2 Pét. 3,1 Ez immár második levélírásom néktek, szeretteim, amellyel a ti tiszta [(eilikrinész): őszinte] gondolkozásotokat emlékeztetés által
serkentgetem, [amellyel napfény tiszta gondolkodást akarok bennetek kelteni]*
*Mert: „Méltónak vélem
[és helyesnek, sőt kötelességemnek és igazságos dolognak tartom] pedig, amíg ebben a sátorban vagyok [(szkénóma):
ebben a földi porsátorban lakom], hogy
emlékeztetés által ébresztgesselek, buzdítsalak, és ösztönözzelek benneteket” (2
Pét. 1,13).
2 Pét. 3,2 Hogy [eszetekbe jussanak], és megemlékezzetek a szent prófétáktól, az [(prophétész): Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személyek által] ezelőtt mondott beszédekről, [(proereó réma): előre kijelentett Igéikről] és az Úrnak és Megtartónak [(szótér): szabadító, megmentő, Üdvözítőnek] általunk, az apostolok által közölt
parancsolatjáról [(entolé): utasításáról]*
*És így folytatja az apostol: „És
igen biztos [(bebaiosz): szilárd, erős, stabil, megbízható,
megerősített, és hiteles] nálunk a
prófétai beszéd [(logosz): a prófétai Ige] is, amelyre jól teszitek, ha [(proszekhó):
gondosan] figyelmeztek. Mint [(aukhmérosz):
homályos] sötét helyen [vagy sötét
helyzetben] világító [(phainó): felragyogó, és fénylő] szövétnekre [(lükhnosz):
vagy lámpásra, mécsesre], míg nappal
virrad [és amíg felragyog a nap], és
hajnalcsillag kél fel [vagyis fel nem ragyog] szívetekben [(kardia): a szellemi életetek központjában]” (2
Pét.1,19). „Mert sohasem ember
akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Szellemtől indíttatva
szólottak az Istennek szent emberei” (2
Pét. 1,21).
2 Pét. 3,3 Tudván [(ginószkó): ismerve, és megértve] először azt, hogy az utolsó időben [a (eszkhatosz hémera): végső, utolsó napokban] csúfolkodók [(empaiktész): gúnyolódók] támadnak, [(erkhomai): jönni fognak olyanok, akik mindenből gúnyt űznek]. Akik saját kívánságaik [(epithümia): vágyaik, és
szenvedélyeik] szerint járnak, és [(poreuomai): élnek]*
*És így folytatódik a figyelmeztetés: „És sokan fogják követni azoknak
romlottságát (és kicsapongásaikat); akik miatt az igazság útja
káromoltatni fog. És a telhetetlenség miatt költött beszédekkel vásárt űznek
belőletek (és szép szavakkal fognak kifosztani kapzsiságukban benneteket); kiknek
kárhoztatásuk régtől fogva nem szünetel (mert ellenük már régóta készen van
az ítélet), és romlásuk nem szunnyad (és nem kerülik el pusztulásukat). Főképpen
pedig azok, akik a hústestet követvén, tisztátalan kívánságban járnak (akik
tisztátalan vágyaik után mennek), és a hatalmasságot (és az Isten
felségét) megvetik” (2 Pét. 2,2-3.10-12).
Ők azok: „Akik bár fölismerték sem értették
Isten rendelkezését, Isten végzését, igazságát, döntését, hogy aki effélét
művel, és cselekszik, méltó a halálra, mégis ilyeneket nemcsak tesznek, sőt a
tetteseknek, akik ilyeneket művelnek, még helyeselnek is, velük egyetértenek,
és oltalmazzák azokat” (Róm 1,32).
És bár: „Vallják,
[vagyis tudják, és tisztában vannak vele, elismerik, és megvallják] hogy
Istent ismerik, de cselekedeteikkel tagadják [a tetteik ennek
ellentmond], mivelhogy utálatosak és hitetlenek [és engedetlenek,
meggyőzhetetlenek, makacsok, és csökönyösek] és minden jó cselekedetre
méltatlanok [és alkalmatlanok, használhatatlanok, és megbízhatatlanok, és
nem állják ki a próbát]. »Más fordítás:
Hangoztatják, hogy ismerik az Istent, de tetteikkel megtagadják, mert
utálatra méltók, konokok, semmi jóra nem képesek«” (Tit. 1,16).
Ezek azok a vallásos
emberek – akik csak beszélnek az Úr Jézusról, de nem fogadták be, és a
szívükben nem Ő él, azoknak – azt mondja az Úr: „Mérges kígyóknak
[viperáknak] fajzatai [ivadékai], mi módon [és hogyan] szólhattok
jókat [és hogy is volnátok képesek jót beszélni], holott gonoszak
[rossz, káros, semmirekellő, hitvány] vagytok? Mert a szívnek teljességéből [bőségéből]
szól a száj [Más fordítás: Mert amivel
csordultig van, amitől túlárad a szív, azt szólja a száj]. De mondom néktek:
Minden hivalkodó [haszontalan, hiábavaló, felesleges, hatástalan,
eredménytelen] beszédért [rémáért: kijelentésért,
ami lehet: mondás, megnyilatkozás, Ige], amit beszélnek [amit valaha
kimondanak] az emberek, számot adnak majd az ítélet napján. Mert a te
beszédedből [logoszodból: ami lehet: szó, beszéd
(annak minden fajtája: kérdés, állítás, kijelentés, tanítás, prédikáció,
prófécia, közmondás; üzenet; utasítás, parancs] ismertetel [szavaid
alapján nyilvánítanak] igaznak [és igazulsz meg]. És a te beszédidből
ismertetel hamisnak [mert szavaid alapján mentenek fel, és szavaid
alapján marasztalnak el téged és vonsz magadra ítéletet]” (Mát.
12,34.36-37).
Ők azok, akik azt
mondják: „… Ismerem őt, (vagyis az Úr Jézust) de az ő parancsolatait
nem tartja meg, hazug az, és nincs meg abban az igazság” (1 Ján. 2,4).
Vagyis nincs bennük Szent
Szellem: „… mert a Szellem az Igazság” (1 Ján. 5,6).
„Még ha azt mondják is: Él az Úr! Bizony
hamisan esküsznek!” (Jer. 5,2).
Hiszen: „A Szellem pedig nyilván [(rétósz): határozottan, világosan, egyértelműen]
mondja, hogy az utolsó időben [(hüszterosz
kairosz): az elkövetkező legutolsó korszakban] némelyek elszakadnak [(aphisztémi): elpártolnak, eltávolodnak,
elkülönülnek, elhatárolják magukat, és külön útra térnek] a hittől, hitető [(planosz):
megtévesztő, csaló, félrevezető, eltévelyítő] szellemekre és [(daimonion): démoni] gonosz szellemek tanításaira figyelmezvén,
vagyis [ördögi, sátáni tanításokat hallgatva]” (1 Tim. 4,1).
És ez azért történik meg,
mert: „Valának pedig hamis próféták is a nép között, amiképpen ti köztetek
is lesznek hamis tanítók, akik veszedelmes eretnekségeket fognak közétek
becsempészni, [kik romboló szakadásokat, pusztító tévtanokat vezetnek be] és
az Urat, aki megváltotta [megvásárolta] őket, megtagadván, önmagukra hirtelen
való veszedelmet [pusztulást] hoznak” (2 Pét. 2,1).
Pál apostol így
figyelmeztet minden Istent szeretőt, kifejtve az utolsó napok jellemzőit: „Azt
pedig tudd [és értsd] meg, hogy az utolsó napokban [(hémera):
a legvégső időszakban] nehéz [(khaleposz): nehezen
elviselhető, veszélyes, ártalmas, kegyetlen, keserves, gyötrelmes, durva] idők
állanak be [(kairosz enisztémi): időszakok következnek, és
jönnek]. Mert lesznek ez emberek olyanok: „Kiknél megvan [akik
megtartják, megőrzik] a kegyességnek [(euszebeia): az istenfélelemnek,
az Isten tiszteletének, és a hitnek] látszatát [(morphószisz):
külső formáját, hitben folyó életet színlelők ugyan], de megtagadják [(arneomai):
ellentmondanak, azaz megtagadják, elutasítják] annak erejét [(dünamisz):
a lényegét, erőmegnyilvánulását, csodatevő erő képességét, hatalmát, magát a
csodát, az ilyeneknél a kegyesség ereje csődöt vall]. És ezeket kerüld [(apotrepó):
fordulj el tehát ezektől, és tartsd távol magadtól]” (2 Tim.
3,1-5).
„Ezek azok, akik szakadásokat
okoznak, ezért: „A szakadást okozó ember elől egy vagy két megintés után
térj ki, tudván, hogy az ilyen ember kivetkőzött önmagából, bűnben él és
magában hordja ítéletét” (Tit. 3,10-11).
Hiszen: „Aki félrelép,
és nem marad meg a Krisztus tudománya mellett, annak egynek sincs Istene. Aki
megmarad a Krisztus tudománya mellett, mind az Atya, mind a Fiú az övé. Ha
valaki hozzátok érkezik, és nem ezt a tanítást viszi, ne fogadjátok be a
házatokba (vagyis a gyülekezetbe, amely a házatokban van), és ne köszöntsétek,
mert aki köszönti, közösséget vállal annak gonosz cselekedeteivel” (2 Ján.
1,9-11).
Ézsaiás így prófétál a
vallásos emberekről: „És szólt az Úr: Mivel e nép szájjal közelget hozzám,
és csak ajkaival tisztel (és dicsőít) engem, szíve pedig távol van
tőlem, úgy hogy irántam való félelmük (csupán) betanított emberi
parancsolat lőn: Azért én úgy bánok majd ezzel a néppel, hogy csodálkozni fog,
igen csodálkozni: vége lesz a bölcsek bölcsességének, az értelmesek értelme
homályos marad” (Ésa. 29,13-14).
És minden hívőt újra-és
újra így figyelmeztet az apostol: „Ne tévelyegjetek [ne hagyjátok
magatokat félrevezetni]. Jó jellemet megrontanak [megfertőzik,
csábítással romlásba viszik a] gonosz [rossz, romlott, züllött] társaságok.
[a gonosz beszédek; tanítások, társalgások, együttlét, érintkezés, bizalmas
kapcsolat]” (1 Kor. 15,33).
