Az Úr buzgó szerelme

A Krisztus nélküli világ

Menj, és bátran hirdesd, hogy él az Úr, és szeret, és most téged hív!

Mert azt ígérte, hogy: „Én leszek a te száddal, és megtanítlak téged arra, amit beszélned kell” (2 Mózes 4,12)

Spurgeon: A szellemi dolgok megértése.

Kevésbé lehetetlen dolog a napot átfogni, egy csillagot megragadni, a szúnyoggal elefántot elnyelni, mint az örökkévalóság minden kérdését kivétel nélkül megérteni.

A szeretet.

„Az a parancsolatunk is van Őtőle, / a szeretet Istenétől  / hogy aki szereti az Istent, szeresse a maga testvérét is” (1 Ján. 4,21). 

Max Lucado: Isten veled van

A Róma 8:31 ezt a kérdést teszi fel nekünk: „Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?”

Most a figyelmedet kérem egy pillanatra. Két szó ebben a bibliaversben megérdemli a figyelmedet. Isten velünk.

Mondd ki hangosan. Isten velünk.

Ismételd meg kihangsúlyozva mindkét szót. Gyerünk már, annyira azért biztosan nem kell sietned.

Isten velünk! ISTEN VELED VAN.

Lehet, hogy a szüleid megfeledkeztek rólad, a tanáraid semmibe vettek, a testvéreid szégyellnek. Azonban az óceánok Alkotója csupán egy imányi távolságra van tőled. Isten!

Isten veled van! Ha Istennek lenne egy naptára, a születésnapod be lenne karikázva rajta. Ha van fa a mennyben, akkor a nevedet már a törzsébe véste.

Az Ézsaiás 49:16 ezt mondja: „Íme, tenyerembe véstelek be!” Senki sem győzhet le. Oltalom alatt állsz. ISTEN VELED VAN!

Magyar fordítás: ahitatok.hu

TE VAGY DICSŐSÉGEM

Luther Márton: A bűn helye

"A bűnnek két helye van: vagy a nyakadon csüng, mint iszonyú kolonc, vagy Krisztus keresztjén, mint megbocsátott és elintézett dolog."

Idezetek.ma

Mai Ige

„Uram, nem vagyok képes ezt legyõzni, de nem hátrálok meg.
Erõsíts meg most a Szentlelked által!”

Idézet a „Győzelem a függőség felett” című kiadványból www.maiige.hu

Magyarország fölött az ég

Zsoltár 20. Szíved szerint cselekszik veled az Úr; (Héberrel és kapcsolódó igékkel)

Zsolt. 20,1 Az éneklőmesternek [karmesternek, karvezetőnek végig]; Dávid zsoltára^*

*Zsoltár (mizmór): az Úr tiszteletére zenei kísérettel előadott éneket jelent.

Zsolt. 20,2 Hallgasson meg téged, és [(ʿánáh): válaszoljon] az Úr [(jəhóváh): Jahve, az Örökkévaló] a szükség idején [a megpróbáltatás, szorongatás, nyomorúság, veszedelem, a te háborúságodnak napján, azon a (jôm): sorsdöntő napon]. És oltalmazzon [tegyen biztonságos helyre, és védjen] meg [és (śáḡaḇ): emeljen föl, tegyen hatalmassá, tegyen győzedelmessé] téged a Jákób [(jaʿăqóḇ): aki a másik helyére lép] Istenének neve^*

*Mert: „Erős torony az ÚR neve, oda fut az igaz, és védelmet talál” (Péld. 18,10)

S ez a NÉV nem más, mint maga az Úr: „Az ÚR az én kőszálam, váram és megmentőm, Istenem, kősziklám, nála keresek oltalmat, pajzsom, hatalmas szabadítóm, fellegváram!” (Zsolt. 18,3)

Őhozzá kiált  Dávid minden helyzetben: „A föld végéről kiáltok hozzád, mert elepedt a szívem. Vezess el engem a kősziklára, mert az igen magas nekem! Mert te vagy az én menedékem, s erős tornyom az ellenség ellen” (Zsolt. 61,3-4)

