Eféz. 4,1 Kérlek, és buzdítalak azért titeket
én, ki fogoly vagyok az Úrban, hogy járjatok, éljetek,
és viselkedjetek úgy, mint illik, méltóan az Istentől kapott elhívatásotokhoz, mellyel
elhívattatok, amelynek részesei lettetek*
*És az apostol
minden gyülekezetet így buzdít: „És kérve kértünk és buzdítottunk, hogy Istenhez méltóan viseljétek magatokat, és éljetek
az Istenhez méltó módon, aki az ő országába és dicsőségébe hív titeket.
Mert: Erre hívott el titeket a mi
evangéliumunk által, hogy így részesüljetek a mi Urunk Jézus Krisztus
dicsőségében” (2 Thess. 2, 12.14).
„Csakhogy a Krisztus evangéliumához méltóan, az
Evangéliumnak megfelelően éljetek és viseljétek magatokat. [Más fordítás: „Csak
éppen arra ügyeljetek, hogy a ti mennyei polgárságban való forgolódásotok a
Krisztus örömüzenetéhez méltó legyen]. Hogy akár
odamenvén és látván titeket, akár távol lévén, azt halljam dolgaitok felől,
hogy megálltok erősen egy Szellemben,
egy érzéssel, egy akarattal, és szívvel, egyetértően viaskodván. Hogy
bajtársian együtt küzdötök az evangélium, az örömüzenet hitéért” (Fil. 1,27).
Hogy járjatok, és éljetek méltóan az Úrhoz, teljes
tetszésére, minden jó cselekedettel gyümölcsöt teremvén és növekedvén az Isten
megismerésében. Úgy ahogy tanultátok is Epafrástól, a mi szerelmes és Isten szerinti szeretettel szeretett rabszolgatársunktól, aki hűséges, és megbízható rabszolgája
tiérettetek, és ti köztetek a Krisztusnak”
(Kol.
1,10.7).
És hogy mit tanultak
Epafrástól, azt így jelenti ki a Szent Szellem: „Továbbá, Atyámfiai, amik
csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak
tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jó hírűek; ha valami nemes, ha valami
dicséretes, ezekről gondolkodjatok. Amiket tanultatok is, el is fogadtatok,
hallottatok is, láttatok is én tőlem, azokat cselekedjétek; és a békességnek
Istene veletek lesz” (Fil. 4,8-9).
Eféz. 4,2 Teljes alázatossággal, szerénységgel, és szelídséggel* jóindulattal, gyengédséggel,
hosszútűréssel, türelemmel elszenvedvén egymást Isten
szerinti szeretetben.
*Szelídséggel: (praotész):
szelídség, jóindulat, barátságosság, higgadtság, gyengédség.
Eféz. 4,3 Igyekezvén*
törekedve, fáradozva megtartani** megőrizni a Szellem egységét a békességnek
kötelékében***
és irányítása
szerint. [Más
fordítás: A
Szent Szellem a békesség kötelével vesz körül, és így köt össze benneteket.
Minden igyekezettel arra törekedjetek, hogy ezt az egységet őrizzétek meg]****
*Igyekezvén: [(szpúdadzó):
igyekszik, törekszik, fáradozik, lelkesedik; figyelmet szentel, gondja van.
**Megtartani: [(téreó):
vigyáz, figyel, szemmel tart, ügyel, megóv, erősen tart, megőriz, tulajdonában
tart.
***Kötelékében: (szündeszmosz):
kötél, azaz ínszalag, (képletesen) egyesítő alapelv, irányítás.
****És folytatódik
a kijelentés: „Semmit nem cselekedvén versengésből, vetélkedésből, önzésből,
viszálykodásból, perlekedésre való hajlamból, sem hiábavaló, és hiú
dicsőségből, önhittségből, se
hiú dicsőségvágyból. Hanem alázatosan egymást különbeknek, kiválóbbnak tartván, és többre becsülvén ti magatoknál. [Más
fordításban: Ne irányítson benneteket az önzés, irigység, vagy
büszkeség! Ellenkezőleg, alázatosak legyetek, és adjatok a másiknak több
tiszteletet, mint amit magatoknak kívántok]” (Fil. 2,3)
És: „Öltözzetek föl azért, mint az Istennek
választottai, szentek és szeretettek, könyörületes szívet, vagyis bensőt, irgalmasságot, jóságosságot, kedvességet, alázatosságot,
szelídséget, hosszútűrést, és türelmet. Elszenvedvén, elviselve hordozzátok el egymást
és megbocsátván kölcsönösen egymásnak, ha valakinek a másik ellen panasza volna; miképpen a Krisztus, az Úr is megbocsátott néktek, úgy tegyetek ti is. Mindezeknek
fölébe pedig öltözzétek föl a szeretetet, mint amely a tökéletességnek, a célba jutottságnak kötele, mert
az tökéletesen összefog mindent,és mert ez a
tökéletesség összefogó ereje” (Kol. 3,12-14).
„A az Isten szerinti szeretet ugyanis
hosszútűrő, nagyon türelmes. Szó szerint: haragos indulatot megfékez, kegyes,
jóságos, kedves, szeretetre méltó; a szeretet nem irigykedik; nem féltékeny,
nem vetélkedik, vagy verseng; nem lép fel vetélytársként, a szeretet nem
kérkedik, nem dicsekszik, és nem henceg. Nem fuvalkodik fel, nem is kevély, nem
pöffeszkedik, nem gőgös, nem fújja fel magát” (Kor. 13,4).
Hát: „Legyetek pedig egymáshoz jóságosak,
irgalmasok, megengedvén egymásnak, vagyis bocsássatok meg, miképpen az Isten is a Krisztusban megengedett, azaz
megbocsátott néktek” (Eféz. 4, 32).
„Annakokáért az az indulat, érzés, észjárás, törekvés, az a gondolkodásmód és szándék legyen, és
uralkodjon bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is, amely a Krisztus Jézust
jellemezte” (Fil. 2,5).
És hogy ez az indulat milyen,
azt az Úr Jézus így jelentette ki: „…
tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat,
megnyugvást találtok magatoknak” (Mát. 11,29).
Eféz. 4,4 Egy a test a (szóma): személy és szintén egy a Szellem,
miképpen elhívatásatoknak egy elváró reménységében hívattatok el is. [Más fordítás: Csak egyetlen Személy van és egyetlen Szent Szellem, mint
ahogy ugyanarra az egy reménységre hívott meg Isten benneteket];
Eféz. 4,5 Egy* azaz egyetlen az Úr, egy, azaz
egyetlen a hit, egy,azaz egyetlen a bemeritkezés. [Más fordítás:
Csak egy Úr
van, egy hit és egy bemeritkezés];
*Egy (heisz hen):
egyetlen
Eféz. 4,6 Egy azaz egyetlen az Isten és mindeneknek Atyja, aki mindeneknek felette
van és mindenek által és mindnyájatokban munkálkodik. [Más
fordítás: Csak
egy Isten van – mindenek Atyja – aki
uralkodik minden felett, mindenen keresztül cselekszik, mindent átjár, és mindenhol jelen van]*
És folytatódik a
kijelentés: „Mert hiszen egy Szellem által, azaz
egy Szellemben mi mindnyájan egy
testté szóma = személlyé
meríttettünk be, akár zsidók, akár görögök, azaz pogányok, akár rabszolgák,
akár szabadok; és mindnyájan egy Szellemmel itattattunk meg, és valamennyiünket
egy Szellem itatott át. (1
Kor. 12,13).
A prófétákon keresztül már
sokszor kijelentette az Úr, hogy egy Isten van, és nincsen több: „Hiszen egy atyánk van mindnyájunknak, egy
Isten teremtett bennünket…” (Malak. 2,10).
Izráelnek így jelenti ki az Úr, hogy rajta kívül nincs
Isten: „Tudd meg azért e mai napon, és
vedd szívedre, hogy az Úr az Isten, fent a mennyben, és alant e földön, és
nincsen több!” (5 Móz. 4,39).
Hát: „Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egyedül az Úr!” (5 Móz. 6,4).
„Hadd tudja, ismerje meg a föld minden népe, hogy az
ÚR az Isten, és hogy ő kívüle nincs más”
(1Kir.
8,60).
Ezért, azt mondja az Úr: „Ne féljetek, és ne rettegjetek! Hát nem mondtam-é meg és nem jelentém
előre? Hiszen régóta hirdettem,
megmondtam, ti vagytok tanúim! Hát
van-é rajtam kívül Isten. Nincs
kőszál, azaz kőszikla, nem tudok róla”
(Ésa.
44,8).
„Így szól
az Úr Jahve, Izráelnek királya és
megváltója, a seregeknek Ura: Én vagyok az első, én az utolsó, és rajtam kívül nincsen Isten” (Ésa.