Tehát: „Meglássátok
[ügyeljetek rá], hogy senki ne legyen, aki bennetek zsákmányt vet [hogy
valaki rabul ne ejtsen a tudományon keresztül hiú, és üres, félrevezető
szavakon át]. A bölcselkedés és üres [(kenósz): céltalan;
sikertelen; hiábavaló; semmit érő, megfosztott, alaptalan, haszontalan] csalás
által [megtévesztéssel]. Mely emberek rendelése szerint [(paradoszisz):
emberek által továbbadott hagyomány, előírás, tanítás, rendelkezés],
a világ elemi tanításai szerint [a világ alapelvei], és nem a
Krisztus szerint való [nem pedig Krisztushoz igazodik]. »Más fordításban:
„Vigyázzatok, hogy senki félre ne vezessen (meg ne csaljon)
benneteket (evilági) bölcselkedéssel és hamis tanítással, ami
emberi hagyományokon és világi elemeken alapszik, nem pedig Krisztuson«. Senki
tőletek a pálmát [versenydíjat] el ne vegye [meg ne fosszon titeket
a pályadíjtól (a győzelmi díjtól)], kedvét találván alázatoskodásban és az
angyalok tisztelésében, olyakat tudakozván, amelyeket nem látott [nem
tapasztalt], ok nélkül [alaptalanul] felfuvalkodván az ő (hús)testének
értelmével (bölcsességével). [Más fordításban:
Senki ne mondjon benneteket méltatlannak a jutalomra, főleg az nem, aki
alázatoskodásban s az angyalok tiszteletében tetszeleg magának, aki
látomásokkal dicsekszik (látomásaival foglalkozik, látomások után indul),
érzékies (hústesti) gondolkodásában ostobán felfuvalkodik]”
(Kol. 2,8.18).
„Ti azért szeretteim előre tudván ezt,
őrizkedjetek, hogy az istentelenek (Isten nélkül élők) tévelygéseitől elragadtatva, a saját
erősségetekből ki ne essetek; Hanem növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunknak
és megtartó (üdvözítő) Jézus Krisztusunknak ismeretében. Néki legyen
dicsőség, mind most, mind örökkön-örökké (az örökkévalóságban). Ámen”
(2 Pét. 3,17.18).
Jeremiáson keresztül már
figyelmezteti népét az Úr: „… Hazugságot prófétálnak a próféták az én nevemben;
nem küldtem őket, nem parancsoltam nékik, nem is beszéltem velük (nem is
szóltam hozzájuk); hazug látomást, varázslást (hiábavaló varázsigéket), hiábavalóságot
és szívbeli (és maguk koholta) csalárdságot jövendölnek
(prófétálnak) néktek. Nem küldöttem e prófétákat, de ők (mégis úgy
igyekeztek, és) futottak, nem szólottam nékik, mégis prófétáltak. Mert ezt
mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Ne hitessenek el titeket a ti prófétáitok,
akik közöttetek vannak, se a ti jövendőmondóitok, és ne figyelmezzetek a ti
álmaitokra, amelyeket álmodoztok. (Más fordítás:
Ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Ne engedjétek, hogy rászedjenek
benneteket a próféták és a jósok, akik köztetek vannak, és ne hallgassatok az
álmodók álmaira). Mert ők hamisan (hazugságot) prófétálnak néktek az
én nevemben: Nem küldöttem őket, azt mondja az Úr” (Jer. 14,14; 23,21;
29,8-9).
Pál apostolon keresztül jelenti ki a Szent
Szellem, hogy a hamis próféták az Úr napjáról, annak eljöveteléről is fognak
prófétálni: „Ami pedig a mi Urunk
Jézus Krisztus eljövetelét és a hozzá való gyülekezésünket illeti, arra kérünk
titeket, testvéreim, hogy ne veszítsétek el egyhamar józanságotokat, és ne
rémítsen meg benneteket sem valamely szellemtől származó kijelentés, sem a mi
nevünkben elhangzó megnyilatkozás, sem valamiféle nekünk tulajdonított levél,
mintha az Úr napja már közvetlenül itt volna” (2 Thess. 2,1-2).
Júdás apostol is erre figyelmezteti a
mindenkorban élő hívőket: „Mert azt mondták néktek, hogy az utolsó időben
[(eszkhatosz): az idők végén, a létkor befejeződésekor] lesznek
csúfolódók [(empaiktész): gúnyolódók], akik az ő [(heauton):
saját] istentelen [(aszebeia): Isten nélküli, hitetlen] kívánságai
[(epithümia): vágyai, szenvedélyei] szerint járnak, [akik
Isten nélküli vágyaik szerinti (poreuomai):
életmódot folytatnak]. Ezek azok, akik különszakadnak [szakadásokat
támasztanak, testi emberek, akik válaszfalakat emelnek, elkülönítik magukat], érzékiek,
kikben nincsen Szent Szellem”(Júd. 1,18-19).
2 Pét. 3,4 És ezt mondják: Hol van az ő eljövetelének ígérete? Ugyanis amióta az atyák, az [(patér): ősatyák] elhunytak, minden azonképpen [(diamenó): változatlan] marad
a teremtés kezdetétől fogva*
*Azt kérdezi az Úr: „Embernek fia! Micsoda
közmondástok van néktek Izráel földjén? Hogy azt mondják: a napok csak
haladnak, ám semmivé lesz minden látás.(Más fordítás:
Emberfia! Miféle szóbeszéd az, amelyet mondogattok Izráel földjéről: Múlnak a
napok, és nem teljesül a sok látomás?!) Ezokáért
mondd nékik: Ezt mondja az Úr Isten: Megszüntetem e közmondást (ezt a
szóbeszédet) és nem mondogatják azt
(nem példálóznak így) többé Izráelben,
sőt inkább mondd nékik: elközelgettek a napok, és minden látás teljesül.(Más fordítás: Ezt hirdesd nekik: Közeledik az az idő,
amikor valóra válik minden látomás). Mert
nem lesz többé semmi hiábavaló látás és (látomás) és hízelgő jövendölgetés (jósolgatás) Izráel házának közepette. Mert ha én, az ÚR, szólok, akkor az az ige,
amelyet én mondok, valóra válik késedelem nélkül. Ha a ti napjaitokban mondok
valamit, ti engedetlen nép, azt meg is teszem! - így szól az én Uram, az ÚR”
(Ezék.
12,22-25).
Mert:
„A próféták csak fecsegnek, és nem az ige
szól belőlük. Csak ennyibe kell venni őket! Ők ugyan ezt mondják nekem: Hol van
az ÚR igéje? Teljesedjék már be!” (Jer.
5,13;17,15).
De:
„Jaj azoknak, akik a vétket hazugságnak
kötelein vonszák, és a bűnt, mint szekeret köteleken; (Más fordítás: Jaj azoknak, akik a gonoszság kötelein
húzzák maguk után a bűnt, és a vétket kötélen, mint a kocsit), Akik ezt mondják: siessen (cselekedjék) és tegye hamar munkáját, hadd lássuk már!
Teljesedjék be mielőbb Izráel Szentjének terve, hadd ismerjük meg” (Ésa.
5,18-19).
2 Pét. 3,5 Mert kész- akarva nem tudják azt, hogy egek régtől fogva voltak, és
föld, mely vízből és víz által állott elő az Isten szavára; (igéjére). [Más fordítás: Rejtve van tudniillik előlük, míg ilyen
akarat él bennük, hogy az egek régebbi idő óta megvoltak, s hogy a föld vízből (szünisztémi): keletkezett, és jött létre, és vízen át Isten szava (logosz): Igéje tartja fenn]*
*Kijelentés a
Logoszról, vagyis a teremtő Igéről: „Kezdetben
[eredetileg már] vala az Ige és az Ige [logosz]
vala az Istenben, és Isten maga
vala az Ige. Minden [a mindenség]
Őáltala lett [Őáltala teremtetett;
rajta keresztül támadt; és általa jött létre] és nála nélkül [Tőle
különválasztva] semmi sem lett [teremtetett, ami
teremtetett, és létrejött; s egyetlen létező sem lett Őnélküle]” (Ján. 1,1-2).
De ezt csak: „Hit által értjük meg, hogy a világ
Isten beszéde (réma:
megnyilatkozása, kijelentése) által teremtetett (a világokat Isten
szava alkotta), hogy ami látható, a láthatatlanból (és nem a
jelenségek világából) állott elő” (Zsid.
11,3).
Mert: „Az Úr szavára (logoszára = igéjére)
lettek az egek, és szájának leheletére minden seregük (Más fordítás: Az ÚR (Logosza) igéje alkotta az eget,
egész seregét szájának lehelete). Mert ő szólt és meglett, ő parancsolt és
előállott” (Zsolt. 33,6.9).
Ő lett hústestté: „És az Ige (logosz) (hús)testté lett és
lakozék (sátorozott, letáborozott) mi közöttünk (és láttuk az ő
dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), aki teljes vala
kegyelemmel és igazsággal” (Ján. 1,14).
Pál apostol bizonyságtétele: „Aki (Ő) képe
a láthatatlan Istennek, minden teremtménynek előtte született (az
elsőszülött minden teremtmény közül). Mert
Őbenne teremtetett minden, ami van a mennyekben és a földön, láthatók és
láthatatlanok, akár királyi székek (trónusok), akár uraságok
(uralmak), akár fejedelemségek, akár hatalmasságok; mindenek Ő általa és Ő
reá nézve teremttettek. És Ő előbb volt mindennél, és minden Őbenne áll fenn” (Kol.
1,15-17).
Nehémiás
megvallása a Teremtőről: „Te vagy egyedül
az Úr! Te teremtetted (alkottad) az
eget, az egeknek egeit és minden seregüket, a földet és mindent, ami rajta van,
a tengereket minden bennük valókkal együtt; és te adsz életet mindnyájuknak, és
az égnek serege előtted borul le” (Nehem.
9,6).
Ézsaiáson
keresztül szól az Úr: „Így szól az Úr
(JHVH=
Jahve, az Örökkévaló), megváltód és alkotód, anyád méhétől fogva (aki az
anyaméhben formált). Én vagyok az Úr, aki
mindent cselekszem (Én, az ÚR (JHVH= Jahve az Örökkévaló), alkottam
mindent). Aki az egeket egyedül
kifeszítem, és kiszélesítem a földet magamtól (egyedül feszítettem ki az
eget, magam tettem szilárddá a földet)” (Ésa. 44,24).
A feltámadott dicsőség Urának kijelentése
Önmagáról: „A Laodiceabeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja az
Ámen, a hű és igaz bizonyság, az Isten teremtésének kezdete (ktiszisz arkhé: a teremtett
világ eredete)” (Jel. 3,14).
Mert
Ő a Teremtő, és Ő a Megváltó: „Mikor
pedig eljött [elérkezett] az
időnek teljessége [a beteljesedés állapota], kibocsátotta [elküldte] Isten az ő Fiát, aki asszonytól lett [aki asszonytól született], aki
törvény alatt lett [a törvénynek alávetve; és a törvény alá adatott], Hogy
a törvény alatt levőket megváltsa [kivásárolja], hogy elnyerjük [vagyis visszanyerjük] a fiúságot [és Isten
fiaivá legyünk]”
(Gal. 4,4-5).
2 Pét. 3,6 Amelyek által az akkori világ vízzel elboríttatván elveszett, [elpusztult]*
*És így
folytatódik a kijelentés: „Amelyek engedetlenek [nem
meggyőzhető hitetlenek] voltak egykor,
mikor egyszer várt az Isten béketűrése [amikor az Isten türelmesen
várakozott] a Noé [jelentése: megnyugvás, pihenés, vigasztalás] napjaiban. A bárka készítésekor, [míg a
bárka föl nem épült], amelyben kevés,
azaz nyolc élet tartatott [(diaszódzó): mentetett, őriztetett,
menekült, és maradt] meg víz által
[(dia):
víz útján, vízen keresztül]” (1 Pét. 3,20).
