*Minden
gyülekezetnek szólnak az apostolok: „Most
pedig (tegyétek le) vessétek el
magatoktól a (szájatokból) ti is mindazokat (hagyjátok el
ezeket): haragot, fölgerjedést [indulatot, rosszindulatot,
rosszakaratot], gonoszságot [a rosszaságot, a gyűlölködést] és szátokból a káromkodást
[az istenkáromlást, rágalmazást, az átkozódást] és gyalázatos [ocsmány,
rút] beszédet. [Más fordítás: Most azonban már ne haragudjatok többé
senkire. ne dühöngjetek, ne mondjatok vagy tegyetek semmi olyat, amivel valakit
megbántanátok, ne mondjatok rosszat a másikról, se ne káromkodjatok]. Ne hazudjatok egymás ellen [és egymásnak], mivelhogy levetkeztétek
amaz ó embert, az ő cselekedeteivel [és az ő szokásaival] együtt” (Kol. 3,8-9).
„Mert ember
haragja Isten igazságát nem munkálja (nem szolgálja). Elvetvén azért minden undokságot és a
gonoszságnak sokaságát (vessetek el magatoktól minden tisztátalanságot és a
gonoszság utolsó maradványát is), szelídséggel
fogadjátok a (belétek) beoltott igét,
amely megtarthatja a ti lelkeiteket (pszükhé = életeteket)” (Jak.
1,20-21).
Hát:
„Ne szóljátok meg (ne rágalmazzátok) egymást atyámfiai (testvéreim). Aki megszólja (rágalmazza) atyjafiát (testvérét), és aki kárhoztatja atyjafiát (vagy
ítélkezik felette), az a törvény ellen
szól (az a törvényt rágalmazza), és a
törvényt kárhoztatja (és a törvény felett ítélkezik). Ha pedig a törvényt kárhoztatod (a törvény felett ítélkezel), nem megtartója, hanem (ítélő)bírája vagy a törvénynek. Egy a törvényhozó
(a törvényadó és az ítélőbíró), aki
hatalmas megtartani és elveszíteni (aki megmenthet és elveszthet): (de) kicsoda vagy te, hogy kárhoztatod a másikat
(hogy ítélkezel felebarátod felett)?” (Jak. 4,11-12).
Az apostol minden
gyülekezetben így tanít: „…levetkezzétek [félretegyétek] ama régi élet [vagyis a korábbi gonosz
életmódotok életvitel, életvezetés, magatartás, viselkedés] szerint való ó embert, mely meg van romolva
[el van tévelyítve, és csábítás áldozatául esett] a csalárdság [megtévesztés, becsapás,
csalás, árulás, csábítás] kívánságai
miatt. [Más fordítás: Vessétek le az óembert, mely magát korábbi
forgolódástokhoz szabja, mely a csalárd kívánságok útján megromlik; Aki
romlásba rohan a megtévesztő, csalárd és gonosz kívánságok miatt, és akit a
saját vágyai rossz irányba vezettek]. Megújuljatok
pedig a ti elméteknek [a ti bensőtök]
szelleme szerint. És felöltözzétek amaz új [újszerű,
ismeretlen, szokatlan, meglepő] embert,
mely Isten szerint teremtetett igazságban [Hit által való megigazulásban] és valóságos [maga a VALÓSÁG, az Ige
által] szentségben” „Minden mérgesség [keserűség]
és fölgerjedés [indulat; düh;
bosszúság] és harag [haragtartás] és lárma [kiabálás; szóváltás] és káromkodás [istenkáromlás;
szitkozódás, rágalmazás, gyalázkodás, becsmérlődés] kivettessék közületek [és legyen távol tőletek] minden
gonoszsággal együtt. [Más fordítás: Soha
ne kiabáljatok mérgesen a másikra, ne kívánjatok rosszat senkinek, se ne
átkozódjatok]” (Eféz. 4,22-24.31).
Ezekből a dolgokból meg kell
térni: „És monda az Úr Jézus: Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek [ha nem változtok meg, ha meg
nem fordultok] és olyanok nem lesztek,
mint a kisgyermekek, semmiképpen nem mentek be a mennyeknek országába [a
mennyeknek királyságába]” (Mát. 18,3).
1 Pét. 2,2 Mint most született, vagyis [(artigennétosz): mint újszülött] csecsemők, a tiszta, [csalárdságtól mentes, szellemi]
hamisítatlan [(adolosz
logikosz): okos, ésszerű, és megtéveszthetetlen]
tej [(gala): az
alapvető, nélkülözhetetlen szellemi / Igei eledel] után vágyakozzatok, hogy azon [és általa] növekedjetek [az üdvösségre, amíg majd megmenekültök]*
*És tegyétek ezt
azért, mert egy újszülött még hústest szerint él és gondolkozik, pedig: „Érzéki, vagyis hústesti ember pedig nem foghatja meg
az Isten Szellemének dolgait: mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy
szellemiképpen ítéltetnek meg” (1 Kor.
2,14).
Ezért el is tévelyithető: „Atyámfiai, ne legyetek gyermekek
értelemben... ...kiket ide s tovahány a hab és hajt a tanításnak akármi szele,
az embereknek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság által;
Hanem az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva nevekedjünk Abban,
aki a fej, a Krisztusban” (1 Kor. 14,20;
Eféz. 4,14-15).
Ennek gyakorlati
megvalósítását is megmutatja az Úr: „A
Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon úgy, hogy tanítsátok egymást teljes
bölcsességgel, és buzdítsátok egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, szellemi
énekekkel. Hálaadással énekeljetek szívetekben az Istennek” (Kol. 3,16).
És Jakab apostolon eresztül
folytatódik a kijelentés: „Elvetvén [(apotithémi): letévén, félretévén, kitaszítva] azért minden undokságot [(rüparia): szennyet, piszkot, mocskot] és
a gonoszságnak [(kakia):
rosszaságnak, romlottságnak, rosszindulatnak]
sokaságát [(perisszeia): túláradását] szelídséggel
fogadjátok a beoltott [(emphütosz): beültetett, és a veletek összenövő) (logoszt)] igét, amely megtarthatja [(szódzó):
amely képes és hatalma van megmenteni ,megtartani, kiszabadítani, biztonságba
helyezni, megőrizni, meggyógyítani; vagyis: üdvözíteni] a ti lelkeiteket [(pszükhé):
életeteket, egész személyeteket. Az igének [a (logosznak)] pedig megtartói [és cselekvői] legyetek [és az igét váltsátok tettekre]
és ne csak hallgatói, megcsalván
magatokat [mert aztán hamis következtetésekkel eltévesztitek az igazságot], Mert ha valaki
hallgatója az igének és nem megtartója, [nem cselekszi meg] az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, aki tükörben nézi az ő természet
szerinti [testi] ábrázatát
[arcát]. Mert megnézte [és megszemlélte] magát és
elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt”
(Jak. 1,21-24).
De ti olyanok legyetek: „Mint akik újonnan születtetek nem romlandó
[(phthartosz): és veszendő, múlékony, pusztulásra ítélt]
magból, de romolhatatlanból [(aphthartosz): és halhatatlanból], Istennek [élő és megmaradó] igéje
[(logosza)] által, amely él
[(dzaó): és éltet]
és megmarad örökké [időtlen időkig,
az örökkévalóságon át]” (1
Pét. 1,23).
Az Úr
Jézus kijelentése az újjászületés szükségességéről: „… ha valaki újonnan nem születik [nem származik fentről], nem láthatja [nem képes meglátni,
felfogni] az Isten országát [Isten
Királyságát; birodalmát; királyi uralmát].
… Ha valaki nem születik [nem
származik] víztől és Szellemtől [vízből és Szellemből], nem
mehet be [nem tud, nem képes bemenni] az
Isten országába [Isten királyságába; birodalmába]” (Ján. 3,3.5).
De: „Az ő (vagyis Isten) akarata szült minket az igazságnak [(alétheia): valóság; az, ami megfelel a tényeknek, (logosza)] igéje által,
hogy az ő teremtményeinek valami [mintegy első] zsengéje legyünk. [Más fordítás: Az Ő szándéka hozott létre,
akarattal hívott minket életre a valóság szavával, az Igével]” (Jak. 1,18).
Azokat:
„Akik nem vérből, sem a (hús)testnek akaratából [ösztönéből], sem a férfiúnak indulatjából [vágyából],
hanem Istentől [Istenből] születtünk” (Ján. 1,13).
Péter apostol bizonyságtétele: „Áldott az Isten
és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki az ő nagy irgalmassága szerint
újonnan szült minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból (a
halottak közül) való feltámadása által” (1
Pét. 1,3).
„Mert az Istennek beszéde (logosza): igéje) élő és ható
(energész): működő, tevékeny, hatékony; élő energia), és élesebb (tomóterosz tomosz: élesebb,
metszőbb, áthatóbb, mélyrehatóbb) minden kétélű fegyvernél (kardnál), és
elhat (diikneomai:
keresztül eljut, áthatol) a szívnek (pszükhé:
élet) és szellemnek, az ízeknek (harmosz:
ízület) és a velőknek megoszlásáig (meriszmosz: felosztás,
megosztás, szétválasztás) (és áthatol az elme és a szellem, az ízületek és a
velők szétválásáig), és megítéli (kritikosz: döntésre
alkalmassá teszi); a gondolatokat és a szívnek indulatait (ennoia: nézeteit, véleményét,
gondolkodását, és szándékait)” (Zsid. 4,12).
Mert
azt mondja az Úr: „Nem olyan-é az én
igém, mint a tűz? Azt mondja az Úr, vagy mint a sziklazúzó pöröly” (Jer. 23,29). Az újjászülő beszéd (ige) pedig: „…az igazság (valóság,
az ami megfelel a tényeknek) beszéde (logosza, igéje), mely az
Evangélium” (Kol. 1,5).
1 Pét. 2,3 Mivelhogy ízleltétek [és megtapasztaltátok], hogy jóságos [jó irgalmas, kedves] az Úr*
*Az
újjászületettekben teljesült be a prófécia:
„Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az
Úr! Boldog az az ember, aki Őbenne bízik (és hozzá menekül)”
(Zsolt. 34,9).
1 Pét. 2,4 Akihez járulván, mint élő, az emberektől ugyan megvetett, [(apodokimadzó): rossznak,
alkalmatlannak nyilvánított, és elutasított], de Istennél választott, becses kőhöz [(eklektosz
entimosz): kiválasztott, értékes, és drága, megbecsült, tiszteletre méltó]. »Más fordítás: Hozzá menjetek az élő kőhöz, amelyet az emberek ugyan eldobtak, mint
értéktelent, de Isten kiválasztotta és megbecsülte«*
*A hitetlen
Júdabeliekhz így szól az Úr Jézus: „Sohasem
olvastátok-é az írásokban: Amely követ az építők megvetettek [elutasítottak, visszautasítottak, és megtagadtak], az
lett a szegletnek feje [és az
lett a sarokkő; a szegletkő] az
Úrtól lett [származott] ez
[és az Úr munkája, mert az Úr
tette azzá], és csodálatos a mi szemeink előtt [és csodálatos dolog látni ezt].