44,6).
Az Úr Jézus így jelenti ki,
hogy a prófétákon keresztül Ő szól: „Én
és az Atya egy vagyunk” (Ján. 10,30).
Filep kérésére, hogy az Úr Jézus mutassa meg az Atyát,
így válaszol: „Monda néki Jézus: Annyi
idő óta veletek vagyok, és még sem ismertél meg engem, Filep? Aki engem lát, látja az Atyát. mi módon
mondod azért te: Mutasd meg nékünk az Atyát” (Ján. 14,9).
Az apostolok – akik ismerték
Istent – és erről tesznek bizonyságot: „…
a Krisztus… mindeneknek felette
örökké áldandó, és imádni való Isten, aki Isten mindenek felett Ámen” (Róm. 9,5).
Simon Péter, Jézus Krisztus szolgája és apostola,
azoknak, akik velünk egyenlő drága hitet nyertek a mi Istenünknek és megtartónknak,
Jézus Krisztusnak igazságában: (2 Pét. 1,1).
Mert az Úr Jézusban maga a
Teremtő jött el, erről tesz bizonyságot János apostol is: „De
tudjuk, hogy eljött az Isten Fia, és képességet adott nekünk arra, hogy
felismerjük az Igazat; és ezért vagyunk az Igazban, az ő Fiában, a Jézus
Krisztusban. Ő az igaz Isten és az örök élet” (1
Ján. 5,20).
Eféz. 4,7 Mindenikünknek pedig adatott a kegyelem a Krisztustól osztott ajándéknak
mértéke szerint*
*És az
apostol újra-és újra elismétli: „Minthogy azért külön-külön ajándékaink,
vagyis a gyülekezetben végzett
szolgálat közben, a bennünk lakozó
Szent Szellem különböző megnyilvánulásai vannak a nékünk adott, a
nékünk juttatott kegyelem szerint… ” (Róm. 12,6).
„Mert szeretném,
sőt akarnám, hogy minden ember úgy volna, vagyis mindnyájan olyanok
volnátok mint én magam is; de kinek-kinek tulajdon, azaz saját, külön kegyelmi ajándéka vagyon, vagyis: mindenkinek saját szellemi ajándéka van, azaz
mindenkinél másképpen nyilvánul meg a Szent Szellem” (1 Kor. 7,7)
Eféz. 4,8 Ez okáért mondja az Írás: Fölmenvén a magasságba foglyokat vitt magával
fogva, és adott ajándékokat az embereknek.
Eféz. 4,9 Az pedig, hogy fölment, mit
jelentene mást, mint hogy előbb le is szállott a föld alsóbb részeire, vagyis hogy előzőleg le is szállt erre a földre.
Eféz. 4,10 Aki leszállott vala, ugyanaz, aki fel is ment, feljebb minden egeknél,
azaz felemelkedett az egek fölé, hogy
mindeneket, a mindenséget betöltse* teljessé tegye**
*Betöltse (pléroó):
teljessé tegye.
**Dávid így
prófétál az Úrról: „Felmentél a magasságba, foglyokat vezettél, adományokat fogadtál
emberekben: még a pártütők is ide jönnek lakni, oh Uram Isten! (Más fordítás: Fölmentél a magas hegyre, foglyokat
ejtettél, - embereket kaptál ajándékul, mégpedig lázadókat. Most már ott laksz,
Uram Isten” (Zsolt. 68,19).
Agur pedig így prófétál: „Agurnak, a Jáké fiának beszédei, megnyilatkozása, Igéi, prófécia kinyilatkoztatás, üzenet, melyet
mondott a férfiú Itielnek, Itielnek
és Ukálnak. (Más fordítás: Ágúrnak a masszái Jáke fiának beszéde.
Így szólt ez a férfi: Elfáradtam, Istenem! Elfáradtam, Istenem! Végem van). Minden embernél tudatlanabb vagyok én, és nincs emberhez illő értelmem, ítélőképességem, megértésem. És nem tanultam
a bölcsességet, hogy a Szentnek ismeretét tudnám. És nem ismerem a szent dolgok tudományát. Kicsoda ment fel az égbe, hogy onnan leszállott volna? Kicsoda fogta
össze a szelet az ő markába? Kicsoda kötötte a vizet az ő köntösébe? Ki
állapította meg a földnek minden határit? Kicsoda ennek neve? Avagy kicsoda
ennek fiának neve, ha tudod? (Más fordítás:
Ki ment fel az égbe, és ki szállott le onnan? Ki szedte össze markába a szelet,
ki kötötte köntösébe a vizet? Ki határozta meg az egész föld határát? Talán
tudod, hogy mi a neve, vagy mi a fiának a neve)?” (Péld. 30,1-4).
Az Úr Jézus kijelentése: „És senki sem ment fel a mennybe, hanemha
az, aki a mennyből szállott alá, az embernek Fia, aki a mennyben van” (Ján.
3,13).
Amikor arról beszél az Úr Jézus, hogy Ő a mennyből
leszállt kenyér: „Tudván pedig Jézus ő
magában, hogy e miatt zúgolódnak az ő tanítványai, monda nékik: Titeket ez
megbotránkoztat? Hát ha meglátjátok az embernek Fiát felszállani, felmenni oda, ahol előzőleg vala?!” (Ján. 6,61-62).
Az apostol megerősíti a
kijelentést: „Mert nem kézzel csinált,
nem emberkéz alkotta szentélybe, az
igazinak csak másolatába, azaz az igazi képmásába ment be Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most Isten színe előtt
megjelenjék érettünk” (Zsid. 9,24).
És Pál apostolon keresztül nyer kijelentést, hogy
ki jött el hústestben: „És minden versengés nélkül, közismerten,
elismerten, bevallottan, és valóban nagy a kegyességnek eme titka: Isten, aki
megjelent, aki láthatóvá, nyilvánvalóvá, ismertté vált, és megmutatkozott
hústestben, igaznak bizonyult szellemben. Megláttatott, megjelent,
megmutatkozott az angyaloknak. Hirdettetett a pogányok, vagyis a népek,
nemzetek)közt, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségbe” (1
Tim. 3,16).
Eféz. 4,11 És Ő adott némelyeket apostolokul* követként.
Némelyeket prófétákul** Némelyeket evangélistákul*** az
evangélium, az örömüzenet hirdetőjeként, némelyeket pedig pásztorokul**** és
tanítókul, ajándékul az embereknek:
*Apostolok: (aposztolosz): kiküldött, követ;
meghatalmazott, teljhatalmú megbízott, aki a küldő személy hatalmával szól és
cselekszik.
**Próféták: (prophétész): Isten nevében szóló,
isteni akaratot közvetítő személy, aki Isten előtt áll, Isten jelenlétében él,
Tőle vesz Igéket.
***Evangélista: (euangelisztész): az evangélium, az
örömüzenet hirdetője, aki győzelmet, a győztes hadvezér érkezésének jó hírét
hirdeti.
*****Pásztorokul: (poimén): felügyelő, felvigyázó, püspök. olyan személy, akinek
gondjaira van bízva a nyáj, vagyis a gyülekezet. Az apostolok korában a
pásztor, a püspök és a presbiter elnevezés még egy volt. (lásd: Csel. 20:17,28).
Eféz. 4,12 A szentek tökéletesbbítése* azaz
teljességre juttatása céljából szolgálat munkájára, vagyis hogy felkészítse, és
alkalmassá tegye a szenteket a szolgálat végzésére, a Krisztus testének (szóma): személyének építésére. [Más fordítás:
Azért adta
őket, hogy felkészítsék és kiképezzék Isten népét feladatukra, a szolgálatra –
hogy ez által felépítsék és megerősítsék a Krisztus Testét]:
*tökéletesbbítése (katartiszmosz):
teljességre juttatása
Eféz. 4,13 Míg eljutunk* elérünk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő
megismerésének**
és megértésének egységére. Érett férfiúságra, a felnőttkorra, a Krisztus
teljességével***
ékeskedő kornak**** vagyis az érett kor mértékére. [Más fordítás:
Amíg a meglett, végcélba érkező férfiasságra, s a Krisztussal való teljes
beteltség korának mértékéig el nem jutunk]:
*Eljutunk (katantaó):
eljut, megérkezik; elér
**Megismerésének:
(epignószisz): megismerés, felismerés, megértés, teljes
tisztánlátás.
***Teljességével: (pléróma): teljesség, befejezettség,
tökéletes beteljesedés /vagyis: amíg az egyház lesz az a „hely” amelyet
teljesen betölt Isten valósága/.
****Ékeskedő
kornak: (hélikia): érett kor, a fejlődés legnagyobb, vagy
legmagasabb foka.