Noé napjairól így tesz
bizonyságot a Szent Szellem: „És
(amikor) látá az Úr, hogy megsokasult
(és elhatalmasodott) az ember gonoszsága
a földön, és (hogy az ember szívének minden szándéka és gondolata
szüntelenül csak gonosz, és) hogy szíve
gondolatának minden alkotása (is) szüntelen
csak gonosz. A föld pedig romlott (és mind romlottabb) vala Isten előtt és megtelék a föld erőszakoskodással. Tekinte azért
Isten a földre (és látta), és ímé meg
vala romolva (és látta, hogy mennyire megromlott), mert minden (hús)test
megrontotta vala az ő útját (mert mindenki rossz útra tért) a földön. Monda azért Isten Noénak: Minden (hús)testnek vége elérkezett előttem (és
elhatároztam, hogy minden élőnek véget vetek), mivelhogy a föld erőszakoskodással telt meg általuk: és ímé elvesztem
(és elpusztítom) őket a földdel egybe (vagyis
a földdel együtt)” (1 Móz. 6,5.11-13)
„És oda vesze minden földön járó / és mozgó (hús)test,
madár, barom, vad, és a földön nyüzsgő minden csúszó-mászó állat (és minden
féreg); és minden ember. Mindaz
(meghalt), aminek orrában élő lélek
(vagyis élet) lehelete vala, a szárazon
valók közül (és ami a szárazföldön
élt) mind meghala. És eltörle
az Isten minden állatot, amely a föld
színén vala (és minden élőt), az
embertől a baromig, a csúszó-mászó állatig, és az égi madárig; mindenek
eltöröltetnek a földről; és csak Noé
marada meg, és azok, akik vele valának a bárkában” (1 Móz. 7,21-23)
Péter apostol is erről tesz
bizonyságot, és egyben figyelmezteti a minden korban élő hívőket: „Nem kímélte meg az őskor világát sem, hanem
csak Noét, az igazság hirdetőjét őrizte meg nyolcadmagával, amikor özönvízzel
borította el az istentelenek világát” (2
Pét. 2,5).
2 Pét. 3,7 A mostani, a [(nün): jelenlegi] egek pedig és a föld [(gé): földbolygó], ugyanazon szó [(logosz): Ige] által megkíméltettek, [megmaradtak; ugyanaz
az ige őrizte meg] tűznek tartatván fenn, az ítéletnek [(Kriszeodz): válságos helyzetnek, és döntésnek] és az istentelen [(aszebész): Isten nélkül
élő] emberek romlásának, pusztulásának] napjára.
2 Pét. 3,8 Ez az egy azonban ne legyen elrejtve előttetek, szeretteim, hogy egy
nap az Úrnál olyan, mint ezer esztendő, és ezer esztendő, mint egy nap*
*És Dávid is
így prófétál:
„Mert ezer esztendő annyi előtted, mint a
tegnapi nap, amely elmúlt, és mint egy őrváltásnyi idő éjjel” (Zsolt. 90,4).
2 Pét. 3,9 Nem [(bradünó): késlekedik] és nem késik el az ígérettel az Úr, mint némelyek késedelemnek tartják; hanem
[(makrothümeó): türelemmel viseltetik irántunk]
és hosszan
tűr érettünk, nem akarván, hogy némelyek, elvesszenek [(apollümi): elpusztuljanak,
megsemmisüljenek], hanem hogy mindenki
megtérésre jusson [(metanoia): gondolkodásmód megváltozásra
jusson,
és új felismerésre térjen]*
*Az Úr újra
-és újra megígéri: „Mert az embernek Fia eljő az
ő Atyjának dicsőségében, az ő angyalaival [vagyis az Ő angyalai
kíséretében]…” (Mát. 16,27).
Azért,
hogy: Aki nékem szolgál, engem kövessen;
és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is: és aki nékem szolgál, megbecsüli
azt az Atya” (Ján. 12,26).
„Az én Atyámnak házában
sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy
helyet készítsek néktek. És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét
eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy ahol én
vagyok, ti is ott legyetek” (Ján.
14,2-3).
„Mert
még vajmi kevés idő, és a ki eljövendő, eljő és nem késik. De addig: Az igaz pedig hitből él. És aki meghátrál,
abban nem gyönyörködöm” (Zsid. 10,37-38).
„Mert ez
a kijelentés meghatározott időre vonatkozik, hamarosan célhoz ér, és nem csal meg;
ha késik is, várd türelemmel, mert biztosan bekövetkezik, nem marad el. Az
elbizakodott ember nem őszinte lelkű, de az igaz ember a hite által él” (Hab. 2,3-4).
„S azért vár az Úr,
hogy könyörüljön rajtatok, és azért felséges ő, hogy
megkegyelmezzen néktek, mert az ítélet Istene az Úr; boldogok mindazok,
(akik benne reménykednek). (Ésa. 30,18).
„Mondjad nékik: Élek
én, ezt mondja az Úr Isten, (az én Uram, az ÚR, hogy nem kívánom a bűnös ember halálát), és nem gyönyörködöm a hitetlen halálában,
hanem hogy a hitetlen megtérjen útjáról és éljen. Térjetek meg, térjetek meg
gonosz útaitokról! hiszen miért halnátok meg, oh Izráel háza!?” (Ezék. 33,11.
2 Pét. 3,10 Az Úr napja pedig úgy jő majd el, mint éjjeli
tolvaj, amikor az egek recsegve-ropogva [(roidzédon): óriási zúgással, zajjal] elmúlnak, [nagy
robajjal, zúgva tovatűnnek; (parerkhomai): továbbhaladnak, elmúlnak, semmivé válnak, eltűnnek]. Az elemek [(sztoikheion):
a világ elemei, az anyag alkotórészei, a
tapasztalati világ anyagi alkatelemei] pedig megégve
[(kauszoó):
elégve] felbomlanak [felolvadnak,
(lüó):
feloldódva széthullnak], és a föld [(gé):
a föld, mint látható világ] és a rajta lévő dolgok [ergon:
a benne levő dolgok, alkotások]
is
megégnek. [Más fordítás:
a föld és a rajta lévő alkotások is megégnek: Ez a fordítás későbbi hagyományon
alapul, a legrégibb szöveg értelme: a
föld és a rajta levő alkotások is megtaláltatnak, abban az értelemben, hogy
sorra kerülnek]*
*Ézsaiás
is erről prófétál: „(Széthull), és elporhad az ég minden serege, és az ég
mint írás egybehajtatik, (összecsavarodik mint egy tekercs) és minden serege lehull, miként lehull a
szőlő levele és a fügefáról a hervadó lomb” (Ésa. 34,4).
János apostol
látja, amikor a Bárány: „…feltörte a hatodik
pecsétet: nagy földrengés támadt, és a nap elsötétült, mint egy fekete
szőrcsuha, a telihold olyan lett, mint a vér, És az ég csillagai a földre
hullának, miképpen a fügefa hullatja éretlen gyümölcseit, mikor nagy szél
rázza. És az ég eltakarodék, mint mikor a papírtekercset összegöngyölítik; és
minden hegy és sziget helyéből elmozdíttaték” (Jel. 6,12-14).
Az Evangélium
újra -és újra beszél az Úr Jézus visszajöveteléről, és az azt kísérő
jelenségekről: „Mindjárt pedig [közvetlenül] ama napok nyomorúságai [szorongattatásai, megpróbáltatásai,
szorongásai, vagyis e gyötrelmes napok] után a nap [hirtelen] elsötétedik [elhomályosul], és a hold nem fénylik
[nem világít; nem sugározza
fényét], és a csillagok az égről lehullanak, és az egeknek erősségei [tartóerői, a világmindséget
összetartó erők] megrendülnek [és a mennyei hatalmak meginognak]” (Mát. 24,29).
És a kijelentés
folytatódik: „Az ég és a föld [vagyis a föld mint látható világ] elmúlnak [de nem a végleges
megsemmisülés értelmében, hanem csak továbbhalad, eltűnik, (Más fordításban:
megváltoznak, más (jobb) állapotba
mennek át)], de az én beszédeim [az
én szavaim (logoszaim: Igéim) azonban] semmiképpen el nem múlnak [semmiképp
sem veszítik érvényüket]”
(Mát. 24,35).
Márk is ír az Úr Jézus kijelentéséről: „Az ég és a föld elmúlnak, de az én
beszédeim soha el nem múlnak (és semmiképp sem veszítik érvényüket)” (Márk.
13,31).
Lukácson
keresztül nyer kijelentést, hogy miért ilyen váratlanul érkezik az Úr: „Ezt pedig [értsétek, és] jegyezzétek meg, hogy ha tudná [tisztába
lenne vele] a ház gazdája, mely órában jő
el a tolvaj, vigyázna [ébren, virrasztva őrködne], és nem engedné, hogy az ő házába törjön. Ti is azért legyetek készek
[ti is álljatok készenlétben]: mert amely
órában nem gondolnátok [amikor nem várjátok, és amikor nem számítotok rá], abban jő el [és érkezik meg] az embernek Fia” (Luk. 12,39-40).
Ézsaiás is az Úr Jézus visszajöveteléről prófétál: „Jajgassatok, mert közel van (és közeledik) az Úrnak napja, mint pusztító hatalom jő a Mindenhatótól (és a
Mindenható pusztításaként jön el). Ezért
megerőtlenülnek (és lehanyatlanak) minden
kezek, és elolvad (megdermed) minden
embernek szíve; És megrémülnek (megriadnak), kínok és fájdalmak fogják el őket, és
szenvednek (gyötrődnek), mint a szülőasszony; (Riadtan néznek
egymásra és) egyik a másikon csodálkozik,
és arcuk lángba borul (és lángban ég). Ímé
az Úrnak napja jő kegyetlen búsulással (és kegyetlenül) és felgerjedt (féktelen, izzó) haraggal, hogy a földet pusztasággá tegye,
és annak bűnöseit elveszesse arról (és kipusztítja róla a vétkeseket). Mert az ég csillagai és csillagzatai nem
ragyogtatják fényüket (és világosságukat), sötét lesz (a fölkelő) nap
támadásakor, és a hold fényét nem tündökölteti (és nem fénylik a hold
világa). És meglátogatom a földön a bűnt (és megbüntetem a világ
gonoszságát), és a gonoszokon vétküket
(és a bűnösök bűnét), és megszüntetem az
istentelenek (törvénytelen, törvényszegő; törvényen kívüli) kevélységét (és véget vetek a kevélyek
gőgjének), és az erőszakoskodóknak gőgjét
(és gőgösségét) megalázom. Drágábbá
(és ritkábbá) teszem az embert (a
halandót) a színaranynál, és a férfit
(az emberiséget, az ádámi fajt) Ofir aranyánál. Ezért az egeket megrendítem,
és megindul helyéről a föld is, a seregek Urának búsulása (és féktelen
haragja) miatt, és felgerjedett (és
izzó) haragjának napján” (Ésa. 13,6-13).
Jóel is erről
prófétál: „Tömegek, tömegek!