 Ő a Seregek Ura: „A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk. Szela” (Zsolt. 46,8)

Az Ő nevének dicsérete kedves Isten előtt: „Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással. És kedvesebb lesz az Úr előtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmű tuloknál” (Zsolt. 69,31-32)

S aki megtér, annak ezt tanácsolja a próféta: „Ezeket a szavakat vigyétek magatokkal, amikor megtértek az Úrhoz! Mondjátok néki: Bocsáss meg minden bűnt! És fogadd el azt, ami jó, és ajkaink tulkaival áldozunk néked” (Hós. 14,3)

S erről a NÉV-ről tesz bizonyságot az apostol: „Általa (azaz: Jézus Krisztus által) vigyük Isten elé a dicsőítés áldozatát mindenkor, azaz nevéről vallást tévő ajkaink gyümölcsét” (Zsid. 13,15)

Erre a NÉV-re jön Isten válasza „Mivelhogy ragaszkodik hozzám, megszabadítom őt, felmagasztalom őt, mert ismeri az én Nevemet!” (Zsolt. 91,14)

Így tesz vallást Istenről Dávid: „Azért te benned bíznak, akik ismerik a te nevedet; mert nem hagytad el, Uram, akik keresnek téged” (Zsolt. 9,11).

Zsolt. 20,3 Küldjön néked segítséget a szent helyről [szentélyéből]; és a Sionból [Jelentése: a messze sugárzó; felállított emlékmű, jel = a harcos vagy a diadalmas Egyházból] támogasson [küldjön neked segítséget, oltalmazzon, erősítsen, védelmezzen] téged^*

*És az Úr válasza: „Megáld téged az Úr a Sionról, hogy boldognak lássad Jeruzsálemet életednek minden idejében; És meglássad fiaidnak fiait; békesség legyen Izráelen!” „Mert a Siont választotta ki az Úr, azt szerette meg magának lakhelyül: Ez lesz lakóhelyem örökre, itt fogok lakni, mert így kívánom! Eleséggel megáldom gazdagon, szegényeit jóltartom kenyérrel; Papjait meg felruházom szabadítással, és vígan örvendeznek hívei. Megnövesztem ott Dávidnak hatalmát, szövétneket szerzek az én felkentemnek. Ellenségeire szégyent borítok, rajta pedig koronája ragyog” (Zsolt. 128,5-6; 132,13-18).

Zsolt. 20,4 Emlékezzék meg minden áldozatodról, és égőáldozataidat találja kövéreknek [fogadja szívesen]. Szela.

Zsolt. 20,5 Cselekedjék veled szíved [(léḇáḇ): bensőd] szerint, és teljesítse minden szándékodat. [Más fordítás: Adja meg szíved vágyát, s váltsa valóra minden tervedet]^*

*Az imádság meghallgatásának a feltétele: „Bízzad az Úrra a te dolgaidat; és a te gondolatid véghez mennek (akkor szándékaid teljesülnek)” (Péld. 16,3).

És: „Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit” (Zsolt. 37,4)

És: „Az Úr Jézus kijelenti, hogy hogyan tudom beteljesíteni Isten igéjét: „Ha énbennem maradtok, és az én beszédeim bennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok, és meglesz az néktek” „És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban. Ha valamit kértek tőlem az én nevemben, én megcselekszem azt” (Ján. 15,7; 14,13-14)

Az apostolon keresztül megerősíttetik az ígéret: „És akármit kérjünk, megnyerjük tőle, mert megtartjuk az ő parancsolatait, és azokat tesszük, amik kedvesek előtte. Ez pedig az ő parancsolata, hogy higgyünk az ő Fiának, a Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást, amint megparancsolta nékünk. És aki az ő parancsolatait megtartja, az Őbenne marad és Ő is abban; és abból ismerjük meg, hogy bennünk marad, abból a Szellemből, amelyet nékünk adott” (1 Ján. 3,22-24)

Mert ez a Szellem az Úr Jézust dicsőíti minden időben és minden helyzetben, és csak Őróla tesz bizonyságot: „De mikor eljő amaz, az igazságnak Szelleme, elvezérel majd titeket minden igazságra. És Ő engem dicsőít majd...” (Ján. 16,13-14)

És  „...Ő tesz majd én rólam bizonyságot” (Ján. 15,26)

Ez pedig akkor teljesedik be, amikor a  Szent Szellem rátok száll, és rajtatok megnyugszik: „És ímé, én elküldöm tireátok az én Atyámnak ígéretét; ti pedig ...akkor felruháztattok mennyei erővel” (Luk. 24,49).

