Kenneth Hagin: TÖBBÉ MEG NEM EMLÉKEZEM

Ez az a szövetség, melyet kötök velük ama napok után, mondja az Úr: Adom az én törvényemet az ő szíveikbe, és az ő elméjükbe írom be azokat. Azután így szól: És az ő bűneikről és álnokságaikról többé meg nem emlékezem.

- Zsidó 10,16. 17.

Amikor Isten rád tekint, nem vesz tudomást a múltadról — akkor neked miért kellene emlékezned rá? Ez akadályozhatja a hitedet.

Emberekkel beszélgetvén, sokszor hallottam ezt: Hagin testvér, mielőtt üdvözültem, én igencsak szörnyű életet éltem. Amint elmondták, nem hiszik, hogy az Úr értük is tenne valamit, például, hogy meggyógyítaná őket vagy válaszolna az imáikra, mivel olyan bűnös életet éltek azelőtt. Ezek az emberek egyáltalán nem értik az újjászületést és azt, hogy új teremtéssé lettek.

Amikor a bűnös Krisztushoz jön, megkapja bűnei eltörlését — a bűnei megsemmisíttetnek. Miután pedig keresztény lett, az esetlegesen elkövetett bűneire bocsánatot nyerhet: „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket, és megtisztítson minket minden hamisságtól.” (1Ján. 1,9)

Mit gondolsz, mennyi időbe telik Istennek, hogy megbocsásson? Tíz percbe? Tíz évbe? Nem, Isten azonnal megbocsát nekünk! És azonnal megtisztít minket, amikor erre az Igére alapozva megyünk Hozzá.

Megvallás: Az én Atyám nem emlékszik bűneimre és vétkeimre. Én sem emlékszem rájuk. Úgy állok Isten jelenlétében, mintha sohasem követtem volna el bűnt.

/Kenneth Hagin Hitünk tápláléka napi adagokban/

Keresztény szemmel

A hívő sportolókról is azt olvastam, hogy kimutathatóan eredményesebbek, mint ateista társaik.
Szintén olvasmányaim során találkoztam orvos véleményével, aki szerint halálos betegnek elkönyvelt ember, "gyógyultra hitte magát..."

Szeretet-Közösség

Elgos - Szíved ablakán

Ige: Apostoli megvallás.

„Mert mi, akik élünk, mindenkor halálra adatunk. Akiknek a természeti, fizikai, biológiai életünk állandóan ki van téve a halálnak Jézusért, hogy a Jézus természetfeletti, örök élete is látható legyen, megnyilvánuljon, megmutatkozzon a mi halandó hústestünkben.

Azért így hát a halál mi bennünk munkálkodik, működik, végzi munkáját, az élet pedig ti bennetek* (2 Kor. 4,11)

*És így folytatja az apostol: „Mert úgy vélem, és úgy látom, hogy az Isten minket, az apostolokat, a kiküldötteket, vagyis az evangélium nagyköveteit, utolsókul állított, és tett szemlére, utolsókként mutatott be, mintegy halálra szántakul, halálra kijelöltnek. Mert színházi látványossága, csodája lettünk a világnak, az egész világegyetemnek, úgy angyaloknak, mint embereknek” (1 Kor. 4,9).

Dávid Fia Jézus.

Megvallás

 „Ímé, az Isten az én szabadítóm! Bízom, és nem félek, és nem rettegek; mert erősségem és énekem az Úr, az Úr, és lőn nékem szabadítóm! S örömmel merítek vizet a szabadító kútfejéből” (Ésa. 12,2-3).

„Dicsérjétek az Urat.

„Dicsérjétek az Urat.

Boldog az ember, aki féli az Urat, és az ő parancsolataiban igen gyönyörködik.

Hős lesz annak magva a földön; a hívek nemzedéke megáldatik” (Zsolt. 112. 1-2)

Montesquieu: A boldogságról

 Ha csak boldogok akarnánk lenni, az könnyű dolog volna; ámde boldogabbnak akarunk lenni a többieknél, s ez bizony csaknem mindig nehéz, mert a többieket boldogabbnak véljük annál, amilyenek valójában.

Boldogok…(Mt 5:3)

Nézzük meg, hogy Isten Igéje mit mond, hogyan vélekedik a boldogságról. A Bibliában több mint 200 helyen olvasunk a boldog, vagy boldogság kifejezésekről. Ez meglepően nagy szám.

Ismerjük-e és éljük-e ezeket a boldogmondásokat? Persze megélni akkor tudjuk igazán, ha ismerjük, egyetértünk e gondolatokkal és életünk részévé válnak.