Annakokáért mondom néktek, hogy elvétetik tőletek [elveszítitek, mert elragadtatik] az Istennek országa [az
Istenkirálysága], és oly népnek [oly népnek] adatik, amely megtermi annak gyümölcsét. És aki e kőre esik, szétzúzatik [mert összezúzza
magát, és darabokra törik]; akire pedig ez [a kő] esik reá, szétmorzsolja azt” (Mát. 21,42-44).
Dávid
így prófétál erről, és ezt idézi az Úr Jézus: „Az a kő amelyet az építők megvetettek, szegletkővé lett (vagyis az lett a sarokkő)! Az Úrtól lett ez, csodálatos ez a mi szemeink előtt! (Zsolt. 118,22-23).
Az apostolok így tesznek bizonyságot a szegletkőről,
amikor egy születésétől béna koldus meggyógyul: „Legyen tudtotokra mindnyájotoknak (és vegyétek tudomásul
valamennyien) és az Izráel egész népének,
hogy a názáretbeli Jézus Krisztusnak neve által, akit ti megfeszítettetek, akit
Isten feltámasztott halottaiból (vagyis a halálból), az által (vagyis Őáltala) áll
ez ti előttetek épségben (és egészségesen). Ez ama kő, melyet ti építők megvetettetek,
mely lett a szegletnek fejévé (vagyis ez lett a sarokkő). És nincsen senkiben másban üdvösség: mert nem is adatott emberek között az ég
alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk (amely által
üdvözülhetnénk)” (Csel. 4,10-12).
És akik Őt be -és elfogadták, azokhoz így szól a Szent
Szellem: „Azért immár nem vagytok
jövevények és zsellérek [idegenek], hanem
polgártársai a szenteknek és cselédei [házanépe; családtagjai] az Istennek. Kik fölépíttettetek [Isten házává], az apostoloknak és
prófétáknak alapkövén lévén a szegletkő [sarokkő] maga Jézus Krisztus” (Eféz. 2,19-20).
1 Pét. 2,5 Ti magatok is mint élő [eleven] kövek épüljetek fel szellemi házzá,
szent [(hagiosz): Isten
számára elkülönített, elhatárolt mindentől ami tisztátalan, közönséges] papsággá, hogy szellemi
áldozatokkal áldozzatok, [és olyan
szellemi áldozatokat vihessetek fel] amelyek kedvesek [(euproszdektosz): jól /
kedvesen, és szívesen fogadottak] Istennek a Jézus Krisztus által”*
*És hogy milyen áldozatot
vigyünk Isten elé, arról így hangzik a kijelentés: „Annakokáért
Ő általa vigyünk dícséretnek áldozatát mindenkor Isten elé, azaz az ő nevéről
vallást tevő ajkaknak gyümölcsét” (Zsid. 13,15).
És akkor, - amikor
megtértek, - akkor: „Vigyetek veletek
beszédeket, amikor megtértek az ÚRhoz, és ezt mondjátok neki: Végy el minden
álnokságot ((ʿávôn ʿáôn): minden
bűnt, vétket, és azok következményét, minden bajt, csapást” (Hós. 14,3).
Mert: „Isten előtt kedves áldozatok: a töredelmes szellem; a töredelmes és
bűnbánó (megtört) szívet oh Isten nem
veted te meg (nem nézed le)!”
(Zsolt. 51,19).
Így
teljesedik be a prófécia: „Ti pedig az Úr
papjainak hívattattok, Istenünk szolgáinak neveztettek; a népek gazdagságát
eszitek (élvezitek), és azok
dicsőségével dicsekedtek (kincseikkel büszkélkedhettek)” (Ésa. 61,6).
1 Pét. 2,6 Azért van meg az Írásban, és [ezért
mondja az Írás]: Ímé szegletkövet [(akrogóniaiosz): sarokkövet] teszek Sionban, amely kiválasztott, becses [(entimosz):
értékes, drága, megbecsült, tiszteletre méltó]; és aki hisz, és [bízik] abban, meg nem szégyenül [azt szégyen nem éri].
1 Pét. 2,7 Tisztesség, [megbecsülés, tisztelet] azért
néktek, akik hisztek, és [bíztok benne].
Az engedetleneknek [(apeitheó): akik nem hisznek, szándékosan és önfejűen
hitetlenek] pedig: A kő, amelyet az építők
megvetettek [(apodokimadzó): a próbán elvetettek, rossznak, alkalmatlannak nyilvánítottak,
megtagadtak, és elutasítottak], az lett a szegletnek fejévé [az
vált sarokkövé, (kephalé): az vált kiindulóponttá]. És [egyben] megütközésnek [(proszkomma): botlásnak, megütközésnek, megbotránkozásnak, elbukásnak] kövévé s botránkozásnak [(szkandalon):
a felháborodás okává, a botrány] sziklájává;
1 Pét. 2,8 Akik engedetlenek lévén [[(apeitheó): akik nem hisznek, szándékosan és önfejűen
hitetlenek, és meggyőzhetetlenek],
megütköznek [(proszkoptó): nekicsapódnak, beleütköznek, elbotlanak, megbotránkoznak, és nekirohannak]
az ígének, a [(logosznak)], amire pedig rendeltettek. [Más fordítás: Az
engedetlenek, és hitetlenek megütköznek
az igén, és nem hisznek benne, pedig erre rendelték őket. És mivel nem hisznek az igének, elbotlanak,
ami már meg is történt velük]*
*Pál apostol bizonyságtétele az Izráelről: „Izráel [a zsidó nép] ellenben,
mely az igazság [a megigazulás] törvényét
követte, [és amely törekedett a törvényből eredő megigazulásra] nem jutott el az igazság [vagyis a
megigazulás] törvényére [vagyis a törvény szerinti
megigazulásra; nem érkezett el a törvényhez] Miért? Azért, mert nem hitből keresték [és akarták ezt elérni],
hanem mintha a törvény cselekedeteiből [és
a tettekből] volna. Mert beleütköztek [Megbotlottak; hibás lépést tettek; fennakadtak] a
beleütközés [a botlás] kövébe. Amint
meg van írva: Ímé beleütközés [és megütközés; botlás] kövét és megbotránkozás [botrány; megütközés, vagy felháborodás] (kő)szikláját teszem Sionba (jelentése:
kiszáradt, megperzselt hely); és
aki hisz Őbenne, [és magát rábízza] nem
szégyenül meg [nem fog csalódni]” (Róm. 9,31-33).
És mindez azért történik
velük, mert nem ismerték fel Isten szeretetét, Aki köztük megjelent: „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az
ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök
élete legyen. Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy
kárhoztassa (vagyis elítélje) a
világot, hanem hogy megtartassék (vagyis hogy üdvözüljön) a világ általa. Aki hiszen ő benne, el nem
kárhozik (vagyis az nem jut ítéletre); aki
pedig nem hisz, immár elkárhozott (már ítélet alatt van, a görög szöveg
szerint továbbra is a sátán hatalma alatt van), mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében” (Ján. 3,16-18).
Ezért az apostol
figyelmeztet, hogy ne csak hallgassuk az Úr üzenetét, hanem hittel fogadjuk: „Mert
nekünk is hirdették az evangéliumot, mint azoknak is; de nekik nem használt a
hirdetett ige, mivel nem párosult hittel azokban, akik hallgatták” (Zsid. 4,2).
És ez azért történik, mert: „testi ember pedig nem fogja fel, és ezért
nem is fogadja el az Isten Szellemének dolgait: mert ostobaságnak tartja, meg
sem értheti, mivelhogy szellemileg lehet azokat megítélni” (1 Kor. 2,14).
Dániel is eről prófétál, a
Babiloni király álmát magyarázva: „Te
látád, oh király, és ímé egy nagy kép; ez a kép, mely hatalmas vala és kiváló
az ő fényessége, előtted áll vala, és az ábrázata rettenetes volt (Más
fordítás: Neked, ó király, látomásod volt: egy nagy szobrot láttál. A szobor
hatalmas és roppant fényes volt. Előtted állt, és rettenetes volt ránézni is). Annak az állóképnek (vagyis szobornak) feje tiszta (szin)aranyból, melle és karjai ezüstből, hasa és oldalai rézből, Lábszárai
vasból, lábai pedig részint vasból, részint cserépből valának. Nézed vala, amíg
egy kő leszakada kéz érintése nélkül, és letöri azt az állóképet vas- és
cseréplábairól, és darabokra zúzá azokat (Más fordítás: Miközben nézted,
egy kő zuhant le anélkül, hogy valaki hozzányúlt volna, ledöntötte a szobrot
vas- és cseréplábairól, és darabokra zúzta az egészet). Akkor eggyé zúzódék (vagyis összezúzódott) a vas, cserép, réz, ezüst és arany, és lőnek, mint a nyári szérűn a
polyva (amelyet elvisz a szél), és
felkapá azokat a szél, és helyüket (és nyomát) sem találák azoknak. Az a kő
pedig, amely leüté az állóképet (vagyis ledöntötte a szobrot) nagy heggyé lőn, és betölté (és
elfoglalta) az egész földet” (Dán. 2,31-35).
A próféták is erről prófétáltak: „Ezért így szól
az én Uram, az ÚR (Jahve): Ímé, Sionban egy követ tettem le, egy
próbakövet, drága szegletkövet, erős alappal, aki benne hisz, az nem fut!” (Ésa.
28,16)
És hogy ki lesz a botránkozás sziklája, arról
Ézsaiás így prófétál: „A seregek Urát: Őt szenteljétek meg, Őt féljétek, és
Őt rettegjétek! És Ő néktek szenthely lészen; de megütközés köve és botránkozás
sziklája Izráel két házának, s tőr és háló Jeruzsálem lakosainak. És
megütköznek köztük sokan, s elesnek és összetöretnek; tőrbe esnek és
megfogatnak! Kösd be e bizonyságtételt, és pecsételd be e tanítást
tanítványaimban!” (Ésa. 8,13-16)
Pál apostol is idézi a próféciát: „Amint meg van
írva: Ímé beleütközés [megütközés, és botlás] kövét és megbotránkozás
[vagyis botrány; felháborodás] (kő)szikláját teszem Sionba (jelentése: kiszáradt, megperzselt hely); és
aki hisz Őbenne, [és magát rábízza] nem szégyenül meg [nem fog
csalódni]” (Róm. 9,33).
1 Pét. 2,9 Ti pedig választott nemzetség,
királyi papság, szent nemzet, [Isten tulajdon - megváltott, megvásárolt, megmentett -]
megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait [nagy tetteit], aki a sötétségből az ő
csodálatos világosságára [az Ő fényébe]
hívott el titeket*
*Pál apostol megvallása: „Mert az Isten, aki szólt: sötétségből
világosság [fény] ragyogjon
[támadjon], ő gyújtott [maga
támasztott] világosságot [Ő csillant (ragyogott) fel] a
mi szívünkben (bensőnkben) az Isten
dicsősége ismeretének a Jézus Krisztus arcán való világoltatása végett.
[Más fordítás: „hogy terjedjen ismerete az Isten dicsőségének, mely Jézus
Krisztus személyében fényeskedik (annak a dicsőséges felismerésnek
sugároztatására, mely Istennek a Krisztus orcáján megjelenő fénye)]” (2
Kor. 4,6).