Zsolt. 20,6 Hogy örvendhessünk a te szabadulásodban, és a mi Istenünk nevében zászlót lobogtassunk: teljesítse az Úr minden kérésedet! [Más fordítás: Akkor majd örvendezünk győzelmednek, (ránan): ujjongunk, és kiáltozva ünnepelünk, és örvendezünk a te üdvösségedben; s Istenünk nevében lengetjük zászlóinkat; és az Úr beteljesíti minden kérésedet, minden (mišə'áláh): imádat]^*

*Dávid így dicsőíti az Urat, és egyben próféciát is mond: „Mert én hűségedben bízom, szívből ujjongok, hogy megsegítesz. Éneklek az Úrnak, mert jót tett velem” „Adtál a téged félőknek zászlót, melyet felemeljenek az igazságért. Szela” (Zsolt. 13,6; 60,6)

A prófécia kijelentése arról, hogy ki a zászló: „És lesz ama napon, hogy Isai gyökeréhez, aki a népek zászlója lészen, eljőnek a pogányok, és az ő nyugodalma dicsőség lészen” (Ésa. 11,10)

 Már közeledik az Úr, a Szabadító: „Menjetek át, menjetek át a kapukon, készítsétek a népnek útát, töltsétek, töltsétek az ösvényt, hányjátok el a köveket, emeljetek zászlót a népek fölé. Ímé, az Úr hirdette mind a föld határáig: Mondjátok meg Sion leányának, ímé, eljött szabadulásod, ímé, jutalma vele jő, és megfizetése ő előtte! És hívják őket szent népnek, az Úr megváltottainak, és téged hívnak: keresett és nem elhagyott városnak” „Egy szó kiált: A pusztában készítsétek az Úrnak útát, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek! Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon, és legyen az egyenetlen egyenessé és a bércek rónává. És megjelenik az Úr dicsősége, és minden test látni fogja azt; mert az Úr szája szólt” (Ésa. 62,10-12; 40,3-5)

A prófécia beteljesedése: „Azokban a napokban pedig eljöve Bemerítő János, aki prédikál vala Júdea pusztájában. És ezt mondja vala: Térjetek meg, mert elközelített a mennyeknek országa. Mert ez az, akiről Ézsaiás próféta szólott, ezt mondván: Kiáltó szó a pusztában: Készítsétek az Úrnak útját, és egyengessétek meg az ő ösvényeit” „És meglátja minden test az Istennek szabadítását” „Ő az, aki utánam jő, aki előttem lett, akinek én nem vagyok méltó, hogy saruja szíját megoldjam. Másnap látá János Jézust ő hozzá menni, és monda: Ímé az Istennek ama Báránya, aki elveszi a világ bűneit! Ez az, akiről én ezt mondám: Én utánam jő egy férfiú, aki előttem lett, mert előbb volt nálamnál” (Mát. 3,1-3;Luk. 3,6;Ján. 1,27.29-30).

Zsolt. 20,7 Most tudom, hogy az Úr [(jəhóváh): Jahve, az Örökkévaló hatalmas jobbja] megsegíti [(jášaʿ): megmenti megszabadítja, győzelmet ad, támogatja] felkentjét; meghallgatja őt szent egeiből jobbjának segítő erejével. [Más fordítás: Jól tudom, hogy az ÚR győzelmet ad felkentjének, felel neki szent egéből győzelmes jobbjának hőstetteivel; Most már tudom: Az Úr győzelmet adott fölkentjének, meghallgatta szent egéből, győzelmes jobbjának erejében hősiességével megmentette]^*

*A hívő megvallása: „Az Úr az én erőm és pajzsom, Őbenne bízott szívem és megsegíttettem; örvend szívem és énekemmel dicsérem Őt. Az Úr az ő népének ereje, és az ő fölkentjének megtartó erőssége” „Kiszállsz néped szabadítására, fölkented segítségére; szétzúzod a főt a gonosznak házában; nyakig feltakarod az alapjait. Szela!” (Zsolt. 28,7-8; Hab. 3,13).