Ismerek valakit, akinek mindene megvan: nagy háza, kocsija, sok pénze, szép családja, több diploma és mégsem boldog. Létezik ilyen? Igen, mert Isten nélkül nincs boldogság. Ő a boldogság forrása.

A tévedéseinktől tehát eljutottunk a megoldásig. Isten nélkül lehetetlenség tartós boldogságot magunkénak mondani. Persze mindenkinek vannak boldog pillanatai. Nemcsak a hívőknek, az Istent még egyáltalán nem ismerőknek is, de éppen az előbbi példa mutatja, hogy az ember Isten nélkül mindig többre, nagyobbra vágyik és az egyre nagyobb mérce az elégedetlenség és a boldogtalanság forrása lesz.

Boldog ember az, aki a boldog Istennel éli mindennapjait. Ez nem azt jelenti, hogy mindig sikerülnek dolgaink, hanem azt, hogy tudjuk, kié vagyunk, kihez tartozunk, merre tart az életünk. Boldogok vagyunk?

Jöjj haza

Cseri Kálmán: Vádolás oka.

Azért vádolunk másokat, mert így akarjuk mentegetni magunkat.

Guti Tünde „LÉLEK ÉS ÉLET”

   „A beszédek, amelyeket én szólok néktek, SZELLEM és ÉLET.” János 6:63.

Ezt az igét kaptam ma reggel imádság közben, amit meg is világított az Úr.

   Hogy lehet a beszéd élet?

Azért „szellem és élet” Jézus beszéde, mert Ő mindig az Atya szavait szólta. (János 12:49.)

Egyik alkalommal ezt mondta Jézus az Őt hallgatóknak:

   „Az én eledelem az, hogy annak akaratát megtegyem, aki elküldött engem.” János 4:34.

Ő Isten kinyilvánított Igéje, akarata, törvénye, tehát amit mond, az valóban szellem és élet, mert Ő maga az út, az igazság és az élet. Így viszont felmerül egy kérdés:

Ha a Fiú beszédei szellem és élet, akkor miért vagyunk mi mégis olyan sokszor közömbösek, testiek?

Azért, mert nem táplálkozunk megfelelő módon (osztatlan szívvel és hígítás nélkül) és mennyiségben (naponta akár többször is) az Igével – Jézus illetve az Atya életet hordozó kijelentéseivel.

Nyilván ez nem száraz ismeretszerzést jelent. Jézus beszédei azoknak „szellem és élet”, akik vágynak Rá, mint menyasszony a vőlegény után, tehát élő közösségben vannak Vele.

   „Akik pedig testben vannak, nem lehetnek kedvesek Isten előtt. De ti nem vagytok testben, hanem szellemben, ha ugyan az Isten Szelleme lakik bennetek. Akiben pedig nincs a Krisztus Szelleme, az nem az övé.” Róma 8:8-9.

   Láthatjuk, hogy nem csak a Szent Szellemmel való beteljesedésről van itt szó, illetve nem annak tipikus karizmatikus jelentéséről, hiszen ha nincs bennünk az Ige, a Szent Szellem sem lehet bennünk. Ha nem él bennünk az Ige és a Szellem, úgy az Atya sem, hiszen az Atya és a Fiú gondolatai, beszédei megegyeznek, a Szent Szellem pedig az Övéből merít/vesz. (János 16:15.)

Ha nincs bennünk a Szellem (aki Jézus beszédéből merítve emlékeztet az Igére), akkor nem vagyunk az Övéi, nem lehetünk kedvesek Isten előtt – figyelmeztet Pál.

   Nem elég tehát egy átélés kapcsán vallani, hogy Jézus bennem él, hozzá tartozom, hanem ennem kell, kutatnom és szívembe zárni, majd megteremni, azaz megélni az Igét! Ahogy az isteni lehelet, szél, Ruach átfúj, átsöpör, felfrissít, megelevenedünk, mert az Atyától származó Ige és a Szellem: „szellem és élet”.

2015. február 20.                                         Guti Tünde

http://www.gutitunde.eoldal.hu/cikkek/blog/-lelek-es-elet-.html

Lydia magazin

Irma Nyári

Amiképpen a villámlás

A hit eredménye.

