Keresztény szemmel
2014. november 6.
2014. november 5.
Ige: A Szent Szellemről
„Ő záloga* foglalója,
biztosítéka, előlege a mi
örökségünknek** Isten tulajdon népének megváltatására, -
vagyis arra, hogy teljesen megváltva az övéi legyünk, - az Ő dicsőségének
magasztalására” (Eféz. 1,14)
[Más
fordítás: „S feladata az Istennek
megtartott nép megváltása és ezzel az Isten dicsőségének magasztalása; míg a
teljes szabadságba behelyeztettetünk az Ő dicsőségének dicséretére]***
*Záloga (arrabón): foglaló, előleg; Az
Újszövetségben csak átvitt értelemben van, vagyis általában olyan valóságot
jelöl, amely részben „kezünkben” van, egyúttal azonban még csak része az
egésznek; így „garanciája” is annak, hogy megkapjuk azt az egészet, amelynek ez
a valóság a része. (Egy eljegyzési ajándék) - zálog, azaz a vásárláshoz
szükséges pénz vagy vagyon egy része, amelyet előlegbe adnak, mint a hátralévő
összeg biztosítékát.
**Örökségünknek (kléronomia):
apai örökség, vagyis: Istennek minden
ígérete a mi örökségünk.
***Az
apostolon keresztül a Korintusbelieknek mondja az Úr, hogy Isten azt ígérte,
hogy: „...ha engedelmesen hallgattok szavamra, és megtartjátok szövetségemet,
akkor ti lesztek az én tulajdonom valamennyi nép közül, bár enyém az egész
föld” „Az ÚR pedig azt kívánja ma tőled, hogy légy az ő tulajdon népe, ahogyan
megmondotta neked, megtartván minden parancsolatát. Akkor az általa teremtett
összes nép fölé emel, hogy dicséretes, hírneves és tisztelt légy. Istenednek,
az Úrnak a szent népe leszel, ahogyan megígérte” (2 Móz. 19,5; 5 Móz. 26,18-19)
És az Úrnak
gondja van arra, hogy szavát beteljesítse, ezért kijelenti, hogy: „Hiszen te Istenednek, az Úrnak szent népe
vagy. Téged választott ki Istened, az ÚR, hogy megszerzett, tulajdon népe légy valamennyi nép közül, amelyek a
föld színén vannak. Nem azért szeretett meg, és nem azért választott ki
benneteket az ÚR, mintha valamennyi nép közt a legnagyobbak volnátok, hiszen a
legkisebbek vagytok valamennyi nép közt, hanem azért, mert szeret benneteket az
ÚR, és megtartja azt az esküt, amelyet atyáitoknak tett. Ezért hozott ki
benneteket az ÚR erős kézzel, és ezért váltott ki a szolgaság házából, Egyiptom
királyának, a fáraónak kezéből. Tudd meg tehát, hogy a te Istened, az ÚR az
Isten. Állhatatos Isten ő, aki hűségesen megtartja szövetségét ezer nemzedéken
át is, azok iránt, akik szeretik őt és
megtartják parancsolatait” (5 Móz.
7,6-9)
És hogy ez
tudatosuljon bennünk, megismétli a kijelentést: „Mert szent népe vagy te az Úrnak, a te Istenednek, és az Úr választott
téged, hogy légy néki tulajdon népe minden nép közül, amelyek a föld színén
vannak” (5 Móz. 14,2)
Az apostolon
keresztül jelenti az Úr, hogy kikről szóltak a próféciák: „Tisztesség azért néktek, akik hisztek; az engedetleneknek pedig: A kő,
amelyet az építők megvetettek, az lett a szegletnek fejévé és megütközésnek
kövévé s botránkozásnak sziklájává; Akik engedetlenek lévén, megütköznek az
igében, amire rendeltettek is. Ti azonban választott
nemzetség, királyi papság, szent
nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit
annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket; Akik
hajdan nem nép voltatok, most pedig Isten népe vagytok; akik nem kegyelmezettek
voltatok, most pedig kegyelmezettek vagytok” (1 Pét. 2,7-10)
És azt is, hogy
kinek és kiknek szólt a próféciákban elhangzott ígéret: Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak és az ő magvának. Nem mondja: És a
magvaknak, mint sokról; hanem mint egyről. És a te magodnak, aki a Krisztus. Mi
pedig, atyámfiai, Izsák szerint, ígéretnek gyermekei vagyunk. (Gal. 3,16; 4,28)
Akik: „Megigazulván ingyen az ő kegyelméből a
Krisztus Jézusban való váltság által” (Róm.