Zsolt. 20,8 Ezek [harci] szekerekben, amazok lovakban bíznak; mi pedig az Úrnak, a mi Istenünknek nevéről emlékezünk meg [Ezek a harci kocsikat, amazok a lovakat emlegetik dicsekedve, mi ellenben Urunk, Istenünk nevét hívjuk segítségül]^*

*A próféta jajgat Isten népének hűtlensége miatt: „Jaj azoknak, akik Egyiptomba mennek segítségért! Lovakra támaszkodnak, és a szekerek sokaságában bíznak, és a nagyon erős lovagokban; és nem néznek Izráelnek Szentjére, és az Urat nem keresik. De ő is bölcs, és veszedelmet hoz, nem másítja meg szavait, hanem rátámad a gonoszok házára és a segítséget ígérő gonosztevőkre. Hiszen Egyiptom ember és nem Isten, és lovai hús és nem szellem, és ha az Úr kinyújtja kezét, megtántorodik a segítő, és elesik a megsegített, és együtt mind elvesznek” (Ézs. 31,1-3)

Mert: „Nem szabadul meg a király nagy sereggel; a hős sem menekül meg nagy erejével; Megcsal a ló a szabadításban, nagy erejével sem ment meg. Ámde az Úr szemmel tartja az őt félőket, az ő kegyelmében bízókat, hogy kimentse őket a halálból, és az éhségben is eltartsa őket” (Zsolt. 33,16-19)

Az Úr: „Nem a lovak erejében leli kedvét, nem a férfi izmaiban gyönyörködik. Az őt félőkben gyönyörködik az Úr, akik kegyelmében reménykednek. Jeruzsálem, dicsőítsd az Urat, Sion, dicsérd Istenedet! Mert ő erős zárakat tett kapuidra, megáldotta benned lakó fiaidat” (Zsolt. 147,10-13)

Ezért szól a királyoknak a parancs – és mindenkinek, aki befogadta az Úr Jézust, Őt, Aki: „tett minket királyokká...”:(Jel. 1,6):

„Csak sok lovat ne tartson, és a népet vissza ne vigye Egyiptomba, hogy lovat sokasítson, mivelhogy az Úr megmondta néktek: Ne térjetek többé vissza azon az úton!” (5 Móz. 17,16)

Hiszen bár: „Készen áll a ló az ütközetnek napjára; de az ÚR adja a győzelmet” (Péld. 21,31)

Isten Igéje bemutatja, hogy hogyan kell viszonyulni a gonoszhoz: „Dávid pedig monda a Filiszteusnak: Te karddal, dárdával és pajzzsal jössz ellenem, én pedig a Seregek Urának, Izráel seregei Istenének nevében megyek ellened, akit te gyalázattal illettél. A mai napon kezembe ad téged az Úr, és megöllek téged, és fejedet levágom rólad. A Filiszteusok seregének tetemét pedig az égi madaraknak és a mezei vadaknak fogom adni a mai napon, hogy tudja meg az egész föld, hogy van Izráelnek Istene. És tudja meg ez az egész sokaság, hogy nem kard által és nem dárda által tart meg az Úr, mert az Úré a had, és ő titeket kezünkbe fog adni” (1 Sám. 17,45-47)

Ez a bátorítás nekünk is szól: „Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek, és ne rettegjetek az asszír királytól, meg a vele levő egész sokaságtól (a gonosztól és démonaitól, ha embereken keresztül támad is), mert velünk többen vannak, mint ővele. Ővele hústesti erő van, velünk pedig az Úr a mi Istenünk, hogy megsegéljen minket és érettünk hadakozzék...” (2 Krón. 32,7-8).