Ő: „Aki országa népévé tett és királyokká és
papokká tett minket az ő Istenének és Atyjának: annak dicsőség és hatalom mind
örökkön örökké! Ámen” (Jel. 1.6).
És már új ének zeng a mennyben: „És éneklének új éneket, mondván: Méltó vagy, hogy elvedd a könyvet és
megnyisd annak pecséteit: mert megölettél, és megváltottál minket Istennek a te
véred által, (a Te véreddel vásároltad meg őket) minden ágazatból és nyelvből és népből és nemzetből. És tettél minket a
mi Istenünknek királyokká és papokká; és uralkodunk a földön” (Jel. 5.9-10).
„Boldog és szent, akinek része van az első feltámadásban: ezeken nincs
hatalma a második halálnak; hanem lesznek az Istennek, a Krisztusnak papjai, és
uralkodnak ő vele ezer esztendeig” (Jel.
20,6).
És beteljesült a Krisztusnépéről hangzó
prófécia „Mostan azért ha figyelmesen
hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek nékem
valamennyi nép közt az enyéim; (az én tulajdonom) bár enyim az egész föld. És lesztek ti
nékem papok birodalma (papok királysága) és szent nép. Ezek azok az ígék, melyeket el kell mondanod Izráel
fiainak” (2 Móz. 19,5-6).
Az Úr Jézus azt mondja Pál apostolnak: „Azért küldelek el, hogy megnyissad
szemeiket, hogy a sötétségből világosságra (a fényre) és a Sátánnak (ellenségnek) hatalmából
az Istenhez térjenek, hogy bűneiknek (céltévesztésüknek) bocsánatát és a megszenteltettek között
osztályrészt (örökséget) nyerjenek az
én bennem való hit által” (Csel. 26,18)
Az apostol pedig így szól a hívőkhöz: „Mert valátok (egykor) régen sötétség, most pedig világosság az
Úrban: mint világosságnak fiai (gyermekei) úgy járjatok (éljetek)” (Eféz.
5,8)
Az Úr Jézus kijelentése: „Én világosságul jöttem e világra, hogy senki ne maradjon a sötétségben,
aki én bennem hisz” (Ján. 12,46)
Dávid már így prófétál Róla: „Mert te gyújtod meg az én szövétnekemet (te gyújtasz nekem
mécsest); az Úr az én Istenem
megvilágosítja az én sötétségemet (Uram, fénysugarat ad nekem a
sötétségben)” (Zsolt. 18,29).
Ézsaiás
is a Krisztus népéről prófétál: „Dicsőítni
fog engem a mező vada, a sakálok és struczok, hogy vizet szereztem (vizet
fakasztottam) a pusztában; a kietlenben
(a sivatagban) folyóvizeket, hogy
választott népemnek inni adjak. A népnek, amelyet magamnak alkoték, (és
formáltam) hirdesse dicséretemet!”
(Ésa. 43,20).
Mózes
is a választott népről prófétál: „Hiszen
az Úrnak, a te Istenednek szent népe vagy te; téged választott az Úr, a te
Istened, hogy (tulajdon) saját népe
légy néki, minden nép közül e föld színén. Nem azért szeretett titeket az Úr,
sem nem azért választott titeket, hogy minden népnél többen volnátok; mert ti
minden népnél kevesebben vagytok; Hanem mivel szeretett titeket az Úr, és hogy
megtartsa az esküt, amelylyel megesküdt volt a ti atyáitoknak; azért hozott ki
titeket az Úr hatalmas kézzel, és (ezért váltott ki, és) szabadított meg téged a szolgaságnak
házából, Egyiptom (evilág) királyának kezéből. És hogy megtudjad, hogy az Úr, a
te Istened, ő az Isten, a hívséges (állhatatos) Isten, aki (hűségesen) megtartja
a szövetséget és az irgalmasságot ezeríziglen (ezer nemzedéken át is) azok iránt, akik őt szeretik, és az ő
parancsolatait megtartják” (5 Móz. 7,6-9).
És:
„Mert egyedül a ti atyáitokat kedvelte az
Úr, hogy szeresse őket, és az ő magvukat: titeket választott ki ő utánok minden
nép közül, amint e mai napon is látszik” (5 Móz. 10,15).
És
folytatódik a kijelentés: „Az
ígéretek pedig Ábrahámnak adattak [lettek kijelentve] és az ő
magvának. Nem mondja: És a magvaknak, mint sokról; hanem mint egyről. És a te
magodnak, aki a Krisztus” (Gal. 3,16).
És a pogányokból (nemzetekből) megtérteknek így szól
az Úr: „Ha pedig Krisztuséi vagytok,
tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök” (Gal. 3,29).
Mert: „…Ábrahám
… mindnyájunknak
atyánk” (Róm. 4,16).
És
az Ábrahám hitéből valókat: „És hívják
őket szent népnek, az Úr megváltottainak” (Ésa. 62,12).
És:
„Titeket pedig az ÚR papjainak neveznek,
Istenünk szolgáinak mondanak. A népek gazdagságát élvezitek, kincseikkel
büszkélkedhettek” (Ésa. 61,6).
1 Pét. 2,10 Akik hajdan [(pote): egykor] nem nép [nem az
ő népe] voltatok, most pedig Isten népe vagytok; akik [(eleeó): könyörület
nélkül éltetek, nem nyertetek irgalmat], nem kegyelmezettek
voltatok, most pedig [könyörületet nyertetek, irgalomra találtatok]
kegyelmezettek vagytok*
*Pál apotolon keresztül jelenti ki a Szent Szellem: „Amint Hóseásnál (jelentése: Jahve az üdvösség) is mondja:
Népemnek nevezem, amely nem
volt az én népem és szeretettnek azt, ami nem volt szeretett. [Más
fordítás: Azt, ami nem népem, népem gyanánt fogom elhívni, és amelyet nem
szeretek, szeretett (agapé) népemnek, és ki irgalmat nem
talált, irgalmasságot találónak]. És
lészen, hogy azon a helyen, ahol ez mondatott nékik: Ti nem vagytok az én
népem, ott az élő Isten fiainak fognak hívatni” (Róm. 9,25-26).
Így szólt Isten
szava a prófétán keresztül: „És eljegyezlek téged magamnak örökre, és pedig
igazsággal és ítélettel, kegyelemmel és irgalommal jegyezlek el. Eljegyezlek
magamnak a hit ajándékával, és megismered az Urat. Mert bevetem vele a földet,
és akit „Nincs irgalom”- nak hívnak, ahhoz irgalmas leszek, a „Nem népem”- nek
ezt mondom: Népem vagy, ő pedig ezt mondja: Én Istenem!” (Hós. 2,18-19.22).
És
így valósult meg Isten szava, amely kijelenti, hogy: „De lesz még annyi
Izráel fiainak a száma, mint a homok a tengerparton, amelyet nem lehet
megmérni, sem megszámolni. Akkor ahelyett, hogy ezt mondanák nekik: Nem vagytok
népem! - ezt mondják: Az élő Isten fiai vagytok! És összegyűlnek Júda fiai és Izráel
fiai együvé, és egy (vagyis egyetlen) fejedelmet választanak, és feljőnek az
országból, mert nagy lesz a Jezréel (Jelentése: Isten vet, plántál, és új
vetést, új népet fog alapítani) napja!
Mondjátok atyátokfiainak (testvéreiteknek): Ammi (vagyis: Népem)! És a ti
húgaitoknak: Rukhámáh (azaz: van irgalom)!” (Hós. 1,10-12).
És ez akkor következik be, amikor: „Vesszőszál hajt ki Isai törzsökéről, hajtás
sarjad gyökereiről. Az ÚR Szelleme nyugszik rajta, a bölcsesség és értelem
Szelleme, a tanács és erő (és hatalom) Szelleme,
az ÚR ismeretének és félelmének Szelleme. Az ÚR félelme lesz a gyönyörűsége.
Nem a látszat után ítél, és nem hallomás után dönt” (Ésa. 11,1-3).
1 Pét. 2,11 Szeretteim, [(agapétosz): drágáim] kérlek
titeket, mint jövevényeket és idegeneket, [(paroikosz parepidémosz):
mint zarándokokat, vándorokat és hontalanokat]* Tartóztassátok meg magatokat a (hús)testi kívánságoktól [(apekhomai
apekhó epithümia): tartózkodjatok
a testi vágyaktól, szenvedélyektől, ne engedjetek
a régi emberi természet gonosz
kívánságainak], amelyek a lélek [életetek] ellen vitézkednek [(sztrateuomai): küzdenek,
harcolnak, hadjáratot
indítanak, és hadat viselnek az életetek
ellen]**
*Pál apostolon keresztül jelenti ki a Szent Szellem,
hogy miért vagyunk idegenek: „….tudjuk, hogy e testben (szómati: lényünkben, személyünkben) lakván, távol vagyunk [távol lakunk] az Úrtól. [Más
fordítások: „… nem feledkezünk meg róla, hogy míg e testben (ebben a valónkban) vándorként élünk (jövevényekként vagyunk), távol járunk
az Úrtól” [Más: „….tudjuk, hogy amikor a testben (személyiségünkben) otthon vagyunk, az
Úrtól elszakítva, idegenben vagyunk]” (2 Kor. 5,6).
Péter apostol így ir a
megváltottaknak, a szétszórtságban élő szenteknek: „Péter, Jézus Krisztusnak apostola, a Pontusban (jelentése: tenger,
hullám). Galáciában, Kappadócziában
(jelentése: nádas vidék). Ázsiában
(jelentése: mocsár) és Bithiniában
(jelentése: korai sietség) elszéledt
(szétszóródott) jövevényeknek
(idegen, azaz aki rövid ideig, átmenetileg idegen helyen tartózkodik (tehát
olyanok, akiknek nem otthona a világ)” (1Pét 1,1).
**Pál apostol is erre figyelmezteti a szenteket: „Ne [engedjétek, hogy] uralkodjék tehát a bűn [a céltévesztés
következménye] a ti halandó [és mulandó] testetekben [(szóma):
személyetekben, ami ki van téve a halálnak] hogy
engedjetek néki az ő kívánságaiban [és
ne engedjetek az ő vágyainak és szenvedélyének]” (Róm. 6,12).
Tudván: „… atyámfiai, [testvérek] nem vagyunk adósok [nem vagyunk lekötelezve]
a (hús)testnek, hogy a (hús)test
[kívánságai] szerint éljünk [a
földi életben]. Mert, ha (hús)test [kívánata] szerint éltek, meghaltok [minden bizonnyal be fog következni a
halálotok] de ha a (hús)test cselekedeteit
[tetteit] a Szellem által megöldöklitek,
[kiszolgáltatjátok a halálnak, és
halálra adjátok] éltek. [de ha a
Szellemmel azt, amit a hús művel, megölitek, élni fogtok] (Róm. 8,12-13).
Mert: „Akik
pedig Krisztuséi, a (hús)testet [vagyis a bűnös természetüket] megfeszítették indulataival
és kívánságaival [és szenvedélyeivel,
és vágyaival] együtt” (Gal.
5,24).