Eféz. 4,14 Hogy többé ne legyünk gyermekek* vagyis
kiskorú, éretlen hívők, kiket ide s tova hány a hab, akik ingadoznak, és hajt
vagyis megszédít a tanításnak** akármi szele, az embereknek álnoksága*** csalása,
becsapása által, a tévelygés**** és félrevezetés ravaszságához*****
való csalárdság******által. [Más
fordítás: Hogy ne legyünk tovább
kiskorúak, vagyis gyermekek, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak
és sodródnak, az emberek csalásától, álnokságától, tévútra csábító ravaszságától, úgy, ahogy azt az emberi szeszély és
ravasz tévelygők csalárd módszerei, és álnok fogásai diktálják].
*Gyermekek:
(népiosz): kiskorú, oktalan, együgyű, naiv, éretlen
hívő.
**Tanításnak:
(didaszkalia): tudásban, ismeretben való részesítés, vagy
az információ.
***Álnoksága: (kübeia): csalás, becsapás, szeszély,
lelemény, ügyeskedés.
****Tévelygés (plané):
félrevezetés.
*****Ravaszságához: (panúrgia): ravaszság, csel,
mesterkedés, álokoskodás.
******Csalárdság: (methodeia): metódus,
eljárási mód, vagy módszer, amellyel rendszerbe foglalják, majd a gyakorlatban
rendszeressé teszik a különféle tanításokat.
Eféz. 4,15 Hanem az igazságot* azaz a valóságot
/ Igét követvén Isten
szerinti szeretetben, mindenestől fogva nevekedjünk Abban, aki a fej** aki
Ura, betetőzése, koronája, a Krisztusban. [Más
fordítás: Ellenkezőleg, igazságban
élve, szeretetben járva, nőjünk bele minden ponton abba, aki a fej, a
Krisztusba];
*Igazságot (alétheuó):
valóság /Ige.
**Fej (kephalé):
ura, betetőzése, koronája.
Eféz. 4,16 Akiből az egész test, az egész (szóma): személy, szép renddel egyberakatván és egybeszerkesztetvén* azaz
ízenként szorosan összeillesztve az Ő segedelmének** segítségének / támogatásának minden kapcsaival*** ízületeivel, minden egyes tagnak
mértéke szerint való munkássággal teljesíti a testnek növekedését a maga
fölépítésére szeretetben. [Más fordítás: Ő illeszti össze és szerkeszti
egybe az egész testet, egymást támogató minden ízével, és hatalmas erővel
munkálja a test növekedését minden tag közös munkája útján, hogy Önmagát építse
szeretet által]****
*Egybeszerkesztetvén (szünarmologeó):
ízenként szorosan összeilleszt.
**Segedelmének (epikhorégia):
segítség / támogatás.
***Kapcsaival (haphé):
érintés, érintkezés, ízület.
****Ez a test
pedig: „… az Ő a Krisztus teste (szóma
= lénye, személye, teljessége Őnéki, amely telítve van azzal, aki
mindeneket betölt mindenekkel, és Aki mindenben mindent teljessé tesz” (Eféz.
1,23).
Mi pedig Őt, vagyis Krisztust
hirdetjük: „Akit mi prédikálunk Ő
az, akit ismertté teszünk, emlékeztetve, és figyelmeztetve minden
embert, és tanítván, és felvilágosítva minden
embert minden bölcsességgel, hogy minden embert tökéletesnek, bevégezetten, felnőtt, érett korúan állassunk elő a Krisztus Jézusban” (Kol. 1,28).
És: „A tökéletesek, akik
érettek, befejezettek, teljességre jutottak, nagykorú férfia, között bölcsességet szólunk , és hirdetünk. De nem e
világnak, ennek a létkornak,
sem e világ múlandó fejedelmeinek, nem e világkorszak vezetőiét, - akik
elpusztulnak, kik eltöröltetnek, megsemmisülnek - bölcsességét, miknek hatása elvész. Hanem
Isten titkos, és titokzatos
bölcsességét szóljuk, azt az elrejtett
bölcsességet, amelyet az Isten öröktől fogva, a világkorszakok előtt elrendelt
külön a mi dicsőségünkre” (1 Kor. 2,6-7).
És minden újjászületett
hívőhöz így szól a Szent Szellem: „Ti pedig Krisztus teste (szómája: lénye, személye vagytok, és egyenként annak tagjai” (1 Kor.
12,27).
És hogy érett férfiúságra
eljussunk, az apostol nemcsak tanít, hanem: „Mindenkor minden én
imádságomban mindenitekért nagy örömmel könyörögvén” (Fil. 1,4).
Hogy: „A Krisztus beszéde
lakjék bennetek gazdagon úgy, hogy tanítsátok egymást teljes bölcsességgel, és
buzdítsátok egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, szellemi énekekkel;
hálaadással énekeljetek szívetekben az Istennek” (Kol. 3,16).
És kérünk benneteket, hogy: „Különböző és idegen tudományok által ne hagyjátok magatokat félrevezettetni; mert
jó dolog, hogy kegyelemmel erősíttessék meg a szív, nem ennivalókkal,
amelyeknek semmi hasznát sem veszik azok, akik azok körül járnak, és akik velük élnek” (Zsid. 13,9).
Hát: „Meglássátok, és ügyeljetek rá,
hogy senki ne legyen, aki bennetek zsákmányt vet, hogy valaki rabul ne ejtsen a tudományon keresztül hiú,
és üres félrevezető szavakon át, a bölcselkedés üres, hiábavaló, semmit
érő, alaptalan, haszontalan megtévesztésével. Mely emberek
rendelése szerint, vagyis emberek
által továbbadott hagyomány, előírás,
tanítás, rendelkezés, a világ elemi tanításai szerint azaz a világ alapelvei, és nem a Krisztus szerint való, nem pedig Krisztushoz igazodó. (Más fordításban: „Vigyázzatok, hogy
senki félre ne vezessen, meg ne csaljon benneteket evilági bölcselkedéssel
és hamis tanítással, ami emberi hagyományokon és világi elemeken alapszik, nem
pedig Krisztuson) (Kol.
2,8).
És tovább folytatja az
apostol: „Senki titeket meg ne csaljon,
meg ne tévesszen üres beszédekkel; mert ezekért jő az Isten haragja a
hitetlenség, és engedetlenség fiaira”
(Eféz. 5,6).
„Mert hiszen e világ bölcsessége bolondság,
ostobaság az Isten előtt. Mert meg van írva: Megfogja a bölcseket az ő csalárdságukban
ügyeskedésükben, azaz álokoskodásukban” (1 Kor. 3,19).
„Annakokáért a szabadságban, melyre minket Krisztus megszabadított,
álljatok meg szilárdan, és ne
kötelezzétek meg ismét magatokat szolgaságnak igájával. Ne engedjétek magatokat
újra szolgaságnak igájába fogni” (Gal. 5,1).
Mert: „… mikor kiskorúak valánk, a világ elemei alá voltunk vettetve
szolgaként, szolgaságra. Most
azonban, hogy miután megismertétek az Istent, vagy még inkább hogy megismert
titeket az Isten, miként, és hogyan tértek vissza ismét az erőtlen és gyarló
elemekhez, amelyeknek megint újból szolgálni akartok. És miért akartok újból
szolgájukká lenni? Megtartjátok a napokat és hónapokat és időket, meg az
esztendőket, és aggódva figyeltek a napokra, hónapokra, az évszakokra és az
esztendőkre. Féltelek titeket, hogy hiába fáradoztam körültetek és értetek)”
(Gal.
4,3.9-11).
Hiszen ti, akik már: „… feltámadtatok a Krisztussal, az
odafelvalókat keressétek, azokat keressétek, amik odafent vannak, ahol a Krisztus van, az Istennek jobbján
ülvén, Az odafelvalókkal törődjetek, nem a földiekkel” (Kol. 3,1-2).
„Mert sokan járnak, és élnek
másképpen, akikről sokszor mondtam néktek, most pedig sírva is mondom, hogy a
Krisztus keresztjének, azaz kínoszlopának ellenségei; Kiknek végük veszedelem,
kiknek istenük az ő hasuk, és akiknek dicsőségük az ő gyalázatukban van, akik
azzal dicsekszenek, ami a gyalázatuk, kik mindig a földiekkel törődnek. Mert a
mi országunk, és polgárjogunk a mennyekben van, honnét a megtartó Úr Jézus
Krisztust is várjuk üdvözítőül” (Fil. 3,18-20).