(hatalmas tömeg van) az ítélet (ḥáruc: döntés) völgyében! Mert közel
van az Úrnak napja (a sorsdöntő nap) az
ítélet (a döntés) völgyében! A nap és hold elsötétednek; a
csillagok bevonják (és elvesztik) fényüket;
Az Úr (hangja) pedig megharsan a
Sionról (jelentése: a messze sugárzó; felállított emlékmű; jel =
a harcos vagy a diadalmas Egyház) és
megzendül (és mennydörög) Jeruzsálemből
(Jelentése: béke birtoklása; békesség
alapja), és megrendülnek az egek és a
föld; de az Úr az ő népének oltalma (menedéke,
védelme, és népét megoltalmazza) és
az Izráel (Isten harcosa) fiainak erőssége (lesz)!” (Jóel. 3,14-16).
És folytatódik a
kijelentés, bár: „A nap sötétséggé válik,
a hold pedig vérré, minekelőtte eljő az Úrnak nagy és rettenetes napja. De
mindaz, aki az Úrnak nevét hívja segítségül, megmenekül; mert a Sion hegyén és
Jeruzsálemben lészen a szabadulás, amint megígérte az Úr, és a megszabadultak
közt lesznek azok, akiket elhív az Úr!”
(Jóel. 2,31-32).
Dávid így
prófétál Arról, aki: „Régente fundáltad a
földet (és Te vetettél hajdan alapot a földnek), s az egek is a te kezednek munkája (és alkotása). Azok elvesznek (és elpusztulnak), de Te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a
ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és (ők) elváltoznak. De te ugyanaz vagy (és ugyanaz maradsz), és a te esztendeid el nem fogynak (mert
éveidnek soha sincs vége)” (Zsolt. 102,26-28)
És folytatódik a kijelentés: „Te Uram kezdetben alapítottad [(themelioó):
alapot vetettél, és megalapoztad] a
földet [(gé): földet, mint látható
világot] és a te kezeidnek művei [és
alkotása] az egek [(úranosz): a látható, és láthatatlan eget].
Azok elvesznek [elpusztulnak; megsemmisülnek, azok el fognak tűnni], de te [változatlanul] megmaradsz, és mindazok,
mint a ruha megavulnak [(palaioó): hanyatlik, bomlik, romlik, elöregszik, elkopik, tönkremennek]. És palástként összehajtod [összegöngyölíted] azokat és [mint a ruha] elváltoznak [(allasszó):
megváltoztatod, másmilyenné teszed, és
kicseréled], te pedig ugyanaz vagy [ugyanaz
maradsz] és a te esztendeid el nem fogynak. [Más
fordítás: Mint egy fátyolt úgy göngyölöd össze őket, vagy mint egy
köpenyt, és elváltoznak. Te ellenben ugyanaz vagy, esztendeid ki nem hagynak,
és esztendeid nem érnek véget]” (Zsid. 1,10-12).
Mert az egész
teremtett világ mulandó: „Emeljétek az
égre szemeiteket, és nézzetek (és tekintsetek le) a földre ide alá. mert az egek, mint a füst elfogynak (és
szétfoszlanak), és a föld, mint a ruha
megavul (és szétmállik), és lakosai
hasonlókép elvesznek (és úgy elhullnak, mint a legyek). De szabadításom örökre megmarad, és
igazságom (az Isten által
ajándékozott, hit által való megigazulás) meg nem romol (meg nem rendül)” (Ésa. 51,6)
Az apostolon
keresztül pedig kijelentést nyer, hogy miért történik mindez: „Mert a teremtett világ, vagyis a teremtmények,
és az egész természet sóvárogva, epedő sóvársággal, feszülten
várja az Isten fiainak megjelenését, megnyilvánulását, kijelentését, kinyilatkozását. Mert a teremtett
világ hiábavalóság, mulandóság, üresség, haszontalanság, sikertelenség alá
vettetett, és minden teremtmény mulandóságnak van alávetve. Nem önként, nem
önszántából, készségesen, és szabad akaratból, hanem azért, és az által, aki az
alá vetette. Azzal a nekünk adott reménységgel, hittel és bizalommal, hogy maga a
teremtett világ is megszabadul, vagyis hogy a teremtett világot is fel fogja szabadítani
a romlandóság rabszolgaságától. Azaz a mulandóság szolgai állapotából az Isten
fiai dicsőségének szabadságára és hogy a teremtett világ is átjut az
Isten fiainak dicsőséges szabadságába. Mert tudjuk, hogy az egész teremtett
világ, vagyis a teremtmények, és az egész természet
együtt, azaz: egyetemben fohászkodik, sóhajtozik,
nyög, nyöszörög és vajúdik, a szülés
fájdalmaiban kínlódik mind idáig, vagyis egészen mostanáig. Sőt,
nemcsak ez a világ, hanem maguk a Szellem zsengéjének, azaz kezdetének
birtokosai, akik mint a Szellem teljességéből az első részlet, mi magunk is,
akik bensőnkben hordozzuk a Szellem zsengéjét, fohászkodunk, sóhajtozunk, és nyögünk magunkban,
azaz bensőnkben, a szellemünkben. Várván a fiúságot, azaz egy fiú helyére
helyezést, vagyis hogy méltóvá tétessünk az apa teljes jogaiba, kiváltságaiba,
és méltóságaiba való belépésre. A mi testünknek megváltását, azaz a holttestünkből való, váltság általi
megszabadítást” (Róm. 8,19-23).
Az egész
teremtett világ pedig azt várja, hogy visszaálljon az eredeti – a teremtéskori, vagyis paradicsomi – állapot,
és: „A farkas és bárány együtt legelnek, az oroszlán, mint az ökör, szalmát
eszik, és a kígyónak por lesz az ő kenyere. Nem ártanak, és nem pusztítnak
sehol szentségemnek hegyén; így szól az Úr” „… mert teljes lészen a föld az Úr
ismeretével, mint a vizek a tengert beborítják. És lesz ama napon, hogy Isai
gyökeréhez, aki a népek zászlója lészen, eljőnek a pogányok, és az ő nyugodalma
dicsőség lészen” (Ésa.
65,25; 11,9-10).
És hogy ki
helyezte átok alá az egész teremtett világot, arról így tesz bizonyságot Isten
Igéje: „A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten
teremtett vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a
kertnek egyetlen fájáról se egyetek? És monda az asszony a kígyónak: A kert
fáinak gyümölcséből ehetünk; De annak a fának gyümölcséből, mely a kertnek
közepette van, azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, ne is
érintsétek, hogy meg ne haljatok. És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem
haltok meg; Hanem tudja az Isten, hogy amely napon ejéndetek abból,
megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek mint az Isten: jónak és
gonosznak tudói. És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a
szemnek, és csábítja a szemet, és kívánatos az a fa a bölcsességért, mert
okossá tesz: szakaszta azért annak
gyümölcséből, és evék, és ada vele levő férjének is, és az is evék” (1 Móz. 3,1-6).
És az Úr kijelenti az engedetlenség
következményét, azt mondva: „Az embernek
pedig ezt mondta: Mivel hallgattál feleséged szavára, és ettél arról a fáról,
amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél, legyen a föld átkozott, mert átkot hoztál, és átok alá helyeződött a föld
miattad. Fáradsággal élsz belőle egész életedben!
Tövist és bogáncskórót terem tenéked; s eszed a mezőnek füvét. Arcod
verejtékével eszed a kenyeret, míg visszatérsz a földbe, mert abból vétettél.
Bizony por vagy, és vissza fogsz térni a porba!” (1 Móz. 3,17-19).
A prédikátoron keresztül hangzik a kijelentés
arról, hogy így lett az élet értelmetlenné: „Mi haszna van az embernek
minden fáradozásából, ha fáradozik a nap alatt? Nemzedékek jönnek, nemzedékek
mennek, de a föld örökké megmarad. Fölkel a nap, és lemegy a nap, siet vissza
arra a helyre, ahol majd újból fölkel. A szél fúj délre, majd északnak fordul,
körbefordul a szél járása, és visszatér oda, ahonnan elindult. Minden folyó a
tengerbe ömlik, és a tenger mégsem telik meg, pedig ugyanoda folynak a folyók,
újra meg újra oda folynak. Minden dolog fárasztó, el sem tudja mondani az
ember. Szemünk nem győz eleget nézni, fülünk nem tud eleget hallani. Ami volt,
ugyanaz lesz majd, és ami történt, ugyanaz fog történni, mert nincs semmi új a
nap alatt” (Préd. 1,3-9).
Dávidon keresztül pedig folytatódik: „Életünk
ideje hetven esztendő, vagy ha több, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük
hiábavaló fáradság, olyan gyorsan eltűnik, mintha repülnénk” (Zsolt. 90,10).
Isten azonban azt
ígéri: „Mert én új eget és új földet teremtek, a régire nem is emlékeznek,
senkinek sem jut eszébe” (Ézs. 65,17).
János apostolnak
megadatott, hogy lássa az új teremtést: „Ezután
láték új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt vala; és a
tenger többé nem vala (és a tenger sincs többé). És én János látám a szent várost, az új Jeruzsálemet, amely az Istentől
szálla alá a mennyből, elkészítve, mint egy férje számára felékesített
menyasszony” (Jel. 21,1-2).
2 Pét. 3,11 Mivelhogy azért mindezek felbomlanak [(lüó): feloldódnak,
széthullnak], milyeneknek kell lennetek [hogyan kell élnetek] néktek szent [(hagiosz):
Istennek szentelt, Istenhez méltó, a
világtól és annak szennyétől való elkülönülésben] életben [(anasztrophé): szent forgolódásban, magatartásban] és kegyességben, [ (euszebeia): az Isten tiszteletében]*
*Hiszen az Úr
visszajövetelének idejét senki nem tudja: „Arról a napról és óráról pedig senki
sem tud, az ég angyalai [még a mennyei angyalok]
sem [sőt a Fiú sem], hanem csak az én Atyám [csak Isten tudja az időt] egyedül. [Virrasszatok, mert] amiképpen pedig a Noé [jelentése: megnyugvás; pihenés, vigasztalás)] napjaiban
vala, akképpen lesz az ember Fiának eljövetele [megérkezése] is [Más fordítás:
Amikor az Emberfia ismét eljön a földre, hasonló lesz a helyzet, mint
Noé idejében volt]. Mert amiképpen az özönvíz előtt való
napokban esznek és isznak vala, házasodnak és férjhez mennek vala, mind ama
napig, amelyen Noé a bárkába méne. [semmit
sem sejtettek] és semmit nem vesznek vala észre [nem eszméltek fel; és nem is
gondoltak rá], mígnem eljöve az özönvíz és mindnyájukat
elragadá [el nem sodorta]: akképpen
lesz az ember Fiának eljövetele [visszajövetele,
megérkezés, megjelenése] is. [Más fordítás: Az emberek addig nem
tudták, mi fog történni, és nem ismerték fel a veszélyt, amíg a vízözön oda nem
ért, és el nem pusztította őket (valamennyiüket). Ugyanígy lesz, amikor az Emberfia eljön a földre].