Pál apostol is megvallja, hogy: „… megsanyargatom [megzabolázom; állon ütöm; megöklözöm; alávetem] testemet (szóma: egész lényemet) és szolgává teszem; [és rabságba (rabszolgaságba) vetem
(kényszerítem) leigázom] hogy míg
másoknak prédikálok, [tanítok; hirdetem az Igét; hogy amikor másokat
versenybe hívok] magam valami módon
méltatlanná ne legyek. [váljak; (magam ne legyek alkalmatlanná a
küzdelemre; magam valamiképpen olyannak ne bizonyuljak, mint aki nem állja ki a
próbát)]” (1Kor. 9,27).
Ezt meg is tudjuk tenni: „Hiszen tudjuk, hogy a mi ó emberünk Ővele
megfeszíttetett [oszlopra feszíttetett] hogy
megerőtlenüljön [teljesen működésképtelenné, erejét vesztetté
legyen] a bűnnek teste. (amartias
szóma: a céltévesztett én)
[megsemmisüljön (elpusztuljon; tétlenné; tehetetlenné váljon) a bűn
hatalmában álló (a céltévesztett)
test (szóma = én)]. Hogy ezután ne
szolgáljunk [ne legyünk rabszolgája] a bűnnek. [ne legyünk (a
céltévesztés) rabszolgái]. Mert aki [így] meghalt, felszabadult a
bűn alól. [megigazult; igazságossá lett; (felmentést nyert) a bűntől, a cél ELVÉTÉSÉTŐL)]” (Róm
6,6-7).
Hát újra: „Mondom
pedig [intelek titeket], Szellem
szerint járjatok [éljetek], és
a (hús)testnek kívánságát [(epithümia): vágy, kívánság, szenvedély] véghez
ne vigyétek. [ne
teljesítsétek]; »Ezért
azt javaslom, engedjétek, hogy a Szent Szellem irányítsa a viselkedéseteket.
Akkor bűnös természetetek kívánságai nem fognak érvényesülni«. Mert
a test [a hús kívánsága] a Szellem ellen törekedik, a Szellem pedig a (hús)test ellen [a Szellem kívánsága a húsé ellen fordít titeket]; ezek
pedig egymással ellenkeznek [viaskodnak], hogy
ne azokat cselekedjétek, amiket akartok. [amit szeretnétek]; »Mert
a bűnös természet a Szent Szellem ellen támad, a Szent Szellem pedig a bűnös
természetünk ellen. Ezek tehát állandó harcban állnak egymással. Ebből
következik, hogy nem azt teszitek, amit szeretnétek. Mert a (hús)test arra vágyik, ami a Szellem
ellen(ére) van, a Szellem pedig ami a (hús)test ellen(ére) van. Mert ezek
egymással ellenkeznek (ellentétben állnak), hogy ne azokat tegyétek, amiket
akartok« (Gal. 5,16-17).
Ezért: „…
öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust, és a (hús)testet ne tápláljátok a kívánságokra [és ne dédelgessétek (ne úgy
gondozzátok «ápoljátok») (hús)testeteket, hogy bűnös kívánságokra gerjedjen]”
(Róm. 13,14).
„Mert a (hús)test szerint valók [élők (a
húshoz igazodók)] a (hús)test dolgaira gondolnak. [a hús dolgain
jár az eszük; a hústest dolgaira összpontosítanak; (A (hús)testi ember bizony
(hús)testiekre vágyik) törekszik, ragaszkodik, és teljesen lekötik a hús dolgai, ügyei,
vágyai] a Szellem szerint
valók pedig a Szellem dolgaira. [de a Szellemhez igazodók a Szellem
dolgaival törődnek (a szellemi ember ellenben szellemiekre törekszik)]. Mert
a (hús)testnek gondolata [kívánsága;
törekvése; okossága; bölcsessége; a hústest gondolatvilága; észjárása] halál [halálra visz; (vezet)]; a Szellem gondolata [vágyódása;
törekvése; okossága; bölcsessége; gondolatvilága; észjárása] pedig élet és békesség. [mert az
elmének a hústestre való irányítása halált jelent, de az elmének a szellemre
való irányítása életet és békét jelent].
Mert a (hús)test gondolata [bölcsessége; törekvése; észjárása; gondolatvilága;
vágya] ellenségeskedés
[ellenszegülés] Isten ellen; minthogy az
Isten törvényének nem engedelmeskedik, [nem veti alá magát] mert nem is teheti. [sőt nem is képes
rá, mert az természete ellen van;
(mert az elmének a hústestre irányítása ellenségeskedést jelent Istennel, mivel
nincs alárendelve Isten törvényének, hisz nem is lehet)]. Akik pedig (hús)testben vannak, [hústest szerint élnek] nem lehetnek kedvesek Isten előtt
[Istennek nem tetszhetnek; nem is törekednek, hogy örömet okozzanak, hogy tetszenek]” (Róm.
8,5-8).
Az embernek kell eldöntenie, hogy melyik utat
válassza, de a választás következményeivel együtt: „Ne tévelyegjetek: Istent
nem lehet megcsúfolni. Hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is: mert aki
a (hús)testének vet, az a (hús)testből arat majd pusztulást; aki pedig a
Szellemnek vet, a Szellemből fog aratni örök életet” (Gal. 6,7-8).
Mert: „Senki sem
szolgálhat [senki sem lehet rabszolgája] két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli [ellenszenvet érez iránta],
és a másikat szereti [teljesen odaszánja magát]; vagy az egyikhez ragaszkodik [tiszteli],
és a másikat megveti [megutálja,
lenézi, lekicsinyli]…” (Mát. 6,24).
Pál apostol példát ad a testi vágyak elleni harcról: „... megsanyargatom, és szolgává teszem a
testemet (szóma = énemet), hogy amíg másoknak prédikálok, magam ne
legyek alkalmatlanná a küzdelemre” (1Kor.
9,27).
Ti is: „Öljétek
meg tehát tagjaitokban azt, ami csak erre a földre irányul: a paráznaságot, a
tisztátalanságot, a szenvedélyt, a gonosz kívánságot és a kapzsiságot, ami
bálványimádás.” (Kol. 3,5)
Már
Dávid ezt kéri az Úrtól, egyben kijelentve, hogy hogyan tudjuk megtartóztatni
magunkat a testi vágyaktól: „Vezéreld utamat a te igéd szerint, és ne
engedd, hogy valami hamisság uralkodjék rajtam!” (Zsolt. 119,133).
Jakab apostol is erről ír, kijelentve a testi vágyak
következményét is: „Honnét vannak
(viszályok) háborúk és harcok közöttetek?
Nem onnan-é a ti gerjedelmeitekből, amelyek a ti tagjaitokban vitézkednek.
(Nem a tagjaitokban dúló önző kívánságok okozzák-e ezeket)? (Jak. 4,1).
1 Pét. 2,12 Magatokat a pogányok [a nemzetek] közt jól [(kalosz):
tisztességesen, becsületesen] viselvén, [(hina): annak érdekében] hogy amiben rágalmaznak titeket [(katalaleó): és
ellenetek beszélve rosszat mondanak rólatok, mint (kakopoiosz): ártalmas,
kárt okozó személyeket],
mint gonosztévőket, a jó cselekedetekből, ha látják azokat, [(epopteuó anasztrophé): ha
életmódotokat, magatartásotokat, viselkedéseteket megfigyelik, vizsgálják,
szemlélik] dicsőítsék Istent a meglátogatás
napján*
*Az Úr Jézus így tanítja a
minden korban élő tanítványait: „Úgy fényljék [úgy világítson, és
ragyogjon fel] a ti világosságtok [a
ti fényetek] az emberek előtt, hogy
lássák [hogy meglássák, és
észrevegyék] a ti jó cselekedeteiteket
[a ti nemes, kitűnő /(eszményi) szép / tetteiteket], és dicsőítsék [és magasztalják] a ti mennyei Atyátokat [aki a mennyekben
van]” (Mát. 5,16).
És Pál apostol folytatja:„Hogy legyetek feddhetetlenek és tiszták
(és romlatlanok), Istennek szeplőtlen
(és hibátlan) gyermekei az elfordult és
elvetemedett nemzetség közepette (és elfajult nemzedékben), akik között fényletek (és ragyogtok), mint csillagok e világon (ha az élet
igéjére figyeltek, és megtartjátok). Életnek
beszédét tartván elébük (és az élet igéjét nyújtjátok); hogy dicsekedhessem majd a Krisztus napján,
hogy nem futottam hiába, sem nem fáradtam hiába” (Fil. 2,15-16).
Pál apostol így buzdítja a
továbbiakban azokat, akik hirdetik az igét, és minden hívőt: „Egészséges [(hügiész):
józan, romlatlan], feddhetetlen beszédet
[(logosz akatagnósztosz): feddhetetlen, kifogástalan, el nem
ítélhető, megtámadhatatlan, megcáfolhatatlan Igéket mondj]. Azért
hogy az ellenfél [(enantiosz): az ellenséges ellenkező] megszégyenüljön
[(entrepó):
magába szálljon, elgondolkozzon, megforduljon, / megtérjen /
megfutamodjon], semmi gonoszt
[rosszat] sem tudván rólatok mondani
[miután semmi rossz nem marad neki, amit mondhatna rólatok]” (Tit. 2,8).
Mert: „Szükséges
pedig, hogy jó [(kalosz): megfelelő, hasznos] bizonysága is legyen a kívülvalóktól
[vagyis, hogy a kívülállóknak is jó
véleményük legyen róla]. Hogy
gyalázatba és az ördög [(diabolosz): a vádló, rágalmazó,
uszító, hibáztató, félrevezető, ellenség] tőribe
[az ördög csapdájába (pagisz):
hálójába] ne essék, és [(oneidiszmosz):
nehogy megszólják, és hogy csúfolás, gúnyolás, gyalázás rágalom ne fogja, hízelgés tőrbe ne ejtse]” (1 Tim. 3,7).
„Mert valátok régen (vagyis egykor) sötétség, most pedig világosság az Úrban: mint világosságnak fiai
(mint világosságnak gyermekei) úgy
járjatok (és úgy éljetek). Mert
(ugyanis) a világosságnak gyümölcse
minden jóságban és igazságban és valóságban (és egyenességben) van” (Eféz. 5,8-9).
„Jó lelkiismeretetek (vagyis jó szellemi-önismeretetek) lévén. Hogy amiben rágalmaznak (és
hamisan vádolnak, és sértegetnek) titeket,
mint gonosztevőket, megszégyenüljenek, akik gyalázzák (és becsmérlik) a ti Krisztusban való jó élteteket (a ti
jó életviteleteket, magatartásotokat)” (1Pét
3:16).
„Senkinek gonoszért gonosszal [rosszért rosszat] ne fizessetek [méltatlanságot sérelemmel;
igazságtalansággal, káros, ártalmas dologgal ne viszonozzatok]. A tisztességre [és becsületességre a
Krisztusi magatartásnak megfelelően] gondotok
legyen minden ember előtt [és jóra törekedjetek, úgy hogy
azt minden ember lássa]” (Róm. 12,17)
Azt valljátok: „Mert
gondunk van a tisztességre nemcsak az Úr előtt, hanem az emberek előtt is” (2 Kor. 8,21).