Ezek azok, akik: „… nem ragaszkodván a Főhöz, Akiből az egész
test azaz (szóma):az egész személy oszthatatlan
egységben, a kapcsok és kötelek által segedelmet vévén és egybeszerkesztetvén
nevekedik az Isten szerint való nevekedéssel. [Más
fordítások: S elutasítja a Főt,
jóllehet Ő tartja és fogja össze az egész testet, azaz (szómát): az egész személyt inakkal és izmokkal, s Isten szerint való
növekedéséről is Ő gondoskodik]. (Még más:
És nem ragaszkodik a Főhöz, aki az illesztések és az ízületek segítségével
gondozza és összetartja az egész testet, azaz (szómát): az egész személyt, mint oszthatatlan
egységet, hogy megvalósítsa abban az
Isten szerint való növekedést). //És még: Ki
nem kapaszkodik bele erősen a Főbe, noha az egész test azaz (szóma):
az egész személy oszthatatlan egységben belőle kapja növekedését. Amennyiben a kapcsokon és kötelékeken át
ellátva és egybekötözve Isten adja növekedését // (Kol. 2,19).
De akik még friss megtértek,
azokhoz így szól az apostol: „Hozzátok
azonban, testvérek, nem szólhattam,
nem beszélhettem úgy, mint szellemi
emberekhez, hanem csak mint hústestiekhez. Mint akik még nem nőttetek fel
Krisztusban, kisdedek, gyermekek,
kiskorúak vagytok” (1Kor 3,1).
Nekik még fel kell nőni
Krisztusban, mert: „Érzéki, azaz hústesti ember pedig nem foghatja meg az Isten
Szellemének dolgait: mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy
szellemiképpen ítéltetnek meg” (1 Kor.
2,14).
Ezért el is tévelyíthető: „Atyámfiai, ne legyetek gyermekek értelemben... ...kiket ide s tovahány
a hab és hajt a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága által, a
tévelygés ravaszságához való csalárdság által” (1 Kor.14,20).
Eféz. 4,17 Ezt
mondom annak okáért, és kérve kérlek titeket, sőt
figyelmeztetlek benneteket, és bizonyságot teszek és emellett tanúként
lépek fel az Úrban, hogy ti többé ne járjatok, és ne éljetek
úgy, mint egyéb pogányok, vagyis nemzetek is járnak az ő elméjüknek* hiábavalóságában. Hiábavalóvá
lett értelemmel, az ő hiábavaló gondolkodásuk szerint, mert őket hiábavaló gondolatok vezérelik**
*Elméjüknek (núsz):
szív, / a benső, a szellem értelme / felfogóképessége / gondolkodási képessége.
**Hiábavaló: (mataiotész): hiábavalóság, haszontalanság; ostobaság; romlottság,
züllöttség.
Eféz. 4,18 Kik értelmükben* gondolkozásmódjukban
meghomályosodtak, mert sötétség borult az értelmükre, és elidegenültek az
isteni élettől, vagyis Isten életétől. Istentől, aki
az élet forrása elszakadtak, mert
megmaradtak tévelygésükben a tudatlanság miatt, mely az ő szívük az ő bensőjük
keménysége, elkérgesedése, érzéketlensége, vaksága miatt van bennük.
*Értelmükben: (dianoia):
értelem, megértés, gondolkozás, gondolkozásmód; szándék, terv; érzület.
Eféz. 4,19 Kik érzésektől, érzelmektől messze
távolodva, eltompultak, és érzéketlenné váltak.
Reményvesztettségükben elfásultan, és tehetetlenül, önmagukat arcátlanul és féktelenül kicsapongásra adták, minden tisztátalanságnak, és kapzsiságnak mohó, telhetetlen, kielégíthetetlen művelésére. [Más fordítás: Ezért érzésükben eltompulva, gátlástalanul
mindenféle tisztátalan tevékenységre vetemedtek nyereségvágyukban. Mindenféle gonosz és
rossz dolgot tesznek, de már nem is szégyellik magukat, annyira elmerültek
ezekben]*
*És a kijelentés
folytatódik: „Annakokáért emlékezzetek meg arról, hogy egykor ti a hústestben, születéseteknél fogva pogányok,
azaz nemzetekbeliek, kiket körülmetéletlenségnek nevez vala amaz úgynevezett, s
a hústesten kézzel megcsinált körülmetélkedés. Hogy
ti, mondom, abban az időben Krisztus nélkül valók voltatok, Izráel társaságától idegenek,
Izráel közösségétől elkülönítve, jövevényként, és az ígéret szövetségeitől
távolvalók, az ígéret szövetségeiből kizárva. Reménységetek nem vala, és Isten nélkül valók voltatok e világon” (Eféz.
2,11-12).
Bizony:
„… elégséges nékünk, hogy életünk
elfolyt, vagyis már eltelt idejében a pogányok, azaz a nemzetek akarata,
vágyai, és tetszése szerint cselekedtünk. Az ő akaratukat követtük, vittük
véghez, és valósítottuk meg, járván arcátlan, és féktelen kicsapongásokban,
feslettségekben. Az ő vágyaik, kívánságaik, és szenvedélyeik szerint dorbézolásokban, tivornyákban, ivászat, és mulatozásban, részegségekben,
mértéktelen borozásokban, tobzódásokban és undok, törvényt félretevő, tiltott
bálványimádásokban” (1Pét 4,3).
„Mert valamikor mi is esztelenek, engedetlenek,
tévelygők, különböző kívánságoknak és gyönyöröknek, élvezeteknek rabjai.
Gonoszságban és irigységben élők, gyűlölségesek, egymástól gyűlöltek, és egymást
gyűlölők valánk” (Tit. 3,3).
Ezért:
„Mint engedelmes gyermekek ne szabjátok,
és ne alakítsátok magatokat ugyanarra
a mintára, ne alkalmazkodjatok a ti előbbi kívánságaitokhoz, amelyek
tudatlanságotok alatt voltak bennetek. (Más
fordítás: Engedelmes gyermekként ne engedjetek a korábbi tudatlanságból
származó vágyaitoknak)” (1Pét 1:14).
Azoknak pedig, akik bár
megismerték az Urat, de visszafordultak a világhoz, ezt mondja az Úr: „Parázna
férfiak és asszonyok, nem tudjátok-e, hogy a világgal való barátság,
ellenségeskedés az Istennel? Ha tehát valaki a világgal barátságot köt,
ellenségévé válik az Istennek” (Jak. 4,4).
Ezért: „Ne szeressétek a
világot, se azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs
meg abban az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a hústest
kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élet kérkedése nem az Atyától van,
hanem a világból” (1Jn. 2,15-16).
Ezért tehát: Adjátok halálra azért a ti földi, vagyis testi tagjaitokat. [Más fordítás: Öljétek meg magatokban a régi emberi természetet és annak minden
megnyilvánulását]. Házasságtörést,
fajtalanságot, tisztátalanságot, vagyis minden szennyes érzületet.
Mindazt, ami nem érintkezhet Istennel, aminek nincs helye a megszentelt
életben. A felfokozott érzelmeket, szenvedélyt, gonosz, vagyis rossz, romlott,
züllött, gyalázatos; káros, ártalmas; értéktelen, haszontalan vágyakat,
kívánságokat, szenvedélyt, gerjedelmet, és a fösvénységet, a kapzsiságot,
mohóságot, a telhetetlenséget; meg a gazdagság után való vágyakozást, hiszen az a bálványimádás
egyik fajtája” (Kol.
3,5).
„És ne szabjátok
magatokat, ne igazodjatok, ne alkalmazkodjatok, ne legyetek hasonlóvá ehhez a létkorhoz. Hanem változzatok el,
alakítsátok, formáljátok át, változtassátok meg magatokat a ti elméteknek,
értelmetek, gondolkodásotok, megértésetek, vélekedésetek, a szellemetek belső,
értelmes felfogóképességének megújulása által, vagyis gondolkodásmódotok
megújításával alakuljatok át úgy, hogy megvizsgáljátok, és felismerjétek,
megítélhessétek, megválasszátok, és azt próbálgassátok, hogy mi az Istennek jó,
kedves és tökéletes akarata. Mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a
tökéletes, ami neki tetsző” (Róm. 12,2).
És ne a hústest szerint
gondolkodjatok: „Mert a hústest gondolata, bölcsessége, törekvése,
észjárása, gondolatvilága, vágya ellenségeskedés, és ellenszegülés Isten ellen;
minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, nem veti alá magát, mert nem
is teheti, sőt nem is képes rá, mert
az természete ellen van. (Más fordítás:
Mert az elmének a hústestre irányítása ellenségeskedést jelent Istennel, mivel
nincs alárendelve Isten törvényének, hisz nem is lehet)” (Róm. 8,7).