Vigyázzatok [legyetek
állandóan készen, virrasszatok; legyetek éberek] azért, mert nem tudjátok,
mely órában [vagy melyik nap] jő
el a ti Uratok. Azt pedig jegyezzétek meg [emlékezzetek erre; értsétek meg,
legyetek tudatába], hogy ha tudná a ház ura, hogy az éjszakának
melyik szakában [melyik
órájában; melyik őrváltáskor] jő el a tolvaj. [akkor ébren maradna, virrasztana, és] vigyázna, és nem engedné, hogy házába [be]törjön. És az Úr újra és újra
figyelmezteti az Övéit: „Vigyázzatok
azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, amelyen az embernek Fia
eljő” (Mát. 25,13).
Azért legyetek
[mindig álljatok] készen
[(hetoimosz): készenlétben, a felkészítettség
állapotában lévők] ti is [akiket előkészítettek erre az eseményre];
mert amely órában nem gondoljátok, abban
jő el az embernek Fia. Kicsoda hát a
hű [megbízható] és bölcs [okos; értelmes; és eszes]
(rab)szolga, akit az ő ura gondviselővé
tőn az ő háza népén, hogy a maga idejében adjon azoknak eledelt [Más fordítás: Az,
akit azért rendelt a többi szolgája fölé az ura, hogy idejében (hogy kellő időszakban) odaadja nekik az ételüket (a táplálékot, az eledelüket]?
Boldog az a (rab)szolga, akit az ő [visszatérő, hazatérő] ura, mikor haza jő, ily [ebben a] munkában [ebben a tevékenységben]
talál. Bizony mondom néktek, hogy minden jószága fölött gondviselővé teszi őt
[ura meg fogja bízni egész
vagyona kezelésével]. Ha pedig ama gonosz (rab)szolga így szólna az ő szívében: Halogatja [elhalasztja] még az én uram a hazajövetelt. [Más fordítás:
ha azonban a rabszolga hitvány és szívében (magában) ezt mondja: késik (elidőzik) az uram]; És az ő (rab)szolgatársait verni kezdené, a részegesekkel
[és a korhelyekkel] pedig
enni és inni kezdene: Megjő annak a szolgának az ura, amely napon nem várja és
amely órában nem gondolja [nem
is sejti], És ketté vágatja [kettéhasítja,
kegyetlenül megbünteti] őt, és a képmutatók [kétszínűek] sorsára juttatja [s részét a képmutatók között jelöli
ki majd]; ott lészen sírás [jajgatás]
és fogcsikorgatás” (Mát.
24,36-39.42-51).
És: „… vigyázzatok magatokra, hogy valamikor meg ne nehezedjék a ti
szívetek dobzódásnak (mámornak), részegségnek
és ez élet (a megélhetés) gondjainak
miatta, és váratlanul reátok ne jöjjön (és hirtelen lepjen meg titeket) az a nap: Vigyázzatok azért minden időben,
kérvén, hogy méltókká tétessetek arra, hogy elkerüljétek mindezeket, amik
bekövetkeznek, és megállhassatok az embernek Fia előtt (Más fordítás: Legyetek tehát éberek és szüntelen
könyörögjetek, hogy kimenekülhessetek mindazokból, amik történni fognak, és
hogy megállhassatok az Emberfia előtt)!” (Luk. 21,34-36).
Tehát: „Figyeljetek, vigyázzatok (legyetek ébren) és imádkozzatok; mert nem tudjátok, mikor jő el az az idő. Úgy mint az az ember, aki messze útra kelve,
házát elhagyván, és rabszolgáit felhatalmazván [felhatalmazás, hatalom,
tekintély, jog, jogosultság],
és kinek-kinek a maga dolgát megszabván,
az ajtónállónak is megparancsolta, hogy vigyázzon. [Más fordítás: Olyan ez, mint mikor egy külföldre utazó elhagyja
házát, s rabszolgáinak meghatalmazást ad, és kinek-kinek a maga munkáját
kiadja, az ajtónállónak pedig megparancsolja, hogy ébren legyen, hogy
virrasszon, hogy őrt álljon]. Vigyázzatok
azért [legyetek hát ébren; virrasszatok], mert nem tudjátok, mikor érkezik meg a háznak ura, este-é vagy
éjfélkor, vagy kakasszókor, vagy reggel? Hogy ha hirtelen [váratlanul] megérkezik, ne találjon titeket aludva
[elszunnyadva, tétlenül, ellustulva].
Amiket pedig néktek mondok, mindenkinek mondom: Vigyázzatok [ébren
maradjatok; virrasszatok]” (Márk. 13,33-37).
És: „Vigyázzatok [legyetek
éberek; virrasszatok; maradjatok ébren, figyeljetek], álljatok meg [szilárdan, mozdíthatatlanul; tartsatok ki
állhatatosan] a hitben, legyetek férfiak,
[viselkedjetek bátran, és cselekedjetek férfiasan] legyetek erősek! [és
erősödjetek meg; győzedelmeskedjetek]” (1 Kor. 16,13).
„Mert igen jól tudjátok ti magatok, hogy az Úrnak napja úgy jő el, mint
a tolvaj éjjel” (1 Thess. 5,2).
Ezért azt mondja a
megdicsőült Úr: „Ímé eljövök, mint a
tolvaj. Boldog, aki vigyáz, és őrzi az ő ruháit, hogy mezítelenen ne járjon, és
meg ne lássák az ő rútságát (szégyenét)” (Jel. 16,15).
Hát: „Ne is
aludjunk azért, mint egyebek (mint a többiek), hanem legyünk éberek és józanok” (1
Thess. 5,6).
És ne legyetek gonosz
szolgák: „Annakokáért ne legyetek
esztelenek (meggondolatlanok), hanem
megértsétek, mi legyen az Úrnak akarata. És meg ne részegedjetek bortól, miben
kicsapongás van: hanem teljesedjetek be Szent Szellemmel (Más fordítás: Ne részegeskedjetek, mert a borral
léhaság jár együtt, hanem teljetek meg Szellemmel)” (Eféz. 5,17-8).
Mert:
„A vége pedig mindennek közel van (közeledik,
kéznél, karnyújtásnyira van). Annakokáért
(ezért) legyetek mértékletesek
[épelméjű, egészséges gondolkodású, azaz józan, megfontolt, mértékletes (szó
szerint: egész lényetekre vonatkozik, tehát kb.: szabad az Isten iránti)
beállítódása, törekvése, irányultsága, vagy: törekszik a szabadulásra] és józanok [az Igét szemmel tartók,
(vigyáz) (éberek, okosak)] hogy
imádkozhassatok (imádkozni tudjatok, helyesen imádkozzatok)” (1Pét 4,7).
„Legyetek azért, atyámfiai, béketűrők (legyetek tehát türelemmel, testvéreim) az Úrnak eljöveteléig. Ímé a szántóvető
(a földművelő) várja a földnek drága
gyümölcsét, béketűréssel (és türelmesen) várja, míg reggeli (korai) és
estveli (késői) esőt kap. Legyetek ti
is béketűrők (legyetek tehát ti is türelemmel), és erősítsétek meg szíveteket, mert az Úrnak eljövetele közel van” (Jak.
5,7-8).
Lukács bizonyságtétele így
hangzik: „Mondom néktek, azon az éjszakán
ketten lesznek egy ágyban; az egyik felvétetik, és a másik (pedig) elhagyatik (ott hagyatik). Két asszony őröl együtt (ugyanott); az egyik felvétetik, és a másik (pedig) elhagyatik (ott hagyatik). Ketten lesznek a mezőn; az egyik felvétetik,
és a másik elhagyatik (ott hagyatik)” (Luk. 17,34-36)
Pál apostol bizonyságtétele: „Mert maga az Úr riadóval, arkangyal
szózatával és isteni harsonával leszáll az égből: és feltámadnak először akik
meghaltak volt a Krisztusban (Más fordítás: Mert
amint felhangzik a riadó hangja, a főangyal szava és az Isten harsonája, maga
az Úr fog alászállni a mennyből, és először feltámadnak (anisztémi: felkel, feláll) a
Krisztusban elhunytak »elaludtak«);
Azután mi, akik élünk, akik megmaradunk,
elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe (az Úr fogadására) a levegőbe; és ekképpen mindenkor az Úrral
leszünk” (1 Thess. 4,16-17)
És
ez: „lelkünknek mintegy bátorságos és
erős horgonya és beljebb hatol a kárpitnál, Ahová útnyitóul bement érettünk
Jézus, aki örökké való főpap lett Melkisédek rendje szerint” (Zsid. 6,19-20).
Egy példázattal világítja meg
a Szent Szellem az előző Igét, az eklézsiáról szólva: „Bár még éjszaka van, már fölkel, és ellátja a háza népét eledellel,
szolgálólányait egy egész napra valóval. Szántóföld után néz és meg is szerzi,
szőlőt telepít a keze munkájából. Az ő derekát felövezi erővel, és megerősíti
karjait. Látja, hogy hasznos az ő munkálkodása; éjjel sem alszik el az ő világa
(az ő mécsese). Markát megnyitja a
szegénynek, és kezeit nyújtja a szűkölködőnek. Erő és ékesség az ő ruhája; és
nevet a következő (vagyis az utolsó) napnak.
Az ő száját bölcsen nyitja meg, és kedves tanítás van nyelvén (és szeretetre
tanít). Vigyáz a háznépe dolgára, és
restségnek étkét nem eszi. Fölkelnek előtte fiai, és boldognak mondják, ura
pedig így dicséri: Sok leány munkálkodott serénységgel; de te meghaladod
mindazokat!” (Péld. 31,15-18.20.25-29).
Hát ti: „Mindentől, ami gonosznak [(ponérosz): haszontalannak, károsnak, gonosz dolognak - hatásában vagy
befolyásában – rosszindulatúnak, rossznak, romlást hozónak] látszik, [sőt a rossznak még látszatától is] őrizkedjetek. [Más fordítás: a gonosz
minden fajtájától, formájától, válfajától, megjelenésétől, láthatóvá válásától,
megmutatkozásától tartózkodjatok, és tartsátok magatokat távol]” (1 Thess. 5,22).
És folytatódik a figyelmeztetés: „Iszonyodjatok [teljes lényetekkel irtózzatok, gyűlölettel, utálattal forduljatok
el] a gonosztól [mindentől, ami
káros, ártalmas, rossz, minden gonosz dologtól, ügytől, cselekedettől, és] ragaszkodjatok [tapadjatok, ragadjatok, csatlakozzatok, társuljatok] a jóhoz” (Róm. 12,9).
A
próféták állandóan figyelmeztetik Isten népét: „Keressétek a jót és ne a
gonoszt, hogy éljetek, és akkor veletek lesz az Úr, a Seregek Istene, amint
mondjátok. Gyűlöljétek a gonoszt és szeressétek a jót; állítsátok vissza a
kapuban az igazságot (a
vezetésben az igét); talán megkegyelmez az Úr, a Seregek Istene a József
maradékinak” (Ámós. 5,14-15)
„Akik szeretitek az Urat, gyűlöljétek a gonoszt! Megőrzi ő az ő
kegyeltjeinek életét; a gonoszok kezéből megszabadítja őket. Világosság támad
fel az igazra, és öröm a tiszta szívűekre. Örüljetek igazak az Úrban, és
tiszteljétek az ő szentséges emlékezetét!” (Zsolt. 97,10-12)
„Kerüld a rosszat és cselekedjél jót; keresd a békességet és kövesd
azt” (Zsolt. 34,15)
Az
apostolok pedig kifejtik, hogy mi a gonosz, és mi a jó: „Senkinek gonoszért gonosszal [rosszért rosszat] ne fizessetek. A tisztességre gondotok
legyen minden ember előtt [jóra törekedjetek, úgy hogy azt minden ember
lássa]” (Róm. 12,17)
És:
„Fiacskáim, ne szóval szeressünk, se
nyelvvel; hanem cselekedettel és valósággal” (1 Ján. 3,18).