Az Úr Jézus bemutatja azokat
a jó cselekedeteket, amiket az Övéinek követnie kell Ő: „…széjjeljárt jót tévén és meggyógyítván mindeneket, kik az ördög
hatalma alatt voltak (akik az ördög igájában vergődtek); mert az Isten vala Ővele” (Csel. 10.38).
Az emberek pedig: „…ezt látván, elálmélkodik [és félelem
fogta el őket, elcsodálkoztak, és megrémültek], és dicsőíté az Istent, hogy ilyen [nagy dolgokra] hatalmat [és felhatalmazást, jogot,
jogosultságot] adott az embereknek” (Mát. 9,8).
Az Úr Jézus így szól Isten
meglátogatásáról, kijelentve, hogy Ő az Isten: „Vajha megismerted volna te is, csak e te mostani napodon is, amik
néked a te békességedre valók [vagyis amikor bekövetkezett az az állapot,
amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély
érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a
közösség vonatkozásában]! De most
elrejtettek a te szemeid elől [Más fordítás: bár felismerted volna ezen a
napon te is a békességre vezető utat! De most már el van rejtve a szemeid
elől]. És mert nem ismerik fel Istenüket, annak a
következménye: Mert jőnek reád napok, mikor a te ellenségeid te körülted palánkot
építenek [és sáncot húznak
és ostromfalat építenek ellened], és
körülvesznek [körülzárnak; bekerítenek] téged,
és mindenfelől megszorítanak [szorongatnak; és mindenfelől ostromolnak]
téged. És a földre tipornak
téged, [(edaphidzó): földig
lerombolnak, és a földdel egyenlővé tesznek] és a te fiaidat te benned [akik tebenned laknak]; és nem hagynak te
benned követ kövön; mivelhogy nem ismerted meg a te meglátogatásodnak idejét.
[Más fordítás: mert nem ismerted fel azt
az időt, (kairosz): alkalmas
/ megfelelő időt, a kijelölt, és elrendelt időszakot) amikor Isten eljött hozzád, hogy megmentsen téged]” (Luk. 19,42-44).
Már Ézsiáson keresztül ezt
kérdezte az Úr: „S vajjon mit míveltek a
meglátogatásnak és a messzünnen rátok jövő pusztulásnak napján? Kihez futtok
segítségért, és hol hagyjátok dicsőségeteket?” (Ésa. 10,3).
1 Pét. 2,13 Engedelmeskedjetek [(hüpotasszó): alkalmazkodjatok, és vessétek
magatokat alá] azért minden emberi [minden társadalmi, emberek között megszokott]
rendelésnek [(ktiszisz): intézménynek, emberi rendnek, emberi felettes hatóságnak, vagyis a törvényhozóknak,
törvényadóknak] az Úrért [az Úr által].
Akár királynak, mint feljebbvalónak [mint
a legfőbb hatalomnak, vagyis: uralkodóknak, kormányzóknak, elnököknek, vagy másféle
vezetőknek].
1 Pét. 2,14 Akár helytartóknak, [(hégemón): kormányzati pozícióban
levőknek, a tényleges hatalom birtokosainak, vezetőknek, elöljáróknak] mint akiket ő küld a gonosztévők [(kakopoiosz):
az ártalmas, kárt okozók] megbüntetésére [(ekdikészisz): megfenyítésére,
hogy számon kérjen, igazságot szolgáltasson], a
jól [(agathopoiosz): becsületes, és jót] cselekvőknek pedig dicséretére
[(epainosz): elismerésére]*
*Az Úr Jézus kijelentése: „…Adjátok meg azért ami a császáré a
császárnak; és ami az Istené, az Istennek”
(Mát. 22,21).
És Pál apostolon keresztül kifejti az Úr az előző
kijelentést: „Mindenki engedelmeskedjék [rendelje és vesse alá magát] a felső hatalmasságoknak [a felettes
hatalmaknak; a hatalom képviselői és gyakorlóinak; a hatalmon lévőknek] mert nincs hatalmasság, [vagyis hatalom
mástól] hanem csak Istentől: és amely
hatalmasságok vannak, az Istentől rendeltettek, [és a létező hatalmak Isten
által állnak fenn a maguk viszonylagos állásában]. Azért, aki ellene támad
[vagy szembeszáll] a hatalmasságnak, [vagyis a hatalomnak] az Isten rendelésének támad [Isten
rendelésének szegül] ellene; akik pedig
ellene támadnak, [és akik ellenállnak, és szembeszegülnek] önmaguknak ítéletet szereznek [vagyis ítéletet vonnak magukra]. Mert a fejedelmek [az elöljárók, akik
uralkodnak] nem a jó, hanem a rossz [a gonosz, káros, ártalmas] cselekedetnek rettegésére [és
elrettentésére] vannak. Akarod-e pedig,
hogy ne félj [és ne rettegj] a
hatalmasságtól? [vagyis a hatalomtól] Cselekedjed
a jót, és [elismerésed, és] dicséreted
lesz attól. Mert Isten szolgája
[Isten eszköze] ő a te javadra. Ha pedig
a gonoszt [a rosszat, károst, ártalmast] cselekszed, [és teszed] félj
[és rettegj]. Mert nem ok [és cél] nélkül
[nem hiába, és nem véletlenül, alaptalanul, feleslegesen, nem a látszat
kedvéért] viseli a fegyvert. Mert Isten
szolgája, [Isten eszköze, hogy a gonosztevőt megbüntesse, és igazságot szolgáltasson] bosszúálló
a haragra [hogy megtorlója legyen]
annak, aki gonoszt [vagyis rosszat, károst, ártalmast] cselekszik. Annakokáért szükség engedelmeskedni, nem csak a haragért,
[Alá kell tehát magadat vetned neki nemcsak a büntetés miatt] hanem a lelkiismeretért is” (Róm.
13,1-5).
A felettes világi hatalmaknak való engedelmességre
újra és újra figyelmeztet a Szent Szellem: „Emlékeztessed őket, hogy a fejedelemségeknek
és hatalmasságoknak (vagyis
hatalmon lévő elöljáróknak) engedelmeskedjenek, és legyenek készek
minden jó cselekedetre” (Tit. 3,1)
És nemcsak engedelmeskedni kell, hanem: „Intelek
azért mindenek előtt, hogy tartassanak könyörgések, imádságok, esedezések,
hálaadások minden emberekért. Királyokért és minden méltóságban levőkért, hogy
csendes és nyugodalmas életet éljünk, teljes istenfélelemmel és tisztességgel.
Ez jó és kedves a mi üdvözítő Istenünk színe előtt, aki azt akarja, hogy minden
ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére” (1Tim. 2,1-4)
Mert azt akarja az Úr, hogy zavartalanul hirdethessük
az Úr Jézusban való megmenekülést minden embernek: „Hiszen nem kívánom én a
bűnös ember halálát - így szól az én Uram, az ÚR -, hanem azt, hogy megtérjen
útjáról, és éljen” (Ez. 18,23)
A lázadás és forradalom nem Istentől van, ezért aki az
Úré, az tartózkodjon tőle: „Féljed, fiam, az Urat és a királyt, és
felforgatók közé ne keveredj! Mert hirtelenséggel feltámad az ő nyomorúságuk,
és e két rendbeliek büntetését ki tudja?” (Péld. 24,21-22)
Hiszen minden hatalom és erő Istené, Ő dönt a világi
hatalmasságokról is: „Szóla Dániel, és monda: Áldott legyen az Istennek neve
örökkön örökké: mert övé a bölcsesség és az erő. Ő szabja meg a különböző
időket és alkalmakat. Királyokat taszít el, és királyokat támaszt. Ő ad
bölcsességet a bölcseknek és tudományt a nagy tudósoknak” (Dán. 2,20-21)
A testté lett Ige – az Úr Jézus – is kijelenti, hogy
minden hatalom Istentől van: „Pilátus ekkor így szólt hozzá: „Nekem nem
felelsz? Nem tudod, hogy hatalmam van arra, hogy szabadon bocsássalak, de
hatalmam van arra is, hogy megfeszíttesselek?” Jézus így válaszolt: „Semmi
hatalmad nem volna rajtam, ha felülről nem adatott volna neked: ezért annak,
aki engem átadott neked, nagyobb a bűne” (Ján. 19,10-11).
És: „Aki
megtartja a parancsolatot, nem ismer nyomorúságot, és a bölcsnek elméje megért
mind időt, mind ítéletet” (Préd. 8,5).
Ezért: „Mindeneket
zúgolódások és versengések [huzavona,
vonakodás, halogatás, habozás, számítgatás, okoskodás, elégedetlenség és
panaszkodás] nélkül cselekedjetek;
[és tegyetek]” (Fil. 2,14).
1 Pét. 2,15 Mert úgy van [és
az] az Isten akarata, hogy jót [(agathopoieó):
másnak a hasznára levők, akik hasznosat]
cselekedvén, elnémítsátok [(phimoó): elhallgattassátok] a
balgatag [(aphrón): értetlen,
esztelen, oktalan, ostoba] emberek tudatlanságát*
*Az Úr Jézus kijelenti, hogy milyen jó cselekedetről
beszél az apostol: „Én pedig azt mondom néktek, hogy ha az emberek lesznek ellenségesek,
akkor őket: Szeressétek [önzetlenül, érdemeitől függetlenül] ellenségeiteket, áldjátok azokat [a kimondott szóval üdvhozó
erőt közvetítsetek azok felé], akik
titeket átkoznak [akik rosszat kívánnak].
Jót tegyetek azokkal, akik titeket
gyűlölnek [és haragosaitokkal; akik utálnak, megvetnek], és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak
[rágalmaznak; zaklatnak, fenyegetnek; ártanak; sértegetnek, gyaláznak;
bántalmaznak] és kergetnek [üldöznek
rossz szándékkal] titeket” (Mát.
5,44).
És
az Igére figyelőkhöz így szól az Úr: „De
néktek mondom, kik engem hallgattok: Szeressétek ellenségeiteket, jól tegyetek
azokkal, akik titeket gyűlölnek, Áldjátok [ajánljátok Isten kegyelmébe] azokat, akik titeket átkoznak, és
imádkozzatok azokért, akik titeket háborgatnak (és bántalmaznak). És amint akarjátok (és szeretnétek), hogy az emberek veletek cselekedjenek
(és veletek bánjanak), ti is akképpen
cselekedjetek azokkal (és úgy bánjatok velük). Mert ha csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi jutalmatok
van (milyen jóindulatban milyen kegyelemben lesz részetek, milyen hálát
vártok ezért)? Hiszen a bűnösök is
szeretik azokat, akik őket szeretik. És ha csak azokkal tesztek jól, akik
veletek jól tesznek, mi jutalmatok van? Hiszen a bűnösök is ugyanazt cselekszik
(és teszik)” (Luk. 6,27-28.31-33)
De ti: „Áldjátok [vagyis ajánljátok
Isten kegyelmébe] azokat, akik titeket kergetnek [vagyis
üldözőiteket]; áldjátok [jót
kívánjatok azoknak] és ne átkozzátok [ne mondjatok rosszat rájuk]” (Róm. 12,14).