Mert: „… ti… mikor még nem ismertétek
az Istent, azoknak szolgáltatok, amik természet szerint nem istenek. [Más fordítás:
Régen, amikor még nem ismertétek Istent, olyan istenek rabjai voltatok,
akik valójában - lényegüket tekintve - nem is istenek, és veletek született
természetetektől oly dolgok rabszolgaságában éltetek, melyek nem istenek]” (Gal. 4,8).
„Emlékeztek, hogy amikor pogányok voltatok, amikor még
a nemzetekhez tartoztatok, kényszernek engedve mentetek a néma bálványokhoz. (Más fordítások:
„Amikor még a nemzetekhez tartoztatok, ellenállhatatlanul vitt és sodort valami
benneteket a néma bálványok elé; Bizony
úgy hurcoltak titeket a néma bálványokhoz, amint félrevezetőiteknek tetszett)” (1
Kor. 12,2).
Hogy bálványimádók legyetek,
bizony: „Ilyenek voltatok pedig
némelyek, de megmosattatok, mert Isten megmosott.
Megtisztultatok, és megszentelődtetek, szentek lettetek. Megigazíttattatok,
Isten megigazított benneteket, megigazulttá tett az Úr Jézusnak nevében és a mi
Istenünk Szelleme által” (1 Kor. 6,11).
Eféz. 4,20 Ti pedig nem így tanultátok a Krisztust, sőt egészen
másmilyennek ismertétek meg;
Eféz. 4,21 Ha ugyan, ha tényleg Őt meghallottátok. Ha valóban Őt magát hallgattátok,
és megértettétek. Ha Ő benne megtaníttattatok, úgy amint az igazság, vagyis
maga a VALÓSÁG, az, ami megfelel a tényeknek, az Ige a Jézusban, azaz ahogy a valóság
Őbenne van*
*Folytatódik a
kijelentés: „Azért, amiképpen vettétek a Krisztus Jézust, az Urat, akképpen
járjatok, és éljetek is
Őbenne. Meggyökerezvén, és szilárddá,
stabillá válva, és tovább épülvén Őbenne, megerősödvén a hitben,
amiképpen arra taníttattatok. Bővölködvén abban túláradó hálaadással”
(Kol.
2,6-7).
„Mert megjelent
az Isten üdvözítő kegyelme
minden embernek. Amely arra tanít és
nevel minket, hogy megtagadván a hitetlenséget és a világi kívánságokat,
mértékletesen, józanul, igazán
vagyis az Ige szerint, és szentül éljünk a jelenvaló világon. mivel várjuk a mi boldog reménységünket, a
mi nagy Istenünk és üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőségének megjelenését.
Aki önmagát adta mi érettünk, hogy megváltson minket minden hamisságtól, és gonoszságtól, és tisztítson önmagának
kiváltképpen való népet, a maga népévé,
jó cselekedetekre igyekezőt” (Tit. 2,11-14).
„És néktek kenetetek van a Szenttől, és ezt tudjátok
is mindnyájan. Nem azért írtam néktek, mivel nem ismeritek, mintha nem tudnátok
a VALÓSÁG-ot, azt, ami megfelel a tényeknek, az Igét, hanem mivel ismeritek
azt, és mivel semmi sincsen az igazságból, ami hazugság. (Más fordítás: Mert
tudjátok az igazságot és azt, hogy semmiféle hazugság, valótlanság, kitalálás, csalás, becsapás nem származhat az
igazságból). És az a kenet, amelyet ti
kaptatok tőle, bennetek marad, és így nincs
szükségetek arra, hogy valaki tanítson titeket; hanem amint az a kenet megtanít titeket mindenre, úgy igaz is az és
nem hazugság, és amiként megtanított titeket, úgy maradjatok Őbenne” (1
Ján. 2,20-21.27).
Eféz. 4,22 Hogy levetkezzétek ama régi élet, vagyis a
korábbi gonosz életmódotok szerint való ó embert, mely meg van romolva* ezért
eltévelyedik, és csábítás áldozatául esik a csalárdság** a megtévesztés, becsapás, csalás,
árulás, csábító kívánságai miatt. [Más fordítás:
Vessétek le az óembert, mely magát
korábbi forgolódástokhoz szabja, mely a csalárd kívánságok útján megromlik;
Aki romlásba rohan a megtévesztő, csalárd és gonosz kívánságok miatt, és akit a saját vágyai rossz irányba vezetnek];
*Romolva (phtheiró): eltévelyedik, csábítás áldozatául
esik.
**Csalárdság (apaté):
megtévesztés, becsapás, csalás, árulás, csábítás.
Eféz. 4,23 Megújuljatok pedig a ti elméteknek a ti bensőtöknek szelleme szerint,
Eféz. 4,24 És felöltözzétek amaz új* újszerű, ismeretlen, szokatlan, meglepő embert,
mely Isten szerint teremtetett igazságban**
azaz hit által való megigazulásban, és valóságos
szentségben***
*Igazságban (dikaioszüné): Hit által való megigazulásban.
**Ne a régi
életvitelek szerint éljetek: „Hanem öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust,
és a hústestet ne tápláljátok a
kívánságokra, és ne dédelgessétek, ne úgy gondozzátok, hogy bűnös kívánságokra
gerjedjen” (Róm. 13,14).
„Mert mindannyian, akik Krisztusba meritkeztetek be,
Krisztust öltöztétek fel” (Gal. 3,27).
És így folytatja az
apostol: „Tudván azt, hogy a mi ó
emberünk Ővele megfeszíttetett, azaz oszlopra feszíttetett, hogy megerőtlenüljön,
és teljesen működésképtelenné, erejét vesztetté
legyen, megsemmisüljön, elpusztuljon, tétlenné, tehetetlenné váljon a
bűn hatalmában álló bűnnek teste, azaz a céltévesztett én. Hogy ezután ne szolgáljunk,
ne legyünk rabszolgája a bűnnek, azaz a céltévesztésnek” (Róm. 6,6).
„Avagy nem tudjátok-é, hát nem
értitek, hogy mi akik bemerítkeztünk Krisztus
Jézusba, az ő halálába merítkeztünk be? Eltemettettünk,
azaz
szellemben hasonlóvá váltunk azért Ővele együtt a bemerítés által a
halálba: hogy miképpen feltámasztatott, és életre kelt Krisztus a halálból,
vagyis a halottak közül az Atyának dicsősége, fényessége,
ragyogása által, azonképpen mi is új
életben, új állapotban járjunk” (Róm.
6,3-4).
Ugyanis: A bemerítésben vele együtt eltemettek
benneteket, és vele együtt fel is támadtatok az Isten erejébe vetett hit által,
aki feltámasztotta őt a halottak közül. És titeket, kik holtak valátok a hibákban, hibás
lépésekben és a ti hústesteteknek körülmetéletlenségében, megelevenített
együtt Ő vele, megbocsátván minden bűnötöket” (Kol. 2,12-13).
„Hogy többé ne emberi vágyak, hanem az Isten akarata szerint éljétek le
hústesti életetek hátralevő idejét” (1Pt.
4,2).
Tehát: „Ne engedjétek,
hogy uralkodjék a bűn a ti halandó, és mulandó
személyetekben, ami ki van téve a halálnak, hogy engedjetek néki az ő
kívánságaiban, és vágyaiban” (Róm.
6,12).
Hanem: „Mint engedelmes gyermekek ne szabjátok
magatokat a ti előbbi kívánságaitokhoz, amelyek tudatlanságotok alatt voltak
bennetek; És amiképpen szent az, aki elhívott titeket, ti is szentek, vagyis
elkülönültek legyetek teljes életetekben” (1 Pét. 1,14-15).
Hiszen ha már Krisztus
Jézusba bemerítkeztetek, akkor már: „…
felöltöztétek amaz új embert, melynek újulása van Annak ábrázatja szerint való
ismeretre, aki teremtette azt, és aki
Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje Őt” (Kol. 3,10).
„Azért ha valaki,
vagyis: mindenki, aki Krisztusban
van, új, ismeretlen, szokatlan, meglepő teremtés, egy új teremtmény. A régi, az eredeti, kezdeti, ősi elmúlt, megszűnt, tovatűnt, ímé újjá lett
minden. Valami új valósult meg, új
jött létre, új állt elő” (2 Kor. 5,17).
„Mert az Ő alkotása remekműve vagyunk, teremtetvén
Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket előre elkészített az
Isten, hogy azokban járjunk, és azok szerint éljünk” (Eféz. 2,10).
Az Úr Jézus kijelentése arról,
hogy hogyan jön létre az a szokatlan, meglepő új ember így hangzik: „… Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki
nem születik víztől és Szellemtől, nem mehet be az Isten országába. Ami hústesttől született, hústest az; és ami
Szellemtől született, szellem az. Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség
néktek újonnan születnetek” (Ján. 3,5-7)
Azok: „Akik nem vérből, sem a hústestnek akaratából, vágyából, ösztönéből,
sem a férfiúnak indulatjából, akaratából, hanem Istenből születtek” (Ján. 1,13).