2 Pét. 3,12 A kik várjátok és sóvárogjátok [(szpeudó): szorgalmasan, buzgólkodtok; nem vesztegetve az időtöket haszontalan
dolgokra, és siettetitek] az
Isten napjának eljövetelét, amelyért [és amely miatt] az egek tűzbe borulva [(püroó): lángolva]
felbomlanak [(lüó):
feloldódva, széthullnak, szétfoszlanak], és az elemek [(sztoikheion): a világ elemei, az anyag alkotórészei, a tapasztalati világ anyagi
alkatelemei] égve megolvadnak!*
*És: „Várjátok az Ő
Fiát az égből [a mennyből], akit
feltámasztott [életre keltett] a
halálból [a halottak közül], a
Jézust, aki megszabadít [(rüomai): megment, megóv, megvédelmez,
megőriz, kiragad] minket amaz eljövendő
[(erkhomai): bekövetkező] haragtól” (1 Thess. 1,10).
Őt: „aki halálra adatott [halált szenvedett; ki lett
szolgáltatva] bűneinkért
[vétkeinkért, azaz: félrecsúszásainkért
(botlásainkért és elhajlásainkért] és
feltámasztatott [feltámadt] megigazulásunkért
[felmentésünkért, vagyis: igazzá nyilvánításunkért]” (Róm. 4,25)
Minden gyülekezetet és minden
egyes hívőt így bátorít az apostol, egyben az is kijelentést nyer, hogy ki a mi
Istenünk: „mivel várjuk a mi boldog
reménységünket, a mi nagy Istenünk és üdvözítőnk, Jézus Krisztus
dicsőségének megjelenését” (Tit. 2,13).
„Mert ezt mondjuk néktek az Úr szavával [az Úr (logoszával): igéjével], hogy mi, akik élünk [és életben
maradunk], akik megmaradunk az Úr
eljöveteléig, épen nem előzzük meg azokat, akik elaludtak. Mert maga az Úr riadóval [(keleuszma): az Úr
riadó szavára fog leszállni], arkangyal
szózatával [(arkhaggelosz): főangyal, vagy: legmagasabb rangú
hírnök (phóné): hangjára]. És
isteni harsonával [angyalfejedelem szózata és Isten (szalpigx:
trombita, kürt)
kürtszavában / trombitájában, vagy
közepette] leszáll az égből, és
feltámadnak [(anisztémi): felállnak, fellépnek, felkelnek] először akik meghaltak volt [(nekrosz):
halottak, holtak voltak] a Krisztusban. Azután
mi, akik élünk, akik megmaradunk, elragadtatunk [(harpadzó):
elragadtatunk, gyors, hirtelen mozdulattal megragadja, és elviszi, mint farkas
a zsákmányát] azokkal együtt a felhőkön
az Úr elébe [az Úr fogadására] a
levegőbe; és ekképpen mindenkor az Úrral leszünk. [Más
fordítás: Azután mi, akik élünk és megmaradtunk, azokkal egyidejűleg
felhőbe takartan elragadtatunk a levegőégbe, hogy összetalálkozzunk az Úrral, és így
mindig az Úrral leszünk]. Annakokáért
vigasztaljátok [(parakaleó): bátorítsátok, és buzdítsátok] egymást e beszédekkel [ezekkel a
(logoszokkal): igékkel] (1
Thess. 4,15-18).
Mert: „Ímé titkot mondok néktek [közlök veletek]. Mindnyájan ugyan nem aluszunk el [nem halunk meg] de mindnyájan elváltozunk [átváltozunk; mássá leszünk]. Nagy hirtelen [osztatlan időben], egy szempillantásban [egy szempillantás
alatt], az utolsó trombitaszóra [a
végső harsonaszóra]; mert trombita fog
szólni [amikor az megszólal, mert
meg fog szólalni a harsona], és a
halottak [(nekrosz): holttestek] feltámadnak [életre kelnek] romolhatatlanságban
[romlatlanságra; rothadatlanul], és
mi [pedig] elváltozunk. [mássá
leszünk]” (1 Kor. 15,51-52).
És hogy ez hogyan fog
megtörténni, arról így beszél az apostol: „Néktek
pedig, akik szorongattattok (akiket gyötörtek), nyugodalommal művelünk együtt, (enyhülést adjon mivelünk együtt.
Mert) amikor megjelenik (kijelentetik,
lelepleződik) az Úr Jézus az égből az ő
hatalmának angyalaival (követeivel). Tűznek
lángjában, ki bosszút áll (igazságot szolgáltat) azokon, akik nem ismerik az Istent, és akik nem engedelmeskednek a mi
Urunk Jézus Krisztus evangéliumának. Amikor eljő majd, hogy megdicsőíttessék az
ő szentjeiben, és csodáltassék mindazokban, akik hisznek (mivelhogy a mi
tanúbizonyságunknak hitele volt ti nálatok) ama
napon” (2 Thess. 1,7-8.10)
Ézsaiás prófétán keresztül
már figyelmeztet a Szent Szellem: „Mert
ímé, az Úr eljő tűzben, s mint forgószél az ő szekerei (harci kocsijai
gyorsak, mint a forgószél), hogy
megfizesse búsulásában az Ő haragját (rájuk zúdítja lángoló haragját), és megfeddését (fenyítését) sebesen égő lánggal (és lángoló tűzben).
Mert az Úr tűzzel ítél és kardjával
minden (hús)testet (kardja mindenkit elér), és sokan lesznek az Úrtól megöltek” (Ésa. 66,15-16).
A kard – amivel ítél az Úr –
az Ő Igéje: Nem olyan-e az én igém, mint
a tűz? Azt mondja az Úr, (vagy) mint
a sziklazúzó pöröly?” (Jer. 23,29)
„Mert az Istennek beszéde (igéje) élő és
ható (élő energia), és élesebb minden
kétélű fegyvernél (kardnál), és elhat
a szívnek és léleknek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig (és áthatol az
elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig), és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait (szándékait)” (Zsid.
4,12)
Ezzel a kardal tud minden hívő is győzni, ezért: „… fölvegyétek, … a Szellemnek kardját,
amely az Isten beszéde (Igéje)” (Eféz. 6,17)
Isten kijelentése Önmagáról: „Most lássátok meg (lássátok be), hogy én vagyok, és nincs Isten kívülem! Én
ölök és elevenítek, én sebesítek, és én gyógyítok, és nincs, aki kezemből
megszabadítson” (5 Móz. 32,39)
Aki Krisztusba bemerítkezett,
arról így tesz bizonyságot a Szent Szellem:
„Mert meghaltatok, és a ti éltetek
el van rejtve együtt a Krisztussal az Istenben” (Kol. 3,3)
Tehát az Úr öl és elevenít: „Hogyha pedig meghaltunk Krisztussal,
hisszük, hogy élünk is ő vele” (Róm.
6,8)
„Ki elváltoztatja a mi nyomorúságos (gyarló) testünket,
hogy hasonló legyen az Ő dicsőséges testéhez, amaz Ő hatalmas munkája szerint
(azzal az erővel), mely által maga alá is
vethet mindeneket” (Fil. 3,21).
Az Úr Jézus mennybemenetele
előtt kijelentette tanítványainak az Ő eljövetelét: „Mert amiképpen a villámlás napkeletről támad [és megjelenik, megmutatkozik; láthatóvá válik; felragyog, fénylik] és
ellátszik egész napnyugtáig [vagyis
nyugatig], úgy lesz az ember Fiának eljövetele [megérkezése, látogatása, és megjelenése; visszajövetele] is. [Más fordítás: Mert amikor eljön
az Emberfia, az olyan lesz, mint az égen, keleten felvillanó villám, amelyet
még nyugaton is lehet látni]. Ez pedig közvetlenül a nagy nyomorúság
után következik be: „Mindjárt pedig [közvetlenül] ama napok nyomorúságai
[szorongattatásai;
megpróbáltatásai, szorongásai; vagyis
e gyötrelmes napok] után a nap [hirtelen] elsötétedik [elhomályosul]. És a hold nem fénylik [nem világít; nem sugározza fényét], és
a csillagok az égről lehullanak, és az egeknek erősségei [tartóerői; a világmindséget
összetartó erők] megrendülnek [és a mennyei hatalmak meginognak]. És akkor feltetszik [feltűnik;
megjelenik; felragyog, fénylik, láthatóvá lesz; (Itt: felragyog, fénylik;
felvillan /felvillanása után tartósan árasztja fényét/] az ember Fiának jele [ismertetőjele (vagyis: az önmagán
túlutaló történés, esemény, cselekvés)] az
égen. És akkor sír [és
jajgatásba tör ki; jajveszékel; gyászolni fog, és mellét veri] a
föld minden nemzetsége [népe,
és törzse], és meglátják az embernek Fiát eljőni az ég felhőiben [az ég felhőin] nagyhatalommal [és erővel] és [nagy] dicsőséggel és [erőben és hatalommal]. És elküldi [szétküldi] az
ő angyalait [az Ő hírnökeit, és
követeit] nagy [és hangos] trombitaszóval [és harsonazengéssel, (kürtszóval,
vagyis az Evangéliummal) az egész földre].
És egybegyűjtik [és összegyűjtik ugyanarra a helyre] az
ő választottait a négy szelek [vagyis
a szélrózsa minden irányából, a négy égtáj] felől, az ég egyik végétől
a másik végéig. [Más fordítás: És szétküldi az Ő követeit a föld
minden részére, hogy Őhozzá gyűjtsék kiválogatottait. Amikor ezek elkezdődnek,
nézzetek föl, és emeljétek föl a fejeteket, mert közel van a megváltásotok]. Bizony
mondom néktek, el nem múlik [és nem
hal ki] ez a nemzetség [és ez a nemzedék], mígnem
mindezek meglesznek [és be
nem következnek]” (Mát.
24,27-31.34).
Mert: „Bizony mondom néktek: Azok között, akik itt állnak, vannak némelyek,
akik nem kóstolják [és nem ízlelik, nem tapasztalják] meg a halált, amíg meg nem látják az embernek Fiát eljőni [királyként] az ő országában [és az ő királyságában]”
(Mát. 16,28).
János apostol bizonyságtétele: „Ímé eljő a felhőkkel (és a felhőkön); és minden szem meglátja őt, még (azok is) akik őt által szegezték is; és siratja őt e földnek minden nemzetsége.
Úgy van. Ámen. Én vagyok az Alfa és az Omega, kezdet és vég, ezt mondja az Úr,
aki van és aki vala és aki eljövendő, a Mindenható” (Jel. 1,7-8).