3,24)
Ezért így buzdít
Dávid: „Dicsérjétek az Urat, mert jó az
Úr; zengjétek nevét, mert gyönyörűséges! Mert kiválasztá magának az Úr Jákóbot,
Izráelt - Isten harcosát - a saját örökségéül” (Zsolt. 135,3-4)
Pál apostolon keresztül hangzik a kijelentés arrról, hogy ki Isten
harcosa: „Egy harcos sem elegyedik bele a
mindennapi élet dolgaiba, és gondjaiba;
hogy megnyerje annak a tetszését, aki őt harcossá avatta” (2
Tim. 2,4).
Bölcsességet ad az Úr:
„Bölcs okulás
elnyerésére, melyből éleslátás,
igazságosság, jó ítélőképesség és becsületesség származik” (Péld
1,3)
Áldott légy Uram Jézus!
„Áldott legyen az ő dicsőséges neve
mindörökké, és teljék be dicsőségével az egész föld. Ámen! Ámen!” (Zsolt 72:19)
Ki Jézus nekem?
Ő a Mesterem, aki: „kiképez a győztes harcra, s hogy karom
acélhúrt feszítsen, azt parancsolta” (Zsolt. 18,35)
Wilhelm Busch: Jézus a mi sorsunk; Jézus Isten kinyilatkoztatása
ISTENBEN HISZEK, DE JÉZUSSAL NEM
TUDOK MIT KEZDENI 2. rész
1. Jézus Isten kinyilatkoztatása
Ha valaki azt mondja nekem: »Hiszek Istenben, de mit
kezdjek Jézussal?
Akkor ezt felelem: »De hiszen ez ostoba beszéd! Isten
ugyanis elrejtőzködő Isten, Jézus nélkül semmit sem tudnánk róla!«
Az emberek ugyan elképzelnek maguknak valamilyen Istent,
például egy »Jóistent«, aki egy becsületes németet nem hagy cserben, ha naponta
csak öt pohár sört iszik. De hiszen ez nem Isten! Allah, Buddha – ezek saját
elképzeléseink kivetítései. De Isten? Jézus nélkül Istenről semmit nem tudunk.
Jézus azonban Isten kinyilatkoztatása. Maga
Isten Jézusban jött el hozzánk.
Egy képpel szeretném ezt önnek megmagyarázni. Képzeljen
el egy sűrű ködfalat. A köd elfedi Istent. Az emberek nem tudnak nélküle élni.
Elkezdik hát keresni. Megpróbálnak behatolni a ködfal mögé. Pontosan így
fáradoznak a vallások. Minden vallásban Istent keresik az emberek. Minden
vallásban egy közös: eltévedtek a ködben, és nem találták meg az Istent!
Isten elrejtőző Isten. Valaki, akit a Bibliában
Ézsaiásnak hívtak, megértette ezt, és szíve mélyéből felkiáltott: »Uram, mi nem
jutunk el Hozzád. Bárcsak szétszakítanád az eget és leszállnál!« Gondolják csak
el: Isten meghallotta ezt a kiáltást! Széttépte a ködöt és eljött hozzánk –
Jézusban! Amikor az angyalok Betlehem mezején kórusban kiáltották: »Ma
született nektek a Megtartó! Dicsőség Istennek a magasságban!« – akkor Jézusban
Isten jött el hozzánk.
Jézus azt mondja: »Aki engem lát, látja az Atyát.«
Jézus nélkül semmit sem tudnék Istenről. Ő az egyetlen,
akitől bizonyosságot kaphatok Isten felől! Hogy is mondhatja valaki:
»Megvagyok én Jézus nélkül!?«
Kenneth Hagin: DICSŐSÉGGEL MEGKORONÁZVA
Mikor látom a Te egeidet, a Te ujjaidnak munkáját, a
holdat és a csillagokat, amelyeket teremtettél, mi az ember, hogy gondolsz rá
és az (a föld szülte) ember fia, hogy Te gondoskodsz róla? Hiszen kevéssel teremtetted
őt kisebbé, mint az Istent, és Te koronáztad meg őt dicsőséggel és
tisztességgel. Azért teremtetted őt, hogy uralkodjék a Te kezednek munkái
felett…
- Zsoltárok 8,3–6. (Amplified)
Isten az embert nem a halálra teremtette! A halál, a
betegség, a gyűlölet, a bosszú és minden tragédia, ami a földi állapotokat
tükrözi, nem szerepelt a teremtő eredeti tervében. Ellenkezőleg, az ember
boldogságra, örömre és békességre lett teremtve!
