2014. augusztus 11.
Ézsaiáson keresztül így szól:
„Halljátok egek, és vedd füleidbe föld! Mert az Úr szól: Fiakat neveltem, s méltóságra emeltem, és ők elpártolának tőlem” (Ésa. 1,2)
Ábrahám áldása
Ábrahám
minden áldása a tiéd, ha Krisztusé vagy, és az enyém, mert:
Ábrahámhoz
így szól az Úr, - kijelentve, hogy ez a prófécia a Krisztus népéé:
„Megáldom
azokat, akik téged áldanak, és aki téged átkoz, megátkozom azt: és megáldatnak
te benned a föld minden nemzetségei” (1 Móz. 12.3)
Az
Úr Jézus megváltott: „Hogy az Ábrahám áldása Krisztus Jézusban
legyen a pogányokon, vagyis szálljon a
nemzetekre, hogy a Szellem ígéretét elnyerjük, és befogadjuk hit által,
és a hiten keresztül” (Gal.
3,14)
„Ekként
a hitből valók áldatnak meg a hívő Ábrahámmal” (Gal. 3,9)
Dr-Kováts György: Az ÉLETTEL
Péld 14,27.
Az Úrnak félelme az életnek
kútfeje, a halál tőrének eltávoztatására.
Ha az élet mellett akarsz
maradni, szeresd az Urat, teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből
és minden erődből! Szeresd, és tiszteld Őt, az egész marhádból, jövedelmed
zsengéjéből. Kívánd az Urat – személyesen – és az Ő erejét (nem az ördögét), és
keresd az Ő orcáját szüntelen. Újra és újra, megújulóan, meg nem fáradva, és el
nem szakadva Tőle. Ez az istenfélelem. Amikor odaadod magad arra, hogy azt
tedd, amit Ő mond, és CSAK AZT TEDD, amit Ő mond. Amikor NEM FÁRADSZ MEG az Ő
szeretetében, szerelmében. Amikor HOZZÁ KÖTÖD MAGAD, akarod az Ő igéjét, akarod
az Ő szavát, akaratát. Bármibe kerül. Bárki hagy is el. Bármilyen
„reménytelennek” látszó ügybe is von be téged – bármilyen „kilátástalannak”
tűnik is, amit kér tőled. Azt teszed, és úgy, amit és ahogy Ő mond. Ez az
istenfélelem.
S mi az istenfélelem? Odaköt
az élethez – az élet kútja lesz, kútfeje, forrása a számodra. Odaköt a
Megváltóhoz. Az Ő szabadításához, amiből jön az élet. Odaköt, a hétköznapokban,
ma is, szavaidban is, cselekedeteidben is, élethelyzeteidben is. Odaköt, és
általad az élet áradhat ki. A forrás Ő, és te Hozzá tartozol, minden
megmozdulásodban, minden döntésedben. Nem akarsz Tőle függetlenné válni.
Megalázod magad Előtte, megkérdezed – Uram, ezt akarod? Ha rámutat, hogy helytelen
irányba indultál, nem fellázadsz, nem kikéred magadnak, hanem azt mondod:
bocsánat. Igazad van, Uram. Hallgatsz a csöndes szóra, szemével tud tanácsolni.
Belül, szíved mélyén megjelenik a hit szava, szól, hogy ez most nem jó, a rád
bízottak rossz irányba indultak, és te nem félsz attól, hogy elhagynak,
megvádolnak, vagy mit fognak csinálni, hanem szólsz. Figyelmeztetsz, mert ez
van rád bízva. Felelőssé vagy téve. Nem mégy bele a versenybe, ami az emberek
elismeréséért zajlik. Nem futsz látszólagos, hiábavaló koszorúkért, érmekért.
Nem. Az Urat választottad, és Vele járod végig az életed egész útját. Ez az
istenfélelem. Az istenfélelem pedig hozzáköt téged az élethez, az élet
forrásához, az élet kútfejéhez. Jézushoz.
Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétól
A lehetetlen megtörténik, ha Isten feltűnik. Jelenlétét csodák fémjelzik. A Teremtés is Isten feltűnésével vette kezdetét. Jób úgy beszél a világról, mint ami „csak szegélye útjának” vagy „külső pereme munkáinak”, mint a lábnyom, amit a cipő talpa hagy a nedves füvön. Ugyanígy volt Jézussal: mindenki láthatta, hogy keresztülment egy zsidó településen, mert nem maradt beteg és megszállott ember abban a városban! És ő ma a te utadat keresztezi! Isten áldjon meg! REINHARD BONNKE
2014. augusztus 10.
Ige: Amit Isten elkészített:
„Nekünk
kinyilatkoztatta, kijelentette, feltárta, megjelentette, leleplezte, és
nyilvánvalóvá tette Isten az Ő Szelleme által, mert
a Szellem mindent megvizsgál, mindent átlát, kikutat, kifürkész még Isten
mélységeit is” (1Kor. 2,10)
[Más fordítás: Mert a
bennünk élő Szellem mindent kutat, vizsgál, tanulmányoz, még Isten igazi lényegét] is*
*Az Úr Jézus
kijelenti, hogy az Övéi érteni fogják Isten országának titkait: „... néktek
megadatott, hogy érthessétek a mennyek országának titkait...” (Mát. 13,10-11).