És ahogy elragadtatásban
látta: „És látám, hogy az ég megnyílt, és
ímé vala egy fehér ló, és aki azon ül vala, hivatik vala Hívnek (vagyis
Hűnek) és Igaznak, és igazságosan ítél és
hadakozik (és harcol). És az ő szemei
olyanok, mint a tűzláng; és az ő fején sok korona; az ő neve fel vala írva,
amit senki nem tud, csak ő maga (Más fordítás: szeme
tűz lángja, és fején sokágú korona és rajta egy-egy név, amelyet senki sem tud
rajta kívül). És vérrel hintett ruhába
vala öltöztetve és a neve Isten Igéjének neveztetik. És mennyei seregek követik
vala őt fehér lovakon, fehér és tiszta gyolcsba öltözve. És az ő szájából éles
kard jő vala ki, hogy azzal verje a pogányokat (a népeket); és ő fogja azokat legeltetni
(pásztorolni, kormányozni) vasvesszővel
(pásztorbot; királyi pálca, ami vasból készült. A vas képletesen: erős,
szilárd, rendíthetetlen. Lehetséges
fordítás: királyi pálcáddal erősen, szilárdan kormányozod őket); és ő nyomja (és tapossa) a mindenható Isten (búsult) haragja hevének borsajtóját. És az ő ruháján és tomporán
(vagyis derekán) oda vala írva az ő neve:
királyoknak Királya, és uraknak Ura” (Jel.
19,11-16).
Ézsaiás is az Úr Jézus visszajöveteléről
prófétál: „Jajgassatok, mert közel van (és
közeledik) az Úrnak napja, mint pusztító
hatalom jő a Mindenhatótól (és a Mindenható pusztításaként jön el). Ezért megerőtlenülnek (és lehanyatlanak)
minden kezek, és elolvad (megdermed) minden embernek szíve; És megrémülnek
(megriadnak), kínok és fájdalmak fogják
el őket, és szenvednek
(gyötrődnek), mint a szülőasszony; (Riadtan néznek egymásra és) egyik a másikon csodálkozik, és arcuk lángba
borul (és lángban ég). Ímé az Úrnak
napja jő kegyetlen búsulással (és kegyetlenül) és felgerjedt (féktelen, izzó) haraggal,
hogy a földet pusztasággá tegye, és annak bűnöseit elveszesse arról (és
kipusztítja róla a vétkeseket). Mert az
ég csillagai és csillagzatai nem ragyogtatják fényüket (és világosságukat),
sötét lesz (a fölkelő) nap támadásakor, és a hold fényét nem
tündökölteti (és nem fénylik a hold világa). És meglátogatom a földön a bűnt (és megbüntetem a világ
gonoszságát), és a gonoszokon vétküket
(és a bűnösök bűnét), és megszüntetem az
istentelenek (törvénytelen,
törvényszegő; törvényen kívüli)
kevélységét (és véget vetek a kevélyek gőgjének), és az erőszakoskodóknak gőgjét (és gőgösségét) megalázom. Drágábbá (és ritkábbá) teszem az embert (a halandót) a
színaranynál, és a férfit (az emberiséget,
az ádámi fajt) Ofir aranyánál. Ezért
az egeket megrendítem, és megindul helyéről a föld is, a seregek Urának
búsulása (és féktelen haragja) miatt,
és felgerjedett (és izzó) haragjának
napján” (Ésa. 13,6-13)
Jóel is erről prófétál: „Tömegek, tömegek! (hatalmas tömeg van) az ítélet (ḥáruc: döntés) völgyében! Mert közel van az Úrnak napja
(a sorsdöntő nap) az ítélet (a döntés) völgyében! A nap és hold elsötétednek; a csillagok bevonják (és
elvesztik) fényüket; Az Úr (hangja) pedig megharsan a Sionról (jelentése: a
messze sugárzó; felállított emlékmű; jel = a harcos vagy a diadalmas
Egyház) és megzendül (és
mennydörög) Jeruzsálemből (Jelentése:
béke birtoklása; békesség alapja), és megrendülnek az egek és a föld; de az Úr
az ő népének oltalma (menedéke,
védelme, és népét megoltalmazza) és
az Izráel (Isten harcosa) fiainak erőssége (lesz)!” (Jóel. 3,14-16).
A megdicsőült Úr kijelentése: „Ímé eljövök, mint a tolvaj. Boldog, aki
vigyáz és őrzi az ő ruháit, hogy mezítelenen ne járjon, és meg ne lássák az ő
rútságát (az ő szégyenét)” (Jel. 16,15)
Az Úr „kilopja” Övéit a
Gonosz kezéből, és ez azért történik így, mert: „… ha tudná a ház ura, hogy az éjszakának melyik szakában (hogy
melyik őrváltáskor) jő el a tolvaj:
vigyázna (virrasztana), és nem
engedné, hogy házába törjön” (Mát.
24,43).
Énok is prófétált erről,
ahogy ez meg van írva: „Ezekről is
prófétált pedig Énok (jelentése: odaszánt, odaszentelt, kezdő), aki Ádámtól (jelentése: vörös földből
való ember; a vörös) fogva a hetedik
volt, mondván: Ímé eljött az Úr az ő sok ezer (müriasz): megszámlálhatatlan) szentjével
(szent seregeivel). Hogy ítéletet tartson (kriszisz): megkülönböztetés, különbségtétel,
döntés, (meg)ítélés, ítélethozatal, ítélet, büntetés, igazságosság, válság,
változás); mindenek felett, és feddőzzék
(exelenkhó:
megcáfol, rábizonyít, bizonyítékkal nyilvánvalóvá tesz, feltár valamit) mindazok ellen, akik közöttük istentelenek (Isten
nélkül élők), istentelenségüknek minden
cselekedetéért, amelyekkel istentelenkedtek, és minden kemény (szklérosz:
kemény, durva, nyers, rideg, szigorú, kérlelhetetlen, kegyetlen) beszédért, amelyet az istentelen bűnösök/ként
(hamartólosz: a célt eltévesztők) szóltak Őellene” (Júd. 1,14-15).
2 Pét. 3,13 De új [(kainosz): újszerű, ismeretlen, szokatlan, meglepő, ami
lényegében is különbözik a korábbitól] eget és új földet
várunk az ő ígérete, és [(epaggelma): kijelentése] szerint, amelyekben [(dikaioszüné)] igazság [(katoikeó)] lakozik [A
görög szöveg szerint: Amelyekben
Isten királyi uralkodásának rendje tökéletesen érvényesül]*
*De: „a teremtett
világ [vagyis a teremtmények, és az egész természet] sóvárogva [epedő sóvársággal, feszülten] várja az Isten fiainak
megjelenését [megnyilvánulását;
kijelentését; kinyilatkozását]” (Róm. 8,19).
Mert bár már: „… most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvalóvá, hogy
mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Ő
hozzá; mert meg fogjuk őt látni, amint van (amilyen valójában)” (1
Ján. 3,2).
Az egész teremtett világ pedig azt várja, hogy
visszaálljon az eredeti – a
teremtéskori, vagyis paradicsomi – állapot, és: „A farkas és bárány együtt
legelnek, az oroszlán, mint az ökör, szalmát eszik, és a kígyónak por lesz az ő
kenyere. Nem ártanak, és nem pusztítnak sehol szentségemnek hegyén; így szól az
Úr” „… mert teljes lészen a föld az Úr ismeretével, mint a vizek a tengert
beborítják. És lesz ama napon, hogy Isai gyökeréhez, aki a népek zászlója
lészen, eljőnek a pogányok, és az ő nyugodalma dicsőség lészen” (Ésa. 65,25; 11,9-10).
És az Úr ígérete gyermekeinkre vonatkozóan is
hangzik „Mert mint az új egek és az új
föld, amelyeket én teremtek, (én alkotok) megállnak (megmaradnak) én
előttem, szól az Úr, azonképpen megáll a ti magvatok és nevetek” (Ésa. 66,22).
János apostol elragadtatásban
látja az új eget, és új földet: „Ezután
láték új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt vala; és a
tenger többé nem vala. És én János látám a szent várost, az új Jeruzsálemet,
amely az Istentől szálla alá a mennyből, elkészítve, mint egy férje számára
felékesített menyasszony. És hallék nagy szózatot, amely ezt mondja vala az
égből: Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velük lakozik, és azok az ő
népei lesznek, és maga az Isten lesz velük, az ő Istenük. És az Isten eltöröl minden könnyet az ő
szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem
lesz többé, mert az elsők elmúltak. És monda az, aki a királyiszéken ül vala:
Ímé mindent újjá teszek (újjáteremtek). És
monda nékem: Írd meg, mert e beszédek hívek (megbízhatók) és igazak. És monda nékem: Meglett.
(Megtörtént). Én vagyok az Alfa és az
Omega, a kezdet és a vég. Én a szomjazónak adok az élet vizének forrásából
ingyen” (Jel. 21,1-6).
2 Pét. 3,14 Annakokáért szeretteim, ezeket várván, igyekezzetek [(szpúdadzó): törekedjetek, fáradozzatok, gondtok legyen rá], hogy
szeplő [(aszpilosz):
folt nélküli, makulátlan, hibátlan, nem szennyezett]
nélkül és hiba nélkül valóknak [hogy ő (amómétosz): kifogástalan, kifogáshatatlan,
támadhatatlan, feddhetetlen, vádolhatatlan, szó
szerint: repedéstelen tisztának] találjon titeket békességben [(eiréné): háborítatlanság, jó állapot, épség, egészség]*
*Hogy megőrizzétek
azt a békességet, amit az Úr Jézus adott, Aki azt ígérte: „Békességet
[(eiréné): vagyis azt az állapotot, amelyben minden a maga helyén van:
épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság,
boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában] hagyok néktek. Az én békességemet adom
néktek: nem úgy adom én néktek, amint a világ [(koszmosz): a teremtett, a látható világ, vagyis evilág]
adja. Ne nyugtalankodjék [(taraszszó): nehogy
megrémítsen, ne rémüljön, és ne rendüljön meg, és nehogy háborogjon,
vagy remegjen] a ti szívetek [(kardia):
a ti
bensőtök], sem pedig ne féljen [(deiliaó): ne rettegjen, és ne is csüggedjen; és
ne legyen gyáva, vagy félénk]!” (Ján. 14,27).
Hiszen Isten őrzi meg a
Krisztusban lévőket: „És az Istennek
békessége, mely minden értelmet
felülhalad, meg fogja őrizni [(phrúreó): őriz, őrködik, őrséget
áll] szíveiteket [(kardia): a szellemi élet központja] és gondolataitokat [(noéma): felfogás, gondolkodásmód,
gondolat; döntés, ötlet, terv, szándék; maga az intézkedés] a
Krisztus Jézusban. (Fil. 4,7).
„Hogy erősekké tegye [és szilárdítsa meg] a ti
szíveteket [és a ti bensőtök szilárd
alapra találva], feddhetetlenekké
[kifogástalanná, tökéletessé, hibátlanná, és megtámadhatatlanná váljon] a szentségben [a
megszentelődés során a szent életben]. A mi Istenünk és Atyánk [vagyis
mennyei Édesapánk színe] előtt, amikor eljő
[és megjelenik] a mi Urunk Jézus Krisztus
minden ő szentjeivel egyetemben [vagyis összes szentjeivel együtt]” (1
Thess. 3,13).