És aki már újonnan – vagyis a Szent Szellemtől, és Isten Igéje által –
született, az ilyen megvallást tesz: „Áldott,
és imádni való az Isten, a mi Urunk
Jézus Krisztusnak Atyja, aki az ő nagy irgalmassága, és könyörületessége,
gyengéd, szerető irgalma szerint újonnan szült minket élő reménységre, Jézus
Krisztusnak a halálból való feltámadása által” (1Pét 1,3).
Hiszen: „Az ő akarata szült minket az igazságnak
igéje által, hogy az ő teremtményeinek valami zsengéje legyünk” (Jak. 1,18).
Az újjászülő beszéd
pedig: „… az igazság beszéde, mely
az evangélium” (Kol. 1,5).
És ti: „…nem romlandó, hanem romolhatatlan
magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó igéje által” (1Pt.
1,23).
Aki: „nem az
általunk véghezvitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmából üdvözített
minket újjászülő és megújító fürdője a Szent Szellem által” (Tit. 3,5).
„Ezek által kaptuk meg
azokat az ígéreteket, amelyek nekünk drágák, sőt a legnagyobbak: hogy általuk
isteni természet részeseivé legyetek…” (2 Pét. 1,4).
Így valósult meg a
prófécia, amely az új teremtésnek figyelmeztetés is: „Ne a régi dolgokat
emlegessétek, ne a múltakon tűnődjetek! Mert én újat cselekszem, most kezd
kibontakozni, majd megtudjátok…” (Ésa.
43,18-19)
„Mert ímé, új egeket és új
földet teremtek, és a régiek ingyen sem említtetnek, a régire nem is emlékeznek, még
csak észbe sem jutnak” (Ésa. 65,17).
Hanem: „Mint most született
csecsemők, a tiszta, csalárdságtól mentes szellemi hamisítatlan,
megtéveszthetetlen tej, azaz Isten igéje után vágyakozzatok, hogy azon
növekedjetek az üdvösségre” (1Pét
2,2)
Eféz.4,25 Azért levetvén a hazugságot* és minden hazug állítást, vagy magatartást, szóljatok
igazságot, azaz valóságot, ami Isten Igéje, kiki az ő felebarátjával** és a közeledben lévő embertársával, szomszédjával:
mert egymásnak tagjai*** vagyunk****
*Hazugságot: (pszeudosz):
hazugság, hamisság, valótlanság, kitalálás; hazug állítás vagy magatartás;
csalás, becsapás.
**Felebarátjával: (plészion): közelálló személy, a közeledben lévő embertárs, szomszéd. A másik, a
különböző; „másféle” más fajtából való (Ádámi), idegen.
***Tagjai: (melosz): végtag vagy
testrész, a test (szóma = személy) egy-egy funkciót végző része.
****Így folytatódik a kijelentés: „Ne hazudjatok egymás ellen, és egymásnak, mivelhogy levetkeztétek amaz ó embert, az ő cselekedeteivel, és
szokásaival együtt” (Kol.
3,9).
Már az Ószövetségben így
hangzik a prófécia az új emberről: „Ne
lopjatok, ne hazudjatok, és senki se csalja meg honfitársát. (Az eredetiben így hangzik az Ige: Nem fogtok lopni,
csalni, és hazudni)”! (3 Móz. 19,11).
„Ezek azok a dolgok, Igék,
amelyeket cselekedjetek: Igazságot, azaz
valóságot, isten Igéjét szólja ki-ki az ő felebarátjával: igazságos
és békességes ítélettel ítéljetek a ti kapuitokban. Ne tervezzetek magatokban
egymás ellen semmi rosszat, és ne szeressétek a hamis esküt! Mindezt gyűlölöm
én - így szól az ÚR” (Zak. 8,16-17).
Eféz. 4,26 Ám haragudjatok* de ne vétkezzetek, ne kövessetek el hibát: a
nap, a fény le ne menjen a ti felindult
haragotokon**
[Más fordítás: Mielőtt a nap véget ér, szabaduljatok meg a
haragtól]***
*Haragudjatok (orgidzó): haragszik,
neheztel, felháborodik.
**Haragotokon: (parorgiszmosz):
bosszankodás, haragos indulat.
***Már Dávidon
keresztül figyelmeztet a Szent Szellem: „Ha felindultok is haragudjatok, de ne
vétkezzetek: gondolkozzatok el fekvőhelyeteken, és beszéljetek szívetekkel a
ti ágyasházatokban, és csillapodjatok le”
(Zsolt.
4,5).
Az Úr Jézus kijelentése: „Én pedig azt mondom néktek, hogy mindaz, aki neheztel, vagy haragszik,
az ő atyjafiára, testvérére ok nélkül, és
alaptalanul, feleslegesen, méltó az ítéletre, és vádolható…” (Mát. 5,22).
És Isten Igéje bemutatja azt,
akinek a hatalmába kerülhet a haragot tartó ember, aki vádolhat: „Azután megmutatá nékem Jósuát, a főpapot,
aki az Úr angyala előtt álla, és a Sátánt,
aki jobb keze felől álla, hogy vádolja őt” (Zak. 3,1).
Hát: „Azért,
tanuljátok meg szeretett atyámfiai, testvéreim,
legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a
haragra. Mert ember haragja Isten igazságát nem munkálja, és nem szolgálja”
(Jak.
1,19-20).
Ezért: „Ne légy ne bosszankodj föl
hirtelen a szellemedben a haragra; mert a
harag, és a bosszankodás, indulat, düh
a bolondok, az ostobák, hitetlenek kebelében, szívében nyugszik, a bensőjében
tanyázik” (Préd. 7,9).
A napról – vagyis a kenetről,
ami lemehet a harag miatt az emberről – így szól Isten Igéje: „Mert nap és pajzs az Úr Isten; kegyelmet és
dicsőséget ád az Úr, nem vonja meg a jót, és javait azoktól, akik ártatlanul, feddhetetlenül, azaz a VALÓSÁG = Ige szerint élnek” (Zsolt. 84,12).
Eféz. 4,27 Se pedig az ördögnek* vádló, rágalmazónak ne adjatok helyet és semmi lehetőséget**
*Ördög (diabolosz): vádló, rágalmazó, uszító, hibáztató, félrevezető,
ellenség, ellenálló.
**Az apostolok így
intik a mindenkori keresztényeket: „Józanok,
óvatosak, megfontoltak legyetek. Vigyázzatok, éberek legyetek, figyeljetek,
mert a ti ellenségetek a vádló, rágalmazó, a sátán, aki az ördög, mint ordító
oroszlán szertejár, és kószál mindenütt, és azt keresi, kit nyelhet el.
Akinek álljatok ellen szilárd, stabil hittel, erősek lévén a hitben. Szálljatok
vele szembe keményen a hit erejével…” (1Pét 5,8-9).
És ha megbántottak, ne indulattal, hanem
megbocsájtással reagáljatok: „Akinek
pedig megbocsátotok valamit, én is: mert ha én is megbocsátottam valamit, ha
valakinek megbocsátottam, tiérettetek cselekedtem Krisztus színe, orcája előtt. Hogy meg ne csaljon, és be ne hálózzon, rá ne szedjen minket,
és túl ne járjon az eszünkön a sátán. Hogy a sátántól el ne foglaltassunk. Hogy
még nagyobb nyeresége ne legyen belőlünk. Mert jól ismerjük az ő szándékait, mesterkedéseit,
fondorkodásait, törekvéseit” (2 Kor. 2,10-11).
Ezt tudva int a Szent Szellem: „Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint
ordító oroszlán szertejár, keresvén, kit elnyeljen: Akinek álljatok ellen,
erősek lévén a hitben...” És: „Végezetre,
atyámfiai, legyetek erősek az Úrban, és az ő hatalmas erejében. Öltözzétek föl
az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden
ravaszságával, és mesterkedéseivel
szemben. Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a
fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói
ellen, a gonoszság szellemei ellen, melyek a magasságban vannak” (1 Pét. 5,8-9; Eféz. 6,10-12)
Az Úr Jézus kijelentése a sátánról – aki az ördög – és
az ő természetéről: „… az ördög… emberölő
volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen őbenne
igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság
atyja” (Ján. 8,44).
Eféz. 4,28 Aki oroz vala, többé ne orozzon,
vagyis ne lopjon; hanem inkább munkálkodjék, dolgozzon,
cselekedvén az ő kezeivel azt, ami jó, és végezzen
hasznos munkát, és saját keze munkájával szerezze meg a javakat, hogy
legyen mit adnia a szűkölködőnek.