Zsolt. 20,9 Azok meghanyatlanak [térdre rogynak] és elesnek; mi pedig felkelünk, [és talpon maradunk] és szilárdan állva megállunk^*

*Csak arra vigyázz, hogy: „ha álnokság tapad kezedhez, távolítsd el, ne engedd, hogy sátradban csalárdság lakozzék! Akkor szégyen nélkül emelheted föl arcodat, erős leszel, és nem kell félned” (Jób. 11,14-15)

Isten Fiát ne csak szóval szeresd – megcsalva saját magadat – hanem  fogadd be a szívedbe, és add át Neki az életed: „Szeretteim, ha pedig a szívünk nem ítél el, bizalommal szólhatunk Isten előtt; És akármit kérjünk, megnyerjük tőle, mert megtartjuk az ő parancsolatait, és azokat cselekesszük, amik kedvesek előtte. Az ő parancsolata pedig az, hogy higgyünk az ő Fiának, a Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást, ahogyan erre parancsolatot adott nekünk. És aki az ő parancsolatait megtartja, az Őbenne marad és Ő is abban; és abból ismerjük meg, hogy bennünk marad, abból a Szellemből, amelyet nékünk adott” (1 Ján. 3,21-24)

Akkor megvallhatod, hogy: „Ha rám támadnak is a gonoszok (a sátán és démonai), szorongató ellenségeim, hogy hústestemet egyék: szorongatóim és elleneim - ők botlanak meg és hullanak el. Ha tábor fog körül, nem fél szívem; habár had támad reám, mégis ő benne bízom én” (Zsolt. 27,2-3)

Mert: „Az Úr szilárdítja meg az igaz ember lépteit, és útját kedveli. Ha elesik, nem terül el, mert az Úr támogatja kezével” „Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is; De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!” (Zsolt. 37,23-24; Ésa. 40,30-31)

Akikben nem él az Úr: „Amint a forgószél ráfuvall, már oda van az istentelen; de akik befogadták Őt: az igaznak pedig örökké való fundamentuma van” (Péld. 10,25)

A feltétel azonban a hit, mert: „..,.ha nem hisztek, bizony meg nem maradtok!” (Ésa. 7,9)

Zsolt. 20,10 Uram, segítsd [tartsd] meg a királyt [adj győzelmet a királynak]! Hallgasson meg minket, mikor kiáltunk hozzá. [Más fordítás: Ama mennyei Király hallgasson meg minket a napon melyben segítségül hívjuk]. 

Szent vagy

Megvallás megváltó Istenünkről

„Ragyogó vagy te, felségesebb, mint az élelmet adó hegyek”

„Az egész föld leborul előtted; énekel neked, énekli a te nevedet. Szela” 

(Zsolt 76:5 Zsolt 66:4)

C. H. Spurgeon: HIGGY!

Higgy az ígéretnek, és ezáltal bizonyulj az ígéret örökösének. A Szent Szellem vezéreljen, hogy ezt cselekedd, az Úr Jézus Nevében!

A tévtanítókról

Mivel a tévtanítók a saját szívükből és gondolataikból merítenek, tanításuk kiábrándítóan üres és semmit sem használ. Mint tanítók, mindenkit elhitetnek, megcsalnak, akárcsak azok a felhők, amelyek esőt ígérnek, de csak köd van bennük, amit a szél szétfúj. A végük: kárhozat. /Jubileum/

Andrei Pupko: AZ AJÁNLOTT ÜDVÖSSÉG

4Móz 21,4-9.

4 Majd elindult Izráel népe a Hór-hegytől a Vörös-tenger felé, hogy megkerüljék Edóm országát. De útközben elfogyott a nép türelme, 5 és így beszélt a nép Isten és Mózes ellen: Miért hoztatok el bennünket Egyiptomból? Azért, hogy meghaljunk a pusztában? Hiszen nincs kenyér és nincs víz, szívből utáljuk ezt a hitvány eledelt. 6 Ezért mérgeskígyókat küldött az ÚR a népre, és azok megmarták a népet, úgyhogy sok izráeli meghalt. 7 Ekkor odament a nép Mózeshez, és ezt mondta: Vétkeztünk, mert az ÚR ellen és ellened szóltunk. Imádkozz az ÚRhoz, hogy távolítsa el rólunk a kígyókat! És imádkozott Mózes a népért. 8 Az ÚR pedig ezt mondta Mózesnek: Csinálj egy rézkígyót, és tűzd rá egy póznára. Mindenki, akit megmart a kígyó, életben marad, ha föltekint arra.