És: „Hogy majd Önmaga elébe állítsa dicsőségben az egyházat [hogy megdicsőülve állítsa maga mellé a
(kihívott) gyülekezetet, az eklézsiát],
úgy hogy azon ne legyen szeplő [folt; szennyfolt], vagy sömörgözés [ránc], vagy
valami afféle [vagy bármi hasonló]; hanem
hogy legyen szent [(anómosz): kifogástalan, feddhetetlen, támadhatatlan,
hibátlan] és feddhetetlen. [Más fordítás: Krisztus
azért halt meg, hogy a Gyülekezetet felkészítse a maga számára, mint
dicsőséges, szent és tökéletes szépségű menyasszonyát, hogy
szent legyen és kifogástalan; Ragyogó
tisztává akarta tenni, amelyen sem szeplő, sem ránc, sem egyéb efféle nincsen, hanem szent és szeplőtelen” (Eféz. 5,27).
2 Pét. 3,15 És a mi Urunknak [(makrothümia):
türelmét] és hosszútűrését üdvösségnek [(szótéria):
biztonság, oltalom, védelem; épség,
egészség, a menekülés alkalmának]
tartsátok;
amiképpen a mi szeretett atyánkfia [testvérünk] Pál is írt néktek a
néki adott bölcsesség szerint*
*Pál apostol így ír
erről: „Avagy mert helytelenül gondolkozol,
megveted, és semmibe veszed,
lenézed, vagy félreérted az ő végtelen gazdagon ömlő jóságának, elnézésének és
hosszútűrésének, magatürtőztetésének, és türelmes hosszúvárakozásának
gazdagságát. Nem tudván, és nem jut eszedbe, nem fogod fel, mert nem érted meg
hogy az Istennek jósága, és irgalma téged megtérésre, vagyis gondolkozásmódod
megváltoztatására, új felismerésre térésre, és Isten felé való visszafordulásra
indít, és ösztönöz, próbál vezetni”
(Róm. 2,4).
Hiszen Isten hosszútűrésének
oka az, hogy Ő a SZERETET: Mert Isten
az: „Aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság
(alétheia): azaz a valóság, vagyis Krisztus megismerésére” (1Tim. 2,4)
Mert azt mondja az Úr: „Hiszen
nem kívánom én a bűnös ember halálát - így szól az én Uram, az ÚR -, hanem azt,
hogy megtérjen, és
visszaforduljon útjáról, és éljen” (Ez. 18,23).
Nehémiás megvallása. Ha a
Tieid elfordultak Tőled, Te megbocsátottál nekik, mert: „… Te bűnbocsánatnak Istene vagy, könyörülő, (kegyelmes) és irgalmas, hosszútűrő és nagy a
szereteted, ezért nem hagytad őket”
(Nehem. 9,17).
2 Pét. 3,16 Szinte minden
levelében is, amikor ezekről beszél azokban; amelyekben
vannak némely
nehezen érthető dolgok, amiket a tudatlanok [a tanulatlanok] és állhatatlanok [(asztériktosz):
tétovázó, bizonytalan, ingatagok] elcsűrnek-csavarnak, [(sztrebloó):
kiforgatnak, meghamisítanak] mint egyéb [(loipoi
graphé): a többi] írásokat is, a maguk vesztére [(idiosz apóleia):
saját romlásukra, pusztulásukra].
2 Pét. 3,17 Ti azért szeretteim előre tudván ezt, őrizkedjetek, hogy az
istentelenek [az Isten nélkül élők] tévelygéseitől elragadtatva, [hogy az Isten nélkül élő hitetlenek (plané
szünapagó):
csalása, félrevezetése el ne sodorjon], és a saját
erősségetekből ki ne essetek; [és saját biztos meggyőződéseteket el ne
veszítsétek]*
*És ne legyetek
elbizakodottak: „Azért aki azt hiszi, azt gondolja, és úgy véli, hogy
áll, vigyázzon, és ügyeljen, hogy el ne essék” (1 Kor. 10,12).
Hanem: „Tekintsd [és értsd] meg azért az
Istennek kegyességét [jóságát, kedvességét, szeretetét], és keménységét
[szigorát]: azok iránt, akik elestek [akik
elbuktak], keménységét
[szigorúságát]. Irántad pedig a kegyességét, [jóságát, kedvességét,
szeretetét, jóvoltát] ha megmaradsz a kegyességben [jóságában,
kedvességében, szeretetében]; különben te is kivágatsz [téged is
lemetszenek]” (Róm. 11,22).
És így folytatódik a
figyelmeztetés: „többé ne legyünk
gyermekek, vagyis kiskorú, éretlen
hívők, kiket ide s tova hány a hab, akik ingadoznak, és hajt, vagyis megszédít
a tanításnak akármi
szele, az embereknek álnoksága csalása,
becsapása által, a tévelygés és félrevezetés ravaszságához való csalárdság által. [Más fordítás: Hogy ne
legyünk tovább kiskorúak, vagyis gyermekek, akik mindenféle tanítás szelében
ide-oda hányódnak és sodródnak, az emberek csalásától, álnokságától, tévútra
csábító ravaszságától, úgy, ahogy azt az emberi szeszély és ravasz tévelygők
csalárd módszerei, és álnok fogásai diktálják]. Hanem az igazságot, azaz a valóságot / Igét követvén Isten szerinti szeretetben, mindenestől fogva nevekedjünk Abban,
aki a fej, aki Ura, betetőzése, koronája, a Krisztusban. [Más fordítás: Ellenkezőleg, igazságban élve,
szeretetben járva, nőjünk bele minden ponton abba, aki a fej, a Krisztusba]; Senki titeket meg ne csaljon [ne
vezessen félre; meg ne tévesszen; ne
ámítson el] üres beszédekkel [üres hazugságokkal; hiú beszédekkel; üres
fecsegéssel]. Mert ezekért [az ilyen dolgokért] jő [ilyenek miatt
sújtja] az Isten haragja a hitetlenség
fiaira. Annakokáért ne legyetek részesei ezeknek [nehogy cinkostársak
legyetek velük; ne vállaljatok velük közösséget; ne legyen tehát velük semmi
dolgotok]” (Eféz. 4,14;5,6-7).
„Vigyázzatok atyámfiai, [testvéreim] hogy valaha ne [(mépote mé pote): hogy semmiképpen
se] legyen bármelyikőtöknek hitetlen [(apisztia):
hűtlen, engedetlen] gonosz szíve, hogy az
élő, és [(dzaó): életet adó] Istentől elszakadjon [(aphisztémi): elpártoljon,
eltávolodjon, eltávozzon]” (Zsid. 3,12).
2 Pét. 3,18 Hanem növekedjetek [(auxanó):
erősödjetek] a kegyelemben és a mi Urunknak és megtartó [szótér): megváltó, megtartó, megmentő, segítő,
gyámolító, gyógyító, üdvözítő] Jézus Krisztusunknak ismeretében [kegyelmében
és (gnószisz): megismerésében]. Néki legyen dicsőség [(doxa): tekintély, tisztesség, méltóság, fény, ragyogás], mind most, mind örökkön-örökké. [(aión):
örökkévalóságban] Ámen*
*És: „Hogy járjatok, és éljetek méltóan az
Úrhoz, teljes tetszésére, minden jó cselekedettel gyümölcsöt teremvén és
növekedvén az Isten megismerésében”
(Kol. 1,10).
„Mert
Őtőle, Őáltala és Őreá nézve vannak mindenek, [mert Belőle
jött elő, rajta keresztül megy és Őfelé halad minden, és Beléje torkollik a
mindenség]. Övé a dicsőség mindörökké [és a dicsőség Neki jár az
örökkévalóságban is]. Ámen” (Róm. 11,36).
Ezért azt kívánja, és így
áldja meg a szenteket az apostol: „Kegyelem [(kharisz): vagyis Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú
gondoskodása] és békesség [(eiréné): vagyis az az állapot, amelyben minden a
maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség;
boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában],
adassék néktek. [És töltsön be
titeket, és gyarapodjon bennetek] bőségesen
az Istennek, Jézusnak a mi Urunknak megismerésében [(epignószisz): vagyis megismerése, és megértése által]” (2 Pét. 1,2).
Hogy
közösségbe kerüljetek Vele: „Mert a vele
való közösségben [Őbenne] mindenben
meggazdagodtatok, minden beszédben [(logosz): az Igében] és
minden ismeretben [(gnószisz):
Istenismeretben, tudományban] abban a
mértékben, amint a Krisztusról való
bizonyságtétel [tanúságtétel] megerősödött
[megszilárdult] bennetek” (1Kor. 1,5-6).
Hogy megértsétek, hogy: „Egy [(heisz hen):
egyetlen] az Isten és mindeneknek
Atyja, aki mindeneknek felette van és mindenek által és mindnyájatokban
munkálkodik. [Más fordítás: Csak egy Isten
van – mindenek Atyja – aki uralkodik
minden felett, mindenen keresztül cselekszik, mindent átjár, és mindenhol jelen
van] (Eféz. 4,6).
„Mert ha az Úrnak, a megtartó [szabadító, megmentő, Üdvözítő] Jézus Krisztusnak megismerése [(epignószisz):
felismerése, és megértése] által a világ
fertelmeit [(miaszma): szennyét, tisztátalanságát] elkerülték, vagyis [a világ fertelmeitől
megmenekültek, megszabadultak], de ezekbe ismét belekeveredve [(emplekó):
belebonyolódva, belegabalyodva, belevegyülve, összefonódva] legyőzetnek [(héttaó):
elbuknak, azokkal szemben gyengéknek bizonyulnak, és újból elmerülnek ezekben, és vereséget
szenvednek], az ő utolsó állapotjuk
gonoszabbá [(kheirón): rosszabbá, súlyosabbá] lett az elsőnél [(prótosz):
az eredetinél]” (2 Pét. 2,20).
És vigyázzatok, hogy soha ne
maradjon üres a házatok, azért: „Mint most született csecsemők, a tiszta
(csalárdságtól mentes, szellemi) hamisítatlan
(megtéveszthetetlen) tej (Isten
igéje) után vágyakozzatok, hogy azon
növekedjetek. (az üdvösségre, amíg majd megmenekültök)” (1Pét
2:2).
És tegyétek ezt azért:„Mert lehetetlen dolog, hogy akik egyszer
megvilágosíttattak, megízlelvén a mennyei ajándékot, és részeseivé lettek a
Szent Szellemnek, És megízlelték az Istennek (felséges) jó beszédét és a jövendő világnak erőit, De
elestek, ismét megújuljanak a megtérésre, mint akik önmaguknak feszítik meg az
Istennek ama Fiát, és meggyalázzák őt. Mert a föld, amely beissza a gyakorta
reá hulló esőt és hasznos növényt terem azoknak, akikért műveltetik, áldást
nyer Istentől; Amely pedig töviseket és bojtorjánokat terem, megvetett és közel
van az átokhoz, annak vége megégetés”
(Zsid. 6,4-8).