Arra, hogy örök közösségben legyen Istennel. Isten képére
és hasonlatosságára lett teremtve. (1Móz. 1,26. 27.) Boldogságra, örömre és
békességre lett teremtve. És azért lett teremtve, hogy Istennek örömöt
szerezzen. (Jel. 4,11)
Isten egy olyan helyet adott az embernek a teremtésben,
amely felett csak Ő maga áll, az egész univerzumra kiterjedő hatalommal.
(Zsolt. 8,4–7. 1Móz. 26,18) Ádám ura volt önmagának, a teremtésnek és a
sátánnak. Ádám nem volt köteles behódolni a bűnnek — a döntés az ő kezében
volt.
Megvallás: Én azt fogom tenni, amire teremtettem. Én
közösségben vagyok Istennel. Örömöt szerzek az én mennyei Atyámnak. A Biblia
azt mondja, hogy hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni. (Zsid. 11,6) Ezért
hitben fogok járni. Sem a bűn, sem a betegség, sem a félelem, sem a kételkedés,
és egyáltalán semmi, ami az ördögtől van, nem uralkodhat felettem.
/Kenneth Hagin Hitünk tápláléka napi adagokban/
2014. november 3.
1 Timóteus 4. fejezet: Óvás a törvénykezőktől, és A hamis tanítóktól. (szerkesztett)
1 Tim. 4,1 A Szellem pedig nyilván [(rétósz):
határozottan, világosan, egyértelműen] mondja, hogy az utolsó
időben [(hüszterosz kairosz): az
elkövetkező legutolsó korszakban] némelyek
elszakadnak [(aphisztémi):
elpártolnak, eltávolodnak, elkülönülnek,
elhatárolják magukat, és külön útra térnek] a hittől, hitető [(planosz): megtévesztő, csaló, félrevezető, eltévelyítő] szellemekre és [(daimonion):
démoni] gonosz szellemek tanításaira figyelmezvén,
vagyis [ördögi, sátáni tanításokat hallgatva].
1 Tim. 4,2 Hazug beszédűeknek [(pszeudologosz): hamis dolgokat állító] képmutatása [(hüpokriszisz): tettetése, színlelése] által, kik meg vannak bélyegezve a saját lelkiismeretükben.
[Más fordítás: Hazug szavúak
kétszínűségei folytán, akik bélyeget égettek saját lelkiismeretükre].
1 Tim. 4,3 Akik tiltják a
házasságot, sürgetik az eledelektől való tartózkodást, melyeket Isten teremtett
hálaadással való élvezésre a hívőknek és azoknak, akik megismerték az
igazságot, a [(alétheia:
valóságot)].
1 Tim. 4,4 Mert Istennek minden
teremtett állata jó [és hasznos], és semmi sem megvetendő, ha
hálaadással élnek azzal.
1 Tim. 4,5 Mert megszenteltetik Istennek
igéje [(logosza)]
és könyörgés,
vagyis az [(enteuxisz): Istennel való
találkozás] által.
1 Tim. 4,6 Ezeket ha eleikbe adod az atyafiaknak, [a
testvérek elé tárod] Krisztus Jézusnak
jó [(kalosz):
hasznos, derék] szolgája [(diakonosz):
követe] leszel, táplálkozván a hitnek és jó tudománynak
beszédeivel, amelyet követtél. [Más fordítás: (tauta
hüpotithémi):
Ha ezeket teszed kiindulási alapnak Krisztus Jézusnak (kalosz):
hasznos,és derék (diakonosz): követe leszel,olyan, aki a hitnek (kalosz): megfelelő igaz tanítás igéivel
entrephó) táplálkozott, és növekedett, és
amikről meggyőződött, és megbizonyosodott]
1 Tim. 4,7 A szentségtelen [(bebélosz):
közönséges, tisztátalan] és vénasszonyos meséket [hitregéket] pedig
eltávoztasd [(paraiteomai):
kerüld, és utasítsd el]. Ellenben gyakorold magadat a kegyességre [az Isten iránti (euszebeia):
gyermeki tiszteletben].