9 Mózes tehát csinált egy rézkígyót, és föltűzte egy póznára. Ha azután megmart valakit a kígyó, és föltekintett a rézkígyóra, életben maradt.

                       AZ AJÁNLOTT ÜDVÖSSÉG

Mózes tehát csinált egy rézkígyót, és föltűzte egy póznára. Ha azután megmart valakit a kígyó, és föltekintett a rézkígyóra, életben maradt.
(4Móz 21,9)

Egy napon meglátogattam az Orosz Múzeumot Szentpétervár központjának közelében. Miközben az orosz festők alkotásait nézegettem, egyszer csak a hatalmas Rézkígyó című festményre csodálkoztam rá. A 4Móz 21-ben leírt
történetet ábrázoló alakítás egy fantasztikus üzenetet közvetít. Ez a mű segített jobban megértenem Isten egyszerű útját, amin keresztül menekülést ajánl számunkra a bűnből.

A festményen a rézkígyóhoz közel, halálosan beteg emberek vannak festve, amint rendezetlenül fekszenek a földön. Talán ezek voltak azok, akiket barátaik, rokonaik vezettek a rézkígyó közelébe. De még amikor a halálukon voltak, akkor sem emelték fel szemüket a felajánlott üdvösségre. Aztán láttam egy anyát, amint a kisbabáját emeli fel, hogy az lássa az érckígyót, és élhessen.

Azon a napon sokat gondolkodtam, hogy Isten milyen egyszerű utat ajánl
a bűnből való szabadulásra: ismerjük el Krisztust Urunknak, és fogadjuk
el azt, amit értünk vállalt halálával tett. Erős vágyat éreztem, hogy
megosszam a hitemet a barátaimmal és rokonaimmal, hogy ők is Krisztushoz
fordulhassanak, és elfogadhassák Isten csodás ajándékát, az örök életet.

Imádság: Drága Megváltónk, segíts, hogy ma másokat az általad felajánlott üdvösségre vezessünk. Ámen.

Krisztusról beszélni másoknak elhívásunk és kiváltságunk.

Andrei Pupko (Szentpétervár, Oroszország)

 http://csendespercek.hu

Ferencz István Dicséretek: Csak ölelj át Atyám

Max Lucado: Hálás vagyok a kegyelemért.

Nem szabad úgy tekintenünk a kegyelemre, mint a törvény bukása után megjelent gondoskodásra. Isten még a törvény megjelenése előtt felajánlotta a kegyelmet. Sőt, az ember megteremtése előtt már élt a kegyelem!

Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétól

Isten azt mondta: „Nem jó az embernek egyedül lenni”. Ezért küldte el Jézust. Eljövetele olyan volt, mint a fény a teremtés első napján. Az emberek születnek és meghalnak. Éjjel csillagok milliárdjai látszanak az égen, de a napkeltével valamennyi eltűnik a szem elől. „Meglátogat minket a felkelő fény a magasságból” (Lukács 1,78). Jézus világosságul jött, de „az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot” (János 3,19). A feszültség egyre nőtt, míg végül a kereszt drámájába torkollott. A fényt kioltották - legalábbis úgy tűnt. Jézus halálával az emberiség magára maradt a sötétben. Rövid időre nem adatott más nekik, mint saját filozófusaik, feltevéseiknek és homályos sejtéseiknek pislákoló fényével. A kereszt pedig örökre ránk égett: minden emberi kéz által készített tárgynál jobban jellemzi az emberiséget. A kereszten a halhatatlan enged a halandóságnak, és az Isten Fia Emberfiaként hal meg, de az egész történetben érezhető a feltámadás reménységének diadala! És így is lett: Jézus győzelmesen támadt fel halottaiból, majd visszatért a mennybe, ahonnan jött, hogy elfoglalja a királyi trónt. Isten áldjon meg benneteket! REINHARD BONNKE