„Senkinek gonoszért gonosszal [vagyis
rosszért rosszal, sérelemért;
igazságtalanságért, méltatlanságért] ne
fizessetek [vagyis ne viszonozzátok sérelemmel, igazságtalansággal, káros,
ártalmas dologgal]. A tisztességre
[és becsületességre a Krisztusi magatartásnak megfelelően] gondotok legyen minden ember előtt [és jóra törekedjetek úgy, hogy azt minden ember
lássa]” (Róm. 12,17).
Már az Ószövetségben így hangzik Isten szava: „Bosszúálló
(vagyis igazságszolgáltató) ne
légy, és haragot ne tarts a te néped fiai ellen, hanem szeressed felebarátodat,
mint magadat. Én vagyok az Úr” (3 Móz. 19,18)
„Ne mondd: bosszút állok rajta!
Várjad az Urat, és megszabadít téged!” (Péld. 20,22)
„Ne mondd ezt: amiképpen cselekedett
én velem, úgy cselekszem ő vele; megfizetek mindenkinek az ő cselekedete
szerint” (Péld. 24,29)
Mert: „Enyém a bosszúállás (az
igazságszolgáltatás) és megfizetés,
amikor lábuk megtántorodik; mert közel van az ő veszedelmük napja, és siet, ami
rájuk vár! Bizony, ítél az ÚR népe ügyében, és megkönyörül szolgáin, ha látja,
hogy ernyedt a kéz, és végét járja apraja-nagyja” (5 Móz. 32,35-36)
„Mert igazságot szolgáltat népének az ÚR, és
megkönyörül szolgáin” (Zsolt. 135,14).
Péter
apostolon keresztül megerősíti a kijelentést az Úr: „Nem fizetvén gonosszal a gonoszért (rosszal rosszért), avagy szidalommal a szidalomért (és
gyalázással gyalázásért, becsületsértésért, rágalmazásért, szidással). Sőt ellenkezőleg áldást mondván, tudva, hogy
arra hívattatok el, hogy áldást (üdvhozó erőt) örököljetek, (és legyen az örökrészetek)” (1Pét 3:9).
És: „Hogy az Ábrahám áldása Krisztus Jézusban legyen a pogányokon [szálljon a nemzetekre], hogy a Szellem ígéretét elnyerjük
[befogadjuk] hit által. [a hiten keresztül]” (Gal. 3,14).
És átok helyett mond az igét: „Egészséges [(hügiész): józan, romlatlan], feddhetetlen beszédet [(logosz
akatagnósztosz): feddhetetlen, kifogástalan, el nem ítélhető,
megtámadhatatlan, megcáfolhatatlan Igéket mondj]. Azért hogy az ellenfél
[(enantiosz): az ellenséges ellenkező] megszégyenüljön
[(entrepó): magába
szálljon, elgondolkozzon, megforduljon, /
megtérjen / megfutamodjon], semmi
gonoszt [rosszat] sem tudván rólatok
mondani [miután semmi rossz
nem marad neki, amit mondhatna rólatok]”
(Tit. 2,8).
1 Pét. 2,16 Mint szabadok [akik kényszertől
mentesek], és nem mint akiknél a szabadság [a kényszer hiánya] a gonoszság [(kakia): rosszaság,
romlottság, becstelenség, hitványság] palástja,
[(epikalümma): és nem úgy, mint akik a szabadságot a gonoszság takarójául /ürügyként/ használják], hanem mint Istennek (rab)szolgái*
*És bár: „… ti szabadságra hivattatok atyámfiai (testvéreim); csakhogy a szabadság ürügy ne legyen a (hús)testnek, sőt szeretettel szolgáljatok
egymásnak. Mert az egész törvény ebben az egy igében teljesedik be: „Szeresd
felebarátodat, mint magadat” (Gal. 5,13-14).
Ezért: „Arra azonban ügyeljetek, (és vigyázzatok)] hogy ez a ti
szabadságtok [kiváltságotok; feljogosult voltotok] valamiképpen botránkozásukra ne legyen [(proszkomma): megtorpanás; hibás
lépés; megütközés, fennakadás, valamibe való beleütközés; gát, akadály; botláskővé ne váljon] az erőtleneknek [a gyengéknek]” (1 Kor. 8,9).
1 Pét. 2,17 Mindenkit tiszteljetek, [becsüljetek meg]*
Az atyafiúságot [testvériséget, testvéri
közösséget odaadóan] szeressétek** Az Istent féljétek [és tiszteljétek]. A királyt [vagyis a legfőbb hatalmat] tiszteljétek [és
becsüljétek]***
*És: „Adjátok
meg azért mindenkinek, amivel tartoztok: [ami jár neki, ami megilleti]
…akinek a tisztességgel [és
megbecsüléssel], a tisztességet [a
megbecsülést]” (Róm.
13,7).
**És hogy ez a
szeretet hogyan nyilvánuljon meg, arról így bszél Pál apostol: „Atyafiúi
[vagyis testvéri] szeretettel egymás
iránt gyöngédek [egymást odaadóan
szeretők] a tiszteletadásban egymást megelőzők [a tisztelet dolgában egymással
versengők] legyetek” (Róm. 12,10).
Az
apostolok újra és újra figyelmeztetik a hívőket: „A testvéri szeretet legyen maradandó” (Zsid. 13,1)
„Tisztítsátok
meg egész valótokat az igazság iránti engedelmességgel képmutatás nélküli
testvérszeretetre, egymást kitartóan, tiszta szívből (tiszta
szellemből)
szeressétek, mint akik nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek
újjá, Isten élő, és maradandó igéje által” (1 Pét. 1,22-23)
Már
Dávid így prófétál erről, kijelentve az egyetértés és szeretet eredményét: „…
Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek! Olyan
ez, mint mikor a drága olaj a fejről lecsordul a szakállra, Áron (jelentése:
megvilágosított)
szakállára, amely leér köntöse gallérjára. Olyan, mint a Hermon (jelentése: szent; hozzáférhetetlen; felszentelt) harmatja, amely leszáll a
Sion hegyére (jelentése: kiszáradt, megperzselt hely). Csak oda küld az ÚR áldást és
életet mindenkor” (Zsolt. 133,1-2)
Az
apostoli figyelmeztetés minden gyülekezetben felhangzik: „Ha tehát van
vigasztalás Krisztusban, ha van szeretetből fakadó figyelmeztetés, ha van
közösség a Szellemben, ha van irgalom és könyörület, akkor tegyétek teljessé
örömömet azzal, hogy ugyanazt akarjátok: ugyanaz a szeretet legyen bennetek,
egyet akarva ugyanarra törekedjetek. Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú
dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; és
senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is. Az az indulat
legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt” (Fil. 2,1-5).
„Mindenekelőtt pedig legyetek hajlandók az egymás iránti szeretetre,
(és a szeretet legyen kitartó bennetek); mert
a szeretet sok vétket elfedez” (1 Pét. 4,8).
***Meg van írva,
hogy: „Féld az Urat, fiam, és a királyt; a pártütők (és felforgatók) közé ne elegyedjél (ne keveredj)”
(Péld. 24,21).
A prédikátor is erre
figyelmeztet: „Még a te gondolatodban is
a királyt ne átkozd, és a te ágyasházadban is gonoszt a gazdagnak ne mondj:
mert az égi madár is elviszi a szót, és a szárnyas állat is (elárulná, és) bevádolná a te beszédedet” (Préd. 10,17).
1 Pét. 2,18 A cselédek [(oiketész): a szolgák] tiszteletteljes félelemmel engedelmeskedjenek [(hüpotasszó): és köteles tisztelettel rendeljék alá magukat] az uraknak [(deszpotész): uraiknak,
tulajdonosaiknak, parancsolóknak]. Nem csak [és nem egyedül] a jóknak [(agathosz): becsületeseknek, és
jóindulatúaknak] és kíméleteseknek [(epieikész): elnézőeknek, méltányosaknak], de a
szívteleneknek [a kíméletleneknek, durváknak, szigorúaknak] is*
*Minden
gyülekezetben erre buzdítja az apostol a beosztott munkakörben dolgozókat: „Ti (rab)szolgák, engedelmesek legyetek a ti (hús)test szerint való [földi] uraitoknak
[(phobosz):
tiszteletteljes] félelemmel és rettegéssel, szíveteknek egyenességében,
[félő tisztelettel és egyszerű szívvel] mint
a Krisztusnak. Nem a szemnek szolgálván [ne látszatra szolgáljatok; ne csak
színből], mint akik embereknek akarnak
tetszeni [(anthrópareszkosz):
embereknek hízelgő, emberek tetszését kereső], hanem mint Krisztus (rab)szolgái,
cselekedvén az Istennek akaratát lélekből »(pszükhé): teljes odaszánással, lelkesen« [Más fordítás: Ne csak akkor dolgozzatok, amikor szem előtt
vagytok! Ne csak az emberek tetszését keressétek! Szívvel-lélekkel végezzétek a
munkátokat, mint akik Istennek dolgoznak, és a Krisztusnak szolgálnak, szívbéli odaadással], Jó akarattal [örömteli szívvel
dolgozzatok; jó szándékkal, odaadással és készséges akarattal, és buzgósággal
végezve rabszolgálatotokat], mint akik az
Úrnak szolgálnak és nem embereknek” (Eféz. 6,5-7).
A Kolossébeli hívőket
ugyanerre figyelmezteti a Szent Szellem: „Ti
(rab)szolgák, szót fogadjatok [engedelmeskedjetek] mindenben
[minden tekintetben] a
ti (hús)test szerint való [földi] uraitoknak, nem a szemnek szolgálván
[még akkor is, mikor nem látnak
benneteket; ne látszatra szolgáljatok],
mint akik embereknek akarnak tetszeni
[mint akik embereknek tetszését
hajszolják]. Hanem szíveteknek egyenességében [tiszta szívvel; hanem szívbeli
egyszerűségben], félvén az Istent [az Úr iránti tiszteletből].
És valamit tesztek, szívből cselekedjétek
[amit tesztek, jólélekkel (teljes odaszánással, lelkesen)
végezzétek úgy], mint az Úrnak és nem [úgy, mint az] embereknek. Tudván, hogy ti az Úrtól veszitek az
örökségnek jutalmát: mert az Úr Krisztusnak (rab)szolgáltok [tudván, hogy ti viszonzásul megkapjátok az Úrtól az
örökséget; az Úr Krisztusnak szolgáljatok tehát]. Aki pedig igazságtalanságot cselekszik [igazságtalanságával
kárt tesz], jutalmát veszi igazságtalanságának [azt kapja vissza, amit tett]; és nincsen
személyválogatás [részrehajlás]” (Kol. 3,22-25).
És
ha: „Szolgai állapotban
[rabszolgaként] hívattattál el?
[kaptad a meghívást] Ne gondolj [ne
törődj] vele, [ne bánkódj, ne
aggasszon] sőt ha szabad lehetsz is, inkább
élj azzal [maradj meg abban; azt használd ki]. Mert az Úrban elhívott
(rab)szolga az Úrnak szabadosa;
[felszabadítottja; szabadon bocsátottja; megszabadítottja] hasonlóképen, aki szabadságban [szabad emberként] hívatott el, Krisztusnak (rab)szolgája” (1 Kor. 7,21-22).