Ahhoz, hogy megértsük Isten
terveit, gondolatait, szükségünk van Tőle való kijelentésre, mert a bennünk élő
Szent Szellem még Isten igazi lényegét is ismeri: „...a Szent Szellem...mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe
juttatja mindazokat, amiket mondottam néktek” (1 kor. 2,10; Ján. 14,26).
Mindazok, akik befogadták Őt,
meg is kapják: „És néktek kenetetek van a
Szenttől, és mindent tudtok. És az a kenet, amelyet ti kaptatok tőle, bennetek
marad, és így nincs szükségetek arra, hogy valaki tanítson titeket; hanem amint
az a kenet megtanít titeket mindenre, úgy igaz is az és nem hazugság, és
amiként megtanított titeket, úgy maradjatok ő benne” (1 Ján. 2,20.27).
Isten titkait az ördög nem
tudja megjelenteni: „Felele Dániel a
király előtt, és mondá: A titkot, amelyről a király tudakozódék, a bölcsek,
varázslók, írástudók, jövendőmondók meg nem jelenthetik a királynak. De van
Isten az égben, aki a titkokat megjelenti. És ő tudtára adta Nabukodonozor királynak: mi lészen az utolsó napokban” (Dán. 2,27-28)
És hogy ki Ő, aki a
kijelentést adja, vagyis a bennünk élő Szent Szellem: „Mert aki hegyeket formál, és szelet teremt, aki tudtára adja szándékát
az embernek, aki hajnalt és alkonyatot alkot, és a föld magaslatain lépked,
annak neve: az ÚR (JHVH = Jahve), a
Seregek Istene” (Ám. 4,13)
Pál apostol is erről tesz
bizonyságot, és egyben arról is, hogy ki a Seregek Ura: „Mert én sem embertől vettem azt, sem nem tanítottak arra, hanem a
Jézus Krisztus kijelentése által” (Gal.
1,12).
„Amely egyéb időkben meg nem ismertettetett az emberek
fiaival úgy, ahogy most kijelentetett az Ő szent apostolainak és prófétáinak a
Szellem által” (Eféz. 3,5).
És hogy a kijelentés a Szent
Szellemtől, vagyis az Úrtól származik, azt onnan tudhatjuk meg, hogy Ő az Úr
Jézusról fog bizonyságot tenni: „...az én
rólam tesz majd bizonyságot... és engem dicsőít...” (Ján. 15,26;16.14).
Imádság:
Drága Atyám!
Hiszem, amit a Te Igédben olvasok, mert az Tőled jön.
Hiszem, hogy ami a Te kijelentésedben nincs jelen, az nem Tőled van. Szeretem a
Te Igédet, mert az életem sötétjében is világító szövétnek. Ámen
Ne vedd szádra Isten nevét gonoszságra!
Ne mondd ki hiába Istenednek,
az ÚRnak a nevét, mert nem hagyja az ÚR büntetés nélkül, ha valaki hiába mondja
ki a nevét! (2Mózes 20:8)
Mai Igénkből kiindulva
bizonyára többen arra gondolnak, hogy a magyarázat a káromkodás ellen emel majd
szót. Nos, valóban lehetne arról is szólni, de egy másik jelenségre szeretném
felhívni a figyelmet. Először azonban arra kérlek, hogy olvasd el a következő
sorokat:
KÖRBE-KÖRBE-KARIKÁBA…
A jó Isten áldjon meg!
Összpontosíts a következő mondatra: „Isten akarata sosem vezet olyan helyre,
ahol az Isteni Kegyelem nem vigyáz rád.” Valami jó fog veled történni ma,
valami hír, amire vársz. Kérlek, ne szakítsd meg. Csak 22 szó: „Uram, sétálj át
a házamon és vidd el minden aggodalmamat és betegségemet, és kérlek, vigyázd és
gyógyítsd meg a családomat, a nevedben.” Továbbítsd ezt 12 embernek, engem is
beleértve. Az áldás jönni fog: új munkahely, egy lakás, házasság, vagy anyagi
siker. Ne szakítsd meg, vagy ne kérdezgess. Ez egy próba. Életedben Isten
számít legfontosabbnak? Ha igen, állj meg aközben, amit csinálsz és küldd el 12
embernek, most. Figyeld, hogy mit tesz Ő. A jó Isten áldja meg minden napunkat.
Nekem az jutott eszembe,
miután sokaktól, sokadszor is megkaptam ezt a levelet és soha tovább nem
küldtem, hogy komoly tévedésben lehetünk időnként az Istennel való
kapcsolatunkban is. Mi is a gondom az előző levéllel? Az, hogy van benne olyan
mondat, ami megáll a Biblia tanításainak mérlegén, de… Például: Isten akarata
tényleg nem vezet olyan helyre, ahol kiesnénk a kegyelemből. De senkinek nem
ígért az Úr olyat, hogy ha továbbküldünk akárhány embernek egy emailt, akkor
valami elképesztő áldásban részesülünk! Ébredjünk fel! Ez butaság! Isten ilyet
nem ígért senkinek. Amit ígért – Igéjében – azt vegyük komolyan, és az áldások
sem maradnak el, noha bizonyára nem lesz mindjárt kacsalábon forgó kastélyunk
és milliós fizetésünk. De könnyen lehet, hogy később sem ilyen formában
találkozunk Urunk áldásaival…
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)