Eféz. 4,29 Semmi rothadt* bomlasztó, tisztátalan beszéd** a
ti szátokból ki ne származzék, ki ne jöjjön. Hanem csak akkor szóljatok, ha az jó, és amely hasznos a szükséges építésre,
hogy áldásos legyen, és kegyelmet közöljön a hallgatóknak. Hogy áldást, azaz
üdvözítő erőt hozzon azokra, akik hallják***
*Rothadt: (szaprosz): rothadt, romlott,
haszontalan, hitvány, hasznavehetetlen.
**Beszéd: (logosz): szó, beszéd, annak minden fajtája: kérdés,
állítás, kijelentés, tanítás, prédikáció, prófécia, közmondás; üzenet;
utasítás, parancs.
***Ne lopj!”(A
héberben így hangzik a prófécia: Nem fogsz lopni!) (2 Móz. 20,15).
Hogy hogyan kell élni Krisztusban, arra
maga az apostol ad példát: „Magatok is jól tudjátok, hogy a magam szükségeiről
és a velem valókról ezek a kezek gondoskodtak. Minden tekintetben megmutattam
néktek, hogy ily módon munkálkodva, és milyen kemény munkával kell az
erőtlenekről gondot viselni, és megemlékezni az Úr Jézus szavairól, mert ő
mondá: Jobb adni, mint venni. Nagyobb boldogság adni, mint kapni” (Csel. 20,34-35).
Hát ti is: „… becsületbeli dolognak tartsátok, hogy csendes életet folytassatok,
saját dolgaitoknak utána lássatok, és tegyétek
a magatok dolgát, és tulajdon
kezeitekkel munkálkodjatok, amiként rendeltük néktek” (1 Thess. 4,11).
Mert: „Magatok
is tudjátok, mi módon kell minket követni; mert nem viseltük magunkat
közöttetek rendetlenül, mi nem
tétlenkedtünk közöttetek. Sem ingyen kenyeret nem ettünk senkinél, hanem
munkával és fáradsággal, sok vesződséggel, éjjel-nappal dolgozva, hogy
közületek senkinek se legyünk terhére. Mert amikor nálatok voltunk is, azt
rendeltük néktek, hogy ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék. Mert halljuk,
hogy némelyek rendetlenül, tétlenül élnek közületek, akik semmit nem dolgoznak,
hanem nyughatatlankodnak, és haszontalan dolgokat művelnek. Az ilyeneknek
azonban rendeljük és kérjük őket a mi Urunk Jézus Krisztusra, hogy csendesen
munkálkodva, csendben dolgozva, a maguk kenyerén éljenek” (2
Thess. 3,7-12)
Eféz. 4,30 És meg ne szomorítsátok* meg ne bántsátok, vagy sértsétek az Istennek ama Szent Szellemét, aki által, és Akiben
megpecsételtettetek** a teljes váltságnak*** napjára. [Más fordítás: Hiszen Isten a Szent Szellem által előre megjelölt
benneteket arra az időre, amikor elnyeritek a teljes megváltást. Ez a
megjelölés mutatja, hogy ti Istenhez tartoztok, és az övéi vagytok]****
*Szomorít (lüpeó): megszomorít, megbánt;
bosszant, megsért.
**Megpecsételtettetek: (szphragidzó): lebélyegez (egy
pecséttel vagy egy egyéni jellel, mint védelem vagy megóvás, biztonság vagy
megőrzés, hitelesítés, megerősítés céljából; közvetve: bélyeget nyom rá (a
tulajdon vagy az eredetiség jeleként.
***Váltságnak: (apolütrószisz): Szó szerinti jelentése: ELOLDÁS, FELOLDOZÁS. a megváltáson
kívül magába foglalja a teljes felszabadítást, szabadon bocsátást.
****És így
folytatódik a kijelentés: „Akiben ti is, minekutána hallottátok az igazságnak, azaz a VALÓSÁG-nak beszédét,
(logoszát):
Igéjét, üdvösségetek Evangéliumát, örömhírét, jó hírét, amelyben hittetek
is, megpecsételtettetek - a tulajdon vagy az eredetiség jeleként - az ígéretnek ama Szent Szellemével isteni garanciaként. Aki záloga, és foglalója a mi örökségünknek Isten tulajdon népének megváltatására,
arra hogy teljesen megváltva az övéi legyünk, az Ő dicsőségének magasztalására. [Egy másik fordítás szerint: S feladata az Istennek megtartott nép megváltása és ezzel
az Isten dicsőségének magasztalása; míg a teljes szabadságba behelyeztettetünk
az Ö dicsőségének dicséretére]” (Eféz. 1,13-14).
Mert Isten az: „Aki el is
pecsételt minket, Aki Pecsétjével megjelölt, és el is jegyzett
minket; a tulajdonjog jelét helyezte el rajtunk, és felruházott mennyei erővel
is, és a Szellemnek zálogát eljegyzési ajándékul adta a mi szíveinkbe, a
szellemi lényünk középpontjába. [Más
fordítás: A Szellemet, mint foglalót árasztotta; vagyis olyan valóságot,
amely részben „kezünkben” van, egyúttal azonban még csak része az egésznek. így
„garanciája” is annak, hogy megkapjuk azt az egészet, amelynek ez a valóság a
része]” (2 Kor. 1,22).
Ő bizonysága a mi
származásunknak, és védelme személyünknek:
„Maga a Szellem tesz bizonyságot a mi
szellemünkkel együtt arról, hogy valóban
Isten gyermekei vagyunk” (Róm.
8,16).
Ő bizonysága megváltásunknak, záloga örökségünknek, az
örökségünk pedig mindaz, amit atyánk – Ábrahám – után örököltünk: 1. Isten védelme: „Ne félj Ábrám: én pajzsod vagyok tenéked, a te jutalmad felette igen
bőséges” 2. Istennek minden
áldása: hosszú élet, erőben és egészségben; anyagi javakban; utódban; az ígéret
megvalósulásában: „Ábrahám pedig vén
élemedett ember vala, és az Úr mindenben megáldotta vala Ábrahámot” (1 Móz. 15,1; 24,1).
Azért hangzik a figyelmeztetés: A védelemre
vigyázzatok és előképként bemutatja Isten
Igéje, hogy minden baj, csapás ellen ez a pecsét nyújt védelmet: „És monda az Úr néki - az angyalnak: Menj át
a város közepén, Jeruzsálem közepén, és jegyezz egy jegyet a férfiak homlokára,
akik sóhajtanak és nyögnek mindazokért az utálatosságokért, amelyeket
cselekedtek annak közepében”. És amazoknak, - a pusztító angyaloknak mondá
az én hallásomra: Menjetek át a városon ő utána, és vágjátok. Ne kedvezzen a ti
szemetek, és ne szánakozzatok: Vénet, ifjat, szüzet, gyermeket és asszonyokat
öljetek meg mind egy lábig, de azokhoz a férfiakhoz, akiken a jegy van, ne
közelítsetek, és az én templomomon kezdjétek el. Elkezdik azért a vén
férfiakon, akik a ház előtt valának” (Ezék.
9,4-6).
János apostol látomásában
ugyanezt a védelmet látja: „És láték más
angyalt feljőni napkelet felől, akinek kezében vala az élő Istennek pecséte. És
nagy szóval kiálta a négy angyalnak, akinek adatott, hogy ártson a földnek és a
tengernek. Ezt mondván: Ne ártsatok se a földnek, se a tengernek, se a fáknak
addig, míg meg nem pecsételjük a mi Istenünk szolgáit az ő homlokukon... A
füstből pedig sáskák jövének ki a földre; és adaték azoknak hatalom, mint
hatalmuk van a föld skorpióinak. És megmondaték nékik, hogy a földnek füvét ne
bántsák, se semmi zöldellőt, se semmi élőfát, hanem csak azokat az embereket,
akiknek homlokukon nincsen az Istennek pecsétje” (Jel. 7,2-3; 9,3-4).
Pál apostolon keresztül
hangzik a kijelentés arról, hogy mit jelent a teljes megváltás: „… mi magunk is, akik bensőnkben hordozzuk a
Szellem zsengéjét, fohászkodunk, sóhajtozunk,
és nyögünk magunkban, azaz bensőnkben, a szellemünkben. Várván… a mi testünknek
megváltását, azaz a holttestünkből
való, váltság általi megszabadítást” (Róm. 8,23).
Az apostol
kétségbeesetten így kiált fel, de a megoldásra is rámutat: „Óh én nyomorult,
szegény, szerencsétlen, szenvedő ember! Kicsoda szabadít meg, ki fog
kiragadni engem ebből a halálra ítélt testből, ebből a (szóma thanatosz) = halott személyből? Az Istentől felkínált kegyelem a mi Urunkon,
a Krisztus Jézuson keresztül” (Róm.