És: „Akik iga alatt vannak, mint (iga alatt görnyedő), szolgák az ő uraikat minden tisztességre
méltóknak tekintsék (méltassák teljes tiszteletre), hogy Isten neve és a tudomány ne káromoltassék” (1
Tim. 6,1).
Titusznak
ezt parancsolja az apostol: „A szolgákat intsed, hogy az ő uraiknak
engedelmeskedjenek, (legyenek készségesek) mindenben kedvüket keressék, ne ellenkezzenek (ne feleseljenek). Ne tolvajkodjanak (ne lopjanak), hanem teljes jó hűséget (igazi, teljes
megbízhatóságot) tanúsítsanak; hogy a mi
megtartó (üdvözítő) Istenünknek
tudományát ékesítsék (díszére váljanak) mindenben” (Tit. 2,9-10).
1 Pét. 2,19 Mert az kedves, sőt [(kharisz): az kegyelem], és [értékes] dolog, ha valaki Istenről való meggyőződéséért [és az Istentől felébresztett lelkiismeretéért, Istenhez
tartozása tudatában] tűr [és türelmesen
elviseli, eltűri, elszenvedi] a keserűségeket
[(lüpé): sérelmeket; fájdalmat, bántalmakat, a viszontagságokat], méltatlanul [(adikósz): igazságtalanul] szenvedvén*
*Tehát: „… ha
szenvedtek (ha kínlódtok, és szenvednetek kellene) is az igazságért (a megigazulás miatt), boldogok (a legteljesebb mértékben szerencsések, áldottak) vagytok, (és lesztek). Azoktól való félelemből pedig ne féljetek
(a tőlük való félelem meg ne ijesszen benneteket. Ne rettegjetek, félelem,
rémület, rettegés, “fóbia” ne fogjon el benneteket tőlük), se zavarba ne essetek (és nyugtalanná ne tegyen, ne riadozzatok, ne
aggasszon, nyugtalanítson, zaklasson fel benneteket)” (1Pét 3:14).
Mert: „Boldogok vagytok, ha szidalmaznak [csúfolnak, gúnyolnak,
gyaláznak, megszégyenítnek] és
háborgatnak [üldöznek; sőt: törvény /vagy bíróság/
előtt vád alá helyeznek] titeket és
minden(féle) gonosz hazugságot
mondanak ellenetek én érettem [és hazudozva minden rosszat rátok fognak
énmiattam]” (Mát. 5,11).
1 Pét. 2,20 Mert micsoda dicsőség az, [de milyen
dicsőség van abban] ha vétkezve és arcul veretve [a hibátokért] tűrtök [és vagytok állhatatosak]? De ha jót
cselekedve és mégis [türelmesen] szenvedve tűrtök [és
tanúsítotok állhatatosságot], ez kedves dolog Istennél [ez értékes Isten előtt, (kharisz): ezt kegyelemképpen adja az Isten]*
*Az apostolokon keresztül kerül kijelentésre, hogy a
kísértés nem más, mint az üldözések, és az ebből eredő szenvedések, hát: „Szeretteim, ne rémüljetek (ne
idegenkedjetek, és ne ütközzetek) meg
attól a tűztől (azon a tüzes kohón), amely
próbáltatás (kísértés, ingerlés provokáció által, és) végett támadt köztetek. (amelyen át kell jutnotok), mintha valami rémületes (idegen,
szokatlan) dolog történnék (és
fordulna elő) veletek. Sőt, (a
szerint) amennyiben részetek van (és
személyes közösséget vállaltok, részt vesztek) a Krisztus szenvedéseiben, örüljetek,
hogy az ő dicsőségének megjelenésekor
(lelepleződésekor, kinyilvánulásakor) is
vigadozva (túláradóan boldogok lehessetek, és rendkívüli módon ujjongva
örülhessetek), és örvendezhessetek.
(A legteljesebb mértékben) boldogok
[vagytok], ha Krisztus nevéért gyaláznak (szidalmat kaptok, ócsárolnak) titeket. Mert megnyugszik (megpihen) rajtatok a dicsőségnek és az Istennek
(az isteni Felség) Szelleme, [akit] amazok káromolnak (becsmérelnek, és
tiszteletlenül beszélnek Róla) ugyan, de
ti dicsőítitek azt”. (1Pét
4:12-14).
„Mert a mi [mostani] pillanatnyi könnyű(súlyú) [könnyen elviselhető, jelentéktelen] szenvedésünk [nyomorúságunk, (szorongattatás, gyötrés, megpróbáltatás,
gyötrődés, szorongás)] igen-igen
nagy [minden mértéket meghaladó] örök
[súlyú] dicsőséget szerez
nékünk; [ugyanis a mennyei örök dicsőség túláradó mértékét szerzi meg
nekünk, és munkálja ki számunkra]” (2 Kor. 4,17).
„Mert azt tartom, [és állítom] hogy amiket most [a jelenlegi időszakban] szenvedünk [megtapasztalunk, ami
történik velünk] nem hasonlíthatók ahhoz
a dicsőséghez, mely nékünk megjelentetik. [véleményem szerint nem
mérhetők az eljövendő dicsőséghez, amely majd megnyilvánul (láthatóvá lesz; ki
fog nyilatkozni) rajtunk. Úgy számítom ugyanis, hogy a mostani idő (ennek az
életnek) szenvedései nem érdemlik meg, hogy összehasonlítsuk őket azzal a
dicsőséggel, melyre értünk egyszer a lepel le fog hullani]” (Róm. 8,18).
„A minden(fajta) kegyelemnek (jótétemény, kedvezés, ajándék, öröm, nagylelkűség,
bőkezűség szerzője, és) Istene pedig, aki
az ő örök dicsőségére (dicsőségébe) hívott
el minket a Krisztus Jézusban. Titeket, akik rövid ideig (és keveset) szenvedtetek (rövid szenvedésetek után),
ő maga tegyen (és tesz) tökéletesekké. (és alkalmassá), (Ő fog
helyre fog igazítani) (teljesen befejez, tökéletessé tesz, helyreállít), erősekké (rögzít, erősít, megalapoz,
rendíthetetlenül kitűz, megerősít), szilárdakká
(megerősít, támogat, megszilárdít [szellemi ismeretekben és hatalomban]), és állhatatosakká (megalapozva).” (1Pét 5:10).
Ezért: „Teljes
(nagy) örömnek (jókedvű, vidám, azaz
nyugodt, békés örömnek) tartsátok
testvéreim, ha sokféle kísértésbe estek (a gonoszság megtapasztalása által,
provokáció által)” (Jak. 1,2).
Mert:
„Ha e világból (valók) volnátok, a világ szeretné azt, ami az övé
(azaz: a magáét); de mivelhogy nem
vagytok e világból (valók), hanem én
választottalak ki magamnak titeket e világból, azért gyűlöl titeket a világ.
Emlékezzetek meg ama beszédekről (azokról az igékről), amelyeket én mondtam néktek: Nem nagyobb a szolga az ő uránál. Ha engem
üldöztek, titeket is üldöznek majd; ha az én beszédemet (az én igémet) megtartották, a tiéteket is megtartják majd.
De mindezt az én nevemért cselekszik (és teszik) veletek, mivelhogy nem ismerik azt, aki küldött engem” (Ján. 15,19-21).
Jakab
apostol bátorítása: „Például vegyétek,
atyámfiai (testvéreim), a
szenvedésben és béketűrésben (a türelemben) a prófétákat, akik az Úr nevében szólottak” (Jak. 5,10).
És
az apostol így folytatja: „Mert néktek
adatott az a kegyelem a Krisztusért, nemcsak hogy higgyetek Őbenne, hanem
(az is) hogy szenvedjetek is Ő érette” (Fil. 1,29).
Mert
egyébként: „kicsoda az, aki bántalmaz
titeket, ha a jónak követői lesztek? De ha szenvedtek is az igazságért,
(akkor is) boldogok vagytok, azoktól való
félelemből pedig ne féljetek, (fenyegetésüktől pedig ne ijedjetek meg) se zavarba ne essetek (se meg ne
rettenjetek)” (1 Pét. 3,13-14).
Már
a prófétán keresztül így tanít az Úr:„Ti
ne mondjátok összeesküvésnek (mindazt), valamit
e nép összeesküvésnek mond, amitől fél, attól ne féljetek, és ne rettegjetek!” (Ésa.
8,12).
Hanem:
„Hallgassatok rám, kik tudjátok (és
ismeritek) az igazságot, te nép (én
népem), kinek szívében van törvényem! Ne
féljetek az emberek gyalázatától, és szidalmaik miatt kétségbe ne essetek
(és meg ne rendüljetek)!” (Ésa. 51,7).
1 Pét. 2,21 Mert [hiszen] arra hívattatok el; hiszen Krisztus is szenvedett érettetek, néktek példát
hagyván, hogy az ő nyomdokait kövessétek [nyomdokaiban
járjatok]*
*„Mert: néktek adatott az a kegyelem a
Krisztusért, nemcsak hogy higgyetek Őbenne, hanem hogy szenvedjetek is Őérette” (Fil. 1,29).
„Minthogy azért Krisztus (szarx): hústestben szenvedett, (vértezzétek fel
magatokat, és) fegyverkezzetek fel ti is
azzal a gondolattal (azzal a felismeréssel), hogy aki (szarx): hústestben szenved, (az elszakad, és) megszűnik a bűntől. Sőt, amennyiben részetek van a Krisztus szenvedéseiben, örüljetek, hogy
az ő dicsőségének megjelenésekor is vígadozva (és ujjongva) örvendezhessetek” (1 Pét. 4,1.13).
„Mert Krisztus
is szenvedett egyszer a bűnökért, mint Igaz a nem igazakért, hogy minket
Istenhez vezéreljen. (halálra adatván), és megölettetvén
ugyan (szarx): hústest szerint, de megeleveníttetvén
szellem szerint” (1 Pét. 3,18).
És Ő mondja: „Mert
példát [hüpodeigma): mintát, útmutatást] adtam néktek, hogy amiképpen én cselekedtem… ti is akképpen
cselekedjetek” (Ján.
13,15).
Ezért hát: „Nézzünk
fel Jézusra, a hit (fejedelmére) szerzőjére
és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett - a gyalázattal nem törődve
- vállalta a keresztet (a kínoszlopot), és
az Isten trónjának a jobbjára ült” (Zsid. 12,2).
„Mert Ő, amikor még erőtlenek
[gyengék, és tehetetlenek] voltunk [a
(hús)test miatt, ami engedett a kísértésnek]
a rendelt [vagyis az
alkalmatos, a meghatározott, és
kijelölt] időben halt meg Krisztus
értünk, istentelenekért, [vagyis az Isten nélkül élőkért]” (Róm. 5,6).
