudjátok-é, nem vagytok tisztában vele
hogy a ti testetek, a ti szómátok: vagyis
a ti személyetek, amit
Istentől kaptatok a bennetek lakozó Szent Szellem temploma, sőt a templom magva, vagyis a Szentek Szentje, a legfőbb
szentély, akit Istentől nyertetek,
aki Isten ajándékából a tiétek és nem a magatokéi vagytok” (1 Kor.
6,15-17.19).
Eféz. 5,33 Hanem azért ti is egyen-egyen, mindegyiktek, az ő feleségét úgy
szeresse, mint önmagát; az asszony pedig meglássa, hogy tisztelje a férjét*
*A férfiakhoz
így szól az Úr: „Ti férfiak, szeressétek
a ti feleségeteket, és ne legyetek irántuk keserű kedvűek ne legyetek hozzájuk keserű szívvel. Ne
legyetek mogorvák, és ne legyetek kemények irántuk, s ne bánjatok durván velük.
És ne legyetek indulatosak velük szemben” (Kol. 3,19).
Péter apostolon keresztül nyer kijelentést, hogy ez az ima
meghallgatásnak is feltétele: „A férfiak
… együtt lakjanak értelmes módon,
megértéssel, az ismeretnek megfelelően
feleségükkel. Az asszonyi nemnek, mint gyöngébb, erőtlenebb edénynek
tisztességet tévén. Részesítsék őket megbecsülésben, mint akik örökös társaik
az élet kegyelmében. Hogy a ti imádságaitok meg ne hiúsuljanak, hogy
imádságaitokban ne legyetek akadályozva” (1Pét 3,7)