7,24-25).
„Azért
is sóhajtozunk ebben, óhajtván felöltözni erre a mi mennyei hajlékunkat; Ha
ugyan felöltözötten is mezíteleneknek nem találtatunk! Mert mi is, akik e sátorban vagyunk,
megterhelten sóhajtozunk, minthogy nem szeretnénk ezt levetni, hanem felölteni
rá amazt, hogy a halandót elnyelje az élet” (2 Kor. 5,2-4).
„Mert e romlandó, e mulandóság állapotában lévő testnek romolhatatlanságba kell öltöznie, és e halandónak
halhatatlanságba” (1Kor. 15,53).
„Mert a mi országunk mennyekben van, honnét a
megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk; Ki elváltoztatja a mi nyomorúságos,
lealacsonyított, megalázott (szóma) = személyünket, lényünket, hogy hasonló
legyen az Ő dicsőséges testéhez (szóma
= személyéhez, lényéhez, amaz Ő
hatalmas munkája szerint, mely által maga alá is vethet mindeneket” (Fil.
3,20-21).
Eféz. 4,31 Minden mérgesség, keserűség,
fölgerjedés, indulat, düh, bosszúság és harag, vagy haragtartás, és lárma, kiabálás, szóváltás és káromkodás,
vagyis istenkáromlás, szitkozódás, rágalmazás, gyalázkodás, becsmérlődés
kivettessék közületek, és legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt. [Más fordítás: Soha ne kiabáljatok mérgesen a másikra, ne
kívánjatok rosszat senkinek, se ne átkozódjatok]*
*Minden
gyülekezetnek szólnak az apostolok: „Most pedig vessétek el magatoktól ti
is mindazokat, és hagyjátok el ezeket: haragot, fölgerjedést, indulatot, vagy rosszindulatot,
rosszakaratot, gonoszságot, rosszaságot, gyűlölködést. És szátokból
a káromkodást, az istenkáromlást, rágalmazást, átkozódást, és gyalázatos, ocsmány, rút beszédet. [Más
fordítás: Most azonban már ne haragudjatok többé
senkire. Ne dühöngjetek, ne mondjatok vagy tegyetek semmi olyat, amivel valakit
megbántanátok, ne mondjatok rosszat a másikról, se ne káromkodjatok]. Ne hazudjatok egymás ellen, és egymásnak, mivelhogy levetkeztétek
amaz ó embert, az ő cselekedeteivel, és szokásaival együtt” (Kol. 3,8-9)
„Mert ember haragja Isten igazságát nem munkálja, és nem szolgálja.
Elvetvén azért minden undokságot és a gonoszságnak sokaságát, vessetek el
magatoktól minden tisztátalanságot és a gonoszság utolsó maradványát is, és
szelídséggel fogadjátok a belétek beoltott igét, amely megtarthatja a ti életeteket” (Jak. 1,20-21).
És újra-és újra hangzik a
figyelmeztetés: „Vessetek le, és tegyetek
hát félre minden gonoszságot, romlottságot, rosszindulatot, minden álnokságot,
ármánykodást, ravaszságot, csalást, körmönfontságot, képmutatást,
megtévesztést, színlelést, irigykedést, rosszakaratot, becsmérlést,
féltékenységet, és minden rágalmazást, megszólást, és gonosz beszédet” (1Pét 2,1).
Mert: „Ha pedig keserű irigység és civódás és viszálykodás van a ti
szívetekben, a bensőtökben, ne dicsekedjetek, ne kérkedjetek, és ne hazudjatok
az igazság, azaz a Valóság, az Ige ellen, és az igazsággal szemben. Ez nem az a
bölcsesség, amely felülről jő, pusztán emberi, testi, akinek életét a saját emberi értelme, akarata, érzelmei
irányítják, és démoni. Mert ahol irigység, féltékenység és civakodás, vagy
viszálykodás, vetélkedés, versengés van, ott háborúság, zűrzavar,
állhatatlanság, nyugtalanság, rendetlenség, forrongás, zavargás, és minden
gonosz haszontalan, rossz, aljas cselekedet
is van” (Jak. 3,14-16).
Hát: „Ne szóljátok meg, és ne
rágalmazzátok egymást atyámfiai, testvéreim. Aki megszólja, rágalmazza
atyjafiát, azaz testvérét, és aki kárhoztatja atyjafiát, vagy ítélkezik
felette, az a törvény ellen szól, az a törvényt rágalmazza, és a törvény felett
ítélkezik. Ha pedig a törvény felett ítélkezel, nem megtartója, hanem
ítélőbírája vagy a törvénynek. Egy a törvényhozó, vagyis a törvényadó és az
ítélőbíró, aki hatalmas megtartani és elveszíteni, és aki megmenthet és
elveszthet. De kicsoda vagy te, hogy elítéled a másikat, hogy ítélkezel
felebarátod felett?” (Jak. 4,11-12).
„De aki
a szabadság tökéletes törvényébe tekint bele, és megmarad mellette, úgyhogy nem
feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója: azt boldoggá teszi
cselekedete” (Jak. 1,25).
És az apostol kifejti azt is, hogy milyen törvényről
beszél: Ha ellenben megtartjátok a
királyi törvényt az Írás szerint: Szeressed
felebarátodat, mint tenmagadat, jól cselekesztek” (Jak. 2,8).
Eféz. 4,32 Ellenkezőleg,
legyetek pedig egymáshoz jóságosak, kedvesek, jóindulatúak, irgalmasok, könyörületesek, megindulni
képesek, együttérzők, megengedvén, vagyis
megbocsátván mindig egymásnak, miképpen az
Isten is a Krisztusban megengedett, vagyis megbocsátott néktek*
*Minden Krisztusban hívőt így figyelmeztet a Szent Szellem: „Öltözzetek föl azért, mint az
Istennek választottai, szentek és szeretettek, könyörületes szívet, azaz bensőt, irgalmasságot, jóságosságot,
kedvességet, alázatosságot, szelídséget, hosszútűrést, azaz türelmet.
Elszenvedvén egymást és megbocsátván kölcsönösen egymásnak, ha valakinek valaki
ellen panasza volna, miképpen a Krisztus, az Úr is megbocsátott néktek, úgy tegyetek ti is” (Kol.
3,12-13).
Az Úr Jézus így tanít
imádkozni: „És bocsásd meg a mi
vétkeinket, engedd el tartozásainkat,
adósságainkat miképpen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk
vétkeztek, ahogy mi is elengedtük azokat
a nekünk tartozóknak” (Mát. 6,12).
És kijelenti azt is, hogy miért kell megbocsátani: „Ha ugyanis elengeditek az embereknek eleséseiket
hibás lépéseiket, botlásaikat, baklövéseiket, melléfogásaikat, megbocsát, és
elengedi néktek is a ti mennyei Atyátok azokat. Ha pedig meg nem bocsátjátok,
és el nem engeditek az embereknek az ő vétkeiket, botlásaikat, eleséseiket,
hibás lépéseiket, baklövéseiket, melléfogásaikat, a ti mennyei Atyátok sem
bocsátja meg, és nem fogja elengedni a ti vétkeiteket, botlásaitokat,
eleséseiteket” (Mát. 6,14-15).
Péter megkérdezi az Úr
Jézust: „… Uram, hányszor lehet az én
atyámfiának ellenem vétkezni, és néki megbocsátanom? Még hétszer is? Monda néki
Jézus: Nem mondom néked, hogy még hétszer is, hanem még hetvenszer hétszer is” (Mát.
18,21-22).
A megbocsátás feltétele az
ima meghallgatásnak is: „És mikor
imádkozva megálltok, bocsássátok meg, és engedjétek el, ha valaki ellen valami panaszotok van; hogy a ti mennyei
Atyátok is megbocsássa, és elengedje néktek a ti vétkeiteket, botlásaitokat,
hibás lépéseiteket, baklövéseiteket, melléfogásaitokat. Ha pedig ti meg nem
bocsátotok, és el nem engeditek, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg, és
engedi el a ti vétkeiteket, botlásaitokat, hibás lépéseiteket, baklövéseiteket,
melléfogásaitokat” (Márk. 11,25-26).
És hogy ezt meg tudjátok
tenni, előbb: „… öltözzétek fel az Úr
Jézus Krisztust…” (Róm. 13,14)
Tudva, hogy Isten már
megbocsátott minden embernek, hiszen: „…
az Isten volt a Krisztusban, amikor megbékéltette önmagával a világot, nem
tulajdonítván nékik az ő bűneiket…” (2
Kor. 5,19).
Hát: „Legyetek annakokáért követői az Istennek, mint szeretett gyermekek”
(Eféz.
5,1)