Érvénytelenné, hatálytalanná tesszük, és mellőzzük, érvénytelenítjük, megszüntetjük, vagy eltöröljük tehát a törvényt a hit által? Szó sincs róla! Sőt inkább érvényt szerzünk a törvénynek, és érvényre emeljük a hiten át* Róm. 3,31

*Az Úr Jézus kijelenti, hogy a törvényt Ő fogja beteljesíteni, és teljessé tenni: „Ne gondoljátok, és ne véljétek, hogy jöttem a törvénynek, azaz Az Úr útmutatásának, tanításának, Isten kijelentett akaratának, az IGÉ-nek vagy a prófétáknak eltörlésére vagy megszüntetésére, fölbontására, visszavonására. Nem jöttem, hogy eltöröljem, megszüntessem, érvénytelenné tegyem, visszavonjam, hanem inkább, hogy betöltsem, beteljesítsem teljessé, tökéletessé tegyem, vagyis tartalmat adni jöttem” (Mát. 5,17).

 Pál apostolon keresztül fejti ki a Szent Szellem az Úr Jézus kijelentését: „Mert a törvény vége, bevégzése, végcélja, beteljesedése, megszűnése befejeződése Krisztus minden hívőnek igazságára, vagyis megigazulására annak, aki hisz” (Róm. 10,4).

 Ugyanis: „… az Írás mindenkit bűn alá rekesztett, hogy az ígéret a Jézus Krisztusban vetett hit alapján adassék azoknak, akik hisznek. Mielőtt pedig eljött a hit, a törvény őrzött bennünket, egybezárva az eljövendő hit kinyilatkoztatásáig. Ekként a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett, és nevelőnk volt Krisztusig, hogy hitből, azaz: hit által igazuljunk meg. De minekutána eljött a hit, nem vagyunk többé a vezérlő mester alatt. Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. Akik Krisztusba meritkeztetek be, Krisztust öltöttétek magatokra” (Gal. 3,22-27)

„Mert ami a törvénynek lehetetlen vala, mivel a törvény a maga részéről tehetetlenséget mutatott, mivelhogy erőtlen vala a hústest miatt, mert a hústest gyengévé tette. Az Isten azt megtette az ő saját Fiát elbocsátván és elküldve bűn, vagyis a céltévesztés hústestének hasonlatosságában, és hasonmásában és a bűnért, azaz a céltévesztés miatt. És kárhoztatá, azaz elítélte a bűnt a céltévesztést a hústestben. Hogy a törvénynek igazsága, az igazzá-tétel eredménye beteljesüljön bennünk és rajtunk, kik nem hústest szerint járunk és élünk, hanem Szellem szerint. Akiknek járását-kelését nem a hús vezérli, hanem a Szellem (Róm. 8,3-4)

„Most pedig megszabadultunk, felszabadultunk, mentesültünk, feloldoztattunk a törvénytől, a törvény hatálya alól minekutána meghaltunk arra nézve, és annak a számára, amely által lekötve tartattunk, ami fogva tartott bennünket, hogy szolgáljunk a Szellemnek újságában újszerűségében, új voltában és nem a betű óságában. S ezért új Szellemben szolgálunk, nem az Írás elavult régi betűvilágában” (Róm. 7,6)

„Az által, hogy eltörölte a parancsolatokban ellenünk szóló kézírást, a követelésével minket terhelő adóslevelet, amely ellenünkre volt nekünk, és amely minket vádolt, és azt eltette eltávolította az útból, odaszegezvén azt a keresztfára, vagyis a kínoszlopra” (Kol. 2,14)

Mert így szól az Úr Ézsaiáson keresztül az Úr Jézusról: „Ímé ez az én szolgám, akit gyámolítok, akit támogatok, az én választottam, akit szívem kedvel, akiben gyönyörködöm. Szellememet adtam Őbelé, törvényt beszél és hirdet a népeknek” És: „… a törvényt igazán jelenti és hirdeti meg (Ésa. 42,1.3)

Ez a törvény pedig: „… a hit törvénye…” (Róm. 3,27)

 Mégpedig: „… a szeretet által munkálkodó hité” (Gal. 5,6)

 „… mert aki szereti a felebarátját, az embertársát, a különböző, a „másféle” más fajtából való, vagyis az Ádámi idegent, a törvényt, vagyis Isten útmutatását, tanítását, amelyet az Igében jelentett ki betöltötte, beteljesítette, véghezvitte, megvalósította, tartalmat adott neki. „… tehát a szeretettel teljesen betöltjük a törtvényt” (Róm. 13,8.10)

 „Mert az egész törvény ebben az egy igében teljesedik be: Szeresd felebarátodat, mint magadat” (Gal. 5,14).

Csak Isten békessége oltja szomjamat

Ha Uradnak vallod az Urat:

Ő: „ Szárnyaival oltalmaz, vállaival árnyékot borít rád, tollai alatt menedékre lelsz, hűsége a védőpajzsod”  (Zsolt. 91,4)

Imádság:

Uram!
Adj megelégedni tudó, Neked hálás életet számomra! Ámen