1 Pét. 2,22 Aki bűnt nem cselekedett [bűnt
nem követett el], sem a szájában álnokság [csalárdság, hamis szó] nem találtatott*
*„Mert: ami
a törvénynek lehetetlen vala, [mivel a törvény a maga
részéről tehetetlenséget mutatott] mivelhogy
erőtlen vala a (hús)test miatt [melyet a (hús)test
gyengévé tett]. Az Isten [azt megtette] az ő [saját] Fiát elbocsátván
[vagyis elküldve] bűn [vagyis a
céltévesztés] (hús)testének
hasonlatosságában [és hasonmásában] és
a bűnért, [a céltévesztés miatt]. Kárhoztatá
[vagyis elítélte a (hús)testben levő] bűnt [vagyis
céltévesztést] a (hús)testben” (Róm. 8,3).
„Mert azt (vagyis
Krisztust), aki bűnt (azaz: céltévesztést) nem ismert, bűnné (azaz:
céltévesztéssé) tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk Őbenne” (2
Kor. 5,21).
És
tette ezt azért, hogy az embert kiszabadítsa az ördög
hatalmából: „Mivel tehát a gyermekek (hús)testből és vérből valók, ő
is hasonlatosképpen részese lett azoknak, hogy a halál által megsemmisítse
(vagyis működésképtelenné tegye) azt, akinek hatalma van a halálon,
tudniillik az ördögöt, És megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem
miatt teljes életükben rabok valának” (Zsid. 2,14-15).
Pedig: „Igazság törvénye volt az ő szájában, és nem találtatott álnokság az ő
ajkaiban; békességben és egyenességgel járt velem, és sokakat megtérített a
bűnből (šúḇ: visszafordított Istenhez, helyreállított, megújított)” (Malak. 2,6).
1 Pét. 2,23 Aki szidalmaztatván [(loidoreó): becsmérelve,
ócsárolva, gyalázva], viszont nem szidalmazott, [(antiloidoreó): a szidalmat nem viszonozta, mikor gyalázták, nem viszonozta a
gyalázást] szenvedvén nem fenyegetőzött [(paszkhó): elviselte,
eltűrte]. Ellenben hagyta az igazságosan ítélőre: [(paradidómi dikaiósz): hanem mindent az
igazságos bíróra hagyott, átadta ügyét az igazságosan
ítélőnek]*
*Amikor a
kínoszlopon szenvedett: „Az arra menők
pedig szidalmazzák [káromolták; gyalázták,
becsmérelték] vala őt, fejüket hajtogatván [és a fejüket csóválva; és rázogatva].
És ezt mondván: Te, ki lerontod a templomot és
harmadnapra fölépíted, szabadítsd [és mentsd] meg magadat; ha Isten Fia
vagy, szállj [s lépj is] le
a keresztről. [sztaurosz:
a kínoszlopról]! Hasonlóképen
a főpapok [vagyis a papi
fejedelmek] is csúfolódván [gúnyolták
őt] az írástudókkal [a törvénytanítókkal] és a vénekkel egyetemben, ezt mondják vala: Másokat megtartott [és megmentett, megszabadított], magát
nem tudja [és nem képes] megtartani [nincs hatalma megmenteni,
megszabadítani]. Ha Izráel
királya, szálljon [és jöjjön;
lépjen] le most a keresztről, és majd hiszünk néki [Más fordítás: Akkor majd hiszünk benne]. Bízott az Istenben; mentse meg [(rüomai): szabadítsa meg, óvja meg, és védelmezze]
most Őt [lássuk, hogyan menti meg most Isten;
hát ragadja ki most Ő a bajból],
ha [ugyan] akarja; mert [hiszen] azt mondta: Isten Fia vagyok” (Mát. 27,39-43).
Ézsaiás így prófétál Róla: „Amikor kínozták, alázatos maradt, száját sem
nyitotta ki. Mint a bárány, ha vágóhídra viszik, vagy mint a juh, mely némán
tűri, hogy nyírják, ő sem nyitotta ki száját” (Ézs. 53,7).
Ezért bátran fordulhatunk
Hozzá mindenkor: „Mert nem oly főpapunk
van, aki nem tudna megindulni (együttérezni) gyarlóságainkon (testi gyengeségeinken, erőtlenségeinken, betegségeinken), hanem aki megkísértetett mindenekben,
hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt” (Zsid.
4,15).
1 Pét. 2,24 Aki a mi bűneinket [(hamartia): céltévesztésünket, tévedéseinket,
hibáinkat, vétkeinket] maga vitte fel testében [(szóma): teljes lényében] a fára, hogy a bűnöknek meghalván, [a
vétkekre ne legyünk kaphatók], és az
igazságnak éljünk [(dikaioszüné
dzaó): és megigazultan folytassuk életünket]. Akinek [(mólópsz): sajgó, véres] sebeivel szógyultatok meg [(iaomai): gyógyítottak
meg titeket, a betegségekből megszabadultatok, teljessé, éppé tettek véres zúzódásai]*
*És beteljesítette
az Ézsaiáson keresztül hangzó próféciát, amely így hangzik: „…
a mi betegségeinket (Ő) viselte, a mi fájdalmainkat hordozta (és
eltávolította). Mi meg azt (hittük, és
azt) gondoltuk, hogy Isten csapása sújtotta és kínozta (hogy Istentől
ostoroztatik, verettetik és kínoztatik).
Pedig a mi vétkeink (hamartia: a mi céltévesztésünk) miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték
össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk
meg” (Ésa. 53,4-5).
Erről tesz bizonyságot Máté is: „Hogy beteljesedjék, amit Ézsaiás próféta mondott [vagyis az Ézsaiás
prófétán át szólt ige], így szólván: Ő
vette el [és Ő viselte, mert Magára vette, és hordozta, így távolította el, és
szüntette meg] a mi erőtlenségünket
[gyengélkedéseinket, gyengeségeinket, és
bajainkat], és ő hordozta
(távolította el) a mi betegségünket [fájdalmainkat, nyavalyáinkat,
csapásainkat]. »Itt a görög szöveg mondanivalója: betegségeinket Ő vette le rólunk«” (Mát.
8,17).
„És nem mondja
(többé) a lakos (Sion lakója = a messze sugárzó
emlékmű; jel = a diadalmas gyülekezet): (hogy) beteg vagyok! A nép, amely benne lakozik,
bűnbocsánatot nyer” (Ésa. 33,24)
Mert Ő az: „Aki megbocsátja minden bűnödet,
meggyógyítja minden betegségedet. Aki megváltja életedet a koporsótól (és a
sírtól); kegyelemmel (szeretettel) és irgalmassággal koronáz meg téged” (Zsolt. 103,3-4).
Ő az: „aki
halálra adatott [és halált szenvedett, aki ki lett szolgáltatva] bűneinkért [vétkeinkért, azaz: félrecsúszásainkért (botlásainkért és
elhajlásainkért] és feltámasztatott
[vagyis feltámadt] megigazulásunkért
[felmentésünkért, vagyis: igazzá nyilvánításunkért]” (Róm. 4,25).
És
azért kellett Neki szenvedni és meghalni, mert: „mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének. Ezért Isten
ingyen igazítja meg őket kegyelméből, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus
által” (Róm. 3,23-24).
„Mivel tehát megigazultunk
hit által, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által” (Róm.
5,1).
„Mert azt, aki nem ismert
bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne” (2Kor.
5,21).
„és azért halt meg
mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki
értük meghalt és feltámadt” (2Kor. 5,15).
Mert
Ő nemcsak meghalt, hanem: „... Krisztus
feltámadott a halottak közül, zsengéjük lőn azoknak, kik elaludtak” (1Kor.
15,20).
Ismét: „Krisztus
váltott meg minket a törvény átkától
[kivásárolt bennünket, és
váltságdíj ellenében felszabadított a törvény átka alól]” (Gal. 3,13).
Ezért Őbenne: „van a mi váltságunk az Ő vére
által, a bűnöknek bocsánata az Ő kegyelmének gazdagsága szerint” (Eféz. 1,7)
„hogy a törvény alatt levőket
megváltsa, hogy Isten fiaivá legyünk” (Gal. 4,5).
Mert Krisztus az: „Aki adta [feláldozta] önmagát
a mi bűneinkért [(hamartia):
céltévesztés]. Hogy kiszabadítson
[kiragadjon; kimentsen; kivegyen; kiemeljen] minket [magának] e jelenvaló
gonosz [(ponérosz):
nyomorúságos, nehéz; szűkös; tökéletlen, alkalmatlan; beteg; káros,
veszélyes, ellenséges; züllött] világból.
[a jelen világ gonoszságából; gonosz korszakból /aion: világkorszak, létkor/] az Istennek és a mi Atyánknak akarata [rendelése; elhatározása] szerint.” (Gal. 1,4)
„hogy többé ne emberi vágyak,
hanem az Isten akarata szerint éljétek le (hús)testi
életetek hátralevő idejét” (1Pt. 4,2).
„Akiben van a mi váltságunk [kiváltásunk; váltságdíjunk
kifizetése] az Ő vére által, bűneinknek
[céltévesztésünknek] bocsánata; (eltörlése, elengedése; megbocsátása).
[Más fordítás: aki által a megváltás
és a (céltévesztés) bocsánata is birtokunkká lett]” (Kol. 1,14).
1 Pét. 2,25 Mert olyanok valátok, mint [(planaó): elkóborolt],
és tévelygő juhok, [akiket megtévesztettek], de most megtértetek [visszafordultatok]
lelketek, vagyis [(pszükhé):
életetek] pásztorához és felvigyázójához [és
gondviselőjéhez, oltalmazójához]*
*Erről prófétált
Ézsaiás próféta is: „Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a maga útját járta. De
az ÚR őt sújtotta mindnyájunk bűnéért”
(Ésa. 53,6).
Dávid is így szól Istenhez:
„(Bolyongok, és) Tévelygek, mint valami
(eltévedt, és) elveszett juh: keresd meg
a te szolgádat; mert a te parancsolataidat nem felejtettem el!” (Zsolt. 119,176).
Jeremiás prófétán keresztül jelenti ki az Úr, a minden
korban élő pásztoroknak - hogy kik miatt lett a nyáj eltévelyedett: „Elveszett juhnyáj volt az én népem,
pásztorai félrevezették őket, (a hegyeken tévútra terelték, és) a hegyekben bujdostatták őket, hegyről
halomra jártak, elfelejtkeztek az ő tanyájukról (elfeledték legelőjüket). Aki csak érte, pusztította őket. Ellenségeik
azt gondolták, hogy nem fognak bűnhődni, hiszen ezek vétkeztek az ÚR ellen.
Pedig az ÚR volt az ő igazi hajlékuk, atyáik reménysége” (Jer. 50,6-7)
„Szétszóródtak hát pásztor nélkül, és lőnek mindenféle
mezei vadak eledelévé, és szétszóródtak. Tévelygett nyájam minden hegyen s
minden magas halmon, és az egész föld színén szétszóródott az én nyájam, s nem
volt, aki keresné, sem aki tudakozódnék utána” (Ezék. 34,6-8).
De: „Jaj a pásztoroknak, akik elvesztik és elszélesztik az én mezőmnek
juhait, (legelőm nyáját) azt mondja
az Úr. Azért ezt mondja az Úr, Izráel Istene a pásztoroknak, akik legeltetik az
én népemet: Ti szélesztettétek el az én juhaimat és űztétek el őket; és nem
néztetek utánok; De én számon kérem tőletek gaztetteiteket - így szól az ÚR”
(Jer.
23,1-2)