1 Tim. 4,8 Mert [(gar): ugyanis] a test [(szómatikosz):
a személy] gyakorlásának [(gümnaszia): edzésének] kevés haszna [(oligosz óphelimosz):
jelentéktelen előnye] van. De a
kegyesség [az istenfélelem, (euszebeia): az Isten iránti gyermeki tisztelet] mindenre hasznos, meglévén benne [(ekhó):
tartalmazza, magába foglalja] a jelenvaló és a jövő életnek ígéretét.
1 Tim. 4,9 Igaz ez a beszéd, és méltó, hogy mindenképpen
elfogadjuk. [Igaz, és (pisztosz): megbízható beszéd (logosz) Ige ez, és teljes elfogadásra méltó, és (axiosz pasz pasza pan): megérdemli a teljes (apodokhé):
elfogadást].
1 Tim. 4,10 Mert azért fáradunk [küzdünk] és szenvedünk szidalmakat, és [(oneididzó): gúnyolódást, gyalázást] mivelhogy reménységünket vetettük az élő Istenben, aki minden embernek megtartója [(szótér): szabadítója, megmentője, üdvözítője, védője, pártfogója, gyógyítója], kiváltképpen [de (maliszta): leginkább] a hívőknek.
1 Tim. 4,11 Ezeket hirdessed és tanítsad.
1 Tim. 4,12 Senki a te ifjúságodat meg ne vesse [(kataphroneó): le ne nézze; senki meg ne vessen
ifjú korod miatt], hanem légy
példa [mintaképe] a hívőknek a beszédben [(logosz)], a magaviseletben [(anasztrophé): cselekvő magatartásodban, forgolódásban], az [(agapé):
Isten szerinti] szeretetben, szellemben, a hitben, a
tisztaságban.
1 Tim. 4,13 Amíg oda megyek, és [megérkezem], legyen gondod [(proszekhó):
ügyelj, és gondosan figyelj] a felolvasásra, [az Írás felolvasására] az intésre [(paraklésis): a buzdításra, bátorításra, az igehirdetésre] és a tanításra [(didaskalia) az újonnan felvettek oktatására].
1 Tim. 4,14 Meg ne vesd [(ameleó): el ne hanyagold] a kegyelemnek
benned való ajándékát [(khariszma): a benned levő kegyelem - a Szent Szellem -
megnyilvánulását], amely [(hosz
hé ho): aki] adatott néked
prófétálás által, [(prophéteia
dia): prófécia útján] a presbitérium
kezeinek reád tevésével [a vének kézrátételével].
1 Tim. 4,15 Ezekről gondoskodjál [(meletaó): ezekkel törődj, foglalkozzál, és elmélkedjél],
ezeken légy [ezeknek szenteld magad],
hogy előhaladásod [(prokopé): fejlődésed, gyarapodásod] nyilvánvaló [(phanerosz):
jól látható, és ismert] legyen mindenki előtt.
1 Tim. 4,16 Gondot viselj magadról és a
tudományról [(epekhó
didaszkalia): ügyelj erre, és
fordíts figyelmet magadra, és a tanításra]; maradj meg azokban; mert
ezt cselekedvén, mind magadat megtartod [megmented; üdvösségre
segíted],
mind a te hallgatóidat.
Megvallás
A szívverésem normális. Az élet ritmusával lüktet, egész
testemben isteni életet küld szét, és teljesen HELYREÁLLÍTJA AZ ÉLETET ÉS az
EGÉSZSÉGET. (János 17:23; Efézus 2:22)
Charles Capps: Isten gyógyszere
Spurgeon: A döntésről
Középút nincs. Aki halogatja a döntést, az valójában a
gonosz mellett döntött. Aki azon töpreng magában, hogy becsületes legyen-e,
vagy sem, az már letért az egyenes útról
Az alázatról
Ha senki sem
mondhatja meg neked, mit tegyél: nem lehet rád számítani.
Ha nem hozol áldozatot másokért: szeretetlen leszel.
Ha téged senki sem javíthat ki: taníthatatlan leszel.
Ha mindig megpróbálsz túltenni másokon: versengő leszel.
/Mai ige/
Ha téged senki sem javíthat ki: taníthatatlan leszel.
Ha mindig megpróbálsz túltenni másokon: versengő leszel.
/Mai ige